A Homo Ludens Alapítvány szept. 21-23-a között szervezi meg Kolozsváron a III. Romániai Magyar Bábostalálkozót, melyen romániai és magyarországi, illetve egy svájci bábtársulat vesz részt. Vincze László, az alapítvány elnöke kifejtette, hogy Erdélyben megszaporodtak a bábostársulatok, viszont nem nyílt alkalmuk megismerni egymást. Az idén négy magyarországi bábszínház jelzett vissza pozitívan a meghívásra. A romániai bábszínházak közül a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, valamint a Tamacisza Társulat, a temesvári Csiky Gergely Színház bábtagozata, a kolozsvári Puck Bábszínház magyar és román tagozata, a nagyszebeni Gong Színház német tagozata vesz részt a találkozón. Sepsiszentgyörgyről a Tamási Áron Színház bábtagozata érkezik, Nagyváradról pedig a Matyi Műhely Magánbábszínház és az Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínház Ludas Matyi Társulata. A kolozsvári magyar bábosok Nyíregyházán részt vettek a Határon Túli Magyar Bábszínházak Fesztiválján, ahol a Csillagszemű juhász bábjátékkal megnyerték a legjobb előadás-díjat. /T. Bense Erika: Öt külföldi társulat is részt vesz. = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./
2001. szeptember 21.
Szept. 5-7-e között tartották a XIX. Természettudományi Konferenciát a Kárpát medence muzeológusai Szegeden, amelyen Romániából aradi, nagyváradi, enyedi, szebeni, székelyudvarhelyi és gyergyószentmiklósi múzeumok képviselői vettek részt, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumból Lukács Mária, Zöld Kémenes Kinga és Sándor Lehel. Az előadások és megbeszélések hozadékán túl a találkozó a múzeumok és múzeumi szakemberek kapcsolattartásában is fontos szerepet játszott. /Természettudományi Konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./
2001. november 19.
Nov. 17-én Kézdivásárhelyen tartották az új egyetemi év ünnepélyes megnyitását, melyen kétszáz első- és másodéves hallgató vett részt. A másfél hónappal megkésett egyetemi évnyitón a nagyszebeni Lucian Blaga Állami Egyetem képviseletében jelen volt dr. Dorin Stoicescu egyetemi tanár, a szebeni egyetem prorektora, dr. Gligor Ciortea egyetemi tanár, a távoktatást működtető Alma Mater Alapítvány ügyvezető igazgatója. A szebeni tanárokat, az egyetemistákat és a meghívottakat Gábor Rezső tanár, a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ igazgatója, a távoktatásnak helyet biztosító iskola vezetője román és magyar nyelven köszöntötte. A tavalyi évét megkezdő 750 hallgató közül csupán 290-en fejezték be az első évet. Első éven pénzügyi biztosítás, kereskedelem, pszichológia, gazdasági informatika, jogtudományi és textilmérnöki szak indul. /(Iochom): Kézdivásárhelyen. Tanévnyitó a távoktatási egyetemen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 19./
2001. november 19.
Nov. 17-én Kézdivásárhelyen tartották az új egyetemi év ünnepélyes megnyitását, melyen kétszáz első- és másodéves hallgató vett részt. A másfél hónappal megkésett egyetemi évnyitón a nagyszebeni Lucian Blaga Állami Egyetem képviseletében jelen volt dr. Dorin Stoicescu egyetemi tanár, a szebeni egyetem prorektora, dr. Gligor Ciortea egyetemi tanár, a távoktatást működtető Alma Mater Alapítvány ügyvezető igazgatója. A szebeni tanárokat, az egyetemistákat és a meghívottakat Gábor Rezső tanár, a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ igazgatója, a távoktatásnak helyet biztosító iskola vezetője román és magyar nyelven köszöntötte. A tavalyi évét megkezdő 750 hallgató közül csupán 290-en fejezték be az első évet. Első éven pénzügyi biztosítás, kereskedelem, pszichológia, gazdasági informatika, jogtudományi és textilmérnöki szak indul. /(Iochom): Kézdivásárhelyen. Tanévnyitó a távoktatási egyetemen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 19./
2001. november 21.
A gyulafehérvári Főegyházmegyében kevés szerzetes van, de 15 szerzetesi közösség képviselteti magát: a Mallersdorf-i Szegény Ferences Nővérek Székelyudvarhelyen, Gyulafehérváron, Déván, Kézdiszentléleken, Csíkszépvízen tevékenykednek. A Szociális Testvérek Társasága Gyulafehérváron, Kolozsváron, Csíkszerdában, Marosvásárhelyen és Désen működik. A Segítő Nővérek Csíkszentdomokoson, Gyergyószentmiklóson és Marosvásárhelyen működnek. A Szeretet Misszionáriusai Sepsiszentgyörgyön a szegények szolgálatát tartják feladatuknak. A Klarisszák, monasztikus szerzetesnők monostora, "Csíksomlyó Ágacskája", kánonilag 2000. augusztus 11-én lett alapítva Csíksomlyón, négy nővérrel. A fentieken kívül az egyházmegye területén a következő női szerzetesközösségek működnek néhány taggal: Iskolanővérek (Kolozsvár és Lemhény), Jézus Szíve Társaság (Kolozsvár, Gyulafehérvár), Orsolyanővérek (Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyszeben), Szatmári Irgalmas Nővérek (Marosludas, Szováta, Kolozsvár), Szt. József Nővérei (Gyulafehérvár), Kereszt és Szenvedés nővérei (Gyimesközéplok). Jelenleg 41 ferences dolgozik szétszórtan a főegyházmegye területén: Kolozsvár, Kőrösbánya, Déva, Szászváros, Vajdahunyad, Brassó, Esztelnek, Csíksomlyó, Szárhegy, Marosvásárhely, Szamosújvár, Dés. Egyetlen piarista él Kolozsváron, egy konventuális ferences Marosvásárhelyen és egy jezsuita a gyulafehérvári szemináriumban tevékenykedik. /Erdélyben 15 szerzetesrend tevékenykedik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./
2001. november 23.
Kézdivásárhelyen november 17-én került sor a szebeni Lucian Blaga egyetem tanévnyitójára. A Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ étkezdéjének termében mintegy 200 első és másodéves hallgató volt jelen. A jelenlevőket Gábor Rezső igazgató köszöntötte, üdvözölte az egyetem jelen levő tanárait. A tanévnyitót dr. Dorin Stoicescu egyetemi tanár, dr. Stoicescu Lucia lektor és dr. Gligor Ciontea prorektor, az Alma Mater Alapítvány igazgatója tisztelte meg jelenlétével. A 2000-2001-es tanévre 750-en iratkoztak be, mára mindössze 290 hallgató maradt. Az idén 165 elsőéves egyetemistát tartanak számon. Dr. Gligor Cionteahoz, az Alma Mater Alapítvány elnökéhez a jelenlevők több kérdést intéztek: miért nem kaptak tankönyveket, a tanárok miért nem tartanak órát, ill. mi történik azokkal az osztályokkal, melyeknek létszáma megcsappant. /Bartos Lóránt: 290 másodéves hallgató maradt. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), nov. 23./
2001. november 28.
Nov. 24-én száz tanuló és kísérőtanáraik vettek részt Marosvásárhelyen a helyi Vályi Gyula Matematikai Kör által szervezett VI. Vályi Gyula-emlékversenyen. A marosvásárhelyi diákok mellett baróti, bethleni, brassói, csíkszeredai, kecskeméti, kolozsvári, lugosi, medgyesi, nagyszebeni, szatmárnémeti, nyárádszeredai és sáromberki V- VIII. osztályos tanulók vállalták a megmérettetést. A matematikai verseny mellett a helytörténeti vetélkedőn Marosvásárhellyel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuka tanulóknak. A legjobban a kecskeméti csapat ismerte a város múltját és jelenét. /(simon): VI. Vályi Gyula-emlékverseny. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./
2002. július 3.
Június 28-án avatta föl Gyergyócsomafalván a Borsos Miklós emlékházat a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány. Bár a szobrászművész Nagyszebenben született, gyökerei Csomafalvához kötik. Az avatóünnepségen a szobrászművész Visszanéztem félutamból című önéletírása dramatizált változatát mutatta be a gyergyószárhegyi Ferenczi Attila és csapata, majd a Csomafalvi Értelmiségi Fórum rendezésében rangos előadók vallottak a művészről. A szervezetek és vendégküldöttségek koszorút helyeztek el a Szent István Kardja emlékműnél és a Kossuth-szobornál, majd az emlékházhoz vonult a menet. Dr. Fülöp László, a község polgármestere leplezte le az emlékház falán álló, Borsos Miklóst munka közben ábrázoló domborművet, amely Csin Juditnak, a szobrászművész tanítványának az ajándéka, valamint a szobrászművésznek emléket állító táblát is. Egy külön teremben a kései rokon, Borsos Gábor grafikus tárlatát is megtekintethették a megjelentek. /Gál Éva Emese: Borsos Miklós Emlékház nyílt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./
2002. július 11.
A népszámlálási adatok közzétételét követően a legnagyobb példányszámú bukaresti román napilap címoldalán állt: "Clujul nem lesz többé Kolozsvár". Nekünk, magyaroknak mindig is kincses Kolozsvár, "ezeréves erdélyi történelmünk fellegvára és fővárosa, melynek valamennyi régi épülete, emléke a magyarsághoz kapcsolódik" - állapította meg Ferencz L. Imre újságíró. Erdélyi román városokról beszél a történelemtudomány, miközben a román nyelvben a vár, a város szavak a Regátban is magyar eredetűek (Temesvár - Timisoara, ill. oras). Nagyszebenben minden bizonnyal nem él immár 20 százaléknyi szász, de a város neve ott olvasható németül is a román alatt. Hasonlóképpen Szászrégenben is a román meg a magyar alatt. De Kolozsváron hallani sem akarnak az erdélyi toleranciáról, az ott élők hagyományainak, kultúrájának kölcsönös megbecsüléséről. A gyarapodás egyik garanciája az ésszerűbb anyaországi támogatás lehet. Az itthonmaradás alapfeltétele a gazdasági megerősödés, a munkahelyteremtés, a fiatalok kiemelt megsegítése. /Ferencz L. Imre: Csakazértis Kolozsvár! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./
2002. július 15.
Véget ért az illyefalvi Transsylvania Nyári Egyetem, melyen az európai regionalizmusról tanácskoztak. A négynapos rendezvényt a Pro Europa Liga szervezte, résztvevői román és magyar diákok voltak. A politikai transzilvanizmusról Molnár Gusztáv politológus, a Provincia folyóirat főszerkesztője, Sabin Gherman, az Erdély-Bánság Liga elnöke, Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke, valamint Klaus Johannis, Nagyszeben polgármestere, a Német Demokrata Fórum (NDF) elnöke tartott megbeszélést. Az elhangzott előadások a Pro Europa Liga folyóirata, az Altera következő számában látnak napvilágot. /Nemzeteket felölelő politikai közösség. = Krónika (Kolozsvár), júl. 15./
2002. július 17.
Gál Sándor református lelkész két évig Kolozsváron, két évig Szebenben volt segédlelkész, áprilisban került Lupényba. A gyülekezetben 980 lélek van nyilvántartva, de legalább 200-250 református nincs a nyilvántartásban, vagy nem vallják meg vallásukat. Az utóbbi nyolc esztendőben évente 18-20 temetés és 3-4 keresztelés volt. Sokféle elképzelés született: ifjúsági, katekétikai központ a Zsil völgyének, Magyar ház, Teleház stb. A lelkész szeptemberben megszervezi az 1990 óta konfirmáltak találkozóját. /Farkas Éva: Fontos a kisközösségek együttműködése. Beszélgetés Gál Sándor lupényi református lelkésszel. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./
2002. július 23.
Trianon óta minden népszámlálás harangkongatás az erdélyi magyarság feje fölött, az elmúlt tíz év alatt csaknem kétszázezerrel csökkent a lélekszáma. Alig van visszhangja e rendkívül szomorú ténynek. A szászok - történelmi léptékkel mérve - pillanatok alatt tűntek el Erdélyből. Az 1910-es népszámlálás szerint, leszámítva a székelyföldi kisvárosokat, a "legmagyarabb" város Szatmárnémeti volt 94,9 százalék magyar és 2,8 százalék román nemzetiségű lakossal. Nagyvárad lakosságának 91,04 százaléka volt magyar, 5,6 pedig román nemzetiségű. Marosvásárhely: 89,3 százalék magyar, 6,7 román; Kolozsvár: 83,4 százalék magyar, 13,4 román. A két nagy szász városban a lakosság százalékos megoszlása a következő volt: Brassó: 34,7 magyar, 27,6 román, 26,2 német. Nagyszeben: 50,2 százalék német, 26,3 román, 21,6 magyar. A fogyás az első világháború után kezdődött, amikor (1924-ig) az összezsugorodott anyaország 197.035 menekültet fogadott be Erdélyből, 106.841-et a Felvidékről és 44.903-at a jugoszláv területekről. Összesen tehát 348.779 főt. Hiába jelent meg 1921-ben a szervezkedésre, építkezésre és munkára felszólító Kiáltó Szó, a folyamatos kivándorlás tart napjainkban is. A két világháború között az erdélyi magyarság még tartotta magát, mivel fontos létfenntartó eszközök álltak rendelkezésére (magán- és közösségi tulajdonban). Kitartását bizonyítják az 1941-es népszámlálás adatai, amelyek a magyarság szempontjából a már említett városokban az 1910-es arányoknál is jobbak. Szatmárnémeti: 92,2 százalék magyar, 4,6 román; Nagyvárad: 92 százalék magyar, 5,2 román; Marosvásárhely: 94,5 százalék magyar, 3,9 román; Kolozsvár: 88,1 százalék magyar, 9,1 román. Az 1941-es népszámlálás Észak-Erdély összlakossága vonatkozásában a következő nemzetiségi összetételt állapította meg: 53,6 százalék magyar, 39,9 román, 3 százalék zsidó, 1,8 német. Tény, hogy az arányok alakulásába bizonyos mértékben beleszólt az 1940-ben elkezdődött magyar bevándorlás és román kivándorlás. A második világháború lezárása, a trianoni határok visszaállítása ismét fordított a migráció irányán. 1948 után az erdélyi magyarság anyagi bázisától megfosztva fokozottan kiszolgáltatott helyzetbe került. Jött számos régió etnikai arányainak megváltoztatása. Jelenleg Erdélyben 1.434.377 magyar él, 190.592 fővel kevesebben, mint 1992-ben. A legnagyobb székely városban, Marosvásárhelyen - először a történelem folyamán - kisebbségbe került a magyarság. Ez a kivándorlás nem jelzi az RMDSZ általános érdekvédelmi politikájának sikerét. Az erdélyi magyarság autonómiáját már nem is emlegeti az RMDSZ felső vezetése, pedig anélkül nem lesz szervezett, stabil magyar élet Erdélyben. Az erdélyi népességcsökkenés egyúttal a magyar(országi) nemzetpolitika csődjét is jelenti. A Határon Túli Magyarok Hivatala, a különböző szervezetek, alapítványok erőfeszítései ellenére a szülőföldön való megmaradás hangoztatása üres frázis maradt, mert annak feltételeit senki sem teremtette meg. /Németh János: Aki(k)ért a harang szól. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 23./
2002. július 29.
Júl. 28-án a Magyar Ház felavatásával kötötték egybe a fehéregyházi Petőfi-ünnepséget. Az egész napos Petőfi-ünnepség a református templomban vette kezdetét, ahol Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese hirdetett igét. Ezután a fehéregyházi és héjjasfalvi rezesbanda kíséretében, Petőfi-dalokat és Kossuth-nótákat énekelve vonult végig a tömeg a Petőfi-kerthez. A fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, Gábor Dénes után Markó Béla RMDSZ-elnök mondott beszédet. Kalmár Zoltán, a nagyszebeni Polgári Művelődési Egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy a szórványban élő magyarok is tisztelegnek Petőfi nagysága előtt, majd hozzátette, sajnos, egyre ritkábban keresik fel a magára hagyatott "magyarocskákat" az RMDSZ vezetői. Leleplezték a kiskunfélegyháziak ajándékát, a Petőfi verseit németre fordító Kerbeny Kálmán mellszobrát, melyet Krasznai János készített. Délután a fehéregyházi Magyar Ház ünnepélyes megnyitóját tartották meg. Az Illyés Alapítvány támogatásával létesült Magyar Házban többek között könyvtárat indítanának a körülbelül nyolcszáz személyt számláló fehéregyházi magyarság számára. /Orbán Zsolt: Egy korszak lelke. Petőfi-ünnepséget tartottak Fehéregyházán. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./
2002. augusztus 15.
Nagyszeben református magyar közössége közel fél éve kinevezett lelkipásztora nélkül vergődik. Előző lelkipásztora családjával együtt Amerikába távozott szerencsét próbálni. Eltávozása után, ideiglenesen egy fiatal lelkipásztort, Gáll Sándort nevezték ki Nagyszebenbe, akit megszerettek és a gyülekezet szerette volna a véglegesítését elérni. A református kánonjog szerint azonban a minősített egyházközségbe (mint amelyen Nagyszeben is) csak az a lelkipásztor foglalhat el széket, aki előzőleg máshol már szolgált. Az új fiatal papnak ezért mennie kellett, a lelkészt a közösség akarata ellenére elhelyezték Lupényba. Nagyszeben véglegesített lelkipásztor maradt. Végül az egyház vezetősége közölte Gáll Sándorral, hogy elfoglalhatja a nagyszebeni lelkipásztori székét. Ő azonban büszkesége miatt nem fogadta el a lehetőséget. Az újságíró szerint ajánlatos lenne az egyházi törvényt úgy megváltoztatni, hogy a lelkipásztort a gyülekezet választja meg, tekintet nélkül szolgálati éveire, a püspökség utólagos (formális) beleegyezésével. /Kalmár Zoltán: Egyházi ügy, amely magyar is... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./
2002. augusztus 26.
Huszonöt éve, 1977. aug. 25-én halt meg Kós Károly építész, grafikus, író, könyvkiadó, politikus.Kós Károly 1883. dec. 16-án született Temesváron. Nagyszebenben, Kolozsváron és a budapesti Műegyetemen végezte építészmérnöki. Még nem volt 30 éves, amikor a főváros őt és társát, Zrumeczky Dezsőt bízta meg az új állatkert pavilonjainak megtervezésével. 1910-ben építette sztánai házát, a híres Varjúvárat, és megírta A régi Kalotaszeg című könyvét. 1911-től adta ki Kalotaszeg című folyóiratát, és megtervezte a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot. 1919 tavaszán megszervezte a Kalotaszegi Köztársaságot, amelynek címert, zászlót, pénzt és bélyeget tervezett. Tervezett templomokat, lakóházakat, restaurált középkori építményeket. Kós Károlyt a transzszilvanizmus atyjának szokták nevezni, munkásságának központjában a szülőföld értékeinek megbecsülése, a hagyományok továbbvitele, a kor kihívásainak megválaszolása állt. Főbb épületei: Budapesten a Városmajor utcai iskola (Györgyi Dénessel), az óbudai református parókia (Zrumeczky Dezsővel), a zebegényi templom (Jánszky Bélával), a sepsiszentgyörgyi Leánygimnázium és Székely Nemzeti Múzeum, Kolozsvárt a Műcsarnok, a Monostori úti református templom. Ő tervezte a kispesti Wekerle-telepet és két épületét a Főtéren, s számos értékes tanulmányt tett közzé a magyar művészetről. Jelentős szerepet vállalt az erdélyi magyar politikai élet megszervezésében. Paál Árpáddal és Zágoni Árpáddal röpiratokat adott ki Kiáltó szó címmel, részt vett a Magyar Néppárt és a Magyar Szövetség megalakításában, s szerkesztette Benedek Elek Vasárnap című politikai lapját. Sztánai nyomdájában elkészítette Erdély kövei és Attila királról ének című műveit, amelyeket maga illusztrált. 1924-ben alapította meg az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadót, ott volt 1926-ban az Erdélyi Helikon magalapításánál, 1931-44 között ő szerkesztette a folyóiratot. Regényeinek tárgyát legtöbbször Erdély múltjából merítette, művei nagyban hozzájárultak a romániai magyarság nemzeti tudatának kialakításához. Első regénye, A Varjú nemzetség (1925) a Bethlen Gábor halála utáni kort, Az országépítő (1934) Szent István tragédiáját idézte fel. Budai Nagy Antal című drámája (1936) az 1437-es felkelés vezetőjének tragikus sorsát ábrázolta. 1940-44 között mezőgazdasági építészetet tanított Kolozsvárt. 1944-ben sztánai otthonát kifosztották, kéziratait elpusztították, Kolozsvárra kellett menekülnie. 1945-ben a Magyar Népi Szövetség vezetőségi tagja, a Romániai Magyar Képzőművész Szövetség elnöke, 1946-ban képviselő lett, 1952-től nyugdíjasként főleg irodalommal foglalkozott. 1937-65 között a református egyházmegye főgondnoka. Kolozsvári otthona 1977-ben bekövetkezett haláláig az erdélyi magyar szellemi élet egyik központja volt. /25 éve halt meg Kós Károly. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./
2002. szeptember 10.
Erdély több városának iskoláiban összevonják a magyar tannyelvű elemi osztályokat. Évről évre csökken a magyar osztályok száma az erdélyi tanintézményekben. Szatmárnémetiben feleannyi első osztályt indítottak tavaly, mint ahány nyolcadik végzett, Besztercén egyetlen magyar első osztály indul az idén, 16 tanulóval. Kolozs megyében Török Ferenc, Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint a csökkenés folyamatos ugyan, de nincs ok az aggodalomra, hiszen a román osztályok aránya ennél sokkal nagyobb mértékű csökkenést mutat. A beiskolázási terv szerint Kolozsváron húsz magyar első osztály indulna, a tanfelügyelő szerint azonban végleges adatokat a tanév megkezdésekor lehet mondani. Mint elmondta, a gimnáziumi oktatás terén jónak mondható a helyzet, ugyanis a Természettudományi Gimnázium 15 új helyet kapott. A szakiskolákban azonban a tervezett négy osztályból mindössze kettő indul. Maros megyében a gyermeklétszám-csökkenés főleg a községi és falusi iskolákban hangsúlyos. Wellmann Richárd, a koronkai általános iskola igazgatója elmondta, 60 óvodás és 120 iskolás jár a koronkai iskolába, ahol minden pedagógus szakképzett. Egyes osztályok 10-11 tanulóval indulnak, ez az iskola fennmaradását is fenyegeti, holott a megyében elismerik a koronkai tanintézményt. Míg Szatmár megye falvaiban növekszik, Szatmárnémetiben drasztikusan visszaesett az idén első osztályba beiratkozottak száma. Az elmúlt tanévben a megyeközpontban feleannyi első osztályos kisdiák volt, mint amennyi nyolcadikos végzett. A 14-es számú általános iskolában, például pár évvel ezelőtt még 13 párhuzamos (ebből 3-4 magyar tannyelvű) osztály működött, az idén pedig három elsőt - ebből egy magyar tannyelvűt - indítanak, de ehhez is két iskolából vonták össze a diákokat. Eddig az alacsony létszám miatt a megyeközpont három iskolájában nem indul magyar első osztály, az ezekbe beiratkozottakat a szomszédos oktatási intézményekbe csoportosítják át. Az elsősök létszáma az elszigetelt településeken viszont növekszik, így például Géresen, Széren, Darán, Atyán. Még nem tisztázott, hány magyar első osztály indul Nagyváradon. A 18 általános iskola közül kettőben már eldőlt, hogy összevont első osztály fog működni, négyben pedig még függőben van a dolog, mivel a beiratkozottak száma kisebb, mint a minimális, tizennyolcas osztálylétszám. A 10-es és 18-as iskola esetében lehet, hogy megadják az engedélyt a létszám alatti osztály beindításához, hiszen eddig 13, illetve 12 gyermeket írattak be. Három évvel ezelőtt kezdett érződni a magyarság létszámának csökkenése Beszterce-Naszód megyében. Kálmán Ungvári Zsófia Hargita megyei főtanfelügyelő elmondta, többek között azért is szüntették meg az V-VIII. osztályokat azokon a településeken, ahol a létszám csupán 20 körül van, mert szeretnék, hogy szakképesített pedagógusok tanítsák a gyerekeket. Hargita megyében ősztől Székelydályán, Hargitafürdőn és Marosfőn szüntetik meg a magyar tannyelvű, illetve Csicsóban a román tannyelvű V-VIII. osztályokat. A gyerekeket kisbusszal fogják közeli, jobban ellátott és szakképzett személyzettel rendelkező iskolákba szállítani. - Jobb volna kevesebb, de ütőképesebb tanárközösséggel rendelkező iskolákat fenntartani, állapította meg Murvai László tanügyminisztériumi igazgató. Az Oktatásügy Minisztérium asztalára az idén négy olyan kérés került, ahol a magyar tagozat megszüntetése ellen emeltek szót. A Beszterce-Naszód megyei Árpástón sikerült megszerezni a tanfelügyelőség beleegyezését, és a 24 magyar gyerekkel működő V-VIII. osztályt a tervek ellenére nem szüntetik meg. Hasonló a helyzet a Fehér megyei Becében is, ahol a 18 magyar gimnazista nem vállalta a Magyarlapádra történő ingázást. A nagyszebeni Octavian Goga Gimnázium magyar tagozatán összesen 34 diák jár a IX-XII. osztályba, a megyei tanfelügyelő ígéretet tett rá, hogy egyelőre nem számolják fel a kis létszámú osztályokat. A Szilágy megyei Ilosva és Magyarboroszló iskoláinak ügyében jelenleg folynak az egyeztetések. /L. J.: Egyre kevesebb az iskolakezdő diák. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./
2002. szeptember 25.
Bethlen Anikó hétéves kora óta tolókocsiba kényszerült. Ma, hatvanhárom évesen is tevékeny, segélyhívásokra válaszol, intézkedik, orvosokkal, papokkal beszél, mindig mások érdekében. Bethlen Anikó grófnak született. 1949 március elsején hirdették ki az államosításra és a "nép ellenségeire" vonatkozó törvényt; másnap éjjel a bőrkabátosok jöttek értük a madarasi kúriára. Következett az úgynevezett D. O., a domiciliu obligatoriu, azaz a kényszerlakhely. Marosvásárhelyen húzódtak meg. Amikor Bethlen Anikó a Bolyai Líceumba akart iratkozni, az akkori igazgató kijelentette, hogy Bethlen-sarj be nem teszi a lábát az intézetbe. Így került Nagyszebenbe, ahol megtanult németül. Német, angol és francia tudásának hasznát veszi: sok külföldi szervezethez vagy vöröskereszthez címzett levelet írt meg mások nevében. Beteg testével és származásával Bethlen Anikó soha nem kaphatott állást. Lakásában ezért reggeltől estig tartotta az idegennyelv-órákat. Keresetéből a család régi, értékesebb tárgyait próbálja visszavásárolni. Otthona valóságos múzeum. - Bethlen Anikó néhány évvel ezelőtt alapítványt hozott létre, hogy segítsen a testi fogyatékosokon. Az eltelt négy év alatt a Bethlen Alapítvány országszerte csaknem négyszáz tolókocsit osztott szét. Jönnek hozzá a segélykérő levelek. A románok is hozzá fordulnak, volt, aki így címezte levelét: Contesa maghiara din Targu Mures. A gyógyszereket is ő osztja ki, a Richter Gedeon meg más gyógyszer-lerakat időnként feltölti a készleteit. Magyarországról száznyolcvan számítógépre való alkatrészt is kaptak. Összeszereltette, és kiosztotta alapítványoknak, vidéki iskoláknak, cserkészeknek. Tizenegynéhányat megtartott, és ezekkel a városban első ízben szerveztek tanfolyamot a rokkantaknak. Bethlen Anikó beindította be a könyvkötészeti tanfolyamot, szintén a rokkantaknak. /Szucher Ervin: Tolókocsiból a rászorultakért. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./
2002. október 15.
Szomorú kislexikont lehetne összeállítani a román hadseregben gyanús körülmények között elhunyt magyar katonákról. Sok erdélyi magyar fiatalember azért fogott vándorbotot a kezébe, mert félt attól, hogy élve nem tér vissza szerettei körébe. Tófalvi Zoltánnak, a cikk írójának két emléke is van. A Korondhoz tartozó pálpataki tanyavilágban élő egyik fiút vitték katonának. Néhány hónap múlva lezárt koporsóban hozták haza. Az édesanya később tudta meg, hogy a fiának tüdőgyulladása volt, de az orvos azt mondta: alkalmas. Ott halt meg a gyakorlótéren. Az anyát annyira megviselték a történtek, hogy megőrült, nemsokára követte a fiát a Semmibe. A másik megrázó élmény Marosvásárhelyen érte: egy érettségi előtt álló fiatalember felakasztotta magát, mert katonai behívót kapott. Előzménye: 1990-ben - nem sokkal a véres márciusi események után - kisdiákként társával indiánosdit játszottak Somostetőn. Egy szakasznyi katona vette körül a két gyereket, bekísérték a rendőrségre, órákon át vallatták őket, hogy hol őrzik a "fehér fegyvereket". A megalázó bánásmód, az ordítozás, gyanúsítgatás, vallatás olyan sokkot jelentett a gyerek számára, hogy a katonai behívó kézbevétele után még aznap öngyilkos lett. Sok erdélyi magyar fiatal meghalt a hadseregben. Arra is volt példa, hogy őrségben álló magyar fiút lőtt le román anyanyelvű társa. Egy kalotaszegi legény önként jelentkezett katonának, hogy minél hamarabb megnősülhessen. Néhány hónap múlva koporsóban hozták haza. A katonai hatóság magyarázata: öngyilkos lett. Egyetlen ilyen halálesetben sem találtak bűnöst, mindig a katona volt a hibás. Haller István, a Smaranda Enache polgárjogi harcos nevével fémjelzett Pro Europa Liga Emberjogi Irodájának vezetője egy ilyen tragédiát ismertetett. (Haller egyébként maga sem szívesen emlékszik vissza az egyetem elvégzése után letöltött hat hónapos katonai szolgálatára: sorstársai közül négyen meghaltak, őt pedig többször megalázták.) Az érettségizett N. A. Nagyszebenben volt katona. Levélben értesítette az édesanyját, hogy nem érzi jól magát, fejfájása van. Bár jelentkezett az alakulat orvosánál, semmilyen kezelést nem kapott. N. A. 2001. jan. 31-én elhunyt. Lezárt koporsóban vitték haza a holttestét. A kétségbeesett édesanya azóta próbálja keresni az igazságot. Felvilágosítást kért: mi történt a fiával, miért kellett meghalnia? Semmilyen választ nem kapott. 2001. máj. 10-én kéréssel fordult a brassói katonai ügyészséghez: vizsgálják ki, milyen körülmények között hunyt el a fia. Választ nem küldtek. Szeptemberben az asszony értesítette a Pro Europa Liga Emberjogi Irodáját. Két levélre volt szükség, hogy az ügyészség 2001. nov. 8-ai keltezéssel válaszoljon. Azt írták: "a nagyszebeni igazságügyi orvostani szakértő a megfelelő időben nem végezte el a halál okának kivizsgálását". Ezt követően az édesanya panaszt tett a nagyszebeni törvényszéki orvosi szolgálat ellen. A brassói katonai ügyészség - 2002. jan. 16-ai átiratában - nem rendelt el bűnügyi nyomozást, mondván, "a törvényszéki orvosszakértői vélemény szerint minden szinten elvégezték az ilyenkor szokásos kezelést - a betegség lefolyásának arányában -, nem volt olyan jel, amely azt bizonyítaná, hogy más kezeléssel elkerülhető lett volna a halál". Az édesanya újból panasszal fordult a brassói katonai ügyészséghez, a nagyszebeni katonai kórháztól is kért felvilágosítást, ott viszont minden információ kiadását megtagadták. A brassói ügyészség 2002. jún. 4-ei válaszában - öt hónappal az ügy lezárása után! - azt közölte: "a kivizsgálás során" (még említés sem történik, hogy milyen kivizsgálásról van szó!) megállapították, hogy a halál oka Waterhouse-Friderichsen-szindróma (vagyis veseelégtelenség) volt. A betegség olyan gyors lefolyású volt, hogy a fiú életét nem lehetett megmenteni. Ez az újabb levél teljesen ellentétes az előzőekkel. /Tófalvi Zoltán: Ismét magyar sorkatona az áldozat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 15./
2002. október 24.
A Pro Democratia Egyesület, az angliai Westminster Foundation for Democracy támogatásával áprilisban beindított Fiatal politikusok, jövendő helyi tanácsosok elnevezésű programja keretében kézikönyvet jelentetett meg, amely hasznos segédeszköz lehet a demokratikus életszemlélet és akciókészség kialakításában. A programban Kolozsváron, Nagyszebenben, Brassóban és Csíkszeredában összesen száz, különböző pártokban tevékenykedő fiatal politikus vesz részt. A kolozsvári tagok (politikai- pártállási megoszlásban 5 szociáldemokrata, 5 demokrata, 5 liberális, 5 parasztpárti, 3 RMDSZ-es, 3 nagy-romániás) létrehozták a Fiatal Politikusok Városi Tanácsát, amely szimulálja a "nagyok" előtt is megoldásra váró feladatok kezelését. Ennek keretében, többek között, javaslatot dolgoztak ki a Főtér helyrehozatalára (kezdeményezője Herédi Zsolt, de valamennyien támogatták). /Ö. I. B.: Kézikönyv fiatal politikusoknak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./
2002. december 5.
A kedvezménytörvény ügyében kötött kompromisszum fejében Románia visszaszerezte Magyarországtól a Gozsdu-hagyatékot - írta dec. 4-i számában a Curentul című román napilap. A román újság értesülései szerint Adrian Nastase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök legutóbbi budapesti tárgyalásán megegyezés született a vitatott örökségről. A lap úgy tudja, hogy szakértői szinten olyan megoldás körvonalazódott, amelynek értelmében a budapesti belvárosban Gozsdu-udvar néven ismert, hét épületből álló együttesben a román-magyar stratégiai partnerséget szolgáló Emanuil Gojdu európai intézetet, kétnyelvű általános és középiskolát, Emanuil Gojdu emlékhelyet alakítanak ki. Ugyancsak itt kap helyet a magyarországi románok kulturális központja, a magyarországi román közösség könyvtára, valamint a néhány éve Nagyszebenben létrehozott Gozsdu Alapítvány magyarországi kirendeltsége. Terveznek egy kollégiumot is, a Magyarországon tanuló román diákok számára. A tervekben szerepel az is, hogy a Gozsdu Alapítvány magyarországi képviselettel rendelkező jogi személyként ösztöndíjakat is folyósít majd a kultúraközi kapcsolatok fejlesztése érdekében. Az 1802-ben Nagyváradon született Emanuil Gojdu Budapesten folytatott ügyvédi gyakorlatot, és tagja volt az akkori magyar ország-gyűlésnek is. Végrendeletével jelentős vagyonát egy alapítvány létrehozására fordította. Az alapítvány, amelynek kezelését az erdélyi és a magyarországi román ortodox egyházra bízta, azt a célt szolgálta, hogy román fiatalok tanulásához biztosítson ösztöndíjakat. Az előző magyar kormány álláspontja az volt, hogy a kérdéssel csak akkor lehet foglalkozni, ha újratárgyalják annak az 1953-ban kötött megállapodásnak az egészét, amelyben mindkét fél lemondott a másik féllel szembeni valamennyi követeléséről. A kérdésről - a román sajtó tájékoztatása szerint - szó esett idén szeptemberben, amikor Adrian Nastase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök kétoldalú megbeszélést folytatott a CEFTA-tagállamok pozsonyi csúcstalálkozójának keretében. /Visszaszerezték a Gozsdu-hagyatékot Románia elérte a régóta várt erkölcsi jóvátételt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./
2002. december 7.
Dec. 6-tól új folyóirattal gazdagodott az erdélyi magyar sajtó. A Szebeni Újság címmel kiadott lap Nagyszeben mintegy háromezres magyar közösségéhez szól majd. Az újságot egy helyi vállalkozó adja ki, a tervek szerint ezer példányban. Az újság munkatársai önkéntes alapon dolgoznak. Kató Csilla főszerkesztő vezércikke szerint a "darabjaira hullott szebeni magyar közösség vérkeringését szeretnénk újraindítani". A lap Szeben Jelene és Múltja rovatcímen helybeli magyarokat megszólaltató interjúkat fog közölni. A folyóirat Magyarul Szebenben címmel háromhavonta tematikus esteket kíván szervezni. A 12 éve kapható Nagyszeben és Vidéke című lap csak időszakos megjelenésű. Volt olyan eset, hogy két év alatt csak egyszer jelent meg. /Új magyar havilap. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./
2002. december 7.
Dec. 6-tól új folyóirattal gazdagodott az erdélyi magyar sajtó. A Szebeni Újság címmel kiadott lap Nagyszeben mintegy háromezres magyar közösségéhez szól majd. Az újságot egy helyi vállalkozó adja ki, a tervek szerint ezer példányban. Az újság munkatársai önkéntes alapon dolgoznak. Kató Csilla főszerkesztő vezércikke szerint a "darabjaira hullott szebeni magyar közösség vérkeringését szeretnénk újraindítani". A lap Szeben Jelene és Múltja rovatcímen helybeli magyarokat megszólaltató interjúkat fog közölni. A folyóirat Magyarul Szebenben címmel háromhavonta tematikus esteket kíván szervezni. A 12 éve kapható Nagyszeben és Vidéke című lap csak időszakos megjelenésű. Volt olyan eset, hogy két év alatt csak egyszer jelent meg. /Új magyar havilap. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./
1997. szeptember 5.
1990-hez viszonyítva az 1996/97-es tanévben Romániában 13,3 %-kal /666 452 fővel/ csökkent az óvodások és a tanulók száma, a magyar nyelven tanulóké /és óvodásoké/ nagyobb mértékben csökkent, 16,8 %-kal, 39754 tanulóval, vagyis 235 912 fővel szemben az elmúlt tanévben 196 158-an tanultak magyarul. Elsősorban a szórványvidéken jelentkezik a veszély: Krassó-Szörény megye magyar nyelvű oktatása mára gyakorlatilag megszűnt, de a Hunyad, Szeben, Beszterce-Naszód megyei oktatást talán még meg lehetne menteni. Fehér, Máramaros, Arad, Brassó vagy Temes megye magyar oktatására is ráférne a segítség, így az óvodai képzés kiszélesítése. Temesváron, Aradon, Brassóban, Besztercén, Szebenben, Nagybányán és mindenütt, ahol egyetlen líceum vagy tagozat működik magyar nyelven, a tanulók fele azért nem tanul anyanyelvén, mert a választott profilban nincs magyar nyelvű osztály. Ezeknek az igényeknek a kielégítésére megyeközi-körzeti líceumokat vagy szakiskolákat kellene szervezni kollégiumszerűen, bentlakással, állami vagy felekezeti támogatással. A magasabb iskolai formát tekintve mind kevesebb az anyanyelven tanulók aránya: az 1996/97-es tanévben 42 816 magyar óvodás volt, az ország összes óvodásaink 6,5 %-át alkották, elemi oktatás /I-IV. osztály/: 67 116 magyar tanuló /országos szinten 4,8 %/, gimnáziumi oktatás /V-VIII. o./: 52 771 magyar tanuló /országos szinten 4,7 %/, líceumi oktatás: 29 604 magyar tanuló /országos arányuk: 3,7 %/, szakoktatás: 3 851 magyar tanuló /országos arányuk: 1,1 %/. /Murvai László: Iskolahálózat és beiskolázás 1996-1997. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./
1997. szeptember 16.
Az RMDSZ-ben Tőkés László után Katona Ádám /sz. Dicsőszentmárton, 1935/ váltja ki a legtöbb vitát. A Székelyudvarhelyen élő politikus az RMDSZ keresztény-nemzeti platformjának alapító elnöke. Katona Ádám a vele készített interjúban kifejtette, hogy az RMDSZ a Szövetségi Képviselők Tanácsa /SZKT/ megkerülésével lépett be a kormányba. Többszöri érdeklődésére Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke elismerte, hogy írásos dokumentum nem született a belépéskor, csak szóbeli egyezség volt. A kormánykoalíciót alkotó román pártok viszont írásban fogalmazták meg feltételeiket. Ciorba miniszterelnök budapesti látogatásakor hivatkozott egy brosúrára, amely - szerinte - az RMDSZ kormányba lépésének alapja. Katona utánajárt ennek, a füzet olyan, mint az RMDSZ most érvényes programja, amelyet 1995-ben az RMDSZ kolozsvári kongresszusán fogadtak el. A brosúrából viszont hiányzik a közösségi, illetve a kollektív jogok követelése, nem szerepelnek benne az autonómiakövetelések sem. Katona Ádám többször megkérdezte Markó Béla elnököt, ki készítette a brosúrát, de kérdésére nem kapott választ. - A Ciorba-kormány száznapos programjában meg sem említették a magyar nemzeti közösséget, annak ellenére, hogy az RMDSZ kormánytényezővé vált. - Most is folyik a románosítás, katonaság, rendőrség, csendőrség betelepítése folyik, a tisztek hozzák családjaikat is. Egyetlen nagyobb városban nincs magyar rendőrparancsnok. Miközben Székelyudvarhelyen, Csíkszeredán és Sepsiszentgyörgyön új kaszárnyákat építenek, Nagyszebenben bezárnak kaszárnyát. /Görgényi Péter: A székelyföldi autonómia nem vágyálom. = Magyar Nemzet, szept. 16./
1998. október 1.
Szept. 30-án kormányülés volt, Radu Vasile miniszterelnök napirendre tűzte a magyar egyetem kérdését, felvetésének megfelelően kormányhatározat született, melynek értelmében a kormány megbízza a Tanügyminisztériumot, tanulmányozza egy multikulturális egyetem létrehozásának a lehetőségét: Petőfi-Schiller néven, Marosvásárhely, illetve Nagyszeben székhellyel, német-magyar egyetem alapítását. A határozat értelmében november 15-ig kell tanulmányozni a lehetőségeket. Ha pedig ez a döntés megszületett, az Országos Akadémiai Felmérő és Akkreditáló Bizottságnak (Comisia nationala de evaluare si acreditare academica) kell jóváhagynia. Amennyiben az egyetem beindul, akkor hat évig ideiglenes működési engedélyt kap csupán, és hat év után kaphatja meg a végleges akkreditálást. Ezzel a határozattal Radu Vasile megtette az első lépést a "megbékélés" felé. /Népújság (Marosvásárhely), okt. 2./ A kormányhatározat az oktatási minisztériumot bízta meg az egyetemalapítás folyamatának elindításával és irányításával. A kormányhatározat hivatalos közlését követő hét napon belül munkacsoport alakul. Ebben a nemzeti kisebbségvédelmi hivatalnak és az oktatásügyi minisztérium felsőoktatási főigazgatóságának öt tisztviselője kap helyet, a Petőfi-Schiller egyetem öt fős ideiglenes vezetőségének tagjai mellett. Ez utóbbiakat az oktatási miniszter nevezi ki a nemzeti kisebbségvédelmi hivatal javaslatára, a magyar és a német egyetemi közösségekkel folytatott konzultációk után. A munkacsoportnak november 15-ig kell elkészíteni javaslatát az egyetem felállításáról. Az egyetemek létrehozását jóváhagyó akadémiai bizottság november 30-ig készíti el jelentését az új tanintézetről. A bizottság jelentésének megfelelően az oktatási minisztérium december 15-ig a kormány elé terjeszti jóváhagyásra a Petőfi-Schiller állami egyetem ideiglenes működési engedélyéről szóló határozatot. /Az RMDSZ egyelőre nem lép ki a kormánykoalícióból. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./
1998. október 1.
Radu Vasile kormányfő Iasiban tartott sajtótájékoztatóján felszólította az RMDSZ képviselőit: tegyenek józanságról tanúbizonyságot, és álljanak el kilépési szándékuktól. "Mi a multikulturalizmus hívei vagyunk, de ennél többet nem ajánlhatunk" - mondotta. Radu Vasile csakis román-magyar-német egyetemet tud elképzelni. Szó sem lehet Kolozsvárról, legfeljebb Marosvásárhelyről. illetve Nagyszebenről, majd 2001-2002 körül. Vasile "hallani sem akart" Andrei Marga tanügyminiszter menesztéséről. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./
1998. október 8.
Az ellenzék továbbra is hevesen támadja a magyar?német egyetem tervét. Az ellenzék többsége szerint a határozat alkotmány- és törvényellenes, de a szélsőségesen nacionalista pártok egyenesen polgárháború lehetőségét emlegetik az egyetem kapcsán. Liviu Maior RTDP-szenátor, volt oktatási miniszter a kormány átlátszó manőverének nevezte a magyar?német egyetemről hozott határozatot. Szerinte a kormányzati erők tulajdonképpen két egyetemet akarnak létrehozni, az egyiket - a magyart Kolozsvárott, a másikat, a németet Nagyszebenben, ám ez utóbbi hamarosan bezárhatja kapuit, mert nem lesznek diákjai, hiszen a német etnikum már úgy megcsappant Romániában, hogy a német gimnáziumok diákjainak 80 százaléka román nemzetiségű. Teodor Melescanu szenátor, volt külügyminiszter, a Szövetség Romániáért Párt elnöke szerint a magyar?német egyetem létrehozása csak félmegoldás, ami senkit sem elégít ki, hiszen az RMDSZ nem mond le a magyar nyelvű állami egyetemről. Szerinte elképzelhetetlen egy olyan multikulturális egyetem, amelynek ne legyen erőteljes román nyelvű részlege. Valeriu Tabara, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke úgy vélekedett, hogy "az RMDSZ sohasem válik ki a kormányból, mert a budapesti kormány arra kötelezi, hogy maradjon meg a koalícióban". Virgil Magureanu, a Román Nemzeti Párt főtitkára kijelentette, hogy a tervezett egyetem az RMDSZ kétségbeesett kísérlete az etnikai szeparatizmusra kulturális téren. Grigore Zanc, volt Kolozs megyei prefektus, az RTDP kolozsvári szervezetének vezetője úgy nyilatkozott: "az RMDSZ minden lépésével azt bizonyította, arra törekszik, hogy az erdélyi térségben visszaállítsa a bécsi diktátum időszakában fennállt helyzetet. Ebből természetesen nem hiányozhat a kolozsvári horthysta egyetem újraalapítása sem." A Nagy Románia Párt egyik megyei szervezete pedig kezdeményezte egy magyarellenes nemzeti gárda létrehozását, amelyet Maros, Hargita és Kovászna megyékbe vezényelnének. "Románia válságba került, halálos veszély fenyegeti, mert a Markó Béla vezette szövetség magatartásával és igényeivel polgárháborút robbanthat ki" - fogalmazta meg a szervezet félelmét Ion Mazina, a párt szenátora. /A Petőfi?Schiller egyetem okán. Polgárháborúval riogat a Nagy Románia Párt. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./
1998. október 16.
Mózes Edith felvetette, hogy mostanában "szinte egyébről sem beszélnek Romániában, mint a multikulturalizmusról." Kezdve "az államelnöktől, a kissé ?toleránsabb? román politikusokon át, egészen egyes RMDSZ-tisztségviselőkig - egy úgynevezett multikulturális egyetem lehetőségeit latolgatták bőbeszédűen. Közben szünet nélkül folyt a magyarellenes kampány, a képviselőház oktatási bizottságában olyan szavazatok születtek, hogy még az eddig biztosított jogokat is csonkították, az RMDSZ a kormányból való kilépéssel volt kénytelen fenyegetőzni. Így jutottak el idén, szeptember 30-án, Radu Vasile miniszterelnök határozott kívánságára, illetve az RMDSZ kormánykoalícióból való kilépését megakadályozandó, hogy egy magyar-német, a Petőfi-Schiller nevet viselő multikulturális egyetemet hoznak létre Marosvásárhelyen és Szebenben. Gyorsan kiderült, hogy ez a nesze semmi kompromisszum is jó lehetőség a magyarellenes kampány folytatására." Arról, hogy mi is a multikulturalizmus, soha senki nem beszélt még Romániában. Az újságírónő értelmezte a fogalmat, Szentmihályi Szabó Péterre hivatkozva. A "a multikulturalizmus az egymás mellett élő kultúrák sokszínű egyenjogúságát tartja szem előtt, függetlenül attól, hogy az a kultúra ezer éve egy helyben élő népek közösségének kifejeződése-e vagy néhány ezer bevándorlóé. Vagyis nyugodtan megférhetne egymás mellett mondjuk 50 román egyetem és egy tiszta magyar tannyelvű, mert mindenkinek egyformán joga van saját kultúrája fejlesztéséhez. Csakhogy nálunk nem megy olyan könnyen." "A sajtó egy bizonyos része, illetve egyes politikai pártok a legnyíltabb magyarellenes uszítással fogják mérgezni a romániai közvéleményt. Nos, ha így van, márpedig így van és így lesz, akkor a multikulturalizmus, azaz a nyelvek, kultúrák, szokások, vallások békés egymás mellett élése és kölcsönös tisztelete minálunk csupán utópia marad." /Mózes Edith: Multikulturalizmus román módra. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 16./
1998. október 16.
Aurel Agache 1989 előtt Háromszék - különösen Kézdivásárhely - réme volt. Törvénytelen kivizsgálásokat indított, ezekből anyagi hasznot húzott. 1989. dec. 22-én a népharag áldozata lett. Hasonló esetek történtek Bukarestben, Nagyszebenben, Kudzsiron, de nem indítottak bűnvádi eljárást. Kézdivásárhelyen viszont az üggyel időnként előhozakodtak, ismertette a helyzetet Tamás Sándor képviselő. Adrian Casuneanu, Agache özvegyének ügyvédje, Nicolae Iorga ügyvéd, a Nagy Románia Párt Brassó megyei elnöke és Petre Turlea egységpárti képviselő igyekeztek az ügynek politikai színezetet adni. Kézdivásárhelyen nagy felháborodást keltett az ügy. Volt olyan ugyanis, akit Agache addig veretett, amíg leszakadt a mája, beszélik, hogy nőket erőszakolt meg, emberek tucatját nyomorította meg. Agachét mindezek ellenére post mortem hősnek nyilvánították és ezredesnek léptették elő. Az Agache meggyilkolásában vétkesnek kikiáltott hat ember közül egy időközbe autóbalesetben elhunyt, kettő - egyikük román nemzetiségű - ismeretlen helyen tartózkodik, egy súlyos baleset következtében ágyhoz kötött, a megmaradó két ember védekezhet majd szabadlábon az ügyben. Frunda György, aki a védőügyvéd szerepét vállalta el, kifejtette, hogy 1989. dec. 22-én Kézdivásárhelyen több milicista volt, de egyiknek sem esett bántódása, csak Agachénak. Frunda számára érthetetlen, hogy a demokratikus koalíció idején indított nyomozást a Kovászna Megyei Ügyészség és azt le is zárta. Az ügyész nem vette figyelembe a Nemzeti Megmentési Front 1990. jan. 4-én kiadott amnesztiarendeletét. Hiányos vádiratot terjesztett az ügyészség a bíróság elé. A vádló ügyvédei kérték az ügy áthelyezését, mondván, a helyi lakosság nyomást gyakorol a bíróságra, ezért a tárgyalást Bukarestbe helyezték át. A vádlottak nehezen találtak ügyvédeket, akik korábban hajlandók voltak erre, visszaléptek. Egyedül Fazekas F. Csilla - néhai dr. Fazekas Miklós RMDSZ-szenátor és alkotmánybíró lánya - tartott ki mellettük. Az ügyvédnőre nyomást gyakoroltak, de ő bátran kitartott. A sepsiszentgyörgyi magyar ügyvédek nem álltak ki a vádlottak mellett. /Béres Katalin: Kézdivásárhelyi milicista halála. = Brassói Lapok (Brassó), okt. 16-22./
1998. november 23.
Tokay György, a Kisebbségvédelmi Hivatal vezetője elmondta, hogy Radu Vasile miniszterelnök november közepén a Német Demokrata Fórum ajánlására kinevezte Karl Singer temesvári és Hans Klein nagyszebeni egyetemi tanárokat, valamint Klaus Fabritius kisebbségügyi államtitkárt a Petőfi-Schiller egyetem szerkezetét kidolgozó bizottságba. Ez a bizottság eredetileg a magyar egyetem létrehozására vonatkozó stratégiát kellett hogy kidolgozza, de október végén egy kormányhatározattal kibővítették hatáskörét, így a magyar-német egyetem szerkezetének kigondolása is feladata. A hat román bizottsági tag - dr. Mihai Korka tanügyminisztériumi államtitkár, Constantin Bratianu felsőoktatási kérdésekkel foglalkozó tanügyminisztériumi igazgató, dr. Nicolae Bocsan, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese, Dan Horia Maziliu, a Bukaresti Egyetem bölcsészkarának professzora, Marius Sabau, a Marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetem dékánja; Adrian Costescu, a Bukaresti Egyetem fizika karának professzora - annak ellenére, hogy a miniszterelnök nem fogadta el lemondásukat, nem jelent meg a november 20-i bizottsági ülésen, ahol a három német képviselő első alkalommal vett részt. Tokay György elmondta, hogy ezen a megbeszélésen a német bizottsági tagok és velük együtt a Német Demokrata Fórum is - hiszen Karl Singer egyben a Német Demokrata Fórum alelnöke is - nagyon fontos lehetőségként értékelték a kormány ajánlatát. Szerintük a német kisebbség nevében elhangzott eddigi nyilatkozatok, melyek szerint nincs igény egy ilyen típusú felsőoktatási intézményre, az illető személyek magánvéleményét tükrözték. Ez a megoldás szerintük nemcsak a német kisebbség számára jelent kiváló továbbtanulási lehetőséget, hanem azoknak a más anyanyelvű fiataloknak is, akik tisztában vannak azzal, hogy a német nyelvet tökéletesen beszélők sok területen előnyben lesznek más nyelven végzett társaikhoz viszonyítva. A nov. 20-i ülésen megbeszélték, hogy az új egyetemnek ki kell egészítenie azokat a hiányokat, amelyek jelenleg a magyar és a német nyelvű felsőoktatásban léteznek. Bizonyos, hogy az egyetem német részének a központja Nagyszeben lesz, a magyar komponens két fontos csomópontja pedig Kolozsvár és Marosvásárhely. A mostani ülésről valamennyi román bizottsági tagot időben értesítették, ennek ellenére nem jöttek el, és semmiféle értesítést sem küldtek indoklásképpen. A jelentést akár nélkülük is elkészítik. Ez a jelentés, a bizottság döntései az ő részvételük nélkül is érvényesek. - Ennek a bizottságnak az is feladata, hogy a külön álló állami magyar egyetem létrehozásának módozatait is megtárgyalja. /Horváth Anikó: Szüksége van az egyetemre a romániai németeknek. Tokay György, a Kisebbségvédelmi Hivatal vezetője nyilatkozik lapunknak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./
