Rendkívüli mértékben módosult az utóbbi két-három évben a magyar kormány álláspontja a magyarországi munkaerőpiacot elárasztó román állampolgárokat illetően. A kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazás emlékezetes kormányoldali „érvelése” volt – és örökre letörölhetetlen szégyenfolt a szocialista mundéron – a „23 millió román munkavállalóval” való riogatás. Az anyaországi polgárok munkahelyét, kenyerét és pénzét elhappoló, többnyire magyar nemzetiségű romániai bevándorlók rémképének felvázolása – mint kampányfogás – akkor elérte célját. Ehhez képest meglepő volt a nagyszebeni együttes kormányülésen Gyurcsány miniszterelnök bejelentése, miszerint Magyarország jövő év január elsejétől megnyitja munkaerőpiacát a „románok” előtt. A legalantasabb ösztönökre apelláló korábbi gyurcsányi ijesztgetés pusztán cinikus kampányfogás volt a határokon túl élő magyarok állampolgársági igényének megtorpedózására. Gyurcsány a közelgő romániai EP-választások kapcsán, alig burkoltan állást foglalt. A „be nem avatkozás” elvét fennen hangoztató – az RMDSZ-ével összecsengő – retorikába nehezen illik az erdélyi magyar ellenzéknek címzett politikai irgumburgum. Gyurcsány kormánya azonban egyvalamiben kétségtelenül következetes: az autonómia, az egyetemügy felvetésének szemérmes kerülésében. Érthető tehát Tariceanu kijelentése a példaértékű román–magyar együttműködésről. /Papp Attila Zsolt: A példa értéke. = Krónika (Kolozsvár), nov. 16./
2007. november 19.
Nagyszebenben a magyar–román közös kormányülésen bájvigyorogtak a kormányfők. Igazából csak olyan kérdésekben született megállapodás, amelyeket a magyar és román megyei önkormányzatok már régen megbeszéltek egymás között a tényleg működő kishatár menti haveri forgalomban. Magyarország akkor nyitotta meg Erdély előtt is a munkapiacát, amikor már a fene sem akar odamenni dolgozni. Budapest–Bukarest gyorsvasút? Egy évtizede ígérik, a románokat nem érdekli a budapesti vonal, nekik Szófia, Isztambul meg Kisinyov látszik a célkeresztben. Gyurcsány a két ország történelmi-területi összeolvadását jósolta. Ettől aztán a románok termopán ablakain elrepedt a hőmérő. /Irházi János: Hétfőzet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 19./
2007. november 21.
Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön is közösen kampányolt Tőkés László és Orbán Viktor. Szűkösnek bizonyult november 20-án Marosvásárhelyen az Ifjúsági Ház Tőkés László kampányrendezvényén, ahová Orbán Viktor Fidesz-elnökkel érkezett. Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd emlékeztetett, „tizennyolc évvel ezelőtt vállalta el a kilakoltatással fenyegetett temesvári lelkipásztor jogi képviseletét, amikor a vele egy irodában dolgozó Frunda György elutasította”. Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács elnöke hangsúlyozta: Tőkés László a teljes romániai magyarságot, sőt az ország és Európa többi kisebbségét is tisztességesen képviselné. Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke szerint a választóknak kötelességük emlékezni arra, hogy 1989 decemberében miként nyilvánult meg Tőkés és miként Frunda. Az RMDSZ csúcsvezetőségének nyilatkozataira reagálva Orbán Viktor nevetségesnek tartotta, hogy beavatkozik az erdélyi magyarság belügyeibe. „Mindaddig, amíg célunk a magyar nemzet határokon átívelő egyesítése, egyfolytában be fogunk avatkozni egymás ügyeibe!” – mondta. Szerinte Tőkésnek nincs szüksége arra, hogy ő mellette kampányoljon – nem a püspök, hanem az általa képviselt ügy mellett emel szót. Sepsiszentgyörgyön a kampányrendezvényen közel 5000 érdeklődő gyűlt össze. A tömeg tapssal fogadta Tőkés Lászlót, Orbán Viktort és kíséretüket. Üdvrivalgás tört ki Szilágyi Zsolt kampányfőnök bejelentésére, miszerint a legutolsó belső közvélemény-kutatás szerint „a biztos szavazók körében Tőkés közel 10 százalékkal vezet a pártlistával szemben”. Kovács István házigazda unitárius lelkész Albert Álmos polgármestert bírálta. „Nem kis nyomás nehezedett rám, amikor a város polgármestere közpénzekből fizetett újsághirdetésekben személyeskedő, rágalmazó írást tett közzé” – mondta. Orbán Viktor és Tőkés László is az autonómia kivívásának szükségességéről szólt. A Fidesz-elnök kijelentette: „az erdélyi magyarság az autonómia nélkül nem tud boldogulni”, és felszólította a jelenlévőket: „olyan embert küldjenek Brüsszelbe, aki szívén hordozza az autonómia ügyét”. Tőkés az RMDSZ 12 pontos nyilatkozata kapcsán kijelentette: „Az RMDSZ pontosan annak megvalósítását mulasztotta el, amivel most választásokat akar nyerni”. A püspök a román választókhoz román nyelven szólt. /Kovács Zsolt, Szucher Ervin: Ökuménia és autonómia. = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./ Tőkés László úgy véli, hogy a nagyszebeni közös kormányülésen Gyurcsány és Markó titkos paktumot kötött arról, hogy „nem piszkálják többé az autonómia ügyét”. Kifejtette, ha Brüsszelbe kerül, akkor Európa is tudomást vesz arról, hogy Erdélyben is több mint másfél millió magyar él. /Lokodi Imre: Orbán „közös magyar ügye“. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./
2007. november 22.
Budapest, Bukarest és a RMDSZ közötti „titkos megállapodás“ állhat annak a hátterében, hogy a két ország hivatalosan hanyagolja a határon túli magyarság autonómiájának ügyét – fejtette ki Székelyudvarhelyen Tőkés László, aki Orbán Viktor Fidesz-elnök kíséretében érkezett a székely anyavárosba. A független EP-jelölt csodálkozásának adott hangot amiatt, hogy tudomása szerint Markó Béla RMDSZ-elnök javaslatára nem vették fel a Nagyszebenben tartott közös román–magyar kormányülés napirendjére az autonómiát. A püspök utalt arra az interjúra, amelyet Gyurcsány Ferenccel a Gandul című román napilap közölt. Ez megerősíti a gyanút – mondta Tőkés –, hogy „titkos megegyezés“ áll a háttérben, amelynek gyökerei az 1994-ben megkötött román-magyar alapszerződéshez nyúlnak vissza. /Tőkés titkos paktumot sejt. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./
2007. december 12.
Telt házzal játszották a kolozsvári Interferenciák fesztivál valamennyi előadását. Tizenkét előadás tizenegy nap alatt, hatezerötszáz nézővel – a Kolozsváron hétfőn este véget ért Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál elsősorban a közönség tekintetében hozott meglepetést. Kolozsváron több évvel ezelőtt a színház vezetősége és a hagyományokkal szakító színházszemlélet ellen fellázadt a közönség egy része, most viszont minden este telt házzal játszották az előadásokat. A legnagyobb ováció a budapesti Katona József Színház és a spanyol Teatro de la Abadía produkcióját jutalmazta – az Ascher Tamás rendezte Ivanovot és az Ana Vallés rendezte Emlékezni fogok mindnyájatokra című előadás színészeit állva tapsolták vissza több ízben is. A kolozsvári magyar színház megalapításának 215. évfordulójára szervezett fesztivált hétfőn este Csehov A sirály című drámája zárta, a nagyszebeni Radu Stanca Színház előadásában. Az újabb kutatások szerint 1792. december 17-én tartotta első előadását Kolozsváron az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság – írta Darvay Nagy Adrienne A mesebeli szentmadár című monográfiájában. Kótsi Patkó János színész és rendező 1793-tól 1808-ig igazgatta a társaságot. Az erdélyi színjátszók Kolozsváron kívül Nagyváradon, Debrecenben, Marosvásárhelyen és más városokban is valóságos kultuszát teremtették meg a világirodalmi klasszikusok – Shakespeare, Schiller vagy Molière – műveinek. /Rostás-Péter Emese: Jelzések a közönségből. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./
2007. december 14.
A Kelekótya együttes célja: olyan helyekre jussanak el muzsikálni, ahol a gyermekeknek nincs lehetőségük élő zenét hallani. Bejárták már az Erdővidék falvait, a székelyföldi városokat, de jártak már a szórványban is, Déván, Fogarason, Nagyszebenben. Repertoárjukon nagyrészt a közkedvelt Kaláka együttes dalai, valamint megzenésített versek szerepelnek. Kolozsvárra betlehemes összeállításával érkezik a Kelekótya. /Sztárvendégünk: a Kelekótya együttes. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./
2007. december 19.
Magas a nemzeti kötődés nélküliek aránya Magyarországon és Szlovákiában, az erdélyiek esetében viszont még az egy százalékot sem éri el. Van, aki csak legyint, van, aki okádást színlel, amikor valahol elhangzik: templom és iskola. Pedig a két intézmény közti kapcsolat, a hozzájuk fűződő közösségi viszony valójában meghatározza a nyelv- és identitásvesztés mértékét, illetve az önazonosság fokát, szögezte le Ambrus Attila. Manapság számos divatos társadalomtudós azt hangoztatja, hogy nincs lényeges kapcsolat az anyanyelv és az identitás között. Az anyanyelv elvesztése, a nyelvcsere távolról sem akkora gond, mint egyesek hiszik. A divatos szociológusokkal ellentétben az erdélyi magyar egyházak képviselői azt vallják, a vallásnak mint fontos értékek (köztük az anyanyelv) megjelenítőjének, szerepe van az identitás kialakításában, megőrzésében. – Elhallgatnak a harangok, elhallgat az iskolacsengő, ezért az anyanyelvi oktatás biztosítása a református egyház prioritásai közé tartozik, figyelmeztetett Szegedi László, a brassói egyházmegye esperese, azon a kőhalomi tanácskozáson, amelyen az egyház és iskola közös szolgálatának feladatait, lehetőségeit térképezték fel. Egyre kevesebb pedagógus vállalja az értelmiségi sorsot falun. „Az egyházaknak szerepet kell vállalniuk az anyanyelvi oktatás anyagi feltételeinek biztosításában” – szögezte le Szegedi László, aki lakásában, parókiáján harminc középiskolás diáknak nyújt ingyenes szállást és ellátást. Ki kell építeni a Bukarest–Négyfalu–Brassó–Kőhalom–Segesvár–Medgyes–Nagyszeben tengely mentén a szórványiskola- és szórványkollégium-hálózatot. /Ambrus Attila: Egy közhely rehabilitálása. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./
2008. január 4.
Nagy Pál sok esztendős szerkesztői múlttal a háta mögött, nyolcvanadik életévén túl is folyamatosan dolgozik. Jelenlegi munkái közül a leglátványosabb a Mentor Kiadónál megjelenő Wass Albert-életműsorozat szerkesztése. Nincs időm unatkozni, mondta Nagy Pál. Ajándéknak tekinti, hogy öreg fejjel is dolgozhat. A Mentornál megjelenő Wass-sorozat immár harminchárom címet tudhat magáénak. Nemrégiben látott napvilágot Nagy Pál szerkesztésében Wass Albert Éltem: voltam címen a szerző önéletrajzi vonatkozású vallomása. Wass Albertet sokáig a kitagadottak és megbélyegezettek sorába tartozott, akár Nyirő József vagy Márai Sándor, meg más magyar írók, akik a háború után emigrációba kényszerültek. Nagy Pál 1992-ben A mindig hazanéző Wass Albert címmel írt egy hosszabb ismertető cikket az egykori Romániai Magyar Szóban. Talán ez volt errefelé az első „megszólalás” az Amerikában élő erdélyi magyar íróról. Sok könyvét kiadták, ennek ellenére még hatalmas terjedelmű kéziratmennyiség vár megjelentetésre. Az emigrációban keletkezett írásokról van szó, jórészt publicisztikai cikkekről, riportokról, különböző alkalmi szövegekről, vallomásokról, de még színdarabokról is. A Mentor a közelmúltban adta ki az Amerikai emberek című kötetet, ami Wass Albertnek a Szabad Európa Rádió számára készített egykori riportjait tartalmazza. Sokat javíthatna Wass Albert megítélésén az író műveinek román közegben való népszerűsítése. Az Elvész a nyom román fordítása készült el, kiadóra vár. 2000-ben megjelent A funtineli boszorkány Corneliu Caltea fordításában Langa Scaunul Domnului címmel. Akkor Ion Coja, a magyarok iránti barátsággal nemigen vádolható Vatra-alapító, bukaresti egyetemi tanár egyebek között azt mondotta, hogy ilyen szépen, ilyen mély együttérzéssel kevesen írtak a román népről. A közelmúltban megjelent Kolozsvárt Mircea Tomusnak az Aripile domnului című dokumentumregénye, pontosabban annak első kötete, melyben a mezőségi, mócsi származású szebeni román író részletesen szól Wass Albertről, a Wass-családról, 1940 őszének mezőségi viszonyairól, drámai napjairól. Nagy Pál gondozásában a budapesti Palatinus Kiadónál – Gondolat és árvaság, Szellemi őrség, illetve Emberi szavak címmel – megjelentek a Tamási Áron esszéinek, cikkeinek, interjúinak kötetei. Ugyanitt kiadás előtt áll egy Tamási-leveleskönyv. A Mentor jelentette meg nemrég Nagy Pál Napló nélkül című könyvét, s remélhetőleg idén napvilágot lát – Gond és remény címmel – közelmúltbeli publicisztikai cikkeiből egy válogatás. A Kriterionnál Mosolygó Erdély címmel többkötetes anekdotasorozatot terveznek kiadni. Nagy Pál /sz. Mezőkölpény, 1924/ a marosvásárhelyi Református Kollégium után Kolozsvárra, a Református Teológiára, majd később a Babes–Bolyai Tudományegyetemre került, az Ifjú Erdély című diáklapban kezdte közölni első írásait. Az egyetem elvégzése után tanársegédként dolgozott Kolozsváron, majd 1955-ben Marosvásárhelyre költözött, ahova az Igaz Szó című irodalmi folyóirathoz hívták. Tizenöt év után A Hét, majd ‘73-tól nyugdíjazásáig az Új Élet munkatársa lett. Publicisztikai, irodalom- és színikritikai cikkei mellett számos kötetet jelentetett meg, illetve szerkesztett. /Szucher Ervin: „Nincs időm unatkozni” Beszélgetés Nagy Pál irodalomtörténésszel. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./
2008. január 11.
A nagyszebeni magyar-román kormányülés eredményeként végre megalósulhat a Bartók-központ a bánsági Nagyszentmiklóson. A zeneszerző szülőfalujában Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnöke állt a kezdeményezés élére. Fuchs Sándor helyi amatőr szobrász Bartók-mellszobra áll Nagyszentmiklóson, a Nákó-kastélyban berendezett emlékszobában Tamás Sándor elmondta, Demeter András kulturális minisztériumi államtitkár javasolta, hogy a Pro Bartók Társaságot alakítsák át közhasznú társasággá, és miután ez megtörtént, nyújtsanak be pályázatokat a két kormány által létrehozott kulturális alapítványokhoz. Ő beindította a közhasznú társasággá való alakulás folyamatát. Felújították és bővítették a Nákó-kastélyban 1969-ben berendezett Bartók-emlékkiállítást, anyaországi támogatással beszereztek egy koncertzongorát és Bartók Béla összes műveinek gyűjteményét digitális formában. Post mortem Nagyszentmiklós díszpolgárává avatták Bartók Bélát; szülőháza falán emléktábla, a város központjában Jecza Péter 1993-ban leleplezett mellszobra állít emléket a város legnagyobb szülöttjének. /Pataki Zoltán: Valóvá lett Bartók-álmok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./
2008. január 23.
Csutak István bírálata Románia jelenlegi regionális felosztásáról alaposan elveri a port. Kijelentette, a megyék mai csoportosítása megváltoztatható, a régiók átgyúrhatók. A székely megyék a Központi Fejlesztési Régióban eleve hátrányosabb helyzetben vannak olyan jóval nagyobb vonzerővel rendelkező központokkal szemben, mint Brassó és Szeben. Az egész központi régió összetákolásának egyik fő célja pontosan a székely kölönrégió-képzés megtorpedózása volt. Az erdélyi régiókat mindenütt a magyarlakta területek gúzsbakötésére találták ki. /B. Kovács András: A régiók átgyúrhatók. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8.
2008. február 1.
A magyar kultúra napja alkalmából rendezett nagyváradi ünnepi megemlékezésen Jakobovits Miklós festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke, eddigi munkássága elismeréseképpen, életmű-díjban részesült. A Kolozsváron született képzőművész évtizedek óta Nagyváradon él. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végezte. 1985–97 között a nagyváradi Körös-vidéki Múzeum főmuzeológusa, 2002-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2003-tól az RMDSZ Országos Összművészeti Bizottságának elnöke. A 2007-es év különlegesen sikeresnek tekinthető a képzőművész számára. Januárban egyéni kiállítása volt a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. Februárban kiállítás Budapesten az Abigail Galériában, majd a Művészetek Palotájában. Márciusban egy újabb kiállítás a magyar fővárosban, Óbudán, a Budapest Galéria kiállítóházban, mintegy 40 képpel. Augusztusban belgiumi meghívásra Romániát képviselte egy belga üvegművésszel együtt Nagyszebenben. Novemberben egy nagyméretű kiállítás a Kolozsvári Művészeti Múzeumban, a Bánffy-palotában. Ez alkalommal mutatták be a művészről a csíkszeredai Pallas Akadémia által kiadott albumot is. /Dérer Ferenc: Jakobovits Miklós kitüntetése. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./
2008. február 18.
Március 2-án tartják a székelyudvarhelyi Művelődési Ház kiállítótermében Orth István Kápolna a Kárpátokban című kiállításának megnyitóját. Az EMKE-díjas művész 1971-ben végezte a kolozsvári Református Teológiát, majd 1976-ban a bukaresti Szépművészeti Akadémián diplomázott. 1971-72-ben doktorjelöltként bizantinológiát tanult a bukaresti Ortodox Teológián, 1980-ban műemlékvédelem és restaurálás terén szerzett oklevelet. 25 éven át a nagyszebeni Bruckenthal Múzeum grafikai restaurátora volt, az ezredfordulótól a Lucian Blaga Egyetem művésze. Alapító tagja a Barabás Miklós Céhnek. Metszetei, pasztellrajzai, olajképei és reklámgrafikai munkái míves albumokban is megjelennek. A székelyudvarhelyi tárlat templomsorozatából nyújt ízelítőt. /Kápolna a Kárpátokban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 18./
2008. február 22.
Az erdélyi szászok nem igénylik az autonómiát, hanem továbbra is kisebbségként szeretnének élni Romániában – jelentette ki sajtótájékoztatóján Klaus Johannis, a Romániai Német Demokrata Fórum (FDGR) elnöke, Nagyszeben polgármestere. „Az erdélyi szászok nem igénylik az autonómiát, az ezzel kapcsolatos álláspontunkat már az 1918-as egyesülés során megfogalmaztuk, és ezen azóta sem változtattunk” – mondta. Jelenleg Romániának mintegy 60 ezer német nemzetiségű lakosa van. /Johannis: A szászoknak nem kell autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./
2008. február 25.
Február 23-án Kolozsváron a Bánffy-palotában a XVI. Mátyás Napok keretében megnyitották a Bibliotheca Corviniana című vándorkiállítást, amely Mátyás király világhírű könyvtárának napjainkig fennmaradt darabjainak egy részét mutatja be. A kolozsvári Amaryllis Társaság (AT) és a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) szervezésében tizenkilenc kódexből falra akasztott, illetve több asztalon elhelyezett, műszakilag kiválóan elkészített fakszimile látható. A tárlat anyagát az OSZK adományozta az Amaryllis Társaságnak. A látványos kiállítást még ebben az évben több romániai városban – Bukarestben, Marosvásárhelyen, Szilágysomlyón, Nagybányán, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és Nagyszebenben – is megcsodálhatja a közönség. A tárlat anyagát véglegesen Mátyás király szülőházában helyeznék el. Maczalik Arnold, az AT elnöke beszélt, majd László Bakk Anikó (AT), a Mátyás Napok fáradhatatlan szervezője segítséget kért abban, hogy amikor a vándorkiállítás decemberben visszatér Kolozsvárra, az anyag bekerülhessen végleges otthonába, a Mátyás király szülőházában berendezendő emlékhelyre. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul arra emlékeztetett, hogy a legutóbbi román–magyar kormányülésen határozat született, miszerint a két ország támogatja a Mátyás szoborcsoport restaurálását, következésképpen a polgármesteri hivatal tegye meg a szükséges lépéseket a munkálatok megkezdésére, még ebben az évben. A tárlatnyitót tudományos ülésszak követte, Mátyás király Corvinái címmel. Ezen több előadások hangzott el, köztük volt: Újabb adatok a Corvina kutatástörténethez (Emődi András, nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár). Este Lupescu Radu Vajdahunyad vára a Hunyadiak korában című előadását hallhatta a közönség. /Musca Szabolcs, Ördög I. Béla: Corvinák tárlata a kolozsvári Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./
2008. március 6.
A kultúrák közötti párbeszéd európai éve – 2008 (EYID) az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala számára nem jelent különlegesebb évet, hiszen több mint tíz éve a romániai kultúrák, etnikumok közti párbeszéd kialakításán dolgozunk” – fogalmazott Markó Attila, a hivatal államtitkára. Hivatalosan bejelentették, hogy Románia is csatlakozott az EYID-projekthez, bemutatva az erre vonatkozó országos stratégiát, a Puzzle projektet. A projekt tíz városban zajlik, köztük Temesváron, Nagyszebenben, Medgyesen, Segesváron és Kolozsváron. Tánc, zene, képzőművészet, színház, pantomim, gasztronómiai előadások, kiállítások sokasága várja az érdeklődőket, az interetnikai konferenciák, kerekasztal-beszélgetések mellett. /Oborocea Mónika: Puzzle az etnikumközi kulturális párbeszédért. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./
2008. március 7.
Március 6-án Bukarestben aláírta a hadisírok kölcsönös gondozásáról szóló kétoldalú egyezményt Szekeres Imre magyar és Teodor Melescanu román védelmi miniszter. A felek kölcsönösen biztosítják a hadisírok és a háborús emlékművek eredeti helyükön való megőrzését és gondozását. Az emlékműveken mindkét országban magyarul és románul is szerepelnek majd a feliratok. Szekeres román kollégája támogatását kérte abban, hogy Bukarestben egy hős parcellát építsenek, amelynek alapkövét 2002-ben a magyar köztársasági elnök rakta le akkori látogatása alkalmával. Melescanu elmondta, hogy vendégével a két ország katonai együttműködésének bővítéséről, az áprilisi bukaresti NATO-csúcstalálkozóról is tárgyaltak. – A hadisírok jogi helyzetét szabályozó egyezmény aláírását a harmadik együttes román-magyar kormányülésre terveztük, de Nagyszebenben procedurális okokból nem lehetett ezt megejteni – nyilatkozta Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes. A Magyar Köztársasággal kötött mostani egyezmény meghatározatlan időre szól, és a belső elfogadási procedúrák teljesítéséről szóló diplomáciai értesítés után léphet érvénybe. Hivatalos statisztikák szerint mintegy 150 000 román katona nyugszik Európa és Ázsia 30 országában, ezek közül 16 000-re becsülik a Magyarország területén elesettek vagy a világháborúk utáni fogságban elhunytak számát. Ugyanakkor a második világháborúból 4136 magyar hősről tudnak, az első világháború idején pedig az Osztrák–Magyar Monarchia több mint 2000 katonája esett el Románia területén. /Aláírták a román–magyar hadisír egyezményt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2008. március 11.
Pert készül indítani a nagyszebeni székhelyű Gozsdu Alapítvány a magyar állam ellen, jelentette be Laurentiu Streza, Erdély ortodox metropolitája, aki egyben az alapítvány elnöke. Akkor indítanak majd jogi eljárást, ha ehhez megszerzik a román állam támogatását is. Az alapítvány támogatót is keres, mivel nincs pénzük a per költségeinek fedezésére. Az eljárás nyomán a XIX. század második felében Budapesten sikeres ügyvédként dolgozó Emanuil Gojdu vagyonát remélik visszaszerezni. Az egyházi vezető szerint a szebeni alapítvány néhány milliárd eurót szeretne visszaszerezni még akkor is, ha a Budapest központjában található nyolc ingatlant már eladta a magyar állam. Streza szerint emiatt az ingatlanok visszaszerzésében nem reménykednek, de – mint fogalmazott – kártérítést követelnek majd az épületek értékének becslése alapján. Streza utalt a román-magyar Gozsdu Közalapítványra is. Szerinte annak működtetésére a román és magyar állam által felkínált 200–200 ezer euró nevetséges összeg a Gozsdu-vagyon valós értékéhez képest. A közalapítvány nem jöhet létre, mivel a román parlament nem ratifikálta a román-magyar együttes kormány ülésen 2005-ben született erre vonatkozó megállapodást. /Perelné a magyar államot a Gozsdu Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./
2008. április 4.
Április 3-án átadták Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem múzeumának új szárnyát, amely az egyetem fennállásnak 1959–1989 közötti időszakát mutatja be, korabeli fotók és egyéb dokumentumok alapján. Külön portrésorozat ábrázolja az egyetem kiemelkedő tudományos személyiségeit. Az egyetemi múzeum régebben berendezett termeiben régi írógépek és fotómasinák mellett külön pannók ábrázolják az 1872–1918-as időszak között működő Ferenc József Tudományegyetem történetét, az 1919–1948-as I. Ferdinánd Király Egyetemet, az 1945–1959-es időszakot felölelő Bolyai Egyetemet és a román egyetem Nagyszebenben töltött öt évét is. /S. B. Á. : Átadták az egyetemi múzeumot. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./
2008. április 26.
A Magyar Művészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelán Manufaktúra Zrt. alapította Árpád fejedelem-díjat a kuratórium rangos intézmények és kiemelkedő személyiségek társaságában a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap szerkesztőségének ítélte oda. A mostani kitüntetettek: Aracsi pusztatemplom és a bánsági püspökség, a Háromszék szerkesztősége, Győrffy Sándor szobrászművész, Illyés Gyula (posztumusz), Kubik Anna színművész, Dunaszerdahely városa és Wass Albert (posztumusz). Az Árpád fejedelem-emlékdíjat 2007-ben alapították, és 52 alkalommal adományozták a nemzetépítésben rendkívüli szerepet vállaló intézményeknek és személyeknek. A korábbi kitüntetett között van: Apáczai Csere János Református Líceum – Kolozsvár, Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium és Berszán atya – Gyimesfelsőlok, Az erdélyi néptánc 30 éve – Csíkszereda, Böjte Csaba atya és a dévai gyermekek, Duna TV, Csoóri Sándor, Jankovics Marcell, Jókai Anna, Kobzos Kiss Tamás, László Gyula (posztumusz), Makovecz Imre, Nagyszeben magyar közössége, nagyváradi püspökség, Nemeskürty István, Révkomárom városa, Sapientia Egyetem – Csíkszereda, Sára Sándor, Sütő András (posztumusz), Székely Nemzeti Tanács, Székelyudvarhely városa – Orbán Balázs emlékére, Szörényi Levente, Zenta városa. /Sylvester Lajos: Árpád fejedelem-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 26./
2008. május 3.
Május 4–14. között Brassóban tartják a IV. Interetnikai Színházi Fesztivált, a romániai kisebbségi színházak, társulatok vándorló seregszemléjét. A kétévente szervezett fesztivál az egykori, Sepsiszentgyörgyön elindított színházi kollokvium felújítása, a seregszemlén bemutatkozik az erdélyi magyar társulatok zöme, illetve a nagyszebeni színház német tagozata és a bukaresti zsidó színház is. /Váry O. Péter: Színházi seregszemle Brassóban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./
2008. május 15.
Véget ért Brassóban a IV. Interetnikai Színházi Fesztivál. Megrázó volt a felismerése annak, hogy egy közönség, amely színház nélkül él másfél évtizedig, s a turnézó társulatok is rendre elkerülik, hogyan esik szét. Tizennégy néző volt a fesztiválnyitó előadáson, és tíz napnak kellett eltelnie, míg az utolsó előadásra már megtelt a terem. Ma a sikerkönyvek kevesebb mint ötszáz példányban kelnek el, egyetlen filmszínház sem működik Brassó megyében. A szappanoperák nyerésre állnak a színházakkal, operákkal folytatott egyenlőtlen küzdelemben. A Szebeni Radu Stanca Állami Színház német társulata kitűnő előadásának tizenhét magyar nézője volt, német néző egy sem jött el. Előrevetítve azt, mi történik, ha a közösség atomizálódása feltartóztathatatlanul folytatódik. /Ambrus Attila: Az Elitek és a közönséges közösség. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./
2008. május 28.
Múlt héten hivatalos nevet is kapott a nagyszebeni református templom belső terében berendezett kiállítótér: a Református Templom Galériában immár negyedszer nyílt kiállítás. A mostani Képes Krónika. A magyarok második bejövetele címmel a magyarok történetének legteljesebb, leggazdagabb középkori összefoglalását nyújtó történeti-művészeti forrásmunkából nyílt tárlat. A házigazda-lelkipásztor, Varró Sándor beszélt a Képes Krónikáról. Guttman Szabolcs, a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete tiszteletbeli elnöke, a város főépítésze elmondta, hogy a honfoglalás különböző állomásai megjelölték a helyét a Kárpát-medence később megépítendő településeinek, a városoknak. A nagyszebeni Szórványkollégium diákjainak ebben az évben több mint tíz kiállítást lesz lehetőségük látni-tanulmányozni. Serfőző Levente, a HíD – Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke szólt a Sepsiszentgyörgyi Művelődési Házzal és annak igazgatójával, Hadnagy Miklóssal kialakított partnerkapcsolatról, amely ezt a kiállítást is lehetővé tette. /V. S. : Nagyszeben. Honfoglalás a Református Templom Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./
2008. június 6.
A Kolozsvári Magyar Opera balettkara mindig is szerves része volt az intézmények, azonban kevés szó esett róla. Hiányzik egy hozzáértő kritikus, aki hírt adjon mindarról, ami a tánchoz kapcsolódik a színpadon. A balettkar legutóbbi sikerét az első ízben megrendezett Nemzetközi Klasszikus és Kortárs Táncversenyen, Nagyszebenben aratta. A verseny május 22–25-e között zajlott, romániai, olaszországi, németországi, ausztráliai és japán résztvevőkkel, két korkategóriában. A Kolozsvári Magyar Opera balettkarának három tagja is versenyzett, Roman Andreea, Moldovan Vlad – harmadik, illetve második díjasok –, és Kálmán Róbert. A Jakab Melinda által alkotott „Go Away” címet viselő koreográfia elnyerte a legjobb modern duettnek kijáró díjat. /Fekete Adél: Díjazott kolozsvári balettesek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./
2008. június 11.
Sikeres évadot tudhat maga mögött a kolozsvári Puck Bábszínház, ugyanis kilenc bemutatón vannak túl – jelentette be Mona Chirila igazgató. Az évad elején mutatták be Orbán János Dénes Búbocska című meséjének dramatizált változatát, Varga Ibolya rendezésében. A bábszínház magyar és román társulata az elmúlt évadban több nemzetközi fesztiválon is sikerrel szerepelt, felléptek többek között Nagyszebenben, Szatmárnémetiben, és több fontos díjat kaptak. /Papp Zsuzsa: Évadzáró a kolozsvári bábszínházban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./
2008. június 14.
Beke Mihály András hetek óta izgalmas olvasmányt olvas. Apja, Beke György író nem akart belenézni, attól tartott, csalódnia kell. Vannak benne nyomozók, rendőrök és gyanúsítottak, csak az, hogy kik a gyilkosok, kik az igazi bűnösök és az igazi áldozatok, az nem derül ki az olvasmány végére sem… A családi „szekus dossziét”, apja és – meglepően vaskos – saját nyomozati anyagát böngészi. Kíváncsi lett saját múltjára, úgy, ahogyan mások, a nem-barátai látták. Apjáról két dosszié, róla egy készült, elég vaskosak és állítólag ez csak az eddig előkerült anyag. Majd szólnak, ha még lesz. A konspiratív neveket csak felelőtlen ember tudná teljes bizonyossággal azonosítani. A nevek azonosítását külön kellett kérnie, mondták: talán, majd, egyszer, valamikor. Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy a „forrás” („sursa”) mikor jelent megfigyelt személyt és mikor besúgót. Beke Mihály András megtudta, hogy a „szekus keresztségben” apja „Barbu”, ő meg „Béla” lett, Magyarországot csak „Helga”-ként emlegetik, megtudta, hogy őt így jellemzik: „merev, zárkózott, rögeszmés nacionalista”, továbbá számára ismeretlen hölgyekkel akarták összeházasítani; megtudta,, hogy az egyik illusztris megfigyeltnek, Tőkés Lászlónak olyan konspiratív névjegykártyával kellett volna bemutatkoznia, amelyikre átszúrt szívet kellett volna rajzolnia. /!/ A „szeku” jól tudta kezelni a lehallgató magnókat, ezekből valóban sok volt. Kiváló követési jegyzőkönyvet tudtak írni arról, hogy apja például – igen gyanús módon – paradicsomot vásárolt a piacon. Egyébként egyetlen magyar nyelvű jelentés szerepelt a paksamétában. A dossziék jól dokumentálják a hajdani rendszer logikáját. Alig találni utalást arra, hogy bárki bírálni merészelte volna a Ceausescut, a Kondukátort vagy a szocialista rendszert. A megfigyelt személyek magatartásának a jelzője a „nem megfelelő” („nekorászpunzátor”). Az összes magyar megfigyelt „irrendenta és nacionalista” eszméket vallott. Azonban többen voltak a tisztességesek, mint remélni merte volna! Nagyon sok volt a besúgó, de kevesebb, mint amennyitől rettegtek az emberek. Néhányra persze kíváncsi lenne: ki volt végülis „Bíró Ferenc”, aki apjáról is szorgalmasan írta jelentéseit; ki lehetett „Adam”, a Korunk szerkesztője; ki volt „Vasilescu”, a Dacia Könyvkiadó szerkesztője, akitől a Szentendrei Múzeum igazgatója – Balogh Edgár, Benkő Samu és apám mellett – írást kért Kós Károlyról; és ki volt „Literat”, az Utunk szerkesztője, írója, neves értelmiségi („intelectuál cu prestigiu”), aki morálisan apjára is hatással volt? Ki volt „Goga”, Bartha”, „Szabó Tibor”, „Rusz Péter”, „Dinu”, „Udrea”, „Kovács”, a szebeni „Ghergel”, a besztercei „Peiut”,”Stelian”, „Dragan”, a nagybányai „Kiss Gheorhe”, a kolozsvári „Suster”, a szilágysági „András” ,”Constantinescu”, a kolozsvári „Horea”, „Luca”,”Maes”, a bákói „Clejeanu” ,”Constantinescu”? A jelentgetők kevesen voltak, szánalmasak és nevetségesek. /Beke Mihály András: Töltőtoll. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./
2008. július 5.
Szeben és Brassó közt fekvő dél-erdélyi szülőfalujában járt nemrég egy Nürnbergbe kitelepedett ember, a döbbenet hangján tudott szólni arról, amit látott. Az egykori szászságnak írmagja sem maradt az ősi földön, ez nem volt számára újdonság, végleg felszámolódtak a nyolcszáz éves közösségek, csak az épületek, templomok, erődítmények, romok maradnak. Az eltávozottak a németországi szász egyletekben, könyvekbe menekítik a siebenbürgeni tapasztalatok emlékét. A dél-erdélyi kultúrtájat valamikor szántók, kertészetek, gyümölcsösök jelentették, a helyükön ma már legelővé és kaszálóvá változott a korábban jól megművelt dűlők jó része. A szorgos nép eltűnése a határban ezer évvel vetette vissza a civilizációt: mintha a valamikori pásztorkodó életmód támadt volna fel ezeréves sírjából. Közben Szatmár–Nagykároly környékén magyar földműves közösségek hagyják fel szántóikat a juhászkodók javára... /B. Kovács András: Ezer év után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 5./
2008. augusztus 7.
Negyedszer szervez együttes ülést Románia és Magyarország kormánya 2008 őszén. A bizottság vezetője idén is Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes, aki szerint a két ország közötti kapcsolatokban új fejezetet nyitottak az együttes kormányülések. Az elsőre 2005 októberében került sor, ennek kézzelfogható eredménye a magyar főkonzulátus megnyitása Csíkszeredában (2006 márciusában), majd a gyulai román főkonzulátus megnyitása (2006 novemberében). Ugyanabban az évben nyitotta meg kapuit a Bukaresti Magyar Kulturális Központ fiókintézete Sepsiszentgyörgyön, majd tavaly év végén a Budapesti Román Kulturális Központ fiókja Szegeden. Vannak olyan ügyek, amelyekhez több év kell. Ilyenek például az energetikai együttműködések: a gázhálózatok összekapcsolása Arad és Szeged között, a nagyfeszültségű távvezetékek kapcsolódása Nagyvárad és Békéscsaba között, vagy a határon átnyúló turizmus közös fejlesztése. Az első román–magyar kormányülést 2005. október 20-án tartották Bukarestben, a másodikat 2006. november 16-án Budapesten, a harmadiknak pedig Nagyszeben, Európa kulturális fővárosa adott otthont 2007. november 14-én. A negyedik együttes kormányülés házigazdája ismét Magyarország lesz. /Együtt tervezik a jövőt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 7./
2008. augusztus 20.
Öt év múlva Magyarországot és Romániát két autópálya és egy gyorsforgalmi út köti össze – ígérik a magyar és a román kormány illetékesei. Az egyik, az észak-erdélyi autópálya, vagyis az A3-as sztráda a román fővárost Brassótól Kolozsváron és Nagyváradon keresztül egészen a Bihar megyei – határ menti – Bors községig kötné össze a magyar határral. A másik összekötő út, a IV. páneurópai közlekedési folyosót követő A1-es lenne, ami Magyarországot Romániával Nagylaknál, míg a belső országrészeket az Arad–Temesvár–Déva–Nagyszeben–Pitesti–Bukarest nyomtáv mentén kötné össze. A harmadik projekt Nyíregyházát Szatmárnémetin keresztül Nagybányával kötné össze. Azonban elsősorban a román oldalon nem haladnak úgy a munkálatok, hogy a három út az ígért időben „összeérjen”. Ennek ügye az őszi román–magyar kormányülés egyik legfontosabb témája lesz. Magyar oldalon az M43-as Szeged–Makó–Nagylak magyar–román országhatár menti útvonalon haladó autópálya jelenleg mintegy 3 km hosszú. 2009-ben tervezik megjelentetni az ajánlati felhívást az M43-as autópálya Makó – országhatár között szakaszára. A befejezés várható ideje pedig – a román féllel egyeztetve – 2012 szeptembere. A román kormány az idénre eredetileg megállapított pénzösszegen felül még 200 millió eurót fordít az észak-erdélyi autópálya finanszírozására – jelentette be Ludovic Orban közlekedési miniszter nemrégiben. /Kánya Gyönyvér, Oborocea Mónika: Elvarratlan autópályaszálak. Lassan haladnak a Romániát Magyarországgal összekötő utak munkálatai. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./
2008. augusztus 28.
Az augusztus 20-án átadott Kisebbségekért-díj egyik kitüntetettje az 1993-ban alapított segesvári Gaudeamus Alapítvány, amely eddig több mint 300 diákot részesített anyagi támogatásban. A Segesváron létesült civil szervezet fő célja a magyar nyelvű oktatás fejlesztése, ösztöndíjakkal támogatja azokat a diákokat, akik nehéz anyagi helyzetük miatt nem részesülhetnének anyanyelvű oktatásban. Emellett a kiváló tanulmányi eredményeket elérő fiatalokat is megjutalmazzák. Az alapítvány magyarországi támogatással kollégiumot létesített, ahol a távolabbi szórványvidékekről származó diákok kapnak helyet. Lőrincz Éva, az alapítvány kuratóriumának tagja elmondta: az alig néhány ezer fős magyar közösséget számláló dél-erdélyi Brassó és Szeben megyéből is érkeznek hozzájuk diákok. A civil szervezet által támogatott diákok a helyi vegyes tannyelvű Mircea Eliade Gimnázium magyar tagozatán tanulnak. Az alapítvány Segesváron művelődési központot is létrehozott a helyi szórványközösség számára, ahol méltó székhelyre találhat a diákokból alapított Kikerics Néptáncegyüttes is. A csángómagyar gyerekeknek nyári tábort, de számítógép-kezelői, matematikai és idegen nyelvi tanfolyamokat is szervező alapítvány vezetői abban bíznak, hogy az épületrész befejezésével újabb kollégiumi férőhelyeket létesítenek. /A jó munka meghozta gyümölcsét. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28./
2008. szeptember 13.
Húsz éve távozott az élők sorából Incze Ferenc kolozsvári festőművész, a Francia Képzőművészek Társaságának örökös tagja, „mégis itt van köztünk a helye. Itt Erdélyben és a művészetet még tisztelő nagyvilágban” – mondta Kántor Lajos tíz évvel ezelőtti, a művész Bánffy-palotában megrendezett, nagyszabású emlékkiállítása alkalmából. Incze Ferenc /Gyergyószentmiklós, 1910. aug. 5. - Kolozsvár, 1988. aug. 21./ sajátos álomvilága az irányzatok sokféle jelzőjével illethető ugyan, valójában azonban besorolhatatlan, írta Németh Júlia. A Gyergyószentmiklóson született művész Nagyszebenben nőtt fel, a Budapesti Iparművészeti Főiskola elvégzése után egy évet Bécsben töltött, majd 1939-től élete végéig Kolozsváron tevékenykedett. /Németh Júlia: „Kolozsvártól Párizsig – és tovább... ” = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./
