Jún. 4-én hírszolgáltatási szerződést kötött tíz határon túli magyar lap szerkesztőségével a Magyar Távirati Iroda Rt. és az Illyés Közalapítvány Budapesten. A megállapodást Dorogi Sándor, a Magyar Távirati Iroda Rt. elnöke, Halzl József, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke, valamint a határon túli magyar sajtó képviseletében Csép Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke írta alá. A szerződés értelmében a nagyváradi Bihari Napló, a csíkszeredai Hargita Népe, a sepsiszentgyörgyi Háromszék, a kolozsvári Krónika, a marosvásárhelyi Népújság, a kolozsvári Szabadság, a pozsonyi Új Szó, az újvidéki Magyar Szó, az ungvári Kárpáti Igaz Szó és a bukaresti Romániai Magyar Szó szerkesztőségéhez jutnak el továbbra is az MTI hírei. Bátai Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) Dokumentációs, Sajtó és Tájékoztatási Főosztályának vezetője arra emlékeztetett, hogy éppen tíz éve kezdődött meg az együttműködés. Mint utalt rá: 1993-ban még csak öt határon túli magyar laphoz jutottak el a magyar hírügynökségi anyagok. A HTMH illetékesének reményei szerint a kör a közeljövőben bővülni fog, s hét romániai nem országos lap is hozzájut majd a fotószolgáltatáshoz. /Tízéves együttműködés. Hírszolgáltatási szerződés az MTI és a határon túli lapok között. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./
2002. június 10.
A Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesületének (MIDAS) most zárult pozsonyi értekezletével egy több tízmillió európai polgárt képviselő szervezet figyelmét kiterjesztette Kelet-Európára. A MIDAS igazgatótanácsi tagja, az Új Szó lapigazgatója nyitóbeszédében elmondta, az Európai Unióban és a többi európai országban legalább 40 millióan élnek 57 különböző kisebbség tagjaként. Michael Ebner dél-tiroli (Olaszország) német politikus, Európa Parlamenti képviselő többek között azt hangoztatta, hogy az EU nem foglalkozik eléggé a kisebbségi kérdéssel, arra sokkal több pénzt kellene fordítania, és figyelmeztetett, hogy az unióba kerülő kisebbségek elsősorban nyelvük védelmére számíthatnak, mintsem kulturális vagy oktatási kérdéseik figyelembe vételére. A lapok bemutatkozása során szót kapott többek között a határokon átnyúló magyar Duna Expressz, az újvidéki Magyar Szó, a dél-tiroli német Dolomiten és a dunaszerdahelyi magyar-szlovák kétnyelvű Csallóköz-Zitny Ostrov mellett a Szabadság képviselője is. /Balló Áron: Európai kisebbségi napilapok találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./
2002. június 15.
Murádin Jenő kötete /Fadrusz – két szobor 100 éve, Gloria Kiadó és Polis Könyvkiadó, Kolozsvár/ a tragikusan fiatalon elhunyt szobrászművésznek, Fadrusz Jánosnak állított emléket, aki a közismert, részben világhírű munkák alkotója, többek között a kolozsvári Mátyás-szobor, a zilahi Wesselényi-szobor és a pozsonyi Mária Terézia-emlékmű. A szobrok utóéletéről is szó esik a kötetben, így a szétzúzott zilahi Tuhutum-obeliszk történetéről is. /(németh): "Szívekben égjen a láng..." A Fadrusz-szobrok 100 éve. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15/ A pozsonyi Mária Terézia-szobrot 1921-ben felrobbantották, a zilahi turulmadaras millenumi emlékművet beolvasztották. A zilahi Wesselényi-emlékművet először bedeszkázták, majd 1935-ben szétfűrészelték és raktárba vitték. 1942-ben újra felállították.
2004. január 3.
Nagyvárad magyarsága az Állami Színházban, a Hyppolyt, a lakáj című zenés vígjáték bemutatójával ünnepelte a 2004-es év beköszöntét. Nagyváradon már hagyomány, hogy a város magyarsága a színházban szilveszterezik. A bemutatót követően éjfélkor a színművészek 700 pohár pezsgőt osztottak szét a közönség soraiban, újévi köszöntőt mondott Tőkés László református, Tempfli József katolikus püspök, majd Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere. Pozsony főterén pontban éjfélkor megjelent a Szent Márton dóm tetején látható stilizált Szent Korona lézerképe, amellyel a fővárosi önkormányzat hosszú évtizedek után felvállalta Pozsony múltját, azt, hogy a Duna-parti város évszázadokon át a magyar királyok koronázási helye volt. A honatyák szerint a Szent Korona méltó jelképe lesz a városnak, amely az uniós csatlakozással párhuzamosan jelzi a szlovák főváros európai voltát. /Szilveszter itthon és a szomszédoknál. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 3./
2004. január 5.
Várhatóan még az uniós csatlakozás előtt hatálytalanítják a Szlovákia határain kívül élő szlovákok anyaországi státusáról rendelkező törvényt, mert a jelenlegi jogszabály az Európai Unió részéről elfogadhatatlan, mondta Claude Baláz, a határon túli szlovákok ügyeinek pozsonyi kormánybiztosa. Ehelyett ki kell alakítani a határon túli szlovákokkal való törődés megfelelő állami politikáját. Szlovákia eddig csupán szerény ösztöndíjakkal, az elmúlt évben mindössze ötmillió koronával támogatta a külföldi szlovákokat. Claude Baláz szerint a jövőben ezt az összeget megtízszereznék. Példaként említette, hogy Magyarország 2004-ben nyolcmilliárd forintnál nagyobb összeget fordít a határon túli magyarok támogatására, de ezen túlmenően a Határon Túli Magyarok Hivatala az állami költségvetésből még további 471 millió forintot költ erre a célra. /Hatályon kívül helyezik a szlovák státustörvényt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./
2004. február 2.
Kantár Csaba /1978-2003 jan./ poszthumusz kötete az Öntörvény(alkotás) /B-ART Könyvkiadó, Pozsony, 2003/a kisebbséggel, a közéletiséggel foglalkozik. Szélsőségesnek bélyegzik azt, aki fölemlegeti az évtizedes sérelmeket, észreveszi az elszlovákosítás, elrománosítás jelen időben is tetten érhető tendenciáit. Kialakult egy általános szabályrendszer, amit tiszteletben kell tartani, ha Trianonról, a leszakadt országrészekről, a kisebbségben élő magyarságról szólunk, írta Baranyai recenziójában. Baranyai szerint voltak itt igazságtalanságok, volt elnyomás, erőszak, téeszesítés, falurombolás, miegyéb, de azok mindenkit egyformán sújtottak, magyar és román, szerb és szlovák egyformán szenvedtek a jobb- és baloldali diktatúrák véres embertelenségében. Sütő András beszédmódja szerinte ma vagy idejétmúltnak címkéződik vagy a hazafiság / magyarság / helytállás / anyanyelv témakörök okán, jobboldali-konzervatív attitűdnek bélyegződik. Baranyai szerint járhatatlan az autonómia útja, csak ingerelik vele a másik oldal szélsőségeseit. /Baranyai Péter: Nem. Nem. Soha? (Rendhagyó könyvismertetés). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./
2004. február 9.
Grendel Lajos, a felvidéki magyar próza egyik legjelesebb képviselője, akit Esterházy Péterrel és Nádas Péterrel szoktak emlegetni, jan. 7-én Aradon aradi román írókkal és néhány magyar érdeklődővel találkozott. A Kossuth-díjas írót Pató Attila, a Szegedi Egyetem tanára mutatott be a jelenlevőknek. Grendel nem csupán az irodalomról, de könyvkiadásról, pénzről, támogatásokról is beszélt. Elmondta: az a véleménye, hogy az író lehetőleg ne avatkozzon be a napi politikába, legyen inkább az események külső szemlélője. Grendel elmondta, hogy szerinte a mai világban nem lehet szabad foglalkozású íróként megélni, ő a pozsonyi egyetemen tanít. /Karácsonyi Zsolt: Pénz, Pegazus, Politika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./
2004. február 10.
Grendel Lajos felvidéki magyar író 1948-ban született, Pozsonyban él, egyetemi tanár. Közel húsz könyve jelent meg, írásait több nyelvre lefordították. Az elmúlt hét végén Aradra és Temesvárra látogatott. 2002-ben írt egy tanulmányt a regényről. A vele készített interjúban kifejtette, hogy a nagyon sokfajta hiteles regénybeszéd lehetséges, és ez így van a magyar irodalomban is. A problémát abban látja, hogy bizonyos művek, bár jelentősek, túlmediatizáltak, míg más jelentős művekről szinte alig esik szó. Ez már évek óta gond a magyar irodalmi életben. Grendel szót ejtett arról is, hogy visszatér regényeiben a világot eluraló erkölcsi relativizmus, hogy mennyire nehéz ma biztos erkölcsi ítéleteket mondani bármiről. Ez az erkölcsi relativizmus elvezethet valamiféle cinikus, az élet fontos kérdései iránt közömbös álláspontok felé. Grendel alapvetően realista írónak tartja magát. Az ember úgy érzi magát, mintha egy hatalmas bolondokházában lenne kénytelen élni. /Karácsonyi Zsolt: Végtelenül realista. Interjú Grendel Lajos Kossuth-díjas íróval. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./
2004. február 10.
A Harmadik Európa Alapítvány és a Romániai Írók Szövetségének temesvári szervezete látta vendégül február 7-én Temesváron Grendel Lajos pozsonyi írót. A rendezvényen átnyújtották az írónak az Orizont irodalmi folyóirat egyik példányát, amely, többek között, egy kitűnő Grendel-esszét közölt a jeles nagylaki szlovák író és műfordító, Ondrej Stefanko fordításában. A találkozón több temesvári író és értelmiségi volt jelen, köztük magyar írók is: Anavi Ádám, Bárányi László Ildikó, Bodó Barna, Eszteró István, Kiss András, Oberten János és Salló Ervin. /P. M.: Írósors Közép-Európában. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./
2004. február 14.
Hatályba lépett az a magyar–szlovák kétoldalú kormányközi megállapodás, melynek értelmében a felek oktatási-nevelési támogatást nyújthatnak a másik ország területén élő nemzeti kisebbségeknek. A megállapodással Szlovákia és Magyarország között befejeződött a magyar kedvezménytörvény elfogadásával 2001-ben kezdődött folyamat, melynek során a szlovák fél kitartóan elzárkózott attól, hogy az anyaország a határon túli magyarok támogatását szabályozó jogszabályt Szlovákia területén alkalmazza. Az elhúzódó diplomáciai huzavona végső szakaszában, Kovács László magyar külügyminiszter tavaly nyáron Pozsonyban abban állapodott meg szlovák partnerével, Eduard Kukannal, hogy nem a kedvezménytörvény, hanem egy külön egyezmény alapján a felek anyagilag támogathatják a másik ország területén élő kisebbségek – Magyarország a szlovákiai magyar, Szlovákia a magyarországi szlovák kisebbség – oktatási-nevelési intézményeit. Kovács és Kukan az erről szóló megállapodást tavaly novemberben, Brüsszelben írta alá. A megállapodás értelmében Szlovákiában a Pázmány Péter Alapítvány, Magyarországon a Magyarországi Szlovákok Szövetsége Alapítvány kap jogosítványt arra, hogy a támogatásokat a célintézményekhez és célszemélyekhez eljuttassa. /Megállapodás Szlovákiával. Budapest támogathatja a felvidékieket. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./
2004. február 17.
Akárcsak nyomtatott formában a megyében, a világhálón a Szatmári Friss Újság egész Erdély legolvasottabb magyar nyelvű napilapja. Ez év januárjában összesen 261 107 alkalommal töltötték le a világ 59 országából, 14 682 számítógépen a honlapot, amelyet a https://www.hhrf.org/frissujsag/ címen lehet elérni. Ami az országokat illeti, a vezető helyen az amerikai egyesült államokbeli szerverek vannak, a .net típusú honlapokról 75 717, a .com típusúakról pedig 42 295 alkalommal keresték meg az internetes változatot. Magyarországról 46 172, Németországból 15 683, Kanadából 9100, Ausztriából 1545, Ausztráliából 1299, Finnországból 487, Izraelből 344 alkalommal voltak kíváncsiak a Friss Újságra. Ami az amerikai székhelyű, Hámos László által vezetett Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) által tárolt honlapokat illeti, a magyar nyelvű napi– és hetilapok között is az élbolyban van a lap. A magyar nyelvűek közül csupán a Pozsonyban megjelenő Új Szót olvasták valamivel többen, mint a Szatmári Friss Újságot. /Simon Levente: Akárcsak nyomtatott formában a megyében: A világhálón is a Szatmári Friss Újság Erdély legolvasottabb napilapja. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 17./
2004. február 26.
Az idén fennállásának 15. évfordulóját ünneplő Rákóczi Szövetség gyergyószentmiklósi szervezete tavaly, június végén alakult meg. A helyi szervezet az elmúlt hét végén Rákóczi-emlékülést szervezett, majd Rákóczi-bál zárta a napot. A Rákóczi Szövetség 1989-ben jött létre, eredetileg a felvidéki és a kárpátaljai magyarság támogatása érdekében. Ismeretes, hogy a felvidéki magyarok a Benes-dekrétum következtében a második. világháború után jogfosztottak lettek, sok felvidéki magyart lakosságcserével Magyarországra telepítettek; ezek a Magyarországon élő felvidéki magyarok alakították meg először a Csehszlovákiai Magyarok Baráti Körét, melyet a rendszerváltás mint Rákóczi Szövetséget jegyeztek be. A szövetség célja a határon túli magyarság megsegítése. A szövetség 6–7 éve döntött úgy, hogy a felvidéki és kárpátaljai magyarság mellett kiterjeszti együttműködési szándékát az erdélyi magyar közösségek irányába is. Ma a szövetségnek 110 helyi szervezete van, ezek kétharmada Magyarországon. Erdélyben helyi szervezet működik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Temesváron, Nagyváradon, Zilahon, Székelyhídon, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson. Az erdélyi szervezetek megalakításában közrejátszott, hogy a szövetség fő programja az ifjúság nevelése és a közoktatás támogatása. Ifjúságnevelés terén különböző szaktáborokat szerveznek Magyarországon, amelyekre minden magyarok lakta területről várják az egyetemistákat, illetve olyan történelmi vetélkedőket, rendezvényeket, amelyekbe az egész Kárpát-medence középiskolásai bekapcsolódhatnak. A szövetség segíti testvérkapcsolatok kialakítását az iskolák között, ugyanúgy a testvértelepülési kapcsolatokat is. Március 15-én például 30 nagy autóbusszal viszik a magyarországi középiskolásokat a határon túli ünnepi megemlékezésekre, Pozsonytól Kassán át Kolozsvárig, Temesvárig és Nagybányáig. Sok volt diák jelezte vissza, hogy egy ilyen március 15-e alkalmával tett látogatás jelentette számára az első élményt, találkozást a határon túli magyarsággal. A fentiek mellett próbálják támogatni a közoktatást is, amely kevés civil szervezet programjában szerepel. A számítógépeket személyesen viszik el a Kárpát-medencei iskolákba, minden iskolába ötöt, így hoztak most számítógépeket a gyergyószentmiklósi Batthyány Ignác Iskolaközpont számára. Egy másik program a felvidéki Beiratkozási program: Szlovákiában sok magyar általános iskola gondja, hogy a szülők nem íratják magyar tannyelvű iskolába gyermeküket. A program keretében a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvánnyal közösen kulturális programokat szerveznek az érintett családok számára. Tanszercsomagokkal támogatják a családokat, illetve a bejáró gyermekek számára megtérítik az útiköltséget, szociális ösztöndíjat is biztosítanak a nehéz helyzetben levőknek. Selyem Antónia, a gyergyószentmiklósi Rákóczi Szövetség elnöke elmondta: tavaly a szabadságharc 300. évfordulója alkalmából szerveztek egy vetélkedővel egybekötött Rákóczi-emlékünnepséget, idén a Salamon Ernő Líceum diákjai Harrach Albert történelemtanár felkészítésében részt vettek a Cultura Nostra vetélkedőn, Székelyudvarhelyen. A diákok számára rendkívüli élmény volt, hogy tavaly a Rákóczi Szövetség vendégeként részt vehetett az 1956-os megemlékezéseken. /Gál Éva Emese: Tizenöt éves a Rákóczi Szövetség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./
2004. március 12.
Dicséretes kezdeményezéssel állt elő a magyarországi Szent László Akadémia még februárban. Összefogni a Kárpát-medencei, nem magyarországi magyar sajtót, hogy szervezettebb formában is együttműködjön. A Szent László Akadémiáért Alapítvány, Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából, Szerbia-Montenegróból és Horvátországból csak egy-két lap képviselőjét hívta meg a munkaértekezletre, amely minden utódállam írott információs sajtójának nagyszabású őszi konferenciáját készítette elő. Ez a rendezvény nem utolsósorban pénzkérdés. A magyarországi kormány szigorú költségvetési politikája pedig azokat a programokat is veszélyezteti, amelyek kreatív módon a nemzet határok fölötti újra egymásra találásának terén tennének építő jellegű lépéseket. Azok, akik a hátrányos kisebbségi helyzetben eddig tették a dolgukat a nemzeti önazonosság-tudat megőrzésének a terén, könnyebben közös hangot találnak. Egész sor kezdeményezés született az összekapcsolódási pontok mentén kialakítandó közös munkára. A horvátországi Új Magyar Képes Újság, a pozsonyi Új Szó napilap és a pozsonyi Vasárnap hetilap (nem azonos a kolozsvárival), az ungvári Kárpáti Igaz Szó, a bukaresti Romániai Magyar Szó, a kolozsvári Szabadság és az újvidéki Magyar Szó szeretné, ha számos közös program megvalósulna. Újságírói csereprogramok indulnak be az érintett lapok között, s ha van rá megfelelő partner, magyarországi sajtókiadványokat is bevonnának a körbe. Ugyanez vonatkozik a cserepéldányok egymásnak küldésére is. A nagyobb szabású tervek közé tartozik a magyarországi hirdetésszervező cégek, valamint a magyarországi lapok reklámszakembereinek a meghívása az őszre tervezett médiakonferenciára. /Balló Áron: A Kárpát-medencei sajtókör. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./
2004. március 24.
Márc. 22-én Kolozsváron a Bretter György Irodalmi Kör ülésén pozsonyi vendégek szerepeltek. Balázs F. Attila a kortárs szlovákiai magyar irodalomról nyújtott rövid helyzetképet. Elmesélte, hogy kivált a Szlovákiában vezető Madách Könyvkiadóból, és saját vállalkozásba kezdett: elindította az AB-ART Kiadó munkáját, és kezdeményezte ennek egyik sorozatát, a Startot. Ebben fiatal a felvidéki író- és költőnemzedék alkotásait jelenteti meg. Ugyanez a célja a kéthavonta megjelenő szépirodalmi folyóiratnak, a Szőrös Kőnek is (főszerkesztője Haraszti Mária), amelynek kiadását Balázs F. Attila szintén elvállalta. 1990 táján a felvidéki magyar írók munkásságában lecsendesülni látszott a túlfeszített avantgardista lázadás, és újraéledt az irodalom hagyományosabb formája, amelyet fokozott líraiság jellemez. Ezen neokonzervatívnak nevezhető áramlat mellett érvényesül egy alternatív látásmód, valamint a posztmodern eklektika irodalmi irányvonala is. /Kónya Klára: Dóra, Létay és a csoki. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./
2004. március 30.
Fordulatnak kell bekövetkeznie a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek lakta területekkel tartott gazdasági kapcsolatoknak – állapította meg az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványa befejezés előtt álló tanulmánya. A kutatók a kormány megbízásából vizsgálták, milyen, eddig kihasználatlan regionális együttműködési lehetőségek adódnak, miként ösztönözhető a térségbe irányuló magyar tőkekivitel, illetve élénkíthető a kölcsönös külkereskedelem. Réti Tamás, a tanulmány egyik szerzője-szerkesztője a közalapítvány minapi, a témáról tartott műhelykonferenciáján azt hangsúlyozta, hogy a magyarok részéről hiba volt kimaradni a magyarok lakta területeken zajló és mostanában felgyorsuló privatizációból. Az elszalasztott lehetőségek különösen fájdalmasak a Vajdaságban, illetve Romániában, ahol már megjelentek a német és olasz befektetők. A magyar kis- és középvállalkozók uniós forrásokkal felvértezve kell, hogy meginduljanak a határon túli területekre, ahol egyre több ipari parkban van mód a „beköltözésre". Különösen vonzónak tűnik ebből a szempontból a Felvidék. Az azonos iparágakban működő társaságok laza szövetségeinek, a klasztereknek akad terepe a Győr-Bécs-Pozsony háromszögben. Délen a Bihar, Kolozsvár, Temesvár övezte régió kecsegtet sikerekkel. Itt már számos magyar vállalkozás találta meg együttműködő partnerét például a nyomdaiparban, autóalkatrészek gyártásában, építőiparban, kereskedelemben és szolgáltatásokban. (Megjelent a Népszava márc. 24-i számában). /Kihasználatlan határon túli gazdasági kapcsolatok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./
2004. április 21.
Az Európai Parlament Információs Hivatala adta ki az Európa ma és holnap című nagy alakú, igényes kivitelű brosúrát – olvasható a www.dominium.hu elektronikus portál március 20-i kiadásában Kenéz Endre Zoltán A hazaárulás minősített esete című jegyzete. Az Európa ma és holnap Magyarországra vonatkozó részének szerzője a magyarság ellensége lehet. A füzet több nyelven 28 mai és jövendő EU-tagország bemutatkozását tartalmazza. Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az előszóban a kiadó a szövegek tartalmáért nem is vállal felelősséget. A bemutatkozásnál a többség reális történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál. Néhány, az Európai Unióba igyekvő ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti. Magyarország 1990-ig terjedő 14 megemlítendő történelmi eseményt idézett, a románok ugyanerre az időszakra 34-et. Magyarország ismertetésében a szerző 1000 előtt nem talál semmi említésre méltót. Nem volt honfoglalás, 1000 előtt nem volt magyar történelem, sőt a Kárpát-medencében sem történt semmi 896 és 1000 között, az Árpád-házi uralkodók nem léteztek, 1000-ben jött Szent István és megalapította a keresztény államot. Ezzel szemben a szlovákok és a románok ősi európai kultúrnemzetként mutatkoznak be. Szlovákia az egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal kezdett, majd Bratislava első nyomaként említette Árpád csatájának (szintén nem azonosított) helyszínét. Románia továbbment: Kr. e. VI. sz.: a románok őseinek, a dákoknak első említése Homérosz és a nagy antik mesélők által. Kr. e. I. sz.: a rómaiak elfoglalják Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete. A románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság elméletének atyja 1973-ban, halála előtt maga ismerte el kutatásai hazug voltát. A magyar történelemre visszatérve: nem volt korszakalkotó politika- és jogtörténeti dokumentum az Aranybulla, nem volt tatárjárás, nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet. Nem említik 1456-ot, holott az egész világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal végződő keresztes hadjárat emlékére. Mátyás humanista birodalma említésre sem méltó. Hol marad a sok évszázados, a magyarságot őrlő keresztyénség-pajzsa küzdelem? Mohácsot a szlovákok említik csak a saját történelmi eseménysorukban. Nem jelenik meg továbbá a vallásszabadságot világelsőként deklaráló tordai országgyűlés sem (1568). Nem szerepel az összefoglalóban a török kiűzetése (1686, Buda, 1697, Zenta), Thököly, II. Rákóczi Ferenc sem, hiányzik a magyar reformkor, az 1848/49-es szabadságharcról sincs egy árva szó sem. A románok viszont saját forradalmukként szerepeltették. /Sylvester Lajos: A hazaárulás minősített esete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./
2004. április 24.
Megjelent Bárdi Nándor: Tény és való. A budapesti kormányzatok magyarságpolitikája és a határon túli magyarok kapcsolattörténete. Problémakatalógus /Pozsony, Kalligram, 2004/ című tanulmánykötete. A könyv az 1989 utáni történésekkel is foglalkozik. /Figyelemreméltó könyv a nemzeti politikáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./
2004. június 7.
Európa több mint 60 millió lakosát képviselte a kisebbségi nyelvű napilapok egyesülete, az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete /MIDAS/ évi közgyűlése, amelyet idén a spanyolországi Baszkföld egyik legjelentősebb városában, Donostiában (spanyol nevén: San Sebastianban) rendeztek meg. A MIDAS tagjává vált a Szabadság után Erdélyből másodikként a nagyváradi Bihari Napló. – A MIDAS további lépéseket tesz az EU hirdetéseinek a kisebbségi lapokhoz történő eljuttatásáért. A találkozón Slezákné Kovács Edit, a pozsonyi Új Szó kiadó igazgatója és Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője az EU-csatlakozás hatásáról beszélt a szlovákiai és romániai magyar sajtó vonatkozásában. /Balló Áron: Az európai kisebbségi napilapok fokozott összefogása MIDAS közgyűlés Baszkföldön bővülő erdélyi részvétellel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./
2004. június 9.
Jún. 8-án Aradon a Jelen Házban az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete szervezésében dr. Raffay Ernő magyarországi történész, egyetemi tanár – a házigazda szerepét betöltő Borbély Zsolt Attila bevezetője szerint a téma első számú ismerője – tartott előadást Trianonról és következményeiről. A meghívott vendég könyvet írt Trianon titkai címmel és több más művében is foglalkozott az első világháború után a térségben kialakult helyzettel. Az 1920. június 4-én Magyarországra rákényszerített békediktátum következményei, hangsúlyozta az előadó, máig hatóak, és nemcsak Aradon, Pozsonyban vagy Fiuméban érezhetők, hanem Budapesten is. Beszélt a Trianont lehetővé tevő külpolitikai, de még inkább (a magyar államiság mélypontját jelentő) belpolitikai helyzetről és tényezőkről, a Horthy-korszakról, a Trianon következményeként megjelent terület-visszaszerzési lépésekről, a bécsi döntésekről, majd előadását azzal zárta: amíg Trianont meg nem vitatják Magyarország és a szomszéd államok, a Trianon-pszichózis nem oldódik fel. /J. Gy.: Trianon és következményei. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 9./
2004. június 9.
A szlovákiai magyar tudományos műhelyek munkatársaival tanácskozott jún. 7-én a Pozsonyhoz közeli Somorján a Magyar Tudományos Akadémia elnöki bizottsága. A bemutatkozó műhelyek, így a házigazda, a somorjai székhelyű Fórum Kisebbségkutató Intézet, a Szlovákiai Magyar Professzorok Klubja, a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda, a révkomáromi Selye Egyetemi Központ és a nyitrai Konstantin Egyetemen működő Közép-európai Tanulmányok Kara, a közelmúltban megalakult Selye János Egyetem, a pozsonyi Komensky Egyetem magyar tanszéke, és más felvidéki magyar tudományos társaságok fontos szerepet töltenek be a felvidéki magyar kisebbség életének alakításában. Az intézményeket ebben az igyekezetükben az MTA hosszú évek óta segíti. A tanácskozás első munkanapján az MTA Arany János Emlékérmet adományozott a somorjai tudományos kutatókönyvtár, a Bibliotheca Hungarica vezetőjének, Végh Lászlónak és – posztumusz – a közelmúltban elhunyt, Somorján élt Zalabai Zsigmond író-irodalomtörténésznek. Az MTA kihelyezett ülése jún. 8-án Révkomáromban folytatódott. /Az MTA elnöki bizottsága Szlovákiában tart kihelyezett ülést. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./
2004. július 10.
Egyedülálló és az európai diplomáciában példátlan eset, hogy egy országnak a vele szomszédos baráti országban két éven át ne legyen nagykövete – írta a pozsonyi SME annak kapcsán, hogy az új szlovák államfő elutasítja az alkalmasnak ígérkező jelölt kinevezését. Még egy hónapja sincs, hogy Szlovákiában Ivan Gasparovic gyakorolja az államfői jogokat, ő nem mutat hajlandóságot a budapesti posztra jelölt Frantisek Devínsky kinevezésére. Úgy tudni, hogy Gasparovic hazafiasabb érzelmű szlovákot látna szívesebben a budapesti székben. A pozsonyi Új Szóban Tóth Mihály arra utal, hogy a jelöltek sorából már korábban többen kibuktak, ami egy "kissé cinikus szlovák politikus" szerint azért történhetett, mert a jelöltek tudtak magyarul. Megjegyzi, hogy "nemzetibb szlovák körökben a magyarul nem tudás a jólneveltség egyik kritériuma". /Külföldi hírek. A magyarul nem tudás a jólneveltség kritériuma. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 10./
2004. július 16.
Bárdi Nándor új kötetét (Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2004) végiglapozva, a legelső kérdés: mitől olyan eredeti és sajátosan elrendezett ez a mű, holott olyan kérdésekről van szó benne, amelyekről magyar történészek és közírók könyvek garmadáját hozták már forgalomba. A válasz a szerző személyiségében s az általa felvállalt szerepben rejlik. Bárdi Nándor ma egyetlen olyan kutatója a határon túli magyarság kérdéseinek – a „külmagyar világnak” –, aki bár be nem sorolható „peremszemélyiség” maradt a határon túli magyarsággal foglalkozó, politikai és tudományos eliten belüli irányzatok között, eközben e helyzetét a problémák megfogalmazásában és az elszigetelten működő, határon túli műhelyek összekapcsolásában centrális szereppé tudta változtatni. Centrális – problématételező – szerepét kitűnő terepismerete alapozza meg, valamint az, hogy szakértői tudását olykor az egymással szemben álló táborok is igénybe veszik. Tipológiája szerint a következő látásmódok léteznek: 1. a szenvedéstörténeti, amely szerint „a határon túli magyarok története mártírológia, illetve sérelmek végeláthatatlan sora” (eszerint a kérdést nemhogy megoldani, de még csak kezelni sem lehet); 2. a konfliktuskezelő, mely vagy abból indul ki, hogy a közép-európai népek keveset tudnak egymásról, vagy abból, hogy a mindennapi életben az etnikumok jól megvannak egymással, a konfliktusokat felülről „viszik be” közéjük politikusok, értelmiségiek, egyéb külhatalmak; 3. egy sajátos társadalompolitikai megközelítés, mely szerint a határon túli közösségek állandóan megújuló, illetve újrakezdett önépítkezéséről van szó, és amely szerint a problémát nem megoldhatónak, hanem csupán kezelhetőnek kell tekinteni; 4. a közép-európai összehasonlító társadalomtörténeti perspektíva, melynek érvényesülésére inkább csak a jövőben lehet számítani. Az első két megközelítésmód közvetlenül is kapcsolódik azokhoz a politikailag is rögzült szemléletekhez, amelyekkel Bárdi kritikai distanciát alakított ki. A szenvedéstörténeti megközelítés a sérelmi politikával fakad egy tőről (inkább a jobboldalt jellemzi), a konfliktuskezelő viszont egyes nemzetközi szervezetek „feszültségoldó” (leginkább liberálisnak nevezett) politikájával rokon. Bárdi a harmadik megközelítésmód híve. Bárdi másik klasszifikációs kísérlete a határon túli magyarokkal kapcsolatos magyarországi elképzelésekhez kapcsolódik. Öt – a magyar politikára ható – stratégiai víziót különböztet meg: 1. a Tündérkert-vízió, mely szerint a határon túl „régi magyar világok” senyvednek, s ezeknek a felszabadítása az egész magyarság érdeke, hiszen „mélyebb magyarságukkal” jótékonyan hathatnak a mai Magyarországra is; 2. az egységes nemzet koncepciója, amely szerint a magyarság „egységes nemzet”-volta oly meghatározó valóság, hogy annak alapján a határon túli magyarság politikai és kulturális intézményei, valamint elitjei is a budapesti politikához csatolhatók; 3. az államközi kezelésmód, amely a külpolitika hagyományos kereteiben és eszközeivel tekint az egész „határon túli problematikára”; 4. a regionalista elképzelés, amely szerint a határon túli magyarok érdekeit leghatékonyabban ezeknek a nemzetrészeknek valamiféle – saját országukon belüli – régióba való integrálásával, majd e régióknak (melyeken belül a magyarok alkothatnak lokális kisebbséget vagy akár többséget is) Magyarországon és az EU-ban való képviseletével lehetne orvosolni; 5. végül a migrációs folyamatok modellje, amely szerint a kivándorlás és asszimiláció folyamatai döntenek ebben a kérdésben, a magyar politikának pedig kimondatlanul is az az érdeke, hogy a határon túli magyar közegből pótolja mind demográfiai deficitjét, mind pedig munkaerő-szükségletét. Ezek az elképzelések eléggé egyértelműen kapcsolódnak a magyar politika tömbjeihez. Az 1. és 2. vízió egyértelműen a jobboldalhoz kapcsolható, a 3. a baloldalhoz, a 4. pedig még „keresi a helyét”. Az 5. tekintetében – úgy tűnik – a végleges döntést még nem hozta meg a magyar politikai elit. Kiépültek a magyarországi pártok határon túli hálózatai, és a határon túli „magyar politikai világok” is kialakították láthatatlan kapcsolatrendszerüket a magyarországi politikai és közigazgatási elittel. E hálózatok a határon túli magyarok esélyeinek szintén fontos meghatározói. Bárdi Nándor könyvének igazi érdeme az, hogy „problémakatalógusában” láttatni tudja, miként függnek össze Magyarország támogatási politikájában az ismert – „klasszikus” – problémák a hálózat- és intézményépítés új determináló körülményeivel. /Bakk Miklós: Peremvidékek és centrumproblémák. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./
2004. július 23.
A Magyar Koalíció Pártja (MKP) békaként ül a szlovák szuverenitás forrásán, és elfojtja azt, ezért azonnal ki kell ebrudalni a szlovák kormányból, mert egyedül így lehet elejét venni annak a politikai katasztrófának, hogy több százezer hektárnyi szlovák föld az egykori magyar soviniszták és kollaboránsok, vagy azok utódainak kezére kerüljenek – hangoztatta júl. 22-én Pozsonyban Ján Slota, a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) frontembere. Szlovák törvénymódosítás nyomán, a már korábban befejeződött kárpótlási folyamat „toldalékaként" értelmezett jogorvoslat keretében mód kínálkozik a szlovákiai magyarok máig vissza nem igényelt földjeinek tulajdonjogi rendezésére. Jóllehet Simon Zsolt, a szlovák kormány MKP-hoz tartozó minisztere többször azt nyilatkozta, hogy nem kárpótlásról, hanem rendezésről van szó, a vonatkozó jogszabályok értelmezésében mégis teljes a káosz. A magyarellenes kirohanásairól elhíresült Slota közleményében felszólította a szlovák kormánypártokat, hogy „azonnal szakítsák meg az áruló kapcsolatot az irredenta Fidesszel kollaboráló" MKP-val. Slota arra intette a szlovák kormányt, hogy ajánlatosabb lenne, ha „a nemzeti katasztrófa bekövetkezte előtt észhez térne". /Ján Slota szlovák nemzeti katasztrófát lát a magyarokban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./
2004. augusztus 9.
Aug. 6-án a református templomban tartották meg az ez évi sződemeteri Kölcsey–emlékünnepséget, a szemerkélő eső miatt. Gheorghe Marian polgármestere bejelentette: jövő ilyenkorra visszahelyezik a Himnusz költőjének szülőházára a templomban lévő, hányatott sorsú emléktáblát. Az első táblát, amelyet 1990–ben helyeztek el, rövid időn belül ellopták, a másodikat összetörve találták meg a mezőn, és ez azóta összeragasztva a református templomban őrzik. Katona Tamás történész, nyugalmazott államtitkár és Duray Miklós /Pozsony/, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető elnöke tartott előadást. Katona Tamásnak az emlékünnepség meghonosításában, a sződemeteri szobor felállításában nagy szerepe volt. Szabó Károly szenátor kijelentette: összeegyeztethetetlennek tartja, hogy mindig vannak olyanok, akik a Kölcseyre való emlékezést aktuális politikai példázatokra használják fel ürügyként. /Fodor István: Tizenötödik alkalommal emlékeztek Sződemeteren a Himnusz költőjére. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 9./
2004. augusztus 12.
Nem tartható tovább a Trianonban ránk kényszerített helyzet, mely azt diktálja, hogy magyar a magyartól legyen idegen – jelentette ki Duray Miklós az autonómia és a kettős állampolgárság kérdéseit taglaló sajtónyilatkozatában. A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnökének nyilatkozatát közölte a Pozsonyban megjelenő Szabad Újság hetilap. Duray szerint az ősztől induló révkomáromi magyar egyetem "olyan autonóm intézmény, amely saját belső önkormányzattal és hatáskörrel rendelkezik, és arról sem feledkezhetünk meg, hogy puszta léténél fogva a magyar autonómia műhelyévé válhat". Az MKP semmiféle autonómiáról nem mondott le. Kovács László külügyminiszterrel ellentétben Duray úgy ítélte meg, hogy "az autonómia elérésére nem létezik semmilyen eurokonform módszer". Nemzetközi politikai nyomásgyakorlással talán kialakítható autonómia, Szerinte a megvalósult autonómiák rendre egyfajta kényszerhelyzet eredményei. /Duray Miklós az autonómiáról. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 12./
2004. szeptember 14.
Nyolc évtizednél hosszabb idő múltán szülőföldjükön ismét magyar egyetemen tanulhatnak a szlovákiai magyarok, miután szept. 14-én Révkomáromban ünnepélyesen megnyitják első önálló felsőoktatási intézményüket, a Selye János Egyetemet. Azóta, hogy 1919 szeptemberében megszűnt az Erzsébet királynéról elnevezett Pozsonyi Tudományegyetem és a nyomában létrejött a kizárólag cseh és szlovák nyelven oktató Komensky Egyetem, Csehszlovákia, majd az 1993-ban önállósult Szlovákia területén önálló magyar felsőoktatási intézmény nem létezett. A szlovákiai egyetemeken tanuló diákoknak csupán 2,5 százalékát teszik ki a magyar nemzetiségűek. /Ma megnyílik az első önálló szlovákiai magyar egyetem. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./
2004. szeptember 25.
A Duna Televízióban már a megvalósulásra váró nagy terv, a magyarok világtévéjének megteremtésének jegyében készült el a legújabb műsorrács. – Az alapító okiratban már szerepelt, hogy legfontosabb feladatunk a határon túli magyarság tájékoztatása – figyelmeztet Belénessy Csaba tájékoztatási alelnök. A jövőben hétköznapokon, délután öttől egy órában a határon túli információknak jut főszerep. Rendre a tíz perces Kárpáti Híradóval indul a program, majd következik a Régiók adása. Emellett – szeptember 26-án – új műsor indul Magyarok címmel. Ennek keretében bejárják a magyar lakta területeket, és rendszeresen kapcsolják Székelyudvarhelyt, Marosvásárhelyt, Kolozsvárt, Pozsonyt, Ungvárt és Szabadkát. /Sz. Z. A.: Újra fókuszban a magyarlakta területek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./
2004. október 13.
Több magyar vonatkozású szobrot is megrongáltak a napokban Szlovákiában: Petőfi Sándor pozsonyi emlékműve ismét a vandalizmus áldozata lett, de súlyosan megrongálták a somorjai, Mária mennybemenetelét ábrázoló barokk szoborcsoport alakjait is. Pozsonyban ezúttal a tavaly felújított Petőfi-szobor kezében levő kard markolatát törték le. A pozsonyi sétatéren 1911-ben felállított, majd tíz év múltán lebontott szobor évtizedekig egy istállóban hevert. A második világháború után ismét felállították, de akkor olyan lakatlan helyen, ahol ki volt szolgáltatva a nacionalista és vandál indulatoknak, rendszeresen meggyalázták, összetörték. A pozsonyi magyarok néhány éve emlékbizottságot alakítottak, és a magisztrátus segítségével immár a védettebb Medikus-kertben találtak helyet az emlékműnek. A magyar és a szlovák kormány anyagi segítségéből és közadakozásból a szobrot felújították, tavaly március 15-én pedig új helyén, ünnepélyes keretek között régi pompájában állították fel. Petőfi pozsonyi szobrát azóta itt is háromszor rongálták meg. A Pozsonyhoz közeli, főleg magyarok lakta Somorján valósággal lerombolták a város főterén álló szoborcsoportot. Az alkotás az 1990-es évek elején, a szovjet felszabadítók emlékművének helyére kerülhetett vissza, a második világháborút követő évtizedekben csak a város temetőjében állhatott. Az akkor tetemes pénzért restaurált mű szobrait most az ismeretlen tettesek szabályosan lefejezték, a szobrok egyikét pedig ledöntötték, és darabokra zúzták. /Brutális szoborrongálások. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./
2004. november 8.
Nov. 6-án Aradon, a Jelen Házban tartották az Irodalmi Jelen és az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) által meghirdetett novellapályázat díjkiosztó ünnepségét. Hat országból (Románia, Magyarország, Szerbia-Montenegró, Szlovákia, Németország, Írország) 126 novella érkezett be. A zsűri elnöke, Bodor Pál beszélt a novellákról: az összes írás közül legalább 70-et a balsejtelem jellemzi. Bodor Pál szerint Böszörményi Zoltánnak, a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen főszerkesztőjének, a novellapályázat elindítójának életútja is azt mutatja, hogy az erős akarat, az önbizalom és önismeret átsegít a nehézségeken. Mészáros Sándor, a pozsonyi Kalligram Kiadó főszerkesztője, a zsűri tagja kijelentette: nem biztos, hogy a győztes írások a legjobbak. Az első díjat a gyergyószentmiklósi Gergely Edit költő, újságíró, másodikat a szerbia-montenegrói Nagy Farkas Dudás Erika, a harmadik díjat az erdélyi születésű, Budapesten élő Simó Márton nyerte el. Különdíjban részesült: Cseh Katalin (Kolozsvár), Molnár Vilmos (Csíkszereda), Botházi Mária (Székelyudvarhely), Csender Levente (Pilisborosjenő) és Balogh Róbert (Pécs). /Nagyálmos Ildikó: Az aradi magyar sajtó ünnepén átadták a novellapályázat díjait. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./
2004. december 10.
2002-ben jelent meg az első monográfia, műértelmező pályarajz Kányádi Sádortól Ködöböcz Gábortól: Hagyomány és újítás Kányádi Sándor költészetében a szegedi Kossuth Egyetemi Kiadó gondozásában, az egyetem Csokonai Univesitas Könyvtár 26. köteteként. A pozsonyi Kalligram Könyvkiadó Tegnap és Ma – Kortárs magyar írók című kismonográfia sorozatában látott napvilágot Pécsi Györgyi Kányádi Sándor /Kalligram, Pozsony, 2003/ című kötete. Márkus Béla összeállításában megjelent 2004-ben Tanulmányok Kányádi Sándorról című gyűjteményes kötet. /Bertha Zoltán: Monográfiák Kányádi Sándorról. = Helikon (Kolozsvár), dec. 10., 23. sz./
