A szlovák külügyminiszter jelezte, jó néven venné, ha Budapest tájékoztatná Pozsonyt a Szlovákiában élő magyar kisebbség támogatását érintő elképzeléseiről, a magyar külügyminiszter pedig jelezte erre vonatkozó készségét szlovák partnerének. "Megkönnyebbüléssel vettük a kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás kimenetelét, és örülnénk annak, ha a magyar fél konzultálna velünk jövőbeni elképzeléseiről, amik a szlovákiai magyarságot illetik" – mondta Eduard Kukan külügyminiszter az újságíróknak, miután Somogyi Ferenc külügyminiszterrel tárgyalt Budapesten. Somogyi kiemelte: gyakorlati megfontolásból is célszerű a közvetlenül érintett partnerekkel, nemzetközi szervezetekkel előzetes egyeztetést tartani az ügyben, "hiszen az így kialakítható kedvező légkör előfeltétele olyan megoldásoknak, amelyek valóban segíthetik a határon túli magyarokat". /Igen a szlovák konzultációs igényre. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./
2004. december 17.
Népszavazással, tehát közakarattal utasította el a magyarországi nemzetrész a külhoniakat, írta Fodor Imre. Lesznek olyanok, akik Bukarestben, Kijevben, Belgrádban, Pozsonyban, de Strasbourgban a határon túli magyarok törekvéseket olyan „érvekkel” kísérlik majd akadályozni, hogy a panasz nem hiteles, a népszavazás azt bizonyította, hogy nem kell olyan igényeket kielégíteni, mely mögé még az igénylő sem sorakozik fel egységesen. Az autonómiatörekvés is nehezebben lesz eredményes. A külhoni magyarság úgy érzékeli, hogy cserbenhagyták. Vajdaságban a kettős állampolgárság elvetése bátorítja a kilengéseket, és nem oldja meg a szabad utazás lehetőségét a vajdasági és a kárpátaljai magyarok számára. A kettős állampolgárság nemzetstratégiai kérdés. A Tőkés László által összehívott Kezdeményező Testület, majd az annak nyomán létrejött Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Székely Nemzeti Tanács munkájának hatására is, a Kötő József vezetésével kidolgozott Párbeszéd az autonómiáért című választási program most külön fejezetben tárgyalja az autonómiát. (A szerző mérnök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke.) /Fodor Imre: Kettős állampolgárság és autonómia. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./
2005. január 18.
Elzárkóznak a kisebbségi autonómia minden lehetséges formájától Szlovákia legfőbb közjogi méltóságai – derült ki január 17-én Pozsonyban az államfő, a házelnök és a kormányfő találkozója után. Mikulás Dzurinda kormányfő, Ivan Gasparovic köztársasági elnök és Pavol Hrusovsky házelnök újságírói kérdésre válaszolva nyilatkoztak. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, határon túli magyar közösségek felé elhangzott, autonómiát is érintő ajánlata kapcsán Dzurinda azt mondta: Szlovákia részéről semmilyen autonómia nem fogadható el. Durinda szerint Gyurcsány „csak látszólag” címezte a határon túlra felvetéseit. „Megítélésem szerint az igazság az, hogy kizárólag a Magyar Köztársaság belpolitikai fenségjogáról van szó”. Ivan Gasparovic államfő még a kulturális autonómiát sem tartja elképzelhetőnek. Hangsúlyozta: „Arról, hogy Szlovákiában autonóm kisebbségi területeket alakíthassanak ki, csakis és kizárólag a Szlovák Köztársaság állampolgárai dönthetnek. Meggyőződésem szerint ilyesmi nem történhet meg”, annál is inkább, mert ez nem Magyarország és nem a magyar kormányfő hatásköre. Pavol Hrusovsky házelnök a szlovák alkotmány két alappillérére, az ország önállóságára és függetlenségére hivatkozva zárta ki bármilyen autonómia kialakításának lehetőségét, megjegyezve, hogy nem látja szerencsésnek a magyar kormányfő megnyilvánulását, ezért helyénvalónak tartaná, ha Gyurcsány Ferenc kifejtené, hogyan is értelmezi az általa alkalmazott terminológiát. /Pozsony az autonómia minden lehetséges formáját elveti. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./
2005. január 24.
Művészeti elismeréseket és díjakat adományozott Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere a magyar kultúra napja alkalmából. A díjazottak között van Láng Zsolt író is. A marosvásárhelyi Látó című irodalmi folyóirat szerkesztőjének kiemelkedő prózaírói munkásságáért, történelmi trilógiájáért s legutóbbi két elbeszéléskötetéért Márai Sándor-díjat adományozott a tárcavezető. Ugyanebben az elismerésben részesült még Karátson Endre Párizsban élő író-irodalomtörténész, valamint Németh Gábor író-szerkesztő eddigi prózaírói tevékenységéért és a Zsidó vagy? című, 2004-ben a pozsonyi Kalligram Kiadónál megjelent regényéért. Az Édes Anyanyelvünk címmel meghirdetett pályázat ez évre szóló támogatásait is átadta a hétvégén Hiller István. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) 2004 őszén öt kategóriában hirdette meg az Édes Anyanyelvünk pályázat második fordulóját. A díjazottak között 100 millió forintot osztottak szét. A Katona József produkciós pályázat keretében 21 hazai és határon túli színházban összesen 22 kortárs magyar színmű bemutatását támogatta a minisztérium. Visky András kolozsvári szerző két színház – a sepsiszentgyörgyi és a marosvásárhelyi társulat – pályázatán is nyert az Alkoholisták és A szökés című munkái bemutatására. Az 53,7 millió forintból három nagyszínpadi, 11 kamaraszínpadi, nyolc stúdiószínpadi bemutató, valamint 19 ősbemutató anyagi alapjaihoz járultak hozzá. /Márai Sándor-díj Láng Zsoltnak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./
2005. február 1.
Harmadszorra jelent meg nyomtatásban a pozsonyi Kalligram Kiadó gondozásában Böszörményi Zoltán Aranyvillamos – harmadik szakasz című verseskötete. /Harmadik kiadásban az Aranyvillamos. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 1./
2005. február 10.
Székely János /Torda, 1929. márc. 7. – Marosvásárhely, 1992. aug. 24./ íróról sokáig nem születtek átfogó monográfiák. Megjelent Éger Veronika Székely János történelmi drámái /Kriterion, 2001/ és Szász László nagymonográfia határát súroló könyve /Egy szerencsés kelet-európai – Székely János, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2000/, s egy gazdag /Dávid Gyula és Szász László szerkesztette/ emlékkötet az íróról: Egyedül- Székely János emlékezete, Nap Kiadó, Budapest, 1999/. Ezután jelent meg Elek Tibor monográfiája Székely Jánosról /Kalligram, Pozsony, 2001/. /Bertha Zoltán: Monográfia Székely Jánosról. Elek Tibor könyvéről. = Helikon (Kolozsvár), febr. 10./
2005. február 15.
Duray Miklós felvidéki magyar politikus tanulmányt írt Miért szakadt ketté a Máért a legutolsó ülésén? címmel. A terjedelmes munka a Hitel /Budapest/ folyóirat februári számában jelent meg. A rendszerváltás utáni magyar–magyar párbeszéd intézményesítésének történetét Duray az alapszerződések korától indította. A rendszerváltozás évétől – bár nem intézményesítették – rendszeres volt a magyar–magyar párbeszéd. Duray megemlíti, hogy az Antall-kormány idején egyetlen alapszerződés született, a magyar–ukrán, s noha voltak hibái, a később kötöttekhez képest a legjobb volt, ,,mert ajtót nyitott az autonómia irányába”. A ’94-es magyarországi kormányváltás miatt ez a párbeszéd két évet szünetelt, az első magyar–magyar csúcsra csupán ’96-ban került sor. Erre a ,,fagypontra” esik a szlovák–magyar alapszerződés kimunkálása, amit ,,a pozsonyi magyar képviselők nem szavazhattak meg”, hiszen nem tartalmazta a végrehajtás kötelezettségét, a számonkérés lehetőségét, ráadásul közművelődési ügyekben szabad kezet adott a szlovák félnek (az oktatás finanszírozása körüli mostani bonyodalmak is innen származtathatók – véli Duray). Az Antall József által megfogalmazott három egyenrangú pillért (magyarságpolitika, szomszédságpolitika és európai integráció) a visszatérő posztkommunista Horn-kormány átszabta. Kovács László külügyminiszter ugyanis bejelentette: ,,az integrációs politika viszonylatában kell kialakítani a szomszédságpolitikát, és e kettőnek a függvénye a határon túli magyarok iránti magyarországi politika”. A történelmi jelentőségű, Trianon óta első ízben megszervezett 1996-os magyar–magyar csúcs a záródokumentum kapcsán kialakult vita, majd az azt követő diplomáciai botrány miatt vált. Duray szerint ez ,,a magyar történelem első olyan politikai nyilatkozata, amelyet a trianoni határokkal szétszabdalt nemzet összes politikai pártja és legnagyobb társadalmi szervezetei adtak közre”. Hat hét múlva beindultak a román–magyar alapszerződésről szóló kétoldalú tárgyalások az RMDSZ tudta nélkül. S amikor a határon túli szervezetek ezt szóvá tették, szeptember elején Pápán csupán egy csonka csúcsra kerülhetett sor az SZDSZ és az MSZP hivatalos részvétele nélkül. Közben mesterkedett a nemzetközi diplomácia is. Egy korábbi, félig titkos romániai magyar–román találkozó hagyományaira építve elérte, hogy az 1996. őszi romániai parlamenti választások után az RMDSZ-t bevegyék a román kormányba. Az említett találkozót a romániai Neptunfürdőn a több amerikai intézmény (mint pl. a Carnegie Corporation és a State Department) pénzéből támogatott PER – Project on Ethnic Relations – nevű szervezet még 1992-ben hozta létre. Amikor ez kiderült, vitát és feszültséget váltott ki az RMDSZ csúcsvezetésében a Tőkés-szárny és Borbély László, Markó Béla csoportja között. Kormányzati pozícióval megszelídítették a romániai magyar politikai elitet, amely ettől fogva már nem hadakozott a román–magyar alapszerződés ellen, csupán morgolódott. És elhátrált a magyar egyetem, a római katolikus és a protestáns egyházak javai visszaszolgáltatásának követelésétől, valamint az autonómia programjától. A román-magyar alapszerződés még rosszabbra sikeredett, mint a szlovák-magyar. A romániaiból az autonómia gondolata negatív értelemben került bele. Ekkor hasadt ketté végérvényesen a romániai magyar politikai közélet.” Hasonló ,,puhító” hadjárat zajlott Szlovákiában is, hiszen a PER már 1994-től kísérletezett azzal, hogy szembeállítson két magyar pártot (MKDM, FMK-MPP) egy harmadikkal (Együttélés) – utóbbi elnöke volt Duray. Összeugrás helyett egyesülésre került viszont sor, ám a kormányzati csalit a létrejövő MKP sem tudta elkerülni. Az Orbán-kormány megalakulása után a Fidesz rávett ,,néhány határon túli magyar szervezetet”, hogy ne követeljék a kollektív jogok és az autonómia belefoglalását a záródokumentumba. A kölcsönös engedmények eredménye lett a Máért. Hamarosan pedig beindult a státustörvény megalkotásának és lejáratásának eseménysorozata. Duray szerint a státustörvény ötlete azért született meg, mert akkor még ,,ki-ki a szülőföldje szerinti állam jogrendje alapján – hátrányos megkülönböztetés vagy jogvesztés nélkül – nem élhetett volna” a kettős állampolgárság lehetőségével. Az SZDSZ és ellenezte a megoldást, ezt a törvény utólagos kiüresítésének tudatában ma már nem kell bizonyítani. Duray felelevenítette, hogy a negyedik Máérton milyen ellenszenvet váltott ki a külföldi munkavállalók beözönlésének MSZP-s rémképe, a túlbecsült oktatási-nevelési támogatás terheinek alantas felvetése. Az SZDSZ és az MSZP külföldi partnerszervezeteit arra biztatta, hogy lépjenek fel a státustörvény ellen, ők pedig ezt megtették Szlovákiában is, Romániában is és az európai fórumokon is. A Medgyessy-kormány idején először maradt ki a meghívottak közül Tőkés László. Az Orbán-kabinet az erdélyi magyar politikai elit autonomista szárnyával rokonszenvezett. Az RMDSZ csúcsvezetése a magyarországi kormányváltástól változást remélt, amely be is következett, hiszen 2002 óta csaknem az összes közcélú – Erdélynek szánt magyarországi – támogatás az RMDSZ felügyelete alatt áll. Duray hangsúlyozta, hogy a Máért ötödik ülése sikeres volt a kormány számára. A határon túliak zöme lehajtott fővel vette tudomásul, hogy Magyarországon visszatértek a kormányba a kommunisták, de akadtak talán hárman, akik örültek ennek. Megváltozott a státusirodák helyzete is. ,,Kárpátalján például a korábban megnyílt irodákat be kellett zárni, mert az ügyek irányítását az MSZP által kedvelt szervezet és a neki elkötelezett személy vette át – nyilván, ezért kellett őt 2002 júliusától meghívni a Máértre. Romániában annyi történt, hogy az a pedagógusszervezet, amely a státustörvényhez kapcsolódó oktatási-nevelési támogatást kezelte, elvesztette a Medgyessy-kabinet rokonszenvét, mert állítólag Tőkés-pártinak tekintették – ezért megvonták tőle a megbízatást.” Duray írta: ,,Egyértelműen beigazolódott: 2004. november 12-én két részre szakadt a Máért. Nem egyéni érdekek vagy vétségek, nem pártpolitikai okok miatt, hanem két szembenálló elképzelés szerint. A nemzetszolgálat és az ezt semmibe vevő szemlélet szerint. A nemzetpolitika jövője szempontjából fontos tudnivalót tartalmaz ez az esemény: nem jobboldalra és baloldalra oszlik Magyarország lakossága, és nem így oszlik meg az elszakított magyarság sem. A magyar politikai közéletnek van egy nemzetileg elkötelezett része – a nagyobbik része –, itt vannak jobboldali és baloldali gondolkodású emberek is, és van egy nemzetileg közömbös vagy a nemzettel szembeni ellenérzésekkel teli része, ebben vannak a szélsőséges kozmopoliták, ügynökök, idegenbérencek, magyargyűlölők stb. A Máérten utóbbiak szenvedtek vereséget, hiszen 14:2 arányban kikaptak. De alulmaradtak 2004. december 5-én is a népszavazáson.” /Ferencz Csaba: Kis Máért-történet (magyar–magyar csúcsok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 15./
2005. február 17.
„Azt mondom Dzurinda (szlovák) kormányfőnek: az MKP (a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja) kisebbségi ügyekben a magyar kormány mértékadó partnere, mi az ő törekvéseit támogatjuk” – mondta Gyurcsány Ferenc két pozsonyi lap, az Új Szó és a szlovák SME hasábjain február 16-án párhuzamosan megjelent interjújában. A magyar-szlovák kapcsolatokat a miniszterelnök kiegyensúlyozott, jószomszédi kapcsolatoknak tekinti, amelyeket azonban „könnyen beárnyékolhat néhány problémás kérdés.” Ezek egyike Bős-Nagymaros óvatos bánásmódot igénylő problémaköre, a másik a nemzetiségi-kisebbségi ügy. Az utóbbit érintően a miniszterelnök így fogalmazott: „Én megpróbálok nagyvonalú nemzeti érdekérvényesítőként fellépni. Jelenleg nem látok viharokat, sőt felhőket sem”. Gyurcsány szlovák belpolitikai kérdésnek tekinti, hogy „az autonómia fogalmának használata belpolitikai hullámokat gerjesztett”. Nem szeretne beavatkozni a szlovák belpolitikába. „Még érteni is vélem: abban az országban, ahol az önálló államiság megteremtésének hosszú küzdelmében az autonómia szó az önálló államiság rejtett fogalma volt, ez másként hangzik, mint más országokban” – mondta. Megjegyezte: Tariceanut, Draskovicsot (Szerbia és Montenegró külügyminiszterét) nem zavarja ez a szó. „Én persze azt gondolom: ne engedjük, hogy a szavak uralkodjanak felettünk, de hát vannak történelmi kényszerek. Használjunk olyan szavakat, amelyektől nem kell félnünk, például az önigazgatást”. „Én nem a törlesztés, hanem a megbékélés politikáját akarom folytatni” – szögezte le Gyurcsány, akinek kérdezői szerint úgy tűnik, mintha kisebbségi kérdésekben a határon túli magyarok képviselőivel összefogó ellenzék diktálná a tempót Magyarországon. „Az ellenzék szerette volna diktálni a tempót, de úgy tűnik, nem kapott ehhez kellő támogatást” – mondta a magyar kormányfő. A kisebbségi kérdéseket érintő lépéseit indokolva a miniszterelnök azt mondta: „Ami engem lépésekre késztet, az az, hogy tele van megoldatlan, ugyanakkor megoldható igényekkel a magyar nemzetpolitika. A magyar jobboldal azzal vádolható általában, hogy a nemzeti kérdés iránt túlérzékenység van benne, megoldásaiban pedig hajlam a nacionalizmusra. A baloldal nemzeti kérdések iránti fogékonysága talán nem elég, megoldásaiban sokszor túlságosan is racionális”. /Kisebbségi ügyekben Gyurcsány a Magyar Koalíció Pártját tekinti mértékadó partnernek. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./
2005. február 21.
A Magyar Koalíció Pártjának Országos Tanácsa aggasztónak találja, hogy Magyarország kormánya nem folytat következetes egyeztetéseket a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) tagjaival – olvasható párt február 19-én Pozsonyban ülésezett testületének határozatában. Az Országos Tanács elvárja, hogy Budapest a továbbiakban a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben ne hozzon döntéseket az érintettek véleményének ismerete nélkül – áll a dokumentumban. Komlóssy Zsolt, a választmány elnöke szerint ez a gyakorlat oda vezethet, hogy a Kárpát-medencei magyarság a nemzetstratégiai egyeztetések nélkül elszigetelődik, mert egy-egy közösség majd csakis a saját szülőföldjén való boldogulásra összpontosít. Bugár Béla, a párt elnöke így fogalmazott: „A mi érdekünk a jó kapcsolat kialakítása, de ennek mindig két szereplője van: az egyik a magyar kormány, a másik mi vagyunk. Márpedig ha romlik a viszony, akkor meg kell vizsgálni annak okait. Mi évek óta azt hangoztatjuk, hogy nem jó, ha rólunk nélkülünk döntenek. Sajnos úgy látszik, hogy most, a Szülőföld Alapról született döntéskor a magyar kormány nagyon keményen megmutatta, hogy így is lehet. Az más kérdés, hogy majd a Szülőföld Alapot működtető törvény alkalmazása során esetleg majd méltányolják a részünkről elhangzott véleményeket”. /(Keszeli Ferenc / MTI): A magyar kormány egyeztetéseit sürgeti. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./
2005. március 3.
Nemzetpolitikai zsákutca címmel számol be a Pozsonyban megjelenő Új Szó március 2-ai száma a magyar kormány és a határon túli magyar szervezetek szakértőinek nemzetpolitikát érintő budapesti egyeztetéséről. A tanácskozáson részt vevő Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnöke zsákutcának nevezte a budapesti egyeztetés végkifejletét. A határon túliak a Szülőföld Alappal és az autonómiával kapcsolatos napirendi pontot mellőzni javasolták. Duray indoklása szerint „azért, nem akartunk erről tárgyalni, mert az autonómia kérdése nemzetközi szinten szakmai és politikai közröhejjé vált Gyurcsány bejelentései után”. „A Szülőföld Alappal kapcsolatban pedig szakmailag egyáltalán nem volt előkészítve a terep. Mivel mindkettő politikai üggyé duzzadt, kértük, helyezzük át a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) keretébe, ám ezt nem sikerült elérni” – mondta Duray, aki szerint a stratégiát nélkülöző eszmecserét a Máért ülésének összehívásáig nincs értelme folytatni. A szakértői egyeztetés további kérdésköréről, az állampolgárságot és a magyarországi letelepedést érintő pontjairól Duray azt mondta: „Porhintés az egész.” /Duray: „az autonómia közröhejjé vált”. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./
2005. március 4.
Nehezen értelmezhető a magyar kormánynak a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikája a kettős állampolgárság kérdését vizsgáló magyarországi népszavazás óta – olvasható a Pozsonyban megjelenő Új Szó március 2-i számában. „A durva népszavazási ellenkampány, a referendumot követő kétségbeeséssel vegyes össznépi felháborodás, a szabadkai csonka Máért kemény hangvételű zárónyilatkozata után Gyurcsány Ferenc kormánya kapkodni kezdett, látszatmegoldásokat kínálva a csalódott határon túli magyar közösségeknek. A Magyarok Világszövetsége által generált csapdahelyzetből pedig csak felelős nemzetpolitika felmutatásával tudnának elegánsan kihátrálni. Ilyenjük azonban (egyelőre) nincs.” A lap szerint köszönőviszonyban sincs egymással az, amit a magyar kormánybiztos, Avarkeszi Dezső és egyik szlovákiai tárgyalópartnere, Duray Miklós nyilatkozott a felek március 1-jén történt budapesti egyeztetéséről. Avarkeszi szerint a határon túliak örömmel fogadták a lassú honosítási eljárás felgyorsítását célzó magyar kormányjavaslatot, Duray, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető elnöke pedig az egyeztetést zsákutcának nevezte. /Mélyponton a magyar-magyar viszony? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./
2005. március 4.
A csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat, a Moldvai Magyarság kulturális havilap és a Hargita Kiadó szerkesztőiként – emellett szépirodalmi alkotókként is – jöttek el március 2-án Gyergyószentmiklósra a munkatársak, Lövétei Lázár László, Fekete Vince, György Attila és Molnár Vilmos. Gyergyószentmiklóson a Művelődési Központ szervezte író-olvasó találkozón házigazdaként Kolcsár Béla, az intézmény új művészeti igazgatója köszöntötte a meghívottakat, majd a szerkesztők a kiadó www.hargitakiado.ro honlapról is megrendelhető kiadványait ismertették. „A szerkesztőség számára missziós feladat, társadalmi munka a Moldvai Magyarság elkészítése” – hangzott el a részben kétnyelvű (magyar–román) csángóságot célzó folyóiratról. Lövétei Lázár László a pozsonyi Kalligram Kiadónál előkészületben lévő harmadik verseskötete anyagából olvasott fel a hallgatóságnak. /Gergely Edit: Bemutatkozó marslakókkal. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./ Az esten ismertették a csángók történetét taglaló Biblioteca Moldovensis sorozat köteteit. György Attila a Székelyföld kulturális folyóirat bemutatásakor kiemelte az akadémikusokat bemutató sorozatot, valamint a kortárs képzőművészeket bemutató Műteremtés rovatot. /Gál Éva Emese: Találkozó a Székelyföld szerkesztőivel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./
2005. március 8.
Különböző források szerint százötven-kétszázezer erdélyi magyar települt át az anyaországba a rendszerváltás óta. Van, aki szerint a szegénység, mások szerint családegyesítés, vagy éppen a román nacionalizmus miatt mentek el. A lap munkatársa szerint „magunkban kell keresni” az okokat. Sike a szlovák fordítók hiányával okolja, hogy odadobták a második világháború után Pozsony alatt azt a két tiszta magyar falut, amelyet a Trianon Magyarországnak hagyott, továbbá azt, hogy nem alázták volna meg ennyire Magyarországot a Bős-Nagymaros vízlépcső ügyében, itt is hiányzott a fordító. Igazat kell adni Pomogáts Bélának, Magyarországon nincs nemzetpolitika csak pártpolitika. /Sike Lajos: Ó, fordító! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./
2005. március 15.
Kifütyülték Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök levelét a dunaszerdahelyi március 15.-i megemlékezésen. A mintegy ezer ember részvételével lezajlott megemlékezésen Pázmány Péter, a város polgármestere, Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke volt az ünnepi szónok, Láng Judit, a pozsonyi magyar nagykövetség első beosztottja pedig felolvasta a miniszterelnök március 15-e alkalmából a határon túli magyarokhoz intézett levelét. /Kifütyülték Gyurcsány üzenetét. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./
2005. március 15.
Március 14-én a budapesti Kossuth Rádió Székelyudvarhelyről, az itteni Príma Rádió stúdiójából jelentkezett. Székelyudvarhely mellett még négy stúdióból szólt az ünnep-előzetes: Felvidékről Pozsony, Kárpátaljáról Ungvár, Szlovéniából Lendva és a budapesti stúdió volt egy időben adásban. A meghatározó téma a mostani ünnep. A Kossuth Rádió munkatársa megállapíthatta, hogy Magyarországon a hagyományőrzés valamiféle kikapcsolódást jelent, addig itt létkérdés a megmaradáshoz. /Csáki Emese: Udvarhelyről szólt a Kossuth. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 15./
2005. március 19.
Mélyen érthető, ahogy a vajdasági és kárpátaljai magyarok reagáltak a kettős állampolgárság kérdésére vonatkozó magyarországi népszavazásra, hiszen „nekik nem babra ment a játék”, ellenben „az erdélyi és a felvidéki heveny túlreagálás egyenesen nevetséges” – írta a pozsonyi Új Szó március 18-i száma. A magyar napilap annak kapcsán foglalkozott a témával, hogy Erdélyi Géza felvidéki magyar református püspök nem fogadta el a március 15-én neki odaítélt magyar állami kitüntetést. A cikkíró, Molnár Norbert szerint a felvidéki „hisztériakeltéshez tevékenyen hozzájárultak a szlovákiai magyar politikusok is, pedig a szolidaritásnak semmi köze az érzelmi túlhevültséghez”. „Változott valami azáltal, hogy nem lettünk magyar állampolgárok?... Én ezt nem vettem észre.” – írta Molnár Norbert. /Nevetséges a felvidéki és az erdélyi reagálás a népszavazásra? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./
2005. március 19.
Tizedik alkalommal rendezte meg március 18-án az Erdélyi Múzeum–Egyesület (EME) a Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszakát Kolozsváron. Sok vendég előadótanár jelent meg Budapestről, Pécsről, Miskolcról, Szegedről, Kecskemétről, Gödöllőről, Pozsonyból, hogy ily módon is támogassa a műszaki tudományok kutatására és művelésére vállalkozó fiatal erdélyi magyarokat. Dr. Bitay Enikő, az EME Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke köszöntötte a résztvevőket. Dr. Gyenge Csaba EME-alelnök arról szólt, hogy az immár jubileumát ünneplő üléssorozat iránt évről évre nő az érdeklődés a Kárpát-medencében. A szervezők a tíz éve tartó rendezvénysorozat támogatásának elismeréseként oklevelet és emlékérmet nyújtottak át. /Ördög I. Béla: Fiatal műszakiak tanácskozása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./
2005. március 26.
A Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést adományozta Mádl Ferenc köztársasági elnök Farkas Árpádnak. Az ünnepélyes átadásra március 29-én Budapesten kerül sor. Mádl Ferenc 2001. november 29-én alapította a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést, a magyar állami elismerések között az egyetlent, amelyet nem miniszterelnöki vagy miniszteri előterjesztésre adományozhat az államelnök. Az eddig kitüntetettek között szerepel Béres József kutató, a Béres-csepp feltalálója, Böjte Csaba ferences szerzetes, Dobos László pozsonyi író, Gergely István csíkszeredai katolikus pap, Jókai Anna író, Kató Béla református lelkész, püspök-helyettes, Koltay Gábor filmrendező, Mikes Lilla színművész, Monspart Sarolta világbajnok sportoló, Sütő András író és dr. Tonk Sándor, az Erdélyi Magyar Egyetem néhai rektora. Farkas Árpád február elején visszautasította a Magyar Köztársaság Középkeresztjét arra hivatkozva, hogy a december 5-i népszavazás után nem tekinthet el a magyar kormány szerepétől e kitüntetés odaítélésében. Udvarias levélben kért elnézést a magyar köztársasági elnöktől, hangsúlyozván: ,,az Ön sepsiszentgyörgyi, nemzeti sorskérdéseink iránt érdeklődő látogatása alkalmából futólag nyújtott kézszorítása többet jelent számomra minden, e jelenlegi kormány által javasolt és érintett érdemrendnél”. /Mádl kitüntetését elfogadta Farkas Árpád. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 26./ A kitüntetettek között van Senkálszky Endre, a kolozsvári Állami Magyar Színház érdemes művésze, aki az erdélyi magyar színjátszás megőrzésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért, kimagasló művészetéért, életművéért részesült az elismerésben. /Erdélyieket tüntetett ki Mádl Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./
2005. április 26.
A Kossuth Rádióban Oláh-Gál Elvira naponta tudósít Székelyföld történéseiről. Elmondta, hogy Budapesten 1925. december 1-jén a rádió alapító elnöke úgy indította útjára az első adást, hogy „minden határon túl” eljusson a magyar szó. A ’80-as években a Vasárnapi Újság volt az erdélyi magyarság egyik biztató ereje. 1992-től a határon túli magyar szerkesztőségek – ungvári, újvidéki, marosvásárhelyi, temesvári és pozsonyi rádió magyar szerkesztőségei – bekapcsolódtak a Határok nélkül címen megjelent új műsorba. 2001-ben számos határon túli tudósítót szerződtetett a rádió, a Krónika-műsorokba is hangsúlyosabban bekerültek a határon túli hírek, így lett ő is állandó tudósító, külső munkatárs. Oláh-Gál Elvira a bukaresti rádió magyar adásának is tudósítója. Április 20-án például a gyergyószentmiklósi örmény templom harangja szólt délben a Kossuth Rádióban, amihez ő is hozzájárult. /Sarány István: Székelyföld a Kossuthon. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 26./
2005. április 30.
90. születésnapját ünnepelhette volna Gyergyóremete talán legnagyobb szülöttje, Cseres Tibor az idén – jegyezte meg Papp Mihály, a Fráter György Általános Iskola igazgatója, az író emlékét oly hűen ápoló Cseres Tibor Közművelődési Egyesület elnöke a község parkjában emelt Cseres-emlékmű megkoszorúzásánál mondott beszédében. Gazdag programja van a Cseres Tibor-napoknak. Az anyanyelvi vetélkedőt a Szófejtők csapata nyerte. A gyergyóremetei gyökerű, Pozsonyban élő Balázs F. Attila költő 50. születésnapjára kiadott válogatott verseskötetét és a Kő című folyóiratot is bemutatta. /Bajna György: Cseres Tibor-napok Gyergyóremetén. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 30./
2005. április 30.
Megjelent A magyar irodalom szolgálatában. Írások Pomogáts Béláról /Közdok Kiadó, Budapest/ című vaskos kötet, Beke György szerkesztésében. Pomogáts Béla tavaly októberben volt 70 éves, s a hű pályatárs, Beke György ebből az alkalomból gyűjtötte egybe a róla eddig megjelent írások java részét. Juhász Ferenc költő, „a haza közalkalmazottjának” nevezte Pomogáts Béla irodalomtörténészt, kritikust, irodalomszervező mindenest. Pomogáts Béla első könyve Kuncz Aladárról szóló monográfia volt. 2004-ig 66 önálló kötettel jelentkezett, ezenkívül 45 kiadvány szerkesztése, sajtó alá rendelése az ő nevéhez fűződik. Gyakorta beutazza a Kárpát-medencét Pozsonytól Sepsiszentgyörgyig, Marosvásárhelytől Lendváig, Kassától Kolozsvárig, jelen van a szellemi élet fórumain. Pomogáts teljesítményének nem kis hányada erdélyi kötődésű: A transzilvanizmus. Az Erdélyi Helikon ideológiája (1983), Jékely Zoltán. Monográfia (1986), Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban (1987), Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból (1989), A romániai magyar irodalom (1991), Erdélyi tükör (1995), Épülő hidak (1998), Leletmentés (2000), Műhely Erdélyben (2001), „Transsylvan hősköltemény” (2001), Változó Erdély (2001), Erdély hűségében (2002), Villanófényben (2002), Kulcsok Erdélyhez (2003), Erdélyi tetőn (2004), Erdélyi autonómia – európai integráció (2004)… S mindehhez hozzátehetjük az általa tető alá hozott gyűjteményes köteteket, válogatásokat is, például ezeket: Kuncz Aladár: Tanulmányok, kritikák (1973), Dsida Jenő: Út a Kálváriára (1985), Erdélyi magyar olvasókönyv (1989), Nyirő József: Leánykérés a havason (1989), Erdély jelene és jövője (Beke Györggyel; 1991), Sütő András: Mese és reménység (1991), Erdélyi városképek (1994), Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő (1998), Áprily Lajos emlékezete. A kor falára (2002), Apa és fiú. Áprily Lajos és Jékely Zoltán erdélyi versei (2002), Jelszó és mítosz (2003), Vajúdó idők küszöbén. Erdélyi magyar írók történelmi elbeszélései (2004)… Czine Mihállyal és Ilia Mihállyal együtt Pomogáts Béla tudatosította, hogy az egyetemes magyar irodalomnak nincsenek, nem lehetnek trianoni határai. /Nagy Pál: Méltó köszöntés. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 30./
2005. május 12.
A romániai szabadkőművességről keveset tud az átlagpolgár. Az 1990 után újjáéledő szabadkőművességnek ma van egy féltestvére, a mindenütt elterjedő – Aradon is tevékeny – Rotary Klub. Aradon 1870-ben alakult meg a városban a Széchenyiről elnevezett skót rítusú, 1871-ben Újaradon a Petőfi Páholy. A pesti (1868) után egymásután Temesváron, Pozsonyban, Sopronban, Kolozsváron, Nagyváradon is életre hívták a páholyokat. Az aradi Xenopol Könyvtár őrzi az első aradi páholy székmestere, Goldschneider Henrik nyomdájából kikerült német és magyar nyelvű könyvecskét, amely a 222 paragrafusból álló alapszabályzatot rögzíti. A statútumban ez olvasható: “Felvétetik a páholy tagjai közé minden jó hírben álló, a magyar törvények szerint nagykorú és önálló férfiú, ki magasabb és nemesebb célok iránt fogékonyságot tanúsít.” Az első aradi szabadkőművesek között volt Institoris Kálmán (a későbbi polgármester), Rozsnyai Mátyás gyógyszerész, Lukácsy Miklós takarékpénztári vezérigazgató. Ugyancsak 1870-ben kezdte el működését egy konkurens páholy, Fraternitas néven. Nyolc év után a bérelt helyiségekben működő mindkét aradi páholy kifulladt, és az ideiglenes beszüntetés, azaz a szabadkőműves zsargon szerint “elaltatás” mellett döntött. Tíz év múlva, 1888-ban az egykori tagok közül harmincan Összetartás (Concordia) néven egy új páholy létrehozása mellett döntöttek. Az új, díszes páholyt 1905-ben avatták fel. A mozgalmat jelképező kalapács, körző és vakolókanál nemcsak ennek az épületnek a homlokzatára került fel, hanem felismerhető több aradi házon is, ami arra vall, hogy a tulajdonosnak köze volt a mozgalomhoz. Az Ortodox Egyház Szent Szinódusa 1937-ben elítélte a szabadkőművességet, 1939-ben hatóságilag betiltották, tagjai ellen kampányt indítottak. /Puskel Péter: A százéves páholy. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./
2005. június 4.
Nyolcvanöt éve, 1920. június 4-én írták alá az első világháború győztesei Magyarország képviselőivel a versailles-i Nagy Trianon kastélyban a magyar békeszerződést. A béke feltételeit a magyarok részvétele nélkül, az 1919-20-as párizsi békekonferencián határozták meg, melynek célja az Osztrák-Magyar Monarchia szétverése volt. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki álláspontját. A népszavazás kérdését is felvetette az elcsatolandó területeken, de a konferencia e javaslatát sem vette figyelembe. Az aláírás percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek. A szerződés a haderő létszámát 35 ezer főben maximálta, tiltotta az általános hadkötelezettséget. Magyarország (Horvátország nélküli) területét 293 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került. Lengyelország Szepes és Árva megyékből kapott területeket, az olaszok 1924-ben Fiumét és környékét szerezték meg. Ezzel a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A szerződés az etnikai helyzetet, az 1910-es népszámlálási adatokat nem vette figyelembe, így a magyarság egyharmada, mintegy 3,2 millió magyar is az új határokon túlra került, fele részük összefüggő tömbben élt a határ mentén. A nemzetiségek egyenjogúságáról szóló rendelkezések papíron maradtak. A nagyobb határ közeli városok (Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Arad, Szabadka) s a köztük lévő vasútvonalak az új államokhoz kerültek, a határokat hajózható folyók (Duna, Dráva, Tisza-kanyar) mentén húzták meg, de az Ipolyt is ide sorolták. A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, s 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a békeszerződést. Az 1921. december 14-16-i népszavazás nyomán Sopron és környéke az ország része maradt, Somoskő és környéke 1923-ban tért vissza. A döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közti években az ország meghatározó külpolitikai célja Trianon revíziója lett. A Párizs környéki békék hibás döntései jelentősen hozzájárultak a második világháború kirobbanásához. Magyarország az 1938-40-ben visszanyert területekért a háborús részvétellel fizetett Hitlernek, az 1947-es párizsi béke lényegében a trianoni határt állította vissza. (MTI-Panoráma) /85 éve írták alá a trianoni békét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
2005. június 25.
Az idei könyvhéten összegyűjtött költeményeit jelentette meg a nyolcvan-egynéhány esztendős Monoszlóy Dezső (Ab Art Kiadó, Pozsony). Új verseivel jelentkezett Futás a ködben címmel Csoóri Sándor (Nap). A környezetvédő, festőművész, Lao-ce-fordító Karátson Gábor vaskos műve, Az ötvenhatos regény (Helikon) centrumában a forradalom áll. A marosvásárhelyi születésű, novelláival ismertté vált Dragomán György A fehér király (Magvető) című regénye a romániai diktatúrát idézte fel. A Vajdaságban élő Lovas Ildikó a kilencvenes évek széteső Jugoszláviájának barbár világát felelevenítő regénye, a Kijárat az Adriára (Kalligram, Pozsony). Lázár Ervin ezúttal ismert magyar mondák újramesélésére tett kísérletet A magyar mondákban (Osiris). /Bogdán László: Könyvheti újdonságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 25./
2005. június 30.
Szent László emlékére június 23–27-e között immár a hatodik Lármafa Találkozó zajlott. Az előző négy évben seregének zömét székelyföldi székelyek alkották, akik bejárták Erdély, a Partium és a Felvidék Szent László-emlékhelyeit, Pozsonytól Rozsnyóig és Kavától Kassáig. Idén a felvidékiek százas csapata járta végig Erdélyt. Nagyváradon a székesegyházban Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke tartott előadást a magyar nyelvről. Tempfli József nagyváradi megyéspüspök Szent László királyról értekezett. Ezt követően megtekintették a nagyváradi várat, ahol annak idején eltemették László királyt. Kolozsváron dr. Czirják Árpád érseki helynök mondott beszédet. A Tordai-hasadék gyalogos bejárása után a magyarlónai református templomban tartott ünnepi istentisztelet zárta a napot. Harmadik napon Székelykeresztúr Petőfi-emlékeit nézték meg s résztvevők. A bögözi református templom falát díszítő, hat jelenetből álló Szent László-legenda a Kárpát-medence legrégibb ilyenszerű alkotása. Az ünnepi istentisztelet után az agyagfalvi emlékmű megtekintése volt a folytatás. A következő napon Cegőtelke népe, Beszterce-Naszód megye magyar közösségeinek képviselői fogadták a vendégeket, akik a hajdani 1068-as ütközet lovas megjelenítésével idézték fel a hajdani győztes csatát. A találkozó a dési református templomban tartott ünnepi istentisztelettel és köszöntőbeszédekkel zárult. /Beder Tibor: Lármafa találkozó – 2005. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./
2005. július 12.
Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceum mosonmagyaróvári vendégeket búcsúztatott, tanárokat, diákokat a Kossuth Lajos Gimnáziumából. Kovács Zsuzsanna földrajz szakos tanárnő az erdélyi iskolákkal való kapcsolattartás lelke. A kilencvenes években kiépültek a testvériskolai kapcsolatok a kolozsvári Báthory István Líceummal, a székelyudvarhelyi Tamási Áronnal, a csíkszeredai Márton Áronnal és a marosvásárhelyi Bolyaival. Korábban az udvarhelyiekkel való együttműködés jegyében angol nyelvgyakorlatokat, táborokat szerveztek, most évente nevelési tábor, alkotótábor várja a diákokat és tanárokat a Mosonmagyaróvár melletti Szigetközben. A marosvásárhelyiek mellett érkeznek táborozók a pozsonyi Duna utcai magyar gimnáziumból is. Nemzetközi konferenciákra meghívják a testvérintézmények oktatóit, és a diákszövetségek szintjén is élénk a párbeszéd. A diákok közti barátság pedig nem vár két évet a hivatalos iskolai kirándulás időpontjáig. /(k-m): Határokon átívelő testvérkapcsolat. Kossuthosok és bolyaisok barátsága. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 12./
2005. július 15.
Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója Felvidékről települt át Magyarországra. „Az erdélyiek azt mondják, kijönnek Magyarországra, mások azt mondják, hogy bejönnek, mi, felvidékiek átmentünk.” „A jelenlegi Magyarország az erdélyi, vajdasági, szlovákiai, kárpátaljai átköltözött értelmiségiek nélkül valószínűleg a mainál is jóval érzéketlenebb lenne a kinti magyar világ iránt.” – vallja. „A magyar nemzeti közösség történeti, nyelvi, kulturális egysége minden szétfejlődés, különbség, akadály ellenére ma is szociológiailag bizonyítható tény. A nemzetállami szerkezeteknek, kalodáknak a következménye, hogy a magyarországi magyarok egyötöde kizárólag a magyarországi magyarok közösségeként képzeli el a magyar nemzetet. A másik négyötöd érzékeli ugyan a különbségeket, de fontosnak, a jövő szempontjából is meghatározónak tartja a Magyarországon kívül élőkkel kialakítandó viszonyt. A két pólus közt pedig ott vannak a visszafogott érdeklődők, a közömbösek, a tájékozatlanok és az érdektelenek. Hasonlóképpen a kisebbségi magyar világban is sokféle magatartással találkozunk. A két és fél millió kisebbségi magyarból 840 ezren váltották ki a magyar igazolványt.” Szarka László /sz. Klobusic, 1953/ a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán történelem-magyar szakot végzett. 1994-ben doktorált az MTA Történettudományi Intézetében. Kutatási területe a nemzetiségi kérdés Magyarországon és Közép-Európában a 19–20. században. Számos, ebben a témában íródott könyv szerzője, szerkesztője. 1990–1999 között a Regio folyóirat felelős szerkesztője, 2000-től a Magyar–Szlovák Történész Vegyes Bizottság magyar tagozatának elnöke, 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója. /Soó Éva: Az erdélyi magyar mindennap népszavaz. = Krónika (Kolozsvár), júl. 15./
2005. augusztus 4.
Ha a magyar kormány attól tart, hogy a kettős állampolgárság választójoggal is járna, „akkor el kell mondani, hogy egyetlen határon túli magyar szervezet sem kívánja, hogy a választóit bevonják a (magyarországi) belpolitikai csatározásokba” – nyilatkozta augusztus 3-án Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke a Pozsonyban megjelenő Új Szóban. Az MKP korábban sérelmezte, amiért a külhoni magyarok képviselőit nem hívták meg a múlt hét végén Budapesten megtartott nemzetközi konferenciára, ahol szakértők vizsgálták a kettős állampolgárság intézményét érintő kérdéseket. Budapest ismét a „rólunk, nélkülünk” elvet alkalmazta: azon gondolkodnak, hogy nézzen ki a kettős állampolgárság, vagy az azt helyettesítő intézmény, de az érintetteket nem hívják meg. Ez rossz módszer – mondta a vezető szlovákiai magyar politikus, és emlékeztetett rá, hogy a meghívás nem először maradt el. /Bugár nem igényelne magyarországi választójogot. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 4./
2005. augusztus 9.
Sólyom László új magyar köztársasági elnök beiktatása után a román diplomácia ahelyett, hogy köszöntötte volna a szomszédos ország államfőjét, azonnal támadásba kezdett, mondván, hogy Sólyom Lászlónak a kettős állampolgárság jogosultságáról tett kijelentése ellentmond az összes nemzetközi jogi normának. Több mint nyolcvan éve folyik ez a hazudozás. Ha a magyarság a Kárpát-medencében bármit megkísérel nemzeti egysége legalább virtuális helyreállítására, Bukarestben, Pozsonyban és Belgrádban rögtön meghúzzák a vészharangot, állapította meg cikkében Magyari Lajos. Most éppen Teodor Melescanu volt külügyminiszter tiltakozott. Melescanuék szerint a magyarnak nem járhat kettős állampolgárság, közben ő és a minisztériuma annak idején tíz- és százezrével osztogatta a román állampolgárságot a moldovai köztársasági atyafiaknak. Sepsiszentgyörgyöt is megtöltötték román állami ösztöndíjjal tanuló moldovai fiatalokkal, s a stipendiumon kívül állampolgárságot is szemhunyorítás nélkül ajándékoztak nekik. Ezenközben a nyugatabbról hazajövőktől, (elsősorban magyarokról van szó!) ezrével kobozták el úti okmányaikat, állítván, hogy csak ily szigorral juthat be Románia az Európai Unióba. Valójában ezt senki nem kérte Romániától. /Magyari Lajos: Amit szabad a… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./
2005. augusztus 24.
Mosonmagyaróvár Kossuth Lajos Gimnáziumát és a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumot már több mint egy évtizedes testvériskolai kapcsolat köti össze. A magyarországi diákok és kísérő tanáraik júliusban látogattak Marosvásárhelyre, míg tizenkilenc bolyais diák augusztus elején utazhatott egyhetes táborba. A táborban nemcsak az erdélyi tanintézményt, hanem a pozsonyi Duna utcai gimnázium diákjait is vendégül látják. /Bolyaisok és kossuthosok közös tábora. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./
