Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 299 találat lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 271-299
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2002. szeptember 21.

Klézsén és Pusztinán magyarórák kezdődtek: tizenhét klézsei és huszonnégy pusztinai tanuló részére magyarórát tartanak. A múltról Sylvester Lajos "csángó" filmet készített, erről szólt könyve, Csupa csapás az élet a címe, alcíme pedig: Az elsorvadt moldvai magyar oktatás és a csángó szétrajzások emlékkönyve . Az ötvenes években megszüntetett moldvai magyar iskolák után 1989 utánig szó sem lehetett moldvai anyanyelvi oktatásról. A Csángóföldön kertek alatt bujkáló, a csángó spiclik által besúgott néprajzosokat a milicisták hajkurászták a parancsnokságra. Most Klézsén és Pusztinán csángómagyar csoportok számára lehetővé tették az anyanyelvű oktatást. Az első osztályos apróságoktól a nyolcadikos korúakig egy csoportban - egyelőre nem számít. Sylvester tisztelettel írta le a moldvai csángómagyar órákat tartók, Nyisztor Tinka, Duma István András, Bilibók Jenő, Hegyeli Attila és sok társuk nevét. /Sylvester Lajos: Csángó csengő magyarórára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./

2002. szeptember 26.

Több mint negyven évi szünet után ismét megkezdődött a magyar nyelv tanítása a román állami oktatás keretében a csángók lakta romániai Moldva két településén, a Bákó megyei Pusztinán és Klézsén: hetente három órában oktatják a magyar nyelvet. Szép Gyula, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető alelnöke Bákó városban tartott sajtóértekezleten hangsúlyozta: a magyar nyelv tanításának megkezdése annak jele, hogy az RMDSZ és a kormányon lévő román Szociáldemokrata Párt között létrejött az együttműködési megállapodás. Pusztinán Bilibók Jenő oktatja a magyar nyelvet. A pusztinai fiatalember szülőfaluja iskolájába tért vissza tanárként /Debrecenben szerzett diplomát/. Összesen huszonnégy alsó- és felső tagozatos gyermek látogatja a magyar nyelvórát. Klézsén tizenhat gyermek jár magyar órára. Eddig hét moldvai településen sikerült beindítani a magyar nyelvoktatást. Ez a szám a mostani tanévtől kezdve tízre emelkedik, a tíz település közül kettőben pedig a hivatalos oktatás keretein belül is elindulhatott a magyarnyelv-oktatás. Moldvában 1948 és 1959 között működtek magyar tannyelvű iskolák, Bákóban magyar tanítóképző is volt. /Magyar anyanyelv tanítása Moldvában. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 26./

2002. szeptember 27.

Hegyeli Attila, az egyik magyar nyelvoktató kifejtette: heti négy órát hagytak jóvá Klézsén és Pusztinán magyar anyanyelvi órára a román tannyelvű iskolában. Nagyon kevés gyermekkel indult el az oktatás. /(Daczó Dénes): Hogyan történik Moldvában a magyar oktatás? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

2002. november 7.

Peren kívüli megállapodást ajánlott a délutáni magyarórákat szervező Szeret-Klézse Alapítványnak a Bákó Megyei Tanfelügyelőség, mely korábban az alapítvány betiltását követelte. A bíróság elfogadta, hogy egy hét múlva újabb tárgyalási fordulót tartsanak, és ezzel időt hagyjanak a megállapodásra. A csángóügyekben illetékes főtanfelügyelő-helyettes, Livia Liliana Sibisteanu tegnap nem kívánta kommentálni a megegyezési szándékot. Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke nov. 8-án találkozik a tanfelügyelőség képviselőivel, hogy a részleteket megbeszélje, hajlik arra, hogy elfogadja az ajánlatot. A tanfelügyelőség tavaly decemberben a Szeret-Klézse Alapítvány betiltását kérte a bíróságtól, mert az - álláspontja szerint - törvénytelenül tartott délutáni magyarórákat a klézsei csángó gyermekeknek. A pert alapfokon elveszítette, ám fellebbezett az ítélet ellen. Bákó megyében egyébként a délutáni magyarórákat azt követően sem szüntették be a csángó szervezetek, hogy szeptembertől két faluban: Klézsén és Pusztinán immár az iskolai oktatás keretében is elkezdődhetett a magyar nyelv tanítása. /G. Á.: Hátrál a tanfelügyelőség. Befejeződik a csángó szervezetek elleni persorozat? = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./

2002. november 11.

A moldvai magyarság oktatásáról tartottak konferenciát nov. 10-én Szovátafürdőn a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége rendezésében. Egységes rendszerbe kell foglalni a csángók anyanyelvi oktatását - hangsúlyozták a résztvevők. Tíz településen mintegy ötszáz moldvai csángó-magyar gyermek vesz részt magyar anyanyelvi foglalkozáson. Klézsén és Pusztinán idén ősszel indult be a magyar nyelv oktatása az állami, román tannyelvű iskolákban. A magyar nyelv anyanyelvként szerepel az órarendben és a naplóban, a részvétel az órákon kötelező mindazok számára, akik év elején kérték bevezetését. Hangsúlyozták, el kell érni, hogy ne szociális indíttatású legyen a moldvai csángómagyar gyermekek erdélyi és magyarországi taníttatása, hanem a minőségre, a versenyképes tudásra kerüljön a hangsúly. A magyarországi finanszírozók - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint az Oktatásügyi Minisztérium - felkérésére az anyanyelvi foglalkozások szakmai és gazdasági felügyeletével a Romániai Magyar Pedagógusszövetséget bízták meg. Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke sikeresnek ítélte a programot. /L. J.: Ötszáz csángó gyerek jár magyarórákra. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./

2002. november 23.

Ma már ötszáz moldvai magyar gyermek iskolán kívül, 2002 őszétől pedig Klézsén és Pusztinán az iskolában tanulja a magyar nyelvet. Győzött a szeretet a gyűlölet, az intolerancia ellenében. A csángók 2000-ben szerény felkérést fogalmaztak meg az erdélyi magyarság felé: "Legyen egy nap, amikor kimondjuk: fontos nekünk a csángó kultúra. Egy nap, amikor segítünk hátrányos helyzetben levő testvéreinken." Legyen egy Csángó Nap, amikor (erdélyi) magyarok látnak vendégül magyarokat, vagy másképpen fogalmazva: magyarok és székelyek - csángókat. Azóta évente körülbelül tíz erdélyi városban tartanak Csángó Napokat. Nov. 23-án Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredán kezdődnek a Csángó Napok. /Sántha Attila: Szeretjük mi a moldvai magyarokat? = Nyugati Jelen (Arad), nov. 23./

2002. november 25.

November 23-án tartották Sepsiszentgyörgyön a Csángó Napot. Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár elmondta, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke, valamint a Kriza János Néprajzi Társaság kutatásai eredményesek, s a gyűjtőmunkának köszönhetően 2003 májusában Zabolán a Csángó Csűrben megnyílhat a dokumentációs múzeum, mely a csángóktól gyűjtött tárgyi hagyatékot, a róluk készült írott anyagokat, valamint hang- és képfelvételeket fogja tartalmazni. Nistor Ilona éneke után bemutatták Pozsony Ferenc Zabola című, művelődéstörténeti barangolásokat is tartalmazó falumonográfiáját. November 24-én, vasárnap a felújított Szent József-plébániatemplomban szentmisével zárult az idei Csángó Nap. A pusztinaiak népviseletben vonultak Isten házába. Búcsúzóul az egyház több száz magyar nyelvű könyvvel ajándékozta meg a moldvai hit- és nemzettestvéreket. /(benkő): Csángó nap Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./

2002. december 7.

A Mikecs László Csángó Baráti Társaság - hagyományaihoz híven - a Nagyváradi Táncház Egyesülettel Csángó Napokat szervezett. A kétnapos rendezvénysorozatot dec. 6-án Szilágyi Zsolt képviselő nyitotta meg. Ezt követően Kallós Zoltán néprajzkutató beszélt a moldovai csángók életéről, majd fellépett a marosvásárhelyi Öves zenekar és a pusztinai Hagyományőrző Egyesület. Dec. 7-én emléktáblát avatnak Mikecs László bihardiószegi otthonának udvarán. /Zajlanak a Csángó Napok. Bihar megye. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

2002. december 9.

Kallós Zoltán előadásával kezdődött dec. 6-án Nagyváradon a kétnapos Csángó Napok rendezvény. Kallós beszélt a csángók népszokásairól, nyelvükről, kultúrájukról, a teljes elrománosításukra való törekvés tragikumáról, a román papok kijelentették, hogy a magyar az ördög nyelve. Az előadást követően ünnepi táncház volt a marosvásárhelyi Öves Zenekar és a Pusztinai Hagyományőrző Együttes közreműködésével. Dec. 7-én a csángókutatás úttörőjéről, a tragikus sorsú, fiatalon elhunyt tudósról, íróról, Mikecs Lászlóról emlékeztek meg Bihardiószegen. A diószegi zarándoklat után gálaest volt a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. Szilágyi Zsolt hangsúlyozta, a csángóság ügye ugyanolyan egyetemes nemzeti ügy, akár az egyházi ingatlanok ügye. Kallós Zoltán kifejtette: "Magyar értelmiség, papság nem lévén, nehéz megmaradni magyarnak. A csángó értékek felbecsülhetetlenek. Nincsenek földrajzi határok a magyar kultúrában. Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk. Ha ilyen szellemi javakkal táplálkozunk, még biztosan kibírjuk ezer évig Európában." Tempfli József római katolikus megyés püspök ajándékul egy-egy magyar imakönyvet adott át a pusztinaiaknak. /Tóth Hajnal: Csángó Napok Nagyváradon. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 9./

1997. augusztus 1.

A moldvai csángók identitásáról írt a néprajzkutató Tánczos Vilmos. A Kárpátokon kívül élő csángóság a 19. században kimaradt azokból a történelmi folyamatokból, amelyek a modern polgári magyar nemzetet megteremtették. A legfontosabb egységesítő tényezők hiányoznak: a magyar nyelvnek nem tulajdonítanak semmiféle szimbolikus közösségformáló értéket. A csángók a nyelvcserét nem tartják veszteségnek. A Moldvában beszélt tájnyelvet nem tekintik a Kárpát-medencében beszélttel azonosnak. Nincsenek tudatában a népi kultúra nemzeti értékének. Alig van kapcsolatuk a magyar "magaskultúrával". A közös származás népi tudata már a székelyes csángók között is elhomályosulóban van. Moldvában nem alakulhatott ki sem egyházi, sem világi magyar értelmiség. A román állam kezdettől akadályozta a moldvai magyar értelmiség kialakulását. A román katolikus egyházi értelmiség kialakulása az 1884-ben felállított jászvásári püspökség papneveldéjének, később nyomdájának tulajdonítható. A katolikus vallás a románosítás eszköze lett. - Az 1989-es fordulat óta minden tanévben 100-200 csángó gyermek tanul magyarul Székelyföld iskoláiban. A Magyarországon egyetemi tanulmányokat folytató csángó fiatalok száma több tucatra tehető. A Moldván kívül képzett fiatalok magyar értelmiségként visszakerülésére - intézmény hiánya és az ellenséges környezet miatt - nincs esély. A Szabófalván 1991-ben kezdeményezett Magyar Nyelvkört az RMDSZ parlamenti interpellációja ellenére alkotmányellenesnek minősítették és betiltották. A Lészpeden működő két vasárnapi iskola vezetőit a rendőrség folyamatosan zaklatja.- A Moldvai Csángók Szövetsége Sepsiszentgyörgyön 1990 óta Moldvai Magyarság /1992-ig: Csángó Újság/ címen folyóiratot ad ki. 1995-ben ápr. 29-re Klézsén hívtak össze közgyűlést, de a felbujtott és leitatott helybeliek kikergették őket a faluból, majd felgyújtották a magyar nyelvű tankönyveket és a magyar kiadványokat. Korábban, 1991-ben megakadályozták, hogy Pusztinában rendezzék meg a Csángó Fesztivált. /Tánczos Vilmos: A csángó identitás és tényezői. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 1. - átvétel a Magyar Kisebbség (Kolozsvár) 1997/1-2. számából/

1998. október 6.

Gyimesközéplokon szept. 27-én rendezte meg a hagyományos csángófesztivált a Hargita megyei Művelődési Felügyelőség, a csíkszeredai Népi Alkotások Háza és a gyimesközéploki önkormányzat. A rendezvényen "összegyűlnek a Dévától Moldváig szétszóródott csángók, hogy számot adjanak őseink hagyatékáról" - mondta megnyitójában Gyimesközéplok polgármestere. Pusztináról és Rekecsinyből is jöttek hagyományőrző csoportok. /Kiss Edit: A Tatros forrásánál. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 6./

1991. december 18.

Idén elmaradt a nov. 10-re Pusztinában tervezett Csángó Fesztivál. A helyi hatóságok az összejövetelt nem engedélyezték, és a faluban olyan légkört teremtettek, hogy a szervezők jobbnak látták lemondani a rendezvényről. Egyesek nem ok nélkül gyanakodnak a titkosszolgálat /SRI/ Bákó megyei embereinek közreműködésére. Gál Balázs Pusztinán több emberrel beszélgetett. Egy asszony elmondta, hogy köveket hajigáltak udvarukra és közben kiabálták: Jos udemereul! vesszen az RMDSZ, mert az asszony leánya Székelyudvarhelyen jár iskolába. Áradt a panasz a megkérdezettekből. A magyarok segélyszállítmányban színes televíziót és hangszereket hoztak a pusztinaiaknak. Azonban a tanácsi titkár elvette tőlük és pénzért eladta az ingyenes ajándékot. /Gál Balázs: Az elmaradt Csángó Fesztivál margójára. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

2003. február 18.

A Moldvai Magyarság folyóirat idei első számában Bilibók Jenő ismertette a Pusztinán, az általános iskolában magyarul tanuló diákok új ingyenes lapját, az Első Magyarórát. Mirk Szidónia-Kata Halász Péternek a moldvai magyarok néprajzáról szóló, Bokrétába kötögetem vala című kiadványról közölt ismertetőt. Demény Lajos a csángó-magyar kérdésnek 1857-ben a moldvai ideiglenes országgyűlésen felvetett történetét idézte fel. Domokos Péternek a 19. századi sematizmusokról közölt adatait hozta ez a szám. /Moldvai Magyarság. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

2003. február 22.

A csángók oktatási helyzetéről rendeztek konferenciát febr. 21-én Budapesten. Az általános iskolától az egyetemig tartó magyar nyelvű oktatási program kidolgozására lenne szükség annak érdekében, hogy a csángók megőrizhessék kultúrájukat Romániában, majd az Európai Unióban - hangzott el rendezvényen. A Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány által szervezett, a Veszélyeztetett európai kisebbségi kultúrák az oktatásban című konferencián előadó magyarországi, erdélyi és csángó oktatási szakemberek arra kerestek választ, hogyan biztosítható a moldvai magyarok kultúrájának, nyelvének megőrzése. Pálinkás József, a Professzorok Batthyány Körének elnöke, volt oktatási miniszter szerint a kulturális sokszínűség megőrzése nemcsak az egyes országoknak, hanem Európának is érdeke. Pálinkás József örömét fejezte ki, hogy 44 év után 2002 szeptemberétől két moldvai csángó községben, Klézsén és Pusztinán ismét lehetőség nyílt a magyar nyelv mint anyanyelv általános iskolai tanítására. Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke arról beszélt, hogy az iskolai tanításon kívül meg kell teremteni a különböző közösségi házakban a magánoktatás formáit is. Szép Gyula, az RMDSZ kulturális alelnöke szerint a "törékeny sikert" a romániai hatalommal való folyamatos párbeszéddel meg lehetne szilárdítani. Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnöke, Pusztinán tanító fiatal magyar tanár arról beszélt: a legfeljebb 60 ezerre becsült csángó közösségnek nincsen hagyományos értelemben vett magyarságtudata, csak egyfajta "bujkáló identitástudata". Véleménye szerint a moldvai magyarokban tudatosítani kell, hogy ők a magyar kultúrához tartoznak, ehhez pedig csángó fiatalok elitképzésének elindítására lenne szükség Erdélyben és Magyarországon. A csángó magyarok oktatási helyzetéről rendezett konferencia szorosan kötődik a febr. 22-én Budapesten tartandó hagyományos csángó fesztiválhoz, melyet idén is a Petőfi Csarnokban rendeznek meg. /Elitképzés szükséges. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

2003. március 14.

Lincshangulat alakult ki a Bákó megyei Külsőrekecsinben azt követően, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elkezdte gyűjteni a szülők kérvényeit a magyar nyelv iskolai oktatása bevezetésére. A rekecsini csángókat Eugen Ciuraru plébános bujtotta fel a magyar nyelv iskolai tanítása ellen azzal, hogy prédikációiban a magyartanulást halálos véteknek, a magyar állam által folyósított oktatási-nevelési támogatást pedig júdáspénznek nevezte. Ghiorghi Iorga főtanfelügyelő szerint csak hitelesített kérvényekkel lehet bevezetni a magyar nyelv iskolai tanítását. - Nem adjuk el a gyerekjeinket a faluból! Egy sem akarja eladni, de nem veszik számát - válik ki egy öregasszony hangja a külsőrekecsini templom előtti hangzavarból. "Ki engedte meg, hogy ide jöjjenek? Mutissa az igazolványát!" - von felelősségre egy másik. Egy férfi megpróbálja kirángatni kezemből a riportermagnót azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy földhöz csapja. "Menjenek a magyarokhoz filmálni (filmezni)! Ne jöjjenek ide!" "Miért vitték el az asszonyokat Bákóba a notárhoz (közjegyzőhöz)?! - von felelősségre egy harmadik asszony. - Hogy ott szemnálják meg (írják alá) a gyerekek eladását?!" "Nem adjuk oda a magyaroknak a gyermekeinket!" - ékes, archaikus csengésű magyar nyelven hangzik több irányból is a kiabálás. Aztán egy középkorú férfi érkezik a helyszínre nagy határozottsággal. "Pleaca de aici, mai (Tűnés innen!) - szólít fel immár románul. A férfi kijelenti, hívta már a rendőrséget. Kövek helyett jéggöröngyöket, hógolyókat dobnak utána. Döbbenetes, hogy magyarul lázadnak a magyar nyelv ellen. A székelyudvarhelyi filmesek megjöttek, de hamar menni kényszerültek. A miséről kijövő felbőszült tömeg a kocsijuk felborításával fenyegetett. A külsőrekecsiniek tántoríthatatlan viselkedésére történelmi példa is akad. 1949 márciusában történt a kommunista hatóságok Carol Susan plébánost próbálták letartóztatni, ám a falu közösségével találták szembe magukat. Elpáholva tért vissza Bákóba a pap elfogására kiküldött Szekuritáté-különítmény. A rekecsini ellenállást csak a hadsereg bevetésével, és Anton Benchea kántortanító főbelövésével sikerül megtörni. Ennek az eseménynek az évfordulójára hívták a templomba a híveket március 12-én reggelre. - Ciuraru Eugen plébános a múlt héten a mise végén halálos véteknek mondta a magyar nyelv tanulását - magyarázza Szarka Péter, a magyartanítás ügyének egyik helyi kovásza. A pap azt is mondta, vigyázzanak az emberek, mert egy pohár italért eladják a gyermekeiket. Azt mondta, az is vétek, ha Erdélybe adják őket iskolába. Szóba hozta a magyar igazolványokat és az oktatási-nevelési támogatást is. Azt mondta, adják vissza a pénzt, mert ez júdáspénz. A faluban egyébként körülbelül százan kérvényezték a magyar igazolványt. A húszezer forintnak megfelelő összeget egyetlen családnak vitte ki eddig a posta. A plébános oltár előtti kifakadása azt a tanácskozást követte, amelyre március másodikán 80 gyermek szülei gyűltek össze. Három nap múlva 12 szülő egy kisbusszal el is utazott Bákóba, hogy közjegyző előtt nyilatkozza: kéri gyermekei számára a magyar anyanyelv iskolai tanításának a bevezetését. A többi szülő számára további kisbuszos "kirándulásokat" terveztek az oktatási program képviselői. "Ezt a módszert tavaly kísérleteztük ki, akkor bevált - magyarázza Hegyeli Attila programvezető. - Így sikerült elérni, hogy Klézsén és Pusztinán az ősz óta immár az iskolában is tanítunk. Éveken át azon bukott el a magyartanítás iskolai bevezetése, hogy amikor a szülők bevitték a kérvényt az igazgatóhoz, vagy megfélemlítette, vagy lebeszélte őket a szándékukról. Ezért nem gyűlt össze soha elég aláírás. Ha pedig összegyűlt, akkor a tanfelügyelőség derítette ki, hogy nem hitelesek. Így viszont a szülőknek nem is kell találkozniuk az iskolaigazgatóval, a tanárokkal. A hitelesített kérvényeket ajánlott levélben, tértivevénnyel küldjük el a tanfelügyelőségre, és ezzel tulajdonképpen minden olyan személyes kontaktust kiiktatunk, amely megfenyítésre vagy megfélemlítésre adna lehetőséget." Külsőrekecsinben egyébként immár kilencéves hagyománya van az iskolán kívüli magyaróráknak. A kilencvenes években nyaranta magyarországi vendégek foglalkoztak az itteni gyermekekkel. Idővel aztán állandósult a program. A Szarka-portára az elmúlt hónapokban 117 gyermek járt több váltásban iskolán kívüli foglalkozásra. "Írunk, olvasunk, rajzolunk, játszunk - világosít fel Szarka Felicia, a botcsinálta tanítónő. - Az biztos, hogy itt mindenki jól érzi magát. Különben nem jönne." A tanítónő elment a paphoz, hogy próbáljon beszélni vele, de az háromszor is becsapta előtte az ajtót. Egy órával a mise befejezése után már eloszlott a tömeg a templom előtti térről. Gazda Árpád újságíró csengetett a plébánia ajtaján, nem érkezett válasz. Kinyitotta az ajtót, Ciuraru plébánossal találta szemben magát. Gazda kísérletet tett arra, hogy elmondja, miért keresi, de a pap már rákiáltott: "Iesi afara, mai! Pleaca de aici imediat!" (Kifelé! Tűnés innen azonnal!) Csendőrpertut használt a harmincas korosztályhoz tartozó pap, és bevágta az ajtót. "A feudalizmus korát idézik az itteni viszonyok - magyarázza később az autóban Hegyeli Attila. - Az egyszerű falusi emberek nem is gondolkoznak, vakon igazodnak a pap elvárásaihoz." Az iskolában Laura Dumitru igazgatónő indulattal válaszolt: "Márpedig ebben az iskolában semmiféle magyaróra nem lesz! Efelől biztosíthatom!" Később hozzátette:. "Ezek a gyermekek románul sem tudnak. Tudja, mennyit bajlódunk a román nyelv megtanításával is az elemi osztályokban?" Végül mégis elismerte, ha törvényesen kérvényezik, nem tehet mást, mint hogy befogadja a magyarórákat az iskolába.A törvényességet hangsúlyozta néhány órával később Ghiorghi Iorga főtanfelügyelő is a bákói hivatalban. Klézsén Hegyeli Attila tanár magyarórák reggel hétkor kezdődnek, mert csak így lehetett megoldani, hogy a különböző osztályokba járó gyermekek valamennyien jelen lehessenek. /Gazda Árpád: "Nem adjuk el a magyaroknak a gyermekeinket!" = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./

2003. április 12.

Ápr. 11-én a moldvai csángók küldöttségével találkozott Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. A küldöttséget Bartha András, a Moldvai Csángó-magyarok Szövetségének elnöke vezette. Jelen volt még Bilibók János és Hegyeli Attila, akik a klézsei, illetve a pusztinai iskolában tanítanak magyar nyelvet. A találkozón a 2003/2004- es tanévre vonatkozó újabb magyar nyelvű iskolai csoportok elindításának lehetőségeiről, a helyhatósági és országos választások Bákó megyei megszervezéséről, valamint a csángó gyerekek részére iskolán kívüli oktatási program támogatásról tárgyaltak. A találkozót követő sajtótájékoztatón Markó Béla elmondta, körülbelül egy éve, hogy az RMDSZ vezetői Bákóba látogattak, ahol megbeszéléseket folytattak a csángó szövetséggel, amely nyomán szeptembertől két iskolában - Klézsén és Pusztinán - beindult az anyanyelvi oktatás. A román sajtó képviselőit nem igazán érdekelte a csángómagyarok helyzete, inkább a szövetségi elnöknek a szovátai privatizáció, illetve a Legfelsőbb Bíróság minapi döntéséről, az SZDP-nek a székelyföldi régióról kiadott nyilatkozatáról, az erdélyi református egyház körleveléről alkotott véleményére voltak kíváncsiak. Markó Béla kijelentette: a Legfelsőbb Bíróság döntése negatívan befolyásolja Románia külföldi megítélését, hiszen, ha egy évek óta lezárt privatizációt akarnak semmissé tenni. A találkozó végén Bartha András, a Csángómagyar Kulturális Szövetség elnöke elmondta, hogy elégedett az RMDSZ-szel való együttműködéssel, és hogy bővíteni szeretnék a magyar nyelvű oktatást. Ilyenszerű igényt máris megfogalmaztak Frumoszán, Somoskán, Külsőrekecsényben, Lészpeden és Magyarfaluban is. Elmondta azt is, hogy a külsőrekecsényi pap az oktatási támogatást nemrég "júdáspénznek" nevezte a templomban. /Mózes Edith: Markó Béla a moldvai csángómagyarok képviselőivel találkozott. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./

2003. május 2.

Kézdivásárhelyen hetvenöt csángó gyermeket fogadtak, a csángómagyar gyermekek a moldvai katolikusság ,,székelyes" településeiről valók, Klézséből, Frumószából, Somoskáról, Pusztinából és Lujzikalagorból. Moldva-szerte több mint kétszázezren vannak római katolikus hiten, s ezek bizonyosan valamennyien magyar származásúak, de ma már csak ötven-hatvanezerre tehető azok száma, kik anyanyelvüknek tudják és vallják a magyart. Hegyeli Attila és néhány társa elindította azt a hősi küzdelmet az anyanyelvi oktatásért folyik. Megszállottság és legyűrhetetlen hit kellett ehhez, írta Magyari Lajos. Hegyeli és társai egy ilyen világ ellenében szánták el magukat cselekvésre, s ezzel a legjobbak - Petrás Incze János, Zöld Péter, Domokos Pál Péter, Kallós Zoltán - mellé kerülnek a sokat vitatott ,,csángó történelemben". /Magyari Lajos: Csángók Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 2./

2003. május 23.

Máj. 20-án volt Aradon Duma András Az én országom, Moldova című könyvének bemutatója. "Én egy olyan környezetben élek, ahol a nyelvromlás zúdul lefelé" - vallotta ízes csángó nyelvjárásban a költő. Duma András hangoztatta, az embert nemcsak testileg lehet meggyilkolni, hanem úgy is, hogy megölik a lelkét. Alapítványt hoztak létre, Lészpeden, Pusztinán és Szabófalván megindult ugyan az iskolán kívüli magyar nyelvű foglalkozás, de a jelentkezők folyamatosan lemorzsolódnak, mert a szülőknek ezt a szándékukat közjegyzőnél aláírt kérvénnyel kellett megerősíteniük, ráadásul az oktatást korán reggel, iskolakezdés előtt szervezték meg a gyermekek lakhelyétől meglehetősen nagy távolságra. Nagy nyomás nehezedik a magyar nyelvű foglalkozást igénylő szülőkre. A kevés csángó értelmiségi nyakába veszi a világot, és másutt próbál szerencsét. A Klézsei Hagyományőrző Kör szép táncai, a festői népviselet és az ízes, archaikus színezetű nyelv hatványozott nyomatékot adott a moldovai csángó vidékről érkezett költő szavainak. /A lelket is meg lehet ölni. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 23./

2003. május 26.

Nagyváradon megnyílt Vasile Gheorghe nagyváradi fotóművész"Ilyen árvát mint én vagyok, keresni kell, mégsem kaptok" című kiállítása a gyimesi csángókról. Gheorghe évente heteket tölt el a gyimesi csángók között, így születtek meg képei. A máj. 21-i tárlatnyitón Szászfalvi Zoltán MDF-es politikus, az Országgyűlés emberjogi, kisebbség és vallásügyi bizottságának elnöke mondotta, a gyimesi csángók hidat képeznek a tömb és szórványmagyarság között. Duma András csángó költő beszéde után csángó gyermekek táncoltak és énekeltek, a pusztinai Nyisztor Ilona pedig egy olyan Szent István éneket csillogtatott meg, amit hatósági intézkedés folytán már nem lehet énekelni templomaikban. Végül Tőkés László püspök bejelentette a Nagyváradi Magyar Művelődési Céh megalakulását, mely céljának tekinti a nagyváradi magyarság kulturális, művészeti és hitéleti gyarapítását. /Balla Tünde: "Ilyen árvát, mint én vagyok, keresni kell, mégsem kaptok". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

2003. június 17.

Hat csángó faluban összesen 137 gyermek számára kérvényezték a szülők a magyar anyanyelv iskolai tanítását a 2003-2004-es tanévben. A Bákó megyei tanfelügyelőségen kételkednek az igény valós voltában. Ha mégis elfogadja a szülők kérését, ősztől újabb négy Bákó megyei faluban kezdődik meg a magyar anyanyelv iskolai tanítása. A tavalyi klézsei és pusztinai példán felbátorodva ebben az évben Frumószán 26, Magyarfaluban 42, Lészpeden 9, Külsőrekecsinben pedig 17 gyermek számára kérvényezték a szülők a magyarórákat. Folytatódik ugyanakkor a magyartanítás Klézsén és Pusztinán is, ahol 26, illetve 17 gyermekre számítanak a magyarórákon.A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és a csángó oktatási program felelősei idén is a tavaly bevált módszert alkalmazták a kérvényezés folyamatában. A magyar nyelv tanítását igénylő szülőkkel közjegyző előtt íratták alá a kérvényt, és az így összegyűlt íveket postán küldték el térti vevénnyel az iskolákba. Valamennyi iskolaigazgató aláírás ellenében vette át a küldeményt a május végi határidő lejárta előtt. Korábban ugyanis a szülők maguk vitték a kérvényeket az oktatási intézményekbe, ott pedig a magyartanítást ellenző tanároknak valamennyi alkalommal sikerült őket lebeszélni igényükről. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője a Krónikának elmondta, a magyarfalui kérvényezők viszonylag nagy száma annak köszönhető, hogy egy olyan helybeli férfi állt az ügy élére, akinek nagy tekintélye van a faluban. Sok helybéli férfi Fodor Krisztiánnak köszönheti, hogy vendégmunkásként dolgozhatott Izraelben, és kőművesmunkájával - hazai mércével mérve - rendkívül jól keresett. Livia Liliana Sibisteanu megyei főtanfelügyelő-helyettes sajnálatosnak tartotta, hogy Bákó megyében nincsen magyar szakos szaktanfelügyelő. "Én nem kommentálom a helyzetet - jelentette ki, majd mégis hozzátette: - Ha jó lelkiismerettel és saját akaratukból kérnék a szülők az úgynevezett anyanyelv tanítását, nekem ezzel semmi bajom nem lenne. Ezek a kérvények azonban nem a gyerekek tanulási vágyát jelzik, hanem az anyagi érdekeltségeket." /Gazda Árpád: Sokasodnak a kérvények. Hat csángó faluban kértek magyartanítást. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./

2003. július 5.

Tavaly volt az áttörés, amikor Pusztinán és Klézsén intézményesített keretben is megindult a magyar nyelvoktatás, az elmúlt napokban ismét fordulóponthoz érkezett a moldvai csángómagyar iskolásgyerekek ügye. A bákói székhelyű Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által az utóbbi időben folytatott tájékoztató-meggyőző munka eredményeként más csángóföldi falvakban is több tucatnyi szülő fogalmazott meg hivatalos, közjegyző által hitelesített kérést, amelyben kifejezi óhaját: gyermeke tanulhassa a magyar nyelvet az iskolában. Júl. 3-án megbeszélés zajlott le a bákói megyeházán. A Bákóba érkezett RMDSZ-küldöttség tagjait, Markó Béla szövetségi elnököt, Szép Gyula művelődésügyi alelnököt, Márton Árpád képviselőt, valamint Szepessy Lászlót, a marosvásárhelyi Elnöki Hivatal vezetőjét a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének székhelyén Bartha András elnök és Bilibók Jenő alelnök tájékoztatták a kezdeményezés részleteiről, átfogó helyzetképet nyújtva egyúttal a csángómagyarok mindennapjairól is. Szó esett többek között a csángóföldi iskolákban és iskolán kívül magyar nyelvet oktatók javadalmazásáról, az Erdélyben vagy épp Bukarestben tanuló csángómagyar gyermekek bentlakásköltségeinek fedezéséről, a státustörvényből eredő, gyermekes családoknak szánt támogatás folyósításáról, valamint a csángómagyarok megélhetési lehetőségeiről (a férfiak közül sokan dolgoznak vendégmunkásként Magyarországon, illetve Olasz- és Spanyolországban, valamint Izraelben). Elhangzott, hogy egyes csángóföldi papok igyekeznek - lebeszélés vagy akár megfélemlítés révén - eltéríteni a magyaroktatásról a szülőket. Markó Béla szerint jó lenne, ha létrehoznák klézsei székhellyel az RMDSZ Bákó megyei szervezetét. A prefektúrai megbeszélésen az RMDSZ-küldöttség tagjai, valamint a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnöke és alelnöke mellett jelen volt Viorel Hrebenciuc, a kormánypárt alelnöke, Radu Catalin Mardare prefektus, illetve a Bákó megyei főtanfelügyelő, Gheorghi Iorga. A bő félórás találkozó sikeres volt, a vártnál könnyebben elvi megállapodás született további egy-egy, magyar nyelvet tanuló csoport ősszel történő indításáról Frumószán, Magyarfaluban, Külső-Rekecsinben, Lészpeden, Somoskán, valamint Pusztinán. Markó Béla elmondta, megegyezetek abban, hogy a más településen megfogalmazott kéréseket is jóváhagyják, így újabb csoportok alakulhatnak. Remélhető, hogy szeptemberre az eddigi 31 mellett még közel 140 csángó gyermek ismerkedhet majd szülőhelyén a magyar nyelvvel és kultúrával. Bilibók Jenő úgy látta, hogy meglepő könnyedséggel született meg a beleegyezés, eddig apró kifogásokat hoztak föl, amelyek miatt szerintük nem indulhatnak újabb csoportok. Bilibók Magyarországra indul, támogatást kér az Erdélyben tanuló csángómagyar gyermekek bentlakás-költségeinek térítéséhez. /(Szonda Szabolcs): Kedvező fejlemény a csángóföldi magyaroktatás ügyében: ősszel további csoportok indulhatnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

2003. július 10.

A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének bákói székhelyén, annak harminc év körüli vezetőit, Bartha Andrást és Bilibók Jenőt hallgatva érezhető, hogy a magyar nyelv oktatásának ügyében folytatott kitartó munkájuk során meg kellett találniuk az egyensúlyt, csángómagyar szülőkkel beszélgetve, az esetleges fenntartások, félelmek, illetve az identitásőrzést szolgáló kulturális jogok között. A Pusztinai Általános Iskola magyar anyanyelvű csoportjának kéthavonta megjelenő iskolai lapja, az Első Magyaróra idei május-júniusi számában így fogalmaz az egyik diák, Beta Agneza: "Biztos jövőre több gyerek lesz, amelyik magyarul fog tanulni az iskolában, és ennek nagyon örülök. Azt szeretném, hogy minden gyerek az iskolából tanuljon magyarul. (...) Általában a pusztinai emberek magyarul beszélnek, mert azt örökölték a szüleiktől.". Aztán több diák vélekedése: "Én a magyar nyelvet tudom tanulni.", "Én örökké megyek a magyarórára.", "Én szeretek járni a magyarórára."... /Szonda Szabolcs: A gyermeki óhaj és a politika. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

2003. július 17.

A gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány (BMMA) tizedik alkalommal szervezi meg július 16-24. között a Kárpát-medencei Alkotótábort. A nemzetközi hírnevű gyergyószárhegyi művésztelepre több mint harminc vendég érkezett, a tábor témája a kuruc korszak. A Tótfaluból (Vajdaság), Szigetszentmiklósról, Gödöllőről, Marosvásárhelyről, Pusztináról, Gyergyószentmiklósról és Csomafalváról érkezett résztvevők meglátogatják a Lázár-kastélyt is. /Gergely Edit: Kuruc dalok és agyagharcosok. = Krónika (Kolozsvár), júl. 17./

2003. július 18.

Szentmisével kezdődött a jubileumi X. Borsos Miklós Alkotótábor megnyitója júl. 16-án Gyergyószárhegyen. A tíz éve működő gyermekrajztáborba összesen 28 gyermek érkezett a vajdasági Tótfaluból, a magyarországi Balatonenyingről, Szigetszentmiklósról és Gödöllőről, valamint Marosvásárhelyről, Pusztináról, Csíkszeredából, Gyergyószentmiklósról és Csomafalváról. A résztvevő gyermekek kiválasztása régiónként pályamunkák révén történt, melyek témája a Rákóczi évfordulóhoz kapcsolódva egy kuruc dal illusztrálása volt, "A jó lovas katonának de jól megyen dolga" idézettel. /(Gál Éva Emese): A X. Borsos Miklós Alkotótábor gyermekeknek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

2003. július 22.

Sylvester Lajos Csupa csapás az élet /Háromszék Lap- és Könyvkiadó Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2000/ Az elsorvadt moldvai magyar oktatás és a csángó szétrajzások emlékkönyve alcímmel írt riportkönyve arra a háttéranyagra épül, amelyet 1996- 99 között a Voltunk mük es hatvanperces történelmi dokumentumfilmhez a Kárpátok külső lábánál, Csángóföld ön és a Kárpát-medencében a Barcaságtól Sopronig gyűjtött. Sylvester felfigyelt az elmúlt napokban a csángóföldi magyarórák tárgyában közölt, többnyire euforikus hangvételű írásokra. Az eddigi csángómentő erőfeszítések óvatosságra intenek, figyelmeztetett Sylvester.A papság agresszívebbé vált magyarellenessége, és a helyi hatóságok jelenlegi támadása is erősebb minden ellen, ami a csángók magyar identitástudatát alakíthatná vagy megtarthatná. A helyi sajtó hajmeresztő hamisítás pedig egyszerűen példátlan. A hírek szerint júl. 3-án Bákóban egy olyan megbeszélésre került sor, amelyen a csángószervezetek vezetői, Markó Béla RMDSZ-elnök és kísérői társaságában jelen volt Viorel Hrebenciuc, a Szociáldemokrata Párt alelnöke, Radu Catalin Mardare prefektus és Gheorghi Iorga megyei főtanfelügyelő. A megbeszélésen a magyar részvevők meglepetésére elvben megállapodtak, hogy szeptembertől magyar nyelvet tanuló csoportok indulhatnak a szülők közjegyző által hitelesített kérése alapján Frumószán, Külső-Rekecsinben, Lészpeden, Magyarfaluban és Somoskán is. Ekképpen a heti néhány órányi magyaroktatás Klézsével és Pusztinával együtt hét déli csángó településre terjedne ki. Ez a magyarkönyvmáglyákhoz, a gyermekek és szülők meghurcoltatásához és megfélemlítéséhez, a papság intoleráns viselkedéséhez viszonyítva üdvözlendő lépés. A csángókérdés kapcsán viszont nem szabad megfeledkezzünk alapvetően fontos dolgokról, írta Sylvester Lajos. A moldvai csángóság ősztől összesen 140 gyermekre kiegészülő heti néhány órás anyanyelvi oktatása nem helyettesíti a teljes értékű anyanyelvű oktatást. A mostani ígéret elsősorban gesztus- és szimbólumértékű. A mostani néhány órás magyar nyelvű oktatás és képzés, az anyanyelvi nevelés az első lépés a moldvai magyarság teljes értékű anyanyelvi oktatásának megszervezése felé. A csángó fiatalok erdélyi és magyarországi oktatását fenntartó támogatásra és ennek bővítésére alapvetően szükség van. /Sylvester Lajos: Moldvai magyar oktatás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 22./

2003. augusztus 5.

Híre kelt Pusztinán, hogy ezután püspöki utasításra vasárnap délutánonként a helyi plébános a falu templomában magyar misét tart. Iosif Diac, alias Deák József helyi plébános nem népszerűsítette az eseményt. Igaz, olyan szertartás, melyet magyar misének lehet nevezni, nem is volt. Vasárnap az ötórai mise vége felé a plébános kezdett bele egy magyar imába, majd átváltott újra román nyelvre - közölte a valóságot a pusztinai Szent István Egyesület elnöke, Nyisztor Tinca, aki a faluval együtt érdeklődéssel várja, milyen lesz jövő vasárnap a magyar mise. A pusztinaiak hosszú idő óta aláírásokat gyűjtenek a magyar miséért. /Egyetlen magyar ima hangzott el (Magyar mise Pusztinán?). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./

2003. augusztus 9.

Halász Péterrel /Budapest/, a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkárával beszélgetett a lap munkatársa Lakatos Demeter (1911-1974) Csángú országba című könyvének moldvai és erdélyi bemutatója kapcsán. Lakatos Demeter szabófalvi csángó költő összegyűjtött verseit, meséket és leveleket tartalmazó kétkötetes, hétszáz oldalas könyvét több romániai helyszínen mutatták be máj. 19-24. között - Libisch Győző, a könyv szerkesztője, dr. Bolváry Gyula, a Lakatos Demeter Egyesület vezetőségi tagja és ő - azzal a céllal, hogy az egyesület kiadásában megjelent könyvet megismertessék, visszajuttassák azoknak, akiknek a költő annak idején írta: a csángóknak és az erdélyi magyaroknak. Magyarfaluban, Pusztinán és Klézsén, illetve Kovásznán, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon tartottak bemutatót. A szervezésben közreműködött a Szeret- Klézse Alapítványtól Fodor Ráduly, Duma András, Nyisztor Tinka, Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesülettől Gazda József, Csíkszeredában Mirk László, a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tanára, Kolozsváron a Kriza János Társaságtól Keszeg Vilmos, Nagyváradon Szilágyi Zsolt képviselő, Marosvásárhelyen pedig Fodor Sándor, a kántorképző iskola nyugalmazott tanára. Marosvásárhelyen két művésznő is bekapcsolódott: Bartis Ildikó, aki Lakatos Demeter-verseket adott elő, és Kilyén Ilka, aki csángó népdalokat énekelt. Moldvában az volt a varázsa, hogy nemcsak felnőttek, hanem gyermekek is részt vettek a bemutatón, alkalomhoz illő műsorral. Moldvában megértették: Lakatos Demeter könyve bizonyság arra, mennyire nincs igazuk azoknak, akik lebecsülik a csángók nyelvét, mondván, az nem egy használható és értékes nyelv. Ez a verseskötet tanúsítja annak, aki kézbe veszi, hogy a legszebb, legnemesebb, legmagasztosabb, legmélyebb emberi érzéseket is ki lehet fejezni azon az archaikus magyar nyelven, amit a csángók beszélnek. Ráadásul Lakatos Demeter nyelve nem az átlagos csángó nyelv, hanem a legarchaikusabb, a XIV. században odakerült szabófalviaké. Klézsén van egy másik csángó költő is, Duma István András, akinek megjelent már verseskönyve. /Guther M. Ilona: Dorsa szérik szíp világrul... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

2003. augusztus 26.

Egyes elméletek szerint már a honfoglalás előttől van folyamatosan magyar élet Moldvában, s a csángók legarchaikusabb rétegei, az északi csángók részben vagy egészében az egykori etelközi magyarok maradékai lennének. Arról már írásos dokumentumok is vannak, hogy a 15-16. században a "25 városok lakói majdnem mind magyarok" voltak. Husz (Husi) városban még a 19. században felváltva választottak magyar és román bírót. Először a városok szívódtak fel, azután fokozatosan kezdtek felszívódni a falvak is. Már a néhai klézsei lelkész, Petrás Incze János Döbrentei Gáborhoz, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnökéhez az 1840-es évektől küldött levelei beszámolnak erről a nagyléptű sorvadásról. Hogy vannak falvak, ahol mindenki magyarul beszél, vannak olyanok is, ahol a gyermekek már nem beszélnek magyarul, de a felnőttek igen, aztán olyanok, ahol már csak az öregek beszélnek magyarul. Van magyar élet Moldvában. Több mint fél évezredes gyakorlat, a magyarság üldözése; hivatalosan nem létezőnek való tekintése tovább tart. Megindult egy ellenfolyamat is, idén ősztől már hét településen kezdik el a magyar nyelv fakultatív oktatását az iskolákban. Idén tánctáborok voltak Külsőrekecsinben és Somoskán. Külsőrekecsinben immár ötöd ízben. A táborvezető Tündig Tamás budapesti táncmesternek segített a csángó fiatalok. A plébánosi fenyegetett. Még meg sem érkeztek a táborlakók, máris elhangzott a szószékről: "Jönnek a nem várt vendégek", a "rosszakaró magyarok", és hogy óvakodjék tőlük a falu népe. Ne engedjék, hogy fényképezzék őket s a falut, mert "kacagni akarnak rajtunk"! "Magik elmennek, de nekünk itt kell élni tovább" - mondotta Szarka Marika, a tábor egyik fősegítője, miközben szinte könyörögve kérte, ne fényképezzék. A zárónapra bemutatkozó szereplésre meghívtak forrófalvi, lészpedi és pusztinai táncosokat, énekeseket. /Gazda József: Magyar élet Moldvában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 26./

2003. szeptember 2.

A magyarul tanuló csángó gyerekek legjobbjait Csíkszépvízre hozták táborozni. Tíz faluból negyven gyerek és húsz pedagógus vesz részt a módszertani táborban, amelyet a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége szervezett a Romániai Magyar Pedagógusok csángó oktatási programja keretén belül. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program felelőse vezette a vetélkedőket. Bilibók Jenő, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének alelnöke összegezte: tavaly két településen volt az iskolában magyar oktatás, Klézsén és Pusztinán, összesen 34 gyermekkel. Idén hét településen hat pedagógus fog tanítani (Klézsén a központban és Somoskán is lesz magyar oktatás), összesen 140 gyerekkel. Ezek a gyerekek tehát az iskolán belül anyanyelvként tanulják a magyar nyelvet, román tannyelvű iskolákban. Az iskolán kívüli és iskolai oktatásban magyart tanító pedagógusoknak 20-30 százaléka helyi tanár. Farkas Mónika a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben tanult, most otthon, Diószénben tanítja a magyar nyelvet. Mónika két éve 15 gyerekkel kezdte a magyarórákat, tavasszal 42-vel végezte. Borbáth Erzsébet a moldvai magyar oktatás módszertani szakirányítója. Tanév idején havonta egy hetet tölt Moldvában. Hegyeli Attiláékkal közösen kidolgoztak egy kerettantervet- mondta. A képesítéssel hazatért csángó fiataloknak is ki kellett állniuk a rosszindulatú emberek rosszindulatú viszonyulását, a hatalom, egyház meg az általuk felbujtatott egyszerű emberek támadásait. A csángószövetség elnöke, Barta András Magyarországon folytatta tanulmányait, majd az alelnök Bilibók Jenővel, aki ugyancsak Magyarországon szerzett képesítést, visszatértek. Mások is követték példájukat.Csoma Gergely Budapestről mint fotóművész járta be a moldvai magyar falvakat már évtizedekkel ezelőtt. Ismeri a csángókat, beszéli nyelvüket. Az elmúlt tanévben Magyarfaluban ment, ott lakott és tanított. Munkájának eredményeképp 42 szülői kérésre ősszel kétosztálynyi gyerekkel beindul az iskolai magyar oktatás. Megállapította, hogy a magyar nyelv tanítását ellenzőkben, a papban, rendőrségben, román pedagógusokban egyfajta primitív egzisztenciális félelem dolgozik: ha megerősödik a magyar nyelv az iskolákban, elveszíthetik a falu fölötti gazdasági és egzisztenciális hatalmukat. Ezért folyamodnak az elijesztés, riasztás, esetenként a brutális fenyegetés módszeréhez. /Takács Éva: Feljön a nap a csángómagyaroknak. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 2./

2003. szeptember 13.

Bővül az iskolai magyartanítás Csángóföldön. Hét Bákó megyei iskolában, kilenc csoportban kezdődhet meg szept. 15-től a magyar nyelv oktatása. Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási alelnöke elmondta, valamennyi helyszínre sikerült tanárt találni.Míg tavaly csak Klézsén és Pusztinán sikerült beindítani az iskolai magyartanítást, idén Somoskán, Külsőrekecsinben, Frumószán, Lészpeden és Magyarfaluban is kérvényezték az iskolai magyarórákat, mi több, Pusztinán és Magyarfaluban két-két csoport indulhat. Míg tavaly tanévkezdéskor 41 gyermek számára kérvényezték a szülők az iskolai magyarórákat - a gyermekek közül tízen a tanév során lemorzsolódtak -, idén összesen 138 gyermek számára többnyire közjegyző által is hitelesített kérvényt nyújtottak be. Livia Liliana Sibisteanu, az ügyben illetékes főtanfelügyelő-helyettes ez év júniusában a közjegyző által hitelesített szülői kérelmek ellenére is úgy vélte, Bákó megyében nincs valós igény a magyar nyelv iskolai tanítására. Huszonéves, tanítói vagy bölcsészi diplomával rendelkező erdélyi fiatalok vállalták a számukra afféle kalandnak ígérkező moldvai tanítást. A tanfelügyelőség egyelőre nem kötött velük szerződést, de az alelnök szerint ebben semmi rendkívüli nincsen; a tanévkezdés körüli gondok miatt tavaly is csak öthetes késéssel rendezték az aktákat. Valamennyi tanár már jelentkezett a számára kijelölt iskolában, és egyikük sem jelezte, hogy ellenségesen fogadták volna. /Gazda Árpád: Hét faluban lesz magyaróra. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./


lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 271-299




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998