A bákói tanfelügyelőségen a napokban vette át egy évre szóló kinevezését az a hét fiatal magyar pedagógus, akik az állami oktatás keretében hét moldvai településen fognak magyar nyelv- és irodalomórát tartani. Közben a legnagyobb moldvai csángószervezet - a százmilliós magyarországi támogatás ellenére - alapvető anyagi gondokkal küszködik. Hegyeli Attila, a moldvai magyaroktatás irányítója, valamint a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetői bebizonyították, hogy a délutáni foglalkozások nem sértik a hazai törvényeket. Idén Pusztinán két csoport indul, Klézsén a faluhoz tartozó somoskai iskolában is megkezdik a tanítást, és egyszerre indulnak a magyarórák Magyarfaluban (két csoportban), Frumószán, Külsőrekecsinben és Lészpeden, mindenütt reggel hét órától. Barta András, az MCSMSZ elnöke nyílt levélben adta közre a szervezet anyagi gondjait. A szövetség 25 millió lejre rúgó irodaköltségeit sem tudják fedezni, ő és a szervezet alelnöke segédmunkási fizetést kap az RMDSZ-től, miközben a magyar állam összesen 100 millió forintos éves csángótámogatással számol. Az elnök három diplomával rendelkező csángó fiatalként tért haza szülőföldjére, s joggal teszi fel a kérdést: mi is vonzza haza a csángó értelmiséget, ha a legnagyobb szervezet elnöke és alelnöke kilátástalan anyagi helyzetbe kerül? /Csáky D. Tibor: Oktatás és civil szféra. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 23./
2003. október 6.
Okt. 3-5-e között Kézdivásárhelyen tartották a Kézdivásárhelyi Családegyesület szervezésében az erdélyi családszervezetek második fórumát, melyen vajdasági és magyarországi szervezetek képviselői is részt vettek. Itt volt dr. Benkő Ágota, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnöke, Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke és Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke is. A rendezvény első napján a részt vevő szervezetek beszámolója hangzott el. A résztvevők a nagycsaládok nehéz életkörülményeire hívták fel a jelen levő politikusok figyelmét, továbbá az RMDSZ-t a programjában szereplő családpolitika betartására. Az RMDSZ vezetőségéhez címzett állásfoglalásában a közgyűlés szorgalmazza a személyi jövedelemadó egy százalékának célirányos felhasználására vonatkozó törvénytervezet elfogadását. Az utolsó napon Perkőre szervezett közös kirándulásra került sor. /Erdélyi családszervezetek második fóruma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 6./ Okt. 3-án Csíki Sándor, a Kárpát-medencei Családegyesület alelnöke vállalta a moderátor szerepét. A meghívottak többsége a magyarság lélekszámának csökkenése miatt aggodalmának adott hangot, okt. 4-én az előadók egy része - Tamás Sándor képviselő, Török Sándor polgármester - is erről beszélt. Németh Csaba szenátor az egyesületek, alapítványok működtetéséről tartott előadást. /Bartos Lóránt: Családszervezetek aggodalma, javaslata. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./
2003. október 18.
A hatósági akadályoztatások ellenére egyre több csángó szülő és gyerek igényli a magyar nyelvű oktatás bevezetését. Néhány fiatal értelmiségi együtt él e közösségek tagjaival. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával idén tizenegy Bákó megyei településen - Klézsén, Budán, Frumószán, Somoskán, Külsőrekecsinben, Magyarfaluban, Lábnyikban, Diószénben, Pusztinán, Lészpeden és Trunkban - kezdték meg a magyar nyelv oktatását. Aszfaltozatlan utcácskákon át jutunk el a frumószai otthoni magyartanítás ideiglenes helyszínére. Vass Ibolya Frumószán az általános iskolában októbertől elkezdte a fakultatív magyaroktatást. Minden családból dolgoznak külföldön: Olaszországban, Spanyolországban, Izraelben, Magyarországon. Vass Ibolya idén végzett a Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán, Bákóban a tanfelügyelőségen Livia Liliana Sibisteanu történész, főtanfelügyelő-helyettes a diplomája alapján szakképzetlenként sorolta be. A csángó szövetségnek körülbelül harmincöt faluból származó, nyolcszázat is meghaladó taglétszáma van. Pávai Réka, a klézsei és somoskai - iskolai és otthoni - magyaroktatás alapembere. A szomszédban lakik Istók Bálint, aki házában a délutáni magyarórák számára a tantermet biztosítja. /Bakk-Dávid Tímea: Nem mártírok, nem idealisták - néptanítók. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./
2003. november 11.
Nov. 8-án, az egri Petrás Incze János Kulturális Egyesület emléktáblát helyezett el Egerben a Hittudományi Főiskola falán a néhai klézsei minorita áldozár, neves népköltészeti gyűjtő emlékére, aki ebben az intézetben végezte tanulmányait, ott szentelték pappá 1836-ban. Az emlékünnepségre Petrás Incze János születésének 190. évfordulója alkalmából került sor. Az 1813-ban Forrófalván született szerzetes előbb Pusztinán volt segédlelkész, majd plébános Klézsén, 1886. szept. 6-án bekövetkezett haláláig, amikor rablógyilkosság áldozata lett. Döbrentei Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia titoknoka buzdította a népköltészeti gyűjtőmunkára. 1842-től kezdődően közölte moldvai csángó ballada- és népdalgyűjtéseit különböző magyarországi folyóiratokban; gyűjtőmunkájának gyümölcsét egészében Domokos Pál Péter és Rajeczki Benjamin tette közzé három kötetben, Csángó népzene címmel, 1956-61 között. Domokos Pál Péter e szavakkal méltatta személyiségét: "...a moldvai életnek legrokonszenvesebb, legkedveltebb és legtevékenyebb papja, valószínűleg a Zöld Péter által említett forrófalvi krónikaíró, Petrás Mihály kántornak egyenes leszármazottja". A bronz dombormű Csoma Gergely szobrászművész munkája. A Petrás Incze János portréja melletti szöveg hirdeti az arra járónak: "Petrás Incze János emlékére. 1813 Forrófalva - Megölték 86-ban Klézsén. Moldvai csángómagyar minorita pap. Ő volt az első csángó népdalgyűjtő, aki a papi szemináriumban fejezte be tanulmányait 1836-ban. Állíttatta a Petrás Incze János Kulturális Egyesület." A néhai pap és tudós emlékét dr. Csizmadia István, az Egri Érseki Hittudományi Főiskola rektora és Mag Lászlóné, a Petrás Incze János Kulturális Egyesület elnöke idézte meg a szép számmal összegyűlt hallgatóság előtt. Az eseményen közreműködött a külsőrekecsini csángómagyar népdalkör és Petrás Mária, Magyarországon élő csángó keramikusművész és népdalénekes. A városháza dísztermében tudományos üléssel tisztelegtek a népdalgyűjtő emléke előtt. Az ülésen dr. Kartal Ernő, a minorita rend magyarországi tartományfőnöke a szerzetesközösség múltját elevenítette fel; Halász Péter néprajzkutató, a budapesti Lakatos Demeter Csángómagyar Egyesület titkára előadása Petrás Incze János életútját elevenítette fel, Harangozó Imre néprajzkutató pedig a róla őrzött emlékeket idézte meg. Domokos Mária zenetörténész, "a csángók apostola", néhai Domokos Pál Péter leánya a csángó népzenekutatás történetéről tartott előadást; Jáki Sándor Teodóz bencés tanár, a Lakatos Demeter Csángómagyar Egyesület elnöke, aki az utóbbi negyedszázadban nyolcvan alkalommal járt Csángóföldön, az ott még ma is megőrzött népénekekről beszélt a hallgatóságnak. Az ünnepségre romániai előadókat is meghívtak: dr. Pozsony Ferenc kolozsvári egyetemi oktató, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke a csángómagyarok múltjáról és mai helyzetükről, Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyar Szövetség alelnöke pedig a moldvai magyar nemzeti közösségnek az anyanyelv megőrzéséért vívott küzdelméről tartott előadást. Petrás Mária keramikusművész Csángó passió című kiállítását tekinthették meg a látogatók. Az emlékünnepség részeként rendezett csángó népköltészeti elődáson Petrás Mária, Tampu Tatjána, a külsőrekecsini csángómagyar népdalkör és helybeli együttesek adtak ízelítőt a csángó népköltészet értékeiből, ma is élő hagyományaiból. Este a Megyei Művelődési Központban csángó táncházat szerveztek. /Máriás József: Csángó ünnep Egerben. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 10./
2003. november 11.
A moldvai magyarok sajátos szerkezetű, középkorias etnikai azonosságtudattal rendelkeztek. Ennek az identitástudatnak lényeges eleme volt, hogy a csángók, román nyelvű szomszédaiktól eltérően, magyarul beszéltek, hogy ortodox közösségek gyűrűjében a római katolikus egyházhoz tartoztak. A moldvai csángók történeti emlékezete gyökeresen eltér a Kárpát-medencében élő magyarság történeti tudatától. Magyar nyelvű írásbeliség hiányában elsősorban a szóbeli folklór közvetítette nemzedékről nemzedékre a közös magyar múlttal kapcsolatos ismereteket. A moldvai csángók napjainkig megőrizték a középkor jelesebb magyar királyaival (pl. Szent Istvánnal, Szent Lászlóval és Mátyással) kapcsolatos tudást (mondákat, balladákat, dalokat stb.). Figyelemre méltó, hogy hatalmas mennyiségű magyar nyelvű népköltészetükben elsősorban olyan földrajzi nevek fordulnak elő (pl. Tisza, Duna), melyek a magyar nyelvterület központi részéhez kötődnek. A román nacionalista, asszimilációs propagandának a csángókra vonatkozó feladatait egy Szamosújváron megjelenő román újság cikke fogalmazta meg 1880-ban: "Moldva két legnagyobb és legszebb megyéjében, elsősorban Bákóban és Románban a földműves lakosság, mely a legtöbb helyen kis birtokokkal rendelkező szabad parasztság, csak magyarul beszél." "Ez a helyzet a mi vezetőink megbocsáthatatlan bűnének számít, akik sohasem foglalkoztak ezeknek elrománosításával, és így Moldva szívében egy olyan kétszázezer lelket számláló népesség van, mely tőlünk idegen nyelvében és vallásában." Az asszimilációs gyakorlat, az intoleráns magyarellenes propaganda elérte célját. Az 1930-as hivatalos népszámlálás idején a 109 953 moldvai római katolikus közül már csak 23 886-an (21,7 százalék) merték vállalni magyarságukat. A csángókat sújtó asszimilációs törekvések 1965, tehát Nicolae Ceausescu hatalomra jutása után erősödtek meg és teljesedtek ki, amikor a diktátor elhatározta a moldvai csángóság gyors asszimilálását. Azzal ijesztgették a mélyen vallásos híveket, hogy "a magyar az ördög nyelve", tehát aki azt használja, pokolra jut. A román politikai rendőrség emberei az 1980-as években házkutatásokkal zaklatták és folyamatosan büntették a magánszférába visszaszorult magyar nyelvű vallási élet vezetőit. Az 1992-ben végzett "demokratikus" népszámlálás során Moldvában összesen 239 938 katolikust számoltak össze. Közülük már csak 1800-an (0,7 százalék) vallották magukat magyarnak. Ebben az országrészben a római katolikusok száma 1930-1992 között 109 953-ról 239 938-ra gyarapodott, pedig a csángó közösségekben is nagy volt az elvándorlók száma. A román nyelvű közkultúrának a térfoglalása hosszabb távon elősegíti a csángók betagolódását a román kultúrába és közösségbe. A 20. század elejéig a csángó faluközösségekben a magyar volt a kommunikáció nyelve, s annak elsajátításában és továbbadásában a családnak volt döntő szerepe. A gyermekek a második világháború végéig a román nyelvet elsősorban az iskolákban tanulták meg, de - különösen az asszonyok körében - a 20. század közepéig elég általános volt az egynyelvűség. A férfiak nagy többsége szülőfaluján kívül, a kötelező sorkatonaság idején vagy később, már felnőtt fejjel, munkahelyén sajátította el a román nyelvet. A második világháborút követően megszűnt a csángó falvak addigi viszonylagos elzártsága, s egyre inkább erősödött a kétnyelvűség. A fiatalok nem tudják pontosan és árnyaltan kifejezni a posztmodern élettel kapcsolatos problémáikat elődeik archaikus magyar nyelvjárásával. Az északi tömbökhöz tartozó falvakban találhatók olyan személyek, akik bár román anyanyelvűek, magyarként határozzák meg önmagukat, míg a Tázló menti Pusztinában például a családban és a faluban is csak magyarul beszélők egy része már román nemzetiségűnek tartja magát. Azok, akik önmagukat még magyarnak nevezik, rendszerint arra hivatkoznak, hogy ők magyarul beszélnek. Pár faluban szórványosan még az is előfordul, hogy elsősorban az öregebbek székelynek tartják önmagukat. Az Erdélyben tanult csángó értelmiségiek szorgalmazására olyan érdekvédelmi szervezetet alakítottak, mely céljául tűzte ki a magyar nyelvű oktatás és liturgia bevezetését. Mindez rövid távon fékezheti a moldvai csángók nyelvi, kulturális és etnikai asszimilációját, de hosszú távon mégis a szülőföldjükön ható etnokulturális folyamatok határozzák meg döntően közösségeik azonosságtudatát. /Pozsony Ferenc: A moldvai csángók identitásáról (I.). = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4., (II.) = nov. 11./
2003. november 13.
Levélben fordult a csángók egyházi anyanyelvhasználatának kérdésében II. János Pál pápához Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A Szentszék figyelmébe ajánlotta legutóbbi vatikáni látogatása óta a csángók nemzetközi és hazai megítélésében bekövetkezett kedvező fejleményeket, az Európa Tanács 1521/2001 számú ajánlását, amely külön említi a csángók egyházi anyanyelvhasználatra való jogát, illetve azt, hogy a magyar nyelv oktatásának két faluban való bevezetésével a román állam elismerte a csángómagyarok anyanyelv-használati jogát világi szinten. A pápai audiencián Szatmári Tibor, az RMDSZ elnökének külügyi tanácsosa adta át a Szentatyának Markó Béla levelét. Szatmári Tibor külön a Szentatya figyelmébe ajánlotta a pusztinai Szent István Király Egyesület levelét, a pusztinaiak által e célból összegyűjtött 200 aláírást, illetve a Moldvai Csángómagyar Szövetség eddigi levelezését a iasi-i püspökséggel, amely egyértelműen elutasítja a párbeszédet. Markó Béla levelét, illetve a csángómagyarok egyházi anyanyelvhasználatáért készített dokumentáció egyik példányát Stephen Biller, az európai keresztény-konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt képviselője adta át Jean-Louis Tauran bíborosnak, a Vatikánban az államközi kapcsolatok ügyosztálya felelős vezetőjének. /Markó Béla levele a pápához. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./
2003. november 17.
Gyergyócsomafalván, az értelmiségiek őszi találkozóján, nov. 15-én Frumósza, Pusztina és Gyergyócsomafalva, illetve a székelyföldi autonómia jövendőjéről beszélgettek A Frumószán tanító Vas Ibolya Emese, Kis Portik Irén néprajzkutató, Oláh Gál Elvira újságíró, Nyisztor Ilona néprajzkutató és előadóművész, Mirk Szidónia néprajzkutató, a Moldvai Magyarság szerkesztője vázolták a mai csángóföldi helyzetet. Az oktatás egyre javuló helyzete és a magyarságára mind jobban figyelő érdeklődése a magyar iskola iránt, biztató jelnek számíthat. Borsos Géza a székelyföldi autonómia-törekvések célkitűzéseivel ismertette meg a hallgatóságot. A NKÖM által támogatott rendezvényen sikert aratott az "élő népviselet-kiállítás", majd a közel 50 csángóföldi gyermek által bemutatott műsor. /Bajna György: Érdemes találkozás Csomafalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 17./
2003. november 17.
Távolmaradtak a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) képviselői a hét végén megszervezett Csomafalvi Csángó Napokról, a rendezvénysorozatra Frumószáról és Pusztináról negyvenöt gyerek és kilenc felnőtt érkezett a székely településre. A Czirják Árpád pápai prelátus által védnökölt fórumon a szatmári származású Vass Ibolya, jelenleg frumószai magyartanár tartott helytörténeti előadást. Kiss Portik Irén gyergyószentmiklósi néprajzkutató a csángó és székely motívumrendszerről tartott ismertetőt. A csíkszeredai Mirk Szidónia, a Moldvai Magyarság folyóirat szerkesztője a lapot és a csángótémában megjelent kiadványokat ismertette, Oláh Gál Elvira pedig a Magyar Rádió, valamint a Bukaresti Rádió magyar adásának tudósítójaként elemezte a csángókról írt irodalom csángók általi olvasottságát. A csomafalvi rendezvényen Nyisztor Ilona frumószai óvónő, népdalénekes a Mi, moldvai csángók című népviseleti kiállítás anyagát ismertette. /Gergely Edit: Csángó Napok Csomafalván. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./
2003. november 18.
Nov. 15-16-án Gyergyócsomafalván a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány és a Csomafalvi Érzelmiség Fórum Csomafalvi csángó napokat rendezett, amelyen Frumószáról és Pusztináról vettek részt csángó felnőttek és gyermekek. Kiderült, két csángó asszony most mozdult ki először szülőfalujából, a csomafalviak meghívására. A tanácskozáson Vass Ibolya, Frumósza magyartanárnője elmondotta, hogy csángóföldön már 11 településen tanítják a magyar nyelvet, ebből Pusztinán, Lészpeden, Frumószán, Somoskán, Klézsén, Diószénon, Trunkon és Külsőrekecsinben hivatalosan az iskolában, míg Magyarfaluban, Labnicon és Tuttán iskolán kívül. Frumószán a magyar nyelv hivatalos oktatása idén szeptemberben indult, azelőtt 2 éve iskolán kívül tanította a gyerekeket Nyisztor Ilona óvónő. Kezdetben 70 gyermek járt a hétvégi órákra, ám a pap közbelépése miatt számuk 30-ra csökkent s ebből 28 gyermek szülei vállalták, hogy aláírják a kérést: gyermekük az iskolában, hivatalosan tanulhasson magyarul, így sikerült szeptembertől heti 3 órában beindítani az anyanyelvi oktatást. A fiatal tanárnő tapasztalata szerint a csángó gyermekek ügyesek, törekvőek. Mirk Szidónia a Hargita Kiadóhivatal munkásságát ismertette, amely kiadja a Moldvai Magyarságot. A kiadó könyvújdonságai között megemlítette A legfájóbb magyar című versantológiát, amely Lakatos Demeter, Duma András és Demse János csángó költők verseit is tartalmazza, illetve csángó témájú verseket más költőktől, valamint Nastase professzor könyvét. Nastase Jászvárosban volt professzor a két világháború között, aki a csángók moldvai letelepedésének körülményeit kutatta, a könyv 1935-ben megjelent kötete újrakiadása, fordításban. A Duna Televízió mindössze 80 csángó család számára elérhető, s a csángók nem tudják fogni a román rádió magyar adását sem. A Romániai Magyar Szó pályázott, hogy újságot küldhessen csángóföldre, így 120 csángó családnak biztosít RMSZ-előfizetést. A Krónikát régebben terjesztették itt, de ma már nem, a hetilapok és megyei napilapok sem jutnak el a térségbe. A legszélesebb körben a Moldvai Magyarságot terjesztik. Nyisztor Ilona óvónő hétvégeken szülőfalujában, Pusztinán és Frumószán csángó és magyar népdalokra, táncokra, hagyományápolásra tanítja a gyermekeket. Sok csángó igényelt magyar igazolványt is. Mi, moldvai csángók címmel csángó szőttesekből és varrottasokból nyílt kiállítás. Vasárnap a szentmise után a csángó gyermekek a cserkészekkel találkoztak, akik ajándékcsomagokat nyújtottak át nekik, majd Gyergyószárhegyre is ellátogattak. Borsos Géza megyei tanácsos, a csángó napok fő szervezője így vallott a rendezvényről: A 80-as évek elején, amikor felülről szorgalmazták, hogy az iskolák moldvai testvériskolát válasszanak, mi Pusztinát választottuk. A testvérkapcsolat nem jött létre az ottani tantestület ellenállása miatt, de már akkor kapcsolat alakult ki az ottani emberekkel. Most, hogy éledőben a csángók iránti érdeklődés, úgy gondoltuk, Csomafalvának is kötelessége bekapcsolódni e folyamatba. /(Gál Éva Emese): Csángó Napok Csomafalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./ A pusztinai születésű Nyisztor Ilona Onesti-en hivatásos óvónő, emellett hétvégeken szülőfalujában és Frumószán korábban magyar írás-olvasásra tanította a csángó gyermekeket. Elmondta, hogy Pusztinán régebben egy román család élt, most van néhány vegyes házaspár, a többiek magyarok. Frumószának a 70%-a magyar. Frumószán elkezdte a magyar nyelv tanítását, amikor megtudta a pap, prédikációjában sátánista fészeknek nevezte a magyar órákat, s azt mondta, a nép válasszon közte és köztünk, mert vagy minket hajtanak el, vagy ő megy el. Emiatt csökkent a gyermekek száma 30-ra, de ebből 28 szülő aláírta a kérést, és beindulhatott az iskolai magyar oktatás. Pusztinában már két éve van magyar oktatás az iskolában, és iskolán kívül már négy éve. A kezdetekben az emberek nagyon a magyarság ellen voltak, mert rádióban, tévében, mindenütt befeketítették őket, azt is mondták például, hogy Székelyföldön nem szolgálják ki az üzletekben azt, aki nem magyarul kér, s az emberek azt mondták, ha a magyarok ennyire rosszak, akkor nem kellenek nekünk. Jöttek magyar látogatók a faluba, meg akarták nézni az oltárképet a templomban, amely Szent Istvánt ábrázolja, ahogy felajánlja a szent koronát a Boldogságos Szűzanyának, s az emberek elállták az útjukat, nem engedték be a templomba őket. De azóta változott a helyzet, kimozdultak az emberek a faluból, a fiatalok elmentek külföldre dolgozni, s látták, nem olyanok a magyarok, amilyeneknek lefestették őket. Régen több csángó település templomának volt védőszentje Szent István király. Sok faluban, mint például Magyarfaluban a papoknak sikerült meggyőzniük az embereket, hogy megváltoztassák a templom védőszentjét. Pusztinán ez nem sikerült. Az emberek azt mondták, hogy ezt ők így örökölték az őseiktől, és szeretnék, ha Szent István maradna a templom védőszentje. És így is maradt. Szép énekük a Szent István dicsértessél, a búcsú napján, a nagymisén kérték a papot, hogy mint hagyományt, énekeljék el magyarul, és el is énekelték. A pusztinai emberek már 90 óta kérik a magyar misét. 200 aláírást is gyűjtöttek, a Csángó Szövetség írta meg a kérvényt, s csatolva az aláírásokat, továbbította a pápához, de az a válasz érkezett, hogy nem tudják teljesíteni a kérést, mert csángó nyelvre nincs lefordítva a biblia. Azonban ők nem csángó, hanem magyar misét kértek. 1990-óta Gergely Géza csíkszépvizi plébános, mindig eljön Pusztinára magyar misét tartani, egy-egy udvaron gyűlnek össze, 100- 200-an, mert a pap nem engedi be őt a templomba. /(Gál Éva Emese): Magyar misét Pusztinának! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./
2003. november 22.
Levélben fordult a csángók egyházi anyanyelvhasználatának kérdésében II. János Pál pápához az RMDSZ elnöke. Markó Béla a Szentszék figyelmébe ajánlotta legutóbbi vatikáni látogatása óta a csángók nemzetközi és hazai megítélésében bekövetkezett kedvező fejleményeket, az Európa Tanács 1521/2001 számú ajánlását, amely külön említi a csángók egyházi anyanyelvhasználatra való jogát, illetve azt, hogy a magyar nyelv oktatásának hét faluban való bevezetésével a román állam elismerte a csángómagyarok anyanyelvhasználati jogát világi szinten. A pápai kihallgatáson, amelyen részt vett Jacques Santer, az Európai Bizottság volt elnöke is, Szatmári Tibor, az RMDSZ elnökének külügyi tanácsosa adta át a Szentatyának Markó Béla levelét. Szatmári külön a Szentatya figyelmébe ajánlotta a pusztinai Szent István Király Egyesület levelét, a pusztinaiak által e célból összegyűjtött 200 aláírását, illetve a Moldvai Csángómagyar Szövetség eddigi levelezését a iasi-i püspökséggel, amely egyértelműen elutasítja a párbeszédet. Markó Béla levelét, illetve a csángómagyarok egyházi anyanyelvhasználatáért készített dokumentáció egyik példányát Stephen Biller, az európai keresztény-konzervatív pártokat tömörítő Európai Néppárt képviselője adta át Jean-Louis Tauran bíborosnak, a Vatikánban az államközi kapcsolatok ügyosztálya felelős vezetőjének. Szatmári Tibor kifejtette, hogy a csángómagyarok arra vonatkozó kérelmét, hogy a római katolikus szertartás ott, ahol igény van rá, magyar nyelven is folyhasson, a pápai nuncius és a Vatikán pedig válasz nélkül hagyta, jóllehet a jelek szerint foglalkoznak a kérdéssel. Ezért vállalta fel az RMDSZ az ügyet, és az Európai Néppárt közvetítette találkozó, remélhetően felgyorsítja a Vatikán csángókkal kapcsolatos kedvező álláspontjának kialakítását. /Balló Áron: A csángók egyházi anyanyelvhasználatáért. Interjú Szatmári Tiborral, az RMDSZ külügyi tanácsosával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./
2003. november 26.
Áttörésként érzékelték a bukaresti nunciatúrán tett látogatásukat az anyanyelvi misézés bevezetését immár tizenhárom éve követelő moldvai csángók. Első alkalommal ígért támogatást Jean-Claude Perrisset bukaresti apostoli nuncius a moldvai csángómagyarok képviselőinek ahhoz, hogy templomaikban bevezessék a magyar nyelvű misézést. A Szentszék képviselőjétől a pusztinai Szent István Egyesület elnöke, Nyisztor Tinka kért egy héttel ezelőtt kihallgatást. A kihallgatási kéréséhez egy sor korábbi folyamodványuk másolatát is csatolta. Meglepetésére azonnal válaszoltak a nunciatúráról, és nov. 25-én már fogadta is a küldöttséget a Vatikán nagykövete. Nyisztor Tinka ötödmagával utazott Bukarestbe, elkísérték őt a Moldvai Csángómagyarok szövetségének a képviselői. Nyisztor Tinka, a Szent István Egyesület elnöke kijelentette, most már az apostoli nuncius is látja, hogy valóságos fal választja el a iasi-i papságtól és a püspöktől. A nuncius megköszönte az anyanyelvi misézés bevezetéséért elindított több mint tíz éve tartó küzdelmüket. "Jean-Claude Perrisset kijelentette, meggyőződése szerint valamennyi moldvai faluban el kellene kezdeni a magyar nyelvű misézést is, és csak ott kellene erről lemondani, ahol üres marad a templom a magyar miséken. Úgy vélte, luxusnak számítana, ha öt embernek kellene magyar misét tartani, de ahol ötvennél többen igénylik, ott nem szabadna megfosztani a híveket ettől a lehetőségtől" - mondta el Nyisztor Tinka. A nuncius megígérte a csángó küldöttségnek, hogy javaslatait levélben küldi el Petru Ghergheli iasi-i püspöknek, és a levél másolatát a Vatikánba is eljuttatja. A telefonon megkeresett Jean-Claude Perrisset elutasította, hogy tájékoztassa a Krónikát a csángókkal folytatott megbeszélés alapján levont következtetéseiről. Mint elmondta, a nunciatúrának nem szokása a sajtón keresztül kommunikálni a római katolikus hívekkel. A csángó küldöttségnek a külsőrekecsini Szarka Felicia is tagja volt, aki száznál több csángó gyermeket tanít lakásában a délutáni magyarórákon. A fiatalasszony tájékoztatta a Szentszék követét, hogy a nyár folyamán a csíkfalvi plébános magyartanári tevékenységére hivatkozva megtagadta tőle a szentséget. Emiatt nem lehetett bérmakeresztanyja egy csíkfalvi kislánynak. Nyisztor Tinka arról tájékoztatta a nunciust, hogy a pusztinai plébános megvonta tőlük a jogot, hogy részt vegyenek a zsinat munkájában. A konkrét példák valósággal megrendítették a nunciust, aki a iasi-ból kapott tájékoztatás alapján úgy tudta, hogy Pusztinán például rendeződött az anyanyelvi misézés kérdése. A Szent István Egyesület elnöke a Krónikának elmondta, ez év július 27-én a pap valóban bejelentette, hogy a következő héttől kezdődően vasárnap délutánonként lesz magyar mise is, de azóta sem szólaltak meg magyarul a templomban. Petru Ghergheli iasi-i római katolikus püspök tavaly a Krónikának nyilatkozva elmondta, csak akkor járul hozzá ahhoz, hogy bármely moldvai faluban bevezessék a magyar nyelvű misézést, ha megbizonyosodik arról, hogy a hívek öt százaléka nem érti a román nyelvű szertartást. /Gazda Árpád: Áttörés a nunciatúrán. Csángó küldöttség kérte a magyar misét Bukarestben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 26./
2003. december 3.
Újabb RMDSZ területi szervezet alakult Csángóföldön. A hét végén a Klézsén, Pusztinán, Külsőrekecsinen és Lujzikalagoron megalakult helyi szervezetek kezdeményezésére létrejött a Bákó megyei RMDSZ is. Az új szervezet létrehozására azt követően került sor a hét végén, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) is megtartotta közgyűlését. Az ülésen több mint százan vettek részt. Az MCSMSZ elnöki tisztségét ideiglenesen ellátó Bilibók Jenő az elmúlt három év tevékenységét értékelte. Elmondta, hogy 45 év után először beindult az állami iskolákban is a magyar nyelv oktatása, jelenleg hét településen közel kétszáz csángó gyerek tanulja a magyart. Szatmári Tibor, a szövetség külügyi tanácsadója beszámolt a három héttel ezelőtt II. János Pál pápánál tett látogatásáról, és ennek várható eredményeiről. - Növelni kellene a csángómagyar oktatási programok támogatását az elkövetkező időszakban, hogy az erdélyi magyarságtól elszakadt népcsoport magyarságtudata erősödjék - jelentette ki Szép Gyula. Az ügyvezető alelnök elégedetlenségét fejezte ki, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által tavaly pályázatra kiírt 100 millió forintból a moldvai csángók oktatási programja csak az összeg egyötödét kapta, és a csángók, valamint a csángó kultúra támogatására létrehozott alapot nem használták el teljes mértékben. /Borbély Tamás: Újabb RMDSZ szervezet Csángóföldön. Főként az oktatási programokat kell támogatni. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./
2003. december 8.
Szatmári Tibor, az RMDSZ elnökének külügyi tanácsosa adta át a pápának az RMDSZ elnöke csángóügyben írt levelét. Úgy látja, hogy áttörés érzékelhető a csángók ügyében. Olyan légkör kezd kialakulni Bákó megyében, amelyben a csángók nem félnek magyarnak vallani magukat. Ahogy az egyik kisdiák fogalmazott a pusztinai iskola magyar csoportjának lapjában: "a magyarórát szeretem erőst, és engem nem jezgetnek, mert nem félek". Markó Béla 1996-ban járt ez ügyben II. János Pálnál, Szatmári Tibor többször a bukaresti nunciusnál, nemzetközi szinten pedig igyekeztek meggyőzni az európai közvéleményt e kérés jogosságáról. Nemzetközi szinten mérföldkő az Európa Tanács 1521. sz. ajánlása, amely nemcsak kimondta, hogy a csángó népcsoport anyanyelve a magyar, hanem kifejezetten szorgalmazta az anyanyelv bevezetését az iskolákban és a templomokban. Négy faluban alakult meg az RMDSZ helyi szervezete, rendkívül nagy volt az érdeklődés. Míg a kilencvenes években csupán tucatnyi lelkes szervező gyűlt össze a Csángószövetség közgyűlésén nagy titokban, most több mint százan jöttek el Bákóba a közgyűlésre. Következő lépésként a gazdaköröket kellene megszervezni, és olyan programokat elindítani, amelyek az életminőséget is javítják. /Guther M. Ilona: Szatmári Tibor, az RMDSZ elnökének külügyi tanácsosa szerint. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./
2003. december 8.
Csángó napok voltak Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron. Negyedszer szervezték Sepsiszentgyörgyön a csángó napokat, Pusztináról érkeztek vendégek. Amint Nistor Ilona csángó népdalénekes fogalmazott, egy-egy ilyen találkozó után legalább hat hónapig magyarnak érzik magukat. Mesemondóversenyre került sor, a pusztinai gyerekek az állomás negyedi általános iskola diákjaival versengtek. Nistor Ilona karácsonyi CD-jét Tánczos Vilmos egyetemi tanár mutatta be. "A magyar folklór előadói közt senki nincs, aki hitelesebben tolmácsolná a moldvai csángó magyar folklórt" - jellemezte az előadót Tánczos. Kolozsváron is megünnepelték a Csángók Napját, dec. 6-át. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány által szervezett rendezvény vendége harmincöt külsőrekecsini csángómagyar gyerek volt. A falu papja ugyanis ellenzi a rendezvényt, azt állítja, hogy az erdélyiek el akarják lopni a falubeli gyerekeket. /Farkas Réka, Fülöp Noémi: A csángó folklór és ételek ünnepe. Csángó napok Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./
2003. december 16.
Idén ötvenfős, gyermekekből és felnőttekből álló pusztinai csoport érkezett Sepsiszentgyörgyre, a csángó napra, dec. 6-ra Nyisztor Tinka, a Szent István Társaság vezetőjével az élen. A vendégek egy része meglátogatta egykori falustársuk, ifj. Erőss Péter nyomdáját, aki munkahelyet is kínált egy olyan pusztinai fiatalnak, aki magyar nyelven végezte tanulmányait. Az est során a csángó karácsonyi énekek és szokások csokrát nyújtották át a nagyszámú érdeklődőnek. Nyisztor Ilona új, sorrendben ötödik hanglemeze is - Tánczos Vilmos néprajzkutató bemutatása szerint - e páratlan világ rejtelmeibe nyújt betekintést. /Csáky D. Tibor: Hogy egy ideig jó magyarok lehessünk... = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 16./
2002. január 8.
Jan. 7-én Madéfalván megemlékeztek a Siculicidium 238. évfordulójáról. A községbeliek az emlékmű elé vonultak, ahol Juhász András, a helybeli RMDSZ-szervezet elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. A székely himnusz elhangzása után az emlékmű talapzatánál a hivatalok és közületek elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Ezt követően a szónokok: Sógor Csaba szenátor; Nisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke; Soóky László, a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Felvidéki Egyesületének elnöke; Borsos Géza, az MVSZ elnökségi tagja; Becski Örs, helybeli református lelkész emlékeztek a székelység véres farsangjára. Tanulságként azt fogalmazták meg, hogy ha a közösség jogai csorbát szenvednek, mindig tiltakozni kell, miként őseink tették 238 évvel ezelőtt Madéfalván. /Megemlékezés Madéfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8./
2002. január 15.
A Moldvai Csángómagyar Szövetség betiltását követeli a Bákó megyei tanfelügyelőség illegális oktatási tevékenység végzése miatt - közölte jan. 11-én a Curentul. A lap szerint a megyei tanfelügyelőség a bákói és a sepsiszentgyörgyi bíróságnál tett feljelentést. A hivatal azzal vádolja a szövetséget, hogy engedély nélkül folytat oktatási tevékenységet, mivel az sem az alapszabályában nem szerepel, sem pedig nem kért engedélyt az oktatási minisztériumtól. A Moldvai Csángómagyar Szövetség és a Szeret Alapítvány támogatásával tavaly ősszel kezdték meg két bákói településen — Klézsén és Pusztinán — a magyar nyelv iskola utáni tanítását, mivel a megyei tanfelügyelőség az érvényben lévő oktatási törvényt megsértve nem engedélyezte, hogy a szülők kérésére az állami iskolákban tanítsák a magyar nyelvet. A két civil szervezet kezdeményezését a bákói tanfelügyelőség előbb azzal próbálta meghiúsítani, hogy kijelentette: a tanításnak helyt adó magánházak nem felelnek meg az egészségügyi követelményeknek. Ugyanakkor a Bákó megyei állami iskolák döntő többsége sem rendelkezik a szükséges egészségügyi engedéllyel. Az 1991-ben alapított Moldvai Csángómagyar Szövetség alapszabályában valóban nem szerepel az oktatási tevékenység, de az anyanyelv ápolása igen. Az iskolán kívüli alternatív oktatás éppen ezért szigorúan a magyar nyelv tanítására korlátozódik. Ennek ellenére a bákói kezdeményezés "veszélyeit" ecsetelő román sajtó kitartóan állítja, hogy "magyar eszmékre, Magyarország történelemére, földrajzára és hittanra is oktatják a román gyerekeket". A Curentul külön hangsúlyozta, hogy bár helyi — megyei szinten — részletes dokumentációt állítottak össze erről a törvénytelen tevékenységről, a bukaresti központ semmilyen intézkedést nem hozott a románellenes tevékenység leállítására. /Újabb támadás a csángók ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
2002. január 25.
Jan. 23-án, szerdán a bukaresti Helsinki Bizottság (APADOR) és a Pro Europa Liga sajtóértekezleten mutatta be Bukarestben a magyar csángók problémájáról, illetve a moldvai csángók helyzetéről szóló jelentését. A román nyelvű dokumentumot, mely szerkesztőségünkbe is eljutott, Gabriel Andreescu és Smaranda Enache vezették föl. Megjelent Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszterasszony is. A közszolgálati televízió jan. 23-i esti híradójában Andronescu egyedüli meghívottként mondhatott véleményt az általa fércmunkának minősített munkáról, úgy mintha a csángómagyar szervezet és a magyar oktatást, illetve misézést óhajtó katolikus csángók sokszor visszautasított kérelmeiről, sőt az ellenük alkalmazott atrocitásokról egy árva szót sem hallott volna. Azt próbálta elhitetni a tévénézők millióival, hogy csángók tulajdonképpen nem is léteznek, hiszen 1992-ben csak hétszázvalahányan vallották magukat a népcsoporthoz tartónak. – Jan. 22-én Hegyeli Attila tanár, aki feleségével és két másik tanárnővel magánházaknál az iskola által megtagadott anyanyelvtanítás igényét a csángó szövetség szorgalmazására elvállalta, az alábbi levelet juttatta el Gabriel Andreescunak, a román Helsinki Bizottság társelnökének: "Tegnap két furcsa látogatónk volt, talán nem árt, ha tudomást szerez róla. Én, a menyasszonyom és még két tanárnő két helyiséget béreltünk egy klézseitől, ahol semmiféle gyerekekkel való tevékenység nem folytatunk, hanem egyszerűen ott lakunk. Jan. 21-én 10 órakor, bármiféle kopogtatás és előzetes engedélykérés nélkül két rendőr hatolt be a lányok hálószobájába, az egyik egyenruhában, a másik civilben volt. Anélkül, hogy leigazolták volna magukat, magyarázni kezdték az éppen otthon tartózkodó két tanárnőnek, hogy 24 órán belül el kell hagyniuk a falut. Írásos dokumentumot nem hagytak hátra, indokuk az volt, hogy nincs a községre szóló személyazonosságink vagy ideiglenes letelepedési engedélyünk. Megjegyezném, hogy a látogatás előtt két nappal a rendőrőrsön hosszan elbeszélgettem a klézsei parancsnokkal, aki miután megmutattam neki az ideiglenes letelepedéshez beszerzett valamennyi iratunkat, azt mondta, nem tudja megoldani a dolgot, mert a mi helyzetünk tisztázatlan a faluban. Másnap Kolozsvárra utaztam és úgy döntöttem, hogy ha Klézsén elutasítottak, Bákóban adom be az iratokat. Miután tehát törvényes próbálkozásainkat elutasította, az őrsparancsnok önkényesen behatolt a lakásunkba, sértegette a két tanárnőt, végigvizsgálta mindkét szobánkat, különösen a könyveink érdekelték őket, beletúrkáltak több, az íróasztalomon található személyes iratomba." A két tekintélyes romániai emberi jogi civil szervezet dokumentuma leszögezte: az APADOR 1997-ben egyszer már foglalkozott a magyar csángók oktatási panaszaival Klézse, Pusztina és Lészped térségében, utána nemsokára az oktatási minisztériumból vizsgálócsoport szállt ki és határozat született, hogy a törvényeknek megfelelően, a szülők kérésére fakultatív magyar oktatás is beindul a csángók részére. Ezt a döntést a helyi hatóságok rendre elszabotáltak, sőt, az elmúlt évtől kezdve megfélemlítésekkel, fenyegetésekkel, a rendőri, papi, tanári tekintély latbavetésével mind sűrűbben próbálták elfojtani a lakosság egy részének ébredező csángó öntudatát. Az APADOR és a Pro Europa Liga megbízott csapata 2001. december 20-27-e között szállt ki Bákó környékére, a helyszínen megvizsgálni, mennyiben igazak az anyanyelvű oktatás igényének elfojtására, illetve a szervezet embereinek üldöztetésére vonatkozó panaszok, s adataikat a csángómagyar szervezet vezetőivel, a környéken élő emberekkel, a megye prefektusával és más megfigyelőkkel való beszélgetések során gyűjtötték. Munkájukat segítette az Európa Tanács nevezetes csángó-jelentése után született 2001/1521. sz. ajánlás, amelyet Románia is elfogadott és amely kötelező érvényű a tagállamokra. Ennek lényege: mindent meg kell tenni, hogy e kisebbségi csoport fennmaradjon nyelvében, kultúrájában, hitéletében. Ugyanakkor a mostani jelentés fő konklúziója: a vizsgálódó látogatás időpontjáig a helyi és a központi hatóságok egyetlen intézkedést sem hoztak az Európa Tanács ajánlása mentén, s a jelentés készítőivel kapcsolatba lépő hivatalos személyek úgy tűnik, semmibe vették ezen ajánlások lényegét. A jelentés részletezte, milyen kálvárián mentek keresztül csángó szülők és a szervezet aktivistái azért, hogy az anyanyelvi oktatásnak érvényt szerezzenek. A hatósági atrocitásokról tudomása volt a prefektusnak is. Ugyanakkor szintén a prefektúra rendelte el azt a november eleji rajtaütést e magánházakon, melynek nyomán a megyei egészségügyi szolgálat minden előzetes bejelentés nélkül felfüggesztette az ott folytatott tevékenységet. A prefektus a helyzet megítélésében a csángók román eredetének axiómájából indul ki, s azt a teljességgel törvényellenes következtetésre jut ebből, hogy a magyar nyelv tanulására vonatkozó igények törvénytelenek, jogtalanok. /(Cseke Gábor): Kemény hangú csángó-jelentés szerint A prefektus mindenről tudott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./
2002. február 16.
A Pro Minoritate Alapítvány Veszélyeztetett kisebbségek Európában címmel rendezett nemzetközi konferenciát Budapesten febr. 15-én, a Károlyi Palota Kulturális Központban. A konferencia fővédnöke Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára. Előadások hangzottak el az európai szervezetek szerepéről a nemzeti kisebbségek védelmében, esettanulmányok veszélyeztetett kisebbségi kultúrákról (kiemelten az ural- altáji, arománok), a rendezvény második része a csángókkal foglalkozott: kultúrájukról, nyelvükről, történetükről, érdekképviseletükről, jelenükről és jövőjükről. A konferencián Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke mondott záróbeszédet. A meghívott előadók között volt Tytti Isohookana-Asunmaa asszony, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének csángó raportőre, Petrusán György szegedi román tanszékvezető, Cselényi László televíziós filmrendező, a Minoritates Mundi szerkesztője, Christoph Pan professzor, az Etnikai Csoportok Dél-Tiroli Intézetének igazgatója, Szilágyi N. Sándor, a kolozsvári egyetem docense, Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, Gabriel Andreescu, a Román Helsinki Bizottság társelnöke, Bartha András, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének elnöke. Némiképpen a konferenciához kapcsolódik a febr. 16-ra meghirdetett, hagyományos zenés-táncos összejövetel, melyet a Pro Minoritate Alapítvány szervez a moldvai és gyimesi csángó magyarok kultúrája, népszokásai, hagyományai megismertetése szándékával, s amelynek a budapesti Petőfi Csarnok nyújt otthont. A hatodik alkalommal meghirdetett fesztivál fővédnöke Orbán Viktor magyar miniszterelnök. A hatodik Csángó fesztiválon gyimesi és moldvai csángó magyar hagyományőrző együttesek lépnek fel Gyimesbükkről, Hidegségpatakáról, Klézséből, Magyarfaluból, Pusztinából, Külsőrekecsinből és Lészpedről. /(Guther M. Ilona): Veszélyeztetett kisebbségek Európában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./
2002. március 22.
Nem közelednek a népszámlálási visszaélésekkel kapcsolatos álláspontok a Bákó megyei Pusztinán. A statisztikai hivatal megalapozatlannak minősítette a vádakat. A panasztevők szerint viszont el akarják tussolni a visszaéléseket. Egy személytől a számlálóbiztos a magyar igazolvány felmutatását kérte."Számomra már pusztinai ügy nincsen – jelentette ki Eugenia Harja, a Bákó Megyei Népszámlálási Bizottság alelnöke. – Fölöslegesen küldtük ki a terepre az embereinket. Világos, hogy ott valaki propagandát folytat amellett, hogy magyaroknak nyilvánítsák magukat." Az alelnöknő az RMDSZ magyar nyelvű szórólapjára utalt, amelyet kerítésre kifüggesztve találtak az ellenőrök, és amely a számlálóbiztosok kötelezettségeiről tájékoztat. László Otília azt sérelmezte, hogy Ioan Calin számlálóbiztos megtagadta az anyanyelv rovat kitöltését. E rovatokat a szomszédjánál, László Máriánál is üresen hagyta. Utóbbi a második szomszédnál érte utol a számlálóbiztost, és ott is csak a határozott fellépése nyomán érte el, hogy a biztos magyarként és magyar anyanyelvűként vegye nyilvántartásba. Nyisztor Demeter azt sérelmezte, hogy az édesapját – noha magyarnak és magyar anyanyelvűnek vallotta magát – Teodora Zaharia biztos csángónak és csángó anyanyelvűnek írta be. Másnap új ívet töltöttek ki Nyisztor János nevére, immár a magyar bejegyzéssel. A László Otília panaszára vonatkozóan a jelentés hangsúlyozza, a fiatalasszony aláírta a hiányosnak mondott ívet. A jelentés arra is kitér, hogy a faluban olyan nyomtatványokat találtak, melyek a magyar etnikum és a magyar anyanyelv bejelentését sugallják.Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke keserűen állapította meg, csak azoktól vettek írásos nyilatkozatot az ellenőrök, akik számukra megfelelő véleményt mondtak. /Gazda Árpád: Magyar igazolványt kért a biztos. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./
2002. március 25.
Az RMDSZ valóban széles körű felvilágosító kampányt folytatott a népszámlálásról, és ezzel pótolta, amit a kormány elmulasztott megtenni - jelentette ki márc. 23-án Markó Béla RMDSZ-elnök Octav Cozmanca közigazgatási miniszter kijelentésére reagálva. Cozmanca ugyanis felszólította az RMDSZ-t: szüntesse be azoknak a szórólapoknak a terjesztését, amelyeken arra biztatják a csángókat és a cigányokat, hogy vallják magyar nemzetiségűeknek magukat. A miniszter elmondta: kivizsgálták azt a panaszt, amelyet az RMDSZ nyújtott be, mert Bákó megyében egyes összeírók nem voltak hajlandók elfogadni, hogy a megkérdezettek magyar nemzetiségűnek, illetve magyar anyanyelvűnek vallották magukat. A Bákó megyei népszámlálási bizottság úgy nyilatkozott, hogy semmiféle szabálytalanságot nem állapítottak meg. Cozmanca úgy vélte, Gheorghe Funar polgármester visszaélést követett el, amikor azt követelte, hogy naponta adjanak neki jelentést az összeírt lakosság etnikai arányának alakulásáról. - Markó Béla szerint a legsúlyosabb gondok Kolozsváron és a csángók lakta vidékeken jelentkeztek mostanáig. Csángóföldön a visszaélések folytatódnak. Nisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke kijelentette, hogy márc. 22-én a bákói prefektusi hivatal két ellenőre a helyszínen vizsgálódott, és megállapította, hogy minden rendben zajlik. Ennek ellenére szóváltások, viták alakultak ki a számlálóbiztosok és egyes megkérdezettek között, mert kérésre sem írták be a magyar nemzetiséget és anyanyelvet. A Csángómagyarok Szövetsége kérte az RMDSZ-t és a hazai emberjogi szervezeteket, hogy sürgősen küldjenek megfigyelőket Moldvába. /Folytatódnak a népszámlálási diverziók. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./
2002. március 27.
Márc. 28-án befejeződött az összeírás. Júniusra ígérik az első részleges népszámlálási adatokat Mától nincs már lehetőség arra, hogy azokat a személyeket is számba vegyék, akiket az elmúlt tíz napban nem keresett fel a népszámláló biztos – jelentette ki Stefan Trica, az Országos Statisztikai Hivatal népszámlálási osztályának igazgatója. Egyes hiányzó adatokat ugyanis a telekkönyvek és a házkönyvek beírásai vagy a szomszédok nyilatkozata alapján is pótolni tudnak. "Az ilyen módon összegyűjtött adatok azonban nem utalnak az illető nemzetiségére, anyanyelvére és vallására– jelentette ki Stefan Trica. Trica csupán a Bákó megyei Pusztináról jelentett "vélt" visszaéléseket említette. Az RMDSZ figyelemmel követi a népszámlálási adatok feldolgozását – hangzott el az RMDSZ ügyvezető elnökségének márc. 27-i kolozsvári ülésén. /Gazda Árpád: Befejeződött a lakosságösszeírás. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./
2002. április 10.
A pusztinai csángómagyarok már 1991 óta kérvényezik a jászvásári püspökségnél, hogy magyar nyelvű misét is biztosítsanak számukra, de kérvényeiket a legkülönbözőbb és leglehetetlenebb indokokkal ? mindig elutasították. Először azt mondták, hogy részegesek írták a kérvényt, majd hogy komolytalan emberekről van szó, később pedig, hogy halottak is vannak az aláírók között. A pusztinaiak a napokban megelégelték a huzavonát, és elhatározták, az aláírók maguk mennek el a püspökségre, hogy lássák, mi a gond a kérvény körül. Először mind a háromszázan el akartak menni Jászvásárra, de később úgy döntöttek, elég lesz egyelőre egy autóbusznyi ember is. Aurel Berca segédpüspök 10 órára várja az elszánt küldöttséget. - Reméljük, hogy a busznyi delegáció meggyőzi majd Aurel Berca segédpüspököt arról, hogy kik valójában a "részegesek" meg a "halottak" akik magyar misét kérnek Pusztinának - nyilatkozta a Szabadságnak Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. /Sz. Cs.: Magyar misét kérnek a pusztinaiak. Buszra, csángómagyar! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./
2002. április 13.
Harminchét pusztinai csángó követelte ápr. 12-én a Jászvásári Római Katolikus Püspökség előtt, hogy a település templomában magyar nyelven tartsanak misét. A tüntetők figyelmeztettek: amennyiben kérésüket nem teljesítik, a Vatikánhoz fordulnak. A 37 pusztinai csángó, a Szent István Egyesült tagjai, népviseletben, egy budapesti televízió forgatócsoportja kíséretében érkezett Iasi-ba. "Jogaink tiszteletben tartását akarjuk. Azt kívánjuk, hogy Eugen Diac pap magyar nyelven is misézzen, az iskola vezetése pedig vezessen be heti négy óra anyanyelvoktatást. Noha ezeket már több ízben kértük, sem a pap, sem pedig a tanárok nem vették figyelembe kérésünket. Falunkban mintegy kétezren élnek, a lakosság többsége magyar nemzetiségű, magyarnak vallotta magát a népszámláláson. Beadványt nyújtottunk be ennek kapcsán, de csak ígéreteket kaptunk", nyilatkozta Tinca Nistor, a Szent István Egyesület elnöke. A csoportot fogadta Aurel Perca római-katolikus segédpüspök. "Az emberek kéréseit továbbítom a püspöknek. Én nem vagyok illetékes a döntéshozatalban", mondta Perca. A pusztinaiak elmondták: tavaly Karácsonykor Eugen Diac helybéli pap kidobta a templomból a mise után magyar nyelven betlehemezőket. /Csángó tüntetés Jászvásárban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./ Pusztina 2100 lelket számláló katolikus falu csángó közössége immár a sokadik kérvényét juttatja el a püspökségre. Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnöke elmondta, a legutóbbi kérvényt tavaly ősszel több mint 300-an írták alá. Aurel Perca segédpüspök a pusztinai küldöttségnek csupán négy tagját fogadta. Nyisztor Tinca a találkozó után elmesélte, ismét kétségbe vonták azt, hogy szükséges lenne a magyar mise bevezetése. ?Tudjuk: a Vatikán ellenzi, hogy dialektusokban misézzenek a templomokban. Mi nem dialektust, hanem magyar nyelvű misét kérünk. Pusztinában az emberek igaz magyar nyelvet, szép magyar nyelvet akarnak. Ez pedig az irodalmi magyar? ? idézte fel a segédpüspöknek mondottakat Nyisztor Tinka. Aurel Perca segédpüspök a találkozó után csak annyit mondott, hogy az egyház álláspontját írásban hozzák nyilvánosságra, miután Petru Ghergheli püspök is hazatér Rómából. Az elmúlt napokban a csángó közösségeket meglátogatta Szép Gyula, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség művelődési ügyvezető alelnöke, aki Markó Béla RMDSZ-elnök tervezett csángóföldi látogatását készítette elő. /Gazda Árpád: Magyar nyelven imádkoznának. A iasi-i püspökségen jártak a pusztinaiak. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./
2002. április 15.
Ápr. 12-én Aurel Berca jászvásári római katolikus segédpüspök fogadta a pusztinaiak küldöttségét, akik a magyar mise ügyében utaztak Iasi-ba. Az egyházfő azt állította, hogy korábban csángó misét kértek, és felszólította őket, ha meggondolták magukat, és magyar nyelven szeretnék hallani a szentbeszédet, importáljanak papot és nyelvet Magyarországról. Nyisztor Tinka, a küldöttség vezetője elmondta, ismételten tájékoztatták Bercát, hogy eddig sem kértek csángó misét, és ezután sem teszik, ők magyarok, és magyar anyanyelvükön szeretnének imádkozni. A segédpüspök elutasító érvelését Petru Gherghel püspök jelen lévő tanácsadója azzal támasztotta alá, ő a helyszínen meggyőződött, hogy Pusztinában nincsenek is igazi igénylők, az aláírók részegesek vagy szellemi fogyatékosak, a többi pedig hamisítvány. Ezt a pusztinaiak cáfolták, elmondták, hogy tudnak arról, alig néhány órát tartózkodott a tanácsadó falujukban, mialatt hamis jegyzőkönyvet írt, és azt vitte a püspök elé. A pusztinai asszonyok felszólították az egyházfőt, hogy vegye tudomásul, ők becsületes háziasszonyok, és férjeik se nem részegesek, se nem fogyatékosak. Papot és nyelvet pedig nem importálnak sehonnan, mert mindkettő van itt, az országban, Erdélyben, és ők ugyanolyan magyarok, mint az erdélyiek ? szögezték le a küldöttség tagjai. Az Aurel Bercával folytatott tárgyalás kurtán és furcsán ért véget. Amikor a terembe beengedték az újságírókat, és azok kérdezősködni kezdtek, a segédpüspök összepakolt, és elhagyta a helyiséget. A pusztinaiak ezt követően az új római katolikus katedrálisba vonultak, ahol magyarul énekelték a Szent István-éneket, imádkoztak, majd a kultúrházban megtekintették a néprajzi kiállítást. /(fekete): Magyar misét kérnek a pusztinaiak. Importáljanak papot Magyarországról! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 15./
2002. április 21.
Csupán az egyik elmélet képviselőit hívták meg a szervezők arra a nemzetközi szemináriumra, melyet egy hét múlva a román parlament Balcescu termében tartanak a moldvai római katolikusok kulturális identitásáról. A Tájékoztatási Minisztérium által kiadott közleményből kiderül: "a szeminárium célja, hogy a hazai és külföldi tudományos, politikai és civil társadalmi szféra figyelmét ráirányítsa a vallási kisebbség valódi identitására." A rendezvényen bemutatják a Bukaresti Tudományegyetem és az Urbánus és Regionális Szociológiai Központ 32 moldvai településen végzett vizsgálatának eredményeit. A vitában a bukaresti, Iasi-i, bákói, sepsiszentgyörgyi és kolozsvári szakemberek mellett részt vesznek az Európa Tanács és a bukaresti nagykövetségek képviselői is. A szemináriumot meghirdető sajtóközlemény második felében a Vasile Dancu vezette tárca rövid tájékoztatást adott a csángók vélt történetéről, felsorolván a Martinas-elmélet főbb elemeit. A moldvai katolikusokat olyan - többségében román eredetű - csoportként mutatja be, mely a 18?19. században vándorolt ki Erdélyből. A Tájékoztatási Minisztérium szerint azért tértek át a római katolikus hitre, mert Székelyföldön ez volt a legjobban megszervezett egyház. A csángó megnevezést pejoratív tartalmú székely szóként mutatja be, mely a "korcs" szóval rokon értelmű. Ezzel magyarázza, hogy a csángókat a székelyek elmagyarosították ugyan, de nem tekintették igazán magukhoz tartozónak. A román Tájékoztatási Minisztérium közleményében helyet kap Petru P. Maties 75 éves pusztinai férfi tájszólásban leírt vallomása arról, hogy a moldvai katolikusok románok, de az utóbbi időben egyre többen próbálják meggyőzni őket arról, hogy más az eredetük. A csángókérdésnek a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen tanító magyar szakértőit nem hívták meg a szemináriumra. Markó Attila, a Tájékoztatási Minisztériumnak alárendelt Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője furcsának találta, hogy e – nyilvánvalóan etnikai tárgyú – konferencia kapcsán az általa vezetett hivatalt senki nem kereste meg, és azt úgy szervezték meg, hogy csak az egyik vélemény képviselői vegyenek rajta részt. A csángók eredetét vizsgáló konferencia megszervezését Gheorghi Prisacaru szenátor, az Európa tanácsi román delegáció vezetője helyezte kilátásba, miután novemberben az Európa Tanács miniszteri bizottsága módosította a parlamenti közgyűlés csángóajánlásait. A miniszteri bizottság úgyszintén kérte az anyanyelvi oktatás és az anyanyelvi misézés bevezetését a csángók számára, de leszögezte, a tudomány dolga tisztázni a csángó népcsoport és a csángó nyelv eredetét. /Gazda Árpád: Átírt történelem? Szeminárium a csángók románságáról. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 22./
2002. április 23.
Csak Aurel Perca segédpüspök fogadta ápr. 12-én azt a közel negyvenfős pusztinai csángó küldöttséget, amely a jászvásári Római Katolikus Püspökségen személyesen Petru Gherghel püspökkel akart tárgyalni a magyar nyelvű misézés bevezetéséért falujukban. A püspököt azonban elszólították a városból hivatali kötelezettségei. Az utazás eredményéről Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke számolt be. Pusztina 2100 lelket számláló katolikus közössége az évek során már több kérvényt eljuttatott Jászvásárra. A legutóbbit tavaly több mint 300-an írták alá. A püspökség által a helyszínre küldött bizottság mégis azt állapította meg, hogy "a kérvényezők részegesek, aláírásaikat nem kell komolyan venni". Nyisztor szerint azonban az aláírók közül senkivel nem álltak szóba Pusztinán. Ezért akarták püspöküktől személyesen is kérni a magyar nyelvű liturgiát, és ha nem találnak meghallgatásra, készek Rómában keresni igazukat. Perca segédpüspök dokumentumokkal próbálta bizonygatni, hogy a Vatikán tiltja a dialektusokban tartott misézést. "Ekkor felvilágosítottuk, hogy mi ezt sosem kértük. Mi mindig is a magyar nyelvű mise bevezetését igényeltük" - mondotta Nyisztor Tinka. A pusztinaiak beszámoltak papjuk viselkedéséről is. Arról, hogy bánásmódja durva, magyarellenes, sőt el sem temeti halottaikat. Egyszer még szinte verekedést is szított. A segédpüspök azonban visszariadt a jelen lévő újságíróktól, arra hivatkozott, hogy ilyen gyorsan nem lehet tisztázni az igényeket, majd távozott. A harminchét ember ezért inkább a jelen lévő riportereknek tudta elmondani panaszait. Az Erdélyi Napló utólag felvette a kapcsolatot Petru Gherghel püspökkel, aki értetlenségét fejezte ki katolikus hittestvéreinek megmozdulásai és tüntetései miatt. Egyetlen pozitív jellegű válasza az volt, hogy a panaszosok ügyét, mint eddig is tették, tovább vizsgálják, és ha az erre vonatkozó adatok elfogadhatóaknak bizonyulnak majd, akkor meghajtja fejét a csángómagyarok akarata előtt. /Kristály Lehel: Tántoríthatatlan csángók. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 23./
2002. május 3.
Markó Béla szövetségi elnök vezetésével máj. 2-án illetve 3-án RMDSZ-küldöttség kétnapos körutat tesz a Csángóföldön. Az RMDSZ elnöke mellett ott van Borbély László képviselő, ügyvezető alelnök, Márton Árpád, Asztalos Ferenc képviselők, Szép Gyula ügyvezető alelnök, valamint Szepessy László, a szövetségi elnöki hivatal igazgatója. Az első nap a Szövetség képviselői megbeszélést folytattak Bákó megye prefektusával, illetve a megye főtanfelügyelőjével a csángómagyarság gondjairól, a közösség helyzetének javítását célzó kezdeményezésekről. Máj. 3-án az RMDSZ politikusai Klézsén, illetve Külsőrekecsinben tartanak lakossági fórumot, majd a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége bákói székházában találkoznak a moldvai szervezetek képviselőivel. A körút Pusztinán, lakossági fórummal zárul. /RMDSZ-küldöttség a Csángóföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./
2002. május 4.
Adottak a feltételek ahhoz, hogy idén ősztől egy-egy általános iskolai osztályban fakultatív magyar nyelvoktatás kezdődjön a moldvai csángómagyarok számára Pusztinán és Klézsén - jelentette be ápr. máj. 2-án Markó Béla, az RMDSZ elnöke azt követően, hogy az RMDSZ küldöttsége tárgyalásokat folytatott Bákóban a megyei prefektussal, valamint az oktatási minisztérium megyei képviselőivel. A találkozón jelen volt Viorel Hrebenciuc, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökhelyettese, ugyanakkor részt vett a Moldvai Csángómagyar Szövetség elnöke és alelnöke is. Megállapodás született arról, hogy a fakultatív oktatás iránti szülői igényeket, az oktatási tervet a megyei tanfelügyelőség jóváhagyás végett az oktatási minisztérium elé terjeszti. Viorel Hrebenciuc úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a szülői kérések megfelelnek az előírásoknak, az oktatási törvény értelmében semmi akadálya annak, hogy ezeket az osztályokat beindítsák. "Romániában senki nem érdeke az, hogy a magyar nyelv fakultatív oktatását megakadályozzák ebben a megyében - mondta. /Csángóföldi RMDSZ-látogatás. Ősztől beindulhat a fakultatív magyar oktatás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./
2002. május 4.
Az RMDSZ felelősséget vállal mindazokért, akik meg akarják őrizni magyar kultúrájukat, nyelvüket, felvállalja mindazok ügyét, akik a magyar oktatás bevezetéséért küzdenek a Csángóföldön - hangsúlyozta Markó Béla a csángóföldi Klézsén tartott lakossági fórumon. A szövetségi elnök máj. 2-án, illetve 3-án, RMDSZ-küldöttség élén tett kétnapos körutat Bákó megyében, mely során felkereste a Klézsén, Külsőrekecsinben, illetve Pusztinán élő csángómagyar közösségeket. A körút első napján az RMDSZ küldöttsége Bákóban megbeszélést folytatott Viorel Hrebenciuckal, a Szociáldemokrata Párt alelnökével, Radu Catalin Mardare prefektussal, Ghiorghi Iorga megyei főtanfelügyelővel, illetve Livia Liliana Silisteanu tanfelügyelő-helyetessel. A megbeszélésen jelen volt még Bartha András, valamint Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetői is. A megbeszélést követően Markó Béla elmondta: egyetértettek abban, hogy megvannak a feltételei annak, hogy ősztől Pusztinán, illetve Klézsén fakultatív oktatást nyújtó magyar tannyelvű csoportok induljanak és megállapodtak abban is, hogy az erre vonatkozó oktatási tervet a megyei tanfelügyelőség jóváhagyás végett továbbítja az Oktatási Minisztériumnak. Markó Béla kiemelte azt, hogy a megbeszélés során a tanfelügyelőség képviselői elismerték a magyar oktatás bevezetését célzó kérések törvényességét és elfogadták a magyar tannyelvű csoportok létrehozására vonatkozó igény jogosságát is. Markó Béla ugyanakkor még elmondta, felkérték a hivatalos szerveket, ne zaklassák tovább a csángómagyarok szervezeteit, szüntessék meg a magyar gyerekek megfélemlítését az iskolákban. A körút másnapján az RMDSZ politikusai megtekintették a csángó-magyar oktatási program keretében működő klézsei magyar tanulmányi házat, majd a Szeret-Klézse Alapítvány székházában találkoztak a helyi lakossággal. A fórumon elhangzott, a magyar oktatás megteremtése mellett a csángómagyarok a földek és erdők visszaszolgáltatásában, szociális és gazdasági gondok megoldásában is kérik az RMDSZ támogatását. A szövetségi politikusok ígéretet tettek arra, hogy támogatni fogják a csángómagyar településeken működő kis- és középvállalkozásokat, valamint bejelentették: nagyarányú anyagi támogatást nyújtanak egy, a klézsei magyarság szellemi és tárgyi kulturáját bemutató falumúzeum létrehozásához is. Az RMDSZ politikusok megbeszélést folytattak a Moldovai Csángómagyarok Szövetségének vezetőivel. A kétnapos körút a Pusztinán tartott lakossági fórummal zárult. /RMDSZ-küldöttség Csángóföldön. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 4./
