Háromszék megyében működő közép- és szakközépiskolák magyar tagozatának képviselőivel tartott dec. 10-én megbeszélést Dáné Károly, az RMDSZ megyei szervezetének oktatásügyi alelnöke, jelen volt Albertini Zoltán főtanfelügyelő-helyettes is. A tanácskozás témáját a 2004-ben indítandó magyar tannyelvű osztályok száma és profilja képezte. Minden iskola megkapta a tanfelügyelőségtől azt az átiratot, amely rögzíti a magyar aligazgatók hatáskörét, akik a tagozat sajátos problémáiért felelősek, azonban egye iskolákban ezt nem közölték az érintettekkel. Egyes középiskolák román többségű vezetőtanácsa nem hagyta jóvá a magyar tagozaton oktató tanárok javaslatát olyan osztályok indítására, amikre az igények alapján valamint a magyar tagozat fenntartása érdekében szükség lenne. Dáné Károly a kormányzópárttal megkötött protokollum alapján akarja elérni, hogy olyan osztályok induljanak, amelyekre valóban igény van. Az iskolaközpontok továbbra is a szakközépiskolai osztályokat szeretnék visszakapni. Azokban az iskolákban, ahol az utóbbi évek során kiiktatták a magyar osztályokat, nagyon nehéz újralétesíteni a tagozatot. Másutt - például Segesváron -, érdeklődés hiányában nem is indulhatott magyar tannyelvű szakiskolai osztály. /(bodolai): Tanácskozás a középfokú oktatás jövő évi lehetőségeiről. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./
1997. november 8.
Nov. 8-án ülésezett Kolozsváron az Iskola Alapítvány kuratóriuma. Az ülésen Somai József, az alapítvány ügyvezető titkára beszámolt az Iskola Alapítvány ez évi tevékenységéről. Az elmúlt iskolai évben 231 anyagi nehézségekkel küszködő diák részesült szociális ösztöndíjban, kapott támogatást ahhoz, hogy folytathassa tanulmányait. A kuratórium egyetértett abban, hogy az alapítvány az idei iskolai évben is folytassa a rászoruló hallgatók támogatását, szociális ösztöndíjak útján. Elhatározták, hogy az idei alapokból támogatni fogják a segesvári Gaudeamus Alapítvány szándékát szórványkollégium létrehozására, valamint a Bolyai Társaság kérését szolgálati lakás vásárlására.Ugyancsak nov. 8-án ülésezett Kolozsváron az Illyés Közalapítvány Alkuratóriuma, amely ellenjegyezte az Oktatási, Tudományos, Gazdasági, Önkormányzati és Ifjúsági Szaktestületek által javasolt támogatásokat, és utasította az Alkuratórium titkárságát a javasolt támogatások előterjesztésére az Illyés Közalapítvány Kuratóriumához. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 10., 1151. sz./
1997. december 12.
A kolozsvári székhelyű Iskola Alapítvány kuratóriuma 1996 áprilisában kezdte meg működését. Az alapítvány másfél év alatt bevezette az egyetemisták ösztöndíj-rendszerét. Szociális ösztöndíjban részesülhetett 231 anyagi nehézségekkel küszködő tanuló, tudományos ösztöndíjat 21 hallgató kapott. Az alapítvány 39 számítógépet vett iskoláknak és egyetemi tanszékeknek, hozzájárult 27 felsőoktatásban dolgozó tanár utazási költségeihez, 275 millió lej támogatásban részesítette a Segesváron működő Gaudeamus Alapítványt szórványkollégium kialakítására, a Bolyai Társaság pedig 175 millió lejt kapott szolgálati lakás vásárlására felsőoktatásban dolgozó tanár számára. A rövid összegzést a kuratórium elnöke, Markó Béla és titkára, Somai József hozta nyilvánosságra. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./
2002. január 5.
Maros megyében valószínűleg január 15-e után indul be a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos munka. Marosvásárhelyen 2 vagy 3 kihelyezett iroda is lesz a nagy lakótelepeken, ugyanakkor a megye minden városában, nagyobb helyiségében - Dicsőszentmártonban, Szászrégenben, Ludason, Szovátán, Nyárádszeredában, Segesváron is megnyílnak az irodák, ahol ki lehet tölteni az igazolványra vonatkozó kérvényeket. Azokban a falvakban, községekben, ahol lesznek erre felajánlott helyiségek, szintén kihelyezett irodákat nyitnak. Az irodákban személyazonossági igazolvánnyal és egy igazolványképpel kell jelentkezni, az űrlapokat személyesen kell aláírni. A magyar igazolványra vonatkozó kéréseket az RMDSZ számítógép segítségével továbbítja a magyar hatóságoknak, és remélhetően ugyancsak az érdekszövetség értesíti az érdekelteket arról, hogy mikor és hova kell kiutazni az igazolványok átvétele érdekében. - Szatmár megyében még nem működik a rendszer, a kérvényezéshez szükséges űrlap még nincs. Jan. 5-én lesz Marosvásárhelyen a területi elnökök gyűlése, ahol elsősorban a kedvezménytörvény alkalmazásával kapcsolatos részleteket tárgyalják meg. Szatmár megyében három iroda kezdte meg tevékenységét: Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Tasnádon, mindhárom az RMDSZ székházában. /A kedvezménytörvény Romániában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./
2002. január 11.
A fehéregyházi Petőfi Sándor Közművelődési Egylet (PSE) dec. 30-án vehetett egy házat az Illyés Közalapítvány segítségével, ez lesz a Magyar Ház. Fehéregyházán mintegy 820 magyar lakik. Hét szervezetbe (PSE, RMDSZ, Gazdakör, Telepes Birtokosok Szervezete, 1-es számú Szomszédság, 2-es számú Segélyegylet, Ifjúsági szervezet, Fúvószenekar Egylet) tömörülve végzik közösségépítő tevékenységüket. – Fehéregyházán sikerült felállítani az egész alakos Petőfi-szobrot, átrendezték a múzeumot. Az Illyés Közalapítványnak köszönhetően kijavíthatták az ispánkúti szobrot, számítógépet vásárolhatott a szervezet. A Magyar Házban egy közösségi termet, könyvtárt, internetklubot alakítanak ki, itt lesz a PSE székháza és a fúvószenekar is itt tárolhatja a zeneszerszámokat - mondja Szabó József, az egyesület alelnöke. Továbbra sem rendeződött bizonyos, itt korábban kiállított tárgyak sorsa. 1999-ben a segesvári tanács lemondott a múzeum adminisztrálásáról. Nem sokkal ezután a segesvári múzeum igazgatónője elvitte többek között a Nagy Pál festőművész által kiállított Petőfi-portrét, a korabeli fegyvereket és ágyúgolyókat. Azóta minden visszaszerzési próbálkozás kudarcba fulladt. Nagy Pál fia, Géza meg akarta vásárolni a képet, a PSE azt is elvállalta, hogy bérbe veszi a tárgyakat és vigyáz rájuk, de a múzeum illetékesei hajthatatlanok maradtak. /Vajda György: Székházat vásárolt a Petőfi Sándor Közművelődési Egylet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 11./
2002. január 16.
Jan. 14-én Segesváron Frunda György szenátor és Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnöke találkozott a város és a környék RMDSZ-tanácsosaival, egyházi és civil szervezetek vezetőivel, tanárokkal, RMDSZ-tisztségviselőkkel. A szenátor a kormánypárttal való új protokollum előkészítési folyamatáról tájékoztatta a jelenlevőket. Ezenkívül ismertette a kedvezménytörvény létrejöttének körülményeit. Szó esett még a román, illetve a magyar kormányfők által aláírt egyezményről, valamint a státustörvénnyel kapcsolatos gyakorlati teendőkről. Frunda György szenátor elmondta, azért jött Segesvárra, "mert számunkra ugyanannyira fontos a szórvány, mint a tömbmagyarság. Mi szenátorok, képviselők, RMDSZ- tisztségviselők mindannyiukért felelősök vagyunk." Frunda támogatja azt a tervet, miszerint Petőfi Sándor mellszobrát egy, a költőről elnevezett, sok szempontból előnyösebb helyre költöztessék. A szórványvidékiek, a segesváriak ebben csapdát látnak, attól tartanak, hogy az elköltöztetés leple alatt talán a város hivatalosságai el is tüntetik a szobrot. Hasonló ügy a magyar nyelvű helységnévtáblák kihelyezése is: lehet követelni a szabály betartását. A Drakula parkkal kapcsolatosan Frunda kifejtette, hogy n a gazdasági hasznát kell figyelembe venni és az itt élő magyarság javára fordítani. /Vajda György: Civil fórum Segesváron. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./
2002. január 24.
Segesváron az RMDSZ helyi tanácsosai újra felvetik a többnyelvű, mindenekelőtt a magyar helységnévtábla kihelyezésének kérdését. A helyi közigazgatási törvény a 20 százalékos arányt elérő településeken most már kötelezővé teszi a kisebbségek nyelvén is kiírt helységnévtábla kihelyezését, csakhogy Segesvár különleges határhelyzetben van. A tulajdonképpeni városban elérik ezt az arányt a magyar ajkúak, azonban ha statisztikailag vesszük a közigazgatásilag ide tartozó környékbeli falvakat, akkor a legutóbbi népszámlálás adatai szerint mindössze 19,6 százalékban laknak magyarok Segesváron. Frunda György szenátor legutóbbi segesvári látogatásán kifejtette, hogy a törvény tulajdonképpen településekre vonatkozik. A Hivatalos Közlönyben is megjelent Segesvár magyar neve, így az előírásokat ennek megfelelően végre kell hajtani. /Napirendre kerül a helységnévtábla ügye. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./
2002. február 16.
Febr. 15-én kezdődött a Heltai Alapítvány székházában az alapítvány tízéves születésnapja alkalmából szervezett előadássorozat, amelyen Erdély, Magyarország és a régió művelődési életének jelentős személyiségei vesznek részt, A könyvtár szerepe a polgári önszerveződésben címet viseli. Pillich László, az alapítvány ügyvezető elnöke elmondta: a tíz év alatt az alapítvány Erdély egyik jelentős polgári intézményévé vált. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke méltatta a Heltai tevékenységét: "Itt minden romjaiban volt a rendszerváltáskor, mindent a semmiből kellett megteremteni. Szerencsére voltak emberek, akik saját erejükből és pénzükből vállukra vették ezt a terhet. A Heltai Alapítvány hatalmas könyvtárat hozott létre, ezenkívül tanfolyamokat, idegen nyelvű oktatást szervez." Az előadássorozat febr. 16-án folytatódik, bemutatkoznak az erdélyi kisrégiós központok /Dr. Szémán Péter, a Báthory Alapítvány elnöke — Szilágysomlyó, Zahoránszky Ibolya, a Hollósy Simon Művelődési Egyesület elnöke — Máramarossziget, Bauer Ilona, a Reményik Sándor Kulturális Egyesület elnöke — Óradna, Jakab Mihály, a Beszterce Művelődési Alapítvány elnöke — Beszterce, Soós József, Református Gyülekezeti és Szórványközpont vezető lelkésze — Medgyes, Farkas Miklós, a Gaudeamus Alapítvány elnöke — Segesvár, Fülöp Zsófia, a Teleki Oktatási Központ könyvtárosa — Szováta, Borbély Emma — a Seprődi János Művelődési Egyesület elnöke — Kibéd, Sebestyén Sándor, az Apáczai Közművelődési Egyesület könyvtárosa — Brassó, Schreiber István, a Hunyad megyei EMKE elnöke — Déva, Soós József Tamás, a gyantai Református Ifjúsági Központ vezető lelkésze — Gyanta, Balogh Zoltán, a dési EMKE elnöke — Dés/. /Balázsi-Pál Előd: Évfordulós rendezvények a Heltainál. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./
2002. február 27.
Országszerte gombamódra nőttek ki a földből a kisebb-nagyobb méretű ortodox templomok, viszont a polgárok által befizetett adóból a magyar egyházaknak csak jelképes, töredékösszegeket juttattak. 2001-ben a költségvetéséből, különböző kormányhatározatok alapján egyházi jellegű beruházásokra 113 milliárd lejt irányoztak elő. Néhány példa: 2001. ápr. 12-én hozott, 370-es számú kormányrendelet a Tomis ortodox érsekségnek karbantartásra 10 milliárd lejt utalt ki. Ugyancsak egy áprilisi 409-es számú rendelet értelmében a gyulafehérvári ortodox egyházkerület teológiai iskolája 8 milliárd lejt kapott. A júniusi 591-es számú határozatnak megfelelően a kovásznai–hargitai ortodox püspökségnek, ingatlanvásárlás céljából 5 és fél milliárd lejt juttattak. Ugyancsak júniusi 594-es számú kormányrendelet értelmében az úgynevezett Patriarchális komplexum építkezési munkálatainak folytatására, konszolidációjára, restaurálására, valamint más kultikus épületekre kereken 50 milliárd lejt áldozott a költségvetés. A júliusban kibocsátott 668-as számú rendelet alapján a Tirgoviste-i egyházkerület közigazgatási székházának javítására 4 milliárd lejt hagytak jóvá. A segesvári Sfantul Dimitrie kolostor felépítésére a 699-es rendeletnek "köszönhetően" 2 milliárd lejt költöttek el az adófizetők pénzéből. A a román költségvetésből 2001-ben a határon túli ortodox egyházak intézményeinek támogatására nem kevesebb mint 21,204 milliárd lejt fordítottak. Ugyanakkor az előirányzat szerint a magyar egyházak 600 millió lejt kapnának, leginkább a műemléktemplomok megőrzésére. A tényleges kiutalások csak nagyon kevés esetben valósultak meg. A magyar egyháznak előirányzott 600 millió lej az ortodox egyházaknak átutalt összegnek csupán 0,5 százalékát teszi ki. A lakosság összetétele alapján a magyar történelmi egyházakat az előirányzott összegnek legalább a kétszerese illetné meg. /Baksai Károly: Kevesebbet utaltak ki a magyar egyházaknak. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./
2002. március 15.
Székelykeresztúron elevenen él Petőfi Sándor kultusza. Fülöp Lajos múzeumigazgató elmondta, hogy 1849. júl. 30-án érkezett Petőfi Sándor Székelykeresztúrra. Petőfit a Gyárfás-kúriában szállásolták el. A legenda szerint a körtefa alatt a költő elszavalta az Egy gondolat bánt engemet című versét és még írt egy másikat. A körtefa ma is megvan, kiszáradtan, föléje, hogy védje, 1989-ben egy tetőzetet építettek. A kúria udvarán egy Petőfi-szobor is van, amelyet egy dunakeszi szobrász készített a testvérvárosi kapcsolatok eredményeként. Petőfi innen indult Segesvár felé... A főtéren lévő Petőfi-szobor Márkos András alkotása, amelyet 1973-ban lepleztek le. Van egy vas-Petőfi is, amely az 1940-es évek végén állt a város főterén, most pedig a költő nevét viselő általános iskola udvarán látható. Minden évben júl. 31-én, a Gyárfás-kúria udvarán emlékeznek a költő halálának évfordulójára. Március 15-én szintén a Petőfi-szobor körül zajlik az ünnepség és koszorúzás. Az idén Szabó Árpád unitárius püspök lesz a fő szónok. Székelykeresztúr környékén öt-hat feltáratlan tömegsír van, ezeket jó lenne kijelölni, feltárni és nemzetközi temetőkké nyilvánítani. /Fülöp D. Dénes: Petőfi-kultusz Székelykeresztúron. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 15./
2002. március 21.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezető elnöke elmondta, hogy folyamatosan érkeznek panaszok, jelzések népszámlálással kapcsolatban. Egyes népszámlálási biztosok továbbra sem hajlandók beírni az etnikumra, anyanyelvre vagy vallási hovatartozásra vonatkozó kódszámot. Több olyan eset is előfordult, hogy csak ceruzával töltötték ki az űrlapot, illetve nem írták ki olvashatóan a bediktált adatot, vagy rövidítéseket használtak. Gál Barna, az RMDSZ segesvári szervezetének elnöke arról tájékoztatott, hogy az 56. számú körzet biztosa, Solomon Floarea, három helyen is elkövette azt, hogy a nemzetiségi, anyanyelvi hovatartozás rovatba a magyaroknál ceruzával írta be az adatot. Az RMDSZ elnöke írásos panasszal fordul a megyei népszámlálási bizottsághoz is, és kérni fogja a biztos szankcionálását. Az RMDSZ összegezi a panaszokat és eljuttatja a megfelelő népszámlálási bizottságokhoz. /Mózes Edith: Népszámlálás 2002. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./
2002. április 16.
Ápr. 13-a a medgyesi magyarság ünnepe volt. Testvérvárosi kapcsolat van Sopron és Medgyes között. Jakab Elek, az RMDSZ Szeben megyei elnöke köszöntötte a nagyszámú közönséget. A találkozó motorja Iszlay László polgármester volt, aki egyben gyakorló zenetanár is. Az ő keze alatt jött létre a magyar dalárda is. A segesváriakkal közösen megjelentetett Nagy-Küküllő című közéleti hetilap rá eső részét szerkesztette a lap megszűntéig. Medgyes kórusa több mint százéves magyar énekkari hagyományra épült, mikor 1990 októberében létrehozták. A próbákat 2001. márciusában kezdték el újra, az időközben elkészült Millenniumi Házban. A medgyesi Magyar Vegyes Kórus több helyen fellépett, egyszer Sopronban is. - Öt éve működik magyar néptánccsoport is a városban. Medgyesnek vannak magyar festői, sportolói, dalosai, költője pedig Derzsi Sándor (1919-1978). /Bölöni Domokos: Mert nyers, mint az igazság. A szív meséli, hogy mit érez. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 16./
2002. május 22.
A határon túli magyar fiatalok oktatása, képzése érdekében milliókat költ az Apáczai Közalapítvány. A határon túli magyar oktatás a magyar nyelvű szakképzés és felsőoktatás támogatására létrehozott Apáczai Közalapítvány elkészítette az elmúlt évről szóló jelentését. Több mint hétszázmillió forintos költségvetésből gazdálkodtak. Ebből 1800 Magyarországon tanuló határon túli diák ösztöndíjára 150 milliót fordítottak, a szülőföldjükön tanulók közül pedig 1605 fiatalt támogattak összesen 100 millió forinttal. Kollégiumok építésére, felújítására és 23 tanári lakás kialakítására 190 milliót adtak. Szemléltető eszközök, gépek korszerűsítésére 32 intézmény, szervezet összesen 30,8 milliót kapott az alapítványtól 2001-ben és 41,5 millió jutott 39 szervezet keretében 500 személy — főként pedagógus — továbbképzésére. Tavaly Délvidéken és az Erdélyben élő összesen 17 ezer diák kapott tanszercsomagot, összesen 42 millió forint értékben. Ifjúsági tájékoztatási irodák működtetésére, kiépítésére 15 milliót fordított az alapítvány. A szórványprogram keretében 40 millió forintot kapott 17 szórványközpont. A komáromi Selye János Kollégium működési kiadásaira 59 millió forint támogatást kapott, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége beiskolázásra 37 milliót, ingatlan építésére pedig összesen 107 milliót kapott a nyitrai református keresztény egyház, a segesvári Gaudeamus Alapítvány, a karácsfalvi katolikus egyházközösség, a Kallós Zoltán Alapítvány és az ungvári római katolikus Szent György plébánia. /(MTI): Zárszámadás a határon túli magyarokért. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./
2002. június 10.
Jún. 8-án az RMDSZ Maros megyei szervezete által összehívott A magyar nyelvű oktatás és kihívásai Maros megyében című tanácskozáson tanfelügyelők, iskolaigazgatók, a helyi önkormányzatok tisztségviselői, az egyházak és a pedagógusszervezet képviselői vettek részt. Nagy F. István, az RMDSZ Oktatásügyi Főosztályának vezetője, Dónáth Árpád, Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes, Dáné Károly, az RMDSZ megyei szervezetének oktatásügyi alelnöke, valamint Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere tartott előadást. Nagy F. István kiemelte: bár 1989-hez képest 2001-ben a felsőoktatásban részt vevő magyar hallgatók száma is megháromszorozódott, a román hallgatókéhoz hasonlóan, arányuk változatlan maradt, tehát az összes romániai egyetemi hallgatóknak ma is csak a 4,3 százaléka magyar nemzetiségű, ezen belül pedig a tanulmányaikat magyar nyelven végző egyetemisták száma mindössze 1,4 százalék. Azt a tendenciát, miszerint csökken a magyar egyetemi oktatás hallgatói utánpótlása, a közoktatás, a középiskolai képzés mennyiségi és minőségi fejlesztésével lehetne megállítani - vélekedett az előadó. Az 2000-2001-es tanévben összesen 2367, az országos hálózat 9,7 százalékát jelentő iskolai intézményben folyt magyar nyelvű oktatás, ezeknek egy részét a minimális gyermeklétszámmal működő falusi iskolák jelentik, amelyek közül sok a megszűnés határához közelít. A tagozatos iskolákban a magyar diákok részére kifejezetten előnytelen, mert a tantárgyak egy részét - nyelvek, zene, ének, rajz, testnevelés stb. - román anyanyelvű pedagógusok tanítják, a tagozatok önállóságát illetően nem működik az intézményi autonómia, az iskola élén illetve a vezetőtanácsban nem biztosított a magyar tanerőknek a gyermeklétszámmal arányos képviselete. A magyar lakosság körében az országosnál is kisebb természetes népszaporulatot a kivándorlás és az asszimiláció is súlyosbítja. Maros megyében az iskolai népesség 31 százalékát képezik a magyar ajkú diákok, s számuk 2001-02-ben 2109-cel csökkent. A líceumi osztályok száma a tervezett 47 helyett az osztályonkénti tanulólétszám felemelésével 42-re csökkent (+15 szakiskolai és 3 inasiskolai osztály), ami a nyolcadikat végzett diákok 75 százaléka számára biztosít helyet. A 19 marosvásárhelyi általános iskolából 18-nak román nemzetiségű igazgatója van, 18 líceumból 15-nek szintén, s a tanfelügyelőségen a 20-ból mindössze négy szakfelügyelő magyar. /Látlelet az oktatásügyről. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./ Dáné Károly arról tájékoztatott, hogy Marosvásárhelyen az Unirea Líceumban a magyar osztályok száma csökkent, a pedagógiai líceumban pedig - ahol eddig is több román osztály volt, mint magyar, mostantól még nyilvánvalóbb lesz az eltolódás a román osztályok javára. Több helyen volt túljelentkezés, azonban egyedül a román tagozaton adtak még egy osztályt. Az A. Persu sofőriskolában tavaly indult egy magyar szakiskolai osztály, az idén már nem. Marosvásárhelyen 19 általános iskolából egynek van magyar igazgatója, a többiben magyar aligazgató van. 18 líceumból háromnak van magyar igazgatója, a többiben nem mindenütt van magyar aligazgató. Sőt létezik négy olyan iskola, ahol nincsenek magyar osztályok, például a kereskedelmi líceumban, ahol gazdasági és közigazgatási szakembereket képeznek. Tehát létezik az új közigazgatási törvény, de nem képeznek magyar középkádereket. Egész Maros megyében nincs ilyen profilú magyar osztály. Egyetlen magyar mezőgazdasági osztály sincs, pedig Szászrégenben, Segesváron, Ludason, Radnóton és Marosvásárhelyen működnek ilyen profilú líceumok. – A felmérésekben magyar tagozatokról beszélnek, de ilyenek nincsenek, csak magyar osztályok vannak, pontosabban vegyes tannyelvű osztályok. A román nyelv, irodalom mellett Románia földrajzát, történelmét, a szaktantárgyakat, az idegen nyelvet, a sportot románul oktatják a magyar gyermekeknek. Az is előfordul, hogy a román igazgató szigorú utasítására a magyar tanár a magyar gyermekeknek az informatikát román nyelven adta elő. Maros megyében jelenleg a nyolcadik osztályt végzett román gyermekek 64 %-a kap helyet líceumban, a magyar osztályt végzett gyermekeknek mindössze 49 %-a tanulhat tovább magyar tagozaton, a többi román osztályba fog menni. Marosvásárhelyen tíz román informatika osztály indul, magyar nyelvű mindössze három. /Máthé Éva: Furcsa jelenségek a Maros megyei tanügyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./
2004. január 14.
Féléve vehették újra birtokunkba a dévai telepi kultúrotthont, melyet rövid időn belül gazdag tevékenységi körrel működő Magyar Házzá alakítottak, jelezte Kiszely József, a Segesvári Miklós Pál Egylet elnöke, aki a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vezetőivel karöltve igyekszik talpra állítani a visszakapott ingatlant. A dévai Magyar Házat, a bukovinai székely telepesek hajdani kultúrotthonát hosszú évtizedekig birtokolta a hadsereg. Amikor 2003 júniusában elhagyták az ingatlant, a két ,,örökös” művelődési egylet egy víz-, gázvezeték és szennycsatorna nélküli lepusztult épületet vehetett át. Azóta közmunkával kifestették az összes termet, adományokból egy ideiglenes konyhát is felszereltek. Szintén adományokból, közmunkával visszaállították a hajdani színpadot. A legnagyobb gond azonban a víz, a gáz és a csatornázás hiánya. Ezek bevezetése a házba jelentős anyagi teherrel jár. Kiszely József a Magyar Házat működtető művelődési egyesületek nevében segítséget kért, adakozásra szólított fel. /Adakozzunk a Magyar Házért! = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./
2004. február 2.
Január 31-én hetedik alkalommal szervezte meg az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet országos szavaló- és népdalversenyét. 1998-ban az első hasonló rendezvényt Csíkszeredában tartották, most ismét ez a város, ezúttal a Márton Áron Gimnázium adott otthont az Erdély különböző vidékeiről összesereglett fiataloknak. A közel ötven versenyző Kolozsvár, Torockó, Nagyenyed, Vajdahunyad, Marosvásárhely, Segesvár, Székelykeresztúr és környéke, Szentábrahám, Fiatfalva, Homoródalmás, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Árkos, Bölön, Vargyas, Középajta, Nagyajta, Sepsiszentgyörgy, valamint Nyíregyháza fiatalságát képviselte. A verseny gálaműsorral és díjkiosztó ünnepséggel ért véget. /Takács Éva: Szavaló- és népdalverseny. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./
2004. február 24.
Erdélyben a magyar szobrok és emlékhelyek rongálása, meggyalázása nem csak mostanában jellemző cselekedet. Erről tanúskodnak azok a cikkek, tudósítások, melyek a Brassói Lapok hasábjain jelentek meg 1925 és 1934 között. Ebből idézett az Erdélyi Napló. Az aradi Szabadság téren 1925-ben lebontották a tizenhárom aradi vértanú szobrát. Akkor Barabás Béla dr., volt országgyűlési képviselő kijelentette: A magyar kormány sajnos elhanyagolta ezt a kérdést, vagyis nem nézte azzal a kötelességtudattal, melyet ez az ügy megérdemelt volna, és az emlékművet a tűzoltólaktanya udvarán felépítendő deszkaketrecben helyezik el. (1925. júl. 5.) Románia csak ellenértékért hajlandó átadni Magyarországnak a ledöntött erdélyi szobrokat. A román hatóságok, mint ismeretes, egy csomó emlékművet lebontottak: Aradon így a tizenhárom vértanú szobrát, a segesvári Petőfi-szobrot és egyéb emlékművek közül a millenniumi oszlopot is. Eddig a román kormány a békeszerződés értelmében átadta Magyarországnak az eltávolított emlékműveket. Most azonban elhatározta, hogy ezeket a szobrokat csak akkor adják ki, ha cserébe kiszolgáltatja Romániának az ott őrzött román vonatkozású műkincseket. Homan Bálint, a Nemzeti Múzeum igazgatója kijelentette, hogy a budapesti Nemzeti Múzeumban egyetlen román vonatkozású ereklye vagy műkincs sincsen, így a Nemzeti Múzeum semmit sem tud kiszolgáltatni. Ezért a magyar kormány erélyesen visszautasít minden román követelést. (1926. jan. 13.) Eltűnnek a magyar szobrok és emlékművek. Egy rövid kimutatás a pusztításokról. 1. Aradon: a Kossuth Lajos-szobor mellékalakjait hat tüzérkocsihoz kötve rántották le, majd az egész szobrot összetörték. Ugyancsak itt megcsonkították Csiki Gergely szobrát, Zala György remeke, a Vértanú-szobor pedig a városi lovarda raktárában található. 2. Nagyszalontán: Kossuth Lajos életnagyságú szobrának nyakához kötelet erősítettek és lovakkal lerántották. 3. Nagyváradon: Szigligeti Ede és Szent László szobrait rejtekhelyre szállították. 4. Zsombolyán: Kossuth Lajos szobrát dinamittal felrobbantották. 5. Nagyszentmiklóson: Révai Miklós mellszobrát leszerelték s helyére Eminescu költő szobrát helyezték el. 6. Karánsebesen: Erzsébet királyné szobrát megcsonkították. A következő helységekben is tűnnek el a szobrok: Kolozsváron, ahol az Erzsébet-szobor fejét leütötték, Marosvásárhelyen a szobor fejét egy nyirkos pincében helyezték el, Temesváron a hadapródiskola udvaráról vitték el a szobrot, eltávolították még Ferencz József szobrát is. 7. Buziásfürdőn: A Trefort-szobor tűnt el. 8. Déván: A vértanúhalált halt első unitárius püspöknek, Dávid Ferencnek szobrát ledöntötték és darabokra törték. 9. Szinérváralján: Kossuth Lajos szobrát megcsonkították. 10. Boksabányán: A honvédemléket megrongálták, a főalakok fejét letörték. 11. Nagykárolyban: A hat méter magas Kossuth-szobrot pusztították el. Hurkot kötöttek nyakába és lovakkal lerántották. 12. Szatmáron: Elpusztították a 22 láb magas Kölcsey-szobrot és a humanista Kiss Gedeon szobrát. 13. Kolozsváron: A fából faragott Kárpátok őrét a katonák széjjeldarabolták. Egyedül Mátyás király szobrának kegyelmeztek meg azzal, hogy Mátyás román származású volt, aki csak kalandos diplomáciával akadályozta meg, hogy Erdélyt Romániához csatolják. 14. Nagyenyeden: A labancok ellen harcoló tíz nagyenyedi diák emlékoszlopát megcsonkították. 15. Marosvásárhelyen: Kossuth Lajos, Bem apó, II. Rákóczi Ferenc és a Szabadság-szobrot ledöntötték. A kultúrpalota remek mozaikjait, magyar tárgyuk miatt, kikaparták. A 48-as hazafiak emlékét megcsonkították. 16. Nyárádszeredán: A Bocskai-szobrot döntötték le. 17. A fehéregyházi csatatér honvédemlékét megcsonkították, mely alatt Petőfi Sándorral együtt 150 honvéd alussza örök álmát. 18. Sepsiszentgyörgyön: A honvédemlékeket lebontották, Gábor Áron szobrát megcsonkították. 19. Nagyszebenben: A Bem-szobrot eltávolították, a Petőfi-reliefet megrongálták. 20. Baróton: A szabadságharc emlékoszlopát megcsonkították. 21. Madéfalván: A székely emlékoszlopot megcsonkították. 22. Székelyudvarhelyen: A Vasszékely-szobrot elpusztították. És így lehetne tovább folytatni a rombolásokat. (1930. aug. 15.) Szilágysomlyón a Hősök emlékoszlopáról lerombolták a turulmadarat. A szilágysomlyói hősök emlékművén egy turulmadár van. Ezt a szobordíszt február 23-án éjszaka ismeretlen tettesek a szoborral lerombolták. Reggelre a megcsonkított szobron ott lengett a román lobogó. (1933. júl. 28.) Nagykárolyban ismeretlen tettesek lefűrészelték a nagykárolyi Kölcsey-szobor fejét. (1934. szept. 1.) Désen a lebontott Turul-emlékmű helyén a város szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak. (1934. aug. 8.). /Szakács János: Az erdélyi szobrok sorsa. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 24./
2004. március 2.
A Duna-TV egyik múlt heti késő esti adásában az egykori 1944-es Dél-Erdélyhez tartozó Segesvár és környéke zsidó lakosságának a tragédiáját ismertette három idős boldogfalvi értelmiségi. Az észak-erdélyi deportálások idején a román királysághoz tartozó Dél-Erdély községeiben a román katonák összefogták a helybeli zsidó családokat, és egyszerűen áthajtották őket a közös határon, a boldogfalvi sorompónál. Innen közös megegyezés alapján elszállították a román alattvalóságú zsidókat a marosvásárhelyi gettóba, a koronkai téglagyárba. Onnan nemsokára őket is Auschwitzba szállították. Amikor a hatvanas évek végén a Simon Wiesenthal által kezdeményezett náciperek egyikében az erdélyi származású Sibelius ügye is sorra került, a Romániából érkezett tanúknak tilos volt elbeszélniük a fenti epizódot. A jelentkező tanút a Securitate már elutazása előtt figyelmeztette, amennyiben egyáltalán vissza akar még térni, nem szabad beszélnie arról, hogy Romániából zsidókat deportáltak. Hivatalosan hirdették ugyanis, hogy a második világháború alatt Románia emberségesen bánt a zsidókkal. Azonban még mindig maradtak élő tanúk arra, hogy ez nem igaz. /Junger Ernő, Tel-Aviv: Mindig lesznek becsületes emlékezők. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./
2004. március 16.
Négynapos rendezvénysorozattal emlékezett Segesvár magyarsága márc. 15-re. Az Aurel Mosora Általános Iskolában tartották az immár hagyományossá vált szavaló- és prózamondó versenyt, a Gaudeamus házban pedig versmondó-vetélkedőt. Márc. 15-én mintegy 300-an vettek részt a nemzeti ünnep alkalmából a várbeli Petőfi-mellszobornál szervezett rendezvényen, az ünnepséget Jakabházi Béla magyartanár vezette. Az ünnepségsorozat délután Fehéregyházán folytatódott, majd színjátszó csoportoknak az Eminescu Kultúrotthonban szervezett előadásával zárult. /(antalfi): Segesvár magyarsága is ünnepelt. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./
2004. március 25.
A hetvenedik életévébe lépett Mitrica Mária naponta közel 120 kilométert ingázik Nagyszebenből Bürkösre, ahol hat gyerekkel folyik az anyanyelvű oktatás. A Szeben megyei Hortobágy menti vidéken közel négy évtizeddel ezelőtt számolták fel a magyar osztályokat. Szentágotán ma már csak 350 magyar él, többnyire idősek. „Az ágotai magyarság valamikor pezsgő életet élt. Kiváló tánc- és színjátszó csoportunk volt. Most is emlékszem, micsoda előadást produkáltunk 1948-ban Segesváron, a Petőfi-ünnepélyen” – emlékezik vissza a hetven év fölötti Ganea Júlia. Szepesi József azon kevés magyar közé tartozik, akik Ágotán születtek. A fiatalok elmentek vagy asszimilálódtak. – A magyar gyermekek többsége pedig még írni-olvasni sem tud anyanyelvén – mondta Kozma Endre református lelkész. Az RMDSZ segítségével sikerült beindítani egy összevont magyar osztályt négy gyerekkel a közeli Bürkösön. Jelenleg hatan vannak. Az oltszakadáti születésű Mitrica Mária immár 43 éve tanít. – Szívügyem a magyar iskola, vallja. /Szucher Ervin: Hat magyar diák szigete. = Krónika (Kolozsvár), márc. 25./
2004. április 6.
Ápr. 4-én, vasárnap ötödik alkalommal rendezték meg Székelyudvarhelyen a gyermek-néptánccsoportok fesztiválját. Balánbányáról, Székelykeresztúrról, Zetelakáról, Sepsiszentgyörgyről, Szovátáról, Csíkszeredáról, Csíkmindszentről, Segesvárról, Marosvásárhelyről érkeztek a gyerekek az V. Gyermek-néptánccsoportok Fesztiváljára. A házigazda a Kékiringó Néptánccsoport volt. A csapat muzsikusa a Keleti Szél Szabad Csapat volt. /(barabás): Balánbányától a Csíki-medencéig. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 6./
2004. április 14.
Ápr. 23-án Segesvár ünnepélyes keretek között fogja átvenni az Európa Tanácstól az Európa-díjat. Segesváron se szeri, se számra a rangos fesztiváloknak, a hagyományőrző rendezvényeknek. Azonban a város honlapján négy nyelven található felvilágosítás a település múltjáról, jelenéről, de ezek közül egy sem a magyar. Szó nincs arról ezen, hogy például Segesváron többször tartottak országgyűlést, hogy ott választották fejedelemmé I. Rákóczi Györgyöt. Természetesen a városka szász múltja is igen figyelemreméltó. De erről sincs szó a honlapon. Segesvár 1999-től az UNESCO szakértőinek határozata folytán a világörökség része, mert páratlanul szép a középkorban épült felső városrész. /(Máthé Éva): Soknemzetiségű múlt. Európai jövő? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./
2004. május 26.
Dicsőszentmártonban két magyar ház van. És maroknyi magyarság. Ők is fogynak. Az úgynevezett régi magyar ház, a három történelmi magyar egyház által működtetett Sipos Domokos Művelődési Egyesület bérháza, próbaterem a Népszínháznak, a gondnok-könyvtáros Rencz András. Nincs érdeklődés, a kultúra már szinte senkit sem érdekel. A művelődési egyesület jelenleg már csak egy szakkörrel működik, a kórust, Vargancsik Wolf Katalin vezényli és Pálffi Gyula igazgatja. A váratlanul elhunyt Puskás György vezetése idején volt néprajzkör, történelem-, irodalom-, fotókör. Mind megszűntek. Nincs olyan ember, aki összefogná az érdeklődőket. A 34 éve működő népszínháznak nyolc tagja van. Most színjátszócsoport-szerűen működnek. Az Árva Bethlen Kata könyvtár húszezres állománnyal rendelkezik, 820 beiratkozott olvasójuk van, rendszeresen 100-120-an látogatják. Kiállításuk tavaly volt utoljára. A másik, az "új magyar ház" a volt zsinagóga. A szépen felújított épület most a Kis-Küküllő Alapítvány Közművelődési Központ nevet viseli, igazgatója Kakassy Sándor. Elmondása szerint van közönség. Stúdióelőadásokat, hangversenyeket, kiállításokat szerveznek. Pünkösd első napján jön a Háromszék Állami Népi Táncegyüttes. Az emeleti galériában Sz. Kovács Géza, segesvári képzőművész tárlata látható. Kóródi István klarinétmester vezetésével klarinét-mesterkurzus is lesz. Két magyar ház van Dicsőben. Az első szerint nincs érdeklődés, a második szerint van. A két ház közötti szakítás okairól nem akartak beszélni. /Nagy Botond: Két út áll előttem... Megállítható a szellemi élet hanyatlása? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./
2004. június 17.
Ünnepélyesen felavatták az észak-erdélyi autópálya építőtelepét. Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette, ez alapvetően megváltoztatja Erdély közeljövőjét, illetve azoknak a régióknak a jövőjét, amelyeken az autópálya áthalad. Ez 2,5 milliárd eurós terv a legnagyobb erdélyi beruházás. Markó szerint a sztrádaterv valóra váltása az RMDSZ kitartó munkája nélkül nem lett volna lehetséges, sikerre vitelében a magyar és a román kormány szerepe is nagyon fontosnak bizonyult. Az útvonal kifejezetten szerencsés, mert Erdély fő ütőerén – Nagyvárad–Zilah–Kolozsvár–Marosvásárhely–Segesvár–Brassó – halad át. A sztráda madjnem érinti a Székelyföldet, de nem szeli át, tehát ez a lehető legjobb változat. /T. Sz. Z.: A sztráda megváltoztatja Erdély jövőjét. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./
2004. július 6.
Tanítóknak szervezett három továbbképző tanfolyammal kezdődött júl. 5-én Csíkszeredában és Szovátafürdőn a magyar pedagógusok erdélyi Bolyai Nyári Akadémiája, amelyet a magyar oktatási tárca támogat, a román nyelvtanárok számára szervezett képzést pedig a román kormány mellett működő kisebbségi főosztály támogatja. Burus Siklódi Botond, a nyári akadémiát szervező Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) főtitkára elmondta: mind nagyobb igény mutatkozik a neveléslélektani és humán jellegű tanfolyamok iránt. Idén óvónőknek és tanítónőknek is szerveznek továbbképzést a számítástechnika oktatásban történő felhasználásáról. Az RMPSZ 1993-tól évente megszervezi a romániai magyar pedagógusok, valamint a Magyarországról és más, határon túli magyar területekről érkező magyar tanítók, tanárok számára a Bolyai Nyári Akadémia elnevezésű továbbképző-sorozatot. Az idén nyolc helyszínen: Csíkszeredában, Szovátafürdőn, Brassóban, Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószent-miklósón, Székelyudvarhelyen, Segesváron és Marosvásárhelyen – összesen 32 tanfolyamot szerveznek, mintegy 900 hallgató és 150 előadó részvételével. Az előadók 60 százaléka Magyarországról érkezik. /Megnyílt a Bolyai Nyári Akadémia. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./
2004. július 27.
Maros megye közép- és ipari iskoláiban üresen maradt helyekre 300 nyolcadik osztályt végzett gyermeket soroltak be. Voltak olyan osztályok, amelyek jelentkező hiányában nem indulhatnak szeptembertől. Nem indul mezőgazdasági osztály Segesváron, a ludasi iskolaközpont magyar tannyelvű mechanika osztálya iránt sem volt érdeklődés, Régenben a Petru Maior Iskolaközpontban hasonló a helyzet. Mezőbándon is maradtak még helyek a magyar tannyelvű mezőgazdaság szakos osztályban. Annak ellenére, hogy a kilencedik osztály kötelező, az idén is több mint 500 gyermek nem jelentkezett, hogy tovább tanuljon, akárcsak a korábbi években. /(b. gy.): Akik kérték, azokat besorolták. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./
2004. augusztus 13.
Homoródújfalun bútorfestő tábor zajlott. Jöttek Segesvárról, Csíkszeredából, Székelyudvarhelyről és természetesen Újfaluból is. A két tanítónő elmondta, hogy szeretnének hagyományt teremteni az idei kezdeményezésből. /Forrai Tibor: Bútorfestő tábor – önerőből. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 13./
2004. augusztus 30.
Segesváron a 18 romániai kisebbség jött el a harmadik alkalommal megrendezett Pro Etnica kisebbségi fesztiválra. Idén a vers és a folkzene volt a rendezvény visszatérő eleme. A táncelőadások mellett kiállításon, kézműves vásárban mutatkozhattak be az etnikumok. Emellett tudományos értekezletre is sor került, ahol a kisebbségi jogokról, illetve a vallásgyakorlásról esett szó. Színpadon mutatták be műsoraikat az albán, örmény, aromán, bolgár, horvát, zsidó, szász, görög, olasz, macedón, magyar, lengyel, roma, lipován, rutén, szerb, tatár, török és ukrán tánccsoportok. A romániai magyarokat a segesvári Kikerics népes csoportja és a gyergyóalfalusi Domokos Péter Pál Együttes képviselte fergeteges sikerrel. /Vajda György: Átalakulóban a seregszemle. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./
2004. november 17.
Az erdélyi szász közösséget már aligha lehet megmenteni, de történelmi és építészeti hagyatékát mindenképpen meg kell óvni – ez volt a végkicsengése annak a kétnapos nemzetközi konferenciának, mely a nov. 16-án ért véget Segesváron. A Brassó, Szeben, Maros és Fehér megyei résztvevők több mint negyven, egykor szászok által lakott település fellendítési tervét mutatták be abban reménykedve, hogy a hazai és nemzetközi fórumok több figyelmet és főként pénzt fordítanak a kulturális örökség megmentésére. Az Eminescu Alapítvány falvakat járó munkatársai pedig arról próbálják meggyőzni a települések kicserélődött lakosságát, hogy az általuk birtokolt történelmi kincseknek nem szabad elpusztítani. /Szucher Ervin: Faluturizmussal a hagyatékért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./
2004. december 2.
Dec. 1-jén összehívta az RMPSZ dévai szervezete a város aktív és nyugdíjas magyar pedagógusait. A Melite református gyülekezeti házban megtartott rendezvényen Máté Márta kisebbségi tanfelügyelő ismertette az épülő önálló magyar oktatási központ dokumentációját. Nincs még neve a létesülendő új tanintézménynek. A jelenlévők többsége dr. Téglás Gábor (1848–1916) hajdani középiskolai igazgató, jeles régész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja mellett voksolt. A Segesvári Miklós Pál Egylet népi tánccsoportja örvendeztette meg előadásával az egybegyűlteket. /Gáspár-Barra Réka: Pedagógustalálkozó Déván. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 2./
