Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 67 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-67
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2007. november 22.

A csíkszeredai Hargita Kiadó Bibliotheca Moldoviensis című, hét kötetből álló kétnyelvű sorozata azzal a céllal jött létre, hogy magyar és román nyelven is hozzáférhetővé tegye a moldvai csángómagyarokra vonatkozó nélkülözhetetlen forrásmunkákat. Ez a sorozat segíti az előítéletek nélkül román történészeket is, hogy rátaláljanak a csángó múlt és jelen igazságára, jelezte Halász Péter a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus főtanácsosa a Bibliotheca Moldoviensis sorozat bemutatása kapcsán november 20-án, a budapesti Magyarok Házában. A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület és a Magyarok Világszövetsége Szent László Akadémiája tizennégy, a közelmúltban megjelent, de eddig Magyarországon még be nem mutatott verseskötettel, monográfiával, sorozattal, naplóval és regénnyel kedveskedett az egybegyűlteknek. Az este egyik szereplője volt az 1978-ban, Magyarfaluban született Iancu Laura, akinek első verseskötete 2004-ben jelent meg Csíkszeredában Pár csángó szó címmel. A négy diplomával rendelkező költő most második, Karmaiból kihullajt című verseskötetéből olvasott fel. Bemutatták a Bakó megyei Somoskán született Demse Márton önéletrajzi fogantatású kötetét /Somoskai tél/, Halász Péternek a moldvai magyarok hagyományos állattartásával foglalkozó monográfiáját, Csoma Gergely szobrászművész naplójának segítségével a tanári pálya is fölvillant. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Csángók pesti diadala. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

2007. december 7.

Tegyük együtt szebbé a csángóföldi magyar gyerekek Mikulását címmel szervezett mesekönyvgyűjtést – Korodi Attila környezetvédelmi miniszter kezdeményezésére – a Csíki Területi RMDSZ, közösen Csík Terület Ifjúsági Tanácsával, illetve a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatósággal. A gyűjtésbe 22 csíkvidéki település, illetve Csíkszereda kapcsolódott be. Az adományozók a könyv első lapjára pársoros üzenetet, illetve a postacímet írtak, hogy az ajándékozott könyvek nyomán barátságok szülessenek. A Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság nyáron már szeretne tábort szervezni azoknak a gyerekeknek, akik levelezni kezdenek. 1330 könyvet sikerült összegyűjteni, Korodi személyesen vitte el a mesekönyveket Bákóba, Somoskára és Lészpedre. /Csíki mesekönyvadomány Moldvába. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./

2008. július 3.

Két éve működik a kolozsvári Excalibur Bábtheátrum Demeter Ferenc vezetésével, országszerte több előadást mutattak be. Demeter Ferenc bábjátékosnak, nem bábszínésznek vallja magát. A gyerekek mindenütt örömmel fogadták őket. Nyáron a Somoskai Napokra van meghívásuk, csángó magyar gyerekeknek adják elő a Kurta mesék garabonciásról című bábjátékot. Demeter Ferenc elmondta amatőr magántársulatuk anyagi gondokkal és eszközhiánnyal küszködik. Kis összegekkel támogatja őket a Communitas, a Brassai Sámuel Alapítvány, csángóföldi és a petrozsényi turnéjukat az RMDSZ segíti. Azt tervezik, hogy nevet változtatnak, az Excalibur Bábtheátrum helyett a Garabonciás nevet fogják felvenni. /Varga Melinda: Bábra megy a játék. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

2008. szeptember 8.

A Klézse melletti Somoska csángó faluban egy hónapja, volt a IX. Somoskai Faluhét. Tiszteld múltad, őrizd a hagyományt, hogy tudd ki vagy! – ez volt a rendezvény mottója. Somoskán kiprédikálják a templomban, ha magyar órára jár a gyerek. Zajlottak a gyerekfoglalkozások, agyagozás, gyöngyfűzés, gyertyaöntés, bábjátékozás, ezt a cikkíró vezette, azért jött a csángó faluba, volt tánc- és ének tanítás is. A szomszédos falvak táncos bemutatót tartottak. A rendezvényekhez mindenféle engedély kellett, illetékkel, néhánynál kijelentették: nem lehet. /Demeter Ferenc: Somoskai csodahét. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

2008. szeptember 18.

60 ezer katolikus csángó ismeri valamilyen szinten a nyelvet Tánczos Vilmos néprajzkutató 1994-96-os kutatása szerint. Azóta folyamatos a nyelvromlás. Tánczos Vilmos újra felméri a csángó falvak nyelvi állapotát. Több mint tíz év elteltével még mindig a Tánczos-féle számokat idézik tanulmányokban, ugyanis a népszámlálási adatokból eltűnt a moldvai magyar etnikum. A legutóbbi, 2002-es népszámlálás szerint a 232 045 moldvai katolikus közül „hivatalosan” csak 2015 személy tekinthető magyarnak. Több mint tíz év alatt nagyon sok minden megváltozott. A modernizációval a hagyományos életvilág fokozatos eltűnik és a hatalmas méretű a migráció. A nyelvi tudatosság növekedett. Pozitív változás is történt, az utóbbi évtizedben – korlátozott módon, de – beindult a magyar nyelvű oktatás. Ez azonban a magyar nyelvet ismerő gyermekeknek csak mintegy 10−12%-át érintette. Kihalt az az idős nemzedék, amely anyanyelvi szinten ismerte még a hagyományos kultúrát, ideértve a tájnyelvet is – elvesztésükkel a tudás átadásának esélye a fiatalabb nemzedékeknek drasztikusan csökkent. Tánczos Vilmos a télen 36 csángó települést járt végig; a terepmunkát folytatja. Azt is megvizsgálja, egy-egy generációs csoport esetében milyen szintű a magyar nyelv ismerete. A csángók esetenként ékes magyar nyelven mondják el, hogy ők nem tudnak magyarul, alulértékelik a saját nyelvüket. Ugyanakkor még egy olyan székelyes csángó faluban is, mint Somoska, hihetetlen mértékű a nyelvromlás: 15 éve a gyerekek is jól tudtak magyarul, ma már csak értenek, de kizárólag románul beszélnek. Moldvában nyelvcsere zajlik – szögezte le a kutató. Tánczos Vilmos nem lát lehetőséget a nyelvi asszimiláció megállítására, de a magyar oktatási programot mindenképpen folytatni kell. /Tánczos Vilmos Hozzászólás a moldvai „magyarórák” kérdéséhez című írása megjelent a Moldvai Magyarság júniusi számában. / – 20 vagy 21 településen lesz idéntől magyar anyanyelvi oktatás Csángóföldön, remélhetőleg Szitáson és Dumbraveniben is sikerül elindítani a csoportokat – közölte Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője. Az iskolai oktatási helyszíneket hatósági akadályozás miatt nem sikerült bővíteni, maradt a 15 település; az MCSMSZ oktatási programjában jelenleg 40 fölött van a pedagógusok száma, 48 az irodai adminisztrációs személyzettel. Jelenleg a mintegy 1500 gyereket vontak be, majdnem ezren az iskolában is tanulják a magyart mint anyanyelvet, heti 3-4 órában. /Új “kemény számok” kellenek – Hányan vannak és mennyire beszélnek magyarul a csángók? = Transindex. ro, szept. 17./

2009. június 25.

Klézsén, az öt falurészből – Buda, Somoska, Klézse, Tyúkszer, Pokolpataka – álló nagyközségben egyedül Duma András ül dologidőben a számítógépe előtt – miután a reggeli órákban elvégzi a ház körüli teendőket –, pályázatok után kutat, leveleket ír, naponta többször megfordul a Magyar Házban, és folyton szervez valamit. Úgy tartja, a Kárpátokon kívül felejtett csángómagyaroknak újra meg kell tanulniuk kultúrájukat, ezért kihasználnak minden lehetőséget, ami ezt segíti. Tanév közben a helyi iskolában heti három órában és a délutáni foglalkozásokon tanítják a gyermekeket magyarul írni, olvasni, megtanítják énekeiket, táncaikat, a Magyar Házban pedig bővítik földrajzi és történelmi ismereteiket. A Szeret-Klézse Alapítvány kezelésében lévő Magyar Házat folyton bővítik, már olyan sok a gyermek, hogy nem férnek a jelenlegi helyiségekben. /Fekete Réka: Klézsei pillanatkép. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 25./

2009. november 14.

Csíkszeredában mondták, hogy csángó vagyok, ott tudtam meg, hogy sem román, sem magyar nem vagyok. – A templomban úgy tanultam meg a Miatyánkat románul, hogy nem értettem. Ezeket a gondolatokat moldvai csángó származású fiataloktól jegyezték le, akik felsőfokú iskolákat végeztek, életükkel, hivatástudatukkal példát mutatnak otthon maradt falustársaiknak. Nem felejtették el, hogy honnan jönnek, mit hoztak otthonról. A tíz csángó fiatal jelen volt azon a bákói konferencián, melyet a budapesti Teleki László Alapítvány októberben szervezett Veszélyeztetett örökség, veszélyeztetett kultúrák/A moldvai csángók címmel. Bogdán Tibor Magyarfaluban született, ott nevelkedett, jelenleg a csángó ügyek elkötelezettjeként keresi kenyerét Budapesten, a Máltai Szeretetszolgálat mellett működő Csángó Koordinációs Irodában, és a Csángó Tükör főszerkesztőjeként ad hírt a világnak szülőföldjéről. A csíkszeredai József Attila Gimnázium igazgatónője, Bartha Erzsébet és Györgydeák Lajos csíkmenasági plébános úgy él a fiatalok emlékezetében, hogy nélkülük nem bírták volna ki Csíkszeredában, a családtól távol, és egy olyan környezetben, ahol csúfolták, lenézték őket. A magyarfalusi Pogár Róbertet Gergely István plébános irányította a papi pályára. Veszprémben végezte el a teológiát, Olaszországban egyházjogot tanult, két éve Murakeresztúron plébános. Pogár szerint a magyar mise ügyében stratégiát kellene változtatni, aminek alapja a párbeszéd lenne, vegyes bizottságot kellene létrehozni. Petrás Máriát énekesként, képzőművészként sokfelé ismerik, legutóbbi nagy sikerű, Mária erejével című kerámiakiállítását a háromszéki közönség is láthatta a zabolai Csángó Múzeumban. Nem Petrás Mária az egyetlen csángó fiatal, aki a népi kultúrából meríti az életéhez szükséges eligazítást, a magyarfalusi Iancu Laura ezt ekképpen fogalmazta meg: ,,A néprajzban, a népi kultúrában látom azt a hidat, ami összeköt azzal a világgal, ahová tartozom. ” Iancu Laura Budapesten tanítóképző főiskolát és párhuzamosan teológiát végzett, majd beiratkozott politológiára, jelenleg doktori dolgozatát írja. Laczkó Flórián Lábnyikból indult, jelenleg a horvát határ melletti Zákányban plébános. A külsőrekecsini Ignácz Mónika kicsi korától festő akart lenni, és el is érte. Vizuális és kommunikáció szakon végezte a főiskolát Nyíregyházán, utána a pécsi képzőművészeti egyetemen tanult, már csak a szakdolgozatot kell megírnia. A lujzikalagori Solomon Adrián Budapesten diplomázott a külkereskedelmi főiskolán, jelenleg a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. A somoskai Benke Grátzy jelenleg Gyöngyösön zenész, művelődésszervező főiskolát végzett. /Fekete Réka: Nem felejtették el, honnan indultak (Csángó fiatalok itthon és Magyarországon). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-67




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998