Szept. 14-én Bécsben a Nemzetközi Erdély Bizottság tartott sajtótájékoztatót. Eva-Maria Barki, a bizottság nevében bejelentette, hogy a Strasbourgba tartó erdélyi diákok nem jelentek meg a sajtótájékoztatón, mert megtorló intézkedéseket helyeztek kilátásba a fiatalok ellen. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egy hónappal ezelőtt elfogadott román katonai doktrína lehetőséget nyújt a román hadseregnek a magyar kisebbség elleni fellépésre. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16-17./ Eva-Maria Barki hangsúlyozta, vezető román, szlovák és jugoszláv politikusok "élénk utazási aktivitásában" a három szomszédos ország magyar kisebbségekkel szembeni politikájának összehangolása rejlik. Mindez egyfajta "új kisantant" alakulásának veszélyét rejtheti magában. /Új Magyarország, szept. 15., Magyar Hírlap, szept. 15./
1995. szeptember 18.
Kozma Szilárd költő /Csíkszereda/ szept. 15-én az oktatási törvény elleni tiltakozásul éhségsztrájkba lépett. Indoklásul elmondta, hogy román iskolába járt, ebből semmi előnye nem származott, sőt, rendkívüli nehézséget okozott, nyomasztó idegenségérzetben telt el gyermekkora. A sztrájk mellett akkor döntött végérvényesen, amikor olvasta az Evenimentul Zileiben, hogy a Strasbourgba bicikliző fiatalokat a magyar kémszolgálat pénzeli. Azt is követeli, hogy Horn Gyula miniszterelnök kérjen bocsánatot azért, mert Brünnben megegyezett Vacaroiu kormányfővel, hogy szakértők fogják megtárgyalni az oktatási törvény alkalmazásának enyhítését. Horn Gyulának "nincs joga fejünk felett kiegyezni Vacaroiuval". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./
1995. szeptember 19.
A Strasbourgba tartó kerékpáros Ifjúsági Karaván szept. 15-én és 16-án esős-szeles időben folytatta útját Ausztriában, majd Németországon át. A résztvevők az útjukba eső városokban ismertették utazásuk célját. Szept. 18-án érkeztek Strasbourgba, az Európa Tanács épületéhez, útjuk végcéljához. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 18., 620. sz./ Strasbourgban Jutta Gützkow asszony, a Politikai Ügyek Igazgatóságának vezetője és Heiner Klebes, a Parlamenti Közgyűlés főjegyzője hallgatta meg az Ifjúsági Karaván tagjainak a tanügyi törvénnyel kapcsolatos panaszait és kifogásait. Szept. 19-én a fiatalok találkoztak Habsburg Ottóval, az Európa Parlament képviselőjével, a Páneurópai Unió elnökével. A tiltakozó akció résztvevői sajtótájékoztatón ismertették útjuk célját. A küldöttség találkozott a strasbourgi protestáns egyházak vezetőivel, akik ígéretet tettek arra, hogy kifejezik aggodalmukat a romániai magyarság jogainak megsértése és az egyházi vagyon visszaadásának elmaradása miatt. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 19./
1995. szeptember 24.
Az RMDSZ SZKT szept. 23-24-én Gyergyószentmiklóson ülésezett. Elhatározták a Gazdasági és Szociális, illetve a Falupolitikai és Mezőgazdasági Főosztály létrehozását. Tamás László lemondott az ifjúsági alelnöki tisztségről, a helyébe Nagy Zsolt került. Az SZKT határozata értelmében a tanügyi válságbizottság tovább működik. Az SZKT meghallgatta Tőkés László tiszteletbeli elnök -távolléte miatt - levélben megfogalmazott helyzetelemzését és javaslatait. Markó Béla prioritásként jelölte meg az oktatással kapcsolatos feladatokat. Az SZKT testületileg részt vett azon a tiltakozó fórumon, amelyre a Strasbourgból visszatért Ifjúsági Karaván tagjainak gyergyószentmiklósi fogadása adott alkalmat. Az SZKT állásfoglalást tett közzé, ebben szolidaritást vállal a veszélybe került vajdasági magyarsággal. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 25., 625. sz./ Immár hagyományosan késve kezdődött Gyergyószentmiklóson az SZKT ülése, mert a képviselők késve érkeztek. A 132 tagjából estére csak nyolcvanan érkeztek meg. Másnap ugyancsak hamarabb kezdtek távozni, így a tervezett tíz napirendi pont tárgyalására nem volt mód. Buchwald Péter javasolta, hogy az RMDSZ indítson jelöltet a köztársasági elnöki választáson. Toró T. Tibor három állásfoglalást javasolt: szolidaritásvállalás a vajdasági magyarokkal, az Iliescu megbékélési nyilatkozatával kapcsolatban, a magyar kormány felhívása határozottabb fellépésre a tanügyi törvénnyel kapcsolatban. A képviselők megszavazták a javaslatot, az ülés befejezéséig csak a szolidaritási nyilatkozat készült el. - A tanügyi törvény elleni tiltakozó akcióról kiderült, hogy helyi szinten nem olyan lelkesek az emberek. A szülők és gyermekek nem akarnak konfliktust román társaikkal, a tanárok féltik állásukat. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 27./
1995. szeptember 27.
Oliviu Gherman szenátusi elnök elutasította a kisebbségeknek adandó jogok gondolatát szept. 27-én Strasbourgban, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén mondott beszédében. A kisebbségi követelések kapcsán egyenesen a náci fajelméletre utalt. Gherman beszélt Iliescu "bátor kezdeményezéséről", a román-magyar megbékélésről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./ Ugyanezen a napon, Strasbourgban, az ET közgyűlésén felszólalt Adrian Paunescu szenátor, a román küldöttség tagja, azt állítva, hogy a jugoszláv konfliktus igazi oka: az Antall-kormány "felfegyverezte Horvátországot, hogy hatékonyabban tudja szétverni Jugoszláviát". Ebben Jeszenszky Géza játszott kulcsszerepet. Jeszenszky Géza, az ET parlamenti közgyűlésén részt vevő magyar küldöttség tagja válaszában leszögezte, hogy a magyar kormány legálisan adott el fegyvereket Horvátországnak, ráadásul 1990-ben még béke volt a térségben. Paunescu vádaskodását visszautasította Bársony András, a magyar küldöttség vezetője, és kérésére Miguel Angel Martínez úgy döntött, hogy Paunescu egyes szavait - mint az ET szellemével összeegyeztethetetleneket - törlik az ülés jegyzőkönyvéből. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 29., Magyar Hírlap, szept. 28./
1997. január 28.
Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének ülésszakán Strasbourgban a magyar küldöttség kezdeményezésére találkozót tartottak a román küldöttséggel. A román küldöttség tagjai között volt Frunda György RMDSZ-szenátor, Melescanu volt külügyminiszter és Nastase volt képviselőházi elnök is. A találkozón részt vett Daniel Tarschys, az Európa Tanács főtitkára is. A megbeszélésen a magas szintű magyar-román parlamenti kapcsolatok kialakításáról volt szó. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./ A román küldöttség hazatérése után sajtóértekezletet tartott. Frunda György elmondta, hogy az ET egyezmény-javaslatában európai nemzetiségről volt szó. Frunda viszont javasolta, hogy ne európai nemzetiség szerepeljen az egyezményben, hanem európai állampolgárság. Javaslatárt elfogadták. Azzal érvelt, hogy 1990 után az ET és más nemzetközi szervezetek állampolgárságról beszélnek és külön orvosolják a nemzeti kisebbségek jogait. /Zsehránszky István: Ahogy mi kinézünk... Strasbourgban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 7./
1997. március 2.
Febr. 16-20-a között Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke olaszországi és franciaországi utazáson vett részt. Christoph Pan, az Európai Kisebbségi Népcsoportok Szövetségének volt elnöke meghívására Dél-Tirolba látogatott, majd a Kisebbségi Nyelvek Frakcióközi Bizottságának meghívására Strasbourgba utazott. Febr. 17-én Dél-Tirolban, Bolzanóban tartott előadást a romániai helyzetről, febr. 20-án Strasbourgban Tőkés Lászlót fogadta Jeron Schokkenbroek, az Emberi Jogok Igazgatósága Kisebbségi Osztályának igazgatója. Ugyanazon a napon az Európa Parlament keretében havi ülését tartotta a Kisebbségi Nyelvek Frakcióközi Bizottsága, melyen Tőkés László a romániai magyarság helyzetét mutatta be. /"Integrációra törekszik" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./
1997. március 7.
Harmadik alkalommal osztotta ki díjait a Bocskai Szövetség, ezúttal Kolozsváron, márc. 8-án, Bocskai István fejedelem szülővárosában. Dr. Kreczinger István, a szövetség elnöke megnyitó beszédében elmondta, hogy az 1995-ben alapított Bocskai-díj mindenekelőtt erkölcsi elismerés a magyarság ügyének szolgálatát felvállaló személyiségek, intézmények számára. Az évente kiosztott díjakat egy erdélyi, egy magyarországi és egy Nyugaton élő közéleti személyiség veheti át. Idén Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök kapta a Bocskai-díjat, Magyarországról Hegedűs Lóránd református püspök, a nyugatiak közül pedig Fabienne Wassmer asszony, a strasbourgi francia-magyar egyesület elnöke nyerte el a díjat, aki Kolozsvár polgármesterének önkényeskedése ellen többször felemelte szavát. Wassmer elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen. Bocskai-díjban részesültek még Kolozsvár RMDSZ-es városi tanácsosai. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./
1997. április 7.
Az Európa Tanács Strasbourgban ülésező parlamenti közgyűlésének jogi bizottsága ápr. 7-én megszavazta Románia felügyeletének felfüggesztését. Ebben a kérdésben még nyilatkozni kell az ET politikai bizottságának és parlamenti ülésének is, valószínű, hogy ott is hasonló döntés születik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./
1997. április 23.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének április 23-i ülésén, Strasbourgban, a Romániával kapcsolatos jelentés vitájában felszólalt Frunda György szenátor, a román parlamenti küldöttség állandó RMDSZ-képviselője. Gratulált a jelentéstevőknek munkájukért, elmélyült és tárgyilagos jelentésükért, és köszönetet mondott nekik a Romániával szemben tanúsított politikai bizalomért. Az 1993. évihez képest lényegesen megváltozott romániai helyzetről szólva elmondotta, hogy az 1996. novemberi választások nyomán a sovén, antiszemita és intoleráns beállítottságú neokommunista kormányt egy demokratikus koalíciós kabinet váltotta fel, és hangsúlyozta, hogy a mai parlamenti többségben és kormányzatban megvan a politikai akarat és erő a demokrácia és a jogállam elveinek tiszteletben tartására, az Emberi Jogok Európai Egyezményének megfelelő törvények elfogadására és alkalmazására. Ugyanakkor elmarasztalóan szólt a volt kormány kétszínű magatartásáról, amely sokat ártott Romániának és veszélybe sodorta az ország első körben történő NATO-betagolódását. Meggyőződésünk - mondotta Frunda György -, hogy Románia csak az ET-ban tanúsított nyíltsággal és őszinteséggel hozhatja be az utóbbi négy évben felhalmozódott hátrányát, csak ez vezethet el oda, hogy megszűnjön az ország monitorizálása és Románia visszanyerje esélyeit az első körben való euroatlanti integrációra. Sok mindent meg kell valósítanunk igen rövid idő alatt - tette hozzá, és itt azokról a törvényekről szólt, amelyeket egy éven belül el kell fogadnia a román törvényhozásnak. Ezek sorában említette a kommunista rendszer által elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatását, a fegyházak és árvaházak helyzetének javítását, a rasszizmus, idegengyűlölet és intolerancia elleni hatékony küzdelmet. Ennek kapcsán szólt a romániai nemzeti kisebbségek, elsősorban a magyar kisebbség helyzetéről. Az RMDSZ a koalíciós kormányban való részvételével bizonyítja, hogy nemcsak a romániai nemzeti közösségek jogainak kivívásában és tiszteletben tartásában érdekelt, hanem abban is, hogy kivezessük az országot a gazdasági és társadalmi válságból. "Részvételünk a koalíciós kormányban önmagában nem oldja meg a romániai nemzeti közösségek problémáit, de eszköz e gondok megoldására. Módosítanunk kell a romániai nemzeti közösségeket hátrányosan megkülönböztető tanügyi törvényt és helyhatósági törvényt, el kell fogadnunk a nemzeti kisebbségekről, illetve a vallási közösségekről szóló törvényeket" - hangoztatta Frunda György, majd említést tett arról, hogy folyamatban van a piacgazdaság meghonosítását és a leghátrányosabb helyzetűek szociális védelmét szolgáló törvények kidolgozása és elfogadása. "Tesszük mindezt nem csupán azért, mert e törvények elfogadását nemzetközi szervek ajánlják, hanem mert ez a román állampolgárok érdekében áll. Nem érhetünk el sikereket a nemzetközi szervezetek, elsősorban az Európa Tanács segítsége nélkül. Románia monitorizálásának megszüntetése és az itt tett ajánlások olyan segítséget és politikai bizalmat jelentenek számunkra, amelyet mi, a jelenlegi parlamenti többség és kormánykoalíció viszonozni fogunk" - jelentette ki végezetül Frunda György, majd kérte a Parlamenti Közgyűlés részvevőit, hogy szavazzák meg a határozattervezetet és az ajánlástervezetet a szakbizottságok által előterjesztett formában. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 24., 1015. sz./
1997. április 29.
A szenátus ápr. 29-i ülésén Vasile Vacaru, a volt kormánypárt /TDRP/ szenátora politikai nyilatkozatában elítélte Frunda György szenátornak az Európa Parlament Románia monitorizálása feltételes lezárását is tárgyaló strasbourgi felszólalása során tett ama állítását, miszerint a korábbi román kormányzat xenofób, antiszemita, kisebbségellenes beállítottságú, neokommunista színezetű hatalom volt. A válaszadás jogán Frunda György ismételten felvállalta kijelentését, emlékeztetett a romániai magyarságot, az RMDSZ-t, a hazai cigányságot, az amerikai nagykövetet személy szerint ért nacionalista-soviniszta vádaskodásokra, de a privatizálási folyamat akadályozására is. Kijelentette, hogy ezeknek az európai nyilvánosság előtt köztudottnak számító, sajnálatos vétségeknek az őszinte elismerése csak növelheti Románia újabban elnyert hitelességét és a válságból való kijutás esélyeit. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 30., 1018. sz./
2000. október 6.
Az Európa Parlament képviselői megvitatták és megszavazták azokat a jelentéseket, amelyek az EU- csatlakozásra váró országokat mutatták be. A Romániára vonatkozó jelentést okt. 2-án vitatta meg az Európa Parlament Strasbourgban. A jelentés szerint a romániai helyzet komoly aggodalmakra ad okot, azonban az ország ráállt a gazdasági fellendülés útvonalára. Egyelőre Románia nem tett eleget a csatlakozáshoz szükséges gazdasági előfeltételeknek, azonban általában betartja a politikai előfeltételeket. Az ország gyenge pontjait a korrupció, az árvaházak helyzete és a cigányság társadalmi beilleszkedésének megoldatlansága képezik. Az Európa Parlament képviselői felszólították a román hatóságokat, hogy alkalmazzák a középtávú gazdasági fejlesztés stratégiáját, amit a román kormány előterjesztett, és az Európa Bizottság elfogadott. Aggodalomra ad okot a romániai környezetvédelem helyzete. A jelentés kimondta, hogy Romániának meg kell változtatnia az árvaházakkal szembeni magatartását. Az európai képviselők megszavazták júliusban azt a javaslatot, hogy Románia kerüljön le a vízumköteles országok listájáról. /Románia helyzete aggodalmakat kelt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./
2000. november 14.
Nov. 12-én és 13-án ismét Romániába látogatott Dávid Ibolya. A magyar igazságügyi miniszter ez alkalommal Margittán Ady-emléknapon vett részt, majd Temesváron millenniumi emlékzászlót adott át. Elmondta, hogy Margittán Ady Endre mának szóló üzenetéről tartott beszédet. Megtiszteltetésnek érezte, hogy a temesvári római katolikus püspökségnek hozhatta el a millenniumi zászlót. - Valamennyi eddigi millenniumi zászlóátadás közül számomra a mostani volt a legmegrendítőbb és egyben a legszebb - mondotta. Reményei szerint Temesváron román kollégájával, Valeriu Stoica igazságügyi miniszterrel is találkozik, akinek ismét felveti a Temesvári Magyar Ház visszaszolgáltatásának ügyét. /(tibori): Dávid Ibolya: Ez volt a legszebb millenniumi zászlóátadásom. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./ Nov. 12-én Temesváron felekezeti hovatartozástól függetlenül mindenki eljött a Millennieumi templomba, hogy részese legyen a Magyar Millennium 2000 feliratú történelmi zászló ünnepélyes fogadásának. A szentmisét Roos püspök celebrálta. Tamáskó Péter Pál marosi főesperes szentbeszédet kifejtette, hogy "a magyar millenniumi zászló sajátságos módon irányítja figyelmünket Szent István királyra, életművére és példájára", aki országépítő tervének részeként alapította 1030 táján ezt az egyházmegyét, melyet az I. világháborút követő politikai döntésig Csanádi Egyházmegyének neveztek. Dávid Ibolya hangsúlyozta: "Történelmi zászlót hoztam ide, melynek alapszíne a fehér, a tisztaság és a remény színe. Középen a Szent Korona, Európához tartozásunknak a hiteles szimbóluma, vallási, szellemi és kulturális összetartozásunk jelképe. A béke, a szeretet és a testvériség zászlaját olyanok közé hoztam, akik a legnehezebb körülmények között is megőrizték a hitet, az anyanyelvet, a jó pásztor nyája nem hullott szét. Megtiszteltetés számomra, hogy éppen a Millenniumi templomban adhatom át a millenniumi zászlót azoknak, akik tizenegy évvel ezelőtt felemelték szavukat a zsarnokság ellen, és győztek. Csoda történt! A gyűlöletnél erősebb volt a szeretet és a remény; a millenniumi zászló szintén a remény és a szeretet szimbóluma." Ezután a vendég a zászlót átnyújtotta Roos Márton megyéspüspöknek. Toró T. Tibor, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke a megye magyarsága nevében mondott köszönetet dr. Dávid Ibolya miniszter asszonynak a megtisztelő ajándékért. /Sipos János: Kereszténységünk 1000 éves évfordulója. Millenniumi zászló - jelkép és üzenet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./ Az ünnepségen Szabó Dénes temesvári esperes figyelmeztetett: ebben az évben 137 elhalálozást és csak 55 újszülöttet jegyeztek be az itteni plébánián, utóbbiak közül is csak öt vegyes házasságban született és négy tiszta magyar volt. A Roos Márton temesvári püspök celebrálta szentmisén elsőként dr. Dávid Ibolya vehette magához Krisztus testét. Dávid Ibolya beszédében elmondta: "Az elszakított nemzetrészben élő magyarság anyanyelve, kultúrája, etnikai-vallási hovatartozása okán nap-mint-nap sérelmeket szenved. Akikről a hivatalosság szintjére emelt torz történelem és türelmetlenség azt kívánja bebizonyítani, hogy betolakodók, vagy azok utódai. Minden ilyen megkülönböztetés, az anyanyelv tiltása lelki félszegséghez, bénasághoz vezethet. Elsorvaszthatja az öntudatot és az önbizalmat, kiolthatja a hitet, és ahol kihal a hit, ott kihal a lélek. De ma olyan nagyságok közé hoztam el a Millenniumi Zászlót, akik egy tizenegy évvel ezelőtti decemberi vasárnapon, magyarok, románok és más nemzetiségűek, összegyűltek és élő láncot alkotva védték lelkipásztorukat. A jó pásztor nyája nem hullott szét, de napról napra nőtt. A rémuralom itt alkalmazott először erőszakot, az Opera téren békés tüntetőkre lőttek és a román forradalom első mártírjainak vére itt hullott.". Az akkor kivívott szabadság egyik szimbólumaként, - dr. Dávid Ibolya hathatós segítségével, - az aradi Szabadság szoboregyüttes is kiszabadult börtönéből. /Millenniumi zászlót kapott a bánsági magyarság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./ Az RMDSZ Temes megyei szervezete sajtótájékoztatóján Bodó Barna szenátorjelölt elmondta: dr. Dávid Ibolya magyar igazságügy-miniszter nov. 12-én, vasárnap, a Millenniumi Zászló átadása előtt, zárt ajtók mögött a helyi magyarság képviselőivel tárgyalt. Napirenden szerepelt a tárgyalás színhelyét is jelentő temesvári Magyar Ház visszaigénylésének kérdése. A miniszter asszony továbbra is felelősséget érez a bánsági magyarság jogos tulajdonát képező ingatlan sorsa iránt és megpróbál közbenjárni román kollégájánál, Valeriu Stoicánál ennek érdekében. A temesvári Magyar Ház körüli jogi visszaélések miatt a helyi magyar érdekképviselet a strasbourgi nemzetközi törvényszékhez fordult - nyilatkozta Bodó Barna. A tárgyalások napirendjén szerepelt a Nagycsanád-Kiszombor határátkelő nyitvatartásának meghosszabbítása is. /(Pataki Zoltán): Magyar Ház és határátkelő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./
2000. április 1.
Temesváron márc. 27-én RMDSZ-fórumot tartottak. A megyei szervezet elnöke, Toró T. Tibor elmondta, a mintegy 7-8000 kérdőív, szétküldésének a célja "megmozgatni" a temesvári magyarságot, "közelebb kerülni a választókhoz". Rövid beszámolót tartottak négyéves tanácsosi tevékenységükről Dukász Péter és dr. Oberst László városi, valamint Bodó Barna és Marossy Zoltán megyei tanácsosok. Szóba került a temesvári Magyar Ház és a nemrég leleplezett, majd vandál módon összetört Klapka-emléktábla helyzete. A Magyar Ház "magántulajdonként" hamarosan lekerül a jogtalanul elkobzott közösségi ingatlanok listájáról, az összetört emléktábla ügyében pedig folyik a nyomozás... Halász Ferenc politikai alelnök elmondta, kevés esély van rá, hogy a tábla visszakerüljön a Klapka-házra, mert a város jelenleg a volt tulajdonosokkal pereskedik az épületért és ezért nem adhat ki építési engedélyt ez ügyben. Többen javasolták, hogy a Magyar Ház perét el kell vinni egészen a strasbourgi nemzetközi bíróságig. Fórika Éva jogásznő szerint azonban ezt csak végső megoldásként kell igénybe venni. Toró Tibor professzor szóvá tette, hogy Temesvár nagy szülöttei közül Pesthy Frigyes, Kerényi Károly és sok más magyar személyiség megérdemelne egy-egy utcát a Bánság fővárosában. - Létrejött a DMKT Eurorégió, nemcsak németországi, hanem jól fizetett magyarországi munkalehetőség is kínálkozik. - Varjason a román osztályokban 28-an igényelték a magyar nyelv fakultatív oktatását. Az érem másik oldala: van a megyében már néhány olyan magyar óvoda, pl. Nagyszentmiklóson, amelyben több a román gyerek, mint a magyar, ezért az oktatás inkább román nyelven folyik... /Pataki Zoltán: Strasbourgba kell vinni a Magyar Ház ügyét? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1-2./
2000. április 17.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök első hivatalos bukaresti látogatásának látványos sikertelensége a magyar médiából csendes, ironikus elmélázást, a románból kínos feszengést váltott ki, állapította meg Kereskényi Sándor. Azt azonban sejteni lehet: mind Strasbourg, mind Brüsszel levonja majd a megfelelő konzekvenciákat. Közelednek a választások, s "ilyenkor a magyarral szóba állni nem a legjobb kampányfogás." - összegezte a történteket az újságíró. /Kereskényi Sándor: Hazugságok nélkül. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 17./
2000. május 12.
A román és az orosz külügyminiszter megállapodott arról, hogy szakértői szinten felújítják a tárgyalásokat a két ország közötti alapszerződésről - jelentette be ápr. 11-én Petre Roman, aki Igor Ivanovval az előző napon Strasbourgban, az Európai Tanács miniszteri bizottsága ülésének keretében egyezett meg erről. Az alapszerződés ügye negyedik éve holtponton van, miután 1996-ban Románia az utolsó pillanatban visszalépett attól, hogy parafálja a szerződéstervezetet. Románia 1991-ben alapszerződést kötött a Szovjetunióval - néhány hónappal annak felbomlása előtt. 1996-ban a közelgő választásokra való tekintettel a Vacaroiu-kormány akkor közölte Moszkvával, hogy nem parafálja a szerződés tervezetét, amikor az akkori orosz külügyminiszter, Jevgenyij Primakov már a Bukarestbe tartó repülőgép fedélzetén ült. Ion Iliescu akkori államfő azért visszakozott, mert a tervezett szöveget Romániában kemény bírálatok érték. A diplomáciai vita egyik következménye az lett, hogy miközben Románia gyakorlatilag teljes mértékben kiszorult az orosz piacról, az energiahordozók importfüggősége fennmaradt, s így évi 1 milliárd dollárt meghaladó román hiány alakult ki a kétoldalú kereskedelmi forgalomban. Román részről elsősorban azt szeretnék elérni, hogy az alapszerződés ítélje el a Ribbentrop-Molotov paktumot. Bukarest álláspontja az, hogy a paktum elítélésével megteremtődik annak feltétele, hogy visszakövetelje Besszarábiát és Észak-Bukovinát. A Románia által vitatott hovatartozású két terület jelenleg a Moldovai Köztársaság, illetve Ukrajna része. /Román-orosz alapszerződés. Felújítják a tárgyalásokat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./
2000. május 31.
Strasbourgban nyilvánosságra hozták az Európa Tanács szervezett bűnözés és pénzmosás megfékezésével foglalkozó szakértői csoportjának Romániáról szóló jelentését. A jelentés szerint Románia a hírhedt "balkáni útvonal" fontos állomása, főleg ami a drogcsempészést illeti. "Szervezett bűnözői csoportok tevékenykednek az országban, a pénzmosás pedig nagyrészt a bankrendszeren keresztül történik." /E. Ferencz Judit: Az Európa Tanács jelentése elmarasztalja Bukarestet. Románia: virágzó pénzmosoda. = Krónika (Kolozsvár), máj. 31./
2000. július 1.
Jún. 29-én tartották meg a bukaresti Legfelső Törvényszéken Debreceni Ferenc, Ulicsni Ferenc magyar állampolgárságú teherautó-sofőrök, valamint Rosonczi Levente román állampolgár tárgyalását. A fővárosi Rahova-börtönben bizonyítékok hiányában fogvatartottakat még alapfokon csempészés, lopás és sikkasztás vádjával 11 év börtönbüntetésre ítélték, holott a Cigaretta-bortány valódi bűnöseinek is jóval enyhébb büntetéseket szabtak ki. Nem igényel különösebb jogi ismereteket felmérni, melyik bűncselekmény súlyosabb - nem beszélve arról, hogy a fent említett vádlottakat a törvény által előírt jogaik megszegésével, bizonyítékok hiányában tartoztatták le 1998 júniusában. Miután a Prahova megyei Táblabíróság jóváhagyta az alapfokú döntést, a vádlottak fellebbeztek. A Legfelső Törvényszéken hivatalos fordító hiánya ürügyén már egyszer elnapolták a tárgyalást, most pedig az idéző eddig ismeretlen okokból kifolyólag nem érkezett meg a börtönbe, a vádlottakat tehát nem szállították a törvényszékre. Az elnöknő autót küldött a vádlottakért, így kétórás késéssel ugyan, de megérkeztek a tárgyalásra. A hivatalos fordítót a Legfelső Törvényszék leendő, még át nem adott székhelyére kalauzolták. A tárgyaláson jelen volt Dr. Matuszka István budapesti ügyvéd, akinek kulcsszerepe lehet a per további alakulásában, hiszen a Romániában érvényben lévő törvényrendszer lehetővé teszi, hogy indokolt esetben a strasbourgi törvényszékhez forduljunk. A Legfelső Törvényszék végleges döntését július 11-én hozza nyilvánosságra. Szász Zita, a két magyarországi vádlott ügyvédje a vádlottak ártatlanságát igazoló tényeket felmutatva a döntéshozó szervek objektivitásban bízik. /(Szász Attila): Az idéző nem érkezett meg a börtönbe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./
2000. július 1.
A Marosvásárhelyi Ítélőtábla jún. 28-án jogerősen három év és két hónap börtönbüntetésre ítélte a csereháti görög katolikus apácák kitessékelése miatt magánlaksértéssel vádolt Bardóczy Csaba székelyudvarhelyi lakost, volt megyei önkormányzati képviselőt. Bardóczynak jogában áll a Strasbourgi Emberjogi Bíróság elé terjeszteni az ügyet. A vádlottal eddig nem sikerült kapcsolatba lépni: értesüléseink szerint Bardóczy Csaba jelenleg nem tartózkodik Székelyudvarhelyen. A csíkszeredai törvényszék korábban két év felfüggesztett börtönbüntetést állapított meg, politikai nyomásra azonban a megyei főügyész megfellebbezte a csíkszeredai törvényszék határozatát az ítélőtáblánál. A helyi nagyobb szakszervezeti vezetők felhívásban tiltakoztak az ítélőtábla határozata ellen, politikai döntésnek minősítik az ítéletet. A székelyudvarhelyi csereháti bizottság nevében Hegyi Sándor református lelkész foglalt állást az ügyben: felkérik az RMDSZ csúcsvezetőségét, hogy vállalja fel a Bardóczy-ügyet, és tegyen meg mindent a börtönbüntetés eltörlése érdekében. - Ez a súlyos ítélet egyértelműen azt bizonyítja, hogy mögötte etnikai és politikai szempontok álltak - nyilatkozta Markó Béla szövetségi elnök. Az RMDSZ fellép ez ellen, most egyeztetnek a jogász kollégákkal. Védőügyvédje is alig akadt. Végül román ügyvédhez kellett fordulnia. Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester igazságtalannak tartja azt ítéletet. /Papp Annamária: Három év és két hónapra ítélték Bardóczy Csabát. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./
2000. július 10.
Bardóczy Csabát elítélték három évre és két hónapra, a csereháti ügy miatt. 1997. május 28-án a Székelyudvarhelyen a csereháti épületet elfoglaló görög katolikus apácákat cipelték ki ölben az épületből. Bardóczyt magánlaksértés címén fogták perbe, annak ellenére, hogy a nevezett apácáknak akkor semmilyen tulajdonjoguk nem volt az épületre. Bardóczy ellen a csöndes incidens után hét hónappal indított eljárást a Hargita megyei ügyészség, annak ellenére, hogy az apácák nem jelentették föl, sőt kijelentették, hogy nem kérik felelősségre vonását. Bardóczynak már volt korábban egy felfüggesztéses ítélete. Ittas vezetés miatt egy év és három hónap börtönre ítélték három év felfüggesztéssel. A második ítéletet 1997 decemberében osztották ki neki, ugyanabban az évben, amikor a Cserehát is megtörtént, jogosítvány nélküli vezetésért, ezért hat hónapot kapott. - Markó Béla súlyos ítéletnek mondta a három év és két hónapot, amely "egyértelműen azt bizonyítja, hogy mögötte etnikai és politikai szempontok állnak. Valahányszor etnikai vagy politikai megfontolásból hoznak ilyen súlyos ítéletet valaki ellen, az RMDSZ-nek fel kell lépnie... Ugyanakkor rendkívül sajnálom, hogy azok, akik B.Cs. mögött álltak és nyilatkozataikkal támogatták, most úgy tűnik, elpártoltak tőle. Hallom, hogy védőügyvédje is alig akadt. Végül román ügyvédhez kellett fordulnia..." Oláh István ehhez hozzátette: Az az igazság, hogy akik eddig Bardóczy mögött álltak, most is ott vannak, és ez a következetesség természetes. Újabban megint tiltakozott a csereháti bizottság, és egyáltalán: Bardóczy rokonszenves figura a város köztudatában. A román ügyvéd kijelentette: ha kell, Strasbourgig viszi Bardóczy Csaba dossziéját, az Emberjogi Bizottság elé. - A vádlott ismeretlen helyen tartózkodik. /Oláh István: Strasbourgba kéne menni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./
2000. július 13.
A bukaresti Legfelsőbb Törvényszék meghozta ítéletét a kávébotrány-ügyben. Ulicsni Ferenc, Debreceni Ferenc magyarországi állampolgárok, valamint Rozsonczi Levente román állampolgár 11 éves börtönbüntetését, amelyet első fokon hoztak meg és a Prahova megyei táblabíróság jóváhagyott, 7 évre csökkentette a Legfelsőbb Törvényszék, a csempészés vádja alól mentették fel őket. Büntetésükből már két évet leültek, a törvény pedig úgy szól, hogy jó magatartásért, büntetlen előélet esetén háromnegyedére csökkenthető az ítélet. Ez összesen 4 évet jelentene, amiből még 2 van hátra. Ezután valószínű, hogy az emberi jogi bizottság jogásza megpróbálja kieszközölni Strasbourgban a rendkívüli eljárást. /(Szász Attila): Tizenegy év helyett csak 7. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./
2000. augusztus 22.
Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere elkészíttetett egy városnévtábla-mintát, és kiállította közszemlére a polgármesteri hivatal elé, mondván: ″hadd szokja a nép, mielőtt a rendes helyükre kerülnek″. A tábla fehér mezőjében díszeleg a Tirgu Mures név, alatta kék mezőben a Marosvásárhely és a német elnevezés szerepe. A táblák ellen tiltakozó nyílt levelet intéztek a polgármesterhez: Vasile T. Suciu professzor, tartalékos ezredes, a Hősök és Mártírok Kultusza Nemzeti Egyesület elnöke, valamint Gheorghe Iulian tartalékos ezredes, a háborús veteránok Ion Antonescu marsallról elnevezett egyesülete Maros megyei fiókjának elnöke. A nyílt levél felháborítónak tartja a háromnyelvűséget. Szerintük ez a Strasbourg-majmolás nem jelent mást, mint ″a román nép meggyalázását″. Szerintük aki az európai normákat akarja kies tájainkon meghonosítani, az szélsőséges. A szóban forgó helységnévtáblák ellen a magyar atyafiak is zsörtölődnek, mert a román megnevezés nagyobb betűkkel szerepel a táblán, mint a magyar, és ″ezzel a városvezető másodrendűségünket akarja szimbolizálni″, állítják egyesek. /Többnyelvű helységnévtáblák Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./
2000. augusztus 29.
Frunda György szenátor Marosvásárhely polgármesteréhez írt nyílt levelében nem fogadta el a város háromnyelvű feliratával kapcsolatos határozatát, melyet a polgármester azzal indokolt, hogy Strasbourg példáját követte - ahol állítólag hasonló háromnyelvű feliratokat látott. Frunda György helyesbített: Strasbourgban nincsenek sem két-, sem háromnyelvű feliratok, csak egynyelvűek. És ezek nem franciák, hanem többségükben német nyelvű feliratok. Franciaországban senkit sem zavar, hogy ezek a települések megőrizték német nevüket. Franciaországban valóban vannak kétnyelvű feliratok, a francia-katalán vidéken. Abban a tartományban a feliratok különböző színűek, különböző színű alapon, két külön jelzőtáblán találhatók. - A polgármesteri hivatal háromnyelvű helységnévtáblája ellentmond a hazai törvényeknek, mert egyetlen, Romániában elfogadott törvényerejű szabályzó sem engedi meg a települések neveinek különböző színű és méretű, különböző alapra festett betűkkel való feliratozását. Frunda megjegyezte: csak komplexusokkal küszködő kultúrák vagy egyének próbálják a különböző méretű betűk használatával kompenzálni komplexusaikat. A német nyelvű feliratról esetleg a német kisebbség kérésére lehetne határozni. Sajnos, németek már nincsenek Marosvásárhelyen. /Frunda György nyílt levele Marosvásárhely polgármesteréhez. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./
2001. január 5.
Ilie Ilascu a volt Szovjetunió területén született, nincs romániai lakása, személyi igazolványa, munkahelye. Lemondott moldáviai állampolgárságáról, a lemondást a romániai általános választásokig nem fogadta el Moldávia elnöke. A román állampolgárságot 2000. október 4-én nyerte el. Kincses Előd a jelenlegi Románia területen született, van marosvásárhelyi lakása, román személyi igazolványa, marosvásárhelyi ügyvédi irodája (jogi végzettségét a bukaresti Egyetemen szerezte). A magyar állampolgárságról 2000. október 18-án mondott le. Lemondását 2000. november 6-ig még nem fogadta el Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök. A román külügyminisztérium megtagadta azt, hogy közölje a moldáv hatóságokkal, kik azok a moldáviai állampolgárok, akik megszerezték a román állampolgárságot is. A bukaresti magyar Nagykövetség egy marosvásárhelyi bírónő telefonhívására közölte: Kincses Előd október 18-án lemondott magyar állampolgárságáról, lemondását Mádl Ferenc köztársasági elnök nem fogadta el, tehát Kincses magyar állampolgár (is). (A magyar adatvédelmi törvény szerint személyi adatot csak az érdekelt beleegyezésével lehet kiszolgáltatni, vagy törvényi felhatalmazás - pl. bűncselekmény elkövetése - esetén. Megjegyzem, senki sem kérte az adatszolgáltatásba való beleegyezésemet és bűncselekményt sem követtem el, tehát a Nagykövetség közlése megsértette a magyar adatvédelmi törvényt.) Ilie Ilascu a 90-es évek elején megpróbálta megakadályozni a tiraszpoli terület önállósodását, ezért erőszakos tettektől sem riadt vissza. Jelenleg börtönbüntetését tölti Tiraszpolban, az ún. Dnyeszteren túli területen. Kincses Előd 1990 ″fekete márciusának″ idején megakadályozni próbálta az erőszakos etnikai összetűzéseket, fontos szerepe volt abban, hogy a román támadást követő összecsapások nem terjedtek túl Marosvásárhely határain. A román igazságszolgáltatás öt és fél évi nyomozás után megállapította azt, hogy ártatlan s így hazatérhetett magyarországi száműzetéséből. Ügyvédi hivatását csak magyar állampolgárként gyakorolhatta, ezért, ha megélhetését biztosítani akarta, meg kellett szereznie a magyar állampolgárságot is. Ilie Ilascut a Nagy-Románia Párt szenátori listavezetőnek jelölte Bákó megyében a november 26-i választásokon. A román pártok vezetői kijelentették, hogy kettős állampolgársága ellenére nem fogják megóvni Ilascu jelölését. Ígéretüket betartották, annak kijátszására nem használták fel a körzeti szervezetek vezetőit. Kincses Elődöt az RMDSZ nem jelölte, arra való hivatkozással, hogy kettős állampolgár. Miután független jelöltként indult, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Takács Csaba és a Maros megyei elnök, Kelemen Attila Béla sajtóértekezleten bejelentették, hogy az RMDSZ nem fogja megóvni jelölését. Néhány nap múlva két marosvásárhelyi RMDSZ körzeti vezető (Bálint Ákos és Kádár Zoltán) aláírta az RMDSZ-hű jogász által megszerkesztett óvásokat és a Maros megyei törvényszéken kérték Kincses jelölésének törlését. Deák Gyula, Markó Béla irodavezetője az óvási tárgyalásokon jelen volt... Megszületett tehát a román alkotmányt sértő, Kincses jelölését törlő ítélet. T.i. az Alkotmány csak a köztisztséget betöltő személyeknek írja elő a kizárólagos román állampolgárságot. Kincses akárcsak 1990-ben, amikor a Vatra Romaneasca óvatta meg jelölését, most is törvénytelenség áldozata lett. Ilie Ilascut Bákó megyében szenátornak választották. Ráadásul a szenátusi mandátumigazoló bizottság arra való hivatkozással, hogy a szenátor mandátumát senki sem óvta meg, kettős állampolgársága dacára igazolta azt. Nemzeti ″szolidaritásból″ a román nemzetiségű szenátorok mit sem törődtek az alkotmányos tiltással, s azzal sem, hogy Ilascu esetleges kiszabadítása Vadim népszerűségét növelné. Ilascu legújabb sikere: a strasbourgi Európa Parlament román küldöttségének tagjává választották. A küldöttség másik, illusztris, ″európai″ (?) tagját történetesen Corneliu Vadim Tudornak hívják. Az RMDSZ-vezetők szolidaritása? Hiánycikk. /Kincses Előd: A románok és a magyarok (avagy párhuzamos életrajzok). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./ A szerkesztőség megjegyzést tett a cikk végére. Szerintük magának Kincses Elődnek kellett volna megóvni Ilie Ilascu jelöltségét. -
2001. január 23.
Jan. 23-25-ke között Adrian Nastase kormányfő Strasbourgba és Brüsszelbe látogat. A munkalátogatás során találkozni fog: Romano Prodival az Európai Bizottság elnökével, Günther Verheugenel, az EU bővítéséért felelős biztossal, Javier Solanaval, az ET főtitkárával és George Robertson NATO-főtitkárral. A kormányfő munkalátogatása során ismerteti a román kabinet euro-atlanti integrációs elképzeléseit, valamint gazdasági programját. /RMDSZ Sajtófigyelő, jan. 23. - 13. sz./
2001. január 29.
Jan. 23-án Frunda György szenátort választotta meg jogi bizottságának alelnökévé az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése. Az ülésen az RMDSZ-es politikust az Európa Tanács Európai Néppárt csoportja bővített vezetőségének tagjává is megválasztotta. A csoportban Frunda György egyedül képviseli Romániát. Strasbourgban három, Romániát is közelről érintő határozat született. A nemzeti kisebbségi kérdésekre vonatkozó ajánlás két újabb melléklettel bővíti az emberjogi és kisebbségi egyezményt, illetve a korábban elfogadott keretegyezményt. Így lehetővé válik a kulturális autonómia, a kisebbségi közösségek tagjai pedig az ET emberjogi bizottságához fordulhatnak jogorvoslatért. Frunda György javaslatára az emberjogi biztos mellett magas rangú tisztviselő felügyeli majd a kisebbségek jogainak betartását az ET-tagállamokban. Az RMDSZ-es szenátor is részt vesz annak az ajánlás-tervezetnek a kidolgozásában, amelyik az ET tagországai állampolgárainak korlátozás-mentes utazását szabályozza. Frunda György módosító indítványt terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a Duna tisztításához szükséges infrastruktúrát biztosító vállalkozásokat a szomszédos országok adják, hiszen ezek az államok vesztettek a legtöbbet a volt jugoszláviai válság nyomán. A másik javaslat szerint a bombázások okozta környezetszennyezés károsította a szomszédos országokat, ezért Frunda György kérte, hogy az Európai Unió és a NATO Romániát is részesítse anyagi támogatásban. /RMDSZ Tájékoztató, jan. 29. - 1893. sz./
2001. február 26.
Két egyházmegye - a zilahi és a szilágysomlyói - presbiterei tanácskoztak febr. 24-én Zilahon. A tanácskozást a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és főgondnoka hívta össze. Tőkés László püspök megnyitójában jelezte, az egyházi fegyelem megszilárdítása érdekében szükséges a találkozó. A jelenlévők tiltakoztak amiatt, hogy az iskola vezetése a visszahívott lelkészek helyett, esperesi jóváhagyás nélkül, a Sulyok István főiskolán végzett vallástanárokkal oldotta meg a hitoktatást. Az iskolában a múlt hét közepén törvényszéki végrehajtók kötelezték László Kálmánt, az egyház által kinevezett gondnokot a kollégium raktárának és leltárának átadására. /Megvitatták a kollégium-botrányt. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./ A zilahi Református Wesselényi Kollégium ügyében az iskolafenntartó Zilahi és Szilágysomlyói Református Egyházmegyék Presbitériumának febr. 24-ei zilahi nagygyűlése nyilatkozatot fogadott el, amely több követelést tartalmaz: Seres Magda igazgató önkéntes visszavonulása vagy állásából való leváltása, a kialakult helyzetért felelős Szilágy megyei tanügyi főfunkcionáriusok és RMDSZ-tisztségviselők felelősségre vonása, az egyházellenes perbe bekapcsolódott és egyházellenes magatartást tanúsító kollégiumi tanárok önkéntes lemondása vagy leváltása. A nagygyűlés számos egyházi, civil és politikai szervezethez, többek között a testvéregyházakhoz, az erdélyi magyarsághoz, "román testvéreinkhez", Ion Iliescu elnökhöz és Adrian Nastase miniszterelnökhöz, az RMDSZ elnöki hivatalához, az RMDSZ platformjaihoz fordult támogatásért. Amennyiben e felhívás eredménytelen marad, a nagygyűlés kész a strasbourgi bíróságokhoz, a Kereszténydemokrata Unióhoz fordulni. A nagygyűlés küldöttséget menesztése Bukarestbe, az illetékes minisztériumokhoz, az állam-, illetve kormányfőhöz, "peres és fegyelmi eljárás beindításának megfontolása egyházunk vezetőinek megrágalmazása és egyházi, iskolai, valamint közéleti visszaélések és vétségek tárgyában", továbbá kilátásba helyezték a polgári engedetlenség eszközeinek igénybevételét is. A nyilatkozatot Tőkés László püspök, Molnár Kálmán és Lukács József esperesek, Kovács Zoltán, Baksay Károly, Márkus László főgondnokok írták alá. /Presbitériumi nagygyűlés a zilahi református kollégium ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./
2001. február 27.
Tapolyai Mihály a Babes-Bolyai Tudományegyetem professzoraként felelősséget érzett a kolozsvári magyar egyetem visszanyeréséért. Ennek érdekében a strasbourgi Emberi Jogok Egyetemének rektorával, Warwick Montgomeryvel együtt levelet írt a román közoktatási miniszternek, Andrei Margának, akivel mint kolozsvári rektorral valaha őszinte baráti viszonyban volt. Választ nem kaptak. A román hivatalos állásfoglalások /elsősorban Iliescu elnök/ szerint "nincs állam a világon, ahol egy kisebbségnek saját egyeteme volna. Egy külön magyar egyetem pedig már szeparatizmus lenne". Ennek ellenkezőjéről győződhetett meg Tapolyai Mihály, amikor a múlt év második szemeszterét az észak-amerikai indiánok között töltötte. Megtudta, hogy a 2,2 millió indiánnak 32 egyeteme és felsőoktatási intézete van! Mind a magyarságnak, mind az észak-amerikai indiánoknak állandó megaláztatásban kell elviselniük ezeket a traumákat és a kisebbségi sorsot, állapíthatta meg a professzor. /Tapolyai Mihály: Magyarok és indiánok kisebbségben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 27./
2001. március 19.
A magyarországi közvéleményt hetek óta foglalkoztatja a zámolyi romák franciországi befogadási kérelme. Az állítólagos magyarországi cigányellenességet világgá kürtölő roma csapat körüli hullámok, úgy tűnik, nyugvópontra jutnak, miután kiderült: a francia külügyminisztérium befogadási engedélyt adott számukra. Az első hírek szerint szociális döntés volt: a párizsi külügy szóvivője sietett hangsúlyozni, hogy a magyarországi cigányok nem menekültügyi státust kaptak. A döntés mégis elegendő volt ahhoz, hogy elhitessék: a mai Magyarországon diszkrimináció folyik a közel félmilliós cigány közösséggel szemben. Ez újabb indok arra, hogy megosszák a magyar közvéleményt: az ellenzék tücsköt, bogarat rámond a kormányra. Nyilván jönnek a választások, és a kormányt már nem lehet más módon lejáratni, hiszen folyamatosan nő az életszínvonal, az emberek derűlátóbbak, egyértelműen jobban élnek, mint négy évvel ezelőtt. Az utóbbi két-három évben sok milliárd forint vándorolt különféle támogatásként a roma közösség felé. Ma már minden roma gyerek, aki tanulni akar, jelentős állami ösztöndíjat élvez, ami nem egyértelműen mondható el az anyagi gondokkal küszködő magyar szülők gyerekeiről. Köztudott, hogy a magyar igazságszolgáltatás immár másodszor kérte a vándorútra indult zámolyi romák egyes tagjainak a kiadatását, akikre az az alapos gyanú hárul, hogy egy huszonéves fiatalember halálát okozták. Az angol Janes Intelligence Digest titkosszolgálati lap megírta, hogy a zámolyi romák Magyarországot lejárató kampánya mögött orosz titkosszolgálati erők rejlenek, akik azért harcolnak, hogy Magyarország se lehessen tagja az Európai Uniónak. Hasonló próbálkozások voltak Csehország és az új szlovák kormány esetében is, amikor az egykori kommunista pártok utódpártjaiból verbuválódott kormányok megbuktak. Ugyanezt lengyelországi lapok is megerősítik. Különben eléggé hihetetlen volna, hogy egy iskolázatlan, idegen nyelveket nem beszélő roma csapat a strasbourgi Európa Tanács illetékeseihez úgy kopogtat be, és úgy szervez sajtótájékoztatót a "magyarországi romaüldözésről", mintíha egytől egyig profi emberjogi harcosok lennének. Moszkva és Párizs újbóli egymásratalálása visszanyúlik a francia baloldali értelmiség egykori kommunizmus-szimpátiájára. /Makkay József: Menekültügy vagy konspiráció? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./
2001. március 27.
Márc. 26-án háromtól hét évig terjedő börtönbüntetésre ítélt a román legfelsőbb bíróság öt kézdivásárhelyi személyt egy volt kézdivásárhelyi rendőr őrnagy 1989. decemberében történt haláláért. Filip-Orbán Daniela Kamillát hét, Héjja Dezsőt és Paizs Octaviant (Ottót) 4-4, Reiner Antont és Konrád Jánost pedig 3-3 évi börtönre ítélték halált okozó ütlegelésért. A vád szerint Aurel Agache rendőr őrnagyot egy, 1989. decemberében a kézdivásárhelyi pártszékház előtt a kommunista rendszer és Nicolae Ceausescu ellen tüntető csoport tagjai ölték meg. A néhai tiszt családtagjainak kérésére indított vizsgálat során hét tettest azonosítottak, mint olyanokat, akik agyonverték Agachét. (Az 1990-ben közúti balesetben elhalálozott Kanabé Sándor István esetében az ügyészség beszüntette a vizsgálatot.) A Legfelsőbb Bíróság tulajdonképpen megerősítette a bukaresti táblabíróság által másodfokon hozott ítéletet. A Legfelsőbb Bíróság ítélete végleges jellegű és végrehajtása kötelező. Frunda György, az RMDSZ szenátora, a vádlottak védőügyvédje kijelentette: az elítéltek nevében a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulva kéri a felmentésüket. /Ítélet született az Agache-perben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./ Az 1989-es forradalom hevületének több mint ezer áldozata közül épp a Székelyföldön: Kézdivásárhelyen, Oroszhegyen és Zetelakán megölt rendőrök lincselőire sújtott le a legnagyobb szigorral a bíróság. A forradalmi tömegekbe lövető katonatisztek zöme az utóbbi években is szépen araszolt fölfelé a ranglétrán. A Temesváron 1989. dec. 22-e előtt kioltott 72 emberéletért elítélt Victor Athanasie Stanculescu és Mihai Chitac tábornokok ellen hozott ítéletet az elmúlt hetekben felfüggesztette a legfőbb ügyész, perújrafelvételt követelve. /Gazda Árpád: Iustitia szeme. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./
