Az utóbbi időben egyre gyakrabban lehet hallani ,,magyarverésekről”. Ez a magyarverősdi talán a Vajdaságban érte el a csúcspontját, legújabban Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön is megismétlődött. Egyesek szerint gyerekcsínyekről van szó csupán. De mi lesz a lelki sebekkel? Az együttélés és a közös jövő elméletével? A vajdasági magyarverés már Strasbourgig jutott, az erdélyi csak Bukarestig. Ott valószínűleg stagnálni fog egy jó ideig, amíg aztán valaki ,,ad acta” teszi. /Simó Edmund: Bozgorka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./
2005. június 24.
A kormány nemrég jelentést juttatott el a Strasbourgban székelő Európa Tanácshoz (ET) a kisebbségek helyzetéről. A nemzetiségi szervetek által már korábban véleményezett jelentés alapján az ET Miniszterek Tanácsa határozatot fogad el a jövőben arról, hogy Románia mennyire tartja tiszteletben a Nemzeti Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. Románia 1995-ben ratifikálta az Európa Tanácsban elfogadott Nemzeti Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. A jelentést még az előző kormány idején dolgozta ki a Külügyminisztérium. A jelentés megállapítja azt is, hogy a Romániában hivatalosan bejegyzett 20 nemzeti kisebbség közül 15-nek a lélekszáma csökkent a 2002-es népszámlálás adatai szerint az 1992-höz képest. 2004-ben 240 milliárd lejt kaptak az állami költségvetésből a kisebbségi szervezetek, ebből a legtöbbet, 50 milliárdot, a Communitas Alapítvány, a legkevesebbet pedig, 3 milliárdot, a Romániai Rutének Kulturális Szövetsége. A lakosságban képviselt számarányukhoz képest a kisebbségek jóval kisebb arányban részesülnek anyanyelvi oktatásban. A kétnyelvű helységnévtáblákra vonatkozó előírásait általában mindenütt tiszteletben tartják, de a közintézmények feliratainak a helyzete rosszabb, a kisebbségek anyanyelvén a lakossággal értekezni tudó közalkalmazottakat pedig csak részlegesen alkalmaztak a polgármesteri hivatalokban, így Fehér megyében 7 magyar és 1 roma érdekeltségű településéből csak 3-ban, Kolozs megyében 25-ből 24-ben, Beszterce-Naszód megyében pedig egyedül Árpástón. Szilágy megyében a legjobb a helyzet ilyen téren, Szeben megyét pedig a jelentés nem említi. /B. Á.: Kisebbségi kormányjelentés az Európa Tanácsnál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./
2005. június 25.
Strasbourgban ülésezett az Európa Tanács vidékfejlesztési és környezetvédelmi ügyeinek monitorizálásával megbízott nem kormányzati szervezetek csoportosulása. A tanácskozáson ismertették a Gyergyói-medence néhány településén beindított tagosítási programot, amelyet a svájci dr. Komlóssy József kezdeményezett. Komlóssy József előadásában hangsúlyozta: az erdélyi mezőgazdaság komoly támogatást igényel, hiszen számtalan esetben a gazdák egyhektárosnál is kisebb területeken gazdálkodnak. A Komlóssy-féle svájci tagosítási, illetve földtulajdon-csoportosítási modell éppen azt tűzi ki célul, hogy a hatékony és jövedelmező gazdálkodás megvalósítása végett, a kis parcellákra szabdalt területeket összefüggővé és gazdaságosabban művelhetőbbé tegyék. Az ülésen részt vett dr. Kelemen Attila RMDSZ-es képviselő, a parlament mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és élelmiszeripari bizottságának elnöke is. A politikus hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a romániai mezőgazdálkodás válságának feloldása mindenekelőtt a tagosítás megvalósítása által érhető el. Kelemen hangsúlyozta, hogy a Komlóssy-féle programot törvényhozási szinten is támogatja a parlamentben. /Sarány István: A gyergyói tagosításról Strasbourgban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 25./
2005. július 7.
1993. szeptember 20-án a Maros megyei Hadréven 18 roma család házát felgyújtották, ezek közül 14 porrá égett. Az azóta eltelt időszakban több per zajlott ezzel kapcsolatban. Végül a marosvásárhelyi Pro Europa Liga és más emberjogi szervezetek segítségével a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordultak. Július 5-én precedens értékű, jogerős ítéletet hozott a nemzetközi igazságügyi fórum. Első ízben mondták ki hivatalosan, hogy Romániában olyan jogsértés történt, melynek alapja az etnikai, faji megkülönböztetés. A román állam első ízben elismerte, hogy valóban faji diszkrimináció állt a hadrévi események mögött. Az állam kártérítést fizet a sértett feleknek. Így 15 hadrévi roma lakos 11-25 ezer eurónyi kártérítésben részesül. További hét sértett személy nem fogadta el ezt a fajta jóvátételt. Ők azt szeretnék, ha tételesen olyan törvényszéki ítélet születne, mely kimondja, hogy igenis megtörtént a faji diszkrimináció. Tehát ebben az esetben nem lenne szó békés kiegyezésről, hanem az Európai Emberjogi Bíróság kötelezné a román államot a kártérítésre. Újabb ítélet július 12-én várható. /(Máthé Éva): Strasbourgi ítélet a hadrévi romák ügyében, = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./
2005. július 8.
Július 7-én megszavazta az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülése, hogy Románia és Bulgária képviselői megfigyelőként szeptember 26-tól jelen legyenek a testületben. /Szeptemberben kezdhetik munkájukat az EP megfigyelők. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./
2005. július 23.
Kézdivásárhely, illetve Tamás Sándor parlamenti képviselő vendége volt július 21-én Németh Zsolt, a Fidesz alelnöke, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. A találkozón polgármesterek, alpolgármesterek, tanácstagok, RMDSZ-politikusok, lelkészek, intézményvezetők, magánvállalkozók, iskolaigazgatók és újságírók vettek részt. Eljött Komlóssy József, a strasbourgi magyar delegáció tanácsosa, Nagy Zsolt, a román kormány távközlési minisztere, Liviu Radu közigazgatási államtitkár, Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke és Tálai András, Mezőkövesd polgármestere, a Fidesz országgyűlési képviselője is. Németh Zsolt a Bálványosi Nyári Szabadegyetemről érkezett Kézdivásárhelyre. Figyelemre méltónak nevezte, hogy a régóta esedékes Tőkés–Markó találkozóra nem a szövetségi elnöki irodában és nem is a püspöki palotában, hanem Tusványoson kerül sor. /Iochom István: Németh Zsolt Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./
2005. augusztus 15.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nem mond le a Székelyföld autonómiájáról, az erről szóló törvénytervezetet pedig egyszer, kétszer, százszor kell benyújtani a parlamentben – jelentette ki augusztus 13-án Marosvásárhelyen Csapó József, az SZNT elnöke. Csapó a Marosszéki Székely Tanács tagjai előtt kifejtette, Székelyföld autonómia-statútumának másodszori benyújtása június végén a parlamentben fontos volt. /Csapó következetes. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 15./ A Székely Nemzet Tanácsnak Székelyföld területi autonómiájának elnyerése érdekében a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz kell fordulnia – tanácsolta Csapó I. József azoknak a helyi tanácsoknak, amelyek az autonómia eléréséért népszavazás kiírásáról határoztak, azonban döntésüket a román igazságszolgáltatás megvétózta. Az SZNT nem ért egyet az RMDSZ azon véleményével, mely szerint először a Székelyföld gazdasági fejlesztését kell elérni, és csak ezután lehet tárgyalni az autonómiáról. /Strasbourgba az autonómiáért. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./
2005. augusztus 22.
A törvénykezésbe való beavatkozásnak ítélte Haller István, a Pro Europa Liga Emberjogi Irodájának elnöke a román külügyminisztérium azon átiratát, amelyben a tárca arra hívja fel a figyelmet, hogy a strasbourgi Emberjogi Bíróságon hozott döntések következtében nem kötelezhetők további kártérítés fizetésére a hadrévi pogromban vétkesnek ítélt személyek. Hadréven az 1993. szeptember 20–21-én kirobbant etnikai konfliktusban egy román és három roma nemzetiségű lakos vesztette életét, a többségi lakosok felgyújtották a faluban élő cigány családok házait, és elkergették őket a településről. 1997-ben egy 22 fős roma csoport a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordult, amely most ítéletében jóváhagyta 15 személy peren kívüli egyezségét a román állammal, mely szerint összesen 262 ezer eurót kapnak. Július 12-én a bíróság elmarasztalta Romániát hét roma állampolgárával szembeni rossz bánásmód és hátrányos megkülönböztetés miatt, és kötelezte a román államot, hogy a hét kérelmezőnek fizessen összesen 238 ezer eurót az őket ért anyagi és erkölcsi kár megtérítésére. /Külügyminisztérium–PEL-ellentét Hadrév-ügyben. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./
2005. szeptember 7.
A kilencvenes évek végén Oklánd franciaországi testvérfaluja, a Strasbourghoz közeli Beerendorf támogatást nyújtott az oklándi iskolának. A francia küldöttség idén a székelyudvarhelyi Kékiringó táncegyüttest néhány napra meghívta. Both Aranka, a Kékiringó vezetője elmesélte, hogy csapata, 15 gyermek, valamint 4 zenekari tag – a Venyige elindult Franciaországba, Beerendorfba. A francia falubeliek elvitték a Kékiringó tagjait Párizsba és Versaille-ba is. /Barabás Blanka: Nagy utat tett meg a Kékiringó. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 7./
2005. szeptember 21.
Öt hónapnyi fogva tartás után szabadlábra helyezték Ágoston Gabriellát, a szabadkai önkormányzat volt jegyzőjét. Az ügyvédnőt – akit tavaly a „magyarverések” kárvallottjainak jogi képviseletére kért fel a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) – mindenféle indoklás nélkül engedték szabadon. Vele együtt elengedték vélt „bűntársát”, Nemes Gábort, a Subiró vállalat tulajdonosát. A szabadkai kerületi bíróság egyben vádat emelt az ügyvédnő ellen amiatt, hogy 1997-ben jegyzőként szerződést kötött a Subiroval központi garázs építésére, amely nem készült el, noha az önkormányzat közel 1,6 millió dinárt költött erre. Ágoston Gabriellát április 26-án helyezték előzetes letartóztatásba, noha az ügyvédnő maga jelentkezett a törvényszéknél. Öt hónapos letartóztatás ideje alatt csak kétszer hallgatták ki, miközben azzal az indoklással tartották fogva, hogy befolyásolhatja a tanúkat egy nyolc évvel ezelőtt történt ügyben. A vád szerinte alaptalan, mert a Subiro vállalat elismerte a tartozást, és folyamatban van a kárrendezés. „Testileg-lelkileg meggyötörtek, pszichikai nyomásgyakorlásnak voltam kitéve” – mondta a fokozott vérzékenységgel járó esszenciális trombózisban szenvedő asszony, aki öt hónapig nem láthatta két kiskorú gyermekét. Az ügyvédnő két és fél hónapot a belgrádi központi börtön kórházában töltött, mert a szabadkai fegyházban nem vállalták a kezelését. Az ügyvédnő férje, Kujundzsics Antal mindent megtett, hogy kiszabadítsa feleségét. Az ő jóvoltából Strasbourgban is foglalkozni kezdtek az üggyel, magyarországi EP-képviselők is fölvetették Brüsszelben az esetet, Tom Lantos amerikai képviselő részben emiatt levelet írt Vojiszlav Kostunica szerb kormányfőnek. /Szabadlábon a VMSZ ügyvédnője. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./
2005. szeptember 23.
Calin Popescu-Tariceanu kormányfő szeptember 22-re összehívta a pártokat. A Demokrata Párt vezetői nem jelentek meg. A miniszterelnök a megbeszélés után elmondta, az általa összehívott konzultáción nem sikerült megállapodni az ellenzékkel arról, hogy határidőt szabjanak a házszabály-módosításról zajló viták során, elsősorban a szociáldemokratákat okolta a patthelyzetért. Mindössze abban sikerült megállapodni, hogy a romániai európai parlamenti megfigyelőknek kötelességük részt venni az EP jövő heti strasbourgi plenáris ülésén. Emil Boc PD-elnök azzal magyarázta távolmaradásukat, hogy a párt vezetőinek többsége azon a napon nem tartózkodott Bukarestben. Boc hozzátette, a demokraták különben is rendszeresen konzultálnak a liberálisokkal a D. A. Szövetségen belül. Elemzők szerint nem véletlen a demokraták távolmaradása, miután nyilvánosságra került, hogy a Nemzeti Liberális Párt nem támogatja Traian Basescu elnöknek az egykamarás parlamentre való áttérésre vonatkozó javaslatát. /R. Sz.: Sikertelen egyeztetés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./
2005. szeptember 29.
Jogerős, végleges döntéssel utasította el a brassói táblabíróság a vargyasi helyi tanács autonómia-népszavazási határozatát. A szeptember 15-ei tárgyaláson Kincses Előd ügyvéd képviselte a vargyasiakat. Ilkei Ferenc, Vargyas polgármestere kifejtette, folytatják a harcot. Romániában nincs fellebbezési lehetőségük, így valószínű, a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak jogorvoslatért. Kincses Előd hajlandó vállalni az ügy továbbvitelét, mint elmondta, a ditróiak hasonló ügyében már fogalmazza a Strasbourgba eljuttatandó beadványt. Ilkei Ferenc keserűen jegyezte meg: ,,azt sajnálom, hogy a többiek nem mertek csatlakozni az ügyhöz, más hangsúlyt kapott volna a helyi népszavazások kérdése, ha nem két, de harminc-negyven tanács állt volna ki mellette”. /Farkas Réka: Strasbourghoz fordulnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./
2005. október 1.
A Babes-Bolyai Tudományegyetem vezetősége szerint az intézmény két tanára, Hantz Péter és Kovács István Lehel magánvéleményének adott hangot Strasbourgban, amikor az állami támogatású magyar egyetem újraindítását szorgalmazta. A magyar kisebbség hátrányos megkülönböztetése most is jelen van a közoktatásban, túlnyomó részt a politikusok magyarellenes magatartása miatt – nyilatkozta a két tanár majd kijelentette: újra kell indítani a magyar tannyelvű állami egyetemet, a román kormánynak pedig támogatnia kell az erdélyi magyar magánegyetemeket. Az egyetem közlemény viszont leszögezte: az intézményben 12 000 magyar diák tanul anyanyelvén, több mint 50 szakon. 305-ön mesterképzésen vesznek részt, a magyar tanárok száma 230, közülük 28-an doktori témavezetők. /Tiltakozik a BBTE. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./
2005. október 6.
Magyar kezdeményezésre harmincnál is több képviselő Strasbourgban határozati javaslatot nyújtott be az Európa Tanácshoz (ET) a vajdasági nemzeti kisebbségek aggasztó helyzete miatt, az emberi jogok megsértésének kivizsgálását, valamint nemzetközi jelentéstevők Vajdaságba küldését kérve a testülettől. A határozati javaslatot az Európa Tanács strasbourgi parlamenti ülésszakán jelen lévő mindhárom magyar párt (az MSZP, a Fidesz-MPSZ és az SZDSZ) képviselői támogatták, az aláírók köre nem csak a magyarokra korlátozódik. A javaslatot hivatalosan Luc Van den Brande, a kereszténydemokrata, konzervatív erőket tömörítő Európai Néppárt parlamenti közgyűlési frakcióvezetője nyújtotta be, jelezve, hogy ő maga is támogatná az ET újabb vajdasági szerepvállalását, de aláírta azt a két másik nagy képviselőcsoport, a szocialisták és a liberálisok frakcióvezetője is. A dokumentum szerint az aláírók aggodalmuknak adnak hangot a vajdasági etnikai és nemzeti kisebbségek elleni, riasztó és immár huzamosabb ideje tartó emberi jogsértések miatt. Iskolás gyerekek, nők és egyházi személyek is zaklatásnak és fizikai támadásoknak vannak kitéve, a kisebbségekhez kötődő intézmények, valamint magántulajdonban lévő javak ellen vandál cselekedeteket hajtanak végre, rasszista, antiszemita, idegengyűlölő falfeliratok jelennek meg. Mindennek célja, hogy egyes nemzeti kisebbségek tagjait megpróbálják otthonuk elhagyására, illetve az anyaországhoz fűződő kapcsolataik megszakítására rábírni. A határozati javaslat megemlíti, hogy jelenleg a legfőbb célcsoportot vezető értelmiségiek és politikusok jelentik, így például Kasza József, a legnagyobb vajdasági magyar szervezet, a VMSZ elnöke. /Európa tanácsi határozati javaslat a vajdasági helyzetről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./
2005. október 14.
1989 után tizenhat évvel az állami magyar egyetem kérdése még mindig nem rendeződött. A fordulat után az erdélyi magyarság azt hitte, hogy az egyetem visszaállítása minden további nélkül megvalósítható. Azonban nem történt meg, az 1990-ben az egyetem létrehozását támogató kétszázezer, 1994-ben ugyanezért összegyűlt mintegy félmillió aláírás ellenére. A fölcsillanó reményt a Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori elnökhelyettese, Törzsök Erika igyekezett kifejezetten „jóindulattal” szertefoszlatni a Magyar Hírlapban és a kolozsvári Szabadságban megjelent írásával („önálló egyetemet követelt nagy hangon boldog, boldogtalan”, „de senki nem tudta, miből”), amit azután Cs. Gyimesi Éva is messzemenően támogatott („helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülött”-nek, „egyfajta szellemi gettó”-nak, „nyelvi-nemzeti sajátosságba való bezárkózás”-nak minősítette az eljövendő Bolyait). Hasonló véleménye volt az akkor Kolozsvárra látogató Kende Péternek is. Azután jött a multikulturálisnak mondott elterelő művelet. A BBTE-n gyarapodott a magyar hallgatók száma (40 000-ből jelenleg 6000), de ezeknek csak egy része tanul majdnem mindent anyanyelvén, a székelyföldi részlegeken ugyanígy. A BBTE-n a mai napig nincsenek magyar feliratok, a folyosókon csak a román rektorok képmásai láthatók, mintha 1919 előtt és 1940–1945 között semmi sem létezett volna. A Bolyai sem 1945 és 1959 között. A többségiek felhozzák, hogy sehol a világon nincs olyan kisebbség, amelyik saját egyetemmel rendelkezne. Ez nem igaz, mert jónéhány van, számuk egyre gyarapodik, és nem másfél milliós, hanem másfél százezres kisebbségeknek is van saját egyetemük. Mások nagyon aggódnak, mi lesz a szegény magyar diákokkal, amikor végeznek, hiszen nem tudnak románul. Nos, a Bolyai természetrajz-földrajz karán ezt a „végzetes” veszélyt úgy hárították el, hogy román órán nem irodalmat, hanem szaknyelvet adott elő a tanár. Ez most is alkalmazható módszer. Másik aggodalom, hogy a magyarság, mint kisebbség, képtelen létrehozni különálló egyetemet, mert nincs megfelelő tanerő. A felmérések szerint az egyetem újralétesítésekor a jelenlegi magyar tanári kar 85 százaléka átmenne a Bolyaira. A Babes–Bolyai Egyetem két fiatal adjunktusa, Hantz Péter és Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság két tagja, szeptember végén részt vett az Európai Parlament egyik munkacsoportjának strasbourgi ülésén, amelyen ismertették a romániai magyar felsőoktatás helyzetét és hiányosságait. Jelenleg a 600 000 romániai egyetemi hallgatóból csak 26 000 a magyar, vagyis 4,4 százalék, miközben a romániai magyarság a lakosság 6,6 százaléka. Ebből a 26 ezerből is csak 10 ezer tanul anyanyelvén. Az október 11-én Kolozsváron tartott tanácskozáson felszólalók, egyetemi tanárok és diákok egyaránt kiálltak a Bolyai újralétesítése mellett. Miközben a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) még mindig nemzetbiztonsági kockázatnak tartja az újraindítandó Bolyait, jó hallani, hogy az EP is tud a magyar oktatás, benne a felsőoktatás aggasztó helyzetéről, hogy a magyar oktatók 85 százaléka támogatja a Bolyai visszaállítását. /Asztalos Lajos: Napirenden a Bolyai. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./
2005. október 26.
Halad Bulgária és Románia felkészülése az Európai Unió teljes jogú tagságára, és feltehetően mindkét ország teljesíti a belépés feltételeit 2007. január 1-re, ha a hátralévő legszükségesebb intézkedéseket haladéktalanul megteszi – állapította meg az Európai Bizottság október 25-én Strasbourgban kiadott jelentésében. Bizonyos területeken azonnali intézkedésekre van szükség, hogy akár Bulgária, akár Románia határidőre teljesítse kötelezettségeit – áll a Brüsszelben is közzétett dokumentumban. A két országban folytatni kell a jogállam erősítését, főképp a korrupció elleni harcot, az igazságügyi rendszer hatékonyságának növelését. A Romániáról szóló jelentés megállapítja, hogy a magyar kisebbség helyzete tovább javult. A magyarok szempontjából Romániában elsősorban a rendőri eljárások és adminisztráció terén lát még előrelépnivalót a bizottság. A hozzászóló magyar képviselők közül Gál Kinga (Fidesz–MPSZ) megállapította, hogy a jelentés pozitívumként emlegeti a kisebbségi kérdést, a román szenátus mégis elutasította a kisebbségi törvényt. Dobolyi Alexandra (MSZP) a romániai magyarság egyetlen lehetőségének nevezte Románia uniós felvételét. Szent-Iványi István (SZDSZ) megállapította: különösen aggasztó a kisebbségi törvény elutasítása a szenátusban. A szlovákiai magyar Duka-Zólyomi Árpád a vitában azt mondta, a romániai kisebbségek helyzete sokat javult ugyan, de távol áll attól, hogy megfelelőnek nevezhessük. – Egyidejűleg igényes és tárgyszerű az Európai Bizottság Románia monitorizálásáról szóló jelentése, amely továbbra is érvényesnek tekinti Bukarest uniós csatlakozásának 2007. január elsejei időpontját – jelentette ki Traian Basescu államfő. Basescu „nulla toleranciát” hirdetett meg a korrupcióval szemben, s a jelenség elleni határozott fellépésre szólította fel az illetékes román bűnüldöző és igazságügyi intézményeket. Calin Popescu Tariceanu kormányfő kijelentette: a monitoring-jelentés egyértelműen mutatja, hogy Románia az utóbbi tíz hónap folyamán elegendő haladást ért el, a 2007. január elsejei csatlakozási határidő elérhető. Az országjelentés nem tér ki külön az egyházak, az egyházi ingatlanok helyzetére. Az ingatlan-visszaszolgáltatások ütemével kapcsolatosan az RMDSZ-nek vannak ugyan további elvárásai, de a folyamattal, alapjában véve elégedett. /Többnyire pozitív értékeléseket kapott Románia Strasbourgban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./
2005. október 28.
„Összesen 175 millió eurót mentett meg két magyar európai parlamenti képviselő Romániának, illetve a magyar-román határmenti együttműködésnek” – tájékoztatott Földeák Iván, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) Európai Parlamenti delegációjának sajtótitkára: „Fazakas Szabolcs, a Költségvetés-ellenőrzési Bizottság elnöke és Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti delegációjának vezetője határozott fellépésének köszönhetően az EP október 27-i strasbourgi plenáris ülésén leszavazta azt a 2006-os költségvetési módosító indítványt, amely 175 millió eurót kívánt elvenni a Románia számára előirányzott keretből”. /Guther M. Ilona, Budapest: Romániának megmentett strasbourgi PHARE-pénzek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./
2005. október 31.
Végképp le kell mondania az Erdélyi Református Egyházkerületnek a szászvárosi kollégium épületéről. Az erdélyi szórványmagyarság egyik legrégebbi iskolája, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet létrehozó Kún Kocsárd gróf által is támogatott Hunyad megyei kollégium visszaszerezhetetlen. Az iskolát 1926-ban, máig sem tisztázott körülmények között vásárolta meg a református egyháztól a román állam. A szászvárosiak úgy tudják: az állam kikényszerítette a kollégium adásvételét. „Nincs mit tennünk, egyetlen hazai bíróságon sem lenne esélyünk, de talán még Strasbourgban sem járnánk sikerrel” – fejtette ki Marosán Tamás, az Erdélyi Református Egyházkerület jogásza. Időközben a hatalom minden Kún Kocsárdra utaló emléket kiirtott az iskolából. Előbb a református kollégium szellemi és anyagi támogatójának 1910-ben felállított szobrát távolították el. Az iskolában az 1960-as évek végétől csak román nyelven folyik az oktatás. Kún Kocsárd szobra helyét Aurel Vlaicu és repülője vette át a talapzaton. A városban sem tér, sem utca nem viseli egyik mecénás nevét sem. Kún Kocsárd algyógyi, nehezen megközelíthető sziklasírját többször meggyalázták. A református püspökség mindössze az iskola bentlakását, a valamikori református árvaházat igényelhette vissza, azonban az Országos Restitúciós Bizottság még nem hozott döntést ebben az ügyben. /Szucher Ervin: Csak románul tanítanak az egykori református iskolában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./
2005. november 1.
A Romániáról készült EU-bizottsági országjelentés elsősorban a korrupció miatt marasztalta el az országot, és felsorolt néhány más területet, ahol jelentős lemaradások tapasztalhatók. Nincsenek közöttük a kisebbségek jogsérelmei. Gál Kinga, az Európai Parlament néppárti (Fidesz) képviselője strasbourgi felszólalásában kifogásolta a jelentés egyoldalúságát, mert a kisebbségi területen, a magyar kisebbség helyzete tekintetében – nagyon megengedő azzal, hogy a kérdés gyakorlatilag rendben van. Az indoklás szerint kisebbségi törvénye lesz Romániának, az RMDSZ része a kormánynak, tehát minden a legjobb úton halad. Gál Kinga tájékoztatta a biztost arról, hogy mi történt a szenátusban, mi történt a szavazás előtt, a vita során, milyen hangok hallatszottak a magyar kisebbség törekvéseiről a szenátusi vitában, s hogy ez mennyire elfogadhatatlan egy jogállamban. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a parlamenti vitán kiderült, Romániában hallani sem akarnak semmiféle autonómiáról, mondván, az nem fér bele a jogállamba. Gál Kinga leszögezte, nem tartja következetesnek a jelentést az ingatlan-visszaszolgáltatás ügyében sem, az ingatlanok kilencven százaléka nem került vissza a jogos tulajdonosokhoz. A bizottságnak tavasz folyamán újabb jelentése lesz. Fontos, hogy ebben a jelentésben a romániai valóság kidomborodjék: ehhez az erdélyi civil és politikai társadalomnak is hozzá kell járulnia. Az elmúlt időszakban a Bolyai Kezdeményező Bizottság két tagja, majd az erdélyi kisebbségi egyházak képviselői jártak Brüsszelben. Gál Kinga rámutatott nagyon fontosak az ilyen tájékoztatások, mert a hírforrások, amelyek alapján a bizottság dolgozik, meglehetősen egyoldalúak. /Makkay József: Kesztyűs kézzel bánik Romániával az országjelentés. Gál Kinga: nem esett szó a kisebbségi jogsérelmekről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./
2005. november 8.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felkéri azokat a helyi tanácsokat, amelyek határoztak a helyi népszavazás kiírásáról a székelyföldi autonómia tárgyában, de az igazságszolgáltatás semmissé nyilvánította döntésüket, tájékoztassák az illetékes SZNT-ket, hogy a végleges megsemmisítő határozatot a Strasbourgi Emberjogi Bíróságra küldhessék – áll Csapó József SZNT-elnök sajtónyilatkozatában. A gyergyóditrói helyi tanács ugyanis már megtette ezt, az emberjogi bizottság pedig iktatta is keresetüket. /G. Á.: Az emberjogi bírósághoz fordul az SZNT. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./
2005. november 16.
Az EP külügyi bizottsága Strasbourgban Románia és Bulgária uniós felkészültségéről szóló jelentéseket vitatta meg, és véleményt cserélt Monica Macovei román igazságügyi miniszterrel is a felkészülésről. A vitában Tabajdi Csaba, az európai parlamenti MSZP-delegáció vezetője a korrupciót az egyik legsúlyosabb problémának nevezte, s elmondta, hogy a korrupció elleni harc terén kevés a konkrét eredmény. A magyar képviselő bírálta az egyházi javak visszaszolgáltatásának ütemét is, kiemelve, hogy a törvény szinte csak papíron létezik, a végrehajtás továbbra is késik. A kisebbségi törvény kapcsán Tabajdi leszögezte, hogy annak elfogadását a román kormány maga vállalta az Európai Unió felé, ezt a vállalását pedig be kell tartania. Dobolyi Alexandra (MSZP) szerint a Romániával foglalkozó Moscovici-jelentés kiegyensúlyozott hangvételű, a hiányosságokra rámutató dokumentum. Véleménye szerint Románia még mindig nem tesz eleget a korrupció visszaszorítására tett ígéreteinek teljesítésének. Többen megkérdezték Macoveit, mikor fogadják el a kisebbségekről hozott törvényt. A tárcavezető nem adott választ. /A restitúcióra is rákérdeztek a magyar EP-képviselők. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./
2005. november 16.
November 15-én Bukarestben tanácskoztak a meghatározatlan időre általános sztrájkot meghirdető négy országos tanügyi konföderáció vezetői. Elhatározták, hogy folytatják az általános tanügyi sztrájkot. A kormány által előterjesztett egyezménytervezetben a leginkább kifogásolt rész a fizetési követelések elbagatellizálása és több más követelés teljes figyelmen kívül hagyása volt, valamint az, hogy a leginkább népszerűsített ígéret – az 5%-os részesedés a jövő évi költségvetésben a nemzeti bruttó össztermékből – tulajdonképpen megalapozatlan, hiszen nem szerepel a költségvetési törvénytervezetben. A szakszervezeti vezetők közölték: akár Strasbourgig is elmennek. /(Kiss): A tanügyiek tovább sztrájkolnak. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./
2005. november 18.
Az Európai Parlament finnugor fórumában tömörült képviselők egységesen akarnak fellépni a romániai kisebbségi törvény elfogadása érdekében, határozták el a testület tanácskozásán, november 16-án Strasbourgban. A fórum elnöke, Tabajdi Csaba MSZP-s képviselő hangsúlyozta: a román kormány ígéretet tett, hogy még az EU-csatlakozás előtt elfogadják a kisebbségi törvényt, de azt a bukaresti parlament néhány hete leszavazta. Schöpflin György fideszes képviselő nagyon fontos előrelépésnek mondta, hogy mindenki, így a jelen lévő finn és észt képviselők is egyetértettek: a romániai és szlovákiai magyar kisebbség ügye összfinnugor ügy. /Finnugorok a román kisebbségi törvény mellett. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./
2005. december 4.
Az Európai Unió november 23-án Strasbourgban kis ünnepséggel emlékezett meg tizenkét csillagos címerének ötvenedik évfordulójáról. A tizenkét csillag a Mária-szobrokon látható, és a Jelenések könyvéből ered: „Nagy jel tűnt fel az égen, egy Napba öltözött asszony, és a Hold volt lába alatt, fején tizenkét csillagból álló koszorú.” A Szűzanya koronája tehát az Európai Unió címere. /Az EU ötvenéves tizenkét csillaga. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 4./
2005. december 12.
Nemzetközi felügyelettel történő helyzetrendezést kért Székelyföld autonóm státusához az ENSZ Biztonsági Tanácsától, valamint az ENSZ főtitkárától a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Sepsiszentgyörgyön december 10-én megszavazott küldöttgyűlési állásfoglalás értelmében. Ebben követelte az SZNT, hogy tekintse a világszervezet kiemelt fontosságúnak Székelyföld helyzetének rendezését, illetve felszólította a tanács Románia törvényhozó testületét Székelyföld autonómia statútumára vonatkozó törvénykezdeményezés elfogadására. A hozzászólók kérték az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének visszavonását és a romániai magyarság érdekeivel ellentétes politizálás megszűntetését. A tanács egyik elfogadott nyilatkozata szerint „Románia addig ne legyen az Európai Unió tagja, amíg Székelyföldnek nincs autonómiája”. Csapó József, az SZNT elnöke tájékoztatójában ismertette, hogy Koszovóban és a Dnyeszteren-túli területen támogatják a területi autonómiát. Szerinte Székelyföld esetében is kívánatosabb lenne az ehhez hasonló megelőző megoldás, mint az utólagos helyzetrendezés. A Kovászna megyei román civil szervezetek, és pártok elnökei szerint Románia alkotmányát súlyosan sérti a Székely Nemzeti Tanácsnak a területi autonómiára vonatkozó követelése. Közzétett állásfoglalásukban felkérték az állami hatóságokat, hogy tegyenek sürgős intézkedéseket az etnikai szeparatizmust támogató kezdeményezések visszaszorítására. /Domokos Péter: Az SZNT megelőzné a konfliktusokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./ ,,Határozott, egységes képviselettel minden akadályt leküzdhetünk előbb vagy utóbb” – jelentette ki Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. A Székely Nemzeti Tanács 96 küldötte volt jelen. Csapó József precedens értékűnek nevezte, hogy az EP idén márciusban jelentésben szorgalmazta a romániai magyar közösség védelmére a szubszidiaritás és autonómia (önkormányzatiság) elveit tiszteletben tartó intézkedéseket. Az autonómiastatútum ismételt parlament elé terjesztésére azért volt szükség, mert így tudták bizonyítani az EU előtt, hogy a román parlamentben nincs meg az a demokratikus gondolkodás. A gyergyóditróiak ügye a Strasbourgi Emberjogi Bíróság előtt van, és üzenet értékű, hogy elfogadták, iktatták beadványukat. Szász Jenő egy felmérés adataira hivatkozva állította: az erdélyi magyarság 78 százaléka fontosabbnak tartja a területi és a személyi elvű autonómiát, mint az EU-csatlakozást. ,,Nagy gond, hogy Romániában a magyarság nem akar, nem tud, képtelen közös erőként fellépni Székelyföld területi autonómiája és az erdélyi magyarság személyi elvű autonómiája érdekében” – jelentette ki Gazda József, aki kérte, az SZNT szólítsa fel az RMDSZ-t, vonja vissza a kisebbségi törvényt és szüntesse meg az erdélyi magyarság ellen irányuló politizálást. Az SZNT testülete több határozatot, nyilatkozatot és állásfoglalást fogadott el. Elfogadták, hogy 2006. március 15-én Székelyudvarhelyen székely nagygyűlésen tesznek ismételten hitet az önrendelkezés mellett, és júniusban Gyergyóditró lesz a helyszíne egy hasonló tömegtüntetésnek. /Farkas Réka: Sikerek, kudarcok, lehetőségek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./
2005. december 30.
„A Batthyaneum esetében nem lehet szó olyan megállapodásról, mint amilyet a nagyszebeni Brukenthal Múzeum esetében kötött az evangélikus egyház és a román állam” – tájékoztatott Potyó Ferenc, a gyulafehérvári érsekség általános helynöke. A katolikus egyházi elöljáró leszögezte: a Batthyaneum az egyházé, és semmi szín alatt nem fogadhatják el a közös, állami-egyházi felügyeletet, amelyet felajánlottak. Potyó felidézte a szeptember 29-én történt esetet, amikor Jakubinyi György érsek a Márton Áron-emlékünnepségre érkezett Erdő Péter bíboros-prímással és Orbán Viktor Fidesz-elnökkel együtt kívánta meglátogatni a Batthyaneumot. „Az igazgatónő a könyvtár bejáratánál a Román Akadémia pontos névsort tartalmazó engedélyét kérte a főpapoktól, és csak annak felmutatása után engedte be őket az épületbe” – emlékezett a megalázó helyzetre a helynök, aki hozzátette: ezek után naivság lenne bízni bármilyen állami-egyházi közös felügyelet működőképességében. A Batthyaneum könyvtár ügye Strasbourgba került, miután a hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítették. A katolikus egyház érdekeinek képviseletét a Nemzetközi Emberjogi Bíróságon Frunda György szenátor annak idején nem vállalta. Így az érsekség Monica Macoveit kérte fel a feladatra, aki elvállalta az ügyet, és miniszteri kinevezéséig képviselte az egyházat a strasbourgi bíróságon. Potyó Ferenc általános helynök elmondta, több ízben is kérte Markó Béla RMDSZ-elnököt, segítsen a Batthyaneum visszaszolgáltatásában, erre mindannyiszor ígéretet is kapott. „Legközelebb jövő év elején, januárban kellene tárgyalnunk a kérdésről a szövetségi elnökkel, de az általunk elfogadhatónak tartott megoldás csakis a mielőbbi és teljes restitúció lehet, és nemcsak jogilag, hanem gyakorlatilag is” – szögezte le a helynök. /Batthyaneum-ügyben nincs alku. Nem kér az állammal közös felügyelet lehetőségéből a katolikus egyház. = Krónika (Kolozsvár), dec. 30./
2006. január 5.
Egy Marosvásárhelyen szerkesztett hetilap Rendes megtámadás című közleménye szerint „A kezdeteknél, talán Antall rontotta el a dolgot, amikor úgy nyilatkozott, hogy »lélekben« tizenötmillió magyar miniszterelnöke szeretne lenni.” A fogalmazvány írója szerint „Minden, amit azóta nemzetstratégiának vagy magyarságpolitikának neveznek, az nem más, mint valami politikai ráolvasás, a magyar nacionalizmus szűnni nem akaró kísérlete arra, hogy felszámolja önnön célját: a magyar nemzetet”. Eszerint a magyar nacionalizmus igyekszik felszámolni a magyar nemzetet. Azért, mert „Kevés olyan merész javaslat született, amely az érzelmi tényezőt merte volna, mint ide nem illőt, teljesen kihagyni”. Ugyanis: „A magyar–magyar viszony elsősorban érzelmi, »lelki« kérdés maradt”. Támadás éri tehát azokat, akiknek lehetnek magyar érzelmei. Akiknek a magyar–magyar viszony nem utolsósorban lelki kérdés, írta Nagy Pál. Amikor Antall József szavai elhangzottak, egy megalázott nemzet lelkében szökött szárba a remény, hogy ismét vállalhatja önmagát, múltját és jövőjét, emlékeztetett Nagy Pál. Leszögezte, hogy a határon túli magyaroknak az anyaországhoz való benső kötődés mindig is meghatározó erejű érzelmi, lelki kérdés volt. Ez lesz a mindenkori magyar–magyar viszony lényege. Mi egyéb határozhatja meg jobban szellemiségünket, eszményeinket, ha nem a lelkiség? – kérdezte Nagy Pál és Cs. Szabó László 1940 őszén írt esszéjéből idézett (megjelent újból 2005-ben, az Erdélyi metszetek című kötetben, Kolozsvárt; sajtó alá rendezte és bevezette Pomogáts Béla): „Hol végződik Erdély? Bessenyei, Kazinczy, Kölcsey sírja még beletartozik, Bessenyei testőrbarátai mind erdélyiek, maga is Erdély lábához húzódik remeteségbe, Kazinczy legnagyobb szellemi kalandja az erdélyi utazás, Bessenyei is, Kazinczy is sárospataki diák volt; Kölcsey anyja erdélyi lány, barátja s védence: Wesselényi Erdély vértanúja. Ady Mátyás király erdélyi íródeákjának álmodta magát. A Báthoryak fél lábbal a szatmári lápvilágban, fél lábbal Erdélyben, a Rákócziak fél lábbal a Hegyalján, fél lábbal a fejedelemségben éltek. Bethlen Gábor minden jel szerint Kassát az erdélyi Strassburgnak tartotta. Hol van hát a nyugati határ?” Mikor Cs. Szabó hírül vette a második bécsi döntést, „Este a lámpafényben megmozdult a térkép. Acélszürke felhők vonultak fölötte, sebes vizek szántották, megcsörrent a lomb, árnyékot vetettek a kopjafák, kinyíltak a faragott kapuk, fölkeltek a bivalyok a folyókból, lobogtak a tornyok, zúgott a Szamos-gát. Ezentúl a Királyhágóról jelentjük a hóesést s Gyergyóból a csapadékot. Visszatért a hamu, amelybe Arany Jánoska írt: a szőlődomb, amely Juhász Gyulát vendégelte (...) a tornác, amelyen Orbán Balázs írogatta a székelyek életét; a porta, amelyben egy képzelt nagynéni várta bujdosó leveleit; a rét, amely Kriza szép »kápónavirágait« termette; a rengeteg, ahol Ábel az ördögre lövetett; a templom, amelyben pogány írással dicsérik Istent, s a kúria, hol Petőfi Segesvár előtt meghált”. /Nagy Pál: Valóban: hol a határ? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./ Az A Hét (Marosvásárhely) liberális hetilapról van szó.
2006. január 5.
Továbbra is akadozik az egyházi ingatlanok restitúciója Marosvásárhelyen. A református egyház egyik rendkívül értékes, főtéri ingatlana visszaszerzéséért kész a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulni – nyilatkozta Lakatos Péter, a marosvásárhelyi református egyházközségek kuratóriumának elnöke. Az Országos Restitúciós Bizottság kedvezőtlen elbírálása után a tíz marosvásárhelyi református egyházközség kuratóriuma peres úton próbálta visszaszerezni a Rózsák tere 19. szám alatt álló ingatlant. A legfelsőbb bíróság azzal utasította el a reformátusok fellebbezését, hogy a főtéri ingatlanért az egyház egy másik épületet kapott. „1977-ben lemondtunk a főtéri épületünk másik feléről, ahhoz, hogy egy másik, szintén saját ingatlanunknak kapjuk vissza az ötven százalékát. Most pedig úgy állítják be, hogy mi megkaptuk azt, ami minket illet. Volt két ingatlanunk, s abból maradt egy” – jelezte Lakatos Péter. A református egyház még az előző kormány idejében kapta vissza Marosvásárhelyen a Szentgyörgy utcai volt leányiskola épületét. Csak az épület utca felőli részt vehették birtokba, a városháza és az iskola vezetősége hallani sem akar arról, hogy az udvar felőli részt átadja. Évekig nem fizettek bért, a vízdíjba nem pótoltak semmit, szerződést sem akartak kötni. Ennél is bonyolultabb Marosvásárhelyen az Ifjúsági Keresztyén Egylet egykori székházában helyet kapott bábszínház esete. Az épületet kormányrendelettel 2000 decemberében adták vissza, de Ioan Toganel egykori prefektus, a Maros Megyei Tanács jelenlegi jegyzőjének akadékoskodása nyomán a református egyháznak azóta sem sikerült birtokba vennie.. /Szucher Ervin: Viszontagságos restitúció. Akadozik a marosvásárhelyi református egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása. = Krónika (Kolozsvár), jan. 5./
2006. január 11.
Gál Kinga Kolozsváron született, Nagyváradon járt iskolába, Budapesten és Strasbourgban tanult, Bukarestben és a németországi Flensburgban dolgozott, most az Európai Parlamentben a Fidesz képviselője. Gál Kinga az Európai Parlamentben a kisebbségi kérdés első számú szószólójává vált. Korábban kisebbségi kutató volt, most pedig a kisebbségpolitika területén dolgozik. A brüsszeli munka örök koalíciókeresés. Semmit nem lehet egyedül elérni, mindenhez társakat, támogatókat kell találni. Eddig óriási űr volt a kisebbségi kérdés kezelésében. Korábban szinte kizárólag a bevándorlók felzárkóztatását értették a fogalmon. Most ismerkednek az őshonos kisebbségi közösségek kérdéskörével. Az év végi jelentésbe az önkormányzatiság elve helyett a kulturális autonómia került, ez szűkebb fogalom, de nem írta felül a korábbi határozatot. Sikerült azt is bevinni a jelentésbe, hogy rendezni kell a magyar felsőoktatás kérdését, és ehhez állami finanszírozást kell biztosítani. – Az EU nem biztosítja az autonómiát. Azt a romániai magyar közösségnek kell elérnie. Ehhez az európai példák alapján, nagyon erős civil társadalom és a mindenkori többséggel folytatott intenzív párbeszéd szükséges. /Gazda Árpád: Az erdélyi magyarságon múlik az autonómia. Interjú Gál Kingával, az Európai Parlament erdélyi származású képviselőjével. = Krónika (Kolozsvár), jan. 11./
2006. január 26.
Szerbia és Ukrajna mellett Magyarországot is bírálta az Európa Tanács (ET) január 24-i strasbourgi ülésén elmondott beszédében Traian Basescu államfő, amiért ezek az országok – noha jelentős román kisebbség él területükön – nem biztosítanak parlamenti képviseletet számukra, amit Románia megad a területén élő nemzeti kisebbségeknek. A román államfő Németh Zsolt fideszes képviselőnek, a magyar parlament külügyi bizottsága elnökének kérdésére válaszolva külön is kitért a romániai kisebbségek helyzetére. Mint rámutatott, ezek nem pusztán a parlamentben vannak jelen, de iskoláik vannak saját nyelvükön, az igazságszolgáltatásban joguk van anyanyelvük használatához, s ahol a 20 százalékos számarányt elérik, az önkormányzat is köteles a hivatalos iratokat saját nyelvükön kiállítani. Basescu szerint a kisebbségvédelem szempontjából a romániai az egyik legmodernebb rendszer, s európai szinten is elismert. /Basescu Magyarországot bírálta. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./
