Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kijelentette: nem fog megelégedni azzal, hogy őt feltegyék az RMDSZ európai parlamenti jelöltlistájára, hanem kérni fogja a korrupcióval gyanúsított jelöltek levételét arról, illetve hogy az őt támogató szervezetek „is jóváhagyhassák” az EP-listát. A püspök szerint az RMDSZ jelenlegi listájának semmi esélye sincs, mert a felmérések az RMDSZ támogatottságának „drasztikus csökkenését” mutatják. A lap munkatársa, Mózes Edith elítélte a püspök kijelentését, mert többnek akarnak mutatkozni, mint amennyik valójában. Az MPSZ, miközben úton-útfélen az RMDSZ-t, a magyarság érdekvédelmi szervezetét próbálja lejáratni, nem képes pártként bejegyeztetni magát. Szép dolog, hogy a Székely Nemzeti Tanács harcol a Székelyföld autonómiájáért, de ez egyfajta pótcselekvés. Ami tényleg érdemleges teljesítménynek számíthat, az Tőkés László és Fodor Imre minapi strasbourgi útja, ahol jeles európai politikusokkal tárgyaltak. Azonban az RMDSZ-szel nincsenek egy súlycsoportban. Le kell szállni a földre! – intette az újságíró a püspököt. /Mózes Edith: Szálljunk le a földre! = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./
2007. augusztus 24.
Haller István, a Diszkriminációellenes Tanács tagja, romaszakértő emlékeztetett, a miniszterelnök kimondta, hogy a romák bűnözők. A romák jó ideje a hazai és nemzetközi figyelem középpontjában állnak. Szófiában roma rendbontó csapatok szálltak szembe a lakosokkal és a karhatalommal. Véletlenek egybeeséséről van szó, mondta Haller, a felsorolt eseményekhez hasonlóak előfordultak korábban is. Mintegy két évvel ezelőtt volt egy roma-felkelés Szlovákiában. A hetvenes évektől ismeretesek azok a németországi esetek, amelyekben török bevándorlókat gyújtottak fel, az utóbbi években Franciaországban arabok estek lángok áldozatává. Romániában 1989. decemberétől 1993. szeptemberéig – a hatóságok cinkosságával – több mint harminc településen lincseltek meg romákat és gyújtották fel házaikat. Székelyföld sem volt kivétel. Augusztus 23-án reggel az egyik demokratikus hangvételű tévéadóban húsz percen át csak roma bűnözésről beszéltek. Romániát romaügyben nem csak a pogromok miatt ítélte el többször is a strasbourgi székhelyű Európai Emberjogi Bíróság, hanem egy ügyben azért is, mert egy roma fiatalt bűnözőként mutattak be a televízióban, pedig ártatlanul tartotta fogva a rendőrség. A romák nem vádolhatók amiatt, hogy meglincselik vagy felgyújtják őket. Egy bűncselekmény elkövetésével csak azok vádolhatók, akik azt elkövették, illetőleg a hatóságok, ha szemet hunynak és nem oldják meg a jelentett bűncselekményeket. Haller István Apácáról kifejtette: vannak személyek, akik loptak a mezőn. Ez bűncselekmény. Másrészt vannak, akik önmaguk próbáltak igazságot szolgáltatni. Ez is bűncselekmény. A román nyelvű sajtó igazolásként tekint erre az ügyre. Az eset azt mutatja, hogy nem csak román intoleranciáról lehet beszélni. /Ágoston Hugó: Hatósági közöny és önbíráskodás. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./
2007. augusztus 29.
Felülről irányított terv húzódik meg a Moldvába szakadt erdők eltulajdonítása, a székelység kifosztása mögött ― véli Gábor Imre, a gelencei közbirtokosság elnöke, a brassói városi tanács tagja, egyúttal az erdőtulajdonosok Orbai Egyesületének elnöke. – Amikor 2000-ben az 1-es törvény megjelent, megalakították a Nagycsoport közbirtokosságot, s benyújtották igényünket, telekkönyvi kivonatokkal alátámasztva 3488 hektárra. Gelencén négy közbirtokosság, illetve egyesület van, az övék a legnagyobb. A gelenceiek, ha mindent visszakapnának, a leggazdagabbak lennének a megyében. A visszaszolgáltatás során derült ki, hogy Vrancea megyében van a vagyon jó 2400 hektáros része, szinte háromnegyede. Letették a papírokat a tulnici-i bizottság asztalára is. Az ozsdolaiak kérelmét szintén ez a bizottság utasította el. Tamás Sándor és Garda Dezső képviselő mondta el: a választásokon azzal kampányolt a győztes jelölt, hogy ,,magyaroknak semmit vissza nem adunk”, s hogy ehhez bírták a SZDP-s megyei tanácselnök, Oprisan támogatását is. A telekkönyvet korábban csak az Osztrák―Magyar Monarchia területén használták. Nem vette figyelembe a gelenceiek telekkönyvi bizonyítékát a focsani-i bíróság sem. Azok nem érnek semmit ― mondották ―, ők azt az erdőt Stefan cel Marétól kapták. A közbirtokosság száz évre visszamenőleg minden irattal rendelkezik. Hiába, politikai döntés született. Az RMDSZ vezetősége tudott erről, többször voltak náluk, de úgy látszik, nem tudtak közbelépni. Ezt bizonyítja Tamás Sándor képviselő kudarca is. Miután a Legfelsőbb Bíróság is elutasította őket, a közbirtokosság Strasbourghoz fordult. A moldvaiak nem érték be azzal, hogy kisajátították a másét, hanem igyekeztek bebiztosítani magukat afelől is, hogy ott az erdőt semmiképpen se lehessen visszaszolgáltatni. A közbirtokosság eddig visszakapott 800 hektárt helyben, Ozsdoláról 150 hektárt. Az erdőket kiosztották ottani románoknak. A székelységnek mindenképpen veszteség, sok ezer hektár. Azért nem adják vissza, mert magyar tulajdonról van szó. Elvették egy magyar közösségtől, és odaadták egy románnak. /B. Kovács András: Kifosztott közbirtokosságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./
2007. szeptember 5.
Egy szlovák és egy román néppárti képviselő tette szóvá szeptember 3-án az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén a Magyar Gárda ügyét. A szlovák Anna Záborská felszólította a magyar kormányt, hogy oszlassa fel a félkatonai jellegű gárdát. A képviselőnő szerint Magyarországon radikalizálódás tapasztalható, és kitért arra, hogy a Magyar Gárda egyenruhás szervezet, alapszabályában szerepel a lőkiképzés, valamint élvezi egy korábbi magyar miniszter támogatását. A román Marian-Jean Marinescu is azt mondta napirend előtti felszólalásában, hogy az ilyen szervezetek tevékenységét nem lenne szabad megengedni, hanem a törvény által büntetni kellene. Utalt a Magyar Gárda vezetőjének olyan kijelentésére, miszerint Románia és Szlovákia megtámadhatja Magyarországot. Szerinte a lakosság ilyen megfélemlítése terrorista cselekménynek minősül az Európai Unió szerződése értelmében. „Az ilyen szervezetek és szélsőséges magatartások bátorítják a szeparatista mozgalmakat” – mondta Marinescu, és úgy vélekedett, hogy az EU nem reagált megfelelően a Magyar Gárda megalakulására. Felkérte az Európai Uniót, hogy ítélje el az ilyen jelenségeket. /Napirenden az EP-ben a Magyar Gárda. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./
2007. szeptember 7.
A nemzeti kisebbségek ügyének említését hiányolta Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti küldöttségének vezetője abból a jelentésből, amelyet szeptember 6-án fogadott el Strasbourgban az Európai Parlament (EP) „az emberi jogi párbeszéd” témakörében. /Tabajdi a kisebbségi jogok védelmében. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./ Teljesen jogos igény Erdélyben az önálló Bolyai Egyetem megteremtése – hangsúlyozta Tabajdi Csaba Magyar Szocialista Párt európai parlamenti (EP) küldöttségének vezetője, egyben az EP-ben működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke Strasbourgban. Felhívta a figyelmet arra, hogy Európában az erdélyi magyar közösségnél nagyságrenddel kisebb lélekszámú kisebbségi közösségeknek, mint a dél-tiroli németeknek, a macedóniai albánoknak, a svédországi finneknek, a katalánoknak, a norvégiai számiknak is biztosított az önálló, államilag finanszírozott anyanyelvi felsőoktatás. Az ülésen Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, aki jelenleg egy rangos németországi kutatóintézet munkatársa, előadásában elmondta: a BBTE-n az ismeretlen személyek által kihelyezett „Dohányozni tilos!” és „Rauchen verboten!” magyar és német nyelvű táblákat az egyetem vezetése ismét eltávolíttatta, holott a román oktatókat és diákokat nem zavarják a magyar és német feliratok. Hantz kérte az Intergroup segítségét az önálló Bolyai Egyetem megteremtéséről szóló írásbeli EP-nyilatkozat elfogadtatásához. Elmondta, hogy a BBTE magyar oktatói mellett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem oktatói is szorgalmazzák az intézmény magyar karainak beindítását. Tabajdi Csaba az Intergroup támogatásáról biztosította a törekvést, és leszögezte: a magyar feliratok magától értetődő szükségességén túl „abszolút legitim igény az önálló Bolyai Egyetem megteremtése is”. Henrik Lax, a svéd ajkú finnek EP-képviselője, az Intergroup alelnöke felajánlotta, hogy mindenben segíti a Bolyai Egyetem ügyét. Schöpflin György magyar néppárti EP-képviselő megjegyezte, hogy a különböző nyelven oktató felsőoktatási intézmények sehol sem működnek jól: például a svájci fribourgi/freiburgi egyetemen a németek és franciák között állandóak a súrlódások. /Segítséget ígérnek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./
2007. szeptember 8.
Az Európai Parlamentben működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup szeptember 7-én Strasbourgban tartott ülésén Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke az Intergroup segítségét kérte az önálló Bolyai Egyetem megteremtéséről szóló írásbeli EP nyilatkozat elfogadtatásában, amelyet Tabajdi Csaba, az Intergroup elnöke biztosított. /Küzdelem az önálló magyar egyetemért. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./
2007. szeptember 10.
A F. E. R. – Eurethno az Európa Tanács támogatásával az európai etnológia és historiográfia területén működő, tudományos és technikai együttműködési hálózat, 1988-ban alakult, működését Strasbourgban regisztrálták, jelenlegi, 32 főből álló tagsága 19 ország egyetemi oktatóiból verbuválódott. Alapító elnöke Jocelyne Bonnet Carbonell (Montpellier), felelős elnöke Verebélyi Kincső (Budapest). Romániai tagjai dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár (1996-tól) és dr. Tötszegi Tekla muzeológus (2006-tól). Az egyesület az európai kultúra egységét és változatosságát feltáró, a tagországokra kiterjedő összehasonlító kutatásokat irányít. Célja Európa mint egységes régió történelmének és művelődéstörténetének megszerkesztése. Az évek során kiválasztott témák között szerepeltek a következők: az európai szájhagyomány; látható és láthatatlan határok Európában; az etnológia oktatása Európában; európai identitások; az ünnepek ideje és tere Európában; a lakodalom ideje; a vasárnap; ünnepek és kalendáriumok; a keresztény ünnepek stb. Az Eurethno a 21. munkaülés megszervezésére a kolozsvári tagjait kérte fel. A Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék és az Európai Tudományok Kar szervezésében, valamint a Kriza János Néprajzi Társaság közreműködésével a rendezvényre 2007. augusztus 31 – szeptember 2. között került sor francia, belga, bolgár, olasz, lengyel, magyarországi és romániai szakemberek közreműködésével. Az előadások az európai fiatalok szabadidős programját, a sajátos vasárnapi foglalatosságait tekintettek át. Tötszegi Tekla a mérai lányok vasárnapi kiöltözésének jelentéseit, Pozsony Ferenc a polgárosodó Háromszék kulturális intézményeit, Keszeg Vilmos a fiatalok vasárnapi viselkedésének a természethez és az intézmények szabályaihoz való igazodását tekintette át. /Keszeg Vilmos: Eurethno konferencia Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./
2007. szeptember 13.
Daniel, Moldova és Bukovina metropolitája lett a román ortodox egyház új vezetője. Szeptember 12-én ült össze a román ortodox egyház választó testülete, hogy megválassza a nemrég váratlanul szívrohamban elhunyt Teoctist pátriárka utódját. Három választási forduló után a román ortodox egyház Szent Szinódusa végül Daniel, Moldova és Bukovina, Bartolomeu, Kolozs, Fehér, Máramaros és Körös-vidék és Ioan, Kovászna és Hargita metropolitáját jelölte a pátriárka tisztségére. A szintén esélyesnek tartott Teofan ugyanis a második fordulóban visszalépett, döntését azzal indokolva, hogy vannak mások, akik alkalmasabbak a tisztség betöltésére. A Szent Szinódus elnökévé Nicolae Corneanut, Bánság metropolitáját választották, így ő már nem indult a pátriárka tisztség megszerzéséért folyó versenyben. Daniel a román ortodox egyházon belül a nyitást és az ökumenizmust vállaló irányvonal képviselője. Mindenki számára meglepetést jelentett az 56 éves Ioan Selejan jelölése, aki a bukaresti műszaki egyetemen végezte egyetemi tanulmányait 1976-ban, és 1980-ban szerzetes lett a Lainici kolostorban. 1994. július 9-én választották meg Kovászna és Hargita egyházmegye püspökének, és 1994. július 20-án szentelték fel a Hargita megyei Maroshévíz kolostorában. Traian Basescu székelyföldi látogatása során a magas rangú egyházi vezetőt is felkereste, aki több alkalommal is arra kérte az államfőt, amikor csak teheti, keresse fel a két megyét, mivel az itt élő románok „saját hazájukban elhagyatottnak érzik magukat”. /Daniel metropolita lett Teoctist pátriárka utódja. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./ Hírek szerint Daniel egyike azoknak az ortodox főpapoknak, akiknek szekusdossziéit Ceausescu bukása után elégették. Kapcsolatait az egykori politikai rendőrséggel nyilvánvalóvá teszi az is, hogy a diktatúra idején Svájcban taníthatott – ehhez elengedhetetlen volt a Securitate jóváhagyása. A Temes megyei Barafalván született, Nagyszebenben végezte el az Egyetemi Teológiai Intézetet. Két–két évig Strasbourgban, a Humán Tudományok Egyetemének protestáns teológiai karán, illetve a Freiburg im Breisgau-i Albert Ludwig Egyetemen tanult. 1980-ban lett az ortodox teológiai tudományok doktora, majd a svájci Bossey Ökumenikus Intézet lektoraként tevékenykedett. Ezt követően Daniel néven a sihastriai kolostorban kapcsolódott be a szerzetesi életbe. 1990-ben Iasi érsekévé, Moldova és Bukovina metropolitájává választották. /Daniel az új pátriárka. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./
2007. szeptember 25.
Kerékpáros ifjúsági karavánt szervez az önálló erdélyi magyar egyetem létrehozása érdekében az Országos Magyar Diákszövetség, az Erdélyi Magyar Ifjak és a Bolyai Kezdeményező Bizottság. A biciklis fiatalok szeptember 25-én indulnak Marosvásárhelyről, hogy Kolozsvár, Nagyvárad, Debrecen, Budapest, Komárom, Győr, Bécs, München, Zürich és Genf érintésével Strasbourgig jussanak el. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnökét, René van der Lindent szeretnék tájékoztatni a romániai felsőoktatás helyzetéről, s át szeretnék nyújtani neki a magyar nyelvű felsőoktatást igénylő aláírásokat. Az év elején a Babes–Bolyai Tudományegyetem érintett oktatóinak 83 százaléka támogatta kézjegyével azt a követelést, hogy jöjjön létre a BBTE-n magyar tannyelvű természettudományi, illetve bölcsészettudományi kar. Júniusban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatán tanuló diákok több mint 70 százaléka írásban kérte a tagozat helyzetének rendezését, többek között a magyar karok létrehozását. Nem ez az első kerékpáros túra az erdélyi magyar nyelvű oktatásért: a Magyar Ifjúsági Tanács 1995. szeptember 8–18. között szervezte meg az Ifjúsági Karavánt az Anyanyelvű Oktatásért, célállomásuk szintén Strasbourg volt. /Bálint B. Eszter: Kerékpárral a magyar egyetemért. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./
2007. október 1.
Pert nyertek a román állam ellen a köztudatban Agache-ügyként elhíresült történet szereplői. Szeptember 27-én hirdetett ítéletet az Európai Emberjogi Bíróság. Reiner Antal, Paizs Ottó, Konrád János és Héjja Dezső azért tettek feljelentést az európai intézménynél, mivel úgy ítélték meg, hogy a román igazságszolgáltatás részrehajló volt, és szubjektíven viszonyult ügyükhöz. A négy kézdivásárhelyi férfi ellen a rendszerváltást követően pert kezdeményezett Aurel Dionisie Agache, az 1989 decemberében meglincselt Aurel Agache milicista legnagyobb fia, aki úgy vélte, hogy apja haláláért az említettek felelősek. Agache, a post mortem ezredesi rangra emelt milicista 1989 decemberéig a kézdivásárhelyi milícia gazdasági osztályának volt a munkatársa, a forradalomkor azonban a céhes város főterén a népharag áldozata lett. A strasbourgi bíróság most úgy határozott, az ötéves ügyvizsgálati idő, valamint az alapfokon, táblabíróságon és a legfelsőbb bíróságokon három éven és négy hónapon keresztül zajló peridő túlságosan hosszadalmas egy normálisan működő igazságszolgáltatási rendszerben, ugyanakkor úgy véleményezett, hogy a négy felperesnek nem volt lehetősége szembesülni az Agache által állított, állítólagos bűnösségüket bizonyító tanúkkal. A strasbourgi bíróság szerint a tanúkat egyetlen kivétellel nem egy román törvénybíró, hanem más, államapparátusi szerv hallgatta ki. Reiner Antal nem érte meg, hogy az Európai Emberjogi Bíróság ítéletét kézbe vehesse. 2006. november 25-én hunyt el, 57 évesen. Abban a házban, amit az erdélyi társadalom összefogásával a New York-i Magyar Emberi Jogok Alapítványnak sikerült megvásárolnia. Az alapítvány azért vette meg a házat, hogy az apja halála miatt kártérítési civil pert indító és azt megnyerő Aurel Dionisie Agache ne tudja elárvereztetni. Reiner összesen húsz hónapot töltött börtönben, majd elnöki kegyelemben részesült. /Bartos Lóránt: Agache-ügy: utolsó felvonás? = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./
2007. október 3.
A strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon erkölcsi elégtételt szolgáltattak az Agache-perben meghurcolt kézdivásárhelyieknek. 1989. december 22-én Kézdivásárhely főterén a 43 éves Aurel Agache milicista a számtalan ütésbe és rúgásba belehalt. 1993-ban Ion Iliescu akkori államfő elnöki rendelettel forradalmi mártírhőssé nyilvánította néhai Aurel Agachét, és post mortem az ezredesi rangot is megkapta. Az ún. Agache-ügyben bűnvádi eljárás indult 1991-ben. A kirakatper a Kovászna megyei törvényszéken kezdődött el 1998-ban. 2001. július 9-én letartóztatták Héjja Dezsőt. Augusztus 4-én az időközben Magyarországra menekült Reiner Antal váratlanul hazatért Esztelnekre. Őt másnap tartóztatták le és vitték a csíkszeredai börtönbe. Héjja Dezső 253 napos börtönbüntetés letöltése után, 2002. március 18-án elnöki kegyelemmel szabadult. Reiner Antal összesen 557 napig raboskodott a csíkszeredai és feketehalmi börtönben. Elnöki kegyelemmel szabadult 2003. február 12-én. Elhunyt esztelneki otthonában 2006-ban. /Iochom István: Az Agache-ügyről kereken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./
2007. október 4.
Az Európa Tanács számos vezetőjével találkoztak október 3-án Strasbourgban annak az ifjúsági karavánnak a résztvevői, amely több mint egy héttel ezelőtt indult el Marosvásárhelyről, hogy felhívja a figyelmet a romániai felsőoktatási rendszerben a magyarokat érő hátrányos megkülönböztetésre. Kovács Lehel, a karaván vezetője, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) alelnöke elmondta, fogadta őket többek közt Mateo Sorinas, a parlamenti közgyűlés főtitkára, Göran Lindblad svéd néppárti képviselő, illetve Luc van der Brande, az európai néppárti frakció vezetője. A Strasbourgban szintén megjelent Hantz Péter, a BKB másik alelnöke hozzátette: a parlamenti közgyűlés főtitkára megígérte, hogy a panaszokat összegző dokumentumokat eljuttatja a közgyűlés elnökének és az oktatási szakbizottságnak is. A karaván Romániából Magyarországon, Szlovákián, Ausztrián és Svájcon keresztül érkezett Strasbourgba. Útközben egyetemi városokban – így a szlovákiai kitérő során Révkomáromban – osztották szét szórólapjaikat, Genfben pedig fogadta őket az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának nemzeti kisebbségekkel foglalkozó illetékese. Kovács Lehel hangsúlyozta, hogy Románia nem tartja be saját törvényeit. Az állam az egyetemi autonómiára hivatkozik, az egyetem viszont az államra mutogat. Szerinte nagy igény van az önálló, magyar oktatási nyelvű egyetemre. /Strasbourgban az ifjúsági karaván. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./
2007. október 4.
Ismét a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz fordulnak a hadrévi romák, kifogásolva a marosvásárhelyi törvényszék döntését, amely érvénytelenítette az 1993-as gyújtogatásban részt vevő helybéli román lakosok vagyonának zárolását. A romák ugyanakkor azt is nehezményezik, hogy ügyükben számos alkalommal halasztotta el a tárgyalást a bíróság és a törvényszék. A 13 évvel ezelőtti hadrévi konfliktus során négyen életüket vesztették, 14 ház pedig leégett, amikor a helybéliek egy korábban gyilkosságot elkövető férfi után kutatva rátámadtak a helyi roma közösségre. Az érintett román nemzetiségű hadrévieket a román igazságszolgáltatás kártérítés kifizetésére kötelezte, a romák pert nyertek az Európai Emberjogi Bíróságon is. A hadrévi románok fellebbeztek a döntés ellen. A fellebbezésnek helyt adtak, a helybéliek kártérítésre való kötelezettségét érvénytelenítették. /Gyergyai Csaba: Újabb panasz a hadrévi ügyben. = Krónika (Kolozsvár), okt. 4./
2007. október 13.
A 61 éves Héjja Dezső Kézdivásárhelyen, Bem utca 40. szám alatti otthonában ágyban és tolószékben éli napjait. 1997. november 13-án Oroszfaluban súlyos balesetet szenvedett. Héjja Dezső 253 napos börtönbüntetés letöltése után 2002. március 18-án elnöki kegyelemmel szabadult. 2002-től 352 lejes nyugdíjából 112 lejt utalnak át havonta az Agache család számlájára. Eddig közel 3500 lejt vontak le tőle. A strasbourgi ítéletet vegyes érzelmekkel fogadta. A Külügyminisztériumtól a strasbourgi ítéletről csupán egy másfél oldalas román nyelvű átiratot kapott. Héjja Dezső véleménye szerint néhai Reiner Antalnak nagy szerepe volt abban, hogy ügyük a nemzetközi fórumok elé került. Frunda György ügyvéd-szenátornak szintén hálával tartozik. Várja, hogy írásban is megkapja a strasbourgi döntést. Azt szeretné elérni, hogy kis nyugdíjából tovább ne vonják le a 112 lejt. Akkor fog végleg megnyugodni, amikor a román igazságszolgáltatás is kimondja ártatlanságát. A pereskedés idegileg, a börtön pedig egészségileg készítette ki, hangsúlyozta. Héjját epeműtét után emelték ki az ágyból, és vitték a fogdába, melynek nyomán a friss műtét megbomlott, és gyomorsérve is keletkezett, lába pedig immár soha nem fog teljesen meggyógyulni. /Iochom István: Héjja Dezső és a strasbourgi ítélet. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 13./; Előzmény: A strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon erkölcsi elégtételt szolgáltattak az Agache-perben meghurcolt kézdivásárhelyieknek. /Iochom István: Az Agache-ügyről kereken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./
2007. október 17.
Öt magyar párt közösen emlékezik Strasbourgban az 1956-os forradalomra: az MSZP (Európai Szocialisták), az SZDSZ (Európai Liberálisok), az MDF (Európai Néppárt), a szlovákiai MKP (Európai Néppárt) és az RMDSZ (Európai Néppárt) képviselői Tabajdi Csaba MSZP-s képviselő kezdeményezésére együtt ünnepelnek október 23-án Strasbourgban az Európai Parlament épületében. A Fidesz EP-küldöttsége arra hivatkozva utasította el részvételét, hogy a magyar igazságszolgáltatás szervei nem zárták még le a tavalyi tüntetések során megsérült tüntetők ügyeit. Tabajdi szerint ez álszent érvelés, amellyel a Fidesz megkérdőjelezi a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét, az ügyészség, a bíróságok és a rendőrség munkáját, és rossz hírét kelti. /Magyar kormánypártokkal ünnepel az RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./
2007. október 31.
A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem kilencvennyolc magyar tanárának beadványát iktatta az oktatási miniszternél Toró T. Tibor képviselő, melyben az oktatók magyar tannyelvű természettudományi és humán tudományi kar létrehozását kérik. A beadvány mellé a képviselő felsorakoztatta az 1990-től máig tett sikertelen lépéseket az önálló anyanyelvű felsőoktatási intézmények létesítése érdekében. Az érintett szakok magyar tanárainak 83 százaléka írta alá azt a petíciót, melyet Toró T. Tibor képviselő nyújtott be az oktatási miniszternek. 1990-ben a romániai magyar közösség első követelései között szerepelt a Bolyai Egyetem visszaállítása, de ezt az akkori hatalom több ízben visszautasította, emlékeztetett a honatya. Az anyanyelvű oktatásra vonatkozó törvénykezés megváltoztatása érdekében az RMDSZ ötszázezer aláírást gyűjtött 1995-ben, majd az érdekvédelmi szervezet képviselői két törvénykezdeményezést nyújtottak be 1998-ban magyar állami egyetem létrehozásáért, de ezeket nem tárgyalták érdemben a plénumban. 2004-ben három önálló magyar kar létesítéséről egyezett meg az RMDSZ és a Nastase-kormány, de ezt az egyetem elutasította. 2005-ben négy magyar városban összehangolt tüntetéslánccal követelték több ezren a Bolyai Egyetem visszaállítását, ugyanabban az esztendőben három magyar kar létrehozása érdekében nyolcvan egyetemi tanár nyújtott be kérést, az egyetem szenátusa ezt visszautasította. 2006 februárjában világhírű tudósok nyílt levélben támogatták a Bolyai Egyetem visszaállításának ügyét, novemberben két magyar egyetemi tanárt azért rúgtak ki állásából, mert tiltakoztak a multikulturalitásra és a soknyelvűségre vonatkozó kirakatintézkedések ellen. 2007 júliusában három romániai magyar EU-képviselő kezdeményezte, hogy az Európai Parlament tűzze napirendre az állami magyar egyetem ügyét, szeptemberben egyetemi hallgatók és tanárok kerékpáros tiltakozó körutat szerveztek Strasbourgba és Brüsszelbe, hogy felhívják a figyelmet: ez a kérdés máig megoldatlan. Toró T. Tibor kérte Cristian Adomnitei oktatási minisztert, hogy járjon közben az egyetemi tanárok kérése ügyében. /Fekete Réka: Két magyar kar létesítését kérik az egyetemi tanárok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./
2007. november 7.
A marosvásárhelyi tanács elfogadta a város utcáinak magyar névváltozatát, egy utca kivételével. Halogatják a Kossuth utca visszaadását, azzal még várni kell más döntésre, jobb időkre, Strasbourgra. Florea polgármester el akarja vonni a magyarok erejét a továbblépéstől. /Sebestyén Mihály: Egy utcafelelős tapasztalataiból. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./
2007. november 27.
Malina Hedvig Nyitrán tanuló magyar nemzetiségű csallóközi egyetemista panaszt tett a strasbourgi emberjogi bíróságon a szlovák hatóságok „embertelen és megalázó bánásmódja”, aki az igazához ragaszkodva kitartóan azt állítja, hogy tavaly két bőrfejű megverte az utcán, mert magyarul beszélt. Malina Hedvig a tavaly augusztus óta tartó kálváriája miatt fordult Strasbourghoz. Ügyvédje jelezte: védence nem anyagi természetű kártérítést akar kieszközölni. Malina Hedvig elsődlegesen annak a nyitrai rendőrségi nyomozónak az eljárását sérelmezi, aki – miután a lány az őt ért bántalmazást bejelentette – két hét múltán leállította az ismeretlen elkövetők ellen folyó nyomozást, s aki a panaszos szerint a kezdetektől fogva azt igyekezett bizonyítani, hogy a támadás meg sem történt, az egészet Malina Hedvig találta ki, s végül a nyomozás lezárását is ezzel indokolta. /Igazát keresi a diáklány. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./
2007. december 1.
Az europarlamenti választás napját, november 25-ét néhányan a Korunk szerkesztőségben töltötték, a Közép-Európa vándora (Korunk-dosszié, 1957–2007) című antológián dolgozva. A Korunk már 1990 júniusában tanulmányt közölt „az emberi jogok európai székvárosáról”, Strasbourgról, ugyanabban a számban olvasható Tőkés László írása is (A tékozló fiú szabadsága), benne ilyen mondatokkal: „Társadalmunkban gyökeres fordulat történt, körülményeinkben változás állott be, lehetőségeink alapvetően megnövekedtek. Mi azonban ugyanazok az emberek, az ország népe ugyanaz a nép maradt. Vajon ugyanazok és ugyanolyanok is maradunk? Szolgák maradunk a szabadságban? Vagy lépést tudunk tartani a külső eredményekkel, sőt elő- és előrelépve, alakítani tudjuk az eseményeket is? Készek vagyunk és képesek vagyunk-e kiteljesíteni és megépíteni a szabadságot?”Ezt a kérdésfelvetést ugyanúgy, mint az antológiában újra olvasható Kosáry Domokosét vagy a Habsburg Ottóét (1992-ből), Markó Béláét (Mivel segíthetjük Magyarországot? – 1997) és az EU-képviselőként már tapasztalatokat szerzett Schöpflin Györgyét (2006-ból) a 2007. november 25-i romániai választások után érdemes továbbgondolni. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője saját véleményét foglalta össze. Az egymás elleni (nemegyszer mindkét részről durva) kampányolást ideje abbahagyni. Tudatosítani kell, hogy hiúság és hatalomvágy nem szolgálja a közösség érdekét. Az RMDSZ és a függetlenként bejutott Tőkés László párbeszéde, egyeztetése nagyon esedékes, nem csupán a brüsszeli küldetés érdekében. /Kántor Lajos: Szerkesztve szavazunk. Az újraalakuló SZKT figyelmébe. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./
2007. december 4.
A magyar–román határ mindkét oldalán az össznemzeti felelősségérzettől vezérelt emberek aggodalom és remény közepette várták a romániai európai parlamenti választásokat. Attól lehetett tartani, hogy a Kárpát-medence legnagyobb taglétszámú magyar pártja vagy Temesvár 1989-es hőse kudarcot vall, nem jut be a brüsszeli (és strasbourgi) parlamentbe, s így az Európai Unió legnagyobb nemzeti kisebbsége ott nem jut képviselethez. Nem kevesen úgy gondolták, hogy az erdélyi magyarság érdekeit nem eléggé következetesen képviselő RMDSZ megérdemli a bukást, mások viszont úgy vélték, hogy ,,a magyar egységet” megbontó püspök csak maradjon eredeti hivatásánál. Hála Istennek, hála a magyar szavazók aktivitásának, de leginkább hála a román nemzetiségű választók érdektelenségének nem így történt, így a 24+2 teljes jogú magyar képviselőhöz három további fog csatlakozni a 785 tagú európai gyűlésben. Indokolt gratulálni a bejutottaknak és az őket támogató választóknak. Markó Béla maga is gratulált Tőkésnek, viszont Frunda György erre nem volt képes, sőt, sértő módon szólt ugyancsak megválasztott képviselőtársáról. Jövőre önkormányzati és parlamenti választások lesznek, és azokon a románok aktivitása a mostaninál jóval nagyobb lesz. Ahogy csökken a romániai magyar népesség száma, úgy kerül veszélybe a parlamenti küszöb átlépése. A veszélyt csak a magyarok egysége és magas választási részvétele háríthatja el. Tőkés László javasolta, hogy folytassák az egyeztetéseket a közös magyar célokról. A következő hetekben a választási urnáknál kivívott győzelmet kövesse az önvizsgálat, a kibékülés, javasolta Jeszenszky Géza. /Jeszenszky Géza: Győzelem és vészharang. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 4./ A szerző 1990–94 között Magyarország külügyminisztere volt.
2007. december 11.
Bemutatkoztak az Európai Parlament december 10-i strasbourgi ülésnapján az újonnan megválasztott romániai EP-képviselők. A 35 képviselőből négy magyar nemzetiségű. A Demokrata Párt (PD) listájáról 13, a Szociáldemokrata Pártéról (PSD) tíz, a Nemzeti Liberális Pártéról (PNL) hat, a Liberális Demokrata Pártéról (PLD) három jelölt került be az EP-be. Az RMDSZ két helyet (Sógor Csaba és Winkler Gyula) kapott, függetlenként egy jelöltet (Tőkés Lászlót) választottak meg. Csibi Magor Imre a Nemzeti Liberális Párt színeiben szerzett mandátumot. Románia 2005 októberében küldött megfigyelőket az EP-be, akik a 2007. január 1-jei csatlakozás pillanatától teljes jogú EP-képviselők lettek. Közülük most 22-en elhagyják az Európai Parlamentet. Az ő mandátumuk vasárnap éjfélkor szűnt meg. Eddig három RMDSZ-es képviselő volt az EP-ben: Kelemen Atilla, Kónya-Hamar Sándor és Szabó Károly. Magyarországnak 24, a szlovákiai magyarságnak pedig két képviselője van. Értesüléseink szerint Kónya-Hamar Sándor irodáját Sógor Csaba veszi át, aki valószínűleg „örökli” helyét a kulturális, oktatási és ifjúsági bizottságban, Kelemen Atillát pedig minden bizonnyal Winkler Gyula helyettesíti majd a mezőgazdasági bizottságban. Kónya-Hamar Sándor eredményesnek tekinti a Brüsszelben töltött időszakot. A legfontosabb a Bolyai-ügy volt, az egyetem újraindítására vonatkozó kezdeményezés. Ez az akció elhúzódott, de egyáltalán nem mondható reménytelennek – összegzett Kónya, aki mandátuma lejárta után is folytatni kívánja kezdeményezéseit, például a Verespatak-ügyben. Szabó Károly nem tud különösebb megvalósításokról beszélni. Bevallotta, nem volt nagyon aktív. Kelemen Atilla a mezőgazdasági bizottságban kifejtett munkájáról számolt be. Legutóbb például a borreform kapcsán benyújtott 24 módosító indítványából 18-at elfogadott a bizottság. A 35 képviselőből Románia egyetlen agrárpolitikust sem küldött, ez stratégiai hiba. Olyan országban, ahol a lakosság 50 százaléka vidéki, 38 százaléka pedig mezőgazdaságból él, nagyon fontos, hogy képviselői a mezőgazdasággal és vidékfejlesztéssel kapcsolatos kérdésekbe is beleszólhassanak, érvelt Kelemen Atilla. /Átvették hivatalukat Románia új EP-képviselői. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./
2007. december 12.
Az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén az EP elnöke köszöntötte a november 25-én megválasztott 35 új romániai képviselőt. A politikusok közt 4 magyar nemzetiségű is van, így a 785 tagú testületben 30-ra emelkedett a magyarok száma. A 24 magyarországi, 4 romániai politikus mellett két szlovákiai magyar is tagja az EP-nek. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2 helyet (Sógor Csaba és Winkler Gyula) kapott, függetlenként egy jelöltet (Tőkés László) választottak meg. Csibi Magor Imre a Nemzeti Liberális Párt színeiben szerzett mandátumot. /Harminc magyar az Európai Parlamentben. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 12./
2008. január 7.
Újból Traian Basescu román államfő támogatását kéri Tőkés László független európai parlamenti képviselő azért, hogy januárban csatlakozhasson az Európai Néppárt (EPP) frakciójához az Európai Parlamentben. „Mi a döntésünket már meghoztuk Tőkés úr tagságával kapcsolatban. Az országos küldöttségek – országtól függetlenül – eldönthették, milyen új tagot fogadnak be a frakciójukba. A romániai delegáció pedig úgy határozott, hogy Tőkés László ne legyen a romániai frakció tagja” – mondta el Marian Jean Marinescu, az EPP demokrata liberális frakciójának alelnöke az ÚMSZ-nek. „Különben is, azt, hogy Traian Basescu segítséget ígért volna Tőkésnek, csak utóbbi nyilatkozataiból hallottuk, Basescu viszont egyszer sem tett kijelentést erre vonatkozóan” – mondta a politikus. Tőkés László kabinetfőnöke, Szilágyi Zsolt egy nagyváradi sajtótájékoztatón emlékeztetett arra, hogy az EPP-nek kell meghoznia a végső döntést. Tudomása szerint a kérdésben Brüsszelben január 7-10. között, vagy Strasbourgban a január 14-17. közötti ülésszakon határoznak majd. /Mihály László: Tőkés ismét segítségét kér. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./
2008. január 8.
Egyházi vonalon folytatódik a román és a moldovai hatóságok között politikai és nemzetiségi alapon dúló ellentét. A romániai ortodox egyház a napokban bejelentette: kész a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon panaszt tenni amiatt, hogy a Moldovai Köztársaság az elmúlt hetekben kiutasította az ország területéről a Besszarábiai Érsekség négy román állampolgárságú papját és egy apácáját. A chisinaui belügyminisztérium arra hivatkozott, hogy nem rendelkeztek tartózkodási vagy munkavállalási engedéllyel. A Prut folyó két oldalán működő görögkeleti egyházak több mint másfél évtizede feszülnek egymásnak amiatt, hogy az autokefál román ortodox egyház 1992-ben – burkolt szándékkal a moldovai román nemzetiségi identitás erősítése céljából – létrehozta a Besszarábiai Érsekséget. A Pruton túli ország politikai vezetése által elismert, a moszkvai ortodox patriarkátusnak alárendelt Chisinaui és Moldovai Érsekség a kezdetektől fogva ellenezte a román ortodoxia térhódítását. A moldovai hatóságok nem ismerték el az érsekséget, a bukaresti ortodox egyház a strasbourgi bírósághoz fordult, amely 2001-ben hozott végleges ítéletében jóváhagyta az egyházalapítást. Ennek megfelelően a Szent Szinódus tavaly októberben elrendelte három egyházmegye megalapítását a Moldovai Köztársaságban, mindez felbőszítette Vladimir Voronin államfőt, aki azzal fenyegetőzött, hogy nem tartja tiszteletben a strasbourgi ítéletet. A moldovai határőrség hetekkel ezelőtt megalázóan viselkedett Petru Paduraru besszarábiai metropolitával is. A sculeni-i határátkelő Pruton túli oldalán többórás kihallgatás után nyilatkozatot írattak alá a megmotozott egyházfővel, miszerint saját felelősségére kijelenti: nincs nála kábítószer. /Rostás Szabolcs: Moldovai egyházüldözés. = Krónika (Kolozsvár), jan. 8./
2008. január 18.
Különös jelentősége volt az Európai Parlament (EP) kisebbségi munkacsoportjának (Intergroup) január 17-i ülése Strasbourgban, mert a kisebbségvédelem két fontos egyezményének, a Kisebbségi Keretegyezménynek és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának tízéves évfordulója alkalmából értékelte az eredményeket – szögezték le Gál Kinga és Tőkés László EP-képviselők közleményükben. Gál Kinga hangsúlyozta: a két dokumentum nagyban hozzájárult a kisebbségvédelem és a nyelvi jogok európai elfogadtatásához. Tőkés László felhívta a figyelmet a moldvai csángók helyzetére, amely hasonlít a Timok-völgyi románok, valamint a görögországi és a bulgáriai macedónok helyzetére. Külön is kitért az egyházak ezen nemzeti közösségekhez való viszonyára, és példaként hozta fel a moldvai román katolikus egyház negatív magatartását. Javasolta, hogy a Balkán országaiban tapasztalható kisebbségellenes gyakorlattal átfogó keretben, külön foglalkozzon a munkacsoport. Az ülés végén az elnök bejelentette, hogy a munkacsoport hamarosan napirendre tűzi a moldvai csángók ügyét. Sógor Csaba szerint „hasznos dolog, ha az Intergroupban nemcsak a magyar problémákról esik szó, hanem a többi európai kisebbségről is, úgy mint a görögországi macedónokról, szerbiai timokvölgyi románokról és koszovói albánokról, finnországi svédekről”. /Kisebbségvédelemről az Intergroup munkacsoportjában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./
2008. január 22.
Két szék közt a pad alá került az Európa Tanácsban bizottsági elnöki tisztségre pályázó Frunda György RMDSZ-szenátor, nem sikerült megszereznie az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében a jogi bizottság elnöki tisztségét. A frakciók közötti egyezség nyomán ugyanis a bizottság élére egy német szocialista képviselőt választottak. December elején Frunda György lemondott az európai parlamenti (EP) választásokon szerzett brüsszeli mandátumról, mondván, felkérték, töltse be a strasbourgi bizottság elnöki székét. „Nem vagyok csalódott – nyilatkozta Frunda György. – Racionális döntés volt, hogy nem vettem át az EP-mandátumot. ”Frunda szenátor egyébként megőrizte a néppárti képviselőcsoport első alelnöki tisztségét, és megkapta a monitoring bizottság alelnöki tisztségét is. /Gazda Árpád: Elúszott Frunda elnöksége. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./
2008. január 23.
A romániai magyar felsőoktatásért folyó harc egyidős a rendszerváltással. A követelések már a kilencvenes évek derekán zátonyra futottak. Az RMDSZ kész tényként fogadta el: a román politikai elit nem hajlandó elismerni a magyar felsőoktatás autonómiáját. Kónya-Hamar Sándor nemrég leköszönt EP-képviselő ismét a figyelem központjába vonta a Bolyai Tudományegyetem ügyét, amikor az Európa Parlamentben aláírásgyűjtésbe kezdett az erdélyi magyar állami egyetem támogatásáért. Kónya-Hamar Sándor emlékeztetett: a kilencvenes évek derekán, amikor az RMDSZ még nem volt elkötelezve különböző kormányérdekeknek, félmillió aláírás gyűlt össze az önálló magyar felsőoktatás támogatására. Az 1994-es tanügyi törvény figyelmen kívül hagyta a magyar elvárásokat. Akkoriban az RMDSZ kemény ellenzéki politizálással hallatta a hangját, Romániát mégis úgy vették föl az Európa Tanácsba, hogy az erdélyi magyarok követeléseiből semmit nem teljesített. 1996-ban az új kormány programjában tételesen szerepelt a Bolyai Tudományegyetem ügye, amit Victor Ciorbea akkori román miniszterelnök nyilvánosan felvállalt Budapesten. 1997 nyarán egyezség született arról, hogy törvénytervezetet készítenek az állami magyar egyetem létrehozásáról. Azon a nyáron a kormány két sürgősségi rendeletet fogadott el, a 22-est és a 36-ost: az egyik a magyarok irányában tett közigazgatási nyitásról, a másik az oktatásról szólt. Kónya-Hamar szerint ez vezetett el Ciorbea miniszterelnök bukásához. Az akkori államfő, Emil Constantinescu sem állt Ciorbea mellé, de nem talált támogatóra saját pártjában sem. A két kormányrendeletet nem akarták alkalmazni. A Ciorbea-kormány román miniszterei kihátráltak miniszterelnökük mögül, a legvehemensebb támadója a koalíciós partner Demokrata Párt volt, személyesen Traian Basescu... 1998-ban Ciorbea után Radu Vasile kormánya jött. Újra elkezdőzött az egyeztetés a magyar egyetemről. Megállapodás született az új jogszabályról, ami megnyugtatóan rendezte volna a magyar oktatás ügyét. Ősszel, amikor Radu Vasile az Egyesült Államokba készült, értésére adták, hogy meg kell oldania a magyar felsőoktatás ügyét. A szeptemberi SZKT-án ekkor született ultimátum Kolozsváron: ha nem lesz magyar egyetem, ha nem alkalmazzák a két elfogadott kormányrendeletet, az RMDSZ kilép a kormányból. Az RMDSZ az SZKT hatályos döntése ellenére a kormányba maradt. Kónya-Hamar Sándor rámutatott: Annak a több mint háromszáz embernek a sorsa döntötte el a kormányba maradást, akik az RMDSZ révén bekerültek az állami gépezetbe. Ezeket nyilván meneszteni kellett volna, és ezt az RMDSZ csúcsvezetősége nem akarta felvállalni. Inkább feláldozták a magyar egyetem ügyét. Akkor született a Petőfi–Schiller egyetem ötlete. Ez nem volt komoly ötlet, mindenki tudta. A németek nem kértek ilyesmit, az RMDSZ-nek pedig egy indok volt arra, hogy minden áron kormányban maradjon. Akkor született meg RMDSZ-berkekben az azóta is érvényes tézis, hogy kormánypozícióban sokkal többet lehet tenni a magyar ügyért, mint ellenzékben. Ekkor volt az első szakadás az RMDSZ-ben. 1998 őszén került sor az Alsócsernátoni Fórumra, amely új utakat, alternatívát próbált keresni. Ezen többen is kimondtuk, emlékezett Kónya, szükség van a belső reformra. 1998 nyarán egy igen jelentős értelmiségi fórum tárgyalta a Bolyai Egyetem ügyét. Ez bízta meg a Kolozs megyei RMDSZ-t, hogy amennyiben Radu Vasile kormánya nem lép határozottan az egyetem ügyében, nyújtsanak be új törvénytervezetet. Ezt elkészítették. Sajnos hosszú, áldatlan vita alakult ki az egyetem körül: többen is megkérdőjelezték az egykori Bolyai szakmai teljesítményét, mások az egyetem szétválásától a színvonalat féltették. Akkor gyűrűzött be Magyarországról a liberális szólam. Makkay József, a lap főszerkesztője emlékeztetett „Törzsök Erika „határon túli szakértő” vérlázító cikkére, amelyben úgy fogalmazott: Erdélyben boldog-boldogtalan magyar egyetemet akar. A román politikai elit magyarellenessége találkozott a magyarországi és erdélyi liberális körök magyarellenességével. ” Az erdélyi liberális kör prominensei álvitákat kezdeményeztek az egyetem körül, amelyek megosztották a közösséget. Az SZDSZ Erdélybe is átgyűrűző neoliberális nézetei, illetve az RMDSZ már akkor jól látható tétovasága miatt a szellemi elit megosztottá vált egyetemügyben. 1999. június 18-án négyen nyújtották be az új törvénytervezetet. Kónya-Hamar Sándor volt a kezdeményező, sokat segített Csapó I. József szenátor volt. Négyen vállalták a benyújtását: Szilágyi Zsolt, Mátis Jenő, Nagy István és Kónya-Hamar Sándor. Az RMDSZ-csúcsvezetőség kihátrált mögüle, az egészet amolyan partizánakcióként kezelték. Az RMDSZ csúcsvezetősége összehozott egy másik tervezetet, amely gyakorlatilag az övékéhez hasonlított, és azt is benyújtották. 2002-ig azonban egyik sem került napirendre. 2000-ben a szociáldemokrata Nastase-kormánynak szüksége volt parlamenti támogatottságra és egyféle kirakatszerepre Nyugat fele, hogy a magyarság ügye rendeződött. Erre a szerepkörre az RMDSZ tökéletesen megfelelt. A kormánypárt egyik prominense, Hrebenciuc mindig azt mondta, hogy az RMDSZ állítson össze listát a követeléseiről. Azonban ez a lista nem készült el. Születtek eredmények: például a Szabadság-szobor visszaállítása, a restituciós folyamatok felgyorsulása, azonban a magyar felsőoktatás ügyében nem történt előrelépés. 2002-ben volt a Bolyai Egyetemről szóló törvény szakbizottsági vitája, amit azonban megbuktattak. Többé nem is hozták szóba. 2004-ben új kormánykoalíció jött, új ígéretekkel. De maradt a régi RMDSZ-csapat. RMDSZ-berkekben nem esett szó arról a feltételrendszerről, amivel Traian Basescu meggyőzte őket, hogy átálljanak. Az államfővel történő akkori egyezkedéseket ma is homály fedi. Tény, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettesként megkapta az oktatási szakterületet is. Közben kialakult az a nézet, hogy az egyetem sorsát rá kell bízni az egyetemi szakemberekre. Salat Levente rektor-helyettes kimondta, hogy a politika ne avatkozzék bele az egyetemépítésbe, ami Markó Bélának kapóra jött. Valójában az egyetem létesítése politikai döntés, azt a szakma egymagában nem tudja megvalósítani. Hantz Péterék akciója ismét felkavarta az állóvizet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság ismét ügyet teremtett a magyar felsőoktatás megoldatlan helyzetéből. Amikor tavaly novemberben a két tanárt kizárták az egyetemről, Kónya-Hamar Sándor tiltakozást fogalmazott meg, és ezt eljuttatta az Európa Parlament valamennyi szakbizottságához. Szokatlan módon Pöttering néppárti frakcióvezető azonnal elküldte megbízottját az egyetemre, hogy jelentést készítsen az ügyről. Ekkor történt meg az az elképesztő eset, hogy az egyetemen tanító magyar tanárok közleményben hozták ország-világ tudomására, hogy őket a Bolyai Kezdeményező Bizottság nem képviseli. A Bolyai-ügyben Kónya gyakorlatilag magára maradt. Igaz, a szöveget Kelemen Atilla és Szabó Károly EP-képviselők bevonásával közösen szerkesztették meg, de a néppárti lobbi szempontjából hiányzott Markó Béla személyes brüsszeli jelenléte. Strasbourgban az Európa Parlament időközben megszavazta az Olli Rehn-féle jelentést, amiben tételesen szerepelt néhány magyar jogsérelem. A strasbourgi szavazást követően Olli Rehn EU-biztos Bukarestbe látogatott. Nem lett eredménye. A román politikusok, bevált szokásuk szerint, minden megígértek az európai fórumoknak, később semmit nem teljesítettek. Az Európa Parlament legnagyobb baja, hogy nincs eszköze a számonkéréshez és a végrehajtáshoz. A Kónya-Hamar Sándor által kezdeményezett írásbeli nyilatkozatot végül is 174 képviselő írta alá. Közben a román parlamenti képviselők ellenlobbijával kellett szembenézniük. Az RMDSZ nem mozdult az elvárt módon. /Makkay József: Az elárult magyar felsőoktatás nyomában. Kónya-Hamar Sándor leköszönt EP-képviselő a Bolyai Egyetem tizennyolc éves Kálváriájáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./
2008. január 26.
Frunda György szenátort, az Európai Néppárt a monitoring bizottság első alelnökévé megválasztotta. Frunda úgy gondolja, hogy a szakterületén, az emberi és kisebbségi jogok terén, Strasbourgban jobban tud teljesíteni, mint Brüsszelben. /(mózes): Frunda György lett az ET monitoring bizottságának első alelnöke. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./
2008. január 31.
Duray Miklóst, a felvidéki MKP alelnökét bocsánatkérésre és egymillió korona pénzbírságra ítélte január 30-án a pozsonyi kerületi bíróság első fokon, a magyarellenes kirohanásairól elhíresült Ján Slota vezette szlovák kormányerő, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) feljelentése alapján. Slotáék azért perelték be a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) stratégiai alelnökét, parlamenti képviselőjét, mert 2006 nyarán a budapesti Info Rádiónak nyilatkozva állítólag fasiszta pártnak nevezte az SNS-t. Duray jelezte, fellebbezni fog. Emlékeztetett arra, hogy az ilyen természetű perek Szlovákiában általában az indítványozók javára végződnek, majd Strasbourgba jutván rendszerint fordul a kocka. Duray emlékeztetett arra, hogy a szlovákiai magyar iskolák felszámolását célzó törekvések 1995-ben ismét erőteljesen helyet kaptak a szlovák politikában, akkor a magyar szülők tiltakozási hulláma állta útját a tervnek, s hogy akkor is Slota pártja kezében volt az oktatási tárca, akárcsak most, amikor a jelenlegi miniszter is hasonló törekvések megvalósításán mesterkedik. A vádra, hogy fasisztának nevezte az SNS-t, Duray így reagált: „Nem én mondom így. Ezt a pártot így lehet minősíteni elnökének minden megnyilvánulása szerint. Hogyan lehet minősíteni azt az embert, aki idegengyűlöletet hirdet, aki nemzeti gyűlöletet hirdet, aki becsmérli a másik nemzetet, aki fegyveres akcióra buzdít a másik nemzet ellen” – hangzott el annak idején az Info Rádióban. Duray ezzel arra utalt, hogy Ján Slota egy ízben így buzdította hallgatóságát: „üljetek tankokra és tegyük a földdel egyenlővé Budapestet. ” /Duray pert veszített. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./ Az Új Magyar Szó nem közölte, csak a Krónika: Duray Miklóst 1983. január 31-én állították először bíróság elé, amikor a Csehszlovák Szocialista Köztársaság felforgatásával vádolták, mert a szlovákiai magyar iskolák részleges felszámolásának ellenszegülő, a hatalmat visszakozásra kényszerítő szervezkedést indított el. Durayt elítélték, mintegy ötszáz napot töltött börtönben. A politikus emlékeztetett arra, hogy a szlovákiai magyar iskolák felszámolását célzó törekvések 1995-ben ismét erőteljesen helyet kaptak a szlovák politikában, és akkor is Slota pártja kezében volt az oktatási tárca, akárcsak most, amikor a jelenlegi miniszter is hasonló törekvések megvalósításán mesterkedik. /Pénzbírság Duraynak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 31./
2008. február 16.
Vita alakult ki a felekezeti oktatás „létjogosultságáról”. A vitatkozó felek hajlamosak összemosni az egyházi iskolák, illetve az állami iskolákban történő vallásoktatás kérdését. Olyan vélemények hangzottak el, miszerint az egyházak egyre inkább „rátelepednek” az iskolákra, ez a kisajátítás pedig különösen a magyar nyelven folyó tanítás esetében bizonyul károsnak. Erről fejtette ki véleményét Kötő József, volt oktatásügyi államtitkár a vele készült beszélgetésben. Az utolsó alkotmánymódosítás alkalmával – ebben az RMDSZ-nek is oroszlánrésze volt – az oktatás három pillérűvé vált: állami, magán és felekezeti. A történelmi egyházak megkapják az intézményalapítási jogot. Ezeket az iskolákat – az új oktatási törvény szerint – államilag is finanszírozzák majd. A felekezeti iskolák is annyi pénzt kapnak, ahány gyermek számára biztosítanak helyet. Kötő csúsztatásnak érzi az olyan kijelentéseket, miszerint a felekezeti iskola olyan műhely lesz, ahol évszázadokkal elmaradó ismereteket, nevelést, etikát sulykolnak a tanulókba. Valójában az egyházi tanintézetek állami tantervek szerint fognak működni, a tanulók pedig ugyanazokat az ismeretanyagokat fogják elsajátítani, mint a többiek. A vallásórák keretében ismertetik majd a valláselméletet. Téves az az állítás, miszerint a felekezeti iskolák a prozelitizmus műhelyei lesznek. Az egyházi iskolák nyitottak bármilyen vallású gyermek számára. Semmilyen kényszerről nincs szó. Az egyházi iskolába tolonganak a jelentkezők. Valami oka csak lehet ennek. Ezt nem érti meg például Czika Tihamér, aki liberális oldalról ront neki a kérdésnek. Nem kell betiltani az egyházi iskolákat, oda ugyanis azok mennek, akik ezt kívánják. Az európai helyzet eltérő, van olyan ország, ahol az állam száz százalékban finanszírozza a felekezeti oktatást. Franciaország liberálisan kezeli a vallásoktatást az állami iskolákban, de támogatja az egyházi oktatást az átvállalt feladatok függvényében. Ez a helyzet Magyarországon is. Itt van például Győr esete. Túljelentkezés van a bencéseknél, versenyvizsgát is tartanak. Minden bizonnyal azért, mert a szülők tudják, hogy ott minőségi oktatásban részesül gyermekük. Azt állítják, hogy Erdélyben az egyházak a leszakadás, az elszigetelődés, a modernizáció-ellenesség fészke, holott épp ezeknek a felekezeti iskoláknak volt a legnagyobb szerepük az európai kultúrának, a haladó szemléletnek a közvetítésében. Szabédi László unitárius iskolába járt, utána Strasbourgban az unitárius teológiára. De ez nem akadályozta meg abban, hogy szabadgondolkodó emberré váljék. Az egész erdélyi műveltség, az a transzszilván szellem az egyházi iskolákban jött létre, ez nem tűnik el máról holnapra. Éppen a szabadgondolkodók tanúsítanak ilyen agresszivitást, ahelyett hogy a szabad választást és a versenyszellemet népszerűsítenék. A vita során elhangzott: „fennáll a veszély”, hogy az erdélyi oktatás legjava „kerül egyházi kézre”. Nem lehet előítéletekkel megközelíteni ezt a kérdést. A holland oktatáskutatók, pszichológusok azt mondják: a mai állami iskoláknak az a nagy hibája, hogy csak ismereteket közölnek, nem nevelnek, nincs személyiségformáló jellegük. Vajon a felekezeti iskolák nem épp ebben tudnak talán többet nyújtani, mint az államiak? /SZ. K. : Versenyhelyzet, minőségteremtés, a szabad választáshoz való jog. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./ Előzmény: Czika Tihamér: Egyházi oktatássá válhat a kisebbségi oktatás? = Szabadság (Kolozsvár), 2008. febr. 5./
