Pozsony Ferenc néprajzkutató a hét végén Jászvásáron megrendezett, a csángók eredetét, nyelvét vizsgáló nemzetközi konferenciának egyik résztvevője volt. Pozsony Ferenc nemrég kiadta a csángókról szóló román nyelvű kötetét. Ahogy a dr. Kós Károly, Szentimrei Judit és Nagy Jenő szerzőhármas által 1981-ben megjelentetett A moldvai csángók népművészete című kötet elhagyta a nyomdát, csakhamar átírták és 1985-ben nagy példányszámban kiadták Dumitru Martinas csángókról szóló munkáját. A dilettáns szerző művében azt próbálta bizonygatni, hogy a moldvai csángók ősei voltaképp Délkelet-Erdélyben félig-meddig elmagyarosított románok. A római katolikus egyház közreműködésével forgalmazott kötet tételeit a hivatalos propaganda csakhamar dogmává merevítette, majd 1990 után angol és olasz nyelven is megjelentette. A Benda Kálmán történészprofesszor által vezetett munkacsoport kutatásaiból megszületett Moldvai Csángó-Magyar Okmánytár című munka vitathatatlanul alátámasztja az erdélyi magyarság folyamatos kitelepedését a Kárpátok és a Szeret folyó közötti területre. A csángók anyanyelve tükrözi a moldvai magyar közösségek folyamatosságát is, hiszen közöttük találunk középkori nyelvjárásban beszélőket, mások pedig éppen a 18-19. századi Székelyföld nyelvállapotát őrizték meg. A hatalmas mennyiségben összegyűjtött magyar nyelvű folklóralkotásaik szintén magyar eredetüket és kultúrájukat támasztják alá. A kutatók csupán Klézsén az utóbbi másfél száz év alatt több ezer magyar népköltészeti alkotást gyűjtöttek össze, ami egész Európában páratlanná és híressé teszi ezt a moldvai falut. A konferencia légkörét tükrözi, hogy Tánczos csak háromperces felszólalási lehetőséget kapott, ő a moldvai csángóság nyelvi asszimilációjának a tényét igyekezett nyomtatott szöveggel dokumentálni. Felolvasta az 1880-ban, Szamosújváron megjelent Amicul Familiei-ből egy szövegrészt, amelyben Ioan Polescu helybéli író a kéthetes moldvai útján tapasztaltakról számolt be. Az erdélyi román értelmiségi megrökönyödve tapasztalta, hogy Moldvában az erdélyinél is rosszabb a helyzet, mivel kéthetes utazása alatt román nyelven még vizet sem tudott kérni a helybéliektől. Sokatmondó, hogy a 19. század végén a csángó gyerekek még jó napotot sem tudtak köszönni románul. Az író levélben tájékoztatta az akkor bukaresti román kultuszminisztert, akit felszólított a román nemzeti érdek által megkövetelt gyors románosítás végrehajtására. A szamosújvári író a leghatékonyabb asszimilációs eszközként a román nyelvű iskolai tanítás és liturgia bevezetését jelölte meg. - Az 1992-es népszámlálás szerint Moldvában összesen 239 938 római katolikus élt. Tánczos Vilmos terepkutatásai szerint a kilencvenes évek közepén a moldvai katolikusok 25,8 százaléka beszélte még ősei anyanyelvét, a magyart. A néprajzkutató a magyarul beszélők számát, különböző terepmódszerek segítségével 62 ezerre becsülte. A tizenkilencedik század végén a moldvai csángóknak több mint 70 százaléka magyar anyanyelvű volt. Bő száz év alatt a csángóság háromnegyede veszítette el anyanyelvét. - Az idei népszámlálás torz, mert számos megfélemlítési és manipulálási technika érte a moldvai csángókat. Például a jászvásári püspök körlevélben igyekezett befolyásolni a csángók identitásválasztását, amit a papok minden templomban tovább magyaráztak. Többek között azzal is győzködték híveiket, hogy ők azért románok, mert "sunteti romano-catolici", tehát a felekezet megnevezésében római szó voltaképpen a román eredetükre utal. Ezt csak betetőzték a számlálóbiztosok által elkövetett csalások is, amit akkor részletesen tálalt a magyar nyelvű sajtó. /Borbély Tamás: Az anyanyelvű mise esélye a csángóknál. Beszélgetés Pozsony Ferenccel, a Kriza János Néprajzi Társaság elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./
2002. július 18.
A görög katolikus egyház szerint a népszámlálás rájuk vonatkozó adatai nem tükrözik a valóságot, nyilatkozta a Krónikának Mircea Martian, a kolozsvár-szamosújvári egyházmegye szóvivője. Szerintük jóval több görög katolikus él az országban, mint amennyi a statisztikákból kiderül. Jelentős eltérések mutatkoznak az állam, illetve az egyház által közzétett statisztikákban: a 2002-es népszámlálás adatai szerint 195 481 görög katolikus hívő él az országban, ezzel szemben Laurentiu Moisin, a Görög Katolikus Románok Országos Egyesületének elnöke több mint 700 ezerre becsülte a görög katolikus hívek számát. Moisin szerint elképzelhetetlen, hogy míg egy 1988-ban a Szekuritáté által készített jelentés 300 ezer görög katolikusról szól, ma már a 200 ezer főt sem éri el a létszámuk. Mircea Martian kijelentette, három ok miatt sem tekinthetők valósaknak a népszámlálás adatai. Egyrészt, mivel az ortodox egyház több településen is nyomást gyakorolt a hívekre, többen nem merték vállalni felekezeti hovatartozásukat. Másrészt, noha az egyház több ízben is írásban felkérte a hatóságokat, hogy tüntessék fel a népszámlálási íveken az öt legfontosabb romániai felekezetet, ez nem történt meg - az űrlap csupán az ortodoxot említi név szerint. Harmadik okként Martian felhozta: olyan faluban, ahol mindenki ortodox volt, meg sem kérdezték az emberektől, milyen vallásúak, hanem automatikusan bejelölték az ortodoxot. A szóvivő olyan esetet is említett, amikor egy görög katolikus pap feleségét írták be ortodox vallásúnak. "Megvárjuk, amíg a végleges adatokat is közzéteszik, és ha szükséges, óvást emelünk a népszámlálás eredményei ellen" - nyilatkozta Martian, hozzátéve, hogy a felsoroltakon kívül is számos visszaélésről érkezett jelentés, így sokszor ceruzával töltötték ki az íveket, illetve a felekezetre vonatkozó rovatot. Az Annuario Pontificio pápai évkönyv 2002-es kiadása szerint a Romániában élő görög katolikusok lélekszáma pedig 776 704 fő. /Lukács János: Ellentmondó számadatok. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./
2002. július 24.
2000-ben a magyar kormány létrehozta a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatalt, hogy az ünnepségeket koordinálja. Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus kezdeményezésére, a Millenniumi Sokadalmak is bekerültek a Kormánybiztosi Hivatal által támogatott emlékünnepségek közé. A rendezvénysorozat olyan sikeres volt, hogy az évforduló elmúlt, de most is sikerült támogatást szerezni a sokadalmak folytatására. Erdélyben két alkalommal is Kolozsvár és Marosvásárhely volt a rendezvény házigazdája. Ebben az évben Sepsiszentgyörgy és Szamosújvár ad otthont ezeknek. Elsődlegesnek tartják, hogy a szórványban élő magyar hagyományőrző csoportokat mozgassák meg. A sokadalmak tapasztalatcserét is jelentenek a résztvevők számára. Legnagyobb sikernek a gyermekcsoportok örvendenek. Az idei sokadalomnak aug. 2-3. között Szamosújvár, azaz Kérőfürdő ad otthont. /Szabó Csaba: Újra tánc, vásár - sokadalom. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./
2002. augusztus 2.
Immár augusztusi hagyomány az Erdélyi Sokadalomnak elkeresztelt magyar néptánc és népzene fesztivál, népművészeti kirakodóvásár. Idén augusztus 2-3-án a Szamosújvár melletti Kérőfürdőn rendezik meg, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Communitas Alapítvány, a budapesti Honvéd Együttes és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület támogatásával. Az erdélyi magyar gyermekek néptáncfesztiválon, népi játékokon, kézműves foglalkozásokon, vetélkedőkön, néptáncoktatáson, néptáncgálán tehetik próbára képességeiket. /Erdélyi Sokadalom. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
2002. augusztus 5.
Néptáncgálával kezdődött aug. 2-án a Szamosújvár melletti Kérőfürdőn megrendezett Erdélyi Sokadalom. A Sebesi Karen Attila által vezetett gálán sok tánccsoport fellépett. Aug. 3-án erdélyi magyar gyermeknéptánc fesztiválra került sor, tizennégy gyermekcsoport lépett fel. Délután Kis-Szamos menti Értelmiségi Találkozó címmel kerekasztal-beszélgetés kezdődött, a szórványmagyarság gondjai kerültek terítékre. Pillich László felvetésére, hogy az RMDSZ dolgozzon ki megfelelő stratégiát a szórványvidék oktatási gondjaira, Nagy F. István elmondta: az RMDSZ nem tud kidolgozni stratégiát arra, hogy egy közösség létrehoz-e vagy sem a maga számára magyar tannyelvű iskolát, hiszen ezek a dolgok a helyi közösségek kezdeményezésein múlnak. Az Erdélyi Sokadalom néptáncgálával zárult. /Köllő Katalin: Erdélyi Sokadalom a szórványvidékekért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./
2002. augusztus 12.
Aug. 11-én a szamosújvári református templomban emlékeztek az ötven esztendeje elhurcolt Kolozsvár-belvárosi lelkipásztorra, László Dezsőre családjának és egykori gyülekezetének tagjai, valamint Szamosújvár lakossága. Kabay Ferenc lelkipásztor méltatta munkásságát: "László Dezső Erdély legnagyobb igehirdetője, akinek minden szava áldás volt. Halála óta 29 év, meghurcoltatása óta pedig 50 esztendő telt el, de emléke még mindig hat, mert Isten dicsőségéről tett tanúbizonyságot". Dávid Gyula irodalomtörténész osztotta meg a gyülekezettel László Dezsőhöz fűződő személyes emlékeit, aki a szamosújvári börtönben is rendszeresen tartott egyháztörténeti előadásokat rabtársainak. "Élte a hívő ember Istenben bízó börtönéletét" - foglalta össze az előadó. Leleplezte az emléktáblát. Felirata arról tudósít, hogy a kolozsvári református lelkipásztort ebben a házban tartóztatták le 1952. augusztus 15-én. /S. B. Á.: "Tiportatunk, de el nem veszünk" László Dezső-emléktáblát avattak Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./
2002. augusztus 19.
Szamosújváron a Történelmi Múzeum a kisváros kultúrközpontjává nőtte ki magát. A múzeum saját könyvtára ötezer kötetet tesz ki. Ebből több mint ötszáz magyar vonatkozású, néhány pedig az örmény közösség hagyományaira, szokásaira vonatkozik. Tervezik egy olvasóterem létesítését is. /Erkedi Csaba: Könyvtár a múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./
2002. augusztus 27.
A szamosújvári 51. számú Czetz János cserkészcsapat meghívására érkezett Erdélybe a lyoni "Szent Szív" plébánia 10 cserkésze, azzal a céllal, hogy megismerkedjenek Erdély jellegzetességeivel és együtt táborozzanak a magyar cserkészekkel. A mozgótábort 3 nagy rész alkotta: egy magashegyi cserkésztábor a Gutin hegységben, a Kakastarély alatt, egy régésztábor Bálványosváralján és egy kis körút Kolozsvár környékén. Élményt volt a Romániai Magyar Cserkészszövetség tagjainak. Egy alkalommal a nagybányai Teleki Magyar Ház vált otthonunkká, vendéglátóik pedig a 15. sz. Teleki Sándor cserkészcsapat tagjai voltak. Bekapcsolódtak a III. Bálványosváraljai Cserkésztáborba, amelynek célja, immár harmadik éve, a vár romjainak felszínre hozása. /Kasza Tamás: Cserkésztestvériség-mozgótábor francia vendégekkel. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./
2002. szeptember 4.
Kolozs megyében 54 település bejáratánál már kétnyelvű helységnévtábla áll. További tíz helységbe megérkezett ugyan a magyar nyelvű tábla, de helyesírási vagy egyéb hibák miatt visszaküldték őket - tájékoztatott Bitay Levente, a Kolozs megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke. A magyarság részaránya 84 településen haladja meg a húsz százalékot, a törvény értelmében tehát ennyi kétnyelvű táblát kellene kitenni. A Szamosújvár keretében lévő Kérőn azzal érvelnek, hogy Kérő a városhoz tartozik, és nincs szükség külön helységnévtáblára. Az Apahidához tartozó Bodrog román és magyar elnevezése megegyezik, a határozat értelmében itt kétszer kellene leírni ugyanazt a nevet - ez az ellenzők szerint nevetséges lenne. Bonchidán nem tették ki a táblát, itt várják a népszámlálás eredményét, abban reménykedve, hogy a magyarság részaránya nem fogja elérni a húsz százalékot (a 92-es adatok szerint 22,3 százalék volt). /Balázsi-Pál Előd: Kitették a kétnyelvű táblát a helységek zömében. Tíz helységben még vannak gondok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./
2002. szeptember 20.
A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum Bogáncs Néptáncegyüttese és a Brassais Véndiák Alapítvány Zurboló Táncegyüttese az idén előadásokban és vendégszereplésekben gazdag nyarat zárt. A Kisbogáncs csoport fellépett a Mérában megrendezett I. Kalotaszegi Gyermek Néptánctalálkozón. Júliusban a Brassais Véndiák Alapítvány torockói Tóbiás Ifjúsági Házában edzőtáborokat tartottak az együttesek számára. A tábor végén a gyermekek a falubeliek számára előadást tartottak a helybeli Kriza János Művelődési Otthonban. A szamosújvári Kérőfürdön megrendezett Erdélyi Sokadalomban a "Bogáncs iskola" ismét felvonultatta csoportjait: a Morzsabogáncs, az Apróbogáncs és a Bogáncs , majd a Zurboló Táncegyüttes is fellépett. Ugyancsak szerepeltek a Szent István-napi rendezvényeken. Szept. 15-én a Zurboló Táncegyüttes az első marosludasi Gyöngykoszorú fesztiválon vett részt. /A bogáncsos és zurbolós nyárról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./
2002. szeptember 22.
Kolozsváron a jezsuiták hajléka, a Manréza központ rekordidő alatt épült fel. Szept. 6-án a Manréza ház ünnepélyes felszentelését két püspök végezte, mindkettőnek "felségterületébe" tartozik: Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és a nemrég beiktatott új kolozsvár-szamosújvári görög katolikus püspök, Florentin Crihalmeanu. Az ünnepségen jelen volt a jezsuita rend generálisa, Hans-Peter Kolvenbach, valamint a magyar tartomány elöljárója, Nemesszeghy Ervin, Páll Leó ferences elöljáró és a bazilita rend tartományfőnöke, Iosif Furtuna. Az ünnepség római katolikus rítusú, román nyelven celebrált szentmisével kezdődött. Egyelőre két jezsuita van a Manrézában: Szőcs László és Tamás Barna. A ház elsősorban lelkigyakorlatokat kínál, ilyeneknek ad helyet, s mindenféle lelkit és szellemit ötvöző rendezvénynek. /bm: Jezsuita jelenlét Kolozsváron. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 22./
2002. október 14.
Okt. 12-13-án megrendezték Szatmárnémetiben a tizenkettedik Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyt. Az idei versenyen 22 versenyző indult, 16 megye képviseletében. A második napon tizenöten vettek részt a Kárpát-medencei döntőn, a zsűri (Almási István népzenekutató - Kolozsvár, Birinyi József népzenekutató, a KÓTA alelnöke - Budapest, Guttman Mihály zenetanár, a Romániai Dalos Szövetség tiszteletbeli elnöke - Kolozsvár, Kovács László népzenész, a Népművészet mestere - Budapest, Major László, a Romániai Magyar Dalos Szövetség elnöke - Farkaslaka, Miskolczy Mariska népdalénekes - Budapest, Szép Gyula zenetanár - Kolozsvár) döntése alapján két első (Boros Erzsébet - Szamosújvár és Müller Borbála - Kolozsvár), egy második (Csűri Katalin - Érmihályfalva) és egy harmadik helyezett (Kiss Kamilla Bíborka - Magyarlapád) kapott díjat. /Elek György: Hajnal akar lenni - tizenkettedszer. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 14./
2002. október 17.
Az elkövetkező napokban kilenc határon túli magyar kollégiumot adnak át; a több mint 250 millió forintos beruházással kialakított létesítményeket az Apáczai Közalapítvány támogatta. Csete Örs programigazgató okt. 16-i budapesti sajtótájékoztatón közölte: Szamosújváron 11 millió forintos beruházással kialakított kollégium 40-50 diáknak teszi lehetővé a jövőben a bentlakást. Az alapítvány támogatásával Segesváron 43 millió forintból 100 diák elszállásolására lehetőséget nyújtó kollégiumot hoztak létre. Az épületben, amely a későbbiekben várhatóan magyar házként is működik majd, színházterem is helyet kapott. Szintén kollégium kialakítását támogatta a közalapítvány Déván. A tervek szerint novemberben átadják az ungvári és kolozsvári kollégiumokat. Marosvásárhelyen 120-130 millió forintból tanári lakások és kollégiumok kialakítását, továbbá szakkönyvtár elkészítését segítették. Aradon a 120 férőhelyes kollégium felújítását és átalakítását 13 millió forinttal támogatták. A közalapítvány az elmúlt három évben összesen 2,5 milliárd forintból gazdálkodhatott. Ebből az összegből ingatlan-beruházásokra 880 millió forintot fordítottak, a beérkezett igény azonban ennek közel ötszöröse volt. A beruházások 60 százaléka Romániában, 16 százaléka Ukrajnában, 15 százaléka Szlovákiában, 9 százaléka Jugoszláviában valósult meg. /Kilenc határon túli magyar kollégium Szamosújváron is beruházott az Apáczai Közalapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./
2002. október 17.
Okt. 19-én avatják fel Szamosújváron a Téka Alapítvány szórványkollégiumát, mely az Apáczai Közalapítvány támogatásával épült fel. A válaszúti és a helyi kollégiumok kiegészítéseként épült bentlakásban közel ötven környékbeli, mezőségi gyermek kap majd helyet. Balázs-Bécsi Attila, a Téka Művelődési Alapítvány elnöke tájékoztatott: a meglévő ingatlan tetőterének beépítése mellett új szárnyat építettek az épülethez. A református egyház elindította programba kapcsolódtak be a tékások, valamint Válaszúton a Kallós Alapítvány. Ez év elejétől hármas program keretében összefüggő rendszert hoztak létre a válaszúti, szamosújvári és széki pedagógusok. A Kallós Alapítvány elsőtől negyedik osztályig biztosítana helyet a gyerekeknek, a Téka a gimnáziumi tanulókat fogadná be, az egyelőre csak a tervekben szereplő széki inasiskola pedig a szakoktatást választókat. A szamosújvári épület a helyi Kaláka néptánccsoport tagjai, a kis- és nagytékások összefogásával készült el. A kollégiumba olyan településekről kerülnek be gyerekek, ahol nincs magyar oktatás. /Rostás-Péter Emese: Alap és tetőzet között Szamosújváron. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./
2002. október 17.
1956 eszméje Székelyföldön is visszhangra talált. Jancsó Csaba visszaemlékezett a történtekre. Akkor 14 éves volt, nyolc sepsiszentgyörgyi mikós diák megalakította a Székely Ifjak Társaságát, mely az ellenállást akarta megszervezni. A magyar szabadságharcot leverték, de ők szerettek volna valamit tenni. 1957. márc. 15-én megkoszorúzták Sepsiszentgyörgyön az 1848-as emlékművet. A következő évben is megismételték, de akkor már vártak rájuk a Szekuritáté emberei, és letartóztatták őket. Kilencen összesen 96 év börtönbüntetést kaptak. Jancsó Csaba akkor 16 éves volt, és 10 évet kapott. Köztük volt három felnőtt is, többek között Szalay Attila textilgyári alkalmazott, aki 1959-ben a szamosújvári börtönben halt meg. Az ő tiszteletére egy emléktáblát helyeztek el, annak a Csíki utcai háznak a falára, ahonnan elhurcolták. A börtönben mindennapos volt a verés, a kínzás. Éheztették őket. A börtönben a lakosság számarányához viszonyítva a magyarok álltak az első helyen. /Némethi Katalin: 1956 októberében Sepsiszentgyörgyön megalakult a Székely Ifjak Társasága. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 17./
2002. október 21.
Három új kollégiumot avattak Erdélyben. Ezek közül kettő - a szamosújvári és a dévai - a szórványmagyarság oktatását hivatott elősegíteni, a harmadik pedig, a kolozsvári, az épített örökség megőrzését végző szakemberek felkészítését szolgálja. Mindhárom intézmény jelentős magyarországi állami támogatásnak köszönhetően készülhetett el. Böjte Csaba ferences atya és munkatársai hitének, kitartásának, illetve számos határon túli intézmény anyagi támogatásának köszönhetően a Déván leánykollégiumot avathattak. Okt. 19-én Szamosújváron avatták a szórványkollégiumot, a megújult és kibővített Téka Házat, az Apáczai Közalapítvány jelentős támogatásával szórványkollégiummal bővült közösségi házat. Markó Béla RMDSZ-elnök üdvözletét Nagy F. István tolmácsolta, míg Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere Goldsmith József által fejezte ki elismerését. /Sándor Boglárka Ágnes: Építkezünk, gyarapodunk. Három kollégiumot avattak a hét végén Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./ Okt. 19-én avatták fel Kolozsváron a Transilvania Trust Alapítvány (TTA) által működtetett huszonkét férőhelyes felsőoktatási szakkollégiumot, amely az Apáczai Közalapítvány támogatása révén épülhetett fel. A rendezvényen Szabó Bálint, a TTA elnöke üdvözölte a jelenlevőket, majd Zilahi László a magyar oktatási minisztérium határon túli magyarok hivatalának főosztályvezetője hangsúlyozta, hogy a magyar kormánynak továbbra is eltökélt szándéka a határon túl működő alapítványok támogatása. Kötő József a szakkollégium átadását a magyarországi támogatási stratégia mérföldköveként emlegette. /Borbély Tamás: Szakkollégium az épített örökségért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./
2002. október 24.
Okt. 23-án Sepsiszentgyörgyön emlékeztek az 1956-os magyar forradalomra és szabadságharcra. A főtéri parkban álló, és a kommunista diktatúra áldozatainak emléket állító kopjafa előtt Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének megyei elnöke a forradalom Erdélyre, illetve Romániára is kiterjedő vonatkozásait és történéseit vázolta fel. Koszorúkat és virágokat helyeztek el az emlékezők. A városháza előtt Pap Sándor belvárosi református lelkész mondott imát az 1956 utáni megtorlásban összesen 265 évi börtönre ítélt 23 sepsiszentgyörgyi polgárnak emléket állító bronztáblánál. A Csíki utca 43. szám alatti ház falán leleplezték a fehér márványtáblát, mely hirdeti, hogy "E házban lakott / SZALAI ATTILA / 1930-1959 / A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATA / Sírja jeltelen a szamosújvári rabtemetőben. / Volt Politikai Foglyok 2002". A szamosújvári börtönben máig tisztázatlan körülmények között 29 éves korában elhunyt néhai bajtársra Jancsó Csaba emlékezett. Az egykori Székely Ifjak Társasága néven tömörülő, és az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc szentgyörgyi emlékművének megkoszorúzása miatt 1958-ban letartóztatott, majd súlyos börtönévekre ítélt mikós diákok képviselője beszédében elmondta, a hatóság a büntetés súlyosbítása céljával talált ki felnőtt vezért a tizenévesekből álló csoport élére, azért szemelték ki az akkor huszonnyolc éves Szalai Attila textilgyári munkást a SZIT vezetőjének. "Az ellene indított koncepciós perben 18 évi börtönbüntetésre ítélték, és valószínű, hogy a kihallgatásokon alkalmazott könyörtelen bánásmódba halt bele később. Az emlékezést viszont nem lehet agyonverni" - mondotta a szónok. Este a parkban gyertyákkal virrasztottak az emlékezők. /(benkő): Az 56-os forradalomra emlékeztünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./
2002. október 24.
Lőrincz Károly /sz. Torja, 1928. dec. 12./ részt vett az 1956-os háromszéki eseményekben, az ún. Szoboszlay-per egyik elítéltje. Huszonöt év kényszermunkára ítélték, közel hét évet töltött börtönben, tbc-s betegként, 1964-ben szabadult. Jelenleg Vargyason él. Szoboszlay Aladár aradi plébános elhatározta a romániai magyarságot is képviselő politikai formáció, a Keresztény Munkapárt létrehozását. Szoboszlay Torján meglátogatta Ábrahám Árpád plébánost, itt találkozott Lőrincz Károllyal is. 1957-ben, az ún. Szoboszlay-perben 56 személyt tartóztattak le, köztük Lőrincz Károlyt. A vád: fegyveres felkelés, területi kérdések megoldására irányuló összeesküvés. A Szoboszlay-per 56 vádlottja közül tizenegyet halálra ítélnek, 1958-ban tízet közülük kivégeznek. Temesváron Gajdó Tibor temesi hadbíró, Lőrincz egykori iskolatársa kimondta a súlyos ítéletet a perben. Lőrincz Károly megjárta a börtönöket: Temesvár, Arad, Zsilava, Galac, Botosani, Szamosújvár. Galacon két évet töltött, szörnyű körülmények között. Sétálni tíznaponként vagy kéthetenként vittek ki őket. A kosz miatt állandósult a fertőzéses gyomormenés, sokan meghaltak. A galaci börtönt nyugati nyomásra számolták fel. Botosani-ban harminchatukat zsúfoltak be egy 6 X 6-os cellába. Nyáron iszonyú meleg volt, az egyetlen ablaknyíláson is zsalu volt, az emberi pára lecsapódott a cementen, rossz rongyainkkal merték a vizet a padlóról, tele voltak kiütésekkel, a bőrük felsebzett. Forró ételt kaptak, amit gyorsan el kellett fogyasztani, hogy az edényekből mások is ehessenek. Lőrincz Károly visszaemlékezéseket ír, feljegyzéseket gyűjt, kutat, emléket állít, megemlékezéseken vesz részt, gyűjti az 1956-tal kapcsolatos anyagot. Elégedettséggel tölti el az, hogy sikerült kopjafát állítani a kézdivásárhelyi református temetőben, emlékművet a kivégzetteknek Budapesten, a 301-es parcellában. /Kocsis Cecília: Emberközelben Lőrincz Sándor Károly, volt politikai fogoly. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 24./
2002. október 27.
A Magyar Cserkészszövetség és az Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társaság Rovásírás Szakosztálya az idén is megrendezte a Kárpát-medencei országokban élő magyar fiatalok részére a Magyar Nemzeti Rovásírásversenyt, sorrendben immár a hatodikat.A versenynek idén is a budapesti Magyarok Háza nyújtott otthont, ahol Erdélyt és a Romániai Magyar Cserkészszövetséget a szatmárnémeti 44 sz. Dsida Jenő, a szamosújvári 51 sz. Czetz János és a zilahi 84 sz. Fábián Béla cserkészcsapat cserkészei képviseltek. Az erdélyi cserkészek kiválóan szerepeltek egyéniben is, a csapatok versenyében pedig a szamosújvári csapat immár másodjára nyerte el a vándorserleget. /Kasza Tamás sv.: Erdélyi cserkészek sikere. VI. Magyar Nemzeti Rovásírásverseny. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 27./
2002. október 29.
Sass Kálmán tiszteletére a Gálospetri Református Egyházközség és a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság október 6-án emléktáblát helyezett el az érmelléki falu református templomának falán. Ugyanakkor Kéri Gáspár emlékszobát rendezett be a kommunista diktatúra áldozatául esett lelkipásztor emlékére, amelyet ugyanaznap avattak fel. Sass Kálmán /sz. Gálospetri, 1904. ápr. 17./ a kolozsvári teológiai főiskolán diplomázott. 1932-ben Mezőtelegden lett református lelkész, ahol példás munkát végzett az ősi templom rendbetételén, megalakította a nőszövetséget, legényegyletet, bibliakört. Megírta Mezőtelegd történetét. Sass Kálmán páratlan tekintélye, népszerűsége az Érmelléken vörös posztó volt a hatalom számára. 1947-ben letartóztatták fasiszta magatartás, izgatás, szabotázs jogcímén. Mivel 1944-ben az Érmihályfalva környékén elesett partizánokat tisztességesen eltemette, Maléter Páltól két köszönőlevelet kapott. Ez mentette meg a további börtönbüntetéstől, de 1957-ben, az 1956-os magyar forradalom leverése után ugyanezek a levelek lettek a végzetes bizonyítékok ellene. 1957. febr. 5-én tartóztatták le. Több mint egy éven át vallatták, kínozták, melyről Balaskó Vilmos lelkipásztor, volt cellatársa számolt be. Államellenes fegyveres összeesküvéssel, hazaárulással, az önálló Erdély létrehozására irányuló lázítással vádolták. Sass Kálmánt halálra ítélték, 1958. december 2-án végezték ki a szamosújvári börtönben. Mind a mai napig nem rehabilitálták. A román nacionalista történetírás ma is fasisztaként, irredentaként, összeesküvőként tartja nyilván a magyarság vértanúját. /Hitének, magyarságának mártírja. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 29./
2002. október 31.
Pongrátz Gergely, a Corvin-köz egykori főparancsnoka okt. 29-én az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság és a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának meghívására érkezett Kolozsvárra és előadást tartott a zsúfolásig megtelt Heltai-klubban. Pongrátz Gergely Szamosújváron született, itt élt tizenkét éves koráig, a családot a háború sodorta Magyarországra. Hét-nyolcszázan voltak Corvin-közi srácok. November 4-én aztán a katonatisztek egytől-egyig eltűntek már az első félórában, s most ezeket léptetik elő, mint hősöket, ők kapják a kitüntetéseket, a pesti srácok mintha nem is léteztek volna, jegyezte meg. Pongrácz Gergely 1990 óta újra Magyarországon él, de 35 éven át nem léphette át az ország határait. Amióta visszatért, többször rágalomhadjáratot indítottak ellene. Saját erőből megalapította és létrehozta az 56-os múzeumot, felépíttette az 56-os kápolnát, és mint mondja, várja a bocsánatkérés idejét. Ezt kérte nemrégiben is Medgyessy Péter miniszterelnöktől, hogy az idei október 23-i megemlékezések során hangozzék el a bocsánatkérés. Nem kérhetek bocsánatot, mondotta a miniszterelnök, mert ez azt jelentené, hogy azonosul azokkal, akik elkövették a bűnöket. Pongrátz Gergelyt Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke a szövetség Kossuth-emlékzászlójával ajándékozta meg, amelynek jelszava így hangzik "... hiszek a nemzetben...", ugyanakkor átnyújtották azt a CD-t, amelyen a Gagyi Balla István által készített interjúk találhatók az erdélyi 56-osok emlékeivel. /Köllő Katalin: Uram, én hiszek a túlvilágban... Pongrátz Gergely 56 októberéről. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./Gagyi-Balla István /Kolozsvár, 1932. aug. 3. - Kolozsvár, 2001. aug. 19./ az 1956-os erdélyi események, a megtorlások résztvevőinek-áldozatainak sorsát, életpályáját kutatta.
2002. november 1.
Vitát kavart Kolozsváron az elnéptelenedő külvárosi iskolai magyar tagozatok megszüntetésének terve. Tőkés Elek, a Báthory István Elméleti Líceum igazgatója az újságírók felületes tájékoztatását hibáztatta, mert nincs frontvonal. Súlyos gond a népesség fogyatkozása. Kolozsváron 1100 gyermek járt egy évjáraton iskolába 1992-ig. Azóta az egész megyében osztályonként 850 körül van a magyarul tanulók száma. Tőkés Elek szerint semmiféle adminisztratív eszközzel nem lehet megakadályozni a belvárosi iskolák gyermekeket elszívó hatását. Úgy látja, a külvárosi iskolák tagozatait össze kell vonni. /Tőkés Elek, a Báthory István Elméleti Líceum igazgatója: Összeugratás a lényeg kiugratása nélkül. A kolozsvári magyarnyelvű oktatás kérdéséről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./ Balázs-Bécsi Attila történelemtanár, a Szamosújvári Téka Alapítvány és a Mezőségi Szórványkollégium vezetője kiállt a kisvárosi szakemberek mellett, akik mögött nemcsak lelkesedés, de korszerű pedagógusi felkészültség, oktatáspolitikai tapasztalat áll. Ők nem a "működőképesség látszatát" tartják fenn. /Balázs-Bécsi Attila történelemtanár, a Szamosújvári Téka Alapítvány és szórványkollégium vezetője: Tisztelt Szabó Csaba! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./ A Kolozs megyei Pedagógusok Szövetsége nevében Tárkány Erika elnök és Virág Erzsébet alelnök hangsúlyozta: vannak olyan körzetek, vidékek, ahol lassan elsorvad a magyar iskola vagy tagozat. Semmiképpen sem lehet ezeket feladni, mielőtt alternatívát nem nyújtanak számukra. Szükséges életképes iskolaközpontok kialakítása. Ezek létrehozása felveti az utaztatás, a bentlakás, a tantestület összeállításának kérdését. Mindennek anyagi vonzata van, erre is megoldást kell találni. /A Kolozs megyei Pedagógusok Szövetsége nevében Tárkány Erika elnök, Virág Erzsébet alelnök: Kiegészítés a kerekasztal-beszélgetésről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./ Ahol jó tanítónők vannak, ott nem fenyeget a leépülés veszélye. Azokban az iskolákban, ahol rossz tanítónők dolgoznak és rosszak a gyerekek eredményei, ott előbb-utóbb baj lesz. /Sz. Cs.: Meg kell szüntetni az érzelmi zsarolást. A jó tanítónéni már garancia. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./
2002. november 7.
Visky András szülei valóságos történetét dolgozta fel legújabb színpadi művében /Kelet-európai Júlia Rómeó nélkül/, melynek nov. 8-án lesz a bemutatója a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Édesapja 1939-ben Magyarországra szökött, itt végezte el az egyetemet, és itt ismerte meg későbbi feleségét. A második világháború után, néhány hónapos házasokként úgy döntöttek, Erdélyben vállalnak szolgálatot, mert egy papnak soha sem a könnyebb utat kell választania. Visszaszöktek Erdélybe. Az 1956-os magyar forradalom romániai hatásaként a szerző édesapját 22 év börtönre ítélték, az édesanyja hét gyermekkel egyedül maradt, a román nyelvet sem beszélte. Férje a szamosújvári börtönben ült, de Júlia semmit nem tudott róla. Gyermekeivel együtt kitelepítették őt is a román Gulágra. Júlia hihetetlen erővel és leleményességgel küzdött gyermekeiért. A darabot egyetlen színész játssza (Szilágyi Enikő m.v.), nem egyszereplős. Történetek, tárgyak, ismerős helyszínek és helyzetek elevenednek. Az előadás rendezője Tompa Gábor. A díszlet-és jelmeztervező Dobre-Kóthay Judit. Az előadás zenéjét Selmeczi György szerezte. /Kelet-európai Júlia Rómeó nélkül. Bemutató a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2002. november 19.
Nyolc mezőségi és Szamos-völgyi község könyvtárosa találkozott Szamosújvárott. Napirendre került a könyvállomány bővítése (ezen a téren a cegeiek állnak a legjobban), de sok szó esett az épületek siralmas állapotáról is. Széken még mindig nem tisztázták a könyvtáros helyzetét, Szarvaskenden pedig a könyvállomány felújítására van szükség. /Erkedi Csaba: Könyvtárosok tanácskoztak Szamosújvárott. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./
1997. augusztus 15.
Honismereti tábort szervezett Tacson aug. 4-11-e között a Békés megyei Újkígyóson 1991-ben alakult Ipolyi Arnold Népfőiskola. Célkitűzésük a népismeret tárgykörébe tartozó, a hivatalos iskolai oktatásból hiányzó és az elmúlt évtizedekben különösen mellőzött nemzeti értékek terjesztése és kutatása. Gondozásukban eddig öt kötet jelent meg. Nyári táborukat első ízben rendezték meg Erdélyben. A tacsi táborba 61 magyarországi vendég /köztük néprajzkutatók/ mellett szamosújvári táncházasok, széki zenészek is eljöttek. Előadások hangzottak el, táncház volt. Harangozó Imre, az Ipolyi Arnold Népfőiskola elnöke elmondta, hogy táboraik nyilvános szervezésűek. A tacsi kazettás mennyezetű templomot tanulmányozták, mert az ismeretlen szakmai körökben. A másik ok, amiért Tacsot választották: a Bagoly asszonyka ballada /melyet Kallós Zoltán gyűjtéséből ismerünk/, a magyar nyelvterületen csak itt fordult elő. Az előadók között volt Pozsony Ferenc kolozsvári egyetemi előadótanár is. Örvendetes, állapította meg Harangozó Imre, hogy a Erdélyben a fiatalok tudatosan őrzik a hagyományt, s ezt a legmodernebb formában teszik. A táborozásról tudósító Guther M, Ilona felvetette: mi haszna van ebből a helybelieknek? Jó lenne, ha az Ipolyi Arnold Népfoiskola kötelességének tekintené, hogy a feldolgozott anyagot az ittenieknek is összegezze. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./
1997. szeptember 9.
Szamosújváron a börtönmúzeum avatási ünnepségén Augustin Brinzas lelkész a nemzetbiztonsági törvény módosítását javasolta, hogy ezzel a legionárius szervezet törvényes keretek között létezhessen. A lelkész, aki 1989 óta számos egyházi szertartást celebrált a legionáriusok emlékére, a hallgatóság körében pártfogót talált: Vasile Matei egységpárti képviselő bejelentette: támogatja a Legionárius Mozgalom legalizálását. Arra hivatkozott, hogy létezik etnikai kritériumok alapján párt, az RMDSZ, amelyet nem tekintenek a nemzetbiztonságot veszélyeztetőnek, akkor kell léteznie a mozgalomnak is. Ezzel szemben Iuliu Pacurariu, a Demokrata Párt képviselője ellenezte a javaslatot, mondván, nincs különbség kommunista és fasiszta-legionárius doktrína között. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./
1998. október 16.
Az 1956-os magyar forradalom hatására Brassóban fiatalok létrehozták a Román Ifjúság Gárdáját, vezetőjük Nicolae Vlad volt. Legtöbbjük Brassóban érettségizett. 1958 júniusában letartóztatták őket, a perben 15 fiatalt ítéletek el. A vezető 25, a többi 15-20 év közötti ítéletet kapott. A szamosújvári börtönben rettenetes állapotok voltak, verték a rabokat, 14-16 órát kellett dolgozniuk. /Egy más ifjú gárda. = Brassói Lapok (Brassó), okt. 16-22./
1998. november 7.
Az 1956-os forradalom történetét dokumentumkötetek, tanulmányok, visszaemlékezések méltatják. A forradalomnak a környező országok magyarságára való hatását még nem mérték fel alaposan, inkább próbálkozások történtek. Tófalvi Zoltán /ennek a kérdésnek egyik erdélyi kutatója/ összegezte az erdélyi megtorlás adatait: az 1956-os magyar forradalommal való szolidaritás ürügyén Erdélyben 14 személyt ítéltek halálra, közülük tizenhármat kivégeztek, harmincheten belehaltak az elszenvedett kínzásokba. Az egyik római katolikus pap holttestét a Dunából fogták ki, a másik a brailai mocsarakban lelte halálát. A csíkszentdomokosi Bíró Károly az egyik haláltáborból próbált megszökni, amikor géppuskasorozat végzett vele. A román kommunista diktatúra börtöneiben 182 római katolikus, 57 református, 11 unitárius és ugyanennyi evangélikus lelkipásztor szenvedett nehéz börtönéveket. Tízezrekre tehető az elhurcoltak száma. Furcsa jelkép, hogy 1956 ürügyén 56 vádlottat állítottak bíróság elé. Több 56-hoz kapcsolódó kirakatper volt Romániában. A legnagyobb a Szoboszlay Aladár magyarpécskai plébános nevéhez kapcsolt perben 56 vádlott volt. A Szoboszlay-féle szervezkedés a szocialista rend megdöntését és a többpártrendszer bevezetését tűzte ki célul. A szervezet Erdély több városára kiterjedt. a szervezkedés. Románok ugyanúgy tagjai voltak a szervezkedésnek, mint a svábok és a zsidók. A Szoboszlay-perben 11 halálos ítéletet mondott ki a kolozsvári Katonai Törvényszék, egynek megkegyelmeztek, tíz elítéltet 1958. szept. 1-jén az aradi börtönben kivégeztek. A kivégzettek névsora: Szoboszlay Aladár, Ábrahám Árpád, Huszár József, Orbán Károly, Tamás Imre, Orbán István, Lukács István, továbbá három román: Draganita Constantin ezredes, Dan Aurel görög katolikus főesperes és dr. Fantanaru Alexandru aradi ügyvéd. Néhány hét múlva az érmihályfalvi csoport perében is ítéletet hirdettek. Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészt és dr. Hollós István volt hadbíró századost halálra ítélték. 1958. dec. 2-án a szamosújvári börtönben kivégezték őket. /Tófalvi Zoltán: Negyven éve végezték ki a tizenkét erdélyi ötvenhatost. = Napi Magyarország, nov. 7./
1998. november 18.
Nov. 14-én Kolozsváron, a kerekdombi református templomban adták át a Diaszpóra Alapítvány Czedler Márton- és Földes Károly-szórványdíjait. Vetési László lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke elmondotta: idén immár hatodik alkalommal kerül sor e díjak kiosztására. Idén elsősorban az otthonteremtőket, a kicsikre, a fiatalokra figyelőket jutalmazták. Azokat, akik bentlakást, tábort, közösségi keretet tudtak teremteni a szórványban élő magyar fiatalok számára. Jenei Tamás, az alapítvány alelnöke a díj jelentőségét méltatta. A Földes Károly-díjat a magyarköblösi gondnok, a 75 éves Terebesi László vehette át, aki 1945-től gyülekezetének kántora. Az előző rendszer legsötétebb éveiben is tartotta falutársaiban a lelket, heti rendszerességgel istentisztelet volt a faluban. A Czedler Mártonról elnevezett díjjal Dobai László székelyudvarhelyi lelkészt jutalmazták. Szórványlelkészként hosszú évekig a Hunyad megyei hátszegi egyházközség szétszóródott magyarságát gyűjtötte össze. Geréb Zsolt teológiai professzor laudációjából azt is megtudtuk: 1990-ben pályázat útján foglalta el lelkészi állását a székelyföldi városban, ahol lázas munkába kezdett a református diákotthon megteremtéséért. A 4 emeletes, 120 férőhelyes bentlakás ma már számos, szórványból érkezett magyar gyerek számára jelent biztos menedéket az anyanyelv megóvásához és a református hit megtartásához, elmélyítéséhez. Díszoklevelet az anyanyelvi szórványtáborok szervezői kaptak: Tatár Mihályné Péterffy Irén nagykendi és Kabai Ferencné Hegyi Gitta szamosújvári tiszteletes asszony, valamint Lukácsi Szilamér erdőcsinádi lelkész. Kolozsvári teológusok részvételével evangelizációs hét rendezéséért a petrozsényi gyülekezet kapott emléklapot. /Díjak a szórványmagyarság támogatására. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./
2003. január 20.
Tánc, játék, mozgás, éneklés és szavalat, ezt kínálja szombatonként a nemrég beindult szamosújvári Awana Klub. Sok magyar ajkú gyermek is felkeresi a kulturális létesítményt. Havonta Kolozsvárra mennek a gyermekek operaelőadásra. /Erkedi Csaba: Hétvégi klub Szamosújvárott. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./
