A több mint száztíz éves múltra visszatekintő műkedvelőcsoport, Szamosújvár kultúrházának magyar nyelvű operettegyüttese a múlt hét végén Désre látogatott, ahol nagy sikert ért el. Műsorukon szerepeltek az elmúlt évszázadok legsikerültebb darabjaiból válogatott énekszámok és táncbetétek. Az előadás rendezői Kiss Rozália és Inován György voltak, a zenekart Urszuly Kálmán irányította. /Erkedi Csaba: Szamosújvári műkedvelők Désen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./
2005. július 31.
Az 1956-os forradalom leverése után az egész Kárpát-medencei magyarságot sújtotta a megtorlás. Lipcsey Ildikó az erdélyi magyarságot ért megtorlást foglalta össze, felsorolva a nagyobb pereket. Kolozsváron 1956 októberében új diákszövetséget alakítottak, erről tudomása volt a pártszervezetnek. Október 24-én azonban a diákszövetségi gyűlés természetszerűen átváltott a magyar forradalommal való szolidaritás gyűlésévé. Október 25-én letartóztatták a gyűlés három résztvevőjét, Balázs Imrét, Tirniván Arisztídet és Walter Frigyest. Az előző kettőre 7-7 évi fegyházra ítélték. November 17-én Várhegyi Istvánnal az élen letartóztatták a diákszövetség vezetőit, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket. Temesvárom 2500 diákot tartóztattak le, végül 30, többségében román diákot ítéltek 3 hónaptól 8 évig terjedő fegyházra. Bukarestben is megmozdultak a diákok. 1957 májusában Paul Goma írót a bukaresti diákok tervezett sztrájkja miatt elítélték. 1956-tal volt kapcsolatos a szász írók 1959-es brassói pere, Schönfeld aradi főrabbi pere, Piesch Miklós, Blumenthál Pál pere, Teodor Margineanu román katonatiszt pere, aki a magyarországihoz hasonló felkelést akart kirobbantani Romániában. A perek történetét csak részben tárták fel Romániában. Megközelítő adatok szerint a perek 35 ezer embert érintettek. 30 személyt kivégeztek. Kb. 40-50 ember a bántalmazásokban vesztette életét. 1957 a nagy letartóztatások időszaka volt, emiatt Szamosújváron, a 3000 férőhelyes börtönben 10 ezren raboskodtak. A politikai elítéltek 80 %-a magyar volt. Itt és Jilaván működtették a „megsemmisítő részleget”. A Bolyai Tudományegyetemen 20-30 ítélet született. Az egyházakat is támadták. Erdővidék és Homoród mente unitárius papságának fele került börtönbe, családtagjaikkal együtt „szervezkedés” és „ellenséges elemek támogatása” címen. A kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán 3 tanárt és 15 diákok ítéltek el. A Nyárád mentén szintén egyház emberek kerültek a vádlottak padjára. A Csíkszeredai Főgimnázium tanárát, Puskás Attilát és társait – tanárokat, diákokat, 11 főt – ítéltek el. Nagyváradon diákok megalakították a Szabadságra Vágó Ifjak Szövetségét /SZISZ/. Ebből nagy pert csináltak, 1981-ben folytak a letartóztatások. A 151 letartóztatottból 57 főt elítéltek. Sepsiszentgyörgyön diákok Székely Ifjak Társaság /SZIT/ néven alakítottak csoportot, őket 1958-ban tartóztatták le, 1959-ben az 50-60 elítéltet a hírhedt brailai nagyszigetre vitték. A kizárólag munkás fiatalok által alapított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ perben 1500 személy volt érintve, 76 ítélet született. A temesvári diákok perében 32-en szerepeltek. Szilágysomlyón 5 főt börtönöztek be, Szászrégenből 24 ember ellen indult eljárás. Kolozsváron az Illegális Kommunista Ellenes Szövetség /IKES/ 35 fiatalkorú rendszerellenes szervezkedés volt. A Kis-Küküllő menti szervezkedésnek 6 vádlottja volt. 1958-ban Bencze György református lelkész be nem jelentett vadászpuskája miatt terrorcselekményre való késztetés vádjával 20 év nehézbörtönt kapott. 1958 júliusában letartóztatták Fülöp G. Dénes református lelkészt, 11 évre ítélték, 1958 augusztusában Cseterki János lelkészt tartóztatták le, ugyanebben a hónapban Harai Pál brassói káplánt az EMISZ perben fel nem jelentés címén 10 évre ítélték. Ebben az évben további egyházi személyeket ítéltek el. Három nagy pert emelt ki Lipcsey Ildikó: a Szoboszlay és társai ügyét 1958. április-május hónapban tárgyalták. A vádirat szerint 1950-ben Keresztény Munkapárt néven szervezetet hoztak létre, hogy fegyveres lázadást készítsenek elő. A Szoboszlay-féle szervezkedés a többpártrendszer és a szocialista rendszer eltörlésének igényét hordozta magában. Magyarországgal szoros szövetségi rendszert akartak kialakítani. Az erdélyi kérdés megoldását a két ország államszövetségében látták. A szervezkedésnek román tagjai is voltak. A Szoboszlay-perben 200 személyt tartóztattak le, köztük lelkészeket, szerzeteseket, 57 főt ítéltel el, köztük tíz főt halálra, a kiszabott börtönévek száma:1300 év. A másik nagy per az érmihályfalvi csoport ügye. Vezetőjüket, Sass Kálmán református lelkészt 1958. február 19-én tartóztatták le. Az érmihályfalvi csoport ügyében 31 főt ítéltek el, ebből kettő halálos ítélet volt, amit Sass Kálmán református lelkészen kívül dr. Hollós István egykori hadbíró századoson végrehajtottak. A harmadik nagy ügy a „kilencek”, vagyis az ENSZ-memorandum megfogalmazóinak és terjesztőinek ügye, akik 1956-ban az erdélyi kérdés megoldását vetették fel. Három álláspont volt: 1. Márton Áron római katolikus püspök és Dobri János református teológiai tanár Erdély Magyarországhoz csatolását tartotta helyesnek. 2. Jordáky Lajos és Pásztay Géza a független Erdély gondolatát támogatták. 3. Dobai István, a református egyház világi gondnoka Erdély kettéosztásában és lakosságcserében gondolkodott. Mindannyian úgy látták, méltányos megoldást. A Dobai István által elkészített memorandumot az akkori erdélyi magyar társadalom szinte valamennyi képviselője ismerte és véleményezte, de ismerte Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Illyés Gyula, Veres Péter és Sinka István is. A per során 16 személy ellen indult eljárás. 1957 márciusi letartóztatásuk után valamennyien fenntartották véleményüket. A per vádlottjaiból ketten a kínzásokba belehaltak, Dobait és Varga László tiszteletest életfogytiglanra, a többieket 25 és 5 év közötti börtönre ítélték. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol a 400 elítéltből csak 40 maradt életben az elszenvedett kínzások, az éhezés és orvoshiány miatt. A Magyarország elleni szovjet katonai intervencióban Románia és Csehszlovákia készségesen részt vett volna, de Hruscsov erre nem tartott igényt. Azonban szovjet katonai egyenruhába öltöztetett román katonaság részt vett a szovjet intervencióban. A román titkosszolgálat – román szakemberek szerint – bekapcsolódott a magyar eseményekbe. Cristina Troncota történész, a hadtudományok doktora a román titkosszolgálatok történetével foglalkozó monográfiájában külön fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Ő is és mások is ketté választják a kérdést: a román titkosszolgálat beavatkozása a forradalom előtt és a beavatkozás a forradalom után. 1956 nyarától kezdődően a Securitate hamis osztrák, nyugat-német, francia és olasz útlevéllel ügynököket küldött Magyarországra, magyarul jól beszélő személyeket, akik a gyűjtött információkat Bukarestbe továbbították, onnan pedig a szovjet titkosrendőrség rendelkezésére bocsátották. 1956 november végi látogatása alkalmával Bodnaras felajánlotta segítségét az ÁVH újraszervezésére. Többszáz magyarul tudó szekuritate-alkalmazott érkezett Magyarországra, irányítójuk Einhorn Wilhem /Vilmos/ volt, aki fedéssel tartózkodott Budapesten, mint a román nagykövetség tanácsosa. Troncota irányt mutatott a román és magyar történészeknek, érdemes lenne ebben az irányban kutatni. /Lipcsey Ildikó: A forradalom hatása és következményei Erdélyben. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/
2005. augusztus 2.
Szépkenyerűszentmártonban a gyermekek egyheti kézműves munkájának bizonyítékaival díszítették ki az ifjúsági tábor deszkakerítését. A táborba budapesti, érdi, kolozsvári, szamosújvári és dési gyermekek jöttek el. A résztvevők megismerkedtek a mezőségi hagyományokkal, népdalokat és népi gyermekjátékokat tanultak. /Stanik Bence: Szépkenyerűszentmárton. Ifjúsági tábor és Hagyományőrző Falunapok a Mezőségen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
2005. augusztus 16.
Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, Calin Popescu Tariceanu kormányfő is elzarándokolt a füzesmikolai kolostorba, ahol részt vett az ünnepi liturgián. Közben útbaejtette Szamosújvárt, találkozott Florin Crihalmeanu szamosújvári görög katolikus püspökkel, és tájékozódott a felekezet helyi gondjairól. Innen a kormányfő Kolozsvárra utazott, ahol rövid megbeszélést folytatott Emil Boc polgármesterrel, valamint a koalíciós pártok helyi képviselőivel. A kormányfő elmondta: nemrég találkozott Teoctist román ortodox pátriárkával, és a megbeszélések során szó esett a görög katolikus felekezet által visszakövetelt templomok sorsáról is. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A miniszterelnök zarándokolt és magyarázott. A kormányt is átalakítják – majd valamikor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./
2005. szeptember 8.
Szabó Csongor kérői református lelkész a hívekkel létrehozta a munkahelyeket is teremtő, Élő Forrásnak nevezett központot. A Szamosújvárral összenőtt, alig 350 lelkes Kérő 150 fős református gyülekezetének lelkésze szerint fékezni lehet a magyarság elvándorlását és fogyását. Amerikai és holland gyülekezet segítette őket, a romos parókia helyébe újat építettek, majd a gyülekezeti ház következett, ez lett az Élő Forrásnak nevezett központ. A templomot is felújították, majd berendeztek egy kis asztalosműhelyt, mára már tizenhatan dolgoznak a műhelyben. Van köztük Magyarországról hazatelepült fiatal, és van özvegyasszony is. /Benkő Levente: Életet adó forrás a mezőségi Kérőn. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./
2005. szeptember 13.
A múlt hét végén került sor Szamosújváron a hagyományos cigánybálra, amelyre egész Erdélyből érkeztek vendégek a Szamos menti kisvárosba. A rendezvényen a tánc és a szórakozás mellett a helyi cigányközösség régi hagyományait és szokásait is felelevenítették. Előzőleg a kultúrházban volt a Mezőség prímásainak fesztiválja, amelyre nyolc együttes nevezett be. /Erkedi Csaba: Cigányzene Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./
2005. október 8.
Október 6. és 9. között hetedik alkalommal rendezi meg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Égtájak Irodája és a szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány az idei esztendő negyedik Égtájak Fesztiválját Vendégségben Szamosújvárt címmel. Az Égtájak Iroda tíz éve az anyaországi és határon túli régiók, valamint az egyes régiók kulturális kapcsolattartásának elősegítésén dolgozik. Öt évvel ezelőtt a szlovákiai Farnadon kezdődött a Kárpát-medence különböző pontjain megvalósuló Égtájak fesztiválsorozat, majd folytatódott szerte a Kárpát-medence magyarlakta vidékein. Tavasszal Sepsiszentgyörgyön kezdődött, majd a horvátországi Pannónián (Csúzán, Erdődön, Pélmonostoron és Várdarócon), ezt követően pedig a szlovákiai Farnadon folytatódott az idei Égtájak fesztiválsorozata, melynek keretében négy határon túli régió (Erdély, Felvidék, Horvátország, Vajdaság) tizennyolc művészeti együttese, közössége mutatkozott be, összesen közel harminc ezer néző előtt. Az Égtájak fesztiválok lehetőséget biztosítanak az 1996 óta évente egyszer 10 napon át tartó Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar fiatalok találkozója résztvevőinek, hogy más-más régiókban ismét találkozhassanak Budapesten megismert barátaikkal. Szamosújváron a kolozsvári Keljfeljancsi Komédiás Kompánia bemutatja a Mátyás király és a kolozsvári bíró című bábjátékot, reneszánsz táncok és középkori vásári játékokkal érkezik a Passamezzo Historikus Együttes. Este táncház zárja a rendezvényt. /Szamosújvár. VII. Őszi Fesztivál – Égtájak vendégségben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./
2005. október 11.
Együttműködési megállapodást írt alá Kolozs és Szilágy megye önkormányzata az Európai Fejlesztési és Beruházási Bank (BERD) vezetőségével, hogy a SAMTID program révén mindkét megyében felújíthassák a víz- és csatornahálózatot. A SAMTID pályázat összértéke eléri a 12 millió eurót, ebből 7,2 millió eurót a BERD, míg a fennmaradó 4,8 millió eurót a két megyei önkormányzatnak kell előteremtenie. E program révén Zilah, Zsibó, Szilágycseh és Szilágysomlyó, valamint Szamosújvár, Dés és Bánffyhunyad víz- és csatornahálózatát újítják fel. /Összefogott Kolozs és Szilágy megye. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./
2005. október 13.
Kolozsváron a jezsuiták Manréza Lelkigyakorlatos Központjában tartotta összejövetelét a Romániai Katolikus Orvosok Szövetsége. A rangos rendezvény fő védnöke dr. Florentin Crihalmeanu Kolozsvár-szamosújvári görög katolikus megyéspüspök, társszervezője pedig a püspökség „Családért és Életért” szakosztálya volt. Előadások hangzottak el az orvosetika dogmatikai és gyógyászati vonatkozásai a II. Vatikáni Zsinat tanításában, az egészségügyet érő kihívások napjainkban, családtervezés stb. témakörben. Kolozsvári magyar orvosok részéről jelen volt dr. Fábián András tüdőgyógyász főorvos, a Filantrop Humanitárius Alapítvány ügyvezető igazgatója. /Fodor György: Katolikus orvosok országos összejövetele. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./
2005. október 18.
Mintegy ötszáz résztvevő jelenlétében zajlott október 17-én Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem épülete előtt a tüntetés. A résztvevők transzparensein „Magyar egyetemet a mi adónkból”, „Szabadságot az egyetemünknek” felirat volt olvasható, de a hét végén Szabadkán az erdélyi egyetem ügyével való szimpatizálás viszonzásaképpen „El a kezekkel a vajdasági magyarokról” nevű felirat is megjelent. A civil szervezetek nevei mellett földrajzi településneveket tartalmazó táblák is voltak, a résztvevők Aranyosszéket, Szamosújvárt, Széket, Kalotaszeget is képviselték. Ellenpropaganda is volt a helyszínen, néhány román nyelvű szórólap, amelyen az állt, hogy nemet a Bolyai Egyetemnek, és igent a Dacia Superior Egyetemnek. A felszólalók közül elsőként Hantz Péter lépett mikrofonhoz, aki bejelentette: a tüntetések szervezői követelik, hogy a jövő tanévtől kezdődően induljon be a Bolyai Egyetem, az október 20-i román–magyar kormányülésen pedig döntsenek a Babes–Bolyai Tudományegyetemen tervezett önálló magyar karok létrehozásáról. Felszólalt még, többek között, Juhász Tamás, a Protestáns Teológiai Intézet rektora, Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke. A tüntetésen felolvasták Toró T. Tibor és Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es parlamenti képviselők, illetve Tőkés László EMNT-elnök üdvözlő levelét. Bodó Barna szerint az RMDSZ képviseli az egyetem ügyét, de sajnos ennek eredménye nem látszik. Az egyetem oktatója elismerte, hogy az idei tanévnyitó is előrelépés volt, viszont a mostani ütem szerint csak évtizedek múlva sikerülne visszaállítani az önálló magyar egyetemet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) meglepetéssel vette tudomásul a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Akadémiai Tanácsának és Igazgatótanácsának nyilatkozatát, amelyben „a magyar közösség jogos igényeinek kivívása érdekében indult kezdeményezéseket kritizálja”. A BKB véleménye szerint BBTE vezetőségének „nyilatkozat helyett inkább az egyetemen belüli magyarellenes állapotok felszámolásával kellene törődnie”. Szerintük az ami jelenleg létezik a BBTE-n, megalázó, elfogadhatatlan, ha figyelembe veszik, miként néz ki egy multikulturális egyetem Finnországban, Dél-Tirolban, Walesben vagy Baszkföldön. A romániai magyar egyetemi oktatók jelentős hányadát tömörítő Bolyai Társaság közleményében leszögezte, hogy továbbra is maradéktalanul támogatja az önálló erdélyi magyar felsőoktatási intézményrendszer megteremtésére és a kolozsvári székhelyű, magyar tannyelvű, állami finanszírozású Bolyai Egyetem visszaállítására irányuló törvényes kezdeményezéseket. /B. T.: Több százan tüntettek a Bolyai Egyetemért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./
2005. október 22.
Az 1956-os forradalom leverése után ha valaki másként mert gondolkodni, eleget mert tenni emberbaráti kötelességének, megverték, rabláncra fűzték, megalázták, lelkét meggyötörték és életét vették. Tófalvi Zoltán a baróti művelődési ház kistermében megtartott előadása ebbe a kegyetlen világba vezetett be. A határokon is átgyűrűző ’56-os eseményeket jól ismerő történész, publicista hangsúlyozta: ,,Bár Erdélyben géppuskák nem ropogtak, de szervezkedések és megmozdulások igenis történtek, következményeik pedig a magyarországiakéval vetekednek.” Kijelentését a Szekuritáté archívumából származó adatokkal és periratokkal támasztotta alá, majd a több ezer meghurcolt által végigjárt kálvárián – Nagyenyed, Szamosújvár, Jilava, Duna-delta – tíz esztendővel ezelőtt tett utazás élményeit osztotta meg. Végezetül megemlékezett a mártírhalált vállaló Moyses Mártonról. /(hecser): Az erdélyi ötvenhat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./
2005. október 24.
Sepsiszentgyörgyön október 23-án Török József vezette be az 1956-os forradalom kitörésének évfordulóján tartott megemlékezést, a kommunista diktatúra áldozatainak emlékére állított kopjafánál. A megemlékezők népes serege hallgatta Rab Sándor történelemtanár koridéző előadását. A sepsiszentgyörgyi ötvenhatosok, az RMDSZ és a Volt Munkaszolgálatos Katonák Szövetsége koszorúzott. Ezután a városháza falán levő Vae Victis-emléktáblánál, majd a mártírhalált halt, Szamosújváron jeltelen sírban nyugvó Szalay Attila Csíki utcai házánál koszorúztak. /(vop: Harcolt a magyar, harcolt, amíg csak tudott. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./
2005. november 8.
Kilencedik alkalommal került sor a szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány és a kolozsvári Archívum Alapítvány által szervezett Mezőségi Népzene és Néptánc Fesztiválra. A rendezvény jelentős népszerűségre tett szert szakmai és táncházas körökben. A bel- és külföldi csoportvezetők, koreográfusok, szakemberek szakmai tapasztalatszerzésre használják ezt az alkalmat. A találkozó a Téka Házban a széki fiatalok bemutató táncával kezdődött. A bemutatón és a táncházban közreműködött a Háromszék és a Sóvirág zenekar is. /Szamosújvár. Őrzik a hiteles népi értékeket adományt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./
2005. november 10.
Szamosújváron a helyi tanács áprilisi döntésével megszületett az első magyar utcanév a kisvárosban. Az 1985-ben elhunyt Sütő György matematikatanár nemcsak népszerű sportember, több tankönyv szerzője, és diákjai körében is rendkívül kedvelt volt. A tanár nevét viseli április óta az a szamosújvári utca, ahol Sütő György született. A határozatot később az illető utca lakói a közigazgatási törvényszéken megtámadták. Török Bálint alpolgármester elmondta, az utca lakói névjegyzékkel aláírásgyűjtést kezdeményeztek az utcanév megváltoztatását célzó döntés ellen. Jellemző, hogy szerepel rajta Sütő György testvérének a neve, azzal a megjegyzéssel, hogy külföldön tartózkodik. A tanács nem vonta vissza döntését. /(ke): Nehéz „lenyelni” a magyar utcanevet. Szamosújvár. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
2005. november 14.
Tizenharmadik alkalommal adták át november 12-én Szamosújváron a Czelder Márton- és Földes Károly-díjat. A Diaszpóra Alapítvány és az Erdélyi Református Egyházkerület minden évben kitüntet egy református lelkészt és egy gondnokot a szórványban végzett áldozatos munkájáért. Vetési László a Diaszpóra Alapítvány elnöke köszöntőbeszédében elmondta, ezt a vidéket nem a pusztulás, hanem az építő cselekvés jellemzi. A Czelder Márton-díjat Jánossy László balázsfalvi református lelkipásztor vehette át, aki a Kis-Küküllő mentén végzett szórványszolgálata elismeréseként kapott kitüntetést. A Füzes-mente szórványmagyarsága hitének és nyelvének őrzéséért Földes Károly-díjjal Nagy István kispulyoni gondnokot tüntették ki. /Dézsi Ildikó: Élet a romok felett. Szórványdíjakat adtak át Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./
2005. november 28.
Második alkalommal került sor november 26-án a Kolozsvári Népzene és Néptánctalálkozóra a Diákművelődési Házban. A nagyszabású rendezvényre Haranglábról, Nagykárolyból, Szamosújvárról, Mérából, Szucságról és Szegedről is érkeztek előadók, de fellépett a házigazda Ördögtérgye és a Zurboló néptáncegyüttes is. A rendezvényt gyermektáncház nyitotta meg Both Zsuzsa, Both József, Marha Tibor és Székely Melinda irányításával, délután felnőtt táncoktatásra került sor. Az esti gálaműsort a hetvennyolc éves haranglábi Balogh János vadászmeséje és népdalai fűszerezték. A gálaműsort táncház követte. /D. I.: II. Kolozsvári Népzene és Néptánctalálkozó. Népzene, néptánc, táncoktatás és kézművesség. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./
2005. december 20.
A válaszúti és szamosújvári szórványkollégiumok felépítéséért táncoltak, énekeltek a néptáncegyüttesek december 18-án a Magyar Operában. Fellépett az összes kolozsvári és szamosújvári felnőtt néptánccsoport. Kallós Zoltán és Panek Kati énekelt szép számban összegyűlt közönségnek. – Már negyven gyermeket megmentettünk a magyar nemzet számára, akik taníttatás nélkül maradtak volna. – mondta el Balázs Gyöngyi, a Kallós Alapítvány elnöke a levetített filmben. A rövidfilm összefoglalta a Mezőség sajátos helyzetét: hiányzik az állami oktatás, ezért magániskolát és kollégiumot kell működtetni. Ezt a feladatot vállalta fel a Kallós és a Téka Alapítvány. Ma már negyven iskolás és húsz óvodás jár a válaszúti iskolába. A jegyekből és felajánlásokból 15–15 millió régi lej gyűlt össze mindkét alapítvány számára. /Stanik Bence: Jó volt jót tenni. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./
2006. január 10.
Az elmúlt hetekben a pápa „Ecclesiae Archiepiscopalis maior” rangra (főérsekség) emelte a balázsfalvi székhellyel rendelkező Fogaras-Gyulafehérvári Görög Katolikus Metropolitai Érsekséget. Az új főérsekség egyházjogi hatáskörének kiterjedése, a keleti egyházak törvénykönyvének értelmében ugyanaz, mint a pátriárkátusoké. A főérsek, Lucian Muresan metropolita egyenlő rangsorba került a romániai görögkeleti egyház pátriárkájával, Teoctist Arapasuval. Az új főérsekségi egyháztartományhoz tartoznak továbbra is a kolozsvár-szamosújvári, a lugosi, a nagyváradi és a máramarosi szuffragáneus egyházmegyék mind román, mind magyar nemzetiségű görög katolikus híveikkel s a pasztorációt bármilyen nyelven végző klérussal együtt. Lucian Muresan fogaras-gyulafehérvári érsek-metropolita, akit a hazai görög katolikus egyház több mint 300 éves történelme során elsőként ruháztak fel főérseki méltósággal, 1931. május 23-án született a Máramaros megyei Fernezelyen. 1955-ben megkezdte teológiai tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. Negyedéves volt, amikor az 1958–1959-es tanévben a hatóságok – négy görög katolikus társával együtt – az intézet elhagyására kötelezték. Muresan minden alkalmat felhasznál ma is arra, hogy felelevenítse Márton Áron püspök rendkívüliségét, emberi és főpapi nagyságát és életszentségét. „Márton Áron az én püspököm volt. Most is, naponta kérem a jó Istent, ha úgy akarja, mutassa meg az egész világnak, mutassa fel egyházának eme nagy főpap lelki szépségét, jellemszilárdságát és hősiességben megnyilvánuló erényeinek a ragyogását.” A teológiáról történt kizárása után Lucian Muresan csak kőbányában, szakképzetlen munkásként kereshette meg kenyerét, de hű maradt papi hivatásához. Titokban szentelték pappá 1965-ben. A rendszerváltás után Nagybányán szentelték püspökké 1990-ben. Előbb máramarosi megyéspüspök, 1994 augusztusától fogaras-gyulafehérvári érsek-metropolita. Jelenleg a Romániai Katolikus Püspökök Konferenciájának soros elnöki tisztségét is betölti. /Fodor György: Főérsekségi rangra emelték a romániai görög katolikus egyháztartományt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./
2006. január 16.
Bikfalvi György alig volt 14 éves, amikor tagja lett a nagyváradi székhelyű Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének, amelynek az volt a fő célja, hogy az 1956–os magyarországi forradalmat Erdélyre és a Partiumra is kiterjessze. A szervezet leleplezése, illetve a szálak felgöngyölítése után a tasnádi Bikfalvi Györgyöt is letartóztatták. Tasnádon tíz tagja volt a titkos csoportnak, és a koordinátor szerepét Bikfalvi György töltötte be. Annyira óvatosak voltak, hogy a tagok egy részének nem is volt tudomása egymásról. A társaság a tanácskozások, pár fős ülések mellett plakátragasztással is foglalkozott. Például akkor, amikor megszűnt az esti líceumban a magyar nyelvű oktatás, egy éjjel maga Bikfalvi György ragasztotta tele a várost a „Tanulni akar a magyar ifjúság” feliratot tartalmazó röpirattal. 1960 novemberében aztán a Szekuritáté lecsapott, elkezdődtek a letartóztatások. Érte 1961. január 13–án jött a hatóság. Elkezdődött a házkutatás: felforgatták a házat, a legaljasabb módon. A szekrényből mindent kihajigáltak, sáros lábbal végigtapostak a vasalt ruhákon, a szalmazsákból a földre szórták a szalmát. Már az autóban verni kezdték a fiút. Nyolc hónapig volt letartóztatva, és, amikor Bikfalvi beöltötte a tizennyolc évet, a bíróság ötvenkilencüket ítélte el. A szervezetben körülbelül ötszázan voltak, kétszázkilenc embert letartóztattak: összesen ötszáznegyven évet sózott ki rájuk Macskási, a katonai törvényszék suszterből lett elnöke. A tizenöt év kényszermunkából négy évet húzott le Románia legkomolyabb politikai börtöneiben, végül az 1964-es amnesztiával szabadult. Nagyvárad, Kolozsvár, Enyed mellett a hírhedt zsilavai börtönben is megfordult, majd Galac, a Duna egy szigetén lévő, gradinai munkatábor, aztán Szamosújvár jött a sorban. A börtönökben az őrök durvalelkű, kegyetlen gazemberek voltak. A politikai elítéltek különleges bánásmódban részesültek: sokkal kevesebb ennivalót kaptak, mint a köztörvényes bűnözők. A folyosón a takarítást és az ételosztást a köztörvényesek végezték, viszont, ha egy politikai elítélt kiment a cellából, szemmel a fal felé kellett fordulnia, ne lássák a társak az arcát. Rabruhájukra a CR felirat volt ráírva, ami az ellenforradalmár szó rövidítése. A szülők egyáltalán nem tudtak semmit Bikfalvi Györgyről: a tárgyaláson látták utoljára. Egy alkalommal azonban megengedték neki, hogy levelezőlapot küldjön, amelyre az alábbi szabványszöveget kellett ráírnia: „Kedvesem! Egészséges vagyok. Kérlek benneteket, küldjetek egy öt kilogramm élelmiszert tartalmazó csomagot. Kérem, ezentúl több csomagot ne küldjetek.” /Fodor István: Fejezetek Tasnád történelméből. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 16./
2006. január 17.
Érdektelenség övezi az RMDSZ részéről a csíkszeredai Bokor Márton Endre helyzetét, akit immáron nyolc hónapja tartanak előzetes letartóztatásban a román hatóságok kábítószer-kereskedelem vádjával, bizonyítékok nélkül. A fiút brutálisan megverték, anyanyelvét nem használhatja, szüleivel is csak románul beszélhet. A kétségbeesett szülők az RMDSZ több vezetőjét is megkeresték, segítséget nem kaptak. Dr. Bokor Márton, az apa, a nyilvánosság elé tárja kálváriájukat. 2005. május 5-én letartóztattak Kolozsváron öt fiatalt kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem gyanújával. Az itt tanuló magyar egyetemisták körében terjed a könnyűdrogok fogyasztása. Amikor a szülők először meglátogatták fiukat, figyelmeztették őket, hogy csak románul beszélhetnek, és nem érinthetik Endre letartóztatásának okait, de körülményeit sem. A szülők verés nyomait fedezték fel fiukon, a történtekről azonban nem tudta őket Endre tájékoztatni. Miután füvezés közben tetten érték Bokor Márton Endre néhány barátját, az ő bevonásukkal akarták Endrét is tetten érni: egyikükkel felhívatták telefonon, hogy menjen le a tömbház elé, mert át kell adniuk neki valamit, a fiú azonban elhárította a kérést, mivel vizsgára kellett készülnie. Ekkor a türelmüket vesztett rendőrök berontottak a lakására, rögtönzött házkutatást tartottak, majd bilincsben vonszolták el Endrét. Házkutatási vagy letartóztatási parancs nélkül. A szülők megtudták, hogy fiukat éppen az ügyész irodájában verték meg. Bizonyíték híján a másik négy letartóztatott fiú vallomásai alapján folyik Bokor Márton Endre ellen az eljárás. Mivel a fogyasztók csak pénzbüntetésben részesülnek, az ügyész viszont mindenáron börtönbüntetést akar kiszabni, meggyőzték Endre társait, módosítsanak vallomásaikon, mondván, ha azt állítják, ő foglalkozott kábítószer-kereskedelemmel, a többiek büntetésének időtartamát jelentősen csökkentik. Fia megveretésének hírére Bokor Márton feljelentést tett. Válaszképpen Endrét több napra egy cellába zárták egy életveszélyes pszichopatával, aki azért ült, mert hidegvérrel megölt egy öregasszonyt. Az üzenet félreérthetetlen: „véletlen balesetek” bármikor előadódhatnak. Az apát közvetlenül a letartóztatás után figyelmeztette több ügyvéd, hogy Kolozs megyében a jogrendszert az ügyészek uralják, nekik engedelmeskednek nemcsak a rendőrök, de még a bírák is. A Bokor Endre esetével foglalkozó ügyész a Gandul című román napilapnak 2005. május 21-én adott nyilatkozatában nagy kábítószer-forgalmazó hálózat leleplezését adta hírül, azt állítva, hogy „a kábítószer Magyarországról származik (akárcsak a Sapientia Egyetem támogatása, ennek hallgatói az ifjú letartóztatottak)”. Valójában a fiatalok – bár mindannyian magyar nemzetiségűek – nem a Sapientián, hanem a Babes–Bolyai Tudományegyetemen folytatják tanulmányaikat, méghozzá román nyelven, és ezt az ügyész, Mircea Hrudel tudja. Romániáról időközben megállapították, hogy – bár akad még tennivaló – az országban jelentős mértékben visszaszorult már a korrupció, a kisebbségek egyre jobban érzik magukat. Az RMDSZ ismét a fő stabilizátor terhét vállalta magára. Bokor Endre helyzete is „stabil”, jóllehet édesapja, a Hargita megyei kórház igazgatója, az RMDSZ színeiben megyei tanácsos, a fiú továbbra is előzetes letartóztatásban van Szamosújváron, bizonyíték nélkül. A verőlegény szerepét betöltő rendőr elleni feljelentés nyomán belekezdtek két tárgyalásba, de az első (októberben) elmaradt, mivel a vádlott nem jelent meg, a másodikon most januárban nem találták az iratcsomóját. /Bagoly Zsolt: Magyar kálvária a szamosújvári börtönben. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 17./
2006. január 20.
Több száz, a 2000-es és a 2004-es választásokon használt szavazópecsétet találtak január 19-én a Brassó megyei prefektúra alagsorában. A megyei vezetés azonnal értesítette a rendőrséget, amely vizsgálatot indít az ügyben. A Közigazgatási és Belügyminisztérium elrendelte, hogy minden prefektus ellenőrizze, hogy teljesültek-e a választási törvények előírásai, miután a Kolozs megyei prefektúrán több mint 12.000 szavazópecsétet, a Szamosújvári Bíróság épületében pedig közel 500 pecsétet találtak. /Brassóban is előkerültek szavazópecsétek. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 20./
2006. január 31.
Az elmúlt hét végén Kolozs megye irodalmi köreinek vezetői találkoztak Szamosújváron. A tapasztalatcserén kolozsvári, dési, tordai és helybeli költők, írók és irodalomkritikusok vettek részt. Meghívottként a bethleni irodalmi kör tagjai is megjelentek. A részt vevők az idei tervekről, elképzelésekről tárgyaltak, majd felkeresték a füzesmikolai kolostort, ahol vallási témájú szavaló délutánra került sor, ezután a szamosújvári fiatal költők olvastak fel verseikből. Végül a szamosújvári képgalériában könyvkiállítás keretében mutatták be a megjelent írók és alkotók legfrissebb „termését”. /Erkedi Csaba: Tapasztalatcsere Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./
2006. február 10.
Közel három évvel ezelőtt jegyezték be hivatalosan az Eurékát, a Kolozsvári Magyar Vállalkozók Egyesületét, melynek öttagú vezetősége van, és évente cserélődő elnöke. A jelenlegi soros elnök Vita László András okleveles elektromérnök, a Vitacom Electronics Kft. vezérigazgatója. Havonta egyszer találkoznak, és akkor döntik el, hogy a tagsági díjból összegyűlő alapot milyen támogatásra fordítsák. Legutóbb a válaszúti és a szamosújvári Téka szórványalapítványokat támogatták. /Ördög I. Béla: Közügyet közvetlenül szolgáló vagyonok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./
2006. február 20.
Február 17-én először rendezett farsangi bált az Euréka Kolozsvári Magyar Vállalkozók Egyesülete. Vita László Euréka-elnök kifejtette, a szórakozás csak kísérője volt az összejövetel igazi céljának: adományokat gyűjteni a Kallós Zoltán Alapítvány működtette, kisiskolásokat felkaroló válaszúti szórványkollégiumnak, valamint a Téka Alapítvány gondozásában Szamosújváron működőnek. Az utóbbiak képviseletében Balázs-Bécsi Gyöngyvér, Balázs-Bécsi Attila és Kallós Zoltán ismertette a részben még épülő, részben már működő kollégiumokat. Az est fénypontját a Koós Ferenc vállalkozó kezdeményezésére képzőművészeti alkotásokból rendezett árverezés jelentette. Összesen 650 millió lej gyűlt be az est adományaiból. A magyar vállalkozók hasonló megmozdulásai várhatók a jövőben is. /Balló Áron: Az első magyar vállalkozói jótékonysági bál. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./
2006. február 20.
A elmúlt hét végén háromnapos vallásos ifjúsági rendezvényt tartottak Szamosújvár leglátogatottabb egyházi gyülekezetében, a „Reménység” Egyházi Központban. Az ökumenikus ifjúsági előadássorozaton többek között kolozsvári, nagybányai és feketehalmi lelkészek szóltak a hallgatósághoz. A szamosújvári „Reménység” Imaházban rendszeresen szerveznek ifjúsági előadóesteket, hangversenyeket és zenés-táncos irodalmi találkozókat. /Erkedi Csaba: Vallásos előadás-sorozat Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./
2006. február 25.
Bodor Ádám Kossuth- és József Attila-díjas író 70 éves /sz. Kolozsvár, 1936. febr. 22./. Apja, Bodor Bertalan banktisztviselő volt. 1950-ben a Márton Áron katolikus püspök elleni perben őt is bíróság elé állították, s koholt vádak alapján öt év börtönre ítélték. Bodor Ádám a kolozsvári Református Kollégium növendéke volt, de 1952-ben, 16 éves korában államellenes szervezkedés és röpcédulák terjesztése vádjával elítélték, s a szamosújvári politikai börtönben tartották fogva két évig. Szabadulása után egy évig gyári munkásként dolgozott, 1955-től 1960-ig a Kolozsvári Református Teológia hallgatója volt. A diploma megszerzése után nem vállalt lelkészi szolgálatot, a kolozsvári egyházkerületi levéltárban helyezkedett el, s 1964-től négy éven keresztül egy fordító-másoló irodában dolgozott. Első novellája 1965-ben jelent meg az Utunk című lapban, majd négy évvel később első novelláskötetét is kiadták A tanú címmel. 1982-ben települt át Magyarországra. Novellistaként indult, s Erdélyben az egyik legtehetségesebb fiatal magyar íróként tartották számon. 1991-ben megnyerte a Holmi című folyóirat novellapályázatát az 1992-ben megjelenő Sinistra körzet című regényének egyik történetével. A Sinistra körzet, ez a sajátos irodalmi műfajú, regényszerű novellaciklus nagy sikert aratott külföldön is, tucatnyi nyelvre lefordították. A közelmúltban játszódó regény a totalitárius rendszer világát ábrázolja. E regénytől kezdve Bodor Ádámot a magyar próza élvonalában tartják számon, kötetei közül nem egy már a sokadik kiadásnál tart. 2001-ben látott napvilágot A börtön szaga című interjúkötet, amelyben a szintén kolozsvári Balla Zsófia kérdezte az írót életéről, a börtönben töltött időszakról, a 60-as, 70-es évek kolozsvári irodalmi, szellemi és politikai mindennapokról. /Bodor Ádám 70 éves. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./
2006. február 27.
Szamosújváron a Téka Művelődési Alapítvány nemrég átadott pinceklubjában a 6-os számú óvoda magyar tagozatának kicsinyei gyűltek össze hagyományos farsangi mulatságra. Gyermekek és szülők egyaránt jól szórakoztak. A mesevilág hőseit felvonultató farsangi mulatságon a legjobbakat díjazták. /Erkedi Csaba: Farsangi mesevilág Szamosújváron.= Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./
2006. február 28.
Önálló magyar iskola létrehozásáról vitázott február 27-én Bánffyhunyadon a Városi Tanács. Minden egyeztetés ellenére a helyi tanács leszavazta a magyar iskolára vonatkozó javaslatot. A bánffyhunyadi önálló iskola létesítésére vonatkozó első törekvések már 1990-ben szóba kerültek. Az önálló magyar tanintézmény kéréshez több mint 800, jobbára szülőktől származó támogató aláírást csatoltak. Bánffyhunyadon jelenleg két iskolában működik magyar tagozat. Hasonló a helyzet Tordán, itt két helyen is működik magyar nyelvű I–VIII. osztály, egy másik iskolában pedig a IX–XII. osztály. A tordai önálló magyar tannyelvű iskola csak akkor alakulhat meg, ha a tordai tanácsban a koalíciós partnerek kedvezően bírálják el a magyar szülők kérését. Szamosújváron és Désen is megfogalmazódott már az igény az önálló magyar tannyelvű iskolára. Aranyosgyéresen már alig van egy-nyolc osztályra elegendő gyerek, tehát ott nincs lehetőség az önálló magyar iskola létesítésére. /D. I., N.-H. D.: Önálló magyar iskolát kérnek Bánffyhunyadon. Hasonló kérések fogalmazódtak meg a megye többi városában is. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./
2006. március 3.
Március 2-án búcsúztatták hívei, hozzátartozói és a tordai magyarság jelentős része a helyi unitárius templomban Kiss László unitárius lelkészt, aki február 28-án hunyt el, nem sokkal azután, hogy a helyi önkormányzati ülésen minősíthetetlen módon támadták őt a tordai városi tanács nagy-romániás képviselői. Alin Tise Kolozs megyei prefektus vizsgálja a tordai ügyet. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke beadványban fordult a prefektushoz, amelyben azt kérte Tisétől, vizsgálja meg a történteket, és járjon el a törvényes előírások szerint. A Kiss Lászlót ért személyeskedő támadás a tordai polgármesteri hivatal folyosóján történt, amiről nem készült felvétel. A teremből távozó Kiss László több magyar egyházi képviselő jelenlétében a folyóson volt még, amikor Doru Anca nagy-romániás tanácsos utána rohant, és gyereknek nevezte, majd az épületből való kitiltással fenyegette meg. A szamosújvári RMDSZ vezetősége nyilatkozatban fejezte ki megdöbbenését a tordai tanácsülésen történtekkel kapcsolatban. /B. T.: Elbúcsúztatták Kiss László unitárius lelkészt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./ A harmincötödik életévét még be nem töltött Kiss László unitárius lelkipásztor pályáját a gyűlölködés törte meg, ami azért zúdult rá, mert ki mert állni a város magyarságának jussa, a tordai magyar iskola mellett. Hány fiatal életnek kell még kialudnia ahhoz, hogy megkapjuk azt, ami nekünk jár? Miért kell Erdély földjén olykor legjobbjaink halálával megszolgálni a Templomot és az Iskolát? A tordai gyülekezet megfogadta: az iskola ügyét nem hagyja annyiban, a harcot, amely Kiss László életét követelte, folytatni fogja. Kiss Lászlót szülőfalujában, Dicsőszentmártonban helyezték örök nyugalomra. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?!? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
2006. március 10.
1954. december 17-én a Bukarest melletti Jilava börtön udvarán a kivégzőosztag sortüzében tizenhét fiatalember halt meg. A tizenhét kivégzett fiatal a hírhedt Eugen Turcanu egykori vasgárdista és csapata volt. Ehhez fogható – tömegesnek is nevezhető – ítélet évekkel a háború befejezte és a háborús bűnösök kivégzése után nem született. Később, 1955-ben még egy társukat végezték ki, majd négy, szintén halálra ítélt legionárius életfogytiglani ítélettel túlélte közösen véghezvitt, hátborzongató tetteiket, amelyeket saját börtöntársaikon követtek el Pitesti és Szamosújvár (Gherla) börtöneiben, valamint a Duna-csatorna rabtelepein. Bűnlajstromukon legalább harminc rabtársuk meggyilkolása, többnek az öngyilkosságba kergetése és legalább 700 (!!) politikai elítélt módszeres megkínzása, fizikai és lelki megcsonkítása szerepelt. A kínzások kézé tartozott a folyamatos botozás: háton, hason, talpon, az egész testen, csupaszra vetkőztetve. Az órákon keresztüli fél lábon állás, az éjjeli virrasztás szemmel az égő felé. Napirenden volt az ürülék megetetése, a hányadék visszatömése, a szájba vizelés, a kimerülésig tartó ,,tornáztatás”, a beadott ételbe hintett só és utána a víz megvonása, az evőeszköz nélküli, hason fekve evés stb. Nem mindenki tudta ezt elviselni. Az így megalázott rabok többen maguk is beálltak az átnevelők közé. A ,,felvételi” vizsga a legjobb barát kegyetlen megverése volt. Ezek a verést végrehajtók orvostanhallgatók, jogászhallgatók, mérnökjelöltek, valamennyien értelmiségiek, a Vasgárdának elkötelezett huszonéves ifjak voltak. Cselekedeteik mögött – természetesen – a Szekuritáté akciója volt. Ezekben az években a Szekuritáté legfőbb parancsnoka Nikolski tábornok volt. Már 1948-tól a büntető törvénykönyv előírta a munkatáborokba internálás lehetőségét, így azután 1950-től a munkatörvénykönyv alapján elvitték az ,,engedetlen” dolgozókat, a kollektivizálással szembeszegülő parasztokat, s ez 1952-ben tömegessé vált. 1949. március 2-án éjjel összeszedték a volt nagybirtokosokat, kényszerlakhelyre internálták őket. Ugyanekkor, 1950-ben az 1154-es Minisztertanácsi Határozat intézkedett az ,,ellenséges elemek” deportálásáról. Egy év alatt (1951. március 15-ig) 43 899 személyt deportálnak az ország nyugati területeiről Románia déli megyéibe. 1952-ben újabb határozat alapján mintegy 6000 ,,kizsákmányolót” deportáltak a nagyobb városokból. A letartóztatott politikai ,,bűnözők” száma 24 826-ra rúgott 1952-ben. Ezekben az években Románia hegyei még fegyveresen ellenálló ,,partizánok” uralta terültek voltak. A Vasgárda neves személyisége, Horia Sima Nyugat-Németországban élt. Románia fegyverfordítása után a honi Vasgárda-vezér, Nicolae Petrascu és a németek ellen forduló szövetség ,,fegyvernyugvási szerződést” kötött. A vasgárdisták széles körű ,,szervezőmunkát” folytattak a román értelmiségi ifjak körében. Eugen Turcanu jogászhallgató, bár az 1941-es Vasgárda-akciókban részt vett, 1947-ben belépett a Román Kommunista Pártba, és felfelé ívelt karrierje. Azonban kiderült gárdistamúltja, ezért 1948. május 15-én letartóztatták. A suceavai szekuritátén társaival – látszólag – kommunista szimpatizánsok lettek. Turcanu Nikolski tábornokkal dolgozta ki az ,,átnevelés” módozatait. Ennek négy szakasza van. Első: a kintiek leleplezése a legfontosabb a Szekuritáté számára. Ebben a szervezési szakaszban megalakult a Turcanu vezette ODCC (Organizatia Detinutilor cu Convingeri Comuniste – Kommunista Meggyőződésű Rabok Szervezete). Az említett kínzásokkal nyert adatokat Turcanu juttatta el a pitesti-i börtön igazgatójához, Dumitrescuhoz, vagy a politikai tiszthez. A második szakasz a bentiek, a rabtársak leleplezése. A harmadik és negyedik szakasz a legmegalázóbb: ,nyilvános erkölcsi leleplezés, amely során saját magát és hozzátartozóit kellett sárba tipornia a kiszemelt áldozatnak. Karácsonykor a vallásos rabtársaknak minden szentséggyalázást (különösen a teológusoknak) végig kellett csinálniuk. Aki mindezt a tortúrát nem bírta ki, az beállhatott a csapatba, és ezt többen megtették. Végül, bármennyire is titok volt a börtönök belső világa, kiszivárgott mindaz a szörnyűség, ami 1949. december 6. és 1952 augusztusa között a börtönökben végbement. A váratlanul betiltott tevékenység Turcanuék képzeletében már a jutalmat sejttette. Bukarestben a két évig tartó kivizsgálás során 22 kegyetlenkedőt vontak felelősségre. Évek múlva négy szekustisztet és a szamosújvári orvost bűnrészességgel vádolva 5–7 év kényszermunkára ítéltek (1957. április 20.). Az a négy szerencsés ,,halálraítélt”, aki kegyelmi kérésére életfogytiglani kényszermunkát kapott, az 1964-es közkegyelemmel kiszabadult. Az egyik legkegyetlenebb, Popa Alexandru (Popa Tanu), Turcanu helyettese még 1990-ben Szebenben élt, és az Orvosi Társaság titkára volt. /Puskás Attila: Egy kegyetlen kísérlet emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./
