A Görgényi Református Egyházmegye kilenc évvel ezelőtt kezdte el a mezőségi, maros- és görgényvölgyi szórványmagyar településeken élő gyerekek táboroztatását Maroshévíz Bradulra átkeresztelt Bánffy-fürdőjén. A Maros, Beszterce-Naszód és olykor Hargita megyei résztvevőknek alkalmuk nyílik anyanyelvükön tanulni énekelni, írni, olvasni. A táborozó gyermekek román iskolába járnak. Az első szórványtábort Magyarrégenben, majd Szászrégenben tartották, azóta pedig Maroshévízen. Pályázatukra az idei kormányváltás után még csak válasz sem érkezett az Illyés Alapítványtól. /Szucher Ervin: A pap bácsi emlékezteti, hogy magyarok vagyunk. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./
2002. szeptember 14.
A Transindex internetes újságban az olvasók Kelemen Hunornak tettek fel kérdéseket, és közölték válaszát. Az egyik kérdés: tételesen melyik médiaorgánumoknak nem nyert a pályázata?; hogyan állt össze a sajtószaktestület?; kik döntötték el és milyen alapon, hogy az EMKE-től a Communitas átveszi a pénzosztás jogát? Kelemen Hunor válasza: A sajtóbizottság 1 milliárd 410 millió lejt osztott szét. A Hét 150 milliót, a Bányavidéki Új Szó 20 milliót, a Bemondó 10 milliót, a besztercei magyar elektronikus média 20 milliót, a Besztercei Híradó 60 milliót, a Brassói Lapok 10 milliót, a bukaresti Magyar Közlöny 30 milliót, a Cimbora 15 milliót, a Csernátoni Füzetek 10 milliót, a Csigalépcső 10 milliót, a Dalbimbó 7 milliót, az Erdélyi Gyopár 20 milliót, az Erdélyi Gazda 20 milliót, az Erdélyi Híradó - Szabadság 15 milliót, az Erdélyi Kórus 15 milliót, az Erdővidék 10 milliót, az Erdővidéki Lapok 10 milliót, a Filmtett 15 milliót, a Firka 12 milliót, a Függöny 10 milliót, a Helikon 80 milliót, a Hírhordó - Kovászna 10 milliót, a Hunyad Megyei Hírvivő 20 milliót, a Kalotaszeg 10 milliót, a Kellék 10 milliót, a Keresztmetszet-Temesvári Új Szó 15 milliót, a Kis Küküllő 10 milliót, a Korunk 100 milliót, a Közbirtokossági Hírvivő 5 milliót, a Kraszna 5 milliót, a Látó 60 milliót, az Lkkt 10 milliót, a Lugosi Hírmondó 10 milliót, a Matlap 30 milliót, a Moldvai Magyarság 15 milliót, a Művelődés 40 milliót, a Nagykároly és Vidéke 25 milliót, a Napsugár/Szivárvány 70 milliót, a Népújság-Múzsa 40 milliót, a Nyugati Jelen 20 milliót, a Perspektíva 8 milliót, a Pont 15 milliót, a Pulzus 10 milliót, a Református Szemle 15 milliót, a Hírlevél 10 milliót, a sepsiszentgyörgyi Egyházi Tudósító 10 milliót, Szászrégen és Vidéke 10 milliót, Szatmári Figyelő 15 milliót, Székelyföld 50 milliót, Szigeti Turmix 20 milliót, Szikulusz Rádió 30 milliót, Szilágyság 60 milliót, Tálentum 3 milliót, Tasnádi Tükör 5 milliót, Törvénytár 80 milliót, Udvarhelyszéki Tájékoztató 10 milliót, Unitárius Közlöny 10 milliót, Várad 15 milliót kapott. - A sajtószakbizottság tagjait erre a feladatra a Kuratórium elnöke kérte fel. Gondolom a többi szakbizottság esetében is így történt. - Az EMKE és az RMDSZ között volt megegyezés arról, hogy addig, amíg nem lesz más megoldás, a Kisebbségi Tanács pénzeinek a kezelésével az RMDSZ az EMKÉ-t bízza meg. Az EMKE közben ellátott és ellát más feladatokat is, például kezeli a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által nyújtott támogatásokat. Az RMDSZ vezetősége az EMKE vezetőségével megegyezett arról, hogy a pénzek kezelését, a pályázatok lebonyolítását átveszi a Communitas Alapítvány. Azt, hogy ki bonyolítja le a pályázatokat, és ki kezeli a támogatásokat, mely kezelés egyszerű pénzátutalást jelent, azt 2000 előtt is, és ma is az RMDSZ dönti el és javasolja a kormánynak. Ez minden bizonnyal ezután is így fog történni. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./
2002. szeptember 30.
Szászrégenben szeptemberben voltak a véndiák-találkozók. Szept. 7-én tartották 50 éves képzős-találkozót, 14-én az 1960-ban végzett líceumosok jöttek össze közös születésnapot tartani, a hatvanadikat, és végül 28-án volt az 1957-ben elballagott nemzedék 45 éves találkozója. A beszámolókból kiderült, hogy jó néhányan elhagyták az országot, de ami még szomorúbb, alig maradtak itthon a gyermekek. És kevés az unoka. /Darvas Ignác: Véndiák-találkozó Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 30./
2002. november 5.
Nov. 6-án Szászrégenben a könyvtár nagytermében Arany János halálának 120. évfordulója alkalmából szervez irodalmi estet a Kemény János Művelődési Társaság. Vendégük dr. Kozma Dezső, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára. /Arany János-emlékest Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 5./
2002. november 10.
A november 17-i Caritas-gyűjtés nyomán beérkező összeget a gyulafehérvári főegyházmegyében azon hátrányos helyzetű gyermekek megsegítésére fordítják az idén, akik a főegyházmegyéhez tartozó gyermekotthonokban nevelkednek: Déván, Szászvárosban, Szépvizen, Csicsókeresztúron, Régenben. Böjte Csaba ferences szerzetes elmondta: édesapját az 1956-os események után egy verse miatt hét évet kapott, amiből négy és felet leült. A börtönben bántalmazták, és amikor kijött, rá két hónapra meghalt. Böjte Csaba rájött, hogy a sötétséggel nem kell harcolni, hanem fényt, lángot kell gyújtani. Akkor döntötte el, hogy teológiára megy. Amikor Dévára került, először nyári tábort szervezett az utcagyerekeknek. A tábor után megkereste a gyermekek hozzátartozóit, és aki akarta, írásban kérhette, hogy az alapítvány fogadja be és iskoláztassa gyerekét. Több önkéntes csatlakozott Böjte Csabához, jöttek magyarországiak, jöttek már Amerikából, Németországból is. Böjte Csaba felvázolta, hogy milyen nyomorban élnek az emberek , a barakkokban nincs kályha, kémény, fürdőszoba. Itt nem kötnek házasságot, a beteghez nem hívnak orvost, papot.. Vannak anyák, akik eladják gyermeküket egy televízió áráért. A legszörnyűbb az, hogy itt mindez természetes. Gyermekotthonukban kivirulnak a kicsinyek, akiket Krisztus nevében befogadtak. Romániában az állami árvaházakból ki lehetne venni több száz magyar származású gyereket. Mindenütt zsúfoltság van, szívesen engednék őket. Böjte Csaba öt év tapasztalata után mondja: lehet és kell kollégiumokat és gyermekotthonokat alapítani. Össze kell fogni. Déván most 130 gyermekkel foglalkoznak. Ha lesz kivel és ha lesz mivel, újabb gyermekvárosokat alapítanak Csíkban, Háromszéken. Összeszedik a családi fészekből kihullott gyermekeket. /Böjte Csaba OFM: Akik egyet befogadnak a kicsinyek közül... = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 10./
2002. november 11.
A határon túli magyarok egészségügyi és szociális civil szerveződéseit támogató Mocsáry Lajos Alapítvány fennállásának 10. évfordulója alkalmából rendeztek ünnepséget nov. 9-én Budapesten. Az eseményt megelőző sajtótájékoztatón Lakner Zoltán tiszteletbeli elnök, a szervezet létrehozója elmondta: az alapítvány célja, hogy a határokon túl élő magyarok kulturális identitásának megerősítése érdekében gyakorlati segítséget nyújtson helyi programok támogatásával, azok szervezeti hátterének kialakításával. A legnagyobbrészt állami támogatásból működő közhasznú alapítvány az elmúlt tíz évben 800 millió forintot juttatott el határon túli magyar szervezetekhez, az idén 70,7 millió forintból gazdálkodhatott. Idén Keresztes Árpád és Keresztesné Koloszár Irma hercegszőlősi tanárok, Makuk János, a Máltai Szeretetszolgálat beregszászi alelnöke, valamint Pakó Benedek szászrégeni római katolikus plébános, címzetes kanonok vehette át az alapítvány díját. Pakó Benedek a Felső-Maros mente szórványmagyarságának szociális gondozásában elért kimagasló eredményeiért részesült az elismerésben. /A Mocsáry Lajos Alapítvány jubileumi ünnepsége. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./
2002. november 20.
Pakó Benedek plébános épített kápolnát, cigány közösségi házat, ifjúságszervező házat, fiú- és leánykollégiumot árvaházat, ingyenes étkezdét, szociális népegészségügyi központot klubbal, ingyenes gyógyszertárral, orvosi rendelővel, hangzott el az 1945-ben született római katolikus plébános, címzetes kanonok laudációjában a Mocsáry Lajos-díj átadásakor, nov. 9-én Budapesten, a 10 éves Mocsáry Lajos Alapítvány jubileumi ünnepségén. A plébános elmondta, hogy a házi-beteggondozás kialakításakor egy németországi rendszert vettek át. Sikerült megnyerniük egy európai uniós pályázatot, melynek révén az egész régiót le tudják fedni. Maros megyében Régenen kívül egyelőre Marosvásárhelyen van házi- beteggondozó szolgálat. Az egyház öt éve működő fiú- és lányinternátusában 90 gyermeket tudnak fogadni, de az igény ennek többszöröse. Vannak a kollégiumban református, evangélikus, görög katolikus és ortodox vallásúak is. Most épül egy új, félszáz férőhelyes kollégium, ahol elsősorban árva gyerekeket akarnak elhelyezni. Vidéken is építkeznek: Abafáján cigány közösségi házat, Görgényszentimrén oktatói és kollégiumi központot hoztak létre. Utóbbit nov. 3-án avatták fel. /Guther M. Ilona: Helytállásról, közösségszolgálatról hitelesen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./
2002. november 26.
Elhunyt Váradi Mária /Nagyvárad, 1928. dec. 20. - Brassó, 2002. nov. 12./ újságíró. Hosszú szenvedés után november 12-én adta vissza a lelkét Teremtőjének 15-én helyezték örök nyugalomra Brassóban, a bolgárszegi temetőben. 1946-tól dolgozott a romániai magyar sajtóban, először a kolozsvári Igazság és a nagyváradi Fáklya munkatársa volt. Meghurcolták, 1952-től két évet a békási átnevelő táborban kellett eltöltenie, majd nyolc évre kényszerlakhelyre telepítették Szászrégenbe, az írástól eltiltották. A Brassói Lapoktól ment nyugdíjba, megalapításától publikált az Erdélyi Naplóban, a hetilap 12 évfolyamának kollekciója több száz tudósítását és más műfajú írását őrzi, de dolgozott a Duna TV-nek is, több hazai és külföldi lapnak. Tagja volt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének és a budapesti székhelyű Magyar Katolikus Újságírók Egyesületének, tisztségviselője a Pax Romana mozgalomnak. /Veszteség. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 26./
2002. november 26.
Makovecz Imre villámlátogatásra indult Erdélyben, hogy megtekintse az általa tervezett épületeket /Kolozsváron Dónáth úti református templomot, a csíkszeredait, a vargyasit, Szászrégenben a már elkészült református templom mellé tervezett házat és Sepsiszentgyörgyön a ravatalozót. Sepsiszentgyörgyön Incze Sándor esperes társaságában mentek a ravatalozóhoz. Csatlós Huba építész vállalta a munkát. Makovecz elégedett az elvégzett munkával /még nincs kész/. Az organikus építészet 1991-es velencei biennáléjára kiadott katalógusban maga és tanítványai építőművészetéről megfogalmazott, hitvallása: "Mi hiszünk az élő építészetben, ebben a világfölfogásban. Hiszünk abban, hogy a természettel, az ősökkel, a sok ezer éves jelekkel, az állatokkal és növényekkel és a magunk természetével együtt, homogén módon együtt kell élnünk. Hiszünk abban, hogy ez az építészet az, amelyik képes átmenteni bennünket egy olyan időszakadékon, egy olyan mesterségesen kialakított emlékezetvesztés korszakán, amelyben egy Gólemhez hasonló informatikai és technológiai rendszeren keresztül az emberiséggel elfeledtetné ősi misztériumait, eredetét és célját. Mi azért vagyunk, hogy ez ne következzék be." - Azért jövök ide építeni, mert ez a megmaradásunk esélye, lehetősége. Dolgozni kell, építeni, hogy megmaradhassunk - fejtette ki mostani útján. /Simó Erzsébet: Akit elsőnek ravataloznak itt fel, meg van élve. Makovecz Imrével Szentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./
2002. december 2.
A hétvégén ötödik alkalommal került sor a Székelyföldi Műkedvelő Bábostalálkozóra a Human Reform Alapítvány szervezésében. A rendezvényen székelyföldi bábosok Marosvásárhelyről, Lövétéről, Barótról, Csíkszeredából, Szászrégenből, Székelykeresztúrról és Udvarhelyről vettek részt. /Székelyföldi bábostalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 2./
2002. december 9.
1991-ben a marosvásárhelyi Szabó házaspárnak köszönhetően április 29-én, a tánc világnapján Erdőcsinádon útjára indult Gyönykoszorú. Dec. 7-én Marosvásárhelyen a magyar néptánc-, -dal, - zene,-viselet és hagyomány. VI. megyei rendezvényét tartották. Egymást váltották a magyarói, az erdőcsinádi, a hodosi, a marosludasi, a görgényüvegcsűri, a holtmarosi, a szászrégeni, a mezőbándi, a kibédi illetve a marosvásárhelyi együttes tagjai. Örömteljes együttlét volt, mondotta felvezetőjében dr. Ábrám Zoltán megyei EMKE- elnök. /Járay F. Katalin: Fiatalos Gyöngykoszorú. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./
2002. december 19.
Elhunyt Ferenczy István /Szászrégen, 1937. aug. 31. - Marosvásárhely, 2002. dec. 17./ Tamási- és Szentgyörgyi-díjas színművész, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagja. Súlyos betegség szólította el, példaértékű, nagyszerű pályafutást hagyott maga mögött. Ízig-vérig erdélyi magyar személyiség volt, akinek mindennél fontosabb volt kötődése, hűsége és művészi hite. 1959-ben Marosvásárhelyen, a Székely Színházban kezdte színészi pályafutását, Tompa Miklós egyik utolsó, kedvenc tanítványaként. A városban maradt, társulatához élete végéig hű maradt. Munkáját elismerés, megbecsülés, néha rajongás kísérte. Tudását, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola tanáraként is érvényre juttatta. Közel negyedszázadon át tanított. A világirodalom nagyjainak jelentős szerepei Shakespeare-től, Goldonitól, Schillertől, Shaw-tól Csehovon, Gorkijon át Solomonig és Dürrenmattig az ő hangján szóltak a közönséghez. Művészetének gazdagsága a magyar drámairodalom nyújtotta szerepekben bontakozott ki igazán. Madách, Szigligeti, Katona, Németh László, Móricz Zsigmond alakjai mellett az erdélyi szerzők, Tamási Áron, Sütő András, Székely János műveiben nyújtotta pályájának legemlékezetesebb teljesítményeit. Az erdélyi táj és lélek vállalt sorssá nemesült művészetében. Néhány éve Ferenczy István így vallott sorsáról: "Most, az öregedés határán egyre inkább meggyőződöm arról, hogy bőven elég az a kis hely, ahová Isten rendelte, hogy szülessen az ember. Bőven elég, ha ott tudja teljesíteni - többé-kevésbé - azt a feladatot, amit magára vállalt, vagy azt, amivel megbízták. Én a színészi pályát vállaltam, és nekem ez egy olyan óriási feladat, hogy úgy érzem, mindig adósa fogok maradni... Hát én itt születtem, és nagyon boldogan fogok meghalni - remélem, minél később -, igyekezvén, hogy még ami van, azt magamból visszaszolgáljam az embertársaimnak." Temetése dec. 20-án lesz a marosvásárhelyi római katolikus temetőben. /Ferenczy István. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./
1998. október 6.
Okt. 6-án jelentős sajtóesemény színhelye volt Szászrégen. Megjelent az ASTRE című, háromnyelvű (román, magyar, német) nyolcoldalas hetilap első száma. A főszerkesztő Somodi Alexandru, aki az eddigi régeni, kizárólag román nyelvű kiadványoknál is bábáskodott. A cím az Asociatia pentru Tineret din Reghin egyesület nevének rövidítése. A kiadó a Champion Kft. tulajdonosa, Alin Pacuraru, volt élsportoló. A nyolc oldalból hetente kettő lesz magyar nyelvű. Szerkesztői Böjte Lídia magyar szakos tanárnő, valamint Budai Antal István és Gagyi Réka. Szándékuk az, hogy hetente beszámoljanak a város eseményeiről, főleg a magyar vonatkozásúakról, ezenkívül egyházi jellegű, helytörténeti, várostörténeti cikkekkel, orvosi tanácsokkal, sportrovattal szeretnék megtölteni a magyar oldalakat. /Máthé Éva: Háromnyelvű hetilap Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./
1998. november 4.
Szászrégenben RMDSZ-fórumot rendeztek, amelyen részt vett Markó Béla szövetségi elnök, valamint Frunda György szenátor. A számos érdeklődőt vonzó találkozó főbb témái között az RMDSZ kormányzati részvételével, az önálló magyar egyetemmel, a székelyföldi, illetve a partiumi fórumokkal kapcsolatos kérdések szerepeltek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./
2003. január 16.
Wass Albert erdélyi mellszobrainak eltávolítását követelte a Román Hősök és Mártírok Emlékét Ápoló Országos Szövetség, közölte az Adevaul című bukaresti román lap jan. 15-i száma. A lap szerint Maros megye két településén, a szászrégeni katolikus, illetve a magyarói református templom udvarán állítottak szobrot annak a Wass Albertnek, akit felelősség terhel a Kolozs megyei Vasasszentgotthárd és Omboztelke községben, 1940 szeptemberében, Észak-Erdély Magyarországhoz történő visszacsatolása után kegyetlenül lemészárolt román lakosok haláláért, és akit tetteiért 1946 márciusában a kolozsvári népbíróság háborús bűnök miatt halálra ítélt. Wass Albert, az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma számára készített önéletrajzában így vallott: "Az életem mindig is nyitott könyv volt. Az most is, és az lesz a jövőben is. Nincs rejtegetnivalóm, és nem kell elnézést kérnem egyetlen tettemért sem. Íróként, a Nemzetközi Pen Club tagjaként azt teszem, amit ennek a nagy szervezetnek a jelmondata hirdet: egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok". Az ún. Wass-ügy tisztázása érdekében jelentette meg a székelyudvarhelyi Litera Könyvkiadó is azt a mintegy harmincnégy oldalas könyvet, amely először hozza nyilvánosságra az 1946-ban, a kolozsvári népbíróságon zajló koncepciós per dokumentumait. A vádirat alapján Wass Endre és Wass Albert biztatta fel a község katonai parancsnokát, négy vasasszentgotthárdi román meggyilkolására, ugyanakkor Wass Albert bűnösnek találtatott tizenegy omboztelkei román lakos erőszakos halálával kapcsolatban is, a népbiróság szerint ugyanis Csordás Gergely hadnagy a gróf utasítására lövetett le románokat. A kommunista hatalomnak a koncepciós perekkel a magyar lakosság megfélemlítése volt a célja. A Wass Albertre kirótt halálos ítélet elsősorban az erdélyi magyar arisztokrata írónak szólt. Egyetlen szemtanú sem tartózkodott a tetthelyen, a vádlottak pedig nem voltak jelen a tárgyaláson. Maga Wass Albert öneletrajzában így emlékezett vissza: vadászatról hazatérve szerzett tudomást arról, hogy távollétében a határőrök elfogtak négy személyt. Az író értesülései szerint a foglyok szökni próbáltak, mire a katonák agyonlőtték őket. /Papp Annamária: Wass Albert vitatott utóélete. Romániában nem rehabilitálták az erdélyi írót. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./ A fasiszta jelképek kultuszát tiltó 2002/31-es sürgősségi kormányrendeletre való hivatkozással kérte az Erdélyben felállított Wass Albert-szobrok eltávolítását a Vasile T. Suciu tartalékos ezredes, a Hősök és Mártírok Kultuszának Országos Egyesületének elnöke. Kérése nyomán Ioan Hidegcuti, a Művelődési és Vallásügyi Minisztérium államtitkára levélben szólította fel Bartha József holtmarosi református lelkipásztort és Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonokot az egyház telkén felállított szobor "ügyének megoldására". Bartha Józsefet a Maros Megyei Ügyészség jan. 15-én kihallgatta a szoborállítás ügyében, ahol céloztak arra, hogy Wass Albert mellszobrának el kellene távolítani. Az ügyész szerint a népbíróság által háborús bűnösnek nyilvánított Wass Albert nevét nem viselheti utca, és nem szabad szobrot állítani neki. A következő kihallgatás jan. 17-én lesz. Bartha József az RMDSZ segítségére számít, valamint arra, hogy hamarosan megtörténik Wass Albert rehabilitálása. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonokot a polgármester felkérte a plébánia udvarán álló szobor eltávolítására. Pakó közölte, hogy erre nem hajlandó. Őt jan. 16-án hallgatják ki az ügyészségen. "Az ügyésznek azt fogom válaszolni, hogy egy sovén-nacionalista politikai perbe az egyház nem hajlandó beavatkozni, de személyesen még Pakó Benedek sem. Ez nem a mi perünk, ez a Wass Albert pere, amelyről nagyon jól tudjuk, hogy koncepciós per volt." Pakó Benedek azt is hozzátette, hogy Wass Albert egyik fia, Wass Huba NATO-tábornok, aki annak idején visszautasította magyarországi NATO-s kinevezését, de nem kizárt, hogy a romániai kiküldetést már vállalná. "Wass grófnak elküldtük a román nyelvű újságokban megjelent gyalázkodó cikkeket, hisz egy NATO-tábornokot nem gyalázhatnak ily módon." "Az RMDSZ felvállalta az ügyet, és úgy néz ki, hogy Frunda György lesz az ügyvédünk" - jelentette ki a kanonok. Szászrégenben 2001 augusztusában leplezték le a római katolikus plébánia udvarán Wass Albert mellszobrát. Ugyanabban a hónapban Holtmaroson a református templom udvarán, egy hónappal később pedig Vicén avatták fel az író szobrát. /Antal Erika, Gazda Árpád: Hadüzenet a Wass Albert-szobroknak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./
2003. január 17.
A Művelődési és Vallásügyi Minisztérium államtitkára, Hidegcuti Ioan, levélben szólította fel Bartha József holtmarosi református lelkészt és Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonokot az egyházaik területén felállított Wass Albert-szobrok "ügyének" a megoldására. Markó Béla RMDSZ-elnök felkérésére Kelemen Atilla megyei elnököt kihallgatáson fogadta Hidegcuti államtitkár, a jogi védelmet Frunda György szenátor vállalta fel. Bartha Józsefet névtelen telefonálók háborgatják. Kelemen Atilla elmondta Hidegcuti Ioan művelődési államtitkárbak, hogy ki volt Wass Albert, akiről az államtitkár az ügy kirobbanásáig nem is hallott. Az államtitkár szakértők által készített történelmi tanulmányt kér, amelyet a minisztérium fog finanszírozni. Megígérte, hogy a tanulmány elkészültéig az ügyet leállítja. /(lokodi-mózes): Boszorkányüldözés A funtineli boszorkány szerzője ellen. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./ Jan. 16-án Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonokot is kihallgatta a Marosvásárhelyi Ügyészség a templomkertben felállított Wass Albert-szobor ügyében. Ismertették vele a 2002/31-es számú sürgősségi kormányrendeletet, illetve a római katolikus templomkertben álló szoborra vonatkozó felszólítást. Jan. 17-én Bartha Józsefet, Holtmaros református lelkipásztorát hallgatják ki a falu református templomkertjében állított Wass Albert-mellszobor ügyében. Bartha elmondta, megkezdődött az Amerikában elhunyt író politikai rehabilitációja, és remélhetőleg már februárban Bukarestbe érkeznek az ártatlanságát bizonyító iratok. Frunda György ügyvéd-szenátor elvállalta a védelmüket. Frunda hangsúlyozta, hogy nem indult bűnügyi eljárás a lelkipásztorok ellen, ráadásul az egyház telkén, tehát magánterületen állították fel az író szobrait. /Gazda Árpád, Antal Erika: Nem emeltek vádat a kanonok ellen. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./
2003. január 25.
Jan. 24-én tartotta első kongresszust tartott a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) Marosvásárhelyen. Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke szerint a az RMKDM a továbbiakban minden olyan sértő intézkedés ellen fel fog lépni, amely a demokrácia létét veszélyezteti. Bárányi Ferenc politikai alelnök rámutatott: "Az RMDSZ-szel felhőtlen a viszony. Elfogadjuk a Reform Tömörülést is, de tiltakozunk minden egységbontó kísérlete ellen." Darvas Kozma László csíkszeredai alelnök kifejtette, a kereszténydemokraták nem hisznek a liberális demokráciában. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonok a megmaradás és a gyarapodás lelki, szellemi, erkölcsi és anyagi feltételeiről beszélt. Kelemen Kálmán elnök azt javasolta, egy hónapon belül tartsák meg Budapesten az első magyar-román közös minisztertanácsot, ezt követően pedig Bukarestben is szervezzenek közös minisztertanácsot. Az ülésszakok váljanak rendszeressé a két fővárosban - hangsúlyozta Kelemen -, mindaddig, amíg "felépül Marosvásárhelyen a Kárpát-medencei kis Strasbourg, amely majd helyet ad a "Kárpát-medencétől a Fekete-tengerig" mikrorégiós államszövetség kormányzati tevékenységének lebonyolításához". /Antal Erika: "Felhőtlen viszony az RMDSZ-szel". = Krónika (Kolozsvár), jan. 25./
2003. február 7.
Kemény János Magyarországon élő fia alapítványt tett édesapja emlékére. 2000 májusában hivatalosan bejegyezték Marosvásárhelyen a Helikon - Kemény János Alapítványt. Célja Kemény János írói, irodalomszervező munkásságának, szellemi hagyatékának és a helikoni íróközösség örökségének ápolása. A szervezet tiszteletbeli elnöke Sütő András Kossuth- és Herder-díjas író. Az alapítvány ügyeit tizenegy tagú kuratórium intézi. Rendezvényeken emlékeztek meg a helikoni íróközösség megalakulásának 75. és Kemény János halálának 30. évfordulójáról. A rendezvények színhelye Marosvásárhely, Nagyenyed, Szászrégen, Budapest volt. Közös rendezvényeket szerveztek a Látó irodalmi színpadával, az erdélyi történelmi családokat összefogó Castellum Alapítvánnyal. Megjelentették a nagy sikerű A Mecénás - Kemény János és a Helikon című emlékalbumot. Idén ünnepelik Kemény János születésének centenáriumát (1903. szeptember 1.). A kuratórium szervezésében február-márciusban Kemény János-versekkel ismerkednek a harmadik elemisták, ugyanis az idei versmondó verseny központi témája: Kemény János gyermekversei. Szeretnék újra kiadni Kemény János legsikerültebb regényét, a Víziboszorkányt. Ismertetőfüzet kiadását is tervezik, amelyben a nagy mecénás életéről, munkásságáról lesz szó. /Adamovits Sándor: Kemény János-emlékév. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr.7./
2003. február 8.
Az elmúlt hetekben Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonokot, illetve Balogh József holtmarosi református lelkészt beidézték az ügyészségre, a templomaik udvarán elhelyezett Wass Albert-szobrok ügyében, mert előzőleg a szobor eltávolítását követelték. Közben az államtitkár ígéretet tett, hogy egy szakértői tanulmány elkészültéig nem foglalkoznak a szobrok ügyével. Ennek ellenére másodjára is beidézték a papokat az ügyészségre, akiket védőügyvédjük, Frunda György is elkísért. A védelem egyebek mellett azzal érvelt, hogy Wass Albertet, bár egy kolozsvári népbíróság 1946-ban háborús bűnösnek nevezte, az amerikai emigrációs hivatal és a Wiesenthal Alapítvány is az ellenkezőjét állapította meg róla. Febr. 7-én Ovidiu Natea prefektus kijelentette: elrendelte, hogy bontsák le a szobrokat. Első lépésként megbüntették az "engedetlenkedő" katolikus kanonokot, ugyanazt tették a holtmarosi lelkésszel is. Hozzátette, március 7-i határidőt szabtak meg, ugyancsak a törvény előírásainak megfelelően. /A prefektus szerint: A Wass Albert-szobrokat le kell bontani. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 8./
2003. február 10.
Ovidiu Natea Maros megyei prefektus a 31-es törvényre hivatkozva felszólította a marosmagyarói és a szászrégeni polgármesteri hivatalokat, bírságolják meg a szászrégeni római katolikus plébánia, illetve a Marosmagyaró községhez tartozó Holtmaros református temploma udvarán található Wass Albert-szobrok felállítóit, Pakó Benedek kanonokot, illetve Bartha József lelkipásztort. - Amíg nem tisztázódik Wass Albert múltja, addig nem nyúlunk a szobrokhoz. A pénzbírságot kifizetjük, a falu közössége gyűjtést fog szervezni az összeg megszerzéséért - nyilatkozta Bartha József holtmarosi református lelkész . A két egyházi személyiség az RMDSZ szenátorainak támogatásával fellebbezést nyújtott be a prefektushoz a szobrok ügyével kapcsolatban. Kocsis Albert marosmagyarói polgármestert a prefektus megfenyegette, hogy ha nem tesz eleget a felszólításnak, felfüggesztik az állásából. /Antal Erika: Összefognak Wass Albert szobráért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 10./
2003. február 27.
Egyéves a szászrégeni Horizont Társulat, melyet tizenhét lelkes szászrégeni fiatal hozott létre. Jobbára saját darabokból összeállt repertoárral járják a megyét. A helyi művelődési ház termet biztosít számukra, szászrégeni vállalkozók pedig az előadások színreviteléhez szükséges kellékeket adományoztak nekik. A magántársulat szervezője, Fülöp Levente elmondta, a kilencvenes években írt darabjait, szövegeit veszi ki a fiókból, s ezeket alkalmazzák közösen színpadra. A tagság többsége középiskolás. /Saját darabokat visznek színpadra. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./
2003. március 7.
Márc. 5-én az 1848-as szabadságharcról tartott előadást Sebestyén-Spielmann Mihály a Szászrégenben, a helyi Kemény János Művelődési Társaság szervezésében. A társaság elnöke, Böjte Lívia elmondta, havonta szerveznek művelődési eseményeket, melyeken 2003 folyamán többnyire Kemény munkásságát népszerűsítik. Március végén Boér Ferenc kolozsvári színművész Dsida-estjével lép a szászrégeni magyar közönség elé. Áprilisban Szenkovits Dezső lesz a meghívott, aki végigjárta Kőrösi Csoma Sándor nyomdokait egészen Dardzsilingig. Szeptemberben a magyar középiskolásoknak Kemény János prózamondóversenyt szerveznek./Antal Erika: Keményt népszerűsítik. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./
2003. március 8.
A Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének (POFOSZ) székelyudvarhelyi szervezete az 1949. márc. 2-i kitelepítések, deportálások évfordulóján a kommunista diktatúra áldozataira is emlékezett. Páll László, a POFOSZ székelyudvarhelyi elnöke e vele készült beszélgetésben elmondta, hogy fiatalemberként 1961-ben tizenöt évi börtönre ítélte a kolozsvári hadbíróság. 1956-ban elsős gimnazista volt, társaival szovjet- és kommunistaellenes röpcédulákat terjesztettek az iskolában. 1959-ben egyesítették Kolozsváron a magyar egyetemet a románnal, s ennek mintájára Szászrégenben a középiskolákat is egyesítették. Páll László diáktársaival aláírásgyűjtési akcióba kezdtek, hogy tiltakozzanak a magyar iskolák elsorvasztása ellen. Tekintélyes földrajzi területre kiterjedt aláírásgyűjtési kezdeményezésük, már huszonöten voltak szervezők, amikor két személy felvetette, hogy nem aláírással, hanem fegyverrel kell tiltakozni. Kettejüknek pisztolyuk volt, később kiderült, ők a szekusok beépített emberei voltak, tőlük kapták a pisztolyokat. A besúgók miatt mindannyian lebuktak. Páll Lászlót 1960-ban tartóztatták le. Tizenegy hónapi vizsgálati fogság után kimondták az ítéletet, melynek szövegében benne volt a fegyveres összeesküvés kifejezés is, aminek a valósághoz semmi köze sem volt. A kényszermunka börtönéveit a Baraganban, majd a Duna-deltában töltötte, mintegy ezer társával a peripravai gulágra került. Rabruhájukon a CR jelzés volt, jelentése: contrarevolutionar (ellenforradalmár). A börtönben a magyarok százalékaránya jóval meghaladta azt a számot, amelyet a népszámlálások jegyeztek. A börtönben iszonyúan nehéz munkájuk volt. Például gátat építettek, három és fél köbméter földet kellett eltalicskáznia egy nap egy fogolynak minimum ötven méter távolságra, ez volt a norma. Ha a brigádos azt jelentette, hogy X. Y. nem teljesítette a normát, este vizes lepedőt terítettek rá, és huszonötöt vertek a fenekére. Csavargónak, banditának nevezték őket. Páll 1964-ben az általános amnesztiával szabadult. Megjegyezte, hogy a diktatúra bukása után tizenhárom évvel még nem történt meg a jogi értelmében vett rehabilitálásuk, pedig a kérdést a POFOSZ országos elnöke, Ticu Dumitrescu volt szenátor is felvetette. /Komoróczy György: Késik a volt politikai foglyok rehabilitációja. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 8./
2003. március 12.
Az RMDSZ programja képezheti az erdélyi magyarság cselekvő egységét, állapította meg Király Károly. Az autonómia tagadásával az RMDSZ politikai passzivitásra kárhoztatta az erdélyi magyarság cselekvő tömegeit. A brassói kongresszus után az RMDSZ belső demokratizálódásának folyamata megtorpant, felerősödött a kizárólagosság, a kollektív vezetés szervei a pártbürokrácia eszköztárává váltak, a vetélytársakat, ellenlábasokat bürokratikus és antidemokratikus intézkedésekkel eltávolították. Király Károly Szőcs Gézát, Kincses Elődöt, Kolumbán Gábort, Jakabffy Attilát, Bardocz Csabát és Csapó Józsefet említette. A Háromszékben megjelent, Üzenet a Székelyföldre című írásában Markó Béla tudatos provokációt emlegetett. Márton Árpád a Romániai Magyar Szó március 5-i rágalmazó hadjáratba bocsátkozik Király Károllyal kapcsolatban: azt állította, hogy Király Károly, jóllehet 1989 decembere után az ország második felelős embere volt, Marosvásárhelyen nem volt ott sem 1990. március 16-án, sem 19-én, sem 20-án, sem 21-én. Bukarestben volt. Király Károly a " kisujját sem mozdította akkor érdekünkben." Márton Árpád továbbá arra célzott, hogy Király Károly a diktatúra idején magas párttisztségeket töltött be. Király Károly erre válaszolt, felidézve, hogy a Történelmi Magazin /Sepsiszentgyörgy/ 2000. decemberi, 12. számában jelent meg írása Apró lépések és paktumok politikája címen, ebben visszautasította és cáfolta Verestóy rágalmait, megfelelve Verestóy Attilának, Borbély Lászlónak és másoknak, akik az 1989-es fordulat és a marosvásárhelyi márciusi eseményekben érdekeltek. Király Károly sohasem titkolta nómenklatúrás szerepkörért, régi beosztásait. 1990. márciusában minden tőle telhetőt megtett, befolyását és tekintélyét latba vetette magyar emberként, hogy megelőzze a vészjósló és bekövetkezett nemzeti és emberi tragédiát. 1990-ben telefonon beszélte Iliescu elnökkel, Petre Roman akkori kormányfővel, Celac külügyminiszterrel, Domokos Gézával. A két helyi, román és magyar sajtó munkatársaival külön-külön és együtt is békítő megbeszélést tartott. 1990. febr. 5-én, 9-én, 10-én írásbeli tájékoztatót, véleményezést fogalmazott meg Iliescu elnök, a kormányfő és a Nemzeti Megmentési Front (FSN) vezetősége számára. Az 1990. febr. 10-én keltezett, 32-es számú alelnöki átiratban olvasható: ,,Marosvásárhelyen, valamint Maros megyében az utóbbi napokban kritikus helyzet alakult ki. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Régen városi Ideiglenes Végrehajtó Bizottságának egyik (1990. jan. 31-i) átirata szerint jan. 26-án a városban tüntetés volt, melyen mintegy 500-600, a szomszédos falvakból autóbuszokon hozott személy vett részt, akik a városháza előtt magyarellenes jelszavakat skandáltak: "Magyar vért akarunk inni", "Nem megyünk innen, amíg ki nem irtjuk a magyarokat". Marosvásárhelyen megsemmisítették a municípium kétnyelvű helységnévtábláját, intézmények kétnyelvű feliratait tépték le, még a municípiumi Nemzeti Megmentési Frontét is..." Iliescu elnökkel személyesen beszéltem mindezekről, később az NSZIT Végrehajtó Bizottságában szóvá tette és határozottan kérte az elfajult, nacionalista, sovén, fasisztoid, idegen- és különösen a magyargyűlölet megfékezését, a Vatra Romanesca, Adrian Motiu, Radu Ceontea mesterkedései megzabolázását. Az események előtt, 1990. márc. 15-én több mint egyórás megbeszélést folytatott Iliescu elnökkel. 16-án Marosvásárhelyre hazaérkezve értesült a gyógyszertár körüli provokációról. Sikerült aznapra a vérontást megfékezni. Vasárnap, 18-án az RMDSZ-székházban összefutott Sütő Andrással, Kincses Előddel, Jakabffy Attilával, Tőkés Andrással, Fülöp G. Dénessel és más helyi RMDSZ-tisztségviselőkkel. Nem volt köztük sem Markó Béla, sem Borbély László, természetesen, Márton Árpád sem. Márc. 19-én reggel gépkocsival Bukarestbe indult, a munkahelyére.. Ott, Bukarestben értesült arról, hogy a román hegyi lakók vátrás, szekus, rendőrségi felügyelet alatt buszokkal és teherautókkal masíroznak fényes nappal Marosvásárhelyre. - Király Károly azt kérte, hogy márc. 14-re Kolozsvárra, a Nemzeti Önkormányzat Ideiglenes Tanácsának létrehozására összehívott fórumon az összes szemben álló fél jelenjen meg, s a hozott határozatok a közös akarat kinyilatkoztatásának eredményei legyenek. /Király Károly, a Székely Faluért Alapítvány elnöke: Az egység. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./
2003. március 18.
Az előzetes tervekkel ellentétben mégsem találkozik ezen a héten az Erdélyben tartózkodó Wass Endre Frunda György RMDSZ-szenátorral. Az eredeti elképzelés szerint a hét eleji találkozón arról beszélgettek volna, hogyan lehetne elindítani Wass Albert rehabilitálásának folyamatát. A találkozó azért marad el, mivel Frunda György Bukarestben tartózkodik, és csupán akkor jön Erdélybe, amikor Wass Endre, a háborús bűnösként elítélt Wass Albert fia már visszautazik Németországba. Wass Endre reméli, hogy egy következő erdélyi látogatásakor elindítják a rehabilitálási folyamatot. A második világháború után Kolozsváron elítélt író rehabilitálása azért különösen időszerű, mert ellenkező esetben le kellene bontani a Maros megyei Holtmaroson és Szászrégenben, valamint a Beszterce-Naszód megyei Vicében emelt Wass Albert-szobrokat. /L. J.: Elmarad a találkozó. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./
2003. március 28.
Márc. 26-án hivatalos személyek keresték fel a holtmarosi református parókiát és a szászrégeni római katolikus plébániát. A belügy-, a művelődési minisztérium és a megyei művelődésügyi felügyelőség emberei a háborús bűnösök kultuszát tiltó kormányrendeletre hivatkozva felszólították Pakó Benedek plébános-kanonokot és a holtmarosi Bartha József lelkészt, hogy haladéktalanul távolítsák el a régeni templomkertben, illetve a holtmarosi parókia udvarán álló Wass Albert-szobrokat, ellenkező esetben súlyos pénzbírsággal büntethetők, azt követően pedig bűnügyi eljárást indítanak ellenük. Bartha József elmondta, tegnap délelőtt eltávolították a szobrot a parókia udvaráról, helyébe zöld fenyőt ültettek. Pakó kanonok rövid haladékot kért, amíg Frunda Györggyel egyeztet. Tekintettel a keményen rögzített bronztömegre, valószínű, hogy a templomkerti szobrot hamarosan bedeszkázzák. /(lokodi): Holtmaroson eltávolították Wass Albert szobrát. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./
2003. március 29.
A kultuszminisztériumi és belügyes emberek felszólították holtmarosi és szászrégeni lelkészeket, és őket arra, hogy távolítsák el a Wass Albert-szobrokat. Frunda György szenátor, a szoborállítók jogi képviselője leszögezte: "nehéz helyzetben vagyunk, ugyanis az RMDSZ volt az egyik fő indítványozója és fő mozgatója a parlamentben a sürgősségi rendelet elfogadásának, amelyre most a szoborállítás ellenzői hivatkoznak. Szerdán is több mint egy órát vitatkoztunk a parlamentben azon, hogy mi a holokauszt és mi nem, mert a nagy-romániás szenátorok azt próbálták elérni, hogy csak ami Németországban történt a zsidók ellen, az legyen holokauszt, holott a nemzetközi bíróságok megállapították a második világháborút követően, hogy mi a holokauszt. Nem csak zsidók ellen, hanem más kisebbségek, cigányok, homoszexuálisok, vallási kisebbségek ellen elkövetett népirtások is holokausztnak számítanak, és nemcsak Németországban, hanem egész Európában volt holokauszt." Wass Albertet és édesapját egy kolozsvári népbíróság 1946-ban halálra ítélte "háborús bűnökért". 1946-tól 2003 márciusáig a család nem tett semmit azért, hogy megsemmisítsék ezt az ítéletet. A jóhiszemű Wass Albert abban reménykedett, hogy hivatalból elindítják a pert, az viszont nem történt meg. Frunda szerint mivel létezik ítélet Wass Albert ellen, legalábbis formailag, ezeket a szobrokat el kell költöztetni. Az lesz csak megoldás, ha sikerül felülbírálni az 1946-os ítéletet. Ezt a családnak kell indítványoznia. Wass Endrével, az író fiával abban egyeztek meg, hogy Frunda elindítja az 1946-os ítélet megsemmisítését, aztán kérni fogja az író rehabilitálását. Az ügy iratait Frunda márc. 31-én fogja iktatni a főügyésznél. Ugyanakkor a kultuszminisztert, Razvan Theodorescut kéri, hogy mindaddig, amíg az igazságszolgáltatás döntést hoz, függessze fel a szobroknak az eltávolítását. A kérdés megoldása két dologtól függ: 1. Mennyire tud a Wass család segíteni abban, hogy beszerezzék a szükséges bizonyítékokat arról, hogy Wass Albert nem volt háborús bűnös. Ami - hatvan évre visszanézve, nagyon-nagyon nehéz feladat. 2. Ha sikerül meggyőzni a főügyészt, akkor az már a főügyész dolga, hogy kérje a Legfelsőbb Bíróságtól a 46-os ítélet hatálytalanítását, és ezzel Wass Albert rehabilitálását. /Lokodi Imre: Wass Albert-ügy. A szenátor kéri az 1946-os ítélet megsemmisítését. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 29./
2003. április 10.
Maros megyében a megyeszékhelyen, Marosludason, Mezőzáhon, Nyárádszeredában, Segesváron és Szászrégenben működnek több száz árva és elhagyott gyereknek otthont adó elhelyezési központok. Jelenleg a megyében az árvaházakban gondozott gyerekek száma 1107. A kormánystratégia alapján 2007-ig felszámolják a nagyméretű árvaházakat, s a gondozottakat pótcsaládoknál, rokonoknál helyezik el. Domby Károly, a megyei igazgatóság vezetője elmondta, hogy a gyermekeknek megfelelő, családias életkörülményeket kell biztosítani. Jelenleg a hét elhelyezési központból ötben családi modulokban élnek a gyerekek, ami azt jelenti, hogy 8-10-en tartoznak egy kis családhoz. Az itt nevelkedettek viszont az életbe kilépve nem tudnak alkalmazkodni, nem találják fel magukat, nem tudják kezelni a fizetésként kapott pénzt. Megyeszinten eddig 3200 árva és elhagyott gyermeket sikerült az árvaházból kivenni és pótszülőkhöz, családokhoz, a tágabb értelemben vett családjukhoz helyezni. Nagy részüket nagyszüleik, rokonaik nevelik; több mint 200-at szakképzett pótszülők gondoznak. Jó pár gyerek az alapítványok, nemkormányzati szervezetek által működtetett családi házakban, árvaházakban él. A családi környezetben élő, rokonok, pótszülők által nevelt gyerekek pár hetes szeretetteljes gondozás után nagymértékben megváltoznak. Egy pótszülő 1-2 gyerek nevelését vállalhatja. A pótcsaládok tevékenységét negyedévenként ellenőrzik a szociális munkások. /Simon Virág: Nem kerül lakat az árvaházakra. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 10./
2003. április 14.
Ápr. 12-én Marosvásárhelyen Razvan Theodorescu művelődési és kultuszminiszter kijelentette, hogy Wass Albert rehabilitációja után az író mellszobrai ismét visszakerülhetnek talapzataikra, addig azonban a templomban kell azokat tartani. Theodorescu elmondta: értékeli Wass Albert irodalmi munkásságát, tiszteletben kell tartania azonban a törvényt, amely tiltja a háborús bűnössé nyilvánított személyek kultuszát. Hozzátette: az író szászrégeni és holtmarosi szobrainak letakarása nem elégséges, az műalkotásokat a templomban kell tartani. Azzal kapcsolatban, hogy a marosvásárhelyi Vársétány utca névtábláján jelenleg is Ion Antonescu neve szerepel, Razvan Theodorescu kijelentette: a kérdés rendezése a Közigazgatási Minisztérium jogkörébe tartozik. /Theodorescu: a Wass-mellszobrokat a templomban kell tartani. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./
2003. április 14.
A Communitas Alapítvány Sajtó Szaktestülete elbírálta a beérkezett 182 pályázatot, ebből az alábbi 118 sajtóterméknek ítélték meg pozitívan a kérelmét: A HÉT, A Romániai Magyar Sajtó Értesítője, Ady Endre Sajtókollégium, Arany Koszorú, Armenia - magyarörmény szemle, Az Út, BeMonDó, Besztercei Híradó, Bioterra, Brassói Lapok, Bukaresti Magyar Közlöny, Cimbora, Cipó Diáklap, Cserevirág, Csernátoni füzetek, Csigalépcső, Csíkvidéki Ifjúsági Tudósító, Csillagszem , Dalbimbó, Diákabrak, Ébresztő, Egyházi Tudósító, Eklézsia, Erdélyi Féniks, Erdélyi Gazda, Erdélyi Gyopár, Erdélyi Híradó, Erdélyi Kórus, Erdélyi Múzeum, Erdélyi Riport, Erdélyi Társadalom, Erdővidék - Regionális hetilap, Erdővidéki Lapok, Érted Szól , Felsőbányai Hírlap, Filmtett, FIRKA - Fizika, Informatika, Kémia Alapok, Frissen Festve, Gátaljai Helyzetkép, Géniusz, Güzü, Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola, Háromszék Roma Szombat c. melléklete, Helikon, Hepehupa - Szilágysági művelődési folyóirat, Hétfalu, Hifa-Ro Info, Hírhordó, Hírlap - A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség információs lapja, Hunyad Megyei Hírmondó , Ifirka, Irodalmi Jelen, Iskolaudvar , Kalotaszeg - kulturális közéleti napilap, KEDD - ifjúsági lap, Kellék - filozófiai folyóirat, Keresztény Szó, Keresztmetszet, Kis Küküllő, Korunk, Közbirtokossági Hírvivő, Közgazdász Fórum, Közmag (Közgazdasági Diáklap), Kraszna melléklet 2003, Kraszna Újság, Kulturális Figyelő L.K.K.T., Látó, Levél, Lugosi Hírmondó, Magropress, Magyar Kisebbség, Matlap, MI, Moldvai Magyarság, Mondd, Miért, Múzeumi Füzetek, Múzsa, Műszaki Szemle, Művelődés, Nagykároly és Vidéke, Nagyszeben és Vidéke, Napsugár - gyermekirodalmi lap, Nyelvvédő, Orvostudományi Értesítő, Osteo Info, Perspektíva, PONT.lap - pályázatfigyelő, Pulzus, Református Család, Református Szemle, Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny, Romániai Magyar Szó, Rügyek - Muguri (Kraszna), Studia Universitatis Babes-Bolyai, Symbolon, Szabadság, Szászrégen Vidéke, Szebeni Újság, Széhelyhídi Figyelő, Székely Hírmondó, Székelyföld, Szempont, Szevasz Szavisz, Szigeti Turmix, Szilágyság, Szivárvány, Szövétnek - Aradi kulturális szemle, Tábortűz, Tálentum, Tasnádi Tükör, Transindex - a napos oldal, Új Kelet, Unitárius Közlöny, Üzenet, Várad - Irodalom, művészet, társadalom, WEB - Szociológiai folyóirat, Zarnádi Zarándok. /Ülésezett a Communitas Alapítvány Sajtó Szaktestülete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./
