Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 1445 találat lapozás: 1-30 ... 1381-1410 | 1411-1440 | 1441-1445
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2009. október 12.

Október 9-11-e között a Szatmári Híd Egyesület meghívására észak-partiumi turnéra érkezett a szerbiai Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház. Két darabot – a gyermekeknek szánt Erdők meséjét és a felnőtteknek való Magyar Piétát – mutattak be Zilahon, Nagykárolyban és Szatmárnémetiben. A gyermekdarabról az egyik néző így vélekedett: „Csodálat, hogy két ember ennyi szerepet, ilyen színesen adhat elő, s a hála, hogy előhozták belőlem a gyermeki örömöt. ” A Siposhegyi Péter művének felhasználásával színre került Magyar Piéta is sikert aratott a nézők körében. A mű nem más, mint a délvidéki magyarság élete, megpróbáltatásai, örömei, bukásai, végzete, újraéledése az 1944-től napjainkig terjedő időszakban. /Gyermeki öröm és sorstörténet. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 12./

2009. október 13.

Nagyenyed börtönében Kolozsvárról, Vajdahunyadról, Gyulafehérvárról és Szatmárról érkezett művészek tevékenykednek. A festők azt tűzték ki célul, hogy munkáikkal színesekké, vidámabbakká tegyék a régi börtön ódon falait. /(bakó): Festmények a fegyház falán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

2009. október 18.

A kolozsvári BBTE RK Teológia Kara keretében működő és dr. Marton József által vezetett doktori iskola ünnepet ült október 3-án, amikor két újabb jelöltnek sikerült megszereznie a doktori címet. Csiszár Klára, a szatmári püspökség pasztorális irodájának vezetője A jezsuiták jelenléte és működése a szatmári egyházmegyében a 19. és 20. században című dolgozatát, Gagyi Katinka székelyszentléleki tanár pedig Az erdélyi római katolikus egyház helyzete a kommunista államvezetés idején a székelyudvarhelyi esperesi kerületben című dolgozatát mutatta be és védte meg, és ennek nyomán nyerték el a teológiai doktor címet. /(bm): Két új doktort avattak Kolozsváron. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 18./

2009. október 21.

Újabb öt Szatmár megyei településről szóló kiadványt jelentetett meg a Szatmár Megyei Múzeum a nyíregyházai Jósa András Múzeummal készített közös Phare projekt keretében. A sorozatban már előzőleg megjelent a magyarországi Csenger, illetve Hadad, Megyes, Szopor, Szilágypér és Kányaháza történelmi múltjának áttekintését tartalmazó kiadvány. Most újabb öt településről szóló kiadvány készült el, mégpedig Börvely, Ecsed, Csanálos, Érkávás és Kaplony történelmi és kulturális kalauza. A háromnyelvű, színes, kiadványokban régészeti, néprajzi, történelmi értékek mellett, ezen települések turisztikai vonatkozású értékei is fellelhetők. /Újabb öt kiadvány. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 21./

2009. október 27.

Október 24-én Szatmárnémetiben mintegy ötven személy támogatásával újjáalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szatmár megyei szervezete. Sorra újraalakulnak az országban az EMNT megyei szervezetei, ehhez a folyamathoz csatlakozott Szatmár megye is. A jelenlévők a kapott tájékoztató anyag, valamint a találkozón résztvevő Toró T. Tibor EMNT-alelnök előadásában hangsúlyozta: az újjáalakításra azért volt szükség, mert a Székely Nemzeti Tanács kilépésével az EMNT országos közgyűlése elveszítette küldötteinek közel a felét, s a szervezet ezáltal működésképtelenné vált. Az egyesület kizárólag nemzetpolitikai célokat követ, tevékenysége egyetlen magyar szervezet ellen sem irányul, ezért várja soraiba mind az RMDSZ, mind az MPP, illetve más érdekvédelmi szervezetek tagjait is, akik fő célkitűzéseivel egyetértenek. Ezek a következők: közösségi autonómia képviselete, monitoring-tevékenység révén az erdélyi magyar közösség problémáinak feltérképezése és figyelemmel követése, illetve a nemzeti szolidaritás erősítése. A közgyűlés Veres-Kupán Enikő személyében megválasztotta a Szatmár megyei szervezet elnökét, alelnökének Kádár Ferencet. /Veres-Kupán Enikő, az EMNT Szatmár megyei elnöke: Újjáalakult a szatmári EMNT. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 27./

2009. október 27.

A gazdasági válság áldozataivá váltak az erdélyi magyar történelmi egyházak is. Több egyházmegyében le kellett építeni az alkalmazottakat, máshol csaknem felére csökkentek az egyházi ingatlanok bérbeadásából befolyó összegek. Egyes erdélyi és partiumi magyar egyházaknak nincs pénzük a harangozók bérére Szatmár megyében a művelődési és vallásügyi minisztérium helyett évek óta a megyei önkormányzat állja saját költségvetéséből a világi személyzet egy részének bérét. Csehi Árpád Szabolcs megyei tanácselnök idén már többször kezdeményezte a kérdés rendezését, Bukarestben járt, de nem kapott választ. A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye egyelőre hiánytalanul megkapta a világi alkalmazottak bérezéséhez szükséges pénzalapot a Bihar Megyei Tanácstól. „Igyekszünk csökkenteni kiadásainkat, és jobban odafigyelünk a kiadásainkra” – nyilatkozta Vakon Zsolt püspöki titkár. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében a kisegítő személyzet egy részétől meg kellett válni. A Temesvári Római Katolikus Egyházmegyében még ki tudták utalni a fizetéseket. Az erdélyi és partiumi protestáns egyházak is hasonlóan gazdasági gondokkal küzdenek. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület jó ideje nem kapja meg a bérek biztosításához szükséges összeget. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese elmondta, a pénzügyi gondok miatt tavasszal 70 világi alkalmazott, nagyrészt harangozó bérét kényszerültek felfüggeszteni. /Végh Balázs: Az erdélyi és partiumi történelmi vallási intézményeket is sújtja a gazdasági válság. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./

2009. október 28.

Október 25-én Gyulafehérváron a székesegyházban a Megtestesült Bölcsességről Nevezett Gyulafehérvári Szeminárium harmadéves kispapjai közül tizenötöt – tizenegy gyulafehérvári egyházmegyés és négy szatmári egyházmegyés kispapot – vettek fel a diakónusjelöltek sorába. Az ünnepélyes szentmisét Jakubinyi György római katolikus érsek celebrálta. A jelöltek megerősítették szándékukat, hogy teológiai éveik alatt erkölcsileg és szellemileg felkészülnek az egyházi rend felvételére, majd a reverendák megáldása következett. /Diakónusjelölteket avattak a hétvégén. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 28./

2009. október 30.

Egyre több történelemkutató foglalkozik a Trianon után kisebbségi létbe kényszerített magyarság sorskérdéseivel: jogfosztottságával, üldöztetésével, irtásával. Boros Ernő Hogy a magyar pusztuljon /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című tanulmánykötete húsz Szatmár megyei, magyarok és elmagyarosodott svábok által lakott település mártírjainak tragédiáját tárta fel dokumentumok, visszaemlékezések segítségével. 1944 novemberétől 1945 tavaszáig több ezer magyar és sváb nemzetiségű civil férfit hurcoltak el otthonaikból Maniu román gárdistái. A pusztulásra ítélt foglyok egyetlen bűne az volt, hogy a magyar–német hadseregben szolgáltak a háború alatt. Fő bűnük valójában sváb és magyar származásuk volt. A félkatonai nacionalista rablóhorda erőltetett menetben étlen-szomjan hurcolta őket Gyulafehérvárig, onnan a Brassó melletti Földvárra (Feldioara). Kivégzések és gázkamra nélküli megtervezett népirtás volt ez. Az úton csak az őket megsajnáló lakosságtól kaptak némi ennivalót, de Nagyenyeden a megfőzött ételt is kiborogatták előlük nyomorítóik. Az elhurcolt magyarok és sváb-magyarok egy részét a Szovjetunióba deportálták „málenkij robotra”, a munkára kevésbé alkalmasakat Földvárra telepítették, földbe vájt, náddal fedett barakkokba. Az alultápláltság, a fertőző járványok, Chesches parancsnok és pribékjeinek kegyetlenkedései, a kényszermunka, az embertelen életmód s a reménytelenség tizedelték télvíz idején a tábort, melyet végül szovjet beavatkozásra számoltak fel, miként a Maniu-gárdát is. Szabadulni csak megvesztegetéssel, komoly pénzösszegért lehetett. Jellemző a korrupt fogvatartókra, hogy a szabadulót (a kiváltottat) halottnak nyilvánították, és kővel rakott koporsót temettek el a nevével. Az áldozatoknak (többszöri akadályoztatás után) csak 2001-ben sikerült méltó emlékművet állítani, a túlélők még mai napig sem kapnak kárpótlást, mert fogságuk, megnyomorításuk nem volt hivatalos. A Maniu-gárdisták tervszerű vérengzést hajtottak végre a háború utolsó hónapjaiban, melynek célja elsősorban a megfélemlítés volt, minél több magyart kényszerítsenek az országból való távozásra, s a maradékot identitásvesztésre, meghunyászkodásra. A bukaresti hatalom minden eszközt bevetett Erdélyben és a Partiumban az etnikai arányok megváltoztatására. Tovább folyik a magyar többségű falvak, községeik (Hegyközpályi, Bihar) románosítása, „csak immár aktív magyar (?) – tulipános és fenyős – gyalázatos részvétellel. ” A Szemtanú könyvek sorozatban megjelent mű dokumentumok, fotók segítségével mutatja be a történteket. /Pataki István: Magyar holokauszt. = Reggeli Újság (Nagyvárad), okt. 30./

2009. november 3.

„Itt, Szatmár megyében, hagyománya van a nemzetiségek közötti együttműködésnek, annak, hogy az RMDSZ és a Német Demokrata Fórum tanácsosai és polgármesterei közösen tervezik a közösség jövőjét” – hangsúlyozta Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje Nagykárolyban, ahol Szatmár megyei polgármesterekkel, alpolgármesterekkel és önkormányzati képviselőkkel találkozott. A találkozón Hágó Árpád nagykárolyi önkormányzati képviselő elmondta, a kampány során a jelöltek politikai programjaik ütköztetése helyett egymás sárbadöngölésével foglalkoznak. „Ez alól kivétel az RMDSZ jelöltje, hiszen egy magyar jelöltnek másnak kell lennie. Ha az én nemzedékem nem is, remélem, a következő már megéri, hogy magyar jelölt egyenlő eséllyel induljon a romániai elnökválasztáson” – hangsúlyozta a nagykárolyi tanácsos. /”Szalonképesebbek a szászok. ” = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

2009. november 4.

Október utolsó napjaiban a román sajtó Kopernikusz De revolutionibus orbium… című művének első, 1543-ban, Nürnbergben készült egy millió eurót érő kolozsvári példányáról cikkezett. Hatvan esztendei csipkerózsika álom után a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban Gheorghe Stratan egyetemi tanár véletlenül fedezte fel a kincset érő példányt. A professzor szerint az említett kiadásból alig néhány tucat maradt fenn napjainkig, így a kolozsvári példány értéke felbecsülhetetlen és Romániában unikumként tartják számon. A De revolutionibus… kolozsvári példánya az unitárius kollégium tudós tanára, a Pádovában tanult Árkosi Benedek orvosdoktor adományaként 1647-ben került Ernyei Mosa István birtokába, majd innen a kolozsvári unitárius eklézsia könyvespolcára. 1948-ban az iskolák államosításával az Unitárius Kollégium könyvtára is a Román Tudományos Akadémia fennhatósága alá került. A kolozsvári Akadémiai Könyvtár épülete 1974-ben nagylelkűen helyet biztosított az államosított Római Katolikus Lyceum, a Református Kollégium, a kolozsvári Unitárius Kollégium, a kolozsvári Ferences Zárda, a Balázsfalvi Görög Katolikus Érsekség és a Szatmári Római Katolikus Püspöki könyvtárnak. A román lapok állításával ellentétben néhány kutató már 1973-ban felfedezte Kopernikuszt, s az 1543. évi editio princeps „egyetlen” kolozsvári és az „egyetlen” brassói példányát is. A kolozsvári példányról Hajós János Kopernikusz születésének 500. évfordulóján Korai Kopernikusz-vonatkozásainkról címen közölt tanulmányt a Korunkban. Binder Pál 1973-ban a Brassói Lapokban A nagy csillagász hazánkban címen méltatta a kopernikuszi fordulat jelentőségét és írta le a De revolutionibus orbium… példányát. Dankanits Ádám XVI. századi olvasmányok című, 1974-ben a Kriterionnál megjelent kötetében a 2009-ben „felfedezett” mű címlapjának fényképét is közölte. A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai sorozatban hamarosan megjelenik Bíró Gyöngyi magyarországi kutató „Menjetek, szép könyvek, Kolozsvárra!” Unitárius intézményi- és magán-könyvtárak Kolozsvárott a kezdetektől 1738-ig. A kiadás előtt álló kötet szerzője is részletes leírását és bibliográfiát állított össze a kopernikuszi műről (is). Mindez mutatja, hogy a magyar kutatók számon tartják könyveinket és tudják, mennyit érnek a kommunista hatalom által elrabolt kincsek. /Kovács Sándor, teológiai tanár: Az égi pályák körforgásáról avagy a cera di spagna kolozsvári felfedezéséről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

2009. november 5.

Csendben, méltóságteljesen tiltakozott november 4-én a Főtéren a kincses város magyarsága az ellen, hogy a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal egyetlen reprezentatív, magyar vonatkozású programpontot se iktatott be a központ hivatalos átadási ünnepségébe. A tüntetést kolozsvári magyar fiatalok kezdeményezték sikerrel, ugyanis több mint száz (mások szerint közel háromszáz) kolozsvári magyar polgár jelent meg a Mátyás-szoborcsoport előtt. Miközben Sorin Apostu polgármester és Florin Stamatian prefektus díszbeszédet mondott, a tiltakozók hátat fordítottak nekik. Apostu állítása szerint meghívták a magyar közösség képviselőit a rendezvényre, s azzal vádolta a tüntetőket, hogy választási kampányrendezvényt szerveztek. Mi több, kijelentette: ők nem a város polgárai. A Vasgárda és a Sarmisegetuza Kulturális Alapítvány fiataljai részéről volt ugyan kisebb provokáció, de a néma tüntetés incidensek nélkül ért véget. A rendőrség, a csendőrség és a „civil figyelők” már jóval két óra előtt megjelentek a Főtéren, míg a magyar fiatalok csak néhány perccel két óra előtt mentek a helyszínre annak érdekében, hogy megelőzzék a csendőrség esetleges oszlatási kísérletét. Mihelyt Sorin Apostu polgármester beszélni kezdett, a fiatalok hátat fordítottak neki. A Szabadság azon kérdésére, hogy miért nem tárgyal velük, miért nem érdeklődik tiltakozásuk okáról, a polgármester sokkoló választ adott: – Ezek nem a város polgárai. Jöttek valahonnan, talán Szatmárról – fejtette ki. Máté András parlamenti képviselő kiadott állásfoglalása szerint Kolozsvár átalakított Főtérének hivatalos átadása a multikulturalitás eszméjének vereségét jelzi. A tüntető magyar fiatalokkal egyetért és elítéli azokat, akik hallgatásukkal továbbra is támogatják Sorin Apostu polgármester magyarellenes intézkedéseit. /Kiss Olivér: Apostu szerint „nem a város polgárai” tüntettek a Főtéren. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./ Hirtelen román villámtüntetők jelentek meg, a „Voltunk, vagyunk, leszünk” transzparens magyar feliratát román trikolórral takarták be. Az ellentüntetők elmondták, hogy románok, és azért vannak jelen, hogy jelezzék: Kolozsvár román föld volt és az is marad. /Sipos M. Zoltán: Hátfordító magyar csődület. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

2009. november 5.

A nagyváradi Pertinax Egyesület hatodik alkalommal szervezte meg az Aranytoll – F. Diósszilágyi Ibolya emlékverseny címmel mesealkotó, meseíró versenyt magyar anyanyelvű negyedik osztályos tanulók számára. Október 12-én került sor a verseny Szatmár megyei szakaszára, melyen 36 a megye minden pontjáról érkező kisdiák látott neki a meseírásnak a Mircea Eliade Általános Iskola dísztermében. A negyedikeseknek két órájuk volt arra, hogy a megadott szempontok mesét írjanak. Az így született meséket Nagyváradon gyűjtötték össze, ahol a szakmai zsűri kiválasztotta a legötletesebb írásokat. A nemzetközi döntőre november 27-én és 28-án kerül sor Nagyváradon, ahol 34 diák fog versengeni a legjobb meseíró címért. /Három diák a döntőn. = Szatmar. ro, nov. 5./ Emlékeztető: F. Diósszilágyi Ibolya /Makó, 1918. aug. 20. – Nagyvárad, 2006. febr. 2./ ifjúsági író, irodalomtörténész.

2009. november 6.

Kivezette az egész évfolyamot Kolozsvár főterére tiltakozni T. Szabó Csaba, Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesülete elnökeként, volt köztük csíkrákosi, gyergyóremetei, szamosdarai, magyargéresi és kolozsvári magyar is. Kolozsvár emberemlékezet óta Erdély kulturális – és egy ideig politikai – fővárosa, központja volt. Ide sereglett a környék java. Ennek a városnak az utcái, száz és száz költőt, írót inspiráltak, születtek újjá itt emberek, közösségek. Ma Kolozsvár egy multikulturális város, mégis rendelkezik egy sajátos identitással. Kolozsvárnak szelleme van. A város múltja eltörölhetetlen, része marad jelenlegi identitásának is. A szatmári diák is lehet kolozsvári polgár, ahogy a csíki is. Amíg lesz egy maréknyi magyar egyetemista és olyan kolozsvári magyar, aki szívében hordozza ennek a városnak a szellemét, addig lesz múlt, jelen és jövő! /T. Szabó Csaba: Ki a kolozsvári polgár? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

2009. november 6.

Több tízezer román állampolgár nem élhet szavazati jogával a közelgő elnökválasztásokon, és szociális segélyt sem kaphat, mert nincsenek személyi iratai. Az államfőválasztások előtti hetekben Románia több megyéjében is ellenőrzik a hatóságok, kik az „identitás nélküli” emberek. Országos adat nincs arra vonatkozóan hogy hányan élhetnek iratok nélkül. Maros megyében több mint húszezer ember él személyi igazolvány nélkül. Fehér megyében hatezer embernek nincs semmiféle okmánya. Szatmár megyében, ahol a napokban zajlott az ellenőrzés, négyezer érintettet azonosítottak, de az utóbbi három évre felére csökkent az iratok nélkül élők száma. Ez azzal magyarázható, hogy évente ismétlik az ellenőrzéseket. Háromszéken ötezer embernek azért nincs érvényes személyi okmánya, mert lejárt az igazolványuk érvényessége. A többség vélhetően külföldre költözött. A Romani Criss adatai szerint csak a cigány nemzetiségű lakosok között hatvanezer ilyen állampolgár él. A Kovászna megyei Lakosság-nyilvántartó Hivatal, a sepsiszentgyörgyi Pro Nobis-, és az Amenkha roma egyesület tavaly nagyszabású személyazonossági és keresztlevélosztó akciót szervezett, a hivatalosan „nem létezők” megsegítésére. A kezdeményezés révén háromszáz esetet tudtak rendezni. /Kovács Zsolt: Nem létezők drámája. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

2009. november 8.

Az 1956. októberi magyar forradalomra emlékezve a medgyesi Kolping Egyesületben Harai Pál nyugalmazott plébános, volt börtönviselt pap a diktatúra börtöneiben elhunyt papokról tartott rövid előadást. A gyulafehérvári főegyházmegye közel száz börtönviselt és meghurcolt papja közül már csak néhányan élnek. Az egyházmegye papságának közel egyharmada ilyen vagy olyan formában szenvedő alanya volt a kommunista rendszernek. Harai Pál a gyulafehérvári főegyházmegye börtönökben elhunyt papjait sorolta fel: 1. Dr. Boga Alajos abban az időben az egyházmegyét vezette. 1950. május 10-én tartóztatták le. Ítélete ismeretlen. Több mint négyévi rabság után a máramarosi börtönben hunyt el 1954. szeptember 14-én. Sírja a szegények temetőjében ismeretlen. 2. Sándor Imre kanonok vette át az egyházmegye vezetését 1950. május 10-én. 1951. március 10-én őt is letartóztatták. Az ő ítélete is ismeretlen. 1956. február 4(5)-én halt meg a Ramnicu Sarat-i börtönben. A hírek szerint megfagyott. Sírja ismeretlen. 3. Dr. Maczalik Simon Győző titokban felszentelt püspök csak néhány hónapig vezethette az egyházmegyét. 1951. augusztus 24-én a zsilavai börtönbe került bírói ítélet nélkül. Kétévi raboskodás után 1953. augusztus 17-én halt meg a börtönben. 1966-ban kiásták holttestét és a gyulafehérvári székesegyház kriptájába temették el. 4. Gajdátsy Árpád Bélát, a teológia rektorát Sándor Imre püspöki helynökkel egy napon tartóztatták le 1951. március 10-én. Gajdátsyt kémkedés és hazaárulás vádjával 25 év kényszermunkára ítélte a bukaresti hadbíróság. A nagyenyedi börtönben halt meg 1952. szeptember 14-én. Sírja ismeretlen. 5. Fekete János kézdi-orbai főesperest 1950 májusában tartóztatták le. Brassóban, Ghenceán és Targu-Jiuban volt bezárva. 1952. március 25-én halt meg a börtönben. Halála után több mint egy hónappal sikerült a holttestét az egyik bukaresti klinikáról kilopni és Gelencére hazaszállítani. Amikor a Szekuritáté ezt megtudta, nem szállították vissza, de sürgősen el kellett temetni. 6. Ábrahám Árpád altorjai plébánost 1957-ben tartóztatták le a Szoboszlay-per vádlottjaként Temesváron. Halálra ítélték, 1958. október 11-én tíz másik vádlottal, köztük Szoboszlay Aladár temesvári egyházmegyés pappal együtt kivégezték. Sírja ismeretlen. 7. Ambrus Györgyöt 1956. március 18-án tartóztatták le. Hat év börtönre ítélték. Peripraván, a Duna Chilia-ágán, a börtönhajón halt meg 1960. február 18(?)-án. Szemtanúk szerint megfagyott, holtteste napokig a hajó fedélzetén volt. Sírhelye ismeretlen. 8. Pálfi János jobbágyfalvi plébánost 1958-ban, 84 éves korában tartóztatták le és gyorsított eljárással öt év börtönre ítélték. A marosvásárhelyi börtönben halt meg 1958. november 6(?)-án. Sírja ismeretlen. 9. Bokor Sándor erzsébetbányai plébános 1972. június 5-én gyanús körülmények között eltűnt. Egyesek szerint halálának politikai háttere is van. Kolozsváron temették. /Papp Judit: A kommunizmus vértanú papjai. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 8./ Megjegyzés: csak a gyulafehérvári főegyházmegye papjait sorolta fel. A többi erdélyi egyházmegyének is vannak börtönben elhunyt papjai, így például dr. Bogdánffy Szilárd /Feketetó, 1911. febr. 21. – Nagyenyed, 1953. okt. 2./ püspök, Scheffler János /Kálmánd, 1887. okt. 29. – Jilava, 1952. dec. 6./ szatmári megyéspüspök.

2009. november 8.

Októberben tizenkilencedik alkalommal tartották meg Szatmárnémetiben a Hajnal akar lenni (HAL) népdaléneklési versenyt. Október 24-én, a versenyen bemutatták a Hajnal akar lenni /Otthonom, Szatmár megye 31. kötete, Szatmárnémeti/ című népdalos kötetet, Fejér Kálmán zenetanár és dr. Olsvai Imre népzenekutató válogatásában. Az első olyan kötet, amely Szatmár alatt a történelmi Szatmárt érti, nem a Trianonban átszabott megyét. Százötvennyolc népdal található a kötetben a magyar népzene legrégibb rétegétől az új stílusú dalokig, szatmári magyar népdalok. Fejér Kálmán lassan húsz esztendeje elkötelezte magát a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny szakmai irányításának, Szatmár megye egyik legismertebb szaktekintélye ebben a műfajban. Táncházmuzsikusként, gyűjtőként, kiadványok szerzőjeként, énekesek felkészítőjeként egyaránt ismert. Dr. Olsvai Imre népzenekutató, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének ny. főmunkatársa szakmai szempontok szerint ellenőrizte a kötetbe került darabokat. /Csirák Csaba: Új szatmári népdalos könyv. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 8./

2009. november 13.

„A túlzott modernkedés kiszorította azt az érthető, bensőséges színházat, amit annak idején a Székely Színház képviselt. Most bizonyos körök szerint csak akkor lehet jó egy előadás, ha a színész háttal jön be a színpadra, ha fejre áll, ha kitöri a nyakát. Ha nem érted az előadást, akkor csakis zseniális lehet. A néző önmagának sem meri bevallani, hogy nem értette” – fejtette ki Szélyes Ferenc Jászai-díjas marosvásárhelyi színművész. Elmondta, hogy családjukban hagyománya van a színészkedésnek. Két nagybátyja közül Szélyes Sándor népdalénekes, mókamester, Szélyes Imre színész pedig Temesváron játszott, majd kitelepedett Magyarországra. Szülei, sőt már a nagyszülei is amatőr színjátszók voltak Mikházán. Mikházáról sok művész, értelmiségi származik. A kolostornak köszönhető ez a fajta kiemelkedés, romániai szinten itt van a második legnagyobb Ferenc-rendi kolostor. Sajnos betegápoló intézet lett belőle, de remélhető, hogy majd ismét megjelennek a szerzetesek a faluban. Kacsó Sándor is Mikházáról származik, rengeteget írt a faluról, a Nyárádmentéről, így a falu bekerült a köztudatba. Szélyes Ferenc színművész /sz. Marosvásárhely, 1953. máj. 13./ a helyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben szerzett színészi diplomát. 1976-tól 1991-ig a Szatmári Északi Színház társulatának tagja, 1991-től a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának vezető színésze. Mikháza ma arról is híres, hogy ott működik Erdély egyetlen Csűrszínháza. Ennek Szélyes Ferenc volt a kezdeményezője. Elmondta, hogy nagy bajok vannak. Két éve kéri az önkormányzatot, Gáll Lajos polgármestert, hogy beszéljék meg a dolgot. Az elöljáró elzárkózik ettől. Ugyanis a Csűrszínháznak gondnokra, karbantartóra, menedzser-szakemberre lenne szüksége. Szélyes nem tudja továbbra is vállalni, hogy a vécépapírtól a művészeti programig, a takarításig mindent biztosítson. Októberben mutatta be a társulat Závada Pál Móricz Erdély-trilógiája alapján írt Bethlen című darabját, ebben Szélyes Ferenc a címszereplő. – Úgy érzem, ez a feladat tíz évet vett el az életemből. Öt hónapon át készült az előadás. Nagyon sok örömet, de keserűséget, vívódást is okozott. Amikor elkezdtük a próbákat, ellenvetéseim voltak. Sajnos a szöveg azt sugallja az erdélyi közönségnek, hogy Bethlen Gábor becstelen gazember, utolsó szoknyapecér volt, az érdemei nincsenek benne a darabban – mondta el Szélyes. Szerencsére dramaturgként Kovács András Ferenc némileg megszelídítette a szöveget, és a rendező Kövesdy István is próbált javítani rajta. Több évvel ezelőtt vita volt a Tompa Miklós Társulat körül, amikor egy egész végzős évfolyamot szerződött le a vezetőség, és az idősebb színészeket kurtán-furcsán nyugdíjba küldte. Akkor törés állt be a társulat életében. Ezt a törést nem heverte ki a színház, vallja Szélyes. Annak idején azt a fiatal gárdát valósággal ráuszították a színházra, azzal a jelszóval, hogy ők majd mindenkit kisepernek. Aztán kicsalták őket Magyarországra. Most nagyon hiányoznak a nagy, idős egyéniségek. /Máthé Éva: Nem érzi jól magát Bethlen Závada-féle szerepében. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

2009. november 14.

Látható civil kezdeményezések, mint a központi és észak-nyugati régiók vidéki közösségeinek hatékony fejlesztési lehetőségei témájú, Phare 2006-os támogatásból a Civitas Alapítvány 22 erdélyi vidéki civil sikertörténetéről készített kisfilmet. Táborszervezés, ifjúsági és kulturális programok, falugondnokság, közösségépítő programok, teleház, fenntartható falu modellje, vidéki turizmus, roma projektek, gyermekeket felkaroló projektek elevenednek meg e kisfilmeken Brassó, Bihar, Fehér, Hargita, Kolozs, Maros, Szatmár, Szeben, Szilágy megyékből. A kisfilmekből egy DVD készült. Ezt követően szerveződött az erdélyi civil karaván, amely keretében a Civitas Alapítvány 40 erdélyi vidéki közösségbe látogatott el, mutatta be és osztotta meg a helyi közösségek képviselőivel ezeket az információkat. A körút tanulsága: a vidéki civil szféra még fejletlen (főként a többségében román közösségek esetében), sok közösségben nincs még egy civil szervezet sem, a kapcsolattartás az önkormányzat és a helyi közösség között meglehetősen gyenge. /Csáki Rozália, projektvezető: Vidékek és civil kezdeményezések. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

2009. november 19.

Negyvenedik születésnapját ünnepli november 23-tól a román közszolgálati televízió magyar adása, jelezte a TVR magyar szerkesztőségének vezetője, Kacsó Sándor főszerkesztő. 1969. november 23-án szólalt meg először a román nemzeti televízióban magyar bemondó. Kettős ünneplésről van szó – magyarázta Boros Zoltán, a magyar adás rendszerváltás utáni első főszerkesztője – a negyvenéves évforduló mellett decemberben az újraindított magyar adást is ünnepelik. A magyar adást 1985-ben egyetlen telefonutasítással megszüntették, filmanyagát a területi rádióstúdiók hang archívumával együtt egy bukaresti központi raktárban helyezték el, pusztulásukat felgyorsító körülmények között. Az 1990. január 8-án, hétfőn sugárzott ‘89 utáni első, háromórás magyar adás elkészítésére csupán három nap állt a szerkesztőség rendelkezésére. A kilencvenes évek második felétől a bukaresti magyar szerkesztőség romániai monopóliuma megszűnt, nemcsak a számos kábeltévé-hálózat által sugárzott magyarországi adó, hanem a román közszolgálati televízió területi stúdiói (Kolozsvár, Temesvár, később Marosvásárhely), és még inkább a helyi (aradi, brassói, csíkszeredai, gyergyószentmiklósi, kézdivásárhelyi, marosvásárhelyi, nagyváradi, szatmári, sepsiszentgyörgyi, székelyudvarhelyi stb.) magántévé-társaságok jelentős számú néző figyelmét vonzzák. „Ennyi év után már kellene, hogy legyen egy saját, magyar nyelvű tévécsatornánk, hangsúlyozta Boros, Zoltán. /Negyven év a kilencediken. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

2009. november 21.

November 20-án ült össze először az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének döntéshozó fóruma, a Megyei Képviselők Tanácsa a megyei tisztújítás óta. Az új szabályzat értelmében az MKT tagsága jelentősen kibővült. A megjelenteket Gaman Mihály megyei ügyvezető elnök, majd Csehi Árpád Szabolcs megyei elnök köszöntötte. Erdei D. István az országos helyzetről beszélt. /Megalakult az új MKT. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 21./

2009. november 23.

A legtöbben Románia déli részén mentek el voksolni, míg a legkevesebben Szatmár (41,65%), Kovászna (42,38%) és Hargita (44,18%) megyében. Az alacsony székelyföldi részvételről Markó Béla RMDSZ-elnök azt mondta, hogy idén először külön tartották a parlamenti választásokat és az elnökválasztásokat. „A magyarok közül sokan nem látják értelmét annak, hogy egy olyan jelöltre adják voksukat, akinek nincs esélye bejutni a második fordulóba. ” Az ország számos településéről visszaélésekről és választási csalásokról érkeztek hírek. /Székelyföld távol maradt az urnáktól. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 23./

2009. november 23.

Az eddigi három – tulajdonképpen két – magyar államfőjelölt nagyrészt beváltotta a hozzá fűzött reményeket, eredményesen népszerűsítette az RMDSZ programját. Az RMDSZ első ízben 1996-ban próbálkozott saját elnökjelölt állítással. Frunda György szenátor több mint 141 ezer támogató szavazatot nyújtott be a Központi Választási Irodához. Kampánya igen sokrétű és átfogó volt, választási programját egyaránt bemutatta a magyar szavazóknak, a többi nemzeti kisebbség képviselőinek, de találkozott román értelmiségiekkel is. Az 1996. november 3-i első fordulóban a magyar jelölt 761 007 szavazatot szerzett, ami az összesen leadott voksok 6,02 százaléka volt. Ez a negyedik helyet jelentette számára. Ezt követően az RMDSZ Operatív Tanács felhívta a magyar választókat, hogy a második fordulóban szavazzanak a demokratikus ellenzék közös jelöltjére, Emil Constantinescura, aki a szavazatok 54,41 százalékát szerezte meg Ion Iliescu 45,59 százalékával szemben. A mintegy 10 százalékos előnyhöz nem kis mértékben járultak hozzá a magyar szavazók. Frunda György 2000-ben „ismételt”, ez alkalommal 12 ellenjelölttel kellett megbirkóznia. Frunda a jelölést támogató 321 ezer aláírást benyújtotta a Központi Választási Irodához. A 2000. november 26-i első fordulót Ion Iliescu nyerte meg a voksok 36,35 százalékával, alig több mint 8 százalékkal előzte meg a 28,34 százalékot összesítő Corneliu Vadim Tudort. A voksok 6,22 százalékát jelentő közel 670 ezer szavazattal Frunda az ötödik lett. A második fordulót Iliescu és Vadim Tudor vívta meg egymással: előbbire – a kisebbik rosszra – a szavazók 66,83 százaléka szavazott. 2004-ben maga az RMDSZ elnöke, Markó Béla volt az államfőjelölt, miután Frundát, visszautasította a jelölést. Az RMDSZ jelöltje, Markó 268 ezer támogató aláírást gyűjtött. Markó Béla választási programja az Együtt Európába – integráció, autonómia, jólét címet kapta. Markó 5,1 százalékot összesített, ami 533 446 szavazatot jelentett. Az első fordulóban Nastase a voksok 60,97, Traian Basescu 33,92, Corneliu Vadim Tudor pedig 12,57 százalékát nyerte el. A második fordulót Traian Basescu nyert meg, megszerezve a szavazatok 51,23 százalékát. A magyarlakta területeken, Maros, Kovászna, Hargita, Szilágy, Szatmár megyékben azonban Arian Nastase győzött. Az idei államfőválasztásokon negyedik alkalommal indult magyar jelölt, ezúttal Kelemen Hunor személyében. /B. T. : Magyar jelöltek az elnökválasztásokon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

2009. november 23.

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Szatmárnémetiben működő Kölcsey Kör szervezésében idén huszadik alkalommal emlékeztek Ady Endrére. November 22-én a Szatmár Megyei Múzeumban kezdődött a megemlékezés Ady Endre öröksége és az irodalom felelőssége című szimpózium keretén belül. Az előadók között neves szakemberek értekeztek Ady munkásságáról, irodalomban betöltött szerepéről. Az előadók között volt Kozma Dezső egyetemi tanár Kolozsvárról, a nagykárolyi Balla Lóránt helytörténész, valamint a pozsonyi Duray Miklós. A megemlékezés Érmindszenten – Adyfalván, a költő szülőfalujában folytatódik. /Emlékezés Ady Endrére. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 22./ November 19-én Nagykárolyban, Ady egykori iskolájában, 20-án Szatmárnémetiben, 21-en pedig Érmindszenten, a szülőfalujában ünnepeltek. Szatmárnémetiben a Kölcsey Kör egész napos irodalmi tanácskozást szervezett Ady Endre öröksége és az irodalom felelőssége címen. Megrendezték az immár hagyományossá vált Ifjú szívekben élek című Kárpát-medencei pódiumbemutatót. Érmindszenten felszentelték a református templomot. Az ünnepségen jelen volt Tőkés László europarlamenti képviselő is. Nagyváradon több helyszínen is megemlékeztek Ady Endréről. /Végh Balázs: Háromnapos rendezvénnyel emlékeztek Adyra Szatmár megyében. = Krónika (Kolozsvár), nov. 23./

2009. november 25.

Szatmár megyében a szavazásra jogosult állampolgárok 44,41 %-a járult az urnák elé. Traian Basescu, a Demokrata-Liberális Párt jelöltje kapta a voksok 29,72 %-át, Kelemen Hunor, az RMDSZ jelöltje a 24,21 %-át, Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt jelöltje a 23,09 %-át. A parlament létszámának csökkentésére 87,71 % szavazott, a kétkamarás parlament egykamarássá alakítására 79,96 százalék. /Babos Krisztina: Szatmár megyei eredmények. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 25./

2009. december 2.

Jól illusztrálja, hogy mit is jelent a romániai magyarok számára december elseje, a december elsejei kolozsvári kommandósakció, illetve a Szatmár megyei prefektus lépése, amellyel megtámadta a szatmárnémeti önkormányzatnak a Béke tér Kálvin térré átnevezéséről szóló határozatát. A többségi hatalmi gőgről tanúskodó, a ceausescui fasiszta kommunizmus elrománosítási törekvéseit idéző gesztus ugyanabba a sorba illeszkedik, mint a nagyváradi helységnévtábla magyar feliratának lefestése vagy a szélsőséges Új Jobboldal sepsiszentgyörgyi megfélemlítő demonstrációja. Mindezek részét képezi annak a törekvésnek, hogy elérjék: az őshonos magyar közösség tagjai a lehető legrosszabbul érezzék magukat Romániában. Létezik a kettős mérce – Sepsiszentgyörgyön háborítatlanul demonstrálhatnak a román neonácik engedély nélkül, míg Kolozsváron azonnal rohamrendőrök viszik el a magyar tüntetőket. /Balogh Levente: Kettős mérce. = Krónika (Kolozsvár), dec. 2./

2009. december 2.

Megjelent a Hírlap Könyvek sorozat legújabb kötete: dr. Németi János nagykárolyi történész, muzeológus Barangolások Szatmárban című kötete, amelyet a Scriptor Alapítvány adott ki. /Újabb Hírlap-kötet. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 2./

2009. december 7.

Elkezdik Erdély egyik legszebb lovagvárát, a magyar történelemben nagy szerepet játszó Károlyiak várkastélyát restaurálni. A tervek szerint két év múlva lesz kész, jelezte Kovács Jenő Nagykároly polgármestere. Az átadást 2011. december 6-ra tervezik, ekkor emlékeznek a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke megkötésének háromszázadik évfordulójára, s vele a svábok idetelepítésére is. Sikeres uniós pályázat révén 5,1 millió eurót kaptak a munkálatokra, ekkora összeget magyar vonatkozású műemlékre eddig még nem adtak Romániában. /Sike Lajos: Megszépül a várkastély. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

2009. december 7.

Barangolások Szatmárban /Scriptor Alapítvány, Szatmárnémeti, Hírlap Könyvek sorozat 17. kötete/ címmel mutatták be Németi János nagykárolyi régész legújabb kötetét a nagykárolyi Szent László Közösségi Házban. Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke a szerző munkásságát, Gindele Róbert, a Szatmár Megyei Múzeum régésze pedig a most megjelent könyvet méltatta. Kovács Jenő polgármester kifejtette, létre kellene hozni Nagykároly várostörténeti múzeumát, amelyre szaktanácsadóként tisztelettel felkérte a nemrég 70. évét betöltött Németit. /Végh Balázs: Régészeti barangolás Szatmárban. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

2009. december 8.

Székelyföld után Szatmár megyében is kezdik felfedezni a fűtésre alkalmas energiafűz termesztésében rejlő lehetőségeket. /Sike Lajos: Kóstolják az energiafűzt. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./

2009. december 9.

A mostani választásnál a magyarság nem mozgósította magát: a részvétel Hargita, Kovászna, Maros és Szatmár – vagyis a legmagyarabb – megyékben volt a legalacsonyabb. Ez korántsem jelenti azt, hogy az erdélyi magyarság hátat fordít a politikának. Az egyik államfő-jelöltnek sem volt a magyarokhoz szóló üzenete. A román politikusok tudomásul kell venniük, hogy csak akkor számíthatnak az erdélyi magyarok testületi támogatására, ha komoly ajánlatuk van számukra. Az RMDSZ-nek tudnia kell ezt, a magyarság nem először fordul szembe a szövetség országos csúcsvezetőségével. Így volt ez már 2007 májusában, Basescu felfüggesztésénél is. Az RMDSZ addig taktikázott, míg ismét Iliescuval, Vadim Tudorral és Becalival egy csónakba evezett: Markóék most is ugyanarra az oldalra álltak, mint 2007-ben. A magyarság nem felejtette el az 1990-es marosvásárhelyi véres eseményeket, a bányászjárásokat, a korrupciót és a szociáldemokraták /PSD/ többi „remekművét”. Ismét szakadék tátong az erdélyi magyar gyalogpolgár és az RMDSZ csúcsvezetőség között. /Chirmiciu András: Választási üzenetek. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./


lapozás: 1-30 ... 1381-1410 | 1411-1440 | 1441-1445




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998