Schönberger Jenő püspök meghívására a szatmári egyházmegyében működő szerzetesrendek tagjai január 30-án együtt ünnepelték a szerzetesi hivatások világnapját a szatmárnémeti székesegyházban. /Nagy Karolina: Szerzetesek találkozója. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 13./
2005. február 16.
Szatmár megyében a közegészségügyi igazgatóságnak is vannak magyar kiadványai. Ez nem a most lemondott igazgató, dr. Dorel Coica érdeme. Ö ugyanis attól vált híressé, hogy a városi kórház homlokzatáról levétette az európai hírű sebészorvos, dr. Lükő Béla nevét, és a Spitalul Judetean nr. II (2-es számú Megyei Kórház) nevet íratta a helyébe, a magyar orvosok, köztük a kezdeményező dr. Kiss László tiltakozása ellenére. Az egészségügyi nevelést szolgáló helyi kiadványok magyar nyelven való beindítása még a korábbi koalíciós kormányzás idejére tehető, amikor dr. György Ágoston volt az igazgató. 2000-től egy fiatal orvos, dr. Pallai Ildikó, az igazgatóság egészségügyi neveléssel foglalkozó munkatársa írja és szerkeszti a magyar szöveget, s ő fordítja magyarra a román kiadványokat is. Évente több ismertető füzetecske is megjelenik. Ezeket ingyen terjesztik. A nyomtatványok kétharmada román, egyharmada magyar nyelven jelenik meg. /Sike Lajos: Egészségügyi nevelés magyarul is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./
2005. február 19.
Radu Bud, Szatmár megye prefektusa figyelmeztette a „régi” igazgatókat, hogy adják be végre lemondásukat, különben ő mutat nekik ajtót. Radu Bud pár nappal előbb 38 igazgatót, a közintézmények 80 százalékának vezetőjét szólította fel lemondásra, de mindeddig csak páran távoztak. – A mi igazgatóinknak azonban nem kell félniük, hogy kirúgják őket – közölte Riedl Rudolf alprefektus. Nemcsak azért, mert kevesen vannak, de azért is, mert egy elvtárs sincs köztük, és egyikkel szemben sem merült fel sem szakmai, sem pedig más kifogás. Így Lengyel Ferenc, Bartos Bertalan, dr. Solcz Béla dr. Fátyol Rudolf, Lőrincz Ágnes és még néhány aligazgató továbbra is marad a helyén. /(Sike Lajos): A mieinket nem menesztik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./
2005. február 25.
RMDSZ a kormányban, a prefektúrákon és az országos intézményekben: Kormányban Markó Béla – a művelődési, az oktatási és az európai integrációs tevékenységeket felügyelő miniszterelnök-helyettes, Nagy Zsolt – távközlési és informatikai miniszter, Borbély László – közmunkaügyi és területrendezési megbízott miniszter, Winkler Gyula – kereskedelmi megbízott miniszter. Államtitkárok Cseke Attila Zoltán – Kormányfőtitkárság, Csutak István – Integrációs Minisztérium, Demeter Attila – Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium, Jakab István – Pénzügyminisztérium, Korodi Attila – Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, Kötő József – Oktatási és Kutatási Minisztérium, Markó Attila – Etnikumok Közötti Kapcsolatok Hivatala, Niculescu Tóni – Külügyminisztérium, Székely Ervin – Egészségügyi Minisztérium. Prefektusok Szilágyi János – Beszterce, Böndi Gyöngyike – Máramaros, György Ervin – Kovászna, Madaras Lázár – Mehedinti. Alprefektusok Burckhárdt Árpád – Maros, Dézsi Zoltán – Hargita, Horváth Levente Ákos – Arad, Marossy Zoltán – Temes, Riedl Rudolf – Szatmár, Seres Péter – Krassó-Szörény, Szakál András – Brassó, Végh Sándor – Szilágy. Központi intézményekben Asztalos Csaba – Elnök, Diszkrimináció-ellenes Országos Tanács, Birtalan József – Elnök, Közalkalmazottak Ügynöksége, Péter Elek – Vezérigazgató, Országos Ásványvíz Társaság, Tánczos Barna – Vezérigazgató, Állami Mezőgazdasági-tulajdon Ügynökség, Varga Gábor – Elnök, Szabadalmi és Találmány Hivatal, Gáspárik Attila – Alelnök, Országos Audiovizuális Tanács, Neményi József – Alelnök, Országos Versenytanács. /RMDSZ a kormányban, prefektúrákon és az országos intézményekben. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./
2005. február 25.
Kötő József tanügyi államtitkár kifejtette, a legégetőbb kérdés a decentralizáció, ami alapvetően átrajzolhatja a romániai magyar oktatási hálózat térképét. Ez sok csapdahelyzetet is tartogat. Egyfelől jó, hogy megszűnik a központi irányítás. Lesz egy fejkvóta, ebből fedezik a tanárok, a tanítók fizetését, a tankönyveket stb. Az alkalmazási jog átmegy az iskolaszékek hatáskörébe. Az iskolaszék intézménye a leglényegesebb. Másfelől az új rendszer nagy kihívást jelent. A 200-as lélekszám alatti iskolák elvesztik jogi személyiségüket. Ez rendkívül sok oktatási intézményt érint a szórványvidéken. Annyit sikerült a törvény készítésébe bevinni, hogy az alapfinanszírozást tanítási nyelvek szerint más koefficienssel számítják, továbbá a vidék szerint, ahol az iskola, a tanintézet működik, és egyéb speciális adottságok szerint. Azonban nem történt gyakorlati lépés a koefficiens kiszámítása érdekében. Kötő jelezte, főosztálya most azon dolgozik, hogy kiszámítsák, mennyibe kerül, mivel kerül többe egy kisebbségi gyermek oktatása, továbbá azt, hogy milyen plusz koefficienseket kell alkalmazni zónák szerint. Megegyeztek abban, hogy a bizottság nem fog döntéseket hozni Kötő ellenjegyzése nélkül. Nagyon fontos minden kisebbségi iskolánál a helyi közösséggel való konzultáció. Kolozs megyében Kötőnek rossz tapasztalatai vannak: a Kolozs megyei magyar képviselet egyáltalán nem foglalkozott ezzel az üggyel, emiatt sorra veszélybe kerültek a magyar iskolák. Tordaszentlászlón például 200 fölött van a magyar gyerekek száma, és 200 fölött van a román gyermekek száma. Ennek ellenére összevonták a két iskolát, és ezt a magyar főtanfelügyelő-helyettes nem jelentette. Végül tanácsi határozatot kellett hozni ahhoz, hogy a község betartsa legalább a törvényt. Nem történt lépés a visai, a mérai, a györgyfalvi iskola ügyében sem. Ezért Kötő intézkedett, február 24-ig küldjenek jelentést a Kolozs megyei magyar iskolák helyzetéről. Szatmár megyében viszont megtalálták a megoldást. /Zsehránszky István: Neveket nem említek. Beszélgetés Kötő József tanügyi államtitkárral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./
2005. március 3.
A négy koalíciós párt Szatmár megyei elnökei aláírták az együttműködési egyezményt. Ilyés Gyula, az RMDSZ megyei elnöke elmondta, hogy a protokollum lényegében ugyanaz, mint amit az országos egyesség. El akarják érni, hogy az RMDSZ a megyében betöltött szerepének és súlyának megfelelően tudja szakembereit, a magyarság képviselőit a költségvetési intézmények vezetőposztjaiba juttatni. Ezen a területen különösen nagy hátrányaik voltak mostanáig. /(Sike Lajos): Nem verték dobra, de aláírták. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
2005. március 8.
Szatmárnémetiben a Szent-Györgyi Albert Társaság február 22-én megtartott kuratóriumi ülésén döntötte el, hogy Merlás Tibor plébánost jutalmazza a 2004-ben és az azt megelőző években kifejtett tevékenységéért a Szent-Györgyi Albert Emlékportréval. Az idén tizenötödik alkalommal adják ki a Szent-Györgyi Albert Emlékportrét, azoknak a Szatmár megyei személyeknek, akik a legtöbbet tettek az előző években a megye demokratikus kibontakozásáért, a magyar kisebbség sorsának európai szintre emeléséért, a keresztény értékek megőrzéséért. Eddig a Szent-Györgyi Albert Emlékportrét olyan személyek kapták meg, mint Sipos Miklós egyházmegyei esperes, Merk Mihály plébános, Reizer Pál püspök, dr. Fátyol Rudolf hegedűművész, Szilágy Éva, a Református Gimnázium igazgatója, Borsos Ernő újságíró, a Szatmárnémeti MADISZ stb. /Szent-Györgyi Albert Emlékportré. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./
2005. március 9.
Tasnádi István, a Szatmár megyei információs iroda vezetője elmondta, hogy az érdeklődés a múlt évinél is nagyobb. Akkor 9.500 iskolás, egyetemista és pedagógus kapott oktatási támogatást, most 12.000-re számítanak. Az irodavezető szerint nem arról van szó, hogy ugrásszerűen nőtt volna a magyarul tanuló fiatalok száma, sokkal inkább arról, hogy olyanok is igénylik a támogatást, akik eddig elmulasztották, részben hanyagságból, részben pedig azért, mert a szükséges információ későn jutott el hozzájuk. /(Sike Lajos): Többen igénylik oktatási támogatást. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./
2005. március 9.
A magyar közszolgálati televízió egyik utóbbi, Csokonai Vitéz Mihály halálának 200. évfordulója alkalmából bemutatott műsorban röppent fel a hír: Szatmárnémetiben eddig ismeretlen Csokonai verset fedeztek fel. Stier Gyula, a Szatmár megyei könyvtár osztályvezetője bevezette az újságírót az intézmény azon részlegére, ahol a régi könyveket és kéziratokat őrzik. A miskolci egyetem két kutatója, Demeter Júlia és Pintér Zsuzsánna, akik az utóbbi években rendszeresebben megfordultak a könyvtárban, a múlt nyáron egy kézirásos füzetben több verset, köztük egy eddig ismeretlen, legalábbis általuk annak vélt Csokonai verset találtak. A verset még sehol nem közölték, mert a megyei könyvtár országos felügyelete egyelőre nem adott engedélyt, hogy a kéziratról másolatot készítsenek. Romániában hosszadalmas az ilyen engedélyek megszerzése. /(Sike Lajos): Csokonai és a román nemzet biztonsága?! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./
2005. március 10.
A Szatmár Megyei Múzeum munkatársai is részt vesznek a kelet-magyarországi autópálya nyomvonalának régészeti feltárásában. Az egyik szakember közülük Szőcs Péter Levente, aki a múlt évben Nyíregyháza alatt, Oros határában különleges leletet talált. Egy eredeti, félköríves hun nyereg felhajtható oldallapjainak halpikkely-mintával díszített aranylemezeit ásta ki. Találtak már ilyet máshol is (világviszonylatban két tucatnyit tartanak számon), de ebben az övezetben ez az első. Újabb tárgyi bizonyíték a hunok kárpát-medencei jelenlétéről, vagy akár arról, hogy „közük” van a magyarokhoz. Néhány napja Szőcs Péter Levente a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója, 30 éves. A történész-régész 1997-ben végzett a Babes-Bolyai Egyetemen, s azóta a múzeumnál dolgozik. A régészeten belül szakterülete a középkori kerámia-edények Erdélyben, ebben a témakörben doktorál a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Aligazgatóként a múzeumban található gyűjtemények nyilvántartásáért, feldolgozásáért és a velük kapcsolatos publikálásáért felel a jövőben. /(Sike Lajos): Nyerő lett a régész-történész. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./
2005. március 11.
Megtartotta első ülését újjáalakulása után az Országos Restitúciós Bizottság. Elvi döntés született – többek között – 3 gyulafehérvári római katolikus, 3 temesvári római katolikus és 3 erdélyi református egyház által visszaigényelt épület esetében, továbbá végleges határozatot bocsátottak ki két szatmári római katolikus és egy erdélyi református egyház által visszaigényelt ingatlanra vonatkozóan. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 11./
2005. március 18.
Bokor Ferenc /Székelyudvarhely/ 63 éves, szívesen emlékszik életének népszínházas időszakára, amikor lelkes csapatukkal nagy sikereket arattak sok térségbeli településen, de még magyarországi, bukaresti színpadokon is, olyan körülmények között, hogy sokszor ők gyűjtötték össze az autóbusznak a gázolajat az útra. Bokor Ferenc 1967-ben szerepelt először a színjátszó csoportban, egy Balázs Imre által rendezett irodalmi montázsban. Ezzel az előadással elmentek Bukarestbe, az országos fesztiválra, és második díjat nyertek. Székely népviseletben Tomcsát, Tompát, Kányádit szavaltak. 1968-ban átment a Népszínházhoz – dr. Balogh József törvényszéki elnök rendezte általában a darabokat – és a Svejkben lépett fel először. Aztán 25 évig, 1993-ig szinte megszakítás nélkül a Népszínháznál tevékenykedett. A diktatúrában el tudott jönni egy temesvári, nagyváradi, szatmári színház egy-egy hetes turnéra Székelyudvarhelyre és vidékére. Ez már a múlté, a pénzhiány nem teszi lehetővé ezeket a turnékat. Annak idején, amikor ők kiszállásra mentek, otthonról vittek élelmet. A jéghideg kultúrházban próbáltak. Az ötvenes években a Csárdáskirálynő, a Víg özvegy, a Három a kislány, a Jézusfaragó ember mind színre kerültek. Bokor Ferenc nemcsak szerepelt, írt is kisebb jeleneteket. Azt először be kellett vinni Csíkszeredába, ott az elvtársak megnézték. Olyan is volt, hogy átjöttek Csíkból, és abba is belekötöttek, hogy véletlenül piros-fehér-zöld villanykörték égtek. Bokor Ferencet nagyon bántja, hogy nincs már műkedvelőkből álló Népszínház. /Kiss Edit: Azok a csodálatos népszínházas évek! = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 18./
2005. március 25.
Emberjogi szervezetek segítségével próbálja rávenni Traian Basescu államelnököt a háromszéki Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), hogy ne hirdesse ki az RMDSZ által javasolt formában a nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvényt, mondta el Gazda Zoltán, a szervezet elnöke. Az MPSZ élesen bírálta a tervezetet, amely szerintük diszkrimináló, alkotmányellenes. A háromszéki MPSZ arra kéri az RMDSZ-t, hogy vállalja a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kidolgozott autonómiatervezeteket, mivel a kisebbségi törvény nem tartalmazza az autonómia kérdését. Az MPSZ-ben továbbra is konfliktus lappang a székelyföldi és a partiumi szervezetek között. A Partiumi Egyeztető Tanács nagyváradi ülésén a Bihar, Máramaros, Szatmár és Szilágy megyei küldöttek megállapították, hogy a régió sajátos gondjainak orvoslására az „egyedüli megoldás” az MPSZ kétpillérűvé alakítása. Szász Jenő MPSZ-elnökhöz intézett levelükben a résztvevők nyomatékosan kérték, hogy az alapszabályzat módosításához hívja össze a rendkívüli kongresszust. /Basescu segítségét kéri az MPSZ. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./
2005. április 5.
A Szatmár megyei tanács legutóbbi ülésén a nemrég létrehozott kulturális hagyományőrző központ igazgatója kinevezésének megerősítése is szerepelt. Muzsnay Árpád tanár-újságíró (az EMKE partiumi alelnöke) a jelölt tudományos munkássága felől érdeklődött. Kiderült, hogy a jelöltnek egy szál ilyen munkája van, ha egy falumonográfiát egyáltalán tudományosnak lehet nevezni. A jelölt kőolajkitermelést és feldolgozást tanult Ploiestiben. Az egyik román tanácsos támadásnak minősítette Muzsnay kérdezősködését. Végül azonban a tanácsosok Muzsnayt javasolták a központot felügyelő bizottság elnökének, amit ő csak rábeszélésre vállalt el, azt is csak három hónapig. Három hónap próbaidőt kapott az igazgató is. /(Sike Lajos): Kőolaj és kultúra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./
2005. április 11.
A magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Máramaros megye elöljárói találkoztak a hétvégén Szatmárnémetiben Szatmár megye vezetőivel. „A három megye szoros kapcsolatot tart fenn egymással, és ezt szeretnénk tartalommal megtölteni” – mondta Gazda László, a magyarországi megye testületének elnöke. A tárgyalás gerincét a Nyíregyháza–Szatmárnémeti–Nagybánya gyorsforgalmi út nyomvonalának megrajzolása adta. Szabó István Szatmár megyei tanácselnök elmondta: 2007-ig valamennyi versenytárgyalást megszerveznék, hogy 2013-ig elkészülhessen az út. /Pesek Attila: Gyorsforgalmi út három megye összefogásával. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./
2005. április 12.
1944 novemberében Szatmár megye húsz településéről román csendőrök olyan magyar férfiakat indítottak a Brassó melletti Földvárra, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy korábban a magyar hadseregben szolgáltak. A földvári haláltáborban az embertelen körülmények miatt sokan meghaltak 1944 novembere és 1945 áprilisa között. Börvelyben – ahonnan annak idején közel száz embert elvittek – a haláltábor túlélői megmenekülésének a 60. évfordulója alkalmából Tőkés László püspök részvételével megemlékezést tartottak. A püspök leszögezte: a román kormány a mai napig adós a bocsánatkéréssel, amellyel a Földváron és a hasonló lágerekben ártatlanul elhunyt magyarok életéért tartozik. Az istentisztelet után a megemlékezés a református templom kertjében álló második világháborús emlékműnél folytatódott, amelyen a Földváron elhunytak nevei is olvashatók. Dr. Végh Balázs Béla, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem szatmárnémeti tanítóképzőjének vezetője beszélt a Földvárra elhurcolt börvelyiek kálváriájáról. /Boros Ernő: Megemlékezés a börvelyi haláltáborról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./
2005. április 12.
A megyei tanács által adott (Muzsnay Árpád tanácsos, művelődés-bizottsági elnök által kilobbizott) százmillió lejnek is köszönhető, hogy Szatmár megyében a szükséges anyagiak biztosítása mellett rendezhették meg a József Attila születésének 100. évfordulójára emlékezést. Városon és falun összesen mintegy kétezer iskolás vett részt a megemlékezéseken és a versmondó versenyeken. A múlt hét végén Szatmárnémeti megtartott megyei döntőn 90 diák szavalt. A rendezvények sorozatát április 11-én egy rendhagyó megemlékezés zárta a Kölcsey Líceumban. A XII/A osztály, Nagy Gyula irodalomtanár rendezésében Én József Attila, itt vagyok címmel idézte fel a költőt és annak korát. /(Sike Lajos): Én, József Attila, itt vagyok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 12./
2005. április 15.
Idén Szinérváralján tartották a Szatmár és Máramaros megyei magyar óvónők éves szakmai tanácskozásukat. A két megyéből összesen 24 óvónő jött el. A találkozó idei témája: a didaktikai tér berendezése, a témának és a tanítási folyamatnak megfelelően. Hiripi Erzsébet óvónő elmondta, hogy Szinérváralján óvodai csoportjainkkal a régi-új iskolaépületbe költöztek. /(Tamási A.): Óvónők találkozója Szinérváralján. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 15./
2005. április 18.
A múlt év óta az Identitás Alapítvány /Szatmárnémeti/, melynek elnöke Varga Attila, parlamenti képviselő, külön díjjal jutalmazza azokat, akik kiemelkedő szerepet vállalnak a magyarság értékeinek és hagyományainak ápolásában, az azonosságtudat megőrzésében. Először dr. Bura László tanár, nyelvész, közíró, mintegy 30 könyv szerzője részesült az elismerésben. Idén április 15-én átadták a díjat Csirák Csabának, a Szent-Györgyi Albert Társaság társelnökének és Muzsnay Árpádnak, a Kölcsey Kör elnökének, az EMKE partiumi alelnökének. Laudációjában Varga Attila kiemelte, hogy Muzsnay Árpád sokat tett a régió magyarsága történelmi emlékezetének, s a magyarság kulturális életének ébrentartásáért. Kitartó tevékenysége nyomán emeltek szobrot többek között Kölcsey Ferencnek (kettőt is), Dsida Jenőnek, Szilágyi Domokosnak és Páskándi Gézának. Csirák Csaba kezdeményezte a Gellért Sándor kárpát-medencei versmondó versenyt, a Szentlélek templomban beindult Mindentudás egyeteme sorozatot, az Otthonom Szatmár megye helytörténeti és önismereti könyvsorozat kiadását, ami meghaladta a 20. kötetet, továbbá a szatmári Színházbarátok Körének megalakítását. /(Sike Lajos): Muzsnay Árpád és Csirák Csaba kapta az Identitás-díjat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./
2005. április 18.
Megjelent Enyedi István muzeológus, a Szatmár Megyei Múzeum munkatársa könyve Szatmár megye műemlék orgonái /a múzeum kiadásában/. A kétnyelvű (román–magyar) könyv több évi kutató és gyűjtőmunka eredménye 95 templom és ugyanennyi orgona pontos leírása és fényképe. 1556-ból van feljegyzés, hogy működött orgona a Szent János-plébániatemplomban. A két város, Szatmár és Németi egyesítése (1712-ben) új lendületet adott az egyházi építkezéseknek is. A településen megjelentek az orgonakészítő mesterek is. /Sike Lajos: Orgona (de nem ám virág) gyűjtemény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./
2005. április 18.
Megjelent Enyedi István muzeológus, a Szatmár Megyei Múzeum munkatársa könyve Szatmár megye műemlék orgonái /a múzeum kiadásában/. A kétnyelvű (román–magyar) könyv több évi kutató és gyűjtőmunka eredménye 95 templom és ugyanennyi orgona pontos leírása és fényképe. 1556-ból van feljegyzés, hogy működött orgona a Szent János-plébániatemplomban. A két város, Szatmár és Németi egyesítése (1712-ben) új lendületet adott az egyházi építkezéseknek is. A településen megjelentek az orgonakészítő mesterek is. /Sike Lajos: Orgona (de nem ám virág) gyűjtemény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./
2005. május 3.
Nem az EU-csatlakozás előtt kellett volna felvetnie a kisebbségi törvénytervezetet az RMDSZ-nek – hangzott el a Varga Attila alkotmányjogász, Szatmár megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő által vezetett hétvégi vitaesten Szatmárnémetiben. Varga kifejtette: az Európai Unió semmilyen hatást nem gyakorol az autonómiára. Hozzátette: a tervezett jogszabály egyik legfontosabb kitétele a kulturális autonómia biztosítása. „Az RMDSZ-nek az a szándéka, hogy a tervezet magyar–román vagy román–román vitákat szüljön, és ne értelmetlen vitákat a magyarok között” – mutatott rá a képviselő. /Antal Erika: Vitaest a kisebbségi törvényről Szatmáron. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./
2005. május 3.
Rákóczi halálának 270. évfordulójára emlékeztek Domahidán. Radu Bud Szatmár megyei prefektus is részt vett a hétvégén a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc emlékére szervezett ünnepségen. A domahidai vasútállomás melletti emlékművet, az 1711-es szatmári béke emlékművét a Szatmárnémeti–Nagykároly vasútvonalat kiépítő munkások állították 1971-ben. A megemlékezésen a nagykárolyi Collegium régizene-együttes Deák Endre vezetésével előadta a Rákóczi imáját, valamint kuruc nótákat. /Pesek Attila: Radu Bud a Majtényi síkon. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./
2005. május 4.
Miután sikeres versenyvizsgát tett, dr. György Ágostont kinevezték a Szatmár Megyei Közegészségügyi Igazgatóság élére. A neves orr-, fül-, és gége szakorvosnak kellő tapasztalata van az egészségügy vezetésében, korábban (a koalíciós kormány idején) is igazgatója volt a megyei szakintézménynek, de négy év után a szocialisták leváltották és egy katonaorvost tettek helyére. Az RMDSZ által javasolt magyar igazgatók kinevezése nagyon elhúzódik. Szőcs Péter múzeumi aligazgató mellett eddig csak György Ágostont és valamivel korábban Szász Piroska tanárnőt iktatták be a Tanügyiek Háza igazgatói tisztségébe. Az évek óta posztjukon lévő magyar igazgatók helyükön maradtak: Lengyel Ferenc (kateszteri hivatal), Bartos Bertalan (munkaügy), dr. Scholcz Béla (mezőgazdasági tanácsadó központ). /Újabb két magyar igazgató.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./
2005. május 5.
A kisebbségi törvénnyel kapcsolatos nyílt vitát kezdeményezett az RMDSZ Szatmárnémetiben, a Scheffler János Lelkipásztori Központban. Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök köszöntötte a jelenlévőket, majd Varga Attila parlamenti képviselő, alkotmányjogász, a kisebbségi törvénytervezetet kidolgozó képviselőcsoport tagja, ismertette a leendő jogszabállyal kapcsolatos tudnivalókat. Kifejtettem hogy a törvénynek illeszkednie kellett az európai normarendszerhez, ami nem minden vonatkozásában jó az erdélyi magyarság számára. Sajnálják, hogy az idő rövidsége miatt nem lehetett a tervezettről szélesebb társadalmi vitát lefolytatni, de így is több mint száz javaslat érkezett hozzájuk, amiből elég sokat beépítettek a törvénybe. Még mindig lehet kiegészítéseket, javításokat benyújtani. Az EMNT által tavaly benyújtott és visszautasított autonómia-tervezetet Varga Attila idealisztikusnak és utópisztikusnak nevezte. A mostani vitán az exszenátor, Kereskényi Sándor a kellő szakmaiság hiányát rótta fel a törvénytervezetnek. A magyarországi kormányzat álláspontját puhának, már-már közömbösnek nevezte, holott érzékelhetőbb támogatással segíthetnék a kisebbségi törvényt, vele az autonómia ügyét. Az ismert történelemtanár, Toroczkay Sándor, a Szent István Egyesület elnöke a nemzeti konszenzust sürgette. Dr. Bura László tanár, közíró, helytörténész több észrevételt megfogalmazott. /Sike Lajos: „Fogyatékosságaival is jó hídfő lehet a kisebbségi törvény”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./
2005. május 7.
Közel tíz éve felmérési program indult erdélyi műemléktemplomok művészi értékeinek számbavételére és bemutatására. A magyarországi Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ, valamint a Kolozsváron működő Transsylvania Trust Alapítvány munkatársai arra vállalkoztak, hogy mintegy 300 erdélyi templom falképeit és festett faberendezéseit feltérképezik, és egyben megállapítják a megóvásuk érdekében teendő lépések sürgősségi sorrendjét. A felmérésekről megjelent a második kötet /Lángi József–Mihály Ferenc: Erdélyi falképek és festett faberendezések. 2. Budapest, 2004/ A szerzők a szatmári és bihari tájaktól Székelyföld legtávolabbi vidékéig járták be a területet. A leggazdagabbak a magyar műemléktemplomokban: Szilágyság, Kalotaszeg, Marosmente, a Küküllők vidéke, valamint Csík-, Háromszék és Udvarhelyszék. A templom alaprajza után külső és belső felvételek következnek, majd a feltárt falképekről vagy azok töredékes maradványairól, mennyezetkazettákról, festett mellvédekről, padokról készült fényképek szemléltetik a szöveget. Még mindig kevés az olyan erdélyi magyar műemléktemplom, amely az utóbbi tizenöt évben megújult volna. Nagyon kevés a restaurátor szakember. Gyors a pusztulás, különösen akkor, ha egy gyülekezetnek már elfogytak a hívei, például a Dés melletti Néma református temploma esetében. A templomot 1959–61 között helyreállították, újrafedték, statikailag megerősítették, s egyben műemléki értékeit is kibontották. Ma a templom, az enyészet szélén álló, elhagyatott rom. (A könyvben szereplő Kolozsnéma megnevezés hibás. A falu hivatalos neve: Néma. Van ugyan Kolozsnéma nevű helység, de az a Csallóközben, Komárom megyében található.) /Dr. Murádin Katalin: Erdélyi műemléktemplomok és templombelsők. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./
2005. május 12.
Székelyföldi körútra indul a Nagyvárad Táncegyüttes Boszorkánytánc című produkciójával. A Nagyváradi Állami Filharmónia keretében három éve alakult hivatásos magyar népi tánccsoport Biharban, Szatmárban és Kelet-Magyarországon is többfelé sikerrel mutatta be táncjátékát, mely az Erdélyben ma is élő boszorkánykultuszból merített témát. A táncjáték koreográfus-rendezője László Csaba, a székelykeresztúri „Pipacsok” Néptáncegyüttes vezetője, a dramaturg Zsidó Ferenc, a táncjáték muzsikáját pedig a vajdasági Csalóka zenekar válogatta össze. /(Lakatos Balla Tünde): Országos körúton a Boszorkánytánc. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./
2005. május 13.
A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) országos választmányát a szervezet Partiumi Egyeztető Tanácsa május 28-án Marosvásárhelyre kívánja összehívni. Erről a testület Szatmárnémetiben megtartott ülésén döntöttek a Bihar, Szatmár, Szilágy és Máramaros megyei küldöttek. Csuzi István, az MPSZ Bihar megyei szervezetének elnöke közölte, az országos szervezet működésében továbbra is komoly fennakadások tapasztalhatók. Ezek orvoslása érdekében kívánják átalakítani kétpillérű szervezetté az MPSZ-t. „A Partiumban sajátos, a Székelyföldön tapasztalhatóktól eltérő problémák merülnek föl. A szervezet többpillérűvé alakítása nem jelent szakadást, csupán a helyi sajátosságok kihangsúlyozásáról szól” – fejtette ki Csuzi. /B. K. B.: Május végére hívnák össze az MPSZ-választmányt. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./
2005. május 21.
Az elmúlt napokban az RMDSZ Szatmár megyei küldöttgyűlésén 97 százalékos többséggel ismét Ilyés Gyulát választották a szervezet megyei elnökének. Kónya László főtanfelügyelő-helyettes bejelentette: a három-négy évvel ezelőtti 71 százalékról 78-ra nőtt azon magyar gyermekek aránya, akik anyanyelvükön tanulnak. Ennek köszönhetően egész Erdélyben egyedül Szatmár megyében nem csökkent, hanem az apadó lakosság ellenére is valamelyest gyarapodott a magyar iskolások száma. Nagykárolyban és vidékén volt a legjobb eredmény: 30 százalékról 20 százalékra csökkent azok aránya, akiket román osztályokba írattak. Pozitív változás tapasztalható olyan szórvány-településeken is, mint Patóháza, Hirip, Királydaróc, Krasznamihályfalva. Szatmár megyében jelenleg csak az általános iskolákban 10.500 gyermek tanul magyarul, s ez a szám a következő tanévben sem csökken. Kónya László szerint mindez köszönhető az oktatási támogatásnak, a közhangulat javulásának, a pedagógusok és szülők közötti kapcsolat szorosabbá válásának. /(Sike Lajos): Az oktatási támogatásnak köszönhetően: Szatmár megyében többen tanulnak magyarul. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./
2005. június 2.
Mint Erdély más városaiban annyi más értékes épületre, a kommunista párt Szatmárnémetiben levő vendégházára a rendszerváltás után a Vatra Romaneasca tette rá kezét. Vasile Mois szenátor később a Nagy-Románia Párt helyi szervezetének székhelyét is ide telepítette, de a sokszobás villát így sem sikerült belakniuk. Újabb két szervezetet hoztak ide, legalábbis a villa homlokzatára kifüggesztett hatalmas táblák szerint. Az egyik a Bécsi Diktátum által Elűzött Románok Szatmár Megyei Szervezete, a másik az Észak-Erdélyi Holokauszt, 1940–1945 Egyesület. Az év elején (kormányrendeletre) megalakult a Megyei Kulturális Hagyományőrző és Támogató Központ, a megyei tanács úgy döntött, hogy ezt a villát rendelkezésükre bocsátja, meghagyva a Vatrának egy 32 négyzetméteres irodát és az alagsori vendéglőt. Ez testületi döntés volt, az érintettek mégis Szabó István megyei elnököt és az RMDSZ-t okolják a kilakoltatásért, románellenességet emlegetve. Egy volt nomenklaturista, a kommunista párt megyei bizottságának volt titkára, nyílt levelet intézett Szabó Istvánnak, a megyei tanács elnökének és az RMDSZ-nek. Ebben dr. Ioan Corneanu sztálinistának, nacionalista méregkeverőnek, antiszemitának nevezte a címzetteket, mert kiűztek a villából egy zsidó szervezetet. Azonban Décsei Miklós, a szatmári zsidó hitközség vezetője leszögezte, hogy az említett Holokauszt Egyesület nem az övék, s nem vállalnak vele közösséget, mivel azt pártalapon hozták létre. A nyílt levél az 1940-es bécsi döntés „román elűzéseihez” hasonlította a kilakoltatást, valójában az egykori pártvillába a románok helyett nem magyar, hanem egy másik román szervezet költözött. A nyílt levél írója végül a magyarokat és származékait is elátkozta, és ennek helyet adott az Informatia Zilei című lap. A megyei tanács rendes ülésén kiállt a döntés mellett, hiába fellebbezett a Vatra, a román többségű tanács megvédte magyar elnökét. /(Sike Lajos): Kommunista- nagy-romániás támadás. A román többségű megyei tanács megvédte elnökét! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./
