Kolozsvári székhelyű új egyháztartomány létesítéséről döntött a román ortodox egyház Szent Szinódusa, vezetője az eddigi kolozsvári érsek, Bartolomeu Anania lesz. Az egyházi választótestület Laurentiu Streza karánsebesi püspököt választotta az erdélyi egyháztartomány élére. Streza fennhatósága alá csupán Nagyszeben és Brassó vidéke, valamint a Székelyföld tartozik majd, míg az új egyháztartomány a kolozsvári és gyulafehérvári érsekség, illetve a bihari és szatmár-máramarosi püspökségek területén bír joghatósággal. Romániában eddig öt egyháztartomány volt: erdélyi, bánsági, moldovai, olténiai és al-dunai. Elemzők úgy látják, az ortodox egyházon belül történt fordulat egyrészt eltolja az erdélyi egyházban a hatalmi súlypontot Nagyszebenből Kolozsvárra, másrészt pedig azt is jelenti, hogy Daniel moldovai metropolita elszenvedte első nagy vereségét Teofan olténiai metropolitával szemben. Daniel és Teofan nevét ugyanis gyakran emlegetik úgy, mint Teoctist pártiárka lehetséges utódait; előbbi a haladó, utóbbi a konzervatív vonalat képviseli. /Lukács János: Elégedetlen volt a Szent Szinódus az erdélyi metropolitaválasztás eredményével. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./
2005. november 24.
Civil kezdeményezés eredménye Szatmár megye negyedik Petőfi-szobra, amelyet november 23-án avattak fel Lázáriban. Kovács Albert kőfaragó mester teljes költségét állta a mellszobornak, az alkotómunkát is ő végezte el. Kovács Albert elmondta: tartozott iskolájának, községének és kedvenc költőjének az emlékművel. /Petőfi-szobor Lázáriban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./
2005. november 29.
„Tíz éve, a katolikus egyház segélyszervezete, a Caritas támogatásával, Szatmár megye falvai közül elsőnek, megszerveztük az idősek otthoni gondozását. Ma már ez kevés, ezért kellett létrehozni ezt a korszerű szociális otthont, amely sokkal többet nyújt” – mondta Mezőpetriben az öregek otthona hét végi avatóünnepségén Nagy Mária polgármester. A három épületből álló (konyhát, ebédlőt és orvosi rendelőt is magában foglaló) szociális intézet ma nem is csak Nagykároly környékének, de talán ez egész megyének a legjobban felszerelt létesítménye. A költségek 90 százalékát a kormány állta, a fennmaradó részt a megyei tanács és a helyi önkormányzat. /Sike Lajos: Öregotthont avattak Mezőpetriben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./
2005. november 29.
A kolozsvári Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság gondozásában havonta megjelenő Matlapban részletes adatok találhatók azokról az iskolákról, amelyekben a lapban kitűzött feladatok megoldásával foglalkoznak a tanulók. Azonban a Matlap nem jut el sok olyan családhoz, amelyben matematikát kedvelő emberek élnek. Az elmúlt iskolai évben Maros megye 38 iskolájából küldtek be megoldott feladatokat a Matlap szerkesztőségébe, országos szinten ez a legnagyobb szám. Maros megye mellett jól szerepelt még Hargita (36 iskola), Szatmár (23 iskola) és Bihar megye (14 iskola), míg például Fehér, Hunyad, Szeben és Temes megye valamint Bukarest csupán egy iskolájából küldtek be megoldott feladatokat. /(antalfi): Kis matematikusok sikerei. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./
2005. december 3.
Svédországban jelent meg Kő, bronz, buldózer – Láthatatlan és újra látható emlékműveink /Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm, 2004/ című kötet Dávid Gyula és Veress Zoltán szerkesztésében. A könyv a Kárpát-medence magyar vonatkozású műemlékeinek, emlékműveinek, a kultúrában meghatározó szerepet játszó közösségeinek múltbeli és jelenlegi sorsát taglaló írások gyűjteménye. A tanulmányok túlnyomó része a Trianon előtti néhány évtized emlékműveiről szól. Ebben az időszakban százával születtek emlékművek. Előbb a magyar középkor, az államalapítás, később a forradalom és a szabadságharc emlékjelei, szobrai kerültek túlsúlyba. Impériumváltáskor mértéktelen szoborrombolás kezdődött. Csoda, hogy a kolozsvári Mátyás-szobor, a zilahi Wesselényi-szobor vagy az aradi Szabadság-szobor megmenekült a beolvasztástól. Sylvester Lajos a székelyföldi szabadságharcos emlékművek mentéséről, Bura László a Szatmár környéki Kölcsey-emlékekről írt. Olvasható a könyvben a lerombolt és egy ideig Sztálin-szoborral éktelenített budapesti Regnum Marianum templom máig elevenen élő emlékéről, a Nemzeti Színházról, Érsekújvár, Rozsnyó, Losonc Kossuth-szobrairól és a Párkány-esztergomi Mária Valéria hídról is. /N. J.: Láthatatlan és újra látható emlékműveink. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./
2005. december 9.
Bihar megye több mint 50 települése részesül abban a 12 millió összértékű támogatásban, amelyet infrastrukturális beruházások befejezésére utalt ki december 8-i ülésén a tartalékalapból a román kormány. Ez csupán egyike a több erdélyi magyar megyét is közvetlenül érintő kormányhatározatnak. Borbély László közmunkaügyi miniszter közölte, a kormánytámogatásban részesült 24 megye közül 8 kifejezetten magyarlakta. A Bihar megyei kedvezményezett települések között van Szalonta, illetve Biharfélegyháza, Értarcsa, Hegyközcsatár és Tóti község. Ezek a magyarlakta helységek – a helyi és megyei RMDSZ szervezetek kezdeményezésére – összesen 2 millióhoz jutottak. A pénzt vízvezeték- és úthálózat-javításokra fordítják. Hargita megye összesen 4,5 millió értékű támogatást kapott. Az összeg Csíkszereda, Csíkcsicsó, Gyergyótölgyes, Gyergyóremete, Balánbánya, Felsőboldogfalva, valamint a megyei tanács között oszlik meg, szintén infrastrukturális beruházások befejezésére, út- és hídjavításra költik. Kovászna a megyei és községi utak, pallók és hidak, felüljárók javítására, illetve a csatornahálózat felújítására fordítja majd a kiutalt másfél milliót. Hasonló a rendeltetése a Szatmár megyének kiutalt 2 millió lej támogatásnak is, Brassó megye 2 milliót költhet a Brassó és Kovászna megyét összekötő megyei út – javítására. Hargita megye újabb 3 milliót, Maros megye székhelye és a közigazgatásilag Marosvásárhelyhez tartozó Marosszentgyörgy pedig másfél milliót kapott a lakossági fűtéspótlék biztosítására. /Gujdár Gabriella: Jelentős összegű kormánypénz ütötte a „magyar megyék” markát. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./
2005. december 15.
Összesen 65 milliárd lejt utalt ki a kormány erdélyi magyar iskolák támogatására. Az RMDSZ tájékoztatója szerint Kolozs megyében a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum, a kalotaszentkirályi iskola, a kőrösfői, az isztolnai, a kisfenesi általános iskola, a tordaszentlászlói és magyarfenesi általános iskola, illetve óvoda kezdeményezhet felújítási munkálatokat kormánytámogatás segítségével. /Kormánytámogatás a magyar iskoláknak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./ Hargita megyében négy óvoda és tizenkét iskola, Kovászna megyében két óvoda és nyolc iskola részesül kormánytámogatásban. Hunyad megyében a Téglás Gábor Iskolacsoport, Maros megyében az erdőszentgyörgyi Szentgyörgy Általános Iskola, Brassóban az Áprily Lajos Kollégium, Szilágy megyében a szilágysomlyói Általános Iskola. Temes megyében a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum, az igazfalvi Általános iskola, a végvári Általános Iskola számára utalt ki pénzt a kormány. Bihar megye egy óvodával és három iskolával, Szatmár megye 15 iskolával, Kolozs megye pedig két óvodával és hét iskolával szerepel a kedvezményezettek listáján. A kisebbségi közösségek tagjai hamarosan anyanyelvüket is használhatják azon települések helyi intézményeiben, ahol számuk eléri, illetve meghaladja a 20 százalékot, ez a sürgősségi kormányrendelettel elfogadott és a prefektus intézményét szabályzó törvényben szerepel. Január 1-től a prefektusi intézményt politikamentesítik, ami azt jelenti, hogy a kormánybiztosok nem lehetnek párttagok. /Gujdár Gabriella: Újabb 14 millió vándorol a „magyar megyékhez”. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./
2005. december 16.
Az új év első napjaiban az RMDSZ prefektusai kilépnek a szövetségből – jelentette be Markó Béla szövetségi elnök. A prefektusok pártonkívüliségét sürgősségi kormányrendelet írja elő, így a megyei kormányképviselők kénytelenek választani a közigazgatási tisztség és a politikai szerepvállalás között. Az RMDSZ Mehedinti, Kovászna, Máramaros és Beszterce-Naszód megyékben nevezhetett ki prefektusokat. Alprefektusa Máramaros, Hargita, Temes, Arad, Szatmár, Krassó-Szörény, Brassó, valamint Szilágy megyében van a szövetségnek. /Lemondanak a politikáról az RMDSZ prefektusai. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./
2005. december 22.
Szatmárnémeti történetének első játékfilmjét láthatják a helyi művészkávéház vendégei. A szatmári magyarság új kulturális fóruma, az Art Caffé, már eddig is több emlékezetes műsornak adott otthont, például Méhes Kati és csapata több stúdió-előadásának. Az Erdős I. Pál műhely-galéria mellett található művészkávézóban látható Bessenyei István népszerű színész filmje, melyet ő írt és rendezett. /Sike Lajos: Filmtörténet az Art Cafféban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./
2005. december 29.
A Médiabefutó a legnagyobb romániai magyar tehetségkutató verseny 10 helyszínen, három fordulóban zajlott, amit az RMDSZ és a Transindex szervezett meg. Több mint négyezer fiatalt vett részt a versenyen. A selejtezőkön sokan jutottak tovább a Nagyváradon megrendezett elődöntőre. Szatmárnémetiből hét tánccsapat és énekes jutott tovább. Három produkcióval Szatmár megye is képviseltette magát a marosvásárhelyi országos döntőn. Közülük Henter Ambrus, aki száraz gitáron játszott, tarolt a döntőn. /Farkas Orsolya és Szappanos Andrea: Médiabefutó. Három szatmári produkció az országos döntőn. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 29./
2006. január 4.
Szatmár megyében 70 ezer tanuló és óvodás kap képzést, ebből 17 ezren magyar tagozaton tanulnak, tájékoztatott Kónya László a Megyei Tanfelügyelőségről. Évente a nyári továbbképzéseken, amelyeket a különböző magyar alapítványok, illetve a magyar állam szervez, egyre többen vesznek részt. Az elmúlt évben az alternatív oktatási módszerekkel kapcsolatos képzésben a megye magyar pedagógusainak több mint fele vett részt. Ezen oktatók igazolványainak elkészítése a napokban történik. Mindezekkel párhuzamosan folyik az önképzés is. A 2005-ös évben igen eredményes volt az oktatás, az érettségiző diákok nagyobb százalékának sikerült a vizsga, több pályázatot is nyertek az iskolák felújítására. /Farkas Orsolya: Hogyan értékeli Kónya László az elmúlt évet? = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 4./
2006. január 5.
1994. október elsején nagy ünnep volt Illyefalván, ott volt mindenki, aki számított Erdélyből, egyházi méltóságok, művészek, közéleti emberek. Gyermekfalut avatott a KIDA Alapítvány és a református gyülekezet, szinte tucatnyi család befogadására alkalmas pompás házakat, melyek árát, ahogyan Kató Béla sepsiillyefalvi református tiszteletes fogalmazott, Európából koldulták össze. A kétszintes, tágas lakások egy része hamar benépesedett. Kató Ibolya pszichológus, a Gyermekfalu működtetésének felelős-mindenese emlékezett a tízéves zavartalan működésükre, s az utolsó év kálváriáira. 1992-ben elhatározták, hogy létrehoznak egy gyermekfalut. Tervük két év alatt megvalósult, és 1994. október elsején megnyitották, azzal a szándékkal, hogy segítsenek az árván vagy elhagyottan maradt gyermekeken. Úgy tervezték, hogy a gyermekfaluban családi rendszerben működő nevelést valósítanak meg. Körülbelül hat év alatt népesedett be teljesen a gyermekfalu hét háza. Lelki támaszt és anyagi segítséget szerettek volna nyújtani. Tizenegy évig működött így a gyermekfalu. Azután közbelépett a törvény. Tavaly novemberben a munkaügytől jött egy személy, aki közölte, hogy az örökbe fogadó anya státus nem létezik Romániában, ezért most, tizenegy év után el kell végezniük a hivatásos nevelőszülői iskolát. El is végeztették ezt a képzést a nevelőkkel. A következő lépés az volt, hogy a KIDA Alapítvány, mint civil szervezet, nem tarthat fenn hivatásos nevelőszülői hálózatot, annak ellenére, hogy három minisztérium és a Kovászna Megyei Gyermekjogvédelmi Bizottság jóváhagyta e tevékenység folytatását. Más nem maradt, mint hogy az anyukák és velük a gyermekek átmenjenek a gyermekjogvédelem hatáskörébe. A családokat nem küldték el azokból az otthonokból, ahová tizenegy évvel ezelőtt jöttek, hogy a gyermekeket felneveljék. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az anyák fizetését a mai napig a KIDA állja, mert a gyermekjogvédelemnek nem volt erre pénze. Nagyon nehezen élték meg az alapítók és a szülők, gyermekek ezt a változást. 2005 januárjától új törvény jelent meg. A gyermekek után járó pénzjuttatásokat, ami az élelem és ruháztatás költségét jelenti, annak a megyének kell fizetnie, ahonnan a gyermek származik. 1994-ben több helyről hozták a gyermekeket: Bihar és Szatmár megyéből, Marosvásárhelyről, Hargita megye falvaiból. Rengeteg időbe és hiábavaló utazgatásokba került, amíg a támogatások egy részét sikerült megszerezni. Hargita megye a tíz gyermekből csak három költségeit vállalta fel, arra hivatkozva, hogy ezek a gyermekek tizenegy éve Illyefalván élnek. Három hónapig jártak a nyakukra, végül átvette őket a Kovászna Megyei Tanács, vállalva ezzel a rájuk eső költségek fedezését. Nagyon felkavarodott a családok élete, félnek, hogy esetleg elveszíthetik a gyermekeiket. Mind a házak felépítését, berendezését, felszerelését, mind a gyermekek ellátását, az anyák fizetését a KIDA-alapítvány állta 1994-től 1998-ig száz százalékban. Az állam ebben az időszakban semmivel sem támogatott, arra hivatkozva, hogy ez egy sajátos intézmény, ilyen nincs Romániában. Külföldi adományozók pénzéből tartották fönn a gyermekfalut. 1998 júliusától a gyermekek megkapták a román államtól a kihelyezési pénzt, ami minden elhagyott vagy árva gyerek után jár. /Simó Erzsébet: Széttört álmok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 4., folyt. jan. 5./
2006. január 6.
Öt új névvel bővül a magyar alprefektusok nyolcas listája. A törvény januártól hatályos előírásai alapján lehetőség nyílik arra, hogy a prefektúrák eddigi főtitkárai, sikeres versenyvizsga esetén, alprefektusként folytassák munkájukat. Hargita megyének január 5-től két magyar alprefektusa van, Dézsi Zoltán mellett, az eddig főjegyzőként tevékenykedett Romfeld Mária Magdolna. Ő kilenc éve a prefektúra munkatársa. Január 5-től Fehér megyének is magyar alprefektusa van. A tisztséget betöltő 33 éves jogász, Ladányi Árpád prefektúrán kívüli ember. 2000–2004 között Nagyenyeden volt városi tanácsos, majd egy gyulafehérvári biztosító társaságnál dolgozott. Dézsi Attila, Hunyad megye új alprefektusa eddigi tevékenységét szeretné folytatni. Máramaros megyének nemcsak magyar prefektusa, de Gönczi István személyében új magyar alprefektusa is. Várhatóan Bihar megye élére is magyar alprefektus kerül, Tódor Albert, a kormánybiztosi hivatal eddigi főtitkára személyében. Előbb el kell végeznie a közigazgatási tanfolyamot, amire a hónap folyamán lehetőség is nyílik, utána kapja meg a hivatalos kinevezést. Tódor Albert, aki 2005 januárja óta tölti be a Bihar megyei prefektúra főtitkári tisztségét, 1992 és 2004 között Nagyszalonta város polgármestere volt. Az eddig is magyar alprefektusként tevékenykedő tisztségviselőket megerősítették pozíciójukban. Az újak mellett a régiek – Burkhardt Árpád (Maros), Dézsi Zoltán (Hargita), Horváth Levente (Arad), Marossy Zoltán (Temes), Riedl Rudolf (Szatmár), Seres Péter (Krassó-Szörény), Szakál András (Brassó) és Végh Sándor (Szilágy) immár közhivatalnokokként dolgoznak tovább. /Magyar alprefektusokat hozott 2006. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./
2006. január 6.
Régióközi uniós pénzforrások felhasználásában segítő, kétnyelvű oktató CD-t adott ki a Tanítani Alapítvány. Az oktatóanyagot kidolgozó román-magyar szakértői bizottság szatmári tagja, Kónya László elmondta, hogy az oktatóanyagot elsősorban azoknak a Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzatoknak küldik el, amelyek /előzetes felmérés alapján/ érdeklődtek a pályázatírással kapcsolatos ismeretek iránt. Kónya szerint már érezhető, hogy Románia közelgő EU-s csatlakozása felgyorsítja a határ két oldalán lévő települések és kistérségek önkormányzatainak kapcsolatát, az integráció révén pénzt is jobban lehet szerezni. /Sike Lajos: Határ menti pályázati képzés. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./
2006. január 6.
A mindössze 50 évesen elhunyt Fodor Kálmán festőművész képeiből terveznek idén emlékkiállítást. Alkotásai szétszóródtak a világban, de a múzeum tulajdonában található tizenkét képhez még húsz-harmincat mindenképpen kölcsönkérnek, közölte Erdős Judit, a Szatmár Megyei Múzeum képzőművészeti részlegének vezetője. A régi főtér egyik legszebb épületében, a neogótikus Vécsey-házban működik a galéria, ahol idén nyolc művészeti kiállítást terveznek, köztük a szatmári orvos-festők, grafikusok, szobrászok régóta tervezett tárlatát. Itt látható az a kiállítás is, amelyet két világháború közti sajtóból állít össze Kereskényi Sándor. /Sike Lajos: Tárlatgazdag a Vécsey-ház. Orvos-festők Szatmárnémetiben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./
2006. január 13.
A közös önkormányzati összejövetelen egyedül Kereskényi Gábortól, Szatmárnémeti RMDSZ elnökétől, városi tanácsostól hallott az újságíró magyar nyelvű köszöntőt. Igaz, ő is csak pár szót mondott, de a román kollegák megtapsolták. Magyar intézményigazgatók (az RMDSZ jóvoltából, a magyar szavazók voksa alapján kinevezett igazgatók!) olyan fali és könyvnaptárokat adtak magyar vendégeiknek is, amelyek csak románul, jobb esetben a román mellett angolul vagy németül jelölték. Voltak kivételek, mint például dr. Solcz Béla, a mezőgazdasági tanácsadó központ igazgatója, aki Szatmár megye lakossági összetételét figyelembe véve, már az első évben háromnyelvűre alakította kiadványait. /Sike Lajos: Bátrabban! = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./
2006. január 20.
„A tanácsurakat az efféle megnyilvánulásért megvetem. Mit képzelnek? A hivatalt akarják ráuszítani a művészetre? Felháborító” – reagált Háy János magyarországi drámaíró a Szatmári Megyei Tanács azon döntésére, amely szerint az ő darabja által kiváltott botrány következtében a testület egyhangú döntéssel képviselőt delegál az Északi Színházhoz – és más önkormányzati kultúrintézményekhez. Muzsnay Árpád megyei tanácsos ez irányú javaslattételét a tavaly decemberben bemutatott A Senák című darab trágár nyelvezetével indokolta. „A szatmárnémeti előadás nagyon szép munka – nyilatkozta a 46 éves, József Attila-díjas Háy János. – Olyan erősen jönnek le az érzelmi tónusok a színpadról, mintha kést vágnának a szívedbe.” Az Új Magyar Szóban korábban megszólaltatottak egyöntetűen elítélték az előadás „kocsmanyelvét”. A megyei tanács határozata azt jelenti, hogy az önkormányzat ezután jobban beleszólhat, mire költik a közpénzekből adott támogatást a művelődési intézmények. Lőrincz Ágnes színművésznő, a Harag György Társulat igazgatója jogosnak tartja a határozatot. /O. Z.: Háy: a tanácsurakat megvetem. Tovább gyűrűzik a szatmárnémeti kultúrbotrány. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./
2006. január 25.
Január 25-én jár le a magyar történelmi egyházak elkobzott ingatlanjainak visszaszolgáltatását célzó dokumentumok leadási határideje. Hozzávetőlegesen 2000 ingatlant kértek vissza a magyar történelmi egyházak. Az Erdélyi Református Egyházkerület összesen 650 ingatlant kért vissza, ebből közel 140-et meg is kaptak. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 49 kérést nyújtott be, jelezte Máthé Edit jogtanácsos. Ezek tárgyát földterületek, erdők, és jelentős számban ingatlanok képezik. “Mi mindent visszaigényeltünk, ami egykor a miénk volt; ha tudomásunkra jutott, hogy egy terület, vagy ingatlan valamikor a római katolikus egyház tulajdonát képezte, azonnal kértük azt” – nyilatkozta Fodor József általános helynök. Közlése szerint a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye eddig csupán 1000-1200 hektár termőföldet és erdőt kapott vissza, s most újabb 5-6 ezer hektárt kértek főleg Nagyváradon és környékén. Összesen 186 ingatlant igényelt vissza a szatmári római katolikus püspökség, ezekből a mai napig a hivatalos formaságok szerint 15 került vissza tulajdonába. Balog István, a püspökség jogtanácsosa szerint a bizonylatok beszerzése jelentette a legnagyobb gondot, mivel államosításkor széthordták a katolikus egyház irattárát, melyből fontos iratok vesztek el. A Temesvári Római Katolikus Egyházmegye 2003 óta összesen 146 volt egyházi ingatlant: iskolaépületeket, bérházakat és telkeket igényelt vissza, eddig mintegy harminc visszaszolgáltatási kérést hagytak jóvá. A gyulafehérvári római katolikus egyházmegye 400 ingatlant kért vissza, közel 70-nek a visszaszolgáltatásáról határozat is van. Az Evangélikus Püspökség az eddig kért 25 ingatlanból 18-at visszakapott. Az Unitárius Püspökség igénye 84 ingatlan volt, ebből 28 van már a birtokukban van. A restitúciós bizottság adatai szerint a magyar egyházak eddigi benyújtott kérelmeinek egynegyedét hagyták jóvá. /Lejár a restitúciós határidő. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./
2006. január 30.
Tizenegyedjére tartották meg a Szatmár Megyei Sváb Deportáltak Találkozóját január 28-án. A rendezvény fő helyszíne Kálmánd volt, ahol a tavaly ősszel emeltek emlékművet a településről 1945. január elején elhurcolt 230 helybeli személy emlékére. Az emlékezésen Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspök celebrált szentmisét a 4700 Szatmár megyei sváb deportált emlékére. A püspök beszédében kiemelte: a deportálás keserű éveit még ma is rengeteg Szatmár megyei család emlegeti fájdalommal, főleg annak a 800 embernek a hozzátartozói, akik jeltelen sírban, a volt Szovjetunióban alusszák örök álmukat. Szolomájer Sándor kálmándi születésű plébános a kálmándi plébánia Historia Domusát idézte, a géppuskás őrök által elhurcolt emberek templomi énekeket dalolva vonultak ki a faluból. – Mi, Szatmár megyei svábok ragaszkodunk hitünkhöz, hagyományainkhoz, de ezzel együtt magunkba fogadtuk a magyar kultúrát. Hatvanegy évvel a deportálás után itt van az ideje, hogy nyíltan felvállaljuk: szeretnünk kell magunkban a magyart, és törekednünk kell egyúttal arra, hogy megőrizzük a sváb értékeket – jelentette ki. A mise után megkoszorúzták az ősszel felavatott deportáltak emlékművét. Slachter István, az emlékmű megvalósításában oroszlánrészt vállaló egykori deportált elmondta: a megpróbáltatások nem értek véget a munkatáborokból való szabadulással, hiszen a hazatértek egy részét az itthon maradtak azzal vádolták meg, hogy háborús bűnösök, ezért elhurcolták őket. /Fodor István: A sváb deportáltakra emlékeztek Kálmándon. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 30./
2006. január 31.
Egyelőre még csak kevesen döntöttek úgy, hogy évi 100 vagy 50 eurós életjáradék fejében megválnának földjeiktől. “A termőföld évszázadokon keresztül éltette és eltartotta a küküllő-menti embereket, s ez maradt az egyetlen lehetőség a jövőre, az uniós körülmények között is, hogy megmaradjanak ezen a földön. Bűn lenne elherdálni őseink véres verejtékével megszerzett földjeinket egy kétes és bizonytalan ügyletekkel kecsegtető életjáradék reményében” – vélekedik a küküllő-menti Hármasfalu gazdakörének elnöke, Nemes József. A társult gazdálkodás, a földek tagosítása lehetőséget nyújt arra, hogy egymást segítve az új körülmények között is kihozhassák a földből azt, amire képes. Dr. Scholcz Béla, a Szatmár Megyei Mezőgazdasági Szaktanácsadó Hivatal igazgatója szerint a szegényebb vidékek lakói válnak meg könnyebben a földjüktől életjáradék reményében. A Nagykároly környéki falvak lakói azonban nem adják el a földet. Ott a határszélen különösen nagy értéke van a jó földnek. Egy év múlva, mikor Románia az EU tagja lesz, a föld is felértékelődik. Gotthárd Béla székelyudvarhelyi ügyvéd szerint a törvényt nem ismertették kellőképpen, kevés információ jutott el a falun élő idős földtulajdonosokhoz. A közbirtokosságoknak lehetőségük lenne, hogy az eladó földeket megvásárolják. Rajtuk áll, hogy a székelyföldi termőföld ne kerüljön ebek harmincadjára. /Mi lesz veled, erdélyi föld? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./
2006. február 2.
A Szatmár Megyei Művészeti Felekezeti és Közművelődési Igazgatóság nemrég a Művelődési újságírásért – 2005 oklevéllel tüntette ki Boros Ernőt. Az oklevelet a Szatmár Megyei Könyvtárban nyújtották át. Az ünnepség olyan vallási ceremóniával vette kezdetét, amelyet ortodox pópa végzett, más felekezetű pap közreműködése nélkül. Beszédet mondott Ilyés Gyula, Szatmárnémeti RMDSZ-es polgármestere, a megyei művelődési igazgatóság igazgatója és még sokan mások. Az egész, több mint egyórás rendezvény alatt egyetlen magyar szó sem hangzott el. Annak ellenére, hogy a Művelődési újságírásért – 2005 oklevelet a kitüntetettek közül hárman magyar nyelven írott cikkekért kapták, és a teremben szép számban tartózkodtak magyar anyanyelvűek. Basescu elnök közben leckézteti Európát, mondván, úgy, ahogy Romániában, sehol nem oldották meg a kisebbségek sorsát. /Boros Ernő: Szótárlat. Kitüntettek: alkalom a szomorúságra. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./
2006. február 6.
– A magyar–román határ mindkét oldalán készülni kell az európai uniós együttlétre – fogalmazott Markó Béla február 4-én Nyíregyházán. Az RMDSZ elnöke a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vezetők és a hat erdélyi testvérmegye – Szatmár, Máramaros, Hargita, Kovászna, Maros és Beszterce-Naszód – tanácselnökeinek találkozóján vett rész. Gazda László, a vendéglátó megye közgyűlésének elnöke bejelentette, hogy az uniós felkészülési tapasztalatok átadására vállalják fiatal szakemberek két hónapos felkészítő tréningjét. /Szabolcsi segítség az erdélyi megyék uniós felkészüléséhez. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./
2006. február 8.
Szatmárnémetiben a Caritas a törvény által előírt legújabb, bizonyos szociális szolgáltatások esetében EU–standardokat – tíz otthonából elűzött asszony mellé tizennégy tagú kiszolgáló- és fenntartó személyzet, szállodai színvonalú lakhatási körülmények biztosítása – nem tudta teljesíteni, az elmúlt év végén be kellett zárni a városban levő Refugiumot, ahova elűzött anyákat fogadtak be. Azóta a családon belüli erőszak jelenségének Szatmár megyében már volt egy halálos áldozata. Marc Adrian, a Gyermek- és Társadalomvédelmi Igazgatóság vezetője elmondta, nem vették át az intézményt Caritastól, de nem zárkóznak el az együttműködéstől, legalábbis gyermekvédelmi téren. Több civil szervezet (Caritas, Hans Lindner Alapítvány) szociális szolgáltatásait tervezik – szerződési formában – igénybe venni. /Báthory Éva: Hova menekülnek az elűzött anyák? = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 8./
2006. február 16.
„Mi vagyunk Szatmár megye egyetlen önellátó, senki által nem támogatott, de ugyanakkor senkinek nem is tartozó kulturális intézménye” – jelentette ki Szatmárnémetiben Gyüre Lajos, a Szakszervezetek Művelődési Házának igazgatója. Ez a ritka kivétel. Az épület fenntartásához a pénz részben a művelődési ház által szervezett tizenegyféle szakmai tanfolyam látogatottságából folyik be. A Maros megyei Csíkfalva községhez tartozó Búzaháza falu kultúrháza elhanyagolt intézmény. Három éve sorozatosan pályáztak, de nem jutottak pénzhez, nyilatkozta Balogh István csíkfalvi polgármester. A községhez tartozó többi kultúrház mind hasonló cipőben jár: Vadad, Jobbágyfalva, Nyárádszentmárton és Csíkfalva községközpont. Hargita megyében a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Háza az egyedüli művelődési ház, amely saját bevételeiből fedezi költségeit. A megyében működő közel 125 intézményt a helyi költségvetésekből tartják fenn. /Nullszaldós kultúrház és erdélyi romkörkép. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./
2006. február 17.
Hirdetéssel munkatársakat toboroz a szatmári vámigazgatóság. A feltételek között idegen nyelvek ismerete is szerepel. A felsorolásban a magyar az ötödik „idegen” nyelv. Amiből arra lehetne következtetni, hogy a Pete-Csengersima vagy a Csanálos -Vállaj határátkelőnél áthaladók a román után leginkább angolul, németül, franciául, spanyolul beszélnek. Még a szatmári, szilágysági, máramarosi románok közül is sokkal többen ismerik a magyar, mint az olasz, francia vagy a német nyelvet. – Az év egyik első helyi kiadványa a megyében egy pazar, színes városismertető. Címe: Satu Mare, amintiri-prezente. Alatta: editie multilingva, vagyis soknyelvű kiadás: román, angol, francia, német. A magyar nincs köztük. Szabad-e közpénzt, benne a szatmári magyar adófizetők igen jelentős pénzét olyan „soknyelvű” kiadványokra adni, amiből a magyar hiányzik? Akár azt is kérdezhetnénk, hogy miért támogatjuk saját kiszorításunkat? – tette fel a kérdést az újságíró. /Sike Lajos: Sokadik nyelv. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./
2006. február 17.
„Nagyon hiányzik édesanyám. Madridban dolgozik, egy idős nénit gondoz, meg a házvezetői teendőket végzi” – meséli a dicsőszentmártoni Pálosi Annamária. A Pálosi családot nem a kalandvágy vitte rá erre a döntésre. A két gyerek tanulmányait valamiből fizetni kell. Egy felmérés szerint az országban mintegy húszezer gyereket hagytak hátra külföldön dolgozó szülei, közülük csak 1700-an vannak intézményi gondozásban. Orbán Éva, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium pszichológusa kifejtette, sok olyan esetről tud, amelyben a szülők külhoni tartózkodása okoz gondot az itthon maradt gyerekeknek. Jövő tanévtől minden brassói középiskolának iskolapszichológust kell foglalkoztatnia. Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint a problémás tanulók és az iskolakerülők nagyobb része ezekből a fiatalokból kerül ki. Az intézmények, a szakemberek nagyon leterheltek, több szolgáltatást átadnának a civil szervezeteknek, de eddig csak a katolikus Caritas vállalt magára a tennivalókból. Családért Közösségért Gyermekért – Románia (FRCCF) néven alapítványt is létrehoztak. Vezetője, Béres Márta szerint meghatározott körzetekben figyelik a szüleik által itthon hagyott gyerekeket, elsősorban a problémásokat. /Eperszedők „árvái”. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./
2006. február 17.
A Szatmár megyei LiterArt Magyartanárok Egyesülete a Kosztolányi Dezső irodalmi vetélkedővel párhuzamosan plakátversenyt hirdet a IX–XII. osztályos diákok számára. Téma: ihletett illusztráció Kosztolányi Dezső életművéből. /Farkas Orsolya: Plakátverseny. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 17/
2006. február 17.
A Kárpát-medence magyar reformátusai hat különböző énekeskönyvet használnak istentiszteleteik alkalmával. Ennek a gyakorlatnak lassan, de biztosan vége szakad. Az új énekeskönyv a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata és az Erdélyi Református Egyházkerület közös kiadványa. A kiadvány azt a célt szolgálja, hogy a magyar ajkú reformátusok, bárhol élnek is széles e világban, egy ismert énekeskönyvet használjanak, ezzel is erősítve együvé tartozásukat. Az erdélyi református gyülekezetek élen járnak az új énekeskönyv használatában. A Szatmár vidéki gyülekezetek istentiszteleteik alkalmával már használják az új énekeskönyvet. /Karikás Enikő: Református Énekeskönyv. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 17/
2006. február 24.
Az Európai Unió Phare CBC Kisprojekt Alap 6 millió forint összegű támogatásával magyar–román befektetés-ösztönzési program indul a két ország határ menti térségében, amelyet a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fejlesztési Ügynökség Kht. és az erdélyi Szatmár Megyei Vállalkozók Fóruma valósít meg. A partnerek az egymással szomszédos területek fejlődését és felzárkóztatását segítik elő az együttműködésben lévő lehetőségek kihasználásával. A program során 2006. szeptember végéig a felek befektetési katasztert készítenek. Feltárják Szabolcs-Szatmár-Bereg és Szatmár megye beruházási lehetőségeit, valamennyi településen felmérik a gazdasági tevékenységhez rendelkezésre álló ingatlanokat. /Magyar–román befektetés-ösztönzési program a határ mentén. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./
2006. február 26.
Az elmúlt évben a Szent Lázár Lovagrend kiemelkedő támogatásban részesítette a szatmári egyházmegyét és annak könyvtárát. Az egyházmegye könyvtárprojektjét Schmidt Dániel könyvtáros mutatta be. Ebben szerepel a püspökség könyvállományának szakszerű feldolgozása és nyilvánossá tétele a régió olvasói számára, illetve az egyházi iskolakönyvtárak működésének támogatása. Egymás mellett működik a Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont könyvtára és az egyházmegyei könyvtár pasztorális célokat szolgáló – jelenleg feldolgozás alatt álló – könyvtárrészlege. A Bibliotheca Laurenziana, a püspöki könyvtár /Szatmárnémeti/ könyvtárprojekt részei még a Nagykárolyban tervezett közösségi könyvtár, az ottani Josephus Calasantius Líceum könyvtára valamint a nagykárolyi piarista és a kaplonyi ferences műemlékkönyvtár is. /Nagy Karolina: Bibliotheca Laurenziana. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 26./
