Június 2-án megkezdődött a Határon Túli Magyar Színházak 17. Fesztiválja Kisvárdán, a tíznapos seregszemlét Bozóki András kulturális miniszter nyitotta meg. – A társulatok működésének támogatása minden kormány kötelessége, hiszen a magyar kultúra csak a határokon túli intézményekkel, művészekkel együtt lehet Európa része – hangsúlyozta Bozóki András. A június 11-ig tartó fesztiválon összesen 26 előadást rendeznek. A Szatmárnémeti Északi Színház társulata betegség miatt lemondta szereplését. /Megkezdődött a határon túli magyar színházak fesztiválja. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./
2005. június 6.
Június 5-én tartották Szatmárnémetiben a szatmári római katolikus egyházmegye legnagyobb ünnepét, a Jézus Szíve búcsút. Schönberger Jenő megyepüspök üdvözölte a megjelent vendégeket, élükön Takács Nándor nyugalmazott székesfehérvári püspökkel, majd három nyelven – magyarul, németül és románul – köszöntötte a teret megöltő mintegy hat-nyolcezer főnyi hívőt. Takács Nándor püspök szentbeszédében először Székesfehérvárnak az egész magyarság történelmében betöltött szerepét elevenítette fel, majd a búcsú névadója kapcsán a szeretett és az összetartás fontosságát helyezte beszéde központjába. Külön színfoltja volt az ünnepségnek a kaplonyi fúvószenekar játéka. Végül a körmenet következett, a hívek keresztaljak (plébániák szerint felsorakozva) papjaival az élen, énekelve körbe járták a város történelmi főterét. /(Sike Lajos): Jézus Szíve búcsú Szatmárnémetiben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./
2005. június 8.
Ukrán–román határmenti együttműködési programról folytattak megbeszélést a Szatmár megyei tanács képviselői a szomszédos ország Európai Integrációs Irodájának vezetőjével az odesszai Nemzetközi Befektetési és Innovációs Fórumon. A szatmári küldöttség ugyanakkor tárgyalásokat folytatott a kárpátaljai képviselőkkel is, amelynek eredményeképpen két hét múlva közös, úgynevezett tükörprojekteket dolgoznak ki Szatmárnémetiben. /File Mónika: Tükörprojektek Szatmár megye és Kárpátalja között. = Krónika (Kolozsvár), jún. 8./
2005. június 9.
A hatáskörébe tartozó kulturális intézmények tevékenységét értékelte legutóbbi ülésén Szatmárnémetiben a megyei tanács. Több felszólaló, köztük Visnyai Csaba tanácsos, nagykárolyi zenetanár azt kifogásolta, hogy a színház, illetve a filharmónia keveset tesznek azért, hogy saját bevételeikkel növeljék a fenntartásukhoz való hozzájárulást. Ilyen szempontból a Megyei Múzeum áll a legjobban, mely az elmúlt években a költségvetés 25 százalékára tornázta fel saját bevételét /A múzeum munkatársai részt vesznek a magyarországi autópályák nyomvonalainak régészeti feltárásaiban. Másrészt a múzeum sok kiállítást szervez és rendez, ami megint csak növeli a bevételt./ Visnyai Csaba szerint sem a színház, sem pedig a filharmónia nincs eléggé jelen a vidék művelődési életében. /Csak a múzeumot dicsérték! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./
2005. június 11.
Amióta a helyi TV egyenes adásban közvetíti Szatmárnémetiben a városi tanácsüléseket, Sike Lajos újságíró szerint megbomlott az összhang az RMDSZ frakcióban. Vannak, akik fittyet hánynak az ülést megelőző egyeztetéseknek, másképpen szavaznak. Legutóbb az egyik tanácsos bagatell-ügyben intézett interpellációt a polgármesterhez (aki a helyi RMDSZ elnöke). Újabban ezt már az ellenzék is megunta. /(Sike Lajos): Már az ellenzék is unja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./
2005. június 11.
Az utóbbi időben látványosan megszaporodtak Szatmárnémetiben a magyar feliratok. Főként a piacokon és azok közelében, üzletek és szolgáltatási egységek homlokzatán. De nem ritka az út fölött kihúzott magyar nyelvű reklám sem. Feltűnő, hogy elsősorban divatárukat reklámoznak, ezek olcsóbbak, mint Magyarországon. Costache, az egyik ruhabolt tulajdonosa leszögezte, szüksége van a magyarok pénzére is. /”Szükségem van a magyarok pénzére is”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./
2005. június 12.
Május 27. és 29. között újabb Háló-találkozóra került sor, ezúttal Szentjobbon. Ez volt a Háló harmadik partiumi találkozója. Számos katolikus közösség képviseltette magát. Érkeztek csoportok Nagyváradról, Temesvárról, Szatmárról, Nagykárolyból, Déváról, Aradról, illetve Nagyszalontáról. Összesen több mint másfélszázan vettek részt a találkozón. A rendezvény nyitó szentmiséjét Tempfli József váradi megyéspüspök celebrálta. /Nagy Karolina: Míg van hit, van Magyarország. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 12./
2005. június 15.
Idén először jelenik meg a maga teljességében az erdélyi művészeti élet Magyarország egyik legfontosabb nyári kulturális eseményén, a július 29–augusztus 7. között a Balaton-felvidéken zajló Művészetek Völgye Fesztiválon. Az erdélyi művészek bemutatkozását a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont segítségével biztosítják a szervezők: Kapolcson és a környékbeli falvakban Völgyvendég-Erdély, illetve Tündérkert – Erdély a Völgyben címmel szán kiemelt szerepet az erdélyi művészeti ágaknak a rendező Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet. Az erdélyi irodalmat a csíkszeredai Pallas Akadémia, a Hargita Kiadó és az Erdélyi Magyar Könyvklub népszerűsíti. A színházat a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház képviseli tíz napon át, több helyszínen mutatja be a Scapin furfangjai, A helység kalapácsa, Fagyöngyszüret, Gólyakalifa, Szerencsefi felnőtt- és gyerekelőadásokat. Sokrétű zenei kínálatot visz Kapolcsra a nagykárolyi Deák Endre és együttese, a Marosvásárhelyi Színiakadémia Zenekara, a kolozsvári Amaryllis reneszánsz-, és sepsiszentgyörgyi Codex régizene együttes. Csángó, magyar, moldvai, gyimesi, felcsíki népzenekincsből a sepsiszentgyörgyi Fabatka, világzenéből a Szatmári Északi Színház Mystic együttese nyújt ízelítőt. A képzőművészeti kiállítások központi magja Balla József, Ambrus Imre, Nagy Imre erdélyi reprezentatív tárlata lesz, eköré csoportosul három-négy fiatal képzőművész. /Gergely Edit: Összművészeti bemutatkozást szervez a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./
2005. június 17.
A Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) nem elvont szellemi műhely létrehozása a cél, hanem a magyar közösség képzése – jelentette ki Nagyváradon Tőkés László református püspök. Az intézmény középtávú tervei között szerepel egy új épület megépítése Nagyvárad Újváros nevű negyedében, az egyetemi épületek szomszédságában. A tervekhez a Sapientia Alapítvány kuratóriuma már megítélte a szükséges induló összegeket. Ősztől beindul az agrárképzés is, és Szatmárnémetiben szeretnék folytatni a terjeszkedést. „A félmillió partiumi magyart megilleti az önálló egyetem” – hangoztatta Tőkés László. Geréb Zsolt, a PKE rektora közölte, idén az egyetem is csatlakozik a Bolognai Folyamathoz, azaz itt is bevezetik a kétszintű képzést. A teológia, német és szociológia szakokon már az új, 3+2-es éves oktatási rendszerben indul a képzés. A felvételiről elmondta, a rendelkezésre álló helyek nyolcvan százaléka tandíjmentes, húsz százaléka pedig költségtérítéses lesz. /Balogh Levente: Új szakok idén, campus később. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./
2005. június 17.
A nagybányai Teleki Magyar Ház meghívására az elmúlt napokban erdélyi előadókörutat tett Gryllus Vilmos, az elsősorban kicsinyeknek szóló műsorai miatt annyira közkedvelt magyarországi előadóművész. Fellépett Szamosújváron is, a helybeli cserkészcsapat szervezésében, továbbá Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Zilahon és Szilágysomlyón is. /Erkedi Csaba: Gryllus Vilmos Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./
2005. június 20.
Mádl Ferenc leköszönő köztársasági elnök Szatmár megye vendége volt június 17-18-án. A vele együtt érkező Tőkés László püspökkel és Szatmárnémetiben Szabó István megyei tanácselnökkel, Riedl Rudolf alprefektussal, Ilyés Gyula polgármesterrel és a helyi közélet más vezetőivel találkozott. Arról beszéltek, hogyan lehetne a határ két oldalán lévő települések és a lakosság közti együttműködést, visszaállítani, amely valamikor ebben a régióban is jól működött, s amihez Románia EU-s tagságával újból jó esély adódik. Délelőtt Debrecenben ugyancsak e témakörben tartottak konferenciát, amelyen részt vett a két nagyváradi püspök, Tőkés László és Tempfli József is. A szatmári találkozó ennek a folytatása volt. A Láncos-templom a köztársasági elnök tiszteletére zsúfolásig megtelt. Sipos Mikilós esperes mellett ott ült Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyéspüspök, s a padsorokban pedig a város három magyar líceumának tanárai és diákjai voltak. Tőkés László püspök kifejtette, hogy új lendületet kell adni a Partium fejlődésének, s maximálisan kihasználni az EU-s csatlakozás nyújtotta előnyöket. Beszélt a Szatmárnémetiben kialakítandó Református Iskolaközpontról, melyben a Partiumi Egyetemnek is kihelyezett tagozatai lesznek. Mádl Ferenc kifejtette: „Örömmel jöttem ide, mert bízom abban, hogy ez is kifejezi lelki és szellemi összetartozásunkat. Remélem ez a látogatás is felhívja a figyelmet a Partiumra, s vele a határokon átívelő együttműködés fontosságára.” Mádl Ferenc ellátogatott a püspöki palotába, ahol Schönberger Jenő püspök fogadta, majd Kónya László tanár, főtanfelügyelő-helyettes kíséretében a közeli Szárazberekre ment, ahol megkoszorúzta Bocskai István két éve felállított szobrát. Innen látogatása következő állomáshelyére, Zilahra kocsizott kíséretével. /(Sike Lajos): Mádl Ferenc Szatmárnémeti vendége volt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./
2005. június 20.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, illetve a zilahi gyülekezetek által szervezett, a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával Zilahon kétnapos /június 18-19./ konferenciát tartottak, ezzel a nagy múltú partiumi terület felemelkedéséhez kívántak hozzájárulni. Meghívták Mádl Ferenc köztársasági elnököt. A Szilágyság – arccal Európa felé címet viselő egyházi, közéleti és tudományos konferencia célja: elindítani egy átfogó területfejlesztési stratégia kidolgozását. A rendezvény három szekcióülésen részletezte az egyházi élet és oktatás, a kultúra és történelem, illetve a gazdasági és vidékfejlesztési gondokat. Neves magyarországi előadók mellett szilágysági szakembereket is felkértek a helyzet értékelésére. Szabó István, Szilágy megye helyettes főtanfelügyelőjének adatai szerint tíz év alatt 19 százalékkal csökkent a magyar óvodába járók száma. Az elemi iskolások esetében a csökkenés még nagyobb, 28 százalékos. Nincs messze az az időszak, amikor a gyermekek létszámának csökkenése a líceumokban is érezteti majd hatását. Ugyanakkor tíz évvel ezelőtt 158 magyar gyermek járt román nyelvű óvodába, mára azonban létszámuk 324-re duzzadt. A tanácskozás második napján részt vett Mádl Ferenc is, aki a debreceni és a szatmérnémeti hasonló tárgykörű konferencia után érkezett Zilahra. Mádl elnök a vidék történelmi és kulturális jelentőségét hangsúlyozta. Ez a „hepehupás Szilágyság” határozta meg Ady Endre egész életművét, és ennek a tájnak köszönhetjük a Wesselényi család több nemzedékének tevékenységét. Látogatása a magyar közösség erőfeszítéseinek elismerése, amelyet anyanyelvének, nemzeti önazonosságtudatának, hagyományainak és kultúrájának megőrzéséért folytatott – mondotta. A szilágysági születésű Matolcsy György közgazdász vázolta a lehetséges erőforrásokat. Mádl Ferenc megkoszorúzta a város főterén álló Wesselényi-szobrot, majd meglátogatta a Wesselényi Kollégium egykori épületét, amelyben jelenleg a Silvania Gimnázium lakik, az intézményben két-két magyar tannyelvű párhuzamos osztály is működik. Mádl Zilahról hazafelé menet megállt Szilágysomlyón, és Érmihályfalván is, ahol a helyi vezetőség tagjaival találkozott. /Józsa László: Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök Zilahon. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./
2005. június 25.
Szatmár megye magyar iskoláiban, illetve tagozatain 172 szakképzett pedagógus, pontosabban 128 tanár 23 tanító és 21 óvónő hiányzik. Pályázatot írtak ki, de kevés a jelentkező, elsősorban a magyar, illetve a román nyelv és irodalom, de a matematikánál, biológiánál, földrajznál és történelemnél sem lesz nagy a verseny. Különösen lehangoló a magyartanárok hiánya, a meghirdetett 24 állásra mindössze heten jelentkeztek. A jobb megélhetés miatt többen év közben hagyják el a pályát. Nagy Gyula, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium /Szatmárnémeti/ országosan ismert magyar nyelv és irodalom tanára szerint az elmúlt években leértékelődött a magyar tanítása. A gyakran változó, az igazi értékeket mellőző elitista tanrend nem tudja vonzóvá tenni az irodalmat. /Sike Lajos: Nem vonzó a magyar nyelv és irodalom tanítása! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./
2005. június 25.
Új (megyei terjesztésű) magyar nyelvű hetilap indul Szatmárnémetiben. Június 24-én jelent meg a Szatmári Magyar Szó első száma, aznap bemutatták a helyi magyarság képviselőinek a szerkesztőséget. A szerkesztőség a Silcomprest magáncég székházában működik, ami jelzi, hogy Kft tulajdonosának és vezérigazgatójának, Szilágyi Ferencnek nem kis köze van a lap megjelentetéséhez. A szerkesztői gárda jórészt fiatalokból áll, többen az osztrák multimédiás cég által megvásárolt Szatmári Friss Újságtól jöttek át, mint például a két vezető szerkesztő, Benedek Ildikó és Princz Csaba. Főszerkesztője egyelőre nincs, de van tiszteletbeli főszerkesztője, aki nem más mint az egyik legtekintélyesebb szatmári magyar értelmiségi, nevesen dr. Bura László tanár, nyelvész, helytörténész, közíró, mintegy 30 könyv szerzője. A tulajdonosok ígérik, hogy szeptemberre és naponta kiadják. A másfél hónapja indult magyar rádió (City) után új magyar lapja is van Szatmár megyének. /(Sike Lajos): Hetilapként indult a Szatmári Magyar Hírlap. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./
2005. június 28.
Ballagtak a kolozsvári és a marosvásárhelyi színihallgatók. A Babes–Bolyai Tudományegyetem Színművészeti és Színháztudományi Karának végzős magyar hallgatói – négy fiú és három lány – búcsúzott tanáraitól, jelezte Salat Lehel, a végzősök évfolyamvezető tanára. Marosvásárhelyen a Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatának nyolc színésznövendéke egyelőre a vásárhelyi, a szatmárnémeti és a gyergyószentmiklósi színház felé orientálódhat, ezeknél az intézményeknél vannak üres helyek. Kovács Levente, a tagozat vezetője hangsúlyozta: a színművészetin nem évfolyamok végeznek, hanem színészek. /Antal Erika, Fülöp Noémi: Színházi piacmozgások. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./
2005. június 29.
Alig másfél hónapja indult, máris a közönség kedvence az önálló szatmári magyar rádió. Dancs Artúr, a Romániai Magyar Szó külső munkatársa, akit a Tarom-iroda éléről csábítottak el a City Rádióhoz, egészen fiatal csapattal tette igen hamar népszerűvé. Mondják, a Cityt hallgatják a határon túl is, egészen Mátészalkáig. Az egyik legnépszerűbb műsorvezető Bartos Erzsébet Magyarországra ment, de később hazajött, hiányzott a család. Nagyon szeretik a városban, szereti a munkáját. Egy öreg embert kiraktak a kórházból, és nem volt hova mennie. A City Rádió közbenjárására estére befogadták a Hans Lindner Alapítvány menhelyére. „Lám, jók az emberek, sokan mozdulnak, ha akár ismeretlen társuk is bajba kerül.” – mondja Bartos Erzsébet. /Sike Lajos: Akit durván hazaparancsolt a sors! Bartos Erzsike a szatmári City Rádió csapatában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./
2005. július 1.
Az Eukarisztia Éve jegyében egy vándorkiállítás járja ezekben a hetekben a szatmári római katolikus egyházmegyét. Ezt a szentmise-áldozathoz kapcsolódó régi tárgyakat, köztük kelyheket, tálcákat, gyertyatartókat és más művészien kivitelezett templomi eszközöket tartalmazó kis gyűjteményt. Ilyen értékeket legalább ötven-hatvan esztendeje nem mutattak be a nagy nyilvánosságnak Szatmárnémetiben. Schönberger Jenő püspök jelezte, hogy az egyházmegye művészi értékeit külön múzeumban fogják összegyűjteni. A diktatúra idején nem tudtak mindent elrabolni és megsemmisíteni. Így menekült meg Szatmárnémetiben, a Hildegárda-templom tornyába falazva a ferencesek szatmári könyvtára, felbecsülhetetlen értékű példányaival, a nagykárolyi plébánia könyvtára, sok-sok kegytárgy, festmény, egyházi címer és zászló. Ugyanúgy a püspöki palota befalazott kápolnája, legnagyobb ékességével, az erdődi várból jóval korábban áttelepített oltárral, amely előtt Petőfi Sándor esküdött hűséget Szendrey Júliának. Elkezdődött a művészeti értékek felmérése és nyilvántartásba vétele. Mindent elölről kellett kezdeni, mert a Securitate emberei még a nyilvántartási lapokat is elvitték vagy megsemmisítették. Három ismert szakember foglalkozik a számbavétellel és az előkerült műtárgyak legszükségesebb konzerválásával: Muhi Sándor grafikusművész, Puskás Éva restaurátor és Sulyok László konzervátor. /Sike Lajos: Egyházmegyei múzeum lesz Szatmárnémetiben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./
2005. július 1.
Szatmárnémetiben június 29-én nemzetközi tanügyi konferenciát szerveztek, mintegy száz pedagógus a szomszédos Szabolcs–Szatmár–Bereg megyéből jött, a megyei főtanfelügyelő, Viorel Buda pedig magyarul mondta el üdvözlő beszédét. A tanácskozás célja a határon átnyúló kapcsolatok erősítése és további bővítése volt. Pár nappal előbb Nyíregyházán rendeztek hasonló konferenciát. Megjelent Kötő József oktatásügyi államtitkár, aki rámutatott, a népességfogyás miatt szembe kell nézni azzal a veszéllyel, hogy meg tudják-e tartani nehezen kivívott és önállósított intézményeiket. Jelenleg négyféle magyar nyelven kiadott tankönyveket használ a kárpát-medencei magyarság. Egyik az eredeti anyaországi, a másik három: a román, szerb és szlovák nyelvű könyvek fordítása, mely nem mindig követi a magyar szaknyelvet. – Kónya László főtanfelügyelő-helyettes az iskolák önállósításának Szatmár megyei tapasztalatairól értekezett. Konczinger Tibor, a Hans Lindner Alapítvány igazgatója a civil szervezetek és az oktatás kapcsolatát taglalta. /Sike Lajos: Határon átívelő együttműködés az oktatásban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./
2005. július 5.
Toró T. Tibor parlamenti képviselő kapcsolatot tart fenn a Magyar Polgári Szövetséggel, de nem tagja annak. Sok barátja, régi harcostársa az MPSZ-ben találta meg a helyét, összekötőnek tartja velük a közösen vallott értékrendet. Közös problémájuk, hogy jelenleg egysíkú, féllábú a politikai képviselet. Toró T. Tibor egy olyan plurális, egységes politikai képviseletben gondolkodik, amelyben létezik a belső demokrácia. A Reform Tömörülés a pluralizmusért harcolt egy évtizeden át. Az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán azonban a sokszínű politikai képviselet koncepciója és képviselői látványos vereséget szenvedtek. A 2004-es választási évben azonban beszűkült a Reform Mozgalom mozgástere. A reformos csapat többsége Szász Jenő vezetésével az önálló indulás mellett döntött, a Magyar Polgári Szövetség színeiben. Az RMDSZ vezetése azonban adminisztratív eszközökkel – a régi posztkommunista hatalom hathatós támogatásával – ezt megakadályozta. Jelenleg az RMDSZ vezetése az erdélyi magyar–magyar politikai párbeszédet megoldottnak tekinti azáltal, hogy nemlétezőnek tekinti ellenzékét. Az RMDSZ-ben is azok kerültek felül, akik a román posztkommunista elittel leginkább szót tudtak érteni. /Román Győző: Többpólusú politikai képviselet kell. Beszélgetés Toró T. Tibor parlamenti képviselővel= Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 5./
2005. július 6.
Szatmárnémeti, Kolozsvár, Budapest – e városok voltak Panek Zoltán életének főbb állomásai. A néhány éve elhunyt írónak mégis egy kis avasi falu állított először emléktáblát. Panek Zoltán nagyon szerette Kőszegremetét, sokat járt a színmagyar református faluban, több nyarát itt töltötte. Erről írt az 1977-ben Pezsgő-díjjal (az év legjobb erdélyi magyar könyvének járó díjjal) kitüntetett, A földig már lépésben című, önéletrajzi vonatkozású regényében. Kőszegremetén a napokban emléktáblát állítottak Panek Zoltán tiszteletére. Az avatóünnepségre eljött lánya, Panek Kati színművésznő, s az író több barátja. /(Sike Lajos): Emléktábla Panek Zoltánnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./
2005. július 7.
A fasiszta Tiso-rendszer egyenruháiba bújt semmirekellők a legnagyobb magyar többségű felvidéki város, utcáin randalírozhattak, s magyarellenes jelszavakat üvöltözve jöhettek-mehettek közterületeken. ,,Mi vagyunk itthon, ti jövevények vagytok! Ez a mi hazánk, nem a bitang magyaroké!” – ordították. A rendőrség csak akkor avatkozott közbe, amikor félszáznyi magyar fiatal szembe mert szegülni a fasiszta tüntetőkkel. A forgatókönyv ismerős, a Kárpát-medencében, az utódállamok területén már sokszor kipróbálták: 1990-ben Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen, mostanság a délvidéki Újvidéken, Szabadkán, Temerinben, Zentán. Szlovákiában Meciar magyargyűlölete és Gasparovic államelnök elfogultsága meghozta a ,,gyümölcseit”. A Révkomáromban randalírozó szlovák fiatalok ugyanúgy kiabáltak, mint hónapokkal előbb a sepsiszentgyörgyi vendégdiákok: ,,Ne magyarosítsatok el minket!” A forgatókönyveket ugyanazon a boszorkánykonyhán főzik ki, amit úgy hívnak: ,,trianoni szindróma”. Ezért volt, hogy az összeverődött komáromi magyar fiatalok a ,,Vesszen Trianon!” jelszóval szegültek szembe az újfasisztákkal, de a verést és letartóztatást ők kapták – a ,,demokratikus” Szlovákia rendőrségétől. Nem is első esetben. Ahogyan Vajdaságban soha nem fogják el a magyarbántalmazások tetteseit, Szlovákiában sem néznek szembe a fiaik által elkövetett atrocitásokkal. Így megy ez a Kárpát-medencében, s ki tudná megmondani, mikor lesz vége?! – írta Magyari Lajos. Szlovákia és Magyarország egyaránt európai uniós tagországok, a megbékélésnek már régen végbe kellett volna mennie. A magyar külügy néma marad a Révkomáromban történtekkel kapcsolatban. /Magyari Lajos: Révkomárom és Sepsiszentgyörgy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./
2005. július 8.
A napokban kibocsátott 63-as számú sürgősségi kormányrendeletről és annak hatásairól tartott sajtóértekezletet Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere. A rendelet keményen korlátozza a helyi közigazgatás kiadásait, s megtiltja, hogy bármilyen indokkal bővítsék az ott dolgozó személyzet létszámát. Szatmárnémetiben a helyi közigazgatás posztjait eddig csak 60 százalékban töltötték be. A tiltás, az önkormányzatok dolgaiba való központi beavatkozás akkor következett be, amikor Szatmárnémeti a lendületesebb fejlődés pályájára állt. Rövidesen megkezdik a fontosabb útvonalak korszerűsítését, ehhez a több tízmilliós eurós munkálathoz a hivatalnak csak egy szakmérnöke van. Létrehozták az egységes személyi nyilvántartás intézményét (az anyakönyvtől az útlevélig mindent egy helyen lehet intézni), melynek székházát most rendezik be. Megalakul a városi (polgári) rendőrség, melynek személyi állományát fel kell tölteni. A rendelet azonban mindezt megtiltja. Ilyés Gyula (aki az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának elnöke is) elmondta, hogy a jövő héten e témakörben tanácskozást tartanak Kolozsváron. /Sike Lajos: Kormány kontra önkormányzat? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./
2005. július 13.
A Szatmárnémetiben megjelenő Gazeta de Nord-Vest román lap azzal vádolta Szabó Istvánt, a megyei tanács elnökét, hogy magyar cégeknek akarja odaügyeskedni a vidéki települések gázbevezetési munkálatait. A volt szocialista prefektus lapját nem zavarja, hogy például a szatmári ipari park munkálatait egy török cég, a luna-forrási EU-s pályázaton nyert sípálya kivitelezését egy görög cég végzi. /(Sike Lajos): Megint riogatnak a magyarokkal! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./
2005. július 13.
Gyulai Istvánt legalább a fél Szatmárnémeti ismeri, de azon túl is, nagyon sok rendezvényen tárogatózott az elmúlt években. Az elmúlt napokban részt vett a Tárogatós Világtalálkozón, amelyet, a vajai Vay Ádám kastélymúzeumban tartottak. Ez volt a harmadik világtalálkozó, az előzőket is itt tartották. Száznál többen jelentek meg Vaján, köztük Gyulai István, akit a főrendező, Nagy Csaba nyíregyházi zenetanár és tárogatóművész hívott meg személyesen. A társaság fele tárogatós volt, fele pedig zenetanár, zeneszakértő a világ legkülönbözőbb tájairól. Néhány előadás címe jelzi ezt. Gere Attila: Tárogatózene az Alföldön és a Gyímesekben, Georg Reiss (Norvégia): Egy norvég művész dallamvilága tárogatón, Ioan Scaunas: Tárogató hangversenyek az USA-ban, dr. J. Robert Moore: Egy magyar hangszer sikere Amerikában. A tárogató virágkorát a kuruc-korban élte, amikor valósággal nemzeti hangszerünk lett. Gyulai István nem végzett zeneiskolát vagy konzervatóriumot, családi örökségként kapta a zenét. Az öreg mesterek nem felejtették el a tárogató készítését, s vannak hangszergyártó dinasztiák. /Sike Lajos: Világtalálkozót tartottak a tárogatósok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./
2005. július 21.
Július 20-án Kolozsváron, a Bánffy-palotában megnyílt Podolyák Vilmos festészeti kiállítása. A Szatmárnémetiben alkotó művész a nagybányai iskola szellemében vált kiváló tájkép és természetábrázolóvá. Podolyák Vilmos olajfestményei sok műgyűjtő féltett kincsei, ő maga sokszor állított ki Magyarországon, Ausztriában, Németországban stb. /Ö. I. B.: Nagybányai színek a Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./
2005. július 28.
Szatmárnémetiben a városi tanács egyik tavaszi ülésén Simon József, az RMDSZ önkormányzati képviselője határozatjavaslatot terjesztett be, mely kötelezi a városházához tartozó közhivatalokat és közszolgáltatási egységeket, hogy kétnyelvű táblákat tegyenek ki, és kétnyelvűek legyenek a közönségtájékoztató hirdetmények is, úgy szóban, mint írásban. A javaslatot egyöntetű szavazattal elfogadták. Simon József elmondta, a kivitelezés is elkezdődött, ha még nem is mindenütt. Az Apaserv szolgáltató vállalat megrendelt négy magyar nyelvű táblát. A Szatmár megyei tanács RMDSZ-frakciójának kezdeményezni kellene, hogy kétnyelvű tábla legyen a megyei múzeumnál és a megyei könyvtárnál is. /(Sike Lajos): Már készülnek a magyar nyelvű táblák! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./
2005. augusztus 4.
Mezőpetriben falu első ízben házigazdája a Szatmári Kézműves- és Néptánctábornak. A szatmárnémeti Madisz kilencedik alkalommal szervezte meg a tábort, amelynek éveken keresztül a hadadi kastély adott otthont, tavaly pedig Sárközön kapott helyet. Minden nap más-más kézműves-foglalkozáson vesznek részt a fiatalok. Jankó Szép István főszervező elmondta: Szatmárnémetiben kevesen érdeklődnek a néptánc iránt, talán ezért érkezik kevés felnőtt a táborba. /Konglovits Éva: Verbunkosok, batikosok tábora Mezőpetriben. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./
2005. augusztus 4.
Mezőpetri tipikus sváb falu a Nagyvárad–Szatmárnémeti országút mentén. Lakói sváb származásúak, de magyar nyelven beszélnek. A vidék egyik legrégibb települése, amely a törökvész, a kuruc–labanc háborúk alatt szinte teljesen elnéptelenedett. Károlyi Sándor gróf 1738-tól kezdődően népesítette be Württemberg környékéről származó telepesekkel. Mezőpetriben emlékoszlopot állítottak az utódok a község jeles szülötte, dr. Vonház István nyelvész (1881–1945) tiszteletére. A pécsi egyetem professzora, a nemzetközileg elismert svábkutató több évtizedes kutatás nyomán írta meg az ősök Württembergből Szatmárba telepedésének történetét. Legutóbb Augsburgban, a nyelvjáráskutatók konferenciáján Szabó József ismertette a német–magyar nyelvi kölcsönhatás néhány kérdését a Nagykároly környéki Csanálos, Mezőfény és Mezőpetri nyelvjárásában. Bura László, Szatmárnémeti tudós tanára pedig egy Bécsben megtartott élőnyelvi konferencián értekezett „a sváb alapnyelvi réteg hatásáról Mezőpetri tájnyelvére”. Ugyanő névtani kutatásokat is végzett, s önálló kötetben jelentette meg Mezőpetri ragadványneveit. – Az ulmi székhelyű Dunai Svábok Központi Múzeuma vándortárlatot szervezett Háztörténetek. Német sorsok a Duna mentén címmel. A kiállításon négy ország tizenkét lakóházának példáján mutatják be a 18–19. században szétszóródott svábok történelmét, kultúráját és életkörülményeit. – Mezőpetriben óvoda és négyosztályos iskola működik német nyelven. A tanulók nem otthon sajátították, sajátítják el a német nyelvet, hiszen otthon magyarul beszéltek. Mezőpetribe hazalátogatnak a németországi rokonok. Több mint ezer van belőlük. A hetvenes-nyolcvanas években, de még a kilencvenes évek elején is zajlott a kivándorlás. Mára 1600 lélek körül stabilizálódott Mezőpetri lakosságának száma. /Szilágyi Aladár: A Bodeni-tó mellől a Kraszna mellékére cseréltek hazát. Sváb természetű magyarok között (2.). = Erdélyi Riport (Nagyvárad), aug. 4./
2005. augusztus 29.
Városnapok voltak egy időben Nagykárolyban és Szatmárnémetiben. Több helyszínen zajlottak a hétvégén a városnapi rendezvények Nagykárolyban, Székelyföldről érkezett kézművesek kínálták portékáikat. A városünnepre – amelynek díszmeghívottja idén Veress János magyar pénzügyminiszter volt – a helybeliek mellett nagyon sokan ellátogattak a környékbeli településekről is. A rendezvénnyel egy időben zajlott egyébként a szatmárnémeti Partiumi Magyar Napok is, amelyen a komolyzene kapott nagyobb hangsúlyt: operettgálát tartottak, valamint emlékkoncertet és -kiállítást rendeztek a Partium szülötte, Ruha István hegedűművész tiszteletére. A Mesterségek utcájában a régióban még létező kézműves-mesterségeket mutatták be. /Konglovits Éva: Gyermekutca családoknak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./
2005. szeptember 10.
Zsombolyán megkezdte munkálatait a XI. Honismereti Konferencia. A szervező egyesület, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság nevében Dukrét Géza elnök nyitotta meg a rendezvényt. A konferencia ünnepélyes megnyitóján osztották ki a Fényes Elek-díjakat, amellyel olyan tagokat jutalmaznak, akik műemlékvédelemben, honismereti nevelésben példamutató munkát végeztek. Idén Kupán Árpád (Nagyvárad), Ujj János (Arad) és Kordics Imre (Nagyvárad) helytörténeti kutatásaival érdemelte ki a kitüntetést. Első alkalommal történt, hogy egyesületen kívüli tagot is jutalmaztak Fényes Elek-díjjal: Balázsi József érsemlyéni polgármestert, a műemlék-állítás és honismereti nevelés terén szerzett érdemeiért. Továbbá díszoklevéllel jutalmazták Halász Pétert, a magyarországi Honismereti Szövetség elnökét, és a területi egyesületvezetőket. Két napon át több mint 20 kutató – Szatmárnémetitől Zsombolyáig – számol be helytörténeti kutatásainak eredményeiről, és öt, idén megjelent könyvet mutatnak be a hallgatóságnak. /(Sz. I.): Zajlik a honismereti tanácskozás. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 10./
