Szatmárnémeti régen a kézművességéről, az iparosairól volt híres. Vajda Zoltán egykor az egyik ipari iskolában tanított, ő emlékezett a szakoktatás múltjára. A második világháború után újraindították az inasiskolát. Összegyűjtötték az árva gyerekeket, a szegény sorsú és cselédgyerekeket szakmai kiképzésre. Nem volt sem műhely, sem szerszám, még tanterem sem. Felsőbb utasításra kényszerítették a még meglévő kisiparosokat, hogy adják be a gépeket és szerszámaikat önként az iskolának. Bővült az osztályok száma. Az iskolát maguk építették fel. Az iskolának nagy énekkara volt, színjátszók is voltak. A szakmai vetélkedőkön részt vevő tanulók minden évben jó eredményt értek el. Az eredmények ellenére néhány mestert visszaminősítettek, annak ellenére, hogy megvolt a megfelelő végzettségük. A tanulók közül sok kitűnő szakember lett. /Vajda Zoltán volt ipari iskolai oktatómester: Szakoktatás Szatmárnémetiben, évtizedekkel ezelőtt hívei. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 25./
2007. január 26.
Január 26-án Szatmárnémetiben, az Evangélikus Imaházban emlékeznek a szatmári nagy költőre, Gellért Sándorra, aki ezen a napon tizenkilenc évvel ezelőtt Mikolában halt meg. Nagyszabású eposzban írta meg a magyarok doni tragédiáját. Verseket, prózai írásokat, útijegyzeteket és műfordításokat publikált. Versei csak élete végén jelentek meg először válogatásban, A magány szikláján címmel. A megemlékezésen részt vesz, Gellért Sándor fia, Gellért Gyula érmelléki református esperes is. /Ezen a napon halt meg Gellért Sándor. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 26./
2007. január 26.
Január 25-én Szatmárnémetiben, a Németi Református Egyházközség gyülekezeti termében a panyolai Citerazenekar lépett fel, ezt követően pedig Méhes Kati, a Harag György Társulat színművésze adott elő tréfás népi elbeszélésekből összeállított műsort. /Citerások. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 26./
2007. január 27.
Tavaly Erdélyben 168 magyar könyvet kiadó intézmény volt, mögöttük azonban alig 11 magyar könyvesbolt sorakozik fel Erdélyben. Olyan városokban nincsenek jelen, mint Szatmárnémeti, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Brassó, Nagyvárad, állapította meg a könyv- és újságbarát, mecénás Koós Ferenc. Szerinte a könyvesboltok tönkretétele tudatosan történt Magyarországról, amikor megjelent az Erdélyi Magyar Könyvklub, amelyet az anyaországiak óriási összeggel finanszíroztak csak azért, hogy az behozza magas áron a gyenge minőségű könyveket, és a könyvesboltokban található áraknál 10–15%-kal olcsóbban árusítsa az erdélyi kiadók termékeit. Mindettől függetlenül Erdélyben az utóbbi évekig jó minőségű könyvkiadás létezett, amely viszont lefelé tartó tendenciát mutat. Jelenleg szűkül az erdélyi magyar könyv- és sajtókiadás. /Ördög I. Béla: Merről merre, huszonegyedik századi média? Beszélgetés a javíthatatlan könyvbarát Koós Ferenccel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./
2007. január 29.
Szatmárnémetiben 16. alkalommal rendezték meg Hajnal akar lenni Kárpát-medencei népdaléneklési versenyt január 27-28-án. Csak bánhatjuk, hogy sok jó énekes kimaradt – nyilatkozta Gutmann Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, a zsűri tagja. A zsűri elnöke, Birinyi József népzenekutató nyolc népdalénekesnek adta át az Arany Páva Díjat. Az első díjat András Orsolya csíkszeredai diáklány kapta. /Sike Lajos: Csíki a Hajnal pacsirtája. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./
2007. január 29.
Január 27-én s Kolozsváron hatalmas gyereksereg ünnepelte a Napsugár gyermeklap ötvenéves születésnapját. A Napsugár 18 megye ötszáznál több településére jut el, húszezer példányban. Az előző napon 18 megye sok száz iskolájának udvarán gyűltek össze az 1–4 osztályos gyerekek és tanítóik. Zsigmond Emese, a lap jelenlegi főszerkesztője elmondta: szatmárnémeti tanítónők kezdeményezésére öt vándorbotot és emlékkönyveket indítottak útra Erdély-szerte. Kolozsváron az ünnepségen Zsigmond Emese emléklapot adott át a volt munkatársaknak – íróknak, költőknek, grafikusoknak – is. Cseh Áron édesapja, néhai Cseh Gusztáv grafikusművész helyett vehette át a többévtizedes Napsugár-tevékenységért járó dokumentumot. Jelen volt Bajor Andor és Bálint Tibor özvegye is. Murádin Jenő művészettörténész, hajdani főszerkesztő beszámolója után Zsigmond Emese részleteket olvasott fel Veress Zoltán, Méhes György, Kovács András Ferenc, Tar Károly leveleiből. Kolozsváron a Magyar Operában tartott műsor sikeres volt. /Köllő Katalin, Nagy-Hintós Diana: „Három véka jókívánság: áldjon meg az ég!” Születésnapi mulatság az ötvenéves Napsugár tiszteletére. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./
2007. február 5.
Románia európai uniós csatlakozása után egyre kevesebb külföldi segélyszállítmány érkezik az országba. Az új helyzethez a szatmárnémeti Caritas szervezetnek is alkalmazkodnia kell. „Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az önfenntartásra” – mondta Fazekas Csilla sajtóreferens. Ezt pályázatokból, adományokból valósítanák meg. A szatmárnémeti Caritas 2006-ban 1600 családnak és 1665 idős személynek segített, illetve összesen 27 programot bonyolított le. /Gödri Alpár Béla: Önfenntartóvá kell válnia a Caritasnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 5./
2007. február 5.
Február 3-án tartották a Mesemondó vetélkedő Szatmár megyei szakaszát Szatmárnémetiben. A versenyre benevezett 23, egyenként négyfős csapat mindegyike megjelent. Idén először holtverseny volt két csapat között, ők márciusban a nagyváradi országos döntőn fognak bizonyítani – tájékoztatott Román Melinda tanítónő, a verseny főszervezője. /(Szappanos): Holtverseny a Mesemondó vetélkedő. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 5./
2007. február 6.
Jót tett a Hajnal akar lenni Kárpát-medencei népdalvetélkedőnek, hogy a korábbi 16-ról, 12 évre szállították le a benevezési korhatárt, mert ez jobban motiválta a fiatalokat, akik igen szép számmal jöttek el Szatmárnémetibe, állapította meg Gutmann Mihály a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke. A vetélkedőn szerzett kedvező tapasztalatok azt mutatják, hogy legtöbb helyen jó, sőt kiváló a népzene oktatása. /Sike Lajos: Az EU esete a népdallal. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./
2007. február 9.
Megtiszteltetés számára, hogy az RMDSZ szatmárnémeti szervezete kongresszusi küldötté választotta, mondta Muzsnay Árpád. Fontos, hogy azok a vidékek, ahol magyarok, laknak, minél nagyobb mértékben ki tudják használni az uniós lehetőségeket. Muzsnay a fiatalítás szükségességét említette az RMDSZ-ben, mert a rendszerváltozás óta felnőtt egy új nemzedék. /V. I. : A változó körülmények új megközelítést igényelnek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 9./
2007. február 12.
Sólyom László köztársasági elnök február 11-én hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezett. A magyar államfő – Terényi János magyar nagykövet bukaresti rezidenciáján – romániai ‘56-osokkal találkozott, és magyar állami kitüntetéseket adott át. A magyar delegáció tagja Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter is, ami azt jelzi, hogy a megbeszéléseken kiemelt helyet kapnak a környezetvédelmi kérdések, köztük a vitatott verespataki aranybánya-beruházás is. Hivatalosan legutóbb 2002 októberében utazott magyar államelnök Romániába. Akkor Mádl Ferenc Ion Iliescu meghívására látogatott Bukarestbe, Suceavába, Marosvásárhelyre, Szatmárnémetibe és Nagyváradra. Ion Iliescu egy évvel később, 2003 szeptemberében viszonozta a látogatást. A volt román elnök akkor Budapesten, Gyulán és Kétegyházán járt. Azóta a magyar és a román államelnök mindössze kétszer találkozott. 2004 májusában Ion Iliescu volt a vendéglátója Mamaiában a 16 közép-európai ország államfője csúcstalálkozójának. /Sólyom László magyar államfő. Romániába érkezett. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./
2007. február 12.
Középkori egyházi építészet Erdélyben címmel ötödik alkalommal rendezett tudományos konferenciát a hét végén Szatmárnémetiben a Szatmár Megyei Múzeum és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeum igazgatósága. Dr. Németh Péter, a nyíregyházai múzeum igazgatója, a konferenciasorozat elindítója elmondta: abból a felismerésből kezdeményezte a közös találkozókat, hogy a rendszerváltás előtt az egyházi építészet mindkét országban tabu volt, s nagyon sok tennivaló halmozódott fel, különösen Erdélyben, ahol becses műemléktemplomok és más épületek mentek tönkre. /Sike Lajos: Középkori építész-Erdély. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./
2007. február 15.
Tavaly megtartották a Magyar Kultúra Hete Szatmárnémetiben elnevezésű közművelődési rendezvénysorozatot. A megnyitón képviseltette magát két civil szervezet: az Ady Endre Társaság és a Szent-Györgyi Albert Társaság. Idén január 19–28-a között került sor a Magyar Kultúra Hete második megrendezésére. A tavalyinál többen álltak az ügy mellé: Ady Endre Társaság, Art Caffé kávéház, LiterArt, Szent–Györgyi Albert Társaság, Németi Református Egyházközség, Szatmárnémeti Evangélikus Lutheránus Egyházközség, Szatmárnémeti Szent Miklós Görög Katolikus Egyházközség és a Szatmárnémeti Szentlélek plébánia. Hosszú lenne a tíznapos rendezvény tizenöt előadásának a felsorolása. Ki kell emelni a Kodály Zoltán-emlékestet, amelyet az Ady Endre Társaság kérésére állítottak össze a debreceni Csokonai Színház művészei. Szép élmény volt a nagykárolyi Régizene Együttes reneszánsz estje. /Csirák Csaba: Figyeljünk oda értékeinkre és adjuk tovább őket. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 15./
2007. február 23.
A nagyváradi Szigligeti Ede Társulat tavalyi előadása után február 23-án a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata mutatja be az Indul a bakterházat. Rideg Sándor regényét Tímár Péter dolgozta át, a szatmári előadás szövegét a rendező, Árkosi Árpád is jegyzi. „A tavalyi évadban, Debrecenben már színre vittem ezt a művet. Először fordul elő velem, hogy ugyanazzal a darabbal két egymást követő évadban is foglalkozom” – mondta el Árkosi Árpád rendező, a debreceni Csokonai Színház munkatársa. /Gödri Alpár Béla: A szürreálisabb megoldás. = Krónika (Kolozsvár), 2006. nov. 15./
2007. február 28.
A Romániai Magyar Dalosszövetség 2006. november 18-án tartotta évi beszámoló gyűlését Kolozsváron. A kórusok, fúvószenekarok több mint száz képviselője volt jelen Szatmártól Sepsiszentgyörgyig. Az évi beszámolót Tóth Guttman Emese elnöknő olvasta fel. 2006-ban Bartók Béla születésének 125. évfordulója tiszteletére a Dalosszövetség a Bartók-év jegyében szervezte tevékenységét. Ebben a szellemben szerveztek Nagyszebenben, Besztercén, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Nagyenyeden, Tordaszentlászlón a kórustalálkozókat. Ebben az évadban (2005. november – 2006. november) 32 kórustalálkozót tartottak az énekkarok, többnek volt nemzetközi jellege. Gyimesbükkön 2006 áprilisában, a római katolikus templom felszentelésének 30. évfordulóján tartott ünnepséget, ahol 18 énekkar magyar és latin nyelvű kórusműveket énekelt. Májusban Sepsibodokon a XIII. Cantate egyházi zenekar találkozót rendezték a református műemléktemplomban. Májusban a Kolozsvár-monostori református templom énekkara Zsoltáros Énekkari Találkozót szervezett. Júniusban a XVII. Szent László-napi kórustalálkozón vehettek részt az énekkarok Tordaszentlászlón. Júliusban a Kolozs megyei Kisbácsban gyűltek össze a református templom avatásának évfordulóján. Szilágybagoson a negyedik találkozót tartották meg a református templomban. Lehetne sorolni még a települések neveit: Aranyosgyéres, Aranyosegerbegy, Méra, Máramarossziget… /Guttman Mihály: /Guttman Mihály: A Romániai Magyar Dalosszövetség évi közgyűlése. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. február/
2007. március 2.
A romániai magyarság érdekképviseletének olyan kongresszusát volna jó megtartani, amelyen politikai árnyalatoktól és meggyőződésektől függetlenül összegyűl az erdélyi magyarság vezetőinek színe-java. Markó Béla, Tőkés László egyaránt – egyszóval: mindenki. 2003 februárjában Szatmárnémetiben az RMDSZ kongresszusa elsöprő többséggel szavazott az összefogás ellen azáltal, hogy törölte az alapszabályzatából a tiszteletbeli elnöki tisztségről rendelkező részt. Emiatt fogalmazódott meg tételesen a szatmárnémeti Láncos-templomban a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületnek az RMDSZ kongresszusával párhuzamosan zajló közgyűlésén az egyéb politikai alternatívák lehetősége. A Szatmárnémeti óta eltelt négy év alatt az egység, összefogás helyett a széthúzásnak, a marakodásnak és a civakodásnak lehetünk a szemtanúi, írta a lap munkatársa, Papp Annamária. Románia európai integrációja új helyzetet teremtett a romániai magyarság életében, az RMDSZ programját igazítani kell a megváltozott helyzethez. /Papp Annamária: Nyitás vagy bezárkózás? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./
2007. március 2.
Míg Szatmárnémetiben még az erdélyi magyarság egyetlen politikai szervezete próbálta számba venni teendőit, ma Aradon – jóllehet a legnagyobb befolyással rendelkező, de mégiscsak – az egyik tábor gyülekezik. A tábornak ráadásul a másik táborral való választási mérkőzésre kell készülnie. Ezért az aradi tanácskozásnak vívmánykongresszusnak, kampánykongresszusnak kell lennie. A kampányszempontokat szolgálja a helyszínválasztás is. Az RMDSZ az elmúlt három évben az aradi Szabadság-szoborcsoport nőalakjával, Hungáriával hirdette magát. /Gazda Árpád: A szobor árnyéka. = Krónika (Kolozsvár), márc. 2./
2007. március 2.
Az 1989. decemberi megalakulását követően az RMDSZ első vezető testülete az Ideiglenes Intéző Bizottság volt. Az Ideiglenes Intéző Bizottság elnöke Domokos Géza, tiszteletbeli elnöke Tőkés László, titkára pedig Verestóy Attila. Az RMDSZ első kongresszusát 1990. április 21–22-én tartották Nagyváradon. A kongresszus konklúziója az volt, hogy az RMDSZ-nek egységesen és önállóan kell fellépnie a romániai politikai környezetben. A kongresszuson már jelentkezett a polarizáltság. Ezt egyfelől Domokos Géza képviselte, akinek elnökké választását elsősorban a helyi és megyei szervezetek támogatták, másfelől Szőcs Géza, aki viszont elsősorban a MISZSZ radikálisabb tagjainak támogatását élvezte. Kompromisszumos megoldással Domokos Gézát az RMDSZ elnökévé, Szőcs Gézát pedig főtitkárává választották. A kettő között mintegy integráló szerepet töltött be a tiszteletbeli elnöknek megválasztott Tőkés László. A kongresszuson megválasztotta a 19 tagú elnökséget, az pedig az RMDSZ alelnökeit: Bodó Barna lett a politikai, Formanek Ferenc a szervezési, Béres András pedig a kulturális alelnök. Az RMDSZ II. kongresszusa: 1991. május 24–26.,Marosvásárhely. Szervezeti reformra tett kísérletet a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége által elkészített szabályzattervezet, amelyet azonban a kongresszusi küldöttek többsége elutasított. A kongresszuson megjelent a „mérsékelt-radikális” ellentét. Az RMDSZ radikálisabb küldöttei a romániai magyarság társnemzeti státusának programba foglalását szorgalmazták, a mérsékeltebb küldöttek egy kompromisszumra kész, kooperatív, Bukarestben elérendő eredményekre koncentráló politizálás mellett tették le a voksukat. Domokos Géza újra az RMDSZ elnöke lett. Szőcs Gézát a kongresszus nagy többséggel a politikai alelnöki tisztségbe emelte, Tőkés Lászlót pedig újból tiszteletbeli elnöknek választották. Az RMDSZ III. kongresszusa: 1993. január 15–17., Brassó. Az RMDSZ-en belül létrehozták a hatalmi ágak szétválasztásának megfelelő struktúrákat. A belső törvényhozó testület szerepét a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) töltötte be, az operatív vezetés feladata az Ügyvezető Elnökség (ÜE) hatáskörébe került, létrehozták a belső alkotmánybíróság szerepét betöltő Szabályzatfelügyelő Bizottságot. Markó Bélát választották elnöknek, Tőkés Lászlót ismét tiszteletbeli elnöknek. A kongresszus úgy határozott, hogy két éven belül meg kell szervezni a belső választásokat. A platformok nagyobb szerepet kaptak. Az RMDSZ IV. kongresszusa: 1995. május 26–28., Kolozsvár. Az alapszabályzatban történt módosítások – az Operatív Tanács hatáskörének növelése, a Területi Képviselők Tanácsa (TEKT) létrehozása, a szövetségi elnök hatáskörének bővítése – az RMDSZ-en belüli belső pluralizmus rovására, a pártosodás irányába tett lépés első jelei voltak. Az előző kongresszuson előírt szervezeti tisztújítást nem szervezték meg. Három személy jelöltette magát a szövetségi elnöki tisztségre: Markó Béla, Borbély Imre és Kónya Hamar Sándor. Az előbbit 226 szavazattal újból elnöknek választották, míg ellenfelei 51, illetve 57 szavazatot szereztek. Tőkés Lászlót a kongresszus negyedszer is megerősítette tiszteletbeli elnöki tisztségében. Az RMDSZ V., rendkívüli kongresszusa: 1997. október 3–4., Marosvásárhely. A kongresszuson megfogalmazták az RMDSZ kormánykoalíciós cselekvési prioritásait. A dokumentum elfogadására megkésve került sor, figyelembe véve, hogy az RMDSZ gyakorlatilag már egy éve a kormánykoalíció tagja volt. Az RMDSZ VI. kongresszusa: 1999. május 15–16., Csíkszereda. Az RMDSZ belső ellenzéke kísérletet tett több változtatás elfogadtatására. Ezek elsősorban az RMDSZ Erdély-centrikus politizálásának kialakítását célozták, valamint a több éve húzódó tisztújítás kérdését rendezték volna. A javaslatok közül néhány bekerült a programba is: az Erdély-központúság és az erdélyi regionális érdekek hangsúlyozása. A tisztújításra azonban nem került sor. A kongresszuson a tisztségben levő elnököt, Markó Bélát újraválasztották a küldöttek 274 szavazatával, míg ellenjelöltje, Kincses Előd 157 szavazatot szerzett. Az RMDSZ VII. kongresszusa: 2003. január 31–február 2., Szatmárnémeti. A belső ellentétek és a már tíz éve elhalasztott belső választások töréshez vezettek. Gyakorlatilag ezen a kongresszuson indult el a belső ellenzék kiválásának folyamata, ami mára több, az RMDSZ-en kívüli politikai szervezet – MPSZ, SZNT, EMNT – létrejöttét eredményezte. A kongresszuson megszüntették a tiszteletbeli elnöki tisztséget, a TEKT mellett pedig létrejött a Platformok Konzultatív Tanácsa. Határozat született a belső választásoknak májusig történő megtartásáról, bővült az Operatív Tanács létszáma. Újraválasztották a szövetségi elnököt, Markó Bélát. /Márton János politológus: Kongresszustörténelem. RMDSZ-kongresszus. = Krónika (Kolozsvár), márc. 2./
2007. március 2.
Első alkalommal szervezték meg az Erdélyi Kárpát-Egyesület fotókiállítását a Kolozsvári Magyar Opera előcsarnokában. Kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, szecselevárosi, révi, nagyváradi és gyergyói természetképeket tekinthettek meg az érdeklődők. A tervek szerint a tárlatot kétévente fogják megszervezni. Az EKE tárlat képeit megtekinthették már Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen és Torockószentgyörgyön is, nemsokára a nagyváradiak, a szatmáriak és a nagybányaiak is láthatják a felvételeket. /D. I. : EKE tárlat a Magyar Operában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./
2007. március 2.
2006 utóján Egerben jelent meg Gál Elemér Héthavas című történelmi regénye. Írója Csíkszék, Zsögöd szülötte, tanári évtizedeit Szatmárnémetiben töltötte, 1994-et követően pedig Egerben telepedett le, székely voltát mindenkor büszkén vállalta. Jelenleg le akarnak beszélni történelmi múltunkról, mások akarják megmondani nekünk, kik vagyunk, ki akarják törölni tudatunkból nemzeti sajátosságainkat. Ezzel szembeszállni kötelessége minden nemzethez tartozó embernek, vallja Gál Elemér. Ami kicsinyben a székelységgel történik, az nagyban is bekövetkezhet Magyarországon a magyarsággal is. A magyar nemzet – a székelységgel együtt – már átélt jó néhány vészes korszakot. Vesztett csaták, háborúk után, bár nagy véráldozattal, de mindig bekövetkezett az újjászületés. Ez késztette őt történelmi regényírásra. A rabonbánokról a Csíki Székely Krónikában volt szó, amelyet 1796-ban szerkesztettek. Szádeczky Lajos történész szerint hamisítvány. Azonban Szabó Károly történész 1854-ben a Krónika hitelességét védelmébe vette, kiállt mellette Balássy Ferenc is. Napjainkban Szőcs István író tárja fel a Krónika hitelességére utaló bizonyítékait. /Máriás József: Ahol a kövek is beszélnek. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 2./
2007. március 3.
Az aradi RMDSZ-kiértékelésben nem lehet elvonatkoztatni a legutóbb, Szatmárnémetiben szervezett kongresszustól, hiszen ekkor olyan horderejű döntés született, amely máig is kihatott az erdélyi magyar politikai erőviszonyokra. A tiszteletbeli elnöki tisztség megszüntetésével az RMDSZ mellékvágányra szorította Tőkés László református püspököt. A terv azonban csak félig-meddig bizonyult sikeresnek az RMDSZ-vezetők szempontjából: azóta kényelmessé váltak a Szövetség testületeinek ülései, ugyanakkor az azóta Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács élére választott Tőkés Lászlót nem sikerült politikailag semlegesíteni. Mi több az elmúlt négy évben Tőkés „egyedül a világ ellen”-szerű rokonszenves ellenzéki szerepben tetszeleghetett. A Tőkés nélküli RMDSZ az elmúlt négy év alatt gördülékenyebben, folytathatta útját, aminek Borbély Tamás újságíró szerint a romániai magyar közösség rengeteg hasznát látta. A PSD-vel kötött szövetség eredményesnek bizonyult, hiszen Adrian Nastase miniszterelnöksége alatt számos kisebbségi jogot sikerült kivívni. Hatalmas sikernek számított az aradi Szabadság-szobor visszaállítása, illetve a kétnyelvű településnév-táblák kifüggesztése. Az erdélyi megyék, beleértve a magyar közösségeket és egyházakat, rengeteg pénzt kaptak a központi költségvetésből. Az RMDSZ-nek tehát nincs miért szégyenkeznie. A szervezetnek két lényeges kihívással kellene szembenéznie. Az egyik a Tőkés-probléma kezelése. Az RMDSZ mindig akkor volt sikeres, amikor integrálásra, nem pedig kizárásra törekedett. A másik probléma: Markó Béla újabb mandátumot kap az aradi kongresszuson. Tizennégy éve tölti be az RMDSZ elnöki funkcióját, az emberek ezt megunták. „az unalom hatása alatt a választók rásütik a diktátor jelzőt”. Az újságíró szerint a szervezeten belüli középkorú és fiatal generáció reformkísérlete szánalmasan kevés eredményt produkált. Megoldást jelenthet, ha a kongresszus után az RMDSZ Markó helyett két-három fő „üzenethordozó” politikusra bízza azt a feladatot, amit az RMDSZ elnöke eddig egyedül próbált ellátni. /Borbély Tamás: Számvetés ideje. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
2007. március 5.
„A csatlakozási tárgyalások során a kormány igyekezett eltitkolni a romániai magyar kisebbség problémáit, többet beszéltek a drogokról és a cigánykérdésről, mint az erdélyi magyarok problémáiról” – bírálta Tőkés László püspök Szatmárnémetiben a Brüsszelben tevékenykedő erdélyi magyar politikusok munkáját. A szatmárnémeti egyházmegyei presbiteri konferencián a 44 egyházközségből mindössze 14 képviseltette magát. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke tartott ünnepi istentiszteletet, majd Sipos Miklós, a szatmári egyházmegye esperese sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a presbiteri szövetség rendezvényén ilyen alacsony létszámban jelentek meg az érintettek. Az esperes beszámolt arról, hogy a szatmári egyházmegyében – Szatmár megyében két egyházmegye működik – eddig 3300 aláírást sikerült összegyűjteni Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselői jelöltségének támogatására, tíz gyülekezettől viszont még egyetlen aláírást tartalmazó ív sem érkezett. „A politikum kihasználja az egyházat, elvárja, hogy engedelmes szavazópolgárok legyünk, de mi választópolgárok akarunk lenni! Eddig a politikusaink egyszerűen csak eldöntötték, ki képviseljen minket, most viszont magunk választhatjuk meg azt az embert, aki kiáll ügyünkért, akár az Európai Parlamentben is” – buzdította Tőkés László püspök támogatására az egybegyűlteket /Babos Krisztina: Megrótták a presbitereket. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./
2007. március 10.
A gépkocsivezetés elméleti tudnivalóit még románul tanuló, de januárban már magyarul vizsgázó szatmárnémeti vizsgázók ugyan nem értek el átmenő pontszámot, de az azóta bevezetett magyar nyelvű képzés eredményeképpen a februári vizsgán a magyarul tanulók 90 százaléka sikeresen vizsgázott, ezzel duplájára – 20-25-ről 50 százalékra – emelve az átjutási arányokat Szatmáron. A márciusi vizsgán már majdnem minden magyar átment, amivel az átlag 70 százalékra nőtt. /Anyanyelven sikeresebbek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./
2007. március 15.
Bonchidára, Válaszútra, majd Zsobokra utazott március 14-én Sólyom László magyar köztársasági elnök, este pedig a kolozsvári Magyar Operában tartott március 15-i ünnepség díszvendége volt. Az elnököt és feleségét felállva és tapssal fogadták a jelenlévők. Az operagála előtt Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Sólyom László ünnepi beszédet mondtak. Az 1848–1849-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve mindketten a nemzet egységére hívták fel a figyelmet. Sólyom László magyar állami kitüntetéseket adott át jeles erdélyi közéleti személyiségeknek. A köztársasági elnök Nagyváradon vesz részt a március 15-i ünnepségeken, majd innen utazik tovább Budapestre. A bonchidai Bánffy-kastélyban Szabó Bálint, a Transylvania Trust Alapítvány elnöke, üdvözölte az elnököt és feleségét. Szabó Bálint felhívta Sólyom László figyelmét: szükséges közös stratégiák kidolgozása a magyar tudományosságért, az épített örökség védelméért. Sólyom László elmondta: csak gratulálni tud a Transylvania Trust Alapítvány munkájához. Vallomása szerint bármikor szívesen visszajönne Bonchidára, megcsodálni az egykor „Erdély Versailleseként” számon tartott Bánffy-kastélyt. Válaszúton a szórványkollégiumot látogatta meg Sólyom László, majd megtekintette Kallós Zoltán néprajzkutató saját gyűjtésű néprajzi múzeumát is, ezután Zsobokra utazott, ahol a gyermekotthont látogatta meg. A kolozsvári Magyar Operában Markó Béla mondott beszédet leszögezte: 1848 szabadságharca után a nemzetállam eszméje legyőzte a nemzeteket, most pedig a nemzeteknek kell legyőzniük a nemzetállamot. Az Európai Unióban „végre együtt lesz, együtt lehet magyar a magyarral” – mondta. Markó az egységet hangsúlyozta: „Csak egymásnak ne ugorjunk!” Sólyom László beszédében hangsúlyozva: Magyarország nem fordított hátat a környező országokban élő magyar közösségeknek, hozzáfűzve, hogy az egyesülő Európában rohamosan nő a kisebbségvédelem joga. Elismerést nyert az is, hogy az anyaországnak joga van más államok kisebbségét képező nemzetrésze identitásának és kultúrájának támogatására, mondta az elnök. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségek kulturális autonómiája magától érthető minimum, a kisebbségi jogok pedig ott, ahol minden feltétel és igény megvan rá, a területi autonómia lehetőségét is magába foglalja. Hozzáfűzte: korábbi hivatalos látogatásán már tolmácsolta, hogy ez a magyar kormány álláspontja is. Sólyom László kijelentette: csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre, az új viszonyoknak megfelelő, az anyaországot és a többi nemzetrész jövőjét egységben látó nemzetstratégia kialakítása nem halogatható tovább. Sólyom László végül köszönetet mondott felesége és munkatársai nevében azért a szeretetteljes fogadtatásért, amelyben az erdélyiek részesítették. Ezek után a magyar államfő átadta a magyar állami kitüntetéseket, majd operagálával zárult az est. /Farkas Imola, Köllő Katalin: Európában a magyar nemzet megint egységes lehet. Sólyom László bármikor szívesen visszatér Erdélybe. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./ Díjazottak: Auch Sándor, a marosvásárhelyi izraelita hitközség elnöke – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Boér Ferenc, a kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Cs. Erdős Tibor képzőművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Gálfalvi György író – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Horváth Andor író – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Marius Tabacu, a Videopontes Stúdió vezetője – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Márkos Albert hegedűművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Öllerer Ágnes zenetanár – Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt; Szilágyi Júlia író – Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje. /Díjazottak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./
2007. március 15.
A szatmárnémeti múzeum centenáriuma alkalmából veretett ezüst emlékéremmel tüntette ki Bura László ismert pedagógust, főiskolai tanárt, nyelvészt, közírót, a harmincnál több helytörténeti, egyházi, pedagógiai, nyelvészeti és más témájú könyv szerzőjét 75. éves születésnapja alkalmából. A találkozón, amelyen Szabó István megyei tanácselnök és Riedl Rudolf alprefektus is jelen volt, Viorel Ciubota igazgató adta át a kitüntetést. /Ezüst Bura Lászlónak. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./
2007. március 16.
Közösen ápolná a jövőben szabadságharcos Bem apó emlékét a lengyelországi Tarnov és a Szatmár megyei Szamoskrassó. Kevesen tudják, hogy 2000-ben Szamoskrassón Bem-emlékmúzeumot hoztak létre. A múzeumot az 1848-as forradalom évfordulója alkalmából Tarnovról, Bem apó szülővárosából érkező vendégek látogattak meg azzal a céllal, hogy együttműködjenek a partiumi településsel. Megegyeztek abban, hogy december 8–9-én Bem-emlékünnepséget szerveznek Szatmárnémetiben és Szamoskrassón. Szamoskrassón ekkor ünnepelik a múzeum alapításának 7. évfordulóját. A későbbiekben időszakos kiállításokkal mutatkozna be a Tarnov Szatmár megyében. Bem tábornok, az 1848-as szabadságharc idején Erdélyt is bejárta. Bem tábornoknak 1998-ban állítottak emléktáblát Szamoskrassón, Lengyelország nagykövete jelenlétében. Az emlékszobát két évvel később nyitották meg, a forradalom helyi relikviáit és a Bem alakjához fűződő tárgyakat állították ki. A jelenleg látogatható kiállítás anyagának nagy része Tarnovból származik. /Gergely Gizella: Találkozások Bem apóval. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./
2007. március 16.
Veres István Tollhegy című könyvét mutatják be Szatmárnémetiben, mely az újságíró 2006-ban megjelent publicisztikáit tartalmazza. Az írások közül néhány cím: Ma is védenünk kell nyelvünket, Nem könnyű az RMDSZ-nek, Miért nem tudunk ünnepelni?, Korrupció fent és lent, Autonómia az autonómiában. A Tollhegy az első kötete annak a sorozatnak, amelyet a Szatmári Magyar Hírlap – melynek Veres István főszerkesztője – kíván megjelentetni a következőkben. Elsősorban olyan írásokról van szó, amelyek a magyar kultúrát, ezen belül is a szatmári értékeket, hagyományokat szolgálják, ápolják. /Sike Lajos: Tollhegyen a szűrünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./
2007. március 19.
A Versünnep vetélkedőt idén Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója tiszteletére hirdette meg a Versünnep Alapítvány Zenéről a magyar költészetben alcímmel. Az erdélyi elődöntőt a hét végén Marosvásárhelyen tartották. A Duna Televízió, a Katolikus Rádió és a Magyar Rádió társzervezésében létrejött rendezvényre mintegy harmincan jelentkeztek magyar költők műveivel. Kolti Helga színművész, a Versünnep Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, a Versünnep iránt nagy az érdeklődés. A marosvásárhelyi megmérettetésen valamennyi erdélyi színház képviseltette magát. A középdöntőt április 13–14-én tartják Balatonfüreden, a döntőt Szatmárnémetiben rendezik meg április 27-én. /Antal Erika: Versmondók versenye. = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./
2007. március 21.
A színházi „társulat kurvára le van robbanva. Színházi nemzet vagyunk, szeretünk komédiázni? Szeretünk. Lógó nép vagyunk, szeretünk fennakadni? Szeretünk. ” „Nyughatatlan nép ez. ” „A fene megette, ha van ötvenhatja, és van hozzá egy kaposvári színháza, ha van hozzá egy szatmárnémeti teátruma. Ha van kortársilag egy Háy Jánosa, ha van forradalmilag egy Tóth Ilonája” – írta Lokodi Imre, a lap munkatársa. Gyalázkodó sms-eket és e-mailek tucatjait kapta 56-os előadása kapcsán a kaposvári Csíky Gergely Színház, az „56 06/őrült lélek vert hadak” című produkció és az igazgató ellen egy budapesti jogászprofesszor személyiségi per indítását kezdeményezte. /A darabban ugyanis az 1956-os forradalom után kivégzett Tóth Ilona gyilkosként szerepel. / „Az író – ha jól értem – azért akasztani való, mert egy olyan hősnőhöz merészkedett nyúlni, aki jobboldalilag már rég le van nyúlva” – így a cikkíró. Szatmárnémetiben pedig tavaly felháborodtak, mert trágár szavak hangzottak el Háy János darabjában, a cikkíró szerint „világosan meg volt mondva, liberálisan trágár szavakból nem nevelünk kultúrnemzedéket. ” /Lokodi Imre: Volt már pestisjárvány. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./
2007. március 22.
A magyar kormány új nemzetpolitikai koncepciójáról, a II. Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódó, közösségépítést szolgáló normatív támogató és fejlesztési politikáról tanácskoztak március 22-én Bukarestben a magyar Miniszterelnöki Hivatal (MeH), az erdélyi önkormányzatok, gazdasági, oktatási intézmények és civil szervezetek képviselői. A romániai magyar nagykövetség által szervezett találkozón Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsadója előadásában rámutatott, az elmúlt tizenöt évben kialakult támogatáspolitikához, beteg intézményrendszerhez brutálisan kellett hozzányúlni, mivel az nem a hatékonyság elvein, hanem a személyes politikai kapcsolatokon alapult. Az új helyzet, az új szabályok új stratégiát igényeltek. A magyar kormány célja a felzárkózásban, a modernizációban segíteni a határon túli magyar közösségeket, a felzárkózás vagy a leszakadás a tét. Erre a célra a költségvetés az eddigi 2,5 milliárd forintot biztosítja, amelynek 40 százaléka a romániai magyar közösségekhez jut. Az új koncepció szerint a Szülőföld Alap pályázati lehetőséget biztosít az oktatás, a kultúra és a tudomány területén, emellett megmaradnak a normatív támogatások is, melyekbe beletartoznak az identitásmegőrző programok vagy a kedvezménytörvény lebonyolítása is. A rendszer új pillére az uniós forrásokon alapuló fejlesztéspolitika, amely magába foglalja a külhoni magyarok lehetőségekről való tájékoztatását, versenyképességüknek növelését vagy a források biztos megszerzésére való felkészítését. A 2007 – 2013 időszakban 383 milliárd eurós nagyságrendben lehet pályázni uniós projektek finanszírozására. Ehhez kapcsolódva Rajnai Gábor, a MeH előadója elmondta, a határok is új funkcióhoz jutottak: immár nem elválasztanak, hanem összekötnek, közös tervezési lehetőségeket, régiók összekapcsolását kínálják fel. Ezt vázolta Székely Edit is. Csutak István volt integrációs államtitkár szerint a Magyarországról eddig kapott pályázati pénzek nagy részét nem hatékonyan költötték el, sőt, több esetben a pályázatban foglalt céltól eltérő módon használták. Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere szerint, ha fejlesztési stratégiákról beszélünk, nem a gazdasági vonatkozásból kell kiindulni, hiszen „tizenhét év küzdelme nagyrészt arról szólt, hogy magyarul kell beszélni, a magyar kultúrát kell megtartani. Nekünk erről szól az életünk, és a gazdasági megközelítés ennek csak az eszköze. Aki így érzi jól magát, marad, más elmegy” – mondta Csegzi. Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester kifejtette, a nemzetstratégiai céloknak a székelyföldi határokon belül kell megvalósulniuk. Ezért jött létre az általa elnökölt Szövetség a Székelyföldért Egyesület. A csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának munkatársa, Biró A. Zoltán szerint az eddigi támogatáspolitika néhol identitás-megőrzési vonalat követett. „Az a váltás, ami ma körvonalazódik, nagyon fontos. A magyar népesség hátrányos helyzetben van, ami az oktatást, önmenedzselést illeti. ” – mondta el Biró, aki szerint máris megkezdődött egy generációs váltás. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere megállapította, hogy a hármas határ nyújtotta lehetőségek, amelyekben hittek, nem hoztak sok hasznot, mivel nem volt közös stratégia és komoly infrastruktúra-fejlesztés. Törzsök Erika az ÚMSZ-nek nyilatkozott: „a nemzeti csőlátás, az önkéntes szegregáció sehová nem vezet. 2007. január 1-jétől Románia is az EU tagállama, és ez azt hozta, hogy a magyarság több mint kilencven százaléka azonos gazdasági, politikai és bizonyos értelemben jogi keretek közé került. Ez egy nagy kihívás, nagy lehetőség, ezzel a helyzettel meg kell tanulni jól gazdálkodni, hiszen jelentős források érkeznek a térségbe. Ugyanakkor Magyarországon tudjuk, hogy a kisebbségi létből adódó hátrányokat elsősorban az oktatás, a kultúra, a tudomány területén a támogatáspolitika adta eszközökkel meg kell tudni oldani. ” /Mihály László: A tét most a felzárkózás vagy a leszakadás. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./
