A múlt hét végén a kalotaszegi Zsobokon megtartott szórványkonferencián többek között részt vett Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány (IKA) elnöke, és Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője. Pomogáts Béla elégedetlen azzal az összeggel, ami a rendelkezésükre áll - ez az idén 1 milliárd forint. Ezen kívül az IKA a kézbesítője ama 1,2 milliárd forintnak, amit azoknak a határon túli magyar családoknak folyósít a kormány oktatási támogatásként, akik egy vagy több gyereküket magyar iskolába járatják. A tavaly az erre szánt egy milliárd forintból 800 ezret ugyancsak a pályázók kaphattak meg, mert csak minimum két magyar iskolás gyerek esetén folyósították a 20 ezer forintos támogatást, és ezt a magyar igazolvány meglétéhez kötötték, viszont az igazolványok átvétele, beszerzése igen nehézkesen haladt. Mivel az idén a támogatás megszerzéséhez nem kell majd magyar igazolvány, és egy gyerek után is jár a juttatás, Pomogáts szerint kb. 2 milliárd forint kell majd ahhoz, hogy minden jogosult hozzájuthasson a 20-20 ezer forinthoz. Az elnök azt is elmondta: "A kormányváltás előtt elszabadult a pályázás. Az Orbán- kormány utolsó időszakában olyan pályázatokat hagyott jóvá, amelyekről világosan tudtuk, hiszen én akkor is kuratóriumi tag voltam, hogy az összeg magánzsebekben fog kikötni. Azt még meg tudtuk akadályozni, hogy egy felvidéki magánszálloda építésére valaki 50 millió forintot kapjon, de azt már nem, hogy 80 millió forintot utaljunk ki egy erdélyi sajtó- és könyvterjesztő hálózatra, és nyilvánvaló, hogy ez a pénz magánzsebbe vándorolt." Az idei 1 milliárd forintos keretnek a 66-68 %-a fölött a határon túli alkuratóriumok rendelkeznek. A HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) jövőre 2-3 milliárd forintos támogatást kér majd a külhoni magyarok támogatására. Az IKA elnöke az idén is kiemelten fontos feladatnak tekinti az erdélyi templomok építését. Csíkszeredában római katolikus katedrális épül, azzal a távlati céllal, hogy talán püspöki székesegyház lesz Csíkban, e nagy méretű templom befejezése érdekében Pomogáts levelet írt Medgyessy Péter miniszterelnöknek, hiszen kb. 100 millió forint kell e célra, és ez elvinné a központi IKA-alapnak majdnem a felét. Pomogáts Béla rendkívül fontosnak tartja azt, hogy például Románia uniós csatlakozásáig az anyaország kedvező helyzetbe hozza, megerősítse az erdélyi intézményeket, hogy azok képesek legyenek részt venni az uniós pályáztatási rendszerben, ahol önerőre is szükség van. Emlékeztetett arra is, hogy a nyugat-európai kisebbségi régiók (pl. két belgiumi német falu, a dél-tiroli osztrákok stb.) igen jelentős összegeket kaptak az uniós alapból, és ez úgy volt lehetséges, hogy életképes projektjeik, intézményeik voltak. Arra is utalt, hogy a határon túlra jutó 6-7 milliárdos támogatásnak az IKA csak egy részével rendelkezik, tehát figyelni kell az Apáczai Közalapítványra, az Új Kézfogás Közalapítványra, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumára, ezekkel a közeljövőben együttműködik majd az IKA. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője jól dokumentált beszámolót nyújtott át a zsoboki konferencia résztvevőinek, amelyben nyomon követhető az AKA története, a főbb célkitűzések. Az 1999-ben létrejött közhasznú szervezet eddig 3,1 milliárd forintnyi támogatást ítélt meg, a benyújtott 1236-ból 654 pályázatot ítélt életképesnek. Főleg a felsőoktatást, a szakképzést támogatta. Mivel a zsoboki konferencia témája a szórványmagyarság helyzete, jövője volt, Csete Örs erre a pászmára koncentrált. 2001-től az AKA évente 5-5 millió forintot juttatott hat erdélyi szórványközpontnak. Viszont Csete Örs jelezte: 2003-ban már nem tartozik feladataik közé s szórvány támogatása. Ezenkívül eddig hét ingatlanvásárlást, -építést támogattak Segesváron, Szamosújváron, Aradon, Válaszúton, Széken, Gyimesfelsőlokon és Temesváron. Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján és Felvidéken 86 szórványóvodát támogattak. A Magyarok - Határok Nélkül program keretében a nyugati magyar szórványokhoz juttattak ki magyar tanárokat, nyelvápoló táborokat szerveztek a kint élő gyerekek számára. 2003-ban a következő területeket támogatják: számítástechnikai jellegű pályázatokat, a szakképesítési alapból a középiskolai szakoktatást támogatják; a felsőfokú oktatás terén pedig a gyakorlati képzésre vonatkozó pályázatoknak van esélyük. Az AKA idei kerete 1,2 milliárd forint. /(Máthé Éva): Magyar közalapítványok beszámolója. Kevés a fóka, sok az eszkimó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./ Zsobok 320 lelkes, színmagyar református falu. Szórványközpontja, a benne 1994 óta működő Bethesda Gyermekotthon a maga nemében egyedülálló, ahol a 115 gyerekből 54 állandó lakó (árva vagy szegény családból származó, elhagyott gyerek), a többiek az iskolai év idején olyan falvakból érkeznek az iskolába, bentlakásába, ahol nincs magyar tanítás. A kastélyszerű új épület németországi református támogatással készült. Jelenleg az öregek otthonát építik, ahol a 18. életévüket betöltő, a zsoboki otthonban nevelkedett fiatalok dolgozhatnak, lakhatnak majd - ha erre igényt tartanak. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia - idei tanácskozását Zsobokon, a Bethesda Otthonban szervezte meg. A téma: A rehabilitációs programok esélyei a romániai és a kárpát-medencei szórványokban. Pomogáts Béla szerint a szórvány felkarolását nem lehet tovább halasztani. A 20. század megtépázta a magyar nemzetet, társadalmat. Trianont még mindig nem dolgozta fel a nemzet, s most igen káros az, hogy "a határon túli magyarság ügye, a nemzetpolitika a pártpolitika részévé vált, pártérdekek alá rendelődött". A budapesti Teleki László Intézettől származó adatokat ismertette Pomogáts: a legutóbbi felmérések szerint a világon alig több mint 13 millió magyar él, 77,1 százalékuk Magyarországon, 2,6 millió a Kárpát- medencében, 1,72 millió Nyugaton. A magyarság 13,9 %-a, 885 ezer fő abszolút szórványban él, olyan településeken, ahol magyar oktatás már nincs, legfeljebb az egyház jelent még megtartó erőt. Viszont ha azokat is szórványmagyaroknak nevezzük, akik egy településen belül kisebbségben élnek a Kárpát-medencében, akkor kb. 1,1 millió az itt szórványban élők létszáma. Hozzájuk adódik a nyugati diaszpóra - 1,72 millió egyén. A leggyorsabban a nyugati diaszpóra épül le. Erdélyben is drámai a szórványban az asszimiláció. A szórvány ügye nemzetstratégiai tétel kell hogy legyen, amit a magyar kormánynak, a határon túli politikai és civil szervezeteknek együttesen kell felkarolniuk. A konferencia célja a problémák felleltározása volt. Vetési László az erdélyi református szórványgondozói szolgálat vezetőjeként konkrét példákkal ecsetelte, mennyire elszigetelődtek az egyes kis magyar közösségek, hogy sok helyütt az alkoholista lelkészek sem jelentenek már számukra mentsvárat, bár "az egyház az utolsó hajszálér-hálózat, mely egymáshoz kapcsolja a szórványmagyarokat". (Pusztakamarást említette, ahol az iskola után felszámolódik az egyház is.) Az erdélyi református 550 anyaegyházból 195-ben 300 alatt van a hívek száma. A lelkészek körében a felkészületlenség, az improvizáció terjed. Majd arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi szórványmagyarok 48 %-a városokban él, velük senki sem foglalkozik. Lépcsőzetes, gyakorlati tervnek kell készülnie ezzel kapcsolatban. A lehető legsürgősebben 300 pedagógusnak és 300 lelkésznek azonnali, folyamatos támogatást kell nyújtani, különben sok kisközösség egy- két év alatt eltűnik. A Sapientia Egyetem valószínűleg keretet biztosít majd e programnak, amely felkészítést is jelent. Szilágyi N. Sándor nyelvész-professzor az asszimiláció, a szórvány kifejezések pontos meghatározására vállalkozott. Statisztikai felmérések alapján mondotta: Romániában 27 ezer falusi magyar ember él olyan településen, ahol a magyarok részaránya nem éri el a 10 %-ot, és 139 ezer olyan városlakó van, ahol ez az arány 11-20 % között mozog. A két utóbbi népszámlálás között, tíz év alatt hivatalosan 13 százalékos volt a magyarság apadása. Péntek János nyelvész-professzor Zsobok példáját emelte ki. Nem hangzatos mondatokra, hanem egyéni cselekvésekre, nyelvi rehabilitációra van szükség. Szerinte a nyelvvesztés bármikor visszafordítható folyamat, csak meg kell találni a módját, a felelősét - egy-egy közösségen belül. Foggal-körömmel meg kell tartani az iskoláknak legalább az alsó tagozatát, mert az iskola nélkül maradó falu felmorzsolódik. Felhívta a figyelmet a lakótelepi szórványra, ahol a nyelvvesztés igen komoly méreteket ölt. Sok településen a "megfélemlített nyelvhasználat" áll fenn, ezt a kifejezést néhai Szabó T. Attila professzor alkotta meg. (Rád szólnak: ne beszélj magyarul!) Ez frusztrált lelki állapothoz vezet, és igen nagy mértékben járul hozzá a kivándorláshoz. Péntek János a szórványközpontok körének a kibővítése mellett szállt síkra. Több előadó utalt arra, hogy 30-50 ilyen újabb központra lenne szükség. Halász Ferenc, a temesvári Bartók Béla Líceum volt igazgatója a bánsági helyzetet elemezte. A magyarok részaránya Temes megyében jelenleg 7,58 %. Minden településen kisebbségben élnek (már ahol jelen vannak). Az utóbbi időben megkezdődött a fakultatív magyar nyelvoktatás ott, ahol erre igény van, ez már több mint 300 gyermeket érint. Még egyelőre 23 óvodában és 17 általános iskolában, és 1-2 középiskolában folyik magyar oktatás is (a Bartók Béla Líceumban csak magyar nyelven tanulnak). Az utóbbi időben beindult Élő kapcsolat nevű program keretében családonként keresik fel a magyar kisközösségeket. Mint mondotta: a Bánságban a vegyes házasságok 90 %-ában a gyerekek nem tudnak már magyarul. Pozitív jelenség, hogy szegedi támogatással táncházmozgalom indult be. Halász Ferenc sérelmezte, hogy az Apáczai Közalapítvány szórványtámogatása megszűnik. Dáné Tibor Kálmán az EMKE országos vezetősége nevében figyelmeztetett arra, hogy elsősorban az egzisztencia-teremtéssel, a szórványban élő vállalkozók támogatásával, megerősítésével kellett volna oda hatni, hogy megmaradjanak a magyar kisközösségek. A jelenleg "futó" programok kapcsán javasolta: ne csak nyelvőrző táborokat szervezzenek az illetékesek, hanem tehetséggondozást is vállaljanak - tematikus, festészeti, zenei, informatikai táborokat létesítsenek a szórványban élő gyermeknek. Pillich László, a kolozsvári Heltai Alapítvány elnöke statisztikai felmérések alapján, térkép segítségével vázolta az erdélyi korridor elméletet, mely szerint Szatmárnémetitől Sepsiszentgyörgyig egy folyosó mentén helyezkedik el a hazai magyarság, mely gerincének fő csigolyája Kolozs megye, Kolozsvár, ahol 17 %-ra süllyedt a magyarság részaránya. Márpedig ha ez a csigolya kihull, akkor a gerinc kettétörik, két enklávéba szorul be a magyarság. A Kolozs megyei magyar gyermekek 10 %-a nem magyarul kezdi az iskolát, 20 %-uk románul végzi a 8. osztályt, és 50 %-uk románul érettségizik - sorolta a szórványosodás adatait. Somai József, az Iskola Alapítvány elnöke eredményeiket sorolta, amelyek - mint mondotta - nem látványosak, de például a Zsil völgyében, Óradnán, és másutt is sok helyen támogatni tudták az ingázó tanulókat, ösztöndíjakat biztosítottak szegény sorsú, szórványban élő magyar gyerekeknek. A továbbiakban a vajdasági, burgenlandi, Beszterce- Naszód megyei magyar közösségek gondjairól, a válaszúti Kallós Alapítvány tevékenységéről, az óradnai, segesvári, hunyadi magyar közösségek, szórványközpontok sorsáról hangzottak el kiselőadások. A házigazda, a zsoboki Molnár Irma tiszteletes beszámolt arról, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége minden évben felvállal egy-egy ügyet, és azt kitartással támogatja. Most a megszűnő félben levő balázsfalvi magyar oktatást szeretnék megmenteni az enyészettől. Korábban a csucsai Ady-Boncza kastély szomszédságában levő református templomot festették le, újították fel, ahol 3 (!) református ember él. /Máthé Éva: Szórványgondok - magyar módra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./
2003. július 4.
Testvérmegyei megállapodást írt alá júl. 2-án Nagybányán Gazda László, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye önkormányzatának elnöke és Alexandru Cosma, a Máramaros megyei tanács elnöke. Két hónappal ezelőtt a két megyeszékhely, Nagybánya és Nyíregyháza kötött testvérvárosi kapcsolatot. A megállapodás egyik legfontosabb pontja az, hogy a magyarországi megye vezetői segítséget ajánlottak egy gyorsforgalmi út építéséhez Szatmárnémeti és Nagybánya között. A tervezett út Máramaros megyét is bekapcsolná az ötös számú európai közlekedési folyosóba, az M3-as autópálya folytatásaként, amelynek Nyíregyházáig húzódó szakasza várhatóan 2006-ra készül el. A megállapodásban emellett gazdasági, kulturális kapcsolatok létesítése szerepel, valamint olyan közös projektek készítése, amelyek finanszírozására együtt pályáznának az Európai Uniónál. /Máramarosi gyorsforgalmi út épül magyar segítséggel. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./
2003. július 5.
Az 1966-ban Bukarestben, 74 éves korában elhunyt Pakocs Károly írót, költőt Szatmár megyéhez köti születési helye (Nagykároly), valamint a szatmári római katolikus egyházmegyében kifejtett három és fél évtizedes papi tevékenysége. Többször volt börtönben, egyelőre tisztázatlan, hogy halála előtt miként és miért bántalmazta külföldön (?) a román politikai rendőrség. Lehet, hogy előkerülhet (az 1956-os magyar forradalom hatására írt) Dávid és Góliát című költeménye (valószínűleg ezért is került börtönbe), kéziratban megvan a Küzdelem a lelki vakság ellen című, 160 oldalas emlékirata is. Életpályája, személyisége nemcsak az irodalom szakemberei, hanem a lélektan búvárai számára is számos feladvány lehet. Pakocs Károly 1950-ben szabadult a börtönből. 1951 decemberében főiskolai tanár lett Gyulafehérváron, az állami hatóságok által szervezett teológián. Pakocs Károly 1953-1955 között Gyulafehérváron írt, Küzdelem a lelki vakság ellen című prózai emlékiratáról nyomtatásban először Tempfli Imre tette említést A szatmári római katolikus egyházmegye író papjai című könyvében (2000), később, a Sárból és napsugárból - Pakocs Károly püspöki helynök élete és kora 1892- 1966 című, 1160 oldalas munkája (2002) bevezetőjében. Tempfli Imre azt ígérte, hogy könyvéből) jobban megismerhető Pakocs Károly. Könyve terjedelmes mellékletanyagában azonban nem közli az emlékiratot, csupán folyamatosan hivatkozott annak oldalszámaira. Pakocs Károly emlékirata egészében olvasmányos. Pakocs ellenfelei azt mondták, hogy "Pakocs helynök megalkuvó, a hierarchia létráján törtető, és a kommunista érdekek lelketlen kiszolgálója lett". Pakocs kiszabadulásakor meg volt győződve arról, hogy a gondviselés rendet teremteni küldte haza. Pakocs kéziratában hangoztatta a maga roppant felelősségét, s elmondta, milyen szívesen osztaná ezt meg más feljebbvalóval, ilyen azonban nincsen, sem püspök, sem érsek, az Apostoli Szentszékkel pedig nem tudott érintkezni. Pakocs hangoztatta, hogy az állammal meg kell egyezni, ő már a börtönben látta - írja -, hogy az államhatalom nem akar nemzeti egyházat. Valójában 1948. július 19-én Takáts Lajos nemzetiségügyi államtitkár ( alminiszter ) Szatmárnémetiben mondott beszédében jelentette ki: "A kormány el van határozva, hogy a katolikus püspökökkel szemben feladja a békés megegyezés álláspontját. Lehetőséget adunk, hogy a római katolikus egyház nemzeti egyházzá alakuljon és ne legyen kénytelen külföldi irányításra hallgatni. Megadjuk a módot a híveknek is, a papoknak is, hogy szakítsanak az elzárkózás eddigi politikájával." (Szabad Élet, IV. évf. 162.sz.) Kevésbé hihető, hogy erről Pakocs Károly nem hallott volna. Szövegeiben bizony gyakori a szó és a tett ellentéte. A papok féltek tőle, elhallgatnak előtte dolgokat, hiszen - emlékiratában megírta - a rendőrség tőle érdeklődött többször is a "zug-teológiáról", a minisztériumi megbízott őt kérte, hogy "izgató beszédei" miatt figyelmeztesse Dr. Czumbel Lajost, "megfelelő helyen" őt kérték - írja -, hogy P. Godó Mihály áthelyezését kérje. Ő közölte a szatmáriakkal: "biztos forrásból tudja: a minisztérium nem engedi a titkos ordináriusok működését", illetőleg, hogy a "kormány kimeríti a sorukat" (azaz letartóztatják őket). A minisztérium és a rendőrség emberei mindegyre őt keresték, vele tárgyalnak. Pakocs Károlyt a megmerevedett, régi korokra jellemző abszolút tekintélyelvűség jellemezte. Jellemzéseiben nem kímélte munkatársait, kortársait, esetenként ellenfeleit. Megírta: az egyházmegye nagy baja az, hogy Dr. Scheffler János püspök nem talált vezetésre alkalmas utódokat, ugyanis Dr. Czumbel Lajos ordinárius, akinek a kormányzást átadta, az egyházjogban szokatlanul járatlan (noha két doktorátusa is van!), a kormányzásra alkalmatlan. Az őt követő Szvoboda Ferenc "hihetetlenül tehetetlen", "impotens öregember", ráadásul "jellemes paphoz méltatlanul, kétszínűen jár el", mert nem mondja meg neki, hogy ő az ordinárius. Dr. Dobos János szatmári lelkész, majd máramarosszigeti plébános (a harmadik ordináriusjelölt) "jólelkű, de egészen férfiatlanul gyenge ember". Elítélően írt dr. Révész Gáborról vagy Rényi Ferencről, aki "valóságos őrültje a szatmári lázadásnak", "a legfelső fokon befolyásolható természete miatt és beteges aggályossága miatt a leghasználhatóbb eszközévé hipnotizálta [P. Godó] ez a hatalmi tébolyban szenvedő jezsuita". P. Godó Mihály jezsuita atyát tekintette legfőbb ellenfelének. Róla írta, hogy "ideges tettvágy, nagyfokú hevesség, meggondolatlanság jellemzi. Kalandocskákban éli ki ábrándjait. A szatmári anarchia megteremtéséhez démoni eszélyességgel választotta ki munkatársait. Fölényes, magát nagyra tartó, sokszor pökhendi és hihetetlenül elbizakodott szerzetes. Ideggyönge ember. Népszerűséget hajhászó. Modortalan." "Mit tolakodik élők és holtak fölött ítélkező bíróul?" - kérdezte. "Kiközösítési dührohama van." Jellemzésére szinonimák sorát használja: "Megbomlott lélek, felajzott agyú és beteg idegzetű, elmeelferdülésben szenved; jogi elmebajban szenved; elmebillent ember.". "Elmebetegséggel, lelki kórral áll(unk) szemben" - írja. "Szamosújvári kalandor, szamosújvári düh jellemzi, a szamosújvári terror (képviselője), sátáni vonás (jellemzi); a vadászebek dühével keres okokat magatartása igazolására." Pakocs Károly véleménye szerint egyébként az erdélyi jezsuiták mind ideges, zavart lelkű emberek, ideggyengeség jellemzi őket. Elmarasztalja a női szerzeteseket is, elsősorban a Szatmári Irgalmas Nővérek rendjébe tartozókat, akik P. Godó "női roham-osztagai", "egyházi barisnyák" "a farizeusok női utódai", akik "barisnya-támadást", "barisnya-rohamot" hajtanak végre, "barisnya-őszentsége" házról-házra jár és lázít, s terrorjuk apostolkodja a közvéleménybe a tévtanokat. "Mulieres in ecclesia taciant" - írja (azaz: Nők ne szóljanak bele az egyház ügyeibe!). Jól leteremtette ellenfeleit, közben arról panaszkodott, hogy azok "szeretetlenül" viselkednek a békepapokkal szemben, ahelyett, hogy "térdenállva kérnék őket, hogy lássák be hibáikat" Mindszenty József hercegprímással kapcsolatban mesének, propaganda-híresztelésnek tartotta azt, hogy a bíboros akaratát a börtönben injekciókkal megbénították, s a tárgyalásán való teljes lelki letörését, ott elhangzott vallomását így befolyásolták. A Pakocs-emlékirat állításai csak fenntartással, más forrásokkal szembesítve fogadható el, ezt mutatja, hogy Tempfli Imre idézte Márton Áron véleményét, aki szerint a Rómával kapcsolatos ügyekben Pakocs Károly a legkevésbé megbízható forrás. Jellemző, hogy Pakocs a vatikáni államtitkársághoz írt levelében javasolta, hogy a politikailag exponált Márton Áron püspök helyett ki kellene/lehetne nevezni egy másik, a kormány bizalmatlanságát eloszlató püspököt. Pakocs Károly jellemvonása volt a hatalom vágya. Emberi gyengeségeit az ördögi rendszer szakemberei valószínűleg tudatosan keresték, személyisége (esetleg kóros alapon kifejlődött) jellemvonását, ambícióit aztán fel- és kihasználták. Valójában ő vált lelkileg vakká, s élete végén emiatt vált a rendszer áldozatává. Tempfli Imre Sárból és napsugárból című terjedelmes könyvében sok a töltelékanyag, ez megnehezíti az olvasó eligazodását. Problémát jelent, hogy az ábrázolni kívánt kor világában járatlan a szerző. /Bura László: Pakocs Károly írói hagyatéka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./
2003. július 8.
Július 7-én ért véget a Szilágyi Domokos Napok idei, VII. rendezvénysorozata. A július 4-i irodalmi tanácskozás után a meghívottak és a résztvevők Szatmárnémetiben megkoszorúzták Szilágyi Domokos mellszobrát. Szabó Vilmos, a magyar miniszterelnöki hivatal államtitkára, Ilyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere, az RMDSZ megyei elnöke, Kötő József, az EMKE elnöke, az RMDSZ ügyvezető alelnöke mondott beszédet. Július 6-án istentisztelet keretében került sor a Szilágyi Domokos-megemlékezésre és a református parókia falára elhelyezett emléktábla megkoszorúzására. /E. Gy.: VII. Szilágyi Domokos Napok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 8./
2003. július 10.
A következő évadban a szatmárnémeti Északi Színházon belül a Brighella Bábszínház is megkezdi működését, ugyanis négy bábszínésszel és egy bábtervezővel bővült a színház személyzete. 1998 szeptemberében alakult meg a szatmárnémeti Brighella Bábszínház. Sok előadást tartottak, de egyik napról a másikra éltek, míg végül a 2000-2001-es évadban az Északi Színház segédszínészként alkalmazta a bábos társulatot. Az évad végét követően országszerte megszüntették a civil szerződéses státust, a bábszínészek munka nélkül maradtak. A bábozók megmentője a Szatmár Megyei Tanács és az Északi Színház lett, ugyanis a tanács az idei költségvetésből engedélyezett négy bábszínészi és egy bábtervezői munkahelyet - a színház keretein belül. A bábszínház irányítója, Szilágyi Regina közölte, a négy bábszínész és a bábtervező el tudja látni a kicsinyke bábszínház feladatait. A tervek szerint színi évadonként két előadást tartanak és mindkét előadást románul és magyarul is előadják majd. /C. L.: Évadonként két bábelőadás, magyar és román nyelven is. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 10./
2003. július 11.
Hetedik alkalommal került sor a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, az Erdélyi Közművelődési Egyesület és a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület szervezésében a Szilágyi Domokos Napokra. Az irodalmi tanácskozások, megemlékezések, koszorúzások Szatmárnémetiben, Nagysomkúton és Batizon zajlottak. Szilágyi Domokosnak Szatmárnémeti iskoláinak városa, Nagysomkút születésének helye, míg Batizon 1955 és 1960 között a református parókia nyújtott számára otthont. Az idei Szilágyi Napokon koszorúztak többek között: Szabó Vilmos államtitkár, Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke, Kötő József, az EMKE országos elnöke, Ilyés Gyula és Ludescher István Szatmárnémeti, illetve Nagybánya polgármestere. Szatmárnémetiben irodalmi tanácskozás zajlott Sajtóértekezlet II. címmel Szilágyi Domokosról és költészetéről az ezredfordulón. Fátyol Rudolf hegedűművész, a Filharmónia igazgatója, Bartók Béla Hat magyar népdalát és Hat román népi táncát adta elő. A háromnapos program meghitt, családias hangulatban zárult a Szatmárnémetitől alig néhány kilométerre fekvő Batizon. /S. Muzsnay Magda: Szilágyi Domokosra emlékeztünk. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./
2003. július 12.
Júl. 11-én a Kölcsey Ferenc Főgimnázium /Szatmárnémeti/ dísztermében az Identitas Alapítvány, a Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség és a Kölcsey Ferenc Főgimnázium szervezésében került sor az Ifjúság és kultúra című tanácskozásra. Dr. Bura László művelődéstörténész, főiskolai tanár szerint a mai fiatalokban él az igazmondás szándéka, ha ez a gyakorlatban nem is mindig nyilvánul meg. A fiatalok nem olvasnak. Az iskolások nem olvassák el a kötelező olvasmányokat, nagyon sok főiskolára jelentkező fiatal internetről vagy rövid leírásokból készül a felvételire. Dr. Kovács Zoltán adjunktus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Tanárképző Intézetének igazgatója Nevelés és önnevelés - érték és választás az ifjúsági művelődésben címmel tartott előadást. Ezt követte Kovács András Ferenc költő és irodalomtörténész, valamint Visky András költő és esztéta előadása. /E. Gy.: Ifjúság és kultúra. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 12./
2003. július 15.
Sokan megkérdezik, hogy a magyar vezetők gyermekei itthon avagy külföldön tanulnak, továbbá hol telepedtek le, idegenben élnek-e vagy hazatértek-e szülőföldjükre. A romániai magyar nemzeti közösség lélekszáma fogyott, az apadás oka pedig nagyrészt a kivándorlás. Az emigrációt választók többsége értelmiségi, akik az erdélyi magyarság szellemi vezetői lehetnének. Eközben az itthon maradottak úgy érzik, hogy cserbenhagyták őket, sokan úgy vélik: helytállásuk többnyire értelmét veszti. Sokszor azon személyek gyermekei távoznak, akiknek itthon kellene példát mutatniuk. Az újságírók megkérdezték a magyar parlamenti képviselőket és szenátorokat, a történelmi magyar egyházak vezetőit és közéleti személyiségeket. A vezetők közül sokak gyermeke jelenleg itthon tartózkodik, esetenként fordul elő az, hogy ösztöndíjjal külföldön tanul, de azzal a szándékkal, hogy tanulmányai elvégzése után itthon szeretne gyökeret ereszteni. Szabó Árpád unitárius püspök fia Kolozsváron él, magánvállalkozóként dolgozik, unokái is itt végzik tanulmányaikat. Mózes Árpád evangélikus püspök fia Gyulán dolgozik fizikusként, két unokája szintén Gyulán él és tanul. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke három gyermek édesapja, mindannyian kiskorúak még, és Nagyváradon tanulnak. Pap Gézának, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének öt gyermeke van, közülük egy Budapesten tanul holland szakon, tekintettel arra, hogy Romániában nem létezik ilyen szak, egyik a kolozsvári teológia hallgatója, három kisebb gyermeke pedig érettségi előtt áll, Kolozsváron járnak iskolába. Az RMDSZ parlamenti képviselői közül Antal István egyik fia a kolozsvári Zeneakadémián tanul, másik gyermeke Kolozsváron végzett, sikerült hároméves ösztöndíjat szereznie az Egyesült Államokban, de a továbbképzés után hazatér Erdélybe. Asztalos Ferenc mindkét fia egyetemet végzett, itthon próbálnak meg boldogulni. Böndi Gyöngyike Máramaros megyei képviselő két gyermek édesanyja, egyikük Nagybányán végezte a tanulmányait, ott is él, másik gyermeke Budapesten tanul, de szándékában áll hazatérni. Erdei István képviselő mindkét gyermeke Szatmárnémetiben tanult és a városban él. Kerekes Károly gyermeke tanárként Marosvásárhelyen dolgozik. Kovács Zoltán gyermekei Nagyváradon, illetve Érmihályfalván dolgoznak. Márton Árpád képviselő két gyermeke Kolozsváron tanul. Ráduly Róbert képviselőnek két kiskorú fia van, mindkettő a csíkszeredai magyar óvodába jár. Pécsi Ferenc egyetlen fia Bukarestben doktorandus. Tokay György mindkét fia az országban dolgozik. Vida Gyula képviselő két gyerekeitthon dolgozik. Varga Attila képviselő gyermekei magyar iskolába járnak. Winkler Gyula képviselő kisfia magyar nyelvű óvodába jár. Borbély László képviselő lánya a bukaresti Közgazdasági Tudományegyetem hallgatója. Vekov Károly Kolozs képviselőnek négy gyermeke van, mindegyikük az országban él. Toró T. Tibor Temes megyei képviselő két gyermek apja, akik itthon vannak. A szenátorok közül Markó Béla szövetségi elnöknek három gyereke van. Egyik tanársegéd a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, lánya gyakornok ügyvéd Bukarestben, legkisebb fia hároméves. Frunda György szenátornak két lánya van, itthon tanulnak. Verestóy Attila szenátor fia Bukarestben dolgozik. Sógor Csaba szenátor négy gyermeke itthon van. Az RMDSZ ügyvezető elnökének, Takács Csabának két gyermeke szintén. Mikó Lőrinc tanácsos négy gyermeke sem távozott külföldre, ugyanúgy Molnos Lajos tanács fia sem. /Borbély Tamás, Köllő Katalin, Ördög I. Béla, Papp Annamária: Hol élnek vezetőink gyermekei? Mindenki itt van, de mégis fogyunk... = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15/
2003. július 15.
Csak a nagy múltú Kölcsey Főgimnázium /Szatmárnémeti/ diákjai remekeltek az érettségin (a kétszázból mindössze hatan buktak meg), a megye többi magyar líceumának és középiskolai magyar tagozatának végzősei bukdácsoltak. Volt, ahol a vizsgára jelentkezők 60 százaléka nem kapott átmenő jegyet. Mintegy 400-500 nyolcadikos sem ment át a kisérettségin. A líceumokban még 132, a szakiskolákban nem kevesebb, mint 438 hely vár betöltésre. Félő, hogy sok hely üresen marad, hiába harcolt, lobbizott érte az RMDSZ. /(Sike Lajos): Még 560 betöltetlen hely várja a magyar fiatalokat! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./
2003. július 19.
Andrei Marga, a Babes–Bolyai Egyetem (BBTE) rektora úgy vélte, hogy a magyar karok létrehozásának elsősorban anyagi gondjai vannak, de technikai szempontból sem könnyű a kivitelezés. Marga megaegyetemet szeretne, amely a jelenleg Kolozsváron működő egyetemeket egy óriási felsőoktatási intézménybe tömörítené. Romániában ma több egyetem működik mint Németországban, Olaszországban vagy Angliában.
Marga szerint a minisztériumnak kell vállalnia a magyar oktatók kéréséből fakadó jogi és pénzügyi következményeket. 1993-ban - amikor Marga rektor lett - összesen 14 576 diák iratkozott be az egyetemre, a tavalyi tanévben pedig 40 900 diákot tartottak számon. Javulás jellemezte a magyar tagozatot is, hiszen míg ezelőtt tíz évvel csak 772 diák tanult magyar nyelven, jelenleg a számuk eléri az 5 ezret. 1993-ban 19 szakképesítés létezett, ma már 51 van. Magyar tagozatú főiskolákat létesítettek Szatmárnémetiben, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Kézdivásárhelyen, Nagyenyeden, Kolozsváron és Marosvásárhelyen. Jelenleg összesen több mint 9500 magyar diák tanul az egyetemen. A BBTE-nek nagyon jó kapcsolatai vannak a magyarországi egyetemekkel.
Hivatalosították a magyarországi vendégtanárok korlátlan jelenlétét Kolozsváron, sikerült közös kiadványokat megjelentetni és tudományos üléseket szervezni. /Borbély Tamás: Régi óhajok, új megoldások. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./
2003. július 22.
A parlament tavaszi ülésszakának befejeztével Szatmárnémetiben elsőként Pécsi Ferenc képviselő osztotta meg a helyi sajtóval gondolatait az alkotmánymódosításról, egy nappal később pedig Varga Attila és Erdei D. István tartott sajtótájékoztatót, amelynek ugyancsak ez volt a legfontosabb témája. Havi háromszáz helyett csak mintegy ötven határozatot ír alá az egyházi vagyon visszaszolgáltatása körüli papírmunka elvégzésével megbízott bizottság, figyelmeztetett Pécsi képviselő. Pécsi Octav Cozmanca volt közigazgatási minisztert interpellálta meg az egyházi ingatlanok ügyében. Jelenleg 7568 visszaigénylési kérvény van az illetékesek asztalán, amiből 2570 ingatlant a romániai magyar egyházak tulajdonába kellene visszajuttatni. Az Adrian Marasoiu vezette bizottság válaszlevelében azt írta, hogy júniusban háromszáz visszaszolgáltatási döntést fognak meghozni, közölte Pécsi, azonban a képviselő szerint az elmúlt hónapban csak ötven ilyen papír látott napvilágot. Pécsi szerint a 2002-ben megindított alkotmánymódosító kezdeményezés főleg az RMDSZ parlamenti csoportja miatt halódik. Az Európa Tanácsban az RMDSZ-t képviselő Frunda György nem hívta fel idejében az itthoniak figyelmét az ott történő pozitív változásokra. Pécsi hangsúlyozta: ki lehetett volna használni azt, hogy Andreas Gross, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének képviselője és egyben alelnöke kidolgozott egy olyan jelentést, amelyben a regionális autonómia elveinek kodifikációját kéri. Az ET parlamenti közgyűlése ezt a kezdeményezést el is fogadta. A Polgári Szárny azt szeretné, ha az RMDSZ s azon belül az SZKT illetékesei elemeznék a kialakult helyzetet, s ennek nyomán a kormánypárttal való további együttműködés középpontjába helyeznék a kulturális és regionális autonómia megvalósítását. Pécsi tájékoztatóját követő napon Ilyés Gyula megyei RMDSZ-elnökkel közösen Varga Attila és Erdei D. István állt a sajtó elé. Elmondták, hogy 275 törvényt fogadtak el összesen az alsóházban, ezekbe 1400 módosítás került bele. Ilyés főleg a Pécsi által elmondottakra reagált, nevetségesnek találva az RMDSZ-szel szembeni kritikákat. Ilyés szerint nem jött még el az ideje annak, hogy helyt adjanak az RMDSZ által is pártolt autonómia-törekvéseknek. Varga Attila képviselő később írásban cáfolta, hogy ő olyan kijelentést tett volna, hogy "nincs még itt az ideje az autonómiatörekvéseknek", amit különben a szatmári román és magyar sajtó egyaránt ilyen formában közölt. /Princz Csaba: Eltérő álláspontok az RMDSZ-ben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 22./
2003. július 23.
Szatmárnémetiben a Közigazgatási Főiskola az elmúlt évekhez viszonyítva az intézmény valamivel kevesebb helyet hirdetett meg, mint az előző évben. A legtöbb hely - szám szerint ötven - a román tagozaton van. Magyar nyelven összesen 25-en tanulhatnak majd elsőévesként az intézményben - tíz állami és tizenöt fizetéses helyet hirdettek a magyar tagozaton -, a német nyelvűn pedig összesen húszra csökkent a helyek száma. /(czinzel): Szatmárnémeti Közigazgatási Főiskola. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 23./
2003. július 25.
Júl. 24-én a kormánybiztos hivatalában találkozott Schönberger Jenő püspök és Gheorghe Ciocan prefektus. Ez volt az első hivatalos megbeszélés az egyházmegye új vezetője és a kormány képviselője között. A Prefektusi Hivatal által kiadott közlemény szerint az egyházi és világi elöljárók tájékoztatták egymást a megye lakosságát érintő terveikről, szó esett többek között a Caritas munkájáról is, melyet mindketten kiemelten fontosnak ítéltek. /T. L.: A püspök a prefektusnál. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 25./
2003. július 25.
Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke ajánlotta, írjanak az aldunai székelyekről, hogy jobban figyeljenek egymásra. Az újságíró Sebestyén Ádám forrásértékű könyvéből tájékozódott /A bukovinai andrásfalvi székelyek élete és története Madéfalvától napjainkig, Szekszárd, 1972, újra kiadták 1989-ben/, mely igen részletesen taglalta a bukovinai székelység történelmét, külön fejezetben az aldunai székelyekét. Az újságíró áthaladt Zentán, lakosságának többsége magyar. Tizenöt-húsz éve Jugoszláviában jobb volt az élet, simábbak az utak, mint Magyarországon. Az akkori szinthez viszonyítva nagyon lecsúsztak. A kevésbé vegyes lakosságú területeken jobbak az utak. Oda több pénzt juttatnak, ugyanez a helyzet Moldva és Székelyföld viszonylatában. A nacionalizmusok mindenütt egyazon reflex szerint működnek. Ma már francia történészek is elismerik, hogy nem is volt olyan rossz államalakulat az Osztrák-Magyar Monarchia. Az utódállamok gazdaságilag lejjebb csúsztak ahhoz a szinthez képest, ahol a monarchia keretében voltak. A monarchia nem volt a népek börtöne. Soha annyi román nem tanult nyugati egyetemeken, a fogarasi és besztercei román határőrezredek vezénylési nyelve román volt, s a koronán hat nyelven, köztük románul tüntették fel a címletet. Elég azokra a középületekre gondolni, amelyeket akkor emeltek, s amelyek ma is szilárdan és büszkén állnak az utódállamok területén. Pozsonytól Szabadkáig, Szatmárnémetitől Nagybecskerekig, Muraszombathelytől Csernovicig. Nagybecskereket Tito kommunizmusa fejlesztette iparközponttá, s közel százezres nagyvárossá. Ám hiába építette a toronyházakat és üvegcsarnokokat, a város igazi építészeti értéke ma is az eklektikus (kupolás) Déli Palota, a megyeháza, városháza, az igazságügyi és pénzügyi palota, s persze a történelmi egyházak szép templomai. Nagybecskereken jelenleg latin betűs feliratok vannak, holott feljebb a magyar többségű városokban a cirill dominált. Itt a szerb szöveget is latin betűvel jelenítették meg. A szerb nacionalisták cirillírás segítségével akartak "jó szerbet" csinálni a magyarokból, illetve azt a látszatot kelteni, hogy Zenta, Ada, Csóka és a többi tulajdonképpen tősgyökeres szerb város. Becskereken már nincs erre szükségük, hisz itt messze ők alkotják a többséget. Huzsvár László és Pénzes János személyében két magyar püspökük van a vajdasági katolikus magyaroknak. Ilyen szempontból jobban állnak, mint a számbelileg sokkal jelentősebb felvidéki magyarok, ahol mind ez ideig nem sikerült magyar püspököt kineveztetni. A 11 ezer fős szórvánnyal együtt mintegy 83 ezer katolikus él e vidéken, köztük négy-ötezret tesznek ki az aldunai székelyek. A püspökség négy esperessége közül is egy náluk működik, Fiser János székelykevei plébános vezetésével. A plébániák döntő többségében, pontosabban 27 helyen csak magyar nyelven hirdetik az igét, 4 helyen magyarul és horvátul, 3 helyen magyarul és csehül, 3 templomban csak horvátul, kettőben pedig csak németül. Nagybecskerek közigazgatási területén, amelyhez a város és 22 falu tartozik, 133 ezer ember él, ebből 13-14 százalék vallja magát magyarnak. A városban mindössze két-háromezer magyart tartanak nyilván, a környező településeken jóval nagyobb a számuk, Muzslyán például hat-hétezer. Önálló líceuma nincs a helyi magyarságnak, de több középiskolában működnek magyar tagozatok. Nagybecskereken a Petőfi Művelődési Egyesületnek 300 tagja van. Székelykeve a történelmi Magyarország legdélebbre fekvő magyarlakta települése. Az itteniek valahányszor őseik szülőhelyére látogatnak, mindig hoznak magukkal néhány fenyőcsemetét. Ezért van sok fenyő Székelykevén. Székelykevén hetedik esztendeje jelenik meg a Székelykevei Igaz Szó folyóirat. Székelykevének 2600 lakosa van. Legalább ennyien elszármaztak már innen Ausztráliába, leginkább Sydneybe, ahol még a futballcsapatot is pontosan úgy hívják, mint itt, vagyis Kék Dunának. A lakosság többsége a földből él. Híres kubikosok az itteniek, mindenütt szívesen látják őket. Megesik, hogy diplomás fiatalok is inkább kubikolnak. Naponta 1000-1500 dinárt keresnek, magyar pénzben ez 4000-6000 forint. Székelykevén a legnagyobb gond a munkanélküliség. Sokan elvándorolnak, az elmúlt tíz évben 300-400 fővel csökkent a település lakossága. Idén még 31 első áldozót ünnepelhettek a templomban és ugyanennyien végezték a helyi általános iskola VIII. osztályát, de tavaly mindössze 18 keresztelés volt. Az iskolában az oktatás nyelve magyar, a szerbet heti három-négy órában tanítják. Hertelendyfalván van még az Al-Dunánál magyar nyelvű nyolcosztályos iskola. Sándoregyházán már csak az I-IV osztályban tanulhatnak anyanyelven. Ez a két település vegyes lakosságú, a magyarság kisebbségbe jutott, ami döntően hozzájárult az anyanyelv eróziójához. /Sike Lajos: Vendégségben az aldunai székelyeknél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), (folytatásokban) júl. 19.- 25./
2003. július 30.
Avasújvároson a falunapon Avasfelsőfaluból és Ráksáról jött fiatalok leparancsolták a színpadról a magyar zenét játszó együttest, jóllehet korábban több román számot is játszottak, s a magukkal hozott bandát tolták a helyükre. Egyik tábor sem hagyta magát. Az újvárosiak joggal hangoztatták, hogy ez mégis az ő falujuk napja, mindent ők állnak, mindent ők szerveztek. A szervezők a rendőrség segítségével véget vetettek a bulinak, berekesztették az ünnepet. A többségiek agresszivitása még mindig eléggé gyakori. Alig két hónapja a Szatmárnémeti városnapon fellépő híres pesti zenekart, a Republic-ot űzte el a színpadról a többségiek füttykoncertje és erőszakossága. A múlt év őszén a kőszegremetei falunapon esett meg pontosan az, ami most Avasújvárosban. Más hasonló esetek is voltak. Olyan nem volt, hogy magyar fiatalok megzavarták volna egy román település ünnepét. /Sike Lajos: A tolerancia mindenkire kötelező. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./
2003. augusztus 7.
Ünnepélyes keretek között aug. 6-án megnyitották a teherforgalom előtt a Pete- Csengersima román -magyar határátkelőt. A csengersimai határ korszerűsítése 1998-ban kezdődött el, a teherforgalmi terminálokat és vámépületeket most fejezték be. A megnyitón dr. Veres János, a magyar pénzügyminisztériumi politikai államtitkár igyekezett tisztázni a szatmárnémeti teherforgalom miatt felmerült aggályokat. Ideiglenesen megnyitották a forgalmat a korszerűsítés alatt álló nyírábrányi magyar-román határállomáson is, melynek munkálatai október végére fejeződnek be. Szabó István, a Szatmár megyei tanács elnöke megerősítette, véleménye szerint már most megoldható a teherautók áthaladása Szatmárnémetin. Szabó elmondta, két éven belül megépítik a vasúti felüljárót, 3-4 év múlva pedig az M3-ra felvezető Nyíregyháza-Csengersima-Szatmárnémeti-Nagybánya gyorsforgalmi út is elkészülhet, ez pedig teljes egészében kikerüli a szatmári megyeközpontot. Ilyés Gyula alpolgármester ellenben továbbra is borúlátó.Az előzetes számítások szerint a körülbelül egy év múlva naponta 250-300 kamion kel majd át a Csengesrima-Pete határátkelőhelynél. /Erdei Róbert: Az első teherautó már áthaladt a vámon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./
2003. augusztus 8.
A szatmárnémeti Erdélyi Kárpát Egyesület tagjai nemrégiben fejezték be a Kőszegremetei Általános Iskola használaton kívüli és rossz állapotban levő épületszárnyának felújítását. Az épületrész felújítása 50 millió lejbe került - ez az összeg pályázati pénzekből származott -, a civil szervezet pedig a felújítás fejében több évig használhatja az épületet. A civil szervezet tagjai táborközpontot létesítenének a felújított részben, ahol bármilyen szervezett csoportot fogadhatnának majd. A felújított épületben elsőként román, magyar és roma nemzetiségű kisiskolások számára megrendezett multietnikus környezeti nevelési táborra került sor, mely a napokban ér véget. A Lázári Általános Iskola tanulói és az Erdődi Caritas napközisei táboroztak itt együtt, a szervezők pedig minden napra gondoskodtak valamiféle elfoglaltságról, melyeknek a keretein belül a gyerekek a természettel ismerkedhettek meg. /(cl): Táborozók Kőszegremetén. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 8./
2003. augusztus 12.
Aug. 8-án tartották a Kölcsey-megemlékezést Sződemeteren, a helybéli református templom kertjében és környékén. Sződemeteren a pár száz román lakos között már csupán háromtucatnyi maradék magyar él. A szomszéd városok, Tasnád, Károly, Szatmárnémeti, Nagyvárad vissza-visszajáró vendégei az ünnepségnek. A fáradhatatlan Muzsnay Árpád, a Szatmárnémeti Kölcsey Kör elnöke köszöntötte a megemlékezőket. Megkoszorúzták az ősi Kölcsey-kúriát (ma görög katolikus parókia) és a szerény kis emlékházat. Meleg Vilmos váradi és Marcel Mirea szatmári színművészek magyarul és románul tolmácsolták a Himnuszt, kórusszámokkal a nagykárolyi Kalazanci Szent József-templom énekkara és a Szilágypéri Budai Ézsaiás vegyeskar szolgált, a verses tisztelgésből kivették részüket a Felvidékről különbusszal érkezett Palóc Társaság tagjai is. Emlékbeszédet mondott többek között Varga Attila (RMDSZ) parlamenti képviselő, Z. Urbán Aladár elnök (Palóc Társaság) és Zubánics László választmányi elnök (Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség). /D. L.: Kölcsey Ferenc: Isten, áldd meg a magyart! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 12./
2003. augusztus 18.
Szatmárnémetiben becslések szerint több száz moldáviai él. Legtöbben az elmúlt években szivárogtak be, s elsősorban a piaci kereskedelemben dolgoznak, a környező országokból feketén behozott árukkal csencselnek. A hatóság máig elég toleráns velük szemben, elvégre a Pruton túlról jött testvérekről van szó. A rendszerváltás óta nem hallottak szervezett betelepítésekről, most viszont napok óta azzal van tele a város, hogy a svéd Electrolux helyi üzeme moldáviai fiatalok nagyobb csoportját alkalmazta. Egyesek szerint 30, mások szerint legalább 50, Kisinyovban frissen végzett informatikusról, közgazdászról és más szakmabeliről van szó. A szatmári magyarság viszont úgy éli meg az eseményt, mint Ceausescu idejében a fentről irányított román betelepítéseket, amikor egyértelműen az volt a cél, hogy látványosan megváltoztassák a város nemzetiségi arányait, s erőteljes román jelleget adjanak a magyar határnál lévő Szatmárnémetinek. Több ezer regáti jóval hamarabb kapott lakást és másféle szociális kedvezményt, mint a tősgyökeres szatmáriak. Lehet, hogy az Electroluxba hozott csoport csak egy nagyobb betelepítés nyitánya. /Sike Lajos: Moldáviaikat telepítenek Szatmárnémetibe? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./
2003. augusztus 19.
A közigazgatási törvény immár két éve lehetővé tette a magyar nyelv használatát azokban az önkormányzati testületekben, amelyekben a tanácsosok több mint egyharmada magyar nemzetiségű, ennek ellenére ezzel a joggal csak a színmagyar települések tanácsosai élnek. A vegyes lakosságú települések magyar tanácsosainak többsége ódzkodik az anyanyelvhasználattól. Egyesek a tolmácsolás költségeire, mások az időveszteségre hivatkozva mondtak le a magyar megszólalásról. Markó Béla RMDSZ-elnök viszont úgy véli: élni kell a kiharcolt joggal.Szatmárnémeti "Szimbolikus esetekben tartjuk indokoltnak a magyar nyelv használatát a szatmárnémeti tanács ülésein. Erre már volt is példa, ünnepélyesebb alkalmakkor voltak felszólalások magyar nyelven is" - jelentette ki Ilyés Gyula, a város alpolgármestere. Ilyés nem tartja indokoltnak a magyar nyelv használatát a határozattervezetek megvitatásakor. "Engem személy szerint zavarna, ha arra kellene várnom, hogy valaki minden mondatomat lefordítsa. Ráadásul legfeljebb a Hivatalos Közlöny fordítói ismerik kellőképpen magyarul azt a jogi nyelvezetet, amelyen a határozattervezeteket meg kell szövegezni" - jelentette ki Ilyés. A 25 tagú testületben 11 tanácsos magyar. A Szatmár megyei tanácsban is hasonló a helyzet, bár a tanácsosok számaránya alapján használhatnák a magyar nyelvet, erre csak kivételes esetekben kerül sor.Ilyés, aki az RMDSZ megyei elnöki tisztségét is betölti, elmondta, a megyében nem készítettek statisztikát arról, hogy melyik településen használják a magyar nyelvet tanácsüléseken. "A csak magyarok által lakott településeken természetes a magyar nyelv használata, ez már korábban is gyakorlattá vált" - jelentette ki Ilyés. Nagyszalonta A hajdúváros önkormányzati képviselői közül elsőként Mikló Ferenc tiszteletes szólalt fel anyanyelvén, a testület egyik tavalyelőtti ülésén. Mikló Ferenc előbb magyarul, majd románul adta elő mondandóját, mire az egyik kormánypárti tanácsos megjegyezte, hogy a törvény fordított sorrendet ír elő. A szalontai tanácsüléseken annak ellenére sem lett bevett gyakorlat a magyar nyelvű megszólalás, hogy az önkormányzati képviselők kétharmada magyar, s egyikük-másikuk igencsak töri a román nyelvet. Tódor Albert polgármester néhányszor maga vállalta a tolmács szerepét, majd hozzáteszi: "Röhej az egész." Illyés Lajos, az RMDSZ-frakció szóvivője úgy látja, a polgármester és a polgármesteri hivatal hanyagsága miatt nem szólhatnak anyanyelvükön a tanácsüléseken a magyar önkormányzati képviselők.Sepsiszentgyörgy Háromszéken a többségi magyar lakosság arányának tükrében nem kellett volna gondot okoznia az anyanyelvhasználatnak a tanácsüléseken, ám az elmúlt két évben több vitát kavart a téma. A sepsiszentgyörgyi tanács például elindította a testvérváros Ferencvárostól ajándékba kapott tolmácsgépet, ám a három román önkormányzati képviselő visszautasította a fülhallgatók használatát. Nem voltak hajlandóak érdemben részt venni az üléseken, nem értették a magyarul elhangzó szövegeket, és minden esetben a határozatok ellen szavaztak. Végül majdnem két év elteltével született meg a kompromisszum, a három román tanácsosnak kis hangfalakon hangosítják ki a tolmács fordítását, ha pedig közülük kerül ki a gyűlésvezető, románul zajlik a soros ülés, ám a magyar tanácsosok magyarul mondják el felszólalásukat.A megyei tanácsban a törvény életbelépése óta kétnyelvűen zajlanak az ülések. A határozatokat románul és magyarul egyaránt felolvassák, és a magyar hozzászólók is elmondják mindkét nyelven mondanivalójukat. Gondot okoz a szövegek fordítása, sok esetben helytelenül, bikkfanyelven hangzanak a határozatok. Kovászna Kovászna város lakosságának 68 százaléka magyar, a tanácsülések a mai napig románul zajlanak. Hosszas viták és egyeztetések után tavaly tavasszal született egy határozat, amely szerint a magyar tanácsosok magyarul is felszólalhatnak, és tolmács fordítja románra hozzászólásukat. Öt tanácsülés után azonban visszatért a régi rend, így ma csak akkor hangzik el magyar szó a kovásznai tanácsban, ha egy-egy képviselőnek eszébe jut anyanyelvén hozzászólni, és ugyancsak ő fordítja románra mondanivalóját. A kovásznai városháza rugalmasan kezeli az értesítők kétnyelvűségét is. Alkalmanként kiadnak magyar értesítőt is a tanácsülés aktuális napirendi pontjaival, de van, amikor csak románul értesítik a képviselőket.Székelyudvarhelyen a helyi tanács minden tagja, a polgármester és a városházi alkalmazottak túlnyomó többsége magyar anyanyelvű, vagy folyékonyan beszél magyarul. Ennek köszönhetően már az önkormányzati törvény életbelépése előtt is magyarul folytak az ülések munkálatai, az itt hozott határozatokat pedig - akárcsak most - románul fogalmazták meg. Már első mandátuma idején Szász Jenő polgármester bevezette az elektronikus ülésvezető berendezés használatát, és azóta - a nagyobb hitelesség kedvéért - a jegyzőkönyv hangfelvétel alapján készül. A 95 százalékban magyarok lakta település önkormányzati testületének nincsen román anyanyelvű tagja, így szinkronfordításra nem mutatkozott igény. Előfordul, hogy a testület RMDSZ-es frakciója és a független polgármester között elmérgesedett politikai viták rábírják Mircea Dusát, a megye prefektusát az udvarhelyi tanács egyes ülésein való részvételre - ilyenkor mindenki megpróbál románul fogalmazni. Zavaró viszont, hogy a magyarul folytatott viták során a székely városatyák román közigazgatási kifejezéseket udvarhelyszéki tájszólással, különösebb magyarítás nélkül használnak. "A komiszió elolvasta az amplaszamentről szóló anekszát, és hozott egy decsíziót" - hangzott el.Szováta Maros megye városai közül a törvény mindössze Marosvásárhelyen és Szovátán teszi lehetővé az anyanyelv használatát. Míg az etnikai összetétel rendkívül egyszerűvé teszi a helyzetet a fürdővárosban, a megyeszékhelyi önkormányzatban többször is ajtócsapkodással végződő kirohanásokat váltott ki a törvény érvényesítése. Szovátán a 19 tanácsos mindegyike magyar nemzetiségű, az önkormányzati ülések magyar nyelven folynak. Hegyi Mihály szovátai alpolgármester elmondta, hogy a határozattervezeteket két nyelven ismertetik, a vita viszont magyarul folyik. "Abban az esetben, ha a teremben románok is tartózkodnak, lefordítjuk az elhangzottakat. Határozataink is mindkét nyelven napvilágot látnak a hivatal által kiadott Szovátai Hírmondó című, havonta megjelenő lapunkban" - nyilatkozta Hegyi.Marosvásárhely Vásárhelyen eddig jóformán csak Ráduly Levente élt az anyanyelv-használati joggal, ami kezdetben a kisebbségben lévő román tanácsosok egy részének felháborodását váltotta ki. Az egységpárti Mircea Stefanovici többször is kirohant a teremből, becsapva maga mögött az ajtót. Példáját időnként a PRM tagjai is követték. Szintén Ráduly az, aki több ízben is szorgalmazta a már szinte két éve megszavazott, de a mai napig is "várakozó listán" szereplő fordítógép beszerzését. Az RMDSZ frakcióvezető-helyettese, Kolozsváry Zoltán kijelentette, hogy ő soha nem fog magyarul beszélni a tanácsüléseken. Operativitás szempontjából Fodor Imre alpolgármester is indokolatlannak tartja az állandó kétnyelvűséget. "Vannak olyan dolgok, amit magyarul kell elmondani, de nem mindent. Az átlagos harminc napirendi pont nem is teszi lehetővé, hogy beférjünk az időbe" - állítja Fodor. A volt polgármester viszont azt sérelmezi, hogy utódja leszűkítette az anyanyelv-használatot a hivatalban. /Ódzkodnak az anyanyelvhasználattól. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./
2003. augusztus 20.
Szatmárnémetiben nem halad a Rákóczi Kollégium építése, vagy nyolc-tíz esztendeje kezdték építeni. A kollégiumot a kiváló tanár, Ligeti Zoltán kezdeményezte. A tervezésre a világhírű építészt, Makovecz Imrét kérték fel. Közben a katolikusok Szent Alajos Konviktusa már évek óta működik. 1995. márciusában kezdték az alapozást, 1997 őszén már 70 diák beköltözhetett, szépen berendezett szobák, ebédlő, konyha, fürdő várta őket. Egy év múlva, 1998 szeptemberében már 120 fiatal kapott szállást a konviktusban, s immár az új könyvtár, tornaterem, informatikai terem és kápolna is rendelkezésükre állt. A Németi templom mellett épül az ifjúsági központ. A Rákóczi Kollégiumról Sípos Miklós esperes elmondta, hogy az U alakúra tervezett épületegyüttesnek csak az egyik szárnya a félbemaradt épületrész. Jó, ha jövőre tető alá kerül ez az egy épületrész. Talán egy emeletnyi diákszállást is használatba adnak 2004 szeptemberében. Sietni kellene az építkezéssel, mert félő, mire elkészül, nem lesz elég lakója. Újabban divatba jött, hogy a szülők nem csak egyetemre, de már középiskolába is a közelebbi magyarországi városokba irányítják csemetéiket. /Sike Lajos: Hovatovább a tehetetlenség szimbóluma lesz a Rákóczi kollégium. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./
2003. augusztus 21.
Székelyudvarhelyen ért véget az V. Szent István-napi Néptánctalálkozó. Erdély több településén ünnepi szentmisével emlékeztek meg Szent István királyról. A felső-háromszéki Perkőn tartott búcsún idén is több ezren vettek részt, de nagyszabású rendezvénnyel emlékeztek meg a jeles napról Szatmárnémetiben és Sepsiszentgyörgyön is. Mint minden jelentősebb közösségi ünnep, a Szent István-napi megemlékezés is a Márton Áron téren zajlott Székelyudvarhelyen. /Szentmisével emlékeztek az államalapítóról. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./
2003. augusztus 21.
Aug. 20-án Szatmárnémetiben, a katolikus székesegyházban. Schönberger Jenő megyés püspök celebrált szentmisét az államalapító király emlékére. A főpásztor beszédében Szent Istvánról mint állam- és egyházalapítóról beszélt, aki Szűz Mária oltalmába ajánlotta országát, hogy az védelmezője legyen népünknek és az egyháznak. A szentmise után István király szobra előtt Szakály Sándor történész, a Duna Televízió alelnöke mondott rövid beszédet, majd koszorúzás után a jelenlévők elénekelték nemzeti imánkat. Szakály Sándor kifejtette a lapnak: Szent István történelmünk egyetlen olyan alakja, akit egyformán ítélnek meg a magyarországi és a határon túli magyarok. "A határon túli magyarok számára talán nagyobb jelentősége van István király munkájának, hiszen hivatkozási alap is arra, hogy mikortól vagyunk itt, mit építettünk, és mit toleráltunk azon a területen, amelyen felnőttünk." /E. Gy.: Főpásztori szentmise és koszorúzási ünnepség Szent István napján. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 21./
2003. augusztus 21.
Dr. Szakály Sándor budapesti történész, a Duna Televízió alelnöke aug. 19-én Szatmárnémetibe érkezett a Szent István Kör meghívására és Nemzet, határokon innen és túl címen tartott előadást. Ott volt Schönberger Jenő megyéspüspök, Riedl Rudolf alprefektus, Kabai István, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke és a helyi magyarság több ismert képviselője. A vendég rámutatott, hogy Trianon után szétesett ugyan az ország, de az egységes nemzet szelleme tovább élt a templomokban, az elszakított részek magyarságának lelkében és kultúrájában. "Hiszem, hogy egységes a magyar nemzet még akkor is, ha gazdaságilag és politikailag nem ezt mutatja, hiszem, hogy egy megosztott nemzet is egységesnek tekintheti magát, hisz az elválasztó határoknál fontosabb az összetartó nyelv, a közös kultúra és a közösségi érzés. A közösség-megtartó cselekedetek, amiből mind nagyobb szükség van, különösen a szórványban, csak erősítik ezt az érzést!" - hangsúlyozta a vendég. /(Sike Lajos): Nemzet, határokon innen és túl. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./
2003. augusztus 22.
Aug. 22-én Szatmárnémetiben, a székesegyházban a szatmári filharmonikusok előadásában, a marosvásárhelyi orgonaművész, Molnár Tünde közreműködésével Terényi Ede orgonára írt Requiemje hangzik el. Molnár Tünde orgonaművész 1978-ban kezdte pályafutását a brassói Fekete-templomban történő bemutatkozásával. Később felkerült Bukarestbe, a Ciprian Porumbescu Zeneakadémiára, ahol folytathatta orgonatanulmányait, majd Magyarországon Ella István, Lehotka Gábor, Gergely Ferenc tanította meg koncertszervezésre. Az egyetemi diploma megszerzése után két Csíkszereda melletti faluban volt zenetanár 1982-ig. Később Marosvásárhelyen lehetősége volt együtt dolgozni olyan nagy egyéniségekkel mint Csíky Boldizsár és más hasonló zeneszerzők és karmesterek. Molnár Tünde vallja, hogy az orgona egy művészi alkotás is, nagyon sok mű eljátszása és megértése az orgonakészítéstől függ. Misztótfaluban született, gyerekkorában sokat járt az orgonaépítő nagyapjánál. /Elek György: "Nekem a véremben van a hangszer szeretete és a zene". = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 22./
2003. augusztus 22.
Néhány éve Szatmárnémetiben egy tömbházba illegálisan több száz roma fészkelte be magát. A hát rendbetételéhez hiányzott a pénz. A Hans Lindner Alapítvány ezúttal is segített: felújította a blokkot, és a mai igényeknek megfelelő 80 garzonlakást alakított ki benne. A városvezetés - Ilyés Gyula alpolgármester és a tanács - külön házi ünnepségen köszönte meg a Hans Lindner Alapítványnak a jól végzett munkát. Hans Lindner német nagyvállalkozó feleségét s négy lányát is elhozta a kis ünnepségre. Elmondta, hogy már egy évtizede együttműködik a szatmáriakkal. Az ún. Mária-háznál tizenöt-húsz fiatallal találkozott, legtöbben megfelelő szakmát tanultak. Néhány éve, mikor a Mária-házba kerültek, magukba zárkózott, közömbös gyerekek voltak. Hans Lindner hasonló segítő alapítványai működnek Ugandában is. Linder csupán Szatmár megyében több száz szociális lakást épített. /Sike Lajos: A siker úgy tartós, ha gyümölcseiből másokat is részesítünk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./
2003. augusztus 25.
Aug. 22-én tartották a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye kétszáz éves fennállását ünneplő, jövő év augusztusáig tartó rendezvénysorozat nyitókoncertjét Szatmárnémetiben, a székesegyházban. Schönberger Jenő megyés püspök méltatta az esemény jelentőségét. Először W. A. Mozart G-dúr hegedűversenye szólalt meg Fátyol Rudolf és a Szatmári Filharmónia Zenekara előadásában. Terényi Ede Requiemje (voltaképpen orgonára és zenekarra írt, háromtételes szimfónia) következett. /Báthory Éva: Jövőre 200 éves a szatmári római katolikus egyházmegye. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 25./
2003. augusztus 29.
Elkezdődtek a Partiumi Magyar Napok Szatmárnémetiben. Irodalmi seregszemlét szervezett a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés a Partiumi Magyar Napok előestéjeként: aug. 28-án tíz fiatal szatmári prózaíró novelláit összegyűjtő kötetet mutattak be Szatmárnémetiben.Az Előjáték című kötetet és szerzőit az antológia lektora, Bura László főiskolai tanár mutatta be.A Partiumi Magyar Napok hivatalos megnyitója aug. 29-én lesz. Este Együtt a Kárpát-medencében címmel a Duna Televízió munkatársai várják közönségtalálkozóra az érdeklődőket. /Erdei Róbert: Fiatal prózaírók kötetét mutatták be. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./
2003. augusztus 29.
Pusztai János, jelenleg Budapesten élő író a vele készült interjúban felvázolta életét. 1934. jún. 19-én született Szatmárnémetiben. Itt éltem 1942 nyaráig. Ekkor családja Nagybányára költözött. Négy évet töltöttek Nagybányán, majd visszamentek Szatmárnémetibe. Itt élt 1958-ig, amikor Nagybányára került mint újságíró. Szatmárnémeti, a szülőföld meghatározta létét. Munkáiban a szatmári motívumok, az itt élő emberek kerültek előtérbe. Első trilógiája a tatárjárásról szólt, megírta Szatmárt az első nagy tatárjárás ürügyén (Futótűz, Hamu, Parázs). Ezután önéletírásba kezdett, 1940-től 1990-ig bezárólag korképet festett arról az ötven évről, amit Szatmáron átélt. Ez egy újabb trilógia lett. Három trilógiát írtam: a Zs-trilógiát, a Tatárjárás-trilógiát és az Önéletrajz-trilógiát. Az Önéletrajz-trilógiát követte a Nagy álomkönyv, 1995-től 2000. december 31-ig tart ez az álomsorozat. /Elek György: "Műveimben mindig a szatmári motívumok, az itt élő emberek kerültek előtérbe" - Beszélgetés Pusztai János íróval. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 29./
2003. augusztus 30.
Gecse Géza - Állam és nemzet a rendszerváltás után című könyvének bemutatására került sor aug. 29-én Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban Gecse Gézának a rádióban elhangzott riportok és a Tolcsvay-klubban tartott Határok nélkül című műsora hanganyagát tartalmazó könyv ismertetésére. /E. Gy.: Gecse Géza-könyv bemutatója. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 30./
