Márc. 19-ig 470.056 személy nyújtotta be magyarigazolvány iránti igénylését. Ezzel párhuzamosan 36.495 diákigazolvány iránti kérelmet nyújtottak be, 5.863 pedagógusigazolvány és 421 oktatói kártya iránti igénylést. A 2002-es népszámlálás adatai alapján a magyar nemzetiségűek 32,83%-a igényelt magyarigazolványt, legmagasabb arányban a csíkszeredai tájékoztató iroda körzetében, ahol a magyar nemzetiségűek 47,50%-a nyújtotta be magyarigazolvány iránti kérelmét. Szilágy megyében az igénylések aránya 44,75%, a kézdivásárhelyi tájékoztató iroda körzetében 44,44%, Fehér megyében 42,14%, ezt követi Gyergyószék 40,55%-kal. Legalacsonyabb az arány a Kárpátokon túli megyék esetében, ahol a magyar nemzetiségű személyek 9,67%-a igényelt magyarigazolványt. Szintén alacsony Temes és Szeben megyékben, ahol 15,13, illetve 15,92%-os az arány. Eddig 69.083 nevelési-oktatási, illetve tankönyv- és taneszköz, és 2.378 hallgatói támogatásra benyújtott pályázat érkezett. /Hírlevél. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 25./
2004. március 25.
A hetvenedik életévébe lépett Mitrica Mária naponta közel 120 kilométert ingázik Nagyszebenből Bürkösre, ahol hat gyerekkel folyik az anyanyelvű oktatás. A Szeben megyei Hortobágy menti vidéken közel négy évtizeddel ezelőtt számolták fel a magyar osztályokat. Szentágotán ma már csak 350 magyar él, többnyire idősek. „Az ágotai magyarság valamikor pezsgő életet élt. Kiváló tánc- és színjátszó csoportunk volt. Most is emlékszem, micsoda előadást produkáltunk 1948-ban Segesváron, a Petőfi-ünnepélyen” – emlékezik vissza a hetven év fölötti Ganea Júlia. Szepesi József azon kevés magyar közé tartozik, akik Ágotán születtek. A fiatalok elmentek vagy asszimilálódtak. – A magyar gyermekek többsége pedig még írni-olvasni sem tud anyanyelvén – mondta Kozma Endre református lelkész. Az RMDSZ segítségével sikerült beindítani egy összevont magyar osztályt négy gyerekkel a közeli Bürkösön. Jelenleg hatan vannak. Az oltszakadáti születésű Mitrica Mária immár 43 éve tanít. – Szívügyem a magyar iskola, vallja. /Szucher Ervin: Hat magyar diák szigete. = Krónika (Kolozsvár), márc. 25./
2004. április 17.
A Vöröstorony községben élő utolsó magyar, Korent József Zoltán festőművész még sohasem festett egyetlen vöröstoronyi képet sem, pedig harminc éve él a településen. Az Oltot festette, és az Olt habjaiba a három évtizedes magány vöröstorony-kapuját. /Szeben megye. Habokba fojtott titoktalanság. Korent József Zoltán és menedéke. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./
2004. április 23.
Ápr. 24-én Erdőcsinádon tizenegyedik alkalommal szervezik meg a Gyöngykoszorú hagyományőrző találkozót, ahol a színpompás lovas-zenés felvonulás, dalos-táncos előadás mellett népművészeti és népviseleti, valamint fotókiállítás nyílik. Dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének az elnöke sérelmezte, hogy a Marosvásárhelyen működő, a megyei tanács által fenntartott tizenegy művelődési intézmény közül mindössze egynek van magyar vezetője (a Látó folyóiratnak). A Népi Alkotások Házánál, a Maros Megyei Könyvtárban, a Népművészeti Iskolában nincsenek magyarok a vezetőségben. Azt is jelezte, ha a jelentős civil szervezetek, mint az EMKE nem kapnak normatív, azaz előrelátható, biztos anyagi támogatást, akkor kétségessé válik a működésük. – Ápr. 23-án, Marosvásárhelyen, a Református Diakóniai Központban az EMKE és a Romániai Magyar Népfőiskola Társaság továbbképzést szervez Maros, Beszterce és Szeben megyei közművelők részére. /(Máthé Éva): Anyagi gondokkal küzd az EMKE. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./
2004. április 28.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság szervezésében továbbképzést tartottak Maros, Beszterce és Szeben megyei közművelők részére. Dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke kitért a hasonló rendezvények rendszeressé tételének a jelentőségére. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügyvezető elnöke az erdélyi egyesületi közművelődés múltjáról és jelenéről tartott előadást. Balla Zoltán, a székelyudvarhelyi Humán Reform Alapítvány igazgatója a felnőttoktatás formai és módszertani eszköztáráról értekezett. A marosvásárhelyi Agora Iroda munkatársai, Budai Sándor és Peti András az irodahálózat által működtetett tíz programcsomagról beszéltek. A résztvevők közös állásfoglalást fogalmaztak meg, hangsúlyozták a kultúra prioritásának a fenntartását. /Közművelők találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 28./
2004. április 28.
Ápr. 26-án megnyílt Kolozsváron Korent József Zoltán festészeti tárlata. A magyarországi születésű, jelenleg a Szeben megyei Vöröstorony községben élő 59 éves művész számára visszatérést jelent ez a tárlat arra a Kolozsvárra, ahol egyetemi éveit töltötte, és ahol nagyon régen nem állított már ki. Visszahúzódott, ezért is nevezik "vöröstoronyi remetének". Vöröstorony községben ő az egyetlen magyar nemzetiségű. /Szabó Csaba: Megnyílt a "vöröstoronyi remete" kiállítása. Ismét Kolozsváron Korent József Zoltán. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./
2004. május 21.
1992-ben Fehér megyében 24 765 magyar élt, tíz évre rá, a 2002-es népszámlálás szerint 20 684-an (mínusz 4081 lélek); Beszterce-Naszódban 21 098 volt 1992-ben, most 18 349-en vannak (mínusz 2749); Szeben megyében a csökkenés 3965 lélek. Más a számok, és más a közösség nyelve, állapította meg Szombatfalvi Török Ferenc, a nagyszebeki RMDSZ-elnök. Elmagyarázta: X településen hiába jelzik a számok, hogy 50 magyar van, ha egymáshoz öten-hatan szólnak magyarul, akkor is csak abban az esetben, ha más nemzetiségű nincs a közelben. Hiába van 50 magyar a faluban, ha évtizedek óta nem járt magyar újság, a magyar iskola már csak emlék. – Egyszer majd el kellene készíteni Erdély "közösségnyelvi" térképét is, írta Szabó Csaba. /Szabó Csaba: Számok és közösségek nyelve. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./
2004. június 2.
Máj. 28-án megnyílt Nagyszebenben a XI. Nemzetközi Színházfesztivál. 66 ország vesz részt ezen, több mint 300 előadással. Magyar színtársulatok is fellépnek. Ugyancsak 28-án nyílt meg a nagyszebeni Bodor Mária művésznő gyűjteményes kiállítására. A Brukenthal-palota öt termében kiállított művek a 70. évét betöltött művésznő rendkívül gazdag munkásságáról tanúskodnak, olajfestmények, textíliák és díszlettervek láthatók. Bodor Mária éveken keresztül volt a nagyszebeni színház díszlettervezője. Máj. 29-én Orth István grafikus művész kiállítására került sor a Szeben megyei Felsőapoldon. /Nagyszeben és környéke. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./
2004. június 16.
Több mint 850 pályázat résztámogatására és több mint háromezer romániai magyar diák támogatására volt elegendő az a húszmillió forint, amely az Oktatási Minisztérium különleges alapjából származik – jelentette be Kötő József, az RMDSZ oktatási kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke jún. 15-én Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján. A magyarországi szaktárca az EMKÉ-t bízta meg azzal, hogy adminisztrálja az adományt, amely a szórványban anyanyelven oktató tanárok minőségi munkájának és életkörülményeinek javítását, valamint szórványban élő tanulók támogatását szolgálja. Az EMKE nyolc körzeti központot hozott létre Temesváron, Besztercén, Aradon, Válaszúton, Kőhalmon, Szászmedgyesen, Déván és Marosvásárhelyen, hogy minden szórványban élő romániai magyar közösséget elérjen. Korábban az Apáczai Közalapítvány keretében működő hasonló program lefedezetlenül hagyta a szórványosodó Szeben és Fehér megyét, valamint a Mezőséget. A rendelkezésére álló 3,1 milliárd lejből 1,9 milliárdot diákingázásra költöttek, emellett 600 milliót a pedagógusok ingáztatására és lakbér-hozzájárulására, valamint 250–250 millió lejt szórványóvodák programjaira, párhuzamos osztályokban tanító pedagógusok és képesítés-megszerzés támogatására fordítottak. A romániai magyar szórványoktatás támogatása azért kiemelten fontos, mert a 2005–2006-os tanévtől kezdődően számos iskolát felszámolnak a tanintézmények normatív támogatási rendszerének bevezetése miatt.– A Communitas Alapítvány fiatal kutatók külföldi szakmai utazására szánt alapjából 37-en részesültek támogatásban. /B. T.: Teljes mértékben lefedték a szórványt. Fiatal kutatók szakmai utazásra pályázhatnak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./
2004. július 9.
Beke György 1989-ben települt át Budapestre, de másról nem tudott írni, mint Erdélyről. Rendszeresen hazajár, elsősorban a Székelyföldre. A könyvhéten mutatták be Budapesten a Barangolások Erdélyben sorozat 6. kötetét, amely a Székelyföld egy részéről, Marosszékről, Maros megyéről szól. A kötet pontos címe: Barangolások Erdélyben 6. Székelyföld – Maros, Nyárád, Kisküküllő. A sorozatot, annak idején, amikor megindult, Beke hat kötetre tervezte. A Kriterionnál öt kötet látott napvilágot: a Szilágysági hepehupa, a Nyomjelző rokonság, a Búvópatakok, a Boltívek teherbírása és a Bihar megyéről szóló Itt egymásra találnak az emberek címmel. 1996-ban a Mundus Kiadó /Budapest/ kezdeményezte a sorozat újrakiadását, az otthoni három kötetet összevonta Szigetlakók címmel, ez lett az új sorozat első kötete, a második a Boltívek teherbírása. Ide csatolta azt a naplót is, amely annak idején Erdélyben is megjelent 1990-ben a Romániai Magyar Szóban. A harmadik Az Értől a Kölesérig. Ez Bihar megye. A IV. kötet a Bartók szülőföldjén címet viseli. Ez Arad és Bánság. Az ötödik kötet, a Déva vára alatt tavaly jelent meg. Alcíme: Dél-Erdély romokban. Hunyad, Szeben megyék töredék magyarságáról és a Brassó megyei (hétfalusi) csángókról szól. Az eredetileg tervezett VI. kötet Székelyföldet mutatja be. Székelyföld azonban olyan óriási anyag, hogy ehhez legalább három kötet kell az egy helyett. A sorozat mostani köteteit megjelentető Serfőző Simonnal, a Felsőmagyarország Kiadó vezetőjével megegyezett, hogy a Székelyföldről szóló köteteket három részre osztja. Most jelent meg az első része. Alcíme: Maros, Nyárád, Kisküküllő. A II. kötet alcíme a Nagyküküllő, Fehér-Nyikó lesz. Ez Udvarhelyről és környékéről szól. A Székelyföld-sorozat III. kötete az Olt völgye és a Feketeügy lenne. Ez Gyergyót, Csíkot és Háromszéket öleli fel. /Bán Péter: A szülőföld vonzásában. Könyvheti beszélgetés Beke Györggyel. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./
2004. július 27.
Júl. 25-én megünnepelték a Szeben megyei Vízaknán a helyi református férfidalkör fennállásának 115. évfordulóját. A rendezvényre a sorstárs dél-erdélyi kórusok is eljöttek, jelezve, hogy tisztában vannak azzal, mit jelent Dél-Erdélyben, a szórvány szórványában 115 évig folyamatosan létezni, énekelni. Eljött és fellépett Kőhalom vegyeskórusa és a nagyszebeni női dalkör. Szombatfalvi Török Ferenc, Nagyszeben és vidéke RMDSZ-elnöke rámutatott: Isten őrizzen attól, hogy ez a dalárda megszűnjön. Szabó Csaba újságíró a szórványkutatásról beszélt. Az emlékezést a Kolozsvári Televízió Vízaknán készült dokumentumfilmjének levetítése zárta. /Schneider Tamás: Ünnepelt Dél-Erdély legrégibb dalárdája. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./
2004. október 11.
Hét végén további 14 RMDSZ területi szervezetben tartottak előválasztásokat. Ezek közül 6-ban (Arad, Brassó, Bukarest, Szatmár, Temes, Történelmi Máramaros) elektoros választást tartanak, Háromszék, Felsőháromszék, Csík, Gyergyó, Udvarhelyszék, Kolozs és Nagybánya területi szervezetek esetében a közvetlen, állóurnás módszert választották. Az alig 12,51 százaléknyi magyar lakosú Arad megyében Király András megyei RMDSZ-elnök pályázott a képviselői helyre, ő kapta a legtöbb szavazatot az okt. 9-én tartott küldöttgyűlésen. Hasonló a helyzet Brassó megyében (a magyarok aránya 9,88 százalék). Az egyetlen befutónak számító képviselői helyre négy jelölt volt, a megyei küldöttek szavazatai alapján a listavezető Kovács Attila, a megyei szervezet elnöke lett, aki a jelenlegi képviselőre, Kovács Csabára leadott szavazatoknak majdnem a háromszorosát kapta. Máramaros megyében (10,16 százaléka magyar) az RMDSZ-lista két, a nagybányai és a Történelmi Máramaros területi szervezetek javaslatai alapján állt össze. A képviselő-lista vezető helye ezúttal a nagybányaiaké, akik szintén közvetlen előválasztásokon döntöttek a jelölt személyéről. Szatmár megyében (35,02 százalék magyar) négy évvel ezelőtt a magyar szavazók magas választási részvételének köszönhetően 2 szenátora és 3 képviselője volt az RMDSZ-nek. Az okt. 9-i küldöttgyűlés döntése értelmében a szenátori lista első két helyére ismét Szabó Károly és Kereskényi Sándor szenátorok kerültek. A három esélyes képviselőjelölt: Varga Attila, Erdei Dolóczki István és Vizsnyai Csaba, aki alig egy szavazattal előzte meg a szintén parlamenti helyre pályázó ifjabb Kereskényit. Pécsi Ferenc, a hivatalban lévő képviselők egyike úgy döntött, hogy nem jelölteti magát. Szeben megyében (4,2 százalék magyar) az RMDSZ-nek soha nem volt parlamenti képviselője. Amennyiben a töredékszavazatok visszaosztásakor egy képviselői mandátumra futja, Jakab Eleké a mandátum, ha a szenátusi listavezetőnek kedvez a sors, akkor Benedek Zakariás kerül a parlamentbe. Temes megyében (8,98 százalék magyar) a befutó helynek számító képviselőházi listavezető ismét Toró T. Tibor lett, akire a 123 küldöttből 75 szavazott. Az újraválasztott Temes megyei képviselő, aki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöki tisztségét is betölti, jelen pillanatban az egyetlen az RMDSZ belső ellenzékéből, aki az RMDSZ színeiben vállalta a megmérettetést, és aki további mandátumban reménykedhet. Hargita megyében (84,71 százalék magyar) tűnik a legszorosabbnak a harc az RMDSZ szenátorjelöltjei között. A befutónak számító 2 helyre olyan személyek pályáznak, mint például Dézsi Zoltán egykori alprefektus, majd prefektus, aki több évig töltötte be az SZKT elnöki tisztségét is, Zsombori Vilmos, a megyei tanács elnöke, Verestóy Attila szenátor, valamint az RMDSZ belső ellenzék köreihez tartozó Sógor Csaba szenátor. A képviselőjelöltek közül a csíkiak helyeire a legesélyesebb Kelemen Hunor képviselő, illetve Kóródi Zoltán. A versenybe beszállt az MPSZ-szel szakító Szondy Zoltán is. Udvarhelyszéken a két jelenlegi képviselő, Antal István és Asztalos Ferenc az esélyesek, a gyergyóiak pedig Garda Dezső jelenlegi képviselő és Melles Előd közt kell hogy válasszanak. Kovászna megyében (72,24 százalék magyar) a 2 szenátusi hely egyikére nagy valószínűséggel Puskás Bálint Zoltán jelenlegi szenátor pályázik, kérdéses, hogy a másik RMDSZ-es szenátor, Németh Csaba meghosszabbítja-e mandátumát vagy sem. /Sz. K.: Valamennyi RMDSZ-szervezetben lezárultak az előválasztások. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./
2004. október 13.
Az okt. 10-én lezajlott előválasztásokkal lezárul a Romániai Magyar Demokrata Szövetség őszi előválasztás-sorozata. A következő jelöltlisták alakultak ki: Arad megye, küldöttgyűlés, 2004. október 9. Képviselőjelöltek: Király András, Horváth Levente, Nagy István. Szenátorjelöltek: Cziszter Kálmán, Bölöni György Beszterce-Naszód megye, küldöttgyűlés, 2004. október 2. Képviselőjelöltek: Kocsis András, Toók Katalin, Szilágyi János. Szenátorjelölt: Koszorús Zoltán Bihar megye, küldöttgyűlés, 2004. október 2. Képviselőjelöltek: Lakatos Péter, Sóki Béla, Székely Ervin, Dérer Ferenc, Bradács Alíz, Sarkady Zsolt, Póti Csaba. Szenátorjelöltek: Pete István, Szentmiklósi Zoltán Brassó megye, küldöttgyűlés, 2004. október 9. Képviselőjelöltek: Kovács Attila, Kovács Csaba, Nádudvary György, Aranyosi István. Szenátorjelöltek: Szente László, Magdó János, Nedeczky László Bukarest, küldöttgyűlés, 2004. október 8. Képviselőjelöltek: Dr. Cihó Miron, Máté Csaba. Szenátorjelöltek: Dr. Kövér György, Kováts László Hargita megye, urnás előválasztás, 2004. október 10. Szenátorjelöltek: Verestóy Attila, Sógor Csaba, Dézsi Zoltán, Borbáth István, Zsombori Vilmos. Képviselőjelöltek: Kelemen Hunor, Antal István, Garda Dezső, Asztalos Ferenc, Korodi Attila, Melles Előd, Sebestyén Csaba Hunyad megye, küldöttgyűlés, 2004. október 2. Képviselőjelöltek: Winkler Gyula, Szőts Lajos. Szenátorjelöltek: Babóczi Imre, Dézsi Attila Kolozs megye, urnás előválasztás, 2004. október 10. Szenátorjelöltek: Eckstein-Kovács Péter, Szedilek Lenke, Bethlendi István, Váncsa Áron Pál. Képviselőjelöltek: Kónya-Hamar Sándor, Máté András Levente, Mátis Jenő, Vekov Károly, Kovács Péter Kovászna megye, urnás előválasztás, 2004. október 10. Képviselőjelöltek: Antal Árpád András, Tamás Sándor, Márton Árpád, ifj. Olosz Gergely, Haszmann Péter Pál, Dimény János. Szenátorjelöltek: Puskás Bálint Zoltán, Németh Csaba, Szabó Ilona, Papp Attila, Török Béla. Maros megye, küldöttgyűlés, 2004. október 2. Képviselőjelöltek: Kerekes Károly, Borbély László, Kelemen Atilla, Benedek Imre, Jakab István, Makkai Gergely. Szenátorjelöltek: Markó Béla, Frunda György, Szakács János Máramaros megye: Történelmi Máramaros: küldöttgyűlés, 2004. október 8., Nagybánya terület, urnás előválasztás, 2004. október 10. Képviselőjelöltek: dr. Bónis István (Nagybánya terület), Béres Ildikó (Történelmi Máramaros), Böndi Gyöngyike (Nagybánya terület). Szenátorjelöltek: Várady László (Történelmi Máramaros), Kádár Miklós (Nagybánya terület) Szatmár megye, küldöttgyűlés, 2004. október 9. Képviselőjelöltek: Varga Attila, Erdei Dolóczki István, Vizsnyai Csaba, Kereskényi Gábor, Antal István, Tóga István, Seres Ferenc, Reha Endre. Szenátorjelöltek: Szabó Károly, Kereskényi Sándor, Günthner Tibor, Kabai István, Juhász Zsolt Szeben megye, küldöttgyűlés, 2004. október 9. Képviselőjelöltek: Jakab Elek, Bándi István. Szenátorjelöltek: Benedek Zakariás, Balázs Béla Attila Temes megye, küldöttgyűlés, 2004. október 9 Képviselőjelöltek: Toró T. Tibor, Marossy Zoltán. Szenátorjelölt: Bodó Barna A 2000-es választások nyomán az RMDSZ-t 26 képviselő és 12 szenátor képviseli a törvényhozásban. /Az RMDSZ véglegesítette jelöltlistáját. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./
2004. október 13.
Okt. 11-én avatták fel Nagyszebenben az egyházi szórványdiákotthont. Az Apáczai Közalapítvány támogatása nélkül nem jöhetett volna létre ez a diákotthon, mely húsz Szeben megyei fiatal számára nyújt majd szállás-, illetve étkeztetési lehetőséget. A többórás avatási ünnepségen mintegy húszan szólaltak fel. /Sz. Cs.: Nagyszeben. Egyházi szórványdiákotthont avattak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./
2004. november 17.
Az erdélyi szász közösséget már aligha lehet megmenteni, de történelmi és építészeti hagyatékát mindenképpen meg kell óvni – ez volt a végkicsengése annak a kétnapos nemzetközi konferenciának, mely a nov. 16-án ért véget Segesváron. A Brassó, Szeben, Maros és Fehér megyei résztvevők több mint negyven, egykor szászok által lakott település fellendítési tervét mutatták be abban reménykedve, hogy a hazai és nemzetközi fórumok több figyelmet és főként pénzt fordítanak a kulturális örökség megmentésére. Az Eminescu Alapítvány falvakat járó munkatársai pedig arról próbálják meggyőzni a települések kicserélődött lakosságát, hogy az általuk birtokolt történelmi kincseknek nem szabad elpusztítani. /Szucher Ervin: Faluturizmussal a hagyatékért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./
2004. december 14.
Basescu Erdélyben és Bukarestben, Nastase pedig a moldvai, a munténiai (havasalföldi) és az olténiai megyék többségében diadalmaskodott. Basescu majdnem 30 százalékos előnnyel nyert Brassó, Szeben és Temes megyében és a Bukarestben. Több mint 22 százalékos előnyre tett szert Konstanca megyében, továbbá Fehér és Arad megyében, míg 15 százaléknyival előzte meg Nastasét Bihar, Krassó-Szörény, Kolozs, Prahova és Tulcea megyében. Adrian Nastase a legnagyobb fölényre Hargita megyében tett szert Basescuval szemben, ahol több mint 54 százalékos különbséggel verte meg ellenfelét. Hargita, Kovászna és Maros megyében a magyarok a vártnál kisebb számban járultak az urnákhoz. A CURS közvélemény-kutató intézet igazgatója szerint az urnákhoz járult romániai magyar szavazók 75,3 százaléka voksolt Nastaséra, 24,7 százaléka pedig Basescura. Háromszéken Nastase kapott kevéssel több voksot. Maros megyében Adrian Nastase a szavazatok 53,67 százalékát, Traian Basescu a szavazatok 46,33 százalékát kapta. Kolozs megyében Traian Basescu 16 %-kal előzte meg ellenfelét. Bihar megyében Traian Basescu 17 %-os előnyt szerzett Nastasehoz viszonyítva. Traian Basescu 65% feletti győzelmet aratott Temes megyében. Adrian Nastase elnökjelölt kapta Szilágy megyében a szavazatok többségét a második fordulóban. /Választási körkép. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./
2004. december 21.
Tizenöt évvel ezelőtt, 1989. december 22-én jelent meg az addigi Igazság helyébe lépő Szabadság első száma. A Szabadság megőrizte legnagyobb példányszámával kivívott első helyét helyi-regionális napilapként, nyelvtől függetlenül, Kolozsváron. Mindeközben Kolozs, Fehér, Beszterce-Naszód és Szilágy mellett Szeben megye magyar napilapjává is vált. /Balló Áron: Tizenöt évesek lettünk. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./
2004. december 29.
A Szeben Megyei Ifjúsági Tanács (SZMIET) új stratégiát dolgozott ki az elkövetkezendő évre. A tagszervezetek által működtetett programokon kívül olyan megyei szintű felméréseket is szeretnének elvégezni, amelyek eredményeit felhasználva 2005 második felében el lehessen indítani egy olyan kampányt, amely elsősorban a szórványban élő magyar ifjúság, de az egész magyar közösség gondjaira is fényt derít, megnevezve ugyanakkor a lehetséges megoldások irányvonalait is. /Szeben megye. Rendkívüli SZMIET-gyűlés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./
2005. január 12.
Gyurcsány Ferenc kormányfő jan. 11-én Nyíregyházán konzultációt folytatott az interregionális együttműködés kérdéseiről Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Szatmár és Hargita megye önkormányzati vezetőivel. A tárgyaláson Gazda László, a szabolcsi önkormányzat, valamint Szabó István, Szatmár és Bunta Levente, Hargita megye tanácselnöke vett részt. Megállapodtak arról, hogy az érintett régiók a magyar kormány támogatásával kezdeményezik a 49-es főút gyorsforgalmi úttá fejlesztését, illetve Tusnádfürdőn oktatási, képzési és konferencia-központot létesítenek. Román–magyar együttműködésről döntöttek Békéscsabán is, ahol Békés és Szeben megye rendőr-főkapitánysága állapodott meg. /Román–magyar megyeközi együttműködések. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./
2005. január 26.
Szeben megyében 15 000, ebből Nagyszebenben 3134 magyar él, az utóbbi 10 év alatt 6,77%-os csökkenés észlelhető. A szászok (6048 fő) hasonló helyzetben vannak. A megyei RMDSZ és a Német Fórum közös székházában kap helyet a Polgári Magyar Művelődési Egyesület és a Szebeni Magyar Ifjak Szövetsége, van könyvtáruk, táncegyüttesük stb. /N. T.: Szórványkapcsolatok építéséért. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 26./
2005. február 15.
A Népszabadság Online február 11-én Sibiuként emlegette Nagyszebent, azt a várost, melyet II. Géza király alapított, ahol 1690. szeptember 12-én az erdélyi rendek Thököly Imrét fejedelemmé választották, amely 1849 és 1865 között Erdély fővárosa, 1876 és 1918 között pedig Szeben vármegye székhelye volt. Az eset nem példa nélküli. A Népszabadság egyik decemberi számában Kolozsvár, mint Cluj-Napoca jelent meg /Tibori Szabó Zoltán neve alatt ez áll: „cluj-napocai tudósítónk”/. Ez akkor elnyerte Gheorge Funar szenátor tetszését is. /Pápaffy Endre: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 15./
2005. február 17.
Kovászna megye 90 millió euróval többet nyerhetett volna az EU-s programokból az elmúlt években, ha nem a hetes nagyrégióhoz tartozik – jelentette ki Demeter János, a megyei tanács elnöke. A hetes nagyrégiónak Kovászna megye mellett Brassó és Szeben megye is tagja, ezek fejlettsége miatt a régió gazdasági mutatói jók, és kevesebb támogatást kap a térség elmaradottabb része. Az önálló Székelyföldi Fejlesztési Régió sokkal gazdagabb lehetne – vélte Demeter. /Bíró Blanka: Átszervezés, hogy jobban éljünk. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./
2005. február 19.
Magyarok és székelyek Erdélyben címmel nyílt Nagyszebenben kiállítás az Astra Múzeum, a Szeben megyei tanács és az Emil Sigerus Szász Népi és Antropológiai Múzeum szervezésében. A kiállítás fénypontja a kalotaszegi szoba. A megnyitón a Forgós Néptáncegyüttes is fellépett. /Sz. Cs.: Magyarok és székelyek Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./
2005. március 21.
Nagy anyagi károkat okozott a hóolvadás: leginkább az Arad, Fehér, Kolozs, Brassó, Kovászna, Hargita, Hunyad, Maros, Szeben, Dolj, Gorj, Mehedinti, és Valcea megyei háztartásokat sújtotta. Kolozs megyében 2500 hektár földterületet öntött el az ár. Désen 140 háztartást öntött el a víz. Szamosújváron 1500 hektár szántóföldet árasztott el a víz, Kackó községben pedig 250 hektár földterületet lepett el a megduzzadt patak. A vízfolyások több Kolozs megyei utat elárasztottak: továbbra sem lehet közlekedni Dés környékén és Szúnyogszegen. /J. L., K. O.: Erdély-szerte nagy károkat okoz az árvíz. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./ Az utóbbi évtizedek legnagyobb áradásával küzdöttek a hét végén a Hargita megyei települések. Az Olt és a Maros megáradt, termőföldeket, házakat öntött el. A Maros Gyergyóújfaluban 30, Csomafalván 20 háztáji gazdaságot öntött el, Maroshévízen közel egy kilométeres jégtorlasz képződött a folyón. Gyergyószárhegyen 50 lakásba és közel 1000 pincébe hatolt be a víz, sok esetben talajvízszivárgás következtében. Várhegyen 11 lakásba hatolt be a víz. Galócás és Maroshévíz között a 12-es országúton földcsuszamlás nehezítette a közlekedést. Maroshévízen kiöntött a Maros, 80 hektár termőföldet árasztva el, a város több utcáján is nehezen lehetett közlekedni. Kelemenpatak városrészben 20, Lunkányban szintén 20 háztáji gazdaság szenvedett árvízkárokat. A bajba jutott emberek nem kaptak számottevő segítséget a nehéz pillanatokban. Gyergyremetén 70 ház udvara és kertje, 35 hektár mezőgazdasági terület került víz alá. Csíkszentdomokoson 20 háztáji gazdaság, 35 pince és 30 kút szenvedte meg az áradást. Csíkszentkirályon 8 háztáji gazdaság és 20 hektár legelő szenvedett árvízkárokat, Szentimrén 4 háztáji gazdaságot, 60 hektár legelőt árasztott el a víz. Újszékelynél a Nagyküküllő szintje emelkedett meg. /Kovács Attila: Medrükből kilépett folyók. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./ Hunyad megyében több mint 400 hektárnyi termőföldet és tizenkét falut öntött el a víz. Öt települést teljesen elzárt a külvilágtól és körülbelül 130 gazdaságot érintett az áradás. A legsúlyosabb gondokat Alvácán, Kőrösbányán, Blajeni, Toplica és Demszus településeken jelezték. /Tizenkét falut öntött el. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./
2005. május 19.
Csíkszeredán május 13-án rendezték meg Székelyföld – jövőképünk Európa küszöbén című konferenciát. Cseke Gábor szerint a rendezvény választ adott arra a közvélekedésre, hogy Székelyföldnek még az ország EU-csatlakozása előtt meg kell adni az autonómiát, a cikkíró hozzátette, hogy mihez kezd majd vele az itt élő pár százezer ember, az majd a jövő zenéje. Az autonómiához a térségnek „ki kell találnia” önmagát, föl kell vázolnia azt a jövőmodellt”, szögezte le előadásában Tamás Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója. Amíg erre nincs programszerű, működőképes válasz, addig a Székelyföld önálló politizálása, autonómia-törekvése merő illúzió és demagógia. A Székelyföld 2000 munkacsoport általa kezdeményezett három Székelyföld konferencia (2000, 2001, 2002) anyagai, a Sapientia – EMTE szakembereinek bekapcsolása olyan alapot jelentenek, amire építeni lehet. Gagyi József A krízis éve 1949 (Múltunk Könyvek, Pro-Print, Csíkszereda, 2004) című könyvében azokat a nyomokat kereste, hogy Székelyföld, az erdélyi magyarság tömbben élő csoportja miként veszítette el önrendelkezésének utolsó foszlányait, a diktatúra kényszerének engedve. A szerzőt másik tanulmányában /Határ, amely összeköt, Regio (Budapest), 2003/3./ a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) létrejöttét követő propaganda, illetve közvélekedést vizsgálta. A MAT létrehozását mindkét oldalon indulatosan félreértették. A magyarok úgy érezték, hogy védett területen, egyfajta „kicsi Magyarországon” élnek. Cseke szerint a MAT története azt mutatja, hogy erővel a jogrend sohasem oldja meg a kisebbségi önállóság, az önigazgatás kérdését. A 85. évében levő dr. Molnár Jenő professzor Táj és társadalom című szöveggyűjteménye erősíti a székelyföldi helyzetfelismerést. Székelyföld autonómiájához önálló intézményekre és gazdasági önállóságra van szükség. Jelentős még a tatabányai Limes negyedéves tudományos szemle 2004-es két székelyföldi száma a sokszempontú régiómegközelítés miatt. A székelyudvarhelyi Geréb László tanulmánya (A Székelyföld a román gazdasági-statisztikai térben) 1999–2000-es adatok alapján hasonlította a székely régiót az általános romániai helyzethez. A népszaporulat szempontjából a régió nem áll a legrosszabb helyen, a foglalkoztatottság tekintetében szintén nincs rossz helyzetben. A május 13-án tartott konferencián Z. Karvalics László kutató Információs társadalom a Székelyföldön? Című előadásában kifejtette, hogy a hálószerű kommunikáció, a gyors összekapcsoltság szinte minden esetben látványosan javít a demokratizmus minőségén. A tatabányai folyóiratban, a Limesben a székelyudvarhelyi Ilyés Ferenc Rövid helyzetkép a Székelyföld gazdaságáról címmel megállapította, hogy a gazdasági szerkezet kiegyensúlyozottnak mondható, azonban a közlekedési utak szempontjából periférikus helyzet hátrányosan érinti a vidéket mind a beruházási kedvet, mind a kereskedelmet illetően. Kassay János csíkszeredai geográfus tanulmánya (Városok és településhálózat a mai Székelyföldön) szerint a régió nem homogén, s mind környezeti, mind történelmi-kulturális szempontból több térségre, számos élő tájegységre és kistájra darabolódik. Székelyföld jelenleg közigazgatásilag három részre van szakítva, ugyanakkor feloldódik egy határain jóval túlmutató, hivatalosan megállapított fejlesztési régióban, amely hat erdélyi megyét egyesít (Központ-régió), s amelyben a székelyföldi sajátos érdekek alárendelődnek. Az 50 várost, 335 községet és 1828 falut magában foglaló, 2,6 millió lakost számláló (ennek 64,4 %-a román, 30,7 %-a magyar, 1,3 %-a német és 3,3 %-a cigány az 1992-es adatok alapján), Erdély több mint egyharmadát kitevő régióban a székely vidéknek, főként Brassó és Szeben megyék mellett másodhegedűs szereppel kell beérnie. Székelyföldnek nincs egy klasszikus értelemben vett vonzásközpontja. Marosvásárhely rendelkezik ugyan a regionális központra jellemző funkciókkal, ugyanakkor a legerőteljesebb hatást inkább csak saját megyéjére fejti ki. Székelyföldre irányuló vonzáspászmája megütközik a Brassó által kifejtett befolyással. A székelyföldi autonómiatörekvésekben akkor ígérkezik majd előbbre lépés, amikor különleges régiófejlesztési projektek valósulnak meg. A Limesben olvasható továbbá Bíró Béla politológus tanulmánya (Az autonómia esélyei), példaanyagában idejétmúlt. Bíró szerint az elhíresült Gross-féle jelentés kimondja ugyan, hogy a kisebbségek autonómia-törekvések jogosak, de azt is leszögezi, hogy ez csak a többség egyetértésével érvényesítő. Autonómiáról csak valódi demokratikus viszonyok között lehet szó. /Cseke Gábor: Kitalálni önmagunkat, avagy az autonómia csapdái (1.). = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 18., (2.) máj. 19./
2005. június 6.
Nagyenyeden, Bethlen Gábor Kollégiumban tartották a Szórványtengelyek 3. közösségi, önismeret-fejlesztő rendezvényét, melynek lényege az ismerkedés, kapcsolatteremtés volt. Megjelent Szabó Csaba, a Világhírnév alapítója, a kolozsvári Tv szerkesztője és Szombatfalvi Török Ferenc nagyszebeni RMDSZ-elnök, a Szórványtengely életre keltője. A rendezvényen Brassó, Kovászna, Szeben, Fehér, Beszterce-Naszód, Kolozs és Szilágy megyei szórvány települések küldöttei vettek részt. Az estet a Kónya Tibor iskolalelkész által felkészített népi tánccsoport magyarlapádi, kalotaszegi és széki táncokkal nyitotta meg, majd Szőcs Ildikó igazgató köszöntőjében érintette Trianon kérdését. Dvorácsek Ágoston tartott előadást az elfelejtett kutatóról, Fenichel Sámuelről, Murádin László kolozsvári nyelvész és Hochbauer Gyula hétfalusi nyelvtörténész a József Attilát “eltanácsoló” professzorról, Horger Antalról beszélt, aki elsőként írta le a magyar nyelvjárásokat és területeket, a magyar igeragozás történetét, etimológiai, fonetikai könyveket jelentetett meg. Magdó János orvos, hétfalusi csángó helytörténész a méltatlanul elfelejtett Zajzoni Rab István költőről, kutatóról beszélt. Fehér megyét Lőrincz Konrád református lelkipásztor, Nagyszebent Szombatfalvi Török Réka mutatta be. A rendezvény Keresztes Enikő “Úgy szeress, mintha jó volna” című József Attila-estjével záródott (rendező: Márkos Ervin, Fogaras). A rendezvény keretében megnyílt Borsos Sz. Éva “Zsejki hangulatok” című tárlata. /T. A.: A szórvány azé, aki nem mond le róla. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./ A résztvevők száma találkozóról találkozóra gyarapodik. 2004 májusában az első szórványtalálkozóra három megyéből, 2005 januárjában már öt, a hétvégén Nagyenyedre hét megyéből jöttek el érdekeltek és érdeklődők. A magyar identitás szórványban is lehetséges megőrzését példázta a Bethlen Gábor Kollégium néhány hónapja megalakult tánccsoportja. Szőcs Ildikó igazgatónő jelezte, 700 diák és 60 oktató dolgozik az iskolában. Szabó Csaba, a Világhírnév alapítója leszögezte, hogy „felmentő seregek márpedig nincsenek, nekünk kell összefognunk, magunknak kell cselekednünk”. „Ma már nemcsak lelkész vagyok, hanem mezőgazdász, óvó bácsi, sőt asztalos is” – mutatkozott be a szórványban dolgozók feladatkörének sokoldalúságára utalva Szabó Csongor kérői református lelkész a szórványtalálkozón. Elmondta, hogy a szórványélet a lelki gondozás mellett hatványozottan megkövetel másfajta cselekvést is. 1996–97-ben barátaik segítségével gyülekezeti otthont építettek. Öt éve a dési egyházmegyéből 40–50 fiatalt sikerült toborozni a nyári ifjúsági találkozóra, mostanra már 400–500 ifjú sereglik össze. Négy éve kis asztalosműhelyt létesítettek, amelyben ma már 14 alkalmazott dolgozik, és amelynek a termékeit immáron határon túli kiállításokon is díjazzák. Óradnán örömmel nyugtázták, hogy Gyergyóditróban 5 óradnai lány ballag, akik anyanyelvű iskola hiányában néhány éve még alig beszéltek magyarul, most meg magyarul érettségiznek. Lőrincz Konrád Artúr felenyedi református lelkész szerint a megmaradás alapja a szociális, a kulturális, a gazdasági tevékenység, ezeket segíthetik mind a bel-, mind a külföldi testvérkapcsolatok. Kerekes Edit zilahi RMDSZ-elnök és Rozs Rita Éva tanár elmondták, dacára annak, hogy Szilágyságban jelentős a magyarság száma, a megyei tanfelügyelőségen egyetlenegy, félnormás magyar állás van. /Benkő Levente: Nem várják a nem létező felmentő sereget. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./
2005. június 24.
A kormány nemrég jelentést juttatott el a Strasbourgban székelő Európa Tanácshoz (ET) a kisebbségek helyzetéről. A nemzetiségi szervetek által már korábban véleményezett jelentés alapján az ET Miniszterek Tanácsa határozatot fogad el a jövőben arról, hogy Románia mennyire tartja tiszteletben a Nemzeti Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. Románia 1995-ben ratifikálta az Európa Tanácsban elfogadott Nemzeti Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. A jelentést még az előző kormány idején dolgozta ki a Külügyminisztérium. A jelentés megállapítja azt is, hogy a Romániában hivatalosan bejegyzett 20 nemzeti kisebbség közül 15-nek a lélekszáma csökkent a 2002-es népszámlálás adatai szerint az 1992-höz képest. 2004-ben 240 milliárd lejt kaptak az állami költségvetésből a kisebbségi szervezetek, ebből a legtöbbet, 50 milliárdot, a Communitas Alapítvány, a legkevesebbet pedig, 3 milliárdot, a Romániai Rutének Kulturális Szövetsége. A lakosságban képviselt számarányukhoz képest a kisebbségek jóval kisebb arányban részesülnek anyanyelvi oktatásban. A kétnyelvű helységnévtáblákra vonatkozó előírásait általában mindenütt tiszteletben tartják, de a közintézmények feliratainak a helyzete rosszabb, a kisebbségek anyanyelvén a lakossággal értekezni tudó közalkalmazottakat pedig csak részlegesen alkalmaztak a polgármesteri hivatalokban, így Fehér megyében 7 magyar és 1 roma érdekeltségű településéből csak 3-ban, Kolozs megyében 25-ből 24-ben, Beszterce-Naszód megyében pedig egyedül Árpástón. Szilágy megyében a legjobb a helyzet ilyen téren, Szeben megyét pedig a jelentés nem említi. /B. Á.: Kisebbségi kormányjelentés az Európa Tanácsnál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./
2005. augusztus 19.
Nyolcra emelkedett az árvizek halálos áldozatainak száma. Négy embert agyoncsapott a villám, a többiek vízbe fulladtak. Vasile Blaga belügyminiszter szerint az özönvíz már huszonegy megyében pusztított, Arad, Kolozs, Kovászna, Hargita, Maros és Szeben is érintett. Az országos összesítés szerint több mint 3800 házat öntött el a víz, 1140 lakhely súlyosan megrongálódott, csaknem százat teljesen újjá kell majd építeni. Augusztus 18-áig összesen 787 személynek kellett elhagynia lakhelyét. Mintegy 15 000 hektár termőföld került víz alá. Összesen 530 kisebb hidat sodort el országszerte a hömpölygő víz. /Nyolc halálos áldozata van az árvíznek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 19./
2005. szeptember 16.
Magyar férfi őrzi a szász templomot a Szeben megyei Asszonyfalván. Szilágyi Gyula akkor került Kiskapusról Asszonyfalvára, amikor az 1990-es évek templomrablását követő helyreállításban munkaerőre volt szüksége az evangélikus egyháznak. A szász település lakossága testületileg kivándorolt Németországba, amikor családegyesítés címén az 1970–80-as években a kommunista rezsim valósággal kiárusította őket. Emiatt lett magyar őrzője az evangélikus erődtemplomnak. Az 1992-es népszámláláskor huszonöten vallották magukat magyarnak Asszonyfalván, 2002-re hárman maradtak, napjainkban pedig már csak Szilágyi Gyula az egyetlen magyar. /Fám Erika: Amerikába tart az utolsó magyar hírmondó. = Krónika (Kolozsvár), szept. 16./
2005. szeptember 19.
A szülőföldön való megélhetés példáit mutatták fel a besztercei szórványtalálkozón. Szabó Julianna és Bloj Anna a szeptember 17-én Besztercén ötödik alkalommal, megtartott Szórványtengelyek-találkozón elmondták: betekintést nyújtanak Csernakeresztúr, az 1911-ben idetelepített bukovinai székely falu életébe. A Szórványtengelyek-találkozókat Szabó Csaba kolozsvári újságíró, valamint Szombatfalvi Török Ferenc nagyszebeni mérnök több mint egy éve indította el. Vajda Dániel református lelkész közölte: a Beszterce-Naszód megyei Tacson a megyei múzeum nem volt hajlandó felvállalni a tájház létrehozására használatba adott régi parókia felújítását. Azonban nem adják fel, más forrásokat keresnek tervük megvalósításához. A besztercei Mayla Júlia, a Máltai Szeretetszolgálat megyei vezetője arról tájékoztatott, hogy az 1943-ban a magyar állam által a városba telepített 32 székely család lassan beolvad, annak ellenére, hogy a jelenleg 90 ezres megyeszékhelyen, Besztercén 4–5000 magyar él ma is. A Szeben megyei Balázstelke 261 fős gyülekezetének pásztora, Kiss Csaba református lelkész arra panaszkodott, hogy a Németországba kitelepedett szászok fiai lassan mind elviszik a férjhez adandó leányokat, miközben Ambrus András kidei református pap szerint a Kolozs megyei, majdnem színmagyar településen az a baj, hogy rengeteg a legényember, ugyanis 30–40 kilométeres körzetben nincs, akit feleségül vehetnének. Ezért is jók a találkozók, hátha egymásra talál egy legényes és egy leányos falu. A mostani találkozón Benkő Leventét, a Krónika újságíróját, valamint Antal-Tövissy Ildikót, a kolozsvári televízió szerkesztőjét a szórványban élőkről készített riportjaikért Szórványhűség-díjjal jutalmazták a szervezők. /Lányos falvak keresnek legényeket. = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./
