Hat esztendő telt el azóta, hogy 1989. dec. 16-án Temesváron a református templomból elindult az első Ceausescu-ellenes tüntetés. Az első rendezvény idén is a református egyházközséghez kötődött. Az immár hagyományossá vált tanácskozás résztvevői a román-magyar megbékélés lehetőségeit kutatták. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke élesen bírálta Iliescu elnök szóvivőjének, Chebeleunak az ő javaslatát elutasító és egyben támadó válaszát. Tőkés László hangsúlyozta, hogy a valódi megbékélés alapja a kisebbség autonóm státuszának, egyéni és kollektív jogainak elismerése lehet, majd megismételte, hogy szükséges a román-magyar kerekasztal megrendezése. E javaslat első megvalósításaként Temes megyében kellene megrendezni a kerekasztalt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./
1995. március 2.
A romániai magyarság egyharmada nyelvi és etnikai veszélyeztetettségben, egynegyede pedig halmozottan hátrányos helyzetben él. Összmagyar szórványprogramra, felelősség szerint lebontott stratégiára, koordináló szervre van szükség. Az elmúlt öt évben voltak már próbálkozások, de hiányzott az összehangolt-ság. Jelentős lépés volt a nagyenyedi szórványtalálkozó, ahol tizenhat tájegységet jelöltek ki: Bukarest, Galac (Munténia), Csángóvidék (Bákó), Beszterce, Máramarossziget (Avas), Nagybánya, Mezőség, Marosmente (Felső-Marosmente), Fehér megye, Szeben megye, Brassó megye, Déva környéke, Zsil völgye, Arad, Temes, Krassó-Szörény. A feladatok, problematikák a következők: anyanyelvápolás, kultúra (műkedvelés), felnőttoktatás, tájékoztatás (sajtó), kegyhelyek-emlékhelyek gondozása, ifjúság, szociális és gazdasági kérdések, elméleti-statisztikai feladatok, az egyházra háruló feladatok a diakóniai szolgálat, a lelkigondozás, a tömb-szórvány kapcsolatok építése. A szórványtanács megalakítása céljából ápr. 4-én Kolozsváron lesz tanácskozás. Jelentkezéseket vár Bodó Barna politikai alelnök és Vetési László tiszteletes, szórványügyi előadó. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./
1995. március 15.
Cs. Gyimesi Éva, az RMDSZ Oktatási Főosztályának vezetője kijelentette: "Az eltelt öt év alatt jelentősen megnőtt a magyarul tanulók létszáma minden szinten, ha nem is a kívánt mértékben." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./ Valójában az elmúlt években állandóan csökkent a magyarul tanulók száma, a következő ütemben /óvodától a XII. osztályig/: 1991-92: 222 826 tanuló, 1992-93: 216 919, 1993-94: 211 317 tanuló. Ennek egyik magyarázata a román nyelven tanuló magyar diákok magas száma, az 1992-93-as tanévben 57 080, egy év múlva már 64 648 volt. Az RMDSZ felkérésére Nagy F. István és Balla Júlia nagyváradi tanárok 1994-ben alapos oktatás-stratégiai tanulmányt készítettek, ennek egyes fejezetei megjelentek az A Hétben. Riasztó híreket közölnek a lapok. Maros megyében 1994-ben 430-cal kevesebb gyermek kezdte meg az I. elemit. /Népújság (Marosvásárhely), 1994. szept. 16./ Felőrön, Beszterce-Naszód megye legnagyobb magyar többségű településén 1994-ben három gyermek végezte a magyar IV. osztályt, a közeli Bacán és Rettegen egy sem. /Szabadság (Kolozsvár), 1994. okt. 6./Temes megye magyar gyermekeinek mindössze 30 százaléka tanul anyanyelvén. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. nov. 23./ Kőhalomban 1990-ben magyar líceum indult, de 1994 őszén létszámhiány miatt már nincs IX. osztálya, /Brassói Lapok, 1994. dec. 9./ Lugos 476 magyar gyermekéből 93 tanul anyanyelvén. /Heti Új Szó (Temesvár), 1995. jan. 27./ /Barabás István: Növekszik, mint a prés alatt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./
1995. március 17.
A Bartók-év nyitányát márc. 19-re tervezték, az ünnepi koncerteket délelőtt Nagyszentmiklóson, délután Temesváron tartották volna. A Temes Megyei Művelődési Felügyelőség az utolsó pillanatban betiltotta a két koncertet, azzal az indokkal, hogy időben túl közel esnek a magyarok nemzeti ünnepéhez. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./
1995. április 1.
A Nagyszentmiklós környéki Keresztúr színmagyar falu, magyar tagozatának összevont I-IV. osztályába kilenc tanuló jár, a román osztály tizenkét tanulója közül csak egy román anyanyelvű. Szapáryfalván csak IV. osztályig van magyar tagozat, Kisszentpéteren megszűnt a magyar tagozat, Keresztesen heten járnak magyar osztályba, de nincs magyar tanítójuk. A Temesváron tartott Anyanyelvű oktatás a szórványban című vitafórumon Kiss Ferenc tanfelügyelő ismertette az adatokat: az 1990/91-es tanévhez képest Temes megyében 1993 tanulóról 1701-re csökkent a magyar nyelven tanulók száma. A Bánságban csak minden harmadik magyar gyermek jár anyanyelvű iskolába. Kevés a szakképzett pedagógus. Az egyetlen pozitívum, hogy a magyar óvodások száma 1989 után 600-ról 750-re nőtt. A megye egyetlen magyar nyelvű líceuma, a temesvári Bartók Béla Líceum évről évre alig tudja betölteni a három párhuzamos osztály helyeit, derült ki Halász Ferenc igazgató beszámolójából. A katolikus líceum magyar tagozatán kevés a jelentkező. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1-2./
1995. április 29.
Ápr. 29-én Temesváron nemzetközi tanácskozást tartanak. Meghívott előadók: Kolczonay Katalin, az Anyanyelvi Konferencia alelnöke /Budapest/ és Lovász Gabriella, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének képviselője. A tanácskozás témái: Iskolaválasztás a szórványban, Szórvány-tömb-anyaország, oktatási stratégiák a szórványban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./ Temes megyében a legrosszabb a helyzet: a magyar tanulók 70 %-a román iskolába jár. Dr. Albert Ferenc professzor, a Szórványkutató Csoport vezetője tartott erről előadást. A gyors asszimiláció az ötvenes években indult meg, I. C. Bratianu még 1920-ban kidolgozott homogenizációs tervei folytatásaként, és a folyamatot máig sem sikerült megállítani. A román iskolában tanulók többsége asszimilálódik. Hogyan segíthet az anyaország? Kolczonay Katalin erről beszélt: "Ezt a folyamatot nem lehet központilag megszervezni, a Művelődésügyi Minisztériumtól, a Határon Túli Magyarok Hivatalától vagy akár az ENSZ-től várni a megoldást. A pénz is egyre kevesebb. Mi annyit tehetünk, hogy a jónak és fontosnak tartott szándékokat, amelyek beleillenek a nagy koncepcióba és csak egy pici lökésre van szükségük, támogatunk, hogy elinduljanak." "...itt elsősorban jó magyar iskolák kellenek." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./
1995. június 7.
Roland Vasilievici nyugalmazott szekus ezredes a Timisoara lapban cikksorozatban ismertette Ceausescu kisebbségfelszámoló programját. Erről nyilatkozott az Erdélyi Naplónak. 1970 után tizenkét ilyen program született a Securitate keretein belül. 1976-ban készült el a Tiszta Románia program, amely célul tűzte ki, hogy a Románia számára veszélyforrásnak vélt öt nemzetiség - a német, a magyar, a zsidó, a cigány és a török - húsz év leforgása alatt hagyja el az országot vagy olvadjon be. A program húszéves terv volt, 1977-ben hagyta jóvá Ceusescu. A tervet évekre bontották és minden évben titokban kiértékeltek, hogy mit sikerült megvalósítani. Az éves kiértékeléseken a megyei szekus parancsnokok voltak jelen, ezenkívül havonta helyi elemzést is végeztek, amikor lejött valaki Bukarestről és számon kérte az eredményeket. A program szerint a mezőgazdaságtól az igazságszolgáltatásig, minden téren nyomást kellett gyakorolni a kisebbségekre, oly módon, hogy ők maguk kérjék kitelepedésüket az országból. A terv úgy szólt, hogy a németek tíz év alatt vándoroljanak ki. Nem akartak egyszerre kiengedni egymillió németet. Különben nem tudták volna biztosítani az utánpótlást. Amikor az egyik faluból kivándorolt egy német vagy magyar család, már kijelölték azt a családot, amelyik Moldvából vagy Olténiából a helyére költözik. Ezek ingyen megkapták a házat, rögtön tagjai lehettek a kollektív gazdaságnak, kaptak családonként 30 ezer lej költőpénzt. A románok betelepítése, az etnikai arányok megváltoztatása pontos tervek szerint történt. Az egész programról csak a Securitate vezetői tudtak, ettől a szinttől lefelé mindenki csak a saját szeletét ismerte. A cigányokat igyekeztek rávenni arra, hogy legyenek pünkösdisták. Így könnyebben kaptak politikai menedékjogot Amerikában, Németországban, Franciaországban, még Ausztriában is. A Temes megyei szekun is tartottak magyar tanfolyamot. Minden területen megkapták a feladatot: a Földművelődési Minisztériumnak az volt a feladata, hogy ne segítse a német vagy magyar falvak kollektív gazdaságait, illetve hogy a betelepített románoknak többletjövedelmet juttasson. A főügyész azt az utasítást kapta, hogy a kisebbségieket példásan meg kell büntetni. A kultuszminisztérium nem engedélyezte római katolikus, református, unitárius templomok javítását, csak amikor már majdnem összedőltek. Ugyanez történt a magyar és német műemlékekkel. A magyar származású tanárokat Moldvába vagy Olténiába helyezték. A katonaságnál a kisebbségi fiatalokat bányába küldték, vagy olyan fegyvernemekhez osztották be őket, ahol a legnehezebb volt a szolgálat. Külön programot dolgoztak ki a magyarországi kémkedésre. Ez a Helga nevet viselte. Kifejezetten erre képeztek ki szekusokat a törcsvári iskolában. Akik ebbe az iskolába jártak, két-három évig csak magyarul beszélgettek, magyar irodalmat tanultak, magyar tévét néztek. Vasilievci azért szánta rá magát ennek nyilvánosságra hozására, mert úgy látja, hogy ma is folytatódik mindez, csak leplezettebben, rejtettebben. Azóta többször megfenyegették, az Amnesty International viszont a védelmébe vette. /Gazda Árpád: Húszéves terv a kisebbségek felszámolására. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 7./
1995. június 27.
Megjelent az 1992. jan. 7-i népszámlálás második kötete, amely a nemzetiségi és vallási megoszlást részletezi. B. Kovács András ezt ismertette, folytatásokban. Számos adat az 1930-as népszámláláshoz hasonlítva jelent meg a kötetben. 1930-ban az összlakosság 77,9 %-a volt román, 1992-ben 89,5 %-a. Ezalatt a magyarok arányszáma 10-ről 7,1-re, a németeké 4,4-ről 0,5-re, a zsidóké 3,2-ről 0,1 százalékra csökkent. Erdélyben a románság aránya 57,8 %-ról 73,6 %-ra növekedett. 1930-ban még öt megyében voltak kisebbségben a román nemzetiségűek /Kovászna, Hargita, Maros, Szatmár és Temes, hozzátéve, hogy akkor még nem ez volt az első két megye megnevezése/, ma már csak két ilyen megye van, Kovászna és Hargita. Az 1992-es adatok szerint a magyarok 1625 ezres összlétszámának 98,7 %-a Erdélyben él. A nemzetiség és az anyanyelv eltér: 1639,1 ezer magyar anyanyelvű van az országban. A magyarok 47,1 %-a református, 41,2 %-a katolikus, 4,6 %-a unitárius. A román-magyar vegyes házasságok száma 94,4 ezer. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./
1995. június 28.
Megjelent az 1992. jan. 7-i népszámlálás második kötete, amely a nemzetiségi és vallási megoszlást részletezi. B. Kovács András ezt ismertette, folytatásokban. Számos adatot az 1930-as népszámláláshoz hasonlítva jelent meg a kötetben. 1930-ban az összlakosság 77,9 %-a volt román, 1992-ben 89,5 %-a. Ezalatt a magyarok arányszáma 10-ről 7,1-re, a németeké 4,4-ről 0,5-re, a zsidóké 3,2-ről 0,1 százalékra csökkent. Erdélyben a románság aránya 57,8 %-ról 73,6 %-ra növekedett. 1930-ban még öt megyében voltak kisebbségben a román nemzetiségűek /Kovászna, Hargita, Maros, Szatmár és Temes, hozzátéve, hogy akkor még nem ez volt az első két megye megnevezése/, ma már csak két ilyen megye van, Kovászna és Hargita, az előbbiben a magyarok aránya 75,2 %, az utóbbiban 84,7 %. Az 1992-es adatok szerint a magyarok 1625 ezres összlétszámának 98,7 %-a Erdélyben él. Maros megye lakosságának 41,4 %-a magyar, Szatmár megyének 35 %-a, Bihar megyének 28,4 %-a, Szilágy megyének 23,7 %-a, Kolozs megyének 19,9 %-a, Arad megyének 12,5 %-a, Máramaros megye lakosainak pedig 10,2 %-a magyar. A magyarság háromnegyede a következő hat megyében él: Hargita /295,1 ezer magyar/, Maros megye /252,7 ezer/, Bihar /181,7 ezer/, Kovászna /175,5 ezer/, Kolozs /146,2 ezer/ és Szatmár megye lakosságából 140,2 magyar nemzetiségű. - A nemzetiség és az anyanyelv eltér: 1639,1 ezer magyar anyanyelvű van az országban. A magyarok 47,1 %-a református, 41,2 %-a katolikus, 4,6 %-a unitárius, 0,8 %-uk zsinapresbiteri, 0,4 %-uk pedig ágostai evangélikus. Az újprotestáns egyházaknak is vannak magyar hívei: a magyar lakosság 0,5 %-a adventista, 0,8 %-uk baptista, 4,3 %-uk más felekezethez tartozik, az ateisták aránya 0,2 %. A népszámlálás szerint 1.161,9 ezer katolikus él Romániában, 57,6 %-uk magyar, 31,1 %-uk román, 6,1 %-uk német. Az ország 802,5 ezer reformátusának 95,4 %-a magyar nemzetiségű, hasonló az arány az unitáriusok között is. - A román-magyar vegyes házasságok száma 94,4 ezer. A beolvadás mértékére lehet következtetni a vegyes házasságok adatainak részletezéséből. Román férj magyar feleséggel 48.969 esetben élt együtt, a gyermekek nemzetisége 25.689 családban román, 5530-ban magyar, gyermektelen volt 16.278 házasság, nem sorolható be 1472 házasság. Magyar férj és román feleség 45.444 esetben alkotott családot, a gyermekek megoszlása: 11.248 családban a gyermek magyar, 19.415 családban a gyermek román. /B. Kovács István: A nemzetállam hat évtizede. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27., 28./
1995. augusztus 5.
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ szociáldemokrata tömörülése /Nagy Károly kolozsvári egyetemi tanár képviselte/ aug. 5-én Békésen találkozót tartott. A megbeszélésen a Petre Roman vezette Demokrata Párt Arad és Temes megyei vezetősége is részt vett. /Új Magyarország, aug. 7./
1995. augusztus 5.
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ szociáldemokrata tömörülése /Nagy Károly kolozsvári egyetemi tanár képviselte/ aug. 5-én Békésen találkozót tartott. A megbeszélésen a Petre Roman vezette Demokrata Párt Arad és Temes megyei vezetősége is részt vett. /Új Magyarország, aug. 7./
1997. január 10.
RMDSZ-szervezet alakult a Temesvárral szomszédos Győröd községben. A január 4-én lezajlott alakuló közgyűlésen mintegy harmincan vettek részt. A közgyűlés megválasztotta a szervezet elnökét Csohák István személyében, továbbá a vezetőség tagjait: Cifrák Kornéliuszt, Fejes Mihályt, Lénárt Enikőt, Manga Leventét, Szekeres Saroltát és Zsók Mártont. A közgyűlésen a Temes megyei szervezet képviseletében részt vett dr. Bárányi Ferenc képviselő, Bodó Barna megyei tanácsos, Toró T. Tibor megyei RMDSZ-elnök és Joó Imre. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 10., 942. sz./
1997. február 19.
Febr. 22-én Temesváron, az RMDSZ Művelődési és Szociális Központjában ülésezett az RMDSZ Területi Képviselők Tanácsa. A napirend fő helyén szerepelt az RMDSZ Temes Megyei Szervezetének 1997. évi módosított programja és költségvetése, Toró T. Tibor megyei elnök előterjesztésében. A TKT megvitatta és többségi szavazattal elfogadta a program irányelveit és szerkezetét, valamint végrehajtásának ellenőrzési ütemtervét. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 24., 973. sz./
1997. február 28.
Nagyszalontán márc. 1-jén tudományos tanácskozás folyt a szórványról. A kezdeményező a temesvári Szórvány Alapítvány, Bodó Barna elnökkel az élén, ehhez csatlakozott a nagyszalontai polgármesteri hivatal, anyagiakkal pedig a budapesti Bocskai Szövetség segítette a tanácskozást. Bakk Miklós /Lugos/ szerint két út áll a szórványban élők előtt: integrálódik a többségi népbe vagy hű marad nyelvéhez, hagyományaihoz. A magyar értelmiség, a lelkész, a pedagógusok felelősségét hangsúlyozta. Tódor Albert, Nagyszalonta polgármestere megállapította, hogy nem működik a beolvadást visszaverő, önmegtartó folyamat. Többek között Bodó Barna is felszólalt, az utóbbi évtizedben a Bánságba bevándorló mintegy 8800 székely helyzetét elemezte. Kezdetben megőrizték önazonosságukat, az 1989-es fordulat után viszont elhanyagolták ezt. A szórványban élők körében a magyar iskolákban tanulók aránya elkeserítően alacsony. Az elemi iskolákat tekintve Temes megyében a magyar iskolások 75 %-a jár román iskolába, Hunyad megyében ez az arány 69,4 %, Szeben megyében 46,8 %, Arad megyében pedig 42,2 %. /Dánielisz Endre. Tudományos tanácskozás a szórványokról. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 4./
1997. március 5.
Márc. 5-én és 6-án zajlott le Szegeden, a Városháza dísztermében a Regionalitás és kultúra című konferencia, amelyen a térségbeli kulturális ágazat illetékesei, regionális központok és társönkormányzatok vezetői megvitatták a regionális együttműködés módozatait. A tanácskozás keretében előadást tartott Kötő József, az RMDSZ oktatási, művelődési és egyházügyi alelnöke és Kelemen Hunor, a Művelődési Minisztérium államtitkára. Részt vettek az összejövetelen Bodó Barna és Bakk Miklós, a Temes megyei, illetve Varga Gábor, a Bihar megyei önkormányzat képviseletében. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 7., 982. sz./
1997. március 13.
Erdély-szerte méltósággal ünnepelte a magyarság március 15-ét. Az 1989-es decemberi változás után az idén első ízben valóban felszabadultan adózhatott nemzeti közösségünk az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, úgy, hogy a megemlékezéseken a román kormány, a demokratikus pártok helyi képviselői, a románság képviselői is jelen voltak. Az új körülményeket, a végre megváltozni látszó mentalitást, a román-magyar kézfogás és történelmi megbékélés szellemét tükrözte Victor Ciorbea kormányfő román és magyar nyelven felolvasott ünnepi üzenete, amelyet az ünneplők lelkes tapsa fogadott mindenütt. Markó Béla szövetségi elnök a központi rendezvényen, a székelyudvarhelyi ünnepségen a kéznyújtás ünnepének is nevezte március 15-ét, őszinte szándékaink felmutatása és nem a bezárkózás, a befelé fordulás ünnepének. Mint mondotta: "Sanda szándék nélküli kéznyújtás és kézfogás csakis egyenlők között lehetséges, csakis egymást egyenértékűnek tekintő nemzetek vagy közösségek nyújthatnak egymásnak testvérkezet, ahogy azt egykor Petőfi Sándorék szorgalmazták." S ha azt még nem állíthatjuk, hogy "a jognak asztalánál" máris "egyaránt foglal helyet" mind, aki itt él, azt elmondhatjuk, és el is kell mondanunk, hogy a történelem most ismét esélyt kínál nekünk, és rajtunk is múlik, miként használjuk ki ezt az esélyt. "Az RMDSZ összefogása a román demokratikus erőkkel példaértékű lehet - mondotta Markó Béla -, mert ily módon megteremtődött az igazságtalanságok, méltánytalanságok és egyenlőtlenségek felszámolásának lehetősége... Nagy feladatunk van és nagy felelősségünk. Ami eleinknek nem sikerült, nekünk most sikerülhet, demokráciát teremteni az egész ország számára, és igazi egyenjogúságot a romániai magyarság számára. El kell következnie végre a román és a magyar nemzet megbékélésének... Ha kezet nyújtunk egymásnak, Európa is kezet nyújt nekünk." A székelyudvarhelyi ünnepi népgyűlésen Birtalan Ákos turisztikai miniszter olvasta fel román és magyar nyelven Victor Ciorbea miniszterelnök üzenetét. Ünnepi beszédet intézett a jelenlévőkhöz Törzsök Erika, a HTMH elnökhelyettese, Szőcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete, aki háromnapos Hargita megyei látogatását Székelyudvarhelyen kezdte meg, Verestóy Attila Hargita megyei szenátor, aki tájékoztatta a részvevőket, hogy a kormány megváltoztatta az előző kabinet döntését a csereháti építkezésre vonatkozóan. A magyarországi vendégek közül köszöntötte az ünneplőket Demeter Ervin országgyűlési képviselő az MDF részéről, Tirts Tamás Orbán Viktornak, a FIDESZ elnökének üzenetét tolmácsolta, az MSZP nevében pedig Fedor Vilmos képviselő üdvözölte a többezer főnyi gyülekezetet. Szász Jenő polgármester felolvasta Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke üzenetét, és az egyházak képviselőinek nevében szólt a tömeghez Tamás József, a Székelyföld új katolikus segédpüspöke. - Marosvásárhelyen idén is mintegy nyolc-tízezer ember gyűlt össze a székely vértanúk emlékművénél. Tonk Sándor történész, Fodor Imre polgármester mondott beszédet, Lukácsy Szilamér a Bolyai Egyetem mellett mellett állt ki, Zonda Attila, Maros megyei RMDSZ-elnök kórházból küldött levelét Kincses Előd olvasta fel. - Nagyváradon Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke beszédében a magyarság jelenlegi igényeiről szólt. - A székelyföldi városokban mindenütt népes megemlékezésekre került sor. Szép ünnepség színhelye volt Csíkszereda és a közelében levő Nyergestető. Sepsiszentgyörgyön több ünnepség is volt, a város stadionjában 15-20 ezer ember gyűlt össze. - Brassóban több rendezvényen emlékeztek az 1848-as szabadságharcra, Ion Ghise polgármester is megjelent az ünnepségen. - Nagyenyeden Horatiu Iosan polgármester is beszédet mondott. Rácz Levente emlékeztetett: második esztendeje a város főterén megkoszorúzhatják Széchenyi István emléktábláját és az "1949. január 8." feliratú márványtáblát. Azon védtelen és ártatlan nagyenyedi polgárok emlékét őrzi ez a tábla, akiket megöltek ezen a napon a városba bevonuló lázadó csapatok. Az RMDSZ-székházban Győrfi Dénes, a Bethlen Gábor Kollégium főkönyvtárosa emlékezett márc. 15-re. - Márc. 15-én Temesvár magyarság a szabadfalui Petőfi-emlékműnél gyülekezett, jelen volt Gehorghe Ciuhandu, Temesvár polgármestere is. Toró T. Tibor, Temes megye RMDSZ-elnöke köszöntötte a megjelenteket, dr. Bárányi Ferenc képviselő mondott beszédet. - Nagybányán Dávid Lajos újságíró, a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület elnöke és Szaniszló József, Nagybánya alpolgármestere emlékezett márc. 15-re. - Vajdahunyadon az RMDSZ székházban batyus fogadás volt, Csernakeresztúron a Hagyományőrző Csoport rendezte az ünnepséget. - Désen az Oroszlános Honvéd Emlékműnél koszorúztak, többek között Barabási Ferenc RMDSZ-elnök méltatta márc. 15-e jelentőségét. - Gyergyószentmiklóson a Petőfi-szobor köré gyűlt az ünneplő lakosság. Este gyertyás felvonulás következett, a hősök síremlékéhez vonultak, ahol Turcsány Péter budapesti költő szavalta el Székelyföldről írott Ki népei vagytok? című versét. - Felszabadultan ünnepelte március 15-ét Szatmárnémeti, Kézdivásárhely, Déva, Csernakeresztúr, Balánbánya, Csíkdelne, Csíkszepvíz és több más erdélyi város és község magyarsága is. Az ünnepségeken az RMDSZ helyi vezetői, önkormányzati tisztségviselői mellett sokhelyütt jelen voltak a román demokratikus pártok, valamint a helyi hatóságok képviselői. Valahányszor felolvasták román és magyar nyelven, a részvevők lelkes tapsa fogadta Victor Ciorbea miniszterelnök március 15-e alkalmából a romániai magyarsághoz intézett üzenetét. - Egyedül Kolozsváron volt magyarellenes összejövetel, Funar szervezésében. A kolozsvári magyarok azonban méltóságteljesen ünnepeltek. A Farkas utcai református templomban az ökumenikus istentiszteletet dr. Csiha Kálmán református püspök igehirdetése nyitotta meg, majd a római katolikus, unitárius és adventista egyházak képviselői után Boros János megyei RMDSZ-elnök üdvözölte a megjelenteket. Rövid ünnepi műsor után az ünneplő közönség az Avram Iancu utcába vonult, ahol koszorúzási ünnepségre került sor Petőfi Sándor emléktáblájánál. Itt Buchwald Péter alprefektus román és magyar nyelven tolmácsolta Victor Ciorbea március 15-i üzenetét. Méltatták az ünnepet román és magyar nyelven Eckstein-Kovács-Péter szenátor, Kónya Hamar Sándor és Mátis Jenő képviselők. Az emléktáblára felkerült a Kolozs megyei RMDSZ és a Magyar Köztársaság koszorúja. Este, az Állami Magyar Operában a Kodály- emléknapok zárókoncertjével ért véget a március 15-i ünnepség, amelyen részt vettek az RMDSZ országos vezetői, Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, az Ügyvezető Elnökség tagjai, az RMDSZ parlamenti képviselői, önkormányzati tanácsosai, a városi és megyei szervezet vezetői. - Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének tagjai több ünnepi megemlékezésen vettek részt március 14-én és 15-én. Takács Csaba ügyvezető elnök Brassóban és Kolozsváron, dr. Kötő József oktatás-, művelődés- és egyházügyi ügyvezető alelnök Máramarosszigeten és Kolozsváron, Nagy Zsolt ifjúsági alelnök Aradon, Székely István Önkormányzatokért és területi szervezetekért felelős alelnök Nagyváradon és Kolozsváron, Náznán Jenő gazdasági alelnök Székelykeresztúron képviselte az RMDSZ országos vezetését a magyarság nemzeti ünnepének szentelt rendezvényeken. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 17., 988. sz., Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18., 19., Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./
1997. március 20.
Márc. 22-én Kolozsváron ülésezett az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsa (OÖT). A konferencián részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Seres Dénes szenátor, a Szenátus közigazgatási bizottságának elnöke, Kovács Csaba Tibor brassói képviselő, a Képviselőház közigazgatási bizottságának tagja, Orbán Árpád, a Kovászna megyei tanács elnöke, továbbá jelen voltak a koalíciós pártok Kolozs megyei és Kolozsvár városi tanácsosai. Takács Csaba ügyvezető elnök kiemelte az RMDSZ felelősségvállalását a kormánykoalícióban és hangsúlyozta az önkormányzatok szerepét az új szemléletmód kialakításában. Sántha Pál Vilmos, az OÖT leköszönő elnöke ismertette az OÖT tevékenységét az 1995-1996-os időszakban. Beszámolóját hozzászólások követték. A kormányprogram végrehajtásának meghatározó része az önkormányzatokra hárul, de a helyi tanácsok az elmúlt időszakban háttérbe szorultak ? derült ki a tanácsosok beszámolóiból. Seres Dénes szenátor a helyi tanácsok hatáskörét kibővítő, módosítás előtt álló helyhatósági törvényről beszélt, és kiemelte az OÖT jelentős szerepét a 69-es Törvény módosító javaslatainak kidolgozásában. Kovács Csaba Tibor képviselő hiányolta az önkormányzati tisztviselők kellő megbecsülését, anyagi javadalmazásának alacsony szintjét, ami maga után vonja a szakemberek hiányát a közigazgatás vezető pozícióiban. Markó Béla szövetségi elnök kiemelte, hogy csökkenteni kell az államhatalom helyi képviselőinek, a prefektusoknak a hatáskörét a decentralizáció, a reális önkormányzati reform megvalósításának érdekében. Székely István ügyvezető alelnök javasolta egy önkormányzati hírlevél létrehozását, amely biztosítaná az információ áramoltatását, és kommunikációs lehetőséget jelentene a helyi önkormányzatok között. - Megválasztották az OÖT Elnökségét. Az Elnökség új összetétele: Demeter János - elnök; Takács János, Molnos Lajos, Patka Sándor - titkárok. Az alelnököket területi felosztás szerint választották meg: Málnási László Levente - Háromszék, Brassó; Zsombori Vilmos - Hargita; Szedilek Lenke - Kolozs, Fehér; Jakabffy László - Bihar, Szilágy; Fodor Imre - Maros, Szeben, Beszterce; Murvai Miklós - Arad, Temes, Krassó-Szörény, Hunyad, valamint Székely István ügyvezető alelnök, az RMDSZ Önkormányzatokért és Területi Szervezetekért Felelős Főosztályának vezetője, aki az alapszabályzat értelmében mint az illetékes főosztály vezetője hivatalból tagja az OÖT Elnökségének. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 24., 993. sz./
1997. április 30.
A Temes megyei RMDSZ-t heves támadások érték. Az utóbbi években példátlan hevességű RMDSZ- és magyarellenes uszítóhadjárat indult a Magyar Házban székelő Timpress sajtótröszt televíziójában és napilapjában /Renasterea Banateana/. A Renasterea Banateana ápr. 23-i számának vezércikke Nem tűrjük tovább az RMDSZ hazudozásait. Az RMDSZ ápr. 24-i, Temesváron tartott sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor megyei elnök és Bodó Barna megyei tanácsos a cikk uszító hangneme miatt tiltakozott. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./
1997. április 30.
Ápr. 30-án, a Temesvári Magyar Ház ünnepén, Toró T. Tibor Temes megyei és Tamás Sándor kézdivásárhelyi RMDSZ-elnökök aláírták a két szervezet testvéri együttműködési szándékát megfogalmazó nyilatkozatot. A szándék valóra váltására, illetve az egyeztetett akcióprogram kidolgozására közös munkacsoportot hoztak létre. A kezdeményezést a két RMDSZ-szervezet kísérletnek szánja, és ha beválik, tapasztalatait hasznosításra ajánlja az RMDSZ többi tag- és társszervezete számára. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 5., 1019. sz./
1997. május 5.
Ápr. 30-a és máj. 4-e között tartották meg a Temes megyei RMDSZ szervezésében a hagyományossá vált Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozatot Temesváron. Ápr. 30-án megünnepelték a Magyar Ház Rt. alakuló közgyűlésének 70. évfordulóját, és megemlékeztek a Temesvári Magyar Ház tervezője, Székely László műépítész születésének centenáriumáról. Ebből az alkalomból kellett volna felavatni a Bakk László által készített és az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezete által Temesvárnak ajándékozott emléktáblát, amelyen az alapkő letételekor megfogalmazott üzenet ? "A magyar kultúra várának ajánljuk ezt a házat" ? olvasható. A Magyar Házat ma törvénytelenül birtokló hírhedt I. C. Dragan-féle sajtótröszt beleegyezése hiányában az emléktábla nem kerülhetett végleges helyére, az épület falára, így csupán jelképes leleplezésnek lehetett tanúja a mintegy 300 részvevő. Az ünnepségen beszédet mondott Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-elnök, dr. Bárányi Ferenc Temes megyei képviselő, Graur János, a Magyar Ház Rt. elnöke, Bodó Barna megyei tanácsos, Tamás Sándor Kovászna megyei képviselő, a kézdivásárhelyi RMDSZ elnöke, valamint az egykori alapító részvényesek leszármazottai nevében Oberst László városi tanácsos. Az ünnepségen Mátray László színművész szavalt. Az emléktábla a temesvári RMDSZ-irodában várja a temesvári és bánáti magyarság által remélt kedvező bírósági ítéletet a Magyar Ház sorsával kapcsolatban. Máj. 1-jén Szekernyés János művészettörténész megnyitotta 12 temesvári magyar hivatásos képzőművész közös tárlatát, majd bemutatták Dukász Péter és Szász Enikő rövidfilmjét azokról a temesvári köztéri műalkotásokról, amelyek képzőművészeink alkotó fantáziáját dícsérik. Máj. 2-án Magyar Bál volt a 4+2 Aszinkron zenekar és a Rezeda népi együttes felléptével, majd máj. 3-án a Csiky Gergely Színház művészeinek előadásában "A két Pierrot" c. színmű került színpadra. Máj. 4-én a bánsági magyar (temesvári, újszentesi, végvári, őscsanádi, igazfalvi, óteleki, zsombolyai és dettai) hagyományőrző csoportok "Hagyománykeresőben" címmel a Csiky Gergely Színház nagytermében rendezett vetélkedője, majd táncház zárta az ötnapos rendezvénysorozatot. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 5., 1019. sz./
1997. június 10.
Jún. 10-én Markó Béla szövetségi elnök bukaresti hivatalában fogadta a Sanitas Szakszervezeti Szövetség Marius Petcu elnök által vezetett küldöttségét. A találkozón jelen volt dr. Bárányi Ferenc Temes megyei képviselő, a Képviselőház egészségügyi szakbizottságának titkára, és Vajda László, a szövetségi elnök politikai tanácsosa. A Sanitas szakszervezet képviselői javaslatcsomagot nyújtottak át az RMDSZ elnökének az egészségügyi biztosítási törvénytervezetre, a költségvetési alkalmazottak bérezését szabályozó törvénytervezetre, valamint az egészségügyi asszisztensek státusáról szóló törvénytervezetre vonatkozóan. Megegyezés született arról, hogy a Sanitas Szakszervezeti Szövetség és dr. Bárányi Ferenc képviselő, az egészségügyi miniszter tanácsosa, az Orvosi Kamara tagja között folyamatos konzultáció során tisztázzák az említett törvényes szabályozásokkal kapcsolatban felmerülő kérdéseket. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 10., 1045. sz./
2000. január 14.
Erdély földjén a nyolc püspökségbe szerveződő 843.000 (10,9%) római katolikus (túlnyomó többsége magyar), 842.000 (10,3 %) református, 76.000 (0,9 %) unitárius és 44.000 evangélikus-lutheránus (többségében magyar) magyart közel 2000 anya, leány és szórvány- egyházközségben 1600 lelkész és plébános szolgál nap mint nap. Ezer magyar templom van Erdélyben. A 16 erdélyi megyéből a Székelyföldön kettőben (Hargita megye 84.6 %, Kovászna megye 75.2 %) a magyarok vannak többségben, a harmadikban (Maros megye 41.3 %), közel fele a lakosságnak magyar. Az említett három megyében - Székelyföldön - él az erdélyi magyarság közel fele, azaz 720.276 lélek (1992). Jelentős számú magyarság él a Partiumban, ahol számuk eléri a fél milliót, ami az összlakosság 20 %-át teszi ki. Három megyében (Szatmár - 30 %, Bihar 28.4 %, Szilágy 23.6 %) az összlakossághoz viszonyított arányok 30 %-os. A másik két megyében (Arad-Máramaros) csupán 10-12 % a magyarok aránya (115.973). - Belső Erdély területén a legnépesebb magyar megyék (a magyar lakosság csökkenő sorrendjében) Kolozs (145.405 magyar, a megye lakosságának 19.7 %-a), Brassó (199.615 - 9.8 %), Hunyad (33.671 - 6.1 %), Fehér (24.843 - 5.9 %), Besztece-Naszód (21.113 - 6.4 %) és Szeben megye (19.168 fő - 4.2 %). A Bánságban, Temes megyében 62.866, míg Krassó Szörény megyében mindössze 7.876 magyar él. - Erdély 15 településén a polgármester és az alpolgármester is magyar (Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Gyergyószentmiklós, Székelykeresztúr, Barót, Kovászna, Szentegyháza, Borszék, Tusnádfürdő, Nagyszalonta, Szilágycseh, Érmihályfalva). - Kolozsvár 338.009 fős lakosságából 74.483 magyar (22 %). Így Marosvásárhely után (83.691 lakos), a második legnagyobb magyarlakta város Erdélyben és Romániában. Jelentős számú magyarság él Nagyváradon (73.272 fő 33.1 %, harmadik legnagyobb magyarlakta város), Szatmárnémetiben (53.826 - 40.8 % - több mint Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában ahol 50.866, 38.926 illetve 38.204 magyar él). Brassóban (31.271 főt - 9.6 %), Temesváron (38.024 - 9.5 %), Aradon (29.788 fő -15.6 %) és Nagybányán (25.746 - 17.3 %). Az említett városok magyar lakói, bár arányuk a többségi román lakossághoz viszonyítva - Szatmárnémeti és Nagyvárad kivételével - nem számottevő, kulturális örökségüknél fogva igen jelentős helyet foglalnak el a magyarság jövője meghatározásában. - Az 1998/99-es tanévben 197.279 tanuló tanult anyanyelvén, önálló és tagozatos magyar tannyelvű óvodában (az 1350 óvodai egységből 678 önálló, 464 tagozatos, ahol 40.397 óvodás tanul, 2.498 óvónő felügyelete alatt), elemi (a 473 egységből 316 önálló, 157 tagozatos, ahol 64.938 gyermek tanul, 3.373 tanító látja el az oktatói feladatát), gimnáziumi (V-VIII osztályok, a 617 iskolából 270 önálló, 347 tagozatos, ahová 57.447 tanuló jár), líceumi (IX-XII. osztályok, a 128 líceumból 54 önálló - ebből 21 Hargita megyében -, 74 tagozatos 27.274 tanulóval), szakiskolai (a 39 iskolai egységből - 1 önálló, 38 tagozatos -, ahová 5.876 tanuló jár) és posztszekunder (a 20-ból 3 önálló, 17 tagozatos - 1.347 tanulóval) középszintű oktatási formákban. A magyar nemzetiségű egyetemi hallgatók száma az 1998/99-es tanévben 16.122, amelyből hozzávetőlegesen 4.000-en tanulnak magyar nyelven. A magyar tanulókat 13.461 pedagógus tanítja az óvodától az egyetemig. Ebből 7.590 a tanárok száma. /Beder Tibor: A jövő iskolája c. cikksorozat 7. része. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
2000. január 25.
Aradon ülésezett a román-magyar vegyes bizottság, amely a Phare CBC (határokon átnyúló) program keretein belül az európai alapokból finanszírozott tervezeteket bírálta el. A Csanád-Kiszombor határátkelő fejlesztési terve egymillió euro értékű finanszírozásra számíthat az idén. Remélhetőleg 2001 elejétől a terveknek megfelelően megnyitják a Temes és Csongrád megyék közötti egyetlen határállomást. /Egymillió euro a Csanád-Kiszombor határátkelőnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./
2000. október 3.
A temesvári küldöttgyűlés bizalmi szavazással úgy döntött, hogy Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke áll majd a Temes megyei RMDSZ képviselői listájának első helyén. Toró T. Tibor kifejtette: elsősorban azt kifogásolja, hogy felerősödött az RMDSZ pártjellege, és elnyomja a többi jellemzőit. "Olyan módon kellene az RMDSZ-nek összefognia a magyar társadalmat, ahogyan keretet adnak egy társadalomnak a helyi önkormányzatok, illetve a központi kormányzat, parlament." Szavazással kell kialakulnia annak a csoportnak, amely megkapja időnként a vezetés felelősségét. "Ez jelenleg nem így van, leginkább egypárt-rendszerhez hasonlít a szövetség szerkezete." A régi gárda, a még tisztségben levő képviselők foglalták el a listák befutó helyeinek nagy részét, ennek ellenére az RT néhány jelentős sikert is elért: Csíkszeredán a fiatal református lelkész Sógor Csaba Hajdú Gábort, a tisztséget viselő államminisztert győzte le. A sepsiszentgyörgyi kampány sikeres volt, Tamás Sándor RT-alelnök megnyerte az előválasztást, Bihar megyében pedig Szilágyi Zsolt listavezető. Ők mind a Reform Tömörülés tagjai. Ami Mátis Jenő esetét illeti, Kolozsváron egy erős mezőny van, ilyen mezőnyben harmadiknak lenni nem szégyen. Temesváron a kereszténydemokrata mozgalom politikai alelnöke és a Reform Tömörülés elnöke mérkőzött meg. Itt a két legerősebb politikai platform és a két politikai filozófia állt szemben egymással. Toró szerint az Iliescu-vezette RTDP-vel semmi esetre sem kellene kormányt alakítania az RMDSZ-nek. Az "RMDSZ-nek, amely önmagát jobb-közép szövetségként meghatározó politikai érdekvédelmi szervezet, nincs mit keresnie egy baloldali koalícióban." Toró hangsúlyozta: az RMDSZ egy szigorú és nemzetközi garanciákkal alátámasztott szerződést írjon alá koalíciós partnereivel, amelyben rögzítendők lennének azok a minimálfeltételek, amelyek nem teljesítése esetén semmisnek tekinthető a koalíció. Az RT eleinte Kolumbán Gábor személyére gondolt, de ő nem vállalta a jelölést, "viszont úgy látjuk, hogy amennyiben Frunda György felvállalja mindazt, amit az RMDSZ programja tartalmaz, akkor nincs semmi okunk arra, hogy ne támogassuk választási kampányát." /Salamon Márton László: RT: Az RMDSZ szerkezete egypártrendszerre emlékeztet. Exkluzív interjú Toró T. Tiborral, a Reform Tömörülés elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./
2000. október 10.
A Temes megyei magyarság az idén is nagy számban vett részt az október 6-i aradi megemlékezésen. Szervezett formában az RMDSZ Temes megyei szervezete, a Temesvári Magyar Nőszövetség, az Ormós Zsigmond Társaság, a TEMISZ, a Bartók Béla Líceum IV-VII. osztályosai stb. vettek részt a 13 vértanú obeliszkjének megkoszorúzásán, de számos temesvárit, lugosi busszal, személyautóval zarándokolt Aradra. Évente kétszer, a szabadfalui Petőfi-emlékműnél és az aradi vértanúk Vesztőhelyén emelt obeliszknél találkoznak az ünneplőbe öltözött temesi magyarok. Okt. 7-én megnyílt Temesváron V. Szabó Erzsébet Ótelekről elszármazott szegedi amatőr képzőművész tárlata. /(Pataki Zoltán): Közösségmegtartó zarándoklatok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./
2000. október 10.
Békés megyét bemutató kiállítás nyílt a Temesváron, a Megyeháza előcsarnokában. A kiállítás célja a Duna-Maros-Körös-Tisza Eurorégió keretében továbbfejleszteni a két határ menti megye, Békés és Temes közötti kapcsolatokat, elsősorban a gazdaság, a turizmus és a kultúra területén. Szükség van erre, annál is inkább, mert az eurorégiótag Csongrád és Temes, illetve Békés és Arad megyék között rendkívül szoros az együttműködés, számos testvérkapcsolat jött létre a települések között, de a nem közvetlenül szomszédos megyék között lazább az együttműködés. A kiállítást bemutatják Aradon, majd a többi romániai testvérmegyébe - Hargita, Kovászna és Ilfov - is. /Békés bemutatkozik a bánságiaknak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./
2000. október 12.
Temes megyében az RMDSZ választási stábja két külön csoportot hozott létre: egyik a megye magyar nemzetiségű választópolgárait mozgósítja, a másik pedig a más nemzetiségű közösségekkel szervezi a kapcsolatot és azokat a román választókat is igyekszik megnyerni, akik megcsömörlöttek az eddigi kormány balfogásaitól. Az RMDSZ képviselőjelöltje, Toró T. Tibor hangsúlyozta: "Temes megyében különleges programmal kell fellépnünk, amely elfogadható a többi nemzetiség számára is. Úgy véljük, hogy a jelenlegi helyzetben az RMDSZ a Bánságban annak a bizonyos harmadik erőnek a szerepét töltheti be, amely összefogja a tisztességes politizálást óhajtó tömegeket." /RMDSZ - kétpólusú kampánystratégia. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 12./
2000. október 27.
Temesváron felavatták a fogolytábor áldozatainak emlékművét. Az ünnepségen jelen volt Temes és Csongrád megyék hivatalos küldöttsége, továbbá megjelentek az egyházak képviselői, az RMDSZ megyei és városi tanácsosai, a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség és a volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének néhány tagja, és a fogolytábor túlélőinek egy csoportja. Megnyitó beszédében Ilie Sarbu, a Temes Megyei Tanács elnöke elismerőleg szólt a közös - román, magyar, német - összefogásról, amely lehetővé tette, hogy a jeltelen tömegsírban nyugvó sok ezer áldozatnak mostantól emlékműve legyen. Neumann Ernő temesvári főrabbi magyarul és románul összegezte a mérhetetlen szenvedést, amely a fogolytáborban raboskodó férfiakat tizedelte. A katolikus egyház nevében Böcskei László általános helynök beszélt. Radó János, a műemlék felállításának kezdeményezője felvázolta a fogolytábor történetét. A tábort a németek kezdték építeni, és 1940-ben szerb hadifoglyok voltak első lakói. 1941 után orosz foglyokkal telepítették be, majd 1944 őszétől zömmel magyar - de több száz észak-erdélyi román nemzetiségű is volt köztük - hadifoglyok zsúfolódtak benne. A tízezer főre tervezett táborban olykor 30-35 ezren raboskodtak egyszerre. A túlzsúfoltság, a rossz táplálkozás és az egészségügyi feltételek teljes hiánya miatt 1945 tavaszán kitört tífuszjárványnak nyolcezren estek áldozatul, többségben (mintegy hétezren) magyar honvédek. /Sipos János: Mementó az Aradi úton. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./
2000. október 27.
Temesváron felavatták a fogolytábor áldozatainak emlékművét. Az ünnepségen jelen volt Temes és Csongrád megyék hivatalos küldöttsége, továbbá megjelentek az egyházak képviselői, az RMDSZ megyei és városi tanácsosai, a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség és a volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének néhány tagja, és a fogolytábor túlélőinek egy csoportja. Megnyitó beszédében Ilie Sarbu, a Temes Megyei Tanács elnöke elismerőleg szólt a közös - román, magyar, német - összefogásról, amely lehetővé tette, hogy a jeltelen tömegsírban nyugvó sok ezer áldozatnak mostantól emlékműve legyen. Neumann Ernő temesvári főrabbi magyarul és románul összegezte a mérhetetlen szenvedést, amely a fogolytáborban raboskodó férfiakat tizedelte. A katolikus egyház nevében Böcskei László általános helynök beszélt. Radó János, a műemlék felállításának kezdeményezője felvázolta a fogolytábor történetét. A tábort a németek kezdték építeni, és 1940-ben szerb hadifoglyok voltak első lakói. 1941 után orosz foglyokkal telepítették be, majd 1944 őszétől zömmel magyar - de több száz észak-erdélyi román nemzetiségű is volt köztük - hadifoglyok zsúfolódtak benne. A tízezer főre tervezett táborban olykor 30-35 ezren raboskodtak egyszerre. A túlzsúfoltság, a rossz táplálkozás és az egészségügyi feltételek teljes hiánya miatt 1945 tavaszán kitört tífuszjárványnak nyolcezren estek áldozatul, többségben (mintegy hétezren) magyar honvédek. /Sipos János: Mementó az Aradi úton. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./
2000. október 31.
Íjgyártó István magyar nagykövet Temes megyében töltötte a hét végét. Okt. 28-án Temesváron megjelent a közéleti vitaklub ülésén. Kijelentette, hogy tömören így fogalmazható meg a diplomácia erőfeszítése: mindent megtenni a megmaradásért! Az elmúlt ötven évben ugyanis a totalitárius rendszerek elnyomtak minden törekvést, amely a nemzetiségek önazonosságának éltetését szolgálta volna. A feltételek megteremtődtek a kisebbségi lét jobbá tételéhez, most tartalommal kell megtölteni a kereteket. A legfontosabb a képzés: legyenek kiváló iskolák, "merítsünk bátrabban az anyaország műszaki-tudományos vívmányaiból, legyünk képzettebbek a környezetünknél" -ezeket a magyar diplomácia fenntartás nélkül támogatja. Íjgyártó István kisebbségi sorban élt a kárpátaljai Beregszászban, mígnem áttelepült Magyarországra. Főiskolai tanulmányait Budapesten végezte az ELTE Bölcsészeti Karán. Dolgozott a kormány határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó irodájában. Íjgyártó István nagykövet felhívta a figyelmet, hogy a magánosítás Romániában még gyerekcipőben jár, a befektetések kockázata nagy, a magyar tőke pedig még nem annyira erős. /Sipos János: Íjgyártó István bemutatkozása. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 31./
