Két éve, 2007 őszétől fejti ki tevékenységét Csíkszeredában két magyarországi piarista, Kállay Emil atya és Sárközi Sándor, akik a Márton Áron Gimnázium lelkészei. A két atya besegít a diákok tanításába, lelki életük ápolásába. Szórakoztató programokat is szerveznek számukra. Az elmúlt évben közel félszáz diák csengetett be az általuk működtetett tanulmányi ház ajtaján. Az idők folyamán hét helységben volt piarista intézet Erdélyben: Beszterce (1717), Nagykároly (1725), Máramarossziget (1730), Szászmedgyes (1741), Szentanna (Arad megye – 1750), Kolozsvár (1776) és Temesvár (1788). Igaz, ezek nem működtek egyszerre, hisz a szentannai iskola átköltözésével nyílt meg a temesvári, a szászmedgyesi pedig 1789-ben megszűnt. /Kemenes Szidónia: Békét, megnyugvást hoznak. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./
2009. június 25.
A tavalyihoz képes sikeresebb évadot zárt a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház. A társulat 12 erdélyi helyszínen mutatott be előadásokat. Az évad során 16 520 nézőjük volt, ez négyezerrel több nézőt jelent a tavalyihoz képest. Az évad legsikeresebb előadása a Grimm testvérek meséjének színpadi adaptációja A brémai muzsikusok című produkció volt. A társulat színésze, Tokai Andrea kétszer nyerte el a legjobb női szerepért járó elismerést: a Román Dráma Fesztiválján Temesváron és a Kellemes és Kellemetlen Darabok Fesztiválján Lengyelországban. A társulat másik tagja, Mátyás Zsolt Imre pedig Kaleidoszkóp-díjat kapott a Ködszurkáló avagy egy bohóc nézeteiben nyújtott alakításáért, Éder Enikőt pedig eddigi munkásságáért és Sarolt szerepében az István, a király című rockopera magyarországi előadásaiban nyújtott teljesítményéért Simonyi-pezsgődíjjal jutalmazta a debreceni Regionális Simonyi Társaság. Mátray Lászlót, a társulat színművészét, írót a művelődési és művészeti életben betöltött szerepéért Kovács György-díjjal tüntette ki az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), valamint Pro Cultura Timisiensis 2008 elismerésben részesült Fall Ilona, Bandi András Zsolt és Éder Enikő. /Javulást mutat a temesvári színház idei mérlege. = Krónika (Kolozsvár), jún. 25./
2009. június 26.
Temesváron a polgármesteri hivatal megrendelte a Központi (Scudier) park sétányán felállításra kerülő első hét, a városhoz kötődő személyiség bronz mellszobrát. Olyan személyiségekre esett a választás, akikhez olyan esemény kötődik, amelynek 2009-ben évfordulója van. A magyarok közül szobrot kap Küttel Károly egykori polgármester, akinek idején, 140 esztendeje beindult a temesvári lóvasút és Török János polgármester akinek, 125 évvel ezelőtt része volt az utcai villanyvilágítás bevezetésében. A hét mellszobor alkotói között van Szakáts Béla és Kocsis Rudolf is. A sétányon felállítják a nemrég elhunyt Jecza Péter Bartók Bélát ábrázoló mellszobrát is, amelyet megvásárolnak a szobrászművész családjától. /Pataki Zoltán: Temesvári személyiségek sétánya. Hamarosan elkészül az első hét mellszobor. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 26./
2009. június 27.
A gazdasági válság adta meg az alaphangulatát a Románia Magyar Üzleti Egyesület (RMÜE) temesvári konferenciájának, amelyet június 26-án tartottak, több mint 50 üzletember részvételével. Dr. Bodó Barna, a Nyugati Egyetem docense Lobbitörvény Romániában és más EU-országokban címen tartott előadást. /Pataki Zoltán: Válság-stratégia (nem csak) vállalkozóknak. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./
2009. június 29.
Kaba Gábor polgármester volt a házigazdája Zsombolyán annak az egész napos rendezvénynek, amelynek keretében átadták a 2008-ban Temesváron alapított Pesty Frigyes Emlékdíjat. Az idei kitüntettek az aradi Ujj János és a temesvári Szekernyés János hely- és kultúrtörténészek. Városnéző sétával kezdték a napot, Kaba Gábor kalauzolta végig a városon a népes csoportot, bemutatva a helység nevezetességeit. A helyi sajtómúzeumban elenyészően kevés a helyi, vagy régiós magyar nyelvű kiadvány. A hat köztéri mellszobor közül a 2002-ben felállított Petőfi Sándorét a portrék alkotója, Soltész Teofil képzőművész társaságában fényképezhették le a találkozó résztvevői. Pesty Frigyes (1823–1889) történész, az első magyar nyelvű temesvári napilap, a Delejtű szerkesztője és kiadója emlékére 2008-ban a lap megjelenésének 150. évfordulóján alapítottak díjat a sajtó munkatársai és a magyar kultúra helyi mecénásai. A Pesty Frigyes Emlékdíj életműdíjként működik, olyan tollforgatók kapják, akik jelentőset alkottak a régió szórványmagyarsága értékeinek feltárásában, megőrzésében. A Varga Luigi István mintázta plakettet és a vele járó díszoklevelet a kuratórium döntése alapján a Heti Új Szó főszerkesztője Graur János adta át Ujj Jánosnak és Szekernyés Jánosnak a „magyar újságírás hűséges szolgálatáért”. A kitüntetetteket Vicze Károly tanár, illetve Delesega Gyula egyetemi tanár méltatták. /Szekernyés Irén: Két helytörténész kitüntetése. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 29./
2009. június 29.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház nyerte a magyar színházak 21. kisvárdai fesztiváljának fődíját, amit a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium ajánlott fel. Az erdélyi társulat Tamási Áron Csoda című darabját játszotta a tíznapos rendezvényen, amelyen huszonöt társulat (romániai, szerbiai, szlovákiai, ukrajnai és hazai) lépett a zsűri és a közönség elé. A szakemberekből álló bírálóbizottság további hat előadást is díjazott, s elismerésben részesítette a Szabadkai Népszínház, az Újvidéki Színház, a kassai Thália Színház, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, valamint a temesvári Csíky Gergely Színház társulatát. Különdíjat kapott az Újvidéki Művészeti Akadémia és az Újvidéki Színház közös produkciója, Domokos István Tavasz mű darabja. A közönség díját a kassai teátrum Rostand Cyrano de Bergerac című előadása nyerte el. Életműdíjat kapott Farkas Ibolya, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, illetve Kovács Frigyes, a Szabadkai Népszínház színművésze. /Sepsiszentgyörgyi siker Kisvárdán. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./
2009. június 30.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház sikeresen szerepelt a Magyar Színházak XXI. Kisvárdai Fesztiválján. A társulat június Amor omnia című előadása elnyerte a budapesti Thália színház különdíját. A díjnak köszönhetően az Amor omnia című produkció Budapesten részt vesz a Határtalan Színházi Szemlén, melyet a Thalia Színház szervez 2010 januárjában. /Pataki Zoltán: Thália-különdíj az Amor omniának. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 30./
2009. június 30.
EMKE-díjak Spectator-díj Székely Krisztának értékes újságírói munkájának és higgadt politikai elemzéseinek elismeréseként, Kacsó András-díj Mátéfi Csabának és Mátéfi Zitának az erdélyi magyar néptánckultúránk megőrzése és minőségi művelése érdekében előadói, oktatói, együttes-vezetői tevékenységükért, Bányai János-díj Zsigmond Győzőnek a romániai magyar egyetemi oktatás szervezéséért, magyar tudományosságunk külföldön való népszerűsítéséért és elismertetéséért, a romániai népi kultúránk kutatásában kifejtett tevékenységéért, Kún Kocsárd-díj Csirák Csabának közösségünket „kiművelt emberfőkké” tevő közművelő és helytörténészi tevékenységéért, Nagy István-díj Haáz Sándornak kiváló zenepedagógiai, karnagyi és művészetszervezői munkásságáért, Bánffy Miklós-díj a Csíki Játékszín társulatának tíz éves sikeres színházteremtő munkásságukért, Kovács György-díj Mátray Lászlónak a temesvári magyar színjátszás több évtizedes szolgálatáért, az erdélyi hagyományos közösségi színházi modell működtetésében vállalt szerepéért, Poór Lili-díj Kovács Évának a szatmári színjátszás hűséges szolgálatáért, változatos, hatásos színészetéért, beszédművelő munkásságáért, Szentgyörgyi István-díj Kubánda Olgának az amatőr színjátszásban és a Jádzó vezetőségében betöltött áldozatos tevékenységéért, Szolnay Sándor-díj Murádin Jenőnek az erdélyi magyar vizuális kultúra kiváló ismerőjének és ismertetőjének, több évtizedes művészettörténeti kutatómunkája és művészeti írói tevékenysége elismeréseként, Monoki István-díj Bende Katalinnak következetes és fáradhatatlan kultúrérték-mentésben, nemzedéknevelésben és művelődésszervezésben kifejtett munkájáért, Balázs Ferenc-díj a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátusnak a történelmi régiókban élő magyar közösségek versenyképességét elősegítő felnőttképzésben nyújtott támogatásáért, gr. Mikó Imre-díj Király Istvánnak az erdélyi magyar képzőművészetet pártoló tevékenységéért. /Művelődés (Kolozsvár), 2009. május-június/
2009. július 4.
Szekernyés János és Vicze Károly helytörténeti közléseinek, könyveinek, ismertetőinek köszönhetően megismerhetők Temes megye magyar vonatkozású műemlékei, az 1848-as forradalomhoz, Klapka Györgyhöz, Koós Károlyhoz, Bolyai Jánoshoz kapcsolódó fontosabb temesi emléktáblák, emlékművek. Ujj János helytörténész a minap Szakállháza (Sacalaz) előtt fedezte fel az 1835-ben a Temesvár–Zsombolya közötti út megépítésének emlékoszlopát. Négynyelvű felirata szerint a kövezett út V. Ferdinánd császár és király uralkodása alatt rétháti Kövér János temesi főbíró támogatásával épült, Török András csanádi püspök áldotta meg. Az emlékoszlop mellett tábla hirdeti, hogy a híres bánsági tolerancia szellemében már akkor négy nyelven, latinul, románul, németül és magyarul is kőbe vésték a szöveget. Írják ezt az állam nyelvén kívül angolul, franciául és németül. Magyarul még véletlenül sem. A híres bánsági tolerancia szellemében! A „bánsági tolerancia” már nem felel meg a mai valóságnak. Az elmúlt két-három évtizedben olyan demográfiai változások mentek végbe, amelyek megváltoztatták a Bánság nemzetiségi összetételét. A svábok tömeges kivándorlását követően módszeresen telepítették ide a moldovai románokat. Akadt olyan nap, amikor több vonatszerelvénnyel érkeztek. Szabadon választhattak az üresen maradt sváb házak közül. Olyan házakhoz jutottak, amelyekben parkettázott szobák, csempés fürdőszobák voltak. Ugyanez folyt más megyék sváb településein is. Mit tudnak a beköltözöttek a korábban itt éltek kultúrájáról, hagyományairól, szokásairól? Jóformán semmit. Nincs honnan tudniuk. A nacionalista szellemben, még mindig egyetlen nép érdekeinek megfelelően megírt történelemkönyvekben egyetlen szó sem esik a 18. századi telepesek civilizációteremtő missziójáról. /Ujj János: Egy emlékmű ürügyén. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 4./
2009. július 6.
A Temesvárhoz tartozó Újkissoda temetőjében július 5-én felavatták az 1945 elején jeltelen tömegsírban eltemetett második világháborús magyar hadifoglyok síremlékét. A magánadományokból állított obeliszket Szilvágyi Zsolt püspöki helynök szentelte fel. A 116 magyar hadifogoly – közöttük honvédek és internált civilek, katolikusok és reformátusok, magyarok és más nemzetiségűek egyaránt voltak – emlékére Túri László újkissodai plébános és dr. Higyed István ny. tiszteletes mondtak beszédet. A méltó emlékjel állítás egyik kezdeményezője, Túri László hangsúlyozta: a második világégés itt eltemetett áldozatainak hozzátartozói minden bizonnyal nem is tudnak róla, hogy szeretteik hamvai egy temesvári tömegsírban nyugszanak. Szilvágyi Zsolt a katolikus püspöki levéltárban talált néhány adatot a katolikus szertartás szerint Újkissodán eltemetett hadifoglyokról: a fogolytáborban 1945 elején 116 áldozatot szedett a tífusz, akiknek többnyire csak a nevét, életkorát, esetleg származási helyét, édesanyja nevét jegyezték fel. Az emlékjel-állítás fő kezdeményezője és kivitelezője, Radó János elmondta: annak ellenére, hogy tavaly március óta magyar-román kormányközi megállapodás létezik a két ország területén található katonasírok, emlékművek gondozásáról, az egyezmény csak egyoldalúan működik. A magyar területen elhantolt román katonák emlékének megadják a méltó tiszteletet, miközben az újkissodai hadifoglyok síremlékének állítását egy lejjel sem támogatták a hivatalos intézmények, ugyanakkor az újszentesi hadifogoly-tábor 2000-ben állított emlékművét sem gondozzák. Radó János a kilencvenes évek eleje óta azon dolgozik, hogy méltó emlékjeleket állítson a temesvári hadifogolytáborok magyar áldozatainak. /Pataki Zoltán: Felavatták az újkissodai fogolytábor áldozatainak síremlékét. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 6./
2009. július 7.
Temesváron gálaelőadással zárult július 5-én a XX. Szívek Fesztiválja. A nemzetközi folklórparádé a magyar néptánccsoportok visszhangos sikerét hozta. A július 4-én tartott magyar műsor egyperces néma felállással kezdődött a nemrég elhunyt szegedi Nagy Albert oktató és koreográfus emlékére – az utána bemutatott előadás koreográfiáját még ő készítette. A magyar műsorban a szegediek mellett több erdélyi csoport lépett fel. Átütő sikert aratott a temesvári Bokréta néptánccsoport is. /Pataki Zoltán: Határon átívelő magyar siker. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./
2009. július 7.
Vapniarka kicsi település a Dnyeszter közelében, amolyan világvége az egykori Szovjetunióban, a mai Ukrajnában. Aradi és nem aradi zsidó munkaszolgálatosok, politikai foglyok százai pusztultak el ebben a községben a második világháború idején. Az embertelen munkakörülmények és a járványok miatt. Sírjuk jeltelen. Aradon és a megye számos településén magyar honvédek tucatjainak sírjai lassan teljesen eltűnnek. Néhányuk neve a temetőkbe gyakran kijárogató papoknak és idős asszonyoknak, no meg az időnként erre irányuló helytörténeti kutatásnak köszönhetően ismert. De mi lesz öt-tíz év múlva? Feledésbe merül a múlt. Temesvárott Újkisodán július 5-én nevekkel megjelölt közös sírhantot emeltek a háború utolsó szakaszában az ottani fogolytáborban elhunyt katonáknak és civileknek. Aradon is helye lenne egy jelkép-jellegű hasonló obeliszknek. /Puskel Péter: Vapniarka. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./
2009. július 13.
Dr. Hollanda Dénes professzor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Karának dékánja arra számít, hogy idén is meg fognak telni a meghirdetett helyek. Az ország egyetlen olyan intézménye, ahol a magyar gyerekek anyanyelvükön szerezhetnek műszaki mérnöki tudást. Marosvásárhelyen már öt akkreditált szak van. A végzetteket kitűnő osztályzatokkal értékelték a bukaresti, brassói, temesvári vagy kolozsvári egyetemi bizottságok. A nagy intézményeknek a kutatás kiépítésére több száz év állt rendelkezésükre. A Sapientiának erre még tíz év sem jutott, de már itt, Marosvásárhelyen komoly alapokra sikerült helyezni a kutatást. A Temesvári Műszaki Tudományos Diákköri Konferencián idén is a sapientiás hallgató hozta el a nagydíjat. Tavaly ősszel sikerült elindítani a fordító és tolmács szakot, ennek keretében angol–magyar, német–magyar vagy román–magyar szakfordítói oklevelet szerezhetnek az itt tanulók. Most kaptak engedélyt két új mérnöki szak indítására, így a Távközlés valamint a Számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás szakkal bővül a műszaki mérnöki képzéskínálat. /”Egyetemet csak együtt tudunk építeni” Új szakok indulnak a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./
2009. július 18.
Miután Magyarország 2006-ban egy helyi, magyarul jól beszélő román üzletembert nevezett ki Jászvásárra tiszteletbeli konzulnak, most Temesváron tette meg ugyanezt a lépést. Pánczél Zoltánnak, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzuljának az illetékessége Temes megyére terjed ki. A konzult Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet iktatta be július 17-én hivatalába. Pánczél Zoltán, a Fornetti Románia elnöke két évtizede fontos szereplője az üzleti, a társadalmi és a kulturális életnek, sok projekt, civil kezdeményezés ötletgazdája és végrehajtója. /Temesváron is van magyar konzul. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./
2009. július 20.
A balkáni országok európai integrációjáról, a határon átnyúló pályázatok témájáról, a Nabucco gázvezetékről és az európai Duna-stratégiáról tárgyalt egyebek között a román, a szerb és a magyar külügyminiszter július 18-án Temesváron. „Szerbia az utóbbi időszakban olyan fontos lépéseket tett az európai integráció ügyében, melyeket figyelembe kell venni, amikor az állampolgárok szabad mozgásáról és a kereskedelmi megállapodásokról beszélünk a jövőben” – jelentette ki Cristian Diaconescu román külügyminiszter. A temesvári találkozó a negyedik háromoldalú román– szerb–magyar külügyminiszteri tárgyalás, melyet háromévnyi kihagyás után rendeztek meg. Balázs Péter magyar külügyminiszter kifejezte reményét, hogy a jövőben gyakrabban lesznek ilyen egyeztetések. Vuk Jeremics szerb külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a három fél között politikai konszenzus van a vízumkérdésben, s jövőre valósággá válik, hogy a szerb állampolgárok szabadon közlekedhetnek a két másik országban és az egész Európai Unióban. /Három miniszter a hármas határon. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./
2009. július 22.
A Temesvári Magyar Nőszövetség július 16-19-e között négynapos kirándulást szervezett a Vajdaságba, amelynek során a Szász Enikő elnök vezette csoport magyar történelmi emlékhelyeket látogatott meg. Délvidék magyar emlékhelyeit – az aracsi pusztában épült Árpád-kori templomot, Kiss Ernő honvédtábornok eleméri sírját, a nándorfehérvári, a szendrői és a galambóci várat, a zimonyi Hunyadi tornyot, a verseci Szent Gellért templomot és várat – a kirándulás résztvevőinek többsége első alkalommal csodálhatta meg. A 33 fős bánsági csoportot a magyar nyelvterület legdélibb fekvésű „szigetén”, a Belgrádtól 40 km-re található Székelykevén szállásolták el. /Pataki Zoltán: A nőszövetség délvidéki felfedező útja. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 22./
2009. július 27.
Július 26-án Temesváron a Mária téri református templomban tartott istentisztelet keretén belül Tőkés László püspök és Füzes Oszkár romániai magyar nagykövet jelenlétében Seres Géza aradi esperes beiktatta Fazakas Csabát a Temesvár-Belváros Református Egyházközség esperes-lelkészét. Tőkés László elmondta, a világ hajlik arra a gondolatra, mely szerint az egyház ne szóljon bele a társadalom menetébe, mert „1789, a francia forradalom óta az egyház és a világ viszonya egyre problematikusabbá vált”. Az EP-képviselő emlékezetett arra, hogy 20 évvel ezelőtt a Temesvárról, a belvárosi református templom elől indult a romániai forradalom, ugyanakkor többször utalt az egyházi emberek különböző szerepvállalásaira. Seres Géza szimbolikusan átadta társának a bibliát, a templom kulcsát és pecsétjét, majd dr. Kovács Béla, az egyházkerület főgondnoka összegezte az eseményeket: a presbitérium Fazakas Csabát, lugosi esperest választotta lelkipásztornak. /László Árpád: Temesvár. Beiktatás a Mária téri templomban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./
2009. július 27.
Nem sokan fognak hozzá kilencvenéves korukban könyvet írni. Bíró Antal atya azonban azok közé tartozik, akikre Isten sok feladatot rótt, és akik igyekeznek tehetségük és lelkiismeretük szerint teljesíteni azokat. Hatalmas lelkesedéssel vállalta fel Böjte Csaba mellett a munkát Szászvároson. Közben kitartóan küzd a szászvárosi magyarságért, kertészkedik, az egész erdélyi magyarságot pedig verseken keresztül biztatja a jóra, szépre. Kilencvenedik születésnapjára lett kész az a verseit tartalmazó könyvecske, amelyet a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség ezeréves jubileumára állított össze. Antal atya ízig-vérig pedagógus. Ma is büszke arra, hogy magyar–román szakos pedagógusi diplomáját Domokos Pál Péter írta alá, hogy a ferences rend íratta be Kolozsvárra magyar–német szakra. Azután mégsem élhetett pedagógusi hivatásának, mert Márton Áron megtiltotta, hogy papjai marxista iskolában tanítsanak. Antal atyát Márton Áron szentelte pappá, a későbbi években hat évet sínylődött lágerekben. A temesvári egyházmegyében szolgált, ahol 47 éven keresztül németül prédikált. Harminc éve nyugdíjas, azóta többet dolgozik, mint előtte. /Takács Éva: A remény kapujában. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 27./
2009. július 31.
Boné Rudolf, a Nagyváradi Egyetem Vizuális Művészetek Karának oktatója tizenöt évig nem állított ki, idén azonban már három egyéni tárlata volt. Úgy tűnik, sok mondanivaló gyűlt fel a hallgatás évei alatt. Legutóbbi, Kiterjedés című kiállításán bemutatott munkái, a dróthálóból, fémlemezekből, betonvasból megformált mozgatható, forgatható kompozíciók a térrel, a formákkal való játékot, önfeledt kísérletezést sugallják. „Meg akarom szabadítani a szobrot a tömegtől, minél átlátszóbbá, könnyedebbé, ha lehet súlytalanná tenni. Az én célom nem annyira a szobor, mint inkább a szoborban rejlő költészet” – vallja. Arra a megjegyzésre, hogy a túlzott absztrakció a nagyközönség számára érthetetlenné teszi a posztmodern, posztavantgárd képzőművészetet, Boné Rudolf kifejtette: „A hagyományt be kell építeni, hogy ne légy gyökértelen, de tovább is kell vinni. A közönséget kell nevelni, nem a művésznek kell leereszkednie a publikum szintjére. ” Boné Rudolf /sz. Nagyvár, 1951/ a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem szobrászat szakán végzett. A 80-as évekbeli romániai avantgárd képzőművészeti törekvések egyik markáns képviselője volt. A rendszerváltást követően tanított a Temesvári Egyetem Képzőművészet és Design Karán, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemen és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen. Jelenleg a Nagyváradi Egyetem Vizuális Művészetek Karának oktatója. /Pengő Zoltán: Az egyetlen hiteles művészet Isten megéneklése. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./
2009. augusztus 1.
Bodor Pál reméli, virtuálisan talán visszafogadják őt. A kommunizmus idején a rendszer híve volt Temesváron. Huszonhat évvel ezelőtt távozott Romániából. Fél élet című önéletrajzi kisregénye döntően Temesvárról szól. Bodor első elemitől érettségiig Temesváron járt iskolába. Bejáratos volt több íróhoz, Méliusz Józsefhez, Franyó Zoltánhoz, Endre Károlyhoz; Majtényi Eriket ott ismerte meg, Anavi Ádámmal a barátsága kamaszkorában kezdődött, sorolta, hogy emlékeztető névjegyét nyújtsa az olvasónak. Bodort e hasábokra invitálta Böszörményi Zoltán főszerkesztő. Bodor Pál (1983–90) a Magyar Nemzetben, majd (1991–94) a Népszabadságban írt, s végül „blog”-ban jelentkezett, a budapesti Klubhálón és Nolblogban. /Bodor Pál: Névjegykártya. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./
2009. augusztus 8.
Oláh Dénest augusztustól kinevezték a Maros-Küküllői Egyházkerület főesperesévé, a marosvásárhelyi Belvárosi Keresztelő Szent János-templom plébánosává. Új őrhelyére a kolozsvári szentpéteri plébániáról érkezett. Plébánosi tevékenysége mellett a Babes-Bolyai Egyetemen három évig tanította az ószövetségi szentírást, később könyveket adott ki vagy rendezett sajtó alá, rövid ideig főszerkesztője, éveken át rendszeresen közlő munkatársa a Vasárnap című katolikus hetilapnak, a Kolozsvári Rádió 250 adásában hirdette az igét. Szereti a képzőművészetet, a Korunk Galériában szívesen nyitott meg kiállításokat. Hívei nehezen engedték el Kolozsvárról. Oláh Dénes /sz. Korond, 1957/ Gyulafehérváron érettségizet, s ott végezte el a teológiát is. 1983-ban dr. Jakab Antal püspök szentelte pappá, a kolozsvári Szent Mihály-templomban lett segédlelkész. 1987-ben Alsócsernátonba és a környező hat szórványgyülekezetbe került, ahol a Haszmann testvérek által működtetett múzeum és ami körülötte történt, valóságos oázist jelentett számára. 1990-ben, a bányászjárások idején nevezték ki a Zsil völgyébe, meg kellett küzdenie a templomért, hogy ne essen az útépítés áldozatául, ami sikerült is. 1996-ban került Kolozsvárra. Első könyve Erdélyi karácsony címmel 48 pásztorjátékot tartalmaz. Ezt követően a Vasárnapi örömhír című rovatban megjelent cikkeit gyűjtötte össze kötetekben, Csorgóskút valamint Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon című kötetekben. Sajtó alá rendezte Fábián Dénes öregekről szóló írásait és Erdélyi István temesvári piarista szerzetes hagyatékát. Oláh Dénes bevallotta, majd megszakadt a szíve, amikor megtudta Marosvásárhelyre történt kinevezését. Azonban engedelmességet fogadott, ezért elfogadta a kinevezést. Marosvásárhelyen az eddigi ezer hívő helyett kilencezret kapott, két segédlelkésszel és egy kórházi lelkésszel dolgozik, s a kerületben 30 plébániára kell figyelnie. /Bodolai Gyöngyi: „Marosvásárhely szembejött velem” – Interjú Oláh Dénes főesperes-plébánossal. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./
2009. augusztus 12.
Megtartották a temesvári megyeházán a Temes megyei önkormányzatok pályázati pénzfelhasználási képessége növelését célzó projekt záró-szemináriumát. „A Temes megyei önkormányzatok támogatása a helyi gazdasági-társadalmi fejlesztési projektek kidolgozásában és a Magyarország-Románia 2007-2013-as Határon Átnyúló Együttműködési Operatív Program forrásaihoz való hozzáférésben” című pályázatot a román-magyar Phare CBC alapból finanszírozzák. /Pataki Zoltán: Magyar segítséggel tanultak pályázatokat írni. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 12./
2009. augusztus 13.
Augusztus 12-én tartották meg Nagyváradon a 8. Kárpát-medencei Nyári Egyetem nyitóünnepségét. A találkozóra érkeztek Erdélyből, több magyarországi egyetemi városból, valamint a Felvidékről és Kárpátaljáról is. A rendezvénysorozatot a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD), a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete (PKED) és a Rákóczi Szövetség szervezte. A nyári egyetem fővédnöke, Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke egészségügyi probléma miatt nem tudott eljönni a nyitóeseményre. /Tóth Hajnal: Megkezdődött a nyári egyetem. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 13./
2009. augusztus 17.
Befejeződött augusztus 15-én a 8. Kárpát-medencei Nyári Egyetem, melyet a Temesvári Magyar Diákszervezet, a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete és a Rákóczi Szövetség szervezett, és amelynek a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) adott otthont. A többnapos képzésre Erdélyből, Magyarországról, a Felvidékről és Kárpátaljáról is érkeztek fiatalok, folytak szakosztályok szerint – orvostudomány-egészségügy, politológia-közgazdaságtan, műszaki tudományok, művészetek – a szekcióülések. /Ladányi Norbert: Véget ért a Nyári Egyetem. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 17./
2009. augusztus 17.
Paptamási református templomában augusztus 15-én a falunap alkalmával tartottak egyházi ünnepséget. A gyülekezett fiataljai furulyakísérettel népdal-zsoltárokat adtak elő. Ezután a női énekkar következett. Bereczki András tiszteletes emlékezett arra, hogy a második világháborút megelőzően a fegyverkezési lázban égő Romániában elrendelték Papfamási teljes megsemmisítését. A település eltüntetése mellett egyetlen „súlyos érv” szólt: a határvédelem miatt felépítendő ún. Carol-vonal. Az otthonelhagyási felszólításokat már sokan megkapták, mondta el Kupán Árpád történész. A tamásiak rendre kijelentették, inkább meghalnak, de nem hagyják el házaikat. Végül megmenekült a falu. Az ünnepség Diószeghy Dezső költőemlékének megidézésével folytatódott, aki 1904. május 22-én született Paptamásiban. Diószeghy Dezső kötészetében meghatározó a trianoni döntés, mellyel szülőföldje Romániához került. Verseiben a hatalmas fájdalom, majd a második bécsi döntés miatt lelkesedé van jelen. Haláláról nem lehet tudni. Egyes információk szerint a temesvári börtönben raboskodott. A költőt mára teljesen elfelejtették. Bereczki Diószeghy Dezső egyik kötetének címadó versét /A rabság alatt/ szavalta el, majd leleplezték a templomban a kötő emléktábláját. /Megyeri Tamás Róbert: Az egykori és mai falurombolásról. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 17./ Az említett kötet: Diószeghy Dezső: A rabság alatt – válogatott versei. /Új Magyar Élet, Nagyvárad, 1942/
2009. augusztus 17.
Máriaradnán az idei Nagyboldogasszony napi, augusztus 15-i templombúcsú azon ritka ünnepségsorozatok egyike volt, amelyiken más-más nap két megyés püspök celebrálta az ünnepi szentmisét. Augusztus 14-én Böcskei László nagyváradi megyés püspök az Arad, Bihar, Szilágy és Temes megyékből érkezett szlovák hívek számára, míg 15-én Roos Márton temesvári megyés püspök magyarul, románul és németül celebrálta az ünnepi szentmisét. /Balta János: Nagyboldogasszony ünnepe Máriaradnán. Két megyés püspök a templombúcsún. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 17./
2009. augusztus 18.
A közel két méteres Kett Groza János festőművészt nem lehet nem észrevenni, ha végigmegy Arad főutcáján. Kettős nevének az a története, hogy édesanyja német volt, és a második világháború után fenyegette a Szovjetunióba deportálás. Akkor ajánlották neki, hogy vegye fel egyik sógora nevét, a Grozát is. Jól tette, mert így megszabadult a deportálástól. Kett Groza János /sz. Arad, 1941. aug. 3./ Déván végezte a középiskolát, Temesváron a képzőművészeti egyetemet. Az első grafika- és festménytárlata 1971-ben volt. Az 1989 utáni nyitás után jöhettek a külföldi alkotótáborok is. Az évek során több mint 4000 karikatúrája jelent meg hazai és külföldi lapokban. Közel két évtizede tanít Aradon a művészeti népiskolában. Sok művész kikerült a keze, például Siska-Szabó Hajnalka vagy Laukó Katalin. /Kiss Károly: Beszélgetés Kett Groza János képzőművésszel. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 18./
2009. augusztus 18.
Az Osztrák–Magyar Monarchia az erdélyi fürdők aranykorának is tekinthető. A borszéki híres „savanyú víz” Blaha Lujzát és népes társaságát szinte egy teljes hónapig marasztalta a településen, ahol is „a nemzet csalogánya” köszönete jeléül alapítványt létesített a helyi iskola javára. A Temesvár melletti Buziásfürdőn a „haza bölcsének” díszesen faragott kőpadját fémtáblával jelölték meg az emlékező helybéliek „Deák Ferenc pihenője” felirattal. A fürdőkultúra–fürdőélet művelődéstörténeti vonzatairól írt a Korunk augusztusi száma. /Lapszemle – Korunk / augusztus. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./
2009. augusztus 24.
Megnyílt Bagyinszky Zoltán gyulai fotóművész Reneszánsz kővarázs című kiállítása Temesváron a Héliosz Galériában. A történelmi Magyarország építészeti örökségét kiválóan ismerő művész eddig több mint száz egyéni tárlaton mutatta fel a Kárpát-medence művészeti értékeit. Több országban mutatta be képeit, Erdélyben Aradon, Temesváron, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen és Nagybányán csodálhatták meg felvételeit. Szerzője vagy társszerzője több mint 25 könyvnek és albumnak, amelyek között előkelő helyet foglalnak el a kastélyok, várak, kastélyszállók stílusjellegzetességeit felmutató fénykép-gyűjtemények. Az Alföldi Szecesszió című, Gerle Jánossal közösen készített albuma közkedveltségnek örvend, az aradi, temesvári, nagyváradi és szatmárnémeti szecessziós épületek szépségeit is megörökítette benne. Mostani tárlatának felvételei a történelmi Magyarország máig fennmaradt reneszánsz építőművészete szépségének hódol. /Szekernyés Irén: Bagyinszky Zoltán fotóművész tárlata. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 24./
2009. augusztus 26.
A Bánát Múzeumnak otthont adó temesvári Hunyadi kastély megroggyant falainak megerősítésekor ásni kezdtek a kastély udvarán. A felújítási munkálatok során, középkori falak maradványaira bukkantak. A kiásott falakat nagy valószínűséggel a magyar Anjou-ház alapítója, Károly Róbert király építtette 1315 körül, amikor hét évre Temesvárra költöztette királyi székhelyét. /Pataki Zoltán: Károly Róbert lakótornyát tárták fel. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./
