Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint meg kell találni a módját a közös listaindításra az MPP-vel – nem feltétlenül mindenhol Kolozs megyében, így meg tudnák szólítani azt a magyar választóréteget, amely az utolsó választáskor otthon maradt, vagy nem szavazott az RMDSZ-re. „Az RMDSZ semmi esetben sem folytat majd agresszív kampányt”, fejtegette a szenátor. Szerinte sok olyan fiatal került most a listára, aki komoly államigazgatási tapasztalattal rendelkezik. Így Vákár István, a Vidékfejlesztési és Halászati Kifizetési Ügynökség igazgatója, Sztranyiczki Szilárd, a kataszteri hivatal egykori igazgatója, továbbá Horváth Anna és Fekete Emőke országos szintű tapasztalattal bír, Balázs Bécsi Attila, a Téka Alapítvány megálmodója és vezetője közösségszervezőként végzett jelentős munkát, Szedilek Lenke a tordai magyar iskola alapításakor szerzett érdemeket. Eckstein szóvá tette, hogy ellentétben a magyar kormánnyal, a román még nem különített el pénzalapot a Mátyás király szoborcsoport restaurálási munkálatainak fedezésére. /Nagy-Hintós Diana: Eckstein: Egyezkedni kell az MPP-vel. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./
2008. április 9.
Nagyobb erdélyi városok RMDSZ-es polgármesterjelöltjei: TÁBLÁZAT. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./
Település
Jelölt
Arad
Bognár Levente
Bánffyhunyad
Döngöl? Csaba
Csíkszereda
Ráduly Róbert Kálmán
Dés
Lukács Ferenc
Gyergyószentmiklós
Weil Gyula
Kézdivásárhely
Török Sándor
Kolozsvár
László Attila
Lugos
Pozsár József
Marosvásárhely
Borbély László
Marosújvár
Fekete Dénes
Nagybánya
Ludescher István
Nagyenyed
Kováts Krisztián
Nagykároly
Kovács Jen?
Nagyvárad
Biró Rozália
Sepsiszentgyörgy
Antal Árpád
Szamosújvár
Török Bálint
Szatmárnémeti
Ilyés Gyula
Szászrégen
Nagy András
Székelykeresztúr
Raffai Emil
Székelyudvarhely
Bunta Levente
Szilágycseh
Varga András
Szilágysomlyó
Hánis Géza
Torda
Ádámosy Klára
Zilah
Sojka Attila
Zsibó
Sárközi Pál
Zsombolya
Kaba Gábor
2008. június 26.
Az anyanyelv megőrzését, a kisebb-nagyobb csoportok szervezésének segítését tűzte ki célul a Művelődés című közművelődési folyóirat. A kolozsvári lapot tizenhét éve Szabó Zsolt főszerkeszti, aki elmondta, napjainkban a színjátszó csoportok és a kórusok jelentősek, utóbbiak talán szervezettebbek, mert az egyházközségekben újraalakultak a dalárdák. Marosvásárhelyen jelenleg kántorképző működik, amelynek végzősei az egyházközségekben szorgalmazzák a közös éneklést. Háromszéken és Hargita megyében is jelentős értéket képviselnek a kórusok. Fontos szerep jut a képzőművészetnek is, nyáron számos művészeti alkotótábort rendeznek. A közösség igényét jelzik a kórustalálkozók, mint például a Nyárád menti, Küküllő menti rendezvények, vagy Kalotaszegen az évek óta rendkívüli népszerűségnek örvendő tordaszentlászlói kórustalálkozó. A tanuló ifjúságot a Magyar Diákszínjátszók Szövetsége (Madipo) fogja össze. Szilágycseh lelkes csapata oroszlánrészt vállal a diákszínjátszók találkozóinak megszervezésében. A Sepsiszentgyörgyön működő Jádzó Egyesület munkája is kiemelkedő. A Művelődés folyóirat neveli a közművelődés utánpótlását. Tavaly, év végén a néprajz, helytörténet és művelődéstörténet ifjú szakemberjelöltjei számára hatodik alkalommal tartották a háromnapos Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciáját (Tudek) Kolozsváron. A Művelődés februári és márciusi számának Műhely rovatában kilenc résztvevő dolgozatát közölték. Az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel (EME) együttműködve bekapcsolódtak a Kolozsváron és Tordán szervezett konferenciák munkálataiba is, Aranyosszékről, Tordáról és Torockóról elhangzott előadásokból három lapszámnyit közölt a Művelődés. A konferencia teljes anyagából készült, Keszeg Vilmossal közösen szerkesztett Aranyos-vidék magyarsága című könyv a Kriterion Kiadónál jelent meg. Eredményesnek bizonyult a Mezőség hagyományait feltáró tavalyi konferencia is, amelynek szövegeiből remélhetőleg testes kötet lesz majd. Ugyanakkor értékes munka folyik a nagyenyedi és székelyudvarhelyi diákműhelyekben is. A Művelődés folyóirat nyáron a képzőművészeti táborokkal való együttműködésre fekteti a hangsúlyt. Csepei János, Zilahon élő mérnök szülőfalujában, a Szilágy megyei Ippen kezdeményezett alkotótábort 1996-ban, azóta szoros kapcsolat alakult ki a Művelődés és az IPPART között. Idén Sólyomkőváron augusztus 10–20. között gyűlnek össze a határon inneni és túli képzőművészek, hogy aztán Szent István napján megnyissák az új műveiket bemutató tárlatot. A tábor szakmai vezetője Szabó Vilmos zilahi festőművész. /Bajai Ernő: Eredmények és tervek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./
2008. június 26.
A szászcsávási énekkar 1837-ben idősebb Belle József tanítómester vezetésével gyakorolt. Sorra alakultak az énekkarok: 1856-ban a Kolozsvári Népdalnokok, 1867-ben a Kolozsvári Dalkör, 1852-ben a Lugosi Magyar Énekkar, 1856-ban a Bukaresti Magyar Dalárda, 1863-ban a híres Brassai Magyar Dalárda, 1868-ban a Székelyudvarhelyi Székely Dalegylet, 1872-ben a Kolozsvári Iparos Egylet Dalköre, a Besztercei Magyar Iparosok Dalköre; 1876-ban a Magyarfenesi Férfi Dalárda, 1882-ben a Kolozsvár – Hidelvi Földészek Férfikara, 1888-ban a Tordaszentlászlói Ifjúsági Dalkör. Utóbbiak a Tordán tartott EMKE közgyűlésen 1894-ben szerepeltek. Aradon 1867-ben megalakult Országos Magyar Daláregyesület és meghívta soraiba a tordaszentlászlóiakat. 1971–72 között Almási István népzenetudós főiskolai tanár vezette a tordaszentlászlóiak énekkarát. 1988-ban a száz éves jubileumát ünneplő férfikórus köszöntésére alakult a Tordaszentlászlói Nőikar, vezetését az akkor nyugalomba vonult Guttman Mihály karnagy vállalta el. Idén 19. alkalommal rendezik meg június 28-án a tordaszentlászlói kórustalálkozót. /Guttman Mihály: 120 éves a tordaszentlászlói kórusmozgalom . = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./
2008. július 12.
Suba László Régi tordai kancsók című albumát mutatták be az Aranyosszéki Néptánctábor keretén belül. A szobrász az általa összeállított kötetben röviden ismertette a tordai fazekasság történetét is. A háromnyelvű albumot román, magyar és angol, fazekassággal kapcsolatos versekkel is kiegészítette a művész. A kötet Tordáról, Kolozsvárról és Torockóról összegyűjtött kancsók fotóit tartalmazza. /D. I. : Régi kancsók tára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./
2008. július 31.
Július második felében olyan halpusztulás van az Aranyoson, hogy „ismét” éveknek kell eltelnie ahhoz, ameddig újból halak lesznek ebben folyóban. Azért „ismét”, mert ezelőtt négy évvel hasonló eset történt. Egy Fehér megyei ipari víztárolóból kiömlött a szennyezett víz. Ez olyan mértékű fertőzést idézett elő, amely nem csak a halak, hanem minden élőlény kipusztulásához vezethet – vélekedett Marius Masca, a tordai Potaisa vadász- és halászegyesület igazgatója. A katasztrófa után ellepték az Aranyost a haltetemek. /Schmidt Jenő: Ismét elpusztultak a halak az Aranyosban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./
2008. augusztus 7.
Idén a moldvai csángók irányába kerekeznek a Pusztuló kövek nyomdokában elnevezésű biciklitúra résztvevői. A túrát Solymosi Zsolt, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium lelkésztanára és Szekernyés Réka, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum földrajz szakos tanára szervezi, idén ötödször. Az augusztus 26. –szeptember 6. között zajló túra során a harmincöt résztvevő diák és kísérő – közel 900 km-t biciklizik, miközben biológiai, földrajzi, történelmi, vallási ismereteket sajátít el. Útközben a túrázók megnézik a tordai vallásszabadság templomát, a gerendi kastélyt, a dombói, medgyesi és erzsébetvárosi templomokat, a Gagy menti falvakat, Firtosmartonost, az énlaki rovásírásos műemléktemplomot, a Tolvajos tetői kereszteket, az Úz völgyi világháborús temetőt és emlékművet, az ezer éves határt, a Rákóczi várat, a csángóvidéket és a gyimesfelsőloki csángó kollégiumot is. /D. I. : JZsUK bicatúra ötödször. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
2008. augusztus 12.
Elhárult az akadály a báró Jósika Miklós író nevét felvevő tordai magyar gimnázium szeptember 15-i indulása elől: a több évtizedes kihagyás után újraindított magyar tannyelvű oktatási intézmény a helyi Teodor Murasan Általános Iskolával megosztja az épületet és az udvart, ugyanakkor a református egyház egyik iskolaépületében további tantermekbe költözhet be, tájékoztatott Szedilek Lenke tordai illetőségű Kolozs megyei önkormányzati képviselő, valamint Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes. Hónapokkal korábban a Teodor Murasan Iskola vezetői még azt állították, hogy a tordai református egyházközség tulajdonába 2005-ben visszajutott épület őket illeti meg. A 2006. február 28-i tanácsülésen a magyar iskola létrehozásáért felszólaló Kiss László tordai unitárius lelkész az elszenvedett sértegetések következtében másnap szívrohamban elhunyt. A tordai történésekről az ENSZ Emberjogi Főbiztosságához tartozó kisebbségjogi, illetve az oktatáshoz való jogi irodája is értesült. Tordán fél évszázados szünet után indulhat újra önálló magyar iskola. A jövőben a Torda iskoláiban ma szétszórtan magyarul tanuló közel háromszáz gyermek minőségi anyanyelvi oktatásban részesülhet a Jósika Miklós Gimnáziumban. /Benkő Levente: Elhárult az utolsó akadály? = Krónika (Kolozsvár), aug. 12./
2008. augusztus 28.
Több évtizedes kihagyás után Máramarossziget, Szilágysomlyó és Brassó mellett szeptember 15-étől Tordán is önálló gimnáziumban tanulhatnak a magyar diákok. A Jósika Miklósról elnevezett oktatási intézmény a Teodor Murasan Általános Iskolával osztozik majd az épületen, és összesen három tordai iskola magyar osztályait fogadja magába. Az új magyar iskola létrehozását a helyi magyar közösség kezdeményezte, és mintegy tízéves politikai vita és jogi hercehurca előzte meg. A Demokrata Párt és a Nagy-Románia Párt helyi tanácsosai rendre elutasították az RMDSZ helyi szervezete, a magyar egyházak, valamint a Petőfi Társaság iskolaalapító szándékát. Fodor Dóra igazgatónő szerint a cikluskezdő osztályokban nagy az érdeklődés, két-két első, harmadik és hetedik osztály indul, és van remény arra, hogy két ötödik osztály kezdjen. Kiss Tamás szociológus szerint az önálló magyar iskolák nem csupán azáltal hatásos ellenszerei az asszimilációnak, hogy anyanyelvű oktatást biztosítanak. /Varga Réka: A tordai iskolahasadék. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./
2008. szeptember 2.
Augusztus 31-én, vasárnap Makfalván a református templomkertben felavatták a falu szülötte, Suba László köztéri szobrát, és a részt vevő képzőművészek bemutatkozó tárlatával zárult a Nagy Pál Alkotótábor idei összejövetele. Különleges szoborral ajándékozta meg községét a művész, bibliai példázatot, a tékozló fiú történetét alakította kőbe öntött jellé a szobrász. Nagy Miklós Kund hangsúlyozta, hogy Makfalva ismételten példát adott művészetszeretetből, hiszen a mostani alkotás pár év alatt immár a harmadik köztéri szobor. A tordai Suba László rég eltávozott szeretett falujából, de évtizedek óta folyamatosan hazajár. Sikeres volt a tizenhetedszerre megrendezett alkotótábor kiállítása is, 17 hazai és anyaországi alkotó fordult meg a Fülöp Irén nyugalmazott tanárnő és lelkes segítőtársai által működtetett táborban. /N. M. K. : Szoborrá vált példázat. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./
2008. szeptember 4.
A tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum megalapítását a 2007. december 14-én kelt, miniszteri rendelet mondja ki. Azóta is tart a küzdelem, a helyi román hivatalos személyek meggyőzése, az elbizonytalanodott magyar közösség bátorítása. A közösség összekovácsolása és az anyagi gondok enyhítése érdekében szerveztek júliusban a tordai Csíki-tó mellett adományozó-pikniket, ahol sikerült 30 millió régi lejt gyűjteniük. Az adományozás továbbra is tart. További támogatás szükséges az összes osztályterem felújításához. /Rus Fodor Dóra, javasolt igazgató: Levél a végeken egy iskoláért. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./
2008. szeptember 15.
A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság és a Bonchidai Református Egyházközség szervezésében került sor a harmincegyedik erdélyi honvéd emlékmű avatására szeptember 13-án Bonchidán. Az esemény egybeesett a tordai csata kezdetének hatvannegyedik évfordulójával: 1944. szeptember 13-án kezdődött az a huszonhat napos kemény harc, amelyben több mint 2500 honvéd esett el. A bonchidai református temetőben százkilenc honvéd nyugszik. Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke mondott beszédet. Barabás János, Magyarország frissen kinevezett kolozsvári konzulja is jelen volt az eseményen. /N. H. D. : Új honvédemlékművet adtak át Bonchidán. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./
2008. szeptember 15.
Tordán a maréknyi magyar közösség anyanyelvű gimnáziumának több mint fél évszázados kényszerszünet utáni újraindítását ünnepli, Kolozsváron pedig a katolikus gimnázium megszűnése miatt tüntet szintúgy maréknyi magyar közösség. Felemelő érzés látni a tordai magyarok sokéves fáradozásának a beteljesülését ígérő iskola (újra)születését, viszont torokszorító a kolozsvári magyar iskola megszűnése. /Benkő Levente: Öröm és üröm. = Krónika (Kolozsvár), szept. 15./
2008. szeptember 16.
Szűknek bizonyult az ótordai református templom a Jósika Miklós Elméleti Líceum tanévkezdő ünnepségén. György Ferenc római katolikus plébános beszédében az iskola létesítéséért vívott harc s a hit erejére összpontosított, felszólalt Nagy Albert tordai református lelkész és Józsa Lajos unitárius lelkész is. „Erdély, a magyar nemzet évszázadokra visszamenően is köszönettel tartozik Tordának, mivel itt mondták ki először a tolerancia, a vallásszabadság parancsát. Ma én is azért jöttem ide, hogy köszönetet mondjak azért a példáért, amelyet Torda szolgáltatott. De nem csak Tordának, a történelmi magyar egyházaknak tartozunk köszönettel, hanem Kiss László unitárius lelkésznek is, aki életét adta a Jósika-líceumért. A rendszerváltást követően – egyes városokban viszonylag hamar, máshol pedig megküzdöttünk azért, hogy önálló iskolánk legyen: idén Tordán indítunk önálló magyar iskolát. Ez az iskola a legjobbat adja majd a magyarságnak, Tordának, s kívánom, hogy az új magyar iskola valóban beteljesítse hivatását” – fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A tordai Petőfi Társaság Vásárhelyi Géza nevét viselő, s 6405 címet tartalmazó könyvtárát a Jósika-líceumnak adományozta. Jelenleg a Jósika-líceum diákjai négy épületben tanulnak. A testvérvárosok is segítették anyagilag a Jósika-líceumot. Kiskunfélegyháza önkormányzata 3000 eurót küldött, Hódmezővásárhely önkormányzata pedig az informatikai laboratórium felszerelésének finanszírozását vállalta. Az 1200 lelkes Bihartorda és a vajdasági, 1800 lelket számláló Torontáltorda is jelezte: lehetőségeikhez mérten ők is támogatják az új iskolát. /N. -H. D. : Magyar iskola létesült... = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./
2008. szeptember 17.
Emlékművet állítottak 109 magyar honvéd tiszteletére Bonchidán. – Ma nem ünnepelni jöttünk, hanem kegyelettételre, adósságot törlesztünk azokkal szemben, akik a magyar történelem vérzivatarában kötelességüknek tekintették a katonai esküjüket, hogy a Hon érdekében a legtöbbet – életüket adták – becsülettel a hazáért mindhalálig – mondta beszédében Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke szeptember 13-án a bonchidai temetőben. Nem véletlenül választották szeptember 13-át avatási nappá. 64 éve ezen a napon kezdődött a tordai csata. 26 napig tartott az iszonyú harc. A súlyos harcok során több mint 2500 magyar katona halt hősi halált. Az óriási fölényben lévő szovjet–román seregekkel vívott harcokban sikerült a támadást visszaverniük, Torda város elfoglalását 26 napig megakadályozniuk. Pataky József rámutatott: „A magyar hadtörténelem az észak-erdélyi 25. gyaloghadosztálynak a tordai csatában tanúsított helytállását a „honvédség második világháborús legszebb fegyvertényeként” tartja számon. A kolozsvári Házsongárdi katonai temetőbe 251, a bonchidai református temetőbe pedig 109 honvéd hamvait temették. maradandó emlékművet. A THHB tagjai nyolc esztendő leforgása alatt több mint 1600 hősi halott hadifogoly temetési helyét, sokakat név szerint azonosított. Számos helységben mintegy 30 emlékoszlopot, kopjafát, emléktáblát vagy sírkertet avattak. Idén ősszel Tordaszentlászlón és Krasznán hoznak létre emlékhelyeket. A mostani avatáson Bonchidán Pataky József Döbrentei Kornél költő verssoraival zárta beszédét: „Adassék tisztelet a honvédő katonáknak, testük eleven torlaszát állították gátnak: a ránk zúduló vörös áradat ellenében állták Tordánál a csatát, fejtetőig vérben: és nem haltak meg, válságos órán előjönnek, mert utóvédként előőrsei jövendőnknek. ”Vekov Károly történész ismeretei szerint a bonchidai kastélyban működő tábori kórházban tragikus események történtek: a magatehetetlen beteg magyar honvédek közül több személyt lelőttek a szovjet katonák. /Frigyesy Ágnes: A tordai csata volt a honvédség legszebb fegyverténye. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 17./
2008. szeptember 19.
Kétmillió forint értékben adományozott számítógépeket a szeptember 15-i tanévkezdéskor ötven éves kényszerszünet után újraindult tordai Jósika Miklós Gimnáziumnak a hódmezővásárhelyi önkormányzat. A tizenhat, Pentium 4 típusú számítógépből, ugyanennyi LCD-képernyőből és egy lézernyomtatóból álló ajándékcsomagot nyújtották át az iskolának. /Rostás Szabolcs: Testvérvárosi ajándék Tordának. = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./
2008. szeptember 26.
Különös ez a kétkötetes antológia /Közép-Európa vándora – Korunk-dosszié (1957–2007). Válogatás a Korunk öt évtizedének írásaiból I–II. kötet. Komp-Press, Kolozsvár, 2007/, látszólag ötven évet pillanthat át az, aki kézbe veszi, valójában jóval többet. Kántor Lajosnak, a válogatás összeállítójának előszava és Visky András verse, a Songs of Passage után esszék és tanulmányok következnek – ez a Korunk fő műfaja – Tordai Zádortól Selye Jánosig, Molnár Gusztávtól Cs. Szabó Lászlóig sok szerző szerepel benne. A kolozsvári folyóiratban jelent meg többek között Szilágyi Domokos nagy poémája, a Bartók Amerikában 1970-ben és Bajor Andor karcolata, a Nem értem a kurdokat 1991-ben. /Demény Péter: A szellem patinás kávéháza. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./
2008. október 1.
Két hete avattak emlékoszlopot a bonchidai református temetőben a tordai csatában súlyosan megsebesült, és a Bánffy-kastélyba berendezett 25. hadikórházban elhunyt 109 magyar honvéd emlékére. Most pedig az aranyosegerbegyi református templomkertben avattak kopjafás emlékoszlopot az itt elesett 64 magyar katona tiszteletére. Mindez Solt Péter budapesti lakosnak köszönhető, akinek édesapja, dr. Solt Kornél zászlós részt vett a tordai csatában az aranyosegerbegyi vonalon. Élve hazakerült, s fiának, Péternek ő beszélt az iszonyú véres harcokról, aki ezért fontosnak tartotta emléket állítani az itt életüket vesztett katonáknak, saját költségén kopjafát és emléktáblát készíttetett. Szeptember 28-án volt az avatás a református templomkertben. Mihály Lajos esperes prédikációjában a hősökre emlékezett, hangsúlyozva, hogy felejtenünk nem szabad. Fábián Zsigmond történelemtanár az akkori háborús eseményekről tartott előadást, majd Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke ismertette a civil szervezet szerepét a hadisírok létrehozásában és rendezésében. Aranyosegerbegy határában a harcok után a helyi magyar lakosság közös sírba temette az elhunyt honvédeket. Időközben az ortodox egyház saját területévé nyilvánította ezt a részt. 2001. november 1-re a helyi RMDSZ támogatásával sírkövet emeltek az elhunytak emlékére. Hamarosan a román veteránok a sírkő lebontását és a holtak magyar temetőbe való átszállítását követelték, mondván, román temetőben nincs helye magyar katonáknak és magyar feliratoknak. A polgármesteri hivatal egyeztetni próbált, sikertelenül. Az ortodoxok drasztikus lépést tettek: a sírkövet betonnal bevonták, eltüntetve a magyar feliratot, a betonkeretet pedig cementréteggel öntötték le. A THHB emiatt a templom falán helyezett el emléktáblát a hősök névsorával. /Pataky József, a THHB elnöke: Múltidéző. Honvédek emlékére avattak kopjafát Aranyosegerbegyen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./
2008. október 21.
A Maros megyei Makfalván megtartották az immár 17. Nagy Pál Képzőművészeti Alkotótábort, amelyen tizenhét erdélyi és magyarországi művész vett részt. . Ebből az alkalomból a református templom kertjében felavatták a falu szülöttének, a jelenleg Tordán élő és dolgozó Suba Lászlónak az alkotását, egy köztéri szobrot, melynek címe: A tékozló fiú visszatérése. A művelődési ház előcsarnokában tárlatot rendeztek a táborban született festményekből, kerámiatárgyakból, szobrokból, fémdomborításokból, fotókból, varrottasokból. A makfalvi művésztelep, amelyet Fülöp Irén nyugdíjas tanárnő és segítőtársai működtetnek, jövőre harmincadik születésnapját fogja ünnepelni. /17. Makfalvi Alkotótábor. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./
2008. október 25.
A kolozsvári Művelődés októberi száma címoldalán nagy 60-as szám jelzi a közművelődési folyóirat életkorát. Árkossy István és Bágyoni Szabó István beszélgető-könyvéből közölnek részleteket. A Magyarországra költözött festőművész és író vallomásos sorai a szülőföldről, Kincses Kolozsvárról és a Torda melletti faluról szólnak. A folyóiratban tudósítás található a XIV. Partiumi Honismereti Konferenciáról. /Művelődés. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./
2008. október 27.
Október 25-én Kolozsváron, a Református Kollégium dísztermében mutatták be azt a tiszteletkötetet, amelyet a Magyar Földrajzi Társaság (MFT) és a helyi Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság (CJFT) az egykori neves kolozsvári földrajztudós és -tanár, dr. Tulogdy János /Torda, 1891. okt. 12. – Kolozsvár, 1979. okt. 1./ emlékére adott ki. Imecs Zoltán CJFT-elnök bevezetője után Pál Zoltán, az egyesület titkára vázolta, mit is jelent ez a könyv a mai fiataloknak. A kötet szerkesztője, Nagy Arisztid nyugdíjas földrajztanár, egykori Tulogdy-tanítványként emlékezett vissza arra az emberre, aki tizenkét évet diákként és huszonnyolc évet népszerű tanárként töltött el a Református Kollégiumban, majd az egyetemen tanított. Az MFT képviseletében Kovács Zoltán titkár több évtizedes oktató és tudományos munkája elismeréseként a Pro Geographica oklevelet nyújtotta át Nagy Arisztidnek. /Ö. I. B. : Emlékkötet dr. Tulogdy Jánosról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./
2008. október 31.
A válság hatására elbocsátások fenyegetik már az erdélyi munkavállalókat is: Sepsiszentgyörgyön a cigarettagyár alkalmazottainak harmadát bocsátja el, az autóalkatrész-gyártók több száz alkalmazottjuktól válnak meg, Tordán három üzem hétszáz munkavállalót küld az utcára. A kereslet csökkenését a kisebb cégek is megérzik. /Bágyi Bencze Jakab, Kovács Zsolt, Varga Melinda: Begyűrűzött Erdélybe a válság. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./
2008. november 3.
Kopjafás emlékoszlopot avattak Tordaszentlászlón november 2-án, vasárnap, a honvédek emlékére. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság a Thamó Gyula Közművelődési Egyesülettel és a helyi RMDSZ-szel közösen állított emléket az 1944-ben elesett és eltemetett magyar és német katonáknak. A 2000-ben alakult civil szervezet számos helységben hozott létre emlékoszlopot, kopjafát, emléktáblát és sírkertet, a tordaszentlászlói a harmincnegyedik erdélyi honvéd emlékmű. Az avatáson a hadieseményekről részletes beszámolót tartott Boldizsár Zeyk Imre, aki személyesen átélte a második világháborút. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul úgy vélte: a honvédek példaként kell hogy szolgáljanak a magyar népnek önfeláldozásból. /Honvédemlékművet avattak Tordaszentlászlón. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./
2008. november 14.
A tanév két hónapja kezdődött, de a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum legkisebbjei már igen jó eredményeket értek el a megyei vetélkedőkön. A Most szólj, rigó! versmondó verseny megyei szakaszán a tordai gyerekek szépen szerepeltek. /(lek): Torda. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./
2008. november 17.
Az erdélyi unitárius egyház megalakulásának, valamint az 1568-as tordai országgyűlésen elfogadott vallásszabadsági törvény kihirdetésének 440. évfordulójára emlékeztek a hét végén Kolozsváron. November 14-én tudományos konferenciát tartottak, majd az ünnepi évfordulóhoz kapcsolódó kiadványokat mutattak be. Másnap a belvárosi unitárius templomban az ünnepi istentiszteleten Rezi Elek főjegyző – a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora – és Szabó Árpád püspök mondott emlékbeszédet. Ezt követően szót kaptak az eseményen részt vevő külföldi lelkipásztorok. Az ünnepi esemény zenés-irodalmi összeállítással zárult. Rezi Elek kifejtette, a magyar történelmi egyházak közti viszony a kölcsönös tiszteleten alapszik. „Az ortodox testvérekkel a kapcsolat fordított: a személyes kapcsolatok a kölcsönös tiszteleten alapulnak, de intézményi szinten nem akarnak részt venni a megoldásra váró gondokban. Elvárjuk, hogy a többségi egyház segítse a kisebbségekben levő egyházakat. ” „A román ortodox egyház előnyöket élvez a többi egyházzal szemben. Köztudott: nekünk hét-nyolc évre van szükségünk ahhoz, hogy felépítsünk egy-egy templomot. Ortodox testvéreinknek ez általában egy év alatt sikerül, mivel komoly anyagi segítséget kapnak az államtól. ” /Nagy-Hintós Diana: Főhajtás a vallásszabadság kihirdetésének 440. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./
2008. december 2.
Romániai és magyarországi szakemberek gyűltek össze a szovátai Teleki Oktatási Központban, háromnapos tudományos konferencián a legújabb kutatások eredményeit, a műemlékvédelem, illetve az ahhoz kapcsolódó tudományok megállapításait ismertették. „Igen nagy előrelépés tapasztalható a kelet-európai művelődéstörténet terén, újabb és újabb középkori falképek kerülnek felszínre, aminek következtében hamarosan újra kell értékelni és írni az egészet” – fogalmazott Csortán Ferenc műépítész. A dendrokronológia a templomokba, tornyokba, várakba beépített fák korát és származási helyét kutatja, szinte pontos választ adva egy-egy építmény koráról. Így derült fény arra például, hogy a homoróddaróci templom szentélye 1270-ban, hajója az 1400–1500-as, tornya az 1700-as években épült. Az újdonságok közé tartozik a későgótikus boltozatok vizsgálata a legmodernebb számítógépes modellezéssel. Előadás hangzott el az erdélyi középkori falfestészetről, valamint a Küküllő menti református egyházközségek ingóságainak és iratainak felméréséről, a magyarvistai templom falképeiről, a tordai református templomra vonatkozó kutatások néhány újabb eredményéről. A kétévenként megrendezésre kerülő szakmai konferencia jelentősége, hogy a legújabb felfedezéseket ismertetik egymással a szakemberek. Csortán Ferenc marosvásárhelyi szakember elmondta, az utóbbi 10–15 évben örvendetesen megnőtt a hasonló jellegű, tudományos igényű szakmai fórumok száma. /A. E. : Középkor a vakolatban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./
2008. december 20.
Az utódoknak kötelessége az emlékezés és az emlékeztetés egyaránt. November 2-án honvédemlékművet avattak Tordaszentlászlón – ez a 34. 64 esztendő után – Erdélyben. 1944. szeptember 4–5-re virradóan a 2. magyar hadsereg megmaradt alakulatai és német katonai egységei átlépték az Észak- és Dél-Erdélyt elválasztó országhatárt, s bevonultak Dél-Erdélybe. Szembe találták magukat a Dél-Erdélybe betörő orosz, illetve román katonai alakulatokkal. Az első ütközetre a Tordaszentlászlóhoz közeli szűk Kisbányai-szorosban került sor, ahol a visszavonult vasgárdista és mániuista-terrorista csapatok lesből rátámadtak a békésen bevonuló magyar és német egységekre. Ez lett a tordai csata előszobája, amelyet a magyarok és a németek vívtak orosz és román csapatokkal Észak-Erdély és Kolozsvár katonai kiürítéséért a visszavonulók fedezése és Kolozsvár megmentése érdekében. Ezeknek a harcoknak és a szembenállók véráldozatának köszönhetően nem pusztult el Erdély fővárosa, Kolozsvár. A harcokban megsebesült magyar és német katonákat Tordaszentlászlón ápolták. Akik a kastélykórházban haltak meg, azokat a kastély parkjának tisztásán temették el, sírjaik fölé fakeresztet állítva. Így maradtak az egyéni és közös katonasírok 1946 kora márciusáig, amikor az akkori hatóságok a hősöket kihantoltatták és a millenniumi Kiserdőben levő községi temetőbe, közös sírba újra temetették. A temetőt azonban a honvédsírokkal együtt az államosítás után 1951-ben felszámolták, a sírhantokat buldózerrel, földgyaluval a földdel egyenlővé tették, majd erdei fenyővel ültettették be. Az elpusztított honvéd és német katonasírok fölé az RMDSZ tordaszentlászlói szervezete, önkormányzata és közművelődési egyesülete honvéd emlékoszlopot és jelképes sírhantot állított a 23 ismert és 16 ismeretlen nevű magyar honvéd, valamint 5 ismeretlen nevű német katona emlékére, amelyet november 2-án avattak fel. A avatóünnepségen megjelent és beszédet mondott Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, a bukaresti magyar nagykövetség képviseletében Sándor Mátyás alezredes, légügyi katonai attasé, továbbá képviseltette magát és koszorúzott a Történelmi Vitézi Rend. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke, v. Pataky József székkapitány beszédet mondott és köszönőokmányt nyújtott át mindazoknak, akik valamilyen módon hozzá járultak e kegyeleti emlékhely kialakításához, így például Tamás Gebe András polgármesternek, a Tordaszentlászlói Kórus és Fúvószenekarnak, Boldizsár Zeyk Zoltán magyartanárnak, a Thamó Gyula Közművelődési Egyesület elnökének, Balázs Attila és Szőke Zoltán lelkészeknek, v. Pataky Józsefnek és Boldizsár Zeyk Imrének, az RMDSZ helyi elnökének, az emlékmű és emlékhely kialakításának kezdeményezőjének, az 1944. évi hadi események átélőjének. Boldizsár Zeyk Imre beszédéből: „Hatvannégy év hallgatás és elhallgattatás után értük meg ezt a mai alkalmat, amikor is, bár anyagi mivoltában szerény, de mégis méltó emléket allíthattunk annak a 39 ismert vagy ismeretlen nevű magyar honvédnek és 5 német katonának, akik a második világháború nagy világégése idején itt, ezen a földön, a mi falunkban vagy annak környékén váltak világháborús áldozatokká. ” „Honvédeink a HONT védték úgy, ahogy azt az akkori viszonyok alapján Isten és ember előtt tiszta lelkiismerettel letett esküjük előírta. S hogy utolsó csepp vérükig helytálltak, annak bizony mi vagyunk okai! Hitük, hogy lesz e földön kései utód, akiért érdemes a katonahalált vállalni, íme nem volt hiábavaló. S hogy a történelem másként alakult, az nem az ő felelősségük. ” A legújabb kegyeleti- és emlékhely dokumentumfilmjét Csép Sándor készítette el. /Boldizsár Zeyk Imre: Múltidéző – Hol sírjaink domborulnak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./
2009. január 16.
A tordai Ratiu Alapítvány és a Petőfi Társaság azon kevesek közé tartozik, amelyek hivatalosan is megemlékeztek a vallásszabadság 441 évvel ezelőtti kihirdetéséről. Ebből az alkalomból az 1568. január 6–13. között megtartott tordai országgyűlés döntése szövegének egy részét a Ratiu Alapítvány megörökítette egy háromnyelvű naptárban, illetve egy ismertető füzetecskében. Ugyanezekben találhatók a Deleanu Márta helyi képzőművész által készített, tordai templomokat ábrázoló grafikák is. A nyomtatványok bemutatóján a hozzászólók kiemelték a vallásszabadság kihirdetésének fontosságát. Hamarosan egy – szintén tordai templomokat ábrázoló naptár – kiadása következik, amely román, magyar és angol nyelven lesz kapható. Az Aranyosszéki Népfőiskola január 14-i előadásán a Jósika Miklós Elméleti Líceum két diákja emlékezett az eseményre, amit az unitárius lelkész rövid előadása követett. /Ladányi Emese: 441 éve kiáltották ki a vallásszabadságot Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./
2009. február 3.
Száznyolcvan éve, 1829. február 3-án született az Udvarhely megyei Lengyelfalván Orbán Balázs néprajzi gyűjtő, történetíró, politikus, akit az utókor a „legnagyobb székelyként” tart számon. Székelyföld nagy utazójáról szülőfalujában február 7-én emlékeznek meg. Az ünnepély Székelylengyelfalván ünnepi szentmisével kezdődik, majd ünnepi beszédekkel és koszorúzással folytatódik az Orbán Balázs-szobornál. Szőcsné Gazda Enikő Orbán Balázs munkásságának néprajzi jelentőségéről értekezik. A megemlékezés a székelylengyelfalvi általános iskola ünnepi műsorával zárul. Székelyudvarhelyen – ahol a református gimnáziumban tanult egykor az Utazás Keleten, A Székelyföld leírása, Torda város és környéke és A székelyek származásáról és intézményeiről című könyvek szerzője – február 8-án a főtéri Orbán Balázs-szobor előtti téren gyülekeznek az ünneplők. Orbán Balázs Budapesten halt meg 1890. április 19-én. Családi birtokán, Szejkefürdőn temették el, hét gyönyörűen faragott székelykapun át megközelíthető sírját két kopjafa díszíti. /Bágyi Bencze Jakab: Orbán Balázsra emlékeznek. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./
2009. március 7.
Turulmadaras obeliszket avatnak március 12-én Nagyszalontán a honvédsírkert felújítása alkalmával. Pataki József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke elmondta: a THHB örömmel fogadta a felkérést, hogy működjön együtt a kegyeletteljes megemlékezésen a szervezőkkel. „Fontosnak tartottam, hogy az eddig ismert neveket rendszerezzem, újabbakat felkutassak, így sikerült újabb 11 névre bukkanom. Mind nagyszalontai születésűek, és pontos személyi adatokkal rendelkezünk róluk. Fontosnak tartjuk az eddig ismeretlen nevek közlését, hiszen sokan – ha 65 év múltán is –, de tudomást szerezhetnek a hadiszíntereken hősi halált halt hozzátartozóikról” – vélte Pataki József. A nagyszalontai honvédsírkertet a város vezetői, polgárai alapították a második világháború alatt. 1990-ben Hegyesi Imre alpolgármester, RMDSZ-elnök irányításával obeliszket állítottak. A korhadt fejfák helyett beton sírköveket állítottak, és márványlapokra vésték az ismert neveket. Ez év januárjában V. Bondár Imre Hajdúsági Székkapitány javaslatára a sírkertet felújították, a kőlapokat rendbe hozták, megtisztították, az obeliszkre turulmadár kerül. A sírkert bejáratánál díszkaput állítanak. A tordai és nagyenyedi honvéd emlékművek után a nagyszalontai a harmadik nagyságrendben. Mindhárom temetőben külön-külön több mint 200 hősi halott magyar honvéd alussza örök álmát. A THHB eddig negyven helyszínen állított emlékoszlopot, emléktáblát, kopjafát stb., létesített sírkertet. Összesen 1875 ismert, illetve ismeretlen hősi halált halt honvédot sikerült felkutatni. Ha ehhez hozzáadjuk a nagyszalontai neveket is, akkor ez a szám 2092-re tehető. /Obeliszk-avatás Nagyszalontán a magyar honvédek emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
