Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke febr. 16-án óriási érdeklődéssel kísért előadást tartott Budapesten a Testnevelési Főiskola nagytermében. Ismét bírálta Horn Gyulát, amiért miniszterelnöki beiktatásakor kijelentette: csupán tízmillió magyar állampolgár miniszterelnöke akar lenni. Ez a magatartás a trianoni országcsonkítás után "öncsonkításnak" is fölfogható. Így nem csoda, hogy a Magyarországon tanuló ifjúság egyre kevesebbet tud a határon túli magyarságról. "Megbocsáthatatlan bűnnek számít az, ha már tudatunkból is kiveszik az ország." A közöny lett úrrá, amihez jócskán hozzájárul a hazai média is. "A rendszerváltozás utáni időkben a médiában is a közöny vagy éppen a magyarság ügyével szembeni ellenségesség lett meghatározóvá." Tőkés László nemzeti összefogásra buzdított. /Magyar Fórum (Budapest), febr. 29./
1996. március 2.
A Trianonnal elveszett magyar területek "békés visszakebelezéséről" kezdeményez tárgyalásokat Kávássy Sándor FKGP-képviselő. Módosító indítványával azokat a területi veszteségeket tette szóvá, ahol a békeszerződéssel megvont határ egy-egy településbe hasított bele. Kárpátalja esetében ide sorolta Barabást, Beregdarócot, Beregsurányt, Lónát, Tiszakerecsenyt és Milottát. Eörsi Mátyás, az Országgyűlés külügyi bizottságának SZDSZ-es elnöke "szörnyűségesnek" nevezte ezt az indítványt, kifejtve, hogy Magyarország nem a határmódosításban, hanem a határok átjárhatóságában érdekelt. /Népszabadság, márc. 2./
1996. március 23.
A szórványokról tartottak tanácskozást márc. 22-24-én Illyefalván a kolozsvári és temesvári szórványalapítványok, a Kriza János Néprajzi Társaság és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége rendezésében. Egyed Ákos a szórványosodás történetéről beszélt, majd Vetési László református lelkész "az egyenlő utolsó bástya"-jelenséget taglalta kifejtve, hogy ez mennyire túlterheli az egyházat, s a funkciók összekeveredéséhez vezet. Bodó Barna megállapítása, miszerint a szórványok ma számbeli többséget jelentenének Erdélyben, élénk vitát váltott ki. Szilágyi N. Sándor idézte a statisztikai adatot, mely szerint az erdélyi magyarság 56 %-a olyan településen él, ahol a lakosság több mint felét képezi. Péntek János kolozsvári tanszékvezető tanár arról a folyamatról beszélt, mely a művelt közmagyar nyelv kialakulásához vezetett. Trianon után a közmagyar már nem tölthette be egységesítő szerepét a nyelvváltozatok között, eltávolodás indult meg. Robbanásszerűen megnőtt a kölcsönszavak száma, a regionalitást nem ellensúlyozta a közmagyar nyelv, s a nyelv olyan változatai is regionalizálódtak, mint a szaknyelvek, melyek egységesülése korábban lezárult. A professzor a továbbiakban a nyelvi rendszer bomlásának jelenségeit taglalta. A művelődés és a néprajz kérdéskörének előadója Keszeg Vilmos volt. Csicsó Antal megjegyezte, hogy a moldvai csángókhoz csupán a népi kultúra vonalán kellene közeledni, nem a nemzeti tudat vonalán. A moldvai csángók kimaradtak a magyar nemzettéválás folyamatából, ezért reagálnak riadtan az ilyen közeledésre. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./
1996. április 4.
Beke György Magyar áfium /Püski, Budapest, 1995/ című könyvének témáját az alcíme jelzi: Trianon fogságában. A szerző Budapesten megismerte a román történelemre vonatkozó dokumentumokat. Ennek köszönhetően megváltoztatta azt az értékelést, hogy az osztrákok eszközként használták fel az erdélyi románságot a szabadságharc leverésére. "A dunai fejedelemségek románjai testvéreiket vak féltékenységgel lázították a magyarok ellen" - írta annak idején Teleki László. Moldva és Havasalföld értelmiségi körei az osztrákokkal egyeztetve alakították ki politikájukat a magyar szabadságharccal szemben. A románság szívós tudatossággal készült a Dnyeszter és a Tisza közti régiók megszerzésére, addig a magyar nemzetet készületlenül érte Trianon traumája. Beke a második Trianon előkészítésében a Magyar Népi Szövetség gyászos szerepét is feltárta /százas bizottság marosvásárhelyi ülése, 1945 novembere/. Beke dr. Takács Lajost és Bányai Lászlót nemzetgyalázó kollaboránsoknak minősítette. Egyetlen példa: Bányai ügyködése révén Észak-Erdélyben 481 "háborús bűnöst" ítéltek el, ebből 100 halálos ítélet, 16 életfogytiglan. Az elítéltek közül 372 magyar, 83 német és 26 román. Ez a szám - az ország lakosságát figyelembe véve - hússzorosa a dél-erdélyi, moldvai és havasalföldi elítélteknek. Dr. Petru Groza alakját is más színben tüntette fel: asszisztált Márton Áron elítélésénél, hagyta, hogy volt barátai /Kurkó Gyárfás, Balogh Edgár/ börtönbe kerüljenek. /Sylvester Lajos: Egy szókimondó könyv. Magyar áfium. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 4./
1996. április 19.
Czegő Zoltánnal készített interjút Bíró Béla. Czegő Zoltán székely vándormunkás család gyermekeként született Bukarestben /1938. jún. 18./, hamarosan visszatért a család Székelyföldre, Sepsiszentgyörgyön érettségizett, 1962-ben végzett Kolozsváron, a bölcsészkaron, 1968-tól az akkor induló Megyei Tükör /Sepsiszentgyörgy/ napilap egyik alapító szerkesztője, 1983-ban politikai okokból eltávolították a sajtóból, 1988-ban áttelepült Magyarországra. Itteni tapasztalatairól elmondta, hogy az SZDSZ már a kezdetben kimutatta foga fehérjét, hogy kozmopolita és legyint a magyarságra. Kezdetben, 1989-ben divat volt Erdély. "Mára oda jutottunk, hogy Beke Gyurit, magamat s Molnár Gusztávot leszámítva senki sem ír. Mi írtunk akkor is, amikor mindenütt lehetett a témáról írni, és ma is írunk, amikor össze-vissza két helyt lehet, a Magyar Fórumban és hellyel-közzel az Új Magyarországban." Erre Bíró Béla megjegyezte, hogy ő is ír a Magyar Hírlapban, Neumann Ottó és Bodor Pál is. A sokat hangoztatott megbékélésről Czegő Zoltán kifejtette: amikor elveszik az iskolát a gyermekem elől, akkor nem mulat, hanem kiált az ember. "Nem tudom azt mondani, mint te is teszed, hogy Trianon óta már vártunk hetvenöt évet, még várjunk egy picit. Nincs mit várni." "Ha bárki türelemre int bennünket, én csak azt mondhatom, nézze meg, milyen türelmesen tépi minden szomszéd-államokbeli rezsim a magyart." /Brassói Lapok (Brassó), ápr. 19-25./ Bíró Béla a Magyar Hírlapban közölte több cikkét, Neumann Ottó a Magyar Hírlap munkatársa, Bodor pedig a Népszabadságé.
1996. május 25.
Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum /MDF/ elnöke erdélyi körútra indult, máj. 23-án Nagyváradon találkozott Tőkés László püspökkel, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével. Máj. 24-én Marosvásárhelyen Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével tárgyalt. Megegyeztek abban, hogy a jövőben szorosabb kapcsolatra van szükség a két szervezet között. Lezsák Sándor megerősítette, hogy az alapszerződés megkötésének előfeltétele a romániai magyarság egyetértése, illetve az anyanyelvű oktatás megoldása, az egyházi javak visszajuttatása. Fontosnak nevezte, hogy az RMDSZ feje fölött ne szülessenek a romániai magyarságra vonatkozó döntések. "Ha az MSZP-SZDSZ külpolitika létrehozná a romániai magyarok feje fölött az alapszerződést, azt mi harmadik Trianonnak tekintenénk." - jelentette ki Lezsák Sándor. "A magyar-szlovák alapszerződés kudarca" - fejtette ki az MDF elnöke - azt jelzi, hogy a magyar politika "két éve tévesen ítéli meg a folyamatokat". Markó Béla elmondta, hogy elvi egyetértés volt vendégével szinte mindenben. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ számára nagyon fontos, hogy a magyarországi pártok támogassák az RMDSZ által javasolt megoldásokat. Lezsák Sándor részt vett a pünkösdi csíksomlyói búcsún. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./
1996. május 27.
Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum /MDF/ elnöke erdélyi körútra indult, máj. 23-án Nagyváradon találkozott Tőkés László püspökkel, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével. Máj. 24-én Marosvásárhelyen Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével tárgyalt. Megegyeztek abban, hogy a jövőben szorosabb kapcsolatra van szükség a két szervezet között. Lezsák Sándor megerősítette, hogy az alapszerződés megkötésének előfeltétele a romániai magyarság egyetértése, illetve az anyanyelvű oktatás megoldása, az egyházi javak visszajuttatása. Fontosnak nevezte, hogy az RMDSZ feje fölött ne szülessenek a romániai magyarságra vonatkozó döntések. "Ha az MSZP-SZDSZ külpolitika létrehozná a romániai magyarok feje fölött az alapszerződést, azt mi harmadik Trianonnak tekintenénk." - jelentette ki Lezsák Sándor. "A magyar-szlovák alapszerződés kudarca" - fejtette ki az MDF elnöke - azt jelzi, hogy a magyar politika "két éve tévesen ítéli meg a folyamatokat". Markó Béla elmondta, hogy elvi egyetértés volt vendégével szinte mindenben. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ számára nagyon fontos, hogy a magyarországi pártok támogassák az RMDSZ által javasolt megoldásokat. Lezsák Sándor részt vett a pünkösdi csíksomlyói búcsún. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./
1996. május 30.
Harmadik Trianont készít elő a külpolitikai kormányzat a magyar-román alapszerződéssel, jelentette ki Lezsák Sándor, az MDF elnöke máj. 30-i sajtótájékoztatóján. Lezsák Sándor elmondta, hogy romániai tárgyalásain Markó Béla RMDSZ-elnök és Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke egyaránt úgy nyilatkozott: az Antall-kormány képviselte hitelesen a magyarság érdekeit a nemzetközi fórumokon. /A Népszabadság kérdésére Markó Béla elmondta, hogy a Lezsák Sándorral nem tárgyaltak az Antall-kormányról. Egyetértettek viszont abban, hogy az alapszerződést nem szabad a romániai magyarság nélkül megkötni./ Az MDF ragaszkodik ahhoz, hogy az alapszerződésről folyó tárgyalásokba vonják be a romániai magyar szervezeteket. Lezsák Sándor felelőtlennek nevezte Kovács László külügyminiszter tárgyalásait a román féllel, tudomása szerint ugyanis nem esett szó arról, hogy a történelmi egyházaknak adják vissza tulajdonaikat, és biztosítsák az egységes magyar anyanyelvű oktatási rendszert. /Népszabadság, Magyar Nemzet, máj. 31./
1996. május 31.
Máj. 30-31-én Temesváron tartották az erdélyi millecentenáriumi ünnepségek egyik központi rendezvényét Történelmünk a Duna-medencében címmel, a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, az EMKE és a helyi Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság rendezésében. A megnyitó ünnepségen Kötő József, az EMKE ügyvezető elnöke, Matekovits György, az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság elnöke, Dáné Tibor Kálmán, a Népfőiskolai Társaság titkára méltatták az esemény fontosságát. Neves tudósok, Benkő Lóránd akadémikus /Budapest/, Péntek János egyetemi tanár /Kolozsvár/, Benkő Elek tudományos főmunkatárs /Budapest/, Tonk Sándor egyetemi tanár /Kolozsvár/ és mások tartottak előadást. A kétnapos összejövetelt a nemzetstratégiáról szóló kerekasztal-beszélgetés zárta. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 3., 793. sz./ Erdélyt - hangzott el Tonk Sándor előadásában - már elnevezése is a magyar történelemhez köti. Az Erdély elnevezés a magyarság kárpát-medencei megtelepedésével egyidejű, és a magyar szállásterület központi részéből tekintve az egykori Igfon erdőn túli területre vonatkozott. Régészeti leletek igazolják a honfoglaló magyarság 9-10. századi itteni megtelepedését. A helységnevek arra utalnak, hogy a magyarság a 10. század végéig birtokába vette a Mezőséget, a széles folyóvölgyeket, a növénytermesztésre és állattenyésztésre alkalmas területeket. Benkő Elek kifejtette, hogy a székelység már az Árpád-korban magyar nyelvű, a magyar nép szerves részét képező népcsoport volt. Szarka László /Budapest/ elmondta, hogy a határokról a győztes hatalmak Trianon előtt egy évvel már megállapodtak és eldöntötték, hogy nem egyeznek bele a katonailag elfoglalt területek hovatartozását megszabó népszavazásokba. A határokon kívül rekedt 3,6 milliós magyarság 75 év alatt 2,7 millióra csökkent, míg a Romániához csatolt részek román lakossága 2,9 millióról 5,8 millióra nőtt. Kiss Gy. Csaba /Budapest/ hangsúlyozta, hogy Magyarországon a kommunizmus egy második szellemi Trianont is megvalósított. Míg a szovjet érdekszférába tartozó többi szocialista országban a nemzeti érzésnek szabad utat engedtek, Magyarországon, kiváltképp 1956 után a nemzeti gondolkodást fő veszélynek tekintették, és ravasz ötlettel a modernizáció ellenségeként kiáltották ki. Ez a mentalitás ma is él. /Gazda Árpád: Történelemszeminárium Temesváron. Erdély sorsfordulói. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 12./
1996. június 4.
Magyar írók, költők vallomásai Trianonról, ezt tartalmazza Pomogáts Béla válogatásában, a Széphalom Műhely gondozásában kiadott Querela Hungariae című antológia. Móricz Zsigmond Trianonról szóló Kesergő versének alcímet is adott: Querela Hungariae. /Beke György: Magyar írók vallomásai Trianonról. = Magyar Nemzet, jún. 4./
1996. június 6.
A bukaresti Adevarul jún. 5-i száma foglalkozott Trianon évfordulójával kapcsolatos magyarországi megemlékezésrõl. "A magyar parlamentben nyíltan kérik Trianon 'verdiktjének' felülvizsgálatát" címmel ismerteti az Országgyûlés napirend elõtti felszólalásait. Dorin Suciu tudósításának címe: Elítélve Trianont és a szomszédokkal való alapszerzõdéseket, 200 budapesti újságíró és író Magyarország határainak módosítást sürgeti címmel számolt be a MÚK tanácskozásáról. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./
1996. június 8.
Románia NATO-belépési stratégiájáról nyilatkozott az Adevarulnak a berlini értekezlet után Melescanu külügyminiszter. Kedvezően ítélte meg a NATO-bővítés szempontjából z elhatározott intézkedéseket. Választási húzásnak nevezte Bob Dole amerikai szenátornak azt a tervét, hogy a felvételnél Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot részesítik előnyben. A Trianon-évforduló kapcsán elhangzott budapesti országgyűlési nyilatkozatokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy nem kell dramatizálni ezeket a nyilatkozatokat, több magyar politikus, így Kovács László külügyminiszter is állástfoglalt ellenük. Ezek viszont nem használnak az államközi kapcsolatoknak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./
1996. június 10.
Szerelmem, Budapest címmel D. D. Rujan, a kormány szócsövének tekintett Vocea Romaniei bukaresti lap főszerkesztője öt napon belül a harmadik vezércikkét szentelte jún. 10-én a Trianonnal kapcsolatos jún. 4-i magyarországi rendezvényeknek. A jún. 10-i számban megismételte a jún. 8-i számban közölt cikkének számos gondolatát, hangsúlyozva, hogy Magyarországon nem néhány személy revansista nyilatkozatairól van szó, hanem nyíltan fasiszta programú szervezetek tevékenykednek. Támadják a tömegtájékoztatási eszközöket, amelyeket úgymond zsidó körök kaparintottak meg. A magyar diaszpóra naponta támadja Romániát. Rujan ezzel hozta közös nevezőre Markó Béla levelét, amelyben az RMDSZ elnöke a legnagyobb kedvezmény állandósításával kapcsolatban fogalmazta meg az RMDSZ aggodalmát az amerikai kongresszusnak. /Magyar Szó (Újvidék), jún. 11./
1996. június 20.
Jún. 20-án Nagyváradon, az RMDSZ székházában átadták a Bocskai Szövetség 1996. évi díjait. A díjat, amellyel azoknak a munkásságát kívánják méltányolni, akik különösen sokat tettek a határon kívüli magyarság érdekében, Kreczinger István, a szövetség elnöke adta át Tőkés László püspöknek, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének, Püski Sándor könyvkiadónak, a Duna Televíziónak adott díjat Sára Sándor vette át, a negyedik díjazott, a Hollandiában élő Marácz László nem tudott részt venni az ünnepségen. Az előző évben dr. Eva Maria Barki bécsi ügyvéd, kisebbségvédelmi szakértő, dr. Csapó József, az RMDSZ szenátora és Szűrös Mátyás részesült a megtiszteltetésben. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22-23./ Dr. Marácz László az amszterdami egyetem docense hollandul írt könyvet A magyar fordulat /Hongaarse kentering / címmel /Uitgeverij Aspekt, Nieuwegedein, 1995/. A szerző könyvében bemutatta a változó magyarság-képet majd Trianon előzményeiről és hatásáról, a veszteségekről írt, eljutva a jelenlegi helyzetig. Marácz könyvéhez Tőkés László írt előszót. /Dr. Palotás Zoltán: "A magyar fordulat". Geopolitikai elemzés Közép-Európából. = Magyar Szemle (Budapest), 5. szám/ Marácz Lászlót a haza foglalkoztatja a távolban - történészként és nyelvészként. Munkájával új érveket, másfajta nézőpontot szolgáltat a Kelet-Európával foglalkozó szakembereknek. Akadtak Amszterdamban is olyanok, akik támadták ezt a könyvet. Akadtak román kollégák Hollandiában is, akik fő-és katedravesztésre ítélnék Marácz Lászlót, ezen nem kell csodálkozni. Az már kellemetlenebb, hogy a magyar közösségen belül sem az értelmező vita, hanem a megosztó elfogultság tör utat magának. Rövidesen napvilágot lát a mű angol nyelvű változata. /Egy könyv és egy tudós védelmében. = Világlap (Magyarok Világszövetsége lapja, Budapest), jún. /I. évf., 3. sz./ Marácz László 1960-ban született Utrechtben, második generációs magyar. Szülei 1956-ban kerültek nyugatra. Tanulmányait Groningenben végezte, jelenleg az Amszterdami Egyetem Kelet-Európai Intézetének docense és nyelvész. 1979-től egyik tanára Szabó T. Ádám, aki révén megismerte az erdélyi valóságot. Az 1990 márciusi marosvásárhelyi események után tüntetést szervezett a hágai román nagykövetség előtt. Amikor Tőkés Lászlót életveszélyesen megfenyegették, újabb tüntetést szervezett a nagykövetség előtt, Tőkés László védelmében. 1995 végén megjelent könyvének a többszörös tabugyűrű megtörése, az igazság kimondása volt a célja. 1996. jan. 13-án az NCR Handelsblad holland napilap pozitívan írt a könyvről, ezzel a támadások lavináját indította el. /Laudatio Marácz László tiszteletére /részlet/. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 3./
1996. június 25.
A bukaresti Dimineata rendszeresen közli az államelnök nyilatkozatait. Jún. 25-i száma hozta Iliescu elnöknek a Szabad Európa Rádiónak adott nyilatkozatát. Magyarországon egyesek kijelentették, hogy az alapszerződés aláírása harmadik Trianon lenne. "Nos, Magyarország területeket vesztett el. Milyen területeket veszett el Trianon után? Olyanokat, amelyek nem hozzá tartoztak" - fejtette ki az elnök. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./
1996. július 13.
Kolozsváron a lutheránus templomban ünnepi istentiszteleten emlékeztek meg az önálló Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyházkerület megalakulásának 75. évfordulójáról, ez alkalomból emléktáblát is elhelyeztek. A külföldi evangélikus testvéregyházak képviselői is megjelentek a kétnapos ünnepségen. Trianon után püspökök és vezetők nélkül maradtak az erdélyi evangélikusok, ezért 1921. júl. 7-9-e között ugyanebben a templomban összeült zsinatuk kimondta az önálló egyházkerület megalakulását. Az erdélyi magyar történelmi egyházak közül az evangélikus a legkisebb, negyvenezer hívőt számlál. Sok megpróbáltatást kellett elviselniük. 1944-ben Kolozsvárról Kirchnoph Gusztáv püspököt és Járosi Andor esperest szovjet lágerba hurcolták, mindketten odavesztek, 1956 után a jelenlegi püspököt, Mózes Árpádot, Kiss Béla püspök-helyettest, a később emigrációba kényszerült Dani Péter és a nemrég meghalt Antal László lelkészeket bebörtönözték, csak az 1964-es amnesztiával szabadulhattak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13-14./
1996. július 13.
A Magyar Narancs hetilap szerkesztői az egyetemes szellemi normák magasán állnak. Kevés téma képes kihozni őket sodrukból, amelynek hatására "a Magyar Narancs arca a leplezetlen dühtől szánalmas, gyűlölködő grimasszá torzul. A nemzeti összetartozás ügyének problémája" ezek közé tartozik, írja Elek István, ismertetve a Romlott, erkölcstelen, hazug című szerkesztőségi cikket, a hetilap jún. 20-i számából. A Magyarok Világszövetsége által megrendezett világkongresszust, illetve Csoóri Sándor és Tőkés László beszédét támadta a Magyar Narancs. A hetilap "képtelen hülyeségnek" nevezi Csoóri mondatát, amely szerint "magyarnak lenni már régóta meghasonlást jelent." Csoóri arra a tapasztalatra utal, fejti ki Elek István, hogy a magyarság tömegei megélték az elmúlt évtizedeket. Itthon kifizetődőbb volt internacionalistának lenni.- A Magyar Narancs így ítélkezik: a "Magyarországon kívül rekedt magyarok manapság egyre inkább nem Trianon, hanem a fenti jellegű kollektív baromságok túszai. ha van hamis és önsorsrontó mítosz, akkor éppen ez, a hivatásos gyászmagyarok által sulykolt kincstári pesszimizmus az. Ezek az emberek ostobák, s világos képzetük legkevésbé a magyar nyelvet beszélők közösségéről van - ezt az az örök mániájuk jelzik a leghívebben, ahogyan minduntalan a nemzeteszmét /-tudatot, -stratégiát etc./ akarják végre-valahára megfogalmazni..." A "hivatásos magyarok" képviselői épp a legkiszolgáltatobbakat tartják morális terror alatt, "a kisebbségi sorsba kényszerült magyarokat /azt ugyanis pontosan tudják, hogy itthon nincsen már közönségük./ Csoóriék valóban létező sérelmekkel, hitekkel és tévhitekkel élnek vissza, s erre nincs mentség. Ezek az emberek gyalázatosak." Azok bezzeg, fűzi hozzá a Magyar Narancs vélekedéséhez Elek István, akik a nemzeti kérdésben bízvást nevezhetik magukat Hajdú János ifjú tanítványainak, minden dicséretet megérdemelnek. A dühödten támadó hetilap egyszerűen irredentának minősíti Csoóri véleményét. /Elek István: Az elfogultságok kertjéből. A Magyar Narancs és a "gyalázatosak". = Magyar Nemzet, júl. 13./
1996. július 31.
A magyar-magyar csúcstalálkozóként emlegetett "Magyarország és a határon túli magyarság" című, Budapesten júl. 4-én és 5-én megtartott konferencia történelmi jelentőségű rendezvény volt" - hangsúlyozta Duray Miklós, az Együttélés elnöke. Trianon óta először találkoztak Magyarország kormányának képviselői, a magyar Országgyűlés pártja és a Magyarország határán túl élő őshonos magyar közösségek politikai szervezeteinek vezetői, "először történt kísérlet a magyarság ilyen átfogó politikai reprezentációjának jelenlétében a magyar politikai érdekek megfogalmazására oly módon, hogy egyidejűleg a nemzetközileg garantált status quot tiszteletben tartotta." A találkozón elfogadott nyilatkozat alapjául szolgálhat "a nemzet újjáépítkezését elősegítő program megfogalmazásához." A dokumentum a XX. század végének szellemében készült, ennek egyik pillére az európai integráció, a másik a szubszidiarizmus, az egyenrangúság szelleme és az alulról építkezés elve. A nyilatkozat egyik oldalon a magyarság nemzeti összetartozását teszi nyilvánvalóvá, a másik oldalon mindezt az eurointegrációs folyamat előmozdítása feltételeként kezeli. "A nyilatkozat további konkrét lépést jelent "a magyarság helyzetéből adódó politikai koncepció megfogalmazásához." Az első lépést Magyarországon a rendszerváltozáskor az alkotmánymódosítás jelentette, amely kötelezővé tette a mindenkori kormány számára "a határon kívül élő magyarság iránti aktív felelősséget. A második lépés az Antall-kormány 1992. aug. 19-i nyilatkozata volt, amely a határon túli magyarság legitim és az európai integrációs folyamatokkal összhangban álló elképzeléseinek támogatására vonatkozott. Harmadik lépés pedig a csúcstalálkozó zárónyilatkozata, amely végre lebontja a hagyományos bel- és külpolitika között a határt." A nyilatkozat végleg eldöntötte, hogy a végcél a szülőföldön maradás szorgalmazása. - Magyarország kormánya és parlamenti pártjai felvállalták, hogy a nemzetközi fórumokon támogatják az egyes magyar nemzeti közösségek legitim szervezeteit. A nyilatkozat nem mond ellen a szlovák-magyar alapszerződésnek, az alapszerződés kiemeli a Szlovákiában élő magyarok ügyeit a belügyek köréből és a két ország közötti kapcsolatok ügyévé nyilvánítja. A zárónyilatkozat és a benne megfogalmazott mechanizmusok megfelelő alapot teremtenek a magyar nemzet olyan, határmódosítás nélküli, politikai reintegrálódására, amelynek eredménye lehet a politikailag szétdarabolt nemzet föderalizálása..." /Duray Miklós: A magyar-magyar csúcstalálkozó jelentősége és üzenete. = Szabad Újság (Pozsony), júl. 31./
1996. augusztus 8.
Marácz László amszterdami egyetemi tanár a Magyarok IV. Világkongresszusán beszámolt arról, hogy hollandul írt könyvének /Magyar fordulat/ lényege: "a trianoni igazságtalanság kimondása, és a kárpát-medencei magyarság jelenlegi tarthatatlan helyzetének felvázolása." Könyvében összefoglalta a magyar őstörténet kutatásának állását, megjegyezve, hogy a hivatalos magyar körök kitartanak a finnugor származás mellett. Könyvében kitért a II. világháború utáni súlyos magyarellenes jogsértésekre, amelyek az ENSZ 1948-as konvenciója értelmében népirtásnak minősülnek /magyarellenes pogromok, burkolt deportálások és a diszkriminatív nyelvtörvények/. Ahhoz, hogy a magyarság magára találjon, hangsúlyozza Marácz László, a legfontosabb feltétel, hogy saját hagyományaiból táplálkozzon és a határon túli magyarság autonómiája maradéktalanul érvényesüljön. Mindehhez szükséges, hogy a magyarság mondja ki sérelmeit, állítsa össze követelményrendszerét és ezt kezdje érvényesíteni. Ez a magyar fordulat lényege. A hollandiai Mikes Kelemen Kör könyve ellen fordult. A román Sorin Alexandru professzor támadta őt könyvéért és követelte Marácz Lászlónak az egyetemről való eltávolítását. Honti professzor, a Groningeni Egyetem tanára szintén támadta a szerzőt könyvéért. A hágai magyar nagykövetség munkatársa, Göndör Péter tanácsos és a budapesti holland nagykövet, Sondaal szintén a könyv ellen fordult. A Perry Kiadó és Michiel Klinkhamer publicista nyilvánosan megvédték a könyvet, hozzájuk csatlakozott több tekintélyes újságíró, Palotás Zoltán elismerő recenziót írt Marácz munkájáról, csakúgy, mint a pozsonyi Szabad Újságban Őry Péter. A könyv megjelenik angolul is. /Marácz László: Holland áttörés. = Magyar Fórum, aug. 8./ Ugyanerről: 1042. sz. jegyzet.
1996. augusztus 23.
Az aug. 12-15-e között Egerben és Mezőkövesden megtartott VIII. Anyanyelvi Konferencián Péntek János kolozsvári tanszékvezető egyetemi tanár A jövő esélyei a külső régióban címmel tartott előadást. A kisebbségben élő magyar nemzeti közösségek egyszerre veszélyeztetettek és alárendeltek. Ezeket a gondokat kell megosztani a nemzet egészével. Az utódállamok alkotmányai a magyar nyelv alárendelt jogi státusát rögzítették. - A demográfiai helyzet kedvezőtlen, mind az anyaországban, mind a határon kívül öregszik és apad a magyar népesség. Erdélyben az 1990-ben kezdődő demográfiai hullámvölgynek a kezdetét ábrázolhatta az 1992. jan. 7-i népszámlálás. Felsőfokú végzettség tekintetében is rossz a helyzet, a romániai magyarság 3,6 %-os arányával szemben az országos átlag 5,1 %. A veszteséglistán szerepel a folyamatos és kényszerű asszimiláció, nyelvcsere. Becslés szerint Trianon óta a veszteség megközelíti a másfél milliót. - Az államnemzeti stratégia fontos eleme a magyar népesség fokozatos kiszorítása az állami élet kulcsfontosságú területeiről és intézményeiből. - Szükség van önálló egyetemre. Némelyek megtévesztő véleménye szerint nincsenek meg a feltételei, pedig mindaddig nem várható a minőség visszaáramlása, amíg nincs intézményes és egzisztenciális garanciája az otthoni szakmai munkának. /Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./
1996. augusztus 26.
Illyefalván tavasszal szórványkutatási tanácskozást tartottak. A tanácskozáson elhangzottak Bodó Barna szerkesztésében megjelentek Jelen és jövő a szórványkutatásban címmel. A Szabadság részleteket közöl a tanácskozás anyagából, a szórványok kialakulásáról szóló részből, amely visszapillant a magyar történelmi múltra. Az erdélyi magyarság első nagy pusztulását az 1241-es tatárjárás okozta, majd a pestis. A XIV. században kezdtek nagy tömegben betelepedni a románok. II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata idején, 1657 és 1661 között török és tatár hadak egész összefüggő területeken kipusztították a magyarságot. A Horea-felkelés Hunyad, Alsó-Fehér, Torda és Kolozs megyére terjedt ki, a jelszó sok helyütt a magyarok likvidálása volt. Horea emberei 173 magyar falut pusztítottak el, elpusztult Zaránd megye magyarságának jó része, Zalatna vidékének, Ribice, Abrudbánya, Verespatak vidékének magyarsága. Az 1848-as szabadságharc idején egész vidékek magyarságát ölték meg. 1848 október 17-én kezdődött Alsó-Fehér megyében a támadás a magyar települések ellen, azután következett Aranyosszék, Zaránd megye, Kolozs és Torda megye. Egyedül Zalatnán 700 magyart öltek meg a román népfelkelők, november végén Zentelkét és Kalotaszentkirályt égették fel. 1849. januárjában Nagyenyeden legkevesebb 600 magyart öltek meg az Axente és Prodan vezette román csapatok. Nagyenyed majdnem teljesen leégett. A szabadságharc idején mintegy 9-10 ezer magyart öltek meg román csapatok. A magyar hatóságok megkezdték az emberöléssel, gyújtogatással gyanúsított románok összeszedését, bírósági ítéletekkel vagy anélkül mintegy 4500 román vesztette életét. - Trianon után hatalmas tömegek kivándoroltak, ugyanez történt a második világháború után is. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./ Szórványtanácskozás Sepsiillyefalván márc. 22-24-én: 470. sz. jegyzet.
1996. augusztus 28.
A magyar irodalom nemzetmegtartó szerepéről beszélt Gál Sándor kassai író a Tokajban tartott Írótábor egyik vitaindító előadásában, amelynek különösen nagy szerepe van a Trianon után immár háromnegyed százada az elszakított magyarság életében. A másik kérdéskör, amire ráirányítja a figyelmet, hogy "a mai, magyarul írott irodalom némely vonulata mennyiben magyar még? Ugyanis az utóbbi két-három évtizedben valamiféle semlegesítődési folyamatot tapasztalok e tekintetben. Jelennek meg magyar nyelven írott alkotások, amelyeknek a nyelven kívül a magyarsághoz alig van közük." Ez az irodalom "betöltheti-e azt a szerepet a magyar nemzet holnapjában", amit az előző korok magyar irodalma betöltött? /Napló (Szabadka), aug. 28./
1996. augusztus 8.
Marácz László amszterdami egyetemi tanár a Magyarok IV. Világkongresszusán beszámolt arról, hogy hollandul írt könyvének /Magyar fordulat/ lényege: "a trianoni igazságtalanság kimondása, és a kárpát-medencei magyarság jelenlegi tarthatatlan helyzetének felvázolása." Könyvében összefoglalta a magyar őstörténet kutatásának állását, megjegyezve, hogy a hivatalos magyar körök kitartanak a finnugor származás mellett. Könyvében kitért a II. világháború utáni súlyos magyarellenes jogsértésekre, amelyek az ENSZ 1948-as konvenciója értelmében népirtásnak minősülnek /magyarellenes pogromok, burkolt deportálások és a diszkriminatív nyelvtörvények/. Ahhoz, hogy a magyarság magára találjon, hangsúlyozza Marácz László, a legfontosabb feltétel, hogy saját hagyományaiból táplálkozzon és a határon túli magyarság autonómiája maradéktalanul érvényesüljön. Mindehhez szükséges, hogy a magyarság mondja ki sérelmeit, állítsa össze követelményrendszerét és ezt kezdje érvényesíteni. Ez a magyar fordulat lényege. A hollandiai Mikes Kelemen Kör könyve ellen fordult. A román Sorin Alexandru professzor támadta őt könyvéért és követelte Marácz Lászlónak az egyetemről való eltávolítását. Honti professzor, a Groningeni Egyetem tanára szintén támadta a szerzőt könyvéért. A hágai magyar nagykövetség munkatársa, Göndör Péter tanácsos és a budapesti holland nagykövet, Sondaal szintén a könyv ellen fordult. A Perry Kiadó és Michiel Klinkhamer publicista nyilvánosan megvédték a könyvet, hozzájuk csatlakozott több tekintélyes újságíró, Palotás Zoltán elismerő recenziót írt Marácz munkájáról, csakúgy, mint a pozsonyi Szabad Újságban Őry Péter. A könyv megjelenik angolul is. /Marácz László: Holland áttörés. = Magyar Fórum, aug. 8./ Ugyanerről: 1042. sz. jegyzet.
1996. augusztus 23.
Az aug. 12-15-e között Egerben és Mezőkövesden megtartott VIII. Anyanyelvi Konferencián Péntek János kolozsvári tanszékvezető egyetemi tanár A jövő esélyei a külső régióban címmel tartott előadást. A kisebbségben élő magyar nemzeti közösségek egyszerre veszélyeztetettek és alárendeltek. Ezeket a gondokat kell megosztani a nemzet egészével. Az utódállamok alkotmányai a magyar nyelv alárendelt jogi státusát rögzítették. - A demográfiai helyzet kedvezőtlen, mind az anyaországban, mind a határon kívül öregszik és apad a magyar népesség. Erdélyben az 1990-ben kezdődő demográfiai hullámvölgynek a kezdetét ábrázolhatta az 1992. jan. 7-i népszámlálás. Felsőfokú végzettség tekintetében is rossz a helyzet, a romániai magyarság 3,6 %-os arányával szemben az országos átlag 5,1 %. A veszteséglistán szerepel a folyamatos és kényszerű asszimiláció, nyelvcsere. Becslés szerint Trianon óta a veszteség megközelíti a másfél milliót. - Az államnemzeti stratégia fontos eleme a magyar népesség fokozatos kiszorítása az állami élet kulcsfontosságú területeiről és intézményeiből. - Szükség van önálló egyetemre. Némelyek megtévesztő véleménye szerint nincsenek meg a feltételei, pedig mindaddig nem várható a minőség visszaáramlása, amíg nincs intézményes és egzisztenciális garanciája az otthoni szakmai munkának. /Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./
1996. augusztus 26.
Illyefalván tavasszal szórványkutatási tanácskozást tartottak. A tanácskozáson elhangzottak Bodó Barna szerkesztésében megjelentek Jelen és jövő a szórványkutatásban címmel. A Szabadság részleteket közöl a tanácskozás anyagából, a szórványok kialakulásáról szóló részből, amely visszapillant a magyar történelmi múltra. Az erdélyi magyarság első nagy pusztulását az 1241-es tatárjárás okozta, majd a pestis. A XIV. században kezdtek nagy tömegben betelepedni a románok. II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata idején, 1657 és 1661 között török és tatár hadak egész összefüggő területeken kipusztították a magyarságot. A Horea-felkelés Hunyad, Alsó-Fehér, Torda és Kolozs megyére terjedt ki, a jelszó sok helyütt a magyarok likvidálása volt. Horea emberei 173 magyar falut pusztítottak el, elpusztult Zaránd megye magyarságának jó része, Zalatna vidékének, Ribice, Abrudbánya, Verespatak vidékének magyarsága. Az 1848-as szabadságharc idején egész vidékek magyarságát ölték meg. 1848 október 17-én kezdődött Alsó-Fehér megyében a támadás a magyar települések ellen, azután következett Aranyosszék, Zaránd megye, Kolozs és Torda megye. Egyedül Zalatnán 700 magyart öltek meg a román népfelkelők, november végén Zentelkét és Kalotaszentkirályt égették fel. 1849. januárjában Nagyenyeden legkevesebb 600 magyart öltek meg az Axente és Prodan vezette román csapatok. Nagyenyed majdnem teljesen leégett. A szabadságharc idején mintegy 9-10 ezer magyart öltek meg román csapatok. A magyar hatóságok megkezdték az emberöléssel, gyújtogatással gyanúsított románok összeszedését, bírósági ítéletekkel vagy anélkül mintegy 4500 román vesztette életét. - Trianon után hatalmas tömegek kivándoroltak, ugyanez történt a második világháború után is. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./ Szórványtanácskozás Sepsiillyefalván márc. 22-24-én: 470. sz. jegyzet.
1996. augusztus 28.
A magyar irodalom nemzetmegtartó szerepéről beszélt Gál Sándor kassai író a Tokajban tartott Írótábor egyik vitaindító előadásában, amelynek különösen nagy szerepe van a Trianon után immár háromnegyed százada az elszakított magyarság életében. A másik kérdéskör, amire ráirányítja a figyelmet, hogy "a mai, magyarul írott irodalom némely vonulata mennyiben magyar még? Ugyanis az utóbbi két-három évtizedben valamiféle semlegesítődési folyamatot tapasztalok e tekintetben. Jelennek meg magyar nyelven írott alkotások, amelyeknek a nyelven kívül a magyarsághoz alig van közük." Ez az irodalom "betöltheti-e azt a szerepet a magyar nemzet holnapjában", amit az előző korok magyar irodalma betöltött? /Napló (Szabadka), aug. 28./
1996. szeptember 4.
Tőkés László Illúziók nélkül címen vonta meg a mérleget: a júl. 4-5-én Budapesten megrendezett magyar-magyar csúcstalálkozót Duray Miklós méltán nevezte "történelmi jelentőségűnek", mert Trianon óta először történt kísérlet a magyarság ilyen átfogó politikai reprezentációjának jelenlétében a magyar politikai érdekek megfogalmazására. Való igaz, tette hozzá Tőkés László, első ízben összmagyar politikai egyetértést is sikerült kialakítani. Egy hónappal a nevezetes egyezmény után Horn Gyula miniszterelnök bejelentette a magyar-román alapszerződés közeli aláírását, melynek véglegesítésébe a kormány senkinek sem engedett beleszólást. "Az ügyben leginkább érdekelt romániai magyarság képviselői hiába próbáltak személyesen közben járni a miniszterelnöknél. Kovács külügyminiszter Magyarország érdekeire való hivatkozással utasította vissza az alapszerződés módosítására és elhalasztására vonatkozó nyomós érveinket." "Alapvetően és indokolatlanul defenzív az a politika, mely az elvesztett területek ellentételezéseképpen még emberi és kisebbségi jogok biztosításához sem tud következetesen" ragaszkodni. Románia és a többi utódállam mindmáig megszegi szerződésben vállalt kötelezettségeit. "Semmiképpen sem lehet csupán a politikai naivitás" számlájára írni azt az engedékenységet, amely a magyar kormányt jellemzi, amikor" a kisebbségi diszkriminációnak kiszolgáltatott magyarságot látva azt akarja elhitetni, hogy az alapszerződés jótékonyan fog hatni a romániai magyarságra. Az alapszerződés jelenlegi szövegének aláírása a tarthatatlan kisebbségi helyzetet állandósítja. Az egészben az a legtragikusabb, hogy a magyar kormány az alapszerződéssel elfogadott álláspontjával "közelebb áll az elnyomó, nacionalista román kormányhoz, mint saját nemzetének erdélyi közösségéhez." /Heti Új Szó (Temesvár), szept. 13. - Tőkés László írását nem közölte a Romániai Magyar Szó, a budapesti lapok sem hozták, egyedül a kis példányszámú, csak Temes megyei terjesztésű hetilapban jelent meg./ Duray Miklós írása: 1267. sz. jegyzet
1996. szeptember 16.
Szept. 16-án Temesváron Horn Gyula és Nicolae Vacaroiu miniszterelnök aláírta a magyar-román alapszerződést. Az eseményen jelen volt Ion Iliescu államelnök, Teodor Melescanu külügyminiszter, Adrian Nastase képviselőházi elnök, az RMDSZ nem képviseltette magát legfelsőbb vezetői szinten, Dézsi Zoltánt, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnökét küldte, ezzel is jelezve fenntartásait. A román parlamenti pártok - a Funar vezette Román Nemzeti Egységpárt kivételével - képviseltették magukat. Magyar részről jelen volt Kovács László külügyminiszter, Tabajdi Csaba és Somogyi Ferenc államtitkár. A magyar ellenzéki pártok távollétükkel fejezték ki egyet nem értésüket.Az aláírási ceremónia alatt Temesváron sokezer román tüntetett az alapszerződés és Iliescu elnök ellen. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./ Az SZDSZ sem képviseltette magát /miután megszavazta és Bauer Tamás SZDSZ-es képviselő az alapszerződés mellett hitet tevő cikket írt a másnapi Magyar Hírlapban/. Iliescu elnök beszédében éppen a Magyar Hírlap és a Curierul National felmérésére hivatkozott: mindkét ország közvéleménye támogatta az alapszerződést. Horn és Iliescu elnök megbeszélést tartott. Az aláírás után kezdődött a város római katolikus Milleneumi templomában az RMDSZ Temes megyei szervezte által szervezett Őrzők, vigyázzatok a strázsán című ökumenikus gyülekezés, amelynek vendégeként megjelent Lezsák Sándor, az RMDSZ elnöke is, ott volt az RMDSZ több vezetője, Toró T. Tibor, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke, Bárány Ferenc parlamenti képviselő és Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának elnöke. A felszólalók között volt Tőkés László, a gyülekezés kezdeményezője, aki hangoztatta: a romániai magyarságnak nem szabad lemondania sem a kollektív jogokról, sem az egyházi javakról, továbbá Zalatnay István, a budapesti Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora is. "Befelé folynak a könnyek itt, a temesvári katolikus templomban" , nyilatkozta Udvardy Zoltánnak, az Új Magyarország munkatársának Lezsák Sándor. "Nagy önfegyelmet tapasztalok azon a napon, amikor két szocialista kormány szerződést köt az itt élő magyarok feje fölött". /Az aláírásról szóló tudósítások: Udvardy Zoltán: Szentesítették Trianont. Tőkés László: amiről egy nemzet lemond, azt végleg elveszíti. = Új Magyarország, szept. 17. - Nagy Iván Zsolt: Aláírták a román-magyar alapszerződést. Kedvező nemzetközi visszhang, ellenzéki bírálatok. = Magyar Nemzet, szept. 17. - Gyévai Zoltán: Aláírták az alapszerződést. = Magyar Hírlap, szept. 17. - M. Lengyel László: Aláírás Temesváron, tiltakozás itt és ott. = Népszabadság, szept. 17. -Baracs Dénes: Aláírták az alapszerződést. = Népszava, szept. 17./ Az Őrzők vigyázzatok a strázsán ökumenikus gyülekezést a felszentelésének 100. évfordulóját a közeljövőben ünneplő temesvári Milleniumi templomban tartották. Markó Béla lemondta a részvételt, Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy az őrállónak ma is az a kötelessége, hogy felhívja a figyelmet a veszedelemre. "Jogaink tekintetében nem alkuszunk és javainkról nem mondunk le. A közösségi jogok sem képezhetik alku tárgyát." Megdöbbentő, hogy "a magyar kormányzat sem vette figyelembe e jogokra vonatkozó álláspontunkat és véleményünket." Trianon óta már a harmadik szerződést kötötték meg a fejünk felett, miközben "megfosztottak javainktól, egyházi ingatlanainktól, földjeinktől, intézményeinktől, házainktól és jogainktól." "Mi az alapszerződés hívei vagyunk, de jó alapszerződés, de jó alapszerződést szeretnénk!" Dézsi Zoltán, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa elnöke Markó Béla üzenetét hozta: "Mi önmagunk felett rendelkezve akarunk bekapcsolódni a teremtett világ rendjébe. Hogy ezt megvalósíthassuk, össznemzeti összefogásra van szükség." Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának elnöke kifejtette: a mai napig abban a hitben ringattuk magunkat: Magyarország a mi autonóm közösségünk állami szintű képviselője. Azonban Magyarország az aláírással ennek az ellenkezőjét bizonyította. Zalatnay István, a budapesti Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora biztosított mindenkit arról, hogy a határ túloldalán is aggódnak sorsukért. A helyi RMDSZ nevében felszólalt Balaton Zoltán, dr. Bárányi Ferenc, Toró T. Tibor, Bodó Barna és dr. Obest László. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./
1996. szeptember 20.
A budapesti és a bukaresti amerikai nagykövet /Donald Blinken és Alfred Moses/ közös cikkben méltatta a magyar-román alapszerződést az International Herald Tribune szept. 19-i számában. A két nagykövet ezeréves magyar-román rivalizálásról /!/ ír, továbbá így látják a történelmi múltat: "Magyarország és Románia rivalizálása több mint ezeréves múltra tekint vissza. A folyamat a Közép-Ázsiából érkezett magyarok betelepülésével kezdődött, ami végül is magyar dominanciát eredményezett a Kárpát-medencében, beleértve /a ma Romániához tartozó/ Erdélyt is, amely Magyarország része volt 1919-ig, amikor is a trianoni egyezmény megszüntette a térséget 300 éven át uraló osztrák-magyar fennhatóságot. Trianon sajátos módon nem vetett véget a rivalizálásnak...". Az alapszerződés összebékíti "a kisebbségben és többségben élők jogait". A NATO és az Európai Unió világossá tette, hogy azok az államok, amelyeknek határproblémáik vannak, ne folyamodjanak tagságért. /Népszabadság, Magyar Hírlap, szept. 20./
1996. szeptember 25.
Katona Ádámnak szept. 6-án, Budapesten, a Kossuth téren, a Bocskai Szövetség által rendezett ellenzéki nagygyűlésen elmondott beszédének szövegét közölte a hetilap. "Most, amikor a rossz alapszerződés miatt az erdélyi magyarság rendkívül nehéz helyzetbe került - melyhez hasonlót csak a két békeszerződés, békediktátum, Trianon meg Párizs után értünk - , valamennyien összefogunk. Azt szeretnők, hogy ebben a szegény kis Magyarországon is ez történjék." "És azt szeretnők, hogy Németh Lászlónak az az igazsága, melyet 1938-ban fogalmazott meg, miszerint a magyar magyarok nemcsak a Kárpát-medencében, hanem Magyarország határain belül is immár évszázadok óta ?kisebbségben? élnek - örökké időszerűtlen legyen. Mindehhez pedig az kell, hogy túltegyük magunkat a különböző ideológiák okozta ellentéteken, persze két rokon ideológiát kivéve: a fasizmust és a kommunizmust!" "...sem az egyik, sem a másik szélsőség nem való nekünk, keresztény magyaroknak." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 25. 30. p./
