Két nappal a Trianon című film hivatalos romániai bemutatója előtt, újabb büntetést hozott magával a film csíkcsicsói levetítése. A Hargita Megyei Rendőrség sajtóközleményében tájékoztatott arról, hogy Péter Lukács, az Magyar Polgári Szövetség csíkcsicsói szervezetének elnöke az MPSZ tevékenységével kapcsolatos gyűlés megtartására kért engedélyt. A helyi kultúrotthonban tartott gyűlés után levetítették a Trianon című filmet. A rendőrség közleménye szerint a vetítésen közel háromszáz személy vett részt. Az esemény szervezőjét 100 millió lejre büntették, mivel nem rendelkezett az Országos Mozivállalat engedélyével. Péter Lukácsot a helyi rendőrségre hívatták, ahol kiállították a nevére szóló büntetést Abban az esetben, ha 48 órán belül a büntetést kifizeti, akkor 25 millió lejt kell fizetnie. Az MPSZ elnöke elmondta: nincs szándékában kifizetni a büntetést. Sógor Csaba szenátor szerint a film kapcsán kirótt újabb büntetés nem tesz jót az ország külföldi megítélésének. /(Daczó Dénes): Újabb vetítés, újabb büntetés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./
2005. február 9.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/ Igazgatótanácsának tagjai állásfoglalást adtak ki a Trianon film ügyében. Aggodalommal tölti el őket az a hisztéria, amely a Trianon című film vetítése körül kialakult. A reagálások a cenzoriális magatartásra emlékeztetnek. Érthetetlen, hogy a művelődési miniszternek, a múlt rezsim hírhedt kiszolgálójának a feljelentésére, hatósági eljárást indított a film vetítése, illetve a vetítés szervezésében részt vevő személyek ellen. Ez az alkotmányos jogok és szabadságok megsértése. /Állásfoglalás a Trianon film ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./
2005. február 9.
Február 9-én a bukaresti Antena 1 kereskedelmi tévéadó bemutatja a Trianon című magyar filmet, utána meghívottak mondanak véleményt a látottakról. Gheorghe Funar, a szélsőséges sovén-nacionalista Nagy-Románia Párt főtitkára február 1-jén a szenátus ülésén a magyar irredentizmus fasiszta megnyilvánulásaként emlegette a filmet, majd február 4-én a Flacara lui Adrian Paunescu hetilapban kifejtette, jó, hogy a televízió bemutatja a Trianont, mert ennek hatására a románok felébrednek fásultságukból, és tisztán látják majd, hogy tizenöt éve „ördögi akció folyik azzal a céllal, hogy Erdélyt Magyarországhoz csatolja.” A magyargyűlölő Raoul Sorban századik életéve küszöbén még mindig hazudik, hamisít. Sorban a Flacara 4-es számában azt állította, hogy Göncz Árpád „körülbelül tíz évvel ezelőtt” közzétette: a magyar nemzet bármely pillanatban kész fegyvert ragadni történelmi jogaiért, a harcban akár életét is feláldozza, mert Erdély nélkül nem létezhet magyar állam, magyar küldetés, magyar élet. Hogy hol mikor jelentek meg ezek a sorok, nem derül ki. Sorban az RMDSZ-t és Markó Bélát is támadta, mert a választási kampányban jelképnek használta az aradi Szabadság-szobrot és „Matia Corvinul” király kolozsvári emlékművét. /Barabás István: A TRIANON házhoz jön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./
2005. február 10.
Nem rónak ki pénzbüntetést az Antena 1 televíziós csatornára a Trianon című film vetítése miatt. Eckstein-Kovács Péter szenátor kifejtette: a román filmtörvény szerint engedélyhez kötnek minden filmvetítést az ország területén. A törvénynek a Nastase-kormány által való alkalmazási rendeletei ráadásul messze túllépik a jogszabályban lefektetett bürokráciát, ami az engedélyezéshez kötődik. /Köllő Katalin: Nem büntetik az Antena 1-et Trianon miatt. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./
2005. február 10.
Hatalmas érdeklődés mellett mutatták be február 8-án este Szabadkán Koltay Gábor Trianon című filmjét. A dokumentumfilm első délvidéki bemutatóját a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) szervezte. A szabadkai Népkör nagyterme zsúfolásig megtelt nézőkkel, sokan állva nézték végig az alkotást. Vajdasági magyar politikai vezetők nem voltak jelen a vetítésen, a hatóságok részéről nem volt semmi akadálya a filmvetítésnek. A román hatóságok korábban megbüntették a Trianon hasonlóan sikeres erdélyi vetítésének szervezőit. /Gond nélkül mutatták be Szabadkán a Trianont. = Krónika (Kolozsvár), febr. 10./
2005. február 11.
Kevés alkalommal teremtődött meg valós párbeszéd Koltay Gábor Trianon című filmjének vetítését követő, premiernek számító televíziós vitában. Az Antena 1 tévécsatorna által sugárzott, hamis bombariadó által megzavart beszélgetésben kezdetben objektív érvekkel igyekeztek alátámasztani mondanivalójukat. Koltay kifejtette: azért készítette a filmet, mert meg akarja érteni azt a világot, amelyben él. Ion Cristoiu újságíró ismét megkérdezte, hogy mit akart elérni a filmmel. A rendező válasza: a 20. század történelme másként alakult volna, ha nem írták volna alá a versailles-i békeszerződést. Florin Constantiniu történész támadott a legélesebben. A román vendégek Erdély Romániához csatolásának jogosságát az etnikai arányok hangoztatásával támasztották alá. Cristian Tudor Popescu, az Adevarul főszerkesztője hangsúlyozta, milyen butaság volt betiltani ezt a filmet Romániában, mivel nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek szükségessé tennének ilyen szigorú intézkedést. Constantiniuval szemben úgy vélekedett, hogy a film nem fogja megrontani a románok és magyarok közötti viszonyt. Az adásba telefonon keresztül jelentkező Mona Musca művelődésügyi miniszter közölte: nem vonhatja vissza a film erdélyi körútját megszervező fiatalokra kirótt büntetést, hiszen a törvény világos, és e tekintetben nem lehet alkudni. Markó Béla, az RMDSZ elnöke az MTI-nek elmondta: helyesli, hogy a filmet bemutatták az egyik legnagyobb nézettségű román televíziós csatornán, mert az elmúlt hetekben valóságos „legendává” nőtt a produkció híre. /Borbély Tamás: A patetikusság és a tragédia árnyékában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./ A Trianon-film: semmi újat nem mondó-mutató langyos kis semmi. Utána meg a „süketek” párbeszéde. /B. É.: Időrablás nagyharanggal. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./
2005. február 11.
A Trianon-film bemutatása után a vélemények megoszlanak. Többek szerint a meghívott román „sajtóhiénák” miatt nem sikerült a vita, más vélemények szerint viszont a Raffay–Koltay-produkció alkalmatlan arra, hogy egy értelmes Trianon-vita alapját képezze. Bodó Barna politológus szerint az egész Trianon-botrány kapcsán elsősorban azt kellene tisztázni: ki is a partnere a mai hatalomnak? – A koalíció-tag RMDSZ, amelynek szövetségi elnöke államminiszteri minőségben épp azt a minisztériumot ügyeli fel, amelynek vezetője, Mona Musca a filmről szóló megjegyzésével ezt a lavinát elindította? Vagy Hajdú Győző, aki Mona Musca miniszter asszonynak a figyelmét „felhívta” a filmre? – tette fel a kérdést Bodó. Trianonról a megbeszélést a szakmának kellett volna elkezdenie. Vekov Károly történész szerint a románok meglepetéssel fogadták, hogy Trianon még mindig milyen fontos kérdés a magyarok számára. Ezekről a kérdésekről beszélni kell. Beszélni kell Romániában is, Magyarországon is. /Sz. K.: Visszhangok a show-ról: Nem most, nem itt, nem ezekkel Trianonról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./
2005. február 11.
A Trianon újabb szomorú példa arra, hogy közös dolgainkat éppen úgy nem tudjuk megbeszélni 2005-ben, mint például 1925-ben. A sokat hangoztatott román–magyar megbékélés nagyotmondásnak tűnik, hiszen ilyenkor kiderül, hogy az ellentétek miatt az egyetértés percek alatt szertefoszlik. Az erdélyi magyar politikusoknak meg kellene fogalmazniuk azt az erdélyi magyar minimumot, amihez minden körülmények között ragaszkodni kellene. Ez jelenthetné a tartós politikai, közéleti párbeszéd létalapját. /Makkay József: Botrányok nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./
2005. február 11.
Koltay Gábor rendező a tévében lezajlott vitáról elmondta, hogy vitapartnerei ellenségesek voltak. Nem tartotta etikusnak, hogy a vitában ketten voltak Magyarországról, és négy személyt állítottak velük szembe. Hatvan év után első alkalommal őszinte gondolatok elhangozhattak Trianonról. Ha Trianon nevét valaki kiejti, akkor Romániában sokan rögtön arra gondolnak, hogy Magyarország igényt tart Erdély területére. Így nehéz párbeszédet kezdeményezni. Mona Musca kultuszminiszter rendkívül merev, elutasító volt. Az aránytalanul nagy büntetések mutatják, hogy itt valamiféle politikai megfélemlítési szándék dominál. /Rédai Attila: A magyarság halálát kívánták az Antena 1 nézői. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 11./
2005. február 11.
A Trianon-film bemutatása és az utána következett beszélgetés az utóbbi idők legsikeresebb művelődéspolitikai kezdeményezése volt, írta Sylvester Lajos. Először fordul elő, hogy a nézők véleményt alkothatnak fél évszázadon át tabuként kezelt vagy félremagyarázott, meghamisított témakörről. A vitában Florin Constantiniu történészprofesszor a Trianon-filmet szükségtelennek és ártalmasnak ítélte. A beküldött SMS-ek között sok volt a fenyegető és gyalázkodó-gyűlölködő reagálás. /Sylvester Lajos: Trianon – mámor és gyász. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 11./
2005. február 11.
A Trianon filmet túlságosan szubjektívnek tartja Ferencz Imre, a lap munkatársa, a film részben dokumentum, részben irodalmi összeállítás. A tévé-vitában a román vitapartnerek fölényesek voltak és nagyvonalúak. /Ferencz Imre: Trianon az Antenán. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 11./
2005. február 12.
„Vihar egy pohár vízben” –minősítette február 11-i számában a Koltay Gábor Trianon-filmje körül kialakult romániai vitát a Ziua című bukaresti lap. A Curentul csalódottságának ad hangot: a nagy hírverés megelőzte film színvonala a várakozásokon aluli. A többi lap meglehetősen kevés helyet szentelt a filmnek. /Vihar egy pohár vízben? Román lapvélemények a Trianon-vitáról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./
2005. február 12.
A Trianon-filmet stúdióbeszélgetés követte. A jelen lévő újságírók és riporterek azonban heves indulattal kérdeztek, hangoztatva, hogy a film nem más, mint revizionista propaganda, amely uszító, sértő és Európa-ellenes. Koltay és Raffay végig azt próbálta megértetni hallgatóságával: a közös Európát csak úgy lehet létrehozni, ha minden nemzet szembesül saját múltjával, és megismeri a másik történelmét is. Irritálónak tartották, hogy szerintük a film a XIX. századi nemzetállami, nacionalista szemléletet éleszti fel. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke szerint jó ötlet volt bemutatni a filmet, ugyanakkor lehangolóan gyengének minősítette a filmet. Markó áttörésnek nevezte, hogy román és magyar értelmiségiek együtt beszélgetnek ilyen kényes kérdésről egy román televíziós műsorban. /Revizonistának minősítik Koltay Trianon-ját. Markó helyesli a bemutatását. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./
2005. február 12.
Ez a sete-suta film nem az volt, amit elvárt volna, írta a Trianon-filmről Asztalos Lajos. Szerint egy filmnek foglalkozni kellett volna az országra leselkedő vészt nem érzékelő politikusok ostobaságával, a hadsereg szélnek eresztésével, a védtelenül maradt országra törőknek az előzetes megállapodásokat minduntalan megszegő mohóságával, végül pedig beszámol a békediktátum következményeivel, a tömeges kivándorlással, a magyarság jelentős részének a négy égtájon való szétszóródásával. A rendező másképp látta. Nagy eredmény mégis, hogy bemutatták. Egyszer már a nyilvánosság előtt is el kell mondani, mit jelentett és mit jelent mind a mai napig Trianon. A filmet követő beszélgetésen a filmet rendező Koltay Gábor és a történész Raffay Ernő nem tudtak, nem mertek érvelni. Például amikor Emil Hurezeanu azt állította, Magyarországon a két világháború között fasiszta rendszer volt hatalmon, Koltay csupán arra hivatkozott, hogy nem volt. Ahelyett, hogy kifejtette volna, rendszeres országgyűlési választásokat tartottak, az Országgyűlésben végig jelen voltak a szociáldemokrata képviselők, s az Országgyűlést csak 1944. március 19-e, a német megszállás után zárták be. Amikor C. T. Popescu Tőkés László bemutatását kifogásolta, a rendező csupán azzal érvelt, hogy hiszen nemzeti hős. C. T. Popescu hasonlatára, mely szerint Csurka István ugyanolyan szélsőséges, mint C. V. Tudor, legalább annyit mondhatott volna, hogy akármilyen, mégsem akarja Magyarországot gépfegyverrel kormányozni, nem fenyegetőzött azzal, hogy hatalomra jutása esetén főbe löveti, felakasztatja, karóba húzatja a magyarországi románokat vagy bármelyik ottani nemzetiséget, mint C. V. Tudor. Raffay Ernő hallgatott Erdély Romániához csatolása jogosságának emlegetésekor arról, hogyan nyomult be Erdélybe a román hadsereg a szövetségesekkel kötött szerződések és a tiltakozások ellenére, hogyan használta ki az ütőképes magyar hadsereg hiányát, hogyan érvelt a román küldöttség Versailles-ban, a magyar küldöttség meghallgatásának kizárásával. /Asztalos Lajos: Nem volt haszontalan. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./
2005. február 12.
Egyesek szerint a román társadalom még nem érett meg Trianon kérdésének megvitatására, még mindig retteg az igazságtól. Amíg a román kulturális miniszter hamarabb tanul meg kínaiul köszönni, mint az országában lakó nemzeti kisebbségek nyelvén, addig ez a nemzet valóban éretlen bármiféle történelmi vitára. /B. É.: Nemzeti éretlenség. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./
2005. február 14.
Tragikus mű – mondták többen. Gyenge film, szerencsétlen alkotás – így mások. Azonban ez a film nem a románoknak, nem a szerbeknek készült, nem a szlovákoknak, de talán nem is a határon túli magyaroknak. A film elsősorban magyarországiak számára készült, akiknek évtizedekig nem tanítottak semmit a határon túli magyarokról, történelmükről. „Akiknek a nemzeti öntudatát a negyvenéves kommunizmus és az azt követő liberális kézben levő média, valamint oktatáspolitika és a keresztyén magyar kultúraellenesség a földdel tett egyenlővé” – írta Somogyi Botond. Nekik, akik lelkiismeret-furdalás nélkül szavaznak magyar ellen. Talán azért sem merik vetíteni az adók. Mert a Trianon szótól nem csak a románok félnek (ok nélkül), hanem a 23 millióval ijesztgetők odaát – okkal. /Somogyi Botond: Trianon. Nekik. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./
2005. február 15.
Duray Miklós felvidéki magyar politikus tanulmányt írt Miért szakadt ketté a Máért a legutolsó ülésén? címmel. A terjedelmes munka a Hitel /Budapest/ folyóirat februári számában jelent meg. A rendszerváltás utáni magyar–magyar párbeszéd intézményesítésének történetét Duray az alapszerződések korától indította. A rendszerváltozás évétől – bár nem intézményesítették – rendszeres volt a magyar–magyar párbeszéd. Duray megemlíti, hogy az Antall-kormány idején egyetlen alapszerződés született, a magyar–ukrán, s noha voltak hibái, a később kötöttekhez képest a legjobb volt, ,,mert ajtót nyitott az autonómia irányába”. A ’94-es magyarországi kormányváltás miatt ez a párbeszéd két évet szünetelt, az első magyar–magyar csúcsra csupán ’96-ban került sor. Erre a ,,fagypontra” esik a szlovák–magyar alapszerződés kimunkálása, amit ,,a pozsonyi magyar képviselők nem szavazhattak meg”, hiszen nem tartalmazta a végrehajtás kötelezettségét, a számonkérés lehetőségét, ráadásul közművelődési ügyekben szabad kezet adott a szlovák félnek (az oktatás finanszírozása körüli mostani bonyodalmak is innen származtathatók – véli Duray). Az Antall József által megfogalmazott három egyenrangú pillért (magyarságpolitika, szomszédságpolitika és európai integráció) a visszatérő posztkommunista Horn-kormány átszabta. Kovács László külügyminiszter ugyanis bejelentette: ,,az integrációs politika viszonylatában kell kialakítani a szomszédságpolitikát, és e kettőnek a függvénye a határon túli magyarok iránti magyarországi politika”. A történelmi jelentőségű, Trianon óta első ízben megszervezett 1996-os magyar–magyar csúcs a záródokumentum kapcsán kialakult vita, majd az azt követő diplomáciai botrány miatt vált. Duray szerint ez ,,a magyar történelem első olyan politikai nyilatkozata, amelyet a trianoni határokkal szétszabdalt nemzet összes politikai pártja és legnagyobb társadalmi szervezetei adtak közre”. Hat hét múlva beindultak a román–magyar alapszerződésről szóló kétoldalú tárgyalások az RMDSZ tudta nélkül. S amikor a határon túli szervezetek ezt szóvá tették, szeptember elején Pápán csupán egy csonka csúcsra kerülhetett sor az SZDSZ és az MSZP hivatalos részvétele nélkül. Közben mesterkedett a nemzetközi diplomácia is. Egy korábbi, félig titkos romániai magyar–román találkozó hagyományaira építve elérte, hogy az 1996. őszi romániai parlamenti választások után az RMDSZ-t bevegyék a román kormányba. Az említett találkozót a romániai Neptunfürdőn a több amerikai intézmény (mint pl. a Carnegie Corporation és a State Department) pénzéből támogatott PER – Project on Ethnic Relations – nevű szervezet még 1992-ben hozta létre. Amikor ez kiderült, vitát és feszültséget váltott ki az RMDSZ csúcsvezetésében a Tőkés-szárny és Borbély László, Markó Béla csoportja között. Kormányzati pozícióval megszelídítették a romániai magyar politikai elitet, amely ettől fogva már nem hadakozott a román–magyar alapszerződés ellen, csupán morgolódott. És elhátrált a magyar egyetem, a római katolikus és a protestáns egyházak javai visszaszolgáltatásának követelésétől, valamint az autonómia programjától. A román-magyar alapszerződés még rosszabbra sikeredett, mint a szlovák-magyar. A romániaiból az autonómia gondolata negatív értelemben került bele. Ekkor hasadt ketté végérvényesen a romániai magyar politikai közélet.” Hasonló ,,puhító” hadjárat zajlott Szlovákiában is, hiszen a PER már 1994-től kísérletezett azzal, hogy szembeállítson két magyar pártot (MKDM, FMK-MPP) egy harmadikkal (Együttélés) – utóbbi elnöke volt Duray. Összeugrás helyett egyesülésre került viszont sor, ám a kormányzati csalit a létrejövő MKP sem tudta elkerülni. Az Orbán-kormány megalakulása után a Fidesz rávett ,,néhány határon túli magyar szervezetet”, hogy ne követeljék a kollektív jogok és az autonómia belefoglalását a záródokumentumba. A kölcsönös engedmények eredménye lett a Máért. Hamarosan pedig beindult a státustörvény megalkotásának és lejáratásának eseménysorozata. Duray szerint a státustörvény ötlete azért született meg, mert akkor még ,,ki-ki a szülőföldje szerinti állam jogrendje alapján – hátrányos megkülönböztetés vagy jogvesztés nélkül – nem élhetett volna” a kettős állampolgárság lehetőségével. Az SZDSZ és ellenezte a megoldást, ezt a törvény utólagos kiüresítésének tudatában ma már nem kell bizonyítani. Duray felelevenítette, hogy a negyedik Máérton milyen ellenszenvet váltott ki a külföldi munkavállalók beözönlésének MSZP-s rémképe, a túlbecsült oktatási-nevelési támogatás terheinek alantas felvetése. Az SZDSZ és az MSZP külföldi partnerszervezeteit arra biztatta, hogy lépjenek fel a státustörvény ellen, ők pedig ezt megtették Szlovákiában is, Romániában is és az európai fórumokon is. A Medgyessy-kormány idején először maradt ki a meghívottak közül Tőkés László. Az Orbán-kabinet az erdélyi magyar politikai elit autonomista szárnyával rokonszenvezett. Az RMDSZ csúcsvezetése a magyarországi kormányváltástól változást remélt, amely be is következett, hiszen 2002 óta csaknem az összes közcélú – Erdélynek szánt magyarországi – támogatás az RMDSZ felügyelete alatt áll. Duray hangsúlyozta, hogy a Máért ötödik ülése sikeres volt a kormány számára. A határon túliak zöme lehajtott fővel vette tudomásul, hogy Magyarországon visszatértek a kormányba a kommunisták, de akadtak talán hárman, akik örültek ennek. Megváltozott a státusirodák helyzete is. ,,Kárpátalján például a korábban megnyílt irodákat be kellett zárni, mert az ügyek irányítását az MSZP által kedvelt szervezet és a neki elkötelezett személy vette át – nyilván, ezért kellett őt 2002 júliusától meghívni a Máértre. Romániában annyi történt, hogy az a pedagógusszervezet, amely a státustörvényhez kapcsolódó oktatási-nevelési támogatást kezelte, elvesztette a Medgyessy-kabinet rokonszenvét, mert állítólag Tőkés-pártinak tekintették – ezért megvonták tőle a megbízatást.” Duray írta: ,,Egyértelműen beigazolódott: 2004. november 12-én két részre szakadt a Máért. Nem egyéni érdekek vagy vétségek, nem pártpolitikai okok miatt, hanem két szembenálló elképzelés szerint. A nemzetszolgálat és az ezt semmibe vevő szemlélet szerint. A nemzetpolitika jövője szempontjából fontos tudnivalót tartalmaz ez az esemény: nem jobboldalra és baloldalra oszlik Magyarország lakossága, és nem így oszlik meg az elszakított magyarság sem. A magyar politikai közéletnek van egy nemzetileg elkötelezett része – a nagyobbik része –, itt vannak jobboldali és baloldali gondolkodású emberek is, és van egy nemzetileg közömbös vagy a nemzettel szembeni ellenérzésekkel teli része, ebben vannak a szélsőséges kozmopoliták, ügynökök, idegenbérencek, magyargyűlölők stb. A Máérten utóbbiak szenvedtek vereséget, hiszen 14:2 arányban kikaptak. De alulmaradtak 2004. december 5-én is a népszavazáson.” /Ferencz Csaba: Kis Máért-történet (magyar–magyar csúcsok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 15./
2005. február 15.
Szükség van egy Trianon-filmre, de nem ilyenre, mint amilyet a napokban vetítettek. A film azt szeretné elhitetni a nézővel, hogy Trianont döntő részben a nemzeti öntudatot romboló liberális és kozmopolita értelmiség idézte elő. „Az ömlengő és felesleges hazafias versek helyett ismertetni lehetett volna az Osztrák-Magyar Monarchiát feszegető nemzeti ellentéteket”, írta Csoma Botond. Az első világháború után a győztes hatalmak igencsak szelektíven alkalmazták az önrendelkezési elvet. Az 1918 decemberében összehívott gyulafehérvári román nemzeti nagygyűlés deklarálta Erdély egyesülését Romániával, és amely úgy vonult be a román köztudatba, mint az önrendelkezési jog természetes gyakorlása. Sem a román történetírás, sem a Koltay-film nem említtette viszont azt a tényt, hogy 1918 novemberében, az erdélyi, bánsági és partiumi magyarság küldöttei összegyűltek Marosvásárhelyen és tiltakoztak Erdély esetleges elcsatolása ellen. A hiteles megoldás egy népszavazás kiírása lett volna. Franciaország 1916-ban aláírt egy titkos egyezményt Romániával, amelyben a franciák arra kötelezték magukat, hogy amennyiben győztesként kerülnek ki a háborúból, támogatják a románok területi követeléseit az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben. Lehetett volna beszélni arról is, hogy a határvonalak meghúzásánál az Antant-hatalmak sok esetben megsértették az általuk fennen hangoztatott etnikai elvet is. Így kerültek zömében magyarlakta terültek – a Csallóköz, Csehszlovákia, a Szatmár, Nagykároly, Várad, Arad vonal pedig Románia fennhatósága alá. /Csoma Botond: Múlt és jelen között. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./
2005. február 15.
Azt nyilatkozta valaki egy megyei magyar lapban, hogy az Antena 1 kereskedelmi tévé Trianon-vitáján két félművelt magyar vitatkozott szuperképzett románokkal. Vajon mitől félművelt az a magyar, aki szerint Magyarország a két világháború között nem volt fasiszta állam, ellentétben a szuperképzettek állításával? Mitől lenne félművelt az, aki tudja, hogy a fasiszta diktatúrától távol áll a többpárti parlamenti demokrácia? /Nits Árpád: Félműveltek és szuperképzettek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 15./ Emlékeztető: Bányai Péter minősítette Koltay Gábort és Raffay Ernőt két műveletlen magyarországinak: Sz. K.: Visszhangok a show-ról: Nem most, nem itt, nem ezekkel Trianonról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11.
2005. február 15.
Amióta a kultuszminiszter asszony fellépett a Trianon című film ellen, megnőtt az érdeklődés a film iránt. Nagyjából ugyanaz zajlik ma Koltay Gábor filmjével, mint annak idején, a nyolcvanas évek elején a Szekuritate jóvoltából az István, a király című dupla hanglemezzel. Most a Trianon című film CD-jét nemcsak a határokon kívül adogathatja kézről kézre a magyarság, hanem az anyaországban is. Illetéktelen személyek máris megpróbálják tönkrezúzni a Trianon filmet. Az egyik itteni tévéadó műsorára tűzte a többségi hivatalos politika által látatlanban is megfeddett, s magyarhonban a baloldali politikum által is majdhogynem teljes mellszélességgel kiátkozott történelmi dokumentumfilmet. Az 1989-es fordulat óta Romániában még semmiféle tévéadó nem vetített magyarországi filmet. /Fazekas Károly Csaba: Ha tilos, akkor érdekes. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 15./
2005. február 17.
Fey László szerint az RMDSZ „15 éve sikeresen küzd a jog- és esélyegyenlőség kivívásáért. Vezetőink kivívták a román politikai elit tiszteletét, megbecsülését; ennek következtében olyan tisztségeket töltenek be, amelyeknek folytán mind nagyobb mértékben tudják befolyásolni sorsunkat, alkalmas légkör teremtődött meg az autonómiaformák intézményeinek kiépítéséhez. Közösségünk megítélése is megváltozott. Hol vannak már Ciontea, Gavra, Vulpescu nacionalista támadásai?” „Ha Bayer Zsolt vagy Kövér László éppen nincs erdélyi körúton, akkor jön a Trianon.” Fey László megvédte a román hatóságokat: Romániában sem tiltották be a filmet, „csak pénzbírsággal sújtották a szervezőket, mert nem jegyeztették be a törvényeknek megfelelően.” A cikkíró szerint nem a múlttal kell foglalkozni, hanem a jövőre kell összpontosítani. /Fey László: Nincsen béke a fenyőfák alatt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./
2005. február 17.
Kuszálik Péter leszögezte, hogy a magyar értelmiség véleménye is megoszlik a trianoni békediktátum megítélésében, s a filmben „jobbára csak a ’nemzeti oldal’ képviselői szólaltak meg, azok, akiknek fáj ’Trianon’. A románok 1990 után nagy szeretettel mondták: örüljenek a magyarok, hogy 1919-ben a román királyi csapatok megszabadították őket Kun Bélától és a kommunizmustól. A Tanácsköztársaság idején a bolsevisták 585 személyt végeztek ki nyilvánosan, utána következett a fehérterror. Kuszálik szerint a film készítői magyar elfogultságtól terhesek, a román kommentátorok pedig a maguk szempontjai szerint voltak részrehajlók. /Kuszálik Péter: Történet és tanulság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./
2005. február 18.
A tévécsatornán vetített Trianon film utáni beszélgetésen a rendező és a történész nem tűnt eléggé felkészültnek, írta Bara Béla, egyúttal visszautasította Szász Jenőnek, az MPSZ elnöknek kijelentését: a Trianon filmmel kapcsolatban. A bemutatott film kapóra jött a szélsőséges magyarellenes román erőknek, hogy újabb támadássorozatot indítsanak. Február 13-án az egyik kereskedelmi adó műsort sugárzott a diktátor egykori dalnoka vezetésével, nem hiányzott a résztvevők közül Raul Sorban, Hajdú Győző és egy bizonyos Horváth Dezideriu nevű férfiú sem. /Bara Béla: A Trianon Romániában. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 18./
2005. február 18.
A Trianon filmmel kapcsolatos kifogások egy része megalapozott, írta Balogh Levente. Raffay Ernő, a Trianon-jelenség szakértője, Trianon titkai című könyve az egyik legalaposabb, ezzel a témával kapcsolatos mű, a filmben azonban meglehetősen egyoldalúan mutatja be a magyar fél felelősségét. Koltay Gáborral valóban egyet lehet érteni abban, hogy a múltat nem szabad a szőnyeg alá söpörni, de nem biztos, hogy ez a film sikeresen hozzájárul ehhez. A stúdióbeszélgetés egyik legsötétebb mozzanata volt, amikor Marius Tuca kijelentette: Tőkés püspök nem a forradalom mártírja, mivel senki sem nyilvánította azzá. /Balogh Levente: Beszéljünk Trianonról. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./
2005. február 21.
Kiderült, hogy a Trianon-film erdélyi bemutatása kapcsán Sepsiszentgyörgyön is folyt vizsgálat. Nemes Elődöt, az Erdélyi Magyar Fiatalok városi szervezetének elnökét, a Puskás Tivadar Szakközépiskola fiatal tanárát január 17-én behívatták a rendőrség nemrég alakult ,,polgárközeli osztályára”, ahol elbeszélgettek vele. A kérdések egy része a szervezetre, annak tevékenységére vonatkozott. A fiatalembertől írásos nyilatkozatot kértek, mire ő arra hivatkozva, hogy előbb ügyvédjével kell beszélnie, halasztást kért. Másnap már a városi rendőrparancsnok jelenlétében folyt a beszélgetés. Nemes Előd végül megírta nyilatkozatát. /(b. kovács): Rendőrségi vizsgálat Trianon-ügyben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 21./
2005. február 24.
A Trianon című film kapcsán rendeztek vitaestet Temesváron az Új Ezredév Református Gyülekezet imatermében. Gazda István lelkipásztor, házigazda emlékeztetett arra, hogy Romániában a filmet először egy temesvári közösségi rendezvényen vetítették le. “Akkor még nem büntették a szervezőket. Reméljük, most sem fognak, mert beszélni még csak lehet róla, a gondolatokat mégsem büntethetik” – mondta. Halász Ferenc történelemtanár szerint nagyobb reklámot nem is csaphattak volna a filmnek, mint amit a román hatóságok tettek. Szóvá tették a jelenlévők, hogy a magyar tannyelvű osztályokban nem a hivatalos román propagandatörténelmet kellene tanítani, hanem a magyar történelmet. /Pataky Lehel Zsolt: Trianon kibeszélése. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./
2005. március 1.
A bukaresti román lapok az elmúlt héten össztűz alá vették a román hírszerzés vezetőit. A Curentul azt írta, hogy nemcsak a román államfő elleni állítólagos merényletről szóló információknak, hanem a magyar Trianon-film tervezett bukaresti tévévetítésével kapcsolatos botránynak is Radu Timofte, a hírszerzés (SRI) igazgatója az igazi forrása. Radu Timofte hírszerző igazgató kijelentette, hogy az SRI megfigyelés alatt tart “bizonyos külföldi újságírókat”, akik “nemzetbiztonsági veszélyt képező tevékenységet fejtenek ki” Romániában. Timofte közölte, hogy a NATO illetékes szervei az SRI-t “a volt szocialista országok legjobb titkosszolgálatának tartják. A Curentul szemére vetette az SRI-főnöknek, hogy “az etnikumközi feszültségek kiprovokálásáig Timofte (egyelőre) kirobbantotta a merényletek hisztériáját”. /Össztűz alatt a román hírszerző szolgálat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 1./
2005. március 1.
Akad még jó néhány “pettyes” múltú a frissen kinevezett kormánybiztosok és kormánybiztos-helyettesek között. Például Strujan Constantin Hargita megyei kormánymegbízott egy esztendővel ezelőtt még szocdem színekben szaladgált, de azóta demokrata lett. Azt sem lehet érteni, hogy a brassói Madaras Lázár miért lett Mehedinti megye prefektusa. Mona Musca művelődési miniszternek a Trianon című film vetítésének hallatán Erdély elrablása jutott eszébe. Közben a Demokrata Párt elnöke, Emil Boc által vezetett Kolozsvár egyik negyedének főutcája továbbra is a háborús bűnös Ion Antonescu nevét viseli. A bukaresti Északi pályaudvar közelében lévő Negruzzi utcában hatalmas zöld tábla hirdeti, hogy itt van Mihály arkangyal légiójának, azaz a Vasgárdának a székhelye, ahol fasiszta típusú összejöveteleket tartanak. Az újságárus bódékban a legionáriusok lapjait meg könyveit árulják. /Román Győző: Újból ellopjuk Erdélyt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 1./
2005. március 7.
Eörsi Mátyás szabaddemokrata képviselő kolozsvári előadására mintegy negyvenen gyűltek össze. Feszült volt a légkör, s az előadó néhány szavára – „a decemberi népszavazás után az újságok arról írtak, hogy kormánypártiak ne jöjjenek többé Erdélybe” –, máris elhangzott: „Nagyon helyes!”, Miért jött ide?”, „Nem kellett volna idejönnie!”, miközben valaki „Ezt meghallgatni sem érdemes” szavakkal kirohant a teremből. Eörsi szerint a népszavazás nem a határon túli magyarokról szólt, a két nagy párt azt a saját hasznára fordította. A Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) minden magyar párt amellett volt, hogy a népszavazás káros. Az Eörsi előadásán jelen lévő Patrubány Miklós tiltakozott ezen állítás ellem. András Imre is megjegyezte, ez nem felel meg a valóságnak. Eörsi szerint Patrubány ceausiszta volt. Eörsi szerint az erdélyieknek a magyar állampolgárság semmi előnnyel nem járna, magyar állampolgárság csak a román kormány engedélyével adható. Eörsi szerint az Európai Unió nem támogatja a kettős állampolgárságot. Patrubány Miklós és mások megjegyezték, Horvátország, Románia, Nyugaton Olaszország, Spanyolország, Portugália, Írország mégis biztosította határon túli nemzettársainak az anyaország állampolgárságát. Az SZDSZ álláspontja szerint a népszavazás Trianonról szólt. A kettős állampolgárság visszamenés az időben: Nagy-Magyarországot nem lehet építeni. A jövő kettős állampolgársága az EU–magyar, EU–román állampolgárság. A hozzászólások során Patrubány Miklós elmondta: nem Romániától függ, hogy Magyarország állampolgárságot adjon a határon túliaknak. Minden állam saját joga, hogy kinek ad, ebbe senki sem szólhat bele. Bagoly Zsolt, megjegyezte, hogyan támogatja Eörsi az autonómiát azután, hogy kijelentette, megérti Romániát, hogy nem akar autonómiát adni a Székelyföldnek, mert Magyarország sem ad a kínai textilkereskedőknek, továbbá miért nem keresztény ország Magyarország? Eörsi Mátyás kijelentette: Az autonómia és a kollektív kisebbségi jogok mellett van. Nem emlékszik arra, hogy mit mondott a kínai textilkereskedőkről. Magyarország nem keresztény, de nagyon sok keresztény állampolgára van. /Az Eörsi előadásáról beszámolót készítő Asztalos Lajos emlékeztetett a székelyek és autonómiájáról tett kijelentésére: „Adnánk mi területi autonómiát az itt élő kínai textilkereskedőknek?” [168 Óra, 2004/38.].)/ András Imre: Hiteles lehet-e az a magyar politikus, aki elfelejti pártja, az SZDSZ 1989 tavaszán elfogadott programját, amelyben ez áll: „Minden magát magyarnak valló személy – és az ő jogán családja – legyen jogosult a magyar állampolgárságra.”? /Asztalos Lajos: SZDSZ-es politikus a kettős állampolgárságról – Kolozsvárt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ Eörsi előadásában Orbán Viktort tette felelőssé azért, hogy az aláírások összegyűlhettek, és megtörtént december 5-én a népszavazás. András Imre felszólalva tételesen megcáfolta Eörsi állításait, majd emlékeztette őt, hogy az SZDSZ által is elfogadott 1989-es rendszerváltási program tartalmazza azt a kitételt, hogy minden magát magyarnak valló személy jogosult a magyar állampolgárságra. Eörsi válasza: „Ezt elfelejtettem.” Nem derült fény arra, ki hívta meg valójában az előadót. A Kolozsvár Társaság szerepelt meghívóként, de Eörsi elöljáróban a Szabadelvű Körnek köszönte meg a meghívást. András Imre kérdésére a képviselő kitérő választ adott, a teremben lévő Eckstein-Kovács Péter elnök pedig nem jelentkezett válaszadásra. Az MVSZ sajtószolgálata szerint „a Kolozsvár Társaság több alapító tagja, köztük Vetési László elnök, Egyed Ákos akadémikus, Jakab Gábor lelkipásztor is elmondta, hogy nem tudott Eörsi kolozsvári meghívásáról. Értesülések szerint a meghívó Eckstein-Kovács Péter volt, de mivel a kolozsvári RMDSZ nem vállalta Eörsit, a szenátor, Visky András és Kántor Lajos alelnök használta fel saját céljaira a Kolozsvár Társaság nevét.” /Bagoly Zsolt: A kettős állampolgárság mint „illúzió” . = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 8./
2005. március 7.
Március 5-én Eörsi Mátyás SZDSZ-es politikus kolozsvári ellenséges fogadtatása alkalmából kiderült, hogy az erdélyi magyarság bizonyos rétegében antiszemita gyűlölet virul, írta Borbély Tamás újságíró. Az Obiectiv Legionar című vasgárdista lap szerzői idegengyűlölő – egyebek között antiszemita – eszméket terjesztenek. Most pedig az Eörsi Mátyást fogadók szájából hangzott el, hogy „menjetek beszélgetni a Gáza-övezetbe”. A tüntetők között ott voltak az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) vezetői is. Az EMI-sek voltak a legutóbbi jelentős médiavisszhangot keltő botrány főszereplői is, amely a Trianon film vetítéséből fakadt. /Borbély Tamás: Illúziótlan antiszemitizmus. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
