Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) országos nagygyűlésén megjelent tagszervezetek képviselői jellemezték az EMI által szervezett Trianon-film bemutató körútjának tapasztalatait, melyet politikai indíttatású meghurcoltatásnak, az emberi jogok durva megsértésének tartanak – olvasható az EMI nyilatkozatában. Jakab Attila, az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) elnöke fellebbezési perét március 7-re tűzte ki az udvarhelyi bíróság. Kovács Csaba március 14-én próbálja meg kivívni igazát a csíkszeredai bíróságon. /A hétvége hírei= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./
2005. március 8.
A székelyudvarhelyi bíróságon március 7-én tárgyalták először Jakab Attilának, az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) elnökének a Trianon film vetítése miatt kirótt ötvenmillió lejes büntetéssel szembeni fellebbezését. Az UFF elnöke leszögezte, hogy ő csupán az Erdélyi Magyar Ifjak felkérésének tett eleget, amikor engedélyezte a film vetítését, a bemutatón azonban egyszerű nézőként vett részt. /Péter Attila: Kihallgatják a Koltay-alkotás nézőit is. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./
2005. március 8.
Különböző források szerint százötven-kétszázezer erdélyi magyar települt át az anyaországba a rendszerváltás óta. Van, aki szerint a szegénység, mások szerint családegyesítés, vagy éppen a román nacionalizmus miatt mentek el. A lap munkatársa szerint „magunkban kell keresni” az okokat. Sike a szlovák fordítók hiányával okolja, hogy odadobták a második világháború után Pozsony alatt azt a két tiszta magyar falut, amelyet a Trianon Magyarországnak hagyott, továbbá azt, hogy nem alázták volna meg ennyire Magyarországot a Bős-Nagymaros vízlépcső ügyében, itt is hiányzott a fordító. Igazat kell adni Pomogáts Bélának, Magyarországon nincs nemzetpolitika csak pártpolitika. /Sike Lajos: Ó, fordító! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./
2005. március 11.
A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./
2005. március 16.
Civakodó magyarok célt nem érhetnek el. Valahányszor össze tudtunk fogni, eredményt értünk el, amikor megosztottak vagyunk, végveszélybe kerültünk – ez volt az alapgondolata Markó Béla ünnepi beszédének a Marosvásárhelyen tartott központi megemlékezésen. Kifejtette: „Szembefordíthat minket a politika, összeugraszthatnak a politikusok népszavazáskor vagy máskor is, elválaszthatnak minket egymástól, távol tarthatnak magyart a magyartól jog szerint, elszakíthatott minket a történelem trianoni csontfűrésze, mégis egy nemzet vagyunk „ Felolvasták Gyurcsány Ferenc és Calin Popescu Tariceanu üzenetét. Több helyen is előfordult, hogy a hallgatóság megtapsolta a román kormányfőnek az ünneplő erdélyi magyarokhoz intézett üzenetét, a magyar miniszterelnökét azonban kifütyülték. Kolozsváron előbb ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg az 1848-as forradalomról és szabadságharcról, majd az ünnepségek a Petőfi Sándornak szálláshelyül szolgáló egykori Biasini szállónál folytatódtak, ahol több mint ezer magyar volt jelen. A résztvevők itt is kiabálással és fütyüléssel szakították félbe Szentpéteri István konzult, aki felolvasta a magyar kormányfő üzenetét. Az Ördögtérgye néptáncegyüttes és a színművészetis diákok fellépése után a magyar főkonzulátus, az RMDSZ, a polgármesteri hivatal (első alkalommal!), a megyei tanács, az MVSZ, az Euréka Alapítvány, ifjúsági szervezetek és tanintézmények helyezték el koszorúikat Petőfi Sándor, majd – a megbékélés jegyében – Balcescu emléktáblájánál is. Felolvasták Calin Popescu Tariceanu román és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét. A magyar kormányfő köszöntését Terényi János bukaresti magyar nagykövet tolmácsolta Marosvásárhelyen, a hallgatóság azonban végig füttykoncerttel, pfujolással és „áruló!” felkiáltásokkal viszonozta az üzenetet. Hasonló fogadtatásban volt része Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is a Gyurcsány-levélnek, ahol a résztvevők kifütyülték Zákony Botondot, Magyarország bukaresti nagykövetségének képviselőjét, aki a budapesti kormány üzenetét próbálta tolmácsolni, de megtapsolták Calin Popescu Tariceanu kormányfő üzenetét. Sógor Csaba RMDSZ-szenátor szerint a március 15-i rendezvényeken részt vevők reakciójának egyetlen magyarázata „a magyar kormány kampánya a határon túli magyarok kettős állampolgársága ellen”. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere elégedetlenségét fejezte ki az incidens kapcsán, és elmondta, „a következő alkalommal azokat fütyülik ki, akik most fütyültek”. A Gyurcsány-üzenetet a Felvidéken is kifütyülték. /Március idusa – megemlékezések Erdély-szerte. Több helyen is kifütyülték Gyurcsány üzenetét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./
2005. március 19.
Sütő András a vele készített beszélgetésben kitartott amellett, hogy az 1990 márciusi marosvásárhelyi események következetesen pogromnak nevezi. A román sajtó csak 20-ától számítja az eseményeket. Március 19-ről szeretnének megfeledkezni. Sütő András hangsúlyozta: „azt a vandál támadást, amelyet mindmáig felelősségre nem vont személyek 1990 márciusában Marosvásárhely magyar lakossága ellen szerveztek és több napon át elkövettek, valójában pogromnak nevezik.” A „város magyarsága ellen uszító, véres tettlegességre vetemedő személyek között számos katonatiszt és kriptoszekus vett részt”. A kétezer főnyi román tömeg kiáltozta, amikor az RMDSZ-székházba menekültek magyarok: „Hozzátok ki őket, hogy akasszuk fel őket”! Ezért kell pogromról beszélni, nem pedig „sajnálatos eseményekről”, „etnikai konfliktusról”, no meg „kölcsönös uszításuk következményéről”. A román sajtó – és természetesen a többségi közvélemény – mai napig sem ismerte be, hogy Marosvásárhelyt „katonai szervezettséggel” beszállított havasi és mezőségi (részint leitatott) parasztok vandál támadása és a város magyar lakosságának önvédelmi küzdelme zajlott le. Sütő a pogromot kiváltó okok közül a legfontosabbat említette: „a diktatúra több évtizedes nacionalista – s végül fasisztoid – kurzusának következményét, azt a lelki kútmérgezést”. Az akkori román politikai garnitúra rettegett, hogy a magyarok egyenjogúsági követelései miatt elveszítheti Trianon óta megszakítás nélkül gyakorolt „nagynemzeti előjogait”. Sütő hozzátette: „A marosvásárhelyi magyarellenes pogrom története valóban még nincs megírva. Tizenöt év alatt néhány személyes emlékirat jelent csak meg: szakszerű adatgyűjtés, kutatás még csak el sem kezdődött”. Előzőleg, február 10-én volt a gyertyás-könyves marosvásárhelyi tüntetés Sütő vezetésével, több mint százezer magyar gyűlt egybe. Az azóta eltelt időszakban jelentkezett csoportosulásokat elítélte Sütő András. Szerinte kárt okozhat „a kezdetben még „belső ellenzéknek” nevezett szakadár csoportosulások retorikai radikalizmusa és immár a gyűlöletkeltésben vétkes demagógiája.” Jól gondolják vajon, hogy Romániában románok nélkül is lehet politizálni? /Mózes Edith: Véres napok múltán – beszélgetés Sütő Andrással. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 19./
2005. március 29.
A székelyudvarhelyi székhelyű Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) létre akarja hozni saját magyar pártját. Törvény szerint ehhez 15 megyéből legalább 25 ezer pártoló aláírásra van szüksége. „Ismerve az MPSZ módszereit, nem tűnik lehetetlennek” – írta Barabás István, 2004-ben ugyanis a választások előtt listáikra tudtuk nélkül felvettek német és román szimpatizánsokat is, továbbá elhunyt személyeket. Az újságíró javasolta, ha jönnek házalni az MPSZ-ügynökök, kérdezzék meg, hogy a polgári párt miben tud újat, többet nyújtani a romániai magyarságnak ahhoz viszonyítva, amit az RMDSZ a maga szívós harcával elért. Hogyan fogadják majd a román szélsőséges erők „a Magyar Polgári Pártot, amelynek ideológiája Bayer Zsolt és Szász Jenő ködös fantáziájából fakad?” Trianon után a romániai magyarság első politikai alakulatai a Magyar Nemzeti Párt és a Néppárt voltak, közös megegyezéssel egyesültek, 1922. december 28-án Kolozsvárott így jött létre az egységes Magyar Párt. A Magyar Néppárt néhány év múltán újjászületett, de a konkurens Magyar Pártra szórt átkain kívül egyéb teljesítményt nem tudott felmutatni. A mai MPSZ és alakuló pártja elődjének tekinthető Néppárt egységbontó aknamunkája ellenére, a Magyar Párt 1928-ban 16 képviselőt és 6 szenátort juttatott be a román parlamentbe. /Barabás István: Magyar párttal a magyar egység ellen.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./
2005. március 29.
Van néhány örök téma: kettős állampolgárság, autonómia, Trianon meg egyebek. Kuszálik Péter azonban tovább lát. Okulásul elővette egy tíz évvel ezelőtti írását, mutatva, hogy ő már akkor is látta a helyes utat. Az emberek siránkoznak, holott természetes a románok terjeszkedése. Ledöntötték a magyar szobrokat, ezt emlegetik sokan. Vissza kell állítani a szobrokat, mondogatják. Ki látja annak hasznát? – kérdezi Kuszálik. Ehelyett szellemi tőkét kell gyűjteni. Figyelni kell arra, hogy milyen lapokat vesz meg az ‘öntudatos’ magyar: szex, horror, bűntény, pletyka. /Kuszálik Péter: Tíz évvel ezelőtt.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./
2005. március folyamán
A Trianon filmmel kapcsolatban az új kormány tagja, Mona Musca művelődési miniszter asszony intézkedett, járjanak el a filmmel kapcsolatban. A miniszter asszony elmondta, figyelmeztették. Hajdu Győző volt, aki a feljelentést tette, ő volt a figyelmeztető. Van-e olyan helyzet Európában, tette fel a kérdést Bodó Barna, mint ami itt történt, az egyik oldalon a kultúrát a miniszter asszony feletteseként, miniszterelnök-helyettesként magyar felügyeli /Markó Béla/, a másik oldalon az állami költségvetésből támogatást kap lapkiadásra Hajdu Győző. Ha ma Romániában a magyarok képviselői kormányon lehetnek, akkor kinek kell olyan lap, amelyet Hajdu Győző szerkeszt? Ő és lapja semmit sem tett a román-magyar kapcsolatok ügyéért. Kérdés: a román kormány részére ki a partner, a magyar miniszter vagy a Ceuasescut is kiszolgáló csatlós? /Bodó Barna: A kultúra csatlósai és csapdái. = Irodalmi Jelen (Arad), márc./
2005. április 5.
A Trianon című Koltay Gábor-film vetítéséért kirótt büntetés ügyében zajló per második tárgyalását tartották április 4-én Székelyudvarhelyen, a városi bíróságon. Január 12-én a Székelyudvarhelyen vetített Trianon című film miatt a helyi rendőrség Jakab Attilát, az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) elnökét ötvenmillió lejes pénzbírságra büntette azzal az indokkal, hogy az UFF által biztosított teremben illegálisan mozit működtettek. A mostani tárgyaláson a bíróság tanúként kihallgatott három nézőt is. A tanúk egyhangúlag megerősítették, hogy a január 12-i rendezvényen ugyan levetítették a szóban forgó filmet, de a találkozó gerincét az utána következő beszélgetés képezte a film rendezőjével, Koltay Gáborral és a filmben is szereplő Raffay Ernő történésszel. A végleges döntés meghozatalát a bírónő április 11-ére napolta el. /Péter Attila: Jövő hétfőn döntenek az udvarhelyi Trianon-perben. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./
2005. április 11.
Magyarság kint és bent címmel rendezett konferenciát az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre a hétvégén Nagyváradon. Az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvény a korporatisztikus berendezkedés kiteljesítését jelenti a romániai magyar társadalmon belül, olyan maximumot, ami egyben végpont is: csak integrálódni lehet, vagy szembefordulni vele – jelentette ki Molnár Gusztáv politológus. Kántor Lajos, a Korunk folyóirat főszerkesztője elmondta: az anyaországi és a határon túli magyarok viszonyát boncolgatta volna, hiszen mindez a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca miatt kirobbant vita nyomán óhatatlanul napirendre került. Molnár Gusztáv elmondta, a rendszerváltáskor választani kellett, hogy a két világháború közötti kisebbségi, illetve az 1945 utáni nemzetiségi sztereotípiák mentén halad tovább a kisebbségi magyarság, vagy létrejön egy új nemzetkoncepció, amelyben az alulról fölfelé építkező, önmagát politikai közösséggé szervező autonóm, civil polgári társadalom játssza a főszerepet. Molnár szerint ezzel szemben az RMDSZ megalakulásával a kisebbségi-nemzetiségi vonalon szerveződött tovább a romániai magyar társadalom, ez az alakulat lett annak szervezeti és intézményi kerete, e koncepció pedig most a kisebbségi törvényben csúcsosodik ki. „Magyarországon azonban változás állt be, miután a Trianont is magába foglaló, 1867-től 1945-ig tartó katasztrófasorozat, az ebben az időszakban kialakult nemzetkoncepció csődje nyomán kialakult közegben a magyar állampolgárok többsége már úgy gondolja, a nemzet és az állam tökéletesen fedi egymást, ezért el sem tudják képzelni, hogy olyan magyaroknak is állampolgárságot adjanak, akik nem élnek az ország határain belül. Ezzel beilleszkednek abba a koncepcióba, amelyet jelenleg az Európai Unió is alapvetőnek tekint” – hangoztatta Molnár. Bodó Barna politológus a témához kapcsolódva kifejtette, a népszavazással a magyar kormány elérte, amit akart, mivel nem kellett pluszterheket magára vállalnia. A temesvári politológus szerint az is nyilvánvalóvá vált, hogy az anyaországi ellenzék nem volt kellőképpen következetes, a referendum kudarcának harmadik olvasata pedig az, hogy a magyar polgárnak „nem fáj Trianon”. Bodó úgy véli, az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete azért elfogadhatatlan, mert egy magánjogi szereplőre – az RMDSZ-re – akar közhatósági struktúrát építeni. Bodó éppen ezért új kisebbségvédelmi koncepció kidolgozását szorgalmazta, amely rögzíti a kisebbségi közösségek státusát, határozottabban lép fel a szomszédsági kapcsolatok terén, és elfogadja azt a többes állampolgári lojalitást, amely természetes a kisebbségi közösségek esetében. /Balogh Levente: „A magyar polgároknak nem fáj Trianon”. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./
2005. április 13.
Érvénytelenítette a székelyudvarhelyi törvényszék a Trianon című film levetítésének egyik szervezőjére kiszabott büntetést. A rendőrségi jegyzőkönyv 50 millió lejes pénzbírság kifizetésére kötelezte Jakab Attilát, az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) elnökét, a Koltay Gábor filmjének engedély nélküli levetítésének megszervezése miatt. Az UFF elnöke közölte, a bíróság határozata nem végleges, a rendőrség fellebbezést nyújthat be az ítélet ellen. /Trianon: érvénytelenített bírság. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./
2005. április 13.
A Székely Nép című időszaki kiadvány az Erdélyi Bizottság Hivatalos Értesítőjeként az Egyesült Államokban, a Magyar News közreműködésével jelenik meg. Elnöke és szerkesztője a kovásznai születésű dr. Havadtőy Sándor református lelkész, egyetemi tanár. A Székely Mikó Kollégium egykori diákja többkönyves szerző. Negyedszázadon át a Szabad Európa Rádió igehirdetője volt. A Milford városában jegyzett magyar értesítő, a Székely Nép idei áprilisi (55.) száma a magyarság gondjainak olyan sűrítményét jeleníti meg, ami az itthoni lapoknak is tisztességére válna, értékelte a lapot Sylvester Lajos. Csonkaország szavazott kisesszéjében Havadtőy a magyarságot a múlt év decemberében érő traumát foglalta össze, a Mit mondana ma Wass Albert? címmel Czegei Wass Huba dandártábornok, az író fia írt apja mai népszerűségéről és rehabilitálásának romániai útvesztőiről. Megfélemlítés, büntetések Erdélyben a Trianon film vetítése miatt címmel Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke foglalta össze a film alkotóinak és az erdélyi vetítés szervezőinek meghurcoltatásait. A Székely Nép számait a szerkesztőség díjmentesen küldi a világ minden tájára az Erdélyért aggódó magyaroknak. /Sylvester Lajos: A milfordi Székely Nép. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 13./
2005. április 14.
Számos érdeklődőt vonzott Kolozsváron a Gaudeamus könyvesboltba az Erdélyi Könyvek Hete keretében szervezett Pallas-Akadémia est, amelyen három kötetet ismertettek a szerzők jelenlétében. Kiss János Szélmalom című regényéről, Cseke Péter Jöjjön el a mi időnk című, a Trianon utáni helyzet megéléséről zajló vitákkal foglalkozó könyvéről és Szőcs István Félrejáró ingák című művelődéstörténeti, szellemtörténeti írásait tartalmazó könyvéről volt szó. /F. I.: Erdélyi Könyvek Hete a Gaudeamusban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./
2005. április 16.
Nagyváradra érkezik József Attila egész alakos borz szobra. A Bihoreanul hetilapban fasisztázó hecckampány indult a költő ellen „Nem! Nem! Soha!” címmel. József Attila ifjúkori zsengéjét felhasználva kárhoztatták a költőt. A Bihoreanul hetilap ezt állította többek között: „Líraiságáról, de főleg a nacionalizmusáról ismert extremista költő, Joszef Attila a Nem! Nem! Soha! című vers szerzője, mely az irredenta magyarok szlogenje, himnusza lett Magyarországon. Ha nem volna ez a verse, lehet, hogy ma nem is tudnánk Jozsef Attiláról. A nacionalista költő soha nem fogadta el az 1918. december 1-jei Nagy Egyesülést, amit Trianon szentesített. Az irredentizmus emlékművét készülnek felavatni Nagyváradon”. A horthysta csapatok az erdélyi bevonuláskor, 1940-ben József Attilát tűzték zászlajukra, hangzik a képtelen vád. A román lap még a költő nevét sem volt képes helyesen leírni József Attila a trianoni fájdalomban 17 évesen írta ezt a versét. Ez a verse csak 1945. után került elő Radnóti Miklós hagyatékából. Nagyváradon a Bihar megyei RMDSZ április 15-én tartott sajtóértekezletére egy magyar–román nyelvű József Attila-kötettel érkezett Lakatos Péter parlamenti képviselő, aki felolvasást tartott József Attilából románul. A képviselő visszautasította a magyarság nevében a nagyváradi hetilap gyalázkodásait. Nagyváradon május 1-jén a Festum Varadinum legfőbb eseményeként készülnek felavatni a költő egész alakos bronzszobrát. A Bihoreanul nagyváradi hetilap megrótta a román többségű városi tanácsot, amiért „tudatlanságuk” miatt egy irredenta magyar szobrát engedik közterületen felállítani, József Attilát pedig a „fasiszta Wass Albert” és Koltay Gábor Trianon-filmje mellé sorolta. /Lakatos Balla Tünde: Irredentának és fasisztának nevezték József Attilát! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./
2005. április 16.
Ünnepélyesen felavatta Temesváron Székely László mellszobrát, Szakáts Béla szobrászművész alkotását a város magyar közössége, a Temesvári Magyar Nőszövetség és a helyi RMDSZ szervezésében tizedik alkalommal megrendezett Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat keretében. Trianon óta nem állítottak szobrot magyar személységnek Temesváron. Jelen volt Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Ovidiu Draganescu prefektus, Gheorghe Ciuhandu polgármester, Marossy Zoltán alprefektus, Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök, Toró T. Tibor parlamenti képviselő is. “Életem nagy vágya teljesült az emlékmű felállításával – kezdte a hivatalos beszédek sorát Szász Enikő –, s a Nőszövetség alapvető célkitűzésének újabb sikerét ünnepeljük. Ez a civil szervezet vállalta fel a város múltjának kutatását, nagy személyiségei életművének közismertté tételét és emlékük méltó ápolását. Székely Lászlóról néhány évvel ezelőtt csak a kutatók tudtak, most már az egész város. Fotókiállításon mutattuk be az általa tervezett épületeket, életművéről albumot és tanulmányt adtunk ki három nyelven, emléktáblával jelöltük főművét, a Piarista Főgimnázium épületegyüttesét.” Markó Béla, aki jelentős mértékben hozzájárult a szoborállítás költségeihez, beszédében kifejtette: számára a kivételes alkalom kettős üzenetet hordoz. Bánság és Erdély különböző nemzetiségek közös térsége, múltunkat és jelenünket közösen kell megélnünk. A Magyar Házat, amely Székely László utolsó alkotása volt, s a magyar közösségnek ajándékba tervezett, még nem tudták visszaszerezni. Szekernyés János helytörténész méltatta Székely Lászlónak a város modern arculatának kialakításában betöltött meghatározó szerepét. /Szekernyés Irén: Főhajtás az építő ember szobra előtt. Felavatták Székely László emlékművét. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 16./ Székely László 1903 és 1922 között volt Temesvár főépítésze, számos, középület, lakóház és templom építése fűződik nevéhez. /Székely László- szoboravató Temesváron. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./
2005. április 30.
Megjelent A magyar irodalom szolgálatában. Írások Pomogáts Béláról /Közdok Kiadó, Budapest/ című vaskos kötet, Beke György szerkesztésében. Pomogáts Béla tavaly októberben volt 70 éves, s a hű pályatárs, Beke György ebből az alkalomból gyűjtötte egybe a róla eddig megjelent írások java részét. Juhász Ferenc költő, „a haza közalkalmazottjának” nevezte Pomogáts Béla irodalomtörténészt, kritikust, irodalomszervező mindenest. Pomogáts Béla első könyve Kuncz Aladárról szóló monográfia volt. 2004-ig 66 önálló kötettel jelentkezett, ezenkívül 45 kiadvány szerkesztése, sajtó alá rendelése az ő nevéhez fűződik. Gyakorta beutazza a Kárpát-medencét Pozsonytól Sepsiszentgyörgyig, Marosvásárhelytől Lendváig, Kassától Kolozsvárig, jelen van a szellemi élet fórumain. Pomogáts teljesítményének nem kis hányada erdélyi kötődésű: A transzilvanizmus. Az Erdélyi Helikon ideológiája (1983), Jékely Zoltán. Monográfia (1986), Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban (1987), Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból (1989), A romániai magyar irodalom (1991), Erdélyi tükör (1995), Épülő hidak (1998), Leletmentés (2000), Műhely Erdélyben (2001), „Transsylvan hősköltemény” (2001), Változó Erdély (2001), Erdély hűségében (2002), Villanófényben (2002), Kulcsok Erdélyhez (2003), Erdélyi tetőn (2004), Erdélyi autonómia – európai integráció (2004)… S mindehhez hozzátehetjük az általa tető alá hozott gyűjteményes köteteket, válogatásokat is, például ezeket: Kuncz Aladár: Tanulmányok, kritikák (1973), Dsida Jenő: Út a Kálváriára (1985), Erdélyi magyar olvasókönyv (1989), Nyirő József: Leánykérés a havason (1989), Erdély jelene és jövője (Beke Györggyel; 1991), Sütő András: Mese és reménység (1991), Erdélyi városképek (1994), Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő (1998), Áprily Lajos emlékezete. A kor falára (2002), Apa és fiú. Áprily Lajos és Jékely Zoltán erdélyi versei (2002), Jelszó és mítosz (2003), Vajúdó idők küszöbén. Erdélyi magyar írók történelmi elbeszélései (2004)… Czine Mihállyal és Ilia Mihállyal együtt Pomogáts Béla tudatosította, hogy az egyetemes magyar irodalomnak nincsenek, nem lehetnek trianoni határai. /Nagy Pál: Méltó köszöntés. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 30./
2005. május 3.
Az Egyesült Magyar Ifjúság alapító okiratában is kárpát-medencei szervezetként jelölte meg önmagát. Felvidéket – sajátos helyzete miatt – nehezen tudták bekapcsolni az EMI munkájába. Ezen a területen – a többi elszakított területhez képest – viszonylagos nyugalom és jólét tapasztalható a magyarság köreiben. Április 5-én történelmi jelentőségű esemény történt: több magyar civil szervezet a Bugár Béla vezette Magyar Koalíció Pártjával /MKP-val/ az élen aláírt egy közös nyilatkozatot a Kassai Kormányprogram kihirdetésének 60. évfordulóján. (1945. április 5-én kelt Kassán az a koalíciós kormányprogram, amely később a „Benes-dekrétumok” néven vált hírhedtté, s a magyarok kollektív háborús bűnösségét és jogfosztását mondta ki.) Az aláíró felek április ötödikét nemzeti emléknappá nyilvánították, valamint kifejezték a felvidéki magyar nemzeti közösség igényét a nyilvános bocsánatkérésre és a kárpótlásra a szlovák fél részéről az elszenvedett üldöztetésekért és sérelmekért. Az Egyesült Magyar Ifjúság is megindította felvidéki munkáját, s hétvégés vetítőkörúton bemutatta Koltay Gábor Trianon c. filmjét a felvidéki közönségnek. A „turné” nyitánya április 22-én a kis Duna menti községben, Pathon tartott vetítés volt. Másnap, április 23-án Komáromban folytatódott a program. Itt megjelent Raffay Ernő történész is, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja, az Antall-kormány honvédelmi államtitkára. A vetítés harmadik állomása a komáromi járásbeli református nagyközség, a Bulcsú vezértől eredeztetett Búcs volt. Az EMI-nek tehát sikerült nyitnia Felvidéken is a fiatalság felé. /Skrivanek Dániel, Felvidék: Szárnyait bontogatja a felvidéki EMI. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 3./
2005. május 6.
Nincs törvényes alap bűnvádi eljárás megindításához a Trianon film kolozsvári vetítése kapcsán – állapította meg a kolozsvári ügyészség. A nyomozóhatóság azt követően indított hivatalból kivizsgálást az Erdélyi Magyar Ifjak /EMI/ ellen, hogy Mihail Hardau prefektus kérte, az ügyészek vizsgálják meg, hogy a január 7-én, a Protestáns Teológiai Intézetben levetített film ellenkezik-e a háborús bűnösök kultuszának ápolását tiltó 2002/31-es sürgősségi kormányrendelettel. Az EMI közleménye szerint a szervezet vezetőit a múlt héten ismét kihallgatták, végül az ügyészség írásban értesítette őket, hogy a vizsgálatot lezárták, és nem indítanak ellenük bűnvádi eljárást. A prefektusi kérelem ellen Eckstein- Kovács Péter szenátor is tiltakozott, aki a megyei elöljáró lemondását követelte. A Székelyudvarhelyi Bíróság nemrég helyt adott a rendőrségi bírság ellen fellebbező egyik szervező panaszának. /B. T.: Lezárták a vizsgálatot Trianon-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./
2005. május 9.
Több rendbeli segítséget kértek a magyar miniszterelnöktől a bihariak, erről Lakatos Péter parlamenti képviselő számolt be, aki Kiss Sándorral, a Bihar megyei RMDSZ elnökével a közelmúltban járt Budapesten, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közbenjárását kérje a Nagyvárad-Debrecen közvetlen vasútvonal újraindításáért. A képviselő szerint a két bihari régió közti kapcsolattartás egyik legfontosabb eszköze lehetne a 72 kilométeres vasútvonal visszaállítása. A vasútvonal a trianoni határmódosítással szűnt meg. Ígéretet kaptak, hogy hamarosan mindkét kormány megvitatja a Debrecen-Nagyvárad közti közvetlen vasúti közlekedés újraindításának lehetőségét. /(Lakatos-Balla Tünde): Bihari küldöttség Gyurcsány Ferencnél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./
2005. május 14.
Szilágysomlyón és Zilahon Szilágyság-kutatásnak szentelt tudományos ülésszakot tartottak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Zilah és vidéke fiókszervezete, a Báthory István Alapítvány, a Pro Zilah Egyesület, a somlyói EMKE és a Hepehupa művelődési folyóirat szervezésében. A fő előadó dr. Egyed Ákos akadémikus volt, aki az EME-alapító Mikó Imre tevékenységét méltatta. Mikó Imre születésének idén szeptemberben lesz a 200. évfordulója, ezért a 2005-ös esztendőt Mikó-évnek nyilvánították. Horváth József, a sarmasági középiskola történelemtanára Kemény Jánosra, az emlékíró erdélyi fejedelemre emlékezve a Sarmaság 850 éves történetét vázolta. Bejelentette, hogy a közösség mellszobrot szándékozik állítani a fejedelemnek. Varga Réka egyetemi hallgató idős Wesselényi Miklós színházkoncepcióját mutatta be, Oláh Miklós krasznai tanár a 800 éves Kraszna helytörténetét összefoglaló dolgozatát olvasta fel, Kiss Zoltán szilágypaniti tanár a krasznai, magyarkeceli és a szilágysomlyói református egyházközségek vagyonfosztásáról beszélt, Joikits Attila szilágysomlyói helytörténész a város Trianon utáni történelmét foglalta össze, Fejér László a földvári haláltábor szilágysági túlélőinek vallomásait ismertette, dr. Széman Péter orvos pedig a 20. századi Erdély és Szilágyság demográfiai változásait mutatta be. Az ülésszak végén az EME Zilah és vidéke fiókszervezete Petri Mór-díjat adományozott dr. Egyed Ákosnak és Major Miklós szilágynagyfalui néprajzkutatónak, aki több tudományos munka társszerzője, illetve monográfiák írója. /Fejér László: A Szilágyság-kutatás napjai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./
2005. május 17.
Az EMI, az Egyesült Magyar Ifjúság, Erdélyben pedig az Erdélyi Magyar Ifjak a szabadság törvényeinek tiszteletben tartását követeli. Az Erdélyi Magyar Ifjak Háromszéken nemet mond a nemzetvesztő politikára, kiáll eszméi mellett és pártoktól független. Az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki megalakulását a Márai-felolvasóesttől számítják, ez volt az első rendezvényük. Most már 20 fölött van a létszámuk. Szerveztek Márai-, Jókai-, Kosztolányi-felolvasóestet és vármakett-kiállítást, levetítették a Trianon-filmet. /Zsigmond László, Sepsiszentgyörgy: Erdélyi Magyar Ifjak Háromszéken. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 17./
2005. május 18.
Fennállásának 12. évfordulójához érkezett a közel 70 tagszervezetet tömörítő Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége, amely idei tisztújító közgyűlését július 14-e és 17-e között tartja Kassán, Polgár és nemzet címmel, amelynek előadásai és megbeszélései a szórványmagyarság kultúrájának fennmaradását, megőrzését járják körül. A KITÁSZ /amelynek a legtöbb határon túli tagszervezete Erdélyben van/ Hírlevélben jelezte, hogy szervezik a KITÁSZ-antológia megszerkesztését, amelyben minden tagszervezetnek helyet adnak a bemutatkozásra, tevékenységeik ismertetésére. A KITÁSZ közösen a Népi Írók Baráti Társaságával, a budapesti Székely Körrel és a Magyarok Világszövetsége Szent László Akadémiájával az Erdélyi magyar irodalom Trianon után címmel előadássorozatot szervez az MVSZ Magyarok Házában középiskolás diákok számára, dr. Medvigy Endre irodalomtörténész, a KITÁSZ elnöke vezetésével. Ennek keretében május 3-án Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos költészete címmel Pomogáts Béla tartott előadást, május 17-én Nagyenyedi Fügevirág címmel Sütő András munkásságát ismerteti N. Nagy Pál József irodalomtörténész, május 31-én Székely János írói életművéről tart értekezést Szakolczay Lajos irodalomkritikus, júniusban pedig 16-án Szilágyi István írói életművét értékeli előadásában Márkus Béla irodalomtörténész. /Antológiát tervez a KITÁSZ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./
2005. május 19.
A magyarokhoz címmel magyarság- és istenes versekből állított össze hatalmas és megrendítő gyűjteményt Medvigy Endre. Az Ómagyar Mária-siralomtól Trianonig és napjainkig sorakoznak a versek, 584 oldalon. A gyűjteménynek természetesen vannak előzményei, ezek közül Alexa Károly Magyar Zsoltár című antológiájától a Psalmus Hungaricus című, Pomogáts Béla által összeállított breviáriumig és a Benedek István szerkesztette Rendületlenül című, hazafias verseket tartalmazó kötetig, vagy a Lisztócky László Castrum Kiadónál megjelenő antológiájáig számosat fel is sorol rövid előszavában Medvigy. Azonban hogy ilyen terjedelmű – az egész magyar nyelvterületet átfogó – kötet megjelenésére eddig nem került sor. Kiadásáért mind az összeállítót, mind a Felső-magyarországi és a Kiskapu Kiadót dicséret illeti. Különösen nagy érdeme Medvigy Endrének, hogy a Trianon után szétszakadó ország elszakított területeken születő verseire is figyel, tekintélyes terjedelmű fejezetek foglalkoznak az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és a Nyugaton születő költők hazafias és istenes verseinek bemutatásával. Példázva a hét évszázados magyar költészet szellemi egységét és hallatlan erkölcsi erejét. /Bogdán László: Hazádnak rendületlenül!… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 19./
2005. május 20.
Nem zárkózott el a sepsiszentgyörgyi RMDSZ a közös trianoni megemlékezés gondolatától – jelentette be Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezetének elnöke. A trianoni döntés 85. évfordulójára – június 4-ére – emlékező rendezvényt Gazda szerint politikai beállítottságtól függetlenül közösen kell megtartani, erről az MPSZ a történelmi magyar egyházakkal és a nemzeti elkötelezettségükről tanúbizonyságot tett civil szervezetekkel kíván tárgyalni. „A trianoni döntés nem pusztán politikai pártokat, szervezeteket, személyeket érintett, hanem egységesen a magyar nemzetet” – hangsúlyozta Gazda. Az MPSZ terve szerint a megemlékezés az Erzsébet parkban, az országzászló egykori helyén lesz, ahol improvizált zászlórúdra felhúzzák a fekete szalagos nemzeti lobogót. Az elhangzó beszédek Trianon következményeiről és a székelyföldi területi autonómia fontosságáról szólnak. Tóth-Birtan Csaba, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke elmondta, szerinte nincs akadálya a közös szervezésnek. /Bíró Blanka: Lesz közös MPSZ–RMDSZ trianoni megemlékezés? = Krónika (Kolozsvár), máj. 20./
2005. május 20.
Május 19-én kellett volna tárgyalnia Csíkszeredán a bíróságnak a csicsói Péter Lukács ügyét, akit a rendőrség 100 millió lejes pénzbírsággal sújtott a Trianon című film bemutatásáért. Újabb halasztás történt, a következő tárgyalás június 16-án lesz. A székelyudvarhelyi bíróság korábban érvénytelennek nyilvánította azt a rendőrségi jegyzőkönyvet, amely 50 millió lejes pénzbírság kifizetésére kötelezte Jakab Attilát, az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) elnökét, a Trianon című dokumentumfilm levetítésének megszervezése miatt. A Trianon című film miatt megbírságolt harmadik személy a csíkszeredai Kovács Csaba, az Erdélyi Magyar Ifjak képviselője, akinek szintén 50 millió lejes pénzbírságot szabott ki a rendőrség. Kovács fellebbezését május 23-án tárgyalja a bíróság. /Trianon-perek. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 20./
2005. május 20.
A visszacsatoltatott Észak-Erdély politikai, gazdasági és társadalmi változásai 1940-1944 között – ezzel a címmel tart előadást Hámori Péter történész, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem oktatója június 7-én Nagybányán. Hámori Péter a 2002-ben kiadott „Haza a magasban – Magyar nemzetismeret” című, a nyugati világ országaiban, szórványban élő, magyarul tudó és tanuló diákok és tanítóik számára készült tankönyvnek is egyik szerzője, amelynek alapján később a www.nemzetismeret.hu interaktív honlap elkészült. Hámori elmondta, hogy az 1940-ben, a második bécsi döntéssel mintegy 43 ezer négyzetkilométernyi, Trianonban elszakított terület, összesen 2 millió 577 260 lakossal visszatért Magyarországhoz. A 2,5 millió lakos 40%-a román volt. Hámori Péter budapesti és részben romániai levéltárak anyagai alapján mutatja be: mit tudtak, tudhattak a magyar főváros hivatalaiban és minisztériumaiban az itt uralkodó viszonyokról, mit tudtak tenni az élelmiszerhiány felszámolása, a közellátás rendkívül rossz helyzetének, a szociális és közegészségügyi szempontból nemegyszer katasztrofális viszonyok javítása érdekében. Előadásában ki fog térni a gyakran indokolatlanul túlhangsúlyozott kérdésekre is, mint az anyaországi tisztviselők közigazgatás és egyéb állásokba való beözönlésére. Hámori Péter pár éve hasonló témában Érsekújváron, Szlovákiában találkozott ottani magyarokkal, sok idős ember sírt a felindulástól, az emlékektől. A közelmúltban, a Rubicon című folyóirat legújabb számában Kincses Kolozsvár címen Kolozsvár történetével foglalkozott. Egyes magyar történészek később szidták össze a lapot és az ő írását, hogy „túl sérelmi”, amit írt. – Az 1940-44-es évek történetével-helytörténetével alig-alig foglalkoznak kutatók. A román kutatók zömmel a bukaresti minisztériumok irathagyatékával dolgoznak, ami inkább csak a legendák továbbéltetését szolgálja. – Hámori Péter szívesen tartana előadást a magyar kultúra és egyház geneziséről is, arról, hogy Szent István király és közvetlen utódai valóban választottak-e a keleti és nyugati kereszténység és kultúrkör között, avagy ez a választás és szétválás egy hosszabb, elnyújtottabb folyamat eredménye volt? Három éve, Szent István-napon Szatmárnémetiben már beszélt erről. /Dávid Lajos: Tabuk nélkül. Beszélgetés Hámori Péter történésszel. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 20./ Megjelent írása: Trianon után. A megfélemlített Kolozsvár. = Rubicon (Budapest), 2005/2-3. Kincses Kolozsvár.
2005. május 25.
A sepsiszentgyörgyi EMI május 17-én a könyvtárban József Attila-megemlékezést rendezett. Tavaly december óta ez volt a szentgyörgyi EMI negyedik irodalmi estje. Ugyancsak a szentgyörgyi EMI meghívására, május 22-én dr. Ádám Sándor budapesti történész tartott előadást Erdély sorsa, Trianon előzményei és következményei címmel. Az EMI szentimrei tagszervezete minden évben gyereknappal örvendezteti meg a település legifjabbjait. Változatos programmal várják a csöppségeket. /Bagoly Zsolt: Ifjúsági hírek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 24./
2005. május 26.
Trianonra, a diktátum megkötésének „(a népek megkötözésének) 85. évfordulóján” megint szeretne emlékeztetni „egy sor szervezet, embercsoport, múlton merengő, múltért-jövőért felelősséget érző/vállaló sajtó”, írta Sebestyén Mihály. Hozzátette: a korábbi állapotot nem lehet többé visszahozni, a nemzeti történelemnek folytonosan tragikus kíséretet, jelzőt, értelmet adni – nem vall optimista, jövőben bízó lelkületre. A második világháború után a párizsi békeszerződés visszahelyezte jogaiba a Párizs-környéki 1920-as béke megszabta határvonalakat, ezután a kapott terület már ősi földként szerepelt, magyar és német csak percekre taposta e megszentelt rögöket. Sebestyén Mihály szerint Trianon bánata a végét járja. „Az egyesült Európában a határvonalak, tehát a trianoniak is, ellégiesülnek, érezhetetlenné válnak.” A jövőben „a jó megélhetés fontosabb lesz, mint a történelmi önsajnálat/idegengyűlölet.” /Sebestyén Mihály: Trianon lebontása. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./
2005. május 27.
A bukaresti Adevarul, a legtekintélyesebb román napilap a sovinizmus felé kezd tájolódni, állapította meg Barabás István. Május 21-én a lap első oldalán nagyméretű fénykép jelent meg: vastag rácsok mögül gyermekek néznek szembe az olvasóval, szalagcím ad magyarázatot: A kormány jóváhagyta az óvodák, iskolák, líceumok és egyetemek etnikai különválását. A rácsoktól határolt gettó tehát az önálló magyar iskolát jelképezi. Május 25-én az Adevarul vezércikkben figyelmeztetett: ha a magyar gyermek külön iskolában tanul, nem sajátíthatja el az állam nyelvét, miáltal a későbbiekben megfosztja magát az érvényesülés lehetőségétől. A vezércikk címe: Az RMDSZ pótvizsgára bukik toleranciából. A kisebbségi törvénytervezetről van szó. Eszményi megoldásnak az Adevarul a multikulturalitást, vagyis az etnikumok együttélését tartja. Tizenöt évvel ezelőtt Ion Iliescu akkori államelnök, ugyancsak az iskola kapcsán, előszeretettel emlegette a bantusztanizálódás veszélyét, sugallván általa, hogy afrikai törzsek sorsa vár a magyarságra, ha külön iskolákra áhítozik. A George Pruteanu és Selejan ortodox püspök vezette rohamosztag nyolc évvel ezelőtt székelyföldi munkalátogatása alkalmával szörnyülködve tette közzé a Romania Mare hasábjain, hogy a gyermekek szünetekben magyarul beszélnek egymással, az iskolák folyosóin magyar feliratok láthatók, a könyvtárakban magyarországi kiadványok sorakoznak. Innen már csak egy lépés, hogy elveszítsük Erdélyt! – sugallták a szerzők. Az Adevarul egyik elriasztónak szánt példája a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum, ahová 2002 óta románok nem felvételizhetnek. A vezércikk csak azt hallgatja el, hogy ez az iskola 400 éven át, még a két világháború között is önálló magyar intézmény volt, míg a román tanulók számára ott volt – és van – a Papiu Ilarian Líceum. Trianon előtt is Magyarország területén, többek között Brassóban, Szebenben, Naszódon hírneves önálló román gimnáziumok működtek zavartalanul. /Barabás István: Az Adevarul multikulturális étrendet javasol. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./
