A román állami ortodox egyház már számtalanszor bebizonyította békés szándékát, amikor például felbujtogatott hívei agyba-főbe verték egymást görög katolikus testvéreikkel, az utóbbiaknak jogosan visszajuttatott templomok használata miatt, írta Kalmár Zoltán. Székelyföldön más a helyzet és más a kidolgozott stratégia. A töméntelen vagyonnal rendelkező egyház javainak nagy részét a székelység nagymérvű felhigítására használta. A Székelyföld anatómiájának követelése hallatára, az egyik volt levitézlett igazságügyi miniszter asszony megrettenve elszólta magát, mondván: „Hiszen akkor a mi egész stratégiánk kárba vész!” Egy görögkeleti pópa örömmel közölte, miszerint Székelyudvarhelyen most volt az első görögkeleti esküvő és első keresztelő. Ezután, mondta, „nagyon tapintatosan kell eljárjunk”. Trianon után számtalan próbálkozás történt Székelyföld elrománosítására. Nem sikerült! Ez a mostani folyamat veszélyesebb, mert a rengeteg görögkeleti templomot nem hiába építették még oda is, ahol még fia olyan vallású sincs. A gombamódra elszaporodó székelyföldi görögkeleti templomok nem azért épültek, hogy üresen álljanak. A tervbe vett cél szerint lassan megtelnek a hegyeken túlról bevándoroltatott idegen elemekkel, továbbá folyik az ügynökök földvásárlása. /Kalmár Zoltán: Kivágtak két fenyőt. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./
2008. október 17.
Ukrajnába bejutni, sem innen kijutni nem könnyű, de a kárpátaljai magyarok vendégszeretete és a táj szépsége sok mindenért kárpótol, ezt érezte négynapos kárpátaljai útjáról visszatérve a lap munkatársa, amelyre az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) hívta meg. Kolozsvárról mintegy 30 fős küldöttség vett részt szeptember 25–28. között a XIII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozatán, amelyet ezúttal Kárpátalján tartottak, Beregszászon. A küldöttség gerincét a kolozsvári Zurboló néptáncegyüttes alkotta, Könczei Csongor koreográfus vezetésével. Ukrajnában ugyanaz az időzóna van érvényben, mint Romániában, a kárpátaljai magyarság mégis a magyarországi időt követi. Beregszászon Dupka György, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség /UMDSZ/ ügyvezető alelnöke fogadta a vendégeket, az UMDSZ volt a rendező. Kárpátalján: mintegy 100 ezer református magyar embert, 70 ezer római katolikust, 35 ezer görög katolikust és 25 ezer egyéb vallásút tartanak számon, és eddig 138 ezer magyar igazolványt bocsátottak ki a térségben. Gajdos István, Beregszász polgármestere és az UMDSZ elnöke elmondta, magyar tannyelvű líceumot alapítottak, Petőfi-mellszobrot lepleztek le, az ungvári egyetemen magyar nyelvű tanszék indult. Magyarországot Szabó Vilmos államtitkár képviselte. Szót kapott a megnyitón Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke, a közös magyar kultúra utazó nagykövete és a rendezvény ötletgazdája is mondott beszédet. A beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház Ficseri gyermekstúdiójának műsorát láthatták a vendégek. Másnap, szeptember 26-án adták át Beregszászon a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetet, amelynek homlokzatán az Európa-Magyar Ház felirat látható. A Szülőföld Alap támogatásával felépült intézményben otthonra talál majd a kárpátaljai magyarság összes kulturális jellegű szervezete. A küldöttségek vezetői bemutatták a magukkal hozott könyveket (az erdélyi könyvtermést dr. Kötő József ismertette). Tanácskozás kezdődött a Kárpát-medencei magyar művelődési élet lehetőségeiről. 1944-ben Kárpátaljáról elhurcolták a magyarokat, becslések szerint 40 ezren pusztultak el. Kevésnek bizonyultak a vagonok az összegyűjtött emberek számára, így a pusztítást már helyben elkezdték. Az utóbbi években összeírták az elpusztultak nevét, és emlékparkot létesítettek. A küldöttek megnézték a vereckei emlékművet. A hét kőtömbből álló emlékmű végül elkészülhetett, ukrán nacionalista nyomásra a hatóságok igyekeztek minden lehetséges módon hátráltatni az ügyet 12 évig. A hét kőtömb utal a hét vezérre, valamint a hét trianoni elszakított országrészre, így lesz belőle magyar Golgota. Sólyom László magyar köztársasági elnök ukrajnai látogatása során sikerült megállapodni, szerződésbe foglalták az emlékmű befejezését, és ennek fejében Budapesten is emlékművet emeltek a kommunizmus idején 9 millió, éhínségben elpusztult ukrán áldozatnak. A munkácsi várban tartották szeptember 27-én a XIX. Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivált, ahol a magyar történelmi vonatkozású emléktáblák mellett áll bizonyos Korjatovics Tódor bronzszobra. Elmondták, hogy ő az a ruszin nemes, aki a várat építette, az ukránok nyilván ezt hangsúlyozzák. Munkácson áll a város nagy fia, Munkácsy Mihály mellszobra, amelyet egy magyarbarát ukrán szobrász, Beleny Mihály készített és ajándékozott a helyi magyarságnak. A küldöttség az egykori Rákóczi-kastélyt is útba ejtette, itt ma iskola működik, udvarán a sztálini terror áldozatainak emléket állító táblán 149 név sorakozik. /Sándor Boglárka: „Túl a Tiszán ott van Beregszász” XIII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./ A beszámoló nem ejt szót a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségről. Ez a szervezet ragaszkodik a vereckei turulmadaras emlékmű újraállításához.
2008. október 27.
Túlbuzgó csendőrök és őrző-védők, a múlt elferdítése, az esemény teljes elrománosítása rontotta el október 25-én az aradi vasútállomás 150 éves évfordulóját. Egyetlen hozzászóló politikus sem mondta ki, hogy 1858 októberében csak azért futhatott be az első szerelvény Aradra, mert a Tiszavidéki Vasúttársaság megnyitotta a Szolnok–Arad vonalat. A legtöbben azt mondták, ekkor indult meg a vasúti forgalom Kürtös és Arad (!) között, vagyis a románok hatvan évvel korábbra tették Trianont, mintha a határ már akkor Kürtösön lett volna. Még szerencse, hogy az alkalomra kiadott ismertető füzet megemlítette Andrássy György, a Tiszavidéki Vasúttársaság vezetőjének nevét, érdemeit a vonal Aradig való meghosszabbításában. Nem hívták meg a Békés megyeieket, az ünnepség nem Békéscsabán folytatódott, hanem Kürtösön zárult. /Irházi János: 150 éves az aradi vasútállomás. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./
2008. október 28.
Kolozsváron tartotta október 27-én országos kampánynyitó rendezvényét az RMDSZ. Az eseményen jelen voltak a magyar történelmi egyházak képviselői, a civil és az üzleti szféra képviselői, továbbá a határon túli magyar pártok vezetői. Markó Béla RMDSZ-elnök felhívta a figyelmet az RMDSZ – „Együtt, tovább” – választási jelszavára. „Egymásra vagyunk utalva” – szögezte le a szövetségi elnök, hangoztatva, hogy például a Székelyföldön leadott vagy le nem adott szavazat Erdély szórványvidékein is hatással lehet az érdekvédelmi szervezet ottani választási esélyeire, és fordítva. Tarthatatlannak nevezte, hogy a magyarság helyi közösségeinek a dolgaiban Bukarestben döntenek. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, Csáky Pál kiemelte: a romániai magyarságnak a választások előtti időszakot nem a belső vitákra, hanem az összefogásra kell alapoznia. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke beszédében rámutatott: a kisebbségek életében a választások napja sorsfordítóbb, mint a többi, és hihetetlen erőpróbált jelent az illető közösség számára. Joseph Daul, az Európai Néppárt (EPP) parlamenti frakcióvezetője videofelvételről üzent az erdélyi magyaroknak, hangsúlyozva: az RMDSZ jelentős szerepet játszik a romániai politikai életben. A székelyföldiek nevében Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke szólalt fel, Király András a szórványban indulók, Eckstein-Kovács Péter a Kolozs megyei, Seres Dénes a partiumi jelöltek, Benke Pável a csángó-magyarok üzenetét tolmácsolta. Károlyi Béla, Nadia Comaneci egykori tornászcsillag volt edzője a határon túli jelöltek nevében szólt a jelenlévőkhöz. /P. A. M. : Kolozsváron tartotta országos kampánynyitóját az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ Az RMDSZ 449 jelöltje mutatkozott be a kolozsvári hivatalos kampányindítón. „Sál, zászló, jelvény – ez egy RMDSZ-es jelölt felszerelése” – jelentette ki Takács Csaba kampányfőnök. „De nem lehetünk büszkék trianoni ostobaságunkra, második világháborús részegségünkre, hibáinkra, mulasztásainkra az elmúlt 18-19 esztendőben” – hangsúlyozta Markó Béla. /Mihály László: Sál, zászló, RMDSZ-jelvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./
2008. november 5.
A szlovák parlament november 4-én elfogadta azt a határozatot, amely szerint a pozsonyi törvényhozás elfogadhatatlannak tartja, hogy a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselői részt vegyenek egy másik ország parlamentje, jelesül a magyar Országgyűlés égisze alatt létrehozott testület, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) munkájában. Magyarország hosszú távú stratégiákkal a trianoni határrevízió megkerülésére törekszik, mondta a határozat szövegtervezetének vitáján Anna Belousovová, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke. A szlovákiai magyar képviselőket megvádolták, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán való részvételükkel „megszegték esküjüket, és idegen ország érdekébe szegődtek”. A vitán az MKP képviselői nem vettek részt, bohózatnak titulálva azt. Az MKP kezdeményezte a magyar és a szlovák parlamenti elnökök találkozóját még a végszavazás előtt. Közben a magyar parlamentben közös fellépésre készülnek a szlovák–magyar kapcsolatok mélypontra kerülése nyomán. „Magyarország készen áll arra, hogy tisztázza a két ország kapcsolatát terhelő kérdéseket. A Külügyminisztérium folyamatosan tájékoztatja a parlamenti pártokat a fejleményekről, Göncz Kinga tárcavezető hamarosan a külügyi bizottság előtt is beszámolót tart a témáról” – jelentette ki Szabó Vilmos a külügyi bizottság kormánypárti alelnöke. /Kánya Gyöngyvér: Elítélte a szlovák parlament a Magyar Koalíció Pártját. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./
2008. november 7.
Olvassuk újra címmel sorozatot indít az ÚMSZ. A sorozatot Cs. Gyimesi Éva kezdi, Magyarságképek az erdélyi irodalomban címmel. Az erdélyi magyar irodalomban Trianon óta nagy feszültség alakult ki a politikai helyzet- és az identitástudat között, amelyet legfőképpen az alkotó értelmiség tudatosít. Cs. Gyimesi Éva ez alatt azt érti, hogy a kisebbségi lét mint történelmi-társadalmi adottság politikai korlátot, határt állított az erdélyi magyarok és a magyar nemzet egésze közé. Mindez enyhült az 1989-es fordulat óta, hiszen az anyanemzetbe történő szimbolikus és mindennapi nyelvi-kulturális integrálódás, az erdélyi kultúra betagolódása a magyar kultúra egészébe egyre fokozottabb mértékben valósul meg. Az itthon élő fiatalabb írók körében újra élni kezdett az egyik, közvetlenül Trianon utáni gondolat: „Erdély az én hazám”. Gyakran felmerül ma is, hogy a magyarországi irodalomtörténészek, kritikusok az erdélyi magyar irodalmi munkák értékelésénél, kanonizálásánál nem alkalmaznak azonos mércét. Legújabban az is megütközést kelthetett, hogy a három kötetes, referenciamunkának ígérkező A magyar irodalom történetei (2007) a transzilvanizmus témáját egy teljes avatatlanságról és tájékozatlanságról árulkodó fejezetben „intézi el”. (Még Dsida Jenő és Wass Albert neve sem fordul elő benne.) Ebből fakad újra az erdélyi érzékenység, sértettség. Ez a kitaszító, vállveregető magatartás új erdélyi önérzetet alakít ki: egyik-másik erdélyi írástudó ismét külön erdélyi azonosságtudatot tesz magáévá. Cs. Gyimesi Éva szerint erdélyi irodalmi körökben mintha „a bezárkózottság, a gőg, az agresszivitás nyelve, a Wass-kultusz aratott volna inkább”. Hozzátette: „megújult irodalmunk sem tudta immunissá tenni ebben az irányban az erdélyi olvasókat. ”A cikkíró szerint az „anyaországban kultúrpolitikai nagyhatalommá lett az a kiadó, amelyik a kárpát-medencei magyar dominanciát, a magyar nemzeti szupremációt sugalló Erdély-képek forgalmazója. ” Közben Erdélyben a másságok együttléte minden itt élő ember számára nyitott. Ámde egymás elfogadása nem védekezési, hanem elfogadási reflexet feltételezne. „Ilyen reflexünk pedig már avagy még nincsen. ” /Cs. Gyimesi Éva: Magyarságképek az erdélyi irodalomban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./
2008. november 14.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának 5. évfordulója alkalmából november 15-én ünnepi ülést tartanak Kolozsváron. Ezt készítette elő a november 12-i rendezvény az arad-belvárosi református egyházközség imatermében, amelyen az EMNT aradi szimpatizánsai találkozhattak egymással, és meghallgathattak egy előadást a történelmi Magyarország széteséséről. A rendezvény szervezője Borbély Zsolt Attila, az EMNT jegyzője volt. Elmondta, hogy az EMNT a kitűzött célokból a következőket valósította meg: „Egyrészt az erdélyi magyarság autonómia-statútumainak a megfogalmazását, amit az EMNT képviselői benyújtottak a román parlamentnek. Másrészt olyan konferenciák szervezését, amelyen nemzetközi tekintélyű szakemberek beszéltek az autonómiáról, és adtak útmutatást az erdélyi magyarság számára, hogy miként küzdhet az önrendelkezéséért. ”Az EMNT nem jogi szervezet, nincs bejegyezve, így eszközei szűkösek. Ezek egyikének a nyilvánosság erejét tartotta Borbély, egy másik fontos eszköznek meg azt nevezte, hogy a tanács elnöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő, méghozzá a legaktívabbak egyike. A találkozón Vincze Gábor történész, a Hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum egyháztörténeti referense tartott előadást Erdély és Kelet-Magyarország elvesztése történelmi szükségszerűség, vagy történelmi baleset? címmel. Kifejtette: „Arra hívtam fel a figyelmet, hogy nem fátum volt, hogy a történelmi Magyarország megszűnt létezni 1919–1920-ban, hanem megnevezhető emberek sorozatos hibái, bűnös nemtörődömsége, hazaárulása miatt keletkezett az a folyamat, ami Trianonhoz vezetett. A marxista történetírás azt sulykolta belénk, hogy a történelmi Magyarország szétesése szükségszerű volt, hiszen a Monarchia a népek, nemzetiségek börtöne volt, és a szabadságvágyó nemzetek el akartak szakadni. Ez nem igaz! Ha balesetnek tekintjük, hogy valakit belelöknek egy gödörbe, amiben kezét-lábát töri, akkor baleset volt Erdély és Kelet-Magyarország elvesztése. De inkább tudatos bűncselekménynek nevezem, amit Magyarországgal elkövettek 1919–20-ban. ” /Pataki Zoltán: Ötéves az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./
2008. november 29.
Dr. Raffay Ernő történész, a történettudomány kandidátusa, tanszékvezető, volt honvédelmi minisztériumi politikai államtitkár arra tette fel az életét, hogy a trianoni trauma utóhatásait, a mai magyarság gondolatvilágának, lelkiállapotának, nemzettudatának átvizsgálását végezze el. A Trianon utáni kóros elváltozások diagnosztizálására és gyógyítására az első negyedszázad utáni magyar politikai életben, a magyar történelemben nem kerülhetett sor. A hatalmat magukhoz ragadó magyar politikusok, a pártok, majd a kommunista diktatúra meghonosítása után ezt a traumát nem kezelték. Raffay Ernő volt az, aki a negyvenéves tiltásos kurzus után hozzálátott volna a kezeléshez. Amennyiben hagyták volna. Raffay Ernő már 1987-ben az olvasó asztalára tette az Erdély 1918–1919-ben című könyvét. Trianon titkai először 1989-ben, majd 1992-ig hét kiadásban jelentek meg. Több kiadást ért meg a Magyar tragédia. Trianon című műve is. A Trianon 75 éve országos vitát kavart. Raffay Ernő emellett a hazai és nemzetközi sajtóban tudományos és tudománynépszerűsítő tanulmányokat közölt, több száz előadást tartott a Kárpát-medencében, Európában és az Egyesült Államokban, valamint Ausztráliában. Az erdélyiek főleg akkor kerülhettek személyes kapcsolatba Raffay Ernővel, amikor Koltay Gáborral társulva az Erdélyi Magyar Ifjak meghívására a Trianon-filmmel erdélyi körútra indult. Raffay Ernő műveivel a XX. század igaz történetének megírását és propagálását tűzte ki célul. Az 1990-es fordulat után azt hitte, és minisztériumi politikai államtitkárként úgy is cselekedett, hogy a szomszéd népeknél-nemzeteknél megértést, a magyaroknál gyógyírt talál ezekre a 88 évvel ezelőtt felszaggatott sebekre. Azonban még otthon, Magyarországon sem talált megértésre. Az Antall-kormány idején sem, amelynek államtitkára volt. „Az új körülmények között mi, Trianon áldozatai csupán annyit akarunk, hogy az akkori ígéretek és fogadalmak értelmében az utódállamokban önrendelkezési jogunk, a számunkra kedvező autonómiaformák megvalósulhassanak”, írta Sylvester Lajos. Ezeknek az eszméknek az érvényre juttatásában dr. Raffay Ernőnek elévülhetetlen érdemei vannak. Ezért kapja meg a Julianus Alapítvány díját. /Sylvester Lajos: A trianoni trauma – Laudáció Raffay Ernő történész Julianus-díja alkalmából. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 29./
2009. március 3.
A Fidesz és Tőkés László kölcsönösen részt vesz egymás európai parlamenti kampányában, erről állapodott meg Orbán Viktor Fidesz elnök és Tőkés László erdélyi magyar EP-listavezető március 2-án, Budapesten. Tőkés László a találkozó után tartott sajtótájékoztatón közölte: meghívta Orbán Viktort, hogy jöjjön el Erdélybe az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ közös listája mellett kampányolni. A Fidesz elnöke megtiszteltetésnek nevezte a meghívást, és azt kérte, hogy Tőkés László is vegyen részt a Fidesz kampányában. Orbán arra hívta a fel a figyelmet, hogy először lesz egyidőben az EP-választás Erdélyben, a Felvidéken és Magyarországon, ez pedig komoly kihívás és lehetőség is a nemzeti elkötelezettségű erőknek, hogy a mondandójukat, programjukat, mozgásukat „össz-kárpát-medencei magyar politikai akcióvá” alakítsák. Tőkés László szintén arról beszélt, ha nincs is „szupranacionális pártjuk”, de úgy készülnek fel a kampányra, mintha egy pártban volnának a felvidékiek, a magyarországiak és az erdélyiek. Mint mondta, ebben kérte a Fidesz támogatását. A politikus úgy vélte: az egységes magyar európai képviselettel és a határok eljelentéktelenedése folytán „lehetővé válik bizonyos értelemben még Trianonnak a korrekciója” is. A sajtótájékoztatón Orbán Viktor és Tőkés László is értékelte az EMNT és az RMDSZ nemrégiben kötött megállapodását, amelynek értelmében a két szervezet az romániai EP-választásra létrehozta a „magyar összefogás” listáját, valamint döntöttek egy paritásos alapon működő Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum megalakításáról is. /Közösen kampányol Orbán Viktor és Tőkés László. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
2009. március 10.
Tőkés László püspök, EP-képviselő nyilatkozatot adott ki az új püspökök beiktatása kapcsán. 2009. március 6-án és 7-én volt Bálint Benczédi Ferenc kolozsvári unitárius és Böcskei László nagyváradi római katolikus püspökök beiktatása. Mikó Imre Huszonkét év című politikatörténeti könyvében (1941) írta: „Erdélyben mindig az egyházak jelentették a jogfolytonosságot, … a magyar közéletben fokozott súlyra tettek szert azok a főpapok, akiket ezentúl a román kormány is a magyarság lelki vezetőinek ismert el”. A négy magyar történelmi egyház azóta is – alkalmas és alkalmatlan időben – ennek a nemzeti, kisebbségvédelmi hivatásának törekszik eleget tenni. Ennek az egyházi közösségi felelősségvállalásnak volt kiemelkedő képviselője Márton Áron gyulafehérvári püspök. A püspökök beiktatásán részt vevő román görög katolikus és ortodox egyházak, valamint más felekezetek képviselőinek a jelenléte az egyházak és nemzeti közösségek 1989-béli összefogásának a temesvári szellemét idézik fel. Az egyházak és erdélyi magyar közélet Trianon utáni példája ma is követendő. /Tőkés László püspök, EP-képviselő, az EMNT elnöke: Jelen és múlt. Nyilatkozat új püspökeink beiktatása kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./
2009. március 19.
Ezeréves a gyulafehérvári főegyházmegye, a jubileum alkalmából konferenciát tartottak március 18-án Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE). A rendezvényen szó esett egyebek mellett a trianoni béke főegyházmegyét érintő hatásairól és a XVI. században Gyulafehérváron eltemetett Fráter György bíboros meggyilkolásának körülményeiről. Schanda Balázs, a PPKE dékánja megnyitóbeszédében kiemelte, hogy a Szent István által alapított gyulafehérvári püspökség az egyetlen, amelyet a trianoni békeszerződéssel teljes egészében elcsatoltak Magyarországtól. Felolvasta Jakubinyi György gyulafehérvári érsek üdvözlőlevelét, amelyben az állt: ,,Szent István lelki országa ma is él.” Marton József, a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tanára rámutatott arra: Románia megígérte a vallás szabad gyakorlását az újonnan uralma alá került magyar területeknek az első világháború után, ám ,,a helyi atrocitások nem kerülték el sem a római katolikus papságot, sem a híveket”. A jogsértésekhez sorolta, hogy a román hatóságok a főegyházmegye székhelyét át akarták tenni Csíkszeredába, de ezt a pápa nem engedte. /Budapesti konferencia az ezeréves gyulafehérvári főegyházmegyéről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./
2009. március 24.
Budapesten megjelent a Trianon Kutatóintézet kiadványa, a Trianoni Szemle első száma. A negyedévenként megjelenő folyóirat szerkesztői: Raffay Ernő, Takaró Mihály, Zeke Gyula és Veszeli Lajos. Felelős szerkesztő Szidiropulosz Archimédesz, görög származású, gyermekként Magyarországra menekült tanár és kutató. Az egyik írás szerzője Takaró Mihály professzor, akinek Trianon és a szabadkőművesség című írásából közölt részletet a Reggeli Újság. Magyarországon 1920-ban betiltották a szabadkőművességet, nagyon sok szabadkőműves irat, jegyzőkönyv, tagnévsor került nyilvánosságra. Nyilvánosságra került az összes páholy tagnévsora, mintegy 13.000 személy részletes adataival, a páholy megnevezésével. A feloszlató rendelet felelőssé tette a szabadkőművességet a történelmi Magyarország összeomlásáért, valamint a békefeltételek igazságtalan voltáért. /Tizenháromezer szabadkőműves?! = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 24./
2009. április 15.
A budapesti Polgárok Házában bemutatták a Trianon Kutatóintézet Trianoni Szemle nevű új folyóiratát. Az intézet a tíz éve működő Trianon Társasággal közös fóruma lesz a Trianon-témakörnek. A bemutatkozó ülésen mint meghívott jelen volt Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Lakitelek Alapítvány elnöke, valamint a folyóirat létrehozói: Raffay Ernő professzor és Szidiropulosz Archimedes görög származású, Magyarországon élő történész, továbbá Kiss Dénes, a Trianon Társaság elnöke. A kutatóintézet – mint mondták – akadémiai szinten igyekszik alátámasztani a társaság mozgalmát. Elhangzott, hogy első lépésként a történelem tankönyvek revíziója lenne a legfontosabb, igaz történelmet kell adni a fiatalság kezébe. (kgyz): Új folyóirat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 15./
2009. április 16.
A Jakabffy Elemér Alapítvány, a Kovászna Megyei Tanács, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem–Filozófia Kara és a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete április 15–18. között az árkosi Európai Uniós Tanulmányi Központban konferenciát tart a romániai magyar kisebbség történetére vonatkozó kutatásokról. A konferencia első napján Hermann Gusztáv A székely virtuális történelem problémái, Pál Judit Az 1867. évi unió és Erdély integrációjának nehézségei, Bárdi Nándor Töréspontok és törésvonalak a romániai magyar kisebbség történetében (1918–1989) címmel tartott előadást. Este a Címerek golgotája és a Nyílt kártyákkal – Király Károly portréja című történelmi dokumentumfilmeket mutatták be. Az április 16-i programban Hunyadi Attila (Magyar gazdaságszervezési törekvések Erdélyben a XX. század első évtizedében), Egry Gábor (A szász gazdaság és nemzetépítés Erdélyben a XX. század első felében), Gidó Attila (Az erdélyi zsidóság útkeresése a XX. század első felében), Bárdi Nándor (Az Országos Magyar Párt és a Magyar Népközösség) előadásai hangzanak el. Este megtekinthető Zágoni Balázs Képzelt forradalom című dokumentumfilmje. Április 17-én Egry Gábor és Oláh Sándor Erdély 1940–1944 között, Lönhart Tamás A Magyar Népi Szövetség címmel tart előadást, Gagyi József és Novák Zoltán a Magyar Autonóm Tartományról értekezik, Vincze Gábor A román–magyar kapcsolatok a második világháború után címmel tart vitaindítót, este lesz Ablonczy Balázs Tévhitek, mítoszok és legendák Trianonról című előadása. Április 18-án Novák Zoltán A Ceausescu-korszak magyarságpolitikája, Bárdi Nándor A budapesti kormányzatok Erdély-politikája című előadása után könyvbemutatók lesznek. Bemutatják többek között Egry Gábor: Nemzeti védgát vagy szolid haszonszerzés? Az erdélyi szászok pénzintézeti rendszere és szerepe a nemzeti mozgalomban (1835-1914) (Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009) és Nagy Mihály Zoltán, Olti Ágoston: Érdekképviselet vagy pártpolitika? – Iratok a magyar népi szövetség történetéhez 1944-1953 (Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009) című könyvet. /Sylvester Lajos: Kisebbségtörténeti konferencia Árkoson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 16./
2009. április 17.
A romániai magyar nemzeti kisebbség történetére vonatkozó újabb kutatási eredmények átadása az egyik célkitűzése annak a kisebbségtörténeti képzésnek, mely az árkosi Európai Tanulmányok Központjában zajlik a napokban. Az első két előadás témája kissé eltért a meghirdetettől, de fontosnak tartották beszúrni, hiszen ezekkel kapcsolatban tévhitek forognak közszájon. Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi történész a székely eredet körül fennforgó tévhiteket igyekezett eloszlatni, előadása a Csíki Székely Krónika hamisságának bizonyításával. A sepsiszentgyörgyi származású Pál Judit kolozsvári történész, docens Magyarország és Erdély 1867-ben bekövetkezett egyesülése körülményeinek hátterére világított rá. Bárdi Nándor, az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársa a romániai magyar kisebbség történetében bekövetkezett töréspontokat járta körül. Bárdi Nándor Trianon után a párhuzamos nemzetépítések közé záródott közösség különböző korszakokbéli lehetőségeiről, eredményeiről vagy eredménytelenségeiről nyújtott vázlatot. Előadása érintette, 1996–98 között az RMDSZ-ben a kulturális elit helyét átvették a vidéki gazdasági érdekcsoportok, vagy az RMDSZ a kampányokban nem szólítja meg a munkásságot, pedig Marosvásárhelyen is, Kolozsváron is ez a réteg teszi ki a nemzeti közösség zömét. Bárdi a történelemtanárok figyelmébe ajánlotta a romániai magyar adatbankot, mely a világhálón elérhető. Kolumbán Zsuzsanna, a Hargita Megyei Kulturális Forrásközpont által kiadott negyedéves folyóiratot, az Örökségünket mutatta be. /Szekeres Attila: A virtuális székelyektől az RMDSZ-ig (Kisebbségtörténeti képzés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 17./
2009. április 24.
Egyszerre kondul meg a Kárpát-medence összes református templomának harangja május 22-én, így jelezve a határokkal szétszabdalt területeken élő hívek újbóli egyesülését. Történelme egyik legfontosabb pillanatára készül a magyar református közösség: május 22-én Debrecenben ül össze az Magyar Református Egyház alkotmányozó zsinata, hogy elfogadja a közös alkotmányt, és ilymódon egyesüljenek a történelmi határok megváltoztatása miatt szétszakított Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék és az anyaország reformátusai. Este az egységes Magyar Református Egyház helyreállításának kihirdetése következik, és ebben az időpontban egyszerre kondul meg, és tíz percen keresztül szól majd a Kárpát-medence valamennyi református templomának a harangja. „Amit Trianon szétszabdalt, azt református hívők körében próbáljuk valamilyen formában helyrehozni, és kimondhatjuk, amit eddig nagyon sokan tiltottak: a Kárpát-medencében egyetlen egységes magyar református egyház van!” – nyilatkozta az Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. /Pap Melinda: Közös harangszóval ünnepelnek. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./
2009. április 24.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke, a Szabédi Napok alkalmából Kolozsváron tartott előadásában kifejtette: „Egy államiságától megfosztott közösségben nincsen lehetőség az elit egészséges munkamegosztására, hiszen az államvezetésből kiszorított kisebbség kénytelen az értelmiséget, írókat, művészeket, tanárokat, orvosokat olyan feladatokkal megbízni, amelyektől normális körülmények között inkább menekülni szeretnének. Az erdélyi magyar értelmiségiek nem azért politizáltak a két világháború között, majd azután is, mert erre predesztinálta volna őket a hagyomány, hanem mert erre ítélte őket a saját közösségük. Botcsinálta politikus volt szinte minden írója, költője Erdélynek, és ettől talán erkölcsösebb lett az erdélyi magyar politika, de naivabb, „poetikusabb” is volt ugyanakkor. ” Kós Károly ideológiát indított útnak, a transszilvanizmust, ez Erdély önállóságának, az erdélyi magyarság önállóságának a programja. „A Kós Károly-projektet majdnem negyven esztendő múlva Szabédi László zárja le, ő tesz saját halálával pontot a trianoni nemzedék illúziójára. ” Kós Károly teljesítette a maga hivatását. „Szabédi László abba halt bele, hogy ő viszont egy másik korban már tulajdonképpen meg sem hirdethette programját, nemhogy kiteljesíthette volna. ” Vissza kellene nézni a programalkotó írókra, költőkre vagy politikusokra, mert az 1959-ben lezárult folyamat végül is 1996 körül ismét elindult, ismét vannak illúziók, nagy szükség lenne a huszadik századi erdélyi magyar értelmiségiek programjait elemezni, kérdéseiket ismét feltenni. /Markó Béla: Költői és politikai programok. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./
2009. április 27.
Nemrég mutatták be a kolozsvári Tranzit Házban a Budapesten megjelenő Szombat, zsidó politikai és kulturális folyóirat 2008 decemberi lapszámát, A mi Erdélyünk címmel ellátott tematikus számot, amely az erdélyi magyar-zsidó élet sajátosságait vette számba. Az erdélyi magyar-zsidó identitás kérdése nem tartozik az erdélyi magyar diskurzusok homlokterébe. Az erdélyi magyar kisebbségi lét kérdései mellett maximum másodlagos kérdésként fogalmazódhatott meg az erdélyi magyar-zsidó identitás és annak aspektusai. További szempont lehetne, hogy a bukaresti Realitatea Evreiasca, zsidó kulturális folyóirat és a budapesti Szombat havilap között „hol” helyezkedik el az erdélyi magyar-zsidóság (identitás) kérdése. Novák Attila nyitó írásában megállapította, hogy az erdélyi magyar zsidóság léte csak többszörös szűrőn keresztül közelíthető meg. Kétirányú politikai szűrő: egyrészt szélsőséges nacionalista beszédmód, amelynek középpontjában a Nagy-Magyarország imázs és a Trianon-szindróma áll, másrészt ennek balliberális ellendiskurzusa, amelyben a nacionalizmus „önmagában rosszként” jelenik meg. A tanulmányok, esszék mellett hangsúlyosak a visszaemlékezések. Az ország második legnagyobb zsidó közössége, a nagyváradi zsidóság múltja és jelene elevenedik meg Lőwy Dániel tanulmányában, és Kőrössi P. József, Simon Judit újságíróval készített interjújában. A Szombat folyóirat nem az egyetlen zsidó kulturális folyóirat, de a Múlt és Jövő, az Erec (A magyarországi Cionista Szövetség lapja), Új Élet (a magyarországi zsidó hitközségek lapja), Remény (zsidó közéleti, társadalmi folyóirat), Pilpul.net (a Marom Egyesület lapja) stb. folyóiratok mellett azon zsidó kulturális lapok egyike, amely értelmezéseket kínál a kortárs zsidó kulturális és társadalmi folyamatok megértéséhez. /Musca Szabolcs: Többszörös szűrőn át. Erdély magyar zsidósága a Szombat hasábjain. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./
2009. június 5.
Aki magyar, annak fáj Trianon, mint ahogy fáj Mohács, Világos vagy a Don-kanyar, és egyáltalán minden olyan esemény, ahol vérzett a nemzet – jelentette ki egyik résztvevő június 4-én, a csíkszeredai magyar konzulátus előtt rendezett megemlékező ünnepségen, a trianoni békeszerződés aláírásának 89. évfordulóján. Ahogy kimegyünk Madéfalvára megemlékezni a Siculicidium áldozatairól, úgy kötelességünk megemlékezni a magyar nemzet szétdarabolását jelentő szerződés aláírásának napjáról is, hangoztatták a Trianon-megemlékezés szervezői. A konzulátustól a Szabadság térre kígyózó pár száz fős, „Vesszen Trianon!”-t kiáltó tömeget békésén kísérték végig a csendőrök. A megemlékezők megnézték a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom aktivistái által bemutatott performanszot, amint keresztre feszítik Nagy-Magyarország térképét. /Hompoth Loránd: A magyarnak fáj Trianon. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./
2009. június 5.
Hosszú percekig tartó harangzúgással kezdődött június 4-én a sepsiszentgyörgyi trianoni megemlékezés, több száz gyászszalagos volt jelen. A Magyar Polgári Párt által évek óta az egykori országzászló helyén szervezett rendezvényen ezúttal az RMDSZ helyi vezetői is részt vettek. A trianoni döntés kapcsán bűnöst nem keresünk, ám az akkor megígért önkormányzati jogokat követeljük – fejtette ki Gazda Zoltán, az MPP megyei alelnöke. Az Erdélyi Magyar Ifjak szónoka, Simon Lehel a második Trianonra, 2004. december ötödikére emlékeztetett, majd hangsúlyozta, hogy az unió nem, csakis az autonómia jelenti a valós megoldást. Albert Álmos szenátor leszögezte: az RMDSZ a határok fölötti nemzetegyesítésnek, az európai integrációnak vetette alá politikáját. Máthé Sándor, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviseletében tizenkét pontos petíciót olvasott fel. Az autonómia kivívása, a kettős állampolgárság idő kérdése – mutatott rá a megemlékezés díszvendége, Kiszely István történész professzor. Bálint József alpolgármester, az MPP sepsiszentgyörgyi elnöke a magunkba vetett hitről beszélt, amellyel ezt a földet a magunkénak tudhatjuk. /Ferencz Csaba: Jogaink követelésével kell fellépnünk (Trianoni megemlékezés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./
2009. június 5.
Június 4-én Kovásznán megkondultak a magyar felekezetek templomainak harangjai, mindössze maroknyi ember vett részt venni a trianoni békediktátum aláírásának évfordulója alkalmából, a Magyar Polgári Párt kovásznai szervezete által rendezett megemlékezésen. /Bodor János: Maroknyian Kovásznán (Trianoni megemlékezés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./
2009. június 5.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezete június 4-én a kézdiszentkereszti Trianon-emlékműnél emlékezett meg a békediktátum aláírásáról. A gyászos eseményt Rózsa Balázs elevenítette fel. /Iochom István: Vármegyések Kézdiszentkereszten (Trianoni megemlékezés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./
2009. június 5.
A trianoni békeszerződés a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája, melynek okait azonban figyelembe kell venni ma is – mondta Szent-Iványi István, az SZDSZ európai parlamenti (EP) választási listájának június 4-én. Minden magyar állampolgár számára ez egy súlyos nemzeti trauma, mindannyian érezzük, hogy ez a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája – mondta a liberális politikus. „Csak olyan ország lehet stabil és biztonságos, amelyik toleráns, lehetőséget nyújt a kisebbségek számára önazonosságuk megőrzésére” – vonta le a békeszerződés máig ható konzekvenciáit a politikus. Véleménye szerint: Trianon meghaladásának egyetlen korszerű európai útja van, az Európai Unió, ahol a határok elveszítik a jelentőségüket. /Trianon a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./
2009. június 6.
A magyar képviselők az Európai Parlamentben egy 13-15 milliós nemzet érdekeit képviselik, a teljességnek ez az igénye nem követi szolgaian a trianoni határokat – mondta az MTI-nek adott interjújában Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, a Magyar Összefogás választási listájának vezetője. Emlékeztetett: a nemzetrészeket egykor elszakították egymástól. Ezért szerinte bármely magyar európai parlamenti képviselő – aki egy adott ország küldöttségében foglal majd helyet – úgy érezhetné: a magyarságnak csupán egy részét képviseli. Utalva arra, hogy Szlovákiában nacionalistának bélyegzik Orbán Viktort, a püspök megállapította: „Bagoly mondja verébnek... ”. „A brassói magyaroknak például kampányom során azt mondtam: brassói magyarokként legyenek tudatában annak, hogy egy 13-15 milliós nemzet tagjai, ilyen értelemben nem kisebbségi közösséget alkotnak, hanem egy nemzet közösségének a részei”. „Le kell bontanunk a bennünk lévő határokat” – mondta Tőkés, aki szerint az emberek lelkében kell megvalósítani az egymástól elszakított nemzetrészek összetartozását, és akkor – mint fogalmazott – első fokon már végbemegy a nemzetegyesítés egy olyan Európában, amelyben a határok lebomlanak, és amelyben a magyarok európai polgárok, tehát még szélesebb körű az identitásuk. „Azok vádolnak minket nacionalizmussal, akik bennünket, mint nemzetet továbbra is szétdarabolva akarnak látni, és felmegy a vérnyomásuk egy olyan békés, már-már idillikus kifejezéstől, mint a Kárpát-medence. Ez a nacionalizmus” – szögezte le az EMNT elnöke. Emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor állandó céltáblája a magyarországi „posztkommunista baloldalnak” is, amely „nacionalista populizmussal” vádolja őt, akárcsak azzal, hogy összekacsint a szélsőjobboldallal. Tőkés László szerint azonban a Fidesz elnöke által képviselt európai néppárti, kereszténydemokrata jobboldali értékek teljességgel szalonképesek a nemzetek Európájában. Szerinte akarva-akaratlanul a magyarországi „posztkommunista baloldal” vádjai egybecsengenek a szlovákiai vagy a romániai „posztkommunista baloldal” vádaskodásával. /Tőkés: a 13-15 milliós nemzet érdekeit képviselik. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./
2009. június 6.
A magyar európai parlamenti képviselők egyik fontos feladata lesz a határokon átívelő nemzetegyesítés – jelentette ki Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. „Trianon nem lezárt történet, hanem velünk élő történelem. És amíg a határokon átívelő nemzetegyesítést nem végeztük el, addig feladatot ad a mindenkori európai parlamenti képviselőinknek” – fogalmazott Orbán Viktor Egerben, szavai szerint „a trianoni békediktátum napján”. Magyarország azért csatlakozott az Európai Unióhoz, mert hisz a határtalan Európában. Ideje volna, hogy ezt szlovák barátaink is megértsék – tette hozzá a politikus. Mint elmondta, vannak olyan országok, amelyek bár öt éve tagjai az EU-nak, még mindig nem értik, hogy mi az unió lényege. Vannak, akik még nem fedezték fel, hogy a kontinens jövője szempontjából a közös nyelv, a közös kultúra vagy a közös történelem fontosabb, mint az országhatárok. Ennek kapcsán – Bajnai Gordon miniszterelnök nyilatkozatát kommentálva – felhívta a figyelmet arra, hogy még a szocialisták is azt mondták a szlovák vádaskodásokkal szemben, hogy „mi nem vagyunk fasiszták”. Persze hozzátették – folytatta -, hogy nem szerencsés a Kárpát-medencei magyarság képviseletéről beszélni, mert ezt szomszédaink félremagyarázhatják. „Ez a merjünk kisebbek lenni politikája” – jelentette ki a pártelnök, hozzátéve: ezzel szemben olyan európai parlamenti képviselőkre van szükség, akik mindig ki fognak állni a Kárpát-medencei magyarság mellett. /Orbán Viktor: a nemzetegyesítés európai feladat. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./
2009. június 6.
Nemzeti önérzetükben sértve érzik magukat a háromszéki románok a Trianon-megemlékezés, Sepsiszentgyörgy polgármesterének bizonyos kijelentése és egyebek miatt – fejtette ki Ioan Solomon a megyei tanács ülésén. A tanácselnök kivédte a vádakat, s hangsúlyozta, együttes erővel inkább a megye fejlesztésével kellene foglalkozniuk, mint átpolitizálni a közgyűlést. A Trianon kapcsán tartott megemlékezéssel kapcsolatban Solomon feltette a kérdést: hogyan lehet megkérdőjelezni egy nemzetközi békeszerződést? Tamás Sándor tanácselnök hangsúlyozta, az ülést ne politizálják át, foglalkozzanak a megye és a települések fejlesztésének kérdéseivel, s ezen együtt kell dolgozniuk. Amennyiben nemzetiségi problémákról kívánnak értekezni, arról is lehet, de külön pontban. Ami a vádakat illeti, visszautasítja azokat. A csíkszeredai tiltakozáson ő is részt vett, s ott semmi kitakarodásra utaló kijelentés nem hangzott el nyilvánosan. Amikor az RMDSZ hatalmon volt, nem tett különbséget a kistérségek között, mindegyikre egyformán figyelt, nem úgy, mint a mostani hatalom, amely például a tanügyi fejlesztésre a megyének szánt pénzt a románok lakta Bodza-vidékre irányítja. Tamás Sándor kifejtette, vegyék tudomásul, hogy Románia nem csak a románoké, hanem az összes állampolgáré, mint ahogyan a Székelyföld sem csak a székelyeké, hanem az összes itt élőé, s együtt kell fejlesztésén dolgozniuk. /Szekeres Attila: Sértve érzik magukat a háromszéki románok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 6./
2009. június 9.
Elsüvített június 4. úgy, mint a szél Késmárk fölött a kuruc kesergőben. Az akkori Habsburg győzelem után törvényt hoztak a kuruc tárogatók elégetésére, de Trianon, 1920. június 4. kitörlése is elkövetkezik a magyar naptárakban A mostani Magyarországon Trianon, a nemzeti gyásznap szót sem érdemelt a két vezető napilapban, hallgatott az országveszejtő MSZP (volt kommunista) Népszabadság, de a jobboldali Magyar Nemzetben is csupán tíz sor jutott egyik belső oldalon az ország 1920-as ,,kivégzése” (angol történész megfogalmazása) évfordulóján. Naponta és szaporán tárgyalta, taglalta, magyarázta ugyanazon héten mindkét lap, s június negyedikén is a pekingi vérengzés 20. évfordulóját! Akkor a kínai kommunista tankok százezernyi tüntető diák, civil tömegébe gázoltak bele. Lásd Magyarország, 1956. november 4-ét. Nincs, nem volt Trianon, Magyarország boldog ország az Európai Unióban, melyben vígan törölik ki, le a magyarokat Romániában, Szlovákiában. Trianon tilos a magyarországi pártok mindenikének. Magyarországon vidéken megemlékeztek az ország feldarabolásának és kiosztásának rémes idejéről. /Czegő Zoltán: A Trianon szó fönnakad (Pesti posta). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./ Pontosítás: a Magyar Nemzetben van még egy cikk: Trianonra emlékezik az ország.
2009. június 9.
Június 4-én, a trianoni békeszerződés napján felavatták a Kárpát-medence 48. Wass Albert-szobrát a Budapest melletti Pomáz Teleki-Wattay kastélyparkjában. Az avatóbeszédet Turcsány Péter helyi önkormányzati képviselő tartotta. /Bálint Károly szobra Pomázon. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./
2009. július 1.
Megkezdődött a kampány az őszi köztársasági elnökválasztásra. Meglepetésdarab kerül színre: lesz RMDSZ-es elnökjelölt! Legyünk büszkék, sőt önteltek, írta Pataki István ironikusan. Az előadás megkomponálói semmit sem változtak, változtattak a koncepción. Inkább azt kellene megmutatni, hangsúlyozta a cikkíró, mekkora értékeket adott a magyarság az egyetemes kultúrának, tudománynak; hogy Trianon előtt sokkal több román nyelvű iskola volt Erdélyben, mint Óromániában; hogy a bécsi döntést követő négy évben a magyar iskolákban is kötelező volt a román nyelv oktatása, hogy a legelső egyetemi szintű román fakultás Budapesten volt. Egyetlen változás van, a választási plakáton nem Frunda György örökös köztársasági elnökjelölt látható, hanem Kelemen Hunor, „az utánpótlás válogatott csapatkapitánya”. /Pataki István: Függöny fel. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 1./
2009. július 1.
A Kárpát-medence 48. Wass Albert-szobrát Trianon emléknapján, június 4-én avatták fel Pomázon. Orbán Viktor volt miniszterelnök köszöntője és Turcsány Péter ünnepi beszéde tette nyomatékosabbá Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész Wass Albert-szobrának felavatását. A szoboravatón Vicsi László Pomáz város polgármestere saját szavai helyett Orbán Viktor volt miniszterelnök üdvözlő sorait olvasta fel, aki köszöntő szavaiban megerősítette az összegyűlteket abban, hogy Wass Albert életművéhez és az erdélyi irodalomhoz egy „jóféle konokság” tartozik, amelyből bármikor erőt tudunk meríteni. /Wass Albert szoboravató Pomázon. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 1./
