Kelet-Európa-szerte egyedülálló helyzet alakult ki Romániában a kastélyok visszaszolgáltatása kapcsán: az egykori tulajdonosok leszármazottai több épületet is visszakövetelnek, a román állam azonban hallani sem akar arról, hogy a jelentős turisztikai látványosságként üzemelő intézmények magánkézbe kerüljenek. Visszakövetelik a csucsai Goga-kastélyt, bár 1946-ban Veturia Goga, a költő özvegye nyilatkozatot írt alá, amely szerint az ingatlant a román államnak adományozza. Hasonló helyzet áll fenn a törcsvári kastély, illetve a Peles-kastély esetében is: a román állam minden követ megmozgatna, hogy megtarthassa az ingatlanokat. A törcsvári kastélyt tavaly májusban adták vissza Habsburg Domokosnak, ugyanakkor Adrian Iorgulescu művelődési és vallásügyi miniszter egyezményt írt alá a tulajdonossal, hogy a kastély három évig múzeumként működhessen tovább. Az állam vissza akarja vásárolni a kastélyt. Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor szerint az államnak vissza kell adnia adni a kastélyokat is, azok nem képeznek külön kategóriát. Erdélyben több jelentős épület is visszakerült az örökösök tulajdonába. Horváth-Tholdi Péter például visszakapta a marosnémeti László-kastélyt, négy és fél évig harcolt a tulajdonáért, végigmenve az összes fokozaton. A keresdi Bethlen-kastélyt 2004 novemberében a Legfelsőbb Bíróság visszaadta ugyan, azóta húzódik az átadás, Bethlen Anikó reménykedik, hogy végre megkaphatja jogos tulajdonát. A zabolai Mikes-kastélynak már mindkét épületét visszakapták. Mikes Kata és két fia Ausztriából költözött haza, most intézik a helyreállítást. /Sándor Boglárka Ágnes: Felemás helyzet a kastélyok visszaszolgáltatása körül. Eckstein-Kovács: Nem szívesen, de muszáj visszaadni. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./
2007. január 18.
Nemzeti múzeummá nyilvánította a január 17-én tartott kormányülés a sepsiszentgyörgyi Keleti-Kárpátok Múzeumát. A besorolás a jelentős állománnyal rendelkező, országosan és nemzetközileg elismert intézményeket illeti meg. „A sepsiszentgyörgyi múzeum megérdemelten került ebbe a besorolásba, hiszen tevékenységünk túllép Kovászna megye határain” – jelentette ki Valeri Cavruc igazgató. Arra a kérdésre, hogy milyen kutatások vannak folyamatban, hány állandó kiállítása van, hány személyt foglalkoztat, és mekkora a múzeum látogatottsága, az igazgató nem kívánt válaszolni. Jövő hétfőre ígérte, hogy részletes adatokkal szolgál a Keleti-Kárpátok Múzeuma elmúlt évekbeli tevékenységéről. Az intézményt 11 éve alapították sepsiszentgyörgyi, Gábor Áron utcai székházba tavaly költözhetett be. Az intézmény állományában mintegy 15 ezer leltári tárgy, elsősorban régészeti és néprajzi anyag van, munkatársai kiemelt fizetésért dolgoznak. Sepsiszentgyörgy legnagyobb múzeuma, a 130 éves Székely Nemzeti Múzeum, melyet csak regionális jelentőségű intézményként tartanak nyilván, fenntartója a megyei önkormányzat. A Kós Károly tervezte főépületen kívül hozzá tartozik még a szentgyörgyi képtár, valamint a csernátoni, baróti, kézdivásárhelyi és zabolai fiókintézmény, a hat helyszínen átlagosan 27 ezer látogató fordul meg évente. A múzeum állománya több százezer tárgyat foglal magába, 2002 óta a főépületben 80, a képtárban 60, a csernátoni tájmúzeumban 15, a kézdivásárhelyi céhtörténeti múzeumban pedig 25 állandó, illetve időszakos kiállítást rendeztek – tájékoztatott Vargha Mihály igazgató. A Székely Nemzeti Múzeum munkatársai attól tartanak, hogy a magasabb besorolású román múzeum vezetőségének esetleg beleszólása lehet a tevékenységükbe, és „elvándorolhatnak” a múzeum tárgyai. /Kovács Zsolt, Rostás-Péter Emese: Botcsinálta elitizmus. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./
2007. január 23.
Hódmezővásárhely önkormányzati tanácsa egyhetes erdélyi körútja során Háromszékre érkezett. A huszonöt fős csapat vezetője dr. Lázár János polgármester, a Fidesz egyik markáns vezető személyisége. Nagybányán a liberális többségű tanáccsal tartottak együttes ülést, amelyen konkrét közös gazdasági tervek egybehangolását járták körbe. Háromszéken Bereck, Zabola, Gelence után látogatásukat Sepsiillyefalván fejezték be. Hódmezővásárhely minta lehet a (szellemi vonatkozásban is) csonka ország és az egész Kárpát-medence magyarsága számára. Az önkormányzatban a jobb-, illetve a baloldali képviselők között az együttműködés alapvető kérdésekben példaértékű. /Sylvester Lajos: A hódmezővásárhelyi modell. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./
2007. február 9.
Van esélye kommandói és bodzakrasznai táborok visszaszerzésére a Kovászna Megyei Ifjúsági Igazgatóságnak, mivel első fokon pert nyertek a bérlőkkel szemben. Jelenleg a nemrégiben visszaszerzett uzonkafürdői és a sepsibesenyői, illetve a zabolai tábor fölött rendelkezik az igazgatóság. A táborokat több évvel ezelőtt a volt táborigazgatóság előnytelen szerződésekkel adta bérbe, anélkül, hogy közbeszerzési eljárással választotta volna ki a bérlőket. /Kovács Zsolt: Újabb két táborért harcolnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./
2007. augusztus 11.
Az Országos Széchenyi Kör Budapesti Csoportja tisztelgő emlékútjának állomása a zabolai vártemplom castellumának tövében 1991-ben állított gróf Mikó Imre-szobornál volt, ahol Pásztori Tibor Endre a Basa Tamás Gazdasági-Művelődési Egyesület, dr. Szőts Dániel a református Székely Mikó Kollégium nevében helyezte el a tisztelet koszorúját. Jövetelük célja – mely egyben kapcsolatfelvétel is – gr. Mikó Imre és gr. Széchenyi István szellemi hagyatékának közös ápolása. Az országos Széchenyi Kör Budapesti Csoportja meghívta a Basa Tamás Gazdasági-Művelődési Egyesületet a 2007. szeptember 21-i ünnepi rendezvényre Budapestre a Széchenyi-szoborhoz. /(Pásztori): A Széchenyi-kör Zabolán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 11./
2007. augusztus 18.
A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmából augusztus 17-én Kovászna városi könyvtárában Székelyföld mindig zöld címmel könyvkiállítás nyílt. A város két bejáratánál – Páké, illetve Zabola-Páva felől –felavatták azt a két székely kaput, amelyet a megyei tanács és a művelődési igazgatóság, valamint a kovásznai polgármesteri hivatal és a városi művelődési ház támogatásával helyi fafaragók készítettek. A kapukat Gazda István alpolgármester és Gazda József író, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának egyik védnöke méltatta. Közreműködött a Havadtői Sándor Cserkészcsapat és Thiesz Katalin népdalénekes. /Bodor János: Kapuállítás Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 18./
2007. augusztus 18.
Simon István kovásznai filozófiatanár kezdeményezte többedmagával, hogy a világtalálkozó alkalmából szakemberek segítségével összegezzék szűkebb pátriája, Orbaiszék múltbéli kincseit, értékeit. Orbaiszék történelme, társadalma és kultúrája címmel augusztus 17-én néprajzi konferenciát tartottak a Pro Museum Egyesület szervezésében a zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban, ahol ezúttal bemutatták a Zabola nevezetességei című képes kiadványt és a Zabola műemlékeit ábrázoló fotósorozatot. Nem volt még olyan szakmai találkozó Orbaiszék témával, ahol együtt mutatták volna be kutatásaik eredményeit néprajzosok, történészek, művészettörténészek, építészek, képzőművészek, természettudományokkal foglalkozó szakemberek, ezért jelentős ez a konferencia – hangsúlyozta Pozsony Ferenc néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár. /Fekete Réka: Orbaiszék múltbéli értékei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 18./
2007. augusztus 20.
Kovászna fürdővárosban folytattak eszmecserét a háromszéki orvosok, és Orbaiszék változó társadalmáról és kultúrájáról tanácskoztak a néprajzosok dr. Pozsony Ferenc néprajzi magánmúzeumában, Zabolán. Kézdivásárhelyen a kistérségek napján hagyományos esküvőt tartottak kézdiszéki vőfélyek közreműködésével. Augusztus 20-án Kézdiszentlélekről indulnak a zarándokok a Perkő-hegytetőn lévő kápolnához, ahol a szentmise után kézművesvásár, néptáncelőadás lesz, majd este a TransylMania etnorockegyüttes adja elő a Mert tudnom kell... című produkcióját, este őrtüzeket gyújtanak a megye településein. Az ötletgazda Demeter János megyei önkormányzati elnök azzal a céllal hozta tető alá – munkatársaival – a nagyarányú rendezvényt, hogy egyfelől erősítse a külföldre elszármazott háromszéki magyarok szolidaritását, másfelől ismertesse a potenciális befektetőkkel a térség gazdasági és idegenforgalmi vonzatú adottságait. /Domokos Péter: A kézdiszentléleki Perkő búcsújával és őrtüzekkel zárul ma a Háromszékiek Világtalálkozója. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./
2007. augusztus 22.
A Kovászna megyei művelődési központ, a Romániai Magyar Táncszövetség sepsiszentgyörgyi fiókja és Kézdiszentlélek önkormányzata augusztus 20-án harmadik alkalommal szervezte meg a perkői szabadtéri színpadon az erdélyi gyermek- és ifjúsági néptáncegyüttesek találkozóját. Idén a sepsiszentgyörgyi Fenyőcske Táncegyüttes, a zabolai Gyöngyharmat Táncegyüttes, a kézdiszentléleki Borsika és Perkő táncegyüttesek mellett Kézdiszentlélek két magyarországi testvértelepülésének művészeti csoportja lépett színpadra. /Iochom István: Néptáncegyüttesek a Perkőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 22./
2007. szeptember 1.
,,A resteket serkentem” – olvasható a kézdivásárhelyi kantai nagytemplom 1875-ben Eger városában újraöntött nagyharangján. A barátosi református gyülekezet – lelkipásztora Bóné S. Barna lelkipásztor – mert harangját rekvirálta 1944 nyarán a budapesti Magyar Hadianyaggyár, s további keresése Magyarországon hiábavalónak bizonyult, közadakozásból, anyagi áldozatok árán új 360 kg-os harangot öntetett a marosvásárhelyi Rácz és társa nevű cégnél, melyet ünnepi istentisztelet keretében avatott fel. Felirata: Boldog nép, akinek az Úr az ő Istene. Szülőfalujában hirdetett ez alkalommal igét Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. Háromszék harangjairól átfogó nyilvántartás nem készült, tizennyolc olyan harangról tudnak amelyet a második világháború végefelé elvittek. A harangok beolvasztására már nem kerülhetett sor, a budapesti Konvent udvarán raktározták, majd a két ország közötti nehézkes diplomáciai kapcsolatokra hivatkozva magyarországi egyházaknak osztották szét. Hála a magánemberek közötti kapcsolattartásnak és információcserének, néhány harang hollététől értesítés érkezett, és nem kis áldozat, küzdelem, erőfeszítés révén a köpeci, a lécfalvi, az orbaiteleki és a zabolai gyülekezetek harangjai visszakerülhettek a harangtornyokba. Felsőcsernáton, Kézdivásárhely, Bodok, s most Barátos – újat öntettek az elkobzott helyett. Háromszék templomos népe akkor nem sajnálta harangjait, amikor Gábor Áron kérte, hogy ágyút öntessen belőlük. Hazafias lelkülettel ajánlottak fel a háromszékiek összesen 125 harangot. Kisebb volt a lelkesedés az első világháború küszöbén, amikor 51 háromszéki toronyból szereltették le a harangot, és az ominózus 1944. esztendőben. 159 esztendő alatt összesen 194 harangot kellett feláldoznia Háromszék népének. /Kisgyörgy Zoltán: Elnémult harangok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 1./
2007. október 4.
Gidó Csaba történész előadásával (Székelyföldi vasutak) indult újra a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontban zajló előadássorozat. A múlt héten a sorozat 10. előadását tartotta Gyöngyössy János Székely templomerődök címmel. A vegyészmérnöki végzettségű, de a művészettörténetet tudományos szinten „művelő” előadó előadását a helyi Digital 3 Tv közvetítette. A székelyeknél az erődített építkezés nem annyira jellemző, mint a szászoknál, ennek több oka van: a 15-16. században a Székelyföld nagy részét még erdő borította, a gazdasági fejlettség kisebb volt a szászföldinél, ezért e terület nem jelentett nagy vonzerőt a portyázó török csapatok számára. A székely erődítések kezdete egybeesett a templomok késő gótikus átépítésével. Előbb egyszerű kerített templomok jöttek létre (Oklánd). A legfontosabb erődített templomhálózat a Székelyföldön a Brassó-Bereck útvonal mentén jött létre: Alsócsernáton, Zabola, Maksa, Feltorja, Uzon, Gidófalva, Sepsiszentgyörgy, Bölön. Ez volt az egyik legjelentősebb hadi és kereskedelmi útvonal. A háromszéki templomerődöket az 1473-as erős földrengés nagyon megrongálta, ugyanakkor az építmények datálását megkönnyíti e történelmi dátum pontos ismerete. /Kápolnási Zsolt: Udvarhelyi premier: TV-közvetítés az Areopolisz szabadegyetemen. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 4./
2007. november 27.
November 25-én felavatták az alig hetvenhárom reformátust számláló Gelencén a közadakozásból, hollandiai és püspökségi támogatással felújított imaházat. Az imaház felújításában nagy szerepet vállalt Beke Tivadar István zabolai beszolgáló lelkész, aki két éve vette át a gelencei reformátusok lelki gondozását. /(Iochom): Gelencén református imaházat avattak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 27./
2007. december 12.
Sepsiszentgyörgyön a Míves Házban december 11-én Jakabfi Edit, a Plugor Sándor Művészeti Líceum tizenkettedikes tanulója mutatta be vizsgadolgozatát, melynek ihletői a Kőmíves Kelemen ballada, Jókai Aranyembere, de a zabolai Mikes-kastély és kúriák sora is. /Albert Levente: Líra és építészet a Míves Házban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./
2008. február 20.
József Álmos egy kötetre való képanyagot, okmányokat, levéltári kutatások és élő visszaemlékezések alapján jelentős mennyiségű információt gyűjtött össze a háromszéki országzászló-állításokról 1940–44 között. Munkája Országzászló-állítások Háromszéken /T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006/ címen jelent meg. Az országzászlós könyv csupa tiltásos históriai mezőkről gyűjtött össze a hatvan esztendő alatt szétszóródott, félelem miatt rejtegetett és dugdosott anyagot, s ez a félelem máig sem múlt el. A könyvből megismerhető az országzászló-állítás előzményei, az avatás helye és időpontja, az avatóünnepség lefolyása és az emlékmű utóélete. Az egyes országzászló-állítás felemelő ünnepélyessége, az ,,Erdély visszatér" gondolata drámai ellentétben áll az országzászlók 1944 utáni utóéletével. A színmagyar falvakban nem csak a román hatóságok működtek, pusztítottak a helybéli magyarok közül a vezetői polcokra törő karrieristák is. Legtöbb helyen levágatták a zászlórudakat, s vörös csillagot illesztettek ennek helyére. Voltak helyek, ahol szétverték, majd az anyagát is elhordták az emlékműveknek. A kötet kockázatos, de sikeres zászlómentésekről is szól. Az 1989-es fordulat után előkerültek a már ereklyévé érdemesült zászlók, zászlórudak, zászlótartó darabok. Előpatakon a zászlót Dálnoki Sándorné rejtegette. Idős korában felfedte titkát, s 1982-ben bekövetkezett halálakor a koporsójába tették. Gelence zászlóját Bartha Imre iskolaigazgató otthoni kútjának tetőzetében rejtegette. Kézdiszárazpatakon Opra Irma párnába varrva rejtegette a zászlót. Kommandón a talapzat szövegeinek levésése ellen tiltakozókat megkínozták. Komollón a zászlótartó rudat Szentgyörgyi Béla csűrében rejtették el, a lobogót színei szerint háromba vágták, és különböző családoknál rejtették el. Lécfalván előbb az orgonában rejtették el a zászlót. Magyarhermányban üvegbe rejtették, és az istállóban a jászolban dugták el. A zászló ma is megvan. Ozsdolán paplanba varrták. Zágonban a templomtorony gombjába rejtették. A rejtekhelyet valaki elárulta. Rétyen viaszos vászonba csomagolták, s az emlékmű mögötti családi ház csűrjében rejtették el. További sorsa ismeretlen. Székelyszáldoboson a márványtáblát ládában, a zászlót jászolban rejtették el. Szárazajtán az 1944. szeptember 2-án bevonuló román katonák égették el a zászlót. Az uzoni zászló díszpárnába varrva vészelte át a nehéz időket. Ma is megvan, a református templomban őrzik. Zabolán a zászlót a katolikus templomba menekítették, ahonnan az egyik helybéli román kihozta, és elégette. A zalánpataki zászlót rongyszőnyegbe szőtték. /Sylvester Lajos: Kálváriás zászlósorsok (József Álmos új kötete) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 20./
2008. március 11.
Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-es képviselő Tőkés László és Sógor Csaba EP-képviselők támogatását kérte a terület visszaszolgáltatások ügyében, amikor a múlt héten Brüsszelben találkozott velük. Kifejtette, hogy Románia 1968-as területi-adminisztratív átszervezése nyomán a Háromszéken telekkönyvezett területek egy része – több ezer hektár erdő és legelő – Vrancea és Bacau megyékhez került. A Kovászna megyeiek az elmúlt években visszakapták a Bacau megye területére került földjeiket, azonban a Vrancea megyei hatóságok akadályozzák a visszaszolgáltatást. Vrancea megyében politikai határozat született arról, hogy semmit nem adnak vissza Kovászna megyének, azaz megfogalmazásukban, „a magyaroknak”. Ez nem korrekt, mivel az ozsdolai, gelencei, zabolai, berecki közbirtokosságoknak, egyházaknak és magánszemélyeknek tulajdonjogukat igazoló irataik vannak abból az időszakból, amelyeket benyújtottak a Vrancea megyei önkormányzati és megyei bizottságoknak, de elutasították ezeket. A háromszékiek minden pert elveszítettek Vrancea megyében. /Mindent vissza! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 11./
2008. március 13.
Privát történelem. Történelmi ábrázolások családi térben címmel nyílt kiállítás március 12-én Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. A zabolai Csángó Néprajzi Múzeum és a mérai tájház anyagából válogatott tárlat megnyitóját a Tarisznyás együttes fellépése. Az esemény része a Kolozsvári Tavasz című, március 8–15. között zajló rendezvénysorozatnak. /Negyvennyolcról családi térben. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./
2008. március 31.
A Magyar Polgári Pártnak (MPP) Orbaiszék minden közigazgatási egységében van alapszervezete. Elsőként a kovásznai szervezet alakult meg másfél héttel ezelőtt. Zágonban is megalakult az MPP, az elnöki tisztségre Damó Csaba kapott megbízást. A többi orbaiszéki községben a következő vezetőket választották: Barátoson Bartha Ottó elnök, Márk András alelnök; Nagyborosnyón Girtler Gyula elnök, Nagy Sándor (Kisborosnyó) alelnök; Zabolán Sidó Géza (Páva) elnök, Barti János alelnök; Kommandón Gödri Attila elnök, Baricz Béla alelnök. /Bodor János: /Orbaiszéken befejeződött a pártalakítás (Magyar Polgári Párt). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 31./
2008. április 2.
Hat vitás megyehatára van jelen pillanatban is Hargita megyének, közölte Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke, hangsúlyozva: ez sokkal inkább az érintett községek határvitája. A legismertebb határvita az Úz-völgyi, ahol a két település közötti határ, Csíkszentmárton és Dormánfalva (Darmanesti), illetve Bákó és Hargita megye határai képezik a vita tárgyát. Egy másik cifra helyzetű település Gyimesközéplok, ahol közel ötszáz ember közigazgatási hovatartozása felemás. A szóban forgó félezer embernek a személyi igazolványa Középlokra szól ugyan, de az adót már a Neamt megyei Danuc községbe fizetik. A Gyilkostó üdülőteleptől a Békási-szoros irányában fekvő terület tulajdonjoga mai napig kérdéses a gyergyószentmiklósi önkormányzat számára. Garda Dezső RMDSZ-es parlamenti képviselő több éve igyekszik tisztázni a helyzetet. A hivatalos román térképek szerint az egész Békási-sziklaszoros Neamt megyéhez tartozik. A gyergyószentmiklósi önkormányzat egy korábbi katonai térképpel tudja bizonyítani, hogy a terület megyésítés előtt a mai Hargita megye területéhez tartozott – ezt a kataszteri hivatal viszont nem fogadja el bizonyítéknak. A Gyilkostó-övezet mellett Hargita megyében a Gyimesek vidékén Csíkszék, Keresztúr mellett Háromszék folytat határvitákat. Tamás Sándor parlamenti képviselő nemrégiben jelezte, több ezer ozsdolai, gelencei, berecki, zabolai közbirtokosság, magánszemély, egyház, önkormányzat károsult az 1968-as megyésítések során. A Vrancea megyéhez csatolt területek visszaszerzésére irányuló követeléseket Tulnici település földosztó bizottsága eddig folyamatosan visszadobta. Az ozsdolai közbirtokosság ügye már Strasbourgba került jogorvoslásra. /Gergely Edit, Horváth István, Illyés Judit: Forró megyehatárok. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./
2008. április 30.
Eldugott települése a Zabola községhez tartozó Székelypetőfalva a felső-háromszéki Mezőföldnek. Háromszéken még két, székely előtaggal rendelkező falu található: Székelyszáldobos és a szintén mezőföldi Székelytamásfalva. Petőfalvának 168 lakosa van, lakosság fele magyar cigány, elöregedett a település. Akárhol leásnak, borvizet találnak, mégsem húzhat belőle hasznot a petőfalvi ember, mert nincs borvíztöltő, sem gyógyfürdő. A feltörő borvíz alakította ki a Petőfalvi Fortyogót. A hideg strandfürdőt a két világháború között építették, s most pályázati úton felújították. Hiányzik egy jó út, most kezdenek aszfaltozni. Közel a faluhoz sepsiszentgyörgyi régészek majdnem háromszáz sírból álló kora középkori magyar temetőt tártak fel, ez mutatja, hogy itt már a XII. század közepén szervezett magyar település létezett. Székelypetőfalva zöme római katolikus. Lelki gondozásukat Péter Sándor plébános végzi, aki nemrég vette át az imecsfalvi anyaegyház vezetését. /Kisgyörgy Zoltán: Boszorkánykonyha a föld alatt. Templom a Mezőföld közepén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./
2008. május 10.
Zabolán mutatták be a helyi Csángó Néprajzi Múzeum első kiadványát Orbaiszék változó társadalma és kultúrája címmel, amely nemrég jelent meg a Kriza János Néprajzi Társaság, a Pro Museum Egyesület és a Kovászna Megyei Kulturális Központ kiadásában, a megyei tanács támogatásával. A kötetet dr. Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem professzora és Kinda István muzeológus szerkesztette, ők is mutatták be. A kötet azoknak a tanulmányoknak a szerkesztett változatát tartalmazza, amelyek a tavalyi Háromszéki Magyarok Világtalálkozóján hangzottak el a zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban tartott tudományos konferencián. /Tanulmánykötet Orbaiszékről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 10./
2008. május 14.
Fejér Miklós magyar szakos tanár egész élete az irodalom, az anyanyelv és a kultúra köré szerveződött. Szülőfalujában, Zabolán munkásságának emléket állítottak. A községi könyvtárat róla nevezték el. Fejér Miklós /sz. Zabola, 1913. nov. 30./ diákkorában önképzőkört vezetett. Kolozsváron végezte az egyetemet. Világszemléletét, értékrendjét Venczel József mellett Bíró Vencel, a kor egyik híres katolikus értelmiségije határozta meg. A fiatal diákot kiváló eredményei révén csakhamar megbízták a kollégium könyvtárának vezetésével. Márton Áron püspöke kinevezte Fejér Miklóst előbb a brassói gimnáziumba tanárnak, majd 1940 őszétől a székelyudvarhelyi római katolikus iskolában tanított. Ott is alapított családot, majd Kolozsvárra költöztek, a magyar állami román nyelvű gimnázium magyar szakos tanára lett. A világháború végén szovjet hadifogságba került, s csak 1948 októberében szabadult. 1949-től újra Kolozsvárt, a magyar tanítóképzőben oktatott. Többedmagával kiváló tankönyveket írt, szöveggyűjteményeket állított össze. Nagy Jenővel együtt 1954-ben kidolgozta a magyar nyelv és irodalom oktatásának rendszeres módszertanát. Az általuk akkor kimunkált programok, tanmenetek, kiválogatott szövegek egészen az 1989-es romániai változásokig kisebb-nagyobb változtatásokkal fennmaradtak. 1957-ben fejezték be az első erdélyi magyar irodalomelméleti tan- és kézikönyvet, s szintén abban az évben jelentették meg a Magyar irodalomtörténet című könyvüket is. 1959 áprilisában mondvacsinált okok miatt Fejér Miklóst letartóztatták, hónapokon át kínozták, vallatták. Akkor már börtönben ült a romániai magyar polgári szellemi elit színe-java. Kiszabadulása után a Romániai Képzőművész Szövetség kolozsvári fiókjánál kapott munkát, ahol híres alkotók kiállításait szervezhette. Végül 1965-től a Kolozsvár melletti Szucságon tanított nyugdíjazásáig. Utána számtalan székelyföldi diákot ő készített fel a nehéz egyetemi felvételire. Nyugdíjas éveiben újra visszanyerte alkotókedvét, bekapcsolódott a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon munkaközösségébe, melynek számtalan szócikkét ő írta meg. 1972-ben a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben megjelent írása Zabola élő és történeti helyneveiről, melyet még az 1940-es évek elején Szabó T. Attila nyelvész-akadémikus irányításával doktori disszertációként írt meg, s egészében csak az elmúlt években jelent meg a Székely Nemzeti Múzeum évkönyvében. Fejér Miklós 2002. május 5-én hunyt el Sepsiszentgyörgyön, majd végakarata szerint szülőfalujában, Zabolán, ősei mellé temették. /Pozsony Ferenc: Fejér Miklós emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 14./
2008. május 29.
A Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy) által kiadott öt könyv bemutatóját rendezték május 27-én Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. Pozsony Ferenc, a házigazda elnök felkérésére Vargha Mihály, a múzeum igazgatója az 1879-ben alakult sepsiszentgyörgyi múzeum terveiről szólt. Megújulás előtt áll a határon túli legnagyobb magyar tudományos intézmény: fiatalítja szakembergárdáját, javítja gyűjteményes anyagának feldolgozottságát. Az Orbaiszék változó társadalma és kultúrája című kötet, Kinda István és Pozsony Ferenc szerkesztésében, a Csángó Néprajzi Múzeumnak tavaly Zabolán megtartott konferenciáján elhangzott kérdéseket dolgozza fel. Az Acta Siculica a múzeum 2007-es vaskos évkönyve, amely, Kinga István szerkesztő szerint, ötven tanulmányával sok fiatal szerzőnek nyújtott régészeti-történelmi és néprajzi közlési lehetőséget Székelyföld vonatkozásában. A Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. két kötetét Tánczos Vilmos mutatta be. A Laczkovits Emőke és Szőcsné Gazda Enikő által szerkesztett kiadvány a 2005-ös hetedik vallásügyi konferencia anyagát tartalmazza, az 51 tanulmányból 30 erdélyi vallási témájú. Kovács Zsolt a Fehér János által szerkesztett és írt Teleki Mihály udvartartási naplója (1673–1681) című kötetet ismertette, amely egy művelődéstörténeti sorozat ötödik láncszeme. Végül Vargha Mihály Almási Tibor: Gyárfás Jenő című könyvét mutatta be, amely a székelyek Munkácsyjának állított emléket. /Háromszéki könyvparádé. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./
2008. július 15.
Kiss Attila 2007 októberében lett a Kovászna megyei erdészeti hivatal műszaki igazgatója, ezzel a kormányon levő RMDSZ által támogatott szakember került a Romsilva vezetőségébe. Akkor megállapíthatták, hogy az erdészet akadályozza a visszaszolgáltatást, de Kiss Attila azt nyilatkozta, Gheorghe Polhac főigazgatóval együtt azon lesznek, hogy a jogosultak minél előbb megkapják jussukat. György Ervin prefektus most is állítja, hogy az erdészet gáncsoskodik. Kiss Attila műszaki igazgató szerint a legnagyobb gond az, hogy 3400 hektár erdőt nem tudnak visszaadni Zágon községnek, a megyei bizottság húzza az időt, mert nem jelöli ki a területet. Ezzel szemben György Ervin hangoztatja, éppen az erdészet a gáncsoskodó, hiszen neki kellene kijelölnie e területet. A Mikes-erdőkről Kiss Attila újságolta, hogy nemrég szolgáltattak vissza mintegy 1500 hektár erdőt Zabola és Gelence térségében. Nem visszaszolgáltattak, pontosított Harai Lóránt, a Mikes-örökösök intézője, hanem peres úton szerezte vissza a család. /Szekeres Attila: Fától az erdőt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 15./
2008. július 22.
Sikeresnek minősítette a múlt héten tartott nemzetiségi tábort Victor Sibianu és Brassai László, a szervező Alteris Multikulturális Egyesület elnöke, illetve titkára. Az Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya támogatásával Zabolán rendezték meg a tábort. A találkozás, a mássággal való szembesülés, barátságok kötése jellemezte a tizenhárom hazai nemzeti kisebbség képviselőinek egyhetes együttlétét. /Szekeres Attila: Közelebb egymáshoz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 22./
2008. augusztus 5.
A moldvai szomszédokkal perlekednek területeikért a székely megyék. A háromszéki Zágon község közel 500 hektár erdővel gazdagodik ezen a héten. György Ervin prefektus elmondta, az állami erdészet szakembereivel azonosították azokat a parcellákat, amelyeket visszamérhetnek a községhez. A tulajdont igazoló dokumentumokból kiderítették, hogy a falu jogosan tart igényt közel 400 hektár legelőre, amely jelenleg a Buzau megyei Gura Teghii településhez tartozik. Az 1968-as megyésítéskor több ezer hektár területet Vrancea, Bákó és Buzau megyéhez csatoltak. A tulajdon-visszaszolgáltatáskor nehézségek merültek fel. A Kovászna megyei magánszemélyek, önkormányzatok, közbirtokosságok, egyházak próbálták visszaszerezni területeiket, igényük jogosságát telekkönyvi kivonatokkal igazolták. Bákó és Buzau megyékben a többéves eljárás eredménnyel zárult, a háromszéki tulajdonosoknak visszamérték az erdőket, legelőket. Viszont évek óta eredménytelenül harcolnak a Vrancea megyéhez csatolt területekért, pereskedés ellenére még egyetlen négyzetmétert sem mértek vissza a Kovászna megyeieknek. A megyehatár menti községek, az ozsdolai, gelencei, berecki és zabolai jogosultak hiába nyújtottak be több tucat visszaigénylést, mellékelve a tulajdont igazoló iratokat, Tulnici település és Vrancea megye földosztó bizottságai azokat sorozatosan visszautasították. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke korábban megfogalmazta, úgy tudja, Vrancea megyében hallgatólagos politikai egyezség született arról, hogy a „magyaroknak” ne adjanak vissza semmit. Újabb megyeközi vegyes bizottság létrehozását kezdeményezi Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke a Csíkszentmárton és Dormányfalva (Darmanesti) közötti határ megállapítására. A két település határa egyben Hargita és Bákó megye közötti határvonalat is jelenti. 2006-ban a tábor hovatartozása élesztette fel a megyék közötti területvitát. Borbély Károly távközlési miniszter ugyanis – aki akkor az Országos Ifjúsági Hatóságot vezette – rendeletileg a Hargita Megyei Ifjúsági Hatóságnak adta át a tábort. A határozatot azonban a Bákó megyei hatóságok megtámadták. A határvita megoldására 2006 őszén megyeközi vegyes bizottság alakult, a feleknek azonban nem sikerült megegyezésre jutniuk. /Bíró Blanka, Gazda Árpád: Újratermelt határviták. = Krónika (Kolozsvár), aug. 5./
2008. augusztus 14.
A Keöpeczy Sebestyén József Műemlékvédelmi Társaság idén negyedik alkalommal rendezett műemlékfelmérő tábort. A 2005-ben indult kezdeményezés célja minél több háromszéki műemlék épület felmérése. A munkát az építészeti egyetemek hallgatói végzik, akiknek ez kiváló szakmai gyakorlat is. Hlavathy Izabella műemlékvédelmi szakmérnök elmondta, a tábor indításakor az akkor készülő, Háromszék, kúriák földje című kiadványban is felhasználták a gyűjtést, azóta pedig gyarapodott az adatbázis. Idén a diákok befejezik a megkezdett munkát, és két új műemlék épületet mérnek fel: az erősdi és a zabolai református templomot. Pozsony Ferenc néprajzkutató irányításával helytörténeti ismereteket is elsajátítanak. /Farcádi Botond: Műemlékfelmérő tábor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 14./
2008. augusztus 20.
Szent István napján háromszéki kulturális intézmények rangos rendezvényeken mutatkoznak be a magyarországi közönségnek. A Székely Nemzeti Múzeum a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban vesz részt az Ünnepek és találkozások II. című néprajzi ikerkiállításon. A sepsiszentgyörgyi és a veszprémi múzeum közös kiállításának különlegessége, hogy két tájegység, a Balaton-felvidék és Székelyföld szokáshagyományait hasonlítja össze. További program: Székely ízek – Incze Fejér Anikó irányításával gulyásfőzés és kürtőskalácssütés a sepsiszentiváni kürtőskalács-készítők részvételével, mesterségbemutatók és foglalkozások – Kecskés József kálnoki tojáspatkoló, Farkas Magda kézdivásárhelyi mézeskalácsos, Haszmann Gabriella csernátoni bútorfestő, Haszmann László csernátoni fafaragó, Vízi Jenő csíkdánfalvi fazekas. Az Ünnepek és találkozások néprajzi ikerkiállítást jövőre a sepsiszentgyörgyi múzeum látja vendégül. A veszprémi kiállítás kísérőrendezvénye az Európa kicsinyben program, melyen a Székely Nemzeti Múzeum kiadványaival könyvsátorban képviselteti magát. A rendezvényt táncbemutató zárja, amelyen a Veszprém Táncegyüttes, valamint Zabola táncosai és zenészei lépnek fel. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes és az M-Stúdió augusztus 20-án Budapesten a Nemzeti Táncszínházban lép fel az Ölelésben ― Ady-szerelmek című közös táncszínházi produkcióval. /Páljános Mária: Háromszékiek Magyarországon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./
2008. augusztus 29.
Romániában jelenleg körülbelül hatvan olyan kastély található régi nemesi családok birtokában, amelyek komoly turisztikai vonzerővel rendelkeznek, ezt azonban a régi-új tulajdonosoknak nem sikerült kihasználniuk. A kommunizmus idején elkobzott, műemlék értékű ingatlanok többsége lepusztult állapotban várja felújítását, ehhez nagyon sok pénzre van szükség. A tulajdonosok rendszerint képtelenek előteremteni a szükséges összegeket. Ezek a kastélyok általában nehezen megközelíthető helyen vannak. A bonchidai Bánffy-kastélykomplexum teljes restaurálása – óvatos becslések szerint – huszonegy millió eurót igényel. Ebből az utóbbi tíz évben a koncesszió birtokosa, a Transsylvania Trust Alapítvány hat milliót költött felújítási munkálatokra, de még így is csupán a műemlék-együttes húsz százalékának rendbetételét tudták fedezni. A zabolai Mikes-kastélyt 1949-ben államosították, és 1997-ben adták vissza jogos tulajdonosának, de a benne működő ideggyógyászati klinikát csak 2005-ben költöztették el. E nyolc év alatt az egészségügyi intézmény nem fizetett lakbért. A kastély, az ahhoz tartozó épületek és a park felújításához 6–10 millió euróra lenne szükség. A Brassóhoz közeli Törcsvár kastélyát a Habsburg családnak szolgáltatták vissza, amely azonban 140 millió dollárért túladna rajta, de még nem talált vevőt rá. Tavaly júliusban vehette végre birtokba a Bethlen-család leszármazottja, a Marosvásárhelyen élő gróf Bethlen Anikó Erdély egyik legszebb reneszánsz kori várkastélyát, a Maros megyei Keresden található nagy múltú kastélyt. A tulajdonos kis múzeumot szeretne berendezni az épületben, illetve panziót, amennyiben sikerül a restauráláshoz szükséges pénzt előteremteni. Erdély-szerte eddig harminc magyar nemesi család kapta vissza őseitől örökölt jussát. Mentőövet a minél nagyobb számú külföldi befektető bevonása jelentheti. Különben félő, hogy a nagy áldozatok árán visszaszerzett épületek ismét idegen kézre kerülnek. /Ördög I. Béla: Védelmet a kastélyoknak! = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./
2008. szeptember 17.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum külső részlegeként működő zabolai Csángó Néprajzi Múzeum 2003. szeptember 14-én nyitotta meg kapuját, azóta kiállítások, néprajzi, helytörténeti szemináriumok helyszínévé vált, és évente eljönnek gyakorlatra a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének hallgatói, akik tanáraikkal együtt leltárba vették és restaurálták az intézmény egyre bővülő tárgyállományát. A gyűjtemény fenntartója a Pro Muzeum Egyesület. Kiadványaik között szerepel a település nevezetességeit bemutató füzet, a falu turisztikai térképe és Orbaiszék változó társadalmát és kultúráját ismertető tanulmánykötet. A múzeumban táborozó fiatal építészek megkezdték Zabola épített örökségének felmérését. A múzeum alapítója a zabolai Pozsony Ferenc néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár. /Fekete Réka: Ötéves a csángómúzeum. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./
2008. október 31.
Sepsiszentgyörgyön nem tartanak autonómia-népszavazást, miután az önkormányzat október 30-i ülésén elutasította az erről szóló tervezetet. Antal Árpád polgármester elkötelezte magát Székelyföld autonómiája mellett, de a tervezet jogi hiányosságai miatt annak elhalasztását kérte. A prefektus felszólítására a háromszéki Kőröspatak önkormányzata visszavonta az autonómia-népszavazás megszervezéséről korábban elfogadott határozatát. Rácz Károly, Kézdivásárhely polgármestere kijelentette: eleget tesznek a kormánybiztos felkérésének, visszavonják a határozatot, de ki fogják azt javítani, és újra előterjesztik. Csinta Samu, az MPP háromszéki ügyvezető elnöke nehezményezte, hogy a kézdivásárhelyi polgármester nem egyeztetett ebben a kérdésben, mielőtt a visszavonásról nyilatkozott volna. /Kovács Zsolt: Elutasított referendum. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./ Gazda Zoltán, a MPP Kovászna megyei alelnöke közölte, csak néhány háromszéki településen került napirendre az autonómia-referendum megszervezésére vonatkozó határozattervezet: Kézdivásárhelyen, Vargyason, Árkoson elfogadták, Dálnokon visszautasították, Nagyborosnyón elhalasztották, Baróton, Nagyajtán, Kommandón, Barátoson, Zabolán, Illyefalván ezután vitatják meg a javaslatot. A többi önkormányzat nem tűzte napirendre. /Bíró Blanka: Elutasított referendum. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./
