|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 381 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 361-381 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. december 24.Továbbra is hallgat RépásTovábbra sem tudjuk, miért hallgatta el lapunknak Répás Zsuzsanna, a budapesti nemzetpolitikai államtitkárság vezetője azt, hogy korábban az RMDSZ is felajánlotta a magyar kormány illetékeseinek: irodahálózata révén tájékoztatna Erdélyben a honosítási eljárásról. Továbbra sem tudjuk, miért hallgatta el lapunknak Répás Zsuzsanna, a budapesti nemzetpolitikai államtitkárság vezetője azt, hogy korábban az RMDSZ is felajánlotta a magyar kormány illetékeseinek: irodahálózata révén tájékoztatna Erdélyben a honosítási eljárásról. A helyettes államtitkár december 16-án az ÚMSZ kérdésére válaszolva azt nyilatkozta: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz hasonló ajánlattal egyetlen szervezet sem kereste meg őket. Amint tegnapi lapszámunkban megírtuk, az RMDSZ ügyvezető elnöksége cáfolta Répás Zsuzsanna kijelentését. Állásfoglalásuk szerint Takács Csaba ügyvezető elnök 2010. november 29-én, 116/K/2010 iktatási számmal küldött levelet a nemzetpolitikai államtitkárságra, amelyben felkínálják az RMDSZ irodahálózatát a honosításról történő tájékoztatásra. A levél tartalmáról Szép Gyula ügyvezető alelnök és Székely István irodavezető 2010. december 1-jén, Budapesten személyesen is tájékoztatta a helyettes államtitkárt. „Létezik a közösségünk tagjai által folyamatosan igénybe vett irodahálózatunk, mely tevékenysége minden szempontból (adatvédelem, területi lefedettség, felszereltség, képzett humán erőforrás) rendelkezik eme nemzeti törekvésünk megvalósításához szükséges feltételekkel, ezért hasznosnak tartjuk, hogy a kettős állampolgárság igénylésével járó feladatokat is ellássa” – hangzott az RMDSZ ajánlata. Lapunk már szerdán szerette volna megtudni Répás Zsuzsanna álláspontját ebben az ügyben. Akkori megkeresésünkkor a helyettes államtitkár sajtósa, Lukács Bence Ákos csütörtökre ígért választ. Kérésére lapunk eljuttatta az államtitkársághoz az RMDSZ ügyvezető elnökségének cáfolatát is. Az ígéret ellenére a nemzetpolitikai államtitkárság tegnap sem reagált az RMDSZ állásfoglalására, lapunk a nap folyamán sem Lukács Bence Ákost, sem Répás Zsuzsannát nem tudta – többszöri próbálkozása ellenére – elérni. Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. december 24.Törvény a Bethlen Gábor Alapról(MTI) – A Szülőföld Alap általános jogutódjaként egységesíti a határon túli magyarságnak szánt támogatási rendszert a jövőben a Bethlen Gábor Alap – az erről szóló törvényjavaslatot csütörtökön fogadták el a magyarországi képviselők. Az Országgyűlés 257 igen szavazattal, 64 nem ellenében, 43 tartózkodás mellett hagyta jóvá a törvénytervezetet. A kormánypártok és három független képviselő támogatta, az MSZP és az LMP ellenezte a javaslatot, a Jobbik tartózkodott. A törvény az előterjesztő szándéka szerint négy ponton hoz új szemléletet a támogatások kezelésében. Egységesen kezeli a nemzetstratégiai elképzeléseket és az azokhoz rendelt forrásokat, többszintű döntés- előkészítő munkát szab meg, átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá teszi a kifizetéseket, valamint megnyitja a lehetőséget az uniós alapok hatékonyabb kihasználásához. Az alapot az Állami Számvevőszék folyamatos ellenőrzés alatt tartja. A törvény alapján a jövőben nem bázisalapon, hanem az ellátandó feladatokhoz mért tervezési munkával próbálják meg biztosítani a külhoni intézményrendszerek működését és fejlődését. Az új jogszabály szerint lehetőség nyílhat a Bethlen Gábor Alap javára önkéntes befizetésekre és adományokra, állampolgárságtól és lakóhelytől, illetve telephelytől függetlenül bármely jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet és természetes személy számára. A büdzsében meghatározott forrásokat is biztosítanának az alap javára, mindenkori működőképességének megőrzése érdekében a törvény egy minimális költségvetési támogatás kötelezettségét írja elő, azaz minden költségvetési évben legalább egymilliárd forintra ki kell egészíteni az alap pénzeszközeit. Az alapból a támogatások nyilvános pályázat vagy egyedi kérelem benyújtása keretében lennének elnyerhetők. Rögzítették, hogy az alap irányítását ellátó bizottság tevékenységét a Magyar Állandó Értekezlet elvi iránymutatásainak figyelembe vételével végzi. A nemzetpolitikáért felelős miniszter szükség szerint, de legalább évente egyszer, április 30-ig tájékoztatja a kormányt, amely május 31-ig beszámol az Országgyűlésnek az alap előző évi tevékenységéről és működéséről, valamint e törvény alkalmazásának tapasztalatairól. A beszámolót az alap honlapján is nyilvánosságra kell hozni. Az új alap elnevezésekor azért esett a választás Bethlen Gáborra, mivel nevét és a hozzá fűződő erdélyi rendi, gazdasági és társadalomszervezési aranykort minden magyar ismeri – olvasható az indítványban. Népújság (Marosvásárhely) 2010. december 23.Bálint András-díj bloggernek A Hargita Népe volt munkatársának tiszteletére alapított Bálint András-díjat osztották ki tizenhatodik alkalommal Csíkszeredában. Szőke László blogger és Csíki Sándor újságíró részesültek a kitüntetésben „a közösségért végzett munkájukért”. Szőke László blogger és Csíki Sándor újságíró kapta a tizenhatodik alkalommal kiosztott Bálint András-díjakat. A Hargita Népe volt munkatársa emlékére alapított díjat Csíkszeredában osztották ki szerda este a Székelyföld folyóirat székházában. Bár eleinte a Bálint András-díjat pályakezdő újságíróknak ítélték oda, néhány éve lazítottak a szabályokon, és több éve munkálkodó újságírókat is elismernek. Az idén Szőke László bloggert, a Fekete-fehér blog szerzőjét, a Magyar Nemzet munkatársát, valamint Csíki Sándor közírót díjazták. A székelyudvarhelyi származású, Magyarországon élő Szőke László újságíró és blogger neve nem ismeretlen az olvasók előtt, ő ugyanis a Fekete-fehér internetes napló működtetője, ahol nyilvánosságot próbál biztosítani az udvarhelyi közbiztonságot zavaró, gyakran egészen az alvilágból eredő eseteknek. „Alapvetően mindig jobban fénylenek azok az elismerések, amelyeket azon a helyen kapsz, ahol születtél, és amely hely kedves számodra. Érdekes, hogy egy ilyen elismerést 700 km-rel odébb kapok, mint ahol élek. Természetesen jól esett, örülök minden elismerésnek, és köszönöm szépen” – mondta lapunknak Szőke László, aki hozzátette, egy évig még biztosan folytatja az alvilági erőszakszervezetek és bűnhálózatok elleni harcot. A Bálint András-díjat Csíki Sándor tanár, közíró is átvehette. Az Erdélyi Naplóban, a Polgári Életben és a Népújságban jelentek meg cikkei. „Szeretném, ha írásaimmal és egész értelmiségi létemmel egy akadályt gördíthetnék fogyásunk útjába. Hiszem és vallom, hogy nekünk nem szabad elfogyni, nem lehet erről a szép hazáról lemondani. Úgy kell élnünk, dolgoznunk, alkotnunk itt ezen a földön, hogy Erdélyt megtartsuk magunknak” – mondta el magáról Csíki Sándor. Baloga-Tamás Erika, Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. december 23.Új testület jött létre Nemzeti összetartozás bizottság névenNemzeti összetartozás bizottság néven új testület jött létre. A bizottságnak tizenkét tagja lesz. Kövér László házelnök nyújtotta be csütörtökön a határozati javaslatot, melyet az Országgyűlés 314 igen 46 nem 3 tartózkodással fogadott el. A határozati javaslat szerint 2011-ben, az állampolgársági törvény kiterjesztésével, a Magyarország határain kívül élő magyar emberek és a magyar állam között közjogi kapcsolat létesítésének a lehetősége nyílik meg, amely az elmúlt kilencven, illetve elmúlt húsz esztendőhöz képest alapvetően új helyzetet és lehetőségeket teremt, valamint új feladatokat ró a magyar-magyar kapcsolatok területén a kormányzatra, illetve a kormány feletti ellenőrzést gyakorló Országgyűlésre egyaránt. A javaslat indoklása szerint a 2010-es választásokat követően kialakított új kormányszerkezet kifejezésre juttatta azt a politikai szemléletváltást, mely szerint a határon túlinak mondott magyarok ügye nem külügyi kérdés, ezen ügyek vitele kormányzati szinten nem a Külügyminisztérium, hanem egy tárca nélküli miniszter (miniszterelnök-helyettes), valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladata. A javaslat szerint a képviselőcsoportok között egyetértés van abban, hogy az Országgyűlés bizottsági rendszere is tükrözze ezt a szemléletet. Ennek kifejezéseként az országgyűlési határozat létrehozza a Nemzeti összetartozás bizottságát, illetve a megváltozott feladatkörnek megfelelően módosítja a Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottsága nevét. A határozat 2011. január 1-jén lép hatályba. A testület elnöke Potápi Árpád János (Fidesz), alelnöke, Kovács Ferenc (Fidesz) és Szili Katalin (független). Tagjai, Ékes Ilona (Fidesz) Hoppál Péter, (Fidesz), Kőszegi Zoltán (Fidesz), Révész Máriusz (Fidesz), Kalmár Ferenc András (KDNP) és Stágel Bence (KDNP) valamint Szávay István (Jobbik). Az LMP frakciója az Országgyűlés első tavaszi ülésnapján tesz javaslatot a bizottság tagjára. Tóbiás József, az MTI-nek úgy nyilatkozott: az MSZP nem jelöl tagot a bizottságba. Indoklásképpen azt mondta: pártja a házbizottság csütörtöki ülésén azt kérte, ne most döntsön a határozati javaslatról a parlament. Véleménye szerint nehéz olyan bizottságról dönteni, melynek nincsenek meghatározva a céljai, a feladatai. MTI 2010. december 23.VAJÚDÁS: SZÉKELYFÖLDI RMDSZ SZÜLETIKMíg az elmúlt húsz év a nyelvi jogokról szólt, a következő húsz év a régiókról fog szólni. Miről beszélünk? A székelyföldi RMDSZ körvonalazásával pontosan arról beszélünk, hogy milyen RMDSZ-t akarunk. Pontosan azt vázoljuk, hogy véleményünk szerint hogyan nézne ki a legoptimálisabb struktúra, mely hatékonyabbá tenné a szövetséget, és közelebb hozná az erdélyi magyarságot céljaihoz. Úgy gondoljuk, maga a tény, hogy az elképzelés „indulatokat váltott ki”, azt mutatja, hogy felvetésünk indokolt, sőt, égető és fontos kérdés a szervezet reformja. Mi a székek szerepe? Az RMDSZ-t Háromszéken gyakorlatilag úgy szerveztük át, hogy bár egyesítettük a területi szervezeteket, a széki szervezetek autonómiáját növeltük. A széki és a regionális szervezetek közötti megyei szervezetek jelenleg sem relevánsak, tulajdonképpeni szerepük, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, a valódi munka nem ezekben zajlik. A legkevésbé sem kívánjuk csorbítani a széki szervezetek autonómiáját, célunk a széki szervezetek hatékonyabb koordinálása, nem autonómiájuk csorbítása. Ne csorbuljon a szervezet belső demokráciája Az RMDSZ egyik legfontosabb értéke a szervezet belső demokráciája, ami nem sérülhet a jövőben sem. Továbbá, a választókerület alapú szervezés nem lehet elsődleges cél, mert nem szervezhetjük át a szövetséget, valahányszor változik Romániában a választási rendszer. Ugyanakkor, a választókerületek és a széki szervezetek eléggé lefedik egymást ahhoz, hogy választások alatt a székek a kerületekben megfelelően aktivizálódjanak. Mi lesz a székelyföldi RMDSZ szerepe? Az RMDSZ székelyföldi szervezetének az lesz az elsődleges célja, hogy irányítsa a régió közpolitikáit, összehangolja a székek munkáját, stratégiákat tervezzen, és megvalósítsa azokat. Hangsúlyosan képviselje a régiót, és a régió törekvéseit. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy míg az elmúlt húsz év a nyelvi jogokról szólt, a következő húsz év a régiókról fog szólni. Úgy kell kialakítanunk a régiókat, hogy azok magukba foglalják Székelyföld autonómiájának a keretét. És nemcsak Székelyföldben kell a szervezetnek regionálisan gondolkodnia, hanem véleményünk szerint Partiumban is. A Partium esetében sem mindegy, hogyan zajlik le a regionalizáció. Székelyföld és a Szórvány viszonya Elhibázottnak és elhamarkodottnak tartjuk azt a következtetést, miszerint a szórvány érdekeit sértené a székelyföldi RMDSZ megalakulása. Ellenkezőleg, határozottan fenntartjuk azt a tapasztalaton alapuló véleményünket, hogy egy erős Székelyföld minden erdélyi magyarnak érdeke. Székelyföld a szórványnak is belső anyaországa tud lenni úgy adottságai mint affinitása alapján. Nemzetpolitikai szempontból Erdélyben csak akkor lehet előre tervezni, ha számolunk egy erőteljes és versenyképes Székelyfölddel. Az egyéves fennállását ünneplő Székelyföld-Szórvány Program sikere azt mutatja, régiónk nemcsak felelősen érez a szórványban élőkkel szemben, de felelősen is cselekszik. Alulról építkezünk Maximálisan egyetértünk azzal, hogy a szervezetnek alulról kell építkeznie. És ennek szellemében is gondolkodunk. Mivel a felvetés önkormányzati körökből érkezett és önkormányzati vezetők támogatják, úgy gondoljuk, hogy a szervezeti struktúra regionális átalakításának gondolata pontosan arról a szintről érkezett, mely a legközelebb van ahhoz a közösséghez, melynek képviseletét szervezetünk céljának és feladatának tekinti. Noha jelenlétünk hangsúlyos kell legyen mindenütt, ahol a közösség érdekében cselekedhetünk, úgy Budapesten, mint Bukarestben, Brüsszelben, vagy akár a szívünk csücske Kolozsváron, tudjuk hogy mindenhol vannak fontosabb ügyek, mint a székelység ügye. Kell lennie a világon egy helynek, ahol nálunk senki sem fontosabb, és ez a hely a mi otthonunk, Székelyföld. Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere Tamás Sándor a Kovászna Megyei Tanács elnöke. Transindex.ro 2010. december 23.Mindannyian felelősek vagyunk nyelvünk állapotáértAz idei év”, „a tavalyi év”, „a Monostor” Vannak, akik nyelvünk „fejlődéséről”, sőt „fejlesztéséről” fáradhatatlanul gondoskodnak. Elszólják magukat, és „szólásuk” máris futótűzként terjed. A terjesztésben azután a magyar tömegtájékoztatásnak, ezen belül elsősorban a Kossuth rádiónak, a Duna tv-nek és a többinek döntő szerepe van. Tevékenységük egyirányú: onnét errefelé szórják az „újításokat”, ami azt jelenti, hogy visszajelzésre nincs mód. Esetleg a helyi sajtóban. Amit viszont odaát, enyhén szólva, senki sem vesz figyelembe. Ez az egyirányúság bizonyos mértékig ugyan hozzájárul nyelvünk egységének megőrzéséhez. De csak látszólag. Mert – amint a szólás tartja, „minden jóban van valami rossz” –, hátránya sem marad el. Esetünkben az, hogy a hazai magyar sajtóban, rádióban, tévében odaátról gyakran épp az „visszhangzik”, aminek nem kellene. Ilyen „visszhang” például az év végén, év elején, de máskor is elég gyakran hallható, olvasható „tavalyi év”, „idei év”. Sajnos, a Szabadság sem kivétel (2010. december 21., 1. old.). De mit jelent egyáltalán a „nyelvújításnak” ez a „gyümölcse”? A tavaly – a távol határozószó alaki és jelentéstani szempontból elkülönült változata – jelentése első, 1435. évi lejegyzésekor ’a múlt év’ volt. És ezt napjainkban is így értelmezzük. A tavalyi ennek -i képzős változata, jelentése ’a múlt évi’. Az idei – az idő főnév ide- tőváltozatából alakult -i melléknévképzős származéka – jelentése első, 1549. évi írásbeli említésekor ’folyó évből való’, tömörebben ’folyó évi’, ’ez évi’ volt. És ma is ugyanez. Mi kifogásolható a fönt említett „tavalyi év”-ben, „idei év”-ben? Mi az, ami tavalyi és idei lehet, és ami az új divat előtt nemrégiben még az volt? A tavasz vagy bármelyik évszak, a búza-, a szőlő- stb. termés, és sok minden. De nem az év! Mert a „tavalyi év” jelentése magyarul, mint a fentiekből következik, ’múlt évi év’, az „idei év” pedig ’ez évi év’, ’folyó évi év’. Ami körülírás, és mondanunk sem kell, fölösleges szószaporítás. A magyar nyelv egyik sajátossága ugyanis épp a tömörség. A sajtóban megjelent, a tévében elhangzott néhány példa, mint „...drágulást jövendöl az idei év egészére” esetében „az egész évre”, „a folyó évre”, „erre az évre”, „2010-re”, illetőleg „...aki már végigrettegte a tavalyi évet” esetében „...a múlt évet”, „...az elmúlt évet”, a „...tanulságai az idei évre még inkább érvényesek” esetében az „...erre az évre”, „...a folyó évre” a helyes, a magyaros. Az ugyancsak gyakori „az idei évben” (’az ez évi évben’) helyett egyszerűen „az idén” vagy „a folyó évben”, „ebben az évben”, „a tavalyi évben” (‚a múlt évi évben’) helyett pedig „a tavaly”, „a múlt évben”. Újabban „a tavalyi év folyamán”, „az idei év folyamán” is hallható, olvasható. Ez további szószaporítás, úgynevezett terpeszkedő kifejezés. Magyarul „a tavaly”, „az idén”. Akár azt is hihetnők, hogy ebbe a román „în cursul anului trecut” tükörfordítása is besegített, de magyarországiakról is lévén szó, saját „fejlesztés”. Ennek ellenére merőben idegen nyelvünk szellemiségétől. Magyarul ez, mint láttuk, „a tavaly”. A Monostor Meglepő, sőt kolozsvári szemnek meglehetősen idegen az utóbbi időben a helyi hírekben fölbukkanó a Monostor („a Mócok útján a Monostor felé menet”). Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a városrésznevek többnyire névelősek. De nem mind. Névelő nélkül használatos azoknak a városrészeknek a neve, amelyek az egykori várostól külön épültek, mint például Hidelve, vagy régebben önálló települések voltak. Utóbbiak közé tartozik Monostor is. 1895. január elsejétől ugyan a város része, neve azonban most is úgy viselkedik, mintha önálló település lenne, tehát névelő nélkül írandó. Ugyanígy Szamosfalva sem a Szamosfalva, Kardosfalva sem a Kardosfalva. De: a Hóstát, a Házsongárd, a Kerekdomb, a Tóköz, természetesen a Hajnal-, a Dónát-, a Györgyfalvi-, a Hóstáti-negyed (Mărăşti helyett!), az Írisz-, a Bulgária-, a Pillangó-, az ONCSA-telep stb. Ugyanígy a Monostor-negyed vagy a Monostori-negyed. Valószínű ezek hatására, a második tag, illetőleg ennek és a melléknévképző -i-nek az elvonásával jött létre az újdonsült a Monostor. ASZTALOS LAJOS, Szabadság (Kolozsvár) 2010. december 23.„Volt-e értelme?”Az 1989 decemberi áldozatokra emlékeztek Erdély-szerte Az 1989-es forradalom áldozataira emlékeztek tegnap Románia-szerte. Kolozsváron több politikai és civil szervezet képviseltette magát a Forradalom Igazságáért Egyesület által szervezett megemlékezésen. A résztvevők koszorúkat és virágokat helyeztek el a forradalmárok emlékművénél, a város központjában. Az 1989-es forradalom áldozataira emlékeztek tegnap Románia-szerte. Kolozsváron több politikai és civil szervezet képviseltette magát a Forradalom Igazságáért Egyesület által szervezett megemlékezésen. A résztvevők koszorúkat és virágokat helyeztek el a forradalmárok emlékművénél, a város központjában. „Az elmúlt huszonegy év alatt a leggyakrabban arra a kérdésre kellett válaszolnom, hogy volt-e értelme a 29 kolozsvári fiatal véráldozatának. Erre a kérdésre értelmes választ nem tudok adni. Mindenesetre annyit elértek azok a fiatalok, akik akkor életüket vesztették, hogy a ma élőknek van szólás- és mozgásszabadsága” – fogalmazott beszédében Aurel Coltor, a szervező forradalmárszervezet elnöke. Hozzátette: szeretnék, ha a jelenleg Egyesülés térnek nevezett kolozsvári főtér visszakapná korábbi nevét, és az áldozatok emlékére a Szabadság tér nevet viselné. Marosvásárhelyen tegnap délben emlékeztek meg az 1989. december 21-i eseményekről, amikor a város gyáraiból, üzemeiből elinduló tömeg a főtéren követelte a kommunista diktátor lemondását. Az esti órákban több ezer ember gyűlt össze, a tömeg eloszlatása céljából a karhatalom közéjük lövetett. Hatan veszítették életüket, emléküket őrzi az egykori helyszínen felállított, fából készült emlékmű. Tegnap gyertyákat gyújtottak a forradalom hőseinek emlékére, majd koszorúkat helyeztek el a forradalmárok, a polgármesteri hivatal és a Maros Megyei Tanács nevében. Antal Erika, Sipos M. Zoltán, Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. december 23.Művészek a világhálónA visszaszámlálás elkezdődött, december 24-én startol a www.transyl-vaniart.ro, az erdélyi keramikusok és üvegművészek tevékenységét átfogó adatbázis, ahol cikkek, leírások, beszámolók olvashatók, fotók és videók láthatók a különböző egyéni és közös tárlatokról. A művészeti portállal, ahogy Mana Bucur marosvásárhelyi képzőművész, a transilvaniart.ro egyik kezdeményezője elmondta, lehetőséget szeretnének nyújtani az alkotók számára, hogy bemutathassák munkáikat, eredményeiket. „Elsődleges célunk, hogy összeállítsunk egy, az erdélyi keramikus- és üveg-művészek tevékenységét átfogó adatbázist: fotókkal, videókkal, leírásokkal, egyéni és csoportos megnyilvánulásokhoz kapcsolódó beszámolókkal” – mondta el Mana Bucur. Úgy véli: „itt, Erdélyben a »tűzművészetek«, azaz a kerámia, tűzzománc és üvegművészet különleges világa – etnikai, vallási, felfogásbeli különbözőségeinken túl – a művészetek síkján, összekapcsol bennünket”. A portálra feltöltött munkákat nemcsak síkban, hanem térben is megnézheti a látogató. Az oldal a képzőművészek bemutatásával, munkáik archiválásával, tájékozódási lehetőséget biztosít a mai erdélyi művészetek, ez esetben a kerámia-, porcelán-, tűzzománc- és üvegművészet területén. „A művészetek kedvelői betekintést és naprakész információkat kaphatnak a transylvaniart.ro honlapon e művészeti terület eredményeiről, történéseiről” – hangsúlyozta Mana Bucur. A kezdeményezés Marosvásárhelyen indult, ugyanis a városban hagyománya van ennek a képzőművészeti ágazatnak, művelői egyéni és közös kiállításokon bemutatkoztak már, Cerart néven pedig egyesületet is létrehoztak, amelynek az idősebb generáció mellett a fiatal, pályakezdő alkotók is tevékeny résztvevői. Antal Erika, Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. december 23.Az igazság arcvonásaiCsupán egy kissé kell megerőltetnünk emlékezetünket, hogy felidézzük a 2000 körüli esztendők egyik leggyakoribb politikai közhelyét: Románia útja Magyarországon keresztül vezet Európába. A magyarországi médiát központosító, sokszínűségét megszüntetni óhajtó és a kormányzat számára kellemetlen híreket és véleményeket büntetésekkel megcenzúrázó médiatörvény elfogadása után alighanem módosítani kell ezen a mondaton. Csupán egy kissé kell megerőltetnünk emlékezetünket, hogy felidézzük a 2000 körüli esztendők egyik leggyakoribb politikai közhelyét: Románia útja Magyarországon keresztül vezet Európába. A magyarországi médiát központosító, sokszínűségét megszüntetni óhajtó és a kormányzat számára kellemetlen híreket és véleményeket büntetésekkel megcenzúrázó médiatörvény elfogadása után alighanem módosítani kell ezen a mondaton. A médiademokrácia számára ugyanis már nem jelkép Budapest, és a magyarországi újságíróknak inkább Bukarestre kell tekinteniük. Itt ugyanis amikor Silviu Prigoană honatya a nyomtatott sajtót is az Országos Audiovizuális Tanács vagy hozzá hasonló intézmény gyámkodása alá helyezte volna, olyan felháborodás tört ki, hogy még az illetékes parlamenti szakbizottság ajtaja sem nyílt meg a kezdeményezés előtt. Hasonlóképpen járt az a Magyarországon ma már szintén elfogadott javaslat, miszerint a tömegtájékoztatási eszközöknek adott százalékban úgynevezett „pozítiv anyagokat” kell közölniük. És volt még egy halovány kezdeményezése egyes újságírók pszichológiai vizsgálatára egy liberális szenátornak, amely huszonnégy óra alatt megkapta a csattanó választ: minden rendben, csak a vizsgálatokat a parlament két házában kell elkezdeni. A romániai média sokszínűségét még a mogulokkal keményen hadakozó államelnöknek sem sikerült megtörni. Ugyanis politikailag lejárató hírek, vélemények, sőt akár csúsztatások és manipulációk ellen harcolni a demokratikus országokban csak a vélemények még nagyobb szabadságával lehet, hiszen minél többen mondják a magukét, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy hamarabb megcsillannak az igazság arcvonásai. A magyarországi médiatörvény – alighanem a mostanában oly sokat emlegetett Kelet és Kína felé tekintve – még azt a világhálót is szeretné megszabályozni, amely a szakemberek véleménye szerint ezután lép ki a gyermekcipőből, és olyan robbanásszerű fejlődés előtt áll, amelyet még körvonalazni is alig lehet. Soknemzedéknyi magyar büszke volt arra, hogy a magyar forradalmak mindig a sajtószabadságot tűzték a zászlójukra, és alighanem most nagyon sokan szégyenkeznek, hogy földbe taposták ezt a zászlót. A magyar médiatörvény minden bizonnyal megteszi a maga hatását az immár szabadon gondolkodó és író Kárpát-medencei magyar értelmiségre is, akik aligha szeretnének valamiféle médiadiktatúrában újra meghonosodni. A Kossuth rádió bemondójának tegnap reggeli bátor kiállása, a Magyar Újságírók Szövetségének állásfoglalása, több neves magyarországi tollforgató és médiamunkás szólásszabadságért folytatott küzdelme azonban azt igazolja, hogy a hatalom a győztesnek vélt országházi csata után hiába dörzsöli elégedetten a tenyerét, mert a médiaháborút hossszabb távon úgyis elveszíti. A szólásszabadság szellemét ugyanis még egy háromszínű magyarországi palackba sem lehet visszazárni. Székedi Ferenc, Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. december 23.Antal Árpád: össze kell fogni TőkésselAz RMDSZ székelyföldi szervezetének létrehozását sürgeti Antal Árpád András, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke. A Krónikának adott interjújában a háromszéki politikus hangsúlyozta, az újonnan létrehozandó regionális szervezet jobban össze tudja hangolni és hatékonyabban tudná irányítani a térség autonómiapolitikáját. Szerinte a román kormányban szerepet vállaló RMDSZ-nek együtt kell működnie a magyar kormány támogatását élvező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal és Tőkés Lászlóval. Több alkalommal is hangot adott azon véleményének, miszerint létre kell hozni az RMDSZ székelyföldi szervezetét. Miért tartja ezt szükségesnek? – Erre vonatkozóan már az alapszabály módosítását célzó javaslatunkat is beterjesztettük. Szükség van egy olyan regionális szervezetre, amely össze tudja hangolni, irányítani tudja a térség autonómiapolitikáját. A szövetség jelenlegi felépítése nem tette lehetővé, hogy hangsúlyosan megfogalmazzuk a régió igényeit, így egy közös székelyföldi szervezetben kell gondolkodnunk. Mint ismeretes, Háromszéken egyesítettük a területi szervezeteket, de a széki szervezetek autonómiáját növeltük. Az RMDSZ székelyföldi szervezetének az lesz az elsődleges célja, hogy irányítsa a régió közpolitikáit, összehangolja a székek munkáját, stratégiákat tervezzen, és megvalósítsa azokat, hangsúlyosan képviselje a régiót és törekvéseit. Nekünk úgy kell kialakítanunk a régiókat, hogy azok magukban foglalják Székelyföld autonómiájának a keretét. És nemcsak a Székelyföldben kell a szervezetnek regionálisan gondolkodnia, hanem véleményünk szerint a Partiumban is. – Olyan vélemény is megfogalmazódott, miszerint a szórvány érdekeit sértené a székelyföldi RMDSZ megalakulása. – Ellenkezőleg: mi továbbra is fenntartjuk azt a tapasztalaton alapuló véleményünket, hogy egy erős Székelyföld minden erdélyi magyarnak érdeke. A Székelyföld a szórványnak is belső anyaországa tud lenni mind adottságai, mind affinitása alapján. Nemzetpolitikai szempontból Erdélyben csak akkor lehet előre tervezni, ha számolunk egy erőteljes és versenyképes Székelyfölddel. Az egyéves fennállását ünneplő Székelyföld–Szórvány Program sikere azt mutatja, régiónk nemcsak felelősen érez a szórványban élőkkel szemben, de felelősen is cselekszik. Ezt a programot a jövőben tovább terjesztenénk. – Számos bírálat érte önt amiatt, hogy több sajtónyilatkozatban is az RMDSZ és az alakuló Erdélyi Magyar Néppárt összefogásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Miért tartja ezt fontosnak? – Én 2004 óta politizálok, és azóta hiszek az együttműködésben, abban, hogy az erdélyi magyar szervezeteknek közös célkitűzéseik kell legyenek. Az összefogás hatékonyságára a legjobb példa a legutóbbi EP-képviselő-választás Háromszéken, amikor az RMDSZ-lista Tőkés Lászlóval az első helyen több szavazatot kapott, mint korábban a szövetség és Tőkés külön-külön. A szavazópolgárok egy részét éppen az összefogás mozgósítja szerintem. Az új párt alapítása lehetőség, ugyanakkor veszélyeket is rejt az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyeztetése. Vállalkozóként bátran ki merem jelenteni: hiszek abban, hogy a politikai verseny előreviheti a romániai magyarság ügyét. A politikai vezetők hozzáértésén múlik, hogy ezt a lehetőséget mire használják: egymást erősítik, vagy egymás ellen harcolva gyengítik az alakulataikat. A felelős politikusoknak tudniuk kell, hogy szükség van az összefogásra, hiszen másként nem érhető el a parlamenti bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöb. Egyértelmű most, hogy az új magyar kormánynak Tőkés László és az EMNT a partnere, így az erdélyi magyarság számára két erőforrás mozgósítható: az RMDSZ a román kormányban való részvételével, az EMNT a magyar kormány támogatásával segíthet. Ha ezt a két erőforrást egymással szembeállítjuk, kioltják egymást, ha egymás mellé állítjuk, erősek vagyunk. – Elképzelhető, hogy ön egy másfajta kapcsolat kialakítását is szorgalmazza az EMNT által alapítandó párttal? – Értem, mire céloz. Én nem örülök személy szerint az új párt megalapításának – egy téglával sem fogok hozzájárulni az új szervezet létrehozásához –, és nem is támogatom ezt az ügyet, az együttműködést azonban továbbra is támogatni fogom az RMDSZ képviselőjeként. Ez két külön dolog. – Nem tart attól, hogy ez az állásfoglalás szankciókat vonhat maga után? – Nem félek a büntetéstől. Autonóm politikusok vagyunk egy olyan szervezetben, amely az autonómiáért küzd. – A február végére időzített nagyváradi kongresszuson 18 év után tisztújításra kerül sor az RMDSZ-ben. Elképzelhető, hogy a szövetség háromszéki szervezete, vagy a székelyföldi RMDSZ, ha úgy tetszik, előrukkol egy önálló elnökjelölttel? – A Kovászna megyei RMDSZ azt fogja javasolni a háromszéki küldötteknek, hogy fontolják meg Kelemen Hunor elnökké választását, hiszen személyében székelyföldi politikus kerülhet az elnöki tisztségbe. Januárban hivatalosan is döntünk arról, hogy a jelenlegi két elnökjelölt közül kit támogatunk a szavazatainkkal. Ha jól tudom, már a Hargita megyei RMDSZ is közölte, hogy Kelement támogatják, míg a Maros megyeiek részéről Borbély László is úgy nyilatkozott, jó megoldásnak tartja Kelemen Hunor jelölését az RMDSZ élére. Véleményem szerint meglepetésekre már nem nagyon lehet számítani. De talán túlságosan is sokat beszélünk az elnök személyéről. Az RMDSZ reformja semmiképp sem egyetlen személyen fog múlni, ezt mi közösen kell hogy kivitelezzük. Csak együtt tudjuk elérni azt, hogy a szövetség megújuljon. A nagyváradi kongresszus után véleményem szerint az RMDSZ-nek az lesz a legfontosabb feladata, hogy egy vonzó jövőképet tudjon felmutatni az erdélyi magyarok számára, hogy az itt élők érezzék: ez a mi otthonunk, itt érdemes tervezni a jövőt, érdemes itthon gyereket vállalni. Gyergyai Csaba, Krónika (Kolozsvár) 2010. december 23.Több magyar osztály NagyváradonHét új magyar osztály indulhat Nagyvárad iskoláiban, amennyiben a tanügyminisztérium jóváhagyja a következő tanévre szóló beiskolázási terveket – közölte tegnap Biró Rozália alpolgármester. Elmagyarázta: nagyjából egy hónapja nevezte ki saját képviselőit a helyi önkormányzat a tanintézetek vezetőbizottságába, mindenhová kettőt. A színmagyar iskolákban mindkét képviselő magyar, a vegyes tannyelvűekben pedig az egyik. Az elöljáró a magyar osztályok számának bővítését a magyar képviselők munkájának tudja be, akik pedig a beiskolázási tervek leadása előtti utolsó pillanatban kerültek a helyükre. A Művészeti Gimnázium 2011-től magyar ötödiket indíthat, amennyiben elég diák jelentkezik. Biró Rozália felidézte: tavaly nem telt meg az osztály, így jelentős eredmény, hogy idén mégis kérvényezhették újra a beindítását, de nagyon fontos, hogy most elég gyerek jelentkezzen. Személyes találkozón mintegy 13 szülő jelezte, hogy szívesen adná gyermekét a magyar ötödikbe, de az elöljáró szerint jó lenne, ha még többen jönnének. Ez az ötödik osztály vegyesen állna zene és képzőművészet szakosokból is. A szintén jövőre indítandó magyar kilencedikbe olyanokat is várnak, akik mostanáig külsős osztályba jártak a művészetibe. A Mihai Eminescu Főgimnáziumban a meglévő két, matematika-fizika profilú magyar kilencedik osztály mellé egy biológia-kémiát kérnek, az Andrei Şaguna Szakközépiskolában pedig három kilencediket és egy tizenharmadikat. Különleges helyzetben van a Roman Ciorogariu Ortodox Gimnázium, amely ingatlan-visszaszolgáltatással egy vegyes tannyelvű gimnáziumot kebelezett be az elmúlt tanévben. Biró Rozália, aki a rogériuszi iskola vezetőtanácsának egyik önkormányzati küldötte, emlékeztetett: a fúzióról a tanácsban szavazni kellett, neki pedig meggyőződése volt, hogy a magyar tagozatos gyerekek szüleinek ellenvetéseik lesznek, ezért elhatározta: mielőtt az RMDSZ tanácsi frakciója kialakítja álláspontját, egyeztet velük. Kiderült azonban, hogy a szülőket valójában nem zavarja az, hogy gyerekeik mostantól az ortodox gimnáziumba járnak. Az összeolvadás megtörtént, de most már az is nehéznek tűnik, hogy a meglévő magyar osztályokat évről évre feltölthessék gyerekekkel. Az alpolgármester egyébként úgy véli, a tény, hogy a magyar szülők nem szerettek volna sem külön épületbe, sem teljesen külön iskolába kerülni, azt mutatja, hogy a magyar pedagógusok munkájának köszönhetően nem érzik hátránynak, hogy kisebbségi helyzetben vannak. Nagy Orsolya, Krónika (Kolozsvár) 2010. december 23.Honvédemlékmű lesz NagyváradonMihamarabb szeretné felavatni a Románia területén elesett magyar katonák emlékművét Nagyváradon, a Rulikovszky-temetőben a Pro Liberta Partium Egyesület. A szervezet alapító tagjai, három RMDSZ-es helyi önkormányzati képviselő, azt mondják, valószínűleg az engedélyeztetés nem lesz zökkenőmentes, de az emlékműállításra törvényi alapjuk van. Románia és Magyarország által kormányközi egyezményként is elfogadott uniós rendelkezés szerint ugyanis nemhogy szabad, de kell is emlékhelyet létrehozni az Európai Unió tagállamaiban azoknak a más nemzethez tartozó katonáknak, akik az illető ország területén vesztették életüket valamelyik háborúban. Sárközi Zoltán, Delorean Gyula és Pásztor Sándor önkormányzati képviselők az elmúlt esztendőben alapos kutatást végeztek Doberdóban és környékén, ahol az első világháború három éve alatt több tízezer Bihar és Temes megyei magyar katona vesztette életét. 1918-ban Rimler Károly akkori nagyváradi polgármester felhívására közadakozásból emeltek négy emlékművet az elesetteknek a csaták helyszínein. A gúla alakú építményeket – egy kivétellel, amelyet egy magyarországi civil szervezet felújíttatott – évtizedek óta nem tartotta rendben, és nem is látogatta senki. Az egyesület tagjai ezek közül hármat megtaláltak ezen a nyáron, a negyedikre pedig székesfehérvári partnereik nem sokkal később a mai Szlovénia területén akadtak rá. Ez a legutóbbi darabokban van, így a nagyváradi köztemetőben állítandó emlékmű mellett a Pro Liberta Partium Egyesület ennek helyreállítását is mihamarabb el szeretnék kezdeni. Mint ismeretes, nemrég Tőkés László európai parlamenti alelnök is látogatást tett a doberdói csatatéren, Krisztus-szobrot ajándékozva az ottani kápolnának. A három RMDSZ-es tanácsos jó lépésnek tartja ezt, mint mondják, a Rulikovszky-temetőbeli emlékmű felállításához mindenki segítségét szívesen veszik, mint fogalmaztak, még az RMDSZ-t gyakran bíráló Erdélyi Magyar Ifjakét is, hiszen civil kezdeményezésről, és nem politikai ügyről van szó. Az EMI még 2006-ban felállított egy keresztet a temetőben a magyar honvédek emlékére, ám az már másnapra eltűnt. A sírkertben ugyanis régebben volt magyar honvédtemető, ennek parcelláit 1990 után kiosztották a román veteránoknak. Nagy Orsolya, Krónika (Kolozsvár) 2010. december 23.Hivatalos ünnep lesz március 15-eEgymás mellett szavazott az RMDSZ és az MPP Napirendre került és hosszas vitát szült a Magyar Polgári Párt által beterjesztett, március 15-ét hivatalos ünneppé és munkaszüneti nappá nyilvánító határozattervezet Kovászna Megye Tanácsa tegnapi rendes ülésén. A testület emellett több lényeges kérdésben is döntött. Formai és jogi vita övezte a tervezet jóváhagyását. Elsőként Varga Zoltán, a megyei tanács jegyzője szólt az ügyben, kijelentve, hogy törvényellenes a kezdeményezés, mivel többek között Románia Alkotmánya előírásait is sérti, ugyanis az MPP által benyújtott dokumentum megyeszintű hivatalos ünnepet ír elő. Az alaptörvény értelmében kizárólagosan a parlament előjoga, hogy hivatalos ünneppé tegyen egy napot. A jegyző ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az indoklásban felhozott előírások ugyan megállják a helyüket, viszont ebben a helyzetben nem elégségesek. Varga szerint a prefektúra hivatalból meg fogja támadni a tervezetet. Varga felvetéseire Kulcsár Terza József, az MPP megyei szervezetének elnöke reagált, aki szomorúnak minősítette, hogy húsz év után azon vitatkoznak, hogy törvényes vagy sem egy hiánypótló tervezet. Az elnök ez alatt azt értette, hogy mivel a román parlamentben a magyar képviselők nem kezdeményezték a hivatalos ünnepnappá való nyilvánítást, kénytelenek ehhez a megoldáshoz folyamodni. Az elhangzottakra a román tanácsosok részéről is érkezett reakció. Sabin Călinic szerint törvénytelen egy ilyen döntés, és nem határozat formájában kellene megfogalmazni, hanem csak ajánlásként. Ehhez kapcsolódóan Ioan Solomon kifejtette, hogy amennyiben jóváhagyják ebben a formájában a tervezetet, akkor regionális parlamentként járnak el, ilyen pedig még nem létezik. A határozat végül több formai módosítással, az RMDSZ és MPP tanácsosainak támogató szavazatai révén jóváhagyatott, viszont a román tanácstagok kivétel nélkül ellene szavaztak. A fentiek mellett a tanács még döntött a mezőgazdasági termékek átlagáráról a 2011-es évre. A határozat az étkezési burgonya árát 60, a pék ipari búzáét szintén 60, a kukoricáét 55, a takarmány árpáét 50 baniban állapította meg. Emellett a sertéshúst 7,5, a szarvasmarhahúst 3,5, míg a növendékhúst átlagban 5,5 lejért lehet hivatalosan értékesíteni, egy liter tej átlagára pedig 75 bani. Végül az ülésen kitüntetést vehetett át Bakk Dávid Tímea, a Transindex internetes portál szerkesztője, illetve Sibianu Adél és Rákos Zsolt, a gyermekvédelmi igazgatóság munkatársai. Előbbi a nemrégiben elnyert európai szakmai díjáért, utóbbiak az idei tevékenységük elismeréseként részesültek az elismerésben Nagy Demeter István, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2010. december 23.Hazudott lapunknak Répás?Cáfolta tegnap lapunkhoz eljuttatott állásfoglalásában az RMDSZ ügyvezető elnöksége Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, a magyarországi nemzetpolitikai államtitkárság vezetőjének korábbi állítását, miszerint az RMDSZ még nem kereste meg a budapesti kormány illetékeseit azzal a kéréssel, hogy partner legyen a könnyített honosítási eljárásról szóló tájékoztatásban. Mint ismert, a nemzetpolitikai államtitkárság vezetője az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által létrehozott demokrácia-központok kolozsvári irodájának december 16-i avató-ünnepségén lapunk kérdésére azt nyilatkozta: az EMNT-hez hasonló ajánlattal egyetlen szervezet sem kereste meg őket, ám „nyitottak minden megállapodásra”. Az RMDSZ tájékoztatása szerint Takács Csaba ügyvezető elnök 2010. november 29-én, 116/K/2010 iktatási számmal küldött levelet a nemzetpolitikai államtitkárságra, amelyben felkínálják az RMDSZ irodahálózatát a honosításról történő tájékoztatásra. „Az RMDSZ területi szervezetei, valamint az Ügyvezető Elnökség már november elején elindította a tájékoztatást, és elkezdte több mint 100.000 kiadvány eljuttatását a magyar családokhoz. Ugyanakkor létezik a közösségünk tagjai által folyamatosan igénybe vett irodahálózatunk, mely tevékenysége minden szempontból (adatvédelem, területi lefedettség, felszereltség, képzett humán erőforrás) rendelkezik eme nemzeti törekvésünk megvalósításához szükséges feltételekkel, ezért hasznosnak tartjuk, hogy a kettős állampolgárság igénylésével járó feladatokat is ellássa. (...) Kérem, fontolják meg javaslatunkat, mely értelmében irodahálózatunk koordinációjával látható el a legmegfelelőbb módon a kettős állampolgársággal kapcsolatos tájékoztató tevékenység is” – olvasható az RMDSZ ügyvezető elnökségének levelében. A levél tartalmáról Szép Gyula ügyvezető alelnök és Székely István irodavezető 2010. december 1-jén, Budapesten személyesen is tájékoztatta a helyettes államtitkárt. Tegnap lapunk megkereste a budapesti nemzetpolitikai államtitkárságot is ez ügyben, Répás Zsuzsannát azonban nem tudtuk elérni. Lukács Bence tájékoztatási osztályvezető mára ígért választ az RMDSZ állásfoglalására. Mint korábban beszámoltunk róla, Gergely Balázs, a demokrácia-központok igazgatója azt nyilatkozta lapunknak: úgy tudja, az RMDSZ is megkereste a magyar kormány illetékeseit ebben az ügyben. Kifejtette, az EMNT nem törekszik kizárólagosságra a honosítási eljárásról szóló tájékoztatásban. Kovács Péter ügyvezető alelnök azt nyilatkozta az ÚMSZ-nek, „természetszerű”, hogy az RMDSZ támogassa az erdélyi magyar közösség tagjait az állampolgárság kérvényezésével kapcsolatos tudnivalókkal. Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. december 23.RövidenAz EU visszafogottan kezeli a kommunista bűncselekményeket Nincsenek meg a feltételei annak, hogy az Európai Unióban egységes jogi szabályozást vezessenek be a kommunista rendszerek által elkövetett bűnökről, egyebek között egy szintre helyezve ezeket a náci rezsimek bűneivel — állapította meg az Európai Bizottság egy tegnap Brüsszelben kiadott jelentésében. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. december 23.Háromszéki nekigyürkőzés (1989 decemberének megidézése)Karácsonyi-újévi ajándékozásra készül a sepsiszentgyörgyi Charta Könyvkiadó: Kovászna Megye Tanácsa és Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala résztámogatásával Háromszéki nekigyürkőzés címmel vaskos kötetet jelentet meg az ezelőtt huszonegy esztendővel Háromszéken is bekövetkezett rendszerváltoztatásról, amelyet — utólag — ironikusan vagy cinikusan jópofáskodva nevezhetnek bárminek, tény, hogy az ország sorsának alakulása az 1989. decemberi eseményeket követően az előző időszakhoz képest más irányt vett. Sylvester Lajos szerkesztésében megjelent a huszonegy évvel ezelőtti decemberi népfelkelés eseményeit felidéző, sokszerzős kötet Háromszéki nekigyürkőzés címmel. Alcíme: Emléktöredékek qz 1989-1990-es rendszerváltás napjaiból. Könyvbemutató ma 17 órakor Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár olvasótermében. Házigazda: Szonda Szabolcs, Sylvester Lajos, Kisgyörgy Tamás, Gajzágó Márton. A kötet a bemutató helyszínén és a Charta könyvesboltban megvásárolható. A bajok, gondok egy része maradt, a társadalmi elégedetlenség is folyamatosan jelen van és újratermelődik a politikában és a mindennapi életben, de az alapvető emberi jogokat tekintve ma mégiscsak szabadon vehetünk levegőt. Vagy nagyon ostobának vagy a kommunista diktatúrához valamiképpen kötődőnek kell lennie annak, aki a Kárpátok Géniuszának jogtipró korszakát visszasírja. Szerencsénkre ez ránk, erdélyi magyarokra alapjában véve nem jellemző. A két évtizeddel ezelőtti háromszéki események idézése és könyvbe foglalásának szándéka, amint köztudottá vált, olyan rendkívüli érdeklődést váltott ki, amely a kezdeményezőket is meglepte. Sorra jelentkeztek az akkori történések résztvevői és szemtanúi, a fiókok mélyéről jelentős fotódokumentáció is előkerült, és két évtized múltán megszólaltak olyan személyek is, akik a barikád másik oldalán élték meg a ’89-es decemberi fordulatot: katonatisztek, a párt és állami adminisztrációban tisztségeket viselők. Olyan tömegben, hogy a könyv szerkesztése során folyamatosan rövidíteni kellett azt az időszakot, amelyet egy kötetbe össze lehet markolni. Végül is 1989 decemberére és január első napjaira összpontosítottunk, az ezt követő időszak eseményeire vonatkozó anyagot tartalékba kellett helyeznünk. Kötetünk kiadását nemcsak az évek során megkopó emlékek felelevenítése, az események sodrását meghatározó személyek és közösségek természetes fogyatkozása, hanem az is sürgette-indokolta, hogy a háromszékinél nagyobb médiafigyelemben részesülő régiók, városok mellett háttérbe szorult, jelentéktelenné degradálódott mindaz, ami nálunk történt. Ez azért is bántó és bosszantó, mert a háromszéki események visszapörgetése révén érthetőbbé és értelmezhetőbbé válik az, ami az országban történt. A közzétett visszaemlékezések, dokumentumok választ keresnek az olyan kérdésekre, hogy Temesvár, Bukarest hatására egy népfelkelésnek minősülő megmozdulást miként nyergel meg az előző rendszer bizonyos elemeinek és személyeinek átmentésében érdekelt ilyen vagy amolyan csoportosulás. Mindezt a kötetben megtalálható beszédes címek is jelzik: A rendszerváltás előhangjai, A nagy nyúzás, Tankó Vilmos vezérkari ezredes emlékezik, A gyárak megmozdulnak, Karácsonykor a bilincsek lehullnak, Nyíló világ, bezúzott ablakok, Az ellenség fellegvárában, Kétarcú forradalom, Fiúk fegyverben, Volt egyszer egy nap, született egy lap, Forradalom, puccs vagy miegyéb?, Decemberi zűrzavarban, A hatalmi háló szemei, Forradalom, vagy annak elrablása?, A letartóztatott videokazetta, Robot voltam én is — Beszélgetés Rab Ştefannal, Pakkot kaptunk — Veszprémiek Háromszéken, Barót a ’89-es fordulat napjaiban, Vargyas színeváltozása stb., stb. A Háromszéki nekigyürkőzés című kötet — hinni merjük — arról győz meg, hogy nagy dolgok véghezviteléhez a tömegek felhajtó ereje szükséges. Erről tanúskodik az 1968-as adminisztratív területi átszervezés — a megyésítés — is, ezt bizonyította 1989 decembere, és ezen áll vagy bukik annak a sikere, hogy lesz-e, lehet-e az erdélyi magyarságnak többszintű autonómiája. Tollforgató ember számára az is tanulság, hogy az adott eseményeket minden időkben és többféle műfajban — naplóban, napilapban, folyóiratban, rádióban, tévében, fotóval-filmmel stb. — rögzíteni kell. Másképp a történetek fakulnak, kihullanak az idő rostáján, és tanulságaikkal együtt elvesznek az utókor számára. Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. december 23.1989 dicsőségén és bukásán túli időszerűségeA vita, mely arról folyik, hogy államcsíny vagy forradalom, összeesküvés vagy népfelkelés részesei voltunk-e ’89 decemberében a román—magyar glóbusz bukaresti vagy akár erdélyi sarkában, alighanem éppoly befejezhetetlen, mint amennyire eldönthetetlen. Az egymásnak ellentmondó fogalmi ismérvek ugyanis jól ráillenek arra, ami történt, s amit megéltünk, vagy a ,,világtörténelem első, tévén közvetített forradalmáról" saját szemünkkel láttunk. A nagy decemberi fegyverropogástól hangos eseménysor skálája egyaránt átölelte a véresen komoly, tömeggyilkos megtorlás momentumát, melyben a rendszer erőszakszervei a diktátorpár akaratának megfelelően és parancsait végrehajtva cselekedtek, át azt az elhúzódó, új évbe hajló, ezer ember életét követelő lövöldözést, melyet a megfoghatatlan ellenség, a terroristák elleni harc jelentett, beletartozik a napokig tartó általános munkabeszüntetés, a százezres tüntetések, az ipari zónákból kiözönlő tömegek felvonulása a pártszékházak elé, a központi és vidéki, alulról sarjadzó szervezkedések, a lakosság felszabadulásának kimondhatatlan érzelmi mámora, a páratlan össznépi élmény, de az államcsíny minden ismérvét kimerítő ármánykodás, pálfordulás is. Így a hatalmi központok irányváltása, színfalak mögötti egyezkedése, újak kialakítása, a hadsereg és az állambiztonsági szervek átállása. Legutóbb Ana Blandiana költőnő — a kevés volt disszidens egyike, aki az azóta sajnálatosan felszívódott Polgári Szövetség megalapításában is részt vett — tartotta fontosnak, hogy az RTV1 országos nyilvánossága előtt fejtse ki nézeteit az eseményekről. A költőnő ma abban látja az utólagos fonák fejlemények okát, hogy ’89 decemberében nyilvánvalóan két tábor mozdult meg, azok, akik főleg Ceauşescutól és sleppjétől kívántak szabadulni, és azok, akik magával a kommunizmussal is szakítottak volna. Nem lehet kétséges, mondja, visszatekintve az évekig tartó küzdelemre, hogy a sokkal jobban szervezett és azonnali hatalmi eszközökkel rendelkező első mozgalom győzött, az ragadta magához a kezdeményezést már ’90 elején, és az seperte le a színről tisztességtelen eszközökkel a legtovább kitartó Egyetem téri tüntetőket, az tartja uralma alatt az országot és nemzetet a mai napig, mégpedig úgy, hogy valamennyi pártot áthat. E jelenséget így minősíti: pártok feletti szolidaritás. Súlyos ítélet a román többpártrendszerről, történészek feladata lehet az írói intuíció igazolása vagy cáfolata. Ma az elkeseredett néphangulat hajlik arra, hogy igazat adjon neki. A politikától kimondottan megcsömörlött írónő nem áll egyedül véleményével, ma a legtekintélyesebb román értelmiségiek sora ad hangot a politikától való elfordulásának, sokak a nemzeti kultúrában amúgy hagyományos esztétizálás menedékébe húzódnak vissza, ezért külön becsülendő, ha valaki legalább a közéleti véleményformálástól és nyílt állásfoglalástól nem tartózkodik. Érdemes azonban a gondolatmenet folytatásaként újabb következtetésekig továbblépni. Ma, két évtizedes távolságra a ’89—’90-es eseményektől, nem kétséges ugyanis, hogy a hatalom megkaparintásán, a magánosítás saját haszonra fordításán túl, mélyenszántóbb társadalmi folyamatként a rendszerváltás is visszafordíthatatlanná vált — ez lévén a szociológiailag legátfogóbb jelentőségű fordulat. A mai ellentétek, fonákságok fő forrása ezért nem az, hogy az átállást a diktátorellenes csoport kezdeményezte és hajtotta végre, hanem az, hogy kizárólagos hatalmi hegemóniája birtokában a rendszerváltást is ő, illetve az általa kineveltek vezényelték le, és irányítják a mai napig. Mint ismeretes, az Iliescu nyomába szegődötteknek — bányászjárásokon és erősen etatista előítéletek éveken keresztül való éltetésén túl — végül mégis engedniük kellett az új geopolitikai realitások nyomásának, s bár úgy lehet, sikeresen szivárogtak be és hatottak át minden ún. ellenzéki, korábbi polgári gyökerekre hivatkozó pártot, a NATO-csatlakozás kényszerét és a reprivatizációt nem tudták, nem is akarhatták kicselezni, s ahogy hatalmukat megszilárdították, az EU-s integrációt is vállalták. Tény, más volt ennek hasznáról saját elképzelésük, és más a népi elvárás, más az emberek többségének hozzá fűzött reménye. Mai bajaink diagnózisában alighanem eme elit felemás viszonyulása a polgári társadalomhoz és többpártrendszerhez, a keleti antidemokratikus hagyományok szívós továbbélése a pluralizmus álarca alatt az, mely vezérfonalat képezhet annak a felfejtésében, amit az írónő, élesen fogalmazva, az uralkodó elit maffiaszerű felépítéséről és működéséről állít, s melynek ellenében — kiábrándulás ide vagy oda — a harc nem szünetelhet. B. Kovács András, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. december 23.„Én nem vagyok Markó Béla”Az elnökjelöltek programjával a kongresszusi küldötteknek is szembesülniük kell, de nem a kongresszuson, hanem jóval előtte. Az én elképzelésem szerint az elnök programja nem lehet más, mint az RMDSZ programja, ami a politikai célkütűzéseket illeti, és természetesen emellett kell egy nagyon karakteres rész arról, hogy – amennyiben megválasztanak – hogyan kívánom ellátni az elnöki teendőket. Miniszter úr, a napokban azt nyilatkozta, 98 százalékos támogatottságot élvez RMDSZ-elnökjelöltként. Ezt hogyan számolta ki? – Nem vagyok matematikus, és belátom, hogy nem volt szerencsés százalékarányokat emlegetnem. Igazából azt akartam mondani, hogy a szervezetek nagy többsége engem támogat, ami lehet, hogy 98, lehet, hogy 95, lehet, hogy 85 százalék, végül is teljesen mindegy. Közelítsük meg másképp a kérdést. Mi a két százalék? – Ugye azt tudjuk, hogy Kolozs megye Eckstein-Kovács Pétert támogatja. Ez várható volt, hiszen ő Kolozs megye szenátora volt, három mandátumon át. A Szabadelvű Kör, amely platformként szintén jelölhet, ugyancsak őt jelöli, és ez is érthető, hiszen ő a platform elnöke, alapítója. Másrészt a szervezetek támogatásától a küldöttek szavazatáig még van egy kis távolság, és ebben a pillanatban még azt sem tudjuk pontosan, kik a küldöttek. Én a megyei szervezetek vezetőivel, tagjaival beszélgettem a napokban, és az ő visszajelzésükből, biztatásukból, illetve az általuk tett ígéretekből jutottam el arra a következtetésre, hogy a szervezetek nagy része támogatni fog. Szilágy megye, Hunyad megye már meghozta az ilyen irányú döntést, és januárban a többi szervezetnél is megtörténik ugyanez. Mivel tudta meggyőzni őket, hogy támogassák? – Amikor találkoztunk, elmondtam nekik, hogy én milyen RMDSZ-t képzelek el. Az RMDSZ helyéről, szerepéről, a magyar közösség jövőjéről beszélgettünk. Ezután jutottak el arra a következtetésre, hogy támogatni fognak. De meg kell várni a küldöttgyűléseket, én nem szeretnék előreszaladni, nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy itt előre lehet tudni mindent. Gondolom, jelöltként van már RMDSZ-elnöki programja. – Van, és hamarosan el fog készülni írott formában is. A megyei szervezeteknél közvitára bocsátjuk, elküldjük a közvélemény-formálóknak, azoknak, akik úgy gondolják, hogy véleményt akarnak mondani róla. Az elnökjelöltek programjával a kongresszusi küldötteknek is szembesülniük kell, de nem a kongresszuson, hanem jóval előtte. Az én elképzelésem szerint az elnök programja nem lehet más, mint az RMDSZ programja, ami a politikai célkütűzéseket illeti, és természetesen emellett kell egy nagyon karakteres rész arról, hogy – amennyiben megválasztanak – hogyan kívánom ellátni az elnöki teendőket. Van néhány alapelv, ami számomra szentírás: csapatmunka, munkamegosztás, az RMDSZ függetlenségének megőrzése a román és a magyarországi politikától, és természetesen arról is kell beszélnünk, hogy hogyan valósítható meg az erdélyi magyarság politikai képviselete 2012-ig és 2012 után, amikor minden bizonnyal éles versenyhelyzet lesz, amennyiben Tőkés László kollégánk nem gondolja meg magát, és nem hagy fel pártalapítási szándékával. A tavalyi, 2009-es elnökválasztási kampányomból nagyon sok elemet átveszünk, például azt, hogy a politikus ne ígérjen olyasmit, amit nem tud betartani, és amiről előre tudja, hogy nem fogja tudni betartani. Kelemen Hunort Markó Béla közeli munkatársának, követőjének tartják. Mi az az elem, az a személyes jegy, amiben RMDSZ-elnökként megkülönbözteti majd magát Markó Bélától? – Én nem vagyok Markó Béla, mint ahogy Markó Béla sem volt annak idején Domokos Géza. Nem úgy fogok dolgozni, nem úgy fogok döntéseket hozni, mint Markó Béla. Ez nem jelenti azt, hogy a Markó Béla vezette RMDSZ-től bármilyen módon elhatárolódnék. Markó Béla a Kárpát-medence legsikeresebb politikusa az elmúlt húsz esztendőben, össze tudta tartani a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget tizennyolc éven keresztül. Én nem szégyellem, hogy azzal az emberrel dolgoztam együtt, attól az embertől tanultam, akinek emberi habitusát, értékrendjét, politikusi arcát nagyon nagyra tartom. De, ismétlem, ez nem jelenti azt, hogy olyan vagyok, mint Markó Béla. Mit csinálna másképp, mint ahogyan Markó Béla csinálta? – Változtatni kell munkamegosztásban – és ilyen szempontból én a csapatmunka feltétlen híve vagyok –, változtatni kell a kommunikációban. Én nem fogok ugyanúgy kommunikálni, mint Markó Béla: jobb vagy rosszabb lesz a kommunikációm, erről majd sokat fognak vitázni az újságírók, de más kommunikációt folytatok, mint ő. A döntéshozatalt kiszélesíteném bizonyos esetekben, a megyei területi szervezeteknek nagyobb autonómiát, hatáskört adnék, ami a politikai döntések meghozatalát illeti: a különböző jelöléséknél – megyei önkormányzati képviselőtől polgármesterig – a felelősség és a döntéshozatal a megyei szervezeteké kell, hogy legyen. Mint ahogyan, fennebb lépve, a parlamenti képviselőtől az európai parlamenti képviselőig az országos vezetőségé kell hogy legyen a felelősség. Ilyen szempontból a felelősségek újragondolása, újra körülhatárolása, illetve a munkamegosztás lenne az, amin mindenképp változtatnék. De ez nem jelenti azt, hogy a szervezetet a feje tetejére állítjuk. Ami a román és a magyarországi pártokkal való viszonyt illeti, folytatná a „Markó-vonalat ”? – A román demokratikus parlamenti pártokkal szerintem a kiegyensúlyozott viszony megtartandó, nem kötelezzük el magunkat senki mellett, nem vagyunk senkinek a csatlósai. Nincsenek örök barátaink, nekünk érdekeink vannak, mint ahogyan az erdélyi magyarságnak is érdekei vannak. Ami a magyarországi politikát illeti, én a Fidesszel közelebbi, szorosabb viszonyra törekszem, mint amilyent Markó Béla az utóbbi években ki tudott alakítani, nem feltétlenül az ő hibájából. Én azt gondolom, a Fidesszel szót lehet, szót kell érteni, megint csak azt az elvet követve, hogy a partnerség fontos. A partnerségnek pedig az a lényege, hogy egymásra oda kell figyelni, egymást meg kell érteni, de a döntéseket külön-külön hozzuk meg. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kormányzó párttal, pártokkal a viszonyunkat rendezzük, és ilyen szempontból megint csak változásra lehet számítani, amennyiben én leszek az RMDSZ elnöke. Sok bírálat hangzott el az RMDSZ irányában egyrészt román részről, másrészt magyar ellenfelei részéről azzal kapcsolatban, hogy a mgyar érdekvédelmi szervezet mindig a mindenkori hatalom oldalán áll. – Az RMDSZ-nek mint politikai szervezetnek arra kell törekednie, hogy a végrehajtó hatalomban is benne legyen. Legyen benne a végrehajtó hatalomban a megyékben, legyen benne a végrehajtó hatalomban központi szinten. Nem bármi áron, de erre kell törekednie. Ha erre törekszik egy magyarországi párt kétharmados parlamenti többséggel, nem látom, hogy miért rossz az, ha az RMDSZ arra törekszik, hogy az egységes képviseletet biztosítsa? Én erre a vádra azt szoktam mondani, hogy az RMDSZ-nek egyetlen szövetségese a romániai magyarság, amellyel hosszú távú, felbonthatatlan szövetségre léptünk. A többi partner, a többi szövetséges csak eszköz a romániai magyarság céljainak megvalósításában. Átalakítaná-e a szövetség külső és belső viszonyrendszerét? – Szerintem szükséges egyfajta nyitás a civil szervezetek felé, illetve a magyar politikai szereplők felé: a Magyar Polgári Párt felé, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács felé, azt a fajta ernyőszervezet-jelleget erősítve, amely az RMDSZ-t mindig is jellemezte. Bár az elmúlt években ezt a jelleget némi sérülés érte, és ezt korrigálni kell. Ami a politikai platformokat illeti, ők azok, akik a különböző ideológiai értékekeket meg tudják jeleníteni, és én úgy gondolom, hogy hasznos, ha a döntés-előkészítésben az eddiginél hangsúlyosabban részt vesznek. Ehhez egy olyan testületben kell jelen lenniük, mint a Szövetségi Állandó Tanács, mert erre az értékartikulációra szükség van. Ön azt mondja, hogy a Fidesszel szorosabbra fűzné a viszonyt. Éppen ezt az „aduászt” villantgatja meg mostanában egyik lehetséges ellenjelöltje, Olosz Gergely. Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője aki bírálta a szövetség eddigi „egyenlő távolságtartás”-politikáját a magyarországi pártok felé, arra hivatkozva, hogy – nem idézem pontosan – a magyarországi jobboldal közelebb áll az erdélyi magyarság értékrendjéhez. – A Fidesszel, mint mondtam, rendezni kell a viszonyt; a többi magyarországi párttal rendezett a viszonyunk, és ezt nem kell elrontani. Arról, hogy a romániai magyarságnak mekkora százaléka jobboldali, és hogy egyáltalán ebben a pillanatban mit értünk jobboldaliság alatt, sokat lehetne beszélni. Én nem gondolom azt, hogy az erdélyi magyarságot be lehet így skatulyázni, hogy jobboldali, mint ahogyan a Tőkés László által igen kedvelt skatulyába sem lehet bezárni az RMDSZ-t, hogy „posztkommunista”. Ma egyébként a jobboldali pártok programjában rengeteg szociális, populista elemet lehet fölfedezni, ami a jobboldali pártokra korábban egyáltalán nem volt jellemző. Ezeket az ideológiai vitákat én Olosz Gergellyel vagy bárki mással szívesen lefolytatom, de én nem innen látom megközelítendőnek a problémát. A problémát onnan kell megközelíteni, hogy az erdélyi magyarságnak nem érdeke, hogy konfliktusban legyen a magyar kormánnyal, a magyar kormányzó pártokkal. Hogy most a magyar kormányzó pártok középjobboldali pártok, ez egy adott helyzet, így döntöttek a magyar választópolgárok. De nem lehet és nem is szabad az erdélyi magyarságnak megmondani, hogy akkor a jobboldalt kell szeretni, vagy a baloldalt kell szeretni. Nem tartja taktikai hibának, hogy az RMDSZ bejuttatta Tőkés Lászlót az európai parlamentbe, hiszen ő most azokat a forrásokat és azt a legitimációt használva ellenpártot indít? – Nem tartom hibának, de azt meg kell mondanom, hogy jobbra számítottam. A politikában meg kell tanulni, hogy jótett helyében ne várj jót. Mi azt gondoltuk, hogy egy ilyen megállapodással hosszú távú együttműködést alapozunk meg, bennünket a jó szándék vezérelt. Tőkés László tudta, hogy az ő püspöki, egyházi karrierje a végéhez közeledik, ő politikai karriert akart, és mi azt gondoltuk, hogy ha egy ilyen úton együtt indulunk el, az a hosszú távú együttműködést erősíti. Hát nem ez történt. Mit jósol, meddig tart még ki a jelenlegi romániai kormánykoalíció? – A román politikában nehéz jósolni. 2010 nehéz esztendő volt, a megszorító intézkedések miatt rengeteget veszítettünk, ennek ellenére azt gondolom, egy felelős politikus ilyen helyzetekben nem futamodik meg, hanem megpróbál megoldásokat találni, megpróbálja megmagyarázni, hogy a döntései mögött milyen ráció áll. Remélem, hogy 2011-ben a megszorító intézkedéseket nem kell folytatni, és azt is remélem, hogy a következő döntések – ha nem is a nagyon gyors, de – a kiszámítható javulást vetítik előre. Az ellenzék soraiból egyre gyakrabban hallatszik a hívó szó az RMDSZ felé... – A tapasztalat azt mutatja, hogy egy négyéves ciklus félidején túl az ellenzék már nemigen hajlandó kormányozni, főleg ilyen nehéz időszakban. A mostani ellenzék nem akar kormányozni, egyetlen célja van: ezt a kormányt megbuktatni. Ez kevés politikai programként, és a két ellenzéki pártot rengeteg minden el is választja egymástól. Nem hiszem, hogy képesek szövetséget létrehozni anélkül, hogy valamelyikük identitása ne sérüljön. Csak egy példát mondok: az egységes adókulcs kérdése. Ennek feladása a liberálisok szempontjából a politikai halált jelentené. Ezért én azt gondolom, hogy ez a kormány, amely két európai néppárti tagpártból áll, képes erre a két esztendőre együtt maradni. Utolsó kérdés önhöz, mint RMDSZ-elnökjelölthöz: mikor lesz autonómia? – Nem az a fontos, hogy mikor, hanem az, hogy hogyan. Ha rajtunk múlna, akkor tegnaptól lenne autonómia. A hogyan sokkal fontosabb, és a hogyanra az a válaszom, hogy egy hat és fél százalékkal rendelkező kisebbségi szervezet csak a többségi társadalommal folytatott párbeszéddel, parlamenti eszközökkel és nemzetközi lobbival tudja elérni az autonómiát. Ehhez kell egyfajta akciótervet elkészíteni a következő jó néhány esztendőre. A következő két évben két jogszabályt kell elfogadtatnunk: a kisebbségi törvényt, amely a kulturális autonómia kereteit biztosítja, és a régióátszervezési törvényt. Mindkettő a törvényhozásban vár sorsára, és valószínűleg jövő tavasszal tudunk újra elkezdeni ezekkel foglalkozni. Ehhez azonban nagyon erős szolidaritásra van szükség. Salamon Márton László, Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. december 22.Hagyományőrző - és teremtő iskola – A lápon túl is van életAz érkeserűi oktatás múltjához hozzátartozik, hogy a reformációt követően a római katolikus plébánia újraalapításának évében, azaz 1755-ben már katolikus elemi iskola működött a településen. A mintegy 250 éves oktatási múltnak megfelelve hagyomány van születőben a lápon túli iskolában. A hatvanas évek végén lecsapolásra ítélt érmelléki láp a keserűi földeken adta meg magát utoljára. Az 1970–1974 között épült iskola első tanítási éveiben az itt tanító pedagógusok így emlékeznek ezekre az embert próbáló időkre: „Valamennyien hajóval – így hívták errefelé a köznyelvben a csónakot – közelítettük meg a főutcán épült iskolát. Reggelente, a magasabb fekvésű helyeken kikötött ez a vízi alkalmatosság és begyűjtötte a gyerekeket, tanítókat, majd a gumicsizmákat kint hagyva az iskola bejáratnál, felhúztuk cipőinket. Tanítás után megismétlődött a szertartás. Ebben a sajátos módon elzárt vízi világban így zajlott az élet, formálódott az ifjúság, nőttek a nemzedékek.” Új idők új szelei A láp lassan eltünedezett, még az a része is, amelyik valójában ökológiailag védelmet igényelt volna. A járhatatlan sáros keserűi utakat lassan lekövezték, majd pár évvel ezelőtt burkolat is került rájuk. A láp mesevilága ezzel, valamint a falu egyik jellegzetes figurájának, Számadó Ernőnek (1907–1983) a halálával szertefoszlott. A rendszerváltást követően 1997-ben a tanintézet felveszi a költő nevét. Bár voltak Keserűnek más nagy szülöttei is, többek között Böszörményi Jenő (1872–1957), az első magyar diesel-motor tervezője-gyártója, vagy Csécsi Nagy Imre (1804–1847) orvos, természettudós, debreceni kollégiumi tanár, de a választás a gyerekekhez legközelebb álló, a keserűi temetőben nyugvó költőre és meseíróra esett, aki egyike volt az „érmihályfalvi csoportot” alkotó ’56-os elítélteknek is. Lápvilág, mesevilág A Számadó Ernőre való emlékezést, valamint a „Hímeshátsziget” kultuszának újraélesztését célozta a 2007-ben először megrendezett szavalóverseny. A 2008-ban mesemondással is gazdagodó rendezvényt azóta minden évben csiszolgatják, bővítgetik lehetőségeik szerint az itteniek. Idén már a lápvilág hagyományait, szokásait, régi mesterségeit bemutató kiselőadásokat is hallhattak, valamint a vízi növények és állatvilág biztosította megélhetési formába is betekintést nyerhettek a tizenkét településről odasereglettek. Hiszen ki emlékszik ma már a sulyomszedőkre, darvászokra? Tudta-e valaki, hogy a sulyom (Trapa natans, népiesen vízigesztenye, vízidió) legalább olyan jóízű volt sütve, mint a mindenki által ismert fán termő formája, a szelídgesztenye? Pedig a múlt század elején nagy keletje volt ám még a mihályfalvi nagyvásárokon is. Hát még a darutollnak? Ki hitte volna, hogy akkora volt az értéke, hogy a legények akár egy zsák búzát is adtak egy-egy szép formájúért? A darvak pedig jobb házőrzőknek bizonyultak e vidéken, mint az ebek. Sőt, elkísérték gazdáikat a kocsmáig is, meg is várva a bejáratnál. Ezek mind, mind hozzátartoztak a lápvilág sajátos életéhez. Érkeserű lelkes tanári gárdája, valamint a vidék szellemének elkötelezett tősgyökeres szülöttei elhatározták, ezeket nem hagyják feledésbe merülni. Semmiből teremteni Az iskola folyosóin a Számadó-napok szervezői mesélnek: „Távol a nagyvilág zajától, nagypolitikától, így éljük meg a mai kor nehézségeit, apró örömeit. A csúfságosan nevetséges bérezésről nem is szeretünk beszélni, mert megalázó egy tanár számára. De még ebből is kiszorítjuk a gombostűre, a színes krétára, a különböző szemléltető eszközökre valót. Mert egyszerűen nincs miből gazdálkodni” – mesélik a fiatal pedagógusok az osztálytermeket mutogatva. Ezekben már járt a Mikulás. Jézuska-váró sarkok is ki vannak már alakítva, a katedrákon ott az adventi koszorú. Nagy-nagy béke árad minden zugból. Talán az utolsó bástyái ezek egy elveszett értékrendnek. Fennmaradni Faur-Kis Angéla vezetőtanár az iskola hétköznapjairól beszél. Számot vet az utolsó öt év azon törekvéseiről, mely élhető teret hivatott biztosítani tanárnak-diáknak egyaránt az iskola falain belül. „Azért sok minden változott nálunk az elmúlt években, ha lassan is – mondja. – Megújultak az osztálytermek, a mosdók, a folyosók falaira lambéria került. Fűtőtestek vannak minden helységben, a kazánfűtés jó befektetésnek bizonyult. Az önkormányzat biztosítja hozzá a tüzelőt. Most kerül sor a belső nyílászárók cseréjére is – mutat a folyosókon leraktározott új ajtókra. Messze esünk a megye ütőerétől, de igyekszünk felzárkózni. Nekünk olyan hagyatékunk van, amit most igyekszünk kiaknázni. Leraktuk a hagyományteremtéshez szükséges alapokat. Hímeshátsziget – ahogy az iskola névadója említi Keserűt – mindig egy külön világ volt. Akkor legyünk erről a mese ízű láprengetegről híresek, hisz újra itt mossa már a falu partjait” – mondja Angéla. Hagyományteremtők Jelenleg 120 gyerek növöget az iskola falai között, akikre 16 pedagógus visel gondot. Két évvel ezelőtt az óvoda épülete is megújult, az utánpótlást két óvónő nevelgeti. Hagyományteremtő törekvéseikben az iskola oszlopos tagjain kívül – Dandé Péter, Pete Sándor tanárok – a fiatal oktatói gárda tagjai is aktívan részt vesznek. A tavaly októberben alakult Érkeserűi Népdalkörben a helybéli asszonyok mellett pedagógusok is ápolgatják a tőrőlmetszett népdalok hagyományát. Idén májusban a falu magyarországi testvértelepülésén – Öcsödön – énekeltek együtt, de itthon is rendeztek már kórustalálkozót. A Számadó Ernő Napok lelkes támogatóinak egyike éppen ez a nyolctagú asszonycsapat. Lelkes helybéli vállalkozók és szülők is gondoskodnak arról, hogy ez az évről évre színesedő három hagyományőrző nap értékátadó közeggé nemesedjen. Nem mehet feledésbe a hely szelleme, melyet a láp annyi évszázadon keresztül megőrzött. Sütő Éva, Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. december 22.Nyárádszentbenedek 700 éveEgy kis falu szeretet-regénye Az 1332-es pápai tizedjegyzékben Sancto Benedicto mint adófizető, szentegyházas falu és plébániatemplom szerepel, Jakab nevű papjával. Egy huszonegyedik századi tanítónő, Nám Móréh M. (másutt: Mária) Emese fokos kötettel rukkolt elő /Nyárádszentbenedek 700 éve/, a hátlapon teljes joggal írják a szerkesztők, hogy (tanügyi) szakdolgozatát sikerült "falutörténetté bővítenie, emelnie, illetve közkinccsé tennie. Kutatta az állami és egyházi levéltárakban elfekvő korabeli okiratokat, összeírásokat, népszámlálásokat, egyházi anyakönyveket, de összegyűjtötte a faluban élők egyéni és közemlékezetét is, ha úgy vélte, helye van azoknak a falutörténetben." Ilyen kis falunak (a szerző és rokonai, barátai költségén megjelentetett!) ekkora könyve ritkaságszámba megy. A tisztelt Tanító Néni szó szerint vette Kányádi Sándor sorait, és akként is cselekedett: be kell gyűjteni mindent, az utolsó szavainkat is. Lelkünk csűrébe hordjuk megőrzésre minden drága hozományunkat. Ezek a csűrök a mi szeretettárlóink: ezekben is élünk tovább. A szentbenedeki könyv bemutatása, amelyhez a Nemes panzió járult hozzá, a Közép-Nyárádmente pompás ünnepe volt. Szakértők és hivatalosak méltatták, gyülekezetnyi nép ünnepelte. Lesznek bírálói is, lesz bővítése, kiegészítése, gyarapodása. Hiszen a fölgyűlt hatalmas tudás- és ismeretanyag újabb könyvekbe kívánkozik. Adná az Isten, hogy minden falunak lenne egy ilyen szorgos, szülőföld-szerető tanító nénije! Bölöni Domokos, Népújság (Marosvásárhely) 2010. december 22.Székelyekkel együtt ünnepeltek10 éves a Hunyad Megyei Hírmondó „Két dolgot tartottam nagyon fontosnak a Hunyad megyei szórvány-magyarság számára már rögtön a rendszerváltás után: az RMDSZ-t és a magyar sajtót. A szórványban nem lehet elválasztani a politikumot a civil szférától, ezek partnerként együtt kell dolgozzanak. Mindkettőt már 1990 januárjában létrehoztuk”, mondta Varga Károly, a Geszthy Ferenc Alapítvány elnöke, a Hunyad Megyei Hírmondó megalakulásának tizedik évfordulójára szervezett ünnepségen a dévai Téglás Gábor Iskolában. Az újság Hunyad Megyei Hírlap címen jelent meg 40 hétig 1990-ben, hetilapként, majd anyagi megszorítások nyomán megszűnt. Később, a kilencvenes években időnként Hunyad Vármegye címmel jelent meg, havonta egyszer vagy ritkábban, az állandó anyagi gondok ugyanis nem kedveztek a lap rendszeres megjelenésének. A hanyatlás 2001 januárjában ért véget, amikor Winkler Gyula – akkor parlamenti képviselő – felélesztette a Hunyad megyei magyar sajtót, mely azóta Hunyad Megyei Hírmondó cím alatt jelenik meg, havi rendszerességgel. A Communitas Alapítvány támogatásának köszönhetően a lap megjelenése biztosított, sőt, ingyen osztják, noha szerkesztői semmilyen anyagi juttatásban nem részesülnek. Éppen ezért köszönet jár mindazoknak, akik az évek során a különböző címek alatt megjelent Hunyad megyei magyar lapért dolgoztak, hangsúlyozta Varga Károly. Mindenekelőtt Gáspár-Barra Rékának, aki hosszú évekig, minden nehézség ellenére szívügyének tekintette a lapot, s gyakran szinte egyedül készítette el. Objektív okok miatt azonban Réka kolleganőnk nem lehetett jelen a Hírmondó tízéves ünnepségén, noha a legtöbb elismerés alighanem neki jár. Hasonló köszönetet mondott Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa, aki a kilencvenes években a lupényi MADISZ ifjú vezetőjeként, még írógéppel, fénymásolóval és személyes anyagi ráfordítással adott ki Széll Lőrincz barátjával közösen ifjúsági magyar újságot. Ugyanabból a célból: hogy a szórványmagyarság ne csak dicső múlttal rendelkezzen, hanem a jövő is magyar legyen. A Hírmondó ugyanis a Hunyad megyei magyarság tükre, a szórvány közös akaratának megtestesítője, mondta Kun-Gazda Gergely, a havilap jelenlegi főszerkesztője. Winkler Gyula, a 10 évvel ezelőtti újjákezdés szellemi atya is köszönetet mondott mindazoknak, akik az idő során a lap mellett álltak, s a civil szféra és a politikum partneri együttműködésének fontosságát hangsúlyozta. A Hírmondó nemcsak komoly megvalósítás, hanem büszkeség is. Büszkeség, hogy kis létszáma ellenére a szórványmagyarság kitart értékei mellett és jövőt épít, ahogy az ünnepség házigazdája, a hasonló összefogás eredményeként létrejött Téglás Gábor Iskola is bizonyítja. Együtt, kéz a kézben kell építkeznünk a továbbiakban is, nem egymásnak feszülve. Eddig a szórványt elkerülte a magyar–magyar ellentét, remélhetőleg a jövőben is így lesz, noha a budapesti hátszéllel indult újabb erdélyi politikai megosztási próbálkozás veszélyt jelent. Ennek kivédése, s az összefogó együttműködés kiszélesítése a jövő egyik fontos kihívása, szögezte le az EP-képviselő, a Szórvány–Székelyföld kapcsolat megalkotója. A székely vendégek a hétfői ünnepségen is részt vettek. A székelyudvarhelyi Fazakas Szabolcs ugyanis éppen itt mutatta be először nyilvánosan a székelyföldi legendáriumot, azaz a Székelyföld történelmét, kultúráját, természeti adottságait és legendáit bemutató interaktív térképet. Elsősorban gyerekeknek szól, méghozzá roppant látványos módon. A térkép és a hozzá tartózó magyarázatfüzet révén a székelyföldi és az Erdély többi részén élő magyar diákok megismerkedhetnek a Székelyfölddel. Sőt, a térképet hamarosan Brüsszelben, az Európai Parlamentben is kiállítják, hogy egész Európa megismerhesse a Székelyföldet. A diákok számára iskolai vetélkedőket terveznek a 140 székely legenda alapján, iskolai kirándulásokat a nevezetesebb helyekre. A legendárium ugyanis a turizmus fellendítését is szolgálja, hangsúlyozta Fazakas Szabolcs. Chirmiciu András, Nyugati Jelen (Arad) 2010. december 22.„Nagyszebenben még szokatlannak számít hangsúlyosabb magyar kulturális értéket teremteni”Kevés itt a magyar lélek – mondja Serfőző Levente, a HÍD-Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke A Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda 2006. március 11-én alakult romániai és magyarországi intézmények támogatásával. Az iroda munkatársainak célja, hogy a szórványmagyarság számára színvonalas kulturális, közösségépítő rendezvényeket szervezzen a sokszínűség és a megmaradás jegyében. A HÍD-Szebeni Magyarok Egyesülete által évente lebonyolított Ars Hungarica fesztivál kapcsán Serfőző Levente elnökkel, a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda vezetőjével beszélgettünk. – Milyen következtetéseket lehet levonni a 2010-es Ars Hungarica fesztivál lezajlása után? Beváltotta-e a rendezvény a hozzá fűzött reményeket? – Kettős célunk van az Ars Hungarica fesztivállal Nagyszebenben. Egyik, hogy az itt élő magyarok számára olyan eseményt szervezzünk, amelynek köszönhetően még több Kárpát-medencei magyar kulturális értéket megismernek, büszkén fogadják magukévá, miközben kulturált kikapcsolódási lehetőséget is biztosítunk a számukra. Másik célunk pedig, hogy minél tágabb körben népszerűsítsük magyar kulturális értékeinket egy multikulturális, és bátran merem kijelenteni, toleráns városban. Itt egyaránt gondolok a más nemzetiségű helyi lakosokra és turistákra is. Úgy érzem mindkét kitűzött célunkat elértük: eseményeinken több mint 2000 látogatót számlálhattunk, akik között akadt sok vegyes házasságból származó is, de voltak eseményeink, ahol a közönség létszámának fele teljesen más nemzetiséghez tartozott. Bevallom őszintén, nagyobb látogatottságra számítottam a meghívott művészek hírnevére is alapozva elvárásaimat, de a válság miatt sok helyi magyar lakos nem tudta megengedni magának, hogy kifizesse a belépők árát. Ezzel kapcsolatban megjegyezném: az ilyen jellegű rendezvények esetében véteknek tekinteném az ingyenességet. A visszajelzések szerint a közönség nagyon pozitívan fogadta műsorainkat, továbbítják az üzenetet, és az elkövetkező években remélhetőleg még többen vesznek részt fesztiválunk eseményein. – Hogyan értékelné az idei rendezvényt a korábbi évek Ars Hungarica fesztiváljaihoz képest? – Szögezzük le azt, hogy a 2007-ben szervezett fesztiválhoz nem hasonlíthatunk sem nagyságrendileg, sem műsorszám, sem pedig látogatók száma szempontjából egyetlen Ars Hungaricat sem. Nagyszeben számára különlegesen jó év volt 2007, amikor a megyeközpont az Európai Kulturális Főváros címet viselte. Üzenetünket szerettük volna – főszervező kis csapatommal együtt – idén is olyan hangosan „szétkürtölni”, mint 2007-ben. Emellett fesztiválunkat helyi és Kárpát-medencei szinten is ismertebbé szeretnénk tenni, és úgy vélem, ilyen szempontból jelentős eredményeket értünk el. Az előző évek tapasztalataira és az elért eredményekre alapozva úgy értékelem, hogy a térség egyik legfontosabb magyar fesztiváljaként tartják számon az Ars Hungarica fesztivált. Ezt tartottuk fontosnak az első fesztivál megszervezésekor, ehhez tartjuk magunkat továbbra is, mindamellett, hogy évről évre a folyamatos fejlődésre törekszünk. – Milyen szervezési nehézségekbe ütköztek? – Szeretném hangsúlyozni, hogy mindent önkéntes, lelkes fiatalokkal szervezek meg. Jómagam is munkahelyem mellett, egyelőre hobbiként űzöm a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda ügyintézését. Mielőtt a nehézségekről beszélnék, szeretném megköszönni mindazoknak a munkáját, akik támogatnak, velem együtt dolgoznak, értékelem a közös pályázatírásokat és az együtt haladást. Sokak számára különleges módon, de működő intézményt létesítettünk Nagyszebenben, olyannyira, hogy senki – a mai interjúig – nem is tudja, hogy egyetlen alkalmazottal sem rendelkezünk. És most hadd soroljam fel a nehézségeinket is. Természetesen vannak olyan pillanatok, amikor az önkéntesség miatt nincs, aki elvégezze az adott feladatot. Ritka ugyan, de előfordul. Ugyanakkor nagyon hiányzik az a szakember is, akinek a munkája az lenne, hogy a dokumentációt, saját irattárunkat, pályázatokat, hivatalos leveleinket, stb. rendezettebben kezelje. Emiatt néha előfordul a késés, és megtörténik, hogy nem tudunk pályázatokkal sem idejében elszámolni. Vannak olyan helyzetek is, amikor egyszerűen nem tudunk időben eleget tenni bizonyos követelményeknek. Ezt mind csupán egyetlen, teljes körű beosztással és normálbérrel fizetett személytől ki tudná kérni? Ha megtanulnánk együttműködni, sokkal szervezettebben és naprakészen, minden követelménynek megfelelően helyt tudnánk állni. További nehézségnek bizonyul az is, hogy több támogató még nem tudja reálisan felmérni azt, hogy mit is jelent mostohavidéken magyar fesztivált megszervezni. Arra gondolok, hogy majdnem mindenért fizetnünk kell, hiszen nincs olyan lehetőség, hogy elmegyünk egy-egy másik magyar intézményhez és termet, felszerelést, esetleg szállást, ellátást, vagy akár más szükséges támogatást kérünk, illetve partnerségben megoldjuk. Bármennyire is igyekszünk jó kapcsolatot ápolni más helyi intézményekkel, a költségek legalább 90 százalékát készpénzben, átutalással kell kifizetni. Ugyanakkor az is eléggé kényes helyzet, hogy a legtöbb idelátogató művésznek, szervezési költségek szempontjából útiköltséget kell visszatéríteni, illetve szállást, ellátást kell biztosítani. Ez utóbbival kapcsolatosan kitaláltuk azt, hogy megpróbáljuk „kihasználni” a művészvendégeinket és a kulturális irodába csalogatjuk őket, ahol igazi after party-k, vagy jamm-session-ok alakulnak. Ezzel közelebb hozzuk a művészt rajongóihoz, és a munkatársaknak is nagy élményt jelent a közös együttlét. Egyfajta érték ez, amellyel egy kulturális intézmény „fizetni” tud önkénteseinek. Nem utolsósorban emelném ki azt, hogy Nagyszebenben még szokatlannak számít hangsúlyosabb magyar kulturális értéket teremteni, a kulturális sokszínűséget népszerűsítő feladatokat felvállalni. Egyrészt, mert távol esik a magyar kulturális eseményektől, másrészt pedig azért, mert kevés itt a magyar lélek. Ennek ellenére mindig kihangsúlyozom, hogy pontosan itt kell hatni a megmaradt magyarjainkra, itt kell jelen lennie a magyar értéknek, mint Kárpát-medencei meghatározó elem, pontosan ez az a hely ahol más nemzetiségűek is befogadóbb képességgel rendelkeznek mifelénk. Természetesen sok nehézséget sorolhatnék fel, de a lényeg az, hogy minden akadály ellenére a fesztivál létezik, minden évben megszervezzük és úgy értékelem, sikerrel vagyunk jelen a helyi, dél-erdélyi és Kárpát-medencei magyar kulturális fesztiválpalettán. – Nem volt nehéz három párhuzamosan futó rendezvényt összehangolni: az Ars Hungaricát, a Duna Gálát, és a 3+2 együttes erdélyi turnéját? – Nem gondoltam volna soha azt, hogy mi, önkéntes magyar intézményként ilyesmit fogunk átélni. Hogy nehéz volt-e, az nem kérdés. Igen, nagyon nehéz, de örülök, hogy vállaltuk ezt a kockázatot és ezt a munkát. Nagyon szépen volt nehéz ez a tapasztalattal tele időszak és eseménysor. Ez esetben is azt kell mondanom: köszönöm mindenkinek, aki bőven részt vállalt a 3+2 turné és Duna Gála megszervezésben is. Együtt sokkal egyszerűbb volt a párhuzamos rendezvényeket lebonyolítani. – A megnyitón elmondta, hogy többnyire a Nagyszebeni Magyar Központ vállalja fel a kulturális rendezvények megszervezését. Milyen kulturális rendezvényeket szerveznek még a Szebenben élő szórványmagyarság számára? – A megnyitón inkább azt hangsúlyoztam ki, hogy nincs egy kinevezett civil/kulturális intézmény, amely a magyar kultúra képviseletével lenne megbízva. Gondolok itt arra is, hogy nem létezett és jelen pillanatban sincs állandó jelleggel támogatott, saját és elkülönített/megszabott anyagi és ingatlani keretekkel rendelkező entitás, amely helyileg, megyeileg, országosan vagy kirendeltségi státusban ezzel lenne megbízva. E körülmények között minden civilként működő szervezet a saját belátása szerint működik és fejti ki tevékenységét. Az elmúlt öt évben a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda számos eseményt, rendezvényt, fesztivált szervezett. Minden évben megszervezésre kerül a már eléggé jó hírnévnek örvendő Ars Hungarica fesztivál, mint legfontosabb magyar kulturális eseményünk, de nem felejteném el a hagyományos szüreti és farsangi bálokat, a havonta megszervezett irodalmi műsorokat, konferenciákat, kiállításokat, gyermekműsorokat. Működési palettánk eléggé komplex, és számos olyan eseményt is felvállalunk, amelyek nem kimondottan kulturális jellegűek. Célközönségünk az újszülött gyerekektől kezdve az idős generációig terjed, viszont sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítunk a gyerek- és ifjúsági tevékenységeknek, hiszen jövőt kell építenünk és minden eszközünket erre a célra szeretnénk felhasználni. – Milyen igényeik vannak a Szeben térségében élő magyar közösségeknek kulturális téren? Hogyan tudják ezt felmérni, és mennyire tudják lefedezni? – Örülök, hogy megjelent a kérdések között a térség fogalom, mert egész régióban gondolkodunk tevékenységeink betervezésekor. Az igények felmérésével kapcsolatosan a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda állandó jellegű, élő felmérést készít a közösségek tagjainak bevonásával. Úgy vélem ez tükrözi a legjobban azt, hogy mennyire értékelik vagy nem a különféle irodánk által ajánlott műsorokat. Vannak kísérleti programjaink is, volt olyan eset, hogy beindítottunk valamit, majd leállítottuk, mert nem volt rá igény. Vagy jelenlegi tapasztalatokról is beszélhetek, akár a turnéval kapcsolatosan például. Sokak véleménye, hogy szórványban élő magyar közösségek esetében csökkent az igényesség mértéke, és beletörődnek a megváltozhatatlan „sorsba”, a fenyegető beolvadás veszélye miatti fásultságba. Nem akarom ezt az álláspontot elfogadni, hiszen véleményem szerint akár az igényt is lehet formálni. A kulturális szervezők, az intézmények, természetesen a közvetítőkkel, a művészekkel együtt hivatottak arra, hogy napról napra, egyik előadástól a következő műsorig, és a fesztiválok esetében évről évre magasabbra tegyék a mércét igényesség tekintetében, mind a műsorkoncepció kialakításkor, mind a szervezésben. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor értelmet és létjogosultságot nyer az érintett kulturális intézmény, máskülönben komolyan és alaposabban át kell gondolnia működését. Ez ösztönöz engem, és erre próbálom rávezetni a körülöttem és velem együtt tevékenykedő személyeket is. – Kik nyújtottak támogatást (mind anyagi, mind szervezési téren) az idei rendezvényhez? A helyi közigazgatás mennyire segíti az iroda ilyen jellegű kezdeményezéseit? – Hosszú a lajstroma a támogatóknak, éppen ezért nem szeretnék most neveket felsorolni, mert valaki biztos lemaradna a listáról. Rendezvényeink szervezésekor számos támogatót sikerült mozgósítani helyi, országos és nemzetközi szinten is. Már a különböző partnerkapcsolatok is értékes támogatást jelentenek számunkra, hiszen egy kulturális műsor megszervezése – lehet az koncert vagy kiállítás, de akár irodalmi vagy gasztronómiai jellegű – nagyon sok olyan tényezőből áll össze, amit gyakran nem lehet anyagiakban mérni. Számos ilyen jellegű kapcsolatot sikerült kialakítanunk és ezeknek köszönhető, hogy műsoraink majdnem fele együttműködésre épül, ami örvendetes a számomra, és ezúton is köszönöm mindazoknak, akik támogatnak. Természetesen anyagiakban számíthatunk néhány pozitívan elbírált pályázat pénzalapjára. Idén mind a helyi, mind pedig az országos és határokon túli hatóságok támogatására sikeresen pályáztunk. A helyi közigazgatás, annak ellenére, hogy nincs magyar képviselet a testületben, örömmel veszi tudomásul, hogy a magyar kulturális jelenlét hangsúlyosabbá vált a térségben, és az Ars Hungarica fesztivált olyan hivatalos események közé sorolják, mint a nagyszebeni nemzetközi jazz-, színház-, komolyzenei fesztiválok, ami sokat jelent nekünk és egyben kötelez is. Szabadság (Kolozsvár) 2010. december 22.Védelemre van szüksége a Mátyás-szoborcsoportnakEgyre többen másznak ismét fel a műemlék talapzatára Egyesek szerint civilizációs hiányosság, mások szerint a város lakói még csak most szoknak hozzá ahhoz, hogy végre sikerült befejezni a Mátyás-szoborcsoport restaurálását, s amolyan „birtokba vétel” történik akkor, amikor egyre többen másznak fel Fadrusz János szobrászművész alkotására. Sajnos erre a restaurálás előtti években is bőven volt példa – a kolozsvári önkormányzat több megoldással próbálkozott, de egyik sem volt igazán hatásos. Egyrészt virágokkal ültették be a szobor talapzata előtt levő zöldövezetet, de a bronzalakok mögött cigarettázó fiatalok valóságos ösvényt hoztak létre, hogy „elrejtőzhessenek”. Másrészt egy, a talapzatra történő felmászást tiltó tanácsi határozatot felidéző tábla került a zöldövezet elé, de felirat által kilátásba helyezett pénzbírság sem riasztotta el a felelőtlen polgárokat. László Attila alpolgármester elmondása szerint most más megoldással próbálkoznak. November végén a generálkivitelező, a Concefa Rt. bejelentette: véget ért a Fadrusz-alkotás restaurálása. A szoborcsoportot ideiglenesen a kolozsvári önkormányzat vette át, míg a hivatalos és ünnepélyes újraavatásra nem kerül sor. A szobor elé elhelyezték az alkotást sötétedés után megvilágító fényszórókat, illetve a román, magyar, angol és német nyelvű kis tájékoztató táblát. Ugyanakkor a talapzat előtti részt fűmaggal szórták be. A néhány nap alatt kinőtt fű korántsem akadályozta meg a polgárokat abban, hogy felmásszanak a talapzatra és a bronzalakokhoz. Lapuknak több olvasó jelezte azt, amit a Szabadság munkatársai is tapasztaltak: egyre többen másznak fel a talapzatra. Lapunk megkereste László Attila alpolgármestert, aki azonnal utasította a Kolozsvári Közösségi Rendőrség vezetőjét, Minodora Friteát, hogy a helyszínen levő munkatársai fokozottabb figyelmet tanúsítsanak a szobor védelmének. – Az elmúlt időszakban több bejelentés érkezett a kolozsvári városházára azzal kapcsolatosan, hogy többen felmásznak a talapzatra, fényképeztetik magukat, sétálnak. Sajnos több ízben fel kellett hívnom a közösségi rendőrség kötelékében dolgozó kollégák figyelmét erre a rendellenességre – mondta az alpolgármester. Nem jó megoldás a kerítés László Attila lapunknak arról is beszámolt, hogy nemrég egyik ismerője jelezte neki, hogy nem a talapzatra, hanem a lovas szoborra mászott fel valaki. – Amikor felmelegszik az idő, megoldjuk a kérdést. Magas, szúrós növényzetet ültetünk, s ez minden valószínűség szerint megóvja a szobrot. Tudtommal a városháza hatáskörébe tartozó rendőrség két képviselője állandó szolgálatot teljesít a Főtéren. Hogy nemrég egy tanácsi határozatra hivatkozó tiltó tábla volt a szobor környékén? Nem biztos, hogy ez a megoldás, ugyanis gyermekként én is ott futballoztam, ahova ki volt téve a tiltó tábla. De a viccet félretéve: ismét kitesszük a figyelmeztető és tiltó táblát – fogalmazott. Az alpolgármester nem kedveli a kerítés felállításának ötletét. – Hosszú éveken keresztül a magas és szúrós növényzet meggátolta a szoborra történő felmászást – érvelt a fentebb ismertetett elképzelés mellett KISS OLIVÉR, Szabadság (Kolozsvár) 2010. december 22.Dan Voinea: nem léteztek terroristák 1989 decemberébenA Ceauşescu-házaspárt azért tették el az útból, hogy ne rendezhessék meg a kommunizmus perét – nyilatkozta kedden a Radio France Internationale-nak (RFI) az 1989-es forradalom évfordulója alkalmából megszólaltatott Dan Voinea egykori katonai ügyész, aki a később kivégzett diktátorházaspár elleni 1989-es perben összeállította a vádiratot. A 21 évvel ezelőtti utcai harcokban semmiféle terroristák nem vettek részt, az 1989-ben átmentett kommunista adminisztráció pedig a mai napig létezik – állítja Voinea. Voinea, aki 1989-ben a katonai ügyészség ezredeseként jelentkezett, hogy közvádlóként szerepel a tömeggyilkossággal vádolt Ceauşescuék karácsony napján lefolytatott perében, úgy vélte, amennyiben a diktátor házaspár pere a szabályoknak megfelelően folytatódott volna, ez lett volna az első olyan ügy, amelyben elítélik a kommunizmus bűneit. Voinea néhány évvel ezelőtt nyugdíjba vonult, miután fegyelmi eljárást kezdeményeztek ellene a forradalommal kapcsolatos ügyek – nevezetesen a Ion Iliescu egykori államfő elleni eljárás – vádiratainak szabályellenes összeállítása miatt A cél: a kommunista hatalom átmentése „A mai napig nem került a bíróságok elé a kommunizmus bűneivel kapcsolatos vádirat. Ez volt a Ceauşescu-házaspár fizikai megsemmisítésének oka, mivel az ellenük megfogalmazott vádak a kommunizmus elleni vádak is egyben. Stănculescu (egykori, a forradalom idején elkövetett bűncselekmények miatt börtönbüntetésre ítélt tábornok – a szerk. megj.) és azok, akik akkor átvették a hatalmat – itt Ion Iliescura, Petre Romanra, Brucanra és Gelu Voican Voiculescura gondolok –, tehát, mint utólag megtudtam, ez a hatalmi csoport döntött a Ceauşescuék fizikai megsemmisítéséről. Őket azért áldozták be, hogy ne kerüljön sor a kommunizmus perére, és hogy átmenthessék a kommunista adminisztrációt, amely, mint látják, túlélt, és a mai napig létezik. De még most sincs késő, és a társadalmi megbékélés érdekében javallott a kommunizmus elleni per, de ehhez előbb politikamentessé kell tenni az igazságszolgáltatást” – jelentette ki Dan Voinea, aki amúgy maga is a diktátor házaspár halálos ítéletére tett javaslatot 21 évvel korábban. Voinea egyúttal azt is kijelentette, hogy az 1989 decemberi utcai harcokban – az akkori hivatalos bejelentésekkel ellentétben – nem vettek részt semmilyen terroristák. Azt is kifejtette, hogy az általa összeállított vádiratok közül több mint 35 esetében született ítélet, és többek között a Temesváron a lakosság elleni katonai fellépést irányító Mihai Chiţac és Victor Athanasie Stănculescu egykori tábornokok elleni vádirat összeállításáért is magának követelte a dicsőséget, bár ebben az ügyben Romeo Bălan ügyész járt el, aki emiatt díjat is kapott az ügyészek szövetségétől. Emellett – mint mondta – a hasonló kolozsvári és a nagyszebeni ügyekben is bebizonyította, hogy nem voltak terroristák, mivel a sortüzek minden egyes áldozata esetében sikerült kideríteni, hogy kik lőttek. Az ügyek 80 százalékában sikerült kideríteni, hogy kik lőttek, hogy kik azok, akik több ezer polgár haláláért, megsebesüléséért vagy jogtalan bebörtönzéséért felelősek – mondta Voinea. Nincs bizonyíték Vasile Milea öngyilkosságára Arról is beszélt, hogy semmilyen bizonyíték sincs arra, miszerint Vasile Milea, a hadsereg akkori főparancsnoka 1989 december 22-én öngyilkosságot követett volna el, mint ahogy azt akkor a halottkém megállapította. Közölte: Milea halálát követően Stănculescu tábornok bement a védelmi minisztériumba, és az akkor Milea után a hivatali rangsorban következő Ilie Ceauşescut őrizetbe véve önmagát nyilvánította védelmi miniszterré, majd ebbéli minőségében irányította az összes katonai műveletet az országban. Voinea a katonai főügyész helyetteseként, majd főügyészként tíz évig, 1997-től foglalkozott a forradalomhoz kapcsolódó perek vádirataival, többek között a Milea-ügyével is, amelyet lezártak, és akkor Voinea nem emelt szót a végkövetkeztetés ellen. (Incidens Aradon: Kisebb incidens történt Aradon az 1989-es forradalom hőseinek tiszteletére rendezett tegnapi megemlékezésen, amikor a megjlent egykorri forradalmárok összetűztek a rendfenntartó erőkkel, mivel azok nem engedték, hogy kitűzzenek egy zászlót a vértanúk emlékművére. „Még 1989-ben sem gyakoroltak ránk olyan nyomást, mint mostanában, példa erre a hatóságok mai akciója is, akik szabotálni kívánták a mgemlékezésünket” - jelentette ki a megyei forradalmárszervezet titkára, Duka Attila.) Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár) 2010. december 21.Az RMDSZ-nek a jövőben a jobbra-, illetve a balratolódás veszélyével kell szembenéznie- Az RMDSZ-nek a jövőben két veszélyforrással kell szembenéznie: a jobbra-, illetve a balratolódás veszélyével – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes az Erdélyi Magyar Televízió (ETV) Közbeszéd című műsorában. Az RMDSZ és az erdélyi magyarság jövőjéről, lehetőségeiről szóló beszélgetésen a szövetségi elnök kifejtette: a jövőben is arra kell törekedni, hogy az RMDSZ-re ható erők egyensúlyban maradjanak, de legfőképpen arra, hogy ezek a gondolatok, eszmék maradjanak meg egy szövetségben. - Jelenleg kétféle nyomás, húzóerő éri az RMDSZ-t: az egyik egy nagyon radikális, helyenként már szélsőjobb retorika, amely azt sugallja, hogy az RMDSZ-nek el kellene mennie egyfajta politikai radikalizmus irányába, vagy akár egy politikán kívüli radikalizmusba. A másik nagy húzóerő a baloldalról érkezik, amely azt mondja, hogy az RMDSZ-nek szociálpolitikában kellene gondolkodnia, és nem elsősorban a nemzeti célokkal, hanem szociális kérdésekkel kellene foglalkoznia – mondta Markó Béla, aki szerint a szlovákiai példa igen szemléletes a politikai eltolódás veszélyét tekintve. - A szlovákiai magyar politikum ezt a dilemmát nem tudta megfelelően kezelni: volt egyrészt a Magyar Koalíció Pártja (MKP), amely a nemzeti retorikába kapaszkodott, de eredményeket nem tudott felmutatni, mert ellenzékben volt, és közben megszületett a nyelvtörvény is. Aztán létrejött egy új párt, amely az együttműködésről, a szlovák-magyar közösségről beszélt, és a választókat olyan helyzetbe hozták, hogy az embereknek választaniuk kellett. A helyes megoldás az, hogy ezek a gondolatok, eszmék maradjanak meg egy szövetségben – mutatott rá az ETV-ben Markó Béla. Politikai és politológiai szempontból igen jelentős eseménynek nevezte Takács Csaba Markó Béla bejelentését, melynek értelmében nem vállal újabb elnöki mandátumot. A megbízott ügyvezető elnök, aki szintén az ETV vendége volt, úgy értékelte: ez egy felelős politikus döntése, aki tisztában van döntésének súlyával. Az RMDSZ kongresszusának feladataival és a várható belső strukturális változásokkal kapcsolatban az ügyvezető elnök úgy nyilatkozott, a Szövetség új felépítésének továbbra is biztosítania kell a pluralizmust, valamint az erős parlamenti és önkormányzati képviseletet. Az Ügyvezető Elnökség esetleges átszervezésével kapcsolatos felvetésekről szólva kifejtette: az Ügyvezető Elnökség egy olyan modellre épült, amely a közösségi önszerveződést segítette elő. Ennek, álláspontja szerint nagy jelentősége volt 90-es évek ellenzéki időszakában, ám mára megváltoztak a politikai körülmények és a társadalomszevezési kompetenciák. - Az Ügyvezető Elnökség érdeme, hogy nagyon hamar megerősödött az erdélyi magyar civil társadalom, és egy nagyon jó társadalmi beágyazottságú közösségi élet alakult ki, amely idővel túlnőtte a kereteket. Ilyen körülmények között vannak olyan vélemények, hogy változtatni kell. Nem ragaszkodunk a jelenlegi struktúrához, mert meg kell engedni, hogy egy új politikai vezetés meghatározza, beleszólhasson abba, hogyan kívánja biztosítani a szövetség politikai működtetését, a közösségépítést – mutatott rá Takács Csaba. RMDSZ-tájékoztató 2010. december 22.Háromszék most sem alkudott...Huszonegy évvel ezelőtt Háromszék lakossága Sepsiszentgyörgyön a térség újkori történetének legforróbb óráit élte át. A nap eseményeinek alakulását a gyárakból az utcákra, majd a városközpontba vonuló-nyomuló tömeg döntötte el, amelyhez a nagy menetelés közben a lakosságból, az utcai bámészkodók közül is tömegesen csatlakoztak. Sepsiszentgyörgy városképét 1989. december 22-én délelőtt az utcára, az Erzsébet parkba sereglő sokaság dimenziói és a külső látvány alapján az 1848. november 28-i nagygyűléshez lehet mérni, amikor Háromszék önvédelme, a ,,Lészen ágyú!" volt a tét. Az 1989-es háromszéki eseményekhez históriai analógiákat keresve az 1848. novemberi nagygyűlés emléke nem véletlenül kerül képbe: a tömegek kockázatvállalása mindkét esetben az élethalálharc vállalását jelentette. A háromszéki újabb kori népfelkelés tétjének nagyságát az mutatja, ha figyelembe vesszük, hogy a városközpontot ellepő és a pártszékház ostromára készülő sokaság mindezt azokban az órákban cselekedte, amikor még nem lehetett tudni, hogy a diktátorpár és környezete nem ad-e tűzparancsot a diktatúra elleni lázadás szétverésére, mint Temesváron, Aradon, Kolozsváron, Szebenben és másutt. A háromszékiek az 1989. december 22-i bátorságukkal ismét a ,,Háromszék nem alkuszik" erkölcsi magasságába emelkedtek. Annak dacára ― vagy éppen ennek következtében? ―, hogy a nem éppen díszfelvonulásra kivezényelt katonaság, a városközpont épületeinek tetőterére és padlására, az emeleti szintekre kivezényeltek, a rendőrök, államvédelmiek és a fegyverviselő pártvezetés puskacsövei előtt kellett követeléseiket megfogalmazniuk. A diktátor bukaresti elűzése, Sepsiszentgyörgyön a párt megyei csúcsvezetésének hátsó kapun való elmenekülése, a sorkatonák és a civilek eufóriás örömmámora után elmúlt ugyan a fegyveres beavatkozás közvetlen veszélye, de már az első percekben tartani kellett attól, hogy obskúrus erők idegen elemek bevonásával polgárháborút robbanthatnak ki. A háromszéki ,,felkelők" akkor még nem észlelhették, hogy az államvédelem feloszlatása és az állomány kaszárnyákba rendelése kiváló taktikai lépés ennek megmentésére ,,A hadsereg velünk van!" jelszó alatt, s azt sem, hogy a ,,terroristák bevetésének" külföld-belföld előtt az országban végbemenő forradalom látszatát kell keltenie. Holott sok más titkosszolgálati fogás mellett ez is a spontán népfelkelés felhajtóerejének az újabb hatalomkiépítés eszközévé változtatása volt. Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. december 22.RövidenEurópai megoldást nemzetiségi kérdésekben Németh Zsolt szerint Magyarország elvárja szomszédaitól, hogy az ott élő magyarság problémáit az európai normák szellemében oldják meg. "Ami azt jelenti, hogy az adott esetben olyan megoldásokat szorgalmazunk, amelyek maximálisan figyelembe veszik az európai intézmények ajánlásait, illetve olyan megoldásokat, amelyek figyelembe veszik az alapvető európai normákat" ― jelentette ki a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára tegnap Pozsonyban, miután találkozott szlovák partnerével, Milan Jezovica külügyi államtitkárral. Németh és Jezovica mint az európai és az euroatlanti integrációs, valamint más nemzetközi kérdésekkel foglalkozó magyar―szlovák vegyes bizottság társelnökei tárgyaltak Pozsonyban. Az EU-elnökség lehetőség is Az uniós elnökség posztja nemcsak kihívást jelent egy tagállamnak, hanem lehetőséget is, hogy bebizonyíthassa, képes az EU ügyeinek kezelésére ― mondta Herman Van Rompuy, az Európa Tanács elnöke tegnap Budapesten. Az Orbán Viktor miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján kiemelte: az elnökség arra is jó alkalom Magyarországnak, hogy elérje, a jövő fél év után ne mindig új tagállamként emlegessék az unióban. Visszaszerezné az Európai Unió számára a bővítés lendületét Orbán Viktor a 2011 első fél évében esedékes magyar EU-elnökség idején. A kormányfő szerint az EU párját ritkítóan nehéz fél év előtt áll, de önmagában ez "bennünket, magyarokat a legkevésbé sem rettent vissza ettől a munkától, sőt, igazából étvágyat csinál hozzá". Németh Zsolt Bugár Bélával találkozott A Magyar Koalíció Pártja és a Híd magyar―szlovák polgári párt elnökeivel, Berényi Józseffel és Bugár Bélával is találkozott tegnapi pozsonyi látogatása során Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. ,,Nagyon fontosnak éreztem, hogy találkozzam mind Berényi Józseffel, mind Bugár Bélával. Ők (Bugárék) különösen fontosnak tartják, hogy kormánypártként a magyar érdekeket is hangsúlyosan képviseljék" ― nyilatkozott magyar újságíróknak Németh Zsolt. "Azt gondolom, az a feladatunk, hogy kialakítsuk azt a speciális együttműködést, ami egy ilyen vegyes párttal is kialakítandó. Egyelőre a Kárpát-medencében ez egy újszerű és egyedülálló helyzet, de azt gondolom, hogy a felvidéki magyarság érdekében mindenfajta együttműködést meg kell ragadnunk" ― szögezte le az államtitkár. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. december 22.A jobbra- illetve balratolódás veszélye Az RMDSZ-nek a jövőben két veszélyforrással kell szembenéznie: a jobbra-, illetve a balratolódás veszélyével – jelentette ki Markó Béla a szövetség elnöke az Erdélyi Magyar Televízió (ETV) Közbeszéd című műsorában. Az RMDSZ és az erdélyi magyarság jövőjéről, lehetőségeiről szóló beszélgetésen a szövetségi elnök kifejtette: a jövőben is arra kell törekedni, hogy az RMDSZ-re ható erők egyensúlyban maradjanak, de legfőképpen arra, hogy ezek a gondolatok, eszmék maradjanak meg egy szövetségben. – Jelenleg kétféle nyomás, húzóerő éri az RMDSZ-t: az egyik egy nagyon radikális, helyenként már szélsőjobb retorika, amely azt sugallja, hogy az RMDSZ-nek el kellene mennie egyfajta politikai radikalizmus irányába, vagy akár egy politikán kívüli radikalizmusba. A másik nagy húzóerő a baloldalról érkezik, amely azt mondja, hogy az RMDSZ-nek szociálpolitikában kellene gondolkodnia, és nem elsősorban a nemzeti célokkal kellene törődnie, hanem szociális kérdésekkel kellene foglalkoznia – mondta Markó Béla. – A szlovákiai magyar politikum ezt a dilemmát nem tudta megfelelően kezelni: volt egyrészt a Magyar Koalíció Pártja (MKP), amely a nemzeti retorikába kapaszkodott, de eredményeket nem tudott felmutatni, mert ellenzékben volt, és közben megszületett a nyelvtörvény is. Aztán létrejött egy új párt, amely az együttműködésről, a szlovák–magyar közösségről beszélt, és a választókat olyan helyzetbe hozták, hogy az embereknek választaniuk kellett. A helyes megoldás az, hogy ezek a gondolatok, eszmék maradjanak meg egy szövetségben – mutatott rá Markó Béla. Mint ismeretes, Markó december első felében bejelentette, hogy nem kívánja ismét megpályázni az RMDSZ elnöki tisztségét a szövetség február végi nagyváradi tisztújító kongresszusán. Szabadság (Kolozsvár) 2010. december 22.Széllel szemben…Vannak olyan elvetemült emberek, akik tehetségüket és pénzüket nem sajnálva utolsó leheletükig a magyar kultúra megmentéséért fáradoznak. Tanárok, akik olyan falvakban oktatnak fakultatív magyart, amelyekben ugyan szünetben magyarul szidalmazzák egymást a gyerekek, de az iskolapadban románul kínlódnak, szüleik pedig románnak vallják magukat az országos összeírás kérdezőbiztosai előtt. Olyan iskolákban is hirdetik a magyarok igazát, amelyeket a roma lakosság mentett meg a bezárástól. A romák otthon magyarul élik meg az őseik indiai kultúráját, ám az iskolában románul kénytelenek vetni a betűket. Ha nem megyünk el hozzájuk, csak a magyarországi kereskedelmi tévék szappanoperáiból szedik össze a szófordulatokat – magyarázzák az egyik okát annak, hogy mit keresnek a helyi közigazgatási központok által is elfeledett falvakban. A tető beázik, a kutya a tantermekben hál, és a gyerekek többsége az egerekkel kénytelen megharcolni az Európai Unió biztosította kifliért meg a rég megszüntetett magyarországi közalapítványoktól anno megkapott meséskönyvekért. Nem ritka, hogy a meccset a rágcsálók nyerik. Az állandó maciszag már megszokott a tantermekben, pedig a klímaberendezés működik: az ablakkeretekben csak egyetlen törött üveg van. Itt kell a pedagógusoknak elhitetni a gyerekekkel, hogy boldog a gyermekkor, és sok ajándékot kapnak majd az angyalkától. Szélmalomharc őszintének tűnni, és a felhőtlen boldogságról mesélni olyan gyerekeknek, akik otthon az alkoholgőz és a mindennapossá vált családi erőszak miatt rettegnek, és testi-lelki menedéket keresnek az iskolában. Ám sokuk még ezt sem kaphatja meg naponta, mert ahol több testvérnek kell megosztoznia ugyanazon a télikabáton és lyukas orrú bakancson, csak felváltva járhatnak iskolába. Az óvodában jó, mert ott öten el tudnak játszadozni egy féllábú babával. Annyi ragad rájuk, amennyit az iskolapadon felejtett a takarító, vagy a szájukba rágott a pedagógus, aki félpénzért kínlódik naponta, és annak a méltánytalan fizetésnek a nagy részét is utazásra és szemléltetőeszközökre költi. A 21. században, Európa közepén, az Unió egyik tagállamában, az év végi gálaműsorokon vajon kinek jutnak eszébe ezek a hétköznapi hősök? De nem csak a tanárok és tanítók próbálnak megfeszített izommal küzdeni a lassan tömbmagyar településekből szórvánnyá változó falvak lakosságán. A megmaradást a papok és a színészek is erősítenék, ám a színházépületek összeomlanak, a templomok ajtaján évek hosszú sora óta lakat pihen. Végh Balázs, Krónika (Kolozsvár) 2010. december 21.Új szobor Kiss GedeonnakFelavatták tegnap Szatmárnémetiben „a fák ezredesének” új szobrát, Parádi Szodorai Hajnalka alkotását. A város legnépszerűbb történelmi személyiségének szobra közadakozásból jött létre. Az adományokból árva gyerekek karácsonyi ajándékaira is jutott. Másodszor avattak szobrot Szatmárnémetiben Kiss Gedeonnak, az egykori városkapitánynak, a helyi legnépszerűbb történelmi személyiségnek tegnap. Az elsőt 110 évvel ezelőtt egy kiváló pesti szobrász, Horvay János alkotta meg, ez azonban a második világháború végén eltűnt. Az új szobor Parádi Szodorai Hajnalka szatmári képzőművész alkotása, és közadományból jött létre, akárcsak az első. Az első szobor hollétére vonatkozóan több bejelentés is érkezett az utóbbi években, nem sikerült megtalálni. Ekkor Békéssy Erzsébet, a megyei környezetvédelmi felügyelőség igazgatója gyűjtést indított egy új szobor készítéséhez és felállításához, és ehhez a városi tanács engedélyét is megkapta. „Szatmárnémeti magyar lakossága legalább olyan jól vizsgázott városszeretetből, mint elődei, a Kiss Gedeon szobrához szükséges pénz határidő előtt összegyűlt! Ez azt bizonyítja, hogy megbecsüli saját értékeit, hagyományait, amelyből jövőjét építheti” – mondta el a tegnapi szoboravatáson Békéssy Erzsébet. Kiss Gedeon negyvennyolcas honvéd, városkapitány, főjegyző, Petőfi barátja, a Kölcsey Kör, a városi múzeum és tűzoltóság megalapítója, Szatmárnémeti parkosításának elindítója volt. A város parkosításában vállalt aktív szerepe miatt „a fák ezredesének” is hívtak. Népszerűségére jellemző hogy, már temetése napját, 1898, május 27-ét követően javaslat született, hogy szobrot állítsanak neki, ami nem sokkal később meg is valósult a város legszebb parkjában, a maga alkotta Kossuth-kertben, mely azóta is külön ékessége a Szamos-parti városnak. A tegnapi szoboravató tömeget vonzott a Kossuth-kertbe. Ezúttal az új szobrot nem az első helyére, a főbejárathoz tették, hanem az úgynevezett Zöld Ház elé, amelyet egy nyertes uniós pályázat nyomán abból a neoreneszánsz épületből, az egykori városi gőzfürdőből alakítottak ki. A városi gőzfürdő kezdeményezője szintén Kiss Gedeon volt. A gyűjtés szervezőitől azt is megtudtuk: a szobor elkészüléséhez csak ezer euróra volt szükség, az összes járulékos munkát, alapok öntése, talapzat elkészítése stb., különböző magáncégek vállalták fel. Az összegyűlt 7266 lejes végösszeg meghaladja a szükséges ezer eurót, a fölösleget árva gyerekek karácsonyi ajándékára ajánlják fel. Azt is eldöntötték, hogy ezentúl minden évben megemlékeznek az egykori, igen népszerű városvezetőről, június 5-én, a környezetvédelmi világnapon kívánnak előtte tisztelegni. Sike Lajos, Új Magyar Szó (Bukarest) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
