Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 324 találat lapozás: 1-30 ... 241-270 | 271-300 | 301-324
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2010. február 23.

Kinek a szégyene?
Tulajdonképpen a normalitás jelének lehetne tekinteni, hogy a marosvásárhelyi önkormányzat RMDSZ-frakciójában nem maradt következmények nélkül a Ştefan Guşă-szobor felállításáról hozott, beismerten elhibázott határozat. Megkésett ugyan, de üdvözlendő a frakcióvezető lemondása, a frakció tagjainak most nyilvánosságra hozott bűnbánó nyilatkozata.
A bejáratott demokráciákban az egyszerű választási számítások is arra intik a politikusokat, hogy vonják le a következtetéseket, ha rossz döntést hoztak. Csak így őrizhetik meg ugyanis pártjukat a választók jóindulatában, bizalmában.
A Guşă-szobor ügyében azonban a marosvásárhelyi román politikusoknak, román értelmiségieknek is lenne tennivalójuk. Mert hát nemcsak a magyarok szégyene, hogy a városi tanács megszavazta a temesvári forradalmárokba lövető kommunista tábornok szobrának felállítását. Ştefan Guşă sortüzeinek elsősorban román áldozatai voltak, az ő emlékük kellene hogy észhez térítse a politikusokat.
A román pártok képviselőinek ugyanúgy keresniük kellene az elhibázott döntés hatálytalanításának az útját. Nem a magyarokért, hanem önmagukért, a saját választóikért, a normalitásért. Nem maradhatnak csak azért a rossz oldalon, hogy véletlenül se értsenek egyet a magyarokkal.
Belátásukat jelenleg az nehezíti, hogy a Guşă-szobor felállítása már kezdettől bekerült a magyar–román tranzakciós kosárba: megengedjük Sütő András szobrának a felállítását, ha ti is megengeditek a tábornok emlékének a megörökítését. Azt kellene észrevenniük, hogy a Guşă-szoborral tulajdonképpen a kétes eredetű Drăgan-tőke keresi a megdicsőülés útját.
A jóérzésű románokat is megbotránkoztatta annak idején, hogy Josif Constantin Drăgan milliárdos már életében magáról neveztette el szülővárosa, Lugos főterét és egy lakótelepét; hogy a milliárdost alapítóként festették fel a város 18. században épült templomának a belső falára, hogy a nevét viselő egyetem hallját már életében az ő alakját megörökítő óriásmozaik díszítette, és az épület előtti Drăgan-szobor leleplezésével is alig sikerült megvárni a milliárdos 2008-as halálát. Nos Marosvásárhelyen az özvegyen maradt Drăganné, Ştefan Guşă leánya próbálja folytatni a család pénzen vett megdicsőítésének a hagyományát.
Gazda Árpád. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. február 23.

Romacsúcs közjátékkal – Konferenciát tartottak Bukarestben Băsescu jelenlétében, Markó védnöksége alatt
„Bármilyen projekt, terv vagy stratégia, amely a romák helyzetének javítására irányul, csak akkor lesz hatékony, ha a romák aktívan részt vesznek ezek kidolgozásában” – fogalmazott Markó Béla a védnöksége alatt tartott konferencián tegnap Bukarestben. A kormányfőhelyettes szerint a székelyföldi romák helyzete nem különbözik érdemben az általános romániai állapotoktól.
Róma Oslo, Milánó – a roma kisebbség mindenütt jelen van a múzeumok bejáratánál, és nem azért, mert a múzeumot akarja meglátogatni – ecsetelte Traian Băsescu tegnap a szerinte Románia imidzsét romboló, Európa fővárosaiban tapasztalható helyzetet. Az államfő azon a konferencián vet részt, amelyet Bukarestben, a parlament Emberi Jogok termében tartottak, Markó Béla miniszterelnök-helyettes védnöksége alatt.
A teremben levő roma szervezetek egyes képviselői azonban nem vették jó néven az államelnök ironikus hangvételét, és Băsescu beszéde után hangoskodni kezdtek, diszkriminációellenes jelszavakat tartalmazó bannereket emelve a magasba. Erre az államfő testőrei kituszkolták az Emberi Jogok terméből (sic!) a roma fiatalokat, akik ezt követően a folyosón tartottak rögtönzött sajtótájékoztatót, a teremből kisereglő riporterhad előtt.
Teodor Baconschi lemondását követelik
„Elegünk van a közjogi méltóságok rasszista megnyilvánulásaiból. Elegünk van az olyan külügyminiszterekből, akik született bűnözőknek nevezik a romákat, elegünk van az olyan államfőkből, akik büdös cigánynak nevezik az újságírókat. És elegünk van az olyan államelnöki testőrségből, amely kilökdös a konferenciatermekből, és szánkba fojtja a szót” – méltatlankodott Florin Manole, a Romák Polgári Szövetsége aktivistája.
Amint arról hírt adtunk, több hazai emberjogi szervezet rasszizmussal vádolja, és nyílt levélben lemondásra szólította fel Teodor Baconschi külügyminisztert. A román diplomácia vezetőjét egy múlt heti kijelentése miatt marasztalják el.
Baconschi február 11-én, Pierre Lellouche francia külügyi államtitkárral tartott találkozója után, a Franciaországban bűncselekményeket elkövető román állampolgárokról szólva állítólag azt mondta: „egyes romániai közösségekben, elsősorban a roma etnikumúak körében fiziológiai probléma a bűnözés”.
Băsescu provokált?
A roma emberjogi aktivisták szerint egyébként az államfő provokálta is őket azzal, hogy beszédében gúnyolódott a külföldön élő romániai romákkal, illetve azzal, hogy – az államéval szemben – végig a roma közösség felelősségét hangoztatta azokért a problémákért, amelyekkel küzd: szegénység, iskolázatlanság, elmaradottság.
„Honnan tudja Băsescu, hogy hány roma van azok között az emberek között, akik a múzeumok előtt koldulnak?” – tette fel a kérdést Manole. Az aktivisták szerint azok, akik a parlamentben képviselik a közösséget, cinkosan hallgattak akkor is, amikor az államfő „büdös cigányozott”, és akkor is, amikor a külügyminiszter a romák fiziológiai jellemzőjének nevezte a bűnözési hajlamot.
A konferencián jelen lévő Nicolae Păun roma parlamenti képviselő a közjáték után úgy vélte, a külügyminiszter „szerencsétlenül fejezte ki magát”, de a megoldás „nem az ilyen hangoskodás”. Păun elmondta, a külügyminiszter mára kért újabb találkozót a lemondását követelő civil szervezetek képviselőitől, akik korábban már elutasították a meghívást arra való hivatkozással, hogy a román diplomácia vezetője megpróbálja „elkenni a dolgot”.
Ami az államfő beszédét illeti, a roma képviselő árnyalni kívánta Traian Băsescu kijelentéseit azzal, hogy „a roma közösség nem kis része igenis megpróbál megtenni mindent azért, hogy integrálódjon a hazai társadalomba”.
Partnerség a romákkal
„Bármilyen projekt, terv vagy stratégia, amely a romák helyzetének javítására irányul, csak akkor lesz hatékony, ha a romák aktívan részt vesznek ezek kidolgozásában, gyakorlatba ültetésében és felügyeletében” – fogalmazott Markó Béla A közösségek hangja – Jelentés a romák helyzetének javítását célzó nemzeti stratégiáról elnevezésű konferencián.
A miniszterelnök-helyettes elmondta, nagyon fontos, hogy a romákat bevonják a döntéshozatalba a legmagasabb szintekig, mivel a közösségnek minél erősebb politikai képviseletre és civil szférára van szüksége. Álláspontja szerint az identitás-kérdéseket, ezen belül a romákét is, ugyanazon elvek alapján kell kezelni: nem az önazonosság elvesztesének kockázatával kell integrálódni. Úgy vélte, alapvető hiba, hogy sokáig a romakérdést a szociális támogatások kérdésévé szűkítették le, anélkül, hogy elismernék a helyzet bonyolultságát.
Markó a székelyföldi romahelyzetről
Ami a székelyföldi romák helyzetét illeti, az Új Magyar Szó kérdésére az RMDSZ elnöke úgy vélte, az nem különbözik érdemben az általános romániai állapotoktól.
„Az erdélyi és a székelyföldi roma közösségek kulturálisan és nyelvileg integrálódtak a magyar kultúrába, sok roma közösség magyarul beszél. Ezeknél a közösségeknél elképzelhető a további kulturális és nyelvi integráció” – vélekedett Markó.
Ami a csíkszentkirályi és csíkkarcfalvi tavalyi romaellenes incidenseket, illetve a nemzetközi emberjogi szervezetek által is kifogásolt csíkszeredai romakitelepítéseket illeti, Markó úgy vélte: ezek hasonló intenzitású sajnálatos incidensek, mint amilyenek az ország bármelyik más régiójában is előfordulnak, illetve nemcsak Romániában, hanem Kelet-Európa más országaiban, például Magyarországon is. „Ezeket a problémákat önkormányzatról önkormányzatra, közösségről közösségre kell megoldani” – szögezte le a kormányfő-helyettes.
Salamon Márton László. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. február 24.

Lemondott Bakk Miklós
Bakk Miklós lemondott az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében létrehozott autonómiabizottság társelnöki tisztségéről.
A politológus a sajtónak eljuttatott közleményében azzal indokolja döntését, hogy a bizottság társelnökeként, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) felkérése alapján az elmúlt hónapokban egy közös, több politikai és mozgalmi eszközt integráló autonómia-stratégia kimunkálását kívánta előmozdítani, törekvése azonban nem volt sikeres. Szerinte a bizottság munkája lassan haladt, az RMDSZ pedig mind a kisebbségi törvény, mind pedig a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés kérdését csupán az aktuálpolitikai helyzet és a kormányzati pozíció nézőpontjából tekintette, és stratégiai érveket, elképzeléseket nem igényelt a bizottságtól. Ezért úgy döntött, hogy lemond társelnöki tisztségéről, de – mint leszögezi – továbbra is nagyon fontosnak tartja, hogy az autonómia kérdésében az egyeztetés keretei – a kevés eredmény ellenére is – fennmaradjanak, és a bizottság munkáját szakértőként továbbra is támogassa. „Lemondásomat jelzésnek szántam arra vonatkozólag, hogy nem működik jól a bizottság” – fejtette ki a Szabadság kérdésére Bakk Miklós.
Az autonómiatanács RMDSZ-es társelnöke, Márton Árpád több okból kifolyólag is meglepetéssel fogadta Bakk Miklós döntését. Lapunknak elmondta: a bizottságban valamennyien egyetértettek abban, hogy egyaránt foglalkoznak stratégiai és aktuálpolitikai kérdésekkel, illetve azoknak a minimális feltételeknek a kidolgozásával, amelyeknek a készülő törvénytervezetnek eleget kell tennie ahhoz, hogy az RMDSZ elfogadtassa azt a parlamentben. „Az más lapra tartozik, hogy a munkálatok során hol a stratégia, hol pedig az aktuálpolitikai kerültek terítékre, s ezért kissé nehézkesebb volt az egyeztetés. A testületen belül azonban teljes volt az egyetértés arról, hogy mindhárom kérdéssel egyaránt foglalkozunk” – fejtette ki Márton Árpád. Elmondása szerint Bakk Miklós döntése azért is meglepő számára, mivel a politológus ebbéli szándékát már bejelentette az EMEF legutóbbi marosvásárhelyi ülésén, és akkor mind jómaga, mind pedig Tőkés László, az EMNT elnöke kifejtette: indokolatlannak tartja döntését. Tőkés László ráadásul azt is közölte, hogy nem fogadja el a felajánlott lemondást. „Ezért az a gyanúm, hogy a felsorolt indokoktól eltérő lehet Bakk Miklós lemondásának az oka” – vélekedett Márton Árpád.
P. A. M. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

2010. február 24.

Magyarul tanulnak a csíkszeredai románok
Magyarul tanulnak a csíkszeredai román anyanyelvű közalkalmazottak. A január végén kezdődő kurzusok ingyenesek a résztvevők számára, a tanár fizetését a Szülőföld Alaptól pályázott támogatásból finanszírozzák.
Magyar szavakat olvasnak a kurzus résztvevői. A József Attila Általános Iskola termében hetente kétszer- két órában tartják a Hargita Megyei Tanács, a Prefektúra és a megyei közintézmények munkatársainak az alapfokú magyar nyelvoktatást, beszédkészség-fejlesztő gyakorlatokat. A magyar nyelvtan nem hasonlít a román nyelvtanhoz, így a román ajkúaknak számos olyan nyelvtani és nyelvhelyességi szabályt kell elsajátítani, amelyet eddig nem ismernek, nem alkalmaznak. Forrás: Erdély.ma

2010. február 24.

Pécsi Bakkhánsnők
Vendégjáték(ok) Marosvásárhelyen
Két előadás erejéig a héten Marosvásárhelyen vendégszerepel a pécsi Janus Egyetemi Színház. A JESZ-Színháznak is nevezett társulat 1996-ban jött létre Pécsett, ahol korábban is nagy hagyományai voltak az egyetemi színjátszásnak. A kezdeti nehézségek közepette, Mikuli János és Tóth András Ernő kezdeményezésére, több egyetemi tisztségviselő és oktató támogatásával jött létre az a szerződés, amely alapját képezte a működésnek. Az egyetem támogatásán kívül az Alternatív Színházi Műhely Alapítvány pályázati tevékenysége segíti a produkciók létrejöttét. A színház első évadát a Pécsi Harmadik Színházban játszotta, itt alakult ki az a program, amely ma is alapjaiban meghatározza a JESZ tevékenységét és amely saját bemutatókból (professzionális, kísérleti előadások, hivatásos és alternatív színészekkel), képzésekből, tréningekből, táborokból és az ezekhez kapcsolódó egyetemista-előadásokból, illetve befogadó színházi előadásokból áll. 1997 őszén a Janus Pannonius Tudományegyetem vezetése lehetővé tette, hogy az egyetem épületében kapjon helyet a Janus Egyetemi Színház, amely azon év novemberében nyílt meg. Az intenzív munka során kialakult és mindinkább képzettebbé vált az egyetemista színészgárda, de idősebb alternatív színészek és hivatásosok is erősítik a társulatot, amely a kezdetektől fogva több rendezővel dolgozik. Talán ez tette lehetővé, hogy a társulat nyitott tudott maradni, többfajta színházi nyelven képes megszólalni, és munkája folyamatos. A JESZ 1997-től jelen van a legfontosabb magyarországi alternatív fesztiválokon, produkciói több díjban részesültek. 1999-től pedig külföldi találkozókon képviselheti a magyarországi alternatív színjátszást, ugyanakkor 1999 óta szervezi az Országos Egyetemi és Főiskolai Színjátszó Fesztivált. 2003-ban elkészült a JESZ új játszóhelye az egyetemen, 2005-től pedig bekapcsolódott a Pécsi Szabadtéri Játékok programsorozatába, bemutakozva a város közönségének is. 2008-ban az egyetem átépítette, felújította a színházat.
Ami a heti vendégjátékokat illeti, azoknak a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió színháza ad otthont. A pécsi társulat két előadással érkezik, az első bemutatójára holnap este 6 és 8 órakor kerül sor, ekkor Euripidész Bakkhánsnők című tragédiáját adják elő Balogh Attila rendezésében. Pénteken ugyancsak este 6 és 8 órakor Arthur Schnitzler Körtánc című műve kerül bemutatásra (rendező Vargyas Márta). Az előadások időtartama egy óra.
Nagy Botond. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. február 24.

Meddig nyúlik... a per?
A tegnapi tárgyalás után immár nem kétséges, hogy mind a tanfelügyelőségnek, mind a táblabíróság közigazgatási részlegén elnöklő bírónőnek az a célja, hogy minél tovább húzódjon az a per, amelyet a megyei tanfelügyelőség indított az Országos Diszkriminációellenes Tanács ellen, majd perbe hívta a Romániai Magyar Pedagógusszövetséget (RMPSZ) is.
Ahogy korábban többször beszámoltunk, a múlt évi beiskolázási tervezetet kifogásolva, amely hátrányos helyzetbe hozta volna a nyolcadik osztályt végző tanulókat, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség a diszkriminációellenes tanácshoz fordult. Ez utóbbi egyetértett a petíció aláíróival, s 600 lejes pénzbírságot rótt ki a tanfelügyelőségre. A felperes a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó határozat és a pénzbírság eltörlését szeretné elérni.
A tanfelügyelőség jogi képviselője, annak ellenére, hogy a korábbi tárgyalásokon is felszólították, a február 23-i határidőre sem tett eleget a polgári perrendtartásból eredő azon kötelezettségének, hogy valamennyi periratot közöljön az alperes jogi képviselőjével is, miközben az ellenkezőjét állította. Azzal, hogy tegnap sem mondott igazat, az általa képviselt intézmény tekintélyét is csorbítja.
Januárban a bírónő azt a kételyét fogalmazta meg, hogy a tanfelügyelőség jogi személyiségnek tekinthető-e, s erre hivatkozva halasztotta el az ügy érdemi tárgyalását. Miután a szövetséget képviselő Magos Méta ügyvéd tegnap kétséget kizáróan válaszolt erre a felvetésre, a tanfelügyelőség jogtanácsosa – a korábbi taktikát követve – újból a kereset kibővítését kérte. Pontosabban azt, hogy hívják perbe a közoktatási minisztériumot és a kormányt is, mivel a beiskolázási tervezetet e két szervnél véglegesítették. Beszédéből úgy tűnt, mintha a tanfelügyelőségnek semmi köze nem lenne a beiskolázási tervhez, holott az alperesként perbe hívott felsőbb fórumokon a megyei szinten összeállított tervezet alapján döntenek.
Litiu Mihaela bírónő ezúttal azt a kérdést tette fel tegnap a pedagógusszövetség képviselőjének, hogy miután a Bolyai magyar tannyelvű középiskola, a szövetség kérte-e magyar osztályok létesítését olyan iskolákban, ahol van rá igény, és ennek ellenére nincsen osztály. Hogy miért kellett belefoglalni a kérdésbe a Bolyai iskola nevét, amikor tízével vannak tiszta román iskolák a megyében, nem nehéz megfejteni.
Kíváncsian várjuk, hogy a következő tárgyaláson milyen álláspontot képvisel a közoktatási minisztérium és a kormány, s hogy a táblabíróságnak sikerül-e elérnie, hogy a tanfelügyelőség jogtanácsosa eleget tegyen perrendtartási kötelezettségeinek.
Mire az ügy lejár, járulékos költségei feltételezhetően meghaladják a tanfelügyelőségre kirótt büntetést, s addigra a következő beiskolázási tervet is jóvá hagyja a szaktárca és a kormány.
(b.gy) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. február 24.

A Súrlott Grádics Erdőszentgyörgyön
Bajor Andor emlékének szentelik a Súrlott Grádics marosvásárhelyi irodalmi kör februári találkozóját az erdőszentgyörgyi olvasókkal. A kör a Bodor Péter Művelődési Egyesület meghívásának tesz eleget. Idén is fellép a marosvásárhelyi Cantuale énekegyüttes. A rendezvényt a művelődési ház Europa Direct- termében tartják ma 16 órától. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. február 24.

Politikai nyilatkozat
A hadsereg meghamisítja saját forradalmi múltját
Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő tegnap a képviselőházban arra hívta fel a figyelmet, hogy a hadsereg meghamisítjasaját történelmét. A történelemhamisítás kivizsgálására parlamenti bizottság felállítását javasolta.
A képviselő arra a botrányra hívta fel a figyelmet, amelyet a hadsereg 1989. december 15-22. közötti időszakra vonatkozó naplója titkosításának feloldása váltott ki. Emlékeztetett, hogy ezek a hadinaplók sokáig titkosak voltak, ám a December 21. Egyesület nyomására az Európai Emberjogi Bíróság kényszerítette Romániát e dokumentumok nyilvánossá tételére.
Rámutat ugyanakkor: az említett katonai dokumentumokból kitűnik, hogy az aláírók már december 15. és 22. között diktátornak nevezték Nicolae Ceausescut, a rezsimet pedig totalitárius rendszernek. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek a naplók utólag készültek, valamikor 1989 végén, 1990 elején. Hiszen nem tartalmazhattak kritikákat a diktátorral és rendszerével szemben azon egyszerű okból, hogy a katonaság december 15-22. között az RKP főparacsnoka parancsait hajtotta végre, hogy lőjenek a forradalmárok közé. Ezt a parancsot szó szerint teljesítették december 21-ig. Kivétel Temesvár volt.
Következésképp, jelentette ki Kerekes, a hadsereg botrányos módon meghamisítja saját forradalmi múltját. Figyelmeztet, hogy a hadsereg forradalmi múltjának megszépítésére irányuló kísérletbe jól illeszkedik az, hogy Marosvásárhelyen szobrot akarnak állítani Stefan Gusa tábornoknak. A kezdeményezők tartalékos tisztek, akik 1989. december 21-én aktív tisztek voltak Marosvásárhelyen, ahol a hadsereg hat forradalmárt lőtt le.
Történelmi igazság, hogy 1989. december 22. után a hadsereg egészen más szerepet játszott, ám az ezt megelőző napokban nem volt diktatúraellenes. Az ellenkezőjét bizonyító próbálkozás nem egyéb, mint kínos önigazolás, jelentette ki végül Kerekes Károly képviselő
(mózes) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. február 24.

Az RMDSZ vezetését lejárató szórólapok
Az RMDSZ bizonyos Maros megyei és országos vezetőit rágalmazó névtelen levelek kerültek a marosvásárhelyi magyarok postaládáiba az elmúlt napokban. Az írásokban a szövetség több marosvásárhelyi illetőségű országos és megyei vezetőjét „újfajta erdélyi terrorizmussal” vádolják, illetve felszólítják a tagságot, hogy fogjon össze és mentse meg az RMDSZ-t, megkeresve a megfelelő képviselőket. A névtelen írásokban említett személyeket politikai orientációjuk köti össze. Valamennyien a Markó–Borbély–Kelemen-szálat képviselik, erősítik, amely ellen évek óta ádáz belső harcot vív a Benedek testvérek köré tömörült csoport.
Több Maros megyei és országos RMDSZ-vezetőt lejárató röpcédula került az elmúlt napokban számos marosvásárhelyi lakos postaládájába. A három, egy-egy oldalas névtelen levél elsősorban Borbély Lászlót, Kelemen Atillát, Lokodi Edit Emőkét és a Szepessy család tagjait támadja.
A szövetség megyei vezetősége szerint az Amit minden marosvásárhelyinek tudnia kellene, Újítsuk meg az RMDSZ-t, hogy újra életképes legyen! és Végeladás az RMDSZ-nél! című írásokat a városi szervezet irodájában sokszorosították. Mint Brassai Zsombor ügyvezető alelnök a Krónikának elmondta, ezt Benedek István marosvásárhelyi RMDSZ-elnök is beismerte.
Kiosztott Borbély-pártiak
A három névtelen levél Borbély László országos alelnök rokoni szálakon szerzett állítólagos médiahatalmáról, Gombos Csaba megyei tanácsos alvilági kapcsolatairól, valamint Kelemen Atilla megyei elnök vadászatairól és fiának a környezetvédelmi minisztériumba való beprotezsálásáról szól. Emellett az írások Lokodi Edit Emőke megyei önkormányzati elnök nepotizmusáról, Szepessy Lászlónak, Markó Béla kabinetfőnökének a rendőrség által is vizsgált bűnügyeiről, fiai megfélemlítő akcióiról, Peti András városi tanácsos szolgalelkűségéről tesznek említést.
A helyesírási hibákkal tűzdelt írásokban az említett személyeket „újfajta erdélyi terrorizmussal” vádolják, illetve felszólítják a tagságot, hogy fogjon össze, és mentse meg az RMDSZ-t, megkeresve a megfelelő képviselőket. A névtelen írásokban említett személyeket politikai orientációjuk köti össze. Valamennyien a Markó–Borbély–Kelemen-szálat képviselik, erősítik, amely ellen évek óta ádáz belső harcot vív a Benedek testvérek köré tömörült csoport.
Brassai: ezúttal messze mentek
Brassai Zsombor, a megyei szervezet ügyvezető alelnöke szerint a rágalmazók csoportja ezúttal elvetette a sulykot. „Nem az zavar, amit a levelek tartalmaznak, mert névtelen rágalmazókkal és műveikkel nem is kellene vitába szállnunk, hanem az keserít el, hogy mindez az RMDSZ városi szervezetének irodájában készülhetett” – nyilatkozta lapunknak Brassai, akiről az egyik írásban azt állítják, hogy „ha lelkésznek nem volt jó, majd államtitkárnak az lesz”. Kérdésünkre, hogy miből gondolja, hogy az uszító hangvételű leveleket éppen a városi szervezet irodájában sokszorosították, Brassai Zsombor elmondta, hogy „ezt maga Benedek István elnök is beismerte”.
Az orvos-politikussal a Krónikának többszöri próbálkozás után sem sikerült kapcsolatba lépnie. Egy nappal korábban viszont Benedek a Népújságnak azt nyilatkozta, hogy az általa vezetett szervezet irodájában a titkárként alkalmazott személy egyetlen példányt másolt le az egyik levélből, amelyet egy RMDSZ-tag vitt be. Ennek ellenére, alávetve magát a Területi Állandó Tanács határozatának, Benedek István úgy döntött: lecseréli az irodában dolgozó személyzetet.
„A félfogadás 2010. február 22-étől szünetel! Dr. Benedek István” – olvasható az RMDSZ marosvásárhelyi irodájának ajtóján. Az ügyfél hiába is kopogtat vagy kilincsel a Dózsa György utca 9. szám alatti ajtón, az senki előtt nem tárul ki. Hogy meddig, az az elnök által kiragasztott szövegből nem derül ki. Erre a kérdésre egy emelettel fennebb, a megyei szervezet székhelyén sem tudnak választ adni, csak annyit mondanak, hogy a városi elnök elküldte a kétfős személyzetet, és másokat alkalmaz.
Politikai csatától a tettlegességig
Az egykori Hangya Házban székelő megyei és városi szervezet között hosszú évek óta hűvös a viszony. Az ellenségeskedés tavaly márciusban éleződött ki, amikor a marosvásárhelyi küldöttek azt a Benedek Istvánt választották a városi szervezet élére, akinek elnöki tisztségbe való jutását a szövetség megyei és országos vezetősége mindenáron meg szerette volna akadályozni.
Az elmúlt évben a felső vezetés elérte, hogy a Guşă-baklövés után lemondásra szólította fel Benedeket, aki kénytelen volt megválni a helyi tanácsban betöltött frakcióvezetői tisztségétől. A két tábor között azonban nem csak politikai csata folyik. Benedek István és Szepessy László személyes konfliktusa az elmúlt év végén tettlegességig fajult, és mindkét fél bűnügyi feljelentést tett a másik ellen a rendőrségen.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. február 24.

Összefogást sürgetnek a pedagógusok
Hevesen bírálja az oktatásban tervezett fejkvótarendszert a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) a Krónikához tegnap eljuttatott állásfoglalása. A szervezet elnöke, Lászlófy Pál-István a dokumentumban úgy fogalmaz, a kormány által javasolt intézkedéseket nem lehet úgy kivitelezni, hogy azáltal ne kelljen iskolákat bezárni, továbbá arra hívja fel a figyelmet, hogy a „költségek csökkentésére hozott kormányhatározat egy olyan folyamatot indított el, amelyik teljesen szétveri az amúgy is összekuszált romániai és ezen belül az anyanyelvi oktatást”.
Kijelentésének alátámasztására Lászlófy idézi a szövetség egy tömbmagyar, illetve egy szórványmegyében működő szervezetének szakértői által megfogalmazott problémákat.
„Az iskola-összevonás nem érintheti az óvodai csoportokat és az elemi osztályokat. A gyermekek túl kicsik az ingázáshoz” – szögezik le a tömbmagyar vidék szakemberei. Mint hangsúlyozzák, az iskola-összevonás többnyire a hátrányos helyzetű településeket érinti, ahol további nehézséget jelent a szülők anyagi helyzete is, hisz sok olyan család él vidéken, akik számára gondot jelent a gyerekek számára a ruházat, a tízórai, illetve az ingázás ellenértékének előteremtése. Ez pedig – hívják fel a figyelmet – az analfabéták számának növekedéséhez vezethet. Ugyanakkor az iskola-összevonások tervezésekor elsődleges szempont egy olyan átfogó felmérés elkészítése, amely feltérképezi az ingázás lehetőségeit.
A pedagógusok a dokumentumban a Ceauşescu-diktatúra faluromboló politikájával magyarázzák azt, hogy az évtizedek során több tömbmagyar falu is elnéptelenedett, s ennek megakadályozására a rendszerváltás utáni kormányok egyikre sem tett megfelelő lépéseket. „Romániának most kötelessége úgymond kárpótlásként is biztosítani az óvodai és az elemi oktatást, akár egy gyermeknek is ezeken a településeken” – szögezik le az oktatók, akik a gond orvoslására javasolják a hátrányos helyzetű települések jegyzékbe vételét, s az ott működő iskolák speciális, nem fejkvótarendszer szerinti finanszírozását.
A rendszer hátulütőjét látják a dokumentum kidolgozására felkért szakértők abban is, hogy a Székelyföld településein a rendőrség, csendőrség, katonaság nem a nemzeti közösség soraiból kerül ki, gyermekeik anyanyelvi oktatása csökkentett létszámú osztályokban történik, ami hozzájárul ahhoz, hogy a székelyföldi megyék egy osztályra jutó átlag-tanulólétszáma alacsonyabb a többi megyékhez képest. Ezért ebben az esetben is speciális alapból történő finanszírozást javasolnak.
Ugyanakkor az iskolák kihasználtságának feltérképezését is javasolják, mivel szerintük ez is sok esetben segíthet a tervezett leépítések, iskolaegyesítések megvalósításában. Mindezt pedig véleményük szerint nem szabadna véghezvinni a helyi közösségek megkérdezése nélkül.
Szórványproblémák
Fontos lenne a tömb-szórvány viszony differenciálása akár olyan értelemben is, hogy a lehetséges diákok által sűrűn és gyéren lakott területekről beszélünk – így nem csak magyar ügy –, hiszen a szórványban vagy elszigetelt településeken nem alternatíva sem az osztályösszevonás, és gyakran az utaztatás sem” – szögezik le az általuk kidolgozott dokumentumban a pedagógusszövetség szórványszakértői, akik azonban a továbbiakban olyan javaslatokat fogalmaznak meg a tervezet javítására, amelyek nem csak a szórványban orvosolnák a gondokat.
Hiszen egyebek mellett kérik az egy főre számított finanszírozási alapösszeg növelését, ugyanis szerintük a kormányjavaslat jelenlegi formájában nincs esély a kerettantervek által biztosított egyéb oktatási formák működtetésére, mint az emelt óraszámú tantárgyak, a művészeti és sportkörök, a választható tantárgyak megtartásának finanszírozására. A továbbiakban azt kérik, hogy a kormány hozzon létre egy külön alapot a kisebbségi oktatással járó költségek fedezésének kiegészítésére, a több tantárgy ugyanis több költséggel is jár.
Összefogásra van szükség
„Azt hiszem, a bemutatott anyagok igazolják azt, hogy oktatási rendszerünk igen komoly gondokkal küzd, és a megoldások nem uniformizálhatók, hanem sokszor igen sajátosak és egyediek, hisz gyermekeinkről van szó. Ha valamikor, most úgy érzem, szükségszerűvé vált az összefogás, racionális érvelés mentén mind a politikummal, mind a civil szférával, hogy elkerüljük a végzetes kimenetelt” – zárja sorait Lászlófy Pál-István, aki az általa vezetett szervezet nevében egy olyan találkozó összehívását sürgeti, amelyen az RMDSZ, az RMPSZ, illetve a tanfelügyelőségek képviselői egyaránt részt vesznek. Emellett az iskolák működtetésében segítséget nyújtó jogi és könyvelési tanácsadó iroda felállítását és működtetését kérik, valamint egy olyan szakmai fórum keretének biztosítását egy webfelületen, amelyeken meg lehet osztani a problémamegoldó lehetőségeket.
Bálint Eszter. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. február 25.

Az RMDSZ nem akar egykamarás parlamentet
Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint elérkezett az alkotmány alapos módosításának ideje, de úgy véli, jobb lenne megtartani a kétkamarás parlamenti rendszert.
„Elérkezett az ideje, hogy elkezdjük Románia alkotmányának alapos elemzését és az alkotmányos reform kidolgozását. Amikor egy ilyen tevékenységet, egy ilyen bizottság létrehozatalát tűzzük ki célul, mi nem csak a tavalyi népszavazás érvényesítésére, az egykamarás parlament létrehozatalára és a képviselők számának csökkentésére gondolunk" ― mondotta Markó. Kifejtette, az általa irányított szövetségnek komoly fenntartásai vannak, főként az egykamarás parlamenttel kapcsolatosan. Jobb lenne megtartani a kétkamarás rendszert — véli Markó.
„Nagy országban élünk, sok hagyományos régióval, sok helyi közösséggel, amelyeknek időnként sajátságos érdekük van, így ilyen szempontból sokkal hatékonyabb a két kamara" ― fejtette ki az RMDSZ elnöke. Markó szerint valóban létre kell hozni egy parlamenti bizottságot, de nem csak ezeknek a kérdéseknek az elemzésére. „Igazából alkotmányos reformon kell gondolkodnunk, elemeznünk kell az állam különböző intézményei közötti kapcsolatot, az elnök, a kormány, a parlament viszonyát, az igazságszolgáltatás működését, a kormány hatásköreit. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy az EU tagjai vagyunk" ― fejtette ki Markó.
A kérdésre, hogy a kormánykoalícióban alakult-e ki közös álláspont az alaptörvény megváltoztatásáról, Markó nemmel válaszolt. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. február 25.

Eljátszott nagygyűlések
Tavaly már szembesültünk a ténnyel: a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés nem az önrendelkezési harc egyik igen fontos eszköze, hanem újabb lehetőség a belső, magyar—magyar csatározások kiélesedésére.
Egy esztendővel ezelőtt kezdeményezte az SZNT a választott helyi képviselők, polgármesterek, alpolgármesterek összehívá­sát, az elképzelés szerint ha egy ilyen, majd kétezer fős testület erősíti meg az autonómiaigényt, a kinyilatkoztatás megkerülhetetlen tényezővé válik Bukarestben és Brüsszelben egyaránt. Szép volt az elképzelés, ám az EP-választás lendületében az RMDSZ igyekezett elhappolni az ötletet, gyorsan a kezdemé­nyezés élére állt, kisajátította azt. Az első, májusi időpontot rögtön halasztották is — „ne silányítsuk kampánytémává a magasztos eszméket" — mondották RMDSZ-es politikusok, és nyáron megkezdődött az ingyencirkusz, előbb Markó Béla jelentette be, szeptember elején Önkormányzati Nagygyűlést szerveznek, majd Izsák Balázs, az SZNT elnöke vállalta át szaporán a munkát, megjelölve az időpontot és a székelyudvarhelyi helyszínt. Az RMDSZ azonban elutasította a társszervezést, és egy nappal korábbra Csíkszeredába hívta a szé­kely választottakat. Így lett egy tartalmas és súlyos önkormányzati nagygyűlés helyett két felemás összejövetel, a csíkszeredai szélesebb képviselettel, de semmitmondó határozatokkal, az udvarhelyi sovány részvétel mellett nyomatékosabb dokumentumokkal. Csak a román belpolitikai felfordulásnak köszönhető, hogy a többségi nemzetben nem tudatosult a magyar—magyar széthúzás szülte helyzet visszássága.
Most, úgy tűnik, a történelem megismétli önmagát. A Szé­kelyudvarhelyen életre hívott ideglenes házbizottság bejelentette a második önkormányzati nagygyűlés megszervezését, ennek időpontját, helyszínét és legfontosabb napirendjét: a magyar nyelv hivatalossá tételét Székelyföldön. Társszervezőnek hívta a politikai alakulatokat, az MPP-t és RMDSZ-t egyaránt. Amint várható volt, a polgáriak örömmel vállalták, ám a frissen kormánytényezővé vált RMDSZ elutasította a felkérést, Markó Béla szerint „nem szerepel terveikben közös rendezvény szervezése az SZNT-vel". Az RMDSZ-es gyakorlatot ismervén az is várható, megtiltják választott önkormányzatisaik részvételét.
Félő, ismét keserű tapasztalattal gazdagodik a székelyföldi magyarság. Az SZNT-re jellemző „ugrassuk ki a nyulat a bokorból bármi áron" kezdeményezés, no meg a hatalomba visszaoldalgott RMDSZ opportunizmusa újra egy félresikerült, önmagunkat nevetségessé tevő rendezvényhez vezethet, amely erő felmutatása helyett gyengeségünket és széthúzásunkat igazolja majd. Még van idő és lehetőség változtatni ezen, de ehhez politikusaink józanságára és belátására lenne szükség.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. február 25.

Fejlesztési stratégia a Bánsági Régiónak
A Regionális Üzletközpontban február 26-án, pénteken mutatják be a Bánság gazdasági fejlesztési stratégiáját a 2010-2015 időszakra.
Az uniós támogatással kidolgozott stratégia a román-szerb határ-menti régióra, a történelmi Bánságra vonatkozik és a régió távlati gazdasági fejlesztését célzó program keretében dolgozták ki, a Temes és a Krassó-Szörény megyei, valamint a Nagybecskereki, a Nagykikindai és a Pancsovai Kereskedelmi Kamarák részvételével. A pénteki bemutató alkalmával a Temes- és Krassó-Szörény megyei prefektúrák, valamint az Észak-, Közép- és Dél-Bánsági kormánybiztosi hivatalok közötti együttműködési jegyzőkönyvet is aláírják – nyilatkozták szerdai közös sajtótájékoztatójukon Georgică Cornu kamarai elnök és Mircea Băcală prefektus. „Meggyőződésem, hogy a DKMT Eurorégió területének nagy részét magába foglaló Bánsági régiónak fontos szerepe lesz a térségben Szerbia várható EU-csatlakozása után – mondta Georgică Cornu – a fejlesztési irányok, közös prioritások megtalálhatók a pénteken bemutatásra kerülő stratégiában.”
Pataki Zoltán. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

2010. február 25.

Óteleken találkoztak a magyar kisgazdák – Csősz János vette át a gazdaszervezet vezetését
Óteleken tartották meg pénteken délután a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Temes megyei szervezetének 2010 évi találkozóját, amelyen mintegy 65-70 bánsági magyar gazda vett részt.
A házigazda Óteleki Keresztény Gazdakör képviselői mellett csenei, gátlajai, gyertyámosi, gyéri, igazfalvi, lugosi, pusztakeresztúri, újszentesi, zsombolyai és a végvári gazdaszervezetek képviselői vettek részt a találkozón, amelynek során Kiss Károly, a Temes megyei gazdaszervezet veterán elnöke ünnepélyes keretek között átadta a stafétabotot Csősz János egyetemi tanárnak, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság egyik vezető tisztsége várományosának.
6,6 millió euró értékű mezőgép és gabonatároló Óteleken
A bánsági magyar gazdák óteleki együttléte az IMP CONS kft. telephelyén megtartott mezőgép bemutatóval indult. Szabó Csaba Zoltán, a mezőgazdasági vállalkozás társtulajdonosa a vendégeknek bemutatta a Sapard-pályázatok útján vásárolt, 6,6 millió euró értékű mezőgép állományt és a tavaly elkészült gabonatárolókat. Bíró László farmvezető a Nyugati Jelennek elmondta:a 2005 évi nagy árvíz után jött Ótelekre Ingrisch József nagyvállalkozó, aki a mezőgazdaságba fektetett be és létrehozott egy gabonatárolót, jól felszerelt mezőgép állomással. „2000 hektárnyi mezőgazdasági területet dolgozunk meg, az itt látható silókban 13.500 tonna gabonát tudunk tárolni. – nyilatkozta lapunknak Bíró László - A silók építését 2008-ban indítottuk és 2009 júniusában már betároltuk az első búzát. Az öt nagy méretű siló kapacitása egyenként 2.500 tonna, a két kisebb, 500 tonna kapacitású siló arra szolgál, hogy a szárítót üzemeltessük.
Az itt látható mezőgazdasági gépek vadonatújak, az őszön kaptuk őket: van műtrágyaszóró, vegyszerező, kombájn, kukorica-törő gép, kombinátor, kisebb és nagyobb teljesítményű traktorok. Van itt még egy nagy gabonatároló és egy kisebb silót is fel akarunk építeni, ahol majd vetőmagokat szeretnénk előállítani, szelektorozni, csávázni és zsákozni”. Bíró Lászlótól azt is megtudtuk: 70 alkalmazottja van a mezőgazdasági vállalkozásnak, ebből 25-en mezőgazdasággal foglalkoznak, de van saját építő csoportjuk is, akik a telephelyen látható valamennyi létesítményt felépítették.
Elnökváltás a megyei gazdaszervezet élén
A Temes megyei magyar gazdák óteleki találkozója a helyi kultúrotthonban, fehér asztal melletti tapasztalatcserével, kötetlen beszélgetéssel folytatódott. A rendezvény során a megyei elnökségről egészségügyi okok miatt lemondott Kiss Károly könnyeivel küszködve búcsúzott el az ő kezdeményezésére létrehozott gazdaszervezet tagságától.
„Nehéz most elbúcsúzni – mondta Kiss Károly – miután 15 évet az életemből arra tettem fel, hogy lelket verjek a Temes megyei magyar gazdákba! Köszönöm, hogy ez alatt az idő alatt mellettem voltak! Emlékezzünk rá, hogy tizenöt éve hányan és milyen mostoha körülmények között indultunk el. A búcsúzáshoz erőt ad, hogy ennyi magyar gazda gyűlt most össze, ez a mi munkánk eredménye. A bánsági magyar kisgazdák jövőjét az összefogásban, a termékek közös értékesítésében látom!” – mondta a leköszönő elnök.
Az óteleki Bóka János felelevenítette, hogyan alapították meg 15 évvel ezelőtt az első gazdakört, édesapja emlékére, aki aranykalászos kisgazda volt a két háború között az Óteleken működött gazdaszervezetben.
Marossy Zoltán, Temes megye Trianon utáni első magyar alispánja Kiss Károlyt búcsúztató beszéde során hangsúlyozta: „,ma nem ülnénk itt, ha a most leköszönő elnök nem kezdeményezi és nem viszi következetesen végig a Temes megyei magyar gazdakörök létrehozását. Nem egyszer vitatkoztam Kiss Károly elnökkel arról, hogy politizál-e vagy nem a gazdaszervezet. Én úgy vélem, ha a szervezet nevében ott van az a szó, hogy magyar, akkor az köti minden magyar szervezethez, köztük az RMDSZ-hez is a gazdaszervezetet!”
Csősz János, a temesvári Mezőgazdasági egyetem tanára, a Temes megyei gazdaszervezet már korábban megválasztott új elnöke megköszönte a bizalmat a szép számban összegyűlt tagságnak. „Igyekszem úgy teljesíteni ezt a feladatot, hogy amikor a mandátumom lejár, legalább még egy sor asztalra legyen szükség ebben a teremben a gazdatalálkozó résztvevői számára! Az RMDSZ támogatásával visszakerülők a mezőgazdasági igazgatóságra, ahol sokat segíthetek a tagságunknak. Szeretnék a fiatalokra támaszkodni, mert ők jelentik a bánsági magyar gazdák jövőjét és sok olyan uniós pályázati lehetőség van, amely a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat segíti” – mondta Csősz János.
A szervező Óteleki Keresztény Gazdakör nevében Szabó Csaba Zoltán lapunknak azt nyilatkozta: a szakmai tapasztalatcsere mellett Kiss Károly leköszönő elnök búcsúztatása és az új elnök, Csősz János beiktatása volt a gazdatalálkozó célja. „Az óteleki gazdaszervezetnek 39 tagja van. Köszönet jár Kiss Károly leköszönő elnöknek azért is, mert megszervezte a gazdatanfolyamokat számunkra, a tagságunk háromnegyed része diplomás kisgazda és én magam tanúsíthatom, hogy ezeket a diplomákat bárhol, akár az európai uniós pályázatok esetében is elfogadják! Ez a találkozó jó alkalom arra is, hogy az óteleki gazdák személyesen megismerkedjenek a Temes megyei kisgazdákkal, elbeszélgessenek a szakmai kérdésekről, telefonszámokat cseréljenek, barátságok szövődjenek. A gazdakör összehoz bennünket, összefogásra serkent, arra, hogy elmondjuk egymásnak és közösen oldjuk meg a gondjainkat!”
Pataki Zoltán. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

2010. február 25.

Boc magyar minisztereivel dicsekedett Budapesten
ÖSSZEFOGLALÓ
Tegnapi budapesti látogatásán Emil Boc miniszterelnök Sólyom László magyar köztársasági elnökkel és Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével is megbeszéléseket folytatott. A román kormányfő az energiaellátás biztonságának a növeléséről szóló, a visegrádi országok kibővített csúcstalálkozóján vett részt.
Bocot Budapesten szerdán reggel a magyar államfő fogadta hivatalában, majd Orbán Viktorral is tárgyalóasztalhoz ült az Országházban. Ez utóbbi megbeszélésen Boc megdicsérte Borbély László romániai környezetvédelmi minisztert, akiről azt mondta, hogy „nagyon hatékony”. A találkozóról kiadott közleményben Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője azt írta, hogy a tanácskozáson az Európai Néppárthoz tartozó politikusok megállapodtak az együttműködés fő területeiben. Így egyeztetni fognak az EU-elnökség fő témáiról, a 2013-tól érvényes EU-költségvetés fő irányaival kapcsolatban, valamint a regionális és kohéziós politikában képviselendő álláspontokról.
Boc látogatásának a fő célja azonban a visegrádi országok bővített csúcstalálkozója volt, amelynek témája az energiaellátás biztonságának a növelése. Az MTI birtokába került nyilatkozattervezet kimondja, hogy mihamarabbi politikai megállapodást várnak a visegrádi négyek az Európai Parlamenttel a gázszállítás biztonságáról. A négy visegrádi ország – Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország – és a nyilatkozathoz csatlakozó országok szerint a politikai megállapodásnak szavatolnia kellene az EU hatékony fellépését azokban a helyzetekben, amikor az EU-gázpiac nem képes egymagában kezelni a gázszállítás szüneteltetéséből adódó gondokat. Ehhez az Európai Bizottságnak össze kell hangolnia a nemzeti és az EU válságterveiben meghatározott intézkedéseket.
Támogatják továbbá, hogy a 2010–2014-re vonatkozó uniós energiapolitika második akciótervének kialakításánál vegyék figyelembe a közös regionális érdekeket és kívánatosnak tartják, hogy a kohéziós alapból több pénz jusson a térség energiabiztonságát növelő infrastrukturális beruházásokra. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

2010. február 25.

Eljött az ideje az alkotmányos reformnak!"
Itt az ideje az alkotmányos reformnak, az alkotmány módosításának – jelentette ki keddi, bukaresti sajtótájékoztatóján Markó Béla szövetségi elnök. Kifejtette, az RMDSZ és a PD-L képviselőházi frakciói kezdeményezték egy alkotmánymódosító bizottság létrehozását, amely a módosításokat és az eljárási folyamatot kidolgozza.
Rámutatott, az RMDSZ itt nem elsősorban és nem kizárólag a novemberi referendum eredményei mentén képzeli el az alkotmány módosítását: továbbra is komolyak a szövetség fenntartásai az egykamarás rendszerrel szemben. A demokrácia elvei egyik esetben sem sérülnek: egyes demokratikus rendszerekben egy, máshol két háza van a törvényhozásnak – mutatott rá más országok gyakorlatára, hozzátéve: a román politikumnak az ország jelenlegi szükségleteit kell elemeznie. Indoklása szerint egy olyan, viszonylag nagy kiterjedésű, sokszínű, sok hagyományos térséggel, sajátos érdekeket felvonultató helyi közösségekkel rendelkező országban, mint Románia, sokkal hasznosabb a kétkamarás rendszer megőrzése, szükség van képviselőházra és szenátusra is. Hozzáfűzte, azt is figyelembe kell venni, hogy 2003-ban, amikor utoljára módosították az alapokmányt, Románia még nem tartozott az Európai Unióhoz, 2010-ben uniós tagállamként tisztázni kell jó néhány kérdést.
A szövetségi elnök kifejtette, az RMDSZ egy mélyreható alkotmányreform végrehajtását szorgalmazza, amely érinti az állami intézmények közötti kapcsolatokat (államfői intézmény, kormány, parlament), az igazságszolgáltatás helyét és szerepét az államon belül, a kormány hatásköreit és mindent, ami egy ország demokratikus működéséhez hozzátartozik. Itt kiemelte a közigazgatás decentralizációját, illetve a közigazgatási felosztás újragondolását.
Elgondolása szerint az alkotmánymódosítási folyamat befejezésére a 2012-es választások előtt sor kell kerüljön
Újságírói kérdésre válaszolva azt is elmondta, a koalíciós partnerek egyetértenek abban, hogy a mostani 8 régió helyett 15-16-ot kell létrehozni, ezek megrajzolását illetően a napokban elkezdődik az egyeztetés, ennek megbízottjai a két politikai alakulat képviselőházi frakcióvezetői, illetve Vasile Blaga és Borbély László miniszterek. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. február 25.

53 kabaré-előadás – a Hahota sikersorozata
Két hónap alatt rekordszámú, 53 előadást tűzött műsorra a marosvásárhelyi Hahota színtársulat, amely idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Az elmúlt vasárnap 50. alkalommal játszották a szilveszteri kabaréjukat, amelyen, akárcsak az első előadáson, nem telt, hanem zsúfolt ház volt. A sorozat e hét végén zárul. A társulat rendkívüli közönségsikeréről Puskás Győzővel, a társulat vezető színészével beszélgettünk.
– Az szilveszteri kabarét illetően rekordszámot értünk el. Lett volna még folytatás is, ha a társulat két tagja nem távozik. Sajnos, idén kimaradt a zetelaki kiszállásunk, Udvarhelyre és több településre is visszavártak. Nem tudunk eleget tenni a kérésüknek. Ami számunkra a legnagyobb öröm, hogy mindenhol zsúfolt ház előtt játszottunk. Januárban 27-szer léptünk fel, például Brassóban, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, de Marosvásárhelyen is egy nap két előadásunk volt. A beharangozott előadások előtt egy héttel már minden jegy elkelt, Marosvásárhelyen 21, Sepsiszentgyörgyön hat, Csíkszeredában öt előadásunk volt. És mindenütt pótszékeket kellett beállítani, de csak annyit tehettünk be, amennyit a tűzvédelmiek megengedtek. Kihívás volt a kolozsvári előadás, ahol 1996 óta nem léptünk fel, idén nagy sikerünk volt.
– Mi a titka annak, hogy ennyire kedveli a közönség a társulat játékát?
– Az, hogy az emberek szórakoznak, szívből nevetnek. S a nevetés még a tapsnál is többet ér. Annak örülök, hogy nyújtottunk valamit a közönségnek, amely pozitív energiával tölt fel és éreztetik, hogy szeretnek bennünket. Dancs Annamari könnyen beépült a társulatba, megszerette őt az idősebb generáció, főleg, hogy élőben látta. Leginkább az operettel nyerte el a közönség szívét.
– Mi lesz a folytatás?
– A közönség visszajelzéseit figyelembe véve, úgy döntöttünk, hogy ezután nem csak szilveszteri kabaréval jelentkezünk, szeptember végén újabb előadást mutatunk be, erre készülünk, amit remélhetőleg ugyanolyan szeretettel fogad a közönség.
Mezey Sarolta. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. február 25.

Budapesten tárgyal Emil Boc kormánydelegációja
Emil Boc miniszterelnök Teodor Baconschi külügyminiszterrel, Adriean Videanu gazdasági és kereskedelmi miniszterrel és Borbély László környezetvédelmi miniszterrel utazott Budapestre, hogy részt vegyen a visegrádi országok kibővített csúcstalálkozóján, melynek az energiabiztonság kérdését választották témájául. A politikusok ma a Magyar Tudományos Akadémián tartandó Duna-konferencián vesznek részt, de kétoldalú megbeszéléseket is folytatnak a magyar, illetve a konferencián részt vevő más országok delegációival.
Közös célok. Emil Boc miniszterelnök Sólyom László államfővel is tárgyalt
A román kormányküldöttség tegnap a Sólyom László köztársasági elnöknél tett látogatás után Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével tárgyalt. Borbély László úgy vélte, lendíthet a két ország kapcsolatán az a tény, hogy minden valószínűség szerint hamarosan Magyarországon is jobboldali kormány alakul.
Ez esetben ugyanis mind Budapesten, mind Bukarestben egyazon politikai család tagjai lesznek hatalmon. Borbély elmondta, szó esett arról is, hogy csak a magyarországi választások után hivatalba lépő új magyar kormánnyal tartják majd meg a közös román–magyar kormányülést. Úgy vélte, az is befolyásolja majd a két állam kapcsolatát, hogy 2011-ben Magyarország látja majd el az Európai Unió soros elnöki tisztségét.
„Szomszédos országként Románia is ki szeretné használni a magyar elnökségben rejlő lehetőségeket” – nyilatkozta Borbély. Kérdésünkre, hogy megmaradt-e az RMDSZ-nek a közvetítő szerepe a román–magyar államközi viszonyban, Borbély László kijelentette: nemcsak hogy megmaradt, de fontosabb is lett ez a szerep. A kormányzati részvétel mellett az is súlyt ad az RMDSZ-nek, hogy politikusai olyan tárcákat vezetnek, amelyekre az államközi kapcsolatokban is fontos szerep hárul.
Nagybányai nyugtató
Borbély László egyébként tegnap Szabó Imre magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszterrel is tárgyalt. A magyar tárcavezető korábban írásban kért tájékoztatást tőle azokról a sajtóértesülésekről, melyek szerint hamarosan újrakezdi működését a tíz évvel ezelőtti tiszai ciánkatasztrófát okozó nagybányai vállalat. Borbély kérdésünkre elmondta, ebben az ügyben sikerült megnyugtatnia kollégáját, hiszen a sajtóértesülés nem felelt meg a valóságnak.
Elmondta, hétfőn mind a környezetvédelmi ügynökség, mind a környezetvédelmi felügyelőség illetékesei a helyszínen jártak, és jelentést tettek a tapasztaltakról. Eszerint az elvégzendő környezetvédelmi beruházások némelyike már 90 százalékban elkészült, de olyan is akad, amelyik csak 20 vagy 40 százalékban valósult meg. „Ezeket a beruházásokat 2010 végéig el kell végezniük. Addig szó sincs arról, hogy bármilyen kérésről tárgyaljunk” – jelentette ki a miniszter.
A mai napon vitatandó Duna-stratégiát a miniszter azért tartotta fontosnak, mert ez összehangolja a Duna menti országok gazdasági, környezetvédelmi, területfejlesztési szempontjait. „A stratégiát június 10. és 12. között Romániában fogjuk véglegesíteni, és a dokumentumot a 2011-es magyar elnökség idején nyilvánítja hivatalossá az Európai Unió – nyilatkozta Borbély. Hozzátette, általa több uniós pénzt lehet majd lehívni a Duna fejlesztésére.
Felrajzolták a gázellátási háromszöget
A budapesti energetikai csúcstalálkozó végén Bajnai Gordon magyar miniszterelnök bejelentette, olyan közös nyilatkozatot írtak alá, amely rögzíti, hogy a biztonságos energiaellátás megteremtése valamennyi aláíró számára kiemelt feladat. A dokumentum tartalmazza az észak-dél-keleti gázellátási háromszög létrehozását is. A háromszög keleti csúcsa az Európai Unió déli energiafolyosójának létrehozása lenne, amelynek zászlóshajója a Nabucco gázvezeték.
Az északi csúcsot a Lengyelországba tervezett, cseppfolyós gáz fogadására és átalakítására alkalmas LNG-terminál, a déli csúcsot pedig a horvátországi Krk szigetén megépítendő másik LNG-terminál alkotná – mondta a magyar kormányfő. Bajnai Gordon úgy fogalmazott: Közép-Kelet-Európában létrejött egy „kritikus tömeg”, széles és erős együttműködés. A konferencián a lehetséges alternatív energiaforrásokról, útvonalakról folytattak megbeszéléseket a visegrádi négyek, továbbá Bulgária, Horvátország, Románia és Szerbia kormányfői.
Gazda Árpád. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. február 25.

Spórolnak a tanárokon
Nehezményezi a tanügyi dolgozók bérének központi leosztását Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere. A partiumi elöljáró szerint az év első harmadára kiutalt kormánypénz 20 szálákkal kevesebb a szükségesnél. „A jelenlegi pénzügyi számítások szerint márciusban csaknem 43 százalékkal kevesebb fizetést kapnak majd a tanárok, mint amennyi törvényesen járna nekik.
A közvélemény az önkormányzatot teszi felelőssé, és nem a pénzügyminisztert vagy a kormányt, holott nekünk semmilyen beleszólásunk nincsen a pénzelosztásba. Mi csak adminisztráljuk, és kiosztjuk a minisztériumtól beérkezett összegeket” – adott hangot felháborodásának tegnapi sajtótájékoztatóján Ilyés.
A határ menti megyeközpont első embere nem tudja, ki tehető felelőssé a rosszul kiszámolt, és leutalt tanári fizetésekért, és azt sem, kin kérhető számon a kiegészítés. „Egyelőre fogalmunk sincsen arról, hogyan fogjuk tudni kiosztani a teljes béreket. Valamilyen megoldást találnunk kell, mert az nem megengedhető, hogy a tanárok kevesebb fizetést kapjanak márciusban.
Ez a bevételkiesés a legtöbb háztartásban komoly gondokat jelenthet” – tette hozzá Ilyés, aki nem érti, hogyan alakulhatott ki ez a lehetetlen helyzet, hiszen a korábbi hónapokhoz képest sem a bérek, sem a szatmári tanügyi alkalmazottak száma nem módosult az eredeti, tanév eleji állapothoz képest.
Szatmárnémeti iskoláiban közel 1700 tanügyi alkalmazottat érint ez a kérdés. A szatmáriak a napokban kimutatást készítettek a hiányzó összegekről, amelyet a megyei pénzügyi igazgatósághoz, valamint a tanügyminisztériumhoz is eljuttatnak. „Nem tehetünk egyebet, mint elküldeni a kimutatásunkat a különböző megyei és országos intézményekhez, valamint a sajtó nyilvánosságát kérni, hátha valamelyik illetékes szerv észreveszi, és megoldást talál a valószínűleg országos méretű problémára” – hangsúlyozta a polgármester.
Végh Balázs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. február 25.

Hargita – Maros közös projekt
A közös projektekről tanácskoztak a hétvégén Hargita és Maros megye tanácsának szakemberei. A megbeszélésen jelen volt Lokodi Edit Emőke Maros megyei tanácselnök, Birtalan József hargitai megyemenedzser és a két önkormányzat fejlesztési, építészi, gazdasági, útügyi és kulturális intézményeinek vezetői.
Lokodi hangsúlyozta, Hargita, Kovászna és Maros megye régóta törekszik a történelmi, kulturális, fejlesztési téren való együttműködésre.
Birtalan a Kovászna megyeiekkel elkezdett együttműködést ismertette, melynek célja, hogy a közös arculatépítésnek gazdasági-turisztikai eredménye is legyen. A két megye szakembereinek sikerült megegyezniük többek között a Székelyföldi Kerékpáros Körverseny és a Székelyföld Nyeregben című kulturális esemény megrendezésében. A Nyerges-tetőn megrendezett eseményt évente más székelyföldi kistérség töltené meg kulturális tartalommal.
Emellett a három megye kölcsönösen megosztaná az éves kulturális eseménynaptárt, és közös hírlevelet adna ki. Szóba került a székelyföldi legendatérkép-projekt is, a Maros megyeiek segítenének felkutatni egyéb legendákat. Az általuk javasolt projektek között szerepel a bözödi tó és környéke turisztikai kihasználásának terve, illetve a két megye határához közel eső megyei utak felújítása.
Lokodi Edit azt javasolta, hogy a marosvásárhelyi repülőtér legyen „Székelyföld légi kapuja”. További javaslatok érkeztek a Szováta–Parajd keskenysávú vasútvonal felújításáról, a Kovászna megyeihez hasonló népépítészeti és kastélyvédelmi projekt Maros megyei kivitelezéséről, kerékpárutak építéséről és faluképvédelmi elképzelésekről.
Közös tanácsülést tartott a hétvégén Temesvár és Szeged önkormányzata is, a találkozón többek között a szegedi vadaspark és a bánsági város állatkertjének fejlesztéséről esett szó, melyre közösen nyert uniós támogatást a két intézmény.
A Szegedi Vadaspark és a Temesvári Állatkert együttműködése több évre tekint vissza. A 6,3 hektáros, évente 135 ezer látogatót fogadó Temesvári Állatkertben a szegedihez hasonló informatikai fejlesztéseket hajtanak végre, s az önkormányzat az intézmény területét is bővítené. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. február 25.

A váradi közösség volt a magyar kultúra ünnepének a fővédnöke – Társadalmi összefogásra, közösségi élményre van szükség
Szombat délután tartották meg a magyar kultúra hetének záróünnepségét a nagyváradi Tibor Ernő Galériában. Az esemény egyben Fenyvesvölgyi Tamás festőművész és Fenyvesvölgyiné Tóth Zsuzsa grafikusművész kiállításának is a megnyitója volt. A tárlat három hétig látogatható.
Az ünnepségen a Tibor Ernő Galéria alkotói közösségének részéről Mierluţiu Emília köszöntötte az egybegyűlteket.
Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke elmondta: a magyar kultúra ünnepét hagyományosan együtt szervezi meg Berettyóújfalu és Nagyvárad magyar közössége. Az indítás óta a Kanonok sori Tibor Ernő Galéria is jó néhány eseménynek adott otthont. A magyar kultúra napja köré szervezett rendezvénysorozat évről évre fejlődött, bővült. Bár előfordult, hogy úgy tűnt, a civil szféra kiszorul a programból, az utóbbi években megint visszakerültek a polgári szerveződések a rendezvénysorozatba. Az idei rendezvényeket lelkesen látogatták az emberek. Ám nem volt minden gondtól mentes a programsorozat. Először is háromféle név (magyar kultúra napja; magyar kultúra ünnepe; magyar kultúra hete) alatt futottak az összejövetelek. Ez annak tudható be, hogy több szervezet is rendezett programokat. Ám lényegében nem az a fontos, milyen elnevezés alatt ápoljuk a magyar kultúrát, hanem hogy megfelelő tartalommal ünnepeljük meg azt. Fleisz János hangsúlyozta: szinte minden rendezvény saját erőből jött létre. És mindenki maga felelt azért, hogy kit hívott meg. A Communitas Alapítvány, mint általában, most is támogatta a civil kezdeményezéseket. A BINCISZ-elnök megjegyezte: a berettyóújfalui önkormányzat jelentősen hozzájárult a sikerhez. Ellenben mindez nem mondható el a nagyváradi önkormányzatról. Kapy István alpolgármestersége idején külön költségvetési tételként jelent meg a magyar kultúra napja. Hozzáfűzte: szeretné, ha a jövőben jobban, rangjához méltó módon támogatnák ezen eseménysort. Mondhatni, az idei rendezvénysorozatnak a váradi magyar közösség volt a fővédnöke. Tájainkon a magyarság megmaradása, érvényesülése társadalmi összefogással érhető el.
Kolozsvári István kulturális menedzser méltatta a bakonszegi képzőművész házaspár, Fenyvesvölgyi Tamás és Fenyvesvölgyiné Tóth Zsuzsa tárlatát. Arra is kitért, hogy a közösségi élmény megélése a legfontosabb, továbbá ha a két művész kiállítását el kellene nevezni, akkor a Találkozás címet adná neki. Fenyvesvölgyiné Tóth Zsuzsa az alkotás során minden élethelyzetre talál magyarázatot. Kiválóan kombinálja a műfajokat. Az irodalmat is remekül ötvözi a képzőművészettel. Gyurkovics Tibor verseiből készült kompozíciói is kiemelkedők. Fenyvesvölgyi Tamás sajátos stílusban jelenít meg egy-egy épületet, faluképet, lakókörnyezetet, otthont. Nagy kísérletező. Újabb és újabb technikákat alkalmaz. Mintha nem is ugyanaz a kéz alkotta volna egyik-másik művet.
Fenyvesvölgyiné Tóth Zsuzsa a hely szellemének kultikusságáról, az ősi, eredeti egységérzés gondolatköréről szólt. Amint fogalmazott: „Lélekkel van tele ez a hely. És minden kép egy-egy kapu.” Ezután a résztvevők elénekelték a Himnuszt. Az összejövetel a Bunyitay Vince-könyvtárban fogadással, kötetlen beszélgetéssel zárult.
Tóth Hajnal. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

2010. február 25.

Filmek a kommunizmusról
Nagyvárad – A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából szervezett Filmmaratont csütörtökön az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete (PKED).
A KRE székházának dísztermében reggel tíz órai kezdettel olyan filmeket vetítettek, amelyek a kommunizmus visszásságait, bűneit és borzalmait dolgozzák fel. A programban szerepelt: Wittner Mária – Parlamenti beszéd; Háború ’56; Magyarország levegőjét szívtam; Felkelés Magyarországon (filmhíradó); Emlékezzünk a hősökre! 1956; Hitvallók és ügynökök; Amintiri din epoca de aur – Tovarăşi, frumoasă e viaţa!; Szőczi Árpád: Drakula árnyékában. Sajnálatos módon délelőtti látogatásunkkor azt kellett tapasztalnunk, hogy az esemény iránt méltatlanul gyér az érdeklődés: tizenegy óra körül e sorok íróján kívül csak egy idős pár volt jelen, az ifjúságot pedig csupán a szervezők képviselték ekkor.
Tököli Magdolna. Forrás: erdon.ro

2010. február 25.

Domokos Gézára emlékeztek
Az RMDSZ első elnökére, Domokos Gézára emlékeztek szombaton szülőfalujában, Zágonban. Az emlékünnepség a szövetség 20 évvel ezelőtti megalakulását idéző rendezvények része volt.
A rendkívül zord időben megszervezett ceremónián többek között jelen volt Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, aki a három éve elhunyt író-politikus munkásságát méltatta. „Tiszteljük eleinket, de csak a tisztelet nem lenne elegendő, hogy egy ilyen zord időben ennyien összegyűljünk emlékezni. Ehhez szeretet szükséges. Domokos Géza nemcsak tiszteletünket, hanem szeretetünket is kivívta”, jelentette ki Markó Béla a Mikes-kertben felállított kopjafánál elmondott beszédében.
Hozzátette: „Domokos Géza személyes érdeme az volt, hogy a szövetség elindult a maga útján, hogy az erdélyi magyarság pályát, medret, utat tudott választani”. Domokos Géza 1993-tól 2007. június 27-én bekövetkezett haláláig a közélettől visszavonultan élt. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. február 25.

SZNT-s meghívás, RMDSZ-es nem
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) március 12-én 15 órára a sepsiszentgyörgyi kultúrpalotába hívta össze a második székelyföldi önkormányzati nagygyűlést. A szervezők meghívtak minden székelyföldi önkormányzati képviselőt, illetve polgármestert, valamint megyeelnököt, hogy politikai hovatartozástól függetlenül vegyenek részt a nagygyűlés munkálataiban.
„Reméljük, hogy ezúttal nem lesz vita sem az ülés formájáról, sem annak tartalmáról, minden politikai szereplő felismerte, hogy az autonómia érdekében egységes fellépésre van szükség” – írja Farkas Csaba, aki szerint eddig pozitív válasz érkezett az EMNT és az MPP ügyvezető elnökétől. Farkas szerint a nagygyűlés legfontosabb javaslata, hogy határozatban rögzítsék a magyar nyelv hivatalos jogállását Székelyföldön.
„Az RMDSZ nem vesz részt az SZNT által március 12-én Sepsiszentgyörgyön megszervezett önkormányzati nagygyűlésen” – jelentette ki hétvégén Markó Béla, aki elmondta, az általa vezetett szervezet nem tervezett közös rendezvényt az SZNT-vel, és nem is kapott meghívást ilyenre. Markó ugyanakkor nem kommentálta az SZNT nagygyűlésének fő célkitűzését, miszerint a magyar nyelv hivatalos jogállását szeretnék határozatba foglalni.
Kovács Zsolt. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. február 25.

Markó: kell az alkotmányreform
Itt az ideje az alkotmányos reformnak, ám az RMDSZ nem elsősorban és nem kizárólag a novemberi referendum eredményei mentén képzeli el az alaptörvény módosítását – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Markó Béla.
A szövetségi elnök két nappal azután nyilatkozott erről, hogy a parlament házbizottságainak együttes ülésén az ellenzék leszavazta az alkotmánymódosító bizottság létrehozásáról szóló demokrata-liberális kezdeményezést. Kifogásuk az volt, hogy a nagyobbik kormánypárt szerint a népszavazás eredményeire kellene alapozni az alkotmány reformját. Mint ismert, a tavalyi referendumon a lakosság többsége az egykamarás parlamentre szavazott.
Tegnap Markó arról beszélt: az RMDSZ-nek továbbra is komolyak a fenntartásai az egykamarás rendszerrel szemben. A demokrácia elvei egyik esetben sem sérülnek: egyes demokratikus rendszerekben egy, máshol két háza van a törvényhozásnak – mutatott rá más országok gyakorlatára, hozzátéve: a román politikumnak az ország jelenlegi szükségleteit kell elemeznie.
Az RMDSZ-elnök nem támogatja az egykamarás rendszert
Indoklása szerint egy olyan viszonylag nagy kiterjedésű, sokszínű, sok hagyományos térséggel, sajátos érdekeket felvonultató helyi közösségekkel rendelkező országban, mint Románia, sokkal hasznosabb a kétkamarás rendszer megőrzése, szükség van képviselőházra és szenátusra is. Hozzáfűzte, azt is figyelembe kell venni, hogy 2003-ban, amikor utoljára módosították az alapokmányt, Románia még nem tartozott az Európai Unióhoz, 2010-ben uniós tagállamként tisztázni kell jó néhány kérdést.
A szövetségi elnök kifejtette, az RMDSZ egy mélyreható alkotmányreform végrehajtását szorgalmazza, amely érinti a az állami intézmények közötti kapcsolatokat ( államfői intézmény, kormány, parlament), az igazságszolgáltatás helyét és szerepét az államon belül, a kormány hatásköreit, és mindent, ami egy ország demokratikus működéséhez hozzátartozik. Itt kiemelte a közigazgatás decentralizációját, illetve a közigazgatási felosztás újragondolását. Elgondolása szerint az alkotmánymódosítási folyamat befejezésére a 2012-es választások előtt sor kell kerülnie. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. február 25.

Ügyvivő elnököt nevez ki Markó
A Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) mai ülésén nevezi meg Markó Béla azt a személyt, aki ideiglenesen ellátja az ügyvezető elnöki teendőket. Az RMDSZ elnökét annak kapcsán kérdeztük, hogy az RMDSZ alapszabályzata összeférhetetlenséget állapít meg Kelemen Hunor kulturális miniszter ügyvezető elnöki tisztsége és kormányzati megbízatása között.
A helyzet feloldására rendelkezésre álló 30 napos határidő a hétvégén lejárt. Veress Emődtől, a Szövetségi Szabályzat-felügyelő Bizottság vezetőjétől megtudtuk, a testület értelmezése szerint az RMDSZ alapszabályzata lehetővé teszi Kelemen Hunor számára, hogy felfüggessze ügyvezető elnöki tisztségét, amíg miniszteri mandátuma tart, ha a szövetségi elnök ideiglenes ügyvezető elnök kinevezését javasolja a Szövetségi Képviselők Tanácsának.
Veress szerint Markó Béla jóval a határidő előtt megkereste a bizottságot azzal a kérdéssel: feloldható-e az összeférhetetlenség Kelemen ügyvezető elnöki tisztségének felfüggesztésével. „Határozatunk szerint ez lehetséges, ha a szövetségi elnök olyan ideiglenes ügyvezető elnököt javasol, aki főállásban el tudja látni ezt a tisztséget. Ezt az összeférhetetlenséget azért állapítottuk meg annak idején, mert a poszt teljes embert igényel” – mondta az ÚMSZ-nek Veress.
Cs. P. T. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. február 25.

Probléma probléma hátán – A romániai oktatás ma
Kósa András szociológus szerint "a román közoktatásban a napi politikai harc, a koalíciós egyensúly mindig átírja a modelleket, melyeket átkötnek nemzeti szalaggal."
Kósa András Lászlót, a Közéletre Nevelésért Alapítvány kutatóját, trénerét, valamint a Pro Minoritate folyóirat főszerkesztőjét előző beszégetésünkben arról faggattuk, hogy milyen volt az oktatás az ipari forradalom korszakában, és milyen ma. Most arra voltunk kíváncsiak, mit gondol a sokat vitatott romániai közoktatásról.
Milyen oktatási rendszerek léteznek?
Két nagyon fontos kiindulópont van, mindkettő meghatároz egy-egy modellt: hol hozzák meg a működést meghatározó döntéseket (centralizált – ha egyszerűek akarunk lenni, akkor ilyen a román, vagy decentralizált – efelé tendál a magyar, de ilyen a skandináv, mindenek előtt a dán), illetve, hogy kik hozzák meg ezeket a döntéseket (politikai – ilyen a magyar, vagy szakmai – ilyen a brit, ahol a magánoktatás dominál). De persze ezek csak tiszta típusok, mert teljesen pontosan, elméletnek megfelelően egyik sem valósul meg.
Van egy másik klasszifikáció, ami gyakran jelenik meg a nyilvánosságban, és a tekintélyelvűséget helyezi középpontjába (angolszász vs. porosz). Én ezt ma már bizonyos értelemben túlhaladottnak gondolom. De van egy aspektus, ami továbbra is megkerülhetetlen: a rend fogalmát érdemes körüljárni. A jezsuiták fogalmazták meg ide kapcsolódóan elsőként a Ratio Studiorumot (a jezsuiták hivatalos oktatási programja - szerk. megjegy.), majd előjött Comenius minőség-kérdése. Később a reál, majd a humán tudományok térnyerése diverzifikálta a képet.
Románia milyen modellt követ?
A román közoktatásban a napi politikai harc, a koalíciós egyensúly mindig átírja a modelleket. Vagyis nem nagyon lehet tetten érni az elméleti modelleket a román közoktatás közpolitikai vitájában. És mindezt átkötik egy adag nemzeti szalaggal.
Ezt teszi az RMDSZ is, amikor az anyanyelvű oktatás mellett teszi le a voksát. Nem kell félreérteni, nem azt kérdőjelezem meg, hogy kell-e magyarul tanulni a történelmet vagy sem, mert ez szakpolitikai kérdésként nem is kerülhetne napirendre, hiszen nem oktatáspolitikai modell.
Melyek a román oktatási rendszer hibái és előnyei?
A működésből adódó egyik legfontosabb hibája a centralizáltság. De ez nem jelenti azt, hogy egy jelentős decentralizáció által máris jobbá válna, csak nagyobb az esélye annak, hogy levetkőzi a mindenféle problémákat. Például, ha annak kérdése, hogy a történelmet románul vagy magyarul tanulják a diákok, egy helyi, intézményi döntés lenne, akkor egyrészt a szülők civil mozgalomként tudnák ezt jelentősen befolyásolni, és nem a koalíciós algoritmus határozná meg.
Ebből a szempontból érdekes a napokban zajló, a marosvásárhelyi Művészeti Líceum környékén kialakult vita. Kutatóként nagyon örülök annak, hogy a szülők rendkívül gyorsan „megszervezték” magukat, és elkezdtek egy érdekképviseleti mechanizmust működtetni. Az más kérdés, hogy a centralizáció kapcsán mindenki felfelé mutogat, és persze a diákok ezt megszenvedhetik (máris megjelent az iskolában egy nagyobb ellenőrző csoport, akik majd mindenfélét megvizsgálnak, minisztériumi mandátummal, elvileg a mostani vitától függetlenül – na ez a centralizáció nagy problémája), viszont tény, hogy mintaértékű lehet a mostani „összecsapás”.
Ha a szülők kerülnek ki győztesen, akkor várható, hogy az őszi iskola-összevonások kapcsán szintén lesz társadalmi elégedetlenség, ami a politikusok számára hoz majd forró napokat.
A román oktatási rendszer előnyeiről nem igazán tudok mit mondani, mert igazán komoly előnyt nem látok. Talán az – de ez éppen változóban van, hogy még mindig a legtöbb településen működik iskola. De ezt azért nem érdemes feszegetni, mert rögtön felvethető, hogy milyen a színvonal.
Ez is egy állandó dilemma: a lakhelyhez legközelebb legyen oktatási intézmény, vagy pedig a színvonal miatt jobb, ha iskolabuszok viszik-hozzák a gyerekeket. Azt gondolom, erről az elkövetkezendőkben komoly vitát érdemes folytatni, és nemcsak bukaresti vagy szakértői, hanem közösségi szinten is.
Mennyiben korszerű a román oktatás?
Ha technikailag nézzük, akkor egyáltalán nem korszerű. Sem az iskolaépületek, sem pedig a tantermek felszereltsége nem az.
Ha tartalmilag nézzük, akkor már lehet különbségeket tenni, hiszen nem biztos, hogy tartalmi szempontból annyira le lenne maradva a román közoktatás. Más kérdés, hogy hol tart ebben a folyamatban a pedagógus. Érdekes lenne egyszer ezt összehasonlító kutatásban megnézni.
Mi a legégetőbb probléma?
A pedagógusi életpálya-modell totális hiánya óriási probléma. Enyhe túlzással az mondható el, hogy vagy azért lesz valaki pedagógus, mert a versenyszféra többi területén nem talál helyet magának, vagy pedig olyan szinten elkötelezett, hogy az már-már a szakmai tudás rovására megy (ismerjük a világmegváltó pedagógus érzékenységét). Ezen egy politikai döntéssel, ha nem is gyors, de fokozatos változást lehetne elérni.
Mennyiben befolyásolja a romániai oktatás minőségét a korrupció, a nepotizmus?
A diplomavásárlások terén hatalmas problémák vannak. Nem utolsó sorban a romániai felsőoktatásban ezen a téren történt visszaélések kapcsán komolyan felmerült az EU-ban, hogy a diplomák kölcsönös elfogadásának irányelvén változtassanak.
Az év elején került sor a bukaresti oktatási kiállításra, ahol nyugati egyetemek jelentek meg, hogy hallgatókat toborozzanak, miközben a kolozsvári orvosi egyetem azzal büszkélkedik, hogy folyamatosan nő a külföldi hallgatók száma. Érdemes mindkét kérdést fenntartásokkal kezelni.
Egyrészt ma már komoly „harc” van a hallgatók kegyeiért, az európai felsőoktatási piac mellett lassan a közoktatás területén is megjelent a diákokért folytatott határon átívelő licitálás. A romániai egyetemeket külföldi hallgatók inkább azért választják, mert olcsóbb, mint a nyugati felsőoktatási képzés.
Mi lenne a megoldás a korrupció visszaszorítására?
A már említett pedagógus életpálya modell kialakítása. Vagyis a rendszerbe bekerülő pedagógus pontosan lássa és tudja az előrelépés fázisait, és biztosítva legyen – minden értelemben – munkája elismerése. Ez az, ami közpolitikai beavatkozással megtehető.
Ezen túl a korrupció társadalmi jelenség, és mint ilyen, természetes, hogy az oktatás szférájába is bekerül. A kérdés inkább az, hogy mit kezd ezzel a társadalom. A nyugati minták – márpedig ide szeretnénk felzárkózni – azt mutatják, hogy a jelen lévő korrupciót egy bizonyos szint fölött a társadalom kiveti magából.
Azt nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mi ez a küszöb, de biztos, hogy nem elegendők a törvények, hanem civil kurázsi kell hozzá. Az olasz maffia-rendszer „megrendszabályozása” is hasonló folyamat eredménye lett, de az ír szabálykerülés visszaszorításához is kellett egyféle társadalmi összefogás.
Azt hiszem, a korrupció bármilyen szinten történő visszaszorításához mindenek előtt az kell, hogy elfogadott legyen a társadalom alrendszerei közötti autonómia: a politikus ne akarjon vállalkozó vagy civil lenni, a vállalkozó ne küzdjön közhatalomért, és a civil se akarja átvenni a közhatalom helyét.
Miben különbözött, különbözik a magyarországi, romániai oktatás a más, fejlettebb országokétól?
A nyugat-európai oktatási rendszerek egyik fontos „előnye”, hogy az állami, önkormányzati intézményrendszer mellett a civil társadalmi (mindenek előtt alapítványi, vagy ha úgy tetszik magán – nem tévesztendő össze a magántanuló fogalmával, amivel kapcsolatban a napokban szólalt fel egy PD-L-s képviselő Bukarestben) oktatási formák már igen jelentős tapasztalattal rendelkeznek. Ezek a tapasztalatok lehetővé teszik egyrészt az oktatás napi folyamatában a kiterjedt intézményi és pedagógusi autonómiát.
Másrészt pedig magában a közoktatási rendszerben inkább csak hangsúlybeli eltolódások vannak. Néhány hete fejeztünk be egy nemzetközi összehasonlító kutatást a fegyelmezés intézményrendszerének szabályozásával kapcsolatban, és mi magunk is meglepődtünk, hogy mennyire hasonlítanak ezen jogszabályi keretek a legkülönbözőbb közoktatási rendszerekben…
Természetesen itt azért nem lehet megkerülni a pedagógus-képzés, pedagógus életpálya-modell stb. helyzetét sem.
Mit értesz pedagógusi, intézményi autonómia alatt?
Intézményi szinten az oktatás-szervezésnek a folyamatát, vagyis abban való önállóságot, hogy milyen formában történik az oktatás szervezése intézményen belül. Ugyanez a pedagógusnál, hogy saját óráját miként, milyen módszerekkel, technikákkal, eszközökkel működteti.
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a pedagógus felébred reggel, és ez határozza meg, hogy mit tanít aznap, hanem rá kellene venni a pedagógust, hogy ne egyetemi disszertációnak tekintse a pedagógiai program megírását, hanem olyan lehetőségnek, amely keretet és ezáltal védelmet nyújt számára az oktatás folyamatában. Ha pontosan látjuk, hogy mit szeretne a pedagógus megtanítani, illetve azt milyen formában kéri számon, akkor megspórolunk egy rakás vitát.
Tehát a pedagógusi autonómia alatt nem azt értem, hogy a tanár olyan értékelést adhat a diáknak, amit nem tud saját pedagógiai programjával alátámasztani. Viszont a pedagógiai program tartalma – amennyiben megfelel a formai kereteknek – legyen a pedagógus autonómiája.
Milyen jogai vannak ma egy romániai pedagógusnak? Szükség lenne több jogot visszaadni a pedagógusnak, hiszen sokan panaszkodnak, hogy nincs a kezükben eszköz, hogy a gyerekeket fegyelmezzék?
Ezzel a kérdéssel ma a világ szinte bármely pontján szembesül a pedagógus. Vagyis durván fogalmazva az iskolai erőszak kérdésében nem vagyunk lemaradva. Év elején került bemutatásra az oktatási jogok biztosa által a témában kezdeményezett átfogó szociológiai vizsgálat. Az eredmények azt mutatják, hogy egyrészt iskolai veszélyekről lehet beszélni, másrészt az iskolai erőszak elharapózódását jelentősen felnagyítja a nyilvánosság.
Az oktatás egy hatalmas társadalmi alrendszer, ráadásul az oktatás folyamatában sok ember vesz részt, és rengeteg időt tölt el benne. Ebből következik, hogy a konfliktusok jelenléte elkerülhetetlen. Az kérdés, hogy miként oldják fel a konfliktusokat.
A pedagógusok számára valóban nem állnak rendelkezésre korlátlan eszközök a diákok fegyelmezésére. Kérdés, hogy milyen eszközök kellenének. Nem hiszem, hogy megoldás lenne a pedagógusok „fegyverrel” való felvértezése (az is látszik, hogy a médiában megjelenő iskolai erőszakos cselekmények között a tanár-diák arányt is figyelembe véve valamivel több a pedagógus ámokfutó – a 100 főre jutó pedagógusok aránya nagyobb ebben a kérdésben, mint a 100 főre jutó diákoké, persze ettől még abszolút számban jelentősebb a „diákelkövetők” száma).
Az eszközök kapcsán én inkább arra tenném a hangsúlyt, hogy legyen lehetősége a pedagógusnak, illetve az intézménynek alkalmazni olyan módszereket, amelyek lehetővé teszik a fegyelmezetlen diákok „kezelését”. Ilyen forma például az úgynevezett Texas-szoba, amely lehetőséget biztosít arra, hogy az órát zavaró diák pedagógus felügyelete mellett egy iskolai teremben „dühöngje” ki magát. Ebben a teremben akár egész órára, akár csak egy rövid időre elhelyezhető a diák, vagyis onnan saját döntése és a felügyelő megítélése alapján bármikor visszatérhet az osztályterembe.
Az iskolának van egy fontos szerepe a társadalmi együttélésre való nevelés kapcsán is. Vagyis az oktatásból valamilyen okból kizártak nem lesznek a társadalom, közösség együttműködő tagjai. Ebben az értelemben adnék eszközöket a tanárok kezébe, és nem abban az értelemben, hogy az oktatás rendszeréből eltávolítható legyen a renitens diák.
Természetesen ezek felvetnek finanszírozási és pedagógus-létszámbeli kérdéseket is. Viszont sokkal érdekesebbnek tartanám, ha ezekről a technikákról, módszerekről vitáznának a közoktatás döntéshozói. És persze a pedagógusokon túl rengeteg civil szervezet tudná segíteni a folyamatot. Mi annak idején a Bolyaiban ezt magunk között, a diákszervezetek (DéeSz) működtetésével, közvetítésével többnyire megoldottuk.
Milyen problémákkal küzd a mai európai és milyenekkel a romániai oktatás?
A tömegesedés az egyik legnagyobb probléma, de erre volt egy válasz az MBA képzések, mint elitképzések kapcsán, másrészt pedig éppen most indul egy érdekes magyar innováció: Bojár Gábor, a Graphisoft elnöke indítana egy informatikai egyetemet, ami némileg új alapokra helyezné az egészet. Az Aquincum Institute of Information Technology (AIIT) néven futó intézmény alapvetően a hozzáadott értékekre fókuszál.
De ne menjünk át a határon, a napokban a Sapientia marosvásárhelyi karán jártam, ahol jónéhány olyan informatikai, fizikai innovációt mutattak meg nekünk, amelyek a világon egyedülállóak. Vagyis ezek a tendenciák afelé mutatnak, hogy lehet elitképzésben is gondolkodni, akár még erdélyi magyar egyetemen is.
A közoktatás területén jelentős probléma a gyermeklétszám csökkenése. Már most szembesülnek a döntéshozók, polgármesterek, szülők azzal a ténnyel, hogy a csökkenő gyereklétszám átalakítja az oktatási intézményi térképeket. Ez intézményi szinten egy komoly versengést hoz majd be: már általános iskolában is olyan plusz szolgáltatásokkal versengenek az intézmények, amelyeket figyelembe véve döntenek a szülők arról, hogy melyik intézményt válasszák gyereküknek.
Ugyanakkor a gyereklétszám csökkenése makroszinten közpolitikai döntést igényel: jelentős költségvetési erőfeszítések árán fenntartjuk-e a kisiskolákat, vagy pedig oktatási központokat hozunk létre. Nem fejtegetném az egyes álláspontok melletti vagy elleni érveket, mert nem az én dolgom, viszont az biztos, hogy késre menő vitákat generál már most is, és ezek a kérdések jelen vannak Magyarországon és már európai országokban is.
A tömegesedést nem lehet megakadályozni, milyen szűrőket lehetne bevezetni?
A tömegesedést nem biztos, hogy meg kell akadályozni. Inkább azt mondom, hogy jól el kell választani egymástól a tömegképzést és az elitképzést. És elitképzés alatt a szakképzést is értem.
Az egyetem elvégzése lassan ugyanolyan súllyal bír, mint régen az érettségi. Mi lehet a disztingváló elem manapság a diákok között? A mesteri, a doktori?
Igen, mindenképpen az MA és a PhD fokozatok tesznek különbséget, és nem utolsó sorban nagy hangsúlyt kap az egyetem/felsőoktatási intézmény hírneve, elfogadottsága is.
Melyek a legújabb tendenciák az európai, nyugati oktatásban?
A projekt-szemlélet az egyik legfontosabb betörés az európai közoktatásba, illetve az életen át tartó tanulás immár folyamatos megjelenése és térkitöltése. Egyre több olyan oktatási folyamat indul el, ami felnőtteknek szól.
Az egyik európai szintű törekvés a Youthpass volt, és most érdekes, hogy például az önkéntességet kiterjesztették az ifjúsági korosztályról az öregekre is. Vagyis az 55 év felettiek is mehetnek önkéntesnek európai pénzen az egyik országból egy másikba.
Egy biztos, a tudásalapú társadalomban a szellemi teljesítmény felértékelődött, hiszen a piac szinte azonnal visszaigazolja azt. Vagyis ma már a materializmus ebben az értelemben mindenképpen véget ért, hiszen a szellemi teljesítmény azonnali hozzáadott értéket jelenít meg.
Látjuk ezt a marosvásárhelyi cégünknél, a Novocomnál is, ahol a munkatársak szinte állandó képzésben vannak, és itt nem valamiféle nyugati minta átadása (lásd a Team Building, most bemutatott filmben megjelenő dilemmát), hanem sokkal inkább a cégen belüli folyamatok kezelése érdekében.
Az oktatási jogok biztosa nagyon fiatal stábbal dolgozik, és a klasszikus közigazgatástól eltérően állandóan bátorítja a fiatal jogász kollegákat, hogy iratkozzanak be PhD-re, pályázzanak meg európai közigazgatási ösztöndíjat (most pl. van egy Bosch-ösztöndíjas kollegánk, aki a német közigazgatásba tekint be), csináljanak projekteket (vidéki út, EFOTT-on és Szigeten való megjelenés), kutatásokat (iskolai veszélyek vizsgálat, vagy a Fegyelmik a világban).
Tehát nem a tipikus közigazgatási életpályára ösztökél az ombudsman, ami azt jelentené, hogy lassú, de biztos előrelépésekkel a közigazgatás csúcsa fele törhet egy ambiciózus fiatal. Sokkal inkább a dinamizmusban hiszünk: menjen és próbálja ki magát a legkülönfélébb helyzetekben. Véleményem szerint ma erre a nyitottságra van szükség a közoktatásban is.
Mennyiben követi a romániai oktatási rendszer a nyugati példákat?
Természetesen átvételre kerülnek bizonyos minták, azonban ezek nem annyira mélységükben vannak vizsgálva, mint inkább a nyilvánosság számára is látható formák, éppen ezért nem is érdemes mélyebben belemenni.
Ilyennek tartom a minap a parlamentben felvetett magántanulóság kérdését. A képviselőasszony úgy beszélt róla, hogy közben nincs végiggondolva, hogy ez mit is jelent. A média pedig azonnal hozza, hogy márpedig az európai, erre szükség van.
Nem vitatom, de nézzük meg egy kicsit mélyebben a kérdést, ne azért vegyük át, mert európai. A magántanulóság Magyarországon jelentős problémákat vet fel, mert amikor kitalálták, akkor a sportolók és művészetekben aktív diákok számára találták ki, ma pedig már a problémás gyerekek „kezelését” látják benne. Lássuk be, egy olimpikon sportoló és egy hiperaktív gyerek nem ugyanazt az oktatási formát kívánja meg.
A változás lassan megy végbe, a román oktatási miniszterek az érettségin, a képességfelmérő vizsgákon változtatnak, de mire lenne igazán szüksége a romániai oktatásnak, hogy felzárkózzon a mai, korszerű oktatási rendszerek sorába?
Egy biztos: a román oktatás, mint közpolitikai vita ebben óriásit téved, hogy gyakorlatilag csak az érettségi kérdése jelenik meg. Bocsánat, még egy állandó napirendi pont van: több pénz kell az oktatásra.
A román oktatásnak (közoktatásnak, felsőoktatásnak és természetesen a szakképzésnek és felnőttképzésnek is) az első számú fontos lépése az kellene legyen, hogy valamilyen víziót fogalmazzon meg. Băsescunak volt egy ilyen jellegű kezdeményezése, azonban – ahogy ezt tőle megszoktuk – nem volt több szavazatszerzési törekvésnél.
Ha lenne ilyen előremutató vízió, amely zsinórmértékként szolgálna minden egyes konkrét oktatáspolitikai lépésnél, akkor az lehetővé tenné, hogy minisztereken, kormányokon túlmutató folyamatok indulhassanak el. Tudom, ez illúzió…
Sokat beszéltünk az elitképzésről, de mi a helyzet a szakmunkásokkal, róluk nagyon kevés szó esik általában a médiában, pedig sok cég humán-erőforrás problémákkal küzd?
Némileg átalakult a szakmunkás fogalma az elmúlt húsz esztendőben. Egyrészt a nagy ipari létesítményeket felszámolták (arról lehet vitatkozni, hogy ez jó vagy rossz, de jelen kérdés szempontjából nem érdemes), az ipari termelés jelentős része ma globális, Kínába és Indiába koncentrálódik.
Ugyanakkor a technológiai fejlődés oda vezetett, hogy egyre kevesebb kétkezi munkásra van szükség. Mindezeket figyelembe véve, én nem azt mondanám, hogy a klasszikus értelemben vett szakmunkásokra van szükség, hanem azt, hogy szakemberekre. Persze tág még ez a fogalom is, és akkor úgy szűkíteném, hogy a humán értelmiségi túltengése mellett az egyensúly helyreállítása érdekében jó lenne több helyet biztosítani a felsőoktatásban a természettudományos képzésnek.
Ugyanez igaz a középfokú képzésre is. Ma Romániában a középiskola alapvetően líceumot jelent. Magyarországon ez némileg másként van. A gimnáziumi és szakközépiskolai képzés ad érettségi oklevelet. Előbbi elméletibb, utóbbi gyakorlatibb képzést nyújt (hogy ez a valóságban mennyire érződik, az leginkább iskolánként változik.)
Ezen kívül van egy szakiskolai vonal, ami jelentős támogatást kap a szakképzési alapból. Ennek a működése Romániában egyelőre kérdéseket vet fel, de a hozzá kapcsolódó EU normatívák miatt teret fog kapni. Ugyanakkor tudni kell, hogy Magyarországon is van egy jelentős biznisz-vonala ennek. Vagyis a szakképzési alapból gyakorlati helyként részesülő cégek ezt úgy fogják fel, mint bevétel-kiegészítés, ezért közel sem a gyakorlati oldal kerül előtérbe. De erről sem mondható el, hogy mindent átható.
Hogyan lehetne a szakmunkásképző becsületét visszahozni?
Mindenek előtt a képzés színvonalával, illetve a képzés gyakorlati oldalának kidomborításával. Amikor Bojár Gábor arról beszél, hogy informatikai egyetemet indít Budapesten, akkor azt el is hiszi mindenki, hogy ott valóban színvonalas képzés lesz.
Ugyanez igaz lehet, ha a cégek még hangsúlyosabban elkezdenek részt vállalni a szakképzés folyamatában, ez egyszerre érdeke a cégnek, hiszen olyan munkaerőt kap vissza, aki az ő elvárásainak megfelel, és nem kell újraképezze, és érdekelt az oktatási rendszer is, hiszen az ő oldaláról forrásbevonás történik.
Sokat szidjuk a romániai oktatási rendszert, de külföldön többnyire megállják helyüket az itt végzettek. Mi a magyarázata ennek a tulajdonképpeni ellentmondásnak, hogy mindenki szidja a rendszert, de mégis sikeres embereket képez?
Ez azért egy nagy általánosítás, szerintem ennél árnyaltabb a kép. Nem hiszem, hogy az egyéni eredmények az oktatási rendszer eredményei. Vagyis külön kell választani az elitképzést és a tömegoktatást.
Ha ezt nézzük, akkor nagy a szakadék a lemorzsolódó diákok és a tudományos világban jelentős teljesítményt felmutatni képes fiatalok között. Szerintem nem a rendszer képez sikeres embereket, hanem az egyes oktatási formák lehetővé tesznek kiugró teljesítményeket. Az oktatási integráció rákfenéje pedig éppen ez, hogy egyenletessé teszi a teljesítményt is.
Ha egy ciklusra te lehetnél a román oktatásügyi miniszter, mit tennél?
Az oktatási miniszter politikus kell legyen. Vagyis legfeljebb vizionálhatunk, és nem lenne jó, ha bármely potentát úgy érezné (mégiscsak az hangzott el a napokban, hogy az RMDSZ-ben annyi államtitkárjelölt van, hogy az EU 27 tagállama összes kormányának minden államtitkári székébe jutott volna egy romániai magyar), hogy bejelentkeztem erre a pozícióra.
De van néhány olyan lépés, amit igen gyorsan meg lehet tenni. Kérdés persze, hogy egy ciklus után mi marad meg. Ilyen például annak megfogalmazása, amiről fentebb is beszéltem, hogy milyen is a román közoktatás víziója, és ebből mit vállal a kormány.
Ha ez a keret megvan, akkor fokozatos munkával fel lehet rá fűzni azokat a közpolitikai döntéseket, amely a közoktatási struktúrát, a felsőoktatás formáit és a szakképzést is összerakják, és a finanszírozást megoldják. Szerintem nem kellene ezen túlmenjen egy miniszter. Maradjon meg politikusnak, és ne akarjon az ország főpedagógusává válni. Forrás: Transindex.ro

2010. február 25.

Toró T. Tibor lesz az EMEF autonómia munkacsoport elnöke
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke veszi át az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum autonómiabizottságának társelnöki tisztségét, miután az EMNT részéről delegált Bakk Miklós politológus benyújtotta lemondását. Toró T. Tibor a Transindex kérdésére elmondta, Bakk már korábban le akart mondani a tisztségről, mivel elégedetlen volt a munka lassú haladásával. Azonban az EMNT kérésére nem tette meg.
„Az autonómiabizottság munkálatain belül nagyobb hangsúlyt kapott az aktuálpolitikai kihívások megvitatása és ezek kapcsán felmerülő kérdések megválaszolása. Bakk Miklós nem politikus, ő a stratégiai célok kidolgozását részesítette előnybe az aktuálpolitika helyett” - mondta el Toró, hozzátéve, hogy Bakk szakértőként továbbra is részt vesz a bizottság munkálataiban.
Még elmondta, úgy fogja gyakorolni a társelnöki funkciót, hogy közben nem téveszti szem elől Bakk Miklós meglátásait, mert maximálisan egyetért ezekkel. Hozzáfűzte, a munka folytatása halaszthatatlan, hiszen ígéretek szerint a kisebbségi törvény egy új löketet kap a parlamentben, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen formában fog átmenni a törvényhozó testületen.
Toró elmondta, fontos egy, a kisebbség jogállásáról szóló, jól megfogalmazott kellőképpen egyeztetett törvény, mivel az megteremtheti a kulturális autonómia közjogi kereteit. Így nem érthet egyet Szász Jenő MPP elnök tegnapi kijelentésével, miszerint a magyar kisebbségnek nem kisebbségi törvényre, hanem autonómiára van szüksége.
Bakk Miklós politológus lemondását egyébként azzal indokolta, hogy nem sikerült kidolgozni egy autonómiastratégiát, illetve nehezményezte, hogy az RMDSZ a kisebbségi törvény és a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés kérdését alárendeli az aktuálpolitikai helyzetnek és a kormányzati szerepvállalásának. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

2010. február 25.

Együttműködés a fenntartható fejlődésért - Kárpát-medencei Magyar Képviselők fóruma
- A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos, az egész Kárpát-medencét érintő kérdésekben az együttműködés erősítése az egyik legfontosabb tennivaló - közölte Szili Katalin, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) két - az oktatási és a gazdasági - albizottságának összevont ülésén Gödöllőn csütörtökön.
A fórum elnöke elmondta, hogy a Kárpát-medence egy olyan nagy, természetes gazdasági egység, amelyen belül szükség van a társadalom egészét érintő kérdéseket, - a gazdaságot, a kultúrát, a szociális szférát és ökológiát - egymással összefüggő feladatsornak tekinteni és ebben az összhang megteremtésére törekedni. E feladat megoldásában a fórum 90 tagja az egyes országok - Magyarország, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Szerbia - parlamenti képviselőjeként, illetve Ukrajna és Horvátország esetében más szinteken munkálkodik a közösen meghatározott koncepció érvényre jutásáért - tette hozzá.
A fenntartható fejlődés érdekében főként olyan, a határokon átnyúló témákban indokolt a közös stratégia kidolgozása, mint az agrárágazat, az energiafelhasználás, a vízgazdálkodás, a környezetvédelem és az idegenforgalom - mondta az elnök. A mostani ülés résztvevői egy záró állásfoglalást is megfogalmaztak, amelyben kiemelt hangsúlyt kap a határokon átívelő magyar kultúra öröksége és a magyar közösségek kulturális együttműködése - közölte Szili Katalin.
A fórumon bemutatkozott a tavaly életre hívott Kárpát-medence Innovációs Központ Intézet. Mohácsi Béla igazgató ismertetése szerint az új intézmény egyebek mellett a határhoz közeli ipari parkok működése hatásfokának javítását, a környezetvédelmi előírások összhangjának megteremtését, a határon innen és túl a tudományos műhelyek kutatási eredményeinek jobb hasznosulását tűzte ki feladatul. Tevékenységi körébe tartozik közös EU-s pályázatok kimunkálása, egyes a határokon túlra nyúló fejlesztési témákban, mint a vízgazdálkodás és a közlekedés. Forrás: MTI

2010. február 26.

Gyökeres változások az aradi oktatásban – Bezárnak 58 iskolát
Új kihívások és gyökeres változások elé néz az aradi tanügy is, ezért a megyei tanfelügyelőség – ritka dolog!– sajtótájékoztatót hívott össze mára.
Ami az újításokat illeti: köztudott, hogy megváltozott az érettségi (a szóbeliket helyettesítő felmérők közül a románt és a nemzetiségi nyelvit már lebonyolították) és a nyolcadikosok képességfelmérője.
Az új vizsgatípusokról
Az érettségi kapcsán Mirela Aldescu Arad megyei főtanfelügyelő felhívta az érintettek figyelmét, hogy ha rendelkeznek nemzetközileg elismert idegennyelv-vizsgával és számítógép-kezelési tanúsítvánnyal, kérvényezhetik azok elismerését, és ez esetben nem kell részt venniük az áprilisi informatikai és a május végi idegennyelv-képességfelmérőkön; a kérvényeket március 29.–április 5. (számítástechnika esetében), illetve május 1–14. között tehetik le. Az előző évfolyamok végzőseinek – akik valamilyen oknál fogva nem érettségiztek – ajánlatos tudniuk, hogy ha korábban sikerült a román, vagy a magyar, esetleg az angol vizsgájuk, azt elismerik, és idén részt vehetnek a többieken. Tanúsítványt a nyelvismeretről viszont csak akkor kapnak, ha beiratkoznak az új rendszerű felmérőkre. Ez még megtehető május 24–26. között, illetve július 5–9. között, amikor a pótérettségire lehet beiratkozni. A számítástechnikai képességfelmérőn kötelező részt venni, mert ez egy új típusú vizsga.
A nyolcadikosok képességfelmérőjéről Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes nyújtott tájékoztatást. Arad megyében valamivel több, mint négyezer általános iskolai végzős fog dolgozatot írni románból (május 4.), nemzetiségi nyelvből (május 6.) és matematikából (május 12.). Akik ezt a szessziót kihagyják, bepótolhatják a képességfelmérőket május 25.–június 2. között. Az itt szerzett jegyek átlaga 25 százalékban beleszámít majd a középiskolai felvételi jegybe (amit szintén 25 százalékban a tavalyi egységes félévi dolgozatok átlaga, és 50 százalékban az általános iskolai átlag alapján számítanak ki). A sportiskolába, egyházi líceumba, idegen tannyelvű középiskolába stb. felvételizőknek alkalmassági vizsgát is kell majd tenniük.
Átszervezték az iskolahálózatot
A 2010–2011-es tanévtől a „költségcsökkentési” megfontolásból, a kormány 114-es rendelete alapján át kell szervezni az iskolák működését. Valamelyest megkönnyítette a tanfelügyelőség dolgát, hogy idén 700-zal kevesebb nyolcadikos végez, így ősztől 21 kilencedik osztállyal kevesebb indul Arad megyében – mondta Mirela Aldescu. Hangsúlyozta: az átszervezéssel egyes iskolák önálló jogi személyiségét szüntették meg, így – remélhetőleg – kisebbek lesznek az adminisztrációs és bérköltségek. „A törvény szerint vidéken minden közigazgatási egységben egy jogi személyiségű tanintézménynek maradnia kell. Ha valamelyik önkormányzat garanciát vállalt arra, hogy többet is fenn tud tartani, maradhat több is – magyarázta a főtanfelügyelő. – Van olyan elemi iskola, amelyik a minimális létszámnál kevesebb diákkal működik, mégis megtartottuk, mert a kisdiákok utaztatása nem megoldható. De ezek ritka esetek.”
Összevont és bezárt tanintézmények
Arad megyében a következő tanévtől 31 oktatási intézmény státusa megváltozik: 10 napközi, illetve 15 általános iskola olvad be egy másik intézménybe (például a gáji Neuman Fivérek-iskola az Aurel Vlaicuba), egy sportklub is megszűnik önálló intézményként, 5 másik általános iskolát pedig egy-egy középiskolához „csapnak”. A főtanfelügyelő aláhúzta, hogy az érintett intézmények vezetői döntötték el, melyik megoldást választják. 60 másik tanintézmény azonban teljesen megszűnik: ebből 56 falusi elemi iskola, két községi általános iskola és két óvoda, amely gyerekhiány miatt zár be.
Az összevonások egyik oka a fejkvóta-rendszer bevezetése, vagyis, hogy az alkalmazottak fizetésére a gyereklétszámtól függően kapnak majd pénzt az intézmények. Pozitív megkülönböztetésről is rendelkezik a törvényben – tette hozzá Pellegrini Miklós –, vagyis egyes nemzetiségi iskolák, illetve a művészeti líceumok plusz pénzeket kaphatnak a fenntartásukhoz. Példaként a majláthfalvi magyar iskolát említette, amely kis létszámú, mégis megmaradhat.
A pénz körül forog minden
A kormányzati takarékoskodás jegyében a következő tanévtől leépítéseket is eszközölni kell. Arad megyében 322 tanügyi állás szűnik meg, de Mirela Aldescu hangsúlyozta, hogy nem ennyi embert bocsátanak el. Posztok katedrák összevonásával érik el ezt a számot, és amúgy is 157 pedagógus kérte a nyugdíjazását. A tanügyi fizetések kapcsán a főtanfelügyelő elmondta: Arad megyében köztudottan kétféle fizetések vannak (akár egy iskolán belül is), mert három évvel ezelőtt az egyik szakszervezet bírósági úton kiharcolt bizonyos pluszjuttatásokat. A 330-as törvény viszont egységes közalkalmazotti bérezést ír elő, ezért Aldescu azt javasolt az igazgatóknak, hogy belátásuk szerint döntsenek a fizetésekről…
A szociális és érdemösztöndíjakat az önkormányzatoktól függően kaphatnak majd a diákok. „Minden azon múlik, hogy a helyi költségvetésbe belefoglalták-e ezt a kiadást, de sok helyütt még költségvetés sincs – mondta Pellegrini Miklós. – Aradon, Borosjenőben, vagy Pécskán lesz, Kisjenőben nem, Borossebes pedig csak részlegesen, hogy néhány példát említsek.” A főtanfelügyelő-helyettes szerint az iskolaigazgatóknak a sarkukra kellett volna állniuk a költségvetési tárgyalásokkor, és kérniük az ösztöndíjak belefoglalását a büdzsékbe.
Pataky Lehel Zsolt. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)



lapozás: 1-30 ... 241-270 | 271-300 | 301-324




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998