|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 343 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 331-343 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. április 5.Elhunyt Tonk István az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokaÁprilis 3-án elhunyt Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka. 2010. április 9-én, pénteken kísérik utolsó útjára a Házsongárdi temetőbe, a Farkas utcai református templomban 13 órakor kezdődő gyászistentisztelet után. Halálát, a március 15-én, Kolozsváron bekövetkezett autóbaleset okozta. Tonk István Kolozsváron született 1942. február 26-án. Református értelmiségi családból származott. Apja dr. Tonk Emil gyermekorvos, anyja Tavaszy Emese. 1964-ben, miután elvégezte a kolozsvári Műszaki Egyetemet, előbb a kolozsvári Armatura Szerelvénygyárban lett géptervező, majd 1973-91 között a kolozsvári Számítóközpontban rendszertervező mérnökként dolgozott. 1991-től vezette az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós nyomdáját. 1994-ben az Egyházkerület főgondnokává választották meg. Tagja volt a Romániai Magyar Református Egyház Zsinatának és Álladó Zsinati Tanácsának, az Egyházkerület Igazgatótanácsának és a Kárpát Medencei Református konventnek, illetve több egyházi bizottság és alapítvány kuratóriumának is. Ezeken kívül pedig az Erdélyi Múzeum Egyesület, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre, és az Apáczai Csere János Baráti Társaság is tagjai között tartotta számon. Agnus Rádió Erdély.ma 2010. április 5.Băsescu Csíkszeredában segített rá az ortodoxok ünnepléséreNeje és kisebbik lánya, az EP-képviselő Elena (EBA) társaságában érkezett Csíkszeredába szombaton este Traian Băsescu, hogy a Vár-téri ortodox templomban részt vegyen a feltámadási istentiszteleten. Az elnök éjfél előtt 20 perccel érkezett a templomba, ahol közel 1500-an vettek részt az istentiszteleten. Ioan Selejan, Hargita és Kovászna Ortodox püspöke beszédében megköszönte, hogy az államfő a csíkszeredai románokkal tölti a feltámadás éjszakáját. Mint mondta, ez annak jele, hogy Băsescu nem felejtette el, nem csak a Fekete-tenger, hanem a Kárpátok elnöke is. Az istentiszteletet követően az államfő és a püspök a templom alagsorában rövid megbeszélést folytatott. Távozása előtt Băsescu azt nyilatkozta, a románok bátorításának és szolidaritása kifejezésének szánta látogatását. Az elnök egyúttal egészséget és kellemes ünnepeket kívánt a más felekezetűeknek, így a katolikusoknak is. A Băsescu-család később visszatért Szinajára, ahol a húsvéti vakációját tölti. Mint ismeretes, a március 20-án Maroshévízen tartott fórumon a székelyföldi románok az állam segítségét kérték az etnikai identitásukat veszélyeztető magyar törekvések ellen. Azon a rendezvényen Ioan Selejan elnökölt. hotline.ro Erdély.ma 2010. április 5.Kevés nagyszombat van az életünkbenNagyvárad – Nagyszombat délutánján ünnepi istentiszteletet tartottak a nagyvárad-rogériuszi református templomban. Igét hirdetett Csűry István, a KREK püspöke, közreműködött egy hollandiai férfi vendégkórus. A nagyvárad-rogériuszi reformátustemplomban nagyszombat délutánján lezajlott ünnepi istentiszteletet a holland Overijssels Byzantijs Mannenkor férfikórus szolgálata foglata keretbe. Az ünneplő gyülekezetet Kerekes József lelkipásztor köszöntötte, majd az énekkar első fellépését követően Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke hirdette Isten megtartó igéjét Lukács evangéliuma 23. részének 46-tól 48-ig terjedő versei alapján. Szószéki beszédében arra hívta fel a jelenlevők figyelmét: nagyszombatról szinte semmit sem írnak a Szentírásban. Csendes, illedelmes hallgatás jellemzi, amikor mindenki a saját érzéseivel, gondolataival foglalkozik. Valami azonban mégis hiányzik: ritkán jut eszünkbe, hogy Krisztus milyen örök ajándékot adott nekünk. Inkább arra koncentrálunk, hogy miként teljesíthetjünk a kivánságlistánkat, ahelyett, hogy a kétezer évvel ezelőtti történések közé helyeznénk önmagunkat. Elcsendesülés lehetősége “Kevés nagyszombat az életünkben”, figyelmeztetett az egyházfő. Ez egy olyan nap kellene legyen az életünkben, amikor valóban megnyugszunk, elcsendesedünk, számba vesszük az eseményeket és hálát adunk Istennek azért, amit tett értünk. “Nem lehet úgy létezni, hogy kizárjuk Krisztust az életünkből: minden tőle indul el és őhozzá érkezik”, hangsúlyozta. Legyen ez a nap az elcsendesülés lehetősége, az Isten előtti megállás alázatos pillanata. Nem a mellünket kell tehát ilyenkor verni, hanem bűnbánatot kell tartani és rádöbbeni arra, hogy mi tesz értünk a mi Istenünk, aki azt éreztette nagyszombaton: nincs ugyan köztünk, de nincs olyan távol, hogy ne érkezne meg, tanácsolta a püspök. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2010. április 5.Krisztus él, közöttünk van!Nagyvárad – Húsvétvasárnap ünnepi miserend volt a Bazilikában. A délelőtt 10 órakor kezdődött latin nyelvű főpapi misét Exc. Böcskei László megyés püspök celebrálta. Az evangélium Szent János könyvéből szólt. Húsvétvasárnap délelőttjén ismét zsúfolásig megtelt a nagyváradi Bazilika. A 10 órakor kezdődött latin nyelvű ünnepi főpapi szentmisét Exc. Böcskei László megyés püspök celebrálta. Bevezetőjében rámutatott: a Valóban feltámadt az Úr, Halleluja! Övé az öröm, övé a dícsőség! kijelentés a világtörténelem legnagyobb és legfontosabb eseményének hírül adását jelenti. A Feltámadt az Úr! Az Úr él, köztünk él! nem csupán egy értesítés, amit tudomásul lehet venni vagy sem, hanem egy hír, hirdetés, melyben mi is benne foglaltatunk. Ezért örömmel ünnepeljük a húsvétot, mint Krisztus győzelmének ünnepét, és egyben a mi életre kelésünknek a napját, hiszen a feltámadás által mi is új életet nyertünk. Emberi méltóság Az evangélium Szent János könyvéből szólt. Szentbeszédében az egyházmegye főpásztora kiemelte: húsvétkor szent öröm járja át a keresztény világot, mely azt ünnepli, hogy Krisztus legyőzte a bűnt és a halált, győzedelmeskedett a gonosz felett, és meghirdette az új életet. Ez reményt, erőt és lendületet, új kilátást, örömöt, szeretetet és békét jelent számunkra. Arra figyelmeztet, hogy beteljesült az igéret: Krisztus valóban él és köztünk van. Ez adja a húsvét misztériumának örök aktualitását, ez a hit és lelkesedés járta át annak idején az apostolokat és a jámbor asszonyokat is, akik közelről tapasztalták meg a történteket. Meglepetésszerű tapasztalatuk az örök sír láttán aztán az idők folyamán milliók hitét alapozta meg. Keresésük és a látottak hírül adása az örömhír elindítója volt, melyet azóta Krisztus követői megszakítás nélkül továbbadnak. Az apostolok nem csupán tanúi voltak tehát a feltámadásnak, hanem első hirdetői is, mivel visszataláltak a krisztusi híváshoz. Ez a küldetés kétezer éve tart, mert Üdvözítőnk feltámadása örök nyomokat hagyott: azt hirdeti, hogy az életet kincsnek és értéknek fogadják el az emberek, hogy tudjuk értékelni egymás Isten képét. “A húsvét üzenete azért nem illeszkedik önző, elnyomó vagy diktatórikus rendszerekbe, mert az emberi méltóság igazi értékét adja vissza. Vegyük észre ezeket a nyomokat, a mellettünk haladó élő Krisztust”, hangsúlyozta a megyés püspök. Az ünnepi szertartás fényét a Székesegyház Szent László Ének- és Zenekarának közreműködése emelte. Elhangzott Schubert: G-dúr mise, Handel: Cantate Domine ésMascagni: Regina coeli című szerzeménye. Szólistaként Májerkuk Mária, Nagy Sándor és Tempfli Csongor lépett fel. Orgonált Kristófi János, vezényelt Balogh Mihály karnagy. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2010. április 5.Keresztszentelés BiharszentjánosonBihar megye – Húsvéthétfőn Biharszentjánoson a hagyományos ünnepi szentmise után keresztszentelésre is sor került a templom udvarán. Húsvéthétfőn a Bors községhez tartozó Biharszentjánoson nem csak a feltámadásünnepe alkalmából öltöztek ünneplőbe a római katolikus hívek. Ekkor került sor ugyanis a templom udvarán felállított kereszt megáldására is. Ünnepi szentmisét tartott Mons. Fodor József vikárius, melyen Kiss Albert provikárius koncelebrált. Olvasmány hangzott el azApostolok cselekedeteiből, majd az evangélium Szent Máté könyvéből szólt. Fodor József vikárius szentbeszédében arról szólt, hogy Jézus húsvétkor nem csak a halált, hanem a bűnt és a poklot is legyőzte. A feltámadás egyik gyümölcse a bűnbocsánat, mellyel mi is élünk. Amint a hiszekegyben is benne foglaltatik, Krisztus alá szállt a poklokra, feltámadásával pedig megnyitotta az örök boldogság kapuját, hangzott el a szentbeszédben. A szentmise keretében közreműködött Kiss Géza Lóránd kántor-karvezető, valamint a Kárásztelki fúvószenekar Szabó Ödön, a ügyvezető elnök és Szabó Tibor főgondnok vezetésével. Kiss Albert elmondta: a keresztszenteléssel a római katolikus felekezetű szentjánosiak minden álma beteljesül, legalább is ami a templomot illeti. Köszönetet mondott mindazon helybelieknek, akik akár anyagi áldozattal, akár kétkezi munkával hozzájárultak a fehér márványból készült kereszt felállításához. A szentmise után a hívek jelenlétében a vikáriusmegáldotta a keresztet, majd a fúvószenekar irányításával felcsendült nemzeti imánk is. Mészáros Tímea erdon.ro 2010. április 5.Te mit válaszoltál Neki?Szatmár megye — Az Isten iránti engedelmesség teszi gyümölcsözővé életünket, hallhatták a hívek a Szatmárnémeti Magyar Baptista Gyülekezet húsvétvasárnapi istentiszteletén, Szűcs Sándor baptista lelkipásztortól. A Genezáreth tavánál történt eseményeket elevenítették fel a hívek a Szatmárnémeti Magyar Baptista Gyülekezet húsvétvasárnapi istentiszteletén, melynek üzenete az, hogy az Isten iránti engedelmesség teszi termékennyé az emberek mindennapi életét. A János Evangéliuma 21. részének, 1–14. verseire épített prédikációban Szűcs Sándor lelkipásztor elmondta, hogy Isten ma is, mint fiait keresi az embereket azért, hogy felajánlja nekünk az élet kenyerét. Amint megmondotta A feltámadás után, a hétnek első napján, a fehér ruhába öltözött ifjú a következőket közli a sírboltba betekintő asszonyokkal: „mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába” (Márk 16:7). A tanítványok várták az Urat, de ők, akik személyesen ismerték a Megváltót, beszéltek vele, szemtanúi voltak a csodáinak, nem tudtak teljes szívvel–lélekkel ráhagyatkozni. Péter elunva a parton való várakozást, halászni ment, s vele tartottak a társai is. Mai szóhasználattal élve a halászok szakemberek voltak, ennek ellenére munkájuk hiábavalónak bizonyult, mert így jár az ember, ha a maga feje után cselekszik. Az ilyen türelmetlenségnek az eredménye az, hogy a keresztény világ nagy része kínlódásokkal van napjainkban is tele. Ezért az Úr kegyelme a ma élő embert is keresi, de az eredmény attól függ, hogy a felkínált bűnbocsánatra válaszolva, őszintén felelve, beismerjük-e azt, hogy Nálad nélkül az életünk és munkánk hiábavalónak bizonyul. A lelkipásztor azt is elmondta hallgatóságának, hogy az Úr üdvösségre való meghívása ma is érvényes, a kérdés az, hogyan döntünk, és mit választunk. Karikás Enikő erdon.ro 2010. április 5.A történelmi Felvidék (Popély Gyula Felvidék 1914–1920 című kötetéről)Popély Gyula történészprofesszor, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára az elmúlt években több könyvet írt a felvidéki magyarokról, elsősorban az oktatásügy helyzetéről. Most azonban a Felvidékkel kapcsolatban a legfontosabb kérdésről, e terület csehek általi megszállásáról és a megszállásért végzett cseh tevékenységről írta meg fenti című nagymonográfiáját. A 440 oldalas könyvet a Magyar Napló Kiadó adta ki 2010-ben, Rosonczy Ildikó szerkesztésében. A könyv jelentős eseménye a magyar történetírásnak: a két baloldali történelemfelfogással (kommunistával és neoliberálissal) szemben magyarérdekű mondanivalójú, szaktudományos módszerekkel megírt könyvet olvashatunk, amely kiküszöböli az említett baloldali felfogások történelmet leegyszerűsítő módszereit. A szerző a történelmi Felvidék sorsát sokoldalúan mutatja be. Vonalvezetésében első helyen áll a cseh politikai elit Monarchia- illetve Magyarország-ellenes ténykedésének részletes leírása, de természetesen elemzi a budapesti kormányok (a Károlyi Mihály és Kun Béla nevével fémjelzett csoportok) tevékenységét. A könyv sokszínűségét mutatja, hogy a csehek által elfoglalt kárpátaljai ruszin népnek, valamint a felvidéki szász, lengyel etnikai csoportnak a sorsát is bemutatja, s részletesen elemzi a háború alatti és végi szlovák vezetők tevékenységét. A Magyarországon megjelenő könyvek között egyedülálló a nemzetközi szabadkőművesség Magyarország-elleni működésének bemutatása. A cseh történelemről bizony keveset tudó magyar olvasók (kivéve a felvidéki magyarok) megtudhatják, hogy a Monarchiában élő cseh nép a gazdasági lehetőségek teljes gyakorlásában, s a politikai jogoknak is széles körű birtokában élt. Mégis, már a világháború előtt megkezdték nemzeti mozgalmukat, legalább két irányban: meg akarták valósítani a független cseh államot, ami részünkről érthető, valamint bensőséges kapcsolatokat kezdtek kialakítani a magyarországi szlovákokkal, abból a célból, hogy adott alkalommal, ha a történelem olyan lehetőséget hoz, elszakítsák ezt a területet, s létrehozzák az akkor még csak képzeletben élő Csehszlovákiát. S hogy bátran ábrándoztak, mutatja Karel Kramaønak, 1918 októberétől első miniszterelnöküknek 1922-ből származó visszaemlékezése korábbi céljaikra: „Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy Magyarországból csak Pest és vidéke maradna meg.” (Popély, 17. oldal.) S megindult részükről az a gátlástalan küzdelem, amelynek végén összeeszkábálták a Csehszlovák Köztársaságot, amelyről csak utólag (az 1990-es években) derült ki, hogy több ok miatt is életképtelen alakulat. A harc módszereiről idézzük Popélyt: Masaryk „Már 1914 augusztusában (…) Hollandiába utazott és ott felvette a kapcsolatot a brit titkosszolgálattal (…) Masaryk – a bécsi Reichsrat tagja – tehát képviselői esküjét durván megszegve már 1914 augusztusában adatokat szolgáltatott az ellenségnek a Monarchia belső helyzetéről. Hazatérése után információiért Prágában felvehette az első megér-demelt honoráriumot. Október közepén a Prágába látogató Voskától minden lelki skrupulus nélkül átvett ezer amerikai dollárnak megfelelő értékű német márkát.” ([Popély, 18. oldal.] A szerző ezt az adatot egy 1998-ban Prágában megjelent cseh könyvből veszi, ami azt bizonyítja, hogy ismeri és beépíti munkájába a legfrissebb cseh szakirodalmat.) Részletek említése nélkül állapítjuk meg, hogy a későbbi Csehszlovákia mindegyik vezetője (Beneš külügyminiszter és Kramaø miniszterelnök) az angol, amerikai, orosz és francia titkosszolgálatoknak dolgoztak. Ez azt jelenti – s ez a recenzens megállapítása –, hogy furcsa nép és még furcsább állam az olyan, amelynek vezetői fölhasznált emberek. Igen, Popély könyve azt bizonyítja, hogy e cseh politikusokat az antantállamok vezetői pusztán fölhasználták a rettegett német birodalom és a Monarchia legyőzésére, s árulásuk fizetségeként kapták az államukat, persze nem a francia vagy orosz területekből, hanem a legyőzött és 1918 október végétől tehetségtelen, tehetetlen és koncepciótlan budapesti politikusok országából. Akkor ugyanis a budapesti vezetők (álnemzetiek, radikális szabadkőművesek és szociáldemokraták, később leninista kommunisták) semmivel sem voltak különbek a cseh vezetőknél, csak míg ezek csináltak maguknak egy országot, amazok elveszítették azt is, ami volt. Popély elemzi a csehek által elterjesztett, Masarykkal kapcsolatos legendát, a humánus professzor meséjét. Kiderül, hogy Masaryk és emigráns társai a hosszú háborúért küzdöttek, abból a praktikus célból, hogy idő kell ahhoz, hogy meg tudják győzni az antantországok vezetőit Csehszlovákia létrehozásának fontosságáról. Ezért aztán mindent megtettek, hogy a központi hatalmak 1916. decemberi békejavaslatát utasítsák vissza az antant vezetői. Bizonyítható, hogy Masaryk és társai tevékenysége sok ember elpusztulását eredményezte, többek között a saját nemzetükből is. A sok fontos megállapítás közül még egyet ki kell emelnünk, s ez a szabadkőművesség tevékenysége Magyarország szétdarabolása érdekében: „Az antantországokban – különösképpen Franciaországban – a hivatalos állampolitika irányvonalát egyre inkább a szabadkőművesség aknamunkája befolyásolta. A francia kormányokban már a háború kezdete óta meghatározó szerepe volt ennek a rejtelmes társaságnak. Nekik volt köszönhető például az is, hogy 1917 őszétől rohamosan növekedni kezdett Masaryk és Beneš presztízse a Szövetséges és Társult Hatalmak országaiban. A politikai agitáció utolérhetetlen zsonglőreinek számító két cseh politikus a franciákat azzal szédítette, hogy amennyiben szétverik az Osztrák–Magyar Monarchiát, ezzel »hozzájárulnak ama szent misszió teljesítéséhez, amit a Gondviselés bízott a forradalom népére, és előkészítik a ragyogó jövőt«. A hatalmas befolyással bíró, de láthatatlan szabadkőműves gépezet ily módon teljes fordulatszámmal beállt a cseh emigráció politikai törekvéseinek szolgálatába.” (Popély, 46. oldal.) A cseh független államra vonatkozó megállapításokat Popély a jelenleg Magyarországon radikális hagyományok alapján működő, ki tudja milyen módszerekkel dolgozó Martinovics szabadkőműves páholy vezetőjének 2002-ben Budapesten kiadott könyvéből idézi. Popély Gyula könyve elemző és értékelő fejezetei közé tartozik a Károlyi-kormány és a Tanácsköztársaság elnevezésű, első magyarországi kommunista diktatúra vezetőinek reagálása a csehek területet elvevő szándékaira. Helyhiány miatt csak az egyik összegező megállapítását idézzük, ami előtt szinte könyvnyi fejezetekben végzi el a történelmi szakmai elemzést: „Lám, amikor Magyarország végre képes volt nemet mondani az antant parancsára, a békekonferencia máris kész volt az egyezkedésre, akár a tanácskormánnyal is. Vajon nem Károlyiéknak kellett volna következetesen védelmezni az ország és a nemzet érdekeit még 1918 novemberében, és nem hagyni odafejlődni az állapotokat, ahová azok 1919. március 21-re eljutottak? Károlyiék azonban képtelenek voltak – igaz, nem is akartak – erőt felmutatni az általuk istenített antant egyre képtelenebb utasítgatásaival szemben.”(Popély 291. oldal.) Érdekes – tesszük hozzá –, hogy míg a Károlyi-kormány vezetője adta/adatta ki a parancsot a haderő leszerelésére és állandó visszavonulására, éppen a szabadkőműves Jászi próbálja a keleti Svájc elméletével megőrizni az ország területi integritását 1918 november közepén, amikor az erdélyi románokkal tárgyal. Ő pedig nem ismerte föl, hogy mint Kossuth egykori Duna-konföderációs terve, úgy az ő keleti-Svájc elképzelése is (Erdély etnikai alapú kantonokra osztása az ország területi integitása megőrzése mellett) minden reális alapot nélkülöz a román hadsereg és nyugati szabadkőműves „testvérei” tevékenysége következtében. A könyv utolsó negyvenoldalas fejezete az 1920. év párizsi eseményeivel, a trianoni diktátum megalkotásával és az Apponyi gróf vezette magyar küldöttség küzdelmével foglalkozik. Idézi még a francia sajtóban is megjelent cikkeket, melyek szerint a győztes francia kormány bizony nem volt lovagias Magyarországgal szemben. Ez a legenyhébb kifejezés, amit a hatalmi tébolyban és győzelmi mámorban szenvedő francia többségről el lehet mondani, ugyanis viselkedésüket a végeredmény, Magyarország területi megcsonkítása minősíti. Nem véletlen, hogy Popély a nagy előd, a történész Szekfű Gyula 1934-ben írt mondataival zárja munkáját, amelyek szerint a Trianon ellen egységes magyar nemzet legfontosabb célja a haza területi integritásának visszaállítása. A recenzens reméli, hogy e könyvet észreveszik a Magyar Tudományos Akadémián is, amelynek történészrészlege mind erkölcsi, mind tudományos szempontból katasztrofális állapotban van. Popély Gyula könyvét pedig a következő évtizedekben a magyar olvasóközönség generációi fogják eligazító jelentőségű gondolatként és szakmunkaként olvasni. (Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2010) Raffay Ernő irodalmiszemle.bici.sk 2010. április 6.Tartalmas konferenciát szervezett a PBMETA Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) szombaton a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen tartotta meg hagyományos tavaszi konferenciáját. Érdekes előadások hangzottak el, szó esett a társaság idei programjairól, valamint a Fényes Elek-díjak odaítéléséről is döntöttek az egybegyűltek. A közel negyven jelenlévőt Dukrét Géza, a társaság elnöke köszöntötte. Ezután Kordics Imre tartotta meg A tordai csata című előadását. Mihálka Nándor a Szalárd melletti Adorján-várnál végzett feltárásokról tartott beszámolót. A várat 1240–1250 között építették fel. A tornya nem Árpád-kori, hanem későreneszánszbeli. A feltáráskor faragott köveket találtak és kályhacsempéket. Az előbbi alapján és a történelmi forrásokból az derül ki, hogy volt egy románkori épületegyüttes, amit a 15. század elején gótikus stílus szerint átépítettek, az cserépdarabokból pedig arra lehet következtetni, hogy volt egy reneszánsz, későreneszánszbeli átépítés. Az érdekes előadás után Kovács Rozália beszélt Bernáth Józsefről, a szabadságharc egyik személyiségéről, aki éppen 150 éve halt meg. Asbóth Oszkár repülőmérnökről, a helikopter ötven éve lehunyt feltalálójáról Puskel Péter tartott előadást. Asbóth az Arad megyei Pankotán született az Osztrák-Magyar Monarchiában. Az első helikopter című könyvében írt részletesen az általa végzett kísérletekről. Kétséges mind a mai napig, hogy ő találta-e fel a helikoptert, viszont az bizonyos, hogy kísérleteivel hozzájárult annak későbbi, a mai értelemben vett helikopter megépítéséhez. A szalontai Rozványok családfájáról, illetve Arany Jánosékkal való kapcsolatukról Dánielisz Endre beszélt részletesen. A programban meghirdetett Értarcsai katonaszökevény című értekezés az előadó, Bessenyei István távolmaradása miatt elmaradt. Az előadások utáni közgyűlésen egyperces néma csenddel emlékeztek a 61 éves korában elhunyt tagtársukra, Borbély Gáborra. A pénzügyi beszámolót követően Velcsov Margit szólalt fel, akinek kezdeményezésére pár évvel ezelőtt Nagycsanádon felavatták Révai Miklós nyelvész emléktábláját. A PBMET programismertetője után a Fényes Elek-díjak odaítéléséről döntöttek. Úgy határoztak, hogy Starmüller Géza, Tácsi Erika, Mihálka Magdolna és Gellért Gyula kapja meg az elismerést. A tartalmas konferencia baráti beszélgetéssel zárult. Ladányi Norbert Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. április 6.Alkotmánybírósággal fenyegetnek a romániai magyar gazdákA Romániai Magyar Gazdák Egyesülete aggódva tapasztalja, hogy a tavalyi mezőgazdasági támogatások kifizetése a mai napig nem történt meg, annak ellenére, hogy erre többszöri ígéretet kaptak a gazdák. Habár túl vagyunk már az első negyedéven a kormánynak még agrártámogatási stratégiája sincs a 2010-es esztendőre, fogalma sem lehet a termelőnek arról, hogy mire számíthatnak ebben az évben. A kormány ellehetetleníti a termelőket, eddig sosem tapasztalt mélypontra juttatja mind az állattartást, mind a többi mezőgazdasági ágazatot azáltal, hogy a kiszámítható gazdálkodás feltételeinek megteremtése helyett azzal fondorlatoskodik, hogy miként vasalhat be valamit az amúgy is nehéz feltételekkel küszködő vidéktől. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete értesülései szerint a kormány arra készül, hogy csak a vállalkozóként bejegyzett termelőknek nyújtson támogatást (sajnos ezeknek is csak szimbolikus kifizetéseket), és ezzel kényszerítse a 2-3 tehenes, néhány hektáros kisgazdát is arra, hogy adóköteles vállalkozó legyen, és mielőbb befizesse az államkasszába a megbecsült adóelőleget. Ez ellenkezik az alkotmány által biztosított egyenjogúság elvével, a kialakult termelői szokásokkal, de az EU közös agrár- és vidékfejlesztési politikájával is, semmilyen célt nem szolgál a hirtelen pénzszerzési szándékon kívül. Multifunkcionális jellegéből adódóan a mezőgazdaság a gazdasági tevékenység mellett környezeti és társadalmi funkciókat is ellát. Ezeket nem megadózni, hanem épp ellenkezőleg, a társadalom által befizetett adóból kompenzálni, támogatni kell. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete tiltakozik ezen gazda-, vidék- és mezőgazdaság-ellenes akció ellen, és amennyiben a kormány a kisgazdaságok támogatását vállalkozásformához köti, akkor az RMGE az alkotmánybírósághoz fordul jogorvoslásért – közölte az RMGE elnöksége, amelynek nevében Sebestyén Csaba elnök egy külön elítélő, pamfletszerű nyilatkozatot is eljuttatott a sajtóhoz, amelyben éles hangon bírálja a Boc–Markó-kormányt. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. április 6.Magyar fiatalokat bántalmaztak az RMDSZ szászmedgyesi rendezvényénSúlyosan bántalmaztak több szászmedgyesi magyar fiatalt hétfő este, akik az RMDSZ Szeben megyei és medgyesi városi szervezetének rendezvényén vettek részt. Kettőjüket mentővel kellett kórházba szállítani. A megyei RMDSZ etnikai konfliktusként ítéli meg az ügyet és a rendőrségen is feljelentést tettek. Az ifjúsági összejövetelnek otthont adó medgyesi székházban este nyolc óra körül több ismeretlen jelent meg, akik a szervezők többszöri felszólítása ellenére sem voltak hajlandóak távozni, mi több, bántalmazták a magyar fiatalokat. A jelentős anyagi károk mellett - megrongált bútorzat, törött üvegek - két súlyosan sérült magyar fiatalt mentővel kellett kórházba szállítani. „Tudomásom szerint hat, 30 év körüli románul beszélő személy rontott be a fiatalok rendezvényére, a magyarokat szidalmazva” - tudta meg lapunk Fazekas Mihálytól, a megyei RMDSZ ügyvezető elnökétől. Mint Fazekas elmondta, fenyegető fellépésük volt, és lányokkal is „szórakozni” akartak. A rendezvényen többnyire középiskolások voltak, akik közül többet is bántalmaztak. „Ketten valamivel súlyosabb sérüléseket szenvedtek, egyikük törvényszéki orvosszakértőhöz fordult, aki szerint hét napon túl gyógyuló sérülései vannak” - mondta a megyei elnök. Fazekas úgy tudja, a másik bántalmazott is a rendőrséghez akart fordulni, azonban meggondolta magát a feljelentéssel járó hosszadalmas jogi procedúra miatt. „Nem tudjuk, kik voltak a tettesek, az egyik szomszédos ingatlanban mulattak, onnan mentek be a rendezvényre. Először ketten jelentek meg, majd miután felszólították őket, hogy távozzanak, segítséget hívtak” - mondta Fazekas. Az RMDSZ Szeben megyei vezetői az incidenst etnikai konfliktusként ítélik meg, úgy vélik, ez nyílt támadás a medgyesi magyar közösség ellen. Balázs Béla Attila, az RMDSZ Szeben megyei elnöke és Orosz Csaba medgyesi elnök feljelentést tett a városi rendőrségen, amelyben kérik a tettesek azonosítását. Krónika (Kolozsvár) 2010. április 6.Vasile Blaga: nincs pénz a magyar nyelvű on-line tesztekreEgyelőre nincs pénze a román kormánynak a jogosítványért vizsgázók magyar nyelvű internetes tesztelésére. Vasile Blaga belügyminiszter megígérte, hogy hamarosan elkülönítik a szükséges anyagi forrásokat, hogy a gépkocsi-vezetői jogosítvány megszerzéséhez az on-line teszteket magyar nyelvre is lefordítsák. Bokor Tibor háromszéki RMDSZ-es szenátor még március elején nyújtott be interpellációt a tárcavezetőhöz, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a 2002/195-ös számú sürgősségi kormányrendelet értelmében a kisebbség nyelvén is lehet vizsgázni a jogosítvány megszerzéséért, a gépkocsik bejegyzésével és jogosítványok kibocsátásával foglalkozó igazgatóság honlapján az on-line tesztelési lehetőség román nyelven működik. A szenátor arra kérte a belügyminisztert, utasítsa az illetékeseket a törvény előírásainak betartására, hogy a kisebbségiek is egyenlő esélyekkel pályázhassanak a jogosítvány megszerzéséért. Vasile Blaga hivatalos válaszában kifejtette, az on-line tesztelés lehetőségét már tavaly júliusban elérhetővé tették, de a kisebbségek nyelvén való elérését nem indíthatták el, mert nem volt pénz a szükséges fordítások elkészíttetésére. A következő időszakban a teszteket lefordítják, és így lehetővé teszik a kisebbségek nyelvén történő on-line tesztelést is, ígéri Blaga. Amíg azonban a kérdéseket és válaszokat lefordítják, a tesztelés továbbra is csak román nyelven zajlik. Bíró Blanka Krónika (Kolozsvár) 2010. április 6.Több mint 150-en szavaztak Romániában a magyar országgyűlési választásonMagyarország külképviseletein szombaton és vasárnap lezajlott az országgyűlési választás első fordulója. Romániában három városban szavazhattak a regisztrált magyar állampolgárok. Romániában három városban lehetett szavazni: Kolozsváron a regisztrált 56 magyar állampolgár közül 47-en voksoltak a magyar főkonzulátuson, ez 83,93 százalékos részvételi arányt jelent, Csíkszeredában 125 regisztrált személy közül 93-an mentek el szavazni a magyar konzulátusra (74,40 százalékos részvétel), Bukarestben a magyar nagykövetségen 14 személy voksolt a regisztrált 22 közül ez 63,64 százalékos részvételt jelent. Romániában összesen 154 magyar állampolgár szavazott. A magyar külképviseleteken a névjegyzékbe vett választópolgárok 77,79 százaléka vett részt a szombaton és vasárnap lezajlott országgyűlési választás első fordulójának szavazásán az Országos Választási Iroda hétfőn összesített adatai szerint. A választási honlapon közölt adatok szerint összesen 6851-en szavaztak külföldön a nyilvántartásba vett 8807 választópolgár közül. A legtöbben, 1527-en, Londonban szavaztak, Írországban 585-en adták le voksukat, az Amerikai Egyesült Államokban három helyszínen összesen 551-en szavaztak, Szerbiában összesen 48-an járultak az urnákhoz, Szlovákiában 91-en voksoltak, Ukrajnában 24-en mentek el szavazni. Az Orosz Föderációban, Moszkvában 70-en mentek el szavazni. A külképviseleti szavazás sajátossága, hogy a voksokat nem helyben számlálják össze, hanem Magyarországra szállítják azokat és „bekeverik” a választópolgár lakóhelye szerinti választókerület egyik szavazókörének voksai közé. A törvény így biztosítja azt, hogy a külföldön leadott szavazatok titkosak maradjanak. Az urnát a szavazás befejezése után lezárták, a külképviseleti választási iroda (küvi) vezetője pedig azzal elindult Budapestre, az Országos Választási Központba (OVK). Az urnákat nem szabad poggyászként feladni, annak az utazás ideje alatt végig a küvi-vezető közelében – az ölében vagy a szomszéd ülésen – kell lennie, ezért ahol kevés szavazó jelentkezett, ott kisebb urnákat alkalmaztak. Az urnákat a hazaérkezés után azonnal, de legkésőbb a szavazás napja utáni csütörtök éjfélig a Ferihegyi repülőtérről taxival szállítják az OVK-ba, a szavazóurnákat pedig az Országos Választási Bizottság (OVB) bontja fel és azokat egyéni választókerületenként csoportosítja, majd a csoportosított szavazási iratokat az OVB elnöke átadja az illetékes országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottság (oevb) elnökének. Az oevb elnöke által átvett szavazási iratokat majd csak az oevb bontja fel az első fordulóban a magyarországi szavazás napján, a második fordulóban pedig a szavazási iratok beérkezése után haladéktalanul. Hírösszefoglaló, MTI; Krónika (Kolozsvár) 2010. április 6.Román „szekrényajtók” vertek magyar gyerekeket!Medgyes – Románok támadtak magyar iskolásokra Szászmedgyesen. A Szeben megyei településen húsvéti bál volt, az ott szórakozókat verték meg a támadók. A rendőrség megpróbálja mindezt elkenni. 10-12. osztályos magyar tanulókat ért támadás Szászmedgyesen. Húsvéthétfőn ünnepi bált szerveztek az ottani RMDSZ-székházban, ám a rendezvényt több román támadó zavarta meg. Az RMDSZ megyei és helyi vezetője feljelentést tett, de ennek nyomán sincs senki letartóztatásban. Sőt, a rendőrség megpróbálja eltussolni az ügyet. Átruccantak randalírozni A részletekről a tömörülés Szeben megyei elnöke, Balázs Béla Attila nyilatkozott portálunknak telefonon ma este. Mint elmondta, a bált az egyik ifjúsági szervezet, a MADISZ helyi képviselői szervezték. Hétfő este 8 óra után már javában tartott a rendezvény, amikor a támadók betörtek a helyszínre. „A szomszédos házban szórakoztak addig a románok. Aztán átjöttek botrányt csinálni. Először ketten törtek rá a 20-30 fiatalra, bozgorozták, s nyomdafestéket nem tűrő szidalmakal illeték őket, majd a lányokba is belekötöttek. Rövid időn belül ütni is kezdték a diákokat, ököllel támadtak nekik. Amikor többszöri felszólítást kaptak, hogy távozzanak, még segítséget is hívtak. További négy társuk jött át a másik házból, így már hatan randalíroztak. Összetörték a berendezést, s két diáknak súlyosabb sérüléseket is okoztak. Egyikük később orvosszakértői leletet is kért, s ő is feljelentést akar tenni” – mondta Balázs Béla Attila, aki az RMDSZ nevében a helyszínen tett feljelentés egyik aláírója. Hozzátette: annak a háznak a tulajdonosa is ott volt a támadók között, ahonnan a románok átmentek, s ez a férfi „nagy valószínűséggel ittas volt”. Az agresszorok közül kettő medgyesi illetőségű, de az áldozatok nem ismerik őket. A többi provokatőr (például Ploieşti-ről) vendégségben volt a szomszédos ház román tulajánál. Rendőri részrehajlás „A rendőrség vagy 20 perccel azután jött csak ki, hogy az egész támadásnak vége volt, s úgy viselkedtek, mintha 30 évvel ezelőtt lennénk, s a Milícia érkezett volna ki. A támadók ekkorra visszahúzódtak a saját házukba. A rendőrök kezdetben azzal érveltek, hogy mivel időközben már 22 óra elmúlt, nem háborgathatják őket a lakásban. Aztán mégis bementek, s a két medgyesi illetőségű huligánnal jegyzőkönyvet vettek fel. A további négy randalírozóval még ennyi sem történt. Senkit nem kísértek be, mindenki szabadlábon van. Eddig büntetést sem kaptak. Aztán a rendőrök minket győzködtek, hogy hagyjuk az egészet és ne tüntessük fel etnikai színben a történteket. A rendfenntartók azt állították, szertintük csak pár lány miatt tört ki az összetűzés. Holott szó sincs ilyesmiről. Nyilvánvaló, hogy nemzetiségi volt az indíték, hiszen a magyarságukban sértegették a fiatalokat, mielőtt megverték őket, ráadásul egy magyar szervezet székházát dúlták fel” – ismertette a helyzetet érdeklődésünkre Balázs Béla Attila. Jelezte: „a gyerekekre támadók 30 év körüliek voltak, úgy tudom, egy biztonsági cég alkalmazottai, kétméteres szekrényajtókat kell elképzelni”. A bulin résztvevő egyik diák így emlékszik vissza a támadásra: „Fél kilenc körül megjelent két zömök, idegen arc, aki fenyegetni kezdte a magyar diákokat. A székházban húsvéti party volt, és ebből verekedés lett. Közben megjelent még négy tag, aki szintén besegített a románoknak. A rendőrség fél tíz felé jelent meg, és tízkor a diákokat hazaengedték.” Balázs Béla Attila egyébként nem tartja kizártnak, hogy a hatóságok végül teljesen elkenik az ügyet, a felelősségrevonás elmaradhat. erdon.ma 2010. április 6.Az órái élményszámba mentek"Nagyvárad – Isten szolgája dr. Bogdánffy Szilárd püspök az Egyházhoz való hűség vértanúja. Boldoggá avatását XVI. Benedek pápa hirdette ki és engedélyezte, a szertartás Nagyváradon lesz. Az erdon.ro-nak nyilatkozó Pásztai Ottónak, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete vezetőjének az 1944/45–ös iskolaévben dr. Bogdánffy Szilárd az osztályfőnöke volt. Az elnök így emlékszik vissza az akkori időkre: – A Premontrei Gimnáziumot előbb a németek, majd pedig az oroszok foglalták le tábori kórháznak, így bennünket az Orsolya Gimnázium fogadott be. Számunkra ismeretlen helyzetbe kerültünk, hiszen mindeddig nem ismertük a koedukált oktatást. Úgy a leányoknak, mint a fiúknak külön gimnáziumuk volt. Ráadásul pontosan a kamaszkor idejében voltunk, bizony nagyon idétlenek, félszegek, gátlásosak. Ennek a vegyes társaságnak lett osztályfőnöke Bogdánffy Szilárd. Én személy szerint nagyon örültem, mert a nálam négy évvel idősebb unokabátyámtól, akinek a Gojdu Líceum magyar tagozatán, majd a Szent László Gimnáziumban tanára volt, nagyon sok szépet és jót hallottam róla. Megjelenésre nézve derék ember, olyan 185 cm körüli, jókötésű, szemüveges, mosolygós arcú volt. Nagyon hamar megbarátkozott az osztállyal, segített feloldani a bennünk lévő feszültségeket, gátlásokat. Mi kimondottan büszkék voltunk arra, hogy egy olyan osztályfőnökünk van, aki kilenc nyelvet beszélt és több, mint tizenkét tantárgyat is tanított addigi különböző oktatási tevékenységei során. A hittan, a magyar, a latin mellett matematikát, történelmet, franciát és lélektant is kiválóan adott elő. Végtelenül tiszteltük tudásáért, kitűnő pedagógusi érzékéért. Sohasem emelte fel a hangját, de erre nem is volt szüksége. Óráin mindenki nagyon figyelt, s úgy éreztük minden egyes alkalommal, hogy ma többek lettünk, mert olyat tanultunk, aminek mindig hasznát vehetjük. Az osztályfőnöki órái élményszámba mentek, mert megosztotta velünk diákkori élményeit, a sikerhez vezető utat, a balsikereket, a csínytevéseiket, az olvasás végtelen szeretetét, a jellemnevelés buktatóit, a természet iránti végtelen szeretetét, a sportolás hasznosságát, a kisebbségi sorsban lévő ifjúságunk helytállásának szükségességét. Mesélt a cserkészetről, a Mária Kongregációról, a Szív-gárdáról. Előrevetítette, hogy nehéz idők várnak mindannyiunkra, és azt tanácsolta, hogy próbálja mindenki megőrizni a becsületét, emberségét. Mi pedig ittuk a szavait. Fi-fi bácsi Az osztályunk átlagon felüli, jó eredményeket mutatott fel, hiszen a tanulmányi átlaga 8,40 feletti volt. Tankönyveink nem voltak, mindent jegyezni kellett. Volt egy kémia tanárunk, aki igen gyorsan, és türelmetlenül adott elő. Bizony ez az alapok elsajátítására sehogyan sem volt alkalmas. Egyszerűen az osztály 85 százaléka semmit sem értett abból, amit hallott. Ha megkérdeztünk nagy félénken valamit, három kapkodó mondattal elintézte, s mi továbbra is tanácstalanok maradtunk. Ez természetesen a kapott osztályzatainkban is kirívóan jelentkezett. A félévi bizonyítvány osztás előtt kb. 2–3 héttel az osztályfőnök urunk – akit már akkor mi Fi-fi bácsinak becéztünk- leült a kémia tanár úrral beszélgetni, s érdeklődött: Miben látja a problémát, hogy az osztály ennyire gyengén áll kémiából? Ő azt felelte: nem figyelünk, nem eléggé érdekel bennünket a kémia, hiányosak, rosszak a jegyzeteink. Mire Fi-fi bácsi megkérte, engedje meg, hogy egy hónapig ő tartsa nekünk a kémiát. Először megsértődött a tanár úr, kicsit gúnyosan visszakérdezte: az osztályfőnök úr úgy gondolja, hogy ő mindenhez ért? Mire ő szerényen azt válaszolta: természetesen nem, de úgy gondolja mindent az alapoknál kell elkezdeni, csak ezután van mire építeni. S ezalatt a hónap alatt valóban elsajátítottuk a szükséges alapismereteket, s ha nem is látványosan, de elfogadhatóan birkóztunk meg a kémiával. Nyilvánvaló, hogy azok, akik megszenvedték a helytelen pedagógiát, a későbbiekben sem szimpatizáltak ezzel a tantárggyal… Az év végén készítettünk egy csoport képet – melyet mindenki féltve őriz –, s ragaszkodó szeretettel vettünk búcsút kedves, nagyrabecsült osztályfőnök urunktól, akit a későbbiekben Szatmárra helyeztek. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ma 2010. április 6.Nem múlik Köröstárkány nagypéntekje…Bihar megye – Nagypénteken ismét csak a falu egy része emlékezett meg Köröstárkányban arról a 91 civil áldozatról, kiket 1919. április 19–én gyilkoltak meg az előretörő román félkatonai alakulat tagjai Kellemes tavaszi idő köszöntött Köröstárkányra az idei nagypénteken, de a napfény még megcsillant a közeli Bihari havasok csúcsainak hósapkáján. Közel sem ilyen kellemes az a tragikus falutörténeti nap, amelyre 1990 óta több–kevesebb bátorsággal emlékeznek nyílvánosan a helyiek: a Székely Hadosztály visszavonulása nyomán előretörő román félkatonai alakulat tagjai 91 férfit, nőt és gyereket mészároltak le a falu központjában 1919 nagypéntekén. Az istentiszteleten Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke hirdetett igét, egyebek mellett arról szólva, hogy egyre biztonságosabb világot akarunk magunknak, miközben éppen az egyre tökéletesebb biztonsági rendszerektől rettegünk, és nem vesszük észre a valódit, a hit biztonságát. Mintegy biztatásként hozzátette: a kereszthalál a talpraállásra, az újrakezdésre is lehetőséget ad. Sokan hazamentek A prédikációért Szakács Zoltán helyi lelkész mondott köszönetet, majd elhangzott Mécs László Vadócba rózsát oltok című verse. A templomozás után az ünneplő/gyászoló feketébe öltözött hívek közül – akárcsak tavaly – sokan meg sem álltak az istenháza mellett lévő,1999 augusztusában felavatott emlékműnél, hanem tovább siettek, mintegy demonstrálva: a Belényesi medence falvában továbbra is békétlenség van. Az utca gépjárműforgalmát két rendőrnő vigyázta, és intette lassúbb haladásra a szinte hihetetlen számú közlekedőt. Ennek ellenére a motorok zaja többször fölé kerekedett a szónokokénak, kiknek sorába most – egészségi okból – nem volt ott Csapó József egykori szenátor, az emlékmű védnöke. Csűry István megállapította, hogy sajnos „a mi generációnk” még nem az, akiknek életében „rendbe kerülnek a dolgok”. Nem haragudhatunk elődeinkre Gábor Ferenc, az emlékműállítás, és az évenkénti megemlékezés szervezője így fogalmazott: szégyenkezem azok helyett, akik pár lépésről nem jönnek el egy évben egyszer fejet hajtani azok előtt, akik megteremtették Tárkány jólétét. Aktuláis viszálykodásra utalva hozzátette: szorongathatjuk egymás nyakát, de nem haragudhatunk elődeinkre, miközben unokáink jussát elherdáljuk. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke szerint Tárkány sorsa jól szemlélteti az összmagyarság XX. századi sorsát, ezért nem volt véletlen, hogy a 2004. december 5.–i népszavazás ötödik évfordulóján szervetett, elmúlt decemberi budapesti gyűlésen Gábor Ferenc is beszédet mondhatott. Az elnök összefogásra, és a Tárkány nevű Kárpát medencei települések szövetségében rejlő lehetőségek kihasználására buzdította a helyieket. Pártpolitikától mentesen A megemlékezés idén mentes volt a pártpolitikától, ami abban is megnyilvánult, hogy nem koszorúztak sem az RMDSZ, sem az MPP képviselői, akik egyébként sem voltak jelen. Fejet hajtottak viszont Patrubány Miklós és két budapesti magánember mellett a KREK, a Polgármesteri Hivatal, a helyi, a várasfenesi és a kisnyégerfalvi református egyházközség, a helyi iskola, a Pro Tharkan illetve a Fiatalokért és Oktatásért Egyesület, továbbá a nagyváradi Lórántffy Zsuzsanna liceum képviselői, fiatalok Wass Albert–verseket szavaltak. A koszorúzás utáni egy perces néma emlékezést a harang zúgása kísérte, majd a Himnusz és a Székelyhimnusz éneklése után Szakács Zoltán áldásával ért véget az idei ünnepség. erdon.ma 2010. április 7.Kossuth, Deák, Garibaldi az Erdélyi Fotográfia Múzeum archívumábanNéhány igazi fotótörténeti "csemegére" hívta fel a figyelmet Molnár Attila, a 2007-ben alakult Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület elnöke. Mint kiderült, a gyűjteményben található többek között az egyik leghitelesebb, Kossuthról készült felvétel is. A fényképezést ugyan feltalálták a magyar forradalom előtt, de tulajdonképpeni elterjedésére csak 1848 után került sor. Simonyi Antal nyitott elsőként fotóműtermet Pesten 1855-ben, s épp ebből a műteremből származik az Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület (EFME) egyik értékes darabja, Deák Ferenc portréja. "Úgy tudom, Deák Ferenc úgy hagyta jóvá, hogy lefényképezzék, hogy az összes adomány, ami befolyik, a városi árvaházhoz kerüljön – magyarázta Molnár Attila. – Ebből a fotóból ezer példányt készítettek 1860 körül." Akkoriban egyenesen kultuszuk volt a hősöknek, arcképeiket előszeretettel helyezték el családi albumokban is. A szalonokban főhelyet elfoglaló albumok gyakran a család politikai szimpátiáját is kifejezték – állítják a fotótörténettel foglalkozó szakértők. Egy, szintén a múzeum tulajdonában található Kossuth-portré például festmény után készült. "Ez pedig Kossuth eddig leghitelesebbnek tartott portréja" – mutatta büszkén Molnár Attila a nagy forradalmár egy kevéssé ismert fényképét, amelyet Angliából szerzett be. Eredetinek számít, ugyanis a felvétellel egy időben készült pozitív kópiát tekintik eredetinek – tudom meg. Ez a fotó nem volt ismeretlen eddig sem a szakértők előtt, csupán a szerzője. Az EFME példányáról viszont kiderült, hogy Edinburg-ban készült John Moffat fényképész műtermében 1855 körül. Az EFME archívumában az Andrássy Gyula grófról készült kép állítólag másolat, Ausztriából, egy királyi családi albumból származik. A felvételt Borsos és Doctor készítette. Őrizgetnek az archívumban még Eszterházy Pál Antal portrét, Türr István-portrét, Benedek Lajos tábornokról készült képet. Van még Eötvös József-portré, Orbán Balázs-kép, és egy Garibaldi fotó is. Helyi forradalmárok nincsenek a gyűjteményben. "Következetes, sokéves kutatással talán össze lehetne gyűjteni a székely forradalmár-portrékból is egy csokorra-valót" – mondta Molnár Attila, csupán idő, pénz, kitartás kérdése lenne, és hogy a valószínűleg kis számú, fenn maradt forradalmár arcképek felkutatását szívügyének tekintse valaki. Daczó Katalin Székelyhon.ro 2010. április 7.Örök nyugalomra helyezték Bálint Lajos érseketMa 11 órakor a csíksomlyói kegytemplomban tartották a vasárnap Székelyudvarhelyen elhunyt Bálint Lajos nyugalmazott érsek gyászszertartását. Bálint Lajos 1929-ben született Csíkdelnén. 1957-ben szentelte pappá Márton Áron püspök, plébánosként Sepsiszentgyörgyön, Futásfalván, Csíkszentdomokoson és Székelyudvarhelyen teljesített szolgálatot, majd 1981-ben szentelte püspökké dr. Jakab Antal a Gyulafehérvári Székesegyházban. 1990. április 29-én vette át a gyulafehérvári egyházmegye vezetését, a Szentatya őt nevezte ki Gyulafehérvár első megyés érsekének. Ezt a nem kis áldozatot és próbatételt igénylő szolgálatot 1993 végéig vállalhatta, mert súlyos szívműtétjét követően, megromlott egészségi állapota miatt lemondásra kényszerült. A csíksomlyói szentmise és gyászszertartás után szülőfalujában helyezték örök nyugalomra. Bálint Lajosnak az volt az óhaja, hogy az utolsó földi útján csak egy pap és két ministráns kísérje. Erdély.ma 2010. április 7.Az MPP volt és jelenlegi tisztségviselőinek nyílt levele Szász JenőhözTisztelt Szász Jenő alapító elnök úr! A Magyar Polgári Párt alapító elnöke által 2009. március 14-re Gyergyószentmiklósra összehívott gyűlés megszavazott egy új alapszabályzat-tervezetet (és programot) az MPP számára. A törvény értelmében ez az alapszabály-tervezet és elfogadásának iratai ellenőrzés végett benyújtásra kerültek a bukaresti törvényszékre. A bíró csak egy év elteltével hozott döntést, a következőképpen: az alapszabály-tervezetet nem fogadta el, és visszautasította annak bejegyzését. A döntés indoklását viszont a mai napig nem közölték. A bírósági döntés azt jelenti, hogy továbbra is a bejegyzéskor elfogadott alapszabályzat érvényes. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi pártnak ma nincs Elnöksége, hiszen az alapító alelnökök az elmúlt időszakban egy kivétellel mind lemondtak. Jelen helyzetben – a pontos bírósági döntés és indoklás ismeretének hiányában – elhamarkodottnak és súlyos felelőtlenségnek tartjuk az Országos Tanács megtartását április 10-én. Sem az alapszabályzat módosítása, sem az igencsak szükséges tisztújítás nincs megfelelően előkészítve. A megyei elnökök jelenleg az egyetlen legitim testület, mellyel közösen illett volna előkészíteni a párt megújulását is jelentő új Országos Tanácsot. A jelen helyzet több mint zavaros, és félő, hogy az előkészítetlen szombati tanácskozás újabb jogvitát eredményez a párton belül. Mire e sietség, holott annak idején elnök úr még a megyei elnökök közös levele nyomán sem volt hajlandó összehívni az Országos Tanácsot? Ráadásul a jelenleg zajló háttéregyeztetések és a küldötti minőséggel nem rendelkezők újbóli összehívása kísértetiesen ismétli a tavalyi, botrányosra sikeredett Országos Tanács hibáit. A kihirdetett bírósági döntésnek politikai következményei vannak és lesznek. Az MPP nem halad jó úton, és ezért a mindenkori elnök a leginkább felelősségre vonható. Jelen helyzetben sokan tudjuk, mi lenne a megfelelő lépés Ön részéről, mint ahogy azt Ön is nagyon jól tudja. A hasonló ballépéseknek és hibáknak, amelyeket Ön elkövetett az MPP nevében és annak képviseletében, máshol súlyos következményekkel járnak, melyeket legtöbb esetben önként vállalnak az érintettek. Jelen levelünkkel arra kérjük az alapító elnök urat, hogy halassza el az Országos Tanács összehívását egy olyan időpontra, amikorra a bíróság indoklása is ismertté válik, és sikerül ennek értelmében megfelelőképpen előkészíteni az alapszabályzat-módosításokat, valamint a tisztújítást. A bírósági döntés ismeretében szinte azonnal meghirdetett Országos Tanács elhamarkodott lépés volt. Az elnök úr újból saját csapdájába esik, amennyiben nem hallgat tanácsunkra, és a józan érvek ellenére megtartja szombaton az Országos Tanácsot. Kijelentjük, hogy ebben az esetben az ott bekövetkező események miatt kizárólag az alapító elnök tartozik felelősséggel, mind a párt tisztségviselői, mind pedig az egyszerű, de annál elhivatottabb és jó szándékú párttagok előtt. Kérjük, vegye fontolóra fent megfogalmazottakat, és a párt érdekében felelős döntést hozzon! Erdély-szerte, 2010. április 7. Aláírók: Bárdos Csaba, a tordaszentlászlói MPP elnöke, OT-küldött, Kolozs megye Borbély Zsolt Attila, MPP-tag, Arad megye Bujdosó Albert Zsolt, az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnökségi tagja Csomortányi István, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött, Bihar megye Fekete Réka Mónika, OT-küldött, Maros megye Ferencz Csaba, az MPP sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselőinek frakcióvezető-helyettese, Háromszék Fetco Mihály, a székelyhídi MPP elnöke, OT-küldött, Bihar megye Gazda Zoltán, az MPP Háromszéki szervezetének alelnöke Gergely Balázs, volt OT-küldött és a kolozsvári MPP volt elnöke, Kolozs megye Juhász Péter, OT-küldött, Kolozs megye Kali István, volt OT-küldött és a marosvásárhelyi MPP volt alelnöke Kavinszki András, nagyváradi MPP-elnökségi tag, OT-küldött, Bihar megye Kiss Zoltán, az MPP Bihar megyei alelnöke, OT-küldött Kosztin Emese, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött Kosztin Juliánna, OT-küldött, Bihar megye Lengyel György, az MPP Bihar megyei elnöke Makkay József, OT-küldött, Kolozs megye Mangel Imre, a bályoki MPP elnökségi tagja, OT-küldött, Bihar megye Márton Zoltán, OT-küldött, Maros megye Nagy István, OT-küldött, Arad megye dr. Nemes Tibor, sepsiszentgyörgyi MPP-s önkormányzati képviselő Orbán Mihály, lemondott alapító alelnök, Bihar megye Pethő István, sepsiszentgyörgyi MPP-s önkormányzati képviselő Tótszegi András, a mérai MPP elnöke, OT-küldött, Kolozs megye Tőkés András, a Maros megyei MPP volt elnöke, volt országos alelnök Török László, az érmihályfalvai MPP elnöke, OT-küldött, Bihar megye Sándor Krisztina, a Kolozs megyei MPP alelnöke, OT-küldött Szabó Gyöngyi, OT-küldött, Bihar megye, a székelyhídi MPP elnökségi tagja Walner András, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött Zatykó Gyula, a nagyváradi MPP elnöke, OT-küldött Erdély.ma 2010. április 7.Tőkés András nyílt levele Szász JenőhözA Magyar Polgári Pártra szükség van, még akkor is ha létezését az RMDSZ nem akarja tudomásul venni, vagy csak ellenséget lát benne. A párt helyi és széki illetve megyei szinten él és nagyon hasznosan tevékenykedik. Majd minden településen, ahol létrejött és a helyi tanácsba bejutott, érezhető jelenléte és ennek hasznát az illető magyar közösség érzi is. Helyi szervezeteiben él az MPP, hisz az országos tevékenység illetve politizálás gyakorlatilag teljesen hiányzik. Hacsak nem számítjuk politikai aktivitásnak azt a botrányosan összehívott 2009 március 14-i jól kibővített kongresszust, vagy a tagság és MPP vezetők eltanácsolását az Orbán Viktor kampányrendezvényeiről, vagy a dec.1-i bukaresti koccintást. Még azzal van szerencséje Szász Jenő alapító Elnök Úrnak, hogy létezik SZNT tevékenység. Az MPP önkormányzati képviselőihez intézett elnöki meghívó egyenesen nevetséges. „A Magyar Polgári Párt életében nem egy jogvitának álcázott politikai vita zajlik”, hanem egy új politikai baklövés körvonalazódik az Elnök úr részéről. Nem meri felvállalni a tavalyi Országos Tanács alapszabály-ellenességnek felelősségét, inkább ellenségeket talál ki. Nem akar nem elsöprő győzelmet aratni az elnökválasztáson és újból meghívja hangulatgyárnak az önkormányzatiakat. Több lesz a meghívott mind a döntéshozó ezen az előkészítetlen, alapszabálynak nem megfelelően összehívott nagyon rövid OT ülésen. Pedig nagy szükség lenne a higgadt, nem elfuserált vitára. Egy építkező, a két év múlva tartandó sikeres helyhatósági választásokra elengedhetetlenül szükség van: • az RMDSZ üres szólamaival szemben, egy olyan, a helyi szervezetek szintjére is lebontható pártprogramra, amely hitelessé tehetné az MPP-t a magyar választó előtt • egy olyan demokratikus pártstruktúrára, amely az egypártrendszerből kinőtt RMDSZ-el ellentétben, lehetőséget adna a közakarat megfogalmazására • egy olyan nemzeti minimum megfogalmazására, amely az RMDSZ bármilyen áron való látszólagos hatalomgyakorlását elutasítva, megalapozhatná az országos választásokra a valódi összefogás lehetőségét, az autonómiáért vívott harc általános támogatottságát. Ehelyett ön Elnök úr, fittyet hányva a demokrácia legelemibb szabályaira és a törvényességre, továbbra is improvizál és önkényeskedik. Ahelyett, hogy a demokratikus magyar párt építkezésén fáradozna, a pártprivatizációt akarja véghezvinni. Az ön célja úgy látszik egy kézi vezérlésű, magántulajdonú politikai alakulat létrehozása, ami egyenértékű az MPP szétverésével, a tagság és az alapítók eredeti elképzelésének a semmibevételével. Marosvásárhely, 2010. április 6. Tisztelettel, Tőkés András Erdély.ma 2010. április 7.Magyar fiatalokat bántalmaztak MedgyesenSúlyosan bántalmaztak több medgyesi magyar fiatalt, akik az RMDSZ Szeben megyei és medgyesi városi szervezetének rendezvényén vettek részt április 5-én, hétfőn. Az ifjúsági összejövetelnek otthont adó medgyesi székházban 20 óra körül több ismeretlen jelent meg, akik a szervezők többszöri felszólítása ellenére sem voltak hajlandók távozni, mi több, verbálisan és tettlegesen is bántalmazták a magyar fiatalokat. A jelentős anyagi károk mellett – megrongált bútorzat, törött üvegek stb. – két súlyosan megsérült magyar fiatalt mentővel kellett kórházba szállítani. A szövetség Szeben megyei vezetői az incidenst etnikai konfliktusként ítélik meg, úgy vélik, ez nyílt támadás a medgyesi magyar közösség ellen. Balázs Béla Attila, az RMDSZ Szeben megyei elnöke és Orosz Csaba, a szövetség medgyesi elnöke hivatalos feljelentést tett a medgyesi rendőrségen, amelyben kérik a tettesek azonosítását, valamint a szükséges törvényes intézkedések meghozatalát. Népújság (Marosvásárhely) 2010. április 7.Szabad-e ennyire nyíltan megvádolni valakit?Szeretném leszögezni, nőpárti vagyok, Tőkés püspök urat sem ismerem személyesen és nem voltam túlságosan a pártolója, de elismerem érdemeit mint politikus, európai képviselő vagy lelkész. Megvallom őszintén, etikátlannak tartom, ahogy az utóbbi napokban olvasok róla az írott sajtóban, vagy amiket látok a televízióban, mind magyar mind román nyelven. Nem tudom, és nem is akarom tudni, nem ránk tartozik hogyan kerülhettek Tőkés Edith vádjai a sajtóba, vagy hogy egyáltalán igazak-e vagy sem, vagy csak szenzációhajhászok kitalációi, hogy legyen miről csámcsogniuk mind az újságíróknak mind olvasóiknak. Azt hiszem, ilyesmi még nem fordult elő egyházaink életében, hogy ennyire nyíltan megvádoljanak valakit. Az ilyen nemű szennyest nem szabad kiteregetni az írott vagy beszélt sajtóban még egy átlagembernek sem, nemhogy egy európai képviselő, egy politikus, egy lelkész feleségének. Valószínű, hogy nem felhőtlen a kapcsolatuk, hiszen az elmúlt húsz évben és főleg 89 előtt, elég sok mindent kellett együtt elszenvedniük. De ez azért nem jogosít fel senkit arra, hogy a másikat sárba tapossa. Miért nem lehet civilizáltan megoldani az ilyesmit, hiszen emberek vagyunk és tévedhetünk, válások voltak és lesznek. Akármit is írnak az újságok, reménykedjünk abban, hogy minden "csoda" három napig tart, és ez a kellemetlen affér nem csorbítja Tőkés László érdemeit. Demeter Judit könyvtáros, Szászrégen Népújság (Marosvásárhely) 2010. április 7.Ígérd meg és ne add meg2008 májusában az ország több tucat pedagógusa érezhette az elégtételt: az illetékes szervek találtak egy módot rendkívüli eredményeket elért tanerők munkájának elismerésére. Pályázat útján elnyerhették az akkor harmadik éve alapított Gheorghe Lazar kitüntetés valamelyik fokozatát. Az oklevelek és a velük járó pénzjutalom ünnepélyes átadására 2008 decemberében került sor az ország minden megyéjében és Maros megye minden helységében. Csak Marosvásárhely polgármesteri hivatala nem osztotta ki a kitüntetéseket. A város tanintézményeinek kitüntetésére javasolt tanerők csalódással vették tudomásul a méltánytalan megkülönböztetést. A diszkrimináció indoklása: nincs pénz. Ígéretet kaptak azonban, hogy az új pénzügyi évben a municípium polgármesteri hivatala is eleget tett kötelezettségének. És a pedagógusok türelmesen vártak. Közben nagy csinnadrattával lezajlottak a városnapok, sok kitüntetéssel, díszpolgár-avatással és minden egyébbel. Arra volt pénz, mint sok másra is. 2009 júniusában a városi tanácsban a kormánypárt színeit képviselő főtanfelügyelő megígérte, hogy a tanácsülésen szóvá teszi a tanerőket ért jogtalanságot. Új remény, újabb csalódás! A szeptemberi évnyitó sem bizonyult jó alkalomnak az igazságtalanság helyrehozására. Októberben a Népújság új reményt csillantott fel a pedagógusokban. A polgármesteri hivatal főkönyvelője ígéretet tett, hogy év végéig kiutalják a kitüntetések fedezésére szükséges pénzt. És eltelt a 2009-es év. A polgármesteri hivatal és környéke fényárban úszva, a duhajkodást, petárdázást kedvelők számára szervezett utcai szilveszterezéssel ment elébe az új évnek. Arra is futotta a pénzalapokból. A tanerők? Kaptak újabb ígéretet az újságíró révén februárra, a kihallgatáson pedig későbbre: majd, ha befolynak az első negyedévi adók. Közben sok víz és villamos energia fogyasztásával működtették a Színház téri tenyérnyi jégpályát, városatyánk mindenki számára jól látható gondoskodásának a jelét. És volt nőnapozás is. Sőt! Polgármesterünk már újabb városnapok, a nyugdíjasok számára pedig szilveszteri mulatság megszervezésén fáradozik. Hogy a kitüntetésre javasolt tanerők között több olyan nyugdíjas is van, aki megszakítás nélkül 45-47 évet igazi hivatástudattal, teljes odaadással oktatta-nevelte nemzedékek sorát, eszébe sem jut. Pedig tették ezt nemcsak a pénzért, hanem, mert nem volt utánpótlás bizonyos szakokon, vagy egyszerűen szükség volt tapasztalatukra, lelkiismeretes példájukra. Arra sem gondolnak az illetékesek, hogy a nyugdíjasok számára nincs több pályázási lehetőség, de az elismerés motiváló jellegét sem tartják fontosnak. Számtalan intézmény ebédjeggyel, ünnepek közeledtével disznó- és báránypénznek nevezett jutalommal növeli alkalmazottai munkakedvét. A pedagógusoknak ilyesmiben sem volt részük soha. Az első évnegyed is véget ért, az adók jelentős hányadát beszedte a polgármesteri hivatal. Egy újabb alkalom lehetne május elseje, hogy érvényesítse végre a méltányosság, igazságosság elvét, teljesítse oly régen halogatott ígéretét, és bebizonyítsa, hogy a többi önkormányzathoz hasonlóan képes megbecsülni a pedagógustársadalom legjavát és a címben szereplő közmondás nem vált a hivatal felső vezetésének irányelvévé. Sipos Anna, Marosvásárhely Népújság (Marosvásárhely) 2010. április 7.Az IMF szította a válságot?A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szította a válságot tavaly Európa feltörekvő országaiban, hogy olyan helyzetet teremtsen, amelyben a térség kölcsönért fordul hozzá – vélte a cseh jegybank kormányzóhelyettese a Der Standard című osztrák újságnak adott interjúban. Súlyos vádak. Mojmír Hampl szerint az IMF-esek teendőt kerestek maguknak„A Magyarországnak, Lettországnak, Ukrajnának és Romániának kölcsönt nyújtó IMF félremagyarázott adatokat, miközben az új vezetés alatt feladatot keresett magának” – mondta Mojmír Hampl. „Nevetséges, hogy elsősorban az IMF gyorsította fel a válságot” – hangoztatta Hampl, aki szerint ez „nyilvánvaló kísérlet volt arra, hogy az egész térségnek kölcsönt nyújtsanak”. „A válság előtt az IMF-nek gyakorlatilag nem volt ügyfele – részletezte a bankár. – A válsággal és Dominique Strauss-Kahn új vezetése alatt a pénzintézetnek új feladata lett és több forráshoz jutott.” Zdenek Tuma, a Cseh Nemzeti Bank kormányzója ugyanakkor ellentmondott helyettesének, amikor a Reuters hírügynökség Hampl interjújáról kérdezte. „Hampl úrnak arra vonatkozó kijelentése, hogy az IMF gyorsította fel a válságot, a személyes véleménye volt. Ez nem a Cseh Nemzeti Bank álláspontja, és én sem osztom” – szögezte le Tuma a brit hírügynökség telefonos megkeresésére. „Az IMF olyan intézmény, amelynek feladata a bajba jutott országok megsegítése – hangsúlyozta Tuma. Az olyan országoknak, mint Lettország vagy Magyarország, strukturális gondjaik és pénzügyi problémáik vannak. Ez az az eset, amikor az IMF-nek közbe kellene lépni, és ez is történt.” Krónika (Kolozsvár) 2010. április 7.Vasile Blaga: nincs pénz a magyar nyelvű online-tesztekreEgyelőre nincs pénze a román kormánynak a jogosítványért vizsgázók magyar nyelvű internetes tesztelésére. Vasile Blaga belügyminiszter megígérte, hogy hamarosan elkülönítik a szükséges anyagi forrásokat, hogy a gépkocsi-vezetői jogosítvány megszerzéséhez az on-line teszteket magyar nyelvre is lefordítsák. Bokor Tibor háromszéki RMDSZ-es szenátor még március elején nyújtott be interpellációt a tárcavezetőhöz, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a 2002/195-ös számú sürgősségi kormányrendelet értelmében a kisebbség nyelvén is lehet vizsgázni a jogosítvány megszerzéséért, a gépkocsik bejegyzésével és jogosítványok kibocsátásával foglalkozó igazgatóság honlapján az on-line tesztelési lehetőség román nyelven működik. A szenátor arra kérte a belügyminisztert, utasítsa az illetékeseket a törvény előírásainak betartására, hogy a kisebbségiek is egyenlő esélyekkel pályázhassanak a jogosítvány megszerzéséért. Vasile Blaga hivatalos válaszában kifejtette, az on-line tesztelés lehetőségét már tavaly júliusban elérhetővé tették, de a kisebbségek nyelvén való elérését nem indíthatták el, mert nem volt pénz a szükséges fordítások elkészíttetésére. A következő időszakban a teszteket lefordítják, és így lehetővé teszik a kisebbségek nyelvén történő on-line tesztelést is, ígéri Blaga. Amíg azonban a kérdéseket és válaszokat lefordítják, a tesztelés továbbra is csak román nyelven zajlik. Bíró Blanka Krónika (Kolozsvár) 2010. április 7.Színház ÉrmihályfalvánNagyvárad – A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata április 21-én, szerdán 19 órától mutatja be Érmihályfalván a Hej, páva, hej páva című előadását. Jegyek elővételben a kultúrházban és a könyvtárban kaphatóak, diákoknak és nyugdíjasoknak 8, felnőtteknek 10 lejért. erdon.ro 2010. április 7.Közeledik az ETDK-rajtMájusban rendezik a tizenharmadik Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát (ETDK), jelentették be tegnap a szervezők, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI). A rendezvénysorozat a hazai egyetemi élet egyik kimagasló eseménye, a kezdeményezők idén körülbelül háromszáz hallgató részvételére számítanak. Azok, akik a reál és a humán tudományok terén kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, május 14–16. között találkozhatnak Kolozsváron. A konferenciára április 12-e és 23-a között lehet jelentkezni, a benevezett dolgozatok leadási határideje április 29-e. A résztvevők 36 szekcióban ismertethetik eredményeiket, mérhetik össze tudásukat: „Ezek a csoportok majdnem lefedik a hazai egyetemi oktatás teljes kínálatát. Talán a humán tudományok terén vannak hiányosságok, főleg az idegen nyelvek képviselőit nem sikerült kellő mértékben bevonni a munkába” – mondta el lapunknak Szabó-Györke Zsombor, a KMDSZ PR-szakembere. A rendezvénysorozat nem csak új ismeretségek létrejöttét, a további műhelymunkák előkészítését teszi lehetővé, hanem segít az egyetemi tanulmányok elmélyítésében, és a diploma utáni szakmai továbbfejlődés előkészítésében is – állítják a szervezők. A legjobb dolgozatok szerzői pénzjutalomban részesülnek, valamint jogot szereznek a 2011-ben Magyarországon megrendezendő XXX. Országos Magyar Diákköri Konferencián (OTDK) való részvételre is. Az idei konferenciára minden 35 évesnél fiatalabb egyetemista jelentkezhet, a nevezési díj KMDSZ tagoknak 8 lej, KMDSZ tagsággal nem rendelkezőknek 12 lej. S. M. Z. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. április 12.Fékezi Szatmárt a jelenlegi régiós beosztásCsehi Árpád szerint a romániai régiókat nem a valós érdek, hanem politikai játszmák alapján hozták korábban létre Túl nagyok a jelenlegi régiók, ezért nem lehetnek hatékonyak – mondta lapunknak Csehi Árpád, a hat megyét magában foglaló Északnyugati Fejlesztési Régió soros elnöke. Csehi szerint – aki Szatmár megye tanácselnöke – más irányban fejlődik Szatmárnémeti és Nagyvárad, így nem indokolt, hogy Kolozsvárral egy régióhoz tartozzék. A kormányon lévő magyarok egyik javaslata a jelenlegi régiós határok átrajzolása. Miért van szükség erre? – Ráillik a mostani fejlesztési régiókra az ismert mondás: aki sokat markol, az keveset fog. Túl nagyok a jelenlegi fejlesztési egységek, és már ezért sem lehetnek hatékonyak. Minden ilyen felosztás önmagában azt feltételezi, hogy az egy régióba sorolt területeket azonos gazdasági és egyéb érdekek kötnek össze. De ha ránézünk a térképre, könnyen észrevehetjük, hogy ez messze nincs így. Azt mondja, hogy nem egyazon érdekek vezérlik Szatmár, Máramaros, Szilágy, Bihar, Beszterce és Kolozs megyéket, amelyek az Északnyugati Fejlesztési Régiót alkotják. – Nem csak Besztercének, Szilágyságnak, hanem Szatmárnak vagy Máramarosnak sincs túl sok köze Kolozsvárhoz azon túl, hogy sok fiatal megy az ottani egyetemekre, s a kincses város megugrott fejlődésének köszönhetően, tanulmányaik befejeztével mind többen ott is ragadnak. Kolozsvár elhúzott a bolyból, ami természetes is, mert sokkal nagyobb a vonzási körzete, mindig is központi szerepet töltött be Erdélyben. Szatmárnémetinek vagy Nagyváradnak más az erővonala, valamint a fejlődésiránya. Miben más ez az irány? – Az északnyugati régióból Szatmárnémeti azért is lóg ki, mert három ország találkozási övezetében fekszik, s a határok légiesedése okán ma már mind szélesebb és intenzívebb gazdasági, kulturális és turisztikai kapcsolatokat alakított ki nemcsak a közelebbi Nyíregyházával, Debrecennel és Ungvárral, de például Kassával és Krakkóval is. A mienknél azonban vannak kirívóbb példák is: ilyen az ország déli részén Ploieşti-nek Giurgiuhoz és Sloboziához való kapcsolata, vagy Konstanca és Buzău viszonya. Ez is azt bizonyítja, hogy a jelenlegi régiókat nem a valós érdek, hanem politikai játszmák alapján hozták létre. Hogyan jellemezné az északnyugati régió működését? – Az adott körülmények között egészen jól működik, az országos adatok szerint a nyolc régió közül a második legeredményesebb. Ám a neheze csak most következik, mivel másak a fejlődési irányok. Szatmár megyének azokat az előnyöket kell kihasználnia, amelyeket a határmenti együttműködés kínál a következő években, amelyekre pályázatok útján könnyűszerrel kap uniós támogatásokat. A mostani keretek viszont inkább fékezik fejlődésünket, ezeken haladéktalanul változtatni kell. Mennyiben felelne meg Szatmárnak, ha Biharral és a Szilágysággal alkotna egy jóval kisebb régiót az RMDSZ javaslata szerint? – Másokkal is tárgyaltam már erről, s szinte tökéletesen megfelelne. Úgy látom, ez Szilágyságnak is előnyösebb lenne, mint a jelenlegi rendszer, hisz a megye területének nagyobb része a Meszesen innen helyezkedik el, ami a Biharral és Szatmárral való kommunikálást teszi könnyebbé. Mi kapcsolja össze ezt a három megyét? – Sok a közös adottság természeti, gazdasági és turisztikai vonalon, azonos történelmi-kulturális hagyományokról beszélhetünk, s a fejlődési különbség sem eltérő. Gondoljunk csak a mezőgazdaságra, s külön a gyümölcstermesztésre, a bor- és pálinkakultúrára, a termálvizekre, ami önmagában is több együttes pályázat témája lehet. S a három megye már lépett is abba az irányba, hogy jobban összekapcsolódjon. A bihariak megépítették Szalacsnál a megyehatárig azt az utat, amely egy új kapocs lesz Szilágypéren át Szatmárnak – a magunk részén az idén végezzük el az aszfaltozást. Készül a kivitelezési terve annak az útnak, amely Szilágyság felé, Hadadon át húsz kilométerrel lerövidíti a távolságot Zilah felé. De ugyanígy épülnek azok az utak is, amelyek Magyarország felé a schengeni övezethez kapcsolnak bennünket, velünk a szilágyságiakat is. Szóval mi hisszük, hogy számunkra ez a fejlődés iránya. Sike Lajos Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. április 7.Szórványtábor GyergyóbanElkezdődött tegnap a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központban a tavaszi vakációban immár hagyományosan megszervezett diáktábor. Az április 6-a és 11-e közt zajló cseretábort harmadik alkalommal szervezik meg Hargita, Beszterce-Naszód és Hajdú-Bihar megyei diákok számára. Hargita és Beszterce-Naszód megye között tavaly együttműködési megállapodás született, amely hangsúlyozza a Székelyföld és a szórványrégiók közötti együttműködés fontosságát. Ezt az együttműködést erősítik azok a tizenévesek, akik Beszterce-Naszód megyéből vendégként érkeznek Gyergyószárhegyre. A régiók közötti együttműködés jegyében társaik azok a hajdúsági kamaszok, akik Magyarországról látogatnak Hargita megyébe. A résztvevők ismertetik szűkebb pátriájukat és ugyanakkor megismerhetik társaik otthonát. Bemutatásra kerül Beszterce, Bethlen, Somkerék, Sajóudvarhely, Sajósárvár, Tacs, Óradna történelmét. Lehetőség nyílik a harinai evangélikus templom, a Gyilkos-tó, a Békás-szoros, a Csíkszeredai Múzeum megtekintésére is. A kezdeményezés részeként a székelyföldi és a magyarországi diákok könyveket, valamint magyar ifjúsági és rajzfilmeket adományoznak a Beszterce környékén élő gyerekeknek. A könyvadományokat gyarapította a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat, Gyergyóalfalu és Gyergyószárhegy önkormányzata, valamint a Pallas-Akadémia Könyvkiadó is. Az így összegyűlt könyveket és adományokat a besztercei református egyház juttatja el a Beszterce környékén élő magyar gyerekekhez. Inczefi Tibor Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. április 7.A hit erdélyi plázáiErdély maradt a hitnek földje. Nagyhéten sok ezren keresték az utat, amelynek ígéretét a húsvét hozta el. A pénzügyi válság társadalmi válságot okoz(ott). Kétségtelenül szegényebbek lettünk, kevesebb a pénzünk, s ezt a kevesebbet szinte kizárólag a számlák, adók, illetékek kifizetésére, a mindennapi betevő biztosítására költjük. Elkerülhetetlen-e, hogy a krízis kulturális és erkölcsi válságban tetőződjék? Első látásra úgy tűnik, hogy az. Hiszen a forráshiány miatt csökken az állam, az önkormányzatok és mindenekelőtt a polgárok kulturális ráfordítása. Ez azonban még nem egyenértékű a kultúra válságával. Ahol a művelődési élet hajtóereje a civil társadalom, az egyház, a sajtó, az iskola, ott a kulturális válság esélye csekély. Sőt, megnő a felszabadító, katartikus élmény iránti közösségi igény. A hitéletért, közművelődésért felelős személyeknek csupán fel kell ismerniük, hogy mikor jelentkezik a helyi közösségekben a kulturális hajtóerő iránti szellemi kereslet. Merthogy a gazdasági-társadalmi válság közepette előbb vagy utóbb, de mindenképpen erőteljesen jelentkezni fog, az bizonyos. Ugyanis azok a válaszok, amelyeket a társadalom a krízis kihívásaira ad, alapvetően kulturális és morális indíttatásúak, a válság feltartóztatása, a megoldás mikéntje, a népszerűtlen, de szükséges lépések megtétele az örökölt és tanult viselkedési kultúrából fakad. Ez a kultúra a modern nyugati ember számára pedig letagadhatatlanul zsidó-keresztény fogantatású. Arra gondolok, hogy a morális válasz ereje leginkább az idei húsvét hangulatából mérhető le. A hangulatból, amelynek a jelképe Erdélyben nem a csokinyúl vagy a cukortojás. Haszna sem kereskedelmi profit. Azt már korábban megállapították a társadalomtudományok művelői, hogy a vallásgyakorlás jelentősége a kisebbségi helyzetben felértékelődik, az egyéni és csoportidentitás megőrzésében fontos szerepe van. A társadalomtudományi logika, a történelmi tapasztalat és aktuális adatok egyaránt bizonyítják, hogy a kisebbségek, köztük a kisebbségi sorban élő magyarság, saját kulturális gyökereit a vallásában és annak intézményrendszerében látja a legbiztosabban továbbélni – írja Tomka Miklós. A vallásnak ezt a szerepét bizonyítják a statisztikák is: az erdélyi magyarság három százaléka ateista, Magyarországon ez az arány 27 százalék. Erdélyben rendszeresen imádkozik a magyarság 70 százaléka, az anyaországban mindössze 38 százalék. A magyar identitás szerepe Erdélyben erőteljesebb, mint Magyarországon. Azaz a hitvesztés és nemzeti identitásvesztés között egyenes arányú összefüggés van. Ma a Kárpát-medencei magyarság nagyobb része bevallja, hogy hitetlen. Nem ateista, annál több: istentagadó, aki számára a zsidó-keresztény parancsolatok ledöntésre ítélt korlátok. Miért ne engedné meg Isten, hogy ezeknek az embereknek a hitetlenségét kitöltse a mély depresszió? – magyarázzák a magyar nemzet nagyfokú kiábrándultságának okát a teológusok. Erdélyben azonban a hit még mindig, és minden szekularizáció ellenére, a boldogság forrása maradt, ezért a templomokat vasárnap olyan sokan látogatják, mint Budapesten a plázákat. Míg a nyugati plázákat a fogyasztói társadalom Baáljait imádók a húsvét előtt, az erdélyi templomokat húsvétkor rohamozták meg a hívők. Erdély maradt a hitnek földje. Nagyhéten sok ezren keresték az utat, amelyen ugyan szembe fúj a szél, de amely az Élet, és amelynek ígéretét a húsvét hozta el. És ez azért jó hír, mert az ezredfordulón már megállapították a magyar szociológusok, köztük a már idézett Tomka Miklós, hogy a vallásosságnak azok a kitüntetett esetei, amelyek a szokásosnál (hitben, vallási élményben, vallásgyakorlásban) aktívabb, mélyebb és gazdagabb elmélyülést jelentenek, általában a nemzeti identitástudatot is felerősítik, pozitív beállítottságát és aktivitását fokozzák. A másfél milliós erdélyi magyarságnak a válság éveiben pedig semmire sincs nagyobb szüksége, mint a pozitív beállítottságra. Még az is kiderülhet, hogy a kétezredik év első évtizedének végén beköszöntött válság értékteremtő szerepet játszik közösségi életünkben: elhozta kulturális és hagyományos értékeink újrafelfedezését. Ambrus Attila Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. április 8.Tőkés László levele az MPP tisztségviselőihez és önkormányzati képviselőihezNY Í L T L E V É L a Magyar Polgári Párt országos, megyei és széki tisztségviselői, önkormányzati képviselői részére A Párt alapító elnökének újabb ámokfutása késztet ismételt megszólalásra: menteni, ami még menthető. A Magyar Polgári Pártot (MPP) a választás szabadságának jogos igénye hívta életre egy olyan politikai-társadalmi környezetben, amelyben ezt a politikai képviselet monopóliumát birtokló és azzal folyamatosan visszaélő RMDSZ-es csoport ellehetetlenítette. Az elvek és értékek, valamint az azokat felvállaló és cselekvéseikben megjelenítő személyek versenye a magyar politikai képviselet eredményességét hivatott szolgálni. A választás szabadságát biztosítani hivatott többpártrendszer tehát nem maga a megoldás nemzeti közösségünk számbeli kisebbségi létéből fakadó gondjainak orvoslására, hanem felelős politikusok kezében csupán eszköz a hatékonyabb közösségi érdek- és jogérvényesítésre. Ugyanez az „eszköz” azonban felelőtlen pártpolitikusok kezében nem egyszer silány hatalmi eszközzé válik, személyes érdekeik és ambícióik kielégítésére. A MPP alapító elnöke, a létrehozás folyamatában szerzett elévülhetetlen érdemei ellenére könnyűnek találtatott mind a választások alkalmával szükséges tárgyalóképesség és következetesség, mind a békeidőben kívánatos építkezéshez szükséges kitartás és szorgalom, mind az aktív tagság összetartásához és csapatként való működtetéséhez szükséges belső jogkövetés iránti tisztelet és vezetői alázat szempontjából. Nem kívánom az alapító elnök által elkövetett baklövések, a párt belső szabályait sorozatosan áthágó döntések és a polgári-nemzeti tábor különböző csoportosulásai közötti véleménykülönbségek elmélyítését eredményező ballépések hosszúra nyúló lajstromát összeállítani. Még csak arra, a Párt önkormányzati tisztségviselőinek címzett, meghívónak álcázott, szánalmas politikai manifesztumra sem kívánok érdemben reflektálni, amelyben az alapító elnök a bolsevik gyakorlatra jellemző ellenségkép felmutatásával próbálja elterelni a figyelmet saját pártvezetői inkompetenciájáról. Szász Jenő szerint „jogvitáknak álcázott politikai vita” zajlik a Párt függetlenségének feladásáról, akik pedig a döntések törvényességét kérik számon, azok nem mások, mint RMDSZ-, újabban pedig Tőkés-ügynökök. Lelke rajta, hogyha botor módon immár legfőképpen bennem és az általam vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsban véli felfedezni a pártépítés és a kibontakozás legfőbb akadályát. Ezen levelem nem is a politikailag és erkölcsileg egyaránt bukott elnökhöz és kritikátlan követőihez, hanem sokkal inkább a kevésbé hangos, a Párt ügyét és ennek „ódiumát”, a szervezeti és önkormányzati munkával járó állandó ütközéseket nyilvánosan felvállaló tagokhoz szól. Hozzátok, akik a Pártban nem csupán személyes érvényesülési lehetőséget, hanem elsősorban a nemzetpolitika érvényesítésének áldott keretét látjátok. Mert a MPP elbukása alapító elnökének akarnoksága miatt a ti és a mi közös kudarcunk, azoké, akik az erdélyi magyar autonómia ügyét, a választás szabadságát és a demokráciát egyformán szükségesnek és fontosnak tartjuk. Márpedig egy olyan előkészítetlen Országos Tanács megtartása, amelynek célja nem az igazságszolgáltatás által megállapított szabálytalanságok kijavítása, hanem csupán szerecsenmosdatás, felelősségáthárítás és az alapító elnök bebetonozása, minden bizonnyal további helyrehozhatatlan károkat fog okozni, és közös dolgaink, a nemzeti tábor sorainak rendezését hosszú időre ellehetetleníti. Ennek a közös felelősségnek a tudatában kérlek titeket, fontoljátok meg a mondottakat, és a legnagyobb jóhiszeműséggel se vállaljatok részt voluntarista elnökötök további ámokfutásában. Engedjétek meg javasolnom: csak akkor vágjatok bele az újabb, immár szabályosan összehívott és megtartott Országos Tanács megszervezésébe, amikor a legfontosabb kérdésekre – nem utolsó sorban a megmagyarázhatatlan december elsejei Cotroceni-i látogatásra – előzetesen megnyugtató választ találtok. Ebben az esetben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács testületi támogatására és stratégiai partnerségére is számíthattok. Több mint vétek: hiba volna nemzeti politikai táborunkat végképp kettészakítani. Bölcs döntésetekben reménykedve, testvéri szeretettel küldöm jókívánságaimat: Brüsszel, 2010. április 7. Tőkés László az EMNT elnöke, EP-képviselő Erdély.ma (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
