Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 369 találat lapozás: 1-30 ... 331-360 | 361-369
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2011. március 31.

A csángók többet érdemelnek
További lépésekre szeretné biztatni a román kormányzatot a csángók kultúrájának és nyelvhasználatának védelmezésében az a könyv, amelyet kedden mutattak be az Európai Parlamentben Brüsszelben.
A bemutatót szervező Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő elmondta, hogy a háromnyelvű (csángó–román–angol) kötetet elsősorban az európai közvéleménynek szánták abból az alkalomból, hogy az Európa Tanács e témába vágó ajánlása tíz évvel ezelőtt született meg. Ennek és a romániai magyarok erőfeszítéseinek köszönhetően a jég megtört, Bukarest tett lépéseket, de ezek még nem elegendőek. Románia ratifikálta például a regionális és kisebbségi nyelvek chartáját, és módosította az oktatási törvényt. Változtatások történtek az anyanyelvi istentisztelet szempontjából is, de ezek inkább látszatmegoldások – mondta Sógor. A 250–300 ezer csángó közül azon keveseknek, akik még tudnak és akarnak magyarul beszélni, joguk van az anyanyelvüket használni – szögezte le. A Mük szeretünk itt élni című könyvben mások mellett Pozsony Ferenc néprajzkutató, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem etnográfia professzora és Tytti Isohookana-Asunmaa ET-jelentéstevő írt tanulmányt, valamint két romániai emberi jogi aktivista: Gabriel Andreescu, a Nemzetközi Tanulmányok Központjának elnöke és Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. március 31.

Hetvenezer marosvásárhelyi arculcsapása
Politikai nyomásgyakorlás a Kossuth utca ügyében?
Másodszor semmisíti meg a bíróság a marosvásárhelyi tanács törvényesen meghozott, a prefektúra által is jóváhagyott döntését. Marosvásárhelyen a 90-es évek hangulata érződik, háttérből a régi szekuritáté, illetve különböző szélsőséges szervezetek nyomást gyakoroltak a craiovai ítélőtábla bíráira – jelentette ki tegnap sajtótájékoztatón dr. Benedek István közgyűlési képviselő, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke.
– A craiovai ítélőtábla bíráira politikai nyomást gyakoroltak bizonyos szélsőséges szervezetek, aminek eredményeképpen az ítélőtábla semmissé nyilvánította a marosvásárhelyi tanács Kossuth utca nevét visszaállító döntését. – A tanácsi határozatot kétszer is megszavazták, mindkét esetben román pártok képviselői is voksukat adták a Călăraşilor utca Kossuth utcává való visszakereszteléséhez, köztük Oproiescu Florin, a Vatra Românească országos elnöke, aki a leghevesebben ellenzi a Kossuth Lajos utcanevet. Érthetetlen és elfogadhatatlan számunkra, marosvásárhelyi magyarok számára, hogy 20 évvel a rendszerváltás után még mindig megtörténhet ilyesmi, hogy a polgármester enged a szélsőséges csoportok nyomásának, amelyek célja éltetni az 1990 márciusi események légkörét – jelentette ki Benedek István elnök. Csegzi Sándor alpolgármester az RMDSZ városi választmányának elnöki minőségében kifejtette, hogy bár független, pártatlan igazságszolgáltatásról beszélnek, a bírák döntéseiket időnként politikai nyomásra hozzák meg, mint ahogy ez a Kossuth utca ügyében is történt legutóbb Craiován. – A bíróság döntésének indoklása még nem ismert, de a tanács törvényes határozatának megsemmisítése alátámasztja álláspontunkat, miszerint politikai nyomásgyakorlásról van szó. Az ítéletet mindenféle ürüggyel persze meg lehet indokolni, de furcsa, hogy egy teljesen törvényes tanácsi döntést hatálytalanít a bíróság – öt év alatt kétszer is – jelentette ki Csegzi Sándor.
Mózes Levente közgyűlési képviselő szerint a craiovai ítélőtábla határozata 70 ezer marosvásárhelyi magyar arculcsapása.
– A XXI. században elfogadhatatlan, hogy ilyen hangulat legyen Marosvásárhelyen. Mint ahogy az is, hogy a város szélén elhelyezett helységnévtáblákon a magyar nyelvű megnevezést ma is lemázolják, azon kérésünket pedig, hogy a városvezetés cseréltesse ki a táblákat, semmibe veszik – jelentette ki Mózes Levente. A kétnyelvűség kapcsán Benedek István elmondta, annak ellenére, hogy városi tanácsi határozatok vannak érvényben az utcanevek magyar fordítására, illetve a feliratozás módjára vonatkozóan, Dorin Florea polgármester, ígérete ellenére, nem tartja be ezeket, mint ahogy a tanintézmények esetében sem érvényesül a kétnyelvűségre vonatkozó törvénykezés. Ez a demokráciateszt is elbukott – jelentette ki Benedek István, aki azt nyilatkozta, első lépésként írásban szólítja fel Dorin Floreát a törvények betartására, a Kossuth utca perében pedig megteszik a további lépéseket is a határozat érvényben tartása érdekében, ha pedig szükség lesz rá, akkor újra tanács elé terjesztik a határozattervezetet
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

2011. március 31.

Kárpát-medencei családszervezetek közgyűlése
(MTI) – A családok megerősítésének fontosságát hangsúlyozták a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége (KCSSZ) tizedik, jubileumi közgyűlésének résztvevői szerdán a magyar parlamentben. A rendezvényhez kapcsolódva egy hétgyermekes csíkszeredai család tett állampolgársági esküt a Szent Korona előtt.
Jakab István (Fidesz), az Országgyűlés alelnöke köszöntőjében azt mondta, a magyar parlament mindent megtesz azért, hogy az új alkotmányt a határon túli magyarok érdekeinek figyelembevételével fogadják el. Hozzátette: "ez a parlament, ez a ház valamennyi magyar otthona (...), lélekben, gazdaságban és kultúrában egyaránt összetartozunk".
Soltész Miklós, szociális, család- és ifjúságügyekért felelős államtitkár kiemelte: Európa jövője a családokon múlik, azon, milyen lesz a demográfiai helyzet. Utalva arra, hogy Magyarország lélekszáma a közelmúltban 10 millió alá csökkent, kiemelte: mindannyiunknak óriási a felelősségünk, hogy a negatív tendencia ne folytatódjék.
Mint mondta, ehhez adott lelki megerősítést a kettős állampolgárság, amely egy százéves kudarcsorozatot próbált helyrehozni, s amely talán ahhoz is erőt adhat a fiataloknak, hogy a szülőföldjükön alapítsanak családot.
Raul Sanchez, az Európai Nagycsaládosok Szövetségének főtitkára arról szólt, hogy az összes európai felmérés szerint a nők több gyermeket szeretnének, mint ahány gyermek végül megszületik. Ahhoz, hogy ezek a gyermekek ténylegesen a világra jöjjenek, el kell hárítani minden olyan pénzügyi és jogi akadályt, amely diszkriminálja a családokat – mutatott rá.
Változtatni kell a társadalom szemléletén is – folytatta, hozzátéve: meg kell gyökeresednie a családok, a gyermek tiszteletének. "A nagycsalád ma nem probléma, hanem a problémák megoldása" – summázta a főtitkár.
Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője szerint a családokra a legnagyobb veszélyt a neoliberális dogmák, a közösségellenes gondolatok jelentik. Ezek közé sorolta azokat a nézeteket, amelyek szerint az élet kezdete és vége nem tartozik védelem alá, továbbá az egyneműek házasságát és drogliberalizációt szorgalmazó kezdeményezéseket.
A demográfiai helyzetről szólva azt mondta, hogy tavaly 130 ezren haltak meg és 90 ezren születtek, a 40 ezres különbséget a határon túliak bevándorlása némileg csökkentette, de így is 28 ezer volt a differencia.
Hangsúlyozta: a határon túliak bevándorlása nem lehet követendő cél, mert elsősorban a szülőföldön való boldogulást szeretnék ösztönözni.
Sallay Teréz, a KCSSZ elnöke felidézte a szervezet elmúlt tíz évét, s kitért arra, hogy jelenleg több mint 50 tagszervezetük van. A családok a jövőt jelentik, a megmaradásunkat – fogalmazott, hozzátéve: a családok a közösség alapkövei.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár az ünnepélyes eskü után köszöntőjében kiemelte: egy új nemzetstratégia egyik alapvető pillére lehet egy család- és gyermekbarát társadalom kiépítése, a gyermekvállalás feltételeinek javítása. Ezért is tartják fontosnak a határon túli és hazai családszervezetek összefogását, munkájuk koordinálását és további támogatását – hangsúlyozta. Népújság (Marosvásárhely)

2011. március 31.

Brüsszelben bemutatták a moldvai magyar csángók helyzetét elemző könyvet
„Mük szeretünk itt élni”
Sógor Csaba, az RMDSZ európai parlamenti képviselője megbízásából „Mük szeretünk itt élni” címmel tájékoztató és összefoglaló jellegű, háromnyelvű (magyar–román–angol) kiadvány készült a moldvai magyar csángók helyzetéről.
A kötet az Európa Tanács 1521/2001-es Ajánlásának 10. évfordulója alkalmából jelent meg. Elsősorban idegen ajkú európaiak számára készült, de a moldvai csángó közösség helyzete és kultúrája iránt érdeklődő hazai olvasók számára is hasznos kézikönyv. Bemutatására konferencia keretében, kedden, 2011. március 29-én került sor az Európai Parlamentben.
Sógor Csaba meghívására a rendezvényen a könyv szerzői, Pozsony Ferenc egyetemi tanár, Smaranda Enache és Gabriel Andreescu emberjogi aktivisták, valamint Solomon Adrian, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke ismertették a kötet tartalmát. Ádám Gyula fotóművész, a borítólap tervezője, az alkalomra vetített fotómontázst készített.
Bevezető beszédében az erdélyi magyar képviselő hangsúlyozta a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) tevékenységének fontosságát. – Az egyesület helyhatósági hivatalosságok, rendőri karhatalom és egyházi tiltás vagy megfélemlítés ellenére önkéntes tanárokkal, oktatási központok kialakításával, sok anyagi ráfordítással és emberi áldozatkészséggel ma is végzi azt a munkát, amelyet reményeink szerint a román állam helyi hivatalosságai is felvállalnak majd.
Az "európai" olvasásra szánt, csángó tematikájú kiadvány bevezető tanulmányát Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem etnográfia professzora készítette. A professzor a csángó nyelv értékhordozó szerepére hívta fel a hallgatóság figyelmét. Érvelése szerint, ha az anyanyelvhasználatot a templomban nem korlátoznák, a csángók archaikus nyelvjárásának presztízse emelkedhetne. Ehhez hivatalos keretek között szervezett iskolai oktatásra és anyanyelvű médiára is szükség van. A professzor azért interpellálta az európai döntéshozókat, hassanak oda, hogy a térségben a római katolikus egyház mozduljon el tiltó álláspontjáról, és ne maradjon megválaszolatlan a moldvai magyar ajkú csángó hívek kérése.
– A Mük szeretünk itt élni című kötetet figyelemfelkeltésnek szántam – mondotta Sógor Csaba. Úgy vélem, sok még a tennivalónk annak érdekében, hogy a csángók anyanyelve, a hagyományuk és kultúrájuk az európai örökséget gazdagíthassa. A moldvai magyarok az egykori történelmi Magyarország területén kívül évszázadokon keresztül megőrizték anyanyelvüket és kultúrájukat., értelmiségiek nélkül, legtöbbször ellenséges egyházi környezetben is. Moldva a magyar nyelv bölcsője is: 1430–1435 között itt, Tatros várában született meg az első magyar bibliafordítás is, az ún. huszita biblia. Számunkra elsősorban emberjogi kérdés, hogy azok, akik még őrzik a magyar nyelvnek ezt az archaikus formáját, tanulhassák és taníthassák, utódaiknak is átadhassák, iskolában és templomban egyaránt használhassák anyanyelvüket – mondta a politikus.
Ma már nagyrészt a moldvai magyarok sorából kerülnek ki a csángó szervezet vezetői, a magánházaknál, néhány iskolában tanító tanárok, akik emberfeletti erőfeszítéssel végzik a mindenkori írástudók kötelességét: betűvetésre tanítják a csángó gyerekeket. Köszönet, hála, tisztelet nekik – összegezte az elhangzottakat a házigazda jogán Sógor Csaba EP képviselő.
(RMDSZ) Nyugati Jelen (Arad)

2011. március 31.

Pótcselekvések
Nem, nem, sehogy se kerül a parlament napirendjére a kisebbségi törvény, pedig, legalább a megvitatását az RMDSZ jelenlegi koalíciós partnere megígérte, mint ahogy annak idején korábbi koalíciós partnerei is ígéretet tettek arra, hogy a törvényhozó testület asztalára teszik.
Évek óta becsapják nemzetiségi szövetségünket jobbról is, balról is, e tekintetben nincs különbség a pártok között. Jó példa erre, amit a liberális képviselők frakcióvezetője nyilatkozott a minap: „Uraim, mondta kormányzópárti kollégáinak, ha problémáik vannak bizonyos törvényekkel, mi megszavazzuk azokat, csak ne engedjenek az RMDSZ zsarolásának.” Az állampárt pedig nem enged, ez jól látható, de úgy tesz, mintha engedményeket tenne.
Ne gondoljuk azonban, hogy képviselő uraink nem dolgoznak, ez nem igaz, csak annyi belőle, hogy a munka könnyebbik felét választják, vagy éppen a felesleges, hiábavaló, értelmetlen részét. Március tizenötödikei hazai ünnepségeink után például nagy hévvel próbáltak elfogadtatni egy olyan nyilatkozatot, mely elítéli azokat a magyarországi politikusokat, akik nem a szájuk íze szerint ítélték meg Erdélyben az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeit. Azt sem hisszük, hogy ezekben a nehéz időkben prioritása lenne a román parlamentnek azzal foglalkozni, hogy a külföldön élő román állampolgárok elektronikus úton is szavazhatnak-e, annál is inkább, mivel ez az egész külföldi szavazás-ügy igencsak gyanús.
Azt sem hisszük, hogy a szexuális perverzitás kérdése oldaná meg gazdasági és politikai válságból való kijutásunkat, pedig a bordélyház-törvénnyel igencsak foglalkoznak mostanság, újabban pedig egy kormánypárti képviselő azzal tűnt ki, hogy törvénytervezetet dolgozott ki a
gyermekek szexuális zaklatásáról, azt javasolva, hogy a pedofíliával gyanúsítottakat ítéljék életfogytiglani börtönre, sőt, bizonyos esetekben heréljék őket ki hivatalosan.
Kedden a képviselőház szavazattöbbséggel az úgynevezett napszámos-törvényt is elfogadta, mely szerint a napszámosoknak 16 százalékkal kell adózniuk, órabérük 2–10 lej lehet – e feketemunka állítólagos kifehérítése így még az államkasszának is hozhat valamit.
Mindez csak pótcselekvés azonban.
Az ország megreformálásának törvényei továbbra is hiánycikkek a parlamentben.
Mert azoktól félnek.
Nincs hozzájuk politikai akarat.
Kilin Sándor. Nyugati Jelen (Arad)

2011. március 31.

EMNT: Reagálás a reagálásra
Személyeskedéssel és szándékos csúsztatással vádolják a Bihar megyei RMDSZ egyes képviselőit, akik a múlt héten egy sajtótájékoztatón reagáltak dr. Szilágyi Ferenc a Bihar megyei szakoktatásra vonatkozó statisztikai munkájára.
Személyeskedéssel és szándékos csúsztatással vádolják az EMNT és az EMI megyei szervezetének elnökségi tagjai az RMDSZ Bihar megyei szervezetének azon képviselőit, akik a múlt héten egy sajtótájékoztatón reagáltak dr. Szilágyi Ferenc a Bihar megyei szakoktatásra vonatkozó statisztikai munkájára. Pető Csilla, parlamenti képviselő, a Bihar Megyei
RMDSZ-szervezet oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, Szabó Ödön, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke és Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes a múlt héten tartottak sajtótájékoztatót a témában. A személyes érintettség okán tartotta fontosnak újra összehívni a sajtót dr. Szilágyi Ferenc egyetemi adjunktus, az EMNT elnökségi tagja, hangzott el ma. Mint mondta, örömükre szolgál, hogy felhívták a megyei RMDSZ figyelmét a magyar szakoktatás helyzetére. Az érdekvédelmi szervezet képviselői vehették volna a fáradtságot, hogy elkérjék az EMNT témában tartott első sajtótájékoztatóján bemutatott A bihari magyar középiskolai oktatás helyzetképe 2010 című bemutatót. Ehelyett ennek egy nyers változatát szerezték meg és azt alapul véve reagáltak a benne szereplő adatokra.
Epés üzengetés
Szilágyi többek között arról szólt, hogy akkor, amikor Pető Csilla „informális jellegű tájékoztatónak” minősíti a tanulmány egyik forrását képező, nyolcadikosok számára összeállított felvételi útmutatóját „saját”, hatezer példányszámban megjelenő kiadványát húzza le, mely egyébként sajnálatos módon a tanfelügyelőség honlapjához hasonlóan kizárólag román nyelven érhető el. Ugyanakkor elmondta, hogy az első alkalommal levetített prezentáció csak egy szemléltető eszköz volt, és nem egy teljesértékű tanulmány, ahogy ezt az RMDSZ-sek kezelik. Így értelmetlen Pető Csilla arra vonatkozó megállapítása, hogy a prezentációban Szilágyi az intézmények féltüntetésénél nem mellékeli a teljes elnevezést. Szilágyi egyebek mellett sérelmezte Pető Csilla epés „üzenetét” is, miszerint mindenki csak azzal foglalkozzon, amihez ért, rohanó világunkban nem kell mindennel foglalkozni. Erről Mátyás király és a bolond című népmese jutott az eszébe és ajánlotta a jelenlévők figyelmébe, a mondat második felét pedig RMDSZ-es ars poeticának nevezte.
Következetlenség
A továbbiakban Csomortányi István, az Bihar megyei EMI elnöke Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes szavaira reagált. Elmondta, hogy Kéry következetesen keveri a magyar tagozatos és a magyar nemzetiségű diákok számát. Ez a két kategória nem mosható egybe, hiszen sok kilencedikes magyar ajkú diák – Csomortányi szerint mintegy ötszáz – román nyelvű oktatásban részesül az oktatási hálózat hiányossága miatt, illetve amiatt, hogy mind területileg, mind a választható szakmákat illetően aránytalanság tapasztalható a magyar kisebbség kárára. A 2002-es népszámlálási adatok használhatósága is szóba került és ezzel kapcsolatosan hibás adatsort sorolt fel a főtanfelügyelő-helyettes – mondta Csomortányi. Nincs pontos kimutatásaik az ötödikesek számáról, és ezeknek az adatoknak a hiányában oktatási stratégiával dolgozni nem lehet. A teendők sorában Csomortányi újra elmondta, hogy közép és hosszú távú stratégiát kell kidolgozni az önálló magyar oktatásra, új magyar szakosztályokat kell indítani és megfelelően tájékoztatni ezekről. Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök szavaira általánosságban reagáltak. Elfogadhatatlan az, hogy az oktatási szakemberré avanzsált Szabó Ödön arról akarja meggyőzni a nyilvánosságot, hogy nincsen szükség több magyar osztályra. Az Andrei Şaguna középiskola igazgatónőjének, Man Antiananak a Bihari Napló hasábjain közzétett álláspontját is szóvá tették. Elhangzott, hogy ne egy román igazgatónő szóljon bele a magyar közösség önrendelkezésébe. Végül Nagy József Barna, a megyei EMNT ügyvezető elnöke azt tett szóvá, hogy egy olyan „megélhetési bűnöző”, mint Szabó Ödön ne mondja meg, hogy mivel foglalkozzon egy szervezet, illetve egy egyetemi adjunktus.
Mészáros Tímea. erdon.ro

2011. március 31.

„Van itt miért harcolni, nem egymást kell szapulni”
A közelmúltban Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az EMNT elnöke tartott sajtótájékoztatót, melynek fő témája a korrupció volt. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnökét kérdeztük a Szövetséget érintő kijelentésekkel kapcsolatban.
– Mit gondol Tőkés László minapi, RMDSZ-el kapcsolatos kijelentéseiről?
–Már hiányoltam őket, ugyanis Tőkés László időközönként megismétel dolgokat. Elmond egy féligazságot, és később arra úgy hivatkozik, mint egy tényre.
–Ezt hogyan érti?
–Pofon egyszerű ez, olyan mint abban a viccben, amikor az egyik ember mondja: van egy hírem, ami 75%-ban igaz. Például: Tőkés László kolozsvári születésű, váradi lakos, EU-s képviselő tolvaj. Ebben a hírben három állítás igaz: igaz az, hogy Kolozsváron született, nagyváradi lakos és képviselő, tehát a hír 75%-ban igaz. Ő is így tesz, csak nem mondja, hogy melyik része igaz állításának, és melyik nem, hány százalékosra biztos a hír.
–Ön szerint mi az az információ, amit így mondott el Tőkés László?
–Hát például az, hogy én személyesen „diszponálok” egy 5 millió eurós egyházi, turisztikai program felett. Bár így lenne. Az igazság az, hogy ugyan tagja vagyok egy bizottságnak, melyben még van másik 18 ember, tehát nem diszponálhatok. Igaz, hogy beszéltünk egy pályázati kiírásról, de még ki sincs dolgozva. Azonban az tény, hogy sikerült elérnem azt, hogy az eredeti javaslattal ellentétben ne az ortodox egyház kapjon csak és kizárólag forrást ebből az alapból. Remélem, nem ez váltotta ki az ellenszenvét. Azt gondoltam, ezért kitüntetést küld nekem Tőkés László.
–Akkor az EMNT elnökének állítása nem igaz?
–Egy volt püspök hazudna? Dehogy is ( szerk megj.: nevet egyet), ez a tízparancsolatban tiltva van, és biztos vagyok benne, hogy Tőkés úr mindent betart a tízparancsolatból. A viccet félretéve, szerintem csak csúsztat, néha lehet, nem is tudatosan, csak nincs elég információja.
–Esetleg félrevezetik?
–Tudja ebben nem hiszek, annak idején a Ceauşescuról is azt mondták egyesek, hogy igazából nem is tudja mi a helyzet, szerintem mindenről tudott. Amikor nem akarjuk elhinni valakiről, akit amúgy tisztelni vagy szeretni kellene, hogy rosszat tesz, akkor elkezdjük mentegetni és kifogásokat keresünk.
Nézze, akkor, amikor fogy a magyarság, amikor a gyerekvállalás egyre kisebb, amikor a családot, mint modellt meg kell erősíteni, akkor neked, mint vezetőnek, főleg mint volt püspöknek, példát kellene mutatni. Amúgy ez is a párbeszédkészséget mutatja –figyel-e a másikra, tanúsít-e empátiát, tiszteletet, ki hogyan képes viszonyulni ellentétes véleményhez. A közös érdeket tudja-e szolgálni mindenek felett, vagy csak szentenciát osztogat, csak elvárásai vannak és folyton megsértődik.
–Ön szerint Tőkés László megsértődött?
–Talán, de szerintem a jelleme nem ilyen.
–Miért, Ön szerint milyen a jelleme?
–Szereti a konfliktust, a balhét, a vitát, és emellett szereti, ha figyelnek rá. Mindig rombol valamit. Először a kommunistákkal vitatkozott, majd az egyházának egy részével, még a zsinatból is kiléptek egy időre, majd az RMDSZ-szel, most az MPP-vel, csak idő kérdése, mikor lesz újabb célpont. Még eddig soha nem hallottam valamiért elnézést kérni. No ne mondja már, hogy Ő az, aki tévedhetetlen, egyedüli tökéletes. Egy ilyen van, az Isten, azonban mi gyarló emberek messze vagyunk az isteni tökéletességtől.
Olyan, mint az atombomba?
–Mi a véleménye az EMNT- ről?
–Sokan elfelejtik, amikor megalakult, kijelentették, ebből soha nem lesz párt, most meg aláírást gyűjtenek pártbejegyzésre. Ennyit a tisztességes szándékukról.
–Azt mondják, szükség van egy új pártra.
–Igen, tudom, Toró T. Tibor mondta, hogy ez olyan mint az atombomba, ha van, tárgyalnak veled. Ezzel el is helyezte a térképen a kezdeményezést az iszlám fundamentalista Irán és a diktatórikus Észak Korea mögé. Ezeknek kell atombomba a tárgyaláshoz. Jó példaképek, nem mondom. Az atombombát, ha nem használják akkor zsarolásra kell, szép keresztényi attitűd, ha meg használják tudjuk az eredményt, ott a példa Hirosima, ezt akarják a magyarságnak?
–Ezt ugye képletesen mondta…
–Lehet, de nagyon rossz példa volt, azonban sok mindent elárul a gondolkodásmódról, ahogy ez a párt születik. Azt sugallják, vagy úgy csináljátok ahogy mondjuk, vagy kő kövön nem marad.
Össze kell fogni
–Ők azt mondják, hogy nem zárkóznak el az összefogástól.
–Erre meg van a keret, nem kell egy új párt. Ott van az EMEF (Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum) így lett Tőkés László másodjára EP-képviselő, és alelnök, RMDSZ-listán, nem volt másik pártja. Azt mondani, verjük szét az RMDSZ -t, hogy majd fogjunk össze vele a választáson, ez olyan, mintha azt mondaná, azért válik el valaki a feleségétől, hogy újból oltárhoz vezethesse. Itt komoly baj van egy-két ember fejében. A viták sajnos annyira elfajulhatnak, hogy képviselet nélkül maradunk. Felelőtlennek tartom azt, aki a megosztást támogatja. Össze kell fogni a civil szervezetekkel, az egyházakkal.
– Tőkés László azt mondta, hogy az egyház kerülje az anyagi-pénzügyi összefonódást az RMDSZ-szel.
–Furcsa ezt egy olyan embertől hallani, aki püspökként az RMDSZ tiszteletbeli elnöke volt 13 évig. Mi több, támogatta, hogy az egyházkerület főgondnoka parlamenti képviselő legyen, és még folytathatnám. Ismerős ugye? Tőkés úrnak, az a kommunista jó, aki mellette van, az az RMDSZ-es jó, aki őt támogatja, az a polgári párti igaz magyar, amely vele vonul be vagy ki egy gyűlésre, az a tiszteletes jó, aki szidja az RMDSZ-t. Aki szolga, az jó, aki ellent mer mondani, az már minimum gyanús.
–De azt is mondja, hogy az egyház azt kapja, ami jár neki, ne osszon kegyet az RMDSZ.
–Tőkés László 20 évig volt püspök, volt rá két évtizede, hogy egy gazdaságilag önálló egyházat építsen. Hol vannak azok a virágzó püspökségi javadalmak, hisz elvileg jár nekünk, nem? Tőkés László több tíz ezer eurót kap havonta különböző formában Brüsszelből, miközben a szórványban a fizetést sem tudják felvenni a lelkészek. Mit tett 20 év alatt azért, hogy ne így legyen. saját magának elintézte a jó fizetést, és a többiek? Az RMDSZ támogatta akkor is az egyházat, amikor Ő volt a püspök, egy lejt sem küldött vissza a püspökség, hogy nem kell, mert az RMDSZ járta ki. A Lorántffy iskolának a felújítását is elintéztük, és jól tettük, most akkor az egyház mondja vissza, mert mi segítettünk? Butaság. Ott segítünk, ahol tudunk, és ahol lehet. Inkább tegye ő is ezt, ne kenyérre és vízre buzdítsa a szegényebbeket, miközben ő díszfogadásról díszfogadásra járkál.
Mindenki tegye a dolgát
–Hogyan tovább akkor?
–Én azt gondolom, mindenki tegye a dolgát és szolgálja a magyarságot, ahol tudja, és ahol lehetősége van. Van itt miért harcolni nem egymást kell szapulni. Küzdjünk a magyar színházért, könyvtámogatásért, a szalontai, margittai magyar iskoláért, település fejlesztésekért, és sok minden másért. Egy dolog azonban biztos: gyerekvállalás nélkül hiába építkezünk. Amit eddig elértünk, azt tartsuk meg és menjünk tovább. Az egység szerintem szentség, aki ellene tesz, az történelmi bűnt követ el.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

2011. március 31.

Cáfol az Iskola Alapítvány – Nagy Zoltán szerint nem voltak visszaélések az oktatási támogatások körül
Visszautasítja Nagy Zoltán, a kolozsvári székhelyű Iskola Alapítvány igazgatója azokat az inszinuálásokat, miszerint a magyar államnak a határon túli magyar diákoknak szánt oktatási-nevelési támogatásai arra nem jogosultakhoz is eljutottak volna.
Mint arról tegnapi lapszámunkban hírt adtunk, Ulicsák Szilárd, a határon túli támogatások összeállításáért és beindításáért felelős miniszteri biztos a vajdasági Magyar Szó című napilapnak azt nyilatkozta: szigorítják a pályázat feltételeit, és a helyszínen ellenőrzik, hogy valóban az arra jogosultakhoz jut-e el a pénz.
„Eddig nem magyar oktatásban részesülők vagy nem magyar nemzetiségűek is kaptak pénzt oktatási-nevelési támogatás címén” – mondta a lapnak a miniszteri biztos. Ulicsák Szilárd úgy vélte, a határon túli szervezeteknek érdekük volt minél jobban szélesíteni a támogatottak körét, mert százalékos arányban részesültek a kiosztott összegekből.
„Semmilyen visszaélésről nincs információnk, mi minden forinttal elszámoltunk. Amikor az új budapesti kormány hatalomra jutott, átnézték a tavalyi pályázatokat, és ezért is csak nagy késéssel, idén januárban utalták a tavalyi pénzt, miután már a sajtó is feszegette a késlekedés okát” – fejtette ki tegnap lapunknak Nagy Zoltán.
Mint hozzátette, voltak olyan esetek, hogy – főleg roma nemzetiségű – gyerekeket beírattak magyar osztályba a támogatás reményében, majd nem járt iskolába az illető diák, de ezeket az eseteket kiszűrték, és a támogatást nem fizették ki. „Munkatársaink rendszeres kapcsolatban vannak az iskolaigazgatókkal, helyszíni ellenőrzéseket végeznek, a visszaélési kísérletek fennakadnak a szűrőnkön” – szögezte le az igazgató.
Az oktatási-nevelési támogatások kiosztásával Romániában megbízott szervezet vezetője ugyanakkor érthetetlennek nevezte Ulicsák megjegyzését, miszerint eddig nem magyar nemzetiségű gyerekek is kaptak oktatási támogatást. „Nemzetiségi kitétel nem létezik: a támogatásra vonatkozó magyar–román kormányközi egyezmény értelmében az egyetlen kritérium, hogy a támogatott diák a teljes tanévben magyar osztályban végezze tanulmányait. Nem is lehetne nemzetiségi kritériumokat alkalmazni, hiszen az diszkriminációnak minősülne” – szögezte le Nagy Zoltán.
Ami a támogatásokkal foglalkozó romániai szervezet megváltoztatására vonatkozó feltételezéseket illeti, az Iskola Alapítvány igazgatója szerint ehhez újabb kormányközi egyezményre volna szükség, hiszen az érvényben levő leszögezi, hogy a lebonyolító szervezet az Iskola Alapítvány. „Ehhez indoklás kellene, illetve bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az alapítvány rosszul végezte a dolgát. Márpedig az nincs” – fogalmazott Nagy Zoltán. Az igazgató szerint Budapest alighanem valóban megpróbálja kiiktatni az Iskola Alapítványt, és mivel „nem talál rajta fogást”, időhúzásra játszik.
Mint arról tegnapi lapszámunkban hírt adtunk, egyre több szülő érdeklődik Erdély-szerte az illetékes irodáknál: miért nem lehet benyújtani pályázatokat a Szülőföldön magyarul program oktatási-nevelési támogatására. Ulicsák Szilárd sem tegnap, sem tegnapelőtt nem válaszolt kérdéseinkre, és nem tudtuk elérni Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárt sem.
Engedelmeskedik Tőkésnek az elszámoltatási biztos
A magyar kormány által a határon túli magyar szervezeteknek és egyéb intézményeknek nyújtott állami támogatások ügyében is vizsgálódik majd a magyar kormány elszámoltatási biztosa. Budai Gyula erről hétfőn nyilatkozott az MTI-nek – mindjárt azután, hogy Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke nagyváradi sajtótájékoztatóján felkérte erre.
Tőkés azért tartja ezt szükségesnek, mert szerinte az RMDSZ „egymaga diszponál az erdélyi magyar közösségnek kijáró összes romániai és magyarországi költségvetési forrás fölött, kizárólagos monopóliumot élvezve a román adólejek és a magyar adóforintok százmilliói fölött”. Kelemen Hunor szövetségi elnök a vádakra lapunk megkeresésére úgy válaszolt, „az RMDSZ minden egyes forinttal és lejjel el tud számolni”.
Mint rámutatott: a román és a magyar illetékes szervek évente ellenőrzik az RMDSZ által elköltött költségvetési pénzeket, és soha semmilyen kifogásuk nem volt.
S.M. L. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. március 31.

„A gyökerek elvesztése nem tesz jót senkinek”
Bár sokat javult a csángók helyzete 2001 óta, továbbra is veszélyeztetett kisebbség a moldvai magyarság, állapították meg a brüsszeli csángókonferencia előadói.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) alapításának 20 éves, illetve az Európa Tanácsnak a csángók anyanyelvű oktatását szorgalmazó 1521-es ajánlásának 10. évfordulója alkalmából könyvbemutatót és konferenciát szervezett Brüsszelben az Európai Parlamentben Sógor Csaba EP-képviselő. Az eseményre az RMDSZ-es politikus meghívására eljött Brüsszelbe a Mük szeretünk itt élni című, háromnyelvű kötet több szerzője, illetve a moldvai magyar oktatási program keretében tanító tanárok egy része is. „Erdély legkeletibb részén, Moldvával határos faluban voltam lelkész. 1988-ban elindultam Moldvába, Bákóba. Gyimesközéplokon megállítottak, azt mondták, nem mehetek át. Esti vonattal, sötétben – így lehetett 1989 előtt meglátogatni azokat a magyarokat, akik értelmiségiek nélkül őrizték meg Moldvában a magyar nyelvet. Olyanok, mintha Nagy-Britanniában volnának ma 40 ezren, akik Shakespeare nyelvét beszélik” – mondta Sógor Csaba megnyitó beszédében. A moldvai magyarok nyelve azonban nemcsak azért fontos, mert közel 600 éve Tatros várában született meg az irodalmi magyar nyelv: ez egy emberjogi kérdés, a csángók anyanyelvükön szeretnének tanulni, és Románia kisebbségvédelmi vállalásokkal kötelezte el magát e kérdés megoldására.
A konferencián román és angol nyelvű tolmácsolás volt. A moldvai magyar oktatási programban tanító húsz pedagógus mellett román és más nemzetiségű EP-képviselők, gyakornokok, sajtósok és az EP-t látogató érdeklődők gyarapították a résztvevők létszámát. A brüsszeli csángó konferencián és könyvbemutatón előadott Pozsony Ferenc néprajzkutató, Solomon Adrián MCSMSZ-elnök, Smaranda Enache, a Pró Európa Liga társelnöke és Gabriel Andreescu emberjogi aktivista.
Pozsony Ferenc arra emlékeztetett, bár az elmúlt 21 évben sok minden pozitív irányban változott Moldvában, az állami iskolákban lehet választani a magyar nyelv és kultúra tantárgyat, mégis továbbra is veszélyeztetett kisebbség a moldvai magyarság. A városi magyar közösségeket Moldvában elsodorta a történelem, ám a falusi közösségek a múlt század közepéig nagyrészt megőrizték archaikus elemekben gazdag magyar nyelvjárásukat, karakterisztikus, hagyományos kultúrájukat, és mindig is ragaszkodtak katolikus vallásukhoz. Identitásuk működésében a római katolikus felekezethez való tartozásnak nagy jelentősége van az ortodox tengerben. Évszázadokig nem volt anyanyelvű liturgiában, oktatásban részük; kimaradtak a modern magyar nemzetépítésből, sőt a 19. század végéig kimaradtak a román nemzetépítésből is. Nagyon erős a lokális identitásuk, szoros szálakkal kötődnek szülőfalujukhoz, de specifikus regionális, moldvai identitásuk is van. A 19. század végén a román állam iskolai rendszert szervezett meg, román nyelven folyt az oktatás, akkor kezdődött a nyelvi, kulturális, etnikai asszimiláció.
A 19. század végén a moldvai katolikusok 75 százaléka még magyar anyanyelvű volt, míg ma 250 ezerből 60 ezren beszélnek még magyarul – mondta Pozsony. Tradicionális kultúrájuk a kollektivizálásig fennmaradt, gazdag rurális szóbeli kultúrát – értékes balladák, középkorias vallási szövegeket, imákat stb. – őriztek meg a 20. század második feléig. Ez a szinte napjainkig fennmaradt kultúra Romániának, a magyaroknak, Európának is értéket képvisel, amit tovább kell adni; védeni kell, akár a kihalóban lévő állat- és növényfajokat, vélte Pozsony Ferenc. A csángó magyar nyelvjárások rehabilitációját szervezetten elő kell segíteni, szervezett, rendszeres iskolai oktatással, anyalnyelvű média megteremtésével, harmadsorban a templomban anyanyelvű misékkel – mert így az archaikus nyelv presztízse is emelkedne.
Solomon Adrián elmesélte, őt és kortársait a tanárok többször fogyatékosnak hitték: „mert nem tudtunk rendesen románul – kamaszkorunkban nem tehettünk mást, minthogy tagadjuk a származásunkat, azt, hogy tudunk egy másik nyelvet. Mégis a többség ránktette a bélyeget” – idézte fel az MCSMSZ elnöke. Solomon közvetítette a csángók üzenetét Brüsszelnek: nem üzennek semmit, és ez a legrosszabb. Az elnök szerint értékválság van, nemcsak identitásváltás, a fiatalabb nemzedékek elégetik a népviseletet, egyet tartanak meg, amiben eltemetik a szüleiket. Az archaikus kultúra átmentése, fontosságának felmutatása is az MCSMSZ mint érdekvédelmi szervezet feladata.
„A gyökerek elvesztése nem tesz jót senkinek” – fogalmazott az elnök. Elmondta, még van legalább 30 falu, ahol mielőbb be kellene vezetni a magyarórákat az iskolában. „Arra kérjük Önöket, segítsék munkánkat” – fordult a hallgatósághoz, amelynek soraiban több magyarországi és erdélyi magyar EP-képviselő is helyet foglalt.
Gabriel Andreescu arra hívta fel a figyelmet, elsősorban a gyerekek jogait kell tiszteletben tartani, nem engedhető meg, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek, nyomást gyakoroljanak rájuk azért, amiért őseik nyelvét tanulják. A moldvai katolikus egyház sajnos úgy tűnik, nem a spiritualitást, a hívek és istenük kapcsolatának biztosítását tartja elsősorban szem előtt, hanem hatalmi játszmákba bonyolódott, és politikai érdekek által befolyásolt. A Regionális Kisebbségi Nyelvek Chartáját Románia ratifikálta 2007-ben. Ez egy törvényi eszköz más eskzözök mellett, ám a filozófiája az, hogy a nyelvi sokszínűséget mint értéket mutatja föl; a változatosság önmagában érték, a demokrácia értékei közé tartozik – mondta.
„Nagyon szerettem volna, ha erre a konferenciára a román parlamentben kerülhetett volna sor” – mondta Smaranda Enache, aki az Andreescuval 2001-ben végzett csángóföldi terepszemléjük és a mostani, Sógor Csaba megbízásából megismételt kutatásuk eredményeit hasonlította össze. 2001-ben teljes ellenségességet tapasztaltak a helyi és megyei adminisztráció, a klérus és az iskolák részéről – mindenki azt mondta, a csángók magyar volta csak mese; „a kertek alatt mehettünk a tanárokhoz”, hisztéria volt a sajtóban, nemzetárulóknak kiáltották ki őket.
Ezúttal viszont a terepkutatás alatt mindenki kedves volt, látogattak iskolákat, magyar házakat, beszélgethettek nyíltan az emberekkel – ez fontos előrelépés, az ellenséges hangulat feloldódott. Sajnos Enache szerint a törvényben garantált jogokat nem feltétlenül követi olyan közpolitika, amely helyi szinten garantálná a gyakorlati alkalmazást. A magyar nyelv állami iskolában tanítása viszont nagyobb legitimitást ad, és az elsődleges és minimális feltétel, hogy minden egyes, szülők által leadott kérés esetében vezessék be az iskolába a magyarórákat. Ez az állam feladata – szögezte le Enache. Most 18 helyszínen lehet az iskolában a magyart választani, és további mintegy 30 településen lenne szükség biztosítani ezt a lehetőséget.
Enache szerint a totalitarizmus öröksége a csángók nyelvének elsorvasztása is, és ha a totalitarizmus bűneinek jóvátételéről beszélünk, akkor erre a kérdésre is oda kell figyelni. A nyelv az identitás fontos eleme, az államnak és az EU-nak erőfeszítéseket kell tennie, hogy megvédjék a kisebbségeket. Az előadók egyetértettek abban, hogy a román államnak be kellene szállnia a magyar oktatás költségeinek fedezésébe.
A moldvai magyar oktatás megszervezését jelenleg magánadományokból vagy magyarországi közpénzekből finanszírozzák.
Tőkés László, az EP alelnöke kifejezte csodálatát a moldvai magyar oktatási program tanárainak munkája iránt, akik vállalták a „moldvai missziót”. Olyan Európát képzelünk el, ahol jó magyarnak lenni, csángónak lenni, ahol cigánynak is jó lenni – mondta. Winkler Gyula EP-képviselő szerint ha a csángóknak nincs is üzenetük Brüsszel felé, az erdélyi magyar EP-képviselőknek meg kell fogalmazniuk egy üzenetet Csángóföldre: hogy foglalkoznak velük, van jövőjük Európában.
Gál Kinga a Kisebbségi Intergroup elnökeként ugyancsak leszögezte, napirenden tartják az európai kisebbségek problémáit, és a csángókérdésnek is figyelmet szentelnek. Pelczné Gáll Ildikó fideszes EP-képviselő arról biztosította a jelenlévőket, a magyar politikai pártok közt konszenzus van a moldvai magyar oktatási program támogatásának ügyében. Solomon Adrián szerint tudatosítani kell a csángókban, hogy nem kell félniük, vállalhatják identitásukat. Ebben a tudatosítási folyamatban nagy szerepet játszik a civil szféra, amelynek azonban meg kell erősödnie. A konferencián felmerült, hogy a magyar nyelvű misék bevezetése érdekében érdemes lenne az egyik vatikáni nunciushoz fordulni, aki kisebbségiként – hiszen katalán – biztosan fogékonyabb lenne a csángók kérésére. Pozsony Ferenc szerint akkor lenne igazán elmozdulás ebben a kérdésben, ha el lehetne érni, hogy a Vatikán egyértelmű, határozott üzenetet küldjön Moldvába a római katolikus egyház vezetőinek.
Mük szeretünk itt élni / Aici ne este drag sa traim / We Like to Live Here
A 440 oldalas, színes kötet Sógor Csaba támogatásával jelent meg. Szerzők: Pozsony Ferenc, Smaranda Enache, Gabriel Andreescu, Tytti Isohookana-Asunmaa, Sógor Csaba, szerkesztő: Medgyesi Emese.
A tájékoztató jellegű kiadvány elsősorban idegen ajkú európaiak számára készült, de a moldvai csángó közösség helyzete és kultúrája iránt érdeklődő hazai olvasók számára is hasznos kézikönyv. A könyvet hamarosan bemutatják Bákóban, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Budapesten is.
B. D. T. Transindex.ro



lapozás: 1-30 ... 331-360 | 361-369




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998