|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 338 találat | lapozás: 1-30 ... 301-330 | 331-338 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2013. augusztus 31.Tőkés nagyon kemény üzenetet küldött a román elitnekA kisebbségi politikában csak a nyers erő számít; nem lehet gyáván, vagy engedékenyen eredményt elérni, ezért sürgettem határozottabb anyaországi fellépést Tusnádfürdőn – mondta Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a Népszabadságnak. Beszélt magyar összefogásról, és arról is, hogy Bukarestnek szakítania kell az évszázados nagyromán sovinizmussal. Tőkés az interjúban elmondta: erő felmutatása nélkül nem lehet Erdélyben politizálni. Az önfeladás korszakának véget kell vetni: túl sokszor csapták már be az erdélyi magyar politikusokat román kollégáik, és túl sok egyoldalú gesztust tettek már a romániai magyarság képviselői, és Budapest is a szocialista kormányzat alatt románoknak. Szerencsére elkezdődött valami változás: az európai parlamenti képviselő kitért arra, hogy a kormány végre határozottabban kiáll a határon túli magyarság mellett, mint a szocialisták idejében, és hogy a Fidesz is támogatja a döcögve, de lassan talán révbe érő erdélyi magyar összefogást. Basescu színjátéka El volt döntve, hogy belekötnek majd valamibe – kommentálta a Bálványosi Szabadegyetemen történteket Tőkés. Mint ismert, az EMNT elnöke a tusnádfürdői rendezvényen felvetette: Magyarország vállalhatna védhatalmi státust Erdély fölött, ahogy Ausztria tette Dél-Tirol fölött. Tőkés Orbán Viktor beszéde után ismertette ezt az elképzelését, a magyar miniszterelnök akkor még úgy vélte, hogy a magyar és román kormány viszonya „alakulófélben van”, Traian Basescuval pedig „nyílt, őszinte, hazafias együttműködésben állunk”. Tőkés kifejtette: a román államelnök sokáig megértő arcát mutatta a magyarok felé, akik Erdélyben „ki vannak éhezve arra, hogy emberszámba vegyék őket”. Ennek azonban kizárólag politikai célja volt: a magyarok szavazataival került hatalomra, majd a magyarok passzivitásával tarthatta meg azt. Azonban mióta a politikai süllyesztő közelébe került, ő is elővette a magyar kártyát – erre következtettek politikai elemzők is. Magyarellenes a román politikai elit A román államelnök a tusványosi események után „pofátlannak” nevezte a magyarországi politikusokat, Tusnádfürdő betiltását, és Tőkés román állampolgárságától, valamint állami kitüntetésétől való megfosztását is javasolta – ez utóbbival egyébként Victor Ponta miniszterelnök is egyetértett. Tőkés az interjúban ezekre annyit reagált: nem kitüntetésekért szálltak harcba a kommunista diktatúrával a nyolcvanas években, ha az ezért járó Románia Csillaga kitüntetését elveszik, az a román politikusokat minősíti. Tőkés elmondta: Basescu és Ponta éppúgy magyarellenes, ahogy a szenátus elnöke is az; és az államelnökhöz hasonlóan bármelyikük kész elővenni a magyar kártyát, ha érdeke úgy kívánja. Ebben nincs különbség a politikai oldalak között, bár a probléma sokkal régebbi és mélyebb gyökerű a napi politikai csörtéknél. A román és a magyar félnek is van szerepe abban, hogy idáig jutottak a két ország közötti kapcsolatok, de a majd' évszázados erőszakos román nagynemzeti politikához képest mi legfeljebb napi hibákat követhetünk el – tette hozzá a püspök. Ne bántsd a magyart! Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: Bukarestnek be kell fejeznie Erdély elrománosítását, ha jobb viszonyra akar törekedni Magyarországgal. Románia kilencven éve dolgozik az erdélyi magyarság elsorvasztásán, beolvasztásán, folyamatosan fokozott kisebbségi helyzetbe szorítják és hátrányosan megkülönböztetik a magyarokat. Romániának abba kell hagynia a történelmi sérelmekre való hivatkozást is, és bocsánatot kell kérniük a magyaroktól az azóta elkövetett bűnökért: „ami Trianon előtt történt, az történelem, ami pedig Trianon óta történik, az folyamatos jelen” – foglalta össze Tőkés. A püspök elmondta azt is, hogy nincs alapja a román félelmeknek: az erdélyi magyarok lojálisak a román államhoz, és Budapestnek sincsenek revíziós törekvései. Tehát Erdéllyel kapcsolatban a magyaroknak nincsenek mögöttes szándékai, pusztán a jogaikat és önrendelkezésüket akarják kivívni. Jól áll nekik az ellenzékiség A püspök kitért az RMDSZ-szel való viszonyára is: szerinte az RMDSZ csúcsvezetősége nem hajlandó felismerni, hogy már nem ők az erdélyi magyarság egyedüli képviselői; ha a párt le tud mondani egyeduralmi törekvéseiről, a romániai magyarság méltó képviselethez juthat az EP-választások által Brüsszelben is. Amire még szüksége lenne a romániai magyar pártnak, az egy szemléletváltás: Tőkés szerint nem szabad csak a román kormánytól – és az abban esetleg betölthető kormányzati pozícióktól – várni a változásokat. „ne Bukarest felől nézzük a világot, hanem Erdély felől nézzük Bukarestet, Budapestet és Brüsszelt.” Még mindig vannak ellentétek, de az egyeztetéseknek, nyílt vitáknak köszönhetően a helyzet folyamatosan javul. Tőkés kifejezetten jónak értékelte az RMDSZ regionalizációval kapcsolatos politikáját. A pártból a „lehető legjobbat hozza ki az ellenzéki állapot”, közelebb kerültek az emberekhez, és ez megteremtette a lehetőséget az együttműködésre – tette hozzá. A régióátszervezés elleni nagy, októberi demonstráción már minden nagyobb erdélyi magyar politikai formáció együtt fog menetelni. Újabb régiósítási tervek Időközben kiderült, a három székelyföldi megye (Maros, Hargita és Kovászna) Brassó megyével alkotna közös fejlesztési régiót a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) legújabb elképzelései szerint. A román hírtelevíziók és hírügynökségek úgy tudják: a PSD vezetői támogatnák, hogy a jelenleg hat megyét magába foglaló központi fejlesztési régió két legnagyobb városát, Brassót és Nagyszebent különválasszák, s két kisebb fejlesztési régióba sorolják. A tengerparti tanácskozáson részt vevő Victor Ponta pártelnök-kormányfő úgy nyilatkozott, nem kell megvárni, amíg a jövőre esedékes alkotmánymódosítás lehetővé teszi, hogy közigazgatási régiók alakuljanak: a kormánytöbbség már idén ősszel növelheti a létező fejlesztési régiók számát. VZ, mno.hu Erdély.ma 2013. augusztus 31.Tőkés László: le kell dönteni a hazugság falátTőkés László EP–képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács elnöke exkluzív interjút adott az erdon.ro hírportálnak. – Az utóbbi időben többek között románellenesnek, nacionalistának, revizionistának, szekusnak nevezték, mi a véleménye minderről, hogy éli meg a folyamatos támadásokat? – Ilyenkor a közel-keleti helyzetre gondolok. Még elképzelni is borzasztó, hogy miben élnek például a palesztinok, vagy az izraeliek. Folyamatos lövészárok-állapot jellemzi az életüket, és ilyenkor fogjuk fel, hogy mit jelent az a stabilitás, amelynek a veszélyeztetésével vádolt meg engem Traian Basescu elnök úr egészen értelmetlenül és váratlanul. Verbális szinten egy hasonló dolgot élek át immár közel huszonnégy esztendeje, nem is számolva a Ceausescu korabeli időket. Ezt az állapotot nem lehet megszokni. Az ember természetes állapota a béke, ráadásul én békés embernek ismerem magam, de a látszat néha talán mást mond. Sőt, rám akarják varrni, hogy én békétlen ember vagyok, viszont egy síkon helyezkedik el a béke és a stabilitás, és más síkon az igazság és a jogosság. Még a Szentírás is azt mondja, hogy igazság nélkül nincs békesség. Nem lehet úgy túllépni egy poszttrianoni és egy kommunista időszakon, mintha nem történt volna semmi. Ez az ellentét generálja ezt az állapotot. Azok románellenesek, akiknek az országából hárommillióan kivándoroltak, mint ahogy ezt mondta Antal Árpád Sepsziszentgyörgy polgármestere. Azok a szélsőséges román nacionalisták, akik a nép nevével az ajkukon tönkreteszik Romániát és semmivé változtatják azt a szabadságot, amit Temesváron kezdtünk el kivívni, és csődbe juttatják az országot. Temesváron nem azért álltak a románok mellém, mert én románellenes lettem volna, vagy 2007-ben nem azért szavaztak rám a románok az európai parlamenti választáson, mert románellenes lettem volna, sőt, épp ellenkezőleg, én éles különbséget teszek a román politikusok és a román nép között. A román nép a magyar nemzettel együtt a béke, a stabilitás fő támasza lehetne, ha a politikusok nem gerjesztenék fel mindig ezt az elvakító gyűlölködést, amelynek a zavarosában aztán ők halásznak. – Mi a véleménye Victor Ponta azon kijelentéséről, hogy Tőkés és az ő pártja Basescu politikai kreatúrái, melynek célja az, hogy az RMDSZ-t próbálja zsarolni? – Egy olyanfajta Basescu ellenesség alakult ki Romániában, mint amilyen az Orbán Viktor ellenesség Magyarországon, de ezzel távolról sem akarok a két politikai vezető személyiség közé egyenlőség jelet tenni. Aki ütni akar Basescun, az engem is rossz hírbe akar keverni Basescu úrral. Vagy nemrégen Vona Gáborral akartak összemosni, noha nem is voltam ott abban a táborban, és semmi közöm a Jobbikos politikához, noha hálás vagyok nekik, hogy megvédtek. A KDNP is védelmemre kelt, melynek dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az elnöke. Még Frunda György is megvédett, noha ő jobban tenné, hogyha Victor Ponta tanácsadójaként a miniszterelnöknek mondaná meg, hogy te Victor, azért ezt az ügyet nem így kellene kezelni. Általában célzatosan eltúlozzák az én Basescu elnökhöz fűződő kapcsolatomat. Soha nem voltam vele egy társaságban, a protokolláris, hivatalosság szintjén túlmenően soha semmiről nem tudtam vele egyeztetni, mert a magamfajta nemzeti politikusokkal nem áll szóba a román hatalom. Általában a számára kedvező magatartású kiválasztott magyar politikusokkal tárgyal, lásd a neptuni tárgyalókat: Borbélyt, Tokajit, Frundát. Most például Ponta állandóan azt hangoztatja, hogy az RMDSZ egyetlen legitim képviselője a magyarságnak. Ennek fejében megtömi őket pénzzel, pedig az a pénz a magyar közösségnek járó pénz, az egész magyarságot illeti, nem csak az RMDSZ-t. Ennek ellenére szinte kitenyészti a maga számára a magyar partnereit és ezáltal esélytelenné teszik a többi magyar szervezetet, pártot, vagy politikai nemzeti irányzatot. Úgyhogy ilyen értelemben semmi közöm Basescu úrhoz, legfeljebb azt mondhatjuk róla, hogy ő volt az a politikus jónéhány éven át, aki a magyarok, a székelyek barátjának pózában tetszelgett, és megtörni látszott azt a fanyelven beszélő magyarellenes politikai attitűdöt, amely végeredményben kezdettől fogva jellemzi a többségi politikai osztályt a kisebbséghez való viszonyulásában. – Szóval az Önnel szembeni vádaskodások óta nem is beszélt Basescu elnökkel? – Sajnos nem hajlandó fogadni. Többször indítványoztuk a találkozást. Adott pillanatban, ha neki kedvező a magyar kapcsolat, akkor ezt felhasználja, lásd például a megválasztását, vagy kétszeri megmentését a magyar szavaztok által. Mondanom sem kell, hogy ezekben a kisebbik rosszat választottuk, mint ahogy amikor Iliescu és Vadim Tudor volt az államelnök-jelölt, akkor nyilvánvaló volt, hogy Iliescura szavaztunk. Basescu elnök úr esetében ma is fenntartom, hogy abban a helyzetben jobb jelölt volt, mint a posztkommunista Nastase vagy Geoana. A politika mindig az adott helyzetben érvényesül; a mai helyzetben egy szóval sem mondanánk, hogy a székelyek álljanak Basescu mellé. De ma is feltevődik a kérdés: mondjon nekem valaki jobbat Traian Basescu államelnök helyett. Crin Antonescut szeressük? Nehéz helyzetben van a magyarság. „Célpontnak használnak” – Mi a véleménye a Románia Csillaga elnevezésű kitüntetésének a visszavonására vonatkozó javaslatról? Nem gondolt arra, hogy visszaadja? – De igen, vívódtam ebben az ügyben, mert emberi méltóságomban sértettek meg. Ugyanakkor a magyarságot sértették meg, hiszen olyan érdemekért kaptam ezt a kitüntetést 2009-ben, az 1989-es temesvári felkelés huszadik évfordulóján, amely érdemek méltán jellemzik a temesvári gyülekezetet, a magyar közösséget, és úgy érzem, ezáltal nem csak engem, hanem őket is arcul csapták, és miközben engem bűnbaknak választottak ki, ugyanakkor egy általános magyarellenességet indukáltak. Sajnos megint előhúzták a magyar kártyát, tehát méltósággal akár vissza is lehetett volna adni ezt a kitüntetést. Ennek ellene szól viszont az az elgondolás, hogy ez a kitüntetés megalapozott volt. Miért könnyítsem meg azoknak a dolgát, akik a magyarokat bántják, akik a véleménynyilvánítás szabadságától akarnak megfosztani, és miért sértsem meg azokat a románokat, akik elismerik Temesvár meghatározó szerepét a 89-es eseményekben, és nem értenek egyet sem Crin Antonescuval, sem Victor Pontával, sem Traian Basescuval? Ez a kitüntetés összekapcsol bennünket, románokat és magyarokat. Ceausescu idejében csak gyászmagyarok kaphattak kitüntetést, ebben a felemás demokráciában viszont hinnünk kell abban, hogy hit által van a szabadulás. Hinnünk kell abban, hogy Románia is megszabadul nemcsak a Ceasescu rendszertől, hanem a kommunizmus visszahúzó örökségétől is, és hogyha valóban visszavonnák a kitüntetést, akkor ezzel nyilvánvalóvá válna, hogy, íme, ez a kétharmados többségű román kormányzat a kommunista visszarendeződés útján halad, mert nem tud szembenézni a múlttal, és nem tudja helyére tenni a dolgokat: azt, hogy mit jelentett Temesvár a román nemzet életében. Akkor nyilvánvalóvá válik a világ előtt, hogy mire értékeli a kormány Temesvárt. Ez esetben őt minősítené a visszavonás ténye, nem pedig engem, akit célpontnak használnak, aki már-már aggódom emiatt az ellenséges román közegben, és ha így folytatódik, kénytelen leszek védelmet kérni, mert ilyen tömény uszítás nyomán a lehető legrosszabbra is számíthat az ember egy balkáni típusú országban. – Említette, hogy a Jobbik és a KDNP kiállt ön mellett, de sokan furcsálják azt, hogy a Fidesz, illetve a magyar kormány részéről ez nem történt meg. Sőt, amikor Havasi Bertalant, a miniszterelnök szóvivőjét megkérdezték az Ön kijelentéséről, akkor azt mondta, ezt nyugodtan kérdezzék meg Tőkés Lászlótól. Miként értékeli a történteket? –Érteni vélem a magyar külpolitikát és a miniszterelnöki hivatal magatartását. Úgy is felfoghatjuk ezt a Tőkés–ellenes és magyarellenes támadássorozatot, mint provokációt. Ez egy előre megírt forgatókönyv szerinti zajló diverzió részét jelenti. Megérzésem szerint még el sem mondtam volt a tusnádfürdői beszédemet, és már eldöntötték egy bukaresti hivatalban, hogy bele kell kötni a beszédembe, és ki kell választani azt a mondatot, amire rá lehet rajtolni. Így provokálta Basescu elnök úr Orbán Viktor miniszterelnök urat, ráadásul éppen őt, akivel a Néppártban közismerten joviális és elvi alapokon álló viszonyt táplálnak, és Orbán Viktor maga is kiállt a másik néppárti politikus megmentése érdekében. A miniszterelnöki hivatal nem ül fel ennek a provokációnak, és csak egyetérthetek abban, hogy nem szabad hagyni, hogy kiéleződjék a román-magyar viszony, és abban is egyetértek, amit a Digi tv-ben mondott Orbán Viktor, hogy valójában jobbak a román-magyar viszonyok, mint ami egyes politikusok megnyilatkozásaiból kitűnik. Maga Orbán Viktor miniszterelnök úr azt is mondta, hogy teljes mellszélességgel a határon túli, az erdélyi magyarok mögött áll. Nem szabad beletörődni a hazugságba – Ilyen politikai kontextusban, ilyen magyarellenes hisztériakeltés közepette hogyan látja kivitelezhetőnek az autonómiát, vagy a magyarság számára fontos nemzetpolitikai kérdéseket? Hogyan látja, miként lehet elfogadtatni a román társadalommal az erdélyi magyarok autonómiáját? – Emlékszik, 1989-ben a hallgatás falát kellett ledönteni. Ma már egyre világosabb, hogy most rendre a hazugság falába ütközünk. Például rólam azt mondják, hogy románellenes vagyok. Pedig én egyebet nem tettem az Európai Parlamentben, hogy a határon túli románok hivatalának a megalapítását és a szerb ügy vállalását megelőzően is egyvégtében a Timok-völgyi vlahok mellett álltam ki, a jogaikért szólaltam fel, de hasonlóképpen a bukovinai románok mellett, vagy a moldáviai románok mellett foglaltam állást az erdélyi magyarokkal együtt. Vagy olyan hazugságokat terjesztenek, hogy én azt akarom, hogy Erdély magyar protektorátus legyen. Én ilyet nem mondtam. Egy államelnöknek illene megvizsgálni, hogy mi hangzott el Tusnádfürdőn, azért van annyi jól fizetett tanácsadója. Ugyanígy Crin Antonescunak vagy Victor Pontának is. Vagy azt a hazugságot, beállítást hangoztatni, hogy én a Bécsi Diktátumhoz hasonlóan szólaltam meg, és ezt elpufogtatja az ország első embere velem szemben. Vagy, hogy még egy példát mondjak, megint azzal vádoltak meg, hogy el akarom Erdélyt szakítani Romániától, és veszélyeztetem Románia területi épségét és szuverenitását. Ezekből a szakállas hazugságokból, propaganda fogásokból nem fogyunk ki. Kell ennél világosabb bizonyíték, hogy egy posztkommunista, posztceausiszta, posztszekurista társadalomban vagyunk kénytelenek védekezni akkor is, amikor a legbékésebb, és legkonstruktívabb kisebbségi közössége vagyunk egész Európának? Ezt mondta Valentin Stan a jeles történész is, aki lépésről lépésre cáfolta Vaida-Voevod, vagy Maniu szavaival, vagy a Gyulafehérvári határozatokkal a Versailles-i békeszerződéssel, vagy az 1919-es kisebbségvédelmi szerződés szavaival és idézeteivel, hogy mindezek hazugságok, és hogy a magyarokat megilletik a jogok. Nem hogy Székelyföld nem létezik, ahogy Ponta mondta, hanem benne foglaltatik a korabeli dokumentumokban, hogy Romániának kötelessége a szász és a székely közösségeknek autonómiát biztosítani. A hazugságnak ezzel a rengetegével nem bírunk, és az a baj, hogy aki megszokja a hazugságot, az már jól érzi benne magát. Ezt hiányolom a mai politikai diskurzusból, hogy már az úgynevezett jó magyar politikusaink is hajlanak arra, hogy vagy ténylegesen, vagy elhallgatással elfogadják ezt a hazugságot, és beletörődjenek ebbe a hazugságba. Le kell dönteni a hazugság falát, és ha valami, akkor ez nagyon hatékony, hiszen aki nem nem hisz az igazságban, az nem hisz az Istenben, mert a magyar igazság is annyit ér, amennyi a mi isteni igazságunk. Nyilvánvalóan kontraproduktív, ha sokan nem hisznek benne, mert aki hisz benne, az egyedül marad. Sőt, a fejére ütnek a társai is, hogy ne mondjad, mert ebből csak kellemetlenség származik. A konfliktuskerülő politizálásnak ez a hátulütője, a hogy a végén már akkor is hallgatunk, amikor S.O.S.-jelzéseket kellene a világba kiáltanunk. Mert könnyű belátni, ez az út hova vezet, hogyha Várad a nyolcvan százalékos aránytól eljutott a huszonhárom százalékos arányig, és huszonnégy év alatt a negyven százaléktól eljutottunk a huszonhárom százalékarányig, és még a korfa is romlott, elöregedett Várad. Akkor ez az út Kassára vezet, aztán hirdethetünk Nagyszebenben szászok nélkül Európa Kulturális Fővárosát, Kolozsváron a magyarok nélkül Európa Kulturális Fővárosát, ottmaradunk díszpintynek, díszmagyarnak, akiket mutogatnak, mint valami muzeális nemzeti értékeket, és közben már az autonómiát is megadnák, csak éppen már nem lesz kinek. Magyar–román kerekasztal – Böjte Csaba augusztus 20-i üzenetében meghirdette a párbeszéd és a kiegyezés évét a romániai magyar politikai szervezetek között. Lát-e halvány esélyt arra, hogy legalább a sarkalatos pontokban ez a megállapodás, kiegyezés megtörténjen a romániai magyarság politikai, érdekvédelmi képviseletei között? – Böjte Csaba atya egy egyszemélyes intézmény, és ami az ő ereje, az a mi magyar társadalmunk gyengesége is, tudniillik az, hogy nem a történelmi magyar egyházak teljes intézményi spektruma fog össze egy ilyen hatalmas horderejű vállalkozás ügyében, mint amit Böjte atya megvalósít. A politikai nézetei néha viszont meglepnek, mert kétségtelen, hogy aki elfogadja az RMDSZ Ezüstfenyő Díját, ugyanakkor nem jön el a néppárti rendezvényeinkre, az már politikailag válogat. A kiegyezésnek rossz íze van a magyar történelemben, mert, minden jó oldalával együtt lényegében a Trianont előkészítő elvtelen kiegyezés következményeként jött létre a 1867-es kiegyezés. Kossuth Lajos látnoki éleslátással megjósolta Nagy-Magyarország végét ezen kiegyezés miatt. Nos, egyezzünk meg abban, hogy Gyurcsány és Orbán között nincs kiegyezés. Mint ahogy mi sem tudunk itt megegyezni Váradon azzal az etnobiznisszel, amelyiknek képviselői egyházi segédlettel – itt Fodor József atyára gondolok – nem csak a Szent László Napok szabadalmát és jelképeit lopják el, hanem annak előtte bűnszövetkezetben elkövetett cselekmény keretében eltulajdonították a Széchenyi Terv keretében elnyert Ady központot, és most egy kétes értékű lebujként használják. Szent tévedésnek tartom Böjte atyának a felhívását ebben a megszorító értelemben. Tág értelemben viszont én most is azt mondom, amit huszonhárom évvel ezelőtt mondtam: a román-magyar kerekasztalt meg kell szervezni, abban reprezentatív módon vegyenek részt mind a román, mind a magyar politikai polgári és egyházi képviseletek, és egy olyanfajta megegyezést dolgozzunk ki, amelyet magáénak vall nem csak egy baloldalra elhajló, az egyeduralmi, totalitárius elveken nyugvó RMDSZ, hanem az egész magyarság képviselete. Ez a román-magyar megbékélés volna. Traian Basescu azt mondta 2010-ben Tusnádfürdőn, hogy a román-magyar viszonyok konszolidációja és a román-magyar megbékélés a két alappillérét jelenti a régió stabilitásának. Egy ilyen megállapodásra van szükség, de ez nem kiegyezés, hanem egy kőkemény politikai alkupozícióban elért eredmény. Ami pedig a magyarokat illeti, addig ne egyezkedjenek Bukaresttel magyar testvéreink, amíg velünk nem egyeznek meg. Hamarabb áll szóba a Markó Béla szürke eminenciási vezetésével a Kelemen Hunor által elnökölt RMDSZ Victor Pontával, mint a saját testvéreivel. Most is azt vetik a szememre, hogy nem ugyanazt a sípot fújtam Brüsszelben, mint ők. Hát amikor koalíciót között az EMNT és az RMDSZ a 2009-es EP választási listának az összeállításakor, és meghívtak az első helyre, akkor nem a behódolásról szólt az egyezség, hanem arról, hogy egyenrangú felekként képviseljük az erdélyi magyarságot. Ráadásul az az ízetlen torzítás is naponként elhangzik, hogy engem felvettek a listára. Nehogy a szekeret fogjuk a lovak elé! Hiszen ők kértek fel, ők hívtak meg azért, mert látták, hogy ha én nem szállok fel a listára, akkor nem biztos, hogy bejut a magyarság az Európai Parlamentbe. Ez célszerű volt az egész magyarságnak. Én ma is azt mondom, a magyarságban kell gondolkozni. Abban a pillanatban elfogadom az RMDSZ-t, amikor a Kolozsvári Magyar Napokhoz fogható módon össze tud fogni. Szinte példázatosnak tartom, hogy az unokaöcsém(Gergely Balázs–szerk megj,) , a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, az RMDSZ-nek egyik megyei alelnökét vette feleségül, és együtt dolgoznak a város javán. Lám, Marosvásárhelyen a magyarokat próbálják kijátszani egymás ellen, és valami elképesztő módszerekhez folyamodnak. Hát nem kötelező volna az RMDSZ-nek nem csak leereszkedni, vagy néha vállon veregetni, hanem összefogniuk annak a helyzetnek az orvoslásáét, amelynek elromlásáért óriási felelősséget visel? Ott volt Marosvásárhelyen a magyar RMDSZ-es négyesfogat: Frunda, Borbély, Markó Béla és Kelemen Attila, és mi lett a Fekete Március Marosvásárhelyéből, Erdély újkori fővárosából? Csúszik lefelé, és nem is kell oda Funar. A kolozsvári példa messze mutató, és azt tanítja hitünk is, hogy addig ne menj az oltárhoz Isten elé a te könyörgéseddel, amíg meg nem békélsz a te felebarátoddal. Készek kell lennünk a szót értésre, de nem feltétel nélkül, nem engedékenységből, nem gyávaságból, nem opportunizmusból, hanem jól megfontolt közérdekből, Isten akaratát és a nép javát tartva szem előtt. Mi használ az erdélyi magyaroknak? – Az ön számára melyik a legközelebb álló lehetőség az EP-választások tekintetében: az RMDSZ lists, vagy egy külön listán indulás? Esetleg más választás? – Én megkerülném azt a kérdést olyan értelemben, hogy nézzük meg, mi történik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Váradon. Marosvásárhelyen a román soviniszta, nacionalizmus próbálja megfúrni a teljes értékű magyar élet magyar napokban való megnyilatkozását. Váradon egy RMDSZ-es orvtámadás próbálja félrevezetni a közvéleményt és ellehetetleníteni a hatalmas sikerrel végződő Szent László Napokat. Én attól félek, hogy a bukaresti hatalom román és magyar kollaboránsai lehetetlenné teszik a magyarok összefogását, és mi itt függelékállapotra vagyunk kényszerítve, kiszolgáltatott állapotba kerülünk, mert nem az történik, amit a magyarok határoznak el, hanem amit manipulálnak hátulról, és ami érdekében áll egyes percember politikusoknak. Egyszer s mindenkorra fel kell tennünk azt a kérdést, hogy mi használ az erdélyi magyaroknak? Amikor a kommunista típusú föltétlen összefogást hirdetik, akkor nem tudok egyetérteni azzal, hogy hol Medgyessi jár Váradon, hol Gyurcsányt hívják meg Váradra, hol Bajnai jön ide, hol Mesterházyval köti meg az Erdélyi Riport a szerződést, és még könyvkiadót is létrehoznak, és Gurmai Zita hozza létre az RMDSZ nőszervezetét itt. Ilyenfajta egységre nincs szükség, viszont a nemzetünk érdekeiben egyesülő összefogásra szükség van. Van két-három lehetőség az EP-képviselethez. Próbáljunk meg eltávolodni Bukaresttől, a posztkommunista politikai befolyásoltságtól, és tegyük fel a kérdést: mi használ ennek a magyarságnak? Ennek én kész vagyok alávetni magam, sőt, akár visszavonulni is, hogyha a nemzeti érdek úgy kívánja, de kész vagyok folytatni ezt a tevékenységet, hogyha a pártérdekek fölé emelkedő nemzeti érdekeink ezt megkövetelik. Rais W. István erdon.ro Erdély.ma 2013. augusztus 31.Régiók, még az Alkotmány módosítása előtt – Ponta az ellenzékkel is beszélneA PSD Országos Ügyvezető Tanácsában szó esett arról a variánsról, hogy Romániát tíz régióra osszuk fel, jelentette ki Victor Ponta kormányfő tegnap, rámutatva, hogy ezt a variánst meg kell vitatni az USL-ben, és beszélni akar az RMDSZ-szel, a PPDD-vel és a PDL-vel is erről a témáról. „Hogy őszinte legyek, tapogatóztam kissé az USL szintjén is. Én azonban beszélni akarok az ellenzék minden pártjával, mivel a régiósítás projektje nem csak az USL projektje, hanem Romániáé, és hajlandó vagyok mindenkivel asztalhoz ülni ebben a témában” – mondta Ponta. Leszögezte, úgy döntöttek, hogy a fejlesztési régiókról szóló 1998/315-ös törvény módosításával gyakorlatilag megvalósítják a decentralizálást, és minél többet adnak át a régióknak a kormány hatásköréből. „Úgy döntöttünk, hogy megbeszéljük az USL-ben, a parlamenti frakciókban, a kormányban, hogy a fejlesztési régiókról szóló 1998/315-ös törvény módosításával gyakorlatilag valósítsuk meg a decentralizálást, és minél többet adnak át a régióknak a kormány hatásköréből, hogy egyszerűbbé tegyük a dolgokat a román állampolgárok számára, ne kelljen mindenkinek feljönnie Bukarestbe. Ugyanakkor készítsük elő sokkal jobban az európai alapok lehívását a 2014-2020-as időszakra” – mondta Ponta. Korábban Ponta kijelentette, hogy ősszel módosítani kell a fejlesztési régiókról szóló 1998/315-ös törvényt, azaz ki kell alakítani a régiókat még az alaptörvény módosítása előtt. Ponta leszögezte: meg kell állapítani, hogy milyen intézmények kerülnek át a kormánytól a régiókhoz, a helyi struktúrákhoz, mivel január elsejétől kezdetét veszi az EU új költségvetési terve, és Románia fel kell legyen készülve. „Bebizonyosodott, hogy a Bukarestben felhalmozott szélsőséges központosítás nehezíti a dolgokat, és annál jobban mennek a dolgok, minél több hatáskört és erőforrást engedünk át a régiónak, a megyének, a városnak” – fűzte hozzá Ponta. Szociáldemokrata források pénteken a Mediafaxnak azt nyilatkozták, hogy a PSD Országos Állandó Tanácsának ülésén szóba került, hogy Romániát tíz régióra osszák fel, de Brassó és Nagyszeben külön-külön régióba kerüljenek. nyugatijelen.com Erdély.ma 2013. augusztus 31.Tüntetés Sepsiszentgyörgyön is (Mentsük meg Verespatakot)Az ország számos nagyobb városához hasonlóan Sepsiszentgyörgy is csatlakozik a Mentsük meg Verespatakot mozgalom által vasárnapra szervezett tüntetéssorozathoz. A Ma Verespatak, holnap Réty mottóval meghirdetett, a verespataki ciántechnológiás aranykitermelés elleni megmozdulás Sepsiszentgyörgyön vasárnap délután öt órakor kezdődik az Erzsébet parkban a volt szovjet hősök emlékművénél – tájékoztatott tegnap Toró Attila, az egyik kezdeményező. A tiltakozó megmozduláshoz csatlakozó Zöld Erdély környezetvédő civil szervezet állásfoglalásában emlékeztet: a kormány e heti ülésén törvénytervezetet fogadott el a verespataki bányaprojekt megvalósításáról. „Elfogadhatatlan, hogy egy európai jogállamban kiemelt, nemzeti fontosságú közhasznú beruházásnak nyilvánítsanak egy tőzsdei spekulánsok által létrehozott, profitorientált magánvállalkozást” – áll a Zöld Erdély közleményében. A civilek kifogásolják továbbá, hogy a környezeti szempontból igen veszélyesnek ítélt beruházást mentesítik a hatályos előírások alól, sutba vágva minden környezetvédelmi, műemlékvédelmi, katasztrófavédelmi, gazdasági és jogi elemzést, szabályozást. „Elfogadhatatlan, hogy tőzsdei spekulánsok kilakoltassák a verespatakiakat saját házaikból. Ma a verespatakiak kerülnek utcára, holnap talán éppen te” – mutatnak rá a civilek, arra kérve mindenkit: a megmozdulásokon való részvételével fejezze ki szolidaritását a verespataki lakosokkal. Tüntetés egyébként 17 romániai és 13 külföldi városban zajlik – többek között Párizsban, Brüsszelben, Bécsben, Londonban, és Washingtonban is Victor Ponta kormányfő tegnap a törvénytervezet kapcsán kifejtette: nem kér politikai voksot a parlamenttől, minden honatya saját lelkiismerete szerint fog szavazni, aszerint, hogy szerinte mi jobb a választói számára. Úgy vélte, „rendkívül vitatott projekt” lévén, a verespataki kérdésben nem dönthet a kormány, csak azok, akik Románia minden állampolgárát képviselik. Farcádi Botond Erdély.ma 2013. augusztus 31.Tízdolláros történelemAz alábbi történet, melyet egyfajta korjelenségként vagy éppen okulásként megosztunk olvasóinkkal, ott kezdődött, hogy három évvel ezelőtt a Reggeli Újságban megjelent egy cikk, melyben arról írtunk, hogyan tették rendbe a volt Olaszi temetőben levő Gerliczy kápolnát és sikerült beszélnünk is az egykor híres, váradi nemesi család legidősebb, még élő tagjával, a jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban lakó Gerliczy György báróval. A Gerliczyieknek ma is akad némi nosztalgikus kötődésük Nagyváradhoz, az idősebb nagyváradi magyarok között bizonyára sokan akadnak, akik még Gerliczy utcaként ismerik a nagyállomástól nem messze levő egyik utcácskát. A régi magyar nemesi családról elnevezett kisutca ma Pescăruşului néven van feltüntetve a hivatalos utcanévjegyzékben. Az egykori Olaszi temető szélén pedig egy nemrég felújított kicsi kápolna található, a Gerliczy-kápolna. A kommunista érában ez a kápolna, akárcsak az egész sírkert, ebek harmincadjára jutott. Pár esztendővel ezelőtt – a váradi római katolikus püspökséggel együttműködve – a Gerliczyek ma külföldön élő leszármazottai segítették a kápolna rendbetételét. Ezekről tudósítottunk hátrom éve egy riportunkban, s a cikk felkeltette a külföldön élő, ám váradi kötődéssel rendelkező olvasóink figyelmét is. Pár héttel ezelőtt egyik régi olvasónk, a váradi Vígh József keresett meg bennünket, hogy van egy innen elszármazott hölgy, aki jelenleg Németországban él, és fel szeretné venni a kapcsolatot az egykori magyar nemesi család tagjaival. A hölgy, B. Éva és férje ugyanis olyan értékes, régi, 1815-től datált dokumentumok birtokában vannak, amelyek az egykori Gerliczy kúria számadásait, birtokviszonyait tartalmazzák, ugyanis mint kiderült, Éva asszony apósa a báró egykori könyvelője volt még a világháború kitörése előtt. S mivel a B. család olvasta a cikket, hogy az egykori nemesi família Amerikában van, úgy vélték, apósuk emlékére és tiszteletére visszajuttatják az értékes dokumentumokat a bárónak és családjának. Szerkesztőségünk segítségével a B. család fel is vette az amerikai leszármazottakkal a kapcsolatot, és lelkesen mindent megpróbáltak, hogy az egykori okmányokat visszajutassák. Mint Vígh úrtól megtudtuk, el is küldték a majdnem kétszáz éves dokumentumokat Amerikába. Azonban a modern idők szele megérinthette az egykori kékvérűeket is. A feladók teljes közömbösséget és egy sértőnek is vehető válaszlevelet kaptak, amiből kiderült, az egykori váradi báró családját ma már nem érdeklik a régmúlt dolgok, és a sok értékes dokumentum „viszonzásaként” nem egy emberséges köszönőlevelet, hanem 10 (tíz) amerikai dollárt küldtek, úgymond postaköltségként azoknak az embereknek, akik azt hitték, nemes gesztust gyakorolnak magyar nemesekkel. Akármelyik régiségkereskedő komoly pénzeket adott volna az okmányokért, de B.-ék úgy gondolták, nem nyerészkedni kell az ilyen okmányokkal, hiszen ezeknek az eszmei értékük is nagy, már amennyiben van, aki ezt megbecsülje. Mint kiderült a ma 86 éves bárónak ez (ki tudja miért) nem volt fontos, és leszármazottainak sem értek többet tíz dollárnál a múlt ezen előkerült bizonyítékai. Szőke Mária Reggeli Újság (Nagyvárad) 2013. augusztus 31.Monográfia a Fehér megyei AsszonynépérőlMolnár József Károly nyugalmazott református lelkipásztor Asszonynépe – Egy királynői birtok virágzása és hanyatlása című könyvét mutatták be a Fehér megyei Magyarlapádon a múlt hét végén. Molnár József Károly a körülbelül 150 lakosú Asszonynépe település melletti Magyarlapádon született 1925-ben, és 1981-től nyugdíjba vonulásáig, azaz 1995-ig szülőfalujában szolgált református lelkipásztorként. "Anyagi érdekeltség nélkül írom e könyveket, írom, mert szeretem. Mindig érdekelt a mi népünk és az egyházi múltunk megismerése, hogy értékeinket megőrizve a jövő nemzedéknek tovább adhassuk" – mondta a szerző. A most bemutatott kötet az ötödik monográfia Molnár József Károly tollából. A szerző lelkipásztori és családi életéről, a közösség sorsáról, a magyar történelemről és a Asszonynépe történelméről is ír: arról, hogyan lett a település királyi birtok, hogy virágzott s hogyan veszett el. Asszonynépén ugyanis jelenleg egyetlen magyar nemzetiségű ember él. Gudor Kund Botond, az egyházmegye esperese és gyulafehérvári lelkész felhívta a figyelmet, hogy ez a könyv felkiáltójel, amely arra figyelmeztet, hogy addig él a népünk, amíg a harang szól, igét hirdetnek a templomokban és segítik a közösséget a családok. A szavak szíven találták az egyetlen Asszonynépén élő magyart, Solymosi Ferencet. Derzsi Ákos parlamenti képviselő és a kötet kiadójának igazgatója hangsúlyozta, hogy a monográfia az erdélyi magyar nemzeti ügy egészét sűríti össze, s intő példa a fiatal generáció számára. Szilágyi Erzsébet, a magyarlapádi iskola volt igazgatónője úgy fogalmazott, a kötet Asszonynépe és a környék monográfiájaként számos feljegyzést, részletes bemutatást, fényképet tartalmaz Magyarlapádról is. Asszonynépe a lapádi egyház szórványa, a nyugalmazott lelkész 1981–1995 között beszolgáló lelkipásztora volt. Krónika (Kolozsvár) 2013. augusztus 31.Családiasabb és magyarabb kastélynapok BonchidánA "helyi elem" érezhető távolmaradása miatt a szokásosnál intimebb, családiasabb és ... magyarabb volt a XII. Bonchidai Kastély Napok első, szombati napja, amely vasárnap hasonló hangulatú programösszeállítással várja a kilátogatókat. A maszol.ro ott járt, fényképezett és filmezett. A legkisebbeket az elmúlt évekhez hasonlóan elkényeztették a szervezők, számtalan tevékenység gondoskodott a szórakoztatásukról. Idén mászófalat is felállítottak, ahol a kis alpinisták tesztelhették képességeiket. A Transilvania Trust kezelésében levő épületegyüttesen folyamatosan dolgoznak, a tavalyi kastélynapok óta befedték a főépület balszárnyát és a hozzá tartozó bástyát. A kisgyerekes családok kihasználták az utolsó nyári napokat és birtokba vették az udvart. A pónik rettentően népszerűek voltak és a szeles időben pompásan lehetett sárkányt is eregetni. A Kolozsvárról érkezett sajtósok is lazultak egyet a napon, mielőtt témát kerestek volna. M. Á. Zs. maszol.ro 2013. augusztus 31.Ponta megerősítette: a verespataki beruházás ellen fog szavazni.Képviselőként Victor Ponta a verespataki törvénytervezet ellen fog szavazni a parlamentben – erősítette meg két héttel korábbi kijelentését az Antena 3 hírtelevíziónak a miniszterelnök. A Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökeként Ponta azt kérte párttársaitól, ne alakítsanak ki frakció-álláspontot: szavazzon mindenki lelkiismerete szerint. Kedden a kormány elfogadta a Gabriel Resources-zal kötendő új megállapodás tervezetét, amely szerint az állam növelné részesedését a profitból, ugyanakkor nemzeti fontosságú közhasznú projektnek nyilvánítaná a verespataki beruházást. (mti, antena3) Transindex.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
