|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 695 találat | lapozás: 1-30 ... 511-540 | 541-570 | 571-600 ... 691-695 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. október 24.Fellobbantak az autonómia lángjai Székelyföld határainSzombaton délután fellobbantak a Székelyföld határait jelző őrtüzek, amelyekkel a régió közössége az autonómigényét kívánta a Székely Nemzeti Tanács felhívására kinyilvánítani. Gazda Zoltántól, az esemény SZNT-s főszervezőjétől megtudtuk, 68 peremtelepülésen, összesen 180 máglya világította ki Székelyföld 750 kilométeres határát. Helyszíni tudósítónk beszámolója szerint az illyefalviak hatalmas máglyát raktak a község határában, amelyet egy rövid istentisztelet és az SZNT kiáltványának felolvasása után meggyújtottak. A lángokat több száz személy állta körül, a helyi fúvószenekar az alkalomhoz illő dallamokat játszott. Az esemény családias légkörben zajlott, nagyon sok volt a kisgyerek. Néhányszor a tömegből elhangzott: „Székelyek vagyunk!”, „Autonómiát!”. Székelyföld határainak kivilágítása valamennyi peremtelepülésen az illyefalvihoz hasonló forgatókönyv szerint zajlott. A rendezvények egy időben, 17 óra 30 perckor ökumenikus istentisztelettel kezdődtek, amelynek végén felolvasták a demonstráció kiáltványát. Egy-egy helyszínről általában két-három határ menti magaslatra vonultak ki a résztvevők, ahol 18 óra 45 perctől 19 óráig tartott a határok kivilágítására. Nemcsak lángok jelezték a határt, több peremtelepülésen a gépkocsik fénycsóváját tükrökkel az ég felé irányították. Az eseményen felolvasott kiáltvány szerint a határok kivilágításával kívánják a román kormány és a világ tudomására hozni, hogy Székelyföld létezik, és élni akar az önrendelkezés jogával. "E jog alapján követeljük Székelyföld államon belüli önkormányzását! Ragaszkodunk a nyolcszékely széket és 153 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé" - fogalmaz a dokumentum, melyet a Maros megyei Lukafalván Izsák Balázs SZNT-elnök olvasott fel. „Ne változtassanak az etnikai arányokon!" A kiáltvány emlékeztet arra, hogy Románia kormánya nem mondott le a szándékáról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriás-régióba olvassza be, valamint arra, hogy a több ízben kinyilvánított autonómiaigényről párbeszéd sem kezdődhetett, mert az erre irányuló székelyföldi kezdeményezések rendre válasz nélkül maradtak. "Van egy nép a Kárpátok kanyarulatában, amely szabadon és békében akar élni, szabadon akarja használni anyanyelvét, és maga akar dönteni a saját sorsáról szülőföldjén" - idézte a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatait a dokumentum. "Követeljük, hogy az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek és a Székely Nép - Európa autonóm közösségeihez hasonlóan - megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni, amelynek megfelelően, a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell" - fogalmazott a kiáltvány. A dokumentum ismételten kinyilvánította: Székelyföld autonómiája a teljes és tényleges jogegyenlőség intézményi garanciáját biztosítja a régió minden lakója számára nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozásától függetlenül. Azt is leszögezi, hogy Székelyföldnek önálló fejlesztési régiót is kell alkotnia. A kiáltvány párbeszédre szólította fel Románia kormányát, Magyarország kormányát pedig arra kérte, hogy szerezzen érvényt a két ország közötti alapszerződés 15/9. cikkelyének. Ebben a felek azt vállalták, hogy tartózkodnak az olyan intézkedésektől, amelyek a régiók etnikai arányait megváltoztatva arra irányulnak, hogy korlátozzák a kisebbségek szabadságjogait Kovács Zsolt/MTI maszol.ro 2015. október 24.Hol van már a tavalyi szó?Ötéves voltam 1956-ban, és Budapesttől bő hétszáz kilométerre, Kézdivásárhelyen éltünk, de oda is elhallatszott a forradalom fegyverropogása, majd a segélykiáltások is. Máig előttem van szüleim reménykedő arca, amikor este, elfüggönyözött ablakkal, bekapcsolták a rádiót, és fülüket szinte rátapasztották a készülékre, amely egyfolytában recsegett, hol zölden, hol pirosan pislákolt a vétel minőségét jelző varázsszem. Nem sokat értettem az egészből, csak az hasít belém még most is, ahogy valamelyik este a remény egyszerre csak szorongásba váltott. Így telt el a fél életünk, behúzott függönyös rádióhallgatással, Szabad Európa, Amerika Hangja, BBC, és persze, ha az ember derülni akart, bekapcsolhatta a moszkvai magyar adást meg Tiranát is. Ki emlékszik ma már, hogy a kínai pénzből kínai propagandát közvetítő tiranai rádiónak is volt magyar adása? Harc folyt az éterben a lelkünkért, és bár tudni véltük, kié, mié a lelkünk, ez akkor még egyáltalán nem volt olyan biztos. Elmúlt 1956 októbere–novembere, és jött a megtorlás Erdélyben is, halálos ítéletek, nehéz börtönévek azért, ami ott meg sem történt, csak akart volna történni: a magyar forradalomért. Nem puskalövésekért, hanem temetői gyertyagyújtásért, versmondásért, diákgyűléseken való felszólalásért. A szavakért. Nemcsak kimondani, hanem meghallgatni is bűn volt bizonyos szavakat. Azóta tudom, hogy fontos a szó, éppen olyan fontos, mint a kenyér és a hús. Néhány napig forradalom volt 1956-ban Magyarországon, esetleg szabadságharc, aztán évtizedekig ellenforradalomnak nevezték ugyanazt nálunk Erdélyben is. Hamar hozzászokhattam, hogy ugyanazokat a tényeket más-más, néha teljesen ellenkező értelmű kifejezésekkel lehet itt illetni, és próbáltam úgy küzdeni ez ellen, hogy a tényekre figyeltem, nem a szavakra. Hiszen a Kárpát-medencében egyébként is olyan az egész történelmünk, hogy ami az egyiknek fehér, a másiknak fekete. Nem csupán Trianonról, de még a mi 1848-as szabadságharcunkról is mást gondolnak például a románok, mint mi, és sorolhatnám az évszázadok alatt meggyűlt, bekövesedett véleménykülönbségeket. Meg aztán újabban ideológiák szerint is különbözik a szótár, nem kell ahhoz más nemzethez tartozni, hogy másképpen nevezzük meg ugyanazt az eseményt vagy embert. Attól függően, hogy mit gondolunk napjaink legfőbb európai problémájáról, hol menekültekként, hol migránsokként emlegetjük ugyanazokat a szerencsétleneket – amikor megbomlik egy alapvető konszenzus, szakad a szótár is. A rendszerváltás előtt néhány évvel döbbentem rá igazából, hogy a szavakért folytatott küzdelem feltétele lehet egy másik, valóságos változásnak. Magyarországi barátaink kitartóan küzdöttek azért, hogy az ellenforradalomból ismét forradalom lehessen, és az igazság kimondása legalább olyan fontosnak bizonyult utólag, mint a társadalmi rend későbbi átalakítása. Akkor tanultam meg, hogy legelőször mindig a kettős beszédet kell megszüntetni, azt például, hogy míg otthon, a behúzott függönyök mögött forradalmat emlegetünk, kint a nyilvánosság előtt elviseljük, hogy mások ellenforradalomról beszéljenek. Természetesen az etnikai törésvonalak mentén ezt a kettős beszédet tovább lehet fokozni: annak idején a romániai iskolákban a dákoktól származtatták a románokat, otthon viszont a családban mi származtunk a hunoktól. Hiányzik a közös múlt, illetve a múlt közös értelmezése, és mindaddig, amíg ez így lesz, baj van a közös jövővel is. Hamar megtapasztaltuk az 1989. decemberi romániai változások után is, hogy miképpen lesz a forradalomból népfelkelés, aztán államcsíny. Igaz, ellenforradalom még nem lett belőle huszonöt év múltán sem, de ha így haladnak ezek a frissen demokratikussá kozmetikázott országok, akkor még ezt is megérhetjük. Azt gondolom ugyanis, hogy az áldemokráciák – népi, illiberális és így tovább – legfőbb ismérve éppen a kettős beszéd megléte, olyan értelemben, hogy van egy otthoni, és van egy nyilvános szóhasználat. És minden demokratikus változáshoz vezető első lépés pedig a saját véleményhez, saját történelemhez, saját múlthoz való jog visszaszerzése. Az idén október 5-én Aradon, a tizenhárom vértanúról való megemlékezés előestéjén egy ünnepségen vettem részt, amelyen Zala György szoborcsoportjának a 125 éves évfordulóját ünnepeltük. Miért kellene megünnepelni egy emlékmű felállításának évfordulóját? Boldogabb nemzetek nem tesznek ilyesmit, mondhatná valaki. Ez igaz, bár talán jobb lenne a világ, ha nem győztes vagy vesztes háborúkra kellene emlékeznünk, hanem a Mona Lisa, a Sixtus-kápolna vagy a Magányos cédrus megszületésének pillanatára. Viszont a Szabadság-szobor története, sajnos, nem művészettörténeti kérdés, hanem politikai. Eddig ugyanis kétszer kellett felállítani, először 1890-ben, másodszor meg mi állítottuk vissza 2004-ben. Közben 1923-ban bedeszkázták, 1925-ben szétszedték és elvitték a térről, hányódtak félredobva a hatalmas allegorikus figurák, az Áldozatkészség, a Harckészség, a Haldokló Harcos, az Ébredő Szabadság, illetve a gyönyörű központi nőalak, Hungária. Néhány évtizedig az aradi várban, egy árokban hevertek, gyíkok, pitypangok, keserűlapuk között a szoborcsoport darabjai, az ötvenes években egy pillanatig úgy tűnt, ismét felállítják, de ez illúziónak bizonyult. Bevallom, csak 1989 után tudatosult bennem ennek az emlékműnek a jelentősége, akkor sem egyszerre. Az aradi magyarok folyamatosan kérték, tegyünk meg mindent a Szabadság-szobor visszaállításáért, a két állam közti tárgyalások jegyzőkönyveibe is mindig bekerült ez az igény. De mi tagadás, nehezen fogadtam el magam is, hogy egy szobor –akárcsak egy szó, egy történelmi esemény értelmezése – ilyen sokat jelenthet, legalább annyit, mint egy magyar iskola vagy a kétnyelvű helységnévtáblák. Mi egy pragmatikus politika mellett köteleztük el magunkat, a jövőt akartuk megváltoztatni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a Szabadság-szobor nem csupán szimbóluma a szabadságnak, hanem maga a szabadság: szabad-e nekünk a múltunkat Erdélyben köztereken felmutatni vagy sem? Így jutottunk el oda, hogy 1999-ben, amikor az RMDSZ a kormányban volt, és amikor a magyar és román kormány is rendszeres párbeszédet folytatott, illetve Európa nyugati részének is fontos volt ez az együttműködés, sikerült várfogságából kihozni Zala György alkotását, de még évekig ott feküdt a minorita rendház udvarán. Majd 2003-ban végre úgy nézett ki, ősszel felállíthatjuk a Tűzoltó téren, a talapzat is elkészült, de az utolsó pillanatban a román kormány az ultranacionalista Nagy-Románia Párt tiltakozására leállította a munkálatokat. Akkor mondta nekem a román miniszterelnök, egy közeli munkatársa jelenlétében, teljesen kikelve magából: „Amíg én miniszterelnök vagyok, ez a szobor nem fog állni.” Felálltam az asztaltól, annyit mondtam, ezt most fejezzük be, ha nem akarunk végzetes hibát elkövetni, majd máskor folytatjuk. Azokban a napokban tartott fulmináns beszédet a művelődési miniszter is a parlamentben a szobor románellenes szimbolikájáról, hogy az emlékmű nem a szabadságot, hanem Hungáriát, tulajdonképpen Nagy-Magyarországot jelképezi. Hungária-szoborként emlegette végig. Úgy nézett ki, az aradiak is lemondhatnak a Szabadság-szoborról, mi is a szabadságról. De a politikában, ezt megtanultam, semmi sem végleges, sem a jó, sem a rossz. Folytattuk a tárgyalásokat, és hát végül sikerült, mert voltak kölcsönös érdekek, többek közt az is, hogy szavazataink nélkül a kormány bármikor megbukhatott volna. Rá egy fél évre állt a Szabadság-szobor Aradon, és már-már akkora szabadságélmény volt a romantikus figurák fölénk magasodó együttesének látványa, mint 1989. december 22-én a diktátor elmenekülése. Mondanom sem kell, a szobor visszaállításakor ugyanaz volt a miniszterelnök, aki azelőtt, és ugyanaz a művelődési miniszter mondott lelkes, szinte könnyeztető beszédet a megbékélésről a szoborállítás alkalmával Aradon. Most ő is Szabadság-szobornak nevezte az emlékművet. Sokféle tanulságot le lehet vonni ebből, de számomra a legfontosabb tanulság az, hogy a tisztességes célokat nem szabad feladni még akkor sem, ha egy adott pillanatban teljesen kilátástalannak látszik a helyzet. Másrészt pedig csakis együttműködéssel lehetett eredményre jutni, románok és magyarok, illetve Románia és Magyarország között. De hol van már a tavalyi hó? Hol van a román és magyar kormány közti párbeszéd? Megnevezhetném azokat a román és magyar politikusokat, akik hittek ebben, és akik kiemelten sokat tettek a szobor visszaállításáért, de a lényeg az, hogy mindenképpen közös munka volt. Annyit talán azért el kell mondanom, hogy voltak jobboldaliak is, baloldaliak is köztük, ugyanis sem a nemzeti felemelkedés, sem a nemzetek közötti megbékélés nem ideológiai kérdés ebben a térségben. A lényeg: az aradi Szabadság-szobor kiszabadításával jelképesen visszaszereztük a múltunkhoz való jogot Erdélyben. Mint ahogy a nyolcvanas években Magyarországon is vissza kellett szerezni a jogot 1956-hoz, vissza kellett szerezni azt a szót, hogy forradalom. Egyvalamit viszont nem szabad elhinni: hogy bármi is végleges lehet mifelénk. Így vagy úgy, a kettős beszéd tovább él. 1956 csak egy volt, de ahány párt, annyi megemlékezés, annyi szánalmas kísérlet a szabadság kisajátítására. Más-más szabadság van minden utcasarkon, de közös szabadság mintha nem lenne, és közösen értelmezhető demokrácia sem nagyon. Sőt, magyarnak lenni is mást jelent, attól függően, hogy éppen ki tette rá a kezét a hatalomra, vagyis a mindenkori magyar értelmező szótárra. Markó Béla Népszabadság 2015. október 25.A szervezők becslése szerint pár tízezren vettek részt Székelyföld határainak a kivilágításánA szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) előzetes becslése szerint pár tízezren vettek részt szombat este azon a tömegrendezvényen, amely keretében Székelyföld határainak a kivilágításával követelték a régió önkormányzáshoz való jogát. Az SZNT sajtószolgálata vasárnap azt közölte: a szervezők nem tudnak arról, hogy valamely helyszínen rendbontás történt volna. A megmozdulás keretében 68 helyszínen tartottak ökumenikus istentiszteletet. Ezt követően mentek ki a résztvevők a közeli magaslatokra őrtüzeket gyújtani. A gyülekezési helyektől távolabb eső határszakaszokon mintegy száz kivilágítási ponton reflektorok jelezték Székelyföld határát. A szervezők szerint elsősorban a határ menti települések lakosai vettek részt a megmozduláson, de Székelyföld belső településeiről, és távolabbról is érkeztek vendégek. A közlemény olyan kis településről is említést tesz, ahol a lakosság fele kivonult a közeli határdűlőre. A közigazgatásilag Brassó megyéhez tartozó Apáca, Felsőrákos és Ürmös lakói a megmozdulás révén először élhették meg tömegrendezvényen Székelyföldhöz való tartozásuk érzését. A közlemény azt is megemlíti, hogy Csomakőrösön kicsiben is világítottak Székelyföld határai. A helyi szervezők ugyanis gázolajjal átitatott fűrészporból rajzolták ki és gyújtották meg a régió körvonalát. Az SZNT említést tesz arról is, hogy a rendőrség röviddel a megmozdulás kezdése előtt elkobozta a gyergyószentmiklósi egyik őrtűzre szánt fát. Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke az MTI-nek elmondta, a hatóság fellépése nem akadályozta meg az őrtűz meggyújtását, mert a résztvevők pótolták a fát. A rendőrség 2000 lejes (140 ezer forint) bírságot rótt ki a gépkocsivezetőnek, mert előzetes regisztráció nélkül szállította a hatóság által 0,2 köbméterre becsült tűzifát. Árus Zsolt elmondta, a bíróságon kérik a bírságolási jegyzőkönyv érvénytelenítését. A megmozdulás valamennyi helyszínén felolvasott kiáltványban kinyilvánították: a határok kivilágításával a román kormány és a világ tudomására kívánják hozni, hogy Székelyföld létezik, és élni akar az önrendelkezés jogával. „E jog alapján követeljük Székelyföld államon belüli önkormányzását! Ragaszkodunk a nyolc székely széket és 153 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé" – áll a kiáltványban. MTI Erdély.ma 2015. október 25.Igény az önrendelkezésreMaros megye több pontján öszegyűltek szombaton a Székelyföld határait kivilágítók. Néhol több százan, máshol kevesebben fejezték ki a kezdeményezés iránti támogatásukat. A mezőségi székely-magyarok óvatosabbak voltak, nem kívántak konfliktust okozni, így ott elmaradt a tűzgyújtás. Hármasfaluból egy kisbusz, Makfalváról személygépkocsik szállították Székelyvéckére azokat, akik csatlakozni kívántak a Székelyföld határait megvilágítókhoz, de szép számban érkeztek Székelyabodból, Szolokmából és Gyulakuta községből is. A templomban tartott áhítat után székely zászlók vezette menetben haladtak fel a „székely kálvárián” a dombetetőn álló kápolnához, ahol a máglya és fáklyák meggyújtása után Fekete Pál polgármester felolvasta a kiáltványt, majd a háromszáz fős csoport közösen énekelte el a himnuszokat, a helyi nőegylet pedig hazafias dalokat adott elő. Kérdésünkre, hogy miért tartotta fontosnak részt venni ezen az eseményen, a hármasfalusi Muszka Árpád elmondta: egyértelműsíteni kell, hogy igényt és jogot is tartunk erre a területre, az önrendelkezésre. Az alsó-nyárádmenti Lukafalva községben a református templomban tartottak áhítatot, majd a szemközti sportpályán meggyúlt a tűz, és felolvasták a kiáltványt. A több mint háromszáz fős csoport többsége „idegen” volt – tudtuk meg Bordi István szervezőtől. Voltak itt marosvásárhelyiek, egy nagyváradi csoport is, de megjelent és felszólalt Tőkés László, az EMNT elnöke is. A székely és nemzeti lobogós tömeg egymás kezét fogva alkotott láncot a tűz körül, a himnuszokat és hazafias dalokat énekelve. Ugyanekkor a közeli dombokon két további őrtűz gyúlt azokon a helyeken, ahol egykor a székelyföldi határ húzódhatott: a teremiújfalusi dombtetőn és Nagyteremi fölött, a Bethlen-kriptáknál. Közel százötvenen gyülekeztek a kendi közbirtokossági legelő szélén Balavásár és Gyulakuta községekből, de marosvásárhelyiek is voltak közöttük. A helyi református lelkész tartott áhítatot, a tűzgyújtást követően Sagyebó Isván, Balavásár község elöljárója olvasta fel a kiáltvány szövegét, majd a himnuszok mellett népdalokat énekeltek az emberek a tűz körül. „Valamilyen módon erőt kell adni a helyi autonómiatörekvésnek, és küzdeni kell érte” – mondta el a polgármester, aki szerint egyértelműen támogatják az emberek a szombatihoz hasonló rendezvényeket, ezért is jelentek meg a mintegy másfél órás jelnyilvánításon. A tervezettel ellentétben nem gyúltak őrtüzek a Székely-Mezőségen, sem Mezőcsávás, sem Mezősámsond községben. A helyiek úgy vélik, az SZNT részéről későn kaptak felkérést, sőt a szervezésért felelős marosvásárhelyi kiküldött fölényes, szinte utasító hangnemben fordult a szabédiakhoz és sámsondiakhoz. Ezután a két községbeli magyarok vezetői megbeszélést tartottak, de úgy vélték, túl későn érkezett a felkérés és nem tudnák kellőképpen megszervezni az eseményt, ezért nemleges döntés született. Mivel a Mezőség szélén vannak és utolsó magyar falvak, nagyon nehezen tudták volna megértetni a román szomszédokkal a rendezvény célját és inkább nem keresik a bajt. Még élénken él bennük a huszonöt évvel ezelőtti emlék, amikor az 1989-es forradalom után és az1990-es marosvásárhelyi események idején a környező falvakból „a románok rájuk mentek”, és a szabédiak három hétig éjjel-nappal őrizték településüket egy esetleges véres támadás ellen – mondta el névtelenül egy helyi lakos. Aki mégis részt akart venni a szombati megmozduláson, az megtehette a legközelebbi helyszínen, Marossárpatakon. Gligor Róbert László Székelyhon.ro 2015. október 25.Az oszthatatlanság lángcsóvái UdvarhelyszékenKözel ötszáz ember jelenlétében gyújtottak őrtüzet szombaton a székelykeresztúri Jézus-kiáltó dombon a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Világítsuk ki Székelyföld határait! nevet viselő akciójának részeként. A székelykeresztúri akció részvevői már szombaton délután fél ötkor elkezdtek gyülekezni a Csekefalvi úton, ahonnan székely zászlókat lengetve vonultak ki a Jézus-kiáltó nevű dombra, a máglyagyújtás helyszínére. Farkas Csaba, a nemzeti tanács alelnöke elmondta, nem véletlenül választották a Jézus-kiáltót a lármafa gyújtás helyszínéül, hiszen létezik egy legenda, amely szerint tatárjárás idején mindig oda menekültek a helyiek – mivel csak a meredek domb aljáig kergette őket az ellenség –, ott pedig Jézushoz fohászkodtak. Az őrtűz köré gyűlő emberek először Barabás Csaba rugonfalvi református lelkész prédikációját hallgathatták meg. „Idáig szoktunk eljutni, hogy őrizzük meg magyarságunkat, őrizzük meg anyanyelvünket, pedig itt sokkal többről van szó. Ezeket az Isteni drága kincseket, azért kaptuk, hogy ezekkel haszonra legyünk” – jelentette ki. „Több évtizednyi eltépés után, ma este itt Jézus-kiáltón meg lett az ideje a megvarrásnak. Meglett az ideje annak, hogy összegyűljünk és a tűz lángjai által üzenjünk. Nemcsak a világnak, hanem elsősorban magunknak” – fogalmazott Andrási Benedek lelkész. Az SZNT kiáltványát Farkas Csaba olvasta fel. Mint elhangzott, a nemzeti tanács kitart a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés állásfoglalása mellett, amely szerint „Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek különálló fejlesztési régiónak is kell lennie.” Farkas Csaba az SZNT mottójával fejezte be a kiáltvány felolvasását: „autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek.” Ezek után a jelenlévők elénekelték a székely és a magyar himnuszt is. A Jézus-kiáltóról egyébként lehetett látni az alsóboldogfalvi, illetve a fiatfalvi lármafákat is, a különböző helyszínek részvevői lámpákkal is jeleztek egymásnak. A rendezvényen a székelykeresztúri Polgári Fúvószenekar 1895, illetve egy farkaslaki kórus erősítette a hazafias hangulatot. A résztvevők többsége az őrtűz kihunyásáig a helyszínen maradt. Fülöp-Székely Botond Székelyhon.ro 2015. október 25.Fókuszban a magyar alaptörvényAz új magyar alkotmányról, valamint a magyar állampolgárok jogairól és kötelezettségeiről volt szó a Jogállami kerekasztal Erdélyben című beszélgetésen péntek délután a székelyudvarhelyi MÜTF Oktatási Központban. Az előadás-sorozat előtt Juhász Imre alkotmánybíró a sajtó képviselőinek elmondta, fontosnak tartja, hogy új alaptörvény született és lépett hatályba 2012-ben Magyarországon. „A korábbi toldozott-foltozott gyökerében mindenképpen kommunista alkotmány volt. Az új alaptörvényt már a tervezési és előkészítési folyamatban sok támadás érte, ez pedig nem csitult a hatályba lépését követően sem. Éppen ezért gondoltuk, hogy útjára indítunk egy kerekasztal-beszélgetést és előadás-sorozatot, amelyen elmondhatjuk, hogy mit gondolunk erről jogászként és állampolgárként” – magyarázta Juhász Imre. Tordáné Petneházy Judit, az egyesület alelnöke elmondta, a 2013-ban indított előadás-sorozatot előbb magyarországi településeken, majd Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön rendezték meg. „Az alaptörvény sok újdonságot hozott a jelenlegi határokon kívül élő magyarságnak is, ugyanis ez egész más szintű felelősséget ír elő Magyarországnak a határon túli magyarságot illetően. Az alaptörvény hangsúlyozottan a nemzet egységének gondolatából indul ki, úgy vélem, ezt mindenképp tolmácsolni illik” – érvelt az alkotmánybíró, hogy miért aktuális a rendezvény az erdélyiek számára is. Mint elmondta, az alaptörvény hátteret nyújt a kettős állampolgárság kérdésének is, így az eddig lezajlott erdélyi kerekasztal-beszélgetéseken főként konkrét kérdések foglalkoztatták az érdeklődőket. Egyebek közt a szimbólumhasználat is felmerült, s mivel a magyar alaptörvény nem tud választ adni erre a kérdésre, ilyen esetben nemzetközi jogi szempontból közelíti meg a lehetőségeket az alkotmánybíró, uniós vagy európai tanácsi viszonylatban keresi a választ. Az előadás-sorozatban egyébként Rubold Ödön Jászai Mari-díjas színművész is közreműködött, ő az alkotmány bevezető részét, a nemzeti hitvallást olvasta fel, a kultúra szempontjából is megközelítve az alaptörvényt. A színész suttogó propagandának nevezte a kezdeményezést, melynek révén sokkal jobban eljut az alkotmány jelentősége az emberekhez. A székelyudvarhelyi rendezvényen Szarka Gábor konzul is jelen volt, és rámutatott, hogy a magyar állampolgárság felvétele nem más, mint a magyar nemzet közjogi egyesítése. Az eseményt Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület (MPEE) és a MÜTF szervezte. Veres Réka Székelyhon.ro 2015. október 25.Elhelyezték az emlékezés koszorúitAz 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek, s a Partiumi Keresztény Egyetem udvarán elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg a péntek délelőtti ünnepélyes megemlékezésen. A Szózat eléneklésével vette kezdetét az ünnepség, majd Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta, Pesten, a Kossuth téren is épp zajlik a megemlékezés, melyet Nagyváradon annál a táblánál tartanak, melyet 1956 emlékére, annak ötvenéves évfordulója alkalmából állítottak az egyházkerület vezetői. Mártírok – csillagok Bár a foradalmat leverték, mégsem volt sikeretelen, s 56 kapcsán 1989 is eszünkbe jut – azok a napok, amikor Tőkés László köré gyűltek az emberek, s ez szikrája volt a kommunizmus elleni foradalom kitörésének. Varga Vilmos színművész szavalata következett, Márai Sándor Mennyből az angyal című verse hangoztt el. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke felszóllalása során kihangsúlyozta: a magyarok megemlékezései mindig a szabadságharchoz kötődnek, meg elbukott mártírjainkra – csillagokra, amelyek szabadságunk egén fénylenek. Az 1956-os eseményeknek eleinte nem volt etnikai élük, de mire a megtorlás szelleme Erdélybe ért, már volt, hangzott el. Milyen ez a demokrácia, tette fel a retorikus kérdést, ha még az akkor meghurcolt egyetemistákat sem rehabilitálták? Van-e igazság abban a rendszerben, mely mindeközben igazságosnak, demokratikusnak és szabadnak hirdeit magát? Elfeledhetjük-e az évek múltán beköszöntő tragédiákat – a csángó oktatás és a Bolyai egyetem megszűnését, a Sass Kálmán perében ártatlanul eltélteket?A szabadság utáni vágy nem racionális dimenzióban születik, olyan mint a légszomj és az éhség, nem tudjuk befolyásolni, hangzott el. Kis csapat Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke kifejtette: kár, hogy egyesek pártos célokra használják fel nemzeti ünnepeinket. Az a kis csapat, mely részt vesz a megemlékezésen, nem más, mint „a nyáj maradéka”, ők azok, akik tovább viszik a fáklyát és éltetik az eszmét. És épp ezért minden jelenlét örvendetes, a tanároké és diákoké egyaránt. Ilyenkor emlékezünk a 48-as márciusi ifjakra, az 56-os pesti srácokra és a szabadságra vágyó nagyváradi ifjakra is, akik mindvégig élen jártak a szabadságért való harcban. Sajnos nagymértékben kioltották bennünk a szabadságszeretetet, ez tükröződik e találkozón is, tette hozzá. Cselekedni kell Változásra van szüksége Európának, de nem úgy, hogy mások diktálják az ütemet, migráns áradatok veszik kezükbe Európa sorsát – nekünk kell a cselekvés élére állnunk. Akárcsak annak idején, amikor a magyar kezébe vette a sorsát, s nem hagyta, hogy a szovjet kommunista hatalom diktáljon. Mert ha nem, régi új elvtársak fognak diktálni megint, s fullajtáraik arra hajtják a magyarságot, amerre a roman hatalom akarja. A Partiumi Keresztény Egyetem épülete hosszú éveken át a Román Kommunista Párt székhelye volt, ennek az épületnek a sorsa tükrözi az azóta megtett utat jóban-rosszban. Fontos, hogy itt lehetünk egyházunk és egyetemünk központjában, tudván, hogy azok az idők nem fognak soha visszatérni. Tőkés László a migráns-üggyel kapcsolatban kihangsúlyozta: nem hasonlíthatók össze az 56-os menekültek a mostaniakkal, akik többszázezren vannak, de vajon akad-e közöttük akár egy foradalmár. Egyúttal a nyugati nagyhatalmaknak a keleti tűzfészekhez való felemás viszonyulásáról is szólt – mint mondta, nagymértékben nekik tulajdonítható, hogy ilyen helyezt alakult ki. Hasonlóképpen, mint az 56-os forradalom idején, amikor Magyarországot is sorsára hagyták, csupán koldusalamizsnában részesítették. Egyek vagyunk A pártos irányvonalat sérti, ha lármafákat gyújtunk, ha nem a hivatal hozza fonyadt koszorúit, sérti őket az igazság és a szabadság szeretete, mondta Tőkés László. „Ne hagyjuk, ez a mi szabadságharcunk, önrendelkezésért folytatott küzdelmünk. Ezért is csatlakoztunk a Székely Nemzeti Tanácshoz – sajnos egyes hangok szerint zavarják a partiumiakat a székely autonómia kezdeményezések, ám ezt csak a roman titkosszolgálat terjesztheti, egyek vagyunk a nemzeti tanáccsal, hátrébb állunk ugyan, mint a székelyek, de ez nem szégyen, s arra sarkall, hogy csatlakozzunk hozzájuk, szolidaritást vállalva a székely testvérekkel”– mondta Tőkés László, majd elhelyezte a tábla előtt az emlékezés koszorúját. Koszorúk Tőkés Lászlót követően János Szabolcs rektor, majd ez Erdélyi Magyar Néppárt nevében Szilágyi Zsolt, Csomortányi István és Moldován Gellért koszorúzott, az EMNT nevében Kálmán Balázs partiumi elnök és Török Sándor Bihar megyei elnök, a MINTA ifjúsági szervezet nevében Székely Beáta és Dénes Andrea, az egyetem nevében pedig Tőkés Tamás és Körtvélyesi Kinga helyezett el koszorút, majd mások is virágcsokrokat, koszorúkat helyeztek el. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult. Neumann Andrea 2015. október 26.Vándor székely hazatalál – Czegő Zoltán költő, író estje CsíkszeredábanA Sepsiszentgyörgyön élő Czegő Zoltán költő, író két évtizedes magyarországi tartózkodás után 2010-ben tért haza szülőföldjére. Jelenleg aktív résztvevője a sepsiszentgyörgyi közéletnek, költőként, íróként is igen termékeny, a versek és a publicisztikai írások mellett a regényírásnak is mestere. A Kájoni János Megyei Könyvtárban 2015. október 29-én, 17 órakor kezdődő irodalmi esten Cseke Gábor író, közíró beszélget Czegő Zoltánnal életútjáról, hazatelepülése után megjelent újabb regényeiről, próza- és versesköteteiről. Az író Katonabogár című „balladaregényében” az eltűnt gondolkodásmódú, hagyománytisztelő székely falu pusztulását mutatja be, 2011-ben a csíkszeredai Pallas-Akadémia kiadásában jelent meg a regény. A Néma lovak című regény 2013-ben jelent meg, cselekménye Erdély sorsfordító, 1660–61-es éveibe vezet vissza, amikor II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjáratának kudarca következtében az egész erdélyi had tatár fogságba esett. Két tenyérben című újabb regényét, A templomok lázadása címmel 2013-ban megjelent verseskötetét és Az utolsó kikötőben című, 2014-ben megjelent, válogatott prózai írásokat tartalmazó kötetét is megismerhetik az irodalmi találkozó résztvevői. Czegő Zoltán költő, író, publicista (Bukarest, 1938). A Babeş-Bolyai Egyetemen pedagógia-lélektan-magyar szakos tanári képesítést nyert. A sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör egyik alapító szerkesztője lett 1968-ban. 1966-tól közölt verseket; Forrás-kötete, a Pogány liturgia (1970). 1988-ban települt át Magyarországra, huszonkét évet dolgozott különböző lapoknál Budapesten, majd 2010 -ben jött haza Sepsiszentgyörgyre. Kötetei: Pogány liturgia (versek). Bukarest, 1970; Titkos délután (versek). Bukarest, 1973; Ezen a parton (versek). Bukarest, 1978; Ember a Kénostetőn (vallomások, publicisztikák). Kolozsvár, 1981; Lelkek világhuzatban (versek). Budapest, 1995; Hetednap után (versek). Budapest 2001; Medrében él (regény). Budapest, 2004; Időrianás (regény). Arad, 2007. (Irodalmi Jelen könyvek); Katonabogár (regény). Csíkszereda, 2011; Két tenyérben (regény); Néma lovak (regény), Sepsiszentgyörgy, 2013; A templomok lázadása: új versek. Sepsiszentgyörgy, 2013; Az utolsó kikötőben (válogatott prózai írások) Sepsiszentgyörgy, 2014. Közlemény Erdély.ma 2015. október 26.Világítson Székelyföld határa – Az őrtűzgyújtáskor felolvasott kiáltványMottó: „Adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet.” Tekintettel arra, hogy Románia kormánya nem mondott le arról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriásrégióba beolvassza, figyelembe véve, hogy Székelyföld autonómiájára vonatkozó, több alkalommal és formában kinyilvánított igényünket több mint egy évtizede figyelmen kívül hagyják, párbeszédre vonatkozó kezdeményezéseink válasz nélkül maradnak, elítélve azt, hogy a román kormány minden erre vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalását megszegve tervezi az ország közigazgatási átalakítását, kitartva a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés állásfoglalása mellett, amely szerint „Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie”, megerősítve a székelyföldi önkormányzati határozatokat, amelyek megszólították Európa és a nagyvilág nemzetközi fórumait, emlékeztetve őket arra, hogy van egy nép a Kárpátok kanyarulatában, amely szabadon és békében akar élni, szabadon akarja használni anyanyelvét, és maga akar dönteni a saját sorsáról szülőföldjén; ma, október 24-én a Székelyföld határtelepülésein összegyűlt székelyek, a velük szolidaritást vállaló erdélyi és Kárpát-medencei magyarok ősi hagyományaink felelevenítése révén lármafák gyújtásával, őrtüzekkel és felfelé irányított fénycsóvákkal több száz pontban világítjuk ki Székelyföld természetes, történelmileg kialakult határát. Ezzel kívánjuk Románia kormánya, de az egész nagyvilág tudomására hozni, hogy Székelyföld létezik, ezzel kívánjuk ismételten megerősíteni a gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlésen kinyilvánított történelmi igényünket: élni akarunk az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követeljük Székelyföld államon belüli önkormányzását! Ragaszkodunk a nyolc székely széket és 153 önkormányzatot magában foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé. Követeljük, hogy az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek, és a székely nép – Európa autonóm közösségeihez hasonlóan – megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni, amelynek megfelelően a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell. Amint immár több alkalommal, több tíz, sőt, százezer résztvevőt mozgósító megmozduláson kinyilvánítottuk: Székelyföld autonómiája államon belüli önkormányzást jelent, minden lakója számára a teljes és tényleges jogegyenlőség intézményi garanciáját, függetlenül nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozásától. Ugyanakkor a sajátos történelmi, földrajzi, politikai, kulturális és gazdasági jellegzetességekkel rendelkező Székelyföldnek önálló fejlesztési régiót is kell alkotnia! Változatlanul hisszük, hogy a párbeszéd a társadalmi béke záloga, a székelyek pedig békét és párbeszédet akarnak. Erre szólítjuk fel ismételten Románia kormányát, hiszen csak így lehet békés úton megteremteni a székelyek jogegyenlőségének intézményi garanciáit, amely egyben a térség hosszú távú stabilitásának záloga is lesz. Kérjük Magyarország kormányát, szerezzen érvényt a két ország közötti, 1996-ban kötött alapszerződésben foglaltaknak, különös tekintettel annak 15/9-es cikkére, amely kimondja: „A szerződő felek, az általános integrációs politikájuk megvalósítását célzó intézkedéseket nem érintve, tartózkodni fognak a kisebbséghez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációját célzó politikától vagy gyakorlattól, és védelmezni fogják ezen személyeket bármilyen cselekedettel szemben, ami az ilyen asszimilációra irányul. Tartózkodnak továbbá az olyan intézkedésektől, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott régiók lakosságának arányait megváltoztatva arra irányulnak, hogy korlátozzák e személyeknek az ezen cikk 1. bekezdésében felsorolt nemzetközi standardokból és normákból következő jogait és szabadságjogait.” Autonómiát követelnek Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek a Székelyföld határtelepülésein összegyűlt közösségek Szovátán, Nyárádremetén, Székelyhodoson, Gernyeszegen, Beresztelkén, Vajdaszentiványban, Marossárpatakon, Mezőcsáváson, Mezősámsondon, Mezőbándon, Nyárádtőn, Lukafalván, Nyárádkarácsonban, Ákosfalván, Balavásáron, Székelyvéckén, Székelyszenterzsébeten (Újszékely község), Alsóboldogfalván (Újszékely község), Székelykeresztúron, Fiatfalván, Nagygalambfalván, Székelymagyaróson (Bögöz község), Székelyderzsen, Székelymuzsnában, Kányádon, Székelydályán, Égében, Városfalván (Homoródszentmárton község), Homoródújfaluban (Oklánd község), Alsórákoson, Apácán, Ürmösön, Bölönben, Ágostonfalván, Hidvégen, Előpatakon, Sepsiillyefalván, Kökösben, Uzonban, Rétyen, Nagyborosnyón, Kommandón, Kovásznán, Zabolán, Gelencén, Ozsdolán, Bereckben, Lemhényben, Esztelneken, Kászonaltízben, Csinódon, Csíksztentmártonban, Csíkszentgyörgyön, Csíkpálfalván, Csíkszépvízen, Gyimesfelsőlokon, Gyimesközéplokon, Gyimesbükkön, Csíkszentdomokoson, Balánbányán, Gyergyószentmiklóson, Gyergyótölgyesen, Gyergyóhollóban, Bélborban, Maroshévízen, Gyergyóvárhegyen, Gyergyóremetén és Gyergyóalfaluban. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke Székelyföld, 2015. október 24. Erdély.ma 2015. október 26.Băsescut választották a Népi Mozgalom párt elnökévéHivatalosan is a védnökségével alakult Népi Mozgalom (MP) párt élére állt Traian Băsescu volt államfő: a politikai alakulat szombaton elnökévé választotta a pártba két hete belépett politikust. A pártot Népi Mozgalom Pártja (PMP) néven két éve szervezték meg az akkor még államfő Băsescu legközelebbi hívei, miután korábbi pártja, a Demokrata Liberális Párt (PDL) már nem volt hajlandó követni az államfő útmutatásait. A PMP mostani kongresszusán Népi Mozgalomra (MP) egyszerűsítette a párt nevét, és Eugen Tomac eddigi elnököt ügyvezetővé választotta. Băsescu Az én Romániám című pártelnöki programjában Románia korszerűsítésének folytatását ígérte. Azt mondta, azért tér vissza a pártpolitikába, mert két elnöki mandátuma alatt nem sikerült végleg legyőznie, csak megrendítette a „rendszert”. MTI Erdély.ma 2015. október 26.Egymásnak ugrott az államfő és a miniszterelnök a határzár miattÉles szóváltás alakult ki Klaus Iohannis államfő és Victor Ponta miniszterelnök között, miután a bolgár, szerb és román kormányfő hétvégi tanácskozását követően Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök bejelentette: Bulgária, Románia és Szerbia kész lezárni határait a menekültek előtt, ha Németország és Ausztria is így dönt. Iohannis szerint Pontának nem volt mandátuma elkötelezni az országot anélkül, hogy az államfő erre felhatalmazta volna. A szociáldemokrata miniszterelnök válaszképpen hétfőn azzal vádolta a jobbközép ellenzék éléről államfővé választott Iohannist, hogy feleslegesen jár Brüsszelbe a migráns-ügyről tanácskozni, mert „nem csinál ott semmit, csak hallgatja a többieket". Ponta hétfőn kifejtette: nem ülhetett tétlenül, amikor nyilvánvaló, hogy Európában „tendenciává vált a határok lezárása, amit Magyarország kezdeményezett" és meg kellett vitatnia a helyzetet a „legfontosabb regionális partnerekkel", Bulgáriával és Szerbiával „A bolgár, szerb és román kormány egyrészt szolidáris Európával és teljesítik európai kötelezettségeiket, másrészt azonban, ha mindenki más lezárja határait, nem érthetnek egyet azzal, hogy a menekültek itt rekedjenek, és ez a három ország egyféle ütközőzónává váljék a Magyarország és mások által emelt kerítések, illetve a Görögországból érkező menekült-áradat között" – magyarázta Ponta. A szociáldemokrata politikus korábban a migránsok befogadása mellett érvelt, és azért bírálta Iohannist, mert az ellenezte a Brüsszel által javasolt kötelező elosztási kvótákat és azt vetette szemére az államfőnek, hogy álláspontja miatt Románia „Magyarországgal együtt az európai álláspont ellen szavazott. A mostani csörte során már sértő kifejezések is elhangzottak: Iohannis úgy fogalmazott, hogy „Ponta Bulgáriában sétafikált", Ponta pedig azzal vágott vissza, hogy Iohannis úgy jár Brüsszelbe, mint „egy süket leányzó a táncba". A román alkotmány szerint az országot az államfő jogosult képviselni a nemzetközi kapcsolatokban. Románia, Bulgária és Szerbia miniszterelnöke szombaton megegyezett abban, hogy országaik egységesen lépnek fel a menekültválságot érintő kérdésekben Brüsszelben és nem fogják hagyni, hogy „átjáró" országokká váljanak. Az áprilisban tartott első háromoldalú miniszterelnöki találkozón Ponta a visegrádi együttműködés mintájára román-bolgár-szerb összefogást javasolt a legfontosabb regionális kérdésekben. MTI Erdély.ma 2015. október 26.Hamu alatt izzó parázsŐrtüzek világították körbe Székelyföldet szombat este. Százhetven ponton jelezték a fények egy történelmi régió történelmi határait. Pár százan, helyenként ezren gyűltek össze kinyilvánítani: ez a térség egy és oszthatatlan, ez a szülőföldünk, a hazánk, ahol magyarként, székelyként akarunk megmaradni, élni, továbbadni gyermekeinknek a termőföldet, az erdőt, anyanyelvünket, kultúránkat, a hitet, hogy van jövőnk e tájon. Összesen néhány tízezer ember vonult ki Székelyföld-szerte fellobbantani a figyelmeztető, ébresztő lángokat, újabb megmozdulásra volt szükség, hisz a százezres tömeget felvonultató nagy menetelés óta eltelt két esztendő alatt mit sem javult helyzetünk, a román hatalom packázásai cseppet sem fogyatkoztak, sőt, mintha erősödtek volna, már nemcsak jogainkat veszik semmibe, nemcsak zászlónkat üldözik, nemcsak anyanyelvünk használatát korlátoznák, de himnuszunk eléneklését is tiltanák. Székelyföld autonómiájához tapodtat sem kerültünk közelebb, sorsunkat, életünket meghatározzák a bukaresti hatalom döntései, továbbra is a korrupt román politikum kiszolgáltatottjai vagyunk. Nap mint nap érezzük saját bőrünkön: sem magyarként, sem román állampolgárként nincs okunk elégedettségre, nem haladunk, nem fejlődünk, létünk a papíron dübörgő gazdaság dacára sem könnyebb. Egy szétlopott ország nyűgét nyögjük, hol másodrendűnek tekintenek, ahol bár annyi sem jár nekünk, mint a többségnek. Meg akartuk mutatni Székelyföldet, csakhogy más terhektől nyög most Európa, a világ, nem ér rá mireánk figyelni, nagyobb bajai vannak Bukarestnek, a kormánynak, mintsem hogy velünk foglalkozzék. Lehet, akkor sem értük volna el a román média, a világsajtó ingerküszöbét, ha százezrek vonulnak a határtelepülésekre, ha nem százhetven, de hétszáz máglya világítja körül szűkebb pátriánkat. Lehet, nem is értenék a történelmünkből fakadó őrtüzek üzenetét. Úgy tűnik, ezúttal sokkal inkább magunkért, székelyföldi magyarokért lobbantak lángra a máglyák: nekünk sugározták a hitet, a reményt. Sok ezer szentjánosbogárnyi fény egyesült erős, de kívülről még láthatatlan csóvává, felizzott a hamu alatt szunnyadó parázs. A sötétség erőit legyőzni ez még kevés, de mutatja, van esély az igazi nagy lángok életre keltésére. A mostani őrtüzekkel elsősorban önmagunknak mutattuk meg: vagyunk, élni akarunk. Szükség volt erre, mert ha mi sem hiszünk benne, hogyan győzhetnénk meg a nagyvilágot? Kellettek az őrtüzek saját kishitűségünk legyőzésére, hogyha szükséges, égig érő jelként lángra lobbanhasson a parázs. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 26.Ami a miénk, nem engedjük elveszni (Orbaiszék)Az orbaiszéki lármafagyújtás központi rendezvénye a Kovászna melletti Csomakőrösön, a temető feletti domb púpján zajlott. A szervezők jól választották ki a helyszínt, Felső-Háromszéktől Alsó-Háromszékig, az Olt völgyéig nyílott csodálatos kilátás. Az idő kedvezett – de mintha az esemény lényegére figyelmeztettek volna az égiek is, kelet felől, a Kárpátokon túlról fenyegető felhők tornyosultak, míg nyugatra ugyan homályos, de vékony sávban fénylő volt az ég. A lármafagyújtáson száznál többen vettek részt. Fiatalok és idősek, a politikai, egyéni vagy csoportos elvi meggyőződés mellőzésével jelentek meg. A lármafagyújtás is egyedi volt: az óriásmáglya mellett fűrészporral rajzolták ki Székelyföld határvonalát, és ezt is lángra lobbantották. Az összegyűlteket Ferencz Botond, az orbaiszéki székely tanács elnöke köszöntötte. A szabadtéri istentiszteleten Bartos Károly kovásznai születésű kézdisárfalvi plébános leszögezte: Székelyföldet az Isten teremtette, az ő akaratából került a székely e szép medencébe – nem lehet létjogosultságát megkérdőjelezni. Ha nem húzzuk meg határainkat, nem tudjuk, mi a miénk. Ami pedig a miénk, azt nem engedjük elveszni. Ragaszkodunk szülőföldünkhöz, de szeretjük azokat, akik mellettünk élnek. A református lelkész szerint sokan akarják vesztünket, de sajnos, saját nemzettársától kell legjobban félnie a magyarnak. Testvérségben, egymás között békében kell élnünk – figyelmeztetett. A jelenlévők közösen mondták el a miatyánkot, majd a kovásznai ifjúsági fúvószenekar közreműködésével elénekelték a magyar és a székely himnuszt. Ferencz Botond felolvasta a Székely Nemzeti Tanács kiáltványát, majd meggyújtották a lármafát. Mellette a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat tagjai lobbantották lángra a Székelyföld határait jelképező körvonalat, közepén a SIC felirattal. Az orbaiszéki határfalvakban is kigyúltak a lármafák, de tüzeket lehetett látni az Uzon fölötti erdőkben is. Orbaiszéken legtöbben a Székelytamásfalva melletti Halmon gyűltek össze. Demes Botond megbízott zabolai polgármester jelentése szerint több mint kétszázan állták körül az őrtüzet. Habár délután még kétséges volt, hogy Nagyborosnyón és Feldobolyban felcsapnak-e a lángok, estére Szőcs Levente polgármester megnyugtatott: a székelyek ott is eleget tettek kötelezettségüknek. A kisborosnyóiak tüze is messzire világított. Bokor Gábor Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 26.Az értékteremtés ünnepeNagy Miklós Kund a kitüntetett Hétesztendőnyi művészálom teremtette meg péntek délután a 18. Bernády Napok megnyitójának hangulatát. Égvilágcserepek, Miért?, Sámánkereszt, Csillagözön, Szemérem, fa – köszöntek vissza a Bernády Ház földszinti kiállítótermében a korábbi tárlatok azon alkotásainak – festményeknek, grafikáknak, szobroknak – címei, amelyeket a kiállító művészek adományoztak az évek során a húsz éve működő kulturális központnak. A kollekciót a Galéria a Bernády Házban 2. című album is egybegyűjtötte. A 2009-es első album folytatásaként megjelentetett igényeskiadványt szerkesztője, Nagy Miklós Kund ajánlotta a népes közönség figyelmébe. Az együttlét első perceiben a Művészeti Líceum két diákja, Alex Cioata és Domahidi Péter hegedűjátéka töltötte be a termet. Ez a momentum újra igazolta, hogy a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának egyik legfőbb célkitűzése a fiatal tehetségek felkarolása. A továbbiakban Borbély László, az alapítvány kuratóriumának elnöke szólt a jelenlevőkhöz. "Szükség lenne egy állandó galériára" – Nagykorúak lettünk ezzel a rendezvénysorozattal. Úgy érzem, hogy egy nagy családban vagyunk itt együtt – hangsúlyozta a kuratóriumi elnök, egyrészt a művészekre, másrészt azokra a marosvásárhelyiekre utalva, akik az 1995-től szervezett 225 kiállítás törzsközönségéhez tartoznak. – Mintegy 200 műalkotás van a birtokunkban. A bemutatásra kerülő album annak a 72 művésznek a munkáit jeleníti meg, akik 2009-től állítottak ki a Bernády Házban, és adományoztak az alapítványnak alkotásaikból – mondta Borbély László, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos a fiatal nemzedékben tudatosítani az elmúlt negyedszázad értékeit. A megkezdett munkát folytatni kell, ugyanakkor egy állandó galériára is szükség lenne, ahol a Bernády Ház kincsei mindig megtekinthetők lehetnének. Titkok a teremben A képzőművészet gyakran szolgált ihletforrásként az irodalom számára, ennek érzékeltetésére Bálint Örs színművész Juhász Gyula Gioconda című versét szavalta el. ..."Mert álmok híján holt leány a lélek" – üzente egykor a költő, és Nagy Miklós Kund is ehhez a gondolathoz kapcsolódott a Galéria a Bernády Házban 2. című album bemutatásakor. – Álom és valóság, számtalan titok van ebben a teremben is. Amennyi művész, annyi világlátás, álom, a valóság megannyi kivetítése – mondta az album szerkesztője, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiadványban olvasható, tárlatnyitókon elhangzott szövegek korábban lapunk Múzsa mellékletében jelentek meg. – A Népújság mindig tárt kapukkal várta ezeket az írásokat. Kevés művészközösség örvendhet akkora figyelemnek, mint az itteniek – jegyezte meg a szerkesztő. Nagy Miklós Kund arról is szólt, hogy a Bernády Ház fontos életműveket bemutató kiállításoknak is otthont adott az évek során, volt itt Vasarely-, Capa-, Brassai- tárlat, de a nagy öregek mellett a fiatal alkotók is mindig helyet kaptak ezekben a termekben, és csoportos kiállításokra is gyakran sor került. – Büszke vagyok arra, hogy a Bernády Ház hírneve messzire jutott. A szaktestülettel évente összeülünk kiválasztani azt a 10-12 művészt, aki alkotásaival nálunk bemutatkozhat. Marosvásárhelyiek mellett azoknak is lehetőséget adunk, akik rég eltávoztak ebből a városból, de a szívük itt maradt. A Székelyföldről, Kolozsvárról, Nagyváradról és az anyaországból is voltak kiállítóink. Nem ismerek még egy olyan nagylelkű közösséget, mint amilyen a munkáikat önzetlenül felajánló képzőművészeké, akik a megnyitó előtti napokon abban is segítettek, hogy a műfajilag sokszínű tárlat egységet, harmóniát árasszon – tette hozzá az album szerkesztője. A bemutatót követően a jelen levő művészek dedikálták az értékőrző kiadványt, amelyben Both Gyula fotói örökítik meg az alkotásokat Nagy Miklós Kund, Sebestyén Mihály, Bocskay Vince, Túrós Eszter méltatásai kíséretében. Negyedórás munkaszünet a Bernády téren Szombat délelőtt Bernády György sírjánál, majd a városépítő polgármester szobránál megemlékezéssel és koszorúzással folytatódott a rendezvénysorozat. A Bernády téren az emlékezés negyedórájában többnyire szüneteltek az útjavító gépek, csak enyhe háttérzaj hallatszott. – Az embernek szüksége van sikerélményekre. Számomra óriási sikerélmény az, hogy meg tudtunk győzni egy céget, hogy 15 percre szüneteltesse a munkát – jegyezte meg a szobornál enyhén ironikusan Borbély László, majd így folytatta: – Nem tudom, mit szólna Bernády, ha most itt lenne velünk. Bizonyára elkezdené irányítani a munkát. A korabeli képek is mutatják, hogy jelen volt a Kultúrpalota építésénél és mindenhol, ahol egy polgármesternek jelen kell lennie. Nemcsak álmai voltak, meg is tudta valósítani az álmait. A mai nap legfontosabb üzenete az, hogy ne hagyjuk magunkat – hangsúlyozta a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke, majd az elmúlt 25 év értékeiről szólt, amely Marosvásárhely két párhuzamos társadalmát, a magyar, illetve román közösséget együttgondolkodásra kellene késztesse. Végül a megemlékezésen évről évre tiszteletét tevő Dr. Bernády György Általános Iskola vezetőségének mondott köszönetet az alapítvány elnöke, ezt követően pedig a jelen levő intézmények, szervezetek képviselői koszorúztak, illetve a Bernády-örökséget fontosnak érző marosvásárhelyiek helyezték el a szobornál virágaikat. Ahol az "emberség tüze" ég A Bernády Napok szombat délutáni zárógáláján Nagy István színművész köszöntötte a Kultúrpalota telt házas publikumát, majd Borbély László szólt az ünnep jelentőségéről. – Október vége számunkra mindig kihívás. Mindig igyekszünk egy olyan rendezvénysorozatot létrehozni, amellyel értékeket mutatunk fel, illetve a jövőre tekintünk. Ha Bernády György most itt lenne közöttünk, és azt kérdezné, hogy édes ecsém, mit csináltatok ti itt az utóbbi 24 évben, elmondhatnám, hogy több mint 1500 rendezvényt szerveztünk, 225 kiállításunk volt, három szobrot emeltünk, 25 könyvet adtunk ki. Bernády munkásságában az értékteremtés a legfontosabb. (...) A marosvásárhelyiek nélkül sem az alapítványt megálmodni, sem a Bernády Napokat megszervezni nem tudtuk volna. Ezt követően az est fénypontja, a Bernády- emlékplakett átadása következett. A Marosvásárhelyért sokat tett közéleti személyiségnek járó kitüntetést ezúttal Nagy Miklós Kund, a Dr. Bernády György Alapítvány kuratóriumának alelnöke, a Bernády Házban szervezett művészeti és irodalmi események házigazdája, több mint 30 könyv szerzője, lapunk Múzsa mellékletének szerkesztője vehette át. A kitüntetett Csokonai Vitéz Mihály Marosvásárhelyi gondolatok című versét idézte, amelyben a költő "a világ abroszán legkritikusabb" helynek nevezi városunkat, majd így folytatta: – Azt, hogy a legkritikusabb hely, gyakran tapasztalhatjuk, de ugyanakkor a legszerethetőbb hely is. Számos olyan alkotó él itt, aki nem marosvásárhelyi születésű. Ez is bizonyítja, hogy ez a város képes magához édesgetni, idekötni az embereket. Itt mindig sokat jelentett a kultúra, a szellem, Csokonait idézve, az "emberség tüze". Ezt ismerte fel Bernády, ezért hozta itt létre a sok lehetőséget, amelyek a kisvárost nagyvárossá tették. A 17. Bernády-emlékplakett átadása után egy újabb különleges mozzanat következett. Tekintettel a kettős ünnepre – a 20 éves Bernády Ház és a nagykorúvá vált Bernády Napok ünnepére – az alapítvány kuratóriuma gyűjteményéből három műalkotást bocsátott sorsolásra azon jelenlevők között, akik a nevüket és lakcímüket tartalmazó borítékot előzetesen eljuttatták a Bernády Házba. Sz. Kovács Géza grafikáját a Bernády Ház rendezvényeire rendszeresen ellátogató Benczédi Gyöngyi vihette haza, Szép György olajfestménye Boros István Tety ismert grafikusművészé, karikaturistáé lett, Gyarmathy János plakettje pedig egy fiatal művészetbarát, a gyógyszerészhallgató Kucsera Dániel otthonát gazdagíthatja. A gála egy ősbemutatóval, A lélek anyanyelvén című zenés-irodalmi összeállítással zárult. A számos költő és zeneszerző művéből született rendkívüli produkció ötletgazdája Csíky Boldizsár zeneszerző, előadói Bogdán Zsolt Uniter-díjas színművész és ifj. Csíky Boldizsár zongoraművész voltak. A nagyérdemű hosszú percekig tartó tapssal köszönte meg az élményt, amelynek egyik legintenzívebb momentuma a közönség közvetlen közelében tolmácsolt Radnóti-üzenet volt: "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,/ nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt/ kis ország, messzeringó gyerekkorom világa." Nagy Székely Ildikó Népújság (Marosvásárhely) 2015. október 26.A katonai ügyészség szerintElévültek a ’89-es bűncselekmények A katonai ügyészség nem indít nyomozást az 1989-es forradalommal kapcsolatban, miután megállapították, hogy egyebek mellett a feltételezett bűncselekmények egy része elévült, másik része meg sem történt. A legfőbb ügyészség keretében működő katonai ügyészek döntöttek az aktacsomó lezárásáról. Ez a döntés megtámadható a bíróságon. Teodor Maries, a forradalom áldozatainak emlékét ápoló egyesület vezetője közölte, hogy élni fognak ezzel a lehetőséggel, és a bírósághoz fordulnak. A legfőbb ügyészség által pénteken kiadott közlemény szerint eredetileg több mint 4500 büntetőjogi per indult a forradalomkor történt eseményekkel kapcsolatban. Végül a katonai ügyészségek 112 aktában összesen 275 személy ellen emeltek vádat. Az ügyészek úgy értékelték, hogy 1989. december 16. és 22. között – amíg Ceuasescu hatalmon volt –, a karhatalmi erők keményen megtorolták a Ceausescu-ellenes felkelést, majd a volt kommunista vezető elmenekülése után hatalmi űr és káosz keletkezett. Így a katonaságot irányítók – magyarázzák az ügyészek – sokszor nem tudtak egymás parancsairól, ezért előfordult, hogy különböző katonai alakulatok egymásra nyitottak tüzet, azt feltételezve, hogy a túlsó oldalon ellenforradalmi erők állnak, amelyek Ceausescunak a hatalomba való visszatérését akarják. Népújság (Marosvásárhely) 2015. október 26.1956 – három helyszínenIdén három marosvásárhelyi helyszínen – a Bolyai téri unitárius templomban, a Deus Providebit Tanulmányi Házban és a Vártemplomban – emlékeztek az 1956-os forradalomra és szabadságharcra. A Bolyai téri unitárius templomban Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete a Bolyai téri unitárius templomban szervezett emlékünnepséget. Az emlékműsor keretében fellépett a Tiberius vonósnégyes, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum furulya- és zeneköre. Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke beszédében Mindszenty Józsefet, Márai Sándort, Borisz Jelcin egykori orosz államfőt és Barack Obama amerikai elnököt is idézte annak érzékeltetésére, hogy az 1956-os magyar forradalom világtörténeti eseménynek számított akkor, mint ahogy annak számít ma, 59 év múlva is. Ezt követően dr. Flender Gyöngyi, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja is szólt az egybegyűltekhez, az 1956-os események vonatkozásait Kálmán Attila történész, a Bolyai líceum tanára ismertette. A beszédeket és a kultúrműsort követően a templom udvarán, az összetartozás fájánál helyezett el koszorút Flender Gyöngyi konzul, majd az '56-os Moldován Béla saját emlékeit elevenítette fel. A Deus Providebit Házban A Magyar Dolgozók Egyesülete és az Erdélyi Magyar Baloldal 18 órától a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban szervezett emlékrendezvényt az 1956-os magyar forradalomról. Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, az RMDSZ polgármesterjelöltje rövid történelmi visszatekintésében a forradalom jelentőségéről beszélt. Kiemelte, hogy a II. világháború után ekkor nyilvánult meg először szolidaritás a Kárpát-medencében, és ez a szolidaritás egy olyan ügy mellett bontakozott ki, amilyent 1848-ban tapasztalhatott a medence népe: a szabadság iránti vágy, a zsarnokság elleni harc kovácsolta össze a különböző nemzetiségű embereket. A rendezvényen fellépett Buta Árpád operaénekes, valamint a Bolyai Farkas líceum diákjai, Vizeli Ibolya, Köllő Magor Örs. Műsorvezető Böjthe Róbert Zoltán volt. A megemlékezés előtt egy perc néma csenddel adóztak a nemrégiben elhunyt Fodor Imre volt vásárhelyi polgármester emlékének. Az RMDSZ részéről Kerekes Károly képviselő volt jelen a rendezvényen. A Vártemplomban Az 1956-os Bajtársi Társaság szintén 18 órai kezdettel tartott ünnepi megemlékezést a Vártemplomban. Ezt követően megkoszorúzták a templom udvarán elhelyezett 1956-os emlékművet. Ugyanakkor ünnepi istentiszteleten emlékeztek meg az 1956-os forradalom kitöréséről a Vártemplomban. Horváth Zoltán budapesti egyetemi tanár, a Romanika könyvkiadó vezetője vetítéssel egybekötött előadást tartott a székelyföldi műemlék templomokról. A Vártemplom főlelkésze, Ötvös József hangsúlyozta: – Ötvenkilenc évvel ezelőtt nagyon sokan úgy érezték, hogy a nemzetet meg kell menteni. És egy félelemben tartott nemzet ekkor bátor lett. Átélte a mi népünk azt, hogy az élet nem más, mint a félelem és bátorság nagy küzdelme, és ennél nagyobb bátorság, mint puszta kézzel szembemenni a tankokkal, talán nem is volt a történelemben. Sokáig ellenforradalomnak nevezték, nem is volt szabad beszélni róla, most már kimondhatjuk: forradalom volt, szabadságharc. Akiket akkor életfogytiglanra ítéltek, azokat most már kitüntették és a nemzet hőseiként tisztelik. A Vártemplom udvarán, az ötvenhatosok emlékére állított kopjafánál a Vártemplom kórusa énekelt, majd az Erdélyi 1956-os Bajtársi Társaság Maros megyei szervezete nevében vitéz Rendes Lajos, a marosvásárhelyi RMDSZ nevében Peti András, a 1989. December 21. – Marosvásárhely Mártírváros Egyesület képviselőjeként Hamar Alpár Benjámin, vitéz Kiss József, illetve a Történelmi Vitézi Rend képviselői is elhelyezték a kegyelet virágait. Mindhárom rendezvény színhelyén elhangzott a Himnusz. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2015. október 26.Világított Székelyföld határa!Október 24-én, szombaton este, a Székely Nemzeti Tanács felhívására több száz helyszínen gyújtottak őrtüzet Székelyföld peremtelepülésein, és egy időben tartottak ökumenikus istentiszteleteket, majd kiáltványt olvastak fel a régió önkormányzási jogát követelve. "Autonómiát követelnek Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek a Székelyföld határtelepülésein összegyűlt közösségek Szovátán, Nyárádremetén, Székelyhodoson, Gernyeszegen, Beresztelkén, Vajda-szentiványon, Marossárpatakon, Mezőcsáváson, Mezősámsondon, Mezőbándon, Nyárádtőn, Lukafalván, Nyárádkarácsonban, Ákosfalván, Balavásáron, Székelyvéckén, Székelyszenterzsébeten (Újszékely község), Alsóboldogfalván (Újszékely község), Székelykeresztúron, Fiatfalván, Nagy- galambfalván, Székelymagyaróson (Bögöz község), Székelyderzsen, Székely-muzsnában, Kányádon, Székelydályában, Égében, Városfalván (Homoródszentmárton község), Homoródújfalu (Oklánd község), Alsórákoson, Apácán, Ürmösön, Bölönben, Ágostonfalván, Hídvégen, Előpatakon, Sepsiillyefalván, Kökösön, Uzonban, Rétyen, Nagyborosnyón, Kommandón, Kovásznán, Zabolán, Gelencén, Ozsdolán, Bereckben, Lemhényen, Esztelneken, Kászonaltízben, Csinódban, Csíksztent- mártonban, Csíkszentgyörgyön, Csíkpál- falván, Csíkszépvízen, Gyimesfelsőlokon, Gyimesközéplokon, Gyimesbükkön, Csík- szentdomokoson, Balánbányán, Gyergyó- szentmiklóson, Gyergyótölgyesen, Gyergyó- hollóban, Bélborban, Maroshévízen, Gyergyóvárhegyen, Gyergyóremetén és Gyergyóalfaluban – hangzott el szombaton este Lukailencfalván (Dózsa György), a református templommal szemben meggyújtott máglya mellett. Az SZNT kiáltványát, amely ugyanabban az órában a felsorolt székely települések mindegyikén elhangzott, Lukafalván Izsák Balázs,a Székely Nemzeti Tanács elnöke olvasta fel. A megjelentek tapssal fogadták. A kiáltvány szerint a Székelyföld határtelepülésein összegyűlt székelyek és a velük szolidaritást vállaló erdélyi és Kárpát-medencei magyarok lármafák gyújtásával, őrtüzekkel és felfele irányított fénycsóvákkal több száz pontban világították ki Székelyföld természetes, történelmileg kialakult határát, mert így kívánták Románia kormánya és az egész világ tudomására hozni, hogy Székelyföld létezik, ismételten megerősíteni a gyergyóditrói székely nemzetgyűlésen kinyilvánított történelmi igényt: "élni akarunk az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követeljük Székelyföld államon belüli önkormányzását! Ragaszkodunk a nyolc székely széket és 153 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé". Ugyanakkor követelik, "hogy az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek, és a székely nép – Európa autonóm közösségeihez hasonlóan – megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén". Ami "államon belüli önkormányzást jelent, minden lakója számára a teljes és tényleges jogegyenlőség intézményi garanciáját, függetlenül nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozásától". A kiáltvány párbeszédre szólítja fel Románia kormányát, Magyarország kormányát pedig arra kérte, hogy szerezzen érvényt a két ország közötti alapszerződés 15/9. cikkelyének. Ebben a felek vállalták, hogy tartózkodnak az olyan intézkedésektől, amelyek a régiók etnikai arányait megváltoztatva arra irányulnak, hogy korlátozzák a kisebbségek szabadságjogait. A lukafalvi templommal szemközti területen meggyújtott őrtüzet több száz fős tömeg állta körül. Sokan székely és magyar zászlót lengettek, a székely és a magyar himnusz eléneklése után népdalok éneklésébe kezdtek. A rendezvényen jelen volt Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, aki elmondta, azért jött Lukafalvára, mert egy ilyen főbenjáró ügyet az egész magyarságnak, közelebbről Székelyföldnek és népének támogatnia kell. "Ha valamilyen változást akarunk a társadalomban, tennünk kell valamit. Úgy gondolom, a jelenlétünk és a szavunk, a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Nemzeti Tanács egységes közös képviselete felerősíti a tűz lángját". Beszédében hangsúlyozta: a székely szabadság lángját nem tudta kioltani semmiféle földindulás, szívünkben ég a láng. Reményik Sándort idézte: "Egy lángot adok, add tovább!" Ebből a lángból gyújtsunk őrtüzet és lármafát! Iszlai Tibor polgármester a Népújság kérdésére kijelentette: "Azért tartottam fontosnak az eseményt, mert mi vagyunk Székelyföld egyik kapuja. Két évvel ezelőtt egy székely kaput is állítottunk a bejárathoz, amely jelzi: e kapun belépve megérkeztél Székelyföldre! Úgy gondolom, hogy Székelyföld Vásárhelyhez legközelebbi határtelepüléseként jó helyet talált az SZNT, hogy itt olvassuk fel a kiáltványt. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2015. október 26.Lugos nagy szülöttjéről emlékeztek meg Üllőn2015. szeptember végén felhívás érkezett az üllői kulturális központ vezetőjétől, Laza István úrtól a lugosi magyarság képviselői felé, hogy részt vennénk-e a Lugoson született és iskoláit is itt végzett Vitéz Doberdói Bánlaky József ny. altábornagy, első világháborús hadvezér, hadtörténész halálának hetvenedik évfordulóján tartandó megemlékezésen, a Budapesthez közeli kisvárosban, Üllőn. A meghívó 2015. október 11-re, vasárnapra szólt. Az üllői megemlékezésen kéttagú lugosi küldöttség is részt vett, amelynek alulírott is tagja volt. A megemlékezés-sorozat az üllői római katolikus temetőben található sírnál kezdődött, ahol az altábornagy és neje, szül. burghauseni Axman Etelka hamvai találtak örök nyugalomra immár hetven éve. Kisné Szabó Katalin polgármester asszony köszöntője, a Honvédelmi Minisztérium képviselője, Maruzs Roland alezredes megemlékező beszéde után, Kovács Kornél plébános áldotta meg a jelenlevőket, majd a koszorúzások következtek. Délután a városháza dísztermében emlékműsorral folytatódott az emlékezéssorozat. Lugos magyarsága képviseletében én szólaltam fel, párhuzamot vonva az apa, Szende Béla volt honvédelmi miniszter és fia, Vitéz Doberdoi Bánlaki József /1863-1945/ életútja között. Mindkettő Lugosról indult, fényes katonai pályát futott be, kiváltva az össznemzeti megbecsülést a hon dicső polgáraivá, sokak példaképévé váltak, szűkebb pátriájuk, Lugos hírnevét öregbítve. Végezetül bemutattam a mai Lugost, mint fejlett, modern iparral, egyetemmel rendelkező ötvenezres várost, ahol a magyarság még nyolc százaléka az összlakosságnak, van érdekképviselete, civil szervezetei, I–VIII. osztályos magyar tagozata, magyar rendezvényei. Megígértem a jelenlevőknek, hogy Lugoson az apa már létező kultuszát egybefonjuk Vitéz Doberdói Bánlaki József emlékének ápolásával. Vitéz Doberdói Bánlaky József 1863. február 14-én Lugoson született Szende Béla gavozsdiai nemes földbirtokos és a segesvári polgári kormányzónak a megszöktetett unokája, Sternheim Róza Sarolta szerelme gyümőlcse gyanánt. Alsóbb iskoláit Lugoson végezte, majd 1883-tól a budapesti Tudományegyetemen tanult. 1884–85-ben elvégezte a Ludovika Akadémia egyéves önkéntesi tanfolyamát. Innen felfelé ível a katonai és családi karrierje, kisebb buktatókkal, de mindig becsülettel hazája és magyarsága iránt tett hűségesküje szerint. De ez már egy másik elbeszélés, egy dokumentumregény, amelyet dr. Polman Ferenc írt meg kutatásai alapján. /Dr. Polman Ferenc: Oroszlán karddal és lúdtollal. Doberdói Bánlaky Józsefélete és munkássága/ Langó Ferenc Attila Népújság (Marosvásárhely) 2015. október 26.Aranykút, a magyar nevű ortodoxok településeMezőségi elhagyatott templomokat, temetőket takarítanak a reformátusok Presbiterek, nőszövetségi tagok és lelkipásztorok lepték el a mezőségi szórványgyülekezeteket október 24-én. A Kolozsvári Református Egyházmegyében lassan már hagyomány, hogy tavasszal és ősszel kiválasztanak egy-két olyan gyülekezetet, ahol csak néhány református él, és a Presbiteri Szövetség valamint a Nőszövetség segítségével kitakarítják a templom udvarát, környékét, vagy éppen temetőket tesznek újból járhatóvá, mint ahogy az a legutóbbi alkalommal is történt. A takarításra vállalkozó önkéntesek csapata három részre oszlott. hétvégén Mezőszavára, Aranykútra, Botházára szálltak ki. A nap együtt fejeződött be Magyarszováton, itt volt az ebéd is, amelyet a három csapat közösen fogyasztott el a kultúrotthonban. Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese már azt is tudja, hogy melyik lesz a következő terület, amelyet meg fognak tisztítani, tavasszal ugyanis a fejérdi templomot és környékét akarják rendbe tenni. KISS GÁBOR Szabadság (Kolozsvár) 2015. október 26.Valóság kerestetikMár Elias Canetti, a huszadik század egyik legjelentősebb írója is úgy vélte: „Nehezen elviselhető gondolat, hogy az idő egy meghatározott pillanatát követően a történelem megszűnt valóságosnak lenni. Anélkül, hogy ennek tudatában lehetett volna, az emberi faj hirtelen elveszítette a valósághoz fűződő kapcsolatát. Eszerint mindaz, ami azóta történt, nem lenne igaz, éppen csak nekünk nem lehetne erről tudomásunk. Legfontosabb célunk és kötelességünk, hogy megkeressük ezt a pillanatot, mert amíg meg nem találjuk, tovább kell folytatnunk a jelenlegi rombolást.” A szóban forgó rombolás nyilvánvalóan kulturális természetű. A „multikulturalizmus” néhány éve Angela Merkel által is eltemetett, de újabban épp általa feltámasztani próbált eszméje (Wir Schaffen es!) azonban a Canetti által megjelölt feladatra merőben alkalmatlan. Az állítás igazsága hazai példán is jól bemutatható. Az egységes és oszthatatlan román nemzetállam meghatározó pozícióit – a Nemzeti Liberális Párt „européer” gondolatrendszerének hála – ugyanis fokozatosan a román asszimilációs politika vívmányainak számító „idegen” eredetű románok foglalják el. Az echt német, mert korábban a romániai németek „etnikai” pártjának elnökeként, s az egykor szinte színnémet Nagyszeben polgármestereként ismertté vált Klaus Johannis után, aki nevét közben a román helyesírás követelményeihez igazítva újabban már Iohannisként tünteti fel, a román állam „legfontosabb” hatalmi struktúrájának a Román Hírszerző Szolgálatnak (a SRI-nek) frissen kinevezett igazgatója, Eduard Hellvig is ugyannak a liberális pártnak a köreiből került ki. Ez a kinevezés ugyanazt az alapvető információt küldi a nemzetközi nyilvánosságnak: Romániában nyoma sincs semmiféle nacionalizmusnak, hiszen a magyarok szeparatista törekvéseit (melyek amúgy nincsenek is, hiszen a magyarság nevében egy-két eszement székely zelegorkodik) nem románok, hanem a német kisebbség tagjai bélyegzik meg. Az ötlet korántsem eredeti. Ez is, mint az elmúlt 150 év csaknem minden zseniális ötlete, eredendően tőlünk, magyaroktól származik. Az Osztrák–Magyar Monarchia liberalizmusa a századelőn a Felvidék iskoláinak élére zsidó származású magyarokat delegált, hogy a szlovákokat elmagyarosítsák. A piszkos munkát nem a „fajmagyaroknak” kellett elvégezniük, hanem a „nem-igazán magyar” asszimiláltaknak, akiket nem igen lehetett magyar nacionalizmussal vádolni. Ennek – a jelöltek által lelkesen vállalt gyalázatos húzásnak – aztán meg is ittuk, s a szlovákiai magyarok máig is isszák a levét. A következmények ezúttal sem maradhattak el. A romániai magyarok masszív hozzájárulásával (becses személyem is közéjük tartozik) államelnökké avanzsált nagyszebeni polgármester Angela Merkelnek már dagadó kebellel újságolhatta, hogy Romániában „nincs magyar kérdés”. Pedig még német is van. Igaz, ma már pusztán retrospektíve, de továbbra is élesben. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem jeles professzora, Mircea Muthu (s itt iróniának nincs helye, Muthu professzor élvonalbeli értelmiségi) a romániai származású Herta Müller Nobel-díját Románia arculcsapásaként érzékelte, hiszen az írónő – szerinte – a nemzetközi média üdvöskéjének számító Umberto Eco elöl az erdélyi szász diaszpóra manipulációnak köszönhetően (azaz a Romániából kitelepedett német nacionalisták ügyködéseinek „hála”) halászta el a Nobel-díjat. Merthogy a Ceauşescu által kiárusított németek (ezt szavaiból már én olvasom ki) így próbáltak elégtételt venni az általuk übermensch módra megvetett román kulturális életen. Nem zárható ki, hogy mindebben van kevéske igazság is (sok semmiképpen sem lehet), de ha Kertész Imre Nobel-díja kapcsán egy élvonalbeli magyar értelmiségi fogalmazna meg hasonló gondolatokat, az illető minden kétséget kizáróan a nemzetközi nyilvánosság páriájává válna, azaz nevét a nyilvánosság nagy valószínűséggel törülné a komolyan vehető értelmiségiek listájáról. (Még otthon, saját hazájában is.) Muthu professzor úrral semmi hasonló nem történt. Sőt, a románellenes nemzetközi összeesküvés hallgatólagos támogatója, Angela Merkel önfeledten ölelkezik a Muthu professzor összeesküvés elméletét szintén hallgatólagosan támogató Klaus Johannisszal. Bíró Béla Szabadság (Kolozsvár) 2015. október 26.Új évtizedet kezdett az ÉletfaCsaládias hangulatban zajlott szombaton délután a kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület születésnapi köszöntése: míg a nagyobbak koccintottak a tízéves szervezet tevékeny tagjainak egészségére, a kisebbek önfeledt tortakóstolgatásba kezdtek, miután közös erővel – ahogyan azt egy generációs különbségeket áthidaló szervezethez illik – elfújták a pontosan tíz elegáns (és ízletes) tortát díszítő gyertyákat. A kétnapos rendezvénysorozat minden generáció számára tartalmas programot kínált. Nagy érdeklődés kísérte a civil szervezet által szervezett játszóházat, jövőbe mutató kerekasztal-beszélgetések megerősítették a szervezet létjogosultságát, rámutattak szükségességére és munkatársainak értékteremtő munkájára. (di) Szabadság (Kolozsvár) 2015. október 26.LármafákÚjabb, erődemonstrációként is felfogható politikai-társadalmi akciót, egyedi közösségi élményt nyújtó megmozdulást szervezett a hétvégén az SZNT a Székelyföld határainak kivilágításával. A mostani tömegrendezvény szervesen illik a nemzeti tanács által korábban rendezett figyelemfelkeltő akciók, jelesül a székelyek nagy menetelése, továbbá a székely szabadság napja sorába. Ezek a megmozdulások kivétel nélkül azt célozták, hogy kinyilvánítsák a tömbmagyar régió autonómiához való jogát, követelve a román államon belüli önrendelkezését. Az már a sajátos bukaresti kisebbségpolitikának, a román hatóságok viszonyulásának a következménye, hogy ezeken a demonstrációkon mindannyiszor bizonygatni kell a Székelyföld létezését, elvégre a régió nevének emlegetésekor a többség ma is előszeretettel odabiggyeszti az „úgynevezett” jelzős szerkezetet. Most, miután kialudt a parázs a határjelző őrtüzek máglyái alatt, felmerül a kérdés: hogyan tovább az autonómia felé vezető úton? Miként kamatoztathatók ezek a megmozdulások a tényleges jogegyenlőség intézményi garanciájának biztosítása, a régió, illetve annak sajátos jogállásának elismertetése terén? Akárcsak a rendszerváltás óta eltelt 25 év során annyiszor, ezekre a kérdésekre sajnos ma sem kapunk megnyugtató választ. Már csak azért sem, mert például a román média ingerküszöbét alig-alig érte el az SZNT hétvégi akciója, a hatóságok érdeklődése pedig – lásd a gyergyószentmiklósi tűzifák lefoglalását – kimerült egy vaskos túlkapásban. Ráadásul sokak szerint a nemzetközi helyzet sem kedvez a székelyföldi önrendelkezési törekvéseknek: az EU-t túlságosan lefoglalja a migráció kérdésköre, és amúgy is megvan a maga baja a katalán elszakadási törekvésekkel. Viszont a valóság az, hogy a zászlajukra a székely autonómia ügyét tűző hazai szervezetek és mozgalmak akkor követnék el a legnagyobb hibát, ha folyamatosan egy kedvező politikai konstelláció függvényében hallatnák a szavukat, addig pedig mélyen hallgatnának. Ki tudja, néhány újabb lármafa felgyújtása nyomán talán az erdélyi magyarok parlamenti képviselete is belátja, hogy „ég a ház”, és igazán eljött az ideje az autonómiáról szóló törvénytervezet előterjesztésének. Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár) 2015. október 26.Utcanévtáblaügy: városházi replika az RMDSZ-nekKözönséges manipulációnak nevezi a marosvásárhelyi városháza, hogy az önkormányzati képviselő-testület RMDSZ-es frakciója az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz és a közigazgatási bírósághoz kíván fordulni, miután kiderült, hogy a polgármesteri hivatal által megrendelt utcanévtáblákon nem lesz magyar elnevezés. A városháza sajtóirodája pénteki közleményében úgy fogalmaz, az RMDSZ lépésének semmi köze a város magyar közössége érdekének a védelméhez. „Egyes jelöltek azt hiszik, hogy népszerűségre tehetnek szert, ha feszültséget keltenek, és becsapják a polgárokat. Marosvásárhely polgármesteri hivatala nem tesz mást, mint életbe ülteti azt a helyi tanácsi határozatot, amely az utcanevekről szól, s amelyet megvitattak és elfogadtak a helyi önkormányzati képviselők, magyarok és románok egyaránt” – olvasható a városháza állásfoglalásában. Mint ismeretes, a polgármesteri hivatal által meghirdetett, a kétnyelvű utcanévtáblákra vonatkozó közbeszerzés dokumentációja szerint a különböző táblatípusok terveit tartalmazó ábrák kizárólag a különböző személyiségekről elnevezett utcák leírását rögzítik a következő módon: str. George Enescu utca. A tenderfüzetben még csak példa sincs arra vonatkozóan, hogy mi történik olyankor, amikor az utcát nem egy személyről nevezték el. Dorin Florea a múlt heti sajtótájékoztatóján jelentette ki, nem lesznek kétnyelvűek az utcanévtáblák, a magyar felirat semmiképp nem kerülhet fel a hivatalos táblára, hiszen egyrészt törvénytelen, másrészt a kettős elnevezés megtévesztő lehet a turisták számára. Peti András alpolgármester egyébként a hétvégén a Transindexnek elismerte, nem vehetett részt a közbeszerzési dokumentáció kidolgozásában, azt azonban leszögezte, hogy a tanács idén kétnyelvű és nem egynyelvű utcanévtáblákra különített el 1,1 millió lejt. Peti a hírportálnak azt mondta, nemcsak felelőtlenség, hanem egyenesen törvénytelenség úgy meghirdetni egy közbeszerzést, hogy az ne legyen összhangban a tanácshatározattal és azzal, amire felhatalmazást kapott a tanácstól a polgármester. „Egyelőre nem egyértelmű, hogy a közbeszerzés nem a kétnyelvű utcanévtáblákról szól, vagyis nem arról a határozatról, illetve annak mellékletében szereplő, magyar fordítást is tartalmazó utcanévlajstromról, amit az RMDSZ-frakció is jóváhagyott. Abból, amit a polgármester mondott, arra következtethetünk, hogy a kiírás nincs összhangban a tanácshatározattal” – fogalmazott az alpolgármester. Simon Virág Krónika (Kolozsvár) 2015. október 26.Értékmegőrzés a marosvásárhelyi Bernády NapokonAz értékteremtés és értékek átadása volt az egyik fő gondolata az idén háromnaposra sikeredett, 18. alkalommal megszervezett Bernády Napok rendezvénysorozatnak Marosvásárhelyen. A Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány 24 éves, 20 éve szervez rendezvényeket, és 18. éve rendezi meg a Bernády Napokat – összegezte Borbély László, az alapítvány elnöke az idei ünnepi eseménysorozat gálaestjén szombaton a Kultúrpalota nagytermében. Mint elhangzott, az eltelt évek alatt 1500-nál is több rendezvényt szervezett az alapítvány, 3 szobrot állítottak, 22 könyvet adtak ki, és 225 kiállításnak adott otthont a Bernády-ház. Az alapítvány a Bernády Napok rendezvénysorozat keretében vetélkedőkkel igyekezett felkelteni a diákok érdeklődését a városépítő Bernády György életműve iránt. Idén száz fiatal vett részt a vetélkedőn, ahol diákok városnéző sétát tettek Fodor János történésszel, majd a látottak alapján válaszoltak a kérdésekre. Simon György, a vetélkedők vezetője elégedett volt a versenyzőkkel, mint mondta, nagyon sokan érdeklődnek a fiatalok közül, ami azt jelenti, hogy Bernády szelleme tovább él. A képzőművészeti kiállítások során minden művész egy-egy alkotást adományozott a Bernády-háznak. A gyűjtemény ma már közel kétszáz értékes műalkotásból áll, festmények, grafikák, kisplasztikák, hagyományos és nonfiguratív alkotások sorakoznak, „nagy öregek” és fiatal tehetségek művei. Az összegyűlt allkotásokból 2009-ben kiállítást szerveztek, illetve egy művészeti katalógust is kiadtak Bernády Galéria címmel, ám azóta tovább gyarapodott a gyűjtemény, így az idei rendezvénysorozaton újabb albumot adtak ki. Szombaton megkoszorúzták a református temetőben Bernády György síremlékét, illetve a róla elnevezett téren egész alakos szobrát, este a Kultúrpalota nagytermében az ünnepi műsor keretében átadták a Bernády-emlékplakettet. A Gyarmathy János szobrászművész által készített bronzplakett 17. kitüntetettje Nagy Miklós Kund újságíró-szerkesztő, művészeti író, a képzőművészeti tárlatok örökös házigazdája, több mint 30 kötet szerzője. A rendezvénysorozat keretében A lélek anyanyelvén című műsort tekinthette meg a nagyérdemű: Bogdán Zsolt kolozsvári színművész és ifjabb Csíky Boldizsár zongoraművész estje katartikus élményt nyújtott a költészet és zene párosításával, egymásra hatásával. Antal Erika Krónika (Kolozsvár) 2015. október 26.„Körbeülték” Udvarhelyen a jogállami kerekasztaltTöbbek között az új magyar alkotmányról, a választójogi változásokról, valamint a magyar állampolgársággal járó jogokról és kötelezettségekről kaptak tájékoztatást az egyetemi hallgatók és főiskolások a Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület (MPEE) és a MÜTF Oktatási Központ szervezésében lezajlott Jogállami kerekasztal Erdélyben című udvarhelyi rendezvényen péntek délután. Juhász Imre alkotmánybíró elmondta, fontosnak tartja, hogy új alaptörvény született és lépett hatályba 2012-ben Magyarországon. „A korábbi, toldozott-foltozott gyökerében mindenképpen kommunista alkotmány volt. Az új alaptörvényt már a tervezési és előkészítési folyamatban sok támadás érte, ez nem csitult a hatályba lépését követően sem. Éppen ezért gondoltuk, útjára indítunk egy kerekasztal-beszélgetést és előadás-sorozatot, amelyen elmondhatjuk, hogy mit gondolunk erről gondolkodó jogászként és gondolkodó állampolgárként" – mondta Juhász Imre. Tordáné Petneházy Judit, az MPEE alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az alaptörvény sok újdonságot hozott a jelenlegi határokon kívül élő magyarság számára is, ugyanis ez egész más szintű felelősséget ír elő Magyarország számára a határon túli magyarságot illetően. „Az alaptörvény hangsúlyozottan a nemzet egységének a gondolatából indul ki, úgy vélem, ezt mindenképp tolmácsolni illik" – érvelt az alkotmánybíró, hogy miért aktuális a rendezvény az erdélyiek számára is. Mint elmondta, az alaptörvény hátteret nyújt a kettős állampolgárság kérdésében is, így az eddig lezajlott erdélyi kerekasztal-beszélgetéseken főként konkrét kérdések foglalkoztatták az érdeklődőket. Többek között a szimbólumhasználat is felmerült, mivel a magyar alaptörvény nem tud választ adni erre a kérdésre, ilyen esetben nemzetközi jogi szempontból közelíti meg a lehetőségeket az alkotmánybíró, uniós vagy európai tanácsi viszonylatban keresi a választ. „Vannak bevett hagyományos jogi eszközök, azonban a nehézség a jogszabályok alkalmazásában van akár a hatalom részéről, akár egy megszületett ítélet vonatkozásában" – tette hozzá Juhász Imre, aki szerint ez a kérdés minden európai államban problémát okoz. A rendezvény keretében Rubold Ödön Jászai Mari-díjas színművész is felszólalt, aki suttogó propagandának nevezte a kezdeményezést, amely révén az alkotmány jelentősége sokkal jobban tudatosodik az emberekben. Veres Réka Krónika (Kolozsvár) 2015. október 26.A lelkészi munka az elsődlegesKözel 250 lelkipásztor vett részt október 13–14-én az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség idei találkozóján, Szovátán. A kétnapos megbeszélésen a lelkipásztori szolgálat kihívásairól beszélgettek a jelenlévők. A lelkészértekezlet második napján Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is jelen volt, aki az egyház aktuális kérdéseiről beszélt. Elsőként az előző nap is előtérbe került migránskérdésről szólt, rámutatva: a politikusok feladata, hogy kit és mikor engednek be az országba, viszont ha a menekültek bent vannak már, csakis a keresztyén alapelvek szerint lehet viszonyulni hozzájuk. A püspök rámutatott: a nyugati keresztyén világ a saját önzése miatt teljesen elpusztulhat. Az önzés ebben az esetben azt jelenti, hogy nem vállalja az áldozathozatalt. Fejlődés csak az ifjú nemzedéken keresztül lehet, egy nemzet csak akkor élhet, ha vannak fiatalok, és az életszínvonal is csak így tartható fenn. A ma embere azonban hamisan azt gondolja, hogy az életszínvonalat pénzzel lehet megvenni, mutatott rá a püspök. Kató Béla szerint a népvándorlási folyamatot az is motiválja, hogy Kelet-Európa kiürült, a kiürült civilizációknak pedig fiatalokra van szükségük. A püspök a romániai kis települések helyzetére reflektálva elmondta, hogy tíz-húsz éven belül teljesen átalakul egy-egy település képe, vagy teljesen kiürül. A jelenlegi tendencia az, hogy a nagyvárosok vonzáskörében lévő falvak megmaradnak, a távol esők azonban elsorvadnak, mondta. Kató Béla szerint azonban a kis lélekszámú közösségeket továbbra is pásztorolni kell, azon kell gondolkodni, milyen szerkezetben tudja az egyház ezeket ellátni, hogyan alakul majd a lelkipásztorok egzisztenciája. A püspök arról is beszélt, miért kérték, hogy a lelkipásztorok jelentsék be, ha a lelkipásztori szolgálatuk mellett van másodállásuk. Ennek célja, hogy az egyház meghatározza, hogyan vállalhatnak más állást a papok. A jelenlegi szabályzat szerint az egyházmegye, illetve az egyházkerület vezetőségétől kell engedélyt kérni, ha egy lelkipásztor másodállást szeretne vállalni. Kató Béla hangsúlyozta, hogy a főállás a lelkipásztori szolgálat, a másodállásokat azért kell szabályozni, mert sok lelkipásztor kész helyzet elé állította az egyházmegyék és az egyházkerület vezetőségét, és csak utólag kértek engedélyt. A püspök arról is beszélt, hogy a lelkipásztori munka mellett mindig volt más munka is, hiszen az egyházközségi birtokokat meg kellett művelni, mezőgazdasági munkát végeztek a lelkészek, de ezt a gyülekezeti tagok általában pozitívan értékelték, hiszen a pap továbbra is otthon volt, ez a munka nem ütközött a lelkipásztori tevékenységével. Ha viszont valaki munkaszerződéssel a településtől távol vállal munkát, akkor nem tudja a lelkipásztori teendőit teljes mértékben teljesíteni, mutatott rá a püspök. Kató Béla szerint az egyház egészének érdeke, hogy ne lehessen olyan munkát folytatni, mely káros az alaptevékenység megítélésére. Hozzátette, hogy a püspöki szék a fizetési kategóriák kérdését is újragondolja, magasabb kategóriákat fognak összeállítani, melyeken alul nem szabad majd alkudni. A püspök arra is kitért, hogy ha a közösségek, települések elkezdenek eltűnni, a mostani lelkészi állomány sem tartható fenn. Szólt ugyanakkor arról is, hogy a kis gyülekezetek támogatása sem fog örökké tartani. Ez kegyelmi idő, de ha nem lesz majd támogató, akkor ezt a kérdést belülről kell megoldani, hangsúlyozta. Kiss Gábor Krónika (Kolozsvár) 2015. október 26.Történelmi leckék élőbenÁldozatokra emlékeztek a középiskolások Háború, kommunista terror – a Mikes Kelemen tizedikes és tizenegyedikes diákjai múlt hétvégén ehhez a múlthoz és annak áldozataihoz kerültek közelebb. Az 1956-os évforduló közeledte minden, a szabadságért hozott áldozatra ráirányította a figyelmet a Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákjai körében. A közös temetőben lévő első világháborús emlékműnél és a közel kilencven katonasírnál hagyományosan a cserkészek takarítottak halottak napja előtt, most a középiskolások vették át a stafétát. Már István megbízott igazgató volt osztályával, Joós Csilla és Kolumbán Laura osztályfőnökök pedig a jelenlegivel vonultak ki a gaztól megtisztítani a sírokat, és a városi virágkertészettől kapott árvácskákat elültetni. Sok volt a gyerek, szinte percek alatt befejezték a munkát. Pénteken, míg városszerte megemlékezések zajlottak, Már István a diákokkal a kommunista diktatúra áldozatainak emlékmúzeumát látogatta meg, ahol Török József és Józsa Árpád Csaba volt politikai foglyok meséltek nekik arról a világról, amit szüleik nemzedéke még közelebbről is ismert. A kihallgatószoba, a sötétzárka, a bilincs és a fekete szemüveg felpróbálása segített nekik „belekóstolni” az akkori valóságba. Bodor Tünde Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2015. október 26.Velünk élő történelemAkik meghaltak a szabadságért Az 1956 októberében kezdődött és vérbe fojtott magyar forradalom hőseire emlékezett Háromszék népe hétvégén, azokra, akik tankokkal is szembeszálltak a szabadságukért, akik életüket áldozták, és akiket elárultak, eltiportak, de emlékük örökké élni fog. – Ma egy olyan történelmi korra emlékezünk, amelyet sokan testközelből ismernek az itt jelenlévők közül, és olyan emberekre, akik rokonaink, ismerőseink és barátaink. Nélkülük és fiatalkori áldozatvállalásaik nélkül ma nem állnánk itt, és egy szürreális, bizalmatlanság, cenzúra, valamint félelem által terhelt világban, korlátok közé szorított életet élnénk. Éppen ezért időről időre emlékeztetni kell magunkat, hogy a szabadság mennyire fontos – jelentette ki Kovács Emese diáklány a Sepsiszentgyörgyön összegyűlt tömeg előtt. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulójának délelőttjén Sepsiszentgyörgyön a magyar pártok, civil szervezetek és a városi tanács tagjai megkoszorúzták a polgármesteri hivatal homlokzatán található, Gloria Victis feliratú, valamint Szalai Attila, 56-os vértanú egykori Csíki utcai lakásának falán elhelyezett emléktáblákat, majd a volt politikai foglyok nevében Váncsa Árpád és Jancsó Csaba az események erdélyi áldozatairól is megemlékezett. A főhajtás délután az 56-os emlékparkban, a Jakab Gábor által vezényelt Cantus Firmus vegyeskar és dalárda fellépésével folytatódott, a Szózat eléneklése után pedig Plugor Sándor Művészeti Líceum tanulói magyar és román nyelven köszöntötték a jelenlévőket. Kovács Emese már idézett szavai után, Klárik László szenátor az 56-os magyar ifjúság áldozatkészségét emelte ki ünnepi beszédében. Azokét, akik bátor szembeszegülésükkel bebizonyították, a kommunista diktatúra igenis sebezhető. A szónok egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy a zsarnokságot mindig könnyebb megelőzni, mint legyőzni, ezért úgy kell élnünk, gondolkodnunk és cselekednünk, hogy soha többé elő ne fordulhasson. Az elkövetkezőkben Muráncsik László, a testvérváros Mosonmagyaróvár önkormányzatának képviselője, Farkas Balázs, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja, és Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szervezetének elnöke osztotta meg gondolatait a szép számban összegyűltekkel, majd Zelenák József evangélikus lelkész áldása következett. Koszorúzás és himnuszaink eléneklése után a megemlékezők fáklyás menete az Erzsébet parkba vonult, hogy a kommunizmus áldozatainak állított kopjafánál is leróhassa kegyeletét. Előre, budai srácok Pénteken a Baróti Szabó Dávid Líceum udvarán először a középiskolások tartottak megemlékező ünnepséget az 1956-os forradalom tiszteletére, annál az emlékműnél, mely egyedülálló módon, három fiatalember tette révén emlékezteti az utókort: az önkényuralom valamikor mindennapjaink része volt, és nem magától múlt el, hanem a fiatalok áldozata, összefogása révén, úgy, hogy szabadságvágyuk felül tudott kerekedni az elnyomókon. A cseh Jan Palach 21, a magyar Bauer Sándor 17, az erdélyi Moyses Márton pedig mindössze 29 éves volt, amikor úgy döntöttek, megmutatják a világnak, ők képesek a legnagyobb áldozatra: felgyújtották magukat, tiltakozva a diktatúra ellen, s a szabadság szikrája, melyet lángra lobbantottak, ma is parázslik, készen arra, ha kell, hogy fényével ismét beragyogja az ifjú szíveket. Áldozatukra, 1956 jelentőségére Dimény János iskolaigazgató emlékeztette a fiatalokat, Tatár Ágnes diáklány szavalt, Lakatos Ágnes énekelt. Végül a diákok meghallgatták az Avanti ragazzi di Buda, azaz az Előre, budai srácok című dalt, amely a római Lazio futballcsapatának indulója. Ez is bizonyítéka annak, hogy Európa sok más népe mellett az is olasz is tiszta szívből drukkolt a magyar forradalmároknak, a forradalom hősei előtt pedig ők a mai napig is tisztelegnek ezzel a dallal – mondta az igazgató. A délutáni városi megemlékezésen sajnálatos módon csak nagyon kevesen vettek részt. Beszédet mondott Márton Árpád képviselő, Lázár-Kiss Barna polgármester, Demeter László történész, valamint a HVIM erdővidéki szervezetének tagja, Kolumbán Attila. A Magyar Polgári Párt néhány tagja külön emlékezett Baróton: ők a Petőfi utcai emlékművet koszorúzták meg. A székely szabadság még nem jött el Kovásznán a központi parkban levő Likaskőnél szép számban összegyűlt tömeg hajtott fejet a hősök emléke előtt. A Magyar Polgári Párt által szervezett rendezvényen a kovásznai ifjúsági fúvószenekar adta meg az alaphangot, de felléptek a helyi Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ kóristái is, miközben a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat fegyelmezett sorfalat állott. A megemlékezés idei meghívottja, Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke elmondta, hatvan évvel az 56-os forradalom és 25 évvel a romániai rendszerváltás után sem valósult meg a székely szabadság, és az autonómiaharc ezért fontos, továbbra küzdenünk kell a jogainkért. Igét hirdetett Orbán Lajos vajnafalvi református lelkipásztor, aki a Bibliára utalva beszélt arról, hogy a szolgaságtól szeretettel, tudással és Isten segítségével meg lehet szabadulni. A megemlékezés koszorúzással, valamint a himnuszaink eléneklésével zárult. Kézdiszék is lerótta kegyeletét Péntek délben a Szoboszlay-perben kivégzett vértanúk emlékére állított kopjafánál a Református Kollégium tanárai és diákjai rótták le kegyeletüket a hősök és mártírok emléke előtt. A rendezvényt Ruszka Sándor kollégiumi lelkész nyitotta meg, aki egy, az ötvenhatos szabadságharcban részt vállaló fiatalt idézve „gyönyörű lehetetlennek” nevezte a történelmi eseményt. Mike Bernadett diák beszéde után a megemlékezés az iskola tanulóinak ünnepi műsorával folytatódott, a közel félórás irodalmi összeállításban a szovjet csapatok megszállása ellen harcoló Budapest hangulatát, a szabadságharcosok megéléseit próbálták megragadni a diákok szavalatok és gitárral kísért dalok segítségével. A magyar himnusz eléneklése után koszorúkat helyeztek el az emlékjeleknél. Este az egykori katonanevelde előtti téren gyülekeztek a város fáklyákkal felvonuló középiskolásai. Ez alkalomból több helyi civil és pártszervezet is képviseltette magát, az 1956-os vértanúkat jelképező szobor előtt díszőrség tisztelgett. Az esemény díszszónokaként Tell Edit, Paks város alpolgármesternője beszélt az egybegyűlt diákokhoz, akik mellett szép számban jelentek meg a város polgárai is. Párhuzamot vont az esemény idején éppen Pakson tartózkodó és az ottaniakkal együtt emlékező kézdivásárhelyi tanulók és az itteniek paksiakkal való közös főhajtása közt. Megjegyezte, sehol sem élünk gondok nélkül, de meggyőződése, hogy egymás számára bármikor tudunk szorítani még egy helyet asztalainknál, és kettéosztanánk ételeinket, ha valamelyik szükséget szenvedne. 1956 szellemiségére utalva kiemelte, ma is érvényesek az akkori célok, vagyis a nép sohasem akart idegen szokások szerint élni. A polgármesternő közvetlen szavait követően egy csoport diák a Nagy-Babos Edit és Tamás tanárházaspár által összeállított, alkalomhoz illő zenés-verses műsort adott elő, majd a magyar és székely himnusz eléneklése után a jelenlevők megkoszorúzták a hősök emlékművét. Emlékjelhagyás Kézdialbisban Szombaton Kézdialbisban, a templom előtti terén mintegy száz ember jelenlétében avatták fel az 1956-os meghurcoltak, valamint a világháborúk és a kommunizmus áldozatainak emlékére állított kopjafát. Ezen egyelőre két név szerepel: az Elekes Balázsé, aki négy év elszenvedett börtön után itthon hunyt el, és t. Bartha Mózes református lelkészé, aki a megtorlások elől az öngyilkosságba menekült. A háborúk áldozatainak és kommunizmusban meghurcoltak nevei utólag kerülnek fel a kopjafára, mert a közösség véleménye az volt, hogy a névsor, melyet a kezdeményezők összeállítottak, nem teljes. (T. L.) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2015. október 26.1956 lépcsőfokaiNehéz emlékezni. Felejteni nehezebb. Tizennyolc éves voltam akkor, felnőtt, pénz- és igazságkereső, mint annyian mások. Mintha tudta volna a kommunista diktatúra, hogy anyagi meg szellemi nyomorúságban hamarább érik a fiatal – két egymás utáni évfolyamot 17 évesen érettségiztettek Romániában, hogy lennénk mi a Párthoz hű, még kiskorú értelmiség. Marx megmondta a 19. században, hogy „kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete”. Sem az angol Robert Owen, sem a zsidó Marx nem úgy látta azonban a kommunizmust, ahogyan azt Lenin meg Sztálin meg az ők követői láttatták, immár fegyveres hatalmon a fél világban, pártszékházak és börtönfalak között. Internátusi, kollégiumi felügyelő voltam ’56-ban, akkor ősszel csapott meg először engem is, Európát is a győzelem halovány reménysége. Több volt az állambiztonsági az erdélyi magyar középiskolák és egyetemek körül, mint amennyi a diák. És Magyarországon győztek volna a felkelő forradalmárok, akár 1848-ban is, de „földübörögtek a testvéri szovjet tankok”, november 4-én odalett minden. Következtek az akasztófák, a perek, a golyó által védett pártkormányok. Vériszap mindenütt. A következő lépcsőfokot már az egyetemen értem meg. Románia fegyveres hatalma észbe kapott, hogy ismét itt az alkalom, abból hasznot lehet húzni. És elkezdődtek a rostálások, a perek az egyetemeken, illetve a bíróságokon. 1959-ben földübörögtek a bizottságok, odakinn az épület előtt álltak a fekete „dubák”, az államvédelem zárt autói, vitték is el azokat, akiket a magyar forradalommal rokonszenvezőknek tartottak. A didergés és a félelem együtt járt. Sajnáltuk az elhurcoltakat, és féltettük magunkat, így igaz. És lefejezték a Bolyai Tudományegyetemünket, kivégezték. Románia mintegy megelőzte a lehetséges szembeszegüléseket, csíráikban. Székelyföldön béke volt viszonylag. Csak a Mikó Kollégium tantestületét verték szét, tanárokat, diákokat börtönöztek be, Csíkszeredában is. Eszmélt a magyar kisebbség. Miért is vagyunk a világon? Mi közünk van a saját sorsunkhoz? Van-e jogunk szólalni, cselekedni? Hát nem volt. De voltak koszorúzóink, szervezkedőink, voltak versmondóink illő alkalmakon akkoriban. És meg sem álltak a román börtönökig. Térjünk vissza Budapestre! Igaz, én már hat éve visszatértem onnan. 2006-ban visszatértem az Egyesült Államokból, szeptember végén. A nagy óceán után éppen hogy visszaszoktam a kommunista magyar kormány fattyadékának, a Gyurcsány-kormánynak légköréhez, amikor ránk köszöntött október 23-a, az 56-os forradalom immár hivatalos emléknapja. A Magyar Írószövetségben koszorúztuk az 56-os emléktáblát. Estefelé hatalmas és békés megemlékezés, a nemzeti oldal emlékezett. És az ismét szocialista kormány bevetette a lovas rendőröket, a könnygázágyúkat, gránátokat, gumibotos rendőrséget számozatlanul (!) és számolatlanul. Mindent szétvertek. Csak azt feledném, azt az estét, a sikoltásokat, a toporzékoló lovas brigádokat, a menekülésünket a Semmelweis utcába, az Erzsébet híd alá, kapualjakba, szanaszét. Ez volt a magyar 1956-os forradalom utóbbi láncszeme, és egyben Európa utolsó kommunista rohama a nép ellen. És most azt is hozzá kell tennem mindehhez, hogy az említett kormány-csürhe ma követeli az ázsiai, afrikai migráns özön szabad beengedését Európába, a kommunista humanizmus, emberszeretet nevében. Láncszemelgetünk itt is, Európa külvárosi szegénynegyedeiben. Fáj emlékezni, különösen, ha ugyanazok az indulatok késztetnek emlékezésre, amelyeket annyiszor megéltünk. És voltak, akik nem tudták túlélni. Ők is emlékeztetnek a fáklyáink fényénél. Czegő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2015. október 26.Október 23. MihályfalvánAz érmihályfalvi csoport és az ’56-os események emlékművénél tartottak megemlékezést pénteken délután Érmihályfalván. Az 59 esztendővel ezelőtti magyarországi események, valamint a néhány romániai megmozdulás, de legfőképp az ezt követő kommunista leszámolás ezernyi áldozat emléke előtt tisztelegtek az érmelléki városban. Nyakó József polgármester köszöntötte a több száz megemlékezőt, majd átadta a szót Szólláth Tibornak, Hajdúnánás polgármesterének, aki az együtt emlékezés és az összetartozás fontosságát, a közös útkeresést emelte ki rövid beszédében. Szabó Ödön parlamenti képviselő úgy értékelte az 1956-os és az azt követő eseményeket, mint amelyek ismét felnyitották a magyarok szemét és erőt adtak ahhoz, hogy néhány évtizeddel később véghezvigyék a rendszerváltozást. Megtörténhet, hogy egy-egy csatát elveszítünk, de a szabadságharc sosem lehet vesztes. Nekünk, kisebbségi sorba szorult romániai magyaroknak akkor is vállvetve kell küzdenünk közös céljaink elérése érdekében, ha adott esetben nézetkülönbségeink is vannak. Feljelentgetéssel nem haladunk előre, jegyezte meg a politikus. A beszédek után alkalomhoz illő kiselőadásokat hallhatott-láthatott az emlékezők gyülekezete. Elsőként a Mezőgazdasági Főgimnázium négy tanulója elevenítette fel az ’56-ban történteket, majd a Veres László Zsolt Városi Kórus énekszolgálata következett, amit kiegészített a Csilinka Gyermekkórus fellépése. A mihályfalvi megemlékezések állandó részvevő csoportja, a GGG Irodalmi Stúdió fiataljai ez alkalommal is kitettek magukért. A megemlékezés a koszorúzással folytatódott. A mihályfalvi csoport emléktáblájánál (amelyen immár az elhurcolt, halálra ítélt és kivégzett Sass Kálmán neve is szerepel) helyezték el a koszorúkat az emlékezők, a városi intézmények, iskolák és civil szervezetek, valamint a politikai pártok képviselői. A program a Himnusz eléneklésével ért véget. B. B. Reggeli Újság (Nagyvárad) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
