|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 649 találat | lapozás: 1-30 ... 601-630 | 631-649 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. július 31.Vonzóbbá vált a székely turizmusBár a székelyföldi megyékbe látogató turisták száma több mint 20 százalékkal nőtt ebben az évben, a központi fejlesztési régióhoz tartozó megyék közül Hargita és Kovászna megye továbbra is a rangsor utolsó két helyét foglalja el. Az idegenforgalmi mutatók azonban javultak az elmúlt hetekben, állítja Daragus Attila, az országos faluturisztikai egyesület alelnöke, aki szerint a háromszéki panziók jelenleg 90-100 százalékos telítettséggel üzemelnek. Bár a székelyföldi megyékbe látogató turisták száma több mint 20 százalékkal nőtt ebben az évben, a központi fejlesztési régióhoz tartozó megyék közül Hargita és Kovászna megye továbbra is a rangsor utolsó két helyét foglalja el. A legfrissebb felmérés szerint – amely első sorban az év első hat hónapjának adatait veszi figyelembe – a turisták mintegy 40 százaléka Brassóba érkezett, 21,8 százalékuk Maros megyébe, 18,5 százalék Szeben megyébe, Fehér és Hargita megye 7,6, illetve 7,4 százalékkal szerepel, míg Kovászna megye 4,7 százalékkal a sereghajtó. Ez az arány június óta egészen biztosan javult Kovászna megye esetében, ekkor érkeznek ugyanis a gyógykezelésre beutalt vendégek. A tartós kánikulának köszönhetően is növekedett a háromszéki panziók forgalma, jelenleg 90-100 százalékos telítettséggel üzemelnek ezek a vendéglátó-ipari egységek – tudtuk meg Daragus Attilától, az Antrec országos faluturisztikai egyesület alelnökétől, aki szerint az elmúlt évektől eltérően nemcsak az ország déli megyéiből, hanem külföldről is több vendég érkezett. „Nem tudjuk, mi a magyarázata az érdeklődésnek, de örülünk neki. Az már hagyománynak számít, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsú és a tusnádi szabadegyetem ideje alatt Tusnádfürdő száz kilométeres körzetében minden szálláshelyet lefoglalnak, ettől függetlenül azonban igyekszünk testre szabott programokkal, minőségi szolgáltatásokkal csábítani a turistákat, és az árakat sem növeltük tavalyhoz képest” – mondta Daragus. Az sem meglepő a szakember szerint, hogy a látogatók egy részét a gyógyturizmus vonzza, ők a borvízforrásokat, a mofettákat keresik, de sokan érdeklődnek a történelmi vagy az irodalmi vonatkozású emlékhelyek iránt, Dózsa György, Gábor Áron vagy éppen Benedek Elek szülőházát keresik fel. „Előrelépésnek számít, hogy tavaly Bálványos felé leaszfaltozták az utat, idén azonban pénzhiány miatt nem folytatták a munkálatokat a Szent Anna-tó irányában, de úgy tűnik, ez nem tartotta távol a vendégeket” – magyarázta a faluturisztikai egyesület alelnöke. Turistavonzó csíkszeredai városnapok A csíkszeredai turisztikai információs iroda vezetője, György Piroska munkatársunk kérdésére elmondta, nem tudnak pontos vagy hozzávetőleges információkkal szolgálni azzal kapcsolatban, hogy ebben az időszakban hány turista fordul meg a megyeszékhelyen, abban azonban egészen biztosak, hogy legtöbben nyáron keresik fel a várost, a vakáció ideje alatt. „Úgy látjuk, hogy a városnapoknak egyre nagyobb szerepe van az idegenforgalomban” – vélte György Piroska. Ezt azzal magyarázta, hogy a most hétvégén zajló városnapi rendezvénysorozat idejére mondhatni megteltek a szálláshelyek, ami azt jelzi, hogy ilyenkor megnövekedik a turisták száma a városban. „Ami meglepő, hogy egyre több idegenül beszélő turista fordul meg az irodánkban. Már nemcsak Magyarországról, hanem más európai országokból is egyre többen érkeznek Csíkszeredába” – mondta az irodavezető. Mint mesélte, beszéltek olyan külföldi turistával is, aki elmondta másodszor tér vissza vidékünkre, mert legutóbbi látogatásakor nem tudott mindent megnézni. Szentkép, hűtőmágnes Csíkszeredában egyébként rendszerint a pünkösd idején fordul meg a legtöbb turista: a csíksomlyói búcsúra több százezren látogatnak, közülük sokan a városi és környékbeli panziókban keresnek szállást. Urbán Erik ferences templomigazgató elmondta, amellett, hogy növekszik a látogatók száma, örvendetes, hogy egyre több a fiatal zarándok. Szerinte feltehetően azért növekedett a kegyhelyre látogatók száma, mert beindultak a magyarországi, határon kívüli kirándulások programjai. „Sokan érkeznek Magyarországról, és számos helyi látogatónk is van. Tavaly Japánból és Ausztráliából is volt vendégünk” – sorolta Urbán Erik. A csíksomlyói ferences kolostor épületében egy kegytárgybolt is működik. Itt Gergely Izabella eladótól, a Szociális Testvérek Társaságának tagjától megtudtuk, leginkább a helyi jegyeket magán viselő tárgyakat vásárolják a turisták. „Szentképeket, hűtőmágneseket szoktak vásárolni, de szoktam ajánlani nekik a Csíksomlyóról szóló könyveket is, nagyrészük többnyelvű” – magyarázta az eladó. Mint mondta, leginkább a zarándokok keresik fel a kegytárgyboltot. Főként azokat a tárgyakat vásárolják, amelyeken a csíksomlyói Szűz Mária-kegyszobor mása látható. Udvarhely „csupán” tranzitváros Noha érdeklődőkben nincs hiány, Székelyudvarhely továbbra is tranzitvárosnak számít idegenforgalmi szempontból. A rövid városnézést követően a turisták többsége inkább a környékbeli települések felé veszi az irányt – tudtuk meg a Tourinfo irodában. A városháza által működtetett iroda egyébként négynyelvű turisztikai tájékoztatóban mutatja be Székelyudvarhely és térsége épített örökségét, történelmi múltját, kulturális programjait és a különböző kikapcsolódási lehetőségeket. Megtudtuk, naponta akár kétszázan is érdeklődnek a nyári időszak alatt Székelyudvarhelyen, az Emlékezés parkja melletti turisztikai irodánál. „Nemcsak turisták, hanem olyan helyiek is igénylik az útikalauzokat és térképeket, akik vendégeiknek mutatnák be a várost” – tudtuk meg Bálint Júlia irodavezető-helyettestől. Az információkat igénylő turisták zöme magyarországi, és általában csoportosan, idegenvezetővel jönnek a városba, de számos egyéni látogató is érdeklődik. Persze távolabbról is „kiszúrják” a székely anyavárost, legutóbb spanyolországi turisták igényeltek útbaigazítást, de gyakoriak például a skandináv vendégek is. Bálint Júlia elmondta, főként a történelmi városrész érdekli leginkább a látogatókat, a Székely Támadt-várat, a templomokat és a Haáz Rezső Múzeumot nézik meg legtöbben. Az iroda munkatársa szerint általában a szabadidős tevékenységek és a hagyományos mesterségek érdeklik a turistákat, így nagyon sokan a korondi fazekas élményműhelyt látogatják meg, de többen választják a szintén korondi lovas-szekeres körutat is, melynek keretében különböző műhelyekbe látogathatnak el. A népi örökség iránt érdeklődők a környékbeli tájházakat is felkeresik, emellett nagyon népszerű a turisták körében a zeteváraljai víztározó és a székelyderzsi erődtemplom is. Bálint Júlia elmondta, általában a turisták útvonalától függően ajánlják a látogatnivalókat. „Székelyudvarhely még mindig nem célpont” – jelenti ki az irodavezető-helyettes, hozzátéve, próbálnak tenni a város tranzitjellege ellen, főként rendezvényekkel igyekeznek lekötni a turistákat. Népszerű a szekér, de a terepjáró is „Naponta akár harmincan is betérnek a turisztikai információs irodába, de ennél sokkal több turista érkezik a faluba, jelenleg is szinte teljes mértékben el vannak foglalva a szálláshelyek” – mondta el érdeklődésünkre Sztojka Beáta, a farkaslaki Tourinfo Iroda munkatársa. Az irodavezető szerint a községet többnyire magyarországi turisták látogatják, míg Parajdra számos román ajkú, de orosz vendég is ellátogat. Távolabbról érkező külföldiek is megfordulnak Tamási Áron szülőfalujában, zömében holland és német lakókocsis turisták, akik kempinghelyet keresnek. A Farkaslakára érkezőket leginkább a szekeres túrák, valamint a Fehér-Nyikó forrását felfedező terepjárós túrák vonzzák, továbbá népszerű úti cél a Gordon-hegyen található Jézus szíve kilátó. Magyarországról jönnek a legtöbben A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Kvantum Research 2013-ban tett közzé egy átfogó felmérést a székelyföldi turizmusról, mely szerint a régióba látogatók 24 százaléka magyarországi, de ez az arány a különböző turisztikai célpontok esetében nagyon nagy mértékben különbözik. A legfontosabb célpontok Kovászna, Szováta és Tusnádfürdő. A gyógyturizmusáról nevezetes Kovásznán gyakorlatilag nincsenek magyarországi turisták, de Szovátára is meglehetősen kevesen látogatnak. Ezzel szemben például Udvarhelyszéken, Zetelakán, Parajdon, Székelyudvarhelyen, a Gyergyói-medencében többségben vannak az anyaországi kirándulók. A tanulmány szerint egy turista egy nap alatt átlagosan 350 lejt költ el székelyföldi látogatása alkalmából, ebbe a szállás, étkezési és egyéb költségek is beletartoznak, viszont az utazást nem foglalja magában. Barabás Hajnal, Bíró Blanka, Veres Réka Krónika (Kolozsvár) 2015. július 31.Román néplélek és önsztereotípiaTörténelmi tapasztalataik folytán a románok rendkívül bizalmatlanok az idegenekkel szemben, a munkára pedig az emancipálódás eszközeként tekintenek – vázolta a román néplélek legfontosabb jellemzőit a Krónikának Daniel David kolozsvári pszichológiaprofesszor. A nemrég megjelent, szakmai berkekben korszakosnak nevezett tanulmányában az általa vezetett kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a romániai társadalom pszichológiai potenciálja azonos a nyugati népekével, ezt a teljesítőképességet azonban különböző okokból nem képes átültetni a valóságba. – Kinek szánták A románok pszichológiai profilja elnevezésű tanulmányt: a romániai társadalomnak vagy a külvilágnak? Egyszóval a cél az, hogy ez a nép jobban megismerje önmagát, vagy hogy másokban pontosabb kép alakuljon ki a románokról? – Azt mondanám, hogy is-is, de a fő célunk mindenek előtt tudományos. A pszichológiai szakirodalomban jelenleg nagyon sok információ szétszórva fellelhető. Több száz tanulmányt találni, amelyekben a románokat más kultúrákkal, népekkel hasonlították össze pszichokulturális ismertető jelek alapján. Viszont mivel ezeket az információkat soha nem gyűjtötték öszsze, gyakorlatilag ismeretlenek, ebből kifolyólag rengeteg, tájékozatlanságból fakadó vélemény látott napvilágot a közbeszédben. Tehát elsődleges célunk az volt, hogy egyetlen monográfiában összesítsük a könyvek, tanulmányok formájában megjelent kutatásokat. Persze abban reménykedem, hogy kutatómunkánk hozzájárul a románok alaposabb önismeretéhez is, általa pedig mások is jobban megismerik és megértik ezt a népet. Ez a tanulmány abban segíthet még bennünket nemzetként – előrebocsátom: én nem etnikai értelemben említem a románokat, hanem román állampolgárokról beszélek –, hogy meghatározzunk bizonyos ideális kulturális modelleket. Hová akarunk tartani, mit akarunk csinálni, melyek az alapvető értékeink. Márpedig csak akkor leszünk képesek meghatározni ideális értékeket, abban az esetben dolgozhatunk ki érdekes közpolitikákat, ha tudjuk, hol tartunk most. Egy ország kulturális, pszichokulturális fejlesztési projektjének megvalósításához elengedhetetlenül ismernünk kell az illető lakosság lélektanát, hiszen bármilyen nemzetstratégia hasznavehetetlen, ha nem talál az emberek pszichológiájával. – Milyen módszert alkalmaztak a kutatás során? – Az általunk felhasznált adatok több forrásból származnak. Egyrészt már publikált tanulmányokat összesítettünk, másrészt másodlagos adatfeldolgozást végeztünk a nemzetközi adatbázisok alapján. Például rendelkezésünkre állt bizonyos pszichokulturális ismertető jelek romániai, magyarországi, amerikai átlaga, amely alapján statisztikai elemzést folytattunk a hatásméret megállapítása érdekében, tehát hogy mekkora a különbség a különböző országok között. Mindezeken túlmenően elvégeztünk három teljesen új tanulmányt is. – Ha arra kérném, nevezze meg a románok leglényegesebb jellemvonását, melyikre esne a választása? – A monográfia alapján nagyon nehéz tömören megrajzolni a románok alapvető jellemvonásait. De ha a legreprezentatívabbat kellene kiválasztanom, akkor az emberek iránti nagyfokú bizalmatlanságot emelném ki, ami a románok esetében nagyon magas a nyugati kultúrákhoz képest. Ez a tulajdonság azért lényeges, mert alapvetően befolyásol más ismertető jeleket. Hiszen ha nem bízol másokban, akkor nem tudsz együttműködni velük, nem fejlődik a társadalmi tőke, nem lehetsz hatékony és eredményes a többiekkel folytatott kooperáció tekintetében. – Mivel magyarázható ez a bizalmatlanság? Hogyan alakul ki ez a viszonyulás egy népnél? – Mindenekelőtt annak meghatározására szorítkoztam, hogy milyenek vagyunk, és megpróbáltam távol tartani magam a komplex magyarázatoktól. Persze önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy miként jutottunk el ide, és konkrét adatok híján is megfogalmaztam bizonyos feltételezéseket. A legvalószínűbb hipotézis az, hogy a történelem folyamán ez a régió mindig is birodalmak találkozási pontja volt, ahol az emberek nem részesültek a jobban szervezett és védett nyugati államok nyújtotta biztonságból. Éppen ezért ennek a területnek a lakossága nem barátként, hanem ellenségként tekintett egy idegenre, aki általában el akart venni valamit tőle. Ez a történelmi tapasztalat roppant szkeptikussá tett bennünket az idegenekkel, az ismeretlenekkel kapcsolatban, akikkel szemben nagy társadalmi távolságot tartunk fenn, és csak bizonyos bizalmi tesztek nyomán kerülnek be a baráti körünkbe. Az amerikaiak másképp gondolkodnak: számukra egy idegen rögtön a baráti szférájukba tartozik, amelyből csak akkor zárnak ki valakit, ha eljátssza a bizalmukat. Egy amerikai számára egy ismeretlen potenciális együttműködőnek számít, egy román ellenben potenciális veszélyként kezeli. – Melyek a románok első számú igazodási pontjai? A család, a munka, a pénz közül például mit tartanak a legfontosabbnak az életben? – A családot, a vallást és a munkát. A család szerepe valamennyi kultúra és ország esetében fontos helyet tölt be, e tekintetben nem sokban különbözünk másoktól, de a munka például azért különösen fontos számunkra, mert emancipációs eszközként tekintünk rá. A románok egyenjogúvá próbálnak válni a munka révén. Sőt ha ennek segítségével emancipálódnak, és jelentős javadalmazásban részesülnek, a románok teljesítőképessége, hatékonysága is magas. E téren jó példaként említhetőek a nyugat-európai országokban dolgozó román vendégmunkások. Ha viszont itthon keveset keresnek, és egyik hónapról a másikra tengődnek, a munka nem segíti az emancipációjukat, teljesítőképességük hanyatlik, és ilyenkor azt szokták mondani: „hagyd, mert menni fog úgy is”. – És milyennek képzelik magukat a románok, melyek a legjellemzőbb önsztereotípiák? – Vendégszeretőnek, barátságosnak, ugyanakkor intelligensnek és kreatívnak képzeljük magunkat. Ezzel egy időben beismerjük, hogy fegyelmezetlenek vagyunk. – Ezzel ellentétben nem vendégszeretőek a románok? – Nem az általuk képzelt mértékben. Amikor a románok előítéleteket építenek fel magukról, korlátozott a viszonyítási alapjuk, elvégre közvetlen környezetükben találkoznak ugyan magyarokkal, németekkel, de nem tudják, milyenek valójában a franciák vagy a spanyolok. Ilyenkor igyekeznek pozitív önsztereotípiát kivetíteni magukról. Márpedig melyik a legkönynyebb előítélet egy birodalmak ütközési övezetében élő, számottevő hatalommal sohasem rendelkező nép számára, amelyet az évszázadok során mindenki maga alá akart gyűrni? A vendégszeretet. – Mindig is ilyen tulajdonságok jellemezték ezt a népet, vagy esetleg változtak a történelem folyamán a társadalmi-kulturális szokások? – Erre nem sikerült választ találnunk, mivel az általunk végzett pszichológiai, intelligencia- és személyiségi tesztekre eddig nem volt precedens, így nincs mivel öszszevetnünk őket. Személyes feltételezésem szerint – és ezt a kötetben is megfogalmaztam – azonban a románok alapvetően individualista, autonóm és független emberek, csakhogy az állandó veszélyek közepette a történelem folyamán arra kényszerültek, hogy közösségi struktúrákban éljenek. Ezek viszont a család szintjén épültek ki, a román közösségek nemzetségek halmazát alkották, és nem társadalmi szerződés alapján működtek, mint a szász vagy sváb közösségek esetén. Meggyőződésem, hogy amint a biztonság már nem jelent problémát, a románok pszichokulturális vonása közösségiből autonómmá, függetlenné fog átalakulni. A mai diákokon és egyetemistákon végzett kutatások arról árulkodnak, ők már magukon hordozzák ezeket a nyugati ismertetőjeleket. Nem mondom, hogy ez jó vagy rossz, a lényeg az, hogy ezeknek a tulajdonságoknak az ismeretében eldöntsük, mit akarunk. Monográfiánk alapvető következtetése, hogy a romániai társadalom – beleértve románokat, magyarokat, sőt a romákat is – pszichológiai potenciálja azonos a nyugati népekével. Kreativitási és intelligenciapotenciálunk nem különbözik a hollandokétól, franciákétól, britekétől. Velünk a gond az, hogy a nyugati országoktól eltérően nincsenek erős társadalmi intézményeink, amelyek segítségével gyakorlatba ültethetnénk ezt a teljesítőképességet. Gyermekeink például hiába rendelkeznek magas értelmi és kreativitási potenciállal, ha a túlhaladott romániai tanterv nem ösztönzi ezt a teljesítőképességet, emiatt a PISA-teszteken elért teljesítményük, valamint az ország innovációs hányadosa rendre alacsony. A románok másmilyennek képzelik el magukat, mint amilyenek valójában: azt látják, amilyenek lenni szeretnének, a saját potenciáljukhoz viszonyítják magukat. Ez nem illúzió, hanem realista derűlátás, ám a megvalósításokhoz kellenek az erős intézmények is. Versenyképességben a románok az amerikaiakat és a németeket is maguk mögé utasítják, viszont a teljesítményük gyengébb, mivel itthon nem fizetik meg a munkájukat, és nem léteznek a fegyelemhez vezető szabályok. A külföldön élő román állampolgárok többsége modellnek számít az ottani társadalmakban: pontosak, túlóráznak. A lényeg az, hogy a munka képes-e a társadalmi emancipáció eszközeként szolgálni, márpedig mindez a pénztől függ. – És mi a helyzet a történelmi régiókban élők eltérő értékítéletével? Egy erdélyi mindig megkülönbözteti magát a moldovaitól, oltyántól, egyáltalán a Kárpátokon túliaktól. – A pszichokulturális jellemvonások aspektusai közül csak a fontosabbakat vizsgáltuk: a munkát, az autonómiát, az emancipációs értékeket. A nemzetközi összehasonlító értékvizsgálat (World Value Survey) alapján folytatott másodlagos adatelemzésünk során nem találtunk lényeges különbségeket a lakosság eme értékítéleteit illetően a történelmi régiók viszonylatában. Bármennyire is úgy gondoljuk mi, erdélyiek, hogy emancipáltabbak és úgymond érdekeltebbek vagyunk a munkában, ez a tényező a bukarestiek számára sokkal fontosabb. Másrészt a moldovaiak jelentős hangsúlyt fektetnek az önállóvá, függetlenné válásra. Tehát nincsenek lényeges különbségek az alapvető értékek terén a különböző régiók között, ez persze nem jelenti, hogy mi nem vagyunk meggyőződve ennek az ellenkezőjéről. Az eltérés ott érhető tetten, hogy mi a valóság, illetve miben hiszünk a történelmi tapasztalatok alapján. A regionális különbözőségek száz-százötven évvel ezelőtt valószínűleg helytállóak voltak, ám az elmúlt ötven-hatvan év alatt végbement társadalmi mozgások során annyi moldvai költözött Erdélybe, és annyi erdélyi telepedett meg Bukarestben, hogy a homogenizáció felszámolta ezeket az eltéréseket. – Miben különbözik a román néplélek más nemzetekétől, például az országban élő nemzeti kisebbségekétől? – Alacsony lélekszámuk miatt a romániai németeket nem sikerült mélyrehatóan vizsgálnunk, a magyarok esetében viszont nagyon érdekes következtetéseket sikerült leszűrnünk. A romániai magyarokat például a többségi társadalomhoz, valamint a magyarországi magyarokhoz képest is nagyobb ellenszegülés jellemzi, kevésbé tűrik, hogy rájuk erőltessenek valamit. Nagyobb mértékben keresik a kihívásokat, és fokozottan hedonisták, de ez jó értelemben vett élvhajhászás, ami például a természet szeretetében nyilvánul meg. Miközben mindhárom kategória esetében fontos szerepet tölt be a hagyomány és a konformizmus, számos olyan közös jellemvonást képviselnek a romániai magyarok és románok, amelyek markánsan megkülönböztetik őket a magyarországi társadalomtól. Előbbiek közösségi emberek, míg a magyarországiak – a nyugati kultúrákhoz hasonlóan – individualisták, ugyanakkor nálunk nemzetiségtől függetlenül a vallásosság is erősebb. A genetikai aspektusokat figyelembe véve az erdélyi magyarok az egykori magyar királyság területén élő magyar közösségekhez állnak közel, pszichokulturális tekintetben viszont – részben a több száz éves közös történelemnek betudhatóan – a románokhoz. Ezeket a közös alapokat figyelembe véve szerintem számos projektet tudunk megvalósítani együtt, hiszen ha ismerjük mások értékeit, nézeteit, képesek vagyunk befolyásolni egymás kölcsönhatását. Mindeközben el kell ismerni a bennünket megkülönböztető jellemvonásokat is. Aláhúznám viszont, hogy ezek az eltérések nem tesznek összeférhetetlenné bennünket. Daniel David Egyetemi tanár, a kolozsvári Babeº–Bolyai Tudományegyetem klinikai pszichológiai és pszichoterápiai főosztályának alapító igazgatója 1972. november 23-án született Szatmárnémetiben. Helyettes professzor a New York-i Icahn School of Medicine at Mount Sinai egészségügyi intézményben, a New York-i Albert Ellis Intézet kutatási programjának igazgatója. Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár) 2015. július 31.Keskeny úton át Istenhez: másképp szólnak a fiatalokhozMeg lehet mutatni a fiataloknak az Isten felé vezető utat, ha megfelelőképpen szólunk hozzájuk – ez az egyik irányelve a Keskeny út ökumenikus fesztiválmissziós csoportnak, amely idén tizenegyedik alkalommal várta a fiatalokat Tusványoson. Az évek során tartottak már keresztelőt is, idén pedig egy fiatal pár jegyezte el egymást a Keskeny út sátrában. A misszió a magyarországi KözösPont Ifjúsági Misszió program mintájára jött létre. A csoport tagjait egyetemisták, papok és lelkészek alkotják. „A név onnan jön, hogy a széles úton, ami a fiatalok esetében a bulizást, csajozást, hülyéskedést foglalja magában, mi megpróbáljuk a keskeny utat képviselni abban a hitben, hogy van érdeklődő eziránt is. A tizenegy éves jelenlét azt igazolja, hogy tényleg van érdeklődés” – mutatott rá Bardócz Csaba ikafalvi református lelkész, a missziós csoport egyik alapítója. A lelkész szerint mindenki keres, ugyanakkor nagyon erős a mai világban a „nehogy lemaradjak” életérzés is. „Ott kell legyen a buliban, ott kell legyen Tusványoson, mert ha nem, úgy érzi, valamiről lemarad. És közben keres. Mi erre a keresésre próbáljuk azt a választ adni, hogy kipróbálhat sok utat, de amit keres, az végül is az Isten. És azt nemcsak abban a formában lehet megtalálni, ahogyan mi ezt kínáljuk az egyházak által – mondom ezt lelkészként” – magyarázta Bardócz Csaba. Elmondta, nagyon sok fiatal jár vissza a sátrukhoz évről évre. Sokan azzal érkeznek, hogy utálják a papokat, az egyházat. Éppen ezért az egyház meg kell mutassa azt az arcát is, hogy tud más lenni, és az egyháztagság nemcsak annyit jelent, hogy valaki befizeti az egyházfenntartó járulékot, mutatott rá. Pénzt osztottak A csoport azért jár vissza évről évre a Bálványosi Nyári Szabadegyetemre és Diáktáborba, hogy megmutassák a résztvevőknek, hogy lehet és jó Istennel élni. Idén még „fesztiválosabbra vették a figurát”. Isten szeret téged feliratú, saját karszalagot is készítettek, ezt osztogatták a sátrukhoz odalátogatóknak abból a meggondolásból, hogy aki ezt viseli, egyfajta értékrendet képvisel, ugyanakkor maga is hirdeti az igét. Szórólapokat osztogattak, ingyen zsíros kenyérrel kínálták a fesztiválozókat. A rendezvény ideje alatt két alkalommal pedig – sokak meglepetésére – pénzt kínáltak a fesztiválozóknak. Egyik csoporttag kiült az út szélére, és kalapból kínálta az arra járóknak a pénzt. „Ilyet még nem láttak, ezzel is kicsit rá akartunk cáfolni arra, hogy az egyház nemcsak kérni akar, hanem adni is, ez a szerepe. De úgy tud adni, ha neki is van. Hogy a tusványosozók jó emberek, azon is látszott, hogy első nap tíz lejjel indult és ötven lejnél több fordult meg benne, mert nagyon sok olyan ember volt, aki odament és azt mondta, ez egy jó kezdeményezés, érti, tetszik neki, és a kalapba pénzt tett” – mesélte a lelkész. A pap is ember A sátor programjában élményszínház, gitárest, és délelőttönként áhítat is szerepelt, a kicsiknek gyereksarkot működtettek. Az első években egy-egy közismert lelkészt hívtak meg áhítatot tartani. „Igazat mondott, szépen mondta, dogmatikailag tökéletes volt, de a fiatalokhoz nem mindig jutott el az üzenet, mert ide egyfajta közvetlenség kell. Tudom, hogy az idősebb generáció ezt nem szívesen hallja, de például adott esetben szlengben kell beszélni. Az ifjúság lassan olyan nyelvet beszél, hogy az értelmiségi ember nem is érti, ha nem olyan közegben dolgozik. Ha megfelelőképpen beszélünk hozzájuk, akkor azt mondják, hű, ez a pap pont olyan dolgokat él át, amilyeneket én, és hogy a pap is ember” – részletezte az alapító. Elmondta, noha szolgált börtönben is, és azt hitte, az a legnehezebb, a Keskeny út előadóinak sincs mindig könnyű dolguk. Van, hogy a közönség kétpercenként beszól, kérdez, provokál. Így történt négy éve is, amikor „kigyúrt” fiatalok ültek be az egyik előadásra, akik utóbb be is vallották, hogy azért mentek, hogy provokálják az előadót és a Keskeny út tagjait. Arra számítottak, hogy kirakják őket az előadásról. Az előadó azonban készséggel válaszolt a provokatív kérdésekre. A Marosvásárhelyről érkező csoport másnap és harmadnap is ellátogatott a sátorba. Tusványos utolsó napján aztán az egyikük azzal állt elő, hogy meg akar keresztelkedni. „Gondoltam, hülyéskednek, mert mindig azt csinálják. Aztán láttam, hogy tényleg komoly a dolog. Mondtam, meg tudjuk keresztelni, de anyakönyvezni is kell, és én vagyok itt az egyedüli gyakorló lelkész, így reformátusnak tudom megkeresztelni. Mondta, azt pont jó lesz, mert ő is azt akarta. A szokásos papi kellékek nem voltak nálam, mert ki gondolná, hogy épp Tusványoson kerül sor ilyesmire. Elvonultam, mondtam, addig énekeljenek. Mikor jöttem viszsza, úgy énekeltek, hogy zengett minden. A tömeg egyre gyűlt, szállt az ének, és hallatszott, hogy szívből szól” – emlékezett vissza a különös keresztelőre Bardócz. Kíváncsi volt, hogy vissza fog-e járni a csapat ezután is. Nagy örömére visszajárnak, sőt az utóbbi két évben ők húzták fel a misszió sátrát. Egyik alkalommal, amikor egyikük csúnya kifejezést használt, a csoport másik tagja nyakon vágta, és azt mondta: „mi itt templomot építünk, hogy beszélsz?” Különleges eljegyzés Az idei sátorépítéskor a csoport tagjai célozgattak arra, hogy a következő esemény egy esküvő lesz. „Mondtam nekik, egyrészt ahhoz menyasszony is kell, ugyanakkor kell egy polgári anyakönyvi kivonat, mi csak azután tudunk ilyen szolgálatot végezni. Eljegyzést azt tudunk, mert akkor ugye két embernek az elhatározásához kérjük az Isten áldását. Mondták, hogy jó. Aztán pénteken, ahogy különféle virágokkal érkeztek a sátorhoz, láttam, hogy bizony ez komolyra fordul. Eszükbe jutott, hogy jó lenne ezt itt megejteni, mert ők ehhez kötődnek. És megvolt az eljegyzés, gyűrűt húztak. Szép dolog, hogy fel merték vállalni ennyi ember előtt ezt” – ecsetelte a lelkész. A résztvevők a fiatal párnak pénzt is gyűjtöttek egy kalapban. Ők az ajándékot a Keskeny útnak adományozták, a misszió tagjai pedig úgy gondolták, hogy továbbadják. Így a második pénzosztós akciót ennek az összegnek a segítségével bonyolították le: 113 lejt és 1500 forintot osztottak szét a kalapból. Végül valaki a kalapot is elvitte. „Sokan kérdezik, hogy érdemes-e ezt csinálni, van-e eredménye, mert a felnőttek mindig számszerű eredményeket akarnak. Számunkra elégtétel, hogy sokan eljönnek, délelőtt is más, délután is más közönségünk van. Van egy stabil gyülekezetünk Tusványoson, akik évről évre visszajárnak. A lényeg, hogy másképp, de meg kell szólítani a fiatalokat” – összegzett Bardócz Csaba. Péter Beáta Krónika (Kolozsvár) 2015. július 31.Új magyar párt: Demokratikus ErdélyértA törvényszéki és parlamenti szünidő után bejegyeztetnek egy új regionális pártot, a Demokratikus Erdélyért Pártot (DEP) – jelentett be egy tegnapi sajtótájékoztatón Kovács István Dávid, Újvári András és Majla Csaba. A Maszol.ro beszámolójából kiderül, a pártot a Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet tagjai hozták létre. Ennek vezetője, Kovács István Dávid szerint azáltal, hogy a civil szervezet pártot alapít, nem szűnik meg, sőt még csak át sem alakul. Az alakulat céljairól, annak programjairól ez olvasható: „Keretprogramunk tíz alapvető politikai elve: szabadság, család, erdélyiség, nemzet, 21. századi szabad Románia, ifjúság és kulturális politika, erdélyi régiók, médiapolitika, egészségügyi, család- és szociálpolitika, erdélyi társadalompolitika”. Kovács elmondta, „az erdélyi autonómiát csak az Erdélyben élő többi nemzetiségekkel együtt lehet megvalósítani. A gazdasági autonómiára fektetjük a hangsúlyt”. A Demokratikus Erdélyért Pártot alapítói egy magyar–magyar és román–magyar romániai regionális pártnak szánják, amely a politikai irányvonalát az európai jobb-közép pártok családján belül alakítja. Az alapító tagok arról is beszámoltak, hogy nem hisznek a magyar szervezetek által közösen szervezett, októberre halasztott marosvásárhelyi előválasztásban, és amennyiben azon olyan személy kerül ki győztesként, aki szerintük nem megfelelő a polgármesteri tisztségre, saját jelöltet indítanak. Úgy vélik, a majdani városvezető kiléte nem nemzetiségi kérdés, olyan jelöltre van szükség, aki hozzáértő gazdasági szakemberként fellendíti a várost. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2015. július 31.Európa csendes?Szótári értelmezés szerint klasszikus az olyan alkotó – művész vagy tudós –, akinek műveit valamely irány legtökéletesebb kifejezésének tartják. Emellett még örökbecsűt, mintaszerűen tökéletest, illetve az ókori kultúrák, az ógörög és a római kimagasló képviselőit is ekként nevezzük meg. Hozzátenném mindehhez, hogy számomra a klasszikus olyan alkotó vagy alkotás, amelynek minden kor emberéhez van szava, akár legidőszerűbb kérdéseinkre is várhatunk eligazítást, választ, ha figyelünk rá, de legalább is gondolatokat ébreszt bennünk, reflexiót indít el mai eseményekkel, történésekkel vagy az emberi jelenséggel kapcsolatban. Tagadhatatlan például, hogy a legkülönbözőbb politikai és társadalmi helyzetekben ébresztett számtalan gondolatot a magyarság és Európa kérdéséről egyik vitathatatlan klasszikusunknak, Petőfinek az Európa csendes, újra csendes... című verse. Jelentett vigaszt sok vigasztalan helyzetben, éltette a nemzeti büszkeséget sokféle történelmi megaláztatásunkban, adhatott perspektívát egy távlatosabb önszemlélethez és nemzeti tudathoz. Nem vitás, klasszikus költőnk, Petőfi mai helyzetértékelésünkben is társunk lehet. A csendesnek tűnő Európának ma is lenne, amiért és amivel megküzdjön, pillanatnyilag például ama távoli országok menekültáradata, a más kultúrák és mentalitások hordozói jelentenek igen komoly kihívást, s az igazán megnyugtató válaszok és megoldások mintha késnének részéről. A magyarhoni vezetés ugyanakkor határozott állásfoglalást fogalmaz meg ezzel a helyzettel kapcsolatban, s amint látjuk, ugyanilyen gyakorlati lépéseket tesz. Ha csendesnek is tűnik tehát Európa, nyugalomra nem lehet oka. Évezredes kultúrájának és szilárd értékrendjének fellazítása és lebontása eddig főként szellemi-politikai téren s nem egyszer hamis eszmék jegyében történt, most viszont tapasztalnia kell nap mint nap, hogy eme folyamatok immár nagyon is tapinthatóan és gyorsan, az európai ember mindennapi életének folyását próbára téve mennek végbe. Az új helyzetben nem védik őt a legegyértelműbb társadalmi normák és szabályok sem, így csak elszenvedője lehet napjaink spontán (?) népvándorlásának. Mint kis népnek, a magyarnak annál inkább gyors és világos választ kell adnia a kialakult zavaros helyzetre. Történelmi tapasztalata gazdag, s vannak világosan látó klasszikusai is. Mint Petőfi, akire ma emlékezünk, s aki szerint a súlyos történelmi helyzet nem lehet ok a kétségbeesésre: „inkább ez légyen, ami lelket ad.” Borcsa János Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2015. július 31.Évfordulóra készülveOlvasói levél Szeptemberben lesz 65 éve annak, hogy a romániai – így a háromszéki – földművelőket kollektív gazdaságba kényszerítették olyan terrorintézkedésekkel, annyira semmibe véve a legelemibb emberi méltóságot, ami példa nélküli Románia történelmében. A Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szervezete ebből az alkalomból egy tudományos, dokumentumértékű kiadványt készül kiadni. Ennek támogatására és dokumentálására kérjük az érintetteket, valamint ezek leszármazottait, küldjenek el címünkre (Sepsiszentgyörgy, Martinovics Ignác utca 2. szám) – vagy hozzák be – azokat a még meglévő korabeli fényképeket és írásos dokumentumokat (jegyzőkönyvek, törvényszéki ítéletek, a CNSAS által kiadott bizonyítékok stb.), amelyek kellő hangsúllyal igazolhatják a kíméletlen rendszer bűneit. Ezeket, miután róluk fénymásolatot készítünk, visszaadjuk. Ugyanakkor tisztelettel kérjük mindazokat, akik jogosultként a 1990/118-as rendelettel kárpótlásban részesülnek – ami júliustól megduplázódott –, hogy támogassák szervezetünket az évi tagdíjjal vagy adománnyal. Török József elnök Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2015. július 31.Hivatalosan is mártírtelepülés lesz MezőbikácsAugusztus 2-án, vasárnap Mezőbikácson ünnepi megemlékezés keretében hivatalosan kis kimondattatik, hogy a települést mártírrá nyilvánítják az 1949. augusztus 2-ai vérengzés miatt. Ekkor a kommunista uralom és a rettenetesen elnyomó rendszer ellen fellázadó falubeliek közül a karhatalmi szervek négy embert, köztük a plébánost kivégezték, és további tizenöt családot deportáltak. A román képviselőház plénuma május 27-én egy ellenszavazattal elfogadta azt az RMDSZ-kezdeményezést, amely Mezőbikácsot a kommunista ellenállás mártírtelepülésévé nyilvánítja. „A jogszabály egyfajta morális jóvátételt nyújt az állam részéről azoknak, akik életüket áldozták, vagy anyagi javaikat vesztették el a kommunizmus elleni küzdelemben” – mondta a törvény kihirdetésekor Szabó Ödön parlamenti képviselő, a jogszabály kezdeményezője. A Szövetség Bihar megyei politikusa felelevenítette, az Arad megyei Seprősőn 1949. július 31-én a kommunista rendszer ellen lázadtak fel az ott élők, két nappal később, augusztus 2-án pedig a Bihar megyei Mezőbikácson történt meg ugyanez, ahol az akkori kommunista diktatúra nevében működő hatóságok által alkalmazott rendfenntartás négy emberéletet követelt, illetve tizenöt családot telepítettek ki. Kivégezték Iványi György plébánost, továbbá Bejan Petrut, Bucskó István és Turcuţ Petrut. A szomorú 1949-es eseményekről idén is megemlékeznek a településen. Augusztus 2-án, vasárnap ünnepélyes megemlékezés keretében hirdetik ki Mezőbikács mártírtelepüléssé nyilvánítását. A megemlékezés programja a következő: 10.00 óra – szentmise a római katolikus templomban; 11.00 – a Hivatalos Közlönyben megjelent törvény díszkötésének átadása, majd ünnepi beszédek; 11.20 – főhajtás és koszorúzás az emlékműnél; 11.45 – a törvény átadása az ortodox egyház képviselőjének; 12.00 – a mártírtelepülést jelző tábla leleplezése és megáldása a település bejáratánál; 12.30 – szeretetvendégség. Szabó Ödön korábban kifejtette, hogy az államnak kötelessége legalább morálisan enyhíteni a kommunista diktatúra által okozott sérelmeken: „Az RMDSZ célja az volt, hogy a jogszabály rendelkezzen arról, hogy a Bihar megyei Mezőbikácson is áldozatokat követelt a diktatórikus rendszer. Az elfogadott törvény értelmében, idén már hivatalos keretek között is megemlékezhetnek a helybéliek az 1949-es eseményekről, illetve a törvényt az állam egyfajta bocsánatkérésének is fel lehet fogni. Kezdeményezésünket számos román párt képviselője is támogatta”. Mezőbikács azonban nem pusztán az 1949-es mészárlás miatt mártírtelepülés, hanem egy öt évvel korábbi gyilkosságsorozat miatt is. 1944. szeptember 27-én egy még több áldozattal járó tragikus esemény történt: egy román katonai osztag és az őket kísérő, katonaruhába bújt „önkéntesek” lepték el a falut. Bár a halállistájukon 80 személy szerepelt, végül „csak” 7 személyt állítottak elő és végeztek ki. A sortűz áldozatai: Fehér Miklós, a Hoffmann családból apa és fia, Orosz György, Rostás Biri (cigányzenész), Takács Mihály (bíró) és Varga György – emlékeztetett az esetre a mártírtelepüléssé nyilvánításkor Szilágyi Aladár közíró, az Erdélyi Riport munkatársa. 2004-ben Kupán Árpád nagyváradi helytörténész emlékezett meg a mezőbikácsi eseményekről a Reggeli Újságban. A neves váradi szerző írását teljes egészében alább olvashatják. Azért látjuk indokoltnak az újraközlést, hogy felelevenítsük azokat az eseményeket is, amelyekről mind a mai napig nehéz beszélni, ezt ugyanis sokkal nehezebb elfogadnia a többségi nemzetnek. Borsi Balázs A mezőbikácsi sortűz – amiről még ma is hallgatunk Szeptember 27. a mezőbikácsi tragédiának az évfordulója. 1944. szeptember 27-én, a második világháború végéhez közeledve hét, szintén ártatlan civil személyeket végeztek ki ebben a kis bihari faluban. Rájuk még azt sem lehetett ráfogni, hogy szembeszálltak volna a hatalommal. Nekik egyetlen vétkük az volt – akárcsak a gyantaiaknak, magyarremeteieknek, hogy csupán a Bihar megyei áldozatokat említsük meg –, hogy más nyelven beszéltek, mint a négy év múltán visszatérő új honfoglalók. A bikácsi történetet még a gyantainál és remeteinél is nagyobb elhallgatás, titkolózás övezte és övezi még ma is, ami megnehezíti, hogy a meglévő bizalmatlanságok, félelmek, sőt ellenségeskedések megszűnjenek. Pedig szükség van az emlékezésre, a kényesnek számító kérdések felvetésére, az igazság kimondására. Nem azért, hogy a behegedt sebeket tépjük fel, hanem hogy megszabaduljunk végre az igazságtalanul reánk sütött bélyegtől. „Kibeszéljük szorongásainkat, elűzve ezzel éjszakáinkból, álmainkból, de lelkünkből is a rémet. Ha tovatűnnek a rémek, s nem lesznek titkolt és kimondatlan gondolataink egymás előtt, talán felnövekszik a nyelvi, tapasztalati, pszichológiai korlátokkal szétzilált bizakodás és bizalom is. Egymás iránt. És akkor hátsó gondolatok nélkül és a kölcsönös becsülés érzésével gyűlhetünk össze a mindenkori közös örömre.” Ezeket a nemes gondolatokat Köteles Pál Gyantán született író fogalmazta meg a Hotel Kárpátia című regényének utószavában. Ez a nem eléggé ismert mű 1989-ben jelent meg Magyarországon, és az 1944 szeptemberében Gyantán kivégzett 47 áldozat emlékét idézte föl, a szépirodalom eszközeivel, az események tényszerű, objektív bemutatásával. Mivel a bikácsi sortűz összekapcsolható – legalábbis kronológiailag – a gyantai mészárlással, röviden felidézzük ezt a történetet is. A második világháború utolsó napjainak egyik legtragikusabb eseménye a Szalonta–Arad vonalon zajlott. 1944. szeptember 13-án a magyar honvéd csapatok betörtek Dél-Erdélybe, elfoglalták Aradot, előnyomultak a Fekete-Körös völgyébe is, megszállták Gyantát, majd a Vaskoh környéki Biharlonkához érve szembetalálták magukat a szovjet hadsereg hatalmas túlerejével, és kénytelenek voltak visszavonulni. Feladták Gyantát, majd Aradot is. Ezek a hadműveletek mindkét fél részéről jelentős emberáldozattal jártak. A honvédsereg után nyomuló harmadik hegyivadász román hadosztály katonáinak egyes osztagai nagyszámú környékbeli önkéntes kíséretében bevonultak Gyantára, s a békés lakosságon töltötték ki bosszújukat. Legyilkoltak 47 személyt, gyermekeket, fiatalokat, öregeket, nőket, férfiakat vegyesen. Ezenkívül sok személyt megvertek, asszonyokat, lányokat megbecstelenítettek, gyújtogattak, romboltak, pusztítottak, raboltak. Hasonló eseményekre került sor a Belényes menti magyar falvakban, Magyarremetén 36 személyt gyilkoltak meg, az onnan elmenekült 6 férfit a kivégzés színhelye felé vezető úton ölték meg. Kishalmágyon és Szentmihályon 6–6 személyt, de itt csak férfiakat, fiatal fiúkat végeztek ki. Mezőbikács sem kerülhette el a tragédiát, mivel a közelében húzódott az Észak-Erdélyt Dél-Erdélytől elválasztó, 1940-ben a bécsi döntéssel megszabott határ. Bikács Magyarországhoz került. Már a szeptember 13-i magyar előnyomuláskor is voltak a falu határában harcok. A mezőbikácsi római katolikus parókai halotti anyakönyvében három magyar katona, egy honvéd és két szakaszvezető neve szerepel, azzal a bejegyzéssel, hogy a románok elleni harcban estek el, s ott temették el őket. Egyébként akkor még a harc valamennyi áldozatát az ortodox és a katolikus pap közös szertartással parentálta el, s a román áldozatok a görögkeleti temetőben nyertek végső nyugodalmat. 1944. szeptember 27-én egy előre nyomuló román katonai osztag és az őket kísérő, katonaruhába bújt „önkéntesek” lepték el a falut. Itt, lévén a lakosság vegyes összetételű, tömegmészárlásra és nagyobb atrocitásokra nem került sor. Állítólag az önkéntesek között volt egy, korábban a faluból elmenekült személy, aki egy 80 nevet tartalmazó listát hozott magával azokról, akiket meg kell büntetni a magyar impérium alatti magatartásukért. Végül „csak” 7 személyt állítottak elő, köztük a falu bíróját és egy cigány zenészt (aki úgymond irredenta nótákat játszott). Az előállítottaknak nem volt semmi felróható bűnük, nem is folytattak ellenük semmiféle eljárást, ki sem hallgatták őket, csupán magyarságukért lettek az elvakult nemzeti gyűlölet áldozatai. Így az ő értelmetlen pusztulásuk még fájdalmasabb, még tragikusabb a háborúban elesettekénél. A hátramaradt családtagok fájdalmát és bánatát az is fokozta, hogy nemcsak nem kaptak soha kárpótlást, beismerést, elégtételt, de még beszélni sem beszélhettek tragédiájukról. Ha most felidézzük emléküket, abban reménykedhetünk, hogy ezt a fájdalmat „békévé oldja az emlékezés”. A sortűz áldozatai a következők voltak: Fehér Miklós, a Hoffmann családból apa és fia, Orosz György, Rostás Biri (a zenész), Takács Mihály (a bíró) és Varga György. A háború után Ambrus Péter, a Magyar Népi Szövetség nagyváradi és Bihar megyei tagozatának elnöke kezdeményezte a faji gyűlölködésből végrehajtott vérengzések vétkeseinek perbe fogását. Magánnyomozást folytatott, kihallgatási jegyzőkönyveket vett fel, névvel ellátott és névtelen vallomások tömegét gyűjtötte össze. Előbb a bukaresti kormánytól, majd a legfőbb ügyésztől is kérte a bírósági eljárás megindítását – mindhiába. Végül a Nagy Nemzetgyűléshez, az akkori román parlamenthez fordult panasszal, minden eredmény nélkül. Ambrus Péter nem sokkal halála előtt bízta a közel ezer oldalnyi gyűjteményét falubeliére, az író Köteles Pálra. Ebből az anyagból írta ő meg a Hotel Kárpátiát, még 1980-ban, de Magyarországon is csak 1989-ben láthatott napvilágot a regény. Ma már nálunk sem számít tabunak ez a kérdés. Az események 50-ik évfordulóján, 1994-ben a bukaresti televízió magyar adása bemutatta Boros Zoltán Gyanta című dokumentumfilmjét, melyben a túlélőkkel készített interjúk alapján idézte fel a tragédiát. (A filmet a Duna Televízió Fekete vasárnap címmel vetítette a gyantai népirtás 60. évfordulóján, pénteken.) 1995-ben az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Politikai Főosztálya egy fontos dokumentum-kötetet adott ki, Fehér könyv az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokról címmel. (Ebben sincs szó a bikácsi sortűzről!) A könyv előszavában a felelős kiadó Bodó Barna így fogalmazott: „(…) Mondassék ki, hogy az erdélyi magyar nem vérengző, nem idegengyűlölő és nem fasiszta. Nem barbár. (…) Mondassék ki végre a történelmi igazság olyan ügyekben, amelyekben évtizedeken át csak a hatalmi nacionalizmust alátámasztó félrevezetések kaphattak nyilvánosságot. (…) Mondassék ki a mi igazunk is”. E bátor gondolatok megfogalmazása óta újabb kilenc-tíz esztendő telt el (írta e sorokat 2004-ben a szerző – szerk. megj.). Elmondhatjuk, hogy azóta némi haladás ezen a téren is tapasztalható. Szeptember 25-e óta emlékmű áll Gyantán. Ma már legalább nem vitatja a többség jogunkat az emlékezésre, az áldozatok iránti kegyelet lerovására. Az az idő viszont – melynek eljövetelére Köteles Pál idézett szövegében vágyakozott – még most sem jött el. Továbbra is vannak tiltott és ki nem mondott gondolataink egymás előtt, nem tűnt el a gyanakvás, a bizalmatlanság, sőt az igazság kimondásának félelme sem. Mezőbikácson még ma is tabu az 1944. szeptember 27-i sortűz, s azok, akik tehetnének valamit az igazság kimondásáért, az áldozatok emlékének megbecsüléséért, felidézéséért, gyávaságból vagy megalkuvásból ezt még ma sem vállalják. Kupán Árpád (Reggeli Újság, 2004. szeptember 29.) Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. július 31.Réthi Brigitta zeneszerzőestjérőlEgy fiatal váradi hölgy, Réthi Brigitta önálló zeneszerzői estjére került sor szerda délután a nagyváradi görögkatolikus líceum dísztermében, mintegy félszáz érdeklődő előtt, váradi zenészek közreműködésével. Brigitta 15 esztendős kora óta komponál, több országos fiatal zeneszerzőknek szervezett versenyen is díjazták már munkáit, jelenleg a Nagyváradi Egyetem zeneművészeti karának társult oktatója, korrepetitorként. Egyetemi évei alatt Sabin Pautza mester egyengette zeneszerzői tanulmányait a nagyváradi Emanuel Egyetemen, s ez immár az ötödik önálló szerzői estje. Mint megtudtuk e teljes műsorral turnéra indulnak az úgynevezett Butterfly, azaz Pillangó projekt keretében, mely A zene szárnyain alcímet viseli. A közeljövőben Debrecenben, Budapesten, ősszel és télen pedig várhatóan Bécsben és Párizsban is eljátsszák majd azt a mintegy 16 kamaraművet, hangszeres miniatúrát, dalt, melyeket most is hallhattunk Brigitta a „nagy elődök” iránti tisztelettel nyúl a zenei anyaghoz. Sokszínű stílusában egyelőre többnyire útkeresését lehet hallani. Ötleteit, melyek nyilvánvalóan az általa kedvelt zenei világot tükrözik – legyen az klasszicizáló muzsika, opera-, film- vagy tánczene, operett vagy népdalos íz, netalán épp neoprotestáns érzület –, viszonylag kis felületeken, zenei miniatúrákban sorakoztatja fel. Egyértelműen szívből jövő dallamszeretet, érzelmesség és a funkcionális harmóniák iránti tisztelet jellemzi rövid hangvételű szerzeményeit. Az est folyamán hallhattunk stílusgyakorlatnak is beillő hangszeres kamaradarabokat: Zongorahatos, 1. kvartett, id. Thurzó Sándor emlékére, Három atonális dallam vonósnégyesre, A félelem képe az erdőben (vonósnégyesre), Szvit régi stílusban (hegedű-zongora). Az est második felében egy 16 dalból álló csokor hangzott el Brigitta tollából, például a Búcsú az ifjúságtól (Rezignáció) Tuduka Oszkár versére, egy hatrészes medalion id. Papp Attila költeményeire, de akadt francia sanzon vagy tangóérzelmű dallam is. Brigitta zongorajátéka mellett közreműködött Costin Éva, Costin Albert, Giordano Filomena (hegedű), Thurzó Sándor József (brácsa), Marcu Ágnes (cselló), Flaviu Seretoc (nagybőgő), Szabó Annamária (szoprán), Bede Róbert, Sergiu Chirilă (tenor) és Gerhard Mild (bariton). Tóth Gábor Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. július 31.Akik számára Románia maga a paradicsomJóllehet Romániát nem hivatalos adatok szerint legalább 3 millió román hagyta el, aki külföldön vállalat munkát, úgy érezve, hogy Romániában lehetetlenné vált az élet, mégis sokak számára az ország az ígéret földje. A menekültekről van szó, akik életüket kockáztatják, és jelentős összegeket fizetnek az embercsempészeknek, csakhogy eljuthassanak Romániába. Hat menekültközpont A menekültáradat tehát Romániát sem kerüli el, bár egyelőre a folyamat még nem ad okot komolyabb aggodalmakra. Románia az európai uniós megállapodás értelmében 2400 menekültet fogad majd be a következő két esztendőben, ezért menekültekként 6000 eurót kap az Európai Bizottságtól. Bár a román hatóságok még nincsenek teljes mértékben felkészülve a menekültek befogadására, Románia azonban emberségesebben bánik a menekültekkel, mint Magyarország. Az országban hat központ várja a menekülteket Bukarestben, Galacon, Radauti-ban, Giurgiuban, Temesváron és Máramaros megyében. Ezekben 920 személynek adhatnak szállást. Az elszállásolás és az ellátás díjszabásait a menekültközpontok határozhatják meg. A bukaresti menekültközpontban például személyenként és naponta a nyári időszakban 1,99, télen pedig 2,33 lejt kell fizetni. Bizonyos menekültkategóriák számára azonban mindez ingyenes, így például nem kell fizetniük egyebek között a szülők nélkül érkező kiskorúaknak, a nyugdíjas korhatárt elérő, de nyugdíjban nem részesülő személyeknek, a terhes nőknek, a fizikai, lelki vagy szexuális erőszakot elszenvedő menekülteknek. Azonos jogok A szállás és ellátás mellett a Romániába érkező menekültek tanácsadásban részesülnek, felkészítik őket a román társadalom hagyományos értékeinek és jellegzetességeinek megismerésére, elsajátítására, a művelődési tárca román nyelvtanfolyamokat szervez számukra. Ezek költségeit részben a román kormány állja, részben uniós alapokból fedezik. A bevándorlók hat hónapos integrációs programban vesznek részt, ez további három hónappal meghosszabbítható. A román állam valamely segélyformájában részesülők számára erre az időszakra a munkaerő-foglalkoztatási ügynökségek havi 540 lejes térítésmentes anyagi támogatást nyújtanak. A menekültek a sorsukról megszülető döntésig ingyenes tolmácsszolgáltatásra jogosultak. A menekültügyi eljárás során az illetékes hatóságok egyénenként elemzik a menekültek kérését, megállapítják, milyen veszélyek fenyegetnék, ha visszatoloncolnák őket származási országukba. A menekültek az illetékesek előtt elmondhatják, miért kérik a román állam védelmét. Amennyiben kérésüket visszautasítják, joguk van az igazságszolgáltatáshoz fordulni. A román fél célja az, hogy a menekültek mielőtt önfenntartóvá váljanak, ne legyen szükségük állami vagy civil társadalmi anyagi támogatásra, és cselekvően bekapcsolódjanak a román társadalom gazdasági, társadalmi és kulturális életébe. Azok a menekültek, akik a román állam által nyújtott védelem valamely formájában részesülnek, azonos jogokkal rendelkeznek a román állampolgárokkal, jogosultak munkahelyre, lakásra, egészségügyi és társadalombiztosításra, oktatásra. Rozoga járművek, pénzsóvár embercsempészek Az idei év első négy hónapjában 69 menekült kért állami védelmet és támogatást Romániában. Tavaly 316, közép-keleti és afrikai menekült érkezett improvizált vízi járműveken a Fekete-tengeren Romániába – legtöbben Szíriából, Irakból, Iránból, Afganisztánból, Szomáliából és Pakisztánból származtak, csecsemőktől kezdve hatvan év fölötti korosztályúak kockáztatták életüket. Idén a menekültek a Fekete-tengeren át 70 személyt szállító vízi járművel érkeztek. Az embercsempészek személyenként 3000, családonként 10 ezer eurót kértek. A járműveket a fekete-tengeri komplex felügyelő rendszer fedezi fel, a menekülteket a romániai emberi életmentő tengeri szolgálata, vagy a román partőrség szállítja partra, ezt követően orvosi vizsgálatnak vetik alá őket. Az embercsempészek ellen letartóztatási parancsot adnak ki, 4 és fél év börtönbüntetésre is ítélhetik őket. Büntetésüket Romániában kell letölteniük. A román törvények értelmében menekültjogot kérőnek tekinthető az a személy, aki írásban vagy szóban az illetékes hatóságok előtt kifejezi erre vonatkozó óhaját. Az idevágó román törvényeknek megfelelően menekültjogot kaphat az a külföldi, akit faji, vallási, nemzetiségi, politikai véleményei vagy valamely társadalmi csoporthoz való tartozása miatt üldöznek. A menekülteknek ügyük végső rendezéséig joguk van Romániában maradni. Amennyiben kérésüket visszautasítják, akkor 15 napon belül el kell hagyniuk az országot. A menedékjogban részesülő személyek meghatározhatatlan ideig maradhatnak az ország területén. maszol.ro 2015. július 31.Régi harcostárstól búcsúzik az RMDSZ„Megrendülten fogadtuk a hírt: elhunyt Brendus Gyula nagyenyedi sebészprofesszor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti képviselője (1990 – 1992), az RMDSZ Fehér Megyei Szervezetének elnöke (1995 – 2000)” – írja Kelemen Hunor szövetségi elnök a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében. „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kegyelettel emlékezik mindarra, amit Brendus Gyula több évtizedes munkássága jelentett az erdélyi magyarság, közösségi életünk számára. Brendus Gyula Aradon született 1940-ben, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen szerzett diplomát 1964-ben. Ezt követően körzeti orvosként dolgozott Barcánfalván, majd üzemi orvosként Felsőbányán. Néhány évig Kolozsváron volt sebész alorvos, majd 1977-től a nagyenyedi kórház sebésze lett. 1990-ben az RMDSZ parlamenti képviselőjévé választották, közéleti munkásságát pedig az RMDSZ Fehér Megyei Szervezete elnökeként folytatta 1995 és 2000 között. Azzal a reménnyel hajtunk most fejet gazdag életpályája előtt, hogy közösségi elkötelezettségét méltó módon át tudjuk örökíteni az új nemzedékekre. Vigasztalódást gyászoló családjának! Áldott és örök legyen az emléke!” – írja Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Brendus Gyula /Arad, 1940. máj. 25. – Nagyenyed, 2015. júl. 30. maszol.ro 2015. július 31.Háromszéki EMNP: nem tér ki a választásokra az RMDSZ-szel kötött megállapodásAz Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki szervezete egy közleményben egyértelművé tette, hogy nem tér ki a jövő évi választásokra az a megállapodás, amelyet csütörtökön Kovászna Megye Tanácsának ülésén kötöttek a megyei RMDSZ-szel. Az EMNP megyei szervezete közölte, az RMDSZ és MPP frakciói által régebben megkötött együttműködési megállapodás azon pontjaihoz csatlakozott, amelyek nemzetpolitikai kérdésekben, a nemzeti szimbólumok védelmében, illetve a magyar közösség jogainak csorbítási kísérletei ellen való közös fellépést szorgalmazzák. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának és az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke a Transindexnek csütörtökön úgy nyilatkozott: "Az MPP-vel kötött együttműködésünknek része a megye fejlesztési stratégiájának gyakorlatba ültetése, ennek követése, része továbbá a nemzeti szimbólumaink megvédése, kiteljesítése, és része ennek az együttműködésnek a 2016-os önkormányzati és parlamenti választásokon való olyan megoldás keresés, amely az imént említett összefogást eredményezi, ehhez csatlakozott ma az EMNP megyei önkormányzati frakciója is". Erre a nyilatkozatra reagálva Balázs Attila, az EMNP megyei elnöke és Benedek Erika, az EMNP megyei tanácsi frakciójának vezetője közleményében leszögezte: "a megállapodás a megyei tanácsi magyar frakciók közötti, a megyei tanács keretei közötti tevékenységre vonatkozó közös akció-együttműködés, nem egy politikai, netán választási protokollum". Az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki szervezete ugyanakkor pozitív fejleményként értékelte, hogy esély nyílik a három politikai alakulat közötti együttműködésre a közösséget érintő fontos kérdésekben.(hírszerk.) Transindex.ro 2015. július 31.Tíz év alatt hétezerrel csökkent Hargita megye lakosságaHargita megye demográfiai és közegészségügyi helyzetéről készített jelentést a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság. Az országos átlaghoz képest nagyobb a születések és kisebb az elhalálozások aránya Hargita megyében, de ezzel együtt is folyamatos népességcsökkenésről és a lakosság növekvő idősödéséről szólnak a megye demográfiai mutatói – számol be pénteki lapszámában az Udvarhelyi Híradó. Az elmúlt tíz évre kiterjedő tanulmány a megyei statisztikai hivatal, az országos közegészségügyi intézet statisztikai központja, valamint a megyei közegészségügyi igazgatóság adatait dolgozza fel. A nemek megoszlására vonatkozó sztereotípiákat a statisztika is igazolja: Hargita megyében több a nő, mint a férfi, főként a városokban. Ami pedig a nemi kapcsolatokat illeti, olyan, sokak által eltűntnek hitt fertőző betegségek, mint a tripper, az országos átlagnál majdnem háromszor gyakrabban fordultak elő a megyében tavalyelőtt – egyebek mellett ezek derülnek ki a közegészségügyi igazgatóság által készített tanulmányból. Noha ezek között néhol csak 2013-as a legfrissebb adat, az összegzés mégis érdekes keresztmetszeteket tár az olvasó elé a két említett területről. A jelentés eleje az általánosságokat taglalja, megemlíti például, hogy közepes méretéhez képest viszonylag gyéren lakott a megye, a tavalyi adatok szerint valamivel több mint 334 ezer lakója van, akiknek több mint fele – a 2014-es adatok szerint 55,62 százalék – vidéken él. Noha a tanulmányban megjelenő társadalmi és közegészségügyi mutatók alapján úgy tűnik, több szempontból is rosszabb vidéken élni – nagyobb az elhalálozási arány, a csecsemőhalandóság, kevesebb a nő, rossz a közművesítés, és az elhalálozások száma jócskán meghaladja a születésekét –, már a megyei statisztikai intézet 2012-es adataiból is kitűnik, hogy sokan elhagyják a városokat és vidéken kezdenek új életet. Az intézet 2013-ban készített kimutatást a vezetékes ivóvízhálózatról, eszerint a Hargita megyei városok esetében 100 százalékos a lefedettség, vidéken viszont csak 18,77 százalékos – ez 55 vidéki települést jelent. Nem meglepő adat, hogy a megye népessége folyamatosan csökkent az elmúlt tíz évben – nagyjából hétezerrel vagyunk kevesebben –, és az elöregedés mértéke is nőtt, de ezzel párhuzamosan az átlagos élethossz is: a 2013-as adatok szerint Hargita megyében ez 74,97 év volt. A statisztika szerint a nők legalább hét évvel élnek tovább a férfiaknál, átlagban 78,61 évig, a férfiak viszont csak 71,48 évet élnek. Az átlagos élethossz tíz év alatt három évet nőtt. A csecsemőhalandóság tekintetében rosszabbul áll a megye az országos átlagnál, tavaly kissé megnőtt ez az arány Hargita megyében: ezer újszülöttre számolva 9,1 ezrelékes volt a csecsemőhalandóság mértéke – ez harminc halálesetet jelent 2014-ben –, szemben az országos 8,8 ezrelékkel. A születések száma – egy 2008-as kiugrást leszámítva – folyamatosan csökken 2006 óta, de az országos átlagnál arányaiban még így is több gyerek születik Hargita megyében: ezer lakosra 9,8 születés jutott tavaly a megyében (3154 gyerek született), az országos átlagadat 8,3 volt. A férfiak számára kedvező adat, hogy a nemek arányát tekintve – csak kevéssel ugyan, de – a nők vannak többségben (50,57 százalék) a megyében. Ez azonban csak a városokra érvényes – ott viszont 51,57 százalékos a nők aránya –, vidéken a férfiak vannak jelentéktelen mértékű többségben. Ott egyébként az elhalálozások is majdnem kétszer gyakoribbak, mint városon, a tavalyi 3277 haláleset majdnem kétharmada vidéken történt. Az öt leggyakoribb elhalálozási okot tekintve Hargita megyében arányaiban többen halnak meg légzőszervi megbetegedésekben és balesetekben, mint az ország más részein, de az első helyen itt is, akárcsak máshol, a keringési rendszer megbetegedései állnak – mutat rá a megyei közegészségügyi igazgatóság tanulmánya. Az elmúlt tíz év adatai között egy érdekes összefüggés is kimutatható: a 2006-os évben egy kiugrás tapasztalható mind az elhalálozások, mind pedig a születések számát tekintve, vagyis az elmúlt évtizedben abban az évben haltak meg és születtek a legtöbben Hargita megyében. Egyébként négy fertőző betegség tekintetében is magas kiugrást mutat az előfordulásuk gyakoriságát ábrázoló grafikon a 2006-os év esetében. Akkor a szokásosnál több szalmonellózist, trichinellózist, hastífuszt és vírusos agyhártyagyulladást jegyeztek fel a megyében. Sokak számára meglepő lehet az is, hogy rég eltűntnek hitt betegségek, mint például a tripper, még mindig előfordulnak a megyében, sőt az országos átlagnál gyakrabban. Az egészségügyi minisztérium a komoly közegészségügyi veszélyt jelentő fertőző betegségek közé sorolja a tüdőtuberkulózist, valamint a fertőző nemi betegségeket, így ezek előfordulásáról is készült felmérés. Eszerint 2013-ban az országos átlagnál majdnem háromszor gyakoribb volt Hargita megyében a tripper előfordulása. Ez tizennégy új megbetegedést jelent, ami százezer lakosra kivetítve 4,2 százezrelékes értéket jelent, szemben az országos 1,6-os mutatóval. 2014-ben viszont 0,9-re csökkent ez az érték Hargita megyében. Szifiliszt is gyakrabban diagnosztizáltak itt: 2013-ban összesen 27 esetben, 2014-ben pedig 32 alkalommal. A tüdőtuberkulózis (tbc) előfordulását tekintve az elmúlt években is jócskán az országos átlag alatt volt a Hargita megyei arány, a jelentés meg is jegyzi, hogy a tbc-s megbetegedések száma szinte folyamatosan csökkent az elmúlt tíz évben. Aggasztók a kilátások Szomorú, hogy a demográfiai mutatók szerint évről évre fogyunk, de ezen nem kell csodálkozni, hisz – a jelentésben ugyan nem szerepel ez az adat, de – Hargita megyében három terhességből kettő abortusszal végződik – mondta el Tar Gyöngyi, a jelentést készítő megyei közegészségügyi igazgatóság vezetője. Ráadásul ennek a demográfiai jelenségnek a negatív hatásai már most megmutatkoznak, a jövőben pedig még kiterjedtebbé válhatnak. A társadalom elöregedése fokozza az időskori megbetegedések előfordulásának gyakoriságát, emiatt már most túlterhelt az egészségügyi rendszer, orvosutánpótlás viszont nincs. A negatív szaporulathoz még a fiatalok, vagyis éppen a lakosság nemzőképes részének masszív elvándorlása is társul, a gyermekvállalások csökkenő száma pedig a jövőben tovább fokozza majd a megye oktatási rendszerének zsugorodását. Nő a munkanélküliség, és az elöregedés miatt amúgy is egyre kisebb lesz a lakosság aktív csoportjába tartozók aránya, viszont több lesz a nyugdíjas, ami a nyugdíjrendszer fenntartását veszélyezteti. Közelednek a nyugdíjkorhatárhoz az úgynevezett „dekrétgyerekek” is, vagyis az 1966-os, abortuszt tiltó törvény után született népes nemzedék, ám amint ez a hullám eléri a nyugdíjkorhatárt, nem marad utána kellően népes utánpótlás, amely kitermelje majd a nyugdíjukat – sorolta a várható problémákat Tar Gyöngyi. Szerinte a megye demográfiai mutatóiból már most kiolvasható, hogy a jelenleg tapasztalt jelenségek komplex, összetett és kiterjedt szociális problémákat fognak okozni a jövőben. Ő azonban – a gyermekvállalást ösztönző, központi szintű egészségpolitikai stratégiák kidolgozása mellett – helyi szinten mindössze egy biztos kitörési lehetőséget lát e helyzetből: a tudatos, közösségféltés által is motivált gyermekvállalást. Széchely István Székelyhon.ro 2015. július 31.Botrány Gyergyószárhegyen: lemondott az ellenzék, megszűnik a tanácsTestületileg mondott le önkormányzati képviselői tisztségéről a szárhegyi ENMP-MPP frakció. Mind a hat tag aláírta a polgármesteri hivatalban a pénteken iktatott dokumentumot. A döntés előidézőjeként több helyen említik a polgármester, Gábor László nevét. Gyergyószárhegyen tizenkét képviselő volt, péntektől mindössze hat tekinti magát döntéshozó testületi tagnak. „Jelen nyilatkozatunk aláírásának dátumától testületileg lemondunk Szárhegy község önkormányzatában betöltött tanácsosi tisztségeinkről” – áll a dokumentumban, amelyet pénteken iktattattak Gyergyószárhegy Polgármesteri Hivatalában. Az aláírók: Kolcsár András, Ferencz Zsolt, György Endre, Gáspár László, Katona Tibor, Imecs Imre. Közismert, hogy az ellenzéki döntéshozók és a többségiek között gyakran volt nézeteltérés. A héttagú RMDSZ-frakció addig volt többségben, míg az egyik képviselő le nem mondott, a helyére lépő tag pedig azóta sem kapta meg a testület többi képviselőjétől a szükséges támogatást, hogy elfoglalhassa a helyét. Gyakran voltak döntésképtelenek az ülések, nem egyszer határozathozatal helyett vitába torkollt az összejövetel. Az ellenzékiek többször szólították fel lemondásra a polgármestert, sőt a teljes RMDSZ-frakciót is. Most mégis inkább ők nyújtották be lemondásukat. Amint a beadvány szövegéből kiderül, a frakció július 24-én tartott ülésén tartott számvetés alkalmával jutottak erre a döntésre. Közrejátszott benne a polgármester többféle módon: a képviselő-testület befeketítésére és feloszlatására irányuló szándékával, önkényeskedő, a sikertelenségekért másokat hibáztató magatartásával, a felelősségvállalás teljes hiányával. A dokumentumban kitérnek arra is, hogy sorozatos visszautasításokból és rosszindulatú bánásmódban volt részük, ha hivatalos iratokat akartak kikérni a polgármesteri hivatalból. Az aláírók úgy vélik, „a teljes testületet félrevezeti a polgármester” és az RMDSZ-esek is kényszerből lojálisak a község első emberéhez. Vass Katalin, Szárhegy önkormányzatának jegyzője kérdésünkre elmondta, a fennálló helyzetben a közigazgatási törvény betűjét kell követni. Amennyiben fele plusz egy alá csökken a képviselők száma, a testület feloszlik. Az új testület megalakulásáig a polgármester, hiányában pedig a jegyző hoz döntést az önkormányzat ügyeiben. Petres Sándor alprefektustól megtudtuk, attól a pillanattól szűnik meg létezni a testület, amikor a törvényszék megállapítja, hogy jog szerint feloszlott. Nem bocsátkozott találgatásokba, hogy ez mennyi időn belül történhet meg, azt fűzte csupán hozzá, hogy erre gyorsított intézkedést alkalmaznak, bár figyelembe kell venni azt is, hogy nyári szünet időszaka van. Egyébként jog szerint három esetben szűnhet meg a helyi testület: ha két hónapig nem ülnek össze a tagjai, ha fele plusz egy alá csökken a mandátummal bírók száma, vagy ha három egymást követő soros ülésen nem születik egyetlen határozat sem. Ez utóbbi is érvényes a szárhegyi testületre, és információink szerint megszüntetésére emiatt már hivatalból elindították az eljárást. A polgármestert is kerestük, de nyilatkozatára csak később számíthatunk. Egy közösségi oldalon viszont közzétette az ellenzék lemondólevelét, hozzáfűzve többek között, hogy tájékoztatták a prefektúrát a kialakult helyzetről. A községvezető ugyanott valószínűsíti, hogy a polgármesteri hivatal tevékenységében, amíg a helyzet tisztázódik, fennakadások lesznek. Az elöljáró a fejleményekről folyamatos tájékoztatást ígér. Székelyhon.ro 2015. július 31.„Elszaladt” román elöljárók a székely és magyar zászlók miattApró, de váratlan incidens zavarta meg a Nyárádszeredai Városnapok nyitórendezvényét péntek délben: a kitűzött magyar és székely zászlók láttán Maros megye prefektusa és tanácselnöke elviharzott a helyszínről. A két elöljárót nyárádszeredai helyettesei, Nagy Zsigmond alprefektus és Szabó Árpád alelnök várta a helyi polgármester társaságában a nyitórendezvény helyszínén, a helyi idősotthon udvarán. Lucian Goga prefektus munkatársai kíséretében érkezett meg, és miután várakozás közben cigarettára gyújtott, halkan szóvá tette, hogy a román és az európai zászlók mellett a magyar és a székely lobogó is fel van állítva a helyszínen. A pár perccel később érkezett Ciprian Dobre megyei tanácselnök valószínűleg már értesülhetett a tényről, ugyanis autójából kiszállt ugyan, de az intézmény udvarára nem ment be. Tóth Sándor polgármester mindkettőjükkel ismertette, hogy a városnapok alkalmával hivatalos magyarországi testvértelepülési küldöttségek vannak jelen, ezért van kitűzve a piros-fehér-zöld zászló. Dobre és Goga nem voltak hajlandóak megtűrni a két zászlót, ezért egyenesen kijelentették a szeredai elöljárónak: válasszon közöttük és a zászlók között, azaz vagy vegye le azokat, vagy ők távoznak. Miután Tóth Sándor egyértelműen kijelentette, hogy a zászlókat nem távolítja el, a prefektus és a tanácselnök autóba ült, és elhajtott Nyárádszeredából, így a nyitórendezvényen helyetteseik szólalhattak fel. Amikor Tóth Sándor bejelentette, hogy miért távozott a két vendég, a tömeg hangos tapssal fejezte ki véleményét a kérdésről. A rendezvény után kérdésünkre Tóth Sándor kifejtette: szerinte gyerekes és nevetséges volt, ami történt. „Ma, 2015-ben ilyen ürüggyel próbálnak egy közösségre hatni, amikor mindenütt toleranciáról, együttélésről, európai értékekről beszélünk. Hol van az elfogadás, az etnikumok közötti tiszteletadás?” – tette fel a kérdést az elöljáró. Antal Zoltán jogász szerint a diplomáciai protokoll megsértése lett volna, ha a prefektus hatására eltávolították volna a zászlókat, de a jelenlevők is úgy gondolják: már csak a magyarországi vendégek iránti tisztelet okán sem kellett volna ilyen gesztushoz folyamodjon a két román vezető. Tóth Sándor karakán kiállásáról az MPP-s városi önkormányzati képviselő, Bíró József Attila az eset után értesült: meglepődve és elismerően nyugtázta az RMDSZ-es polgármester lépését. Gligor Róbert László Székelyhon.ro 2015. július 31.Hatósági felügyelet alatt marad Mezei JánosMegerősítette a gyergyószentmiklósi polgármester ellen korábban elrendelt hatósági felügyeletet csütörtökön a Hargita Megyei Törvényszék. A végzés nem jogerős, fellebbezni 48 órán belül lehet. Továbbra sem láthatja el polgármesteri teendőit Mezei János, sőt érvényben maradtak az ellene hozott korábbi korlátozások is. Számos tanúval nem léphet kapcsolatba, nem mehet be a polgármesteri hivatalba, illetve időnként jelentkeznie kell a helyi rendőrségen, ugyanakkor az országot csak előzetes jóváhagyás birtokában hagyhatja el – ezeket az intézkedéseket erősítette meg a törvényszék. A döntés ismertetése előtt a tisztségéből felfüggesztett polgármester bizakodóan nyilatkozott a sajtónak. Mint mondta, sokáig tart, míg véget ér az ügye, ennek ellenére mihamarabb szeretne visszakerülni a városházára, hogy folytathassa a munkáját. Mezei János kitért arra is, hogy a történtek ellenére pozitívan éli meg ezeket a napokat, hiszen jut ideje olyan dolgokra is, amiket a polgármesteri munkája mellett nem gyakorolhatott. Többet van a családjával, és sok időt tölt a természetben – tette hozzá. Szerkesztőségünk érdeklődésére kifejtette, az általuk benyújtott bizonyítékok igazolják, hogy nem követett el semmilyen bűncselekményt, így nincs ok arra, hogy fenntartsák az ellene hozott intézkedéseket. Ismételten hangsúlyozta, mielőbb szeretne visszatérni hivatalába, hogy folytathassa a munkáját. Mint ismeretes, Mezei János ellen január 26-án indult eljárás, majd az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vádat is emelt ellene hivatali visszaélés, zsarolás és sikkasztásra való felbujtás miatt. A polgármestert őrizetbe vették, majd le is tartóztatták, ugyanakkor hosszabb időt töltött házi őrizetben. Legutóbb, közel két hónappal ezelőtt oldották fel a házi őrizetét és helyezték hatósági felügyelet alá. Molnár Rajmond Székelyhon.ro 2015. július 31.Soltész Miklós GyimesközéplokonA hithez, szülőföldhöz és a közösséghez való ragaszkodásra biztatta a fiatalokat pénteken Gyimesközéplokon, a II. Köz-Ép-Pont erdélyi lutheránus ifjúsági találkozó zárónapján mondott köszöntőjében Soltész Miklós, az Emmi egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. Annak a négy napnak, amit együtt töltött a Gyimesekben a több mint 300 erdélyi, délvidéki és magyarországi lutheránus fiatal, nagyon fontos szerepe van mind a nemzeti és felekezeti kisebbségben élő magyar fiatalok keresztény önazonosságának megerősítése, mind a határokon átívelő magyar közösség építése szempontjából – mondta el a rendezvény után telefonon az MTI-nek az államtitkár. Megjegyezte: érdekes volt a helyválasztás is, hiszen a gyimesi csángók római katolikus vallásúak, ugyanakkor jó kezdeményezésnek nevezte, hogy az evangélikus keresztény hittestvérek ismerjék meg az ő világukat is, a nyelvhatár, a történelmi Magyarország határának térségét. Úgy vélte, mindenképpen dicséretes, ahogyan Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök és segítőtársai megszervezték az egyház szellemiségét és hagyományait megőrző, mégis nagyon fiatalos, jó hangulatú tábort. „Fontos, hogy az egyházaink mindig élővé váljanak, ne távolodjanak el az ifjúságtól” – mondta az államtitkár. A zárónap másik vendége, Kovács Péter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető elnöke arra bátorította a lutheránus fiatalokat, vegyenek részt a közéletben, építsék és tartsák össze közösségeiket, és biztosítsanak találkozási lehetőséget a szórványban élő fiatalok számára is, mert azzal fontos lépést tehetnek az asszimiláció megfékezése érdekében. A közéletben való részvételnek csak az egyik formája a politizálás, annál sokkal hálásabb és több eredménnyel kecsegtető faladat a közösségépítő munka: ez tartja most már az RMDSZ is legfontosabb teendőjének – hangoztatta az RMDSZ politikusa. A polgármesteri hivatal közel hétmillió lejt kapott központi pénzalapokból, amelyet újabb szociális lakások építésére használhat a Csereháton, illetve a fűtéshálózatot bővítheti – jelentette be a javasolt napirendi pontok tárgyalását megelőzően Székelyudvarhely polgármestere, aki egyébként „vakációs hangulatúnak” titulálta az e havi tanácsülést, tekintettel arra, hogy noha éppen szabadságát tölti, mégis jelen volt az ülésen. Bunta Levente kifejtette, mintegy ötven lakást szeretnének építeni az elkövetkező két-három évben, amire lát is esélyt, amennyiben később is a mostanihoz hasonló ütemben tudják lehívni a pénzeket. Az összeg lényeges hányadát, 5,5 millió lejt viszont a Bethlen-, valamint a Kuvar-negyedi biomasszás kazán beüzemelésére költenék el, amely által csökkenteni szeretnék a távfűtést használó lakók költségeit. Ha már a fűtés került szóba, Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) frakcióvezetője a hőerőmű létrehozásával kapcsolatban faggatta Buntát, aki elmondta, a város szerette volna létrehozni, ám ez nem volt lehetséges, ezért külföldi befektetők kezébe került a projekt. Utóbbi helyzetet egyébként jónak nevezte – mint állította, erről szakemberekkel is konzultált. Kijelentette, Udvarhely példaértékűnek nevezhető a távfűtés rehabilitációja szempontjából, hiszen a rendszer 85 százalékban fel van újítva, ő pedig ezen a vonalon szeretne tovább dolgozni. Hozzátette, noha a kormány ellehetetlenítette a város helyzetét, reméli, hogy európai uniós nyomásra változik a helyzet, és a biomasszás fűtés előnyt fog élvezni. Az elöljáró egyébként arra számít, hogy a költségvetés-kiegészítés nyomán „több százezer lejt” fog kapni Székelyudvarhely. „Ebből az összegből olyan projekteket tudunk támogatni, mint a Kipi-Kopi napközi építése, a bicikliút (az Udvarhely és a zeteváraljai víztározó közötti szakaszon – szerk. megj.) esetében is van egy átcsoportosítás, de a csereháti szociális lakásokhoz is hozzá tudjuk tenni az önrészt, valamint további tanulmányok elkészíttetésére is gondoltunk, amivel megalapozhatjuk a fejlesztéseket” – fejtette ki a polgármester, hozzátéve, a Haberstumpf-villa ügyében van előrelépés: megvan a kivitelező a feljavításra. A multifunkcionális sporttermet illetően rámutatott, a helyszínen az elkövetkezőkben az udvart fogják rendbe tenni. Átnyújtott kérdések, váratlanul érkezett válaszok Bunta Levente éppen távozni akart a tanácsülésről, amikor Gálfi Árpád MPP-s képviselő-testületi tag a pártja által megfogalmazott, több pontból álló kérdéssorozatot nyújtott át az elöljárónak – kérve a válaszokat a következő havi tanácsülésre. A polgármester, nem kis meglepetésre, vállalta, hogy néhány kérdésre rögtön válaszol, a többit pedig írásban fogalmazza meg a kért időpontra. Kiderült, hogy az általános városrendezési tervet (PUG) pozitívan véleményezték a Hargita Megyei önkormányzatnál, ahol kisebb módosításokat kértek. A polgármester elmondása szerint ugyanakkor a város főépítésze beteg, ezért szeptemberig szabadságon van, így utána várható a véglegesítés. A szejkei villákról is kérdezett az MPP: kik vásárolták fel azokat? „Az elmúlt időszakban, úgy érzem, az volt a feladatunk a Szejkén, hogy szépítsünk, fejlesszünk. (…) A másik feladatunk pedig az volt, hogy megakadályozzuk, hogy mások lenyúlják a területet. (…) Azon is dolgozunk, hogy a területek városi közvagyonba kerüljenek, azután fogunk foglalkozni a villák a sorsával” – jelentette ki Bunta Levente, kiemelve, hogy a villák még a kommunizmus idején, a gyárak és szakszervezetek kezdeményezésére épültek, de már akkor nem volt tiszta, hogy kiknek a tulajdonában vannak: többségük nincs telekkönyvezve. A jelenlegi telekigénylőkkel szemben pedig azt tartotta a legjobb megoldásnak, hogy béreljék a várostól a minimálisan szükséges területet. A városvezető örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy huszonöt év után elkezdődhettek a Székely Támadt-vár restaurálási munkálatai, ugyanakkor hangsúlyozta, ezt folytatni is szeretnék. Ami a városközpontot illeti, elmondta, műemlékvédelmi zónáról van szó, viszont nem minden épület számít műemléknek, esetleg csak olyan jellegű, ezért úgy gondolja, több ház esetén csak „nagy a hűhó” – ilyennek nevezte például a törvényszék utcában lévő ingatlant is. A polgármester szerint a patkóba tervezett címerek visszaállítását az ellenzéki frakciók akadályozzák, hiszen neki nincs kifogása az ellen, hogy Udvarhelyszék, Székelyudvarhely, illetve Erdély címerét visszaállítsák, ám az ellenzék ennél többet szeretne. A szombatfalvi utcával kapcsolatban rámutatott, valóban rosszul néz ki az út, ám ezért a vízszolgáltató a felelős, viszont ő nem fogja annyiban hagyni az ügyet. A továbbiakban szó volt a Szenttamás–Kadicsfalva között tervezett terelőútról is, amivel kapcsolatban úgy döntött a városvezetés, hogy jobb volna, ha az elkerülőutat a Szejkefürdő és Fenyéd között valósítanák meg. MTI Székelyhon.ro 2015. július 31.Bunta Levente válaszolt az MPP-nekRendhagyó módon közel egy órát volt jelen az e havi képviselő-testületi ülésen Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere, aki ez idő alatt az általa fontosabbnak ítélt napirendi pontok magyarázata mellett a Magyar Polgári Párt (MPP) tanácsosai által feltett kérdésekre is válaszolt. Fülöp-Székely Botond Székelyhon.ro 2015. július 31.Korunk, Művelődés, SzékelyföldLehet uborka- és falunapszezon, az erdélyi kultúra meghatározó havi kulturális kiadványai rendületlenül megjelennek; ha kánikula van, s ha éppenséggel szabadságon van a nép színe-java, akkor is elvihetők ezek a folyóiratok a hegyekbe, a tengerek martjára, de bármilyen külföldi helyszínre, vagy akár a szénaboglya tövébe is, hiszen vannak még honfitársaink páran, akik a szénagyűjtés és az olvasás klasszikus módozatait művelik. A Székelyföldnél éppenséggel külön lapszám-bemutatót is tartottak, amelynek Balla Zsófia volt a vendége. Korunk – 2015. augusztus Történelem – (történelmi) regény Mennyiben kellett már életében szentnek lennie István királynak, és miként viszonyulhatott a „pogány” nemzeti múlthoz? Hol végződik a nemzeti hősök iránti tiszttelet és hol kezdődik a gyalázkodás? Krónikás és Agatha Christie – mik a hasonlóságok és különbözőségek? Miért olvassuk ma is Krúdy királyregényeit? Mi a valóságalapja „Egör vára summájának”? Miként rajzolta meg Móricz a Tündérkertet, mi késztette Bánffy Miklóst az Erdélyi történet megírására? Hogyan esett Jókai „találkozása” a csíki székely krónikával? Miként értelmezhető a Wass Albert-jelenség? Mi a Hollóidő lét- és világértelmezési horizontja? Ezekre és hasonló kérdésekre keresik a választ a súlypont-tömb szerzői – Szegedy-Maszák Mihály, Veszprémy László, Zsoldos Attila, Kasza Péter, Oborni Teréz, Horn Ildikó, Hermann Gusztáv Mihály, Szász Zoltán, Pomogáts Béla, Romsics Ignác –, akik a történelem és történelmi regény közti kapcsolódásokat vizsgálják. Művelődés – 2015. július „Az erdélyi magyarság körében a népihez való időnkénti visszatérés nem pusztán divat, mint Magyarországon, hanem szükséglet: a megmutatkozás, azonosságunk megfogalmazásának és felmutatásának szükséglete, kényszere erősíti. A kisebbségi lét ad többlettartalmat, többletjelentést neki” – írja a Művelődési júliusi száma vezércikkében Sarány István. Írásában a szerző az első alkalommal 1931 júliusában megszervezett, manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Ezer Székely Leány Napja tartalmi-eszmei vonatkozásait ecseteli. A Közösség rovat hasábjain Horváth Sz. István a nyugatra vándorolt ember szemével boncolgatja az erdélyiség mivoltát, Dávid Lajos pedig a Krasznagyöngyről Csíksomlyóra gyalogosan elzarándokoló Szaniszló Józseffel beszélget. Kálóczy Katalin Berky Annával készített interjújából megtudhatjuk a szovátai Teleki Oktatási Központ létrejöttének körülményeit. A Kibeszélő rovatban Laczkó Vass Róbert Boros Loránd idegenvezetővel és a gábor-cigány kultúra szenvedélyes kutatójával beszélget. Az Enciklopédia rovatban Murádin Jenő a kolozsvári egykori Iparmúzeumot és gyűjteményeit mutatja be, a Galéria rovatban pedig Pásztor Csenge Bíborka a több évtizedes elzártság után előkerült erdélyi magyar portrékról értekezik. A Könyvesház rovatban Lakatos Artur a Killyéni András által szerkesztett többszerzős Retro-Sport, 2014 című kötetet ajánlja az olvasóknak. A Vadrózsák rovatban Szűcs György Áron érmelléki tájházakat és gyűjteményeket mutat be, Nyisztor Ilona pedig a nemrég Pusztinában lezajlott hetedik zenetáborról számol be. A lapszám színes borítóin Ádám Gyula és Pozsony Ferenc felvételei láthatók. Székelyföld – 2015. július A folyóirat a kánikula közepén is érdekfeszítő írásokkal örvendezteti meg az olvasót. Akár szabadság idejére is elvihető ez a lapszám, amely értékes és emlékezetes tartalommal töltheti ki pihenésünket, illetve újból és újból felhívhatja figyelmünket kultúránk sokoldalúságára és múltunk egy-egy szeletére. A Szépirodalom rovatban Markó Béla, Vajda Anna, Ferencz Imre, Bogdán Emese, Horváth Benji, Selyem Zsuzsa, Farczádi Róbert újabb írásait találjuk. A Disputában Fekete Vince: Balla Zsófia székfoglalója elé címmel ír köszöntőt, a továbbiakban pedig Balla Zsófia közöl saját írást. A Nobile Officiumban „A nemesi származás nem érdem, hanem következmény” címmel Oláh-Gál Elvira beszélgetés Bánffy Fruzsinával. Nagy Szabolcs: A gondok hullámai közt (Egy 1919. áprilisi jelentés Erdély védelmének kulcspontjából), Kis Krisztián Bálint: Adalékok a székelyföldi levente-egyesületek történetéhez címmel olvashatunk az Irattárban. A Ködoszlásban Hencz Hilda: Magyar Bukarest a kommunizmus alatt című írását találjuk (János András fordításában). Az Ujjlenyomatban Ambrus András: „Szivárvány havasán felnőtt rozmaringszál…” (Lejegyezte: Bálint Csaba). A Szemlében Báthori Csaba: Minden belülről származik (Markó Béla: Elölnézet), Adorjáni Anna: Csörömpöl a szó (Michel Houellebecq: Behódolás) címmel néhány közelmúltban megjelent kötetről közöl kritikákat a lap. A szerkesztők pedig Michel Houellebecq, Tóásó Előd, Rainer Maria Rilke és Ernest Hemingway egy-egy könyvéről, friss olvasmányélményeikről írnak. A Székely Könyvtár egyik pünkösdre megjelent kötetét (Csiki László Titkos fegyverek), a pályatárs, Vári Attila ajánlja. Végül ismételten felhívják a figyelmet a Márton Áron-pályázatra. A lapszámot Koter Vilmos munkáival illusztrálták. Simó Márton Székelyhon.ro 2015. július 31.Több évtizedes elzártság után előkerült erdélyi magyar portrékEgy műalkotás kettős történetiséggel rendelkezik. Az egyik vetülete az alkotás mozzanatának felel meg, visszavezethető az alkotóművész személyére, az alkotás idejére és helyszínére. Ugyanakkor a műalkotás beilleszkedik a jelenbe, részévé válik a jelenkor tudatának. A köztes idősíkot pedig, amely az alkotás mozzanatát összeköti a folyamatosan előrehaladó jelennel, megannyi múlttá vált történeti jelen alkotja, s azok állandó gördülésük során rajta hagyják nyomaikat a műalkotáson. Minderről Cesare Brandi értekezik Theory of Restoration című, 2005-ben megjelent könyvében. Mi történt azokkal a portrégyűjteményekkel, amelyek egykor erdélyi kastélyok falait díszítették, az erdélyi nemesi családok ősgalériáiként? Mi történt azokkal a portrékkal vagy portrégyűjteményekkel, amelyek egyházak, kollégiumok, kaszinók és különböző egyesületek tulajdonát képezték? Mi történt azokkal a portrékkal, amelyek magán vagy hivatali megrendelésekre készültek? Hol lelhetőek fel ma ezek Erdélyben, és milyen állapotban lehetnek? A megannyi múlttá vált történeti jelen hogyan alakította a portrégyűjtemények sorsát? Miként mentettek meg, vagy éppen pusztították el műalkotásokat a 20. század „felfordulásaiban”? Az 1940-es évek második felének körülményeit tekintetbe véve a válasz világosan körvonalazható: a második világháborúról, frontátvonulásról és a szovjet megszállásról beszélünk. Köztudott, hogy az erdélyi kastélyok gyűjteményei (családi levéltárak, könyvtárak, ősgalériák) számára a második világháború vége a pusztítás, az eltulajdonítás vagy a széthordás időszaka volt, s ebben döntő szerepük volt a katonáknak, a falusiaknak és a mozgalmároknak egyaránt. Ezért beszélhetünk nem kevés esetben az említett gyűjtemények mentéséről, így képmentésről is. 1945-ben, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) megbízásából felmérték az erdélyi kastélyok menthető értékeit, számos ősgalériát így sikerült az EME gondozásába helyezni. Esetenként mégis visszafordíthatatlan volt egy-egy portré sorsa. Teleki Mihály például egy gernyeszegi ház konyhájában találta meg nagyapjának Vastagh György által festett portréját, aminek már csak a fele volt meg, az is az asztalra szegezve viaszosvászon gyanánt. (Bővebben lásd: Marosi Ildikó: Örökbe hagyott beszélgetés gróf Teleki Mihállyal. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004.) Az EME államosítása után (az 1948-as rendelet értelmében) az egyesület oklevél-, irat- és képtári gyűjteménye a Román Tudományos Akadémia birtokába került, pontosabban az Akadémiai Levéltárat nevezték meg az EME Levéltárának az utódintézményeként. Az EME megszűntetését tárgyaló 1950. február 12-i ülésen az intézőbizottság egybegyűlt tagjai, Gaál Gábor, Jakó Zsigmond, Szabédi László és Török Zoltán kénytelenek voltak belátni, hogy az „EME tulajdonát képező javak kezelését illetően” a jogosultságuk megszűnt. [Jegyzőkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület önkényes megszüntetéséről (1950). Erdélyi Múzeum LIII. (1991) 1–4. sz. 183.] Az Akadémiai Levéltárból 1971-ben helyezték át a képtári gyűjteményt a Bánffy-palotában működő Kolozsvári Művészeti Múzeum tulajdonába, a máshonnan is elkobzott javakkal egyetemben. A beérkező anyag egy részét a Történeti Múzeumba begyűjtöttek közül utalták át. 1974-ben Kovács András művészettörténész még láthatta a négyszázegynéhány darabból álló képanyagot. Jakó Zsigmond történész kezdeményezésére néhány művészettörténet szakos magyar egyetemi hallgató segítségével leltárt készítettek róla, azután évtizedekig homály borította a festményeket. A portrék javarészét az úgynevezett Dokumentációs gyűjteményben helyezték el, eredetük miatt nem voltak kiállíthatók, és csak különleges engedéllyel lehetett hozzájuk férni. Valójában ez az állag a régi (főként 18–19. századi) erdélyi képanyagot tartalmazza, a festmények jórészt az egykori erdélyi kastélyokból és udvarházakból származnak. A következőkben a Kolozsvári Casino portréinak sorsát ismertetjük tömören. Az erdélyi nemes családok képviselői 1833-ban alapították meg a Kolozsvári Casinót 19. századi angol klubok mintájára. Az első világháború végétől a második világháború végéig a Kolozsvári Casino több alkalommal a különböző hadseregek – román, magyar, szovjet – parancsnokságainak volt a székhelye. Míg az első kettő idejéből a székház (Deák Ferenc / Eroilor utca, 16. szám) berendezésének megkárosításáról nincs tudomásunk, a szovjet jelenlét és a kommunista hatalomátvétel végzetes volt a kaszinó berendezésére. Az 1946-os évvel kezdődően előbb felfüggesztették, majd megszüntették a Kolozsvári Casino választmányának a hatáskörét. A képek szovjet katonák által véghezvitt rongálását és a papírnemű eltüzelését a Kolozsvári Casino képanyagának és megmaradt könyvtárának az EME levéltárába való menekítése követte, az utóbbi államosítása azután végleg megpecsételte a kaszinó megmaradt javainak a sorsát. Ma már nem tudjuk megállapítani, hogy valójában hány festmény díszítette a kaszinó falát annak virágkorában, de akár 1940 és 1944 között. Ma csak arról van tudomásunk, hogy Wass Ernő, az EME titkára 1947-ben eredetileg tíz képet vett át megőrzésre a Kolozsvári Casino képviselőjétől. Az EME egykori képgyűjteményének rekonstruálása során Murádin Jenő művészettörténész a kaszinó tíz festményéről tesz említést. (Murádin Jenő: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület képtára = Az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményei. Szerk. Sipos Gábor. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2009. 315.) A hosszú ideig elveszettnek hitt kaszinói képek az 1947-es jegyzék sorrendjében a következő személyeket ábrázolják: báró Bánffy Dániel (1812–1888), gróf Kendeffy Ádám (1795–1834), báró Wesselényi Miklós (1795–1850), báró Wesselényi Ferenc (1807–1885), gróf Mikó Imre (1805–1870), báró Kemény Domokos (1807–1885), gróf Lázár Miklós (1819–1889), gróf Széchényi István (1791–1860), Bölöni Farkas Sándor (1795–1842). Az említett portrék – Széchenyi kivételével – kaszinótagokat, pontosabban alapító tagokat ábrázolnak. A rendeltetésük feltehetőleg az volt, hogy emléket állítsanak a kaszinó „alapító atyáinak”. A Széchenyi-portré arról a rendkívüli megbecsülésről tanúskodik, amely „a nemes grófot” övezte a kaszinó tagjai részéről. Ők egyrészt tudatában voltak annak, hogy Kendeffy Ádám, Béldi Ferenc, Bethlen János, Bethlen Ádám, Mikes János, Bethlen Pál és Bölöni Farkas Sándor révén valójában Széchenyinek és Wesselényinek köszönhetik a Kolozsvári Casino létrejöttét, ugyanis ők ketten Angliában jártukban ismerték meg azt a társas életi intézményt, amelyet ott klubnak neveztek az odajáró nemesek, és amelyet legelőször Széchenyi honosított meg Magyarországon, nevezetesen Pesten 1827-ben (Pesti Casino). Hat évvel később pedig valószínű az ő ösztönzésére alakult meg a pesti intézmény hasonmása Erdélyben. Az sem zárható ki, hogy a Habsburg-ellenes dac a Széchenyi-portré által emlékezett az első felelős magyar kormány egykori közlekedésügyi miniszterére és ekként a 1848-as forradalomra. Évenkénti munkáinak felsorolásában, Barabás Miklós (1810–1898) a kaszinó megrendelésére festett portrét is feljegyezte, ebben az 1742. tétel: „Gróf Széchenyi István nagy o. [olaj] térdkép a Kolozsvári Casinónak”. (Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza. Jegyz., bevezető Bíró Béla. Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1944. 274.) Ez nyilván nem az első portré, amit Barabás Széchenyi Istvánról festett. A magyar hivatalos portréfestészet fő tárgyát már az 1830-as években a reformkori politikai elit jelentette. Tiszteletük jeléül, politikai állásfoglalásuk kifejezésére a vármegyeházák vagy éppen kaszinók portrékat rendeltek olyan közéleti személyiségekről, akiknek munkásságát példaértékűnek tartották, s így az Erdélyben is közméltóságként tisztelt grófról. Bihar vármegye rendjei például, már 1836-ban elhatározták, hogy megrendelik Széchenyi portréját a megyeház közgyűlési terme számára. Széchenyi 1836. május 7-én kelt levelében elfogadta a felkérését modellülésre, és a pályája kezdetén álló fiatal Barabást ajánlotta a megbízásra. Barabás 1835 novemberében Pestre érkezésekor a Nemzeti Casino (korábban Pesti Casino) által látta megvalósíthatónak pesti megrendelői körének kialakítását. A művészetekért rajongó, költő és politikus Szemere Miklós (1804–1881) ajánlólevele révén sikerült kapcsolatba lépnie Tasner Antallal (1808–1861), Széchenyi titkárával, aki bemutatta őt principálisának: „Tasner Antal gróf Széchenyi Istvánt vezette hozzám. A gróf ekkortájt házasodott meg s később, mikor egy nagyobb ebédet adott, a hol az aristocratia több tagja hivatalos volt, engem is meghívott s többeknek bemutatott. Így aztán egyszerre ismeretségre tettem szert az aristocratia körében…”. (Barabás: i. m. 137–138.) Az 1835-ös évről 1836-ra fordulóan egyre több megbízásnak örvendhetett. Tulajdonképpen ekkor döntötte el, hogy letelepedik Pesten. Barabás tehát elsősorban Széchenyi pártfogásának köszönhette a budapesti arisztokrata körökbe való bevezetését. Széchenyi azáltal, hogy a 19. század egyik legtöbb megrendeléssel megbízott magyar portréfestőjének egyedülállóan népszerű pályafutásához maga is hozzájárult kapcsolatszerzéssel, a hivatalos portréfestészetben új fejezetet nyitott: a hazai művészek felkarolását és – egyetemesebb értelemben – a nemzeti festészet megteremtését szorgalmazta. (Szvoboda Dománszky Gabriella: A közélet szereplője = Barabás Miklós 1810–1898, Előadások a művész halálának 100. évfordulójára szervezett konferencián (Sepsirákos 1998. június 21.). Szerk. Jánó Mihály. Charta, Sepsiszentgyörgy, 2001. 122.) A kutatói munka mellett célba vettük a portrék restauráltatását és közönség elé tárását is. A Széchenyi István, Wesselényi Miklós és Bánffy Dániel portréinak többnyire felületi szennyeződései és karcolásai enyhébb sérüléseknek számítanak a többi portré lerongyolt állapotához képest. A kegyetlenül áthasított vásznak komoly és sürgős restaurátori beavatkozásra szorulnak. Arra törekszünk, hogy 2016-ban megvalósítsuk a közel három éves kutatói munka, a tömérdek megpróbáltatást kiállt felmérés régóta dédelgetett álmainak egyikét, A Kolozsvári Casino portréi című kiállítás megrendezését. Pásztor Csenge Bíborka Művelődés (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
