|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 711 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 691-711 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2016. február 1.MÜTF-vizsgálat: hét évvel ezelőtti dokumentumokat kerestekSzokatlanul indult a reggel a székelyudvarhelyi MÜTF Oktatási Központban: a DNA ügyészei jelezték a portásnak, dolguk van az intézményben. Mint kiderült, egy hét évvel ezelőtti projekt dokumentumaira voltak kíváncsiak. A város pedig minden egyébre. Több álarcos csendőr és ügyész jelent meg hétfőn reggel nyolc körül a MÜTF-nél, az intézmény egyesületének elnökét keresve. Geréb László rámutatott, egy 2009-es projektjükkel kapcsolatban vizsgálódott a DNA két ügyésze, illetve egy könyvelő, amely során szerződéseket kötöttek a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatallal, különböző felső vezetői képzések lebonyolítása érdekében. „Ezzel kapcsolatban keresték a szerződéseket, számlákat, nyugtákat, banki átutalókat és számlakivonatokat stb. A szerződések egy része itt volt az intézménynél, a könyvelési aktákat pedig a könyvelői cégtől kellett elhoznom” – magyarázta Geréb. Hozzátette, számítottak az ellenőrzésre, hiszen korábban a pénzügyi hatóság munkatársai is vizsgálódtak ugyanebben az ügyben – ők egyébként mindent rendben találtak. Az elnök ugyanakkor cáfolta, hogy az ellenőrzésnek bármi köze lett volna a Szász Jenő által alapított Székelyudvarhelyért Alapítványhoz. Nem általános ellenőrzésről volt szó, konkrét témában kutakodtak, a keresett szerződések iktatószámait is tartalmazta a házkutatási parancs – nyilatkozta Fóri Endre, a MÜTF Egyesület jogásza. Úgy gondolja, a keresett akták másodpéldányai a gyergyószentmiklósi városházán is megtalálhatók, ezek alapján jöttek Udvarhelyre az ügyészek – a dokumentumokat pedig össze fogják hasonlítani. „Az ilyen házkutatásoknak legalább ötven százalékát a formularisztika teszi ki” – magyarázta az ügyvéd, hogy miért is tartott hat órát a vizsgálódás. Egyébként „úriemberként viselkedett mindenki” – hangsúlyozta az egyesület elnöke, akitől megtudtuk, az ügyészeknek még arra is gondjuk volt, hogy minden dossziét úgy és oda helyezzenek vissza, ahogy és ahol kapták – kivéve azokat, amiket magukkal vittek. A vizsgálat része volt ugyanakkor az is, hogy lejegyezzék, mikor és kivel telefonálnak az érintettek. A nap folyamán egyébként Székelyudvarhely több pontján is látták az ellenőröket, többek között a Tihadar és Mihail Kogălniceanu utcákban, valamint a Függetlenség sugárúton – meg nem erősített információink szerint az ügyben érintett további személyeket keresték fel az ügyészek. Az egyesület jogásza szerint a mostani ügy a vizsgálat alatt álló Mezei János tisztségéből felfüggesztett gyergyószentmiklósi polgármester személyéhez kapcsolható. Mint írtuk, ugyancsak hétfőn a Gyergyó TV-nél is vizsgálódtak a DNA ügyészei. Fülöp-Székely Botond. Székelyhon.ro 2016. február 1.Választások jönnek, jelölteket keresnekHa valaki az EMNP színeiben polgármester- vagy önkormányzati képviselő-jelöltként indulna a csíkszeredai választásokon, az a demokráciaközpontban jelentkezhet – fordult a csíkiakhoz a Néppárt sajtótájékoztatón. A jelöltek mellett mást is keresnek: új helyszínt is a székely lobogónak. Hamarosan a Márton Áron-szoborcsoport kerül a város főterén álló székely lobogó jelenlegi helyére, ezért a zászlórudat át kell helyezni a város egy másik pontjára. Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csíkszeredai szervezetének ügyvezető alelnöke elmondta, még nem tisztázott a zászló jövőbeli helye: szóba került a Majláth Gusztáv tér, a Kossuth Lajos utca, a Gál Sándor szobor környéke és a főtér egy másik pontja is. Tőke továbbá megemlítette, több visszajelzést is kaptak, miszerint a jelenlegi zászlórúd nem megfelelő, ezért úgy döntöttek, hogy kicserélik azt. Választásokra készülve Amennyiben valaki az EMNP színeiben polgármester- vagy önkormányzati képviselő-jelöltként indulna a nyáron esedékes helyhatósági választásokon, esetleg tud olyan személyt, aki alkalmas lenne ilyen tisztség betöltésére, az bátran keresse fel a Csíkszeredában található demokráciaközpontot, ahol jelentkezhet – fordult a csíkiakhoz Tőke Ervin. A jelentkezéseket, jelöléseket február végéig lehet leadni. Ússzanak a színészek és a táncosok is ingyen Tőke külön témaként foglalkozott a rendőrök ingyenes úszásával is. Mint mondta, ha már – Csíkszereda önkormányzati testülete rendelkezése alapján – a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság nyolc alkalmazottja bérmentesen használhatja a városi uszodát, javasolná, hogy ez a rendelet legyen érvényes csíkszeredai színészekre és táncosokra is. Molnár Rajmond. Székelyhon.ro 2016. február 1.Nem szeretné a DNA, ha Csíkszeredában folytatnák Ráduly és Szőke perétA várakozással ellentétben nem kezdődött el hétfőn Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos perének elsőfokú tárgyalása a Hargita Megyei Törvényszéken. Az ügyészség a per áthelyezését kérte. Erről hetek múlva döntenek. Csíkszereda tavaly lemondott polgármestere és tisztségének gyakorlásától bírói döntéssel felfüggesztett alpolgármestere az ellenük indult bírósági eljárás alapfokú tárgyalásán jelent meg hétfőn a Hargita Megyei Törvényszéken. Ez azonban el sem kezdődött, mert a tárgyalást vezető bíró közölte, a vádat képviselő Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) a per áthelyezését kérelmezte. Mint elhangzott, ezzel esedékessé vált a tárgyalás halasztása, és új, az áthelyezési kérésről történő döntés utáni időpont kitűzése, ezt február 29-re jelölte meg a bíró. Az áthelyezési kérés a vádlottak védőügyvédjeit is meglepte, akik, mint mondták, percekkel a tárgyalás kezdete előtt értesültek róla. Meglepő, furcsa lépés „A mi szempontunkból el kellett volna kezdődnie az elsőfokú tárgyalásnak, és nem volt semmilyen akadálya annak, hogy a bíró ezt megtegye” – értékelt a Ráduly Róbert Kálmán védelmét ellátó kolozsvári ügyvédi iroda ügyvédje. Milu Constantin Timoce elmondta, az áthelyezési kérést a Marosvásárhelyi Ítélőtáblához nyújtotta be a vádhatóság. Az ügyvéd véleménye szerint meglepő ez a lépés az ügyészek részéről, mert ha úgy értékelték, hogy a Hargita Megyei Törvényszék bíráinak pártatlansága érintett, már a törvényszéki eljárás kezdetén lett volna lehetőségük megfogalmazni egy ilyen kérést. Az ügyvéd szerint, ha elfogadják a DNA kérését, a per a Maros Megyei Törvényszéken folytatódhat, mivel csak az ítélőtábla hatáskörébe tartozó törvényszékre lehet áthelyezni egy per tárgyalását, és csak ez a két törvényszék tartozik ide. „Szeretnénk látni a kérés indoklását, mert nem ismerjük” – tette hozzá az ügyvéd. Mi is szeretnék megismerni az áthelyezésre vonatkozó kérés indoklását, ezért írásban fordultunk a DNA szóvivőjéhez, hogy megtudjuk, miért folyamodott ehhez a lépéshez a vádhatóság. Egyúttal azt is megkérdeztük, miért most, az elsőfokú tárgyalás kezdetén nyújtották be ezt a kérést, és nem korábban. A DNA szerint a Hargita Megyei Törvényszék az illetékes a válaszadásban, ezért most ezt a törvényszéktől várjuk. Kovács Attila. Székelyhon.ro 2016. február 1.Tudásátadás stressz- és tudománymentesenTokány készült vasárnap este az alfalvi művelődési ház udvarán. Volt, amivel meglocsolni is, hiszen sokan érkeztek, és nem üres kézzel. Sándor Csaba az ötletgazda. A helyszínt is ő választotta, a miértre a válasza egyszerű: „Azért, mert édesanyám alfalvi. Ezen felül pedig azért, mert van néhány izgalmas dallam, ami a Bartók-gyűjtésekből előkerült. Nagyon mély szövegében és dallamában, és arra vagyok kíváncsi, hogy most előkerül-e azok valamilyen változata vagy valami olyan régi népdal, amit elfelejtettnek hittünk. Minthogy az ének és tánc nem elválasztható, így beszélgetéssel kezdjük, amiből aztán nótázás lesz. A zenészek itt vannak, s így a nóta akármikor átmehet táncba.” A gyűjtés módjára is válaszolt: „A gyűjtésnek én a tudományos megközelítésétől kicsit visszariadok. Úgy gondolom, az a rengeteg idős ember, aki őriz magában sok-sok régi népdalt, megérdemlik, hogy szőrmentén bánjunk velük. Először be kell férkőzni a bizalmukba. Mert az idős embernél minden nap más, nem lehet tudni, hogyan ébredt, mije fáj, mikor és mire nyit ki feléd. Ez annyira gazdag, hogy érdemes hagyni, történjen úgy, ahogy jön. Stresszmentesen, tudománymentesen. Viszont ha ott van húsz barátod, akik ilyesmivel másképp nem foglalkoznának, elmennének az öregek mellett, és nem tennének fel egy kérdést sem, akkor lehessenek egy ilyen alkalomnak részesei. Ami aznap felszínre jön, az legyen egy közös ajándék.” Az említett „húsz barát” a Porozó táncklubba járók egy része. Nem zárt közösség, azoknak van köztük helyük, akik néptáncolni akarnak akár diákok, akár ötven év fölöttiek. Hetente egyszer a Gyergyószentmiklóson van a találkozó, de eljárnak a szárhegyi, a remetei táncházba. A gyergyószéki települések szinte mindegyikében van legalább egy porozós, de a táncoktató szerint a legerősebb magot az újfalviak képezik, akik önerőből néznek egyre mélyebbre a gyergyói népzenébe. „Nemcsak muzsikálják a gyergyói zenét, hanem fontosnak tartják, hogy ők a gyergyói zenének az éltetői. És ez nagy szó.” Ilyen ifjú társaság várta az idős embereket a művelődési házban. Valami újat akartak kapni az eddig szerzett tudásukhoz. „Azt mondják a tudósok, hogy már újat nem nagyon lehet termelni. Viszont közösséget formálni lehet – mondta Sándor Csaba. – Ha ide bejön hat idős, asszonyok, férfiak vegyesen, és ők majd úgy mennek haza, hogy tele lesz a szívük, ha azt mondják: ezek a fiatalok kíváncsiak ránk, s ezt a komájuknak is továbbmondják, akkor a következő alkalomra már egymást szólítják meg, s keresni fognak emlékeikben, hogy még adhassanak. Mi most régi dalokat kérünk tőlük, és az együttlét élményét adjuk. Ezt ők legközelebb újra meghálálják. És ha ez megtörténik, akkor minden megvan.” Érkeztek is az idős emberek: Nagy Teréz és Vad Erzsi Borzontról, Alfaluból Vizoli Demeter, a jó „zsukás” hírében álló idős táncos mellett az asszonyok is: Kis Amáli és Nagy Erzsébet, sőt még Kis Erzsébet, Sövér Elek húga is ott volt. A muzsikusok értették a dolgukat, úgy húzták, hogy az kikövetelt még egy szakaszt, amibe mindenki bepótolta azt a részt, ami felsejlett benne a régmúltból. Magukon is meglepődtek az idős emberek. Vizoli bácsi akkor, amikor egy olyan dalba kezdett, amit tízévesen énekelt utoljára: „most is tudom a szövegét, pedig soha le nem írtam” – mondta, s aztán megpótolta: „Annak idején mi sokat énekeltünk, egymástól tanultunk, de ha bekerült egy kazetta, az kincset ért. Egész éjszakákat dúdoltuk. Akkoriban divat volt énekelni. Az utcán is.” Balázs József festőművész, akiről azt hinnénk, kisujjában van minden, ami alfalvi, szintén csodálkozhatott: „ez mágia, ami itt történik. Az idő megállt, s a teremtés, a népdalokon keresztül újratölti magát.” A farsangi találkozót újabbak követik – ez az elképzelés. A böjtben „megemésztik”, átelmélkedik, amit eddig kaptak, s aztán ha újra vágynak egymás társaságára, húsvét után üzennek utánuk: kíváncsiak rájuk. S ami addig felszínre kerül az öregek lelkében, lesz, akiknek megmutatni. Csibi Márti, Balázs Katalin. Székelyhon.ro 2016. február 1.A deportálás borzalmaira emlékeztekA többi településhez hasonlóan Kálmándon is ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a 71 éve történt szörnyűségekről. A Szent Anna templomban tartott nagymise alatt Néma Sándor plébános felidézte az 1945 januárjában történt eseményeket, megemlékezve az elhurcoltak által átélt borzalmakról. Ahogy a környező településekről is, Kálmándról is sokakat vittek el, azok közül akiknek sikerült hazatérniük még hatan vannak életben, és két olyan személy is van, akik a deportálás alatt, Oroszországban születtek. Ők: Bákai Rozália, Kreiter Veronika, Rosszel Erzsébet, Rosszel Magdolna, Kinczel Mária, Schlakter István, és akik ott születtek: Petz Mária és Vánhegyi László. A szentmise után az egybegyűltek átvonultak a temetőbe, ahol beszédet mondott Sütő Imre, Kálmánd polgármestere, illetve a Néma Sándor plébános. Ezután Oóbis Kinga szavalt el egy olyan verset, amelyet a deportáltak írtak még a kényszermunka alatt. A továbbiakban a helyi fúvószenekar és a katolikus énekkar kísértében koszorúkat helyeztek el a még élő deportáltak, a polgármesteri hivatal képviselői, a helyi Német Demokrata Fórum képviselői, a helyi RMDSZ képviselői, a helyi Nemzeti Liberális Párt képviselői, illetve a helyi Általános Iskola. Az ünnepség zárásaként a meghívottakat egy szeretetvendégségre várták a helyi kultúrházba, ahol a túlélők virágot illetve az önkormányzat jóvoltából csomagot kaptak. nagykaroly.szatmar.ro 2016. február 1.„Hit, remény, szeretet”Január 31-én, vasárnap délelőtt Mezőpetriben ünnepi szentmise keretében emlékeztek meg az 1945 januárjában deportáltakról. Az Árpádházi Szent Erzsébet templomban tartott megemlékezésen Szinovácz György plébános kiemelte, hogy milyen fontos volt az elhurcoltak életében a hit, a remény és a szeretet hármas értéke. Ezek segítettek nekik, hogy túléljék az ottani borzalmakat, kibírják az embertelen körülményeket, és sikeresen hazatérjenek. Mesélt arról, hogy nemcsak azok szenvedtek, akiket elhurcoltak, hanem az itthon maradt családtagok is, és hogy mekkora öröm volt számukra, hogy régen elveszett rokonaikat viszontláthatták. Azok akik hazatértek élő tanúi az emberi gonoszságnak, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy soha nem beszélnek az ott elszenvedett sérelmekről. Mezőpetriben négyen élnek még azok közül, akiknek sikerült hazatérniük, egyikük, Heim Anna a szentmisén is és az ünnepség további részén is részt vett. Az egybegyűltek a szentmise után átvonultak a temetőbe, és koszorúkat helyeztek el az ott található emlékműnél, majd imádkoztak az elhunytak lelki üdvéért. A továbbiakban a meghívottakat az idősek otthonába várták egy rövid ünnepi műsorra, amelyben felidézték a 71 éve történteket, majd ebéddel zárult a megemlékezés. nagykaroly.szatmar.ro 2016. február 1.Már megint Gyergyóban kutakodik a DNAA helyi televíziónál és a székelyudvarhelyi Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján is házkutatást tartottak. Bukarestben és a Hargita megye területén összesen hat házkutatást tartott hétfőn az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA). Az akcióról egyelőre nem sokat közöltek, csak hogy 2008–2012 közötti korrupciógyanús ügyeket vizsgálnak, és kereskedelmi társaságok érintettek. A házkutatásban a Hargita megyei csendőrség segítette a marosvásárhelyi ügyészeket. Ügyészségi forrásokra hivatkozva az Agerpres közölte: a DNA-t a gyergyói polgármesteri hivatal által kötött tanácsadói és szolgáltatói szerződések érdeklik. Házkutatást tartottak a Gyergyó Tv székhelyén is. Ketesdi Imre, a televíziót működtető Media Center Kft. ügyvezetője a Székelyhonnak azt mondta, maga sem tudja, mi a házkutatás célja. A társaság közleményben jelezte: a DNA ügyészei hivatalos iratokat, szerződéseket kértek el, amelyeket rendelkezésükre is bocsátottak. Sem a televízió működtetőjét, sem a műsorok szerkesztőit nem gyanúsították meg semmilyen törvénybe ütköző cselekedettel. A gyergyószentmiklósi városháza közölte: ugyanezeket az aktákat pár évvel ezelőtt a polgármesteri hivatalban is vizsgálták már pénzügyi ellenőrök, és nem találtak benne kivetnivalót. Házkutatást tartottak továbbá Székelyudvarhelyen, a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján is. A Maszol-nak nyilatkozó Fóri Endre ügyvéd szerint a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal és MÜTF Egyesület közötti, „aprópénzekről szóló” 2009-es szerződések érdekelték a korrupcióellenes ügyészeket. Az MPP színeiben 2008-ban megválasztott Mezei János polgármester ellen tavaly május végén visszaélés, zsarolás és sikkasztásra való felbujtás gyanújával emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség (DNA). foter.ro 2016. február 2.Székely szabadság napja – Az SZNT negyvenezer résztvevővel számolGazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti: Kolozsvár/Sepsiszentgyörgy, 2016. február 1., hétfő (MTI) - A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) negyvenezer résztvevővel számol a székely szabadság napján, március 10-én tartandó marosvásárhelyi tiltakozó megmozduláson. Izsák Balázs SZNT-elnök egy hétfő délutáni sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón elmondta, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalhoz leadott előzetes bejelentésben negyvenezer résztvevőt adott meg. Hozzátette: ha többen mennének el a megmozdulásra, vállalja ezért a felelősséget. Emlékeztetett rá, hogy januárban a marosvásárhelyi bíróság a tervezett tiltakozás tudomásulvételére kötelezte a polgármestert. Az SZNT elnöke nem tartotta lényegi kérdésnek, hogy Marosvásárhely polgármestere fellebbez-e az ítélet ellen. Megjegyezte, hogy idén nincsen a megmozdulást betiltó határozat. A polgármester a tavalyi bejelentés után 48 órával tilthatta volna be a rendezvényt. Izsák Balázs elmondta, a magyar pártokat a megmozdulás támogatására kérték. Megjegyezte: biztató jelként értelmezi a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) marosvásárhelyi szervezetének az egyik januári közleményét, amelyben a szervezet bírálta Dorin Florea marosvásárhelyi polgármesternek a gyülekezési jog korlátozására irányuló kísérleteit, és követelte a szabadságjogok érvényesítését. Az SZNT elnöke azért tartotta fontosnak az RMDSZ-szervezet állásfoglalását, mert - mint fogalmazott - a szervezetet éppen Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere vezeti. Izsák Balázs fontosnak tartotta, hogy a székely szabadság napján az erdélyi magyar közösség egységesen lépjen fel, és erőt mutasson fel. Célnak tekintette, hogy március 10. ne szóljon a magyar szervezetek politikai vitáiról. Az MTI telefonon feltett kérdésére Izsák Balázs elmondta, az SZNT az idei választási évben azt tartja fontosnak, hogy pártállástól függetlenül az autonómia iránt elkötelezett magyar emberek szerezzenek önkormányzati és parlamenti mandátumokat. "A Székely Nemzeti Tanács változatlanul a célok, elvek és értékek mellett áll, és ezt várja a választóktól is" - jelentette ki az SZNT elnöke. Erdély.ma 2016. február 2.Nyomdában a háromkötetes Székelyföld történeteAz Erdélyi Múzeum Egyesület és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének közös kiadásában, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum gondozásában megjelenő monografikus mű huszonhárom történész, régész szakember munkáját mintegy 2200 oldalon összegzi. A Székelyföld múltját és történelmét bemutató – egyelőre ötezer példányban megjelenő – kötetek eladási ára egyenként 250 lej lesz. A hiánypótló mű megjelentetése még 2008-ban merült fel, Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester Sólyom László udvarhelyi látogatása alkalmából kérte az akkori Magyar köztársasági elnököt, hogy támogassa a Székelyföld történetének megírását. A szerkesztői, szerzői csapat 2011-ben kezdett körvonalazódni, akkor dőlt el, hogy Egyed Ákos történész koordinálja majd a munkát. 2012-ben a Székelyföldi Tudományosság Székely Tudósok című konferencián Bunta Levente polgármester bejelentette, hogy elindult a monografikus mű megírása, szerkesztése. A szakemberek 3 évig dolgoztak a kiadványon, a tavaly egy tudományos konferencián, Székelyudvarhelyen az érdeklődők már a készülő monográfia tartalmával, szerkezetével, egyes fejezeteivel is megismerkedhettek. A Székelyföld története című, nagy volumenű, háromkötetes történelmi monográfiára az előfizetés is lehetséges lesz, erről hamarosan további részletek olvashatók majd a Haáz Rezső Múzeum oldalán. Asztalos Ágnes marosvasarhelyiradio.ro. Erdély.ma 2016. február 2.A prefektusnak a kultúra sem tetszikVisszavonni kényszerült Sepsiszentgyörgy önkormányzata tegnapi ülésén a város kulturális stratégiáját rögzítő, tavaly októberben elfogadott határozatát. Az ok, hogy a prefektúra megtámadta az önkormányzati döntést, és erre indokot is talált: a testület úgy fogadta el a Sepsiszentgyörgy 2016–2021-es időszakra vonatkozó kulturális stratégiáját, hogy előtte nem volt meg a 45 napos közmeghallgatási időszak. Holott a törvény lehetőséget ad tíznapos rövidített közmeghallgatási időszakra is... Mi mindent megteszünk, hogy a város művelődési intézményei a megfelelő körülmények között működhessenek, kiemelten támogatjuk az Andrei Mureşanu Színházat, a prefektus pedig mindent megtesz, hogy minden területen ellehetetlenítse az önkormányzat munkáját, így megtámadta a város kulturális stratégiájának elfogadásáról szóló határozatot is. Lehet, az zavarta, hogy egyáltalán fontos számunkra a kultúra támogatása, vagy hogy túl sok pénzt adunk a román színháznak – vezette fel a tavaly elfogadott határozat visszavonásáról szóló határozattervezetet az önkormányzat tegnapi ülésén Antal Árpád polgármester. Elmondta, indokként azt hozta fel a prefektus, hogy nem volt meg a 45 napos közmeghallgatási időszak, majd – miután az Európa kulturális fővárosa címért zajlott verseny első szűrőjén nem ment át a sepsiszentgyörgyi pályázat – levélben arról értesítette az önkormányzatot, hogy miután a város nem nyerte meg a címét (erről ugyan döntés még nem született, hiszen az Európa 2021-es kulturális fővárosa címért zajló verseny még javában tart négy város részvételével), okafogyottá vált a kulturális stratégiára vonatkozó határozat. Úgy látszik, a prefektus nem érti, miért fontos, hogy egy településnek legyen kulturális stratégiája – jegyezte meg a polgármester. Sepsiszentgyörgy azonban nem marad kulturális stratégia nélkül – jelentette be Antal Árpád. Tavaly azért kellett „lefaragni” a másfél hónapnyi közmeghallgatásból, mert az idő sürgetett: a szabályzat szerint ugyanis az Európa kulturális fővárosa cím pályázatának leadásáig a jelentkező településeknek elfogadott kulturális stratégiával kellett rendelkezniük (bár utólag kiderült, mint oly sok mindent, Romániában ezt sem veszik komolyan: Nagybánya anélkül nyújtotta be pályázatát – és jutott is tovább az első válogatón –, hogy kulturális stratégiáját elfogadta volna önkormányzata). Most tehát újra lefolytatják a procedúrát, kivárják a 45 napos időszakot, és azt követően ismét az önkormányzat napirendjére kerül a határozat – mondta a polgármester. A tegnapi tanácsülésen egyébként a kulturális stratégiához kapcsolódó másik határozatát is visszavonni kényszerült az önkormányzat – ezúttal nem utasításra, hanem mert fölöslegessé vált –, a városnak a Kovászna Megye Művelődési Központjával és Hargita Megye Kulturális Központjával közösen alakítandó, Terra Siculorum 2021 Egyesület létrehozására vonatkozót, mely az európai kulturális fővárosi cím sikeres megpályázása esetén a programok lebonyolításában vállalt volna szerepet. Tavaly októberben, a kulturális stratégia és az egyesületbe való belépésről szóló határozatok elfogadása előtt már a prefektus megpróbálta megakadályozni a Terra Siculorum 2021 Egyesület megalapítását. Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 2.Kiütötte a biztosítékot a rendőrparancsnok (Megyei Tanács)Felháborító Ion Popa rendőrfőkapitánynak a Kovászna Megyei Tanács tagjai által felvetett kérdésekkel szembeni viszonyulása – tartják a megyei önkormányzat tagjai. Az elmúlt hónapban Kulcsár-Terza József polgári párti képviselő a kézdivásárhelyi terrorváddal, az állítólagos sepsiszentgyörgyi zászlócserével kapcsolatos kérdéseket tett fel, Cziprián-Kovács Loránd liberális tanácstag a rendőrök magatartását tette szóvá. Kovászna Megye Tanácsa pénteki soros ülésére meghívták a parancsnokot, válaszoljon a felmerült kérdésekre. Ion Popa jelezte, nem tud részt venni, de válaszlevelet küldött. A levélben a rendőrparancsnok Kulcsár felvetésére szűkszavúan annyit írt, hogy a Területi Közrendészeti Hatóság négy nappal korábban tartott ülésén „tisztázták a felmerült kérdéseket”, Czipriánéra pedig, hogy a rendőrséghez intézett beadványát „megoldották”, s erről levélben értesítették a panaszost. A tanácsülésen mindketten reagáltak, és mindketten felháborítónak tartották, hogy a főkapitány nem jött el. Kulcsár elmondta, a közrendészti hatóság ülésén általa felvetettekre a parancsnok azt válaszolta, hogy nem tud semmit. Ha a december 1-jén eltűnt zászlóról nem tudnak semmit, a kézdivásárhelyi „terrorizmus” ügyéről sem tudnak semmit, akkor a rendőrség miről tud, és kit képvisel? A közrendészeti hatóság ülésen a felmerülő nemzetiségi kérdéseket mindig elhárítják – háborgott a tanácstag. Hozzátette, meglepetéssel is szolgált volna, ajándékot hozott, de nincs, kinek átadnia. Cziprián úgy értelmezte a választ, hogy a rendőrparancsnok szerint „ő a hülye”, mert a rendőrség mindent megtett, a legnagyobb rendben van minden. Ezért úgy értékeli, a parancsnok válasza csúfondáros. A rendőrök túlzott buzgalmával kapcsolatban úgy látja, a megyei rendőrség ezt nemcsak eltűri, hanem bátorítja is. Mivel magyarázzák a rendőrség ilyenfajta viselkedését Kovászna megyében? – tette fel a szónoki kérdést. Tamás Sándor tanácselnök közölte, következő ülésükre ismét meghívják a parancsnokot. Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 2.Székelyföldön külön indulnak (Magyar Polgári Párt)A Magyar Polgári Párt (MPP) elnöksége a múlt hét végén Marosvásárhelyen megtartott bővített ülésén tárgyalta meg a párt választási stratégiáját – tudtuk meg Szigethy Kálmántól, az MPP kézdivásárhelyi elnökétől, aki azt is közölte, hogy a párt álláspontja szerint az RMDSZ-szel kötött keretegyezmény megerősíti az erdélyi magyar politikai pluralizmust, elismeri, hogy az MPP megkerülhetetlen szereplője az erdélyi magyar közéletnek, mindemellett felelős politikai magatartásról tesz bizonyságot. A Szatmár, Kolozs, Maros, Szilágy, Máramaros és Bihar megyei választásokon közös magyar lista állítására törekszik az RMDSZ-szel, ellenben a székelyföldi településeken, ahol nincs veszélyben a magyar képviselet, saját polgármesterjelölteket állítanak, és tanácsosi listán is külön indulnak. A helyi elnökök azt a feladatot kapták, hogy február 15-éig írják össze a lehetséges jelölteket, a listát a párt országos tanácskozásán, február 29-én véglegesítik, majd nevesítik polgármesterjelöltjeiket. A párt jelenlegi hét, tisztségben lévő polgármestere újabb mandátumra pályázik – közölte, de egyelőre nem hozzák nyilvánosságra, hogy Kézdivásárhelyen indítanak-e saját jelöltet, vagy az RMDSZ-ét támogatják, csupán Gelence esetében lehet biztosra tudni, hogy Cseh Józsefet, a nagyközség MPP-s polgármesterét bíztatják újabb mandátum megszerzésére, de az elöljáró még nem döntötte el, indul-e vagy sem. Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 2.Ne dicsérjetek, szerény ember voltam életembenEzekkel a szavakkal hárította a méltatást dr. Szőts Dániel, aki január 31-én töltötte be 91. évét, és akit tegnap a Háromszéki Vitézi Rend is felköszöntött. Dani bácsi élete nyitott könyv, hogy mi mindent tett közösségéért, a magyarságért általában, közismert. És hogy életével, tetteivel kiérdemelte a megbecsülést – vitathatatlan. Amit tegnap, a Kelemen Tibor törzskapitány által kezdeményezett bensőséges kis ünnepségen magáról elmondott, annak bizonysága: Dani bácsi a kilencvenkettőbe lépve sem tagadhatja meg önmagát, elveit. – Elismerem, az úz-völgyi emlékművet én kezdeményeztem, de mellém állott Sylvester Lajos, és neki köszönhetjük, hogy ma zarándokhellyé vált az úz-völgyi katonatemető, mondta Dani bácsi. Elismerem, 1983-ban én találtam ki a Vártemplom tövében a mikós diákok emlékkopjáinak állítását, ma már nyolcvan van belőlük. Elismerem, a Mikó másfél százados évfordulóján az iskola udvarán az emlékmű állítását én kezdeményeztem, de nem az én érdemem, hogy áll, azt a mikóujfalusiak ajándékozták, és Urszuly Samu egykori úz-völgyi frontharcos faragta ki ingyen. Mindig kaptam becsületes segítőket magam mellé, és ezt köszönöm a Jóistennek. Összeírtam a második világháború sepsiszentgyörgyi áldozatainak névsorát, azt odaadtam Albert Álmos néhai polgármesterünknek, ebből született aztán a belvárosi református templom udvarán az emlékmű. Ezekre vagyok büszke, de még inkább arra, hogy a magyar hadseregben tűzkeresztséget kaptam, hogy a magyar hazáért megsebesültem. Köszönöm, hogy a Jóisten megsegített, ami fontos volna még, hogy a vitézi rend egyesüljön, nekem ez volna egyetlen vágyam, mert egységben az erő, és ez vonatkozik minden szempontból ránk, magyarokra is, ha azt akarjuk hogy fennmaradjunk. Akad-e, ki meghallgassa Dani bácsit? Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 2.Mindenkit újraválasztottakÚjraválasztották az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakcióinak vezetőségeit. Az idei parlamenti ülésszak első felében továbbra is Máté András Levente frakcióvezető, Márton Árpád és Szabó Ödön frakcióvezető-helyettes, valamint Molnár Zsolt titkár fogja ellátni a képviselőházban az RMDSZ frakciójának vezetését. A szenátusban újból bizalmat szavaztak Tánczos Barna frakcióvezetőnek, Pataki Csaba frakcióvezető-helyettesnek, illetve Klárik László titkárnak. A Szenátus Állandó Bizottságában a frakció háznagyi tisztségét továbbra is Verestóy Attila látja el. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 2.Segítenek feldolgozni a veszteségetTavaly novemberben indult Sepsiszentgyörgyön az unitárius templom közösségi házában az a kezdeményezés, mely tájainkon még kissé idegennek tűnik, de amelyet tőlünk nyugatabbra már nélkülözhetetlenül fontosnak tartanak a meggyengült közösségekben élő, egyre magányosabb és a gondjaival egyre inkább magára maradó huszonegyedik századi ember lelki egészsége szempontjából. Sánta Edit lelki gondozó és Nagy Enikő mentálhigiénés segítő szakember veszteségfeldolgozó csoportja iránt egyre többen érdeklődnek, akiknek élete különböző veszteségek miatt válságba jutott, és úgy érzik, a továbblépéshez szakemberek segítségére van szükségük. Írásunkban a csoport vezetőit és résztvevőket szólaltattunk meg. Gyászfolyamat „Szeretteink halála mellett sok más veszteség is érhet bennünket, gyászfolyamata mindegyiknek hasonló. Akár válásról van szó, akár a munkahely, az egészség, a szülőföld, a bizalom vagy egy cél elveszítéséről, ezek mind-mind megviselhetik az embert. Azt is veszteségként élhetjük meg, ha a felnőtt gyermekünk kirepül a házból” – nyilatkozta lapunknak Sánta Edit lelki gondozó. Azért van szükség ilyen csoportra, mert ma már kikopófélben vannak a gyászmunkát segítő rítusok, egyre kevésbé jellemző, hogy a családtagok mellett a szomszédok vagy más kisközösségek is segítsék a veszteség feldolgozását. A gyászcsoport hatékony segítséget tud nyújtani a veszteséget megélt embereknek. A gyászfolyamat alatt a csoportmunka segít szembenézni a halállal, a veszteséggel, segít elfogadni a végleges hiányt, újrafogalmazni a jövőképet. Ez a tulajdonképpeni gyászmunka, amely során a veszteség minden lélektani szinten átdolgozódik. Bár a gyász egyetemes tapasztalat, minden ember gyásza egyedi. A folyamat függ a gyászoló nemétől, életkorától, a halál körülményeitől, attól, hogy mennyire erős a hite. Nagy Enikő mentálhigiénés szakember szerint a mai rohanó világban már nincs türelmünk végighallgatni egy gyászolót, nem tudjuk, mit mondjunk, hogyan reagáljunk, olyan panel-kijelentéseket használunk ilyenkor, mint a „szedd össze magad!”, „légy erős!”, „az idő mindent megold!” – pedig az idő önmagában nem old meg semmit, és ilyen helyzetben nehéz az embernek „összeszednie magát”. Előítéletek Nagy Enikő szerint rengeteg tévhit él a gyásszal kapcsolatban. Az egyik az, hogy akkor gyászolunk „jól”, ha egész életünk folyamán folytatjuk, akkor szerettünk valakit igazán, ha nem mozdulunk ki ebből az állapotból. Pedig jó esetben erőt kapunk egy gyászmunkából, és ezt felhasználva úgy tudunk továbblépni az életünkben, hogy nem felejtjük el, akit vagy amit gyászolunk, hanem magunkkal visszük mindazt, ami értékes volt számunkra abból a bizonyos kapcsolatból, helyzetből. A másik felfogás ennek az ellenkezője: nem engedhetjük meg magunknak, hogy az érzelmek letaglózzanak, talpon kell maradni, és úgy kell folytatni az életet, mintha mi sem történt volna. De hogyan, amikor egy halál vagy veszteség az ember teljes életét átalakítja, alapjában rendítve meg az énképünket, világlátásunkat? Miként lehetne ezt problémamentesen elnyomni magunkban? Sánta Edit szerint fontos megállni néha, lepakolni azokat a terheket, amelyeket régóta cipelünk, így szabadabban tudunk továbblépni. Ha nem gyászoljuk el mindazt, aminek vége, nem tudunk teljes életet élni. Az el nem gyászolt veszteségek betolakodó gócként kötik le érzelmi energiáinkat, kibillentenek testi-lelki egyensúlyunkból, befolyásolják kapcsolataink alakulását, spontán alkotóképességünk kibontakozását. Nagy Enikő úgy gondolja, azért is nehéz a gyásszal foglalkozni, mert minden veszteség, minden halál a saját elmúlásunkkal is szembesít bennünket, amit a huszonegyedik századi ember igyekszik nem venni tudomásul, pedig éppen a veszteségek vezetik el oda, hogy az élet minden pillanata értékes legyen számára. Nagyon sok gyászolóban ottmarad a befejezetlenség érzése az időben ki nem mondott szavak miatt, ezért mernünk kell búcsúzni, bocsánatot kérni, megbeszélni a problémáinkat, amíg nem késő. A csoportról A vezetők elmondták, Singer Magdolna magyarországi író, gyásztanácsadó képzésén döntötték el, hogy csoportot indítanak. Közösen vágtak bele a munkába, és a gyászcsoport fogalmát kitágították a veszteségekre. Sánta Edit kifejtette, a magyarországi szakembertől tanultakat egy kissé átgyúrták, amikor elindították saját csoportjukat, pszichodrámás, bibliodrámás elemekkel is gazdagítva a gyakorlatok sorát, belefoglalva a munkába mindazt a sajátos többlettudást, amivel eddigi tapasztalataik alapján rendelkeznek. Bíznak abban, a hitelesség és a csoporttagokban bekövetkező változások segíteni fogják, hogy a gyászcsoportnak idővel kialakuljon a folytonossága. Mint mondták, a résztvevők két-három alkalom után rájönnek, nincsenek egyedül érzéseikkel. Míg az emberek java része igyekszik elkerülni a halállal, gyásszal kapcsolatos beszélgetéseket, a gyászolók a csoportban nyíltan vallhatnak a veszteséggel kapcsolatos érzéseikről, gondolataikról, ezért erőforrás lehet számukra, hogy nincsenek egyedül gondjaikkal. A csoport vezetői tudják, hogy nagyon nehéz megosztani másokkal a legféltettebb érzéseket, ezért nagy hangsúlyt fektetnek a bizalom kialakítására, arra, hogy megfelelő légkörben történjen a gyászmunka. A csoportmunka folyamán strukturált gyakorlatokkal segítik elő a gyász feldolgozásának folyamatát. A gyász egyike a közös emberi tapasztalatoknak, a csoportban nem a különbségek éleződnek ki, hanem a közös vonások. A közösség megtartó ereje segít szembenézni a veszteséggel, megküzdeni a fájdalommal, bátorságot ad a továbblépéshez. Az egyéni fejlődés követése érdekében tíz-tizenkét személlyel indítanak csoportot, a jelenlegit hatvanórásra hirdették meg. Havonta egyszer, szombatonként találkoznak a résztvevők, és nyolc órát töltenek együtt, hogy kellő mélységben dolgozhassanak. A második alkalom után zárttá válik a csoport, hogy a megszületett bizalmat ne törjék meg az új bekapcsolódók. Sánta Edit elmondta, gyerekcsoportot is szeretnének indítani, ami más kihívás, mert a gyermekek nem tudják konkrétan megfogalmazni érzéseiket. Ebben a rajzolás, agyagozás, drámázás, meseterápia eszközei hatékonyan tudnak segíteni. Nagyon káros lehet a gyerekek lelki fejlődésére, ha egyedül maradnak a gyászukkal. A szakirodalom azt tartja, hogy aki tizenegy éves kora előtt jelentős veszteséget él meg, azt a további élete során bármilyen veszteség jobban megrendíti. Úgy vélik, tévedés tabuként, titokként kezelni a gyermekek előtt a halált, mert így az sokkal ijesztőbb számukra. A résztvevők A résztvevők közül ketten névtelenül nyilatkoztak lapunknak, mindketten nagyon eredményesnek tartják a csoportban zajló tevékenységet. Egyiküknek a közelmúltban egy elrákosodott anyajegye kapcsán kellett szembesülnie a halál gondolatával, és ez olyan mély nyomot hagyott benne, hogy bár úgy tűnik, meggyógyult, lelkileg még nem sikerült túltennie magát ezen a keserű tapasztalaton. Jelentkezésének másik oka, hogy a betegségével szinte egy időben többéves kapcsolata megszűnését is veszteségként élte meg. Mint mondta, mindkét esemény hozzájárult ahhoz, hogy úgy érezze, dolgoznia kell önmagával, veszteségeivel, a halálhoz való viszonyával, és nem bánta meg, hogy jelentkezett, ugyanis a csoportfoglalkozások során érdekes gyermekkori élményeit sikerült felelevenítenie az édesanyjával kapcsolatosan, melyek által sokkal közelebb került a halálfélelme megértéséhez, elfogadásához, és bízik abban, jó irányban halad a legyőzésének útján. A másik résztvevő arról számolt be: az utóbbi tíz évet úgy élte végig, hogy valahogyan mindig „átcsusszant a komolyabb gondokon”, de a nagy rohanásban soha nem szakított időt magára, és ez egy idő után hangulatingadozásokhoz vezetett, olykor egyszerűen rátört egy olyan állapot, amikor mindent feketén látott. Ennek próbál rájönni a nyitjára a csoportfoglalkozásokon. A csoportban annyira meghitt, barátságos hangulat fogadta, hogy feloldódtak a félelmei, meg tudott nyílni a többiek előtt. Mint mondta, csak most értette meg, hogy mit jelent foglalkozni magával, milyen sok a probléma az életében, amelyekkel eddig nem mert szembenézni. Mindketten elismerően nyilatkoztak a csoportvezetők felkészültségéről, szakmaiságáról, mint mondták, türelmük és odafigyelésük csodákra képes, pedig csak tükröt tartanak nekik, hogy maguk vegyék észre a problémáik hátterében húzódó okokat. Persze az is fontos, hogy csoportosan zajlik ez a tevékenység, mert mindenki tapasztalatából tanulni lehet. Ha nem is akarnának mindent megosztani, mások hasonló gondjainak hatására egyszer csak megnyílnak, és olykor maguknak is bevallanak bizonyos dolgokat. Mint mondják, sokszor sírásra fakadnak, de ez segít nekik abban, hogy letegyék a terheket. Mindenkinek javasolják, hogy vegyen részt a jövőben induló hasonló csoportokban, ha veszteséget élt át. Nagy B. Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 2.Örökségünk – sikerdal és mozgalomÖrökségünk mottóval mozgalom indítását jelentette be Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár nemrég Budapesten. A kezdeményezés célja, hogy egy dal segítségével megszólítsák a világ különböző pontjain élő magyarokat, és bevonják őket a magyar nyelv megőrzését, a magyarság megtartását szorgalmazó mozgalomba. Potápi Árpád János elmondta: az Örökségünk című dal a magyar nyelv megőrzésére, a magyarság megtartására ösztönöz, miközben közösséget kovácsol, erősíti a világ különböző pontjain élő magyarok kapcsolatát az anyaországgal és egymással. Az államtitkár felajánlotta, hogy a Kőrösi Csoma Sándor- és a Petőfi Sándor-program százötven ösztöndíjasa is segít a dal népszerűsítésében. A kampány során arra ösztönzik a magyarokat határon innen és túl, hogy énekeljék el a dalt, készítsenek erről videofelvételt – lehetőleg otthonuk emblematikus helyein –, és töltsék fel a produkció honlapjára. A felvételeket a weboldalon és a közösségi médiában folyamatosan közlik. A nagy sikerű dal szerzője Gyulai István paksi zenész, a városi Csengey Dénes Kulturális Központ munkatársa. A dal Paks mellett, Cseresznyepusztán a határon túli magyar középiskolások táborában született 2013-ban. Vida Tünde paksi újságíró, a mozgalom ötletgazdája szeretné, ha minél több magyar emberhez el tudnának jutni a dallal az anyaországon belül és a határon túl. Eddig több mint huszonkétezren tekintették meg a a YouTube videómegosztón – közölte az ötletgazda. A paksi PistiEst zenekarral tavaly nyáron kisfilmet készítettek Pakson, valamint az atomváros három határon túli testvérvárosában: Kézdivásárhelyen, Galántán (Felvidéken) és Visken (Kárpátalján) mintegy háromszáz iskolás bevonásával. A kézdivásárhelyi videoklip a Gábor Áron-szobornál készült 2015 júniusában a Molnár Józsiás-iskola tanulóival, akik tavaly október 23-án a paksi városi ünnepségen a PistiEst zenekarral együtt kaptak vastapsot, amikor a nagyközönség első alkalommal láthatta az Örökségünk-klipet. Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 2.Iskola a szórványban – a segesvári oktatás 2016 elejénAz idei év igazi kihívást jelenthet a segesvári szórványoktatásban. A Maros Megyei Tanfelügyelőség vezetőtanácsa január 12- én hagyta jóvá a megye 2016–2017-es iskolai évre szóló beiskolázási tervét. A döntések alapját a CJARE központ őszi felmérése képezi, amely a nyolcadikos gyermekek továbbtanulási szándékait írja össze megyei szinten. A felmérés mindig is vitára adott okot: egyrészt csak a diákok első opcióját vizsgálták, másrészt nem vették figyelembe a földrajzi tényezőt. Ez utóbbi viszont meghatározó, legalábbis Segesvár szempontjából: Maros megye a város középiskolájában tanuló diákoknak alig több mint felét adja. A többi gyerek a szomszédos megyékből (Szeben, Hargita, Brassó) érkezik Segesvárra, mint például a Brassó megyei Ürmösről és Apácáról, tehát kb. 100 kilométer távolságról. Ebben az évben felkértük azoknak a nem Maros megyei általános iskoláknak a vezetőit, ahonnan hagyományosan érkeznek diákok a líceumba, hogy hivatalosan közöljék azoknak a VIII.-os diákoknak a számát, akik Segesváron szeretnék folytatni középiskolai tanulmányaikat. Erre azért volt szükség, mert a Maros megyei számok nem indokolták mindkét kilencedik magyar osztály beindítását. Az újabb adatok viszont megerősítették, hogy igenis van igény a második osztályra és az eddig is működő négy elméleti szakra. Hála Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes asszonynak, a tanfelügyelőség vezetőtanácsa elfogadta az érveinket, és jóváhagyta, hogy Segesváron az ősztől ugyancsak két párhuzamos magyar középiskolai osztály működjön. Kérésünket az RMPSZ országos elnöksége is támogatta, Burus Siklódi Botond elnök úr személyében, aki átiratban szorgalmazta a két párhuzamos kilencedik osztály megtartását. Az osztályok megtartása mellett néhány olyan érvet is fel kell hoznunk, amelyek sajnos nem mindenki számára egyértelműek. Tudatában kell lennünk annak, hogy szórványban az iskola sokszorosan meghatározó tényező a közösség életében. Segesváron, ahol nincs önálló magyar színház vagy államilag fenntartott magyar művelődési intézmény, az iskola az, amely a Gaudeamus Alapítvánnyal és a magyar történelmi egyházakkal együttműködve olyan rendezvényeket szervez, amelyek a közösséget hivatottak megtartani és összetartani, összefogni. Ezért az iskola gyengülése vagy netalán megszűnése döntő csapást jelentene a helyi magyar közösség megmaradása szempontjából. Számtalan példa van arra, hogy Erdély-szerte magyar közösségek tűntek el, és minden ilyen folyamat az iskola megszűnésével kezdődött, majd a templom bezárásával végződött. Ezért, úgy gondolom, hogy az iskola fennmaradását vagy megszűnését nem lehet kizárólag csak számadatok alapján eldönteni! Tudatosan kell átgondolnunk közös problémáinkat, teendőinket, és Szent-Györgyi Albert intő szavainak értelmében kell cselekednünk: ,,Olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája". Remélhetőleg lesz jövő a magyar gyerekek, családok számára Segesváron. Tóth Tivadar, a segesvári Gaudeamus Alapítvány igazgatója. Népújság (Marosvásárhely) 2016. február 2.Hangulatos mulatság ZimándújfalunSzombaton 20 órától a zimándújfalui kultúrotthonban a Borostyán Egyesület hagyományos farsangi bált szervezett, ahol a 130-140 vendégnek 30 jelmezes mutatkozott be a kétévesektől kezdve a felnőttekig. A gyermekek különféle tündérek, balett-táncos, szörnyella, de frász, hó-angyal, boszorkány, varázsló, macska, manóka, aranyhaj, cigánylány, bohóc, Messi, a futballista, autóversenyző, dinók, kakas, Zorró, Batman, Superman, pókember, sárkány, kalóz, vámpír, jelmezben vonultak fel. A felnőttek közül fehér playboy, nyuszi, két playboy, muszik, halálfej, és két csoport mutatkozott be. Az egyik csoport 9 felnőttje a zimándújfalui öregotthon pszichiátriai osztályának első napját mutatta be, ahol viagrás kezeléstől megfiatalodtak a betegek, a végén a gangnam style zenére táncoltak. A második csoport 13 fiatalja a 70-80-as évek rock’n roll stílusát mutatta be, Fenyő Miklós zenéjére táncolva. A két produkció igen feldobta a hangulatot. Éjfél után kisorsolták a több mint 60 tombolanyereményt, köztük az I. díjat, a hőszigetelt ételhordó készletet Gali Anita, a II. díjat, az éjjeli lámpát Balog Adrienn, míg a III. díjat, a tortadíszítő készletet Princ Szintia vihette haza. Éjjel 1 óra után az utcán szervezték meg a hagyományos a bábuégetést, melynek során körbetáncolták az égő szalmabábut, a tél jelképét. Egész éjjel büfé szolgálta a vendégeket, akiknek a szervezők több mint 200 farsangi fánkkal kedveskedtek. A Kvint zenekar zenéjére 3 óráig jó hangulatban mulattak, amiért köszönet jár a szervezőknek, a közreműködőknek egyaránt – tudtuk meg Zsámbok Máriától, a szombati mulatság egyik szervezőjétől. Balta János. Nyugati Jelen (Arad) 2016. február 2.Sikeres farsangi mulatság NagyiratosonNégyszáz fánk, száznyolcvan adag kocsonya fogyott el Szombaton a nagyiratosi Forray Népdalkör IV. alkalommal szerevezett farsangi mulatságot a helybeli kultúrotthonban, ahol 20 órától fogadták a vendégeket. 22 órakor a több mint 200 fős közönséget Juhász Rozália műsorvezető köszöntötte, majd a színpadra kérte Papp Attila polgármestert, aki üdvözölte az egybegyűlteket, név szerint kiemelve Faragó Péter RMDSZ-megyei elnököt. Miután mindnyájuknak jó szórakozást kívánt a szervező, a Forray Népdalkör szórakoztató műsora következett, ami tulajdonképpen az alkalomra betanult boszorkánytánc volt. Ahhoz a résztvevők minden, a boszorkányokra jellemző kelléket igénybe vettek, boszorkány-orrt viseltek, fekete kalappal és ruhában, illetve seprűn lovagolva ropták a kísérteties táncukat, majd egy nagy üstben megfőzték a csapat egyik tagját. A vastapsot kapott táncot követően, színpadra kérték a jelmezeseket, akik bemutatkoztak. A közel 100 jelmezes felszerelését, produkcióját a Faragó Péter, Kővári Sándor és Recski Cecília alkotta zsűri értékelte. Mivel a gyermek jelmezesek rangsorolása fölött nem tudtak dönteni, mindnyájan kaptak egy-egy csokoládét. A felnőttek között a legötletesebb jelmezért járó jutalmat a nagyvarjasi cigányok kéttagú csapata nyerte. A továbbiakban bemutatta jelmezét a kiskirálynő, a bolondkalapos, illetve a dombegyházi doktorok csapata. Amint az értékelés is jelzi, a farsangi jelmezbálon a helybeliek mellett kisiratosi, pécskai, dombegyházi, aradi, továbbá más magyarországi vendégek is részt vettek. Ezt követően Czank Martin az édesapjával énekelt, majd az udvaron gyülekeztek, hogy a telet jelképező boszorkány-bábut elégessék. Az égő bábut körbetáncolták, majd a nagyteremben folytatódott a mulatás, illetve következett a tombolanyeremények sorsolása, melynek során gazdára talált az 50-nél több nyeremény, köztük a legutolsó, egyben az egyik legértékesebb is, a mixer. A rendezvény közben a szervezők folyamatosan farsangi fánkkal kínálgatták a vendégeket, ugyanakkor 180 adag kocsonyát is felkínáltak, ami egy szálig elfogyott. A 400 farsangi fánkot és a kocsonyát ezúttal is Szász Franciska, id. Juhász Rozália, illetve Andó Katalin készítették, a Népdalkör tagjainak a hathatós közreműködésével. A hajnali 3 óra utánig eltartott farsangi mulatságon a Czank Öcsi zenekar szolgáltatta a talpalávalót, sarkallta állandóan táncra, nótázásra a közönséget. Nagy Melinda, a Forray Népdalkör vezetője ezúton is megköszöni a jelenlétet minden résztvevőnek, illetve mindazoknak a segítségét, akik az adományaikkal vagy a munkájukkal hozzájárultak a nagyiratosi farsangi mulatságnak a sikeréhez. A szombati remekül sikerült program további hagyományőrző, egyben szórakoztató műsorok szervezésére ösztönzi a Forray Népdalkör tagjait. Balta János. Nyugati Jelen (Arad) 2016. február 2.Oszlik a köd Méliusz körülJanuár 30-án, szombaton Méliusz József temesvári születésű regényíró, költő, műfordító, az erdélyi magyar avantgárd irodalom úttörője munkásságának felidézésével folytatódott a Temesvári Tartozások beszélgetés-sorozat a Kafka irodalmi kávéházban. A rendezvény moderátorai, Mátray László színművész és Makkai Zoltán újságíró felidézték a Város a ködbencímű regény méltatlanul elfeledett írójának hányatott élettörténetét. Az író műveiből Mátray László, Makkai Zoltán és Czernák Ferenc lippai versmondó olvasott fel verseket és néhány regényrészletet. Hányatott sorsa volt Méliusz Józsefnek és főművének, a Város a ködben című regénynek is, amelyet az 1930-as évek végén írt meg, és csak 1968-ban jelent meg a hazai Ifjúsági Kiadónál, miután több anyaországi és erdélyi könyvkiadó is elutasította. Az író 1932-ben visszhangos sajtóbotrányba is keveredett, miután Csíkszentmártonban írt Vasárnap este táncban című versét „a székelységet gyalázó” műnek minősítették, talán ez a közjáték is hozzájárult regénye többszöri elutasításához. Magát a szerzőt 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és ítélet nélkül hat évig börtönben tartották, miközben első feleségét a Securitate a halálba, fiát az őrültségbe hajszolta. A fenti időszak előtt és után a magát mindig baloldalinak valló Méliusz József fontos tisztségeket töltött be a romániai magyar közéletben: a Magyar Népi Szövetség sajtóirodájának vezetője, a Romániai Magyar Írók Szövetségének főtitkára, a Gaál Gábor-féle Utunk felelős szerkesztője, a romániai magyar színházak vezérfelügyelője a Művelődésügyi Minisztériumban, később a kolozsvári magyar színház főrendezője volt. 1955-ös szabadlábra helyezése után kevéssel az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó aligazgatójává nevezik ki, 1968–1972 között a Romániai Írók Szövetségének alelnöke. „Ennek ellenére, rehabilitálása nem diadalmenet, elsősorban román íróbarátainak köszönheti, hogy talpra állhat” – idézte fel Méliusz ellentmondásos fordulatokkal teli életpályáját Mátray László. Méliusz börtönből való szabadulása után nyilatkozatban elítélte az 1956-os „magyar ellenforradalmárokat” és Dsida Jenőt is megtámadta, ami sokat rontott a megítélésén az erdélyi magyar írótársadalom körében. A beszélgetés során szó esett Méliusz kedvenc műfajáról, a kávéház-regényről is, ennek a sorozatnak öt kötete látott napvilágot, köztük a Zsilava nem volt kávéház című börtönnapló is. Az elhangzottakat összegezve, Mátray László szerint Méliusz Józsefet ma már a magyar avantgárd költészet élvonalába sorolják, Város a ködben című trianoni témájú regényét pedig a Proust utáni modern európai próza szintjét megközelítő műként tartják számon. Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad) 2016. február 2.Ráduly-ügy: elkezdődött a per érdemi szakaszaA korrupcióellenes ügyészség (DNA) azt kérte hétfőn, hogy ne a területileg illetékes csíkszeredai törvényszék tárgyalja Ráduly Róbertnek és Szőke Domokosnak, a város volt polgármesterének és tisztségéből felfüggesztett alpolgármesterének a perét. Csíkszeredában hétfőn kezdődött el a hivatali visszaéléssel vádolt városvezetők perének az érdemi szakasza. A DNA 2015 áprilisában tartott csíkszeredai házkutatásai óta a törvényszék csak az elöljárók elleni kényszerintézkedésekre vonatkozó kérésekkel foglalkozott. Szabadság (Kolozsvár) 2016. február 2.BMC-tárlat az emlékezés és a továbblépés jegyébenNem kell a számmisztika híveinek lennünk ahhoz, hogy elismerjük: a számok befolyásolják életünket. Mintegy rendet teremtenek benne, szakaszokra bontják, mennyiségi mutatókhoz kötik létünket. A kerek számok, a kerek évfordulók pedig alkalmat teremtenek az emlékezésre, a visszatekintésre és jövőbe nézésre. A megalakulásának nyolcvanhetedik és újraalakulásának huszonkettedik évébe lépett Barabás Miklós Céh legnépesebb, kolozsvári csoportja Farkas utcai galériája hivatalos megnyitásának tízéves jubileuma után most újabb, ünnepi évfordulóhoz érkezett. Ötödik alkalommal jelentkezik a Minerva Kulturális Egyesület emeleti kiállítótermeiben hagyományos, értékfelmérő kiállítással. A magyar kultúra napjának jegyében rendezett, ötvenkét művész hatvankét alkotását bemutató tárlat sajátos stílusparádét ígér. A minden évben megismétlődő csoportos kiállítás mindenkori állandója ugyanis a változatosság. És mi sem izgalmasabb, mint nyomon követni ennek a sokszínűségnek az alakulását mind céhes, mind egyéni alkotókra lebontott vonatkozásban. Az összképet illetően, a Kántor Lajos kezdeményezte szigorúbb válogatás eredményeként, az idei tárlat minőségben mintha némiképp felülmúlná a tavalyit, bár annak is megvoltak az erényei. Mintegy emlékeztetőül érdemes fellapozni a Tosa Szilágyi Katalin szerkesztésében megjelent hatvannyolc oldalas, nagy formátumú, színes katalógust, amely dokumentumanyagával a konkrét összevetés lehetőségét is megteremti. Ami újdonságnak számít, s amit az elkövetkezendőkben állandósítani szeretnénk, az az elődeinkre való emlékezés. Az örökösök jóvoltából idén két kimagasló alkotás, Egri László Deltai halászok című, 1960-ban készült festői remeklése és Károly Sándor geometrikus alakzatokba fogalmazott, nemes eleganciájú plasztikája emeli a tárlat színvonalát. NÉMETH JÚLIA. Szabadság (Kolozsvár) 2016. február 2.Akár ma megszülethet az ítélet a kolozsvári táblaügybenSenki sem mondott újdonságot a tegnapi tárgyaláson Hétfőn újabb állomásához érkezett a kétnyelvű helységnévtáblák pere: Szőcs Sándor ügyvédtől, a kolozsvári bejegyzésű Minority Rights Egyesület elnökétől lapunk megtudta: a bíró immár harmadik alkalommal megadta a szót az érdemben hozzászóló ügyvédeknek. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal védője ismét kifogásolta, hogy a civil szervezet által indított perhez csatlakozó mintegy négyszáz felperes nem volt rendesen beidézve, ugyanakkor ismételten azt is nehezményezte, hogy miért éppen ez az egyesület, s név szerint Szőcs Sándor vállalta fel az ügyet. Ez az ügy egyszer már nyert, ám másodfokon a bíróság jogtalannak ítélte, hogy a Landman Gábor vezette hollandiai alapítvány kérte a kolozsvári magyarok számára a kétnyelvű táblákat. Akkor a korábbi felpereseknél „illetékesebbek” vették át az ügyet, Szőcs Sándor és Izabella lánya. A perben akár már ma döntés születhet, Szőcs Sándor úgy véli, a bíróság nem halogat. Négyszázan támogatják aláírásukkal, Szőcs Sándor és Izabella képviselik az ügyet. Szabadság (Kolozsvár) 2016. február 2.Elfelejtett „dominókocka” (2.)Folytatás a múlt heti Szempontból – Könyvismertetésünk múlt heti bevezetőjében utaltunk rá, hogy bár Magyarország a tízezres nagyságrendű erdélyi menekültek helyzetének a rendezése érdekében csatlakozott a genfi menekültügyi egyezményhez, a szocialista országok történetében e páratlan lépés igazi haszonélvezői mégis a folyamat „potyautasai”, a szövetségi köztársaságba igyekvő NDK-s menekültek voltak. Viszont ez a csatlakozás majd csak a keletnémet menekültek Sopron melletti határáttörése révén válhatott az egész kelet-európai „dominóomlás” egyik kezdeti kockájává, és sajnos a későbbi felejtés okává is. Mert hát a berlini fal világszenzációval felérő leomlásának meglepetésében ugyan kit érdekeltek volna már a piknik, majd a falomlás kevésbé látványos előzményei? Minálunk pedig az év decemberében a gyorsvonat sebességével beindult átalakulások izgatott forgatagában kinek is maradt volna ideje és energiája, hogy ilyesmivel pepecseljen? Erdélyi menekültek – így honosodott meg a közbeszédben, és így szerepel a félezer oldalas monográfia címében is, noha a szószerkezet mindkét tagja, az „erdélyi”, illetve a „menekült” is utólagos magyarázatra, pontosításra szorul. Vegyük például Nadia Comăneci esetét. Mielőtt a jobb napokat is megélt tornászlány egy november végi fagyos éjszakán Csanád és Kiszombor között átszökött volna a román–magyar határon, már „kegyvesztetten”, bukaresti lakosként és giurgiui tornaedzőként tengette az életét. Menekült volt a javából, erdélyinek viszont aligha, romániainak már találóbban nevezhetnénk. A hivatalos magyar közegek a köznyelvnél valamivel pontosabban fogalmaztak, amikor a „Magyar Népköztársaság területén tartózkodó román állampolgárok ügyeinek intézésével kapcsolatos tapasztalatokról” készítettek összefoglaló jelentést. Ami a „menekült” megnevezést illeti, azt sem a mostanság bevett értelmezésekben használták – leggyakrabban háborús, illetve gazdasági menekülteket értenek ma alatta –, hanem inkább gyűjtőfogalomként. A házasságkötés, családegyesítés, visszahonosítás stb. címén legálisan áttelepülők nyilván nem tartoztak ebbe a kategáriába, azok viszont, akik legálisan érkeztek ugyan, de tartózkodási engedélyük lejárta után sem voltak hajlandók hazatérni, ők annál inkább. Akkor is, ha Magyarországot csupán ugródeszkának tekintették, előszobának Nyugat irányába, és akkor is, ha itt kérték az állandó letelepedést, utána a családegyesítést, végül pedig az állampolgárságot is. Leginkább menekültnek viszont azok számítottak, akik még érvényes vagy lejárt útlevéllel sem rendelkeztek, akik életük kockáztatásával, gyermekeik, családtagjaik hátrahagyásával szöktek át a zöldhatáron, nem egyszer a helyi embercsempészek borsosan megfizetett kalauzolásával. Márpedig ahogy egy szakértői tanulmányban szó szerint olvassuk: „A határforgalmi szerződések Csehszlovákia, Románia és a Szovjetunió viszonylatában az államhatárt jogellenesen átlépett és az államhatár közelében elfogott személyek 48 órán belül történő, eljárás nélküli kiadatását írták elő, azaz nem tartalmaztak a menedékjogra vonatkozó olyan kitételt, amelynek alapján a kiadatás megtagadható lett volna”. Hivatalosan innen indult a történet, a menekültügyi egyezmény elfogadásával viszont – Oplatka András zürichi közírónk szavaival élve – egyszerre bukott meg a szocialista országok közös határvédelme, és szűnt meg az elfogott disszidensek visszaadásának a kötelezettsége is. A történtek külön pikantériája, hogy a menekülttáborok egyes lakóiban a magyar hatóságok – bizonyára nem alaptalanul – átdobott Szekuritáté-ügynököket is sejtettek vagy feltételeztek, s a dolgok fordított irányban sem álltak másként. Azokkal, akik először kintmaradtak, de utána valamilyen okból visszaadták, pontosabban visszatoloncolták őket. Ezekben viszont itthon gyanítottak a menekülttáborokban rekrutált magyar ügynököket... És ha már a menekültügy pikantériáinál tartunk, Kaszás Veronika könyvéből hadd példázzuk a menekültügy kapcsán felvirágzó üzletelést, sőt korrupciót is. Romániában például egy útlevél beszerzéséért 6600 lejt, negyedévi átlagkeresetet is kifizettek, egy magyar állampolgárral kötött névházasságért az erdélyiek nemegyszer száz-kétszázezer forintot is lepengettek anyaországi „hivatásos” jövendőbelijüknek. Mi több, olvashatunk egy „szupertitkos” román pártokmányt is, amely egyenesen azt ajánlja: a német és a zsidó kivándorlók mintájára állapítsanak meg fejkvótát és fejpénzt az erdélyi magyarok számára. Javasolják ezt elég későn, 1989 nyarán, amikor Ceauşescu rendszere számára már az utolsó „vonatok” is elmentek, vagy legalábbis mozgásban voltak.(Folytatás a következő Szempontban) Kaszás Veronika: Erdélyi menekültek Magyarországon, 1988–1989, Gondolat Kiadó, Budapest, 2015 Krajnik-Nagy Károly. Krónika (Kolozsvár) 2016. február 2.Mindennapi olvasmányunk voltGyűjteményes kötetben jelentek meg Magyari Lajos lezárult irodalmi életművének javát tartalmazó versei a minap Czegő Zoltán szerkesztésében a sepsiszentgyörgyi ARTprinter Kiadónál. A kötet kapcsán érdemes felidézni, s e hasábokon különösen indokolt, hogy a szerző másik nagyszabású teljesítményének pontosan a Székely Hírmondó nyújtott nyilvánosságot. Nem szükséges fukarkodnunk a jelzőkkel: Háromszéken páratlan publicisztikai teljesítmény volt a Magyarié, aki éveken át napi rendszerességgel szemlézte és kommentálta a közéleti eseményeket, mindig ahhoz a hírhez szólva hozzá, ami a leginkább foglalkoztatta a közvéleményt, és ami a leginkább értelmezésre szorult. Utolsó, kórházban töltött napjai egyikén mondotta a nagybeteg költő a látogató elismerő szavaira reakcióként, a nyakára mutatva: „Innentől felfele nincs semmi bajom”. Cseke Péter, a média szakprofesszora üzente neki: vezércikkei annyira megfeleltek a műfaj Kossuth megszabta szabályainak, hogy diákjaival tananyagként használták a kolozsvári egyetemen. Az évtizednél hosszabb ideig tartó és egyetlen lapszámot ki nem hagyó jegyzetsorozat halála előtt három nappal szakadt meg, s utolsó írása, visszatekintve, szellemiségében akár végrendeletnek is minősíthető. Az utolsó két szó a nemzeti gondolatot félti belső rombolóitól, s aggodalma korántsem volt alaptalan. A magyarság jogvédelmét feladatuknak tekintő írástudók közé tartozott, s versei olvastán is érdemes eltűnődni azon, hogy a transzilvanizmusból, mely oly magas színvonalú magyar irodalom ihlete volt a két világháború között, milyen maradandó gondolatok testálódtak ama nemzedék utókorára, így a Forrás nemzedékek íróira is. Ennek felvállalását elvetik a rendszerváltás után felröppent rajai a honi magyar irodalomnak, a maguk arcélének mindenáron másként való megrajzolását keresvén. Holott annak humánumeszménye máig érvényes. Noha a történelmi Erdélyt megalkotó három nemzetből mára kettő maradt a porondon, ráadásul többségi részről nagyon gyenge támogatást kap a néptestvériség eszménye, a többségi nemzetállamképzés pedig kimondottan kiebrudaló mozdulatokat tesz mindenki más fele, annál fájóbb az aktualitása az elárult közös jövőtervnek, s Magyari nem hagyta megtéveszteni magát, miként utolsó írásai – versek és publicisztikák – egyaránt tanúsítják. B. Kovács András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. február 2.Aki kőszínház helyett a hályogkovácskodást választottaA hatodik szülinapját ünneplő Váróterem Projekt független társulat vezető színészével, Imecs-Magdó Leventével a kezdetekről és személyes pályájáról. „2009-ben pár színis végzős felindulásából alakult meg a társulat”, olvashatjuk a Váróterem blogján. Ennek már jó pár éve, visszatekintve, hogyan látod a kezdeteket? – Eléggé hályogkovács módon fogtunk neki a megalapításnak, fogalmunk sem volt róla, hogyan kell létrehozni egy független társulatot. Hallottuk kollégáktól, hogy már ők is próbálkoztak ehhez hasonlóval (elmentek a városházához, kértek egy épületet, nem kaptak, és körülbelül ennyivel be is fejeződött a történet). Mi, az „alapítók” –Visky András, Csepei Zsolt és jómagam – még a színiről ismertük egymást, Hatházi András osztályában voltunk végzősök, amikor felmerült a társulatalapítás ötlete, és szinte rögtön csatlakozott hozzánk Vetési Nándor is. Az osztályunkból többen leszerződtek kőszínházakhoz – érthető okokból –, mi négyen pedig eldöntöttük, hogy a saját utunkat fogjuk járni. - Miért nem szerződtetek le ti is kőszínházakhoz? – Nem szerettük azt a színházat, amivel addig találkoztunk, unalmasnak találtuk, úgy éreztük, nem törődik velünk, a nézővel. Tök mindegy, hogy valaki megnézi-e a darabot vagy nem. Hozzáteszem, ezek eléggé szubjektív nézetek, és valamelyest változtak is időközben. Akartunk egy olyan színházat, ahol nem csupán végrehajtók lehetünk, hanem önmegvalósításra is lehetőségünk van. Így jött a Váróterem Projekt ötlete. - Ha jól tudom, a megalakuláskor más nevek is felmerültek. Emlékszel még néhányra? – Dereng valami, de így visszagondolva érthető okokból nem választottuk egyiket sem. Felmerültek a Malternativ Társulat és a Bet On Stúdió (fogadj rám) nevek is. Így elmagyarázva elég bénának tűnnek, de volt mögötte filozófia. Szerencsére már akkor éreztük, hogy ez nem az igazi. Végül a Váróterem Projekt mellett döntöttünk, sokan negatív konnotációt társítanak ehhez a névhez, mi az időből való kiszakadás mozzanatát próbáltuk megfogni ezzel az elnevezéssel. - Már iskolás korodban számos darabban játszottál, végül mégis a művészettörténet szakot választottad. Gondolom, ennek is van egy külön sztorija. – A suliban – Apáczai Csere János Elméleti Líceum – kilencedikben iszonyatosan lusta voltam, így én lepődtem meg a legjobban, amikor felsőbb évesek elhívtak az iskolaújsághoz és a színikörbe. A gimnázium ilyenkor nagy csapda, a tanárok elmondják, hogy milyen ügyes vagy, aztán elkerülsz egyetemre, elkezded a szakmát, és rájössz, hogy nálad sokkal tehetségesebbek is vannak. Ezt láttam előre, ezért is nem akartam színire menni, egy adott ponton eldöntöttem, hogy sportújságíró leszek. Aztán a szüleimmel együtt kigondoltuk, hogy menjek művészettörténetre, mert akkor lesz egy általános műveltségem, és utána még az újságírást is elvégezhetem. Közben a barátaim közül ketten is elmentek színire, és mondták, hogy milyen vagány, és próbáljam ki. - Általános tendencia, hogy az első év után sokan otthagyják a választott szakot, a te szüleid hogyan reagáltak a döntésedre? – Teljesen jól fogadták, nem szülői nyomásra választottam ezt a szakot – ha lett volna, biztosan nem ezt választom. Anyukám álma azt volt, hogy a fia pap vagy színész legyen, a családunkban amúgy is többen dolgoznak színházban, így teljesen elfogadott volt a választásom. - Ha jól tudom, a feleséged művészettörténész. Hogyan egyeztethető össze ez a két szakma? – Az egyik rendezőm mondta egyszer, hogy igazából ő csak a színész-színész házasságok működőképességében hisz. A színházban nincs pontos program, sosem lehet tudni, mikor kell éjfélig próbálni. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, a párom hosszú ideje doktorandusz, így saját idejének beosztója. Azért bonyolult a helyzet, néha- néha előjön az „inkább lennél elárusító egy üzletben, és akkor tudnám, hogy van egy szabad hétvégénk ” téma, de valahogy mindig megoldjuk. A Váróterem Projekt csapata 2-3 éve hirtelen ”beházasodott”, így közös igényünk, hogy azért tudjunk beiktatni pár szabadnapot is. - Mi a véleményed a megközelíthetetlen, gondolataiba merülő, egymagában vörösbort kortyolgató (hogy a sálat ne is említsem) színész sztereotípiáról? – Kevés ilyen színészt ismerek, a kolozsvári képzés valamelyest le is faragja az ilyenfajta magatartást. De azért vannak olyan színik, ahol kifejezetten pártolják az allűrös művészkép kialakítását. A kolozsvári román szakon külön tantárgy van ebben a témában (imidzsépítés), ahol a diákok megtanulják, hogyan szakítsanak régebbi énükkel. Nálunk ezekre abszolút nem fektettek hangsúlyt, nem hitették el velünk, hogy mi vagyunk a legnagyobb művészek a szemétdombon, inkább alázatra neveltek. - A beszélgetést pár villámkérdéssel zártam. A szabályok egyszerűek: pár könnyűnek tűnő kérdés, és gyors egyszavas – az alanyt jellemző – válaszok. -Klasszikus vagy kortárs? - Kortárs. - Rusztikus vagy minimalista? – Minimalista. - Rendező vagy színész? – Színész. Pakó Szilvia. Transindex.ro 2016. február 2.Széchenyi-emléknap volt BihardiószegenSzéchenyi István születésének 225., emléktáblája visszaállításának 10. évfordulójára emlékeztek szombaton Bihardiószegen, ahol a vendégeket hagyományőrző disznótorral is várták. Már a január elején, a hagyományos évnyitó szentjobbi huszárpotyán hírét vettük: a hónap végén Diószegen fognak találkozni a huszárok. Kiss Gézától, a helyi Széchenyi István Hagyományőrző huszárszázad kapitányától, az esemény egyik szervezőjétől megtudtuk: az ötlet onnan indult, hogy a diószegiek sok eseményen vannak jelen vendégként, ami nyomán eldöntötték, hogy szerveznek egy eseményt, amire viszont-látogatásra hívhatják kollégáikat. Ötletként huszárbál megszervezése is megfogalmazódott, de egy disznóvágás mellett döntöttek, melynek lébonyolításához nagy segítséget kaptak a Zichy Gazdakör tagjaitól, akik nem csak a két 100 kg körüli röfi levágásában és feldolgozásában segédkeztek, de a vendégfogadásban is, nem utolsó sorban pincéiket, hordóikat is megnyitva. De mivel a huszárszázad névadójához két évforduló is kapcsolódik idén, a 2016-os január 30-ika inkább Széchenyi-emléknapként vonul majd be a község történelmébe. Széchenyi kultusza Ahogyan a legendás “A tanú” című filmben elhangzik a szállóigévé vált mondat: “Dezsőnek meg kell halnia” (a feketevágáson leölt sertésnek), úgy szombat reggel a kultúrház mögött a “huszárdisznóvágás” áldozatait is elérte végzetük. Miközben szalma alatt perzselődtek, a találkozóra Szentegyházáról, Szovátáról, Hegyközszentimréről, Debrecenből és Szentjobbról érkezett huszár és kuruc hagyományőrzők a helyi huszárokkal egyetemben a Polgármesteri Hivatal előtt álltak katonás alakzatba. Ott dr.Szabó József helytörténész köszöntötte őket, elmondva, hogy Széchenyi István emléktáblája előtt kettős alkalom van az emlékezésre: 225 éve született a legnagyobb magyar, és 10 éve állították vissza emléktábláját. A helytörténész a tőle megszokott alapossággal, néhol anekdotákkal fűszerezve beszélt azokról az időkről, amikor Széchenyi századával Diószegen állomásozott, majd a Széchenyi-kultusz kialakulásáról. Mint megtudtuk, az (első) emléktáblát, bár az igény már 1883-ban megfogalmazódott, csak 1908-ban állították, majd a hatalomváltásokkal hol le, hol feltették, levakolták, mígnem a kommunizmus éveiben összetörték. Széchenyi-kör 1997-ben alakult, az új, immár kétnyelvű tábla 2006-ban került a falra közadakozásból, 2010-ben megalakult a hagyományőrző huszárszázad. Zászlóavatás Széchenyi nevét nem lehet levakolással és összetöréssel elhomályosítani, ezt már Bara László tiszteletes mondta rövid beszédében, mely után az említett hagyományőrző csapatok, illetve a Berettyó-menti és Érmelléki Közművelődési Egyesület képviselői koszorúztak. A templomban, ünnepi istentisztelettel folytatódott az ünnepség, ahol Bara László lelkész egyebek mellett arról beszélt, hogy a község ma sem akar kevesebb lenni az egykori hagyományőrzőknél, emlékezőknél. Ennek ő maga, illetve felesége, Andrea is nyomós bizonyítékát adták, mert miután Jakab László főgondnok Széchenyit méltató értekezést olvasott fel, egy meglepetéssel álltak elő: zászlót ajándékoztak a helyi huszárcsapatnak! A Meleg Sándor helyi szabóműhelyéből és Tóth Csaba érmihályfalvi hímződéjéből kikerült lobogót a lelkész áldotta meg, felesége pedig zászlóanyaként az első szalagot kötötte rá. Később, Csontos János debreceni hagyományőrző kapitány irányításával a vendég csapatok is szalagot kötöttek, illetve az együvé tartozás jeleként egy-egy szeget kalapácsoltak annak rúdjába. “E zászló alatt ne legyen harag és viszály, csak béke és szeretet”, mondta Bara László, szavait a gyülekezet ifjúsági kórusának énekszámai támasztották alá: “Van nekünk egy zászlónk, amit nem téphetnek szét…” (Kormorán együttes). Állandósuló találkozó A továbbiakban az ünneplők a Zichy kastélyban berendezett múzeumot látogatták meg dr.Szabó József avatott kalauzolásával, aki előzőleg a templomkertben látható emlékhelyeket is felsorjázta. Mindezek alatt a kultúrháznál szorgosan dolgoztak a disznótor lebonyolítói, úgyhogy mire a vendégek visszatértek oda, nem csak a helytörténeti relikviákból összeállított kiállítást tekinthették meg, de terített asztal is fogadta őket. A délutáni programban a pincesor, a Padalja meglátogatása volt soron, ahol a Kun, a Tolnay és a Mados pincészetek várták kiváló boraikkal egy-egy koccintásra a vendégeket, de persze a nótaszó is felcsendült. A napot a disznótoros vacsora zárta, újra a kultúrházban. Amit a fentebb idézett Kiss Gézától megtudtuk, a január végi találkozókat a huszár és kuruc hagyományőrzők ezentúl állandó programként jegyezhetik be éves naptáraikba. Rencz Csaba. erdon.ro 2016. február 2.A művésznek mindig magasabbra kell törekednieSzületésnapi köszöntővel egybekötött kiállításmegnyitónak adott otthont kedd délután az Alkotóház Szatmárnémetiben. Fóris József és Kurtinecz Péter munkássága közben egyfajta időhidat is képez a fafaragás klasszikus és modern, sőt posztmodern stílusa között. A klasszicizmust természetesen az idén 80 esztendős Fóris József képviseli, aki az eseményen elhangzottak szerint az egyetlen élő művész, akinek két köztéri alkotása is áll Szatmánémetiben. A fa mellett kővel egyaránt dolgozó művész meghatottan vette át a kiállítást szervező Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ igazgatójától, László Róberttől az érdemoklevelet, de nem maradt adós sem, mivel egy remek órával ajándékozta meg az intézményt. A választás nem véletlen, hisz Jóska bácsi az órák szerelmese is - a keret pedig természetesen saját alkotása. Kurtinecz Péter a franciaországi Coutances-i Művészeti Iskolában sajátította el a fafaragás csínját-bínját, művészetét pedig elsősorban a nonfiguratív posztmodernizmus jellemzi. Munka közben is a modern eszközöket részesíti előnyben, a formát láncfűrésszel alakítja ki, ezt követi a finom utómunka. Kurtinecz, aki egy kisebb méretű alkotásával maga is megajándékozta Fóris Józsefet, a horoszkópot jeleníti meg tárlatában. A horoszkóp tizenkét jelképét azonban sajátosan, szimbolikusan, impresszíven, fantáziadúsan ábrázolja - saját bevallása szerint többek között egy 300 éves gyökér megformálásával. A sárközújlaki művész a horoszkóp mellett egy másik alkotását is magával hozta, melynek sokat sejtetően Everest a neve. „Egy művésznek lépésről lépésre, kiállításról kiállításra magasabbra kell törnie", magyarázta az alkotás üzenetét. szatmar.ro 2016. február 2.Történelmi vagy kortárs? Szoborvita UdvarhelyenNem mindenki ért egyet azzal, hogy Román Viktor Szekér című szobrát állítsák fel a székelyudvarhelyi 1918. december 1. és a II. Rákóczi Ferenc utcák kereszteződéséhez tervezett parkban. Erről vitáztak is a legutóbbi képviselő-testületi ülésen, ám a terveket végül elfogadták. Gálfi Árpád MPP-frakcióvezető akkor úgy vélekedett: az nem kérdés, hogy szükség van Román Viktor Bükkfalváról elszármazott művész szobrára, csak más helyszínen. Tudomása szerint a Rákóczi Szövetség már évek óta kérvényezte a hivatalnál, hogy II. Rákóczi Ferencről mintázott szobrot helyezzenek el a kialakítandó köztér helyszínén, ám ezt figyelmen kívül hagyták. Gidó Csaba RMDSZ-es képviselő azt a magyarázatot adta az előterjesztett tervekre – amelyeket később megszavaztak a városatyák –, hogy Rákóczinak már van szobra Udvarhelyen. Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója lapunknak azt nyilatkozta, a szobor kiválasztása előtt velük is egyeztetett a hivatal. Ő helyesnek tartja, hogy a kortárs, nonfiguratív szobrokat alkotó Román Viktor mű másolata kerüljön a térre. Mint mondta, a Szekér esetében nem feltétlenül az a fontos, hogy megtudjuk, mit szimbolizál, hiszen az alkotás a hagyományos formák újraértelmezéséből született. Úgy véli, ideje nyitni a modern szobrászat irányába, hiszen az elmúlt években csak történelmi személyekről formázott műveket állítottak Udvarhelyen. Meg kívántuk szólaltatni az udvarhelyi Rákóczi Szövetség elnökét is, ám Hegyi Sándor, ismerve a városatyák döntését, nem nyilatkozott lapunknak. „Most már a képviselőkre és az újságírókra bízom az ügyet” – fogalmazott. Több mint 1100 négyzetméteren végeznek majd területrendezést az 1918. december 1. és a II. Rákóczi Ferenc utcák kereszteződésében: kukákat, kerti bútorokat és új lámpatesteket helyeznek el, valamint zöldövezetet is kialakítanak. A beruházás több mint 700 ezer lejbe kerül, a projektet belefoglalták az idei költségvetés-tervezetbe, és a teljes összeget elkülönítették a megvalósításhoz. Fülöp-Székely Botond. Székelyhon.ro 2016. február 2.Új bíró Borbolyék perébenÚj bíró vezeti a tárgyalást, miután a korábban megbízott visszalépett, és a kérését elfogadták – ez a legfontosabb újdonság a Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök és tizenkét másik érintett személy perében. Elena Poiană 2015 decemberében kérte visszavonását a bírósági eljárás vezetésétől. Az új bíró Vlad Neagoe, aki korábban a Brassó Megyei Ügyészség ügyésze volt. Az új bíró a tárgyalás elején közölte, nemsokára elkezdődik a bírói kivizsgálás, és ennek megkezdése előtt van lehetőségük kérni a vádlottaknak a beismerésen alapuló egyszerűsített eljárás lefolytatását, amely a büntetés egyharmad résszel történő csökkentését teszi lehetővé – ahogy a per három vádlottja esetében ez már megtörtént. A Borboly Csaba és Pálffy Domokos védelmét ellátó ügyvéd kérte a törvényszéktől a védenceit érintő lehallgatási hanganyagokat tartalmazó adathordozók másolatait, mert mint mondta, pontatlanságok vannak a magyar nyelvű szöveg román fordításaiban. A bíró ezt a kérést elfogadta, de azt is közölte, eljárásbeli hiányosság miatt a tárgyalást el kell napolni, és március 15-ére tűzött ki új időpontot. Továbbra is vádlottja a pernek a tavaly ősszel egyszerűsített eljárás nyomán elítélt három személy, de nem büntetőjogi, hanem anyagi felelősségüket kell megállapítania a bírónak – ismertette a helyzetet a tárgyalás berekesztése után Borboly Csaba ügyvédje. „A korábban eljáró bíró elrendelte a per szétválasztását, de ez a bűnügyi részre vonatkozott, viszont az általuk okozott anyagi kár esetében a három személy vádlotti minősége megmaradt. Az egyik vádlottnak, Mandachénak küldött idézésről nem érkezett visszajelzés, hogy megkapta vagy sem azt a vádlott” – magyarázta halasztás elrendelését kiváltó eljárásbeli hiányosság okát Sergiu Bogdan. Az ügyvéd hozzátette, mivel a szétválasztás után most egy másik perről van szó, a bírói vizsgálat a vádirat felolvasásával kezdődik. Amíg ezt nem tették meg, más vádlottaknak is lehetőségük van kérni az egyszerűsített eljárást. A hanganyagokat tartalmazó adathordozókról azt mondta, az egyik vádlott, aki nem ért jól románul, kérte, hogy fordítsák le ezeket magyarra. Ezt jóváhagyták, de nem az eredeti, magyarul elhangzott és rögzített hanganyagokat kapta meg, hanem a román fordítást ültették át ismét magyarra, amely hibákat tartalmaz. Kovács Attila. Székelyhon.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
