|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 812 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 811-812 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2016. június 2.Gyimesben sem örök életű a teremtett népkultúraGyimes utóbbi hetven évét mutatja be Tankó Gyula nyugalmazott gyimesi iskolaigazgató, néprajzkutató legújabb könyvében. A szerző arra mutat rá, hogy mi volt, mi tűnt el, és milyen új „hagyományok” jelentek meg ebben az időszakban. Gyimesben sem örök életű a teremtett népkultúra, hiába tűnt úgy annak idején, mintha valaki rázárta volna a lakatot erre a vidékre – fogalmaz Tankó Gyula a Különös kompendium Gyimes néprajzáról című könyv előszavában. „Tulajdonképpen ez blognak indult, mindennap írtam valamit Gyimesről, és próbáltam összehasonlítani a mai Gyimest azzal az időszakkal, amikor én voltam gyermek. Ennek a könyvnek az a célja, hogy összehasonlítsam, hogy milyen volt a nagyapámék, az apámék és az én generációm élete” – mutatott rá a szerző, amikor felkerestük. Elmondta, a hetven év alatt sok hasznos dolog eltűnt Gyimesből. Igaz ugyan, hogy a táncokat visszatanulták, de azokat most a színpadon járják. „Az én gyermekkoromban, legénykoromban elmentünk a táncba, ötven pár felállt táncolni és végigénekelte a lassú magyarost. Az lélekfürdető volt. Én senkitől nem tanultam táncolni, de mégis jól tudtam, senkitől nem tanultam énekelni, de mégis több mint száz éneket tudnék felsorolni hirtelen. Én ebbe beleszülettem.” A szerző úgy véli, leginkább az életmód változott. Felelevenítette, hogy amikor ő gyerek volt, az emberek otthon voltak, nem jártak el máshová dolgozni. „Azelőtt az öreg azt mondta: mit akarsz az iskolával, úr akarsz lenni? Látod, az úrnak is parancsol egy másik úr, de nekem itt, ha kimegyek a havasba, csak a Jóisten parancsol. Ilyen volt a hozzáállásuk az iskolához. A nadrágos emberből csak a papot szerették és a bírót. A gyermekeket is úgy nevelték, hogy kora gyermekkoruktól dolgoztak és be voltak osztva, mindenki tudja a dolgát. Ma csak csodálkoznak, hogy a fiatalok nem vesznek részt a gazdálkodásban.” A másik, amit említett Tankó Gyula az volt, hogy megváltozott a nők státusa. Annak idején Gyimesből nem engedték a lányokat szolgálni, és ez hátrányukra volt, mert sok mindent tanulhattak volna. A gyimesi lányok otthon ültek, készítették a staférungot és dolgoztak. Aztán az ötvenes évek elején kezdtek járni munkába. Tankó Gyula elmondta, manapság leginkább a csendes beszélgetéseket hiányolja és a közös táncokat, énekléseket. Úgy emlékszik vissza, hogy több alkalommal gyűlt össze a család, a rokonság annak idején. Ilyenkor az idősek meséltek a háborúról, fogságról, külön történelemóra volt ez a gyerekek számára. „Ma az emberek mintha állandóan sietnének valahová. Ezért nem szeretem a mát. És mintha fáradtak lennének. Régebb a kocsmában egy asztal mellé leültek, és szépen egy deci ital mellett az öregek elbeszélgettek. Ezek a beszélgetések hiányoznak az embereknek, mert ilyenkor nagyon sok minden levezetődik. Nem azt kell tárgyalni, hogy mi nincsen, hanem beszélgetni egy jót.” Tankó Gyula önálló kötetei Gyimesi szokásvilág (1996) Életvitel a Gyimesekben (2001) Én is tudtam hazudozni, Népi humor Gyimesben (2003) Öregek faggatása (2008) Gyimes a politika árnyékában (2009) Péter Beáta | Székelyhon.ro 2016. június 2.Harmadfokú árvízkészültség Hargita és Kovászna megyébenTovábbra is áradásokra lehet számítani az esőzések miatt Hargita és Kovászna megyében is – figyelmeztet az Országos Hidrológiai Intézet. A naranccsárga (másodfokú) riasztás után a Feketeügy Kovászna megyei szakaszára, a Tatros folyó Hargita megyei szakaszára, valamint a Kis- Beszterce Hargita megyei szakaszára is harmadfokú (vörös jelzésű) árvízkészültséget rendelt el az Országos Hidrológiai Intézet, amely csütörtökön 22 órától pénteken 18 óráig lesz érvényben. Emellett narancssárga árvízriasztás lép érvénybe az Olt folyón és az udvarhelyszéki Nagy-Homoródon, valamint a Kovászna megyei Bodza folyón. Székelyhon.ro 2016. június 2.Csíkszék több településén is a víz lett az úrTöbb patak is kilépett medréből csütörtökön Csíkban a lehullott nagy mennyiségű csapadék miatt. Áradás volt Csíkajnádon, Csíkjenőfalván összehangolt árvíz elleni védekezést láttunk, Csíkmadarason viszont ennek hiányát. A csíkszeredai csatornahálózat sem bírta a terhelést, néhány utcában felgyűlt a víz. Az erős esőzés következtében Csíkszereda alacsonyabban fekvő utcáiban gyűlt össze az a vízmennyiség, amelyet az esőcsatorna nem tudott elnyelni. Több helyen, így a Zöld Péter utca alsó részén, a Nagyrét és a Stadion utcákban, a Márton Áron és Hunyadi János utcák kereszteződésénél és Brassói úton a csatornákból feltörő víz mozdította el az aknafedeleket, elárasztva az úttestet. A Tavasz utcában több lakóház udvarára, pincékbe tört be a víz, a hivatásos tűzoltókat is riasztották, akik szivattyút is hoztak. „Csíkszeredában a talaj annyira telített már vízzel, hogy a talajvíz több pincét is elöntött Zsögödben” – mondta el Füleki Zoltán alpolgármester. Zsögödben a Kútpatak utcát veszélyeztette leginkább az áradás, a Fitód-patak tegnap délután még nem öntött ki, a dombról lezúduló víz viszont több ház udvarát elárasztotta, ott szivattyúzni kellett. Csibában is több ház udvarára jutott be az ár. A polgármesteri hivatal felkészült az árvíz elleni védekezésre, munkagépeket, homokzsákokat és megfelelő számú személyzetet mozgósítottak – tudtuk meg. A Rákos-patak áradásával küzdöttek Ajnádon is, a helyi önkéntes tűzoltók és polgárok homokzsákokkal igyekeztek útját állni a víznek, amely itt is kertekben, udvarokban tört utat magának. Csíkmadarason a Madaras patakának fő ága még nem, de egyik mellékága csütörtökön kora délután már kilépett a medréből. A Falumelyéke utcában, a vasúti aluljáró melletti szakaszon beömlő ár miatt már alig lehetett autóval közlekedni, az út széli árkok felteltek, a víz az utcán folyt, veszélyesen közelítve a portákhoz. A Jenőfalván látottakkal ellentétben itt sem homokzsákokat, sem védekezést nem tapasztaltunk, sem az említett helyszínen, sem más utcákban. Hidat rongált meg az áradás Gyimesközéplokon A csütörtök délutáni órákban leállították a vasúti közlekedést Csíkszereda és Kománfalva között, mivel egy patak megáradása miatt egy megrongálódott hidat kell helyreállítani Gyimesközéplokon – tájékoztatott a helyszínen dolgozó sürgősségi esetek felügyelőségének képviselője. Kovács Attila Székelyhon.ro 2016. június 2.Mesebirodalom a főtéren (Gyermekváros Sepsiszentgyörgyön)Varázsigéket, varázsszereket, mindenféle kincset és izgalmat kínált a tegnap mesebirodalommá változott új sepsiszentgyörgyi főtér a gyermeknapon, a különféle feladatok megoldására vállalkozó kicsiket és nagyobbakat pedig jó tündérek segítették a kitűzött jutalom eléréséhez. Már a 11 órai nyitáskor nagy volt a zsibongás a sátrak között, és bizony időbe telt, amíg a belépők kiismerték magukat a színes forgatagban, és kiválasztották az első programot. A tündérek a szökőkút közepén felállított házában a kincsgyűjtő batyu mellé térképet is osztogattak, azon pedig 26 féle tevékenység kínálta magát, nem is volt egyszerű választani közülük. A minden hasonló eseményen jelen levő civil szervezetek mellett intézmények, cégek is kivonultak, és minden asztalnál valami más folyt: rajzolás, hajtogatás, nemezelés, gyöngyfűzés, ékszer- és hangszerkészítés, kirakós képek és mondatok, gipszmintázás, arcfestés, türelemjáték, fotózás, végére sem lehetett érni néhány óra alatt. Az egyik legnagyobb sikere a sárkányviadalnak volt, ennek minden órában harminc-negyven óvodás, kisiskolás veselkedett neki. Először a félbemaradt sárkánydomb kezdett füstölni, aztán kiderült, hogy a királylányt elrabolta a háromfejű sárkány, amely már meg is jelent a dombtetőn, rémisztő hangokkal riogatva a hallgatóságot. A bátor gyermeksereg azonban a dajka segítségével tűzgömböket (labdákat) dobált a szörnyetegre, és le is győzte szerencsésen, amiért arany szalagokat kapott a királylánytól. Aki estig kitartott, azt a királyfit aranyporral is meghintette – de addig még jó néhány kalandot át kellett élni. Lehetett várfalat mászni, vadásznak beöltözni, huszárlóra ülni, mesét hallgatni vagy tetszés szerint folytatni, kisvasutat igazgatni, szaladni, labdát kergetni, bekötött szemmel tapogatózni a Sötétség birodalmában, és Végtelen Tornyot építeni az Újrakezdés Hegyén. A kis kőszínpad mellett órákig állt a bál – egymást váltották a téren a kis táncosok, aki pedig elfáradt, a vásárban talált ízes harapnivalót, ünnepi nyalánkságot vagy alkalmi ajándékot, emléknek valót a nevezetes napról. Telitalálat volt a szépmezői kutyamenhely jelenléte is: a park egyik árnyékos sétányán tucatnyi gazdátlan eb várta a simogató kezeket, netán örökbe fogadókat, és volt is mindig kényeztetőjük a még alig guruló kis szőrgombócoknak, hancúrozó kölyköknek, sétáltatható felnőtt egyedeknek. A mesevilág alkonyatkor dobolással és a Folker együttes táncházával zárult. Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 2.Perel a református egyház (Mikó-ügy)Folytatja a pereskedést az Erdélyi Református Egyházkerület a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületeinek visszaszerzéséért – közölte tegnap kiadott nyilatkozatban az egyház. A Kató Béla püspök által jegyzett közlemény arra reagál, hogy a bukaresti restitúciós bizottság újra megvizsgálta, és kedden elutasította a Székely Mikó Református Kollégium épületeinek visszaszolgáltatására vonatkozó kérést. Az egyház ezt a helyzetet úgy értelmezte, hogy „a bizottsági tagok többsége nem vállalta fel a helyes döntés felelősségét, mert a valóságnak megfelelő és jogszerű döntésért korábban egy másik hasonló bizottság tagjait a büntetőbíróságon alaptalanul elítélték. Az összetett jogi kérdések megoldását a jelenlegi bizottság így az igazságszolgáltatásra ruházta.” A közlemény szerint „az Erdélyi Református Egyházkerület fenntartja eddigi érveit. Minden lehetséges jogi eszközzel azon leszünk, hogy igazunkat újra és még jobban bebizonyítsuk. Várjuk a restitúciós bizottság hivatalos értesítését, és készek vagyunk a brassói ítélőtáblán újrakezdeni a harcot”. Az RMDSZ szerint újra kell gondolni az egykor államosított ingatlanok visszaszolgáltatási rendszerét, mert visszaigénylési dossziék százai állnak évek óta megoldatlanul, és visszalépés is tapasztalható a folyamatban. Ezt Kovács Péter, a szövetség ügyvezető elnöke jelentette ki, „elfogadhatatlan és igazságtalan” döntésnek minősítve, hogy a bukaresti restitúciós bizottság elutasította a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását. Kovács Péter emlékeztetett arra, hogy (az RMDSZ tájékoztatását követően) az amerikai külügyminisztérium 2015-ös emberjogi jelentése tételesen tartalmazza a Mikó megoldatlan ügyét, kitérve arra, hogy az ingatlant a kommunista karhatalom a református egyháztól kobozta el. Az ügyvezető elnök szerint a külföldi nyomás és a hazai érdekképviselet mindennapos munkája vezethet el a patthelyzet feloldásához. Azt is sokatmondónak tartja, hogy a restitúciós bizottságban csupán az RMDSZ által delegált képviselő támogatta a visszaszolgáltatást. Végül kijelentette: „Az igazság előbb vagy utóbb érvényesülni fog”. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 2.Lakossági fórum Tőkés Lászlóval ( Kézdivásárhelyi EMNP) (Választási kampány)Hétfőn Sepsiszentgyörgy volt az első állomása Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az Erdélyi Magyar Néppárt fővédnöke háromszéki kampánytámogató körútjának, kedden Árkos, Gelence és Kézdivásárhely következett, majd betegsége miatt meg kellett szakítania székelyföldi körútját. A kézdivásárhelyi Vigadó színháztermében mintegy százhúszan, zömében párttagok, szimpatizánsok és önkormányzati képviselőjelöltek fogadták az európai parlamenti képviselőt, a 20 órára meghirdetett fórum félórás késéssel kezdődött. Tőkés László mellett Toró T. Tibor, az EMNP országos alelnöke, Johann Taierling, a párt kézdivásárhelyi polgármesterjelöltje, Fazakas Péter közgazdász, a megyei önkormányzati lista vezetője és Balázs Attila, a Néppárt megyei elnöke foglalt helyet. A magyar himnusz eléneklése után Johann Taierling polgármesterjelölt ismertette választási programját. A város első számú problémájaként az elvándorlást jelölte meg, elmondta, alig van család, amelyikben valaki ne külföldön dolgozna. Taierling a megoldást új és jól megfizetett munkahelyekben látja. A két ipari parkot és a csavargyári üresen álló csarnokokat említette, ahová befektetőket kell csalogatni annak érdekében, hogy a fiatalok itthon maradjanak. Johann Taierling azt is elmondta: az utolsó tizenhat év mulasztásai nyomokat hagytak a csavargyáron, de még mindig óriási értéket képvisel. A csarnokok összfelülete több mint 2,5 hektár, ez 25 ezer négyzetmétert jelent. Csak összehasonlításként vont párhuzamot azzal, hogy az egyik új ipari parkban rendelkezésre álló csarnokok összfelülete kb. 0,6 hektár (6500 négyzetméter). A csavargyár csarnokaiban megfelelő befektetéssel és sok jóakarattal munkahelyek ezreit lehetne teremteni – hangsúlyozta. A megoldásra váró feladatok között a víz minőségét, a zöldségpiac jelenlegi állapotát, egy strand létesítését említette. Fazakas Péter a rétyi „fenyőfavágóhíd” ellen emelte fel szavát, elítélve azokat a politikusokat, akik a székelység nyakára hozták az osztrák céget. Toró T. Tibor arról szólt, hogy a Néppárt jelöltje öt év alatt, amióta megismerte, látványosan jobban megtanult magyarul és gondolatai is letisztultak. Toró arra is kitért, hogy Olosz Gergely volt RMDSZ-es szenátor három éve faképnél, azaz szenátor nélkül hagyta Felső- Háromszéket. Arról is beszélt, hogy az RMDSZ csúcsvezetősége eltávolította vagy önként távoztak a szövetségből mindazok, akik annak idején első alkalommal beterjesztették a román parlamentben az autonómiastatútumot. Tőkés László a két vármegyés ellen készülő kirakatperről és az RMDSZ ellenzéket megosztó politikájáról szólt, a tőle megszokott kemény hangon bírálta a román hatalommal kiegyező szövetség vezetőit. A fórum második felében a Néppárt védnöke a résztvevők által felvetett közérdekű kérdésekre válaszolt. A fórum elején és végén a kézdiszentléleki Sebestyén Rita végzős tanuló két saját versét szavalta el. A rendezvény a székely himnusz közös eléneklésével fejeződött be. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 2.HírsalátaTÖBBMILLLIÓ FACSEMETE SZÉKELYFÖLDÖN. Kilencszáz hektárnyi erdőt újítottak meg az idén, és több mint 3,6 millió csemetét ültettek el Székelyföld-szerte – tudatja a Székelyföldi Erdőtulajdonosok és Erdőgazdálkodók Szövetsége. Az öt éve alakult szervezet a Hargita, Kovászna és Maros megyei 15 magánerdészet érdekképviseletét vállalta fel, a faültetéshez pedig Kádár Tibor Sándor erdőmérnök közlése szerint több egyesület és iskola, összesen 1800 önkéntes csatlakozott. Az elültetett fák többsége lucfenyő, de van köztük tölgy, bükk, juhar, jegenye, kőris, hárs és vadcseresznye is. Az ültetvényeket az erdészek ápolják, védik és tartják karban. Ugyanakkor a természetes úton történő erdőmegújulást is felügyelik a biológiai sokféleség érdekében, ami kulcsa a klímaváltozással szembeni stabilitásnak és a fenntartható erdőgazdálkodásnak. „Úgy tartja a kínai közmondás, amivel szövetségünk is egyetért, hogy a legjobb időpont a faültetésre húsz évvel ezelőtt volt. A második legjobb időpont ma van. Az idei csemeteültetési idényben ennek tükrében cselekedtünk, melynek hozadékát unokáink is megtapasztalhatják majd” – zárja közleményét Kádár. (Székelyhon) CSAK KAMPÁNY? A kormánynak nincs oka félni egy bizalmatlansági indítványtól, mivel az jelen pillanatban csak kampánycélú megnyilvánulás – jelentette ki Klaus Iohannis államfő, miután Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnöke úgy nyilatkozott, hogy folytatják a tárgyalásokat Călin Popescu Tăriceanu szenátuselnök pártjával egy esetleges bizalmatlansági indítvány kezdeményezéséről a június 5-ei helyhatósági választások után. Egyébként Alina Gorghiu, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) társelnöke volt az első, aki bedobta a köztudatba, hogy a Dragnea–Ponta–Tăriceanu trió célja a kormány megbuktatása, Klaus Iohannis államfő tisztségéből történő felfüggesztése és a korrupcióellenes küzdelem „hígítása”. Sulfina Barbu, az NLP alelnöke szintén arról beszélt, hogy az SZDP ősszel Victor Pontát akarja kinevezni kormányfőnek, és szeretnék megszerezni a teljes hatalmat azáltal, hogy Călin Popescu Tăriceanut ott tartják a felsőház élén, Valeriu Zgoneát pedig eltávolítják a képviselőház elnöki székéből. (Hotnews) CONDREA ÜLT AZ AUTÓBAN. A Hexi Pharma tulajdonosa, Dan Condrea volt a május 22-én Corbeancán történt baleset halálos áldozata – jelentette be tegnap a legfőbb ügyészség a DNS-vizsgálat eredményei alapján. A nyomozás során az is kiderült, hogy a balesetben összetört gépkocsi azon az estén 13-szor járta be ugyanazt az útvonalat. Az öngyilkosságot a rendőrség szakértője kizártnak tartja: szerinte Condrea erős, szembenézésre képes személyiség volt, már egy csomagot is összekészített esetleges őrizetbe vételéhez, fogkefével és egyéb szükséges holmival; szerinte inkább a többnapos kialvatlanság és a nagy sebesség okolható a balesetért. Az ügyben még mindig sok a kérdés, az autó vizsgálata sem fejeződött be. (Adevărul) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 2.Határrendőrök csempésztekTizennyolc határrendőrt és vámost vettek őrizetbe tegnap, akiket az embercsempészek megvesztegettek. A Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság 26 személy ellen indított eljárást, közülük 18 határrendőr és vámos, aki a román–szerb határon levő Alsósztamora– Temesmóra határátkelőnél dolgozott. A vádhatóság szerint a határrendőrök árucsempészektől is fogadtak el megvesztegetést, és lehetővé tették körözött személyek határátlépését. Az ügyészség összesen 80 ember ellen folytat előzetes vizsgálatot szervezett bűnözési csoport létrehozása miatt. A gyanúsítottakat a határátkelő vezetője szervezte be a váltásvezetőkkel együtt, a csúszópénzt elosztották egymás között. Még olyankor is csúszópénzt kértek, amikor mindent rendben találtak az utasoknál, a „hagyományra” hivatkozva. A határrendőrök főleg a nagybani cigarettacsempészettel foglalkozók tevékenysége fölött hunytak szemet, akik teherautókkal hozták be a dohánytermékeket Romániába, de különböző luxuscikkeket csempésző személyeket is segítettek a törvénytelen határátlépésben. A vádhatóság azért tartja különösen súlyosnak az esetet, mert a határrendőrök közötti beszélgetések rögzítéséből kiderült: veszélyes anyagokat – drogokat, fegyvereket, robbanóanyagokat – is hajlandók lettek volna átengedni a határon. Romániában 2011-ben indítottak először példátlanul nagyszabású vizsgálatot korrupt határrendőrök és vámosok ellen, akkor több mint félszáz embert állítottak bíróság elé. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 2.Közösségi együttlétIncze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese, a szemerjai gyülekezet lelkipásztora arra szokta kérni a szülőket, hogy ne küldjék gyermekeiket a templomba, hanem hozzák. Ezzel egyetért Incze Hajnalka is, a gyülekezet gyermekprogramjainak szervezője, irányítója, a szombat délelőtti vallásórák oktatója, aki gyakran gitárral a kezében vezeti be a gyermekeket a korosztálynak megfelelő történetekbe, s aki szerint manapság a gyermekeken keresztül lehet megszólítani azokat a felnőtteket, akik gyermekkorukban nem jártak templomba. A legkisebbekkel a baba-mama mondókázásokon foglalkoznak, a következő korosztály számára mesetalálkozókat terveznek, a nagyobbacskák vallásórára járnak, vasárnapi iskola is van, hetedikben kezdik a konfirmációs felkészítőt, aki ezen túl van, várják az IKE-csoportba. Incze Hajnalka fontosnak tartja, hogy a kisgyermek érezze magát biztonságban, amikor eljön az ő programjaikra, szokja meg a helyet, gyűjtsön jó élményeket, és így nem idegen számára a templom, az egyház, amikor a konfirmációs felkészítőre érkezik. „Itt nincs teljesítményorientált nevelés, tanítás, mint az iskolában vagy bárhol, ahol a gyermek szellemi tudását, fizikai teljesítőképességét kérik számon. Más közösségekben nem foglalkoznak a gyermek lelki nevelésével, ezért sem mindegy, hogy mikor találkozik ezzel. Ez egy folyamat, amelynek végig kell kísérnie egészen a felnőtté válásig. Ebben tud az egyház segítséget nyújtani, lehetőséget teremt arra, hogy a gyermek ide jöjjön, közösségben legyen, értékeket szívjon magába. Az ilyen gyermek értékeli a családot, erősödik magyarságtudata, felnőttként minta saját gyermekei számára.” Mindezekért Incze Hajnalka állítja: az egyik legfontosabb munka az egyházban a gyermekekkel való foglalkozás, amiért a szemerjai gyülekezetben sokan tesznek. A májusi családi napon pedagógusok és a nőszövetség vett részt a sikeres rendezvény lebonyolításában, jövőre a szülőket is be szeretnék vonni a szervezésbe, hogy még inkább magukénak érezzék azt a napot, amely a családokért van. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 2.Börtönjúdások (Egy megfigyelt család (8.))Azt hihetné a naiv ember, hogy ha már börtönbe került, akkor egyetlen ellenségei a minden mozdulatát figyelő börtönőrök és azok tiszti felettesei. Igyekszik is elkerülni a hosszú rabságra ítélt a még keservesebb büntetéseket, amelyek közül az enyhébb a láncos zárka vagy a ruhásszekrény tágasságú sötét kamra. Persze vannak elviselhetőbb (?) büntetések is, amelyeket nyomban kirónak. Még Marosvásárhelyen történt: cellatársaim fehér és szürke kavicsokat gyűjtöttek be, hogy a szürke lópokrócra rajzolt malmot játsszák. Ami, ugye, szigorúan tilos volt. Valaki a cellatársaim közül elárulta. A váratlan kutatás során a szolgálatos tiszt megtalálta, s mivel senki nem vállalta érte a felelősséget, velem, a cellafelelőssel megetette mind a 18 kavicsot. Voltak olyan börtöntársak is, akik igen súlyos vádakat tartalmazó nyilatkozatokat tettek a börtön igazgatóságának vagy a politikai tisztnek. Szamosújváron egy Domokos nevű hadnagy volt a politikai tiszt, azelőtt a kolozsvári Herbák cipőgyár alkalmazottja. Álljon itt néhány befeketítő sor Ady László, alias Vasile Mureşan volt belügyminiszter-helyettestől (részletek saját fordításomban egy hosszabb besúgói jelentéséből): 1. Alulírott Ady Ladislau, születtem 1911. december 6-án, elítélve 14 év nehéz börtönre, az alábbiakat nyilatkozom: Mivel a szamosújvári fegyházban kibontakozó kulturális-nevelő munka során egy nacionalista magyar csoport létezéséről szereztem tudomást, ezen az úton jelentem azt, hogy kik ennek az általam ismert csoportnak a tagjai, és mit tudok tevékenységükről. A csoport tagjai: Puskás Attila, 57-es cella, (név törölve) 106-os cella, (törölve) 55-ös cella, (törölve) 56-os cella, (törölve) 83-as cella, (törölve) 99-es cella, (törölve) 39-es cella, (törölve) 89-es cella, (még egyszer megismétli a 99-est – P. A.), (törölve) 81-es cella. 2. Puskás Attila, maga köré gyűjtve néhány magyar nemzetiségű fiatalt, köztük (név törölve) a 81-es cellából, 1956. október 23. jelentőségéről beszél nekik, amikor az orosz tankok vérbe fojtották a magyar nép szabadságát, hangsúlyozva, hogy milyen tanulságokat kell levonnunk ebből az eseményből... 3. Megemlítem, hogy egyik tevékeny tagja ennek a csoportnak (név törölve) volt, aki kiszabadult 1964. júniusban, valamint azt, hogy Puskás Attila a (név törölve) kiszabadulásakor azt nyilatkozta, nagyon örül a kiszabadulásának, mivel az itteni feltételek között őt is elvesztette volna. Azzal zárom, hogy megjegyezzem, nagyon nehéz soraikba beférkőzni, mivel ha megjelenik egy idegen beszélgetéseik közben, elhallgatnak, olykor éppen tüntetőleg. Ady Ladislau Csaba öcsémnek is akadt egy „jóakarója”. De róla legközelebb. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 2.Felszentelték a megújult Petőfi-emlékművet„A magyar közösség összefogásának is emléket állít” Május 31-én, kedden délután Temesvár-Szabadfalu központi parkjában ünnepélyes keretek között felavatták a 104 esztendővel ezelőtt állított, közadakozásból felújított Petőfi-emlékművet. Az avatóünnepségen részt vettek a Temes megyei RMDSZ vezetőségének a tagjai, a Szövetség önkormányzati jelöltjei, a helyi magyar közösség tagjai. A Petőfi-emlékművet a temesvári magyar felekezetek képviselői szentelték fel és áldották meg. A Bánság legnépszerűbb 1848-as emlékhelyén összegyűlt mintegy 100 fős közönséget Fazakas Csaba, a helyi RMDSZ kulturális alelnöke köszöntötte. Az ünnepség a Szózat eléneklésével folytatódott, majd Fazakas Bence bartókos diák elszavalta Szabolcska Mihály alkalomhoz illő versét. A felújított emlékművet nt. Szilvágyi Zsolt kanonok, józsefvárosi plébános, nt. Kovács Zsombor temesvári evangélikus lelkész, nt. Kovács Pap Ibolya vöröscsárdai lelkipásztor, nt. Koppándi-Benczédi Zoltán unitárius lelkész és Boros Róbert baptista lelkész szentelték fel ökumenikus szertartás keretében. „Mennyi ember összefogásának köszönhető, hogy ez az emlékmű megépült, és mennyi ember összefogása kellett hozzá, hogy most megújult – mondta ünnepi köszöntője során nt. Szilvágyi Zsolt kanonok –, ezért 104 év után ez az emlékmű bennünket a kibékülésre és az egységre kell emlékeztessen. Nagy szüksége van most erre a közösségünknek.” Az 1849-es szabadfalui történelmi eseményeket és a Petőfi-emlékmű születésének történetét Szekernyés János helytörténész elevenítette fel, kiemelve, hogy nemzeti költőnk, Petőfi Sándor 1849. április 25.–május 3. között egy egész hetet tartózkodott Szabadfalun, és Bem tábornok itt léptette elő őrnaggyá. Az első 1848-as emlékjelet 1899-ben állították Szabadfalun, majd 1912-ben közadakozásból, Székely László temesvári főépítész tervei alapján megépült az emlékmű, a Petőfi domborművet Sipos András szobrász készítette. „Nemzeti összetartozásunk meghatározó jelképe az 1848-as forradalom és szabadságharc. És a szabadfalusi Petőfi-emlékmű méltó módon állít emléket nemzeti eszményeinknek. Ám ez az emlékmű nem csak nemzetünk költőjének, Petőfi Sándornak, hanem a bánsági magyar közösség összetartozásának, összefogásának is emléket állít. Több mint száz évvel ezelőtt őseink úgy döntöttek, Temesváron emléket állítanak népünk szabadságvágyának. Mi, száz évvel később, ugyanezt tettük. Elhatároztuk, hogy felújítjuk az emlékművet és a közösség összefogása által, közadakozásból meg is valósítottuk a felújítást” – mondta Molnár Zsolt parlamenti képviselő, a Bánsági Közösségi Egyesület elnöke, aki név szerint megköszönte valamennyi magyar vállalkozónak és magánszemélynek a felújításhoz való hozzájárulásukat. Az újraavatási ünnepségén beszédet mondott Farkas Imre, az RMDSZ temesvári helyi tanácsosjelöltje, aki kiemelte: „Választásaink mindig meghatározzák jövőnket! Az, hogy kit és hogyan ünneplünk, nagyon sokat elmond rólunk. Petőfi Sándor a magyar nemzet lelkiismerete. És aki a nemzet lelkiismeretére hallgat, az jó úton jár.” Az ünnepségen részt vett Stefan Velciov, a Bánsági Bolgárok Szövetségének első alelnöke, aki köszöntője során fejet hajtott a forradalmár költő, Petőfi Sándor emléke előtt és a bolgár nemzeti költőhöz, Hriszto Botevhez hasonlította, akinek sorsa kísértetiesen hasonlít Petőfi Sándoréhoz. Az ünnepség a Bartók Béla Elméleti Líceum diákjainak „Föl, föl vitézek a csatára” – forradalmi hangulat a népzenében című, 1848–49 zenei hangulatát felidéző ünnepi műsorával folytatódott. A Himnusz eléneklése során az ünnepség résztvevői elhelyezték a kegyelet koszorúit a felújított Petőfi-emlékmű talapzatánál. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2016. június 2.Méltó nyughelyre lelt Désen gróf Kornis Károly és nejeHelyreállítanák a visszaszolgáltatott szentbenedeki kastély épületét A dési római katolikus templom kriptájában végső nyugalomra helyezett gróf Kornis Károlyra és Bethlen Bertára emlékeztek tegnap reggeli gyászszertartáson a nemesi család leszármazottjai és városlakók. A közeli szentbenedeki kastélyban élő gróf házaspár maradványai végre méltó nyughelyre leltek a ferences templom pincéjében. A helyszín választása nem is lehetne találóbb, hiszen egykor a Kornis család adományozta a területet a szerzetesrendnek, hogy oda kápolnát és rendházat építhessen. Géher Ferenc, az újratemetett gróf házaspár unokája reméli: nagyszülei újratemetésével a múltat sikerül lezárni. „Édesanyám, Kornis Gabriella örökségül hagyta rám a visszaszolgáltatott szentbenedeki kastély helyreállításának és hasznosításának feladatát. Igyekszem végakaratát teljesíteni, hogy Erdély második legszebb reneszánsz kastélya ismét régi fényében ragyoghasson a magyarság érdekeinek szolgálatában” – fogalmazott. (dézsi) Szabadság (Kolozsvár) 2016. június 2.Béremelésért tüntettek a tanárokTöbb ezer tanár tüntetett szerdán Bukarestben, miután nem sikerült megegyezniük a kormánnyal az általuk igényelt béremelésről: az oktatásban dolgozók azt nehezményezik, hogy béreik nem emelkednek ugyanolyan mértékben, mint az egészségügyi alkalmazottaké. A kormány május közepén bocsátotta közvitára azt a sürgősségi rendelettervezetet, amellyel a közalkalmazottak bérezési rendszerében lévő igazságtalanságok egy részét próbálja felszámolni, kiemelt figyelmet fordítva a tavaly nemzetbiztonsági tényezőnek minősített, számos gonddal küzdő egészségügyi rendszerre. Szabadság (Kolozsvár) 2016. június 2.Megvannak az Aranykönyv-nyertesekSzépirodalom kategóriában Dragomán György Oroszlánkórus című novelláskötete nyerte el az Aranykönyv-díjat a magyarországi Libri Kiadó által meghirdetett versenyen. A többfordulós szavazáson az olvasók hat kategóriában voksolhattak kedvenceikre. Szabadság (Kolozsvár) 2016. június 2.Horváth Anna: hiszek a kolozsvári magyarok bölcsességében…– Ha polgármesterré választják, hogyan segítené a fiatal családokat? – Ha polgármesterré választják … ezen sokan mosolyognak, vagy hitetlenkedve ingatják a fejüket. Pedig ehhez mindössze az kellene, hogy a 48 000 kolozsvári magyar higgyen benne és akarja, hogy az én személyemben magyar polgármestere legyen a városnak. Valamint az is, hogy a román közösség ne csak értékelje, hanem támogassa is azt a fajta értékrendet, amelyet az elmúlt négy év során is képviseltem a helyi önkormányzatban. Hiszen mindkét közösség számára szükséges az a szemléletmód váltás, amely szerint a városigazgatás közszolgálat, a lakosság érdekében működik, és én ezt a szemléletet képviselem. Azt mindannyian látjuk, hogy a polgármesteri hivatalban szükséges a bürokrácia csökkentése, a fiatalítás, olyan közalkalmazottakra van szükség, akik segítőkészek, tisztelettudók és természetesen, hozzáértők – munkájukkal megkönnyítik mindennapjainkat. Ami a fiatal családokkal kapcsolatos elképzeléseimet illeti, indulásukat sokféleképpen lehet segíteni – és erre már alpolgármesteri megbízatásom elejétől odafigyeltem. Ezelőtt négy évvel gyakorlatilag rohamléptekkel elindítottuk az első magyar bölcsődei csoportokat és utána is évente egy-egy magyar csoporttal bővítettük a magyar nyelvű bölcsődei ellátást, így most már öt helyszínen működik magyar csoport. Ez lényegesen megkönnyíti a fiatal családok életét, hiszen nincs annál fontosabb, amikor a szülő úgy tud visszahelyezkedni a munkaerőpiacra, hogy közben biztonságban tudja a gyerekét, és ez nem jelent külön anyagi megterhelést a család számára. A bölcsődei csoportok bővítését folytatni fogjuk, ugyanakkor egy másik kezdeményezést is elindítottunk: megkerestünk több olyan nagyvállalatot, ahol sok fiatal szülő dolgozik, és elmondtuk, hogy a munkáltató stabilizálni tudja alkalmazottait, ha a munkahely közelében indít akár bölcsődét vagy óvodát, amelynek költségeit belefoglalja a bérezési csomagjába. Hiszem azt, hogy a jövőben, főként Kolozsváron, ahol egyre több ipari park, irodaház jön létre, ez a modell sikeres partnerségeket eredményezhet a vállalkozói szféra és az önkormányzat között. Ugyanakkor a nagyobb, már iskoláskorú gyerekek számára biztosított délutáni iskola program, valamint vakációs foglalkoztatások támogatása szintén a családok életének könnyítését szolgálná. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Kolozsvár legfőbb gazdasági vonzerejét a jól képzett szakemberek adják, akiknek itthon maradását minden eszközzel segítenünk kell. Az alacsony bérezésű pályakezdő orvosok, kutatók, tanárok, művészek számára szolgálati lakások biztosítása jelenthetné azt a pluszvonzerőt, amiért megérné itt munkát vállalniuk, hiszen a fizetések emelése nem a városvezetés hatásköre. – Milyen támogatásban részesítené a kolozsvári civil szervezeteket, egyházakat? – Civil szervezeteink támogatását már az elmúlt négy évben sikerült látványosan megemelnünk, így az általuk szervezett közösségépítő, közösségformáló tevékenységek, rendezvények megerősödhettek. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a támogatás kiszámítható legyen, hiszen csak úgy lehet tervezni, hosszú távú projektekben gondolkodni, ha létezik egyfajta anyagi biztonság is. 2015-ben, amikor Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa címet viselte, eddig ismeretlen és példátlan módon valósult meg a hálózati együttműködés a civil szervezetek, egyházak, gazdasági szféra és önkormányzat között, és úgy gondolom, ez a fajta együttműködés az, ami látványos eredményeket hozhat. Ezt szorgalmazom a továbbiakban is. – Milyen elképzelései vannak a kolozsvári műemlék épületek felújítására, állagmegőrzésére? – Szakmai szervezetekkel együttműködve olyan támogatási programot kezdeményeztünk, amely a történelmi belváros romló állapotú magántulajdonban lévő épületeinek felújítását is megkönnyíti: a költségek 20%-át vissza nem térítendő, 80%-át pedig tíz évre felvehető kamatmentes kölcsön formájában adjuk a tulajdonosoknak. 2017-től kezdődően teljes adómentességet ajánlunk minden olyan épülettulajdonosnak, aki az állagmegőrző munkálatokat elvégzi, viszont többszörösére növeljük mindazok adóköltségeit, akik a felújítást elmulasztják. – Városunkban a polgármesterek prioritás-listáját a közlekedés, a parkolás-probléma vezeti, milyen tervei vannak ezzel kapcsolatban? – Kolozsvár központjában az áldatlan parkolási viszonyok enyhülnének, ha már nem lenne lehetőség éves parkolási bérletet váltani a belvárosban, így azoknak, akik csak rövid ideig állomásoznának a különböző ügyes-bajos dolgaik elintézése végett, bőven jutna hely parkolni. Ugyanakkor szintén jó megoldás lenne úgy megállapítani a parkolási díjakat a belvárosban, hogy azok exponenciálisan növekedjenek annak függvényében, mennyit állunk ott. Ezeket a javaslatokat már megtettük a helyi tanácsban, de akkor nem sikerült megszereznünk az elfogadtatásukhoz szükséges kellő támogatást. Természetesen a belvárosi forgalom felszabadításához hatékony tömegközlekedésre is szükség van, valamint elérhető számú parkolóhelyre, ahhoz, hogy az embereknek megérje inkább a tömegközlekedési eszközöket választani. A tömegközlekedés javítása nagyban függ a központban kialakuló dugók felszámolásától, hiszen hiába ruház be az önkormányzat még több autóbuszba és villamosba, ha azok ugyanúgy beragadnak a forgalmi dugókba. Ezt a helyzetet oldanák meg a kifejezetten tömegközlekedési járművek számára fenntartott sávok. Ugyanakkor a biciklis közlekedés elősegítése is lényegesen javítana a mostani zsúfoltságon. A lakónegyedekben pedig szintén növelni kell a parkolóházak számát. – Több kezdeményezés, projekt fut (?) párhuzamosan Kolozsvár szégyenfoltja, a Patarét helyzetének rendezésére. Melyek a rövid és hosszú távú tervek, Ön szerint mit lehetne tenni a következő mandátum alatt ebben az ügyben? – A Pataréten nem egyik napról a másikra alakult ki a mostani helyzet, éppen ezért nem is lehet egy gyors intézkedéssel felszámolni. Széleskörű összefogásra van szükség és annak az elfogadására, hogy az egymástól elszigetelten működő projektek nem jelentenek megoldást az ottani közösség problémáira. Integrált megközelítésre van szükség, amely egyidejűleg kezeli az oktatási kérdést, a felnőttek képzését, a lakhatási problémákat, a munkahelyteremtést, valamint a szociális inklúziót. A Norvég Alap támogatásával most is működik egy kétéves program, amely több mint 2 millió eurós költségvetésből, oktatási-, foglalkoztatási-, szociális gondokat igyekszik orvosolni, illetve kulturális tevékenységeket szervezése által becsatolni a marginalizált közösségeket a város életébe. Ez egy olyan kísérleti program, amelyet Kolozsváron léptettek életbe először Európában és éppen az a különlegessége, hogy a problémákat egyidőben, párhuzamosan és folyamatosan oldják meg, menet közben újrafogalmazva, újragondolva az igényeket és kielégítésük módját. Bevonják ebbe a roma közösséget is: megtanítják kézben tartani sorsát egyéni, családi, közösségi és intézményi szinten egyaránt. A projektet a Kolozsvár Metropolisz Övezet Fejlesztési Egyesület ülteti életbe, partnerségben a Habitat for Humanity Egyesülettel, az AltArt Alapítvánnyal és száz érintett roma családdal. Ehhez hasonló projektekre lesz szükség a továbbiakban is. Ugyanakkor önkormányzati hatáskörben is enyhítettünk a szociális lakások kiutalásának kritériumrendszerén, úgy, hogy elérhető legyen a leginkább rászorulók számára is. Ez szintén csak egy összetevője a pataréti problémarendszernek, ugyanúgy, mint a szociális lakásépítési program folytatása. – Mi a június 5-i helyhatósági választások tétje a kolozsvári magyarság számára? – 2012 júniusában a városban élő magyarok egyharmada élt a lehetőséggel, hogy szavazata által magyar képviselőket juttasson a 27 tagú tanácsba. Ennek eredményeként a mindössze négy bejutó RMDSZ-es tanácsosra hárult a feladat, hogy fából vaskarikát kovácsoljon: vagyis minden egyes probléma megoldására megszerezze a többségi döntéshez szükséges legalább 10 román tanácsos támogatását. Június 5-én újra dönthetünk arról, hogy ki vezesse városunkat, hogy ki és mekkora súllyal képviselje érdekeinket az elkövetkező időszakban. Erdély legnagyobb magyar közössége vagyunk. Ez a tény büszkeséggel tölt el mindannyiunkat, ugyanakkor óriási lehetőségek hordozója. Én hiszek a kolozsvári magyarok bölcsességében és abban, hogy a választások napján képesek leszünk valódi erőnket példás módon felmutatni. Ha mindenki egyetlen olyan barátot, családtagot, ismerőst visz magával június 5-én, aki négy évvel ezelőtt távolmaradt a szavazástól, akkor a jelenlegi képviseletünket négyről akár hétre is növelhetjük. Ez a garanciája annak, hogy Kolozsvárnak továbbra is legyen magyar alpolgármestere, közösségünknek pedig tiszteletet parancsoló, megkerülhetetlen érdekképviselete, hogy többen, többet tehessünk a kolozsvári magyarokért, Kolozsvárért, otthonunkért! Sz. K. Szabadság (Kolozsvár) 2016. június 2.10-12 millióra becsülik az Európai Unió területén élő roma lakosok számátAz Egészségügyi Világszervezet (WHO) által készíttetett tanulmányok szerint az európai országokban hasonlóan rossz a roma lakosság egészségi állapota - mondta a szervezet európai irodájának egészségpolitikai szakigazgatója A romák egészségi állapotával kapcsolatos kutatások Közép-Kelet-Európában című háromnapos nemzetközi konferencia megnyitóján. Östlin Piroska a WHO által szervezett rendezvényen közölte: a romák élettartama akár 10-15 évvel alacsonyabb, mint a többségi társadalomé, a problémák közösek, de egészségi állapotuk javítását az egészségügyi tárcák egyik országban sem tudják önállóan megoldani. A világszervezet különböző programokat szervez a helyzet pontos feltárása és kezelése, a roma lakosság egészségének javítása érdekében, s e téren együttműködik a WHO Társadalmi Sebezhetőség és Egészség Kollaborációs Központtal is, amely a DE népegészségügyi karán működik. Ádány Róza professzor, az együttműködési központ vezetője elmondta: 10-12 millióra becsülik az Európai Unió területén élő roma lakosok számát, többségük - mintegy 8 millióan - a közép-kelet-európai országokban él. "A cigányság jövője Európa jövője", egészségi állapotuk javulásához az út az életkörülményeik javításán, az iskolázottságuk növelésén és a foglalkoztatottságon keresztül vezet - tette hozzá. Szabadság (Kolozsvár) 2016. június 2.Visszahódításra váró tisztségek Maros megyébenVÁLASZTÁS – Kelemen Atilla (2004), Borbély László (2008) és Frunda György (2012) után Soós Zoltán a negyedik magyar politikus, aki megpróbálja visszahódítani Marosvásárhelyen a polgármesteri tisztséget a 2000 óta regnáló Dorin Floreától. A tizenhat évvel ezelőtt Fodor Imrét legyőző, több pártban is megfordult, idén függetlenként feltűnő polgármester az ötödik mandátumának megszerzésére készül. A közvélemény-kutatások szerint ő az első számú esélyes, azonban ha a város magyarsága visszanyeri önbizalmát, és összeszedi magát – búcsút intve annak a letargiának, amely jó ideje rátelepedett –, jó eséllyel megfordítható az eredmény, és június 5-étől Soós lehet Marosvásárhely polgármestere. A „házigazda” előnye Marosvásárhelyen, ahol a románság és a magyarság aránya nagyjából egyenlő, idén is ádáz harc dúl a polgármesteri székért. Mint mindig, átszavazások ezúttal is lesznek, azonban sem a felvilágosultság, sem a politikai meggyőződés, sem a békítő szándékú vagy éppenséggel hangzatos nyilatkozat, sem a sokasodó vegyes házasságok tapasztalata nem elegendő ahhoz, hogy megakadályozza az etnikai szavazást. Június 5-én tehát kétesélyes magyar–román „viadal” lesz, amelyet Dorin Florea vagy Soós Zoltán nyerhet meg, a többi román jelölt legfeljebb csak a nem sokat érő „bronzéremért” küzdhet. Dorin Florea startból előnnyel indul: a magyarság aránya 45 százalék alá esett, ráadásul a felmérések szerint a szavazási kedv is csökkent a magyarság körében. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy az elégedetlenségek és az egyre bővülő kudarclista ellenére rosszmájúság lenne azt állítani, hogy 16 éve nem történt változás a városban. Hogy milyen áron, az már más téma. A jelenlegi polgármester és az őt támogató Nemzeti Liberális Párt (PNL) számára nem jelentett akadályt, hogy Florea úgy is részt vegyen a megmérettetésen, hogy korrupció miatt vádat emelt ellene az ügyészség. Bár a párt vezetősége a bűnvádi per miatt nem hagyta jóvá Dorin Florea PNL-színekben való indulását, az elöljáró megtalálta a kiskaput: a polgármester függetlenként száll harcba, a PNL pedig – a látszatra sem adva – nyíltan támogatja. Ezzel szemben Soós Zoltán szinte a semmiből érkezik. Mi több, a fiatal, „alig” négyéves tanácsosi tapasztalattal rendelkező politikusnak komoly küzdelmet kellett vívnia azért is, hogy egyáltalán rajtpozícióba kerüljön. Előbb a nagyágyúkhoz szokott RMDSZ-ben kellett bizonyítania, majd az összmagyar előválasztáson kellett versenybe szállnia néppárti barátja, Portik Vilmos és a civil társadalom képviselője, Barabás Miklós ellen. Közben belülről a vallási meggyőződéséért, kívülről a Maros Megyei Múzeum élén elfoglalt igazgatói tisztsége miatt támadták. Közösségen belüli és kívüli ellenfelei több mint egy éve próbálnak fogást találni rajta – mindmáig sikertelenül. Igaza van viszont annak, aki azt veti a szemére, hogy nem eléggé durva és rámenős. Soós nem Kelemen, Borbély vagy Frunda stílusával küzd, a Floreáéval még kevésbé. Soós Zoltán abban bízik, hogy az emberarcú politikus is nyerhet csatát vagy akár háborút. Egy normális társadalomban mindenképpen. Maşca, aki másabb Az idei meglepetésember Dan Maşca, aki igyekszik megszólítani a románokat és a magyarokat is (ezt megpróbálta négy évvel ezelőtt Smaranda Enache is), és „abszolút” civilként érkezik a politikai pályára. Sikeres vállalkozóként – akit nem az állami szervekkel kötött szerződések éltetnek vagy köteleznek – harmadmagával megalapította a Szabad Emberek Pártját, a POL-t, és belecsapott a közepébe. Tudja, hogy semmi esélye túlszárnyalni Dorin Floreát vagy Soós Zoltánt, okos üzletemberként viszont jövőbe nézően gondolkodik, szeretné megvetni a lábát, majd bennebb és bennebb „kúszni”. Ha ad absurdum holnaptól elvennék a maga kreálta játékszerét, nem esne búskomorságba: az a típusú ember, aki a maga (meg a cége) ura szeret és tud lenni. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, akár a mérleg nyelve is lehet a két főesélyes között. A felmérések szerint 5 százalék fölött teljesít, szurkolói szerint pedig akár a tízet is súrolhatja. Függetlenségével, kiegyensúlyozott diskurzusával, a kisebbségek iránt tanúsított tiszteletével számos, az RMDSZ-ből kiábrándult, de a kisebb pártokban alternatívát nem látó magyarnak a szavazatára számíthat. A jelek szerint kétszer akkorát szakíthat Floreától és a románoktól, főként a fiataloktól és az értelmiségiektől. Kelemen Hunor megfogalmazása szerint aki a szlovákiai Most–Híd mintájára létesült vegyes pártra szavaz, annak voksai elvesznek, magyarán nem Maşcát és csapatát, hanem Floreát támogatja. A képlet érvényes fordított esetben is. Újfajta magyar kártya Nem lenne igazán vásárhelyies a választási kampány, ha nem kerül elő a magyar kártya. Míg a ’90-es években és a 2000-es esztendők elején az esélyes román jelöltek nyíltan támadták a város magyarságát és az őt képviselő legnagyobb pártot, Florea és román nemzetiségű kihívói ezúttal európaibb illemszabályok szerint játszanak. Ma már nem divat nacionalista szólamokat puffogtatni, főként azoknak, akik évek óta a multikulturalizmust hirdetik és a harmónia városának nevezik Marosvásárhelyt. Nemcsak Dorin Florea, de Ionela Ciotlăuş (Liberálisok és Demokraták Szövetsége), Sergiu Papuc ( Szociáldemokrata Párt) és Nicolae Nicodim Matei ( Népi Mozgalom Párt) is kínosan ügyel arra, hogy ne bántsa a magyarokat, viselkedésével inkább szavazatokat csaljon ki tőlük. A regnáló polgármester helyett mások, többnyire álnév mögé bújt „talpnyalók” végzik el a piszkos munkát. Legutóbb Aurel Mărgineannak, az Azomureş és a Romgaz villanyszerelőjének személyével gazdagodott a kamuprofil mögé húzódó Facebook-betyárok hada, aki hirtelen megtanult románul és magyarul egyaránt helyesen írni, tanácsi határozatokból bizonyos részleteket idézni és azokkal manipulálni. A „szaki” azzal riogatja a vásárhelyi románságot, hogy gyermekei, miután kénytelenek voltak elhagyni a város visszamagyarosított iskoláit, a Bolyait meg az Unireát, Soós Zoltán megválasztása esetén a művészeti gimnáziumból is az utcára kerülnek. Hasonlóan nyomul a városháza nem hivatalos internetes oldala, a Tîrgumureşeanul.ro is, amely úgy mutatja be a hagyományos utcanevek kifüggesztésére vonatkozó tavalyi tanácshatározatot, hogy aszerint a jelenlegi hivatalos, román elnevezések helyett színmagyar nevek kerülnének előtérbe. Holott mindössze arról van szó, hogy az épületek falán, a tükörfordítás helyett megjelölnék az utcák egykori magyar nevét is. Az RMDSZ által tavaly tavasszal előterjesztett javaslatot egyébként a román tanácsosok többsége is megszavazta, mi több, az Erdélyi Naplónak adott interjúban maga Dorin Florea is azt mondta, hogy ezzel a Strasbourgban és más, vegyes lakosságú európai városokban is használt köztes megoldással rendezné a kétnyelvű utcanévtáblák negyed évszázada terítéken lévő ügyét. Ennek ellenére az említett honlap azzal riogatja a felsorolt utcák lakóit, hogy amennyiben az RMDSZ visszanyeri a polgármesteri széket, az érintetteknek okiratokat kell majd cserélniük saját zsebből. Újabb RMDSZ-cél Egyébként az elemzők és a politikusok is nagyobb esélyt látnak arra, hogy a magyarság a megyei tanácselnöki tisztséget szerezze vissza, miután 2012-ben Lokodi Edit Emőke kénytelen volt fejet hajtani a liberális Ciprian Dobre előtt. A közvetett választási módszer – a megyei tanácselnök személyéről nem a szavazók, hanem az önkormányzati képviselők döntenek – látszólag az RMDSZ-nek kedvez. Amennyiben a szövetségnek sikerül megtartania az egyharmados jelenlétét a képviselő-testületben, egy észszerű politikai alku révén ismét megszerezheti az elnöki széket. A tisztség várományosa Péter Ferenc, aki hosszas polgármesterkedés után egy felvirágoztatott Szovátát hagy maga mögött. Az RMDSZ esélyeit némileg csorbítja az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), amely önálló tanácsosjelölt-listát állított Marosvásárhelyen, és benevezett a megyei szintű megmérettetésre is. Amennyiben az EMNP-sek nem jutnak be a testületbe, a rájuk adott voksok a közös kosárba kerülnek. Nagy András ismét Szászrégen élére állhat A megye három, majdhogynem színmagyar városában, Szovátán, Nyárádszeredában és Erdőszentgyörgyön jóformán még magyar–magyar versenyre sem lehet számítani. A helyzet egyértelmű Segesváron, Dicsőszentmártonban, Marosludason, Radnóton, Nagysármáson és Nyárádtőn is, ahol a magyarság aránya nem teszi lehetővé, hogy a közösség polgármestert állítson. A statisztika Szászrégenben sem sokkal kedvezőbb, ahol a városnak ma már kevesebb mint egyharmada vallja magát magyarnak. A hegedűk városában viszont komoly esély mutatkozik arra, hogy az egyetlen jelölt, Nagy András visszatérjen a 2004 és 2012 között elfoglalt székébe. Ezt csak a románok és a cigányok hathatós segítségével teheti meg, akárcsak nyolc, illetve tizenkét esztendővel ezelőtt. A közvélemény-kutatások alapján egyébként Nagy András a legesélyesebb. Egyrészt a város románságának jelentős része nem felejtette el az RMDSZ tettrekész polgármesterét, másrészt nincs elragadtatva Maria Precup szociáldemokrata elöljáró megvalósításaitól és kommunikációs stílusától. Községi szinten a legnagyobb kihívást a vegyes lakosságú Jedd, Vajdaszentivány, Beresztelke és Maroskeresztúr visszaszerzése, Marosszentanna, Ádámos és Marosbogát megőrzése jelenti. A helyzetet segíti a román pártok versengése, ám ugyanakkor bizonyos településeken bonyolítja a magyar jelöltek sokasága. A Magyar Polgári Pártnak egyetlen polgármesteri széket kell „megvédenie”, a makfalvit. Ha a Küküllő menti községben veszít is, magyar kézben marad a település irányítása. Az Erdélyi Magyar Néppárt 28 településen állított tanácsosi listát, míg 16 településen polgármesterjelöltjük is van. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2016. június 2.Film készül a nagyváradi Szent László NapokrólIsmeretterjesztő filmet forgat a nagyváradi Szent László Napokról Jankovics Marcell rendező és Ozorai András producer, gyártásvezető – jelentette be szerdán Korpos Dalma, az idén június 18–26. között negyedik alkalommal megrendezendő kulturális fesztivált szervező Szent László Egyesület elnöke. Mint részletezte, a filmesek június 24–26. között bukkannak majd fel a nagyváradi várban. Árpád-házi királyokról forgatnak éppen dokumentumfilm-sorozatot, a Szent Lászlóról szóló epizódnak lesz egy egyházi és egy világi része is, utóbbit pedig a Szent László Napokon kívánják leforgatni, a téma ugyanis az, hogy milyen aktualitása van a lovagkirálynak a 21. században. A szervezők szerdán újabb programpontokat is ismertettek a Bodega romkocsmában megtartott sajtótájékoztatójukon. Kiderült például, hogy az esemény társszervezőjeként a kulturális eseményeknek is rendszeresen helyt adó lokál a fesztivál ideje alatt mindvégig jelen lesz a várban, illetve sör- és borkóstolóval is várják az érdeklődőket. Mint György-Csáki István tulajdonos beavatott, a Kaláka Pince boraiból lehet majd megkóstolni néhányat, a nedűk titkaiba pedig Alkonyi László borszakíró avatja be a résztvevőket. A Magyarország kisebb-nagyobb kézműves sörfőzdéiből összeválogatott italokat Vásárhelyi István sörgasztronómus mutatja be a váradi ínyenceknek. Hasonlóképpen színes skálán „mozognak” majd a stílusosan Könyv-várnak elnevezett sátorban megvásárolható könyvek is. „Még több aktuális kötet, még több kedvezmény várja a betérőket” – fogalmazta meg Nagy József Barna programfelelős. Hozzátette: több író-olvasó találkozóra, illetve könyvbemutatóra is sor kerül. Szent Lászlóról szóló könyvekkel érkezik például Benkő László, Balázs D. Attila itt mutatja be 2017-es Nagy Magyarország Anno falinaptárát, György Attila székelyföldi író két kötettel is érkezik, de Molnár Jánossal és Tóth Ágnessel is találkozhatnak az érdeklődők. A tavalyi nagy sikeren felbuzdulva hívták egyébként meg a fesztivál szervezői újfent Nagyváradra a Kolozsvári Magyar Opera és a Filharmónia művészeiből verbuválódott Operettissimót. Június 22-én, szerdán 19.30-tól örvendeztetik meg az operett-, musical-, revü- és nótakedvelőket. A belépés ingyenes. Rangos vendége lesz az idei kulturális fesztiválnak Mónus József többszörös világrekorder tradicionális távlövő íjász, becenevén Fehér Farkas is – Az Íjaimmal harcolva a múlt tiszteletéért! című közönségtalálkozóra június 26-án, vasárnap 15 órától kerül sor. Egy másik híres magyar íjásszal is megismerkedhet június 23-án, csütörtökön 18 órától a váradi közönség: a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében levetítik ugyanis a Kassai Lajos életéről és az általa újrateremtett sportról szóló, A Lovasíjász című filmet. A belépés felnőtteknek 5 lej, gyerekeknek 3 lej. 20.30-tól pedig közönségtalálkozó is lesz Kaszás Géza rendezővel. Ugyanakkor ma már elképzelhetetlen a Szent László Napok a Nagyváradról elszármazottak találkozója nélkül, ezt bizonyítja az évről évre növekvő érdeklődés is. Mint Tőtős Zsuzsa – aki az eseményt Boros Zoltán televíziós szerkesztővel szervezi – beavatott, egy harmincéves érettségi találkozót például idén úgy ütemeztek be, hogy beleessen a Szent László Napok. Nem csak az elszármazottakat hívják ugyanakkor, hanem mindenkit, aki érdeklődik Várad iránt, s meglepetéssel is készülnek. A programokról részletek a Szent László Napok napról napra bővülő honlapján, illetveFacebook-oldalán olvashatók. Krónika (Kolozsvár) 2016. június 2.„Nyirő zseni volt” – A székelyek apostoláról tartott előadást Takaró MihályA székelyek apostolának, a székelyek Mikszáthjának is nevezett Nyirő Józsefről tartott előadást Takaró Mihály irodalomtörténész kedden délután a székelyudvarhelyi Tamási Áron-gimnáziumban. Az Orbán Balázs Akadémia előadás-sorozatának legújabb témája Nyirő József életpályája volt. Takaró Mihály irodalomtörténész a székelyek Mikszáthjának tartja az írót, mert szerinte amit a palócság köszönhetett Mikszáthnak – nevezetesen hogy a népcsoportot behozta a köztudatba írásai által –, azt köszönheti Nyirőnek a székelység. „A székelység mélylélektanát Tamási Áron és Wass Albert mellett Nyirő József mutatja meg” – véli az irodalomtörténész. Mint mondta, Nyirő zseni volt a maga korában, komoly író és irodalomtörténész soha nem kérdőjelezte meg munkásságát. Példaként Áprily Lajos, a nyolc nyelven beszélő és fordító Dsida Jenő, Németh László, a Nyugatban közlő Schöpflin Aladár, a Szép Szónak író Bóka László és Pomogáts Béla Nyirőről szóló kritikáit, tanulmányait hozta fel. Takaró számba vette az író életének legfontosabb momentumait és stílusjegyeit is. Amikor a második világháború idején Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz, nem tartottak választásokat, konszenzusos alapon a városok küldték képviselőiket az Országgyűlésbe. Nyirőt Székelyudvarhely delegálta, tehát nem a nyilaskeresztes párt képviselője volt, ahogy ezt sokan tévesen hiszik. Népszerűségén az sem ejt csorbát, hogy egy szerelem miatt letette a reverendát. Szabad emberként halt meg, pert sem indítottak ellene, soha nem szerepelt indexen egyetlen műve sem. Dávid Anna Júlia Krónika (Kolozsvár) 2016. június 2.Romboló előítéletek – Új programot indít az Életfa Családsegítő EgyesületKözösségi programot indít a Kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület Én is szeretnék játszani! címmel, azzal a céllal, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekeknek megkönnyítse a beilleszkedését a társadalomba. A program június 4-én indul a Báthory István-gimnázium kis épületének udvarán szervezett gyermeknapi rendezvénnyel. Deme Ilona, az egyesület elnöke a Krónikának elmondta: régi igényről van szó, amelyet a családok fogalmaztak meg. Az Életfa terápiás és mozgásfejlesztő foglalkozásain ugyanis részt vesznek speciális nevelést igénylő gyerekek is. Ekkor szembesültek azzal, mennyire fontos a gyerekeknek, hogy a foglalkozások után szocializálódhatnak, játszhatnak a játszótéren, illetve ekkor mérték fel, hogy mekkora igény van erre. „Kerülik a nyilvánosságot ezekkel a gyerekekkel a családok. Azt mesélték nekünk, hogy nagyon sok kellemetlen élmény érte őket a játszótereken. Például elrántják az ő gyerekük mellől az egészséges gyereket a szülők, mintha fertőző lenne a betegsége, vagy azt tapasztalták, hogy félnek a gyerekeiktől. Ezeket az előítéleteket szeretnénk lebontani" – fejtette ki a Krónikának Deme Ilona. Hozzáfűzte, felkínálják az Életfa segítségét, eszközeit, hogy a játszótér számukra is biztonságos tér legyen. Ugyanakkor elmondta, nem pusztán a gyerekekről van szó, hiszen számos családban él hasonló gondokkal küzdő idősebb családtag is. „A program indulása elsősorban gyerekeknek szól, de felnőtteket is szeretettel várunk" – magyarázta. A program a különleges nevelési igényű gyermekeknek szól, amelynek során az egyesület szakemberei fejlesztőtevékenységekkel, szabad játékkal és drámacsoporttal várnak majd mindenkit, aki játszani szeretne. Első lépésként a szervezők Kolozsvárra hívták a budapesti Baltazár Színház Graffaló című előadását. A társulatot nagyrészt fogyatékkal élő fiatalok alkotják. Céljuk, hogy tevékenységük nyomán a sérült emberek társadalmi megítélése változzék. A meghívott előadáshoz a teret a Kolozsvári Állami Magyar Színház biztosítja, a Graffaló ugyanakkor a 7. Kolozsvári Magyar Napok kiemelt programpontja. Az Életfa Családsegítő Egyesület kezdeményezéséhez csatlakozott a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Babeş– Bolyai Tudományegyetem, illetve a Kolozsvári Magyar Napok is. Az Én is szeretnék játszani! projekt nagykövetei Albert Csilla és Dimény Áron, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei Kiss Előd-Gergely Krónika (Kolozsvár) 2016. június 2.Jó költészetből nagy költészetA kisebbségi irodalmak kategóriában Vak visszhang című verseskötetéért Fekete Vince költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztő-helyettese, illetve Ivo Muncian szerb költő vehette át a Romániai Írók Szövetsége által kiosztott, az elmúlt év legjobb könyveit értékelő díjat. Az elismeréseket kedden este a bukaresti Ion Luca Caragiale Nemzeti Színházban adták át. A Romániai Írók Szövetsége nagydíját Mircea Cărtărescu nyerte el Solenoid című kötetéért. Fekete Vince a Krónika megkeresésére elmondta: örül az elismerésnek, akárcsak az eddigi díjaknak, de ez nem valaminek a végét jelenti. „A díj és a vele járó öröm természetesen nem azt jelenti, hogy lefékeztem, ugyanúgy megyek tovább, mint eddig, csak legyen erő és egészség. Ha valaki benne van egy nagyobb tervben, akkor igyekszik előre tekinteni" – fogalmazott Fekete Vince. A költő elárulta, hogy már évek óta dolgozik a Vargaváros című verseskötetén, amely Kézdivásárhely egykori céheinek, a tímárok, kalaposok, üstösök világába kalauzolja majd az olvasót. A kézirat jelenleg több száz oldalra rúg, ezzel a hatalmas anyaggal bajlódik a szerző, mint mondta a versek egyelőre a helyüket keresik a szövegtestben, folyamatosan változtatja a sorrendjüket, de a verseken belül is akad szerkesztenivalója. Kemény István budapesti költő szerint Fekete Vince most díjazott, válogatott és új verseket tartalmazó kötetéből, a Vak visszhangból kiderül, „hogyan lesz egy nagyon jó költészetből nagy költészet". Ezzel kapcsolatban a költő elmondta, ez nem azt jelenti, hogy másképp dolgozna, mint eddig, a kötet szerkesztése közben, ahogy végiglapozta a korábbi könyveit, és kiválogatta azokból a szerinte legjobbakat, neki is alkalma volt újra számba venni az eredményeket. „A kritikusok is rámutattak erre, és magam is meggyőződhettem róla, hogy az első két kötetem után érzékelhető egy jelentőseb változás, fordulat a költészetemben. Az első kettőben még más hang szólalt meg, igaz ezekben a csírákban, torokköszörülésekben is feltűnnek már itt-ott az előremutató motívumok, amelyek a későbbi írásaimban váltak meghatározóvá, ott tudtak kibontakozni" – fogalmazott ezzel kapcsolatban a szerző. „Fekete Vince a cáfolata számomra minden olyan gondolatnak, amely szerint a költészet meghalt. Az ő verseiben iróniával elegyülő fájdalom jelentkezik. Fekete Vince tudja, hogy mi a vers" – írta a könyvről és szerzőjéről Markó Béla költő. A Romániai Írók Szövetsége kolozsvári fiókszervezete egyébként múlt héten osztotta ki a tavalyi könyvtermést értékelő díjait. Cseke Péter tavaly megjelent Borongós ég alatt, illetve Valori ale presei maghiare din România (1919–2004) című sajtótörténeti munkáiért Kacsó Sándor-díjban részesült, Horváth Benji költő pedig Beatcore című verseskötetéért kapta meg a Dsida Jenő-díjat. Varga László Krónika (Kolozsvár) 2016. június 2.Könyvlámpással CsíkszeredábanFerencz Kornéliával úgy kerekedett ki az alábbi beszélgetés, hogy készülő könyvem megírásához, a hoz gyűjtögettem az adatokat. Ez okból körülnéztem Csíkszereda könyves emberei között, és hamar felismertem, hogy ama régiek közül ő az egyetlen, aki ma is a szakmában dolgozik – immár három és fél évtizede, és/mert ebben találta meg nemcsak a megélhetési lehetőségét, hanem hobbiját, sőt elhivatottságát is. Iskolai végzettsége szerint könyvesbolti eladó és könyvtáros. Előbbihez a 90-es évek elején kapott bizonyítványt Budapesten, utóbbit egyetemi szinten tanulta az ELTE könyvtártudományi szakán és diplomázott belőle. Úgynevezett librárképzés Romániában is létezett az átkosban, kétéves technikumként Bukarestben. A mai közvélekedéssel ellentétben: csak kell hogy legyen valami tudomány és haszon ezekben a könyvesiskolákban, ha évekbe, szakdolgozatokba, vizsgákba kerül a bizonyítvány! A három alapelv tulajdonképpen mindkettőben közös: könyvek beszerzése,besorolása az állományba és „értékesítése” – vagyis eljuttatása a vásárlóhoz, olvasóhoz. – Mikor kerültél a könyves szakmába? – 1980-ban raktári dolgozóként kezdtem a Hargita Megyei Könyvterjesztő Vállalatnál. Különben édesapám is ott dolgozott. A könyv tehát először – munkám szerint, mert nyilván addig csak olvasnivaló volt – cipelni, csomagolni, tenni-venni való tárgyként, áruként jelent meg az életemben. Elképesztett, de tetszett is a könyvnek ez a háttérélete. Meg aztán ez a raktár nem egyszerű könyvlerakat volt, sajátos, mondhatni titkos életet is élt. A főnökünk, Tőzsér József jóvoltából egyféle cinkosságot is megéltünk az olvasóval-vásárlóval, amiről természetesen nem beszéltünk, de magamról elmondhatom, hogy valami nehezen körülírható módon hangulatként, érzésként meghatározta viszonyomat a könyvhöz. – Cinkosság… mondhattad volna könyvszeretetnek. – Minderről nem beszéltünk. Volt sok raklapnyi nehéz könyv. Ezeket be kellett sorolni kimutatások, elosztási táblázatok szerint, hiszen a boltos majd ezek alapján kapta meg, rakta polcra. A besorolás az ETO [egyetemes tizedes osztályozás] szerint történt, hamar megértettem, hogy ez tulajdonképpen tematikus besorolás és mennyire fontos majd a boltban a pontos eligazodás végett boltosnak, vásárlónak egyaránt. A raktár „kincsesládái” voltak a vasszekrények, amelyekben Tőzsér őrizte a „ritka” könyveket: magyarországi importkönyvek és hazai, fogyásra álló sikerkönyvek voltak, egyféle dugi áru; a kivételezettek, akik ebből vásárolhattak, többnyire nem „elvtársak” voltak, hanem könyvimádók, vagy olyan szakemberek, akiknek égető szükségük volt egy-egy könyvre… Ezeket a könyveket a munkahelyi könyvstandok elosztójánál fizették ki – egy ajtóval arrébb. Persze ez mind plusz papírmunkát is jelentett, de látni az örömteli arcokat és a szerzeményeikkel boldogan elsietőket, örökre megragadó élmény maradt. Ennél is érdekesebbnek tűnt a munkám, amikor hamarosan a Tőzsér-posta – hivatalos nevén: Könyvet postán – részlegére kerültem. Naponta 30-50 megrendelő levél érkezett. Csomagoltunk, postáztunk az egyéni megrendelőknek, mindenikbe készletlistát is kellett tennünk, amit állandóan le kellett pötyögtetni írógépen, mert másológépet (az egyetlen létezőt a korban – a stencilt) tilos volt birtokolni a milícia engedélye nélkül, kiszámítani a csomag értékét, a tértivevényeket kitölteni, majd a posta számította ki súly után a postaköltséget stb. Külön örvendtünk a Szilágynagyfaluból, Mezőfényből és Torjáról érkező rendeléseknek, még voltak más hasonlók is, de most hirtelen nem jut eszembe; az első kettőnél a falu postása, Torján pedig egy önkéntes könyvterjesztő volt a megrendelő. A két postás úgy havonként összegyűjtötte a rendeléseket, majd összesítve küldte el nekünk, emlékezetem szerint semmilyen százalékot – anyagi juttatást – nem kaptak ezért, a torjai is ugyanígy járt el, csak ő könyvben kérte a fizetséget. Ezekre a helyekre 10-15 csomag helyett csak egyet-egyet kellett küldenünk. Csomagoltunk celofánba „ajándékcsomagokat” is kicsengetés, karácsony előtt, de máskor is. Az importkönyvek persze fogytak önmagukban, de ott volt pl. Radu Tudoran Dagadó vitorlákkal című könyve több tízezres példányszámban. Őt kellett összeházasítanunk egy importkönyvvel árukapcsolással… – Honnan tájékozódtak a megrendelők, hiszen a hazai kiadói tervek nem nagyon voltak publikusak, inkább csak úgynevezett munkapéldányok? – A mi listáinkon ezekből másoltuk ki, jeleztük az új megjelenéseket. Aztán ott voltak az újságokban a könyvismertetők, kritikák. Az importkönyvek esetében a magyarországi Könyvvilágból tájékozódtak, ami „ártatlan” folyóiratként szinte a 80-as évek végéig bejött az országba. Ezt onnan is tudni lehetett, hogy sokan erre hivatkoztak a levelekben kért címeknél. Tőzsérnek különböző utakon sikerült ezeket beszereznie, főleg szakkönyveket, mert azok nem estek az „országellenesség” vádja alá. – Mi történt a tiltólistára került, utólag cenzúrázott könyvekkel a raktárban? – Zúzdába kellett küldeni. De volt, hogy becsomagolva álcáztuk, félretettük ezeket és hasonló súlyban Ceaușescu beszédeit raktuk autóra. 1990-ben az ilyenek „tiltott könyvek szabadon” haskötővel kerültek boltba. Képzőművészeti albumok pl. zúzdára ítéltettek, mert a húszsoros előszó írója emigrált. Aztán az is megtörtént, hogy egy tankönyvben a Ceaușescut és minisztereit ábrázoló csoportképről egyik miniszter kegyvesztetté vált: jött egy elvtárs Bukarestből, zsilettel személyesen kivágta az inkriminált lapot a könyvből és helyette napokig tartó munkával mi ragasztottuk be az általa hozott új lapot: Ceaușescu a sólymok (kisgyerekek „szervezete”) között. Híres eset volt az Amaro atya bűne című regény is, aminek borítójába, a hírek szerint, Ceaușescu beszédeit kötötték. Ugyancsak bukaresti elvtársi ellenőrzés éber tekintete előtt forgattuk lapról lapra a könyveket, hogy megtaláljuk. 1983 csodálatos év volt Csíkszereda könyves életében. Egész évben gyűjtöttük, raktároztuk, főleg az importkönyveket, de persze kiszivárogtattuk a híreket, hogy könyváruház nyílik, és majd akkor… 1983. december 21-én Csíkszeredában megnyílt Iași és Craiova után az ország harmadik legnagyobb könyváruháza. A megnyitó iránti érdeklődés olyan óriási volt (sokan szabadnapjukat tartogatták e napra, jóval nyitás előtt már hatalmas, rohamra kész sorok álltak az utcán), hogy első nap mintegy kétezer ember fordult meg az üzletben… Az akkori berendezés szerint: kétemeletnyi eladótér, raktár, könyvposta részleg, ahol én is dolgoztam. Számomra ma is „szakrális” helye ez a könyvnek: itt van ma is 1992-től a munkahelyem és könyvbirtokom, a Corvina Könyvesház Kft. – Tőzsér határidőnaplójának bejegyzései között bukkantam arra, hogy ő már 1990 elején gondolt a könyvesboltosok továbbképzésére Budapesten. Hargita megyéből 35 boltos szerepelt a névsorban, köztük te is. – A könyvesiskola! A tanfolyam egy évig tartott, a következő évben már mások mentek ki, és Kovászna megyéből is… a végén bizonyítvánnyal, hogy szakképzett könyvesboltosok vagyunk. A szakismeret mellett anyagi hozadéka is volt: vettem egy villanyírógépet, amivel könnyebben, gyorsabban ment a listaírás, mert a Könyvet postán-csomagokba továbbra is hűséggel küldtük ezeket, na de akkor már volt saját sokszorosító stencilgépünk is… Nemsokára húsz alkalmazottal dolgoztam a csíkszeredai üzletünkben és öttel a székelyudvarhelyiben, akkor már világos volt számomra, hogy szakmai alapismeretek nélkül szinte mindegy, hogy ki dolgozik ott, mert nem elég csak a lelkesedés és még a könyvszeretet sem. Ezért aztán „elhoztam” ide a könyvesiskolát, meghívtam a tanárokat előadást tartani, évente több alkalommal is. – Hogyan lett a boltjaid egyik „sarka” antikvárium? – Az egykori bukaresti cenzor könyvtárából alapítottam… Tőzsér jelezte, hogy Pezderka Sándor halála (öngyilkossága?) után, özvegye, aki egy szót sem tudott magyarul, el akarja adni a magyar nyelvű könyveket. Fantasztikus állomány volt, teli az Európa Kiadó világirodalmi fordításaival, kortárs magyar írók műveivel stb. – gondolom, ajándékkönyvek és cenzúrázó olvasásra átadottak, hogy be lehet-e őket hozni árusításra az országba. Egy érdekesség! Egyik bibliofil könyvben a következő bejegyzésre találtam a kolofonoldalon: „Ebből a könyvből megjelent 1300 számozott példány. Ez a könyv [kézzel beírva a sorszám:] az 1301. számú példány.” A másik antikváriumi alapállomány Botár Emma Kriterion-szerkesztő könyvhagyatéka volt, amit román férje árult. Igazi könyvtörténeti értékét ennek a Kriterion-szerzők kézzel írt dedikálásai adják. Az immár klasszikusnak számító nagyjaink aláírásaival… – Talán érdemes volna kitépni a címlapokat és az aláírásokat licitre tenni? – Én soha nem bántom a könyveket, inkább mentem. – Gondolom, az antikvárium hozta az olcsó könyveket is. – Remélem, itt nem az olcsó szlogenre gondolsz, hogy így válik a kultúra tömegcikké! Nem a tömegeket kell megmozgatni, hanem gyöngyszemeket találni: könyv- és könyvolvasó igazgyöngyöket. Az olvasás nem látványos tevékenység, inkább magányos, csendes visszahúzódás, hiába keresed lámpással. De könyvlámpással segíthetsz, hogy ezek önmagukra találjanak. A könyv az igazi lámpás, még ha olykor csak pislákol is a fénye, akkor is! A könyvtár szakon tanultam meg, hogy ezt szolgálja, s milyen hatalmas jelentősége van a könnyen átlátható rendszerezésnek a boltban is. Sok vevőt nemcsak névről ismerek, hanem tudom, hogy mi érdekli, mit gyűjt. Van, aki az illusztrációk miatt vásárol – Szász Endre, Borsos Miklós által illusztrált könyveket. Ezeket mindig félreteszem a számára és szólok neki telefonon; van, akit régi könyvborítók, kötési technikák bűvölnek el; másokat a fotóalbumok; van, akinek a régi tankönyvek a kedvencei; mások pl. a Szépmíves Céh teljes sorozatát akarják a magukénak tudni; vagy akik bizonyos témákra buknak, mint te a könyvtörténetre és művelődéstörténeti érdekességekre. Ezek bizony nem mindig olcsó könyvek. – Igaz, mindig szólsz, ha ilyen kerül a boltodba. Azt hittem, kiváltságos vagyok. – Egyáltalán nem. Ebből a szempontból minden vásárló kiváltságos. – A könyvesbolt elé mindennap kikerül a hirdetőtábla, hogy már egy lejért lehet könyvet kapni nálatok. Nem vádoltak meg a könyv leértékelésével, netán „lenézésével” ezért? – Nem tudok ilyesmiről. De ez szerintem inkább a könyv felmagasztalása. Amikor a könyv már nem látvány és árunak is alig mondható, akkor elsősorban és kizárólag olvasnivaló – és ez a fontos. A kincskeresők sikerélménye, amiben elsősorban nem az olcsóság a lényeges, hanem maga a lelet pénzben nem kifejezhető értéke az illető részére. Számomra ez ajándékozás, és nekem is sikerélmény minden „találat”. Köztük az egy lejes használt gyermekkönyvek szereznek sok örömet. Kisnyugdíjasok veszik az unokának, sokgyermekes szülők a gyerekeknek. Nemcsak klasszikus mesék, ifjúsági regények, hanem kitöltetlen munkafüzetek, tankönyvek, olvasókönyvek is vannak közöttük. – A boltodban gyakran eszembe jut a kolozsvári Stein János könyvkereskedő. Ő üzletember volt a 19. században, de mindemellett arra törekedett, hogy a könyvvel kereskedve, a könyv szellemi értékét társadalmi, közösségi szintre emelje. Gyulai Pál, aki abban az időben gimnáziumi tanár volt Kolozsváron, könyvesboltját „szellemi csárdának” nevezte. Ott gyülekezett kora délután Kolozsvár szellemi elitje, Stein bemutatta új könyvszerzeményeit, vagy átadta a megrendelt könyveket, aztán ezek kapcsán beszélgettek, tulajdonképpen egyféle spontán módon összeverődött olvasókör volt ez. Ritka, hogy boltodban ne találkoznék szeredai értelmiségivel, aki olvasgat vagy könyvről beszél olykor ismeretlenekkel is… És ez olyan megszokott és természetes. – Ők már számunkra is megszokottak. Vannak, akik amikor először lépnek be ide – mondjuk kitölteni a várakozás idejét valamilyen ügyintézés közben – sokszor azt kérdezik: ez könyvtár? Merthogy az asztaloknál olvasgatnak vagy jegyzetelnek, sőt egy időben leckét írni is itt hagyták a gyereket pár órai „megőrzésre”. Rövidesen egy kávégépet fogok állítani az egyik sarokba. Egy jó kávé talán még fokozza a kincskeresés ébersége mellett az ismerkedés és beszélgetés kedvét is. Kozma Mária Hargita Népe (Csíkszereda) 2016. június 2.Eldurvult kampányFenyegetik a magyarokat Nagyborosnyón A Nagyborosnyón zajló zavargásokról, a magyar emberek megfenyegetéséről számoltak be tegnap az RMDSZ helyi polgármester- és tanácsosjelöltjei, valamint Tamás Sándor megyei elnök a helyi rendőrség épülete előtt. Kanyó Antal, az RMDSZ Nagyborosnyó községi polgármesterjelöltje elmondta: „Sajnos Nagyborosnyó községben egy román–magyar verseny alakult ki, amit azért sajnálok, mert tudom, hogy sok jó román ember lakik itt. De ami ennél is fontosabb, hogy a román párt színeiben induló ellenfelem, Ilie Nicolae nem sportszerűen kampányolt, azzal fenyegeti a község lakóit, hogy el fogják venni a jogosítványukat, hogy ellenőrzésben lesz részük a jövőben, amennyiben nem őt támogatják. A nagyborosnyói rendőrség elől azt üzenem neki, ne kényszerrel próbálja meggyőzni az embereket. Ez a világ lejárt, ma dolgozni kell!” Kanyó a Lécfalván zajló útjavítási munkálatokra is kitért, miszerint Szőcs Levente jelenlegi polgármester és az ALDE jelöltje azt híreszteli, Ilie anyagi hozzájárulásával valósulnak meg, holott a legutóbbi tanácsülésen hagyta jóvá a tizenkét tagú tanács azt a költségmódosítást, amelyből a munkálatot kivitelezik. Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke hangsúlyozta: „Elmondták a község idős emberei, hogy nem akarnak románul beszélni a polgármesteri hivatalban, mert ez a volt román rendőr, Ilie, aki a magyar emberek támogatását kéri, az elmúlt 35 évben nem tudott vagy nem akart megtanulni magyarul. A román nyelv ismerete kötelező, hivatalos nyelv az országban, ez természetes, viszont azt is egyértelmű, hogy aki a magyar emberek szavazatait kéri, az tudjon az anyanyelvükön is beszélni. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. június 2.Letagadott háttéralkuA választási kampányban interjút szerettem volna készíteni Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével. Úgy gondoltam, az Erdélyi Napló olvasóit érdekelné egy olyan beszélgetés, amelyben a párt terveiről, választási kampányáról és általában a párttal kapcsolatban megfogalmazható, akár kényelmetlen kérdésekről is szó esik. Egy rutinos politikusnak kényelmetlen kérdések nincsenek, egy pártvezetőnek pedig érdeke, hogy a választási kampányban minél többféle sajtóorgánumban szólaljon meg, függetlenül attól, hogy az hozzá közel álló vagy éppen kritikus lap. Nos, rosszul gondoltam, mert Kelemen Hunor nem nyilatkozott, nem adott interjút az Erdélyi Naplónak. Szíve joga, tenném hozzá, az azonban elgondolkoztató, hogy a legnagyobb romániai magyar párt elnöke csak a baráti sajtót szereti. Azokat a lapokat, akik dicsérik, és nem kritizálják a szövetséget. Akik mindenben vele értenek egyet, akik szerint az RMDSZ az érdekképviselet, és minden más próbálkozás megosztja és elbizonytalanítja az erdélyi magyarságot. Mielőtt azonban bárki félreértene, nem siránkozni akarok, hogy egy politikus nem állt velem szóba. (Amúgy a rendszerváltás után kezdődött újságírói pályafutásomban ritkán fordult elő, hogy valakit megkérdeztem, az elutasított volna. Politikusok közül minden bizonnyal Kelemen Hunor az első.) Pedig hát lenne mit kérdezni az RMDSZ elnökétől, ilyenkor, a kampány finisében is. Nemcsak az újságíró, hanem a választó is tanácstalan, mert nem érti, nem tudja, hogy mi zajlik körülötte. Most hirtelen a Kolozsvár szomszédságában fekvő Kisbács község el nem indított magyar polgármesterjelöltjére gondolok: itt az RMDSZ gondolt egy merészet és nagyot, s a község mintegy harminc százalékát kitevő magyar lakosságát faképnél hagyva román jelöltet támogat, miközben négy évvel ezelőtt pár szavazaton múlott az RMDSZ-es polgármesterjelölt sikere. Kolozs megye legalább öt településén ismétlődik a román pártokkal folytatott hasonló háttéralkus történet, hogy Erdély más, vegyes lakosságú megyéiről most ne is szóljunk. Közben kolozsvári sajtóértekezletén Kelemen Hunor tagadta, hogy bármiféle háttéralkukat kötöttek volna román pártokkal, a bizonyítékok tükrében azonban az elnök álláspontja igen gyenge lábakon áll. Itt jellegzetesen a „merjünk kicsik lenni” elve érvényesül, hátha a választásokat nyert többségi polgármester által felkínált koncból a helyi magyaroknak is jut valami. Kelemen Hunor nemcsak a pénzosztás-gate védhetetlen dolgait nem meri elmagyarázni, hanem a háttéralkuk ügyét sem. Úgy gondolja, minderre a választók szemet hunynak. Csak ne legyen túl fájdalmas az ébredés. Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2016. június 2.Furcsa háborúA Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és az országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) okkult és irracionális felső hatalommá vált, amelynek célja egyes politikusok félreállítása és a politikai intézményekbe vetett állampolgári bizalom megingatása. Az ilyen és ehhez hasonló kijelentések mellett az ember általában legyintve megy tovább, mondván: összeesküvés-elméleteket gyártó holdkórosok, frusztrált fantaszták mondhatnak csak ilyet 2016-ban egy európai uniós tagállamban. Ez a mostani kifakadás azonban mégis más, mivel az ország második legfontosabb közjogi méltóságától, a szenátus elnökétől, Călin Popescu Tăriceanutól származik. Persze a megállapítás hitelességét némileg rontja, hogy közvetlenül aznap született, amikor a DNA bejelentette: hamis tanúzás és bűnpártolás gyanúja miatt bűnvádi eljárást indított a 2004 és 2008 között a miniszterelnöki tisztséget is betöltő politikus ellen a Paul Lambrino herceget is érintő erdőrestitúciós ügyben, azonban mindenképpen jól illusztrálja, miről szól a közélet 2016 Romániájában. Sőt nyugodtan fogalmazhatunk úgy is, hogy az utóbbi évek Romániájában, hiszen a DNA az elmúlt esztendőkben valóban az ország közéletének egyik legfontosabb szereplőjévé vált, miután szinte futószalagon állított bíróság elé korábban érinthetetlennek tartott üzletembereket, politikusokat, minisztereket, hogy aztán már a volt és hivatalban levő miniszterelnökök is sorra kerüljenek. A vádemelések pedig nagyon sok esetben végződtek letöltendő szabadságvesztésről szóló jogerős ítélettel: a közkedveltté vált poén szerint lassan egy árnyékkormány is megalakulhatott volna a börtönben, hiszen számos exminiszter mellett egy időben Adrian Năstase volt kormányfő is a büntetés-végrehajtás „vendégszeretetét” élvezte a bíróság által bizonyítottnak látott korrupciós ügyletei nyomán. De a DNA ezután sem állt le: Victor Ponta személyében tavaly már egy – akkor még – hivatalban lévő miniszterelnöknek is „nekiment”, most pedig Tăriceanu személyében újabb exkormányfő, egyúttal hivatalban levő szenátusi elnök került a korrupcióellenes ügyészség célkeresztjébe. Persze nem ő az egyetlen politikus, aki önálló életre kelt entitásnak bélyegzi a SRI-t és a DNA-t, amely célirányosan látott hozzá bizonyos kényelmetlennek bizonyuló politikusok levadászásához. Hasonlóan nyilatkozott Ponta is, de Liviu Dragnea, a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke is ilyesmit sejtetett, miután két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték a 2012-es, Traian Băsescu akkori államfő leváltásáról szóló népszavazáson elkövetett választási csalások miatt. A gyanú kimondva-kimondatlanul az, hogy a DNA azokra a politikusokra száll rá, akik nem hajlandóak maradéktalanul a washingtoni érdekek szolgálatába állni – ezt a retorikát erősítheti az, hogy az Egyesült Államok nagykövetsége számos alkalommal fogalmazott meg csöppet sem burkolt bírálatot, amikor a politikum valamilyen formában akadályozta a korrupcióellenes küzdelmet, például a korrupcióval gyanúsított honatyák elleni bűnvádi eljárás elutasítása révén. Washington szerint ugyanis a korrupció nemzetbiztonsági kockázatot jelent, hiszen a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem kívánatos, hogy sötét ügyleteik miatt esetleg az oroszok (vagy bárki más) által megzsarolható személyek legyenek kulcspozíciókban a geostratégiailag fontos fekvésű szövetséges országban. Így aztán a washingtoni illetékesek egyszer sem mulasztották el a korrupcióellenes harc folytatását szorgalmazni, az egyik leghatékonyabb romániai intézményként emlegetve a DNA-t. Csakhogy az is tény, hogy számos más, nyugat-európai ország nagykövetsége is több ízben bírálta már a politikumot, amikor az igazságszolgáltatás tevékenységének korlátozására alkalmas kezdeményezésekkel állt elő. Amelyekben amúgy az RMDSZ is részt vállal: Márton Árpád képviselő például azzal a törvényjavaslattal, amely nem minősítené bűncselekménynek, ha egy honatya 2013 előtt alkalmazta valamely családtagját képviselői irodájában, vagy Máté András, aki az ügyvédek ügyészségekkel szembeni védettségét növelő, az ügyfelekre vonatkozó dokumentumok lefoglalását és a telefonjaik lehallgatását tiltó jogszabály-módosítás mellett kardoskodott. Tény ugyanakkor, hogy a DNA tevékenységében valóban találni nem kevés bírálható elemet. A Markó Attila volt RMDSZ-képviselő elleni eljárás, amely a restitúciós folyamat lejáratására is alkalmas lehet, illetve az autonómiapárti kiállásukról ismert székelyföldi elöljárók, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi és Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester ellen zajló nyomozások már csak azért is furcsák, mivel kiderült: Markót egy olyan ülés miatt vették elő, amelyen részt sem vett, Antal esetében nem egészen világos, miben merül ki a károkozás ténye, Ráduly ügyében pedig az őrizetbe vételekor rejtélyes módon kiszivárogtatott „bűnlajstrom” a vádiratban igencsak lesoványodott. Jelenleg tehát furcsa háború zajlik Romániában: a DNA „dübörög”, és egymás után indítja a bűnvádi eljárásokat közismert személyek ellen, a politikum pedig közben megpróbál az ügyészek munkáját nehezítő jogszabály-módosításokkal előállni, egyes politikusok korrupciós eljárással a nyakukban is csak azért is újabb tisztségért indulnak a választáson, miközben arra panaszkodnak, hogy a korrupcióellenes ügyészek – titkosszolgálati támogatással – a választott demokratikus intézmények hitelességének aláásásán ügyködnek. Pedig a helyzet az, hogy – mindamellett, hogy a korrupcióellenes ügyészség tevékenységét néha túlkapások és bakik is jellemzik – ezen hitelesség erodálásáért senki sem tett többet a szóban forgó, demokratikusan választott intézmények tagjainál. Még jóval azelőtt, hogy a DNA tevékenysége felpörgött volna. Balogh Levente | Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2016. június 2.Érdemes és kell szavazniAz eddigi választások tapasztalatai és a friss közvélemény-kutatások adatai szerint a romániai magyar szavazók kisebb arányban voksolnak, mint a többségi nemzet tagjai. A miértekre kerestük a választ Tőkés László európai parlamenti képviselővel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével. – Több választási ciklus óta visszatérő trend, hogy az erdélyi magyar szavazók a román választókhoz képest kisebb arányban mennek el szavazni. Van-e valamilyen elképzelés ennek megváltoztatására? – Becsületbeli dolognak tartom, hogy éljünk a demokratikus jogállam által biztosított törvényes lehetőséggel, elmenjünk szavazni és a magyarságot is erre buzdítsuk. A legnagyobb akadály, amibe beleütközünk, az a politikai osztályból és általában a politikából való kiábrándultság, a lesújtó közöny. Négy évvel ezelőtt Kolozsváron például a magyarságnak csupán egyharmada élt választási jogával. Ezzel szemben a magyar köz- és érdekképviselet aranykorában, a kilencvenes években éppen a nemzeti többletünk volt az, amely előkelő helyet biztosított számunkra a romániai politikai életben. Ebben a mai helyzetben kell valahogy meggyőznünk választóinkat, hogy érdemes szavazni, hogy van lehetőség a változtatásra. Ezért tartom becsületbeli kötelességemnek, hogy eljárjak a kampánytalálkozókra. – Ön szerint mi az oka a politikából való ilyen mérvű kiábrándultságnak? – A politikusok nem tudják megvalósítani ígéreteiket, vagy ezeket az ígéreteket Romániában nem lehet betartani. Ugyanakkor a választókkal is baj van, mert rendre olyan erőket segítenek hatalomra, amelyek nem tudtak fordítani az ország sorsán. De ezzel együtt baj van a választottakkal is, akik rendre becsapják választóikat. Mindent átsző a korrupció, és ebből a magyar pártok sem képeznek kivételt. Mondhatnám, hogy egyedüli kivétel az Erdélyi Magyar Néppárt, amely fiatal kora ellenére sem lehet érintett. Az RMDSZ-nek közben sikerült a szintén fiatal Magyar Polgári Pártot bevinni az utcájába, és Biró Zsoltnak, az MPP elnökének nyilvánosságra került a megvesztegetéssel kapcsolatos, öszödinek titulált beszéde. Összességében lesújtó a helyzet: a néppárt nem sokat nyer abból az előnyéből, hogy hozzá nem tapadnak korrupciós ügyek. Jól látható, hogy minden politikai pártot ugyanaz a közös választói kiábrándultság sújt. – Ha az emberek egy termékkel elégedetlenek, választanak helyette mást. Vajon ez az erdélyi magyar politikában miért nem érvényes? – Az erdélyi magyarságnak a kezdeti időszakban már volt egy hangsúlyos választása az RMDSZ-szel szemben, akkor sokan szavaztak a Magyar Polgári Pártra. Nagy erkölcsi és politikai veszteséget okozott, hogy egy újabb magyar párt bejegyzésére kényszerültünk. Ilyenformán a megosztás árnyéka vetült ránk és nem sikerült integrálni a nemzeti-polgári oldalt. Kezdettől fogva kölcsönösen gyengítette egymást az EMNP és az MPP, ami sokak szemében az RMDSZ-hez hasonlóvá teszi politikai csatározásainkat. Ilyen körülmények között kell visszaszereznünk a hitelünket, és az emberek hitét, hogy van kiút, hogy van választási lehetőség. Nem könnyű, de nem is lehetetlen vállalkozás. – Az emberek kiábrándultságán túl ön szerint mi az oka annak, hogy a mai napig nem alakulhatott ki egy egészséges erdélyi magyar többpártrendszer? – Az RMDSZ-nek sikerült elhitetnie a mindenhatóságát. Az egypártrendszerre berendezkedő RMDSZ elhitette, hogy nélküle fű sem nő a magyar mezőkön. Ilyenkor a tehetetlenség visszatartja az embereket. Azt mondják, hiába megyünk el szavazni, úgysem fog változni semmi. Gyakran elhangzó, lekicsinylő vélemény és vád a néppárt képviselőivel szemben, hogy eddig mit bizonyítottak. Ez eleve azért hamis érvelés, mert a román politikai rendszer nem ad esélyt a magyar politikai életben arra, hogy egészséges pluralizmus alakuljon ki. Gondoljunk legfőképpen a támogatási rendszerre. Kormányon levő vagy kormányközeli csatlósként az RMDSZ kezében van a pénz és a posztó. Innen fogva teljesen kisajátították maguknak a magyar életet, bebetonozták magukat az önkormányzatokba, a kultúrába, az iskolákba. Mindenen uralkodnak, ez egyszerűen tény. Az évi négy-öt millió euró román állami támogatás ezt a rendszert teljesíti ki. Ezekkel a támogatásokkal a román hatalom tulajdonképpen egy bújtatott korrupciónak a lehetőségét adta az RMDSZ kezébe. De mindez nem újdonság, hiszen amikor 2000-ben még a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke voltam, már úgy kezdték el osztogatni a pénzeket a gyülekezeteknek, hogy erről nem kérdezték meg a püspökség véleményét. Azóta ebből rendszer lett: vagy a román állam vagy a vele együttműködő RMDSZ osztja a pénzt helyi, területi és országos szinten. Ezzel nemcsak az egyházat, hanem a sajtót és a civil szférát is kiszolgáltatottá teszi. – Hogyan lehet meggyőzni az erdélyi magyar választót arról, hogy az alternatívára is szavazzon, ha a többség számára egyértelmű, hogy ellenzéki polgármester nem fog pénzt kapni települése fejlesztésére? – Érdemes volna egy kötetben esettanulmányok szintjén megvizsgálni a ritka kivételeknek számító nem RMDSZ-es önkormányzatok vezetőinek az elmúlt 4 vagy 8 évét. A ritka kivételektől, például Tusnádfürdőtől eltekintve, a legtöbb ilyen polgármesternek canossajárás volt a sorsa. Nemcsak megválasztásukkor érte őket rengeteg támadás, de végig kellett vinniük ezt a hátrányos helyzetet egész mandátumuk alatt. Többségüknek megkeseredett a lelke, az RMDSZ pedig bebizonyította, hogy nélküle fű sem nő az önkormányzatokban. Arról nem is beszélve, hogy most a választások idején a fenyegetéstől a megvásárlásig minden módszert bevetnek. Sok helyen indultak volna a jelöltjeink, de valami oknál fogva az utolsó pillanatban visszaléptek. Megfenyegették vagy megvásárolták őket. Sok esetben a néppárt ezt el sem mondhatja, mert a jelöltek nem vállalják a nyilvánosság előtt. – Egyetlen helyen, Marosvásárhelyen van az RMDSZ-szel olyan közös jelöltje a néppártnak, amelyet mindhárom erdélyi magyar párt támogat, mégsem túl biztatóak a kilátások... – Soós Zoltán jelöltetését én egy RMDSZ-es alibi-jelöltetésnek érzékelem. Szánalmas volt az egy-két év, amely elvezetett a mostani, marosvásárhelyi helyhatósági választásokig. Mindent meghatározott a kínlódás, a nyilvános szerencsétlenkedés, a tárgyalásnak alig nevezhető alkudozás és az RMDSZ-nek az egységtől való visszalépése. Talán most, az utolsó száz méteren mutatkozik egy valós törekvés a három párt részéről arra, hogy a marosvásárhelyi próbálkozásból mégis összejöjjön valami. Nagyon rossz irányba determinálták ezt a választást: úgy gondolom, hogy Isten különleges kegyelme kell ahhoz, hogy Marosvásárhelyen visszanyerhessük a magyar polgármesteri széket. – Miközben idehaza, Erdélyben választásokra készülünk, Brüsszelben folyik a magyar és a román lobbi harca Románia országjelentése, az elkobzott és vissza nem adott ingatlanok, valamint a magyar nyelv- és zászlóhasználat ügyében. Rosszul áll a szénánk az Európai Unió háza táján? – Túl eufémikus a román és a magyar lobbi emlegetése. A román lobbi tulajdonképpen egy félrevezető és félretájékoztató propaganda, hazugságpolitika. Ez a Ceauşecu-rendszer hagyományán alapuló, a világot megtévesztő kirakatpolitikának a részét képező kommunista típusú propaganda. Ebben utolérhetetlen a román politika! Csak egy esetet, a petíciók kérdését említem. Öt év alatt másodszor nyújtottunk be ingatlan-visszaszolgáltatások ügyében petíciót Lomniczi Zoltán és Antal János aláírásával. A románok folyamatosan megkeresik az egyes pártfrakciók koordinátorait, akik az elnökasszonnyal együtt eldöntik, mi kerül a petíciós bizottság napirendjére. A koordinátoroknak nem ingük, nem veszik magukra, nem akarnak konfliktust a románok és magyarok között. Kényelmetlen nekik, nem érzékelik az ügy súlyát. Annyit mégis elértünk, hogy a petíciós bizottság kikérte Románia véleményét az általunk benyújtott petícióra. A román válasz egy szégyenletes mellébeszélés a romániai tulajdon-visszaszolgáltatás tárgyában. Most megy el a válasz a félrevezető román propagandairatra. Közben kaptam egy írásbeli választ egy kérdésemre, amely a marosvásárhelyi Székely Szabadság Napján kirótt büntetéseket, a nyelvhasználatra vonatkozó dolgainkat és a zászlóügyeket firtatja. A kérdésemet visszautasították, miközben elismerték, hogy Romániának be kell tartania a diszkrimináció tilalmának szabályait. Persze, rögtön hozzáteszik: ez nem az ő hatáskörük. Kisebbségi ügyben egyértelműen áttörésre van szükség, hiszen még a hagyományos kisebbségvédelmi eszközöket sem tudjuk hatékonyan használni, és akkor még hol állunk az autonómiától. – Jelenthet-e előrelépést, hogy az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának, a FUEN-nek Vincze Loránt személyében erdélyi magyar elnöke van? – Az elmúlt fél évszázadban a FUEN nem igazán jeleskedett eredmények felmutatásában. A FUEN még a kilencvenes években olyan irányt vett, hogy a radikálisnak nevezett szárny kiszorult és a szervezet egyféle sóhivatallá vált. Talán most mozgolódik a szervezet, de én semmiképpen nem tartom jónak, hogy egy ilyen botcsinálta politikus, mint Vincze Loránt került az élére. Félek, hogy a Szatmári Tibor Mucuskája néven elhíresült kétes külszolgálat esete forog fenn, amely nem az ügyek tényleges megoldására irányul, hanem inkább arra, hogy az RMDSZ felmutassa: ő külpolitikai téren is aktív, cselekvő módon lép fel. Az elmúlt 25 év teljes mértékben feljogosít erre a bizalmatlanságra. Ha Frunda György nem tudott elérni semmit – ő volt az RMDSZ külpolitikai nagyágyúja –, akkor most komolyan gondolja az RMDSZ, hogy az autonómiapolitikáról lemondva új utakat kíván nyitni a kisebbségpolitikai érdekképviseletben? Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2016. június 2.A brassói magyar-magyar „összefogás” igazi története, avagy az önkormányzati jelöltállítási dráma kulisszáiSzomorú fejezet ez az egykor jobb időket megért, de még mindig jelentős számú brassói magyar közösség életében, mert nem az őszinteségről, a nyíltságról, a bizalomról és a pozitív jövőképről szól, hanem az ügyeskedésről, a mutyizásról, a partner megzsarolásáról és becsapásáról, továbbá a hatalom kizárólagosságának bármi áron történő megőrzéséről. Sokat töprengtem, érdemes-e a nyilvánosság előtt megszólalni, hiszen sajnos nem rendkívüli eset ez és nem csak Brassóban történik meg, hogy a politikusok nem mondanak igazat. Nem is szólnék, de annyira fület sértő és hamis a két főszereplő – az RMDSZ megyei elnöke és a Néppárt egyetlen brassói önkormányzati képviselője – harsány lelkendezése a magyar összefogás miatt éppen a Brassói Lapok oldalain és annyira távol került a valóságtól, hogy cinkosságot vállal velük, aki ezt szó nélkül hagyja. Azt hiszem, a brassói magyar közösség megérdemli, hogy tudomást szerezzen a magyar-magyar összefogás igazi történetéről. A 2012-es helyhatósági választások előtt sikerült egy viszonylag tisztességes megállapodást létrehozni: egy belső koalíciós megállapodás értelmében az újonnan alakult Erdélyi Magyar Néppárt jelöltjei az RMDSZ listáján indultak. A megállapodás meghozta eredményét, az átlag feletti román mozgósítás ellenére a magyar összefogás listája átlépte a bejutási küszöböt Brassóban és a megyében is, sőt, Négyfaluban többletmandátumhoz és alpolgármesteri székhez vezetett. A harmónia rövid ideig tartott, az RMDSZ megyei vezetősége többször is megkísérelte eltávolítani a Néppárt képviselőjét a tanácsból, végül 2014-ben,a politikai vándorlást átmeneti jelleggel megengedő jogszabály akadályozta meg ezen igyekezetében, ugyanis ez alapján Toró Tamás hivatalosan is a Néppárt tanácsosa lehetett. Tény viszont, hogy Toró Tamás hiába ar lett a Néppárt egyetlen nagyvárosi önkormányzati képviselője, viselt dolgai miatt kénytelen volt hátrébb lépni és a megyei szervezet vezetését átadni Sándor Leventének. 2016-ban újra napirendre került az együttműködés kérdése, hiszen az 5%-os bejutási küszöb nem változott, és sajnos, a demográfiai adatok sem lettek kedvezőbbek. Az egymásrautaltság ellenére azonban az RMDSZ számára a magyar közösségi érdek védelme helyett továbbra is a képviselet monopóliumának védelme maradt a fő stratégiai cél. Ezt országos szinten a Magyar Polgári Párttal kötött hamis összefogással próbálta elfedni Kelemen Hunor és csapata, de Brassó megyében, az MPP megyei szervezetének kimúlásával, Kovács Attila megyei elnök kénytelen volt ismét a Néppárthoz fordulni. A nyulat Sándor Levente, a Néppárt megbízott megyei elnöke ugratja ki a bokorból, amikor február közepén javaslatot tesz a 2012-es választási együttműködés megismétlésére. Kovács Attila – miután tíz napig gondolkodik – nem zárkózik el ettől, de világossá teszi, hogy a 2012-es feltételekről szó se lehet. A tárgyalásokon kiderült, hogy célokról, értékekről és programokról nem nagyon lehet az RMDSZ vezetőivel tárgyalni, őket kizárólag a pozíciók érdeklik, ezeket pedig nem szeretnék megosztani a Néppárttal. Az RMDSZ megyei elnöke a néppártos jelöltek személyi összetételét is meg akarja szabni, jelezvén, hogy nem szeretne együttműködni a Néppárt eddigi tanácsosával. A Néppárt világossá teszi álláspontját: a saját jelöltjeit a párt jelöltállítási szabályait betartva, saját testületei választják ki. A tárgyalások elakadnak, mielőtt érdemben elkezdődtek volna. Április közepén Toró Tamás tisztújítást kezdeményez a Néppárt megyei szervezete élén. Szabálytalanságok sorozata után átveszi a szervezet vezetését és mandátum nélkül tárgyalni kezd az RMDSZ vezetőivel. A Néppárt országos elnöksége a választások utánra halasztja a szabálysértés kivizsgálását, viszont nem igazolja Toró Tamás megyei elnöki mandátumát és továbbra is Sándor Leventének ad megbízatást a tárgyalások folytatásához. Kovács Attila a harmadik – nem befutó – helyet ajánlja a Néppártnak a városi listán, elutasítja az együttműködést Négyfaluban és a közös megyei jelöltlistában sem tudnak megegyezni. Ennek ellenére, Sándor Levente, konzultálva helyi szervezetei vezetőivel, elveti az önálló indulás lehetőségét, csak Apácán döntenek saját polgármesterjelölt és lista indításáról, miután az RMDSZ helyi jelöltjét teljesen alkalmatlannak találják a település vezetésére. Toró Tamás próbálja menteni mandátumát és – nem konzultálva saját csapatával sem – iktatja a választási irodában független tanácsos-jelölti dossziéját. Rövid tárgyalás után – hogy ott mi hangzott el, csak a két érintett fél tudja – Toró Tamás visszavonja dossziéját és elfogadja az RMDSZ városi listájának harmadik helyét. „Figyelemre méltó” Kovács Attila jelöltállító stratégiája (hogy melyik RMDSZ-testület hagyta jóvá az utolsó percben, az legyen ez az RMDSZ és tagsága gondja): a megyei és Brassó városi jelöltlista első három-három, azaz összesen hat helyén csupán négy személy osztozik, így, amennyiben az RMDSZ átugorja a küszöböt, Toró Tamás harmadik helye jó eséllyel befutóvá válhat. A probléma csak az, hogy bejutván a Tanácsba, csupán önmagát képviseli, szervezet nem áll mögötte. Mint ahogyan nem áll semmilyen testületi írásos megállapodás, közös program, értékrend és akarat a nagy összefogásnak kikiáltott – Kovács Attila és Toró Tamás közötti – paktum mögött sem: az egész nem más, mint a pozíciók átmentése, akár a közösség félrevezetésének árán is. Hogy Toró Tamást mennyire csak saját mandátuma érdekelte, jelzi, hogy meg sem kísérelte összehozni a megállapodást legalább Négyfalu esetében, ahol az együttműködés a négy év alatt kielégítően működött. Meggyőződésem, hogy hamis összefogásra, hiteltelen közszereplőkre, hazugságra nem lehet építeni sem hatékony politikai képviseletet, sem jövőt. Négy év múlva, ha még elegen vagyunk, talán másképp alakulhat. Most csak annyi maradt, hogy mindenki a lelkiismerete szerint élhet szavazati jogával. Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Néppárt stratégiai alelnöke brasso.ro 2016. június 2.Etnikai gyűlöletet szító magyar nyelvű szórólapokat terjesztenek MarosvásárhelyenA Soós Zoltán polgármester jelmondatával, annak betűtípusaival és színeivel megegyező szórólapokat terjesztenek ismeretlen tettesek Marosvásárhelyen. A kimondottan magyar nyelvű, félív nagyságú lapokat az ingyen osztogatott Cuvăntul Liber megyei napilappal egyszerre teszik be a román választópolgárok postaládáiba. A szórólappal tulajdonképpen félelmet szeretnének kelteni, hiszen a papíron a Szabadítsuk fel a várost jelmondat alatt az is szerepel, hogy Marosvásárhely, most vagy soha. Az egyik sarkában a székely zászló, a másik sarkában a magyar címer, középen pedig Kovászna, Hargita és Maros megye kiemelve, és megjelölve Székelyföldként szerepel. Ezzel azt sugallják a szórólap ötletgazdái, hogy ha a román polgárok nem mennek el Soós Zoltán ellen szavazni, akkor „magyar uralom” következik be. A független magyar polgármesterjelölt csütörtöki sajtótájékoztatóján kifejtette, csakis az ország törvényei szerint szeretné igazgatni a várost, tehát hamis a félelemkeltés, ami a ’90-es évek hangulatát idézi vissza. A feltehetően a jelenlegi városvezetés keze is benne van, ami „érthető, hiszen minden eszközt bevetnek azért, hogy megakadályozzanak abban a szándékunkban, hogy felszabadítsuk a várost a Dorin Florea féle korrupció és klientúra alól” – írta Soós Zoltán a Facebook-oldalán. Ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a polgármesterjelölt csapata a rendőrségen, valamint az Állandó Választási Bizottságnál. Ugyanakkor arra kéri Soós a polgárokat, hogy ne dőljenek be Dorin Florea és csatlósai hazugságainak, provokálásainak, ne engedjenek a megvezetéseknek és a közvélemény manipulálásának. Azt nem lehet még bizonyítani, hogy Marosvásárhely jelenlegi polgármestere tisztességtelen módszerrel kampányol, a napokban ellenben több marosvásárhelyi személy arról számolt be, hogy naponta kapja a Cuvăntul Liber című megyei napilapot, miközben nem kérte, nem fizetett elő arra. Az újság címoldalán azonban Dorin Florea kampányhirdetései láthatóak. Az Összefogás házában (Teleki- Köpeczi ház) Soós Zoltán stábja az ingyen osztogatott Cuvântul Liber újságokat gyűjti be. Mivel a napokban a polgármester támogatói több tízezer ingyen újságot szórtak szét a városban, a magyar jelölt felhívást intézett minden marosvásárhelyihez, hogy aki kapott a kampánylapból vigye be a Szentgyörgy (Forradalom) utca 1 szám alatti székházba. Az összegyűjtött újságokat újrahasznosításra viszik, az ellenértékét pedig marosvásárhelyi árva gyermekek javára ajánlják fel, így fordítva hasznos célokra a nyomtatvány megjelentetésére elpazarolt pénzt. Antal Erika maszol.ro 2016. június 2.„ Székelyföld ereje a teljes erdélyi magyarságot teszi erőss锄Nem fogadhatjuk el, hogy közigazgatási eszközökkel olyan adminisztratív hatáskörökkel rendelkező nagy megyét vagy régiót hozzanak létre, amelyben az etnikai arányok a magyarság hátrányára megváltoznak. Ezt nem engedik az európai uniós szabványok, de nem engedik azok, a Románia által ratifikált nemzetközi egyezmények sem, amelyek az önkormányzatiságról és a szubszidiaritásról, valamint az őshonos nemzeti kisebbségekről szólnak” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök arról a kihívásról, amellyel a június 5-én megválasztott önkormányzati képviseletnek szembe kell néznie jövő évtől. Az RMDSZ elnöke a 2017-ben várható közigazgatási reformról azon a székelyföldi kampányzáró sajtótájékoztatón beszélt, amelyet csütörtökön szerveztek meg Sepsibükszádon, és amelyen részt vett továbbá Borboly Csaba, Péter Ferenc és Tamás Sándor – az RMDSZ székelyföldi tanácselnök-jelöltjei – illetve Antal Árpád, Arros Orsolya, Bokor Tibor és Ráduly Róbert Kálmán – az RMDSZ székelyföldi városainak polgármesterjelöltjei. Az eseményen a szövetségi elnök azt is hozzátette: bár Soós Zoltán marosvásárhelyi független, illetve Nagy Zoltán gyergyószentmiklósi MPP-és polgármesterjelölt nem lehetett jelen, ők is a csapathoz tartoznak, csupán velük együtt lehet teljes június 5-e után az együtt dolgozó székelyföldi önkormányzati képviselet. Székelyföld jövője csakis egységes régióként képzelhető el Kelemen Hunor elmondta: a jövő évi közigazgatási reformot a 2011-ben nyilvánosságra hozott, 2013-ban ismét elővett, rossz régióátszervezési terv alapján hajtanák végre úgy, hogy a jelenlegi fejlesztési régiókat alakítanák közigazgatási egységekké. „Ezt nem tudtuk elfogadni 2011-ben, és nem fogjuk elfogadni 2017-ben sem. A következő négy évben pedig az eddiginél is határozottabban ki kell állniuk amellett, hogy Székelyföld jövője csakis egységes régióként képzelhető el” – jelentette ki. A politikus szerint ennek a választásnak nemcsak az a tétje, hogy ki lesz a polgármester, hol és hány önkormányzati képviselőnk van, hanem az is, hogy erős, szolidáris, egy irányba haladó önkormányzati csapata legyen Székelyföldnek. Kelemen szerint a magyar képviselet nem fogadhatja el egy olyan régió létrejöttét, amelyben 29 százalékos lenne a magyarság számaránya a jelenlegi 84,6 illetve 73,8 százalék helyett – az előbbi Hargita, utóbbi pedig Kovászna megyében. „Arra kell felkészülnünk, hogy olyan döntéseknek a befolyásolói legyünk, amelyek hosszú távon meghatározzák Székelyföld jövőjét, az itt élő magyar emberek jövőjét. Az együttműködésben pedig sikeresnek kell lennünk majd akkor, amikor a regionális autonómia hatásköreit megkapják a romániai régiók ” – nyomatékosította Kelemen Hunor, aki szerint a magyar önkormányzati képviseletnek a közösség biztonságáról is gondoskodnia kell, túl a szociális és gazdasági, egészségügyi és oktatási kérdéséken, biztosítania kell az identitásőrzés feltételeit. „Csak akkor marad erős az erdélyi magyarság, ha székelyföldi magyarság erős. Ezért a jövő évi reformot úgy kell kihasználnunk, hogy Székelyföld egységes régióként haladhasson tovább” – tette hozzá a szövetségi elnök. Közösségépítésre is vállalkoztak Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, az RMDSZ tanácselnökjelöltje szerint, ha csak a számokat nézzük, összesen 100 millió euró értékben sikerült beruházásokat végezni az elmúlt nyolc évben Hargita megyében, ami óriási összeg, és ezen az úton kell továbbmenni. Ugyanakkor úgy látja, ki kell teljesíteni az alkotmányos és törvényes lehetőségeket. „Nem tudjuk gyakorolni a helyi autonómiát, a hazai törvények és az ország által ratifikált nemzetközi törvények ellenére sem, mert aki betartja, annak a sajátos jogértelmezés miatt meghurcolás jár” – mondta az RMDSZ Hargita megyei tanácselnökjelöltje. Borboly fő prioritásnak nevezte a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állami támogatásának elérését. „Az elmúlt években Maros megye fokozatosan elszigetelődött, egyre jobban eltávolodott Székelyföldtől. Hargita és Kovászna megye szorosan együttműködtek különböző kulturális, gazdasági, fejlesztési projektekben. Sikerük, fejlődésük jelentős mértékben annak köszönhető, hogy közösen pályáztak, együttes fellépésükből mindkét megye egyértelműen nyert. Maros megye fokozódó elszigeteltségéből adódóan egyre több lehetőségtől távol maradt” – jelentette ki Péter Ferenc. Az RMDSZ Maros megyei tanácselnökjelöltje úgy vélte, a megye jelentős anyagi forrásoktól esett el és értékeit sem tudta megmutatni a világnak. „Gyengén fejlett infrastruktúrája, kiaknázatlan természeti adottságai, a sok esetben nehéz körülményekkel küzdő települései jelentős mértékben megakadályozzák a haladó, folyamatosan fejlődő régiókhoz való felzárkózását” – tette hozzá. Péter Ferenc szerint június 5-én lehet ezen változtatni, négy év kimaradás után Maros megyét ismét Székelyföld, Erdély teljes jogú, erős tagjává tehetjük. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, tanácselnökjelölt a jövőbe mutató tervekről azt mondta: a székely együttműködés programja több fő pilléren áll. „A székely együttműködés programja a közösségépítésről is szól: olyan kulturális és politikai közösségépítésről, amelynek június 5-én csattanós választ kell adnia azokra a Bukarestből jövő megpróbáltatásokra, politikai fenyegetésekre, amelyek az elmúlt időszakban Székelyföldet, a Székelyföldet képviselő embereket érték” – mondta. Hozzátette: rendkívül fontos, hogy a szakoktatás kérdésében mentalitásváltozás álljon be, hiszen Székelyföldnek rendkívül nagy szüksége van a középosztályra, azokra a jó szakemberekre, akikből egyelőre hiány van, és akik tulajdonképpen egy működő, gazdaságilag felemelkedő társadalom középosztályát jelentik. Azt is hangsúlyozta: szembe kell fordulni a székelyföldi magyarság számára rendkívül hátrányos régiósítással, hogy meg lehessen őrizni Székelyföld egységét, hogy a térség a gazdasági fellendülés útján haladjon tovább. Szorosra fonnák az együttműködést a székely városok „ Székelyföldön egy polgármester nemcsak városgazda, hanem közösségi vezető is, mi nemcsak a településeink modernizációjával foglalkozunk, hanem nemzetpolitikai kérdésekben is helyt kell állnunk. Azok a támadások, melyeknek ki voltunk, vagyunk és leszünk téve, azok talán sokkal inkább ennek az utóbbi kategóriának köszönhető, bár az is valószínű, hogy időnként az is zavarhat bizonyos embereket, hogy Székelyföldre érkezve olyan létesítményekkel találkoznak, amivel Románia más részein nem” –mondta Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ polgármesterjelöltje. Véleménye szerint az elkövetkező években a legfontosabb cél az, hogy Székelyföld versenyképes régió legyen, nemcsak romániai, hanem európai viszonylatban is. Hangsúlyozta: ehhez nagy figyelmet kell fordítani az oktatásra, a jól fizetett munkahelyek teremtésére Székelyföldön. „Vasárnap mutassuk meg, hogy érdekel és bele akarunk szólni településünk sorsába. Mutassunk erőt, mert Romániában csak az erő nyelvét értik” – fogalmazott végül Antal Árpád. Arros Orsolya székelyudvarhelyi polgármesterjelölt szerint választuni kell a fejlődés vagy a stagnálás között. „Felzárkózunk a székelyföldi városok közé, vagy tovább kullogunk a falvak mögött” – mondta a székelyudvarhelyi választások tétjéről. Az RMDSZ polgármesterjelöltje szerint Udvarhely lemaradt Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy mellől is. Mint mondta: azt szeretné, hogy Székelyudvarhely valódi térségközpont legyen. Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere, az RMDSZ polgármesterjelöltje felszólalásában azt mondta, 2008 után Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy folyamatosan fejlődött, azonban 2012-ben Kézdivásárhelynek a nulláról kellett kezdenie. Úgy fogalmazott: Kézdivásárhely eddig is forradalmi város volt, ahol mindig a jó vezetői képesség győzött és ezúttal sem lesz másként. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda többmandátumos polgármestere, az RMDSZ csíkszeredai polgármesterjelöltje figyelmeztetett: megerősödött a központosítás, miközben egyetlen törvény sem változott e vonatkozásban. „Ez szűkítette a mozgásterünket, és a törekvéseinket szépen, lassan, sunyi eszközökkel ellehetetlenítették. Fontos, hogy a magyar jelölteknek nagy legyen a támogatottságuk, ezért óriási a tétjük a vasárnapi választásoknak” – hangsúlyozta a polgármesterjelölt. Kijelentette: a székelyföldi önkormányzati vezetőknek azért kell dolgozniuk, hogy gyökeresen megváltozzon az a jelenlegi állapot, hogy a titkosszolgálatok ilyen mértékben manipulálják a közéletet, továbbá minimális konszenzus kialakítása szükséges a magyarság vezetői körében arról, hol van az a határ, amelynél nem hátrálnak tovább. maszol.ro 2016. június 2.Közös videóban támogatja Soós Zoltánt Biró, Kelemen és SzilágyiKözös videóban buzdítja a marosvásárhelyieket a magyar jelöltre, Soós Zoltánra való szavazásra Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. A három politikus azt üzeni a választóknak, hogy Soósnak valódi esélye van leváltani Dorin Floreát, amennyiben a magyarok a közös jelöltre szavaznak, Marosvásárhelyen pedig változásra van szükség. (hírszerk.) Transindex.ro. 2016. jún. 2. (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
