|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 601 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 601-601 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. február 25.XXV. Kolozsvári Mátyás NapokHuszonötödik alkalommal szervezi meg az Amaryllis Társaság a Kolozsvári Mátyás Napokat. Szeretettel várnak minden érdeklődőt a következő program szerint: ma, február 25-én délután 6 órától, Mátyás király szülőházában az Amaryllis reneszánsz táncegyüttes előadása. Művészeti vezető: Szabó Anikó, muzsikál: Báthory Líceum Reneszánsz Együttese, zenei vezető: Tóth Ágnes. Reneszánsz táncház gyermekeknek. Oktató: Szabó Anikó, muzsikál: Macalik Arnold, Macalik Abigél, Pusztai Enikő, Fehér Árpád. Február 26., vasárnap 10 óra, Farkas utcai református templom: Harang szól. Ünnepi istentisztelet. Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 25.A Mezőségtől a Sóvidékig és a csángó „privát történelemig”A Mezőségről kiindulva, áthaladva a Sóvidéken egészen a csángóföldig tartott az a képzeletbeli utazás, amelyet a Kriza János Néprajzi Társaságnál tehettünk, ahol két népzenei könyv bemutatójára és egy fotókiállítás megnyitójára került sor február 22-én, szerda délután, a civil szervezet székhelyén. Pávai István erdélyi, pontosabban sóvidéki gyökerekkel (is) rendelkező, de régóta Magyarországon élő népzenekutató már több évtizede kutatja a Sóvidék népzenéjét, ahova számtalan gyerekkori emlék fűzi. Most bemutatott munkája, amely A Sóvidék népzenéje. The Folk Musik of Sóvidék címet viseli, DVD-melléklettel ellátott könyv, ez pedig jelentősen megkönnyíti a világhálóhoz szokott kutatók, érdeklődők számára a tájékozódást, hiszen a könyv anyaga megtalálható az elektronikus adathordozón is. Almási István népzenekutató méltatásából, amelyet Gergely Zoltán népzenekutató olvasott fel, megtudhattuk: a könyvben és a DVD-ben a szerző a Sóvidékről gyűjtött magyar népi anyagot kritikai szemléletben, strukturált módon adja közre. Pávai István főleg a DVD-n való keresést mutatta be, amelyet a zenetanárok is könnyűszerrel használhatnak. De hallhattunk virágéneket, megtekinthettünk archív felvételeket, filmrészleteket is. Gergely Zoltán népzenekutatónak a mezőségi kántáló énekekről szóló doktori disszertációja most könyv alakban is hozzáférhető. Pozsony Ferenc egyetemi oktató, néprajztudós a könyv kapcsán először azt emelte ki, hogy Gergely Zoltán, mivel zenei felsőfokú végzettséggel rendelkezik, a kántáló éneket zeneileg és szöveg szempontjából is elemezte. –A kántáló énekek szövegeinek és zenéjének elemzése mellett Gergely Zoltán, gyűjtőútjai során azt is vizsgálta: hogyan vannak jelen ezek a rituális énekek a mezőségi emberek életében, hogyan alakult át az évtizedek folyamán a mezőségi kántálás, hogyan hat egymásra a mezőségi falvakat lakó magyar, román és cigány közösség – méltatta a kötetet a néprajztudós. Miután Gergely Zoltán köszönetet mondott tanárainak, akik segítették pályáján, Szenik Ilona népzenetudós örömmel nyugtázta tanítványainak sikerét. Ezt követően Pozsony Ferenc a teremben kiállított fényképekre irányította a hallgatóság figyelmét. Tavaly nyáron egyetemi hallgatókkal székely és csángó falvakban járt, ahol 1500 privát fotót digitalizáltak, amelyek „másfajta olvasatát nyújtják a népéletnek”. Habár a válogatás felöleli az emberélet legfontosabb állomásait, azaz „a bölcsőtől a sírig” tart, most a vidámabb témájú, főleg lakodalmas fotókat állították ki. Az anyag feldolgozása és tudományos értelmezése most zajlik, de nem kizárt, hogy idén nyáron is sor kerül hasonló gyűjtőútra. Nagy-Hintós Diana Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 25.Okos Károly az MKT új elnökeOkos Károly, Gyalu község alpolgármestere lett a Kolozs Megyei Küldöttek Tanácsának (MKT) új elnöke, a tisztség Hegedűs Lajos lemondásával üresedett meg. Az MKT Állandó Bizottságába bekerült Antal Géza, a megyei szervezet ügyvezető alelnöke is. A tanácskozás Csoma Botond képviselő, megyei RMDSZ-elnök és László Attila szenátor aktuálpolitikai kérdésekről szóló beszámolójával indult. Elmondták: az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (PSD) közötti egyezség a parlamentben elfogadásra kerülő törvénytervezetekre, és nem a kormány által kibocsátott sürgősségi rendeletekre vonatkozott, ezért egyelőre nem indokolt a két párt közötti egyezség felbontása. Ha viszont a PSD nem fogja támogatni azokat a törvénytervezeteket, amelyeket az RMDSZ elő fog terjeszteni, akkor az egyezmény valóban megkérdőjelezhetővé válik. – Mindannyian láttuk, mi történt az elmúlt hetekben a büntető törvénykönyv (Btk.) módosítása kapcsán – mondta felszólalásában az RMDSZ ügyvezető elnökségét képviselő Hegedüs Csilla kulturális alelnök. – Megfogalmazódott bennem, vajon a magyar ügyek mögé miért nem tudunk ilyen nagyszámú résztvevőt felsorakoztatni? Mindenkinek igaza van, aki kiment tüntetni, mert az megengedhetetlen, hogy az éjszaka leple alatt, a törvényhozókkal való konzultálás nélkül a kormány módosítsa a Btk.-t. Az RMDSZ álláspontja szerint a Btk.-t az általunk megválasztott parlamenti képviselőknek kell módosítani, úgy, hogy az vállalható legyen a teljes erdélyi magyar közösség előtt is – vélekedett. Hegedüs Csilla biztosította a jelenlevőket: az RMDSZ országos vezetősége továbbra is egyemberként áll ki Horváth Anna mellett, akit mondvacsinált vádakkal próbálnak ellehetetleníteni, majd kifejezte abbéli reményét, hogy Emil Boc nem támadja meg a kétnyelvű táblák ügyében hozott bírósági döntést. Kifejtette: az RMDSZ továbbra is támogatja a jó közösségépítő projekteket, ezért március második felétől kezdődően minden megyei szervezettel tanácskoznak ebben a témában. Megemlítette az RMDSZ és a magyar kormány által támogatott Szent László örökség-utat, ami a Kárpát-medencei magyar emberek, települések kapcsolatát, turisztikai fejlesztését, munkahelyteremtést segíti. Nagy-Hintós Diana Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 25.Értékelő Faragó Péter parlamenti képviselővelPrioritás a nyelvhasználati küszöb leszállítása Amikor Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei szervezetének az elnöke parlamenti képviselői mandátumot nyert, megegyeztünk, hogy időről időre elemezni fogjuk a törvényhozásban lezajlott aktuális eseményeket. Mivel azokat a hírcsatornák a saját szájízük, politikai színezetük szerint kommentálják, hasznos lehet egy, a parlamentben otthonos, szemtanú Arad megyei magyarnak a véleményét, az álláspontját is megismernünk. – Melyik, a közelmúltban lezajlott eseményt tartja a legfontosabbnak? – Szerintem a legfontosabb a költségvetés elfogadása volt, hiszen anélkül az ország, az intézmények, de a helyi közigazgatások sem tudnak működni. A kormány olyan költségvetést állított össze, amely sokak véleménye szerint túl optimista, ezért valószínűleg tarthatatlannak is bizonyul majd. Az RMDSZ-frakció tagjai úgy gondoljuk, ha ez a költségvetés megvalósul, számunkra hasznos lesz, hiszen tartalmazza egy részét a választási kampányban tett ígéreteinknek, amelyeknek a jóvoltából a választók bizalmát is megkaptuk. A közszférában 20%-os fizetésemelés történt, ami nagyon fontos, de olyan pénzeket is elkülöníttettek, amelyek a településeknek, a közigazgatási egységeknek a fejlődését is lehetővé teszik. Ez azt is jelenti, hogy a magyarok által lakott településeken is olyan megvalósítások válnak lehetővé, amelyek a mindennapi életüket jó irányban befolyásolják. Mi megszavaztuk, tehát támogattuk, ezért biztos vagyok benne: a közösségünkért is jó döntést hoztunk! Ugyancsak az elmúlt időszakban elkezdődött a törvényhozási munka, egyelőre az elmúlt években felhalmozódott törvénytervezeteknek a visszautasítása zajlik. Ezzel párhuzamosan az RMDSZ frakciói azokon a törvénymódosításokon dolgoznak, amelyeket a következő időszakban be fogunk nyújtani. Közülük talán minden erdélyi magyar számára a legfontosabb a nyelvhasználati küszöbnek a leszállítása. Ezt néhány héten belül benyújtjuk, hogy a jelenlegi 20%-os küszöböt csökkentve a kisebb számarányban élő, vagy egy abszolút számban élő magyar közösség is használhassa az anyanyelvét az illető közigazgatási egységben. Számunkra most ennek a törvénymódosításnak a benyújtása a prioritás. A sikeréhez azonban a parlamentben többségi szavazatra van szükség, amihez meg kell találnunk a támogató partnereket. Ez lesz az egyik főpróbája a kormányzó többséggel kötött, parlamenti támogatásról szóló megegyezésnek. Ha ezt, illetve a többi kezdeményezésünket is támogatják, akkor megérte az együttműködés. Ha viszont nem kapjuk meg a szükséges parlamenti támogatást, a megegyezést is újra kell gondolnunk… – Érzésem szerint a vezető kormánypártban Victor Pontának az élre törési szándékai komoly feszültségeket keltenek. Hogyan látszik ez a parlamentből? – Meglátásom szerint az SZDP egy hatalmas, mamut-párt, amelynek szinte egyedül is többsége van a parlamentben, ezért valamilyen szinten természetesnek is tartok benne bizonyos feszültségeket. Ezeket én egyelőre kis feszültségeknek tartom, amelyeken viszonylag könnyedén túl tudnak lépni. Ha viszont a következő hónapokban további elégedetlenségek, sikertelenségek lesznek tapasztalhatók, komoly gondokat okozhat egyben tartanai e hatalmas pártot, amely eddig minden választás alkalmával, 30% fölötti szavazatot gyűjtött be. A mostani, közel 50%-os támogatottsággal azonban alaposan túlnyerte magát, ami nem csupán a maguk eredményét, hanem az ellenlábas pártoknak az eredménytelenségét is tükrözi. A szavazók ugyanis az ő kormányprogramjukat, a felvázolt jövőképüket tartották igazán életképesnek. – A négy miniszternek a cseréje megnyugtatta-e a kedélyeket? – Nem volt benne a levegőben, legalábbis mi nem éreztük, hogy a kormánykoalíció nagyobbik pártja, a megalakulásától két hónapon belül, belemegy a történt minisztercserékbe. Hogy miért tettek így, az a maguk dolga, ez ügyben velünk semmiféle megbeszélés nem történt. Az új minisztereknek már nincs szükségük a parlamenti jóváhagyásra, mert azt a kormányfő terjesztheti az államfő felé, jóváhagyás céljából. – Úgy érzem, érintettük a legfontosabb eseményeket, ezért köszönöm a tájékoztatót. – Én köszönöm a lehetőséget, a jövőben is szívesen tájékoztatom az olvasókat, a magyarságot a törvényhozásban zajló munkáról. Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2017. február 25.Előkészületek és fotógyűjtés MarosvásárhelyenSzínházi világnapi rendezvénysorozat Március Marosvásárhelyen többszörösen is a színház hava. A Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése által 1961-ben elfogadott határozat alapján március 27-e lett a színházi világnap. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását. Ugyancsak márciusban ünnepli a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház két társulata a születésnapját: a Tompa Miklós Társulat 71 évet, a Liviu Rebreanu Társulat 55 évet tölt. Ennek alkalmából a színház világnapján március 27-én képzőművészeti és fotókiállítás megnyitójára kerül sor, melynek anyagát elsősorban különleges archívumi fotók képezik, de a nagyközönségtől is gyűjtene régi fotókat a színház – áll a marosvásárhelyi Nemzeti közleményében. A tárlat kivitelezői várnak: – minden olyan régi fényképet, melyen a társulatnak egykor otthont adó, azaz színházként is működő Kultúrpalota, valamint a Nemzeti Színház új épülete látható – egykori színészekről, illetve a jelenlegi társulat színészeiről készült régebbi fényképeket – egykori előadásokról készült (tiltott! J) fotókat. Az adományozókat – mint ahogy a közönség minden tagját – szeretettel várják az ünnepélyes megnyitóra, továbbá a színházi világnap összes eseményére, az alábbi műsorrend szerint. Március 27., hétfő: 16 óra – nagytermi előcsarnok – képzőművészeti- és fotókiállítás a színház világnapja alkalmából / kiállításmegnyitó / és a világnapi üzenet felolvasása. 17 óra – Kisterem – Ophelio Barbaro búcsúzik / A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és a Fiatal Írok Szövetsége irodalmi szimpóziuma Kovács András Ferenc teátrumi verseiről / A belépés díjtalan. 20 óra – Kisterem – Kovács András Ferenc: Theatrum Mundi / költői est / Az előadás időtartama: 1 óra 50 perc (egy szünettel). 22 óra – a Nemzeti Színház belső terei – A színház éjszakája / rendhagyó eseménysorozat. A kiállításhoz felajánlott fotókat be lehet adni a színház titkárságára vagy levéltárába, de szükség esetén a szervezők a [email protected] e-mail-címen, a 0365 806 862-es telefonszámon vagy a társulat Facebook oldalán: www.facebook.com/tompamiklos történő értesítés alapján a helyszínre mennek értük. A fotókat a tulajdonosok szkennelés után visszakapják, a kiállításon újranyomtatott változatban fognak szerepelni a képek. Népújság (Marosvásárhely) 2017. február 25.Bartók és Kodály népdalfeldolgozásai nyománSzokolay Dongó Balázs és Ségercz Ferenc népzenei koncertje Kodály Zoltán zeneszerző születésének 135. és halálának 50. évfordulója alkalmából rendkívüli népzenei koncertre kerül sor a marosvásárhelyi Kultúrpalotában a Maros Megyei Múzeum és a Maros Művészegyüttes szervezésében. A hangszeres népzene kiváló muzsikusai, SZOKOLAY DONGÓ BALÁZS (Magyarország) és SÉGERCZ FERENC (Erdély) egyedi feldolgozásában és előadásmódjában köszönnek vissza azok az eredeti népzenék, amelyeket Bartók és Kodály is feldolgozott. A Bartók és Kodály ihlette népdalfeldolgozásokat többek közt dudán, furulyán és tárogatón szólaltatják meg. Közreműködnek az Égvilág zenekar muzsikusai: Ticusan János kobzán és gitáron, valamint Vitályos Lehel nagybőgőn. A koncertre március 5-én, vasárnap 19 órai kezdettel kerül sor a Kultúrpalota nagytermében. Ségercz Ferenc Erdélyben jól ismert népzenész, Szokolay Dongó Balázs nemzetközileg is elismert népi hangszeres szólista. Utóbbi legújabb műsoraiban Bartók és Kodály eredeti népdalfeldolgozásait adja elő, folyamatos kutatómunkájának gyűjtéseit. A koncert egyediségét továbbá az is fokozza, hogy Dongó dudán is megszólaltatja a székely népdalokat. Kodály ugyan nem talált már Erdélyben magyar dudát gyűjtőkörútja során, de a korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy Bethlen Gábor fejedelmi udvarában három dudás is volt. Dongó eredményes kísérletet tesz a régen használt hangszer visszacserkészésére az erdélyi népzenében. A marosvásárhelyi koncert a Képzeletbeli múltkutatás című, hatállomásos Székelyföldi koncertturné része. Előadók: Szokolay Dongó Balázs (Magyarország) – pásztorfurulya, tárogató, szaxofon, duda Ségercz Ferenc (Sepsiszentgyörgy) – pásztorfurulya, bolgár kaval, szaxofon Közreműködnek: Ticusan János – kobza, gitár, Vitályos Lehel – nagybőgő. A belépőjegy 12 lejbe kerül, Népújság (Marosvásárhely) 2017. február 25.Wass Albert és halálos ítéleteKöztudottan Wass Albert Erdélyben a legolvasottabb magyar író, és Magyarországon is dobogós. Népszerűsége egyeseket irritál, vitatói azzal is érvelnek, hogy háborús bűnöst nem ildomos ünnepelni. Amikor Wass Albert fiainak felkérésére elvállaltam a román népbíróság ítélete ellen benyújtandó perújítási kérelem ügyvédi képviseletét, magamban megfogalmaztam: ha az ügyirat áttanulmányozása és a beszerzendő újabb dokumentumok alátámasztják Wass Albert bűnösségét, visszaadom az ügyvédi meghatalmazást. Elveim, neveltetésem, családi hátterem következtében nem vállalhattam, nem vállalhatom el egy háborús bűnös szerecsenmosdatását; a magyarságnak (és hozzáfűzhetem, az emberiségnek) nincs szüksége hamis prófétákra. Amikor a magyar hadsereg a második bécsi döntés után, 1940 szeptemberében bevonult a visszacsatolt Észak-Erdélybe, a magyar többségű településeken kitörő lelkesedéssel fogadták. Ami a magyaroknak örömöt, az a románoknak bánatot, dühöt jelentett. Ennek ismeretében a magyar honvédségnek parancsba adták, hogy határozottan le kell törni minden román ellenállást, és három hónapra bevezették a katonai közigazgatást. A bevonulás során a magyar honvédség 16 helységben erőszakot alkalmazott. A legelső atrocitásra Szilágynagyfaluban (románul Nuşfalău) került sor 1940. szeptember 7-én, az utolsó kettőre pedig a Wass családhoz kötött Vasasszentgothárdon (Sucutard) és Omboztelkén (Mureşenii de Câmpie) 1941. szeptember 23-án. A 16 helyszínen a magyar honvédség különböző egységei követték el az atrocitásokat, de teljesen eltérő körülmények között folyamodtak erőszakhoz (volt olyan eset, hogy a templomtoronyból gépfegyverrel lőttek rájuk, ezt torolták meg). Vasasszentgothárdon és Omboztelkén a rendelkezésünkre álló adatok szerint a magyar honvédséget senki sem támadta meg, az elkövetett gyilkosságokat nem lehet mentegetni. A nyomozást a román hatóságok öt évvel később, 1945 nyarán indították el, és a vádirat benyújtására 1946. február 25-én, a kolozsvári népbíróság 1. számú ítéletének kihirdetése után 16 nappal, 1946. március 13-án került sor. Tehát 16 helységben elkövetett atrocitások tárgyalására, az idézésekre, védők kirendelésére, vádismertetésre, a vádlottak meghallgatására (64 személyt helyeztek vád alá), a tanúvallomásokra, a vádbeszédre, a védők beszédére, a bírák tanácskozására 16 nap elégséges volt. A koalíciós pártok által kijelölt „népbírák” tisztában voltak azzal, hogy a tényállást nem sikerült kideríteni, ezért csak olyan személyeket ítéltek halálra (köztük Wass Albertet és apját, Wass Endrét), akikről tudták, hogy nem tartózkodnak Észak-Erdélyben. (Itt jegyzem meg, hogy a honvédségi atrocitásokat 1940 szeptemberében Magyarország területén, magyar állampolgárságú honvédek követték el, tehát a klasszikus jog szerint bűncselekményeiket a magyar, és nem a román népbíróságoknak kellett volna tárgyalniuk.) A nyomozati eljárás és a bírói szakasz során nem derítették ki öt halálra ítélt magyar tiszt és altiszt keresztnevét, megelégedtek azzal, hogy például Polgár szakaszvezetőt halálra ítélték a vasasszentgothárdi gyilkosságokért. Holott biztos, ezzel a névvel jó néhány ártatlan Polgár is életével lakolhatott volna a perrendtartás áthágásával meghozott slendrián ítélet következtében. E bevezető után rátérek a vasasszentgothárdi és omboztelki atrocitások bemutatására. 1941. szeptember 23-án hat személyt (négy románt, Ioan Caţit, Iosif Moldovant, Petru Mărgineanut és Mărioara Mureşant és két magyar zsidó lányt, Mihály Esztert és Mihály Rozáliát) őrizetbe vett a magyar csendőrség. Közülük két személyt – Petru Mărgineanut és nevelt lányát, Mureşan Mărioarát – néhány óra múlva elengedtek, négy személyt az ítélet szerint átkísértek a vasasszentgothárdi Schilling-kastélyba. (Ez az ítéletben kastélynak nevezett épület a Schilling család szerint egy egyszerű nyári lak volt…). Az indoklás szerint a következő nap hajnalán kivégezték őket. Rosenberg Jakab (Iacob), a falu zsidó boltosa 1945. augusztus 11-én a nyomozati eljárás során azt vallotta, hogy sógornőinek, Mihály Eszternek és Mihály Rozáliának a letartóztatására „azért került sor a szentgothárdi Wass Endre gróf közbenjárására, mivel azt hitték, »kommunista érzelműek«”. Ha készpénznek vesszük Rosenberg Jakab nyilatkozatát, aki értelemszerűen nem lehetett jelen a csendőrök és Wass Endre állítólagos megbeszélésén, a letartóztatáshoz való esetleges hozzájárulást akkor sem tekinthetjük gyilkosságra való felbujtásnak – ti. ezért a bűncselekményért rótta ki a népbíróság a két Wass halálos büntetését. A gyilkosságokra való állítólagos felbujtást azzal találta bizonyítottnak a népbíróság, hogy egyetlen szemtanú (Axente Rotaru) állítása szerint Wass Endre és második felesége, Mansberg Izabella a gyilkosságok előtti este átkocsikázott Vasasszentgothárdra a Schilling-kastélyba, ahová a magyar tisztikart beszállásolták. (A négy személy kivégzésére az ítélet szerint másnap hajnalban került sor.) Egyetlen bizonyíték sincs azzal kapcsolatban, hogy Wass Endre és felesége miről is beszélt a magyar honvédség tisztjeivel. Természetesen a kivégzést a helybeliek közül senki sem látta, így időpontját sem lehetett tisztázni. Mivel csak Wass Endre utazott át Cegéről Vasasszentgothárdra, Wass Albert még abban az esetben sem lehetett volna felbujtó, ha történetesen a két román és a két magyar zsidó sorsáról a vasasszentgothárdi kastélyban, Wass Endréék látogatása során született volna döntés. Ha a népbírósági ítéletben rögzített tényállás szerint született meg a kivégzési parancs, akkor a parancskiadót, a nyíregyházi tizenkilencesek parancsnokát kellett volna vád alá helyezni és halálra ítélni. Az eljárás során viszont ennek a parancsnoknak, akit a tanúk csak kövér ezredesként emlegettek, még a nevét sem derítették ki, és így megúszta az egészet. Helyette Pakucs hadnagyot (akinek az eljárási előírások mellőzésével még a keresztnevét sem derítették ki), mint a gyilkos parancs kiadóját, távollétében halálra ítélték, noha az esetleges kivégzési parancsot csak a kövér parancsnok adhatta volna ki, nem pedig a halálra ítélt hadnagyocska. A 2007-ben elindított perújítási eljárást egy 1941. márciusi román titkosszolgálati jelentésre alapoztuk, amely Wass Endrét jelölte meg egyedüli felbujtóként. Ez a jelentés megerősítette a vasasszentgothárdi átkocsikázás egyetlen szemtanúja, Axinte Rotaru vallomását, aki mindvégig határozottan állította, hogy csak Wass Endre és második felesége, Mansberg Izabella utazott át Cegéről Vasasszentgothárdra. A perújítási eljárás során becsatolásra került az 1940. október 5-én, tehát 15 nappal a vasasszentgothárdi gyilkosságok után szerkesztett csendőrségi jelentés, amelynek valóságtartalmát nem kérdőjelezte meg a perújítási kérelmet mégis elutasító kolozsvári táblabíróság. A cegei csendőrőrs a kékesi honvédparancsnokságnak azt jelentette, hogy a Vasasszentgothárdon letartóztatott négy személyt átadták a magyar honvédség 11-es regimentje K osztagának. A négy letartóztatott Cege község határában szökést kísérelt meg, felszólításra nem állt meg, ezért „fegyverhasználatra került sor”. Ebből az iratból, amellyel Petru Mărgineanu magyarellenes román internálását is javasolják, kiderül, hogy a négy áldozatot nem a népbíróság szerint a Wass Endre és Wass Albert által állítólag „felbujtott” nyíregyházi 19-esek, hanem a 11-esek lőtték le! Igencsak releváns az is, hogy szeptember 23-án a későbbi négy halálos áldozattal együtt letartóztatott Petru Mărgineanut annak ellenére szabadlábra helyezték, hogy ő volt az, aki a román hadsereg visszavonulásakor kiraboltatta a Wass család istállóját. Joggal kérdezhetjük: mennyire életszerű az, hogy a két Wass felbujtott négy személy legyilkolására, de megkíméltette az őket a román katonákkal kiraboltató, letartóztatásban lévő volt polgármester, Petru Mărgineanu életét!? A felsorolt érveket a kolozsvári táblabíróság 2008/35-ös március 10-ei ítéletében az alábbi indokolással söpörte le az asztalról: „Petru Mărgineanut szabadlábra helyezték, a többieket a magyar hadsereg járőre kísérte, Cege község határában megpróbáltak megszökni, nem álltak meg, a tűzfegyverhasználat következtében elvesztették életüket; megállapítható, hogy ez az irat (vagyis az általam az előbbiekben hivatkozott csendőrségi jelentés) nem vonatkozik egy, a bírósági tanács által nem ismert helyzetre, hanem megegyezik az általunk rögzített tényállással és indokolással. Az a tény, hogy a honvédségi járőr száma nem egyezik (az ítéletben foglaltakkal), nem bizonyítja az elítélt ártatlanságát.” (Ismétlem, 1946-ban szó sem volt arról, hogy szökés közben lőtték le a négy áldozatot, hiszen ez a tényállás teljes mértékben kizárta volna a két Wass felbujtó szerepét.) Sajnálom, hogy a kolozsvári táblabíróság ilyen suta és önellentmondó indokolással élt ahelyett, hogy elvileg helybenhagyta volna a perújítási kérelmet. Jogilag akkor járt volna el helyesen – amennyiben mégis kételyei voltak a csendőrségi jelentés korrektségét illetően –, ha a perújítási kérelem elvi jóváhagyása után lefolytatja a bizonyítási eljárást. Ennek során tisztázhatta volna azt, hogy a népbírósági ítéletben rögzített tényállást teljes mértékben megcáfoló csendőrségi jelentés az igazságot tükrözte vagy pedig ködösített. Meggyőződésem szerint a nyomozati eljárást levezető és a vádiratot megszerkesztő neves büntetőjogász, Grigore Râpeanu, a bukaresti egyetem jogi karának későbbi dékánja, a büntetőjogi tanszék vezetője (volt professzorom) is tisztában volt azzal, hogy sem Wass Endre, sem Wass Albert nem volt felbujtója a vasasszentgothárdi gyilkosságoknak. Állításomat azzal támasztom alá, hogy a vasasszentgothárdi Schilling-kastélyba férjével, Wass Endrével átkocsikázó Wassné Mansberg Izabellát a nyomozati eljárás során Râpeanu nyomozó ügyészként kihallgatta, majd néhány napos előzetes letartóztatás után szabadlábra helyezte. Ha a Schilling-kastélyban tényleg sor került volna a honvédségi tisztikar felbujtására, a néhány napig előzetesben levő feleségnek társtettesként kellett volna felelnie, vagyis őt is halálra kellett volna ítéltetni. Bojor Andrei görögkatolikus pap családjának és társaiknak omboztelki legyilkolása, ha lehet, még kacifántosabb módon került elbírálásra. A vádirat szerint a gyilkos parancsot kiadó Csordás Gergely hadnagyot Körösi József (Iosif) omboztelki lakos, későbbi polgármester bujtotta fel. Körösi előzetes letartóztatásban volt, és az eljárás során csak nagy nehezen ismerte el egy szembesítéskor, hogy ő volt Csordás Gergely hadnagy tolmácsa. Ilyen körülmények között Körösit mint tolmácsot – nagyon helyesen – a népbíróság felmentette, és helyette e cselekményekért a vád alá nem is helyezett Wass Albertet ítélte halálra gyilkosságra való felbujtásért – gondolom, abból kiindulva, hogy halálos ítéletet úgyis csak egyszer lehet végrehajtani. A perújítási kérelemhez csatolt román titkosszolgálati jelentés szerint az omboztelki gyilkosságok felbujtója Körösi („Coroşi”) és a szávai Szakács Alexandru (Sándor) volt. Körösit valóban felmentette a népbíróság, de Szakácsot csak tanúként hallgatták ki. 1945. augusztus 27-én azt vallotta: Körösi József omboztelki polgármester azt mondta neki, hogy Csordás hadnagy, aki a falu honvédségi parancsnoka volt, meg akarta bosszulni, hogy szüleit az első világháborúban, 1918-ban a román csapatok megölték – ezzel magyarázta, hogy Csordás hadnagy miért parancsolta meg az áldozatok legyilkolását. Alexandru Fuia, a község volt román polgármestere pedig azt vallotta: Csordás hadnagy magyarul azt mondta neki – Körösi fordított –, hogy „meg akarta öletni a község valamennyi románját, de megelégedett a pappal”. Nyilvánvalóan ezeknek a tanúvallomásoknak a következtében mentették fel Körösi Józsefet – de azt még senki sem magyarázta meg, hogy ezeknek a tanúvallomásoknak az ismeretében miért kellett volna valakinek Csordás hadnagyot a gyilkosságokra felbujtania, hiszen ő ártatlan román civileken torolta meg a román hadsereg 1918-as gyilkosságait. A kolozsvári táblabíróság a következő bizarr és a tényeket figyelmen kívül hagyó indoklással utasította el a Wass Albert ártatlanságát hangoztató perújítási kérést: „Az omboztelki civil lakosság nyilatkozatai nem jelentenek új tényt, amelyeket nem ismert a népbírósági tanács, hiszen pont ezeknek az omboztelki közösségi nyilatkozatoknak az alapján állapították meg nevezett Szakács bűnösségét, és rendelték el Körösi Iosif felmentését.” Csak annyi a bibi, hogy nem Szakácsot, hanem Wass Albertet ítélték el, méghozzá halálra és ártatlanul. Sajnos, megalapozott fellebbezésünket a bukaresti Legfelső Semmítő- és Ítélőszék is elutasította. Wass Albertet amerikai emigrációs politikai tevékenysége miatt a Ceauşescu-rendszer halálos ellenségként kezelte. Életére törtek, és mindenáron el akarták érni a kiadatását. Jellemző módon népbírósági dossziéját a hírhedt Securitate irattárában őrzik, és nem a bírósági irattárban. Ez a tény és a megalapozott perújítási kérelem elutasítása arra utal, hogy Romániában (is) élnek a régi reflexek, a múlt rendszer káderei még mindig jelentős befolyással rendelkeznek. Dr. KINCSES ELŐD ügyvéd U. i. E cikket 2008-ban írtam, mostani közreadását indokolja, hogy sajnos a régi szekusreflexek még mindig élnek! Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. február 25.Székelyföldről kisugárzó minták (Beszélgetés BAKK MIKLÓS előadótanárral, a Székely Kongresszus egyik szervezőjével)Száztizenöt évvel az első, Tusnádfürdőn tartott kongresszus után, 2017. április 20–21-én három helyszínen, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön újabb Székely Kongresszust rendeznek. Bakk Miklóssal, a tanácskozás szakmai előkészítő bizottságának vezetőjével tervekről és elvekről egyaránt beszélgettünk. - Mire készülnek, mi kerüljön a kongresszus munkálatainak előterébe: a tiszta tudományosság vagy az 1902-es hagyományokra visszautaló közpolitikai-szakpolitikai kérdések, újítások? – Sokat vacillált ebben a kérdésben a kongresszus szakmai előkészítő bizottsága. Úgy próbáltunk feloldást találni, hogy az idei Székely Kongresszus ne csak visszautaljon az 1902-es, majd 2002-es felújítás kínálta előzményekre és hagyományokra, hanem tétként is megfogalmazza, hogy a jövőben intézménnyé alakuljon. A metaforikus, hagyományokra visszautaló elnevezéssel gyakorlatilag azt az állandóan működő szakmai és politikai kerekasztalt jelentse, amely ahhoz szükséges, hogy Székelyföld jól előkészített döntések, saját erőforrásai alapján fejlődhessen. Ehhez állandó tevékenységi keretet, szakmai konzorciumot kell kialakítani, az idei kongresszus ennek első lépcsőfoka kíván lenni. – Honnan, kitől származik a Székely Kongresszus életre lehelésének alapötlete? – Az ötletnek több forrásvidéke is van. Az 1902-es előzményeken túl közvetlen impulzus is érkezett Darvas-Kozma József csíkszeredai plébánostól, akinek javaslatát a Székely Nemzeti Tanács is felkarolta, ebből is szűrtünk át az első programvázlatba. Ne feledjük ugyanakkor, hogy 2002-ben, jóval az SZNT neve által fémjelzett mozgalom előtt Kolumbán Gábor már szervezett egy szakpolitikainak szánt, megújító jellegű konferenciát. Az eredeti, 1902-es kongresszussal a magyar állam valamiképpen reagálni kívánt az akkori Magyarország egyik legszegényebb, nagyfokú kivándorlás által is sújtott perifériájának égető kérdéseire. Székelyföld perifériajellege azóta sem változott alapvetően, csakhogy a térség immár a román nemzetállamon belüli belső periféria. Elsősorban saját, az önkormányzatokban megtestesülő politikai erőforrásaira építhet, ezen az alapon kell újragondolni a régióépítést. Miközben két állami centrum is hatással van Székelyföld fejlődésére: a román nemzetállam, azaz Bukarest és a magyar kormány, vagyis Budapest. – Milyen ideákkal, elképzelésekkel láttak neki a szervezésnek? – Amikor 2016 augusztusában elvállaltam a szakmai előkészítést, nagy léptékű tudományos konferenciára gondoltam, amely nagyjából tükrözi a térségre mint régióra vonatkozó releváns tudományos kutatások eredményeit, másrészt megjeleníti, hogy hol is tart Székelyföldön a „tudománytermelés”, milyen lehetőségei vannak a tudományos javak helyi előállításának, illetve milyen a székely jelenlét a világ tudományosságában. Most úgy látom, ezt nem sikerül elérni. De talán elkezdhetjük a folyamatosan működő intézménnyé való alakítást, ami idővel összefogja azt a szakmai, részben tudományos gondolkodást, és szolgálja a következő időszak közpolitikai döntéseinek előkészítését és megalapozását. – Elvárásainak megfelelően alakult a tervezet társadalmi, illetve politikai és civil szervezetek általi fogadtatása? Az 1902-es kongresszus előkészületeinek történetéhez ugyanis az is hozzátartozik, hogy szervezőinek megosztottsága miatt két jelentős erdélyi gazdaszervezet végül kimaradt a dologból. – Azt érzékelem, hogy a Székelyföldben való gondolkodás a távolabbi centrumokban nem igazán tűnik fontosnak. Részben még mindig tartja magát az a 19. századból, a dualizmus korából származó gondolkodásmód, amely szerint Székelyföldnek a fejlődő erdélyi nagyvárosok, Kolozsvár, Brassó, Temesvár etnikai hátországának kell lennie, népességtartalékait modernizációs szükségleteiknek megfelelően felszippanthatják ezek a városok. Ma stratégiaváltást tartok fontosnak, amely Székelyföldet is a modernizációs centrumok közé emelné, ahonnan minták sugároznának ki más, magyarok által lakott régiókra is. Belátom, nehéz ügy, amolyan fából vaskarika, hiszen a modernizáció ma is alapvetően a nagy urbánus központok kisugárzása. De már nem kizárólag. – Milyen érvekkel igyekszik meggyőzni az ellenállókat? – Egyre inkább érzékelhető, hogy az erdélyi magyar városi társadalom kisvárosivá kezd átalakulni. A nagyvárosokban visszaszorult a magyarság, kiszorult a modernizációs folyamatok befolyásolásából, ezért ma már a kisvárosokban való építkezést kell felfognunk modernizációs építkezés gyanánt. Itt kell a közösségek életének területi-települési és kulturális fejlődését valamiképpen összekapcsolni, és mi más lenne ez, mint modernizáció? Olyan modernizációban – és ebben vagyunk érdekeltek –, amely elsősorban az etnikai térszerkezetből indul ki, és olyan modelleket eredményez, amelyek elsősorban a közép- és kisvárosokban hozhatnak létre kisugárzó mintákat. Ebből a szempontból pedig Székelyföld elsődlegessége vitathatatlan. – Azt tartják, hogy azok a minták életképesek, amelyek más közegbe is átültethetők. Biztosan alkalmazhatók a székelyföldi minták gyökeresen más etnikai, demográfiai, önkormányzati környezetben? – Az első benyomás talán az lehet, hogy nem, de sok probléma oldható meg Székelyföldön úgy, hogy az intézményesítés révén a megoldás máshol is alkalmazható legyen. – Például? – Székelyföldön például könnyen megvalósítható lenne egy nyelvi-szakfordítói közszolgáltatás, amely magas szakmai színvonalon támogathatná az önkormányzatokban, hivatalokban a hivatalos kétnyelvűséget. Egyelőre ugyanis a törvény által engedélyezett kétnyelvűséggel sem élünk, az objektív okok között pedig ott van az is, hogy egyelőre nem létezik koncentrált, magas szakmai színvonalú fordítói kompetencia, amely létrehozná és életben tartaná a szükséges magyar közigazgatási szaknyelvet. A kisebb településeken ugyanis nem tudnak fordítókat alkalmazni, akik helyi szinten képesek lennének előállítani a kétnyelvű dokumentumokat. A két székely megye társulásában létrehozandó szakszolgálat biztosítani tudná a professzionális fordításokat, a szinkrontolmácsolást, magyar nyelvű önkormányzati honlapok előállítását. Beépíthető ebbe egy baszk minta is, az online terminológiai adatbázis, egy bárki által lekérdezhető jogi-közigazgatási szótár, amelyet épp a napi fordítói gyakorlat kihívásai tartanának naprakészen. Hozzá lehetne kapcsolni a tudományos szférát is, nyelvészeinket, nyelvtudományi műhelyeinket, ez lenne a romániai magyar hivatalos nyelv tervezési kerete. És ennek alapja már most megteremthető székelyföldi önkormányzati összefogással. – Tekinthetjük mindezt egyfajta általánosan beépíthető tudásnak? – Úgy hiszem, igen. Az erdélyi magyarság egésze számára távlatilag hasznos megoldások többnyire nem a bukaresti törvényhozásban születnek, ahol az erdélyi magyarság képviselői azt valamilyen szerencsés konjunktúra folytán elérik. A román–magyar együttélés mintáit elsősorban helyi szinteken kell kidolgozni, elérni, és itt fontosak lehetnek azok a minták, amelyek elsősorban Székelyföldön valósulhatnak meg a helyi demokrácia követelményei között. A törvényhozás feladata pedig, hogy felismerje azokat, és törvényszövegek révén segítse elterjesztésüket. – Szűk két hónappal a rendezvény előtt milyen célkitűzések tűnnek megvalósíthatóknak a kongresszuson? – Néhány kérdéskörben mindenképpen képesek leszünk közös gondolkodást gerjeszteni. Az egyik a térségi identitáshoz, egy másik a fejlődéshez kapcsolódik. Külön szekció foglalkozik a székelyföldi értéktárral, a történelmi szekcióban pedig olyan problémafelvetésekre számítok, amelyek a Székelyföld története című háromkötetes munkával is összefüggenek. De tárgyaljuk a székelyföldi épített örökség témáját, a demográfiai és a romakérdést is. A fejlesztéssel foglalkozó szekció napirendjét még nem zártuk le, a sok ötlet közül fontosnak tartom a területfejlesztési irányokra koncentrálót, illetve az önkormányzatok hálózatszerű együttműködését taglaló témákat, ehhez nemzetközi előadókat is igyekszünk találni. A fontosabb városok közötti hálózati együttműködés kialakítása azért is fontos, mivel Székelyföldnek nincs igazi nagyvárosi centruma, amely mozdonyként húzhatná maga után az egész térséget. Ezért lenne szükségünk a városhálózati együttműködés sikeres európai mintáira. – A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem szervezői státusa azt üzeni, hogy az oktatás is a központi témák között szerepel... – Valóban, a szervező tudományos társintézmények, a három székelyföldi múzeum, a Székelyföldi Regionális Tudományos Társaság és a Sapientia között a helyszíneket adó egyetem a primus inter pares. Már csak azért is, hogy ily módon is erősödjék a Sapientia regionális hivatása, megtalálja azt az utat, amelyen az oktatási kínálatát képes közelíteni a régió igényeihez. Az oktatási témakörön belül külön szeretnénk reflektálni a közoktatás és a felsőoktatás témakörére is. – Az önkormányzatiság kérdéskörében legilletékesebb politikai-közösségi vezetők reakciói mit ígérnek? – Segítőkészséget tapasztalok, témaérzékenységet is, persze változó színvonalon, a vezetők nem egyformán szembesülnek azzal, hogy a székelyföldi önkormányzatiság a gyakorlati politika színterén is megújulásra szorul. Az áprilisi Székely Kongresszus csak kezdet lehet ebben a megújításban, amelyet intézményesíteni kell, keretet kell létrehozni a további minél rendszeresebb, szakpolitikai alternatívákat felmutató kisebb szakmai rendezvények megvalósításához. Nagyon fontos, hogy egyfajta folytonosságot valósítsunk meg, hogy ne mindig újrakezdeni kelljen, hanem folytatni lehessen már megkezdett dolgokat. Bakk Miklós Politológus, a Bihar megyei Székelyhídon született 1952. június 14-én. A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnáziumban érettségizett, 1976-ban diplomázott a Temesvári Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán, filozófiai doktori címét 2006-ban szerezte a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. 1991-ig mérnökként és rendszerelemzőként dolgozott. 1991–1999 között A Hét című hetilap szerkesztője, 2001-ig a Krónika című napilap politikai elemzője, publicistája, majd 2003-ig a lap főszerkesztője. 2004–2012 között a BBTE Politikatudományi Tanszéke magyar tagozatának vezetője volt, 2016-tól a Sapientia – EMTE kolozsvári karának docense. Kutatási területei: regionalizmus, etnoregionalizmus, kisebbségpolitika, kisebbségi pártok, politikaelmélet. Csinta Samu Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. február 25.Szükség van mindkét iskolára (Barót)Februári soros ülésén Barót tanácsa több napirendi pont keretében foglalkozott az iskolákkal. Többek közt elfogadták a város iskolahálózatának működését a 2017-2018-as tanévben szabályozó határozatot, épületeket adtak kezelésbe, egy új vezetőtanácsi tagot is kineveztek. Az ülésen elhangzott: a gyermeklétszám csökken, de a közösség érdekét az szolgálja, ha a Gaál Mózes Általános Iskola és a Baróti Szabó Dávid Szakközépiskola is még jó ideig külön-külön működik. A tervezet tárgyalása előtt a két nemrég kinevezett iskolaigazgató néhány mondatban vázolta fő célkitűzéseit. Az általános iskola vezetője, Bán Annamária elmondta, szeretné visszavonzani mindazokat, akik a baróti helyett a bardoci iskolát választják. Claudiu Cristian középiskolai igazgató biztosította a képviselő-testületet: Derzsi Kázmér aligazgatóval mindent elkövetnek, hogy az utóbbi időben történt többszöri igazgatóváltás ne legyen hatással a diákok tanulmányi előmenetelére, majd a Gaál Mózes-iskolával való együttműködés fontosságát emelte ki. Nagy István független tanácstag úgy fogalmazott, tisztelet jár a fiatal tanintézményi vezetőknek, amiért e nem mindig hálás feladatot vállalták, s azt kívánta, az épületek és közszolgáltatások igénybevételét testvéri módon oldják meg. Pál-Szilágyi Zoltán RMDSZ-es frakcióvezető hosszú távú stratégia kialakítását nevezte a baróti oktatás sikere zálogának, majd kifejtette, mindent el kell követni, hogy az évtizedek óta tervbe vett új iskola elkészüljön, mert jó eredményeket csak jó körülmények közt lehet elérni. Dimény László (EMNP) a városi tanács és iskolák közti jó kommunikáció szükségességét hangoztatta: ha ismerik a felmerülő gondokat, segíteni is jobban tudnak. Lázár-Kiss Barna András polgármester azt javasolta, a megyei tanácsba „igazolt” Gál Károly helyét szintén RMDSZ-es vegye át a Gaál Mózes Általános Iskola vezetőtanácsában, és nevesítette Weithaller Waltert. A városvezető tudatta: a tanfelügyelőségi jóváhagyás megvan, az iskolahálózat úgy marad, mint ebben a tanévben. Nagy István szóvá tette: a Tanulók Klubja miért szerepel a baróti hálózatban, amikor épülete nem a városé, s fenntartója is a megyei tanács? A Tanulók Klubjának jogi hátterét a város jegyzője, Dombi Réka Hilda ismertette mondván, az épület az állam közvagyonlistáján szerepel, ám az intézményt a megye kezeli. Lázár-Kiss Barna András szerint a Tanulók Klubja mindig is a baróti iskolahálózat részét képezte, fenntartása pénzbe nem kerül, nem látja értelmét tehát, hogy most azt keressék, az kié, s jó-e vagy rossz, ha a listájukon szerepel. A határozattervezetet az előterjesztett formában egyöntetűen fogadta el a jelenlevő tizennégy tanácstag. Fennakadás nélkül fogadták el azokat a határozatokat is, amelyekkel a két iskola, valamint a Cimbora Óvoda kezelésébe adták az általuk használt ingatlanokat. Felvetődött viszont, hogy az iskolák meg tudnak-e egyezni egyes épületek használatáról, illetve az, hogy a közös használat esetén miként rendezik a közköltségek számláit. Lázár-Kiss Barna András úgy vélte, nem a polgármesteri hivatal tiszte, hogy közvetítsen az épületek használatáról: az iskolaigazgatók azért vannak, hogy az ilyen kérdéseket is megoldják, az egymás közti számlázásnak is van módozata, úgyhogy azok kifizetését sem végzi többé a hivatal. Hecser László Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. február 25.Minden közösségünket erősítő rendezvény fontos (Kelemen Hunor a székely szabadság napjáról)Fontos és helye van minden olyan rendezvénynek, amely az identitást erősíti, a március 10-ei, Marosvásárhelyre tervezett székely szabadság napja kapcsán pedig az RMDSZ álláspontja nem változott: mindenkit arra buzdítanak, hogy legyen jelen minden olyan helyen, ahol úgy érzi, ott kell lennie – válaszolta újságírói kérdésre Kelemen Hunor RMDSZ-elnök csütörtökön egy sepsiszentgyörgyi sajtóbeszélgetésen. A szövetségi elnök beismerte: két évvel korábban Sepsiszentgyörgyön tett egy szerencsétlen nyilatkozatot a rendezvényről, majd a sajtó „ki is csinálta emiatt”, de éppen dühös volt – mostanra megtanulta a leckét. (2015. február végén Sepsiszentgyörgyön azt nyilatkozta: a marosvásárhelyi autonómiatüntetés betiltásának ügye a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalra és a szervezőkre tartozik – szerk. megj.) Újabb kérdésre azt is közölte: ő maga nem vesz részt a marosvásárhelyi rendezvényen, bizonyára lesznek kollégái, akik ott lesznek. Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-elnök elmondta: találkoztak Izsák Balázs SZNT-elnökkel, egyeztettek a témáról, és arra készülnek, hogy a Hargita és Maros megyei önkormányzati vezetőkkel közös állásfoglalást tesznek közzé. A Háromszék arról is kérdezte az RMDSZ elnökét, hogy mi a helyzet az autonómiatörvénnyel. Kelemen Hunor azt mondta: továbbra is az asztalon van, nem került fiókba, a jogszabály vállalható, hiszen a javaslat erősebbé teheti a magyar közösséget, de az államot is. Arra azonban, hogy mikor terjesztik a parlament elé, nem tudott válaszolni, mint mondta, erről még egyeztetnek az MPP-vel is. Kelemen Hunor szerint azt is el kell mondani, hogy a parlament el fogja utasítani a tervezetet. Felidézte továbbá: amikor a jogszabály kidolgozása folyt, kérdés volt, hogy próbálják-e az autonómiakoncepciót „beférkőztetni” a jelenlegi alkotmányos keretekbe, vagy inkább a „teljes változatot” válasszák, amelynek viszont hátránya, hogy alaptörvény-módosítást előfeltételez. Végül ez utóbbi mellett döntöttek, és a dél-tiroli modellt vették alapul – úgy gondolták, mivel ez jól ismert európai példa, ez lesz a legkevésbé támadható román részről – egészítette ki Antal Árpád sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök. Szóba került az SZNT által kidolgozott autonómiastatútum is. Kelemen Hunor felidézte: mivel azt már kétszer lesöpörték a parlamentben, nem látja értelmét annak, hogy harmadszorra is próbálkozzanak ugyanazzal. Azt viszont hozzátette: törvényesnek és morálisnak tartja azt az akciót, amely révén polgári kezdeményezés segítségével terjesztenék a parlament elé a statútumot – mint ismert, ezt egy Árus Zsolt vezette gyergyószéki kezdeményező bizottság indította el. Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. február 25.Kelemen Hunor szerint szakítópróba lesz a nyelv- és szimbólumhasználat rendezéseKelemen Hunor szerint a nyelv- és szimbólumhasználat problémájának rendezése szakítópróbája lesz az RMDSZ és a baloldali kormánykoalíció parlamenti együttműködésének. Az RMDSZ elnökét a Maszol.ro portál idézte egy csütörtöki sepsiszentgyörgyi sajtóbeszélgetésről szóló beszámolójában. Az elnök úgy vélte, valójában most kezdődik az RMDSZ és a kormánykoalíció törvényhozási együttműködése, hiszen a kormány eddig a költségvetés elfogadásával volt elfoglalva. Hozzátette a kormánypártok elfogadták a szövetség néhány a költségvetésre vonatkozó javaslatát. Kelemen Hunor elmondta: az RMDSZ jelenleg néhány törvénymódosítási tervezeten dolgozik, amelyekkel a nyelv- és szimbólumhasználat problémáját szeretnék rendezni. Megjegyezte: törvénybe akarják foglalni, hogy a kisebbségi nyelvek és szimbólumok használata kötelező azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot, és azt is, hogy lehetséges azokon a településeken, ahol a küszöbérték alatt van a kisebbség aránya. Törvénybe foglalnák ugyanakkor azt is, hogy a kormánynak alárendelt helyi intézményekben és a prefektusi hivatalokban is érvényesíteni kell a többnyelvűséget, és biztosítani kell a lehetőséget a többnyelvű formanyomtatványok használatára. Kelemen Hunor elmondta: március végéig elkészítik ezt a törvénytervezetet, és ennek elfogadása lesz a szakítópróbája a kormánnyal való együttműködésnek. Emellett a tavaszi parlamenti ülésszakban a fejlesztések területén lesznek az RMDSZ-nek javaslatai. Újságírói kérdésre, hogy mi történik ha a kormánykoalíció nem tartja be az együttműködésre vonatkozó ígéreteit, Kelemen Hunor azt válaszolta: mindig van B terv, de amíg az A terv működik, erre összpontosítanak. MTI Erdély.ma 2017. február 24.Potápi: indul a külhoni magyar családi vállalkozások éve - Speciális képzések, Kárpát-medencei körút és kutatás is szerepel a külhoni magyar családi vállalkozások éve programelemei között - mondta Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár az idei tematikus esztendő nyitórendezvényén pénteken, Balatonalmádiban. A tanácskozáson közel kétszáz külhoni magyar vállalkozó vesz részt a Kárpát-medence régióiból.2012-ben indultak el a tematikus évek, először az óvodák, majd a kisiskolák, és a külhoni magyar felsősök éve következett. 2015 a külhoni magyar szakképzés, a tavalyi év a külhoni magyar fiatal vállalkozók köré szerveződtek a programok. Az államtitkár felidézte, hogy az idei tematikus évről a Magyar Állandó Értekezlet legutóbbi ülésén döntöttek az államtitkárság javaslatára, és lebonyolítására 1 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez eddig a legnagyobb forrás, és azt szeretnék, ha a gazdaságfejlesztésnek a motorjai lennének a külhoni magyar vállalkozások - jelezte. Célcsoportok azok a családok, ahol két vagy több generáció dolgozik, a korábbi generáció alapította és a következő folytatja a munkát, illetve az adott generáció több tagja - házastársak, testvérek - dolgoznak a vállalkozásban - mondta. A tervezett programelemek között említette tavasszal és ősszel Kárpát-medencei körút szervezését. Tavasszal többgenerációs családi vállalkozásokkal és külhoni magyar családi vállalkozókkal találkoznak, családi vállalkozói tréninget tartanak, ősszel ágazat-specifikus és vállalkozásfejlesztési tréningek lesznek. A tervezett programelemek között szerepel még egy kutatás is, amely fókuszcsoportos vizsgálatot, statisztikai adatelemzéseket is magában foglal. A külhoni magyar családi vállalkozók és a fiatal vállalkozók számára emellett nyári képzést is szeretnének tartani. Közölte: a külhoni magyar családi vállalkozások számára a keretösszeg 600 millió forint, a külhoni magyar fiatal vállalkozók számára 230 millió forint lesz. A nemzetpolitikai államtitkár kitért arra is, hogy a 2016-os külhoni fiatal magyar vállalkozók éve program pályázati keretösszege 525 millió forint volt, amit a nagy érdeklődésre tekintettel 600 millió forintra emeltek. Ismertetése szerint régiónként a jelentkezők mintegy 10-12 százaléka nyert, 23 mezőgazdasági vállalkozás - ebből 16 kezdő -, és 94 nem mezőgazdasági tevékenységet folytató vállalkozás, amiből 22 kezdő vállalkozás. A pályázatok többsége a növénytermesztés, a szolgáltatóipar, a turizmus-vendéglátás, az építészet, a feldolgozóipar és az egészségügy területéről érkezett. A program elszámolási határideje március 30-a - jelezte Potápi Árpád János. A nemzetpolitikai államtitkár kitért arra is: 2010-ben az egész magyar politikai rendszer jelentősen átalakult, több volt mint egy kormányváltás, annál sokkal jelentősebben újult meg minden Magyarországon. Kifejtette: olyan nemzetpolitikai intézkedéseket hoztak, amelyek gyökeresen megváltoztatták az addigi nemzetpolitikát. 2014 után a gazdaság felé mozdultak el, annak jegyében, hogy segítsék a szülőföldön való boldogulást. Rámutatott: ezt gazdaságpolitikai eszközökkel tudják erősíteni. A támogatáspolitikának nemcsak az oktatás, az egészségügy és a szociális terület felé kell irányulnia, hanem a gazdaságpolitikában is részt kell vállalnia a magyar kormánynak - érvelt. Az a cél, hogy a magyar vállalkozások és az intézményrendszer megerősödjön a Kárpát-medencében és minél több magyar gyermek szülessen - összegzett Potápi Árpád János, aki szerint ha nem a magyar fiatalokra építenek, nem lehet nemzetpolitikáról és magyar jövőről beszélni. Beszámolt arról is, hogy tavaly 28 milliárdot terveztek a költségvetésben a területre, amely év végére 73 milliárdra nőtt. A rendezvényen részt vevő családi vállalkozások tagjai kerekasztal-beszélgetésen osztották meg tapasztalataikat. A felszólalók egyebek mellett a család összetartó erejét hangsúlyozták, amely a vállalkozásukat is segíti. A vállalkozások közül többnél már a második-harmadik generáció kapcsolódik be a munkába. (MTI) 2017. február 24.Selyem Zsuzsa: a kudarcokról nyíltan kell beszélniA szerző legújabb kötetében állati szereplők mondják el azt, amit a kitelepített nagyapja nem mert. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) kortárs irodalmi sorozata keretében csütörtök este Selyem Zsuzsa íróval, egyetemi oktatóval a kolozsvári Bulgakov kávéházban állhattunk meg egy szóra. A meghívottat László Noémi kérdezte többek között az írói és pedagógiai hivatásról és felelősségről, a magyar közbeszéd fontos és/vagy tabuként kezelt témáiról, és nem utolsó sorban a tavaly ősszel megjelent Moszkvában esik. Egy kitelepítés története című kötetéről. Van-e felelőssége az írónak abban, hogy hol él? – hangzott el a bemelegítő kérdés. A Marosvásárhelyen született, de Kolozsváron élő és alkotó szerző úgy vélekedett, elsősorban tanárként érzi ezt fontosnak, mivel szöveget bárhol lehet írni. A 9 kiló című kötetét a stuttgarti Schloss Solitude akadémián, míg a Moszkvában esiket egy svájci kisváros klastromjában írta. Utóbbiról megtudhattuk, természetközelsége és klímája folytán inspiratív környezetet biztosított számára az írásra, akárcsak a Schloss Solitude, mely olyan művészeti laboratórium, ahol különböző ágazatokban alkotó művészek tevékenykednek, és akár éjszaka is akad olyan alkotótárs, akivel egy sör mellett lehet eszmét cserélni. Itthon, az óratartás miatt nem lett volna lehetősége a két kísérleti regényének megírására, árulta el Selyem Zsuzsa. Életében két hangsúlyos hivatás van: az írás és a tanítás. Mint mondta, megtett mindent annak érdekében, hogy ezek ne szerepek legyenek, így bármennyire is szeretett matematikát tanítani, lemondott róla. Az iskolákban rossz a matek megítélése, több az előítélet a tantárggyal kapcsolatban, mint a szőke nőkkel szemben, jegyezte meg a szerző. Az önazonosság fontos számára, ezért váltott. Tanárként a demokratikus pedagógia híve, mivel úgy gondolja, csak párbeszéddel lehet tanítani, és ehhez minden hierarchiát meg kell szüntetni. „Ebben a folyamatban ugyanannyit tanulsz, mint amennyit tanítasz” – fogalmazott. Tévhit az, hogy a matematikát csak bemagolva lehet megérteni, bár aki nem tanulja meg a szorzótáblát, annak kicsit több időbe telik levezetni, hogy mennyi 6x8. Egy másik tévhit, hogy a matek egyetemen számokkal foglalkoznak, pedig ott több a betű és a levezetés. A matek alapvetően gondolatmenetekkel dolgozik, ahogyan ideális esetben a bölcsészet is. Egy három oldalas, új felfedezést eredményező matematikai levezetéshez és egy irodalmi alkotás megírásához is faktuális tárgyismeretre van szükség, de ez is attól függ, hogy az irodalom mely területéről van szó. Elmondta: éppen emiatt a sűrítettség miatt szereti a verseket, annak ellenére, hogy nem az ő műfaja. A verselés szerinte azért izgalmas, mert általa egy addig nem érzett, meg nem fogalmazott emóció kap egy nyelvet, melyben körbejárható. Ez foglalkoztatta, amikor egyetlen publikált versét megírta egy közeli barátja halála után. Selyem Zsuzsa úgy vélekedett: egy művészetekkel foglalkozó tudományban nem lehet távolságtartóan oktatni. Nem pusztán racionális, hanem emocionális munkára is szükség van, és minden egyes szöveget önmagához kell mérni. „Az a jó tanítvány, aki nem idomulni próbál egy általam felmutatott értékrendhez, hanem azt ismerve egy újat tud kitalálni. A follower (követői) viszonyulásról azt gondolom, hogy árulás” – fogalmazott. A Jelenkor kiadó gondozásában megjelent Moszkvában esik. Egy kitelepítés története című könyvről elhangzott: a szerző nagyapja, Beczásy István történetét beszéli el, egyes helyzeteket állati narrátorok szemszögéből. A cselekmény alapját maga a főhős „diktálta le” unokájának, aki háromszéki földesúr lévén a kudarcairól sohasem vett tudomást, így arról például sohasem beszélt, hogy milyen kínzásokat kellett átélnie a Szekuritáté kihallgatásain. Selyem Zsuzsa elmondta, amiatt nem tekinthető a kötet emlékiratnak, mert töredékes. „Nagyon sok adat csak dokufikciós formában volt számomra elérhető. Volt három adatom, és a közötte levő emocionális viszonyulásokat és történéseket nekem kellett kitalálnom.” A vallatások ideje alatti kínzásokra azután következtetett, hogy utánanézett a korabeli kínzási technikáknak, mivel nagyapja koponyáján volt két szemmel látható görbület. A könyvből felolvasott részletből is kiderülhetett a hallgatóság számára, a súlyos témából adódó feszültséget az állati narráció oldja fel. Selyem Zsuzsa elmondta, az állati szempont hitelessége érdekében etológiai könyveket olvasott, hogy melyik állatra milyen érzékelés és kommunikáció jellemző. A regény állatszereplőinek tudásában nincs korlát, így egy poloska is lehet „mindentudó Coelho”. Ahogyan Beczásy István nem beszélt a megpróbáltatásokról, úgy hallgatja el az erdélyi magyar társadalom a kényes kérdéseket, mint például az ügynökmúltat. László Noémi felvetésére, miszerint 27 év után sem dolgoztuk fel, hogyan éltek az előző generációk az elmúlt rendszerben, Selyem Zsuzsa elmondta: a kérdést nem lehet elbagatellizálni, minden elfedésnek később csak rosszabb folyománya lehet. Ráadásul a mai fiatal generációnak azt sugallja, hogy nincs morális tétje a viselkedésnek. Találjuk meg azt a nyelvet, ahogyan az ügynökkérdésről beszélni lehet, ugyanis vagdalkozással, elkenéssel nem jutunk előrébb a kérdéssel – javasolta. Ahhoz hasonlította a helyzetet, amikor valakinek fáj a nyaka, ezért egy adott irányba nem tud nézni. A tabutémák kapcsán szóba került a Magyarországon megalapított Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMGT) viharos ügye is. A 150 millió forintból gazdálkodó irodalmi tehetséggondozót a Kolozsvárról elszármazott Orbán János Dénes – mellesleg a helyszínt is biztosító Bulgakov Irodalmi Kávézó alapítója – vezeti. Selyem Zsuzsa egykori évfolyamtársáról azt mondta, „szakad meg a szíve” látván, hogy ebbe a csúnya történetbe keveredett, és arra kényszerül, hogy a látszólagos szabadsága mellett politikusok előtt alázatoskodjon. „Még mindig nem lenne késő kiszállni és bocsánatot kérni” – mondta Selyem Zsuzsa. A szintén nemrég alapított Független Mentorhálózatról, amiről – az alapítók szerint – tévesen feltételezik, hogy az Orbán János Dénes-féle Kft. ellenében jött létre, a meghívott úgy nyilatkozott: tagja a mentorhálózatnak, de ettől függetlenül is foglalkozott az őt megkereső fiatal tehetségekkel. A mentorhálózat létrejötte egy performatív gesztus, amivel láthatóvá válik az, amit eddig is csináltak – mondta. Az írást nem lehet tankönyvekből megtanulni, csak úgy, hogy csinálod és valaki visszajelez. Ez így volt száz évvel ezelőtt is, ezután is így lesz. A beszélgetés végén László Noémi a Selyem Zsuzsa eddig megjelent kötetei közötti összefüggést keresve visszakanyarodott arra a kérdésre, hogy mi a közös a művek címeiben, a közönségnek is megadva a válaszadás lehetőségét. Mint kiderült, kivétel nélkül kétszavas és névelő nélküli címekről van szó, de Selyem Zsuzsa szerint ez teljesen véletlen. De azért a helyes válaszért járt a könyvjutalom. Timi foter.ro/cikk 2017. február 24.Tiltakoznak a csíkszeredai önkormányzati képviselők a Városháza felirat leszedetése miattA csíkszeredai önkormányzati képviselők soros havi ülésükön felháborodásuk és tiltakozásuk kifejezéseként amiatt, hogy le kell venni a városháza feliratot a polgármesteri hivatal homlokzatáról állásfoglalást fogalmaztak meg és fogadtak el. Füleki Zoltán, Csíkszereda alpolgármestere olvasta fel az RMDSZ frakció által kezdeményezett állásfoglalás szövegét a testületnek, majd szavasára bocsátották azt. A testület többsége elfogadta, a román pártok három képviselője azonban nemmel szavazott. Tőke Ervin, EMNP-s tanácsos azt javasolta, hogy ne csak az államelnöknek, hanem az RMDSZ-nek is küldjenek el belőle, amelyet szintén elfogadtak. Alább olvasható az állásfoglalás szövege: Állásfoglalás Csíkszereda Megyei Jogú Város Önkormányzata felháborodva áll Klaus Johannis államelnök strasbourgi kijelentése előtt, amely szerint, ha ő németként elnök tudott lenni Romániában, az azt jelenti, hogy a dolgok rendben vannak az országban a kisebbségvédelem terén. A valósággal szöges ellentétben áll ez a kijelentés, hiszen Románia által ratifikált kisebbségvédelmi szerződéseket, például a Kisebbségi Keretegyezményt, a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartáját nem alkalmazzák, nem tartják tiszteletben. Valótlan a kijelentés már akkor is, ha csupán a nemzeti szimbólumaink, város és községháza felirataink ellen született bírósági döntésekre, a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása után a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium működésének ellehetetlenítésére gondolunk. A Johannis Romániájában Csíkszereda évszázados városzászlóját és a székely zászlót a hatalom eltávolíttatja a közintézményekről, miközben a Szucsáva megyei Gura Humorului településen Bukovina zászlaját katonai parádéval húzzák fel. A Johannis Romániájában a hatalom minden törvényes alapot mellőzve, a Román Tudományos Akadémia égisze alatt kiadott szótárban foglaltakat felülírva dönt a „primăria” kifejezés magyar fordításáról. A Johannis Romániájában a hatalom előre gyártott forgatókönyv szerint, sorozattermelésben távolítja el a magyar feliratokat és mindent, ami a másságra intézményesen utalhat. Csíkszereda választott vezetőiként, európai polgárokként a becsülettel végzett munka, a tisztesség és a nemzeti tisztelet Romániájában akarunk élni, tudomásul vesszük és a törvényeket betartva végrehajtjuk az igazságszolgáltatás döntéseit, de ezúton is tiltakozunk minden olyan eljárás ellen, amely sérti és csorbítja nemzeti önazonosságunk megtartását, kisebbségi alkotmányos jogainkat. Csíkszereda Megyei Jogú Város Önkormányzata ezúton elhatárolódik Klaus Johannis megtévesztő kijelentéseitől és felszólítja az elnököt, hogy az európai közvélemény államférfihez méltatlan, erdélyi emberhez nem illő félretájékoztatása helyett szálljon síkra az őshonos kisebbségek nyelvi és közösségi jogainak Gyulafehérvári Nyilatkozatában foglaltak szerinti mielőbbi rendezése érdekében. Székelyhon.ro 2017. február 24.Úgy érzik, hazataláltakEgy művészházaspár munkáiból nyílik kiállítás Csíkdelnén szombaton 18 órától, a felújított kultúrotthon avatóünnepségén. Szekeres Bernadette és Dobolyi Tamás két kisgyerekükkel Temesvárról költöztek Delnére, az eddigi munkáikból mutatnak be válogatást. „Nyitva van a kapu, gyertek be bátran” – mondta a telefonba Bernadette, amikor arról érdeklődtünk, hogy pontosan hova is kell mennünk. Tágas udvarra hajtunk be, rajta ház, gazdasági épület. A házigazdák nagy szeretettel fogadnak, kiscsoportos és előkészítő osztályos fiacskáik kíváncsian kukucskálnak ki az egyik szobából. Mindketten a faluban levő oktatási intézményekbe járnak. Szekeres Bernadette Gyergyószentmiklóson született, Dobolyi Tamás pedig Sepsiszentgyörgyön. Bernadette divattervezést tanult, Tamás grafika szakon végzett – mindketten Temesváron. Ott ismerkedtek össze az egyetemen, és kötötték össze az életüket, és ebben a városban éltek tizennégy évet. „Amikor megismerkedtünk, mindenki mondta, jaj, két dudás egy csárdában, nem lesz így jó. Aztán számos kiállításon vettünk részt közösen. Én a színházhoz szerződtem, eleinte jelmeztervező voltam, majd díszlettervezéssel is kezdtem foglalkozni, egyre nagyobb fába vertem a fejszémet. De nem csak a temesvári színházzal, hanem még sok műhellyel dolgoztam együtt, például Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson is. Nagyon élveztem a ruhatervezősdit, mai napig készítek magunknak ruhákat” – magyarázta Bernadette. Tamás a sepsiszentgyörgyi művészeti iskolában járt, mestere, Hervay Katalin készítette fel az egyetemi felvételire. „Akkor szerettem meg igazán a képgrafikát. Ez rézkarcokat, linometszeteket és egyéb csodás technikával készült grafikákat jelent, ilyeneket ma már kevesen készítenek, mert időigényes. Amikor bejutottam az egyetemre, ezt a vonalat próbáltam követni. Az egyetem elvégzése után, amikor munkába álltam, a képgrafikából reklámgrafika lett. Nagyon sok anyag, nagyon sok termék, sok céggel való közös együttműködés jellemezte ezt a korszakot. És akkor tizennégy év után úgy döntöttünk, hogy hazaköltözünk Székelyföldre. Minden nap azzal keltem fel, hogy mikor, hogy tudnék hazajönni. Aztán sikerült Csíkdelnére irányuljon a figyelmünk, hogy hogy – azt csak a Jóisten tudja.” A család úgy költözött Delnére, hogy – mint mondták – se rokona, se ismerősei nem voltak senkinek. Ezt megelőzően nem is tudták, hogy hol található. Bernadette legkisebbik fiúkkal volt akkor várandós, olyan házat kerestek, ahová rögtön be tudnak költözni. Itt találták meg. De nem csak házat találtak, közösséget is. „Megtaláltuk, amit kerestünk. Az itteni emberek segítőkészek, megvan, amire nekünk, művészeknek mindannyiunknak szükségünk van: hogy támogatásunk legyen. Arra volt nekünk szükségünk, hogy hazajöjjünk. Ezzel a most nyíló kiállítással a közösséget próbáljuk megszólítani” – a mutatott rá Tamás. Bernadette hozzátette, fontos, hogy közeledjenek ők is közösséghez. „Én is kíváncsi vagyok, hogy ki a szomszéd, mivel foglalkozik, és hátha őket is fogja érdekelni, hogy mi mivel foglalkozunk. Azért vagyunk kortársak, hogy egymást megismerjük és értékeljük.” Tamás egy bizonyos alkotói korszakát mutatja be a kiállításon, a képgrafikáiból látható majd válogatás, amelynek fő gerincét a Dante Isteni színjátéka nyomán készült grafikák alkotják, de friss munkákat is beválogatott a tárlat anyagába. Mint monda, a figuratív kompozíciókat szereti, azt, hogy az ember legyen a központban. Az ember és természet, Isten és ember kapcsolata foglalkoztatja. Bernadette egy-két rajzot és a nemezmunkáiból állít ki. „Az intuíciómra hagyatkozom. Amióta itt vagyunk – stabilan tavaly májustól – érzem, hogy ki tudok bontakozni. Olyan jó ez az otthonra találás, ez a hazatalálás, úgy érzem, hogy beindult bennem egy olyan tudás, amit eddig még nem tudtam kibontani. Az érzéseimre tudok hagyatkozni, és látom, hogy jó. Úgy érzem, hogy amíg városban éltem, nagyon befolyásolt az a környezet, mindig amikor valamit alkottam, sokat agyaltam rajta. Most nem, ez most megbillent. Nyilván a ráció és a logika ott kell legyen, de az intuíció, ezek a megérzések valahogy vezetnek. Kellett egy ilyen környezet, hogy átrikkant a szomszéd, hogy mennek fel az erdőre és menjünk velük. Ahogy beleszippantunk ebbe a légkörbe, a levegőbe, ez a zsongás, a madarak, a természetnek az íze, hangja, formái bennünk egy utórezgést hagynak. Temesváron, amikor egyszobás albérletben laktunk, ösvényszerű járások voltak a házban, ha valamelyikünk dolgozott. Az olajjal való festést is megkíséreltem, de rövid időn belül abbahagytam, mert nem tudtam abban a szagban aludni. Volt, hogy Tamás benzinnel mosta le a linóleumot, szóltak a szomszédok, nem tudják, mi van, de valahol egy benzintartály elszakadt. Akkoriban a barátok megkértek, hogy a gyerekeiknek farsangra készítsek jelmezt, de minden csupa anyag, cérna volt a kicsi lakásban. Itt most vannak tereink alkotni, nyáron például a csűr ilyen szempontból egy nagyszerű hely.” Kérdésünkre, hogy hogyan tekintenek rájuk a faluban, elmondták, néha vannak érdekes helyzetek. „Ha valaki alkotó ember, és nem állattartással és mezőgazdasággal foglalkozik, akkor egy picit jobban megrezzen a levegő, hogy akkor vajon mit is csinál. Nyáron mindenki kint van és dolgozik, mi vagyunk azok, akik bent ülünk a házban. Volt, hogy meg is kérdezték délben: ti még nem vagytok felkelve? Mert azt jelentette számukra, ha nem jártunk ki. De szoktak szólni, ha nem úgy hasítom a fát, ahogy »kell«, vagy a kaszát nem úgy fogom. Ellátnak jó tanácsokkal, figyelemmel kísérnek. Ezt a figyelmességet nagyon szeretem, mert nem rosszindulatból teszik, ez a falu védelme” – véli Tamás. Mivel az autójuk rendszámtáblája még temesvári, úgy vannak számon tartva, hogy az „idegenek.” Pedig Tamás szegről-végről csíki is, egyik nagymamája csíkmadarasi, nagytatája csíkszentmártoni. „De itt temesvári vagyok. Sokan úgy gondolják, hogy amit mi csinálunk, egy hóbort. Mégis elfogadják, és mi is próbáljuk elfogadtatni.” Felesége hozzátette, megtisztelő számukra, hogy őket kérték fel egy kiállítás bemutatására a felújított kultúrotthonba. Tamás még elmondta: fontosnak tartják, hogy közös hangot üssenek meg a környezetükkel. „Nem akarok egy különc lenni, aki idejött, egy nyaksálas művész. Sok lemaradásom van, mert tömbházban nőttem fel, de próbálok közmunkákon, kalákákban részt venni, hogy érezzem, ide tartozó ember vagyok. Elmentem pityókát szedni, cserepet cserélni, tehát mi is részt szeretnénk venni a falu életében. Számomra ez egy öröm, mert ez éltet engem, és abból jönnek az ihletek, az alkotások. Abból ahogy az itt élő emberek élnek. Mindenkinek megvan a maga érdekessége, ez engem életre hív alkotóként. Temesváron is lehet élni, és nem vetem meg azt, aki a nagyvárost szereti, de a mi döntésünk az volt, hogy hazajöjjünk. Most ez az álom valóra vált, kiderül a hogyantovább. Élni kell benne, a mindennapi küzdelmeket meg kell vívni. Én is szeretném, hogy legyen ebből a csűrből egy gyönyörű műterem, ahol kiállításokat, koncerteket lehet szervezni, táborokat, mert rengeteg művészbarátunk van. De ha ennek csak a töredéke valósul is meg, az már nagyon jó” – összegzett. Péter Beáta Székelyhon.ro 2017. február 24.Több száz Hargita megyei gazdaságot elárasztott a vízAz esőzések és a nagy mennyiségű hó hirtelen olvadása miatt csütörtökön több száz Hargita megyei gazdaságot elárasztott a víz, két iskolában pénteken szünetel az oktatás. Az egyik legérintettebb község Gyergyószárhegy, ahol mintegy 800 háztartás udvaráról, pincéjéből és kútjából szivattyúzták ki a vizet – olvasható az Agerpres hírügynökség összefoglalójában. A község polgármestere, Danguly Ervin a hírügynökségnek elmondta, az önkéntes tűzoltók jelenleg is dolgoznak, munkájukat a ditrói és újfalusi önkéntesek segítik. Szárhegyen a domboldalról lefolyó víz elöntötte az iskolák körüli területeket, az oktatási intézményekbe körülményes a bejutás, ezért úgy döntöttek, hogy pénteken nem lesz tanítás. „Értesítettük a tanfelügyelőséget is. Az igazgató asszonnyal úgy határoztunk, hogy a gyerekek ne menjenek iskolába, mert nagyon veszélyes, főleg a kisebb diákok számára” – nyilatkozta Danguly Ervin. A két iskolában mintegy 400 diák és óvodás tanul. Az elmaradt órákat a diákoknak később be kell pótolniuk – mondta Görbe Péter tanfelügyelő. Gyergyóújfaluban is gondokat okozott az áradás. Egy patak kilépett medréből, és hat házat valamint száz pincét, illetve udvart öntött el – tudatta Egyed József polgármester. A községben mintegy harminc hidat tett tönkre az árvíz, a lakosok homokzsákokkal védik háztartásaikat. Az önkéntes tűzoltók jelenleg is szivattyúzzák a vizet az udvarokról. Csíkszentmihályon a csütörtökön lezúduló víz harminc pincét árasztott el, és két kilométernyi megyei útszakaszt is elöntött – tájékoztatta a hírügynökséget Izsák-Székely Lóránt polgármester. A Hargita Megyei Sürgősségi Felügyelőség (ISU) csapatai több településen is beavatkoztak az árvízvédelmi munkálatokba. Csíkszentléleken, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Szárhegyen, Maroshévízen és Csíkpálfalván is dolgoztak – tájékoztatott Alina Ciobotariu, az ISU Hargita megyei szóvivője. A tűzoltók felhívják a lakosság figyelmét, takarítsák ki a sáncokat, hogy a lezúduló víznek semmi ne állhasson útjába. Székelyhon.ro 2017. február 24.Oktatási segédanyagnak megteszi: Erdély-ismereti társasjátékot teszteltünkElképzelhető, hogy történelem- és földrajztanároknak, kvízrajongóknak vagy bizonyos típusú turistáknak bejön, de aki szórakozni szeretne, inkább valami mást válasszon. Nagy várakozással ültünk le az Erdély-ismereti társasjáték köré, amely elég sok mindent ígér (lásd a keretes szöveget). Bevallom, azzal a naiv előfeltevéssel kezdtem játszani először egy háromfős, majd egy négyfős társasággal, hogy alapvetően a játék azoknak szól, akik nem élnek Erdélyben, viszonylag keveset tudnak róla, turistaként ellátogattak néhány ikonikus helyszínre és/vagy olvastak pár erdélyi vonatkozású regényt gyönyörű tájleírásokkal, tiszta lelkű főhősökkel. De nem elégszenek meg ezzel az ideologikus reprezentációval, Erdély-ismereteiket valahogyan szeretnék elmélyíteni, vagy legalább betekintést nyerni abba a lokális, praxis-szerűen az erdélyi mindennapokat szervező és működtető tudás- és készség-készletbe, ami az itt élőket, bennünket – minden regionális különbözőség ellenére – meghatároz, mozgat, és amelyet mi is meghatározunk és alakítunk. Egyszóval valamiféle élő kulturális találkozás szimulációjaként képzeltem el a játékot, és egyáltalán nem számítottam arra, hogy egy formális oktatási segédanyaggal fogok szembesülni. Mert az Irány Erdély! valójában az: az egész dobozt cakkompakk be lehet vinni tanórára, a kártyák közül kiválasztva a megfelelő doménium, mondjuk irodalomtörténet vagy történelem tematikájúakat, és az osztályt négy csapatra osztva lejátszatni velük azt a pár kérdés-választ. És persze a végén annak a csapatnak a tagjai, amelynek bábuja hamarabb beér a célba, kap egy tízest (Magyarországon ötöst). Azt is feltételeztem, hogy biztosan többnyire olyan kérdések lesznek, amire erdélyiként egyből rávágjuk a választ, azaz hogy számunkra magától értetődő, hogy ne mondjam az anyatejjel, de legkésőbb huszonévesen magunkba szívott ismeretek állnak majd a középpontban. Olyan fontos dolgok, amiket egy erre látogató turistának elmondanánk, mert lehet, hogy az útikönyvében vagy lexikonja Erdély-szócikkeiben nem lesz benne. Persze az ilyesmi teljesen szubjektív, tehát nem lett volna könnyű feladat ilyen kérdéseket és válaszokat kitalálni (de az eredményt nézve ez nem is merült fel célként). B. D. T. Transindex.ro 2017. február 24.Péter Ferenc az RMDSZ Maros megyei szervezetének új elnökePéter Ferencet választották a Maros megyei RMDSZ elnökévé a szervezet pénteki tisztújító küldöttgyűlésén. A Maros megyei önkormányzat vezetője programjában a repülőtérért való lobbizást, a szórványközösségek támogatását, a más magyarlakta vidékekkel való kulturális- gazdasági kapcsolatok keresését és erősítését ígérte. Azt hangsúlyozta, hogy a választásokra időben kell elkezdeni a felkészülést, hatékonyabbá kell tenni a szervezet tevékenységét, fórumokat kell kialakítani a szakmai találkozásoknak, megbeszéléseknek, fel kell újítani a székházat, és olyanná tenni, ahová szívesen ellátogatnak a tagok, ahol jól érzik magukat az emberek. A marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében tartott megyei RMDSZ tisztújító küldöttgyűlésén jelen volt Kelemen Hunor szövetségi elnök, Markó Béla volt szövetségi elnök, Tamás Sándor Kovászna megyei és Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök, Farkas Balázs konzul, parlamenti képviselők, szenátorok, helyi és megyei önkormányzati képviselők, vidéki polgármesterek és tanácsosok, a helyi szervezetek képviselői. Péter Ferenc házigazgaként köszöntötte a jelenlevőket. Mint fogalmazott, nem csak arra jó alkalom ez a nap, hogy új elnököt válasszanak, de arra is nagyszerű lehetőség, hogy találkozzanak, beszélgessenek. A szervezet új elnöke köszönetet mondott mindazoknak, akik a rendszerváltás után a nagy közösségi ügyért, az erdélyi magyarok jogaiért, javaiért küzdöttek. Oklevelet adott át Markó Bélának, Kelemen Atillának, Kerekes Károlynak, Frunda Györgynek, Borbély Lászlónak, Makkai Gergelynek és Német Jánosnak, valamint a néhai Kakassy Sándornak és Elek Barnának is. Markó Béla a „régieknek” köszönte meg tevékenységüket, azoknak, akikkel 1989-ben együtt lehetett, Sütő Andrásnak, Domokos Gézának, Fülöp G. Dénes lelkésznek, Csiha Kálmánnak – hozzátéve, hogy nem teljes a lista. Bár 2016-ban sem sikerült visszaszerezni Marosvásárhelyt, a tavalyi választásokon jól szerepelt a Maros megyei szervezet, sikerült jó eredményeket elérni – mondta Kelemen Hunor. A szövetségi elnök némi dorgálásban is részesítette a marosvásárhelyi szervezetet, amely „időnként kívülről nézve azt a látszatot kelti, hogy egymással vannak elfoglalva inkább, nem a tagsággal”. Kitért arra is, hogy Románia nem jogállam, hiszen egy jogállamban a törvények mindenkire vonatkoznak – és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetét említette. Tamás Sándor, majd Borboly Csaba osztotta meg gondolatait, majd Péter Ferenc ismertette a programját. Végül a jelenlevők 306 szavazatot adtak le, amelyből 301 volt érvényes. Ezek közül 291 igen és 10 ellenszavazatot kapott Péter Ferenc. Antal Erika maszol.ro 2017. február 24.Dél-Erdély pedig vanLapunk tavaly közölt hatalmas, román falfeliratot Brassó városából, amelyen újból tudomásunkra hozták a szerzők, mennyire utálják a magyarokat; azt is jelezvén a gyakorlatban is, hogy hiába törlik le azt, úgyis visszaírják. Hiába na, szavatartók a szerzők. Én most Brassó lakosságának tudomására akarom hozni és örömmel, hogy nem vész el minden, amit veszett kutyák riogatnak. Lám, a városról írásos emlékünk van már 1252-ből, IV. Béla magyar királyunk egyik adományleveléből. Nyilván, adományozni már 750 évvel ezelőtt is csak azt lehetett, ami megvolt. És Brassó megvala. Brassót Dél-Erdélyhez sorolja mind a történelem, mind a történetírás –, na, én itt hozakodom elő a magam friss, mai felfedezésével, hogy mindenki tudjon arról. Jelenkori történelmünkben járom Sepsiszentgyörgy várost, felejthetetlen a város mellett ez a járkálás is. Be kellett köttetnem a villanyt a lakásba. Hát ez a kálváriám tartott sok iroda és annyi déli harangszó között… Tudhatják a mai lakók, mennyit. Az egyik papíron olvasom a román nyelvű írást, fordítom magyarra emitt: Elektromos Energiaszolgáltató Szövetség Dél-Erdélyben. Brassó. Ettől – tíz nap után – új erőre meg derűre kaptam. Hiszen ha van Dél-Erdély, akkor van Észak-Erdély is, és ott van az Erdélyi-érchegység is a sok történelmi papíron. És a dolgok ilyen állapotában meg kell lennie Székelyföldnek is, ma is! Hogy is van az, hogy manapság begyepesedett, megélhetési fajgyűlöletbe jármozott román történészek és ugyancsak hasonló kötelezettségű politikusok szerint olyan föld, fogalom, hogy Székelyföld nincs! Punktum! Ebből a zavaros léből következik, hogy székely lakosság sincs. Innen már csak egy (malom-) kőhajításnyira van az a bukaresti elképzelés, hogy újra kell osztani s kebelezni a „nem létező” Székelyföldet, annak nem is létező magyar lakosságát, el Brassó, Bákó felé, kinek mennyi kell s mennyi jut a földünkből. És a munkánkból. Meg az adónkból. Aztán ha nem loccsan, akkor cseppen Bukarestből valamennyi vissza, hogy el tudjuk látni az elnyomott, halmozottan hátrányos helyzetű nemzeti kisebbségeket… Mindig is mondtam, el kell olvasnunk a számlák titokzatos szövegeit, a falfeliratokat, IV. Béla magyar király leveleit, ha még levelező viszonyban vagyunk őfelségével is. Czegő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. február 24.Zilahon tartja „irányt mutató” kongresszusát az RMDSZZilahon tartja május 13-án kongresszusát a Romániai Magyar Demokrata Szövetség – jelentette be pénteken Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök. Mint emlékeztetett: a Szövetség idei kongresszusának a tétje irányt mutatni a következő két esztendőre, számot adni arról, hogy mit sikerült megvalósítani a parlamenti választást követő időszakban. Porcsalmi Bálint a helyszínválasztásról elmondta: „Szilágy megyében egy olyan erős magyar közösség él, amely összefogásból mindig példát mutatott egész Erdélynek. 2016-ban is az élen járt mind a két választáson, de ez nem újdonság, hiszen Szilágy megye mindig az élen jár. Nekünk oda kell figyelnünk erre az erős magyar közösségre, meg kell hálálnunk az elmúlt évi támogatásukat. Be kell vonnunk az ott élő magyar embereket országos terveinkbe, hiszen számítanak ránk. Megérdemlik, hogy Zilahon legyen a kongresszus.” Rámutatott: Székelyföld és a Szórvány után most újra Partiumon a sor a kongresszus-szervezésben. Az RMDSZ egy héttel ezelőtt nyilvános konzultációt hirdetett alapszabályzatának és programjának módosítására, arra kéri a civil szervezeteket, a pedagógusszövetséget, a történelmi magyar egyházakat, a Szövetség tagjait, de főként a magyar embereket, hogy március 17-ig fogalmazzák meg javaslataikat. maszol.ro 2017. február 24.A szülőket is kihallgatja a DNA a katolikus gimnázium ügyébenA korrupcióellenes ügyészség a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum több diákjának a szüleit is beidézte és tanúként kihallgatta ezen a héten a tanintézménnyel kapcsolatos bűnvádi eljárás keretében. „Ez a Szekuritáté módszereit juttatja eszembe. Jönnek, kopogtatnak, hivatalos felszólítást ad át két rendőr, menjek vagy én vagy a férjem, mert a korrupcióellenes ügyészség minket is kihallgat” – mondta a Maszolnak egy neve elhallgatását kérő szülő, akinek a gyermeke a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum tanulója. Csíky Csengele, a szülői bizottság tagja érdeklődésünkre elmondta, nem tudja, mi a szándéka ezzel a korrupcióellenes ügyészségnek, de óriási riadalmat keltett ez az eljárás. „Nagyon megviseli ez a szülőket is, de a közösséget is, nagy a rémület, nem tudjuk, mire megy ki ez az egész” – mondta a Maszolnak az édesanya. Mint megtudtuk, egy kihallgatás egy-másfél órát tart, de a beidézett szülőket titoktartásra kötelezik, nem mondhatják el, hogy mit válaszoltak az ügyészek kérdéseire. A vádhatóságot többek között az érdekelte, hogy mit tudtak vagy mit tudnak a katolikus iskola alapításáról. Arra is kíváncsiak voltak az ügyészek, hogy miért íratták be gyerekeiket a katolikus gimnáziumba, önként vagy mások sugallatára tették meg ezt a lépést. „Engem a katolikus hitem vett rá arra, hogy a gyermekemet ide irassam. Az egyházi iskolák mindig is kiemelkedően jobbak voltak a többi tanintézménynél, katolikusok vagyunk, hát nem ez a természetes, hogy ha az ember hall egy ilyen lehetőségről, akkor azonnal oda viszi a gyerekét?” – fogalmazott a névtelenségbe burkolózó szülő, aki a félelemkeltés és az elbizonytalanítás eszközeinek tartja azt, amit most a DNA velük tesz. Csíky Csengele azt is elmondta, egyelőre azt nem lehet tudni, szám szerint hány személyt idéztek be, de próbálják tartani egymásban a lelket. A szülők közösségi oldalt hoztak létre, ahol tájékoztatják egymást az újabb fejleményekről. Ugyanakkor jogi segítséget is kértek. Tudni akarják, mivel jár egy ilyen kihallgatás, melyek lehetnek a jogi következményei, mire figyeljenek a szülők. Az első napokban azokat hívták be, akik kérvényezték gyerekeik áthelyezését az Unirea Főgimnáziumból a katolikus iskolába. „Azt gondoltuk, arra kíváncsiak, hogyan történt az átíratás, de aztán három nap múlva megtudtuk, hogy nem csak erről van szó, mert azok is sorra kerültek, akik eleve oda íratták kicsinyeiket” – mondta Csíky Csengele. Kincses: ez kimondott zaklatás Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd a Maszol érdeklődésére elmondta, a beidézett szülőknek alkotmányos kötelességük megjelenni az ügyészségen, mert ha nem tesznek eleget a felszólításnak, rendőr kíséri be őket. „Ha valakit tanúként megidéznek, alkotmányos kötelezettsége tanúskodni. Ha nem megy el, akkor elővezethetik. Ugyanakkor a tanúnak meg kell téríteni a költségeit: ha aznap munkából hiányzik, akkor a napidíját, ha utazik, az utazási költségeit, de mindenképpen meg kell jelennie” – fogalmazott Kincses. Az ügyvéd szerint a szülők ügyészségi kihallgatása kimondottan zaklatás, ugyanis semmi sem indokolja ezt a lépést. Emlékeztetett, hogy a szülőnek jogában áll ügyvéd jelenlétét kérni a kihallgatáson. Emellett a kihallgatásra beidézett személynek jogában áll tolmácsot igényelni, hogy anyanyelvén válaszoljon a hozzá intézett kérdésekre. Az előzmények Mint ismert, az iskola volt igazgatója, Tamási Zsolt és Stefan Somesan volt Maros megyei főtanfelügyelő ellen 2016 november elején indított eljárást a korrupcióellenes ügyészség (DNA). Az ügyészek szerint a gyanúsítottak törvénytelenül jártak el a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium 2014-es létrehozásakor, és annak ellenére járultak hozzá a tanintzémény működéséhez, hogy tudták: valójában nem rendelkezik a működéshez szükséges engedélyekkel. A DNA Stefan Somesant hivatali hatalommal való visszaéléssel és kétrendbeli hatáskörtúllépéssel, Tamási Zsolt igazgatót pedig hivatali hatalommal való folyamatos visszaéléssel gyanúsítja. Az igazgató elleni eljárás a múlt év végén ellehetetlenítette az iskola működését, aláírási joggal rendelkező vezető híján ugyanis a tanintézet nem folyósíthatta a tanárok fizetését, nem fizethette ki a közüzemi számlákat. Decemberben a DNA egy alkalommal lehetővé tette, hogy az igazgató négy órára bemenjen az iskolába, és aláírja az intézmény működéséhez szükséges iratokat. Korábban azt is megírtuk, egyelőre bizonytalan, hogy ősszel elkezdődhet az új iskolai év a katolikus gimnáziumban. Antal Erika maszol.ro 2017. február 24.Borboly Csaba az RMDSZ újraalakult Országos Önkormányzati Tanácsának elnökeAz Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) legfőbb feladata a parlamenti képviseleti munkát úgy kiegészíteni, hogy az RMDSZ két frakciója olyan törvényeket kezdeményezhessen, amelyek valós segítséget jelentenek az önkormányzatok működésében, a helyi közösségek jólétének biztosításában – hangzott el a testület pénteki újraalakuló ülésén, amelyen Borboly Csabát választották elnökké. Az újrázó elnök kifejtette: a jogszabályalkotásba való beleszólás, a szakmai egyeztetések, fórumok szervezése képezte az elmúlt mandátum munkájának nagy részét, az OÖT által elkészített szakanyagok pedig nagyban hozzájárultak az RMDSZ törekvésihez. Mint kiemelte: az elmúlt időszak egyik nagy sikere, hogy a regionalizációval kapcsolatos szövetségi álláspont mögé 13 másik, román többségű megye is felsorakozott. „Akkor lesz operatívabb a döntéshozatal, ha a következő időszakban többször találkozunk, szervezettebbé tesszük a munkát. A következő időszak prioritása közé tartozik az is, hogy a parlamenti frakciókat még inkább bevonjuk terveinkbe, ha intézményesíteni is tudnánk ezt az együttműködést” – fogalmazott Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Kelemen Hunor szövetségi elnök az ülésen kifejtette: az erős parlamenti képviselet következő kihívása a nyelvi jogok bővítése, ennek folyamatába pedig az Országos Önkormányzati Tanács javaslatainak mindenképpen be kell kerülni: ezért is fontos, hogy hangsúlyosan jelen legyen az útkeresésben. Politikai tájékoztatójában a szövetségi elnök rámutatott arra is: jelenleg Románia könnyen autoriter állammá válhat, olyan országgá, ahol már nem a választott képviselők hozzák meg a döntéseket. Úgy véli: mindennek könnyen az lehet a következménye, hogy leépül a demokrácia, sérülnek az alapjogok és alapelvek, a szabadság-, ember- és kisebbségi jogok pedig zárójelbe kerülnek. „Az RMDSZ-nek ahhoz kell hozzájárulnia, hogy helyreálljon az egyensúly az országban – ezért is kell hangsúlyosan beszélnünk a jogállamiságról: nekünk nem szabad ideológiai alapon állást foglalnunk egyik vagy másik kérdésben, mindig a demokrácia, a jogállam mellett kell kiállnunk” – nyomatékosított Kelemen Hunor. „Szakmaiságot, több egyeztetést, és közös tervezést kell bevinnünk az Országos Önkormányzati Tanács munkájába. Az Ügyvezető Elnökség a híd szerepét látja el a bukaresti és erdélyi érdekképviseleti munka között, biztosítja a tájékoztatást, a döntés-előkészítést” – mondta el az ülésen Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök. Javaslata szerint olyan átfogó képzési programokat kell elindítani, amelyek szakmai tudást, tapasztalatcserét és a folyamatos fejlődés lehetőségét biztosítják az önkormányzati képviselőknek, vezetőknek. Az Országos Önkormányzati Tanács alakuló ülésén a három regionális önkormányzati tanács képviselői vettek részt. maszol.ro 2017. február 24.Nem a PSD ötleteFél Wass Alberttől a prefektus Hülyeség, amit a prefektus tesz – így kommentálta a Wass Albert-utcanév ügyében indított eljárást Kelemen Hunor RMDSZ-elnök. Mint beszámoltunk, a kézdivásárhelyi városi bíróság jóváhagyta a bűnvádi eljárás újraindítását a kézdivásárhelyi Wass Albert-utcanév ügyében, helybenhagyva a prefektus és a városi ügyészség keresetét az önkormányzat ellen. Kelemen Hunor sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján kifejtette, az erdélyi magyarságot nem lehet letartóztatni, csak azért, mert hallott Wass Albertről. – Minden erdélyi magyar családnál találsz Wass Albert-könyvet, mindenki olvasott Wass Albertet. Tamás Sándorral időnként szoktuk magunkat a szervek figyelmébe ajánlani, hogy éppen most olvastunk egy Wass Albert-művet. Ez egy butaság – nyomatékosította a szövetségi elnök. Ezeket a dolgokat is napirendre tűzik a Szociáldemokrata Párttal folytatott tárgyalások során, fűzte hozzá Kelemen Hunor, majd megjegyezte, nem tudja, hogy a prefektus önjáró-e, de nem hiszi, hogy a PSD-től kapta volna ezt az ötletet. – Ha máshonnan kapta, oda nekünk nincs bejárásunk, de nyilván, ahogy más dolgokat sem hagytunk szó nélkül, ezt sem fogjuk – nyomatékosította az RMDSZ-elnök. Az ügy kapcsán Tamás Sándor megyetanácselnök „adaléknak” hozta fel, hogy milyen okkal kérte a prefektus a perújrafelvételt: egyrészt, mert az ominózus határozattervezet a mai napig megtalálható a polgármesteri hivatal honlapján, anélkül, hogy írná, hogy vissza lett vonva. Másrészt, a határozat meghozatala, „erős megbotránkozást váltott ki a társadalomban, és azt az indokolt félelmet keltette, hogy a Wass Albert által elkövetett kegyetlenkedések megismétlődhetnek”. (kiss-erdély) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. február 24.Két utcája maradt a Kölcseynek – mit is jelent ez?Alig néhány nappal a leendő előkészítősök iskolai beiratkozási időszakának kezdete előtt az oktatási minisztérium közzétette a beiratkozás módszertanát. Ebből kiderül többek között, hogy a Kölcsey Ferenc Főgimnázium körzete két utcára - Mihai Eminescu és Mircea cel Batran utcák - szűkült. De mit is jelent mindez? „A Kölcsey Ferenc Főgimnázium vezetősége kérte, hogy a tanintézmény körzetét szűkítsék le vagy szüntessék meg teljesen. Mivel utóbbira nincs törvényi lehetőség, maradt az első variáció", vette elejét minden esetlegesen felmerülő nacionalista vádaskodásnak Gnándt Zoltán főtanfelügyelő-helyettes. „Óriási volt a tavaly a túljelentkezés, hisz a 25 helyre 60 gyereket írtak be a szülők, így kénytelenek voltunk két osztályt indítani. Ez viszont már maximalizálta fizikai lehetőségeinket", indokolta a döntést Pataki Enikő, a főgimnázium igazgatója. A törvény kimondja, minden oktatási intézménynek van egy bizonyos körzete. A beiratkozás első szakaszában az ebben a körzetben lakó gyerekek beiratkozását fogadhatják el. Amennyiben kevesebb a körzetből származó jelentkező, mint a fenntartott hely, akkor a második lépésben egyéb körzetben lakókkal lehet betölteni az üresen maradt helyeket. Amennyiben viszont a körzetben több gyerek is beiratkozik, azokat az intézmény köteles felvenni - még ha át is lépi a meghatározott helyek számát. Kivételt képeznek viszont a teológiai, a művészeti és a sportiskolák - nekik nincs körzetük. A körzetek pedig úgy vannak megalkotva, hogy egyetlen magyar gyerek sem maradhat körzeten kívül. Románia azonban nem lenne Románia, ha nem lenne egy viszonylag könnyen elérhető kiskapu, amely relativizálja a törvény betűjének relevanciáját. Ahhoz ugyanis, hogy valaki más körzetbe irathassa gyerekét, nincs szüksége másra, csak egy ott lakó ismerősre (segítőre) és egy ideiglenes lakcímbejelentőre. „Kértük a minisztériumtól, hogy az ideiglenes lakcím igazolása ne legyen elegendő, mondja Gnándt. Sajnos nem vették figyelembe". Tavaly a Kölcseybe beiratott 60 gyerek közül - írd és mondd - ketten (!) laktak a körzetben! „Íly módon nem marad gyerek a lakónegyedbeli általános iskolákban. Ha pedig nincs magyar nyelvű nulladik osztály, akkor megszűnik a teljes magyar vonal az adott iskolában", hívja fel a veszélyekre a figyelmet Gnándt. Szatmárnémetiben idén tíz általános iskolában indul magyar nyelvű előkészítő osztály: a Szamos bal partján a Ion Creanga, a Mircea Eliade, a Balcescu-Petőfi és az Avram Iancu általános iskolában, a folyó jobb partján pedig a Kölcsey mellett a Vasile Lucaciu és a 10-es Számú általános iskolában, valamint a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban, a Református Gimnáziumban és az Aurel Popp Művészeti Líceumban. „Lépésünkkel senkit sem akarunk távol tartani a Kölcseytől. Aki úgy gondolja, ide szeretné iratni gyerekekét, az tegye meg. Amennyiben beteltek a helyek, akkor a számítógépes rendszer automatikusan áthelyezi a gyereket a saját körzetébe. Nem kell félni, senki sem marad iskola nélkül és még csak be sem kell még egyszer iratkoznia a szülőnek", igyekszik megnyugtatni a szülőket Pataki. szatmar.ro 2017. február 24.Minden magyar ünnepeAz elmúlt több mint két évtized hagyományaihoz híven, Nagyváradon az 1848-as márciusi forradalom évfordulóját az RMDSZ Bihar megyei szervezete közösen a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel, a Nagyváradi Evangélikus- Lutheránus Egyházközséggel, a Nagyvárad–Bihari Unitárius Egyházközséggel, a Magyar Polgári Párt Bihar Megyei Szervezetével, valamint a civil és az ifjúsági szervezetekkel, az idén is méltóképpen szeretné megünnepelni. Nemzeti ünnepünk megemlékezési programja a következő: MÁRCIUS 12. * 12.00 – Koszorúzás a várad-szőlősi katolikus templomkertben található emlékműnél, 13.15 – Koszorúzás Petőfi Sándor szobránál, Váradszentmárton község, Félixfürdő. MÁRCIUS 15. * 11.00 – koszorúzás a biharpüspöki világháborús emlékmû parkjában álló kopjafánál, 12.00 – a rogériuszi református templomban ünnepi istentisztelet, ezt követően koszorúzás a harangtorony alatt kialakított emlékhelyen, 14.00 – koszorúzás Rulikowszky Kázmér emlékművénél, 14.40 – koszorúzás a Nicolae Bălcescu-szobornál, 17.00 – ökumenikus ima a nagyvárad-olaszi református templomban, 18.15 – koszorúzás és ünnepi beszédek Szacsvay Imre szobránál, majd huszárok vezette zászlós, fáklyás felvonulás a Fő utcán a Petőfi-szoborig. Ünnepi eseményeink zárásaként koszorúzás Petőfi Sándor szobránál. Koszorúzási szándékukat az RMDSZ megyei szervezetének titkárságán, a 0259-432.884-es telefonszámon jelezhetik, hétköznaponként 9-15 óra között. Ünnepeljünk újból együtt március 15-én! Nagyvárad, 2017. február 23. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete Szabad március 15-e Nagyváradon Az Erdélyi Magyar Néppárt, mint minden évben, idén is tisztelettel emlékezik nemzeti ünnepünkön, március 15-én őseinkre, hőseinkre. Ahogyan az eddigiekben, az idei ünnepi megemlékezés fő rendezvényére Szacsvay Imre mártír országgyűlési jegyző Ezredévi emléktéri szobránál kerül sor, 17 órás kezdéssel. Az eddigiektől eltérően az ünnepség főrendezvénye a Szent László téren kezdődik hagyományőrző néptánccsoportok fellépésével. Idén először magyar dal és tánc fogja tehát ünnepre hívni Nagyvárad polgárait a város főterén, majd együtt vonulunk át Szacsvay Imre szobrához. Nemzeti ünnepünknek, a magyar szabadság napjának új lendületet, frissességet kell adnia, a jövendőben való bizodalmat kell erősítenie. Éppen ezért méltón és szabadon kell 1848 tavaszának sorsdöntő pillanataira és hőseire emlékeznünk. Ez mindannyiunk, az egységes magyar nemzet közös ünnepe, összetartozásunk, a haza újjászületésének jelképe. E gondolatok jegyében kérünk és hívunk valamennyi váradi magyar polgárt, a civil szervezeteket és történelmi egyházainkat, vállaljanak részt a szervezési feladatokból, legyenek jelen és tegyük valóban közös ünnepé a 2017-es esztendő március 15-éjét. Külön felhívással és kéréssel fordulunk a magyar politikai alakulatokhoz, tegyék félre szervezeti érdekeiket, emelkedjenek felül vélt vagy valós sérelmeiken, és engedjék, hogy együtt ünnepeljen Nagyvárad teljes magyarsága. Éppen ezért képviselőiket is szeretettel várjuk a 17 órától kezdődő ünnepi megemlékezésre. Nagyvárad, 2017. február 23. Az EMNP nagyváradi szervezete Reggeli Újság (Nagyvárad) 2017. február 24.Johannis: Románia modellnek számít a korrupcióellenes harcbanRomániában nem szavatolt a korrupcióellenes harc visszafordíthatatlansága, amelyet a korrupció büntetésének enyhítésére irányuló törekvések, valamint a politikának az igazságszolgáltatásba történő beavatkozása veszélyeztet – jelentette ki csütörtökön Klaus Johannis államfő. Johannis részt vett az Országos Korrupcióellenes ügyészség (DNA) tavalyi tevékenységének értékelésére szervezett bukaresti értekezleten. Kijelentette, hogy Romániában gyakran rosszak a törvények, amelyek értelmezési problémákat vetnek fel, ezért tagadhatatlan, hogy módosítani kell az ilyen cikkelyeket. „Románia olyan helyzetben van, amikor elindulhatna az erős demokrácia felé vezető úton, amelyben a jogállam mechanizmusai politikailag függetlenek. Egyensúlyra és nagyon nagy bölcsességre van szükség mindenki részéről ahhoz, hogy ne vesszen kárba, amit eddig elértünk. Ami a legfontosabb, hogy Románia erős, a polgárok védelmét felvállaló állammá akarjon fejlődni. A DNA-nak kulcsfontosságú szerepe van a korrupció leküzdésében és a törvények betartásában. Tavalyi tevékenységükkel bebizonyították, hogy a kitűzött célokból kézzelfogható valóság lehet" – idézte az államelnököt az Agerpres hírügynökség. Johannis mindazonáltal úgy vélte, hogy az olyan fontos kérdésekről, mint a büntető törvénykönyv és a perrendtartás módosításáról vagy a közkegyelemről csak széles körű, átlátható és felelős társadalmi vita nyomán szabad dönteni, amelynek során az igazságszolgáltatás szakmai szerveivel is konzultálniuk kell a döntéshozóknak. Az MTI tudósítása szerint az elnök beszédében kitért a Sorin Grindeanu vezette kormány január végi vitatott Btk.-módosító rendeletére, amit később a kabinet a nagyszabású utcai tüntetések hatására hatályon kívül helyezett. Johannis szerint pillanatnyilag elhárult a korrupcióellenes harc meggyengítésének veszélye. Az elnök ismét méltatta a vitatott rendelet visszavonását követelő nagyszabású kormányellenes tüntetéseket, amelyek szerinte azt mutatják, hogy a jogállamiság alapjait képező értékek és elvek védelmét az állampolgárok már saját konkrét feladatuknak tekintik. Johannis szerint Románia már külföldön is modellnek számít a korrupcióellenes harcban, amelyet folytatni kell, és valamennyi fél bölcsessége és felelőssége szükséges ahhoz, hogy az eddig elért eredmények ne vesszenek el. Krónika (Kolozsvár) 2017. február 24.Mesés esztétikai valóságMagyarország Kolozsvári Főkonzulátusa rendezvénytermében szerda este nyitották meg Vass József képzőművész Royal című tárlatát. Nemcsak felnőttek, de kiskorúak számára is élvezetes, színes látványt nyújtó tárlatról van szó. A szép számú közönséget Albertné Simon Edina konzul köszöntötte, majd M. Lovász Noémi képzőművész, a kiállító egykori rajztanára méltatta a kiállítást. A fiatal szerző székelykocsárdi születésű, a Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika szakán végzett. Jelenleg Kolozsváron él, szabadúszóként, digitális és hagyományos eszközökkel alkot: plakátokat, díszleteket tervez, workshopot vezet, illusztrációkat készít – néhány éve a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapoknak is dolgozik. A most bemutatott huszonhárom, sajátos stílusú, mesealak-szerű portré három sorozatból tevődik össze: az egyik egy barokk koncerthez készült illusztráció, a másik témája a gyógyfüvek, a harmadik pedig a négy évszakot dolgozta fel. A munkák hangulata egyszerre királyi (Royal), barokkos és népies. A tárlat március 18-áig látogatható. Ördög Béla Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 24.Állagmegőrző festést végeztek a Státus-palotánA Római Katolikus Egyház – akárcsak a többi történelmi egyház – minden korban a legjobb tervezőkre, építőkre és művészekre bízta nemcsak a templomok, hanem más, gyakorlati rendeltetésű épületek tervezését, művészi kivitelezését, bővítését is. A Kolozs-Dobokai Főesperesség és keretében a kolozsvári Szent Mihály-plébánia úgy tekint épített örökségére, mint jelentős eszközére napjaink evangelizációjának pasztorális munkájához, hiszen otthont biztosítanak a különböző hitéleti, kulturális rendezvényeknek. Az egyházi műemlékek és művészeti alkotások fenntartása és megóvása nemcsak állandó figyelmet kíván, de egyben felelősségteljes feladat. Nem beszélve arról, hogy a helyreállítások, beleértve a folyamatos karbantartási, állagvédelmi munkálatokat, kisebb-nagyobb átalakításokat átgondolt előkészítést és nem utolsósorban jelentős anyagi ráfordítást igényelnek. Kincses városunk többek között jogos büszkesége a Szentegyház/Iuliu Maniu utcai úgynevezett Státus-paloták impozáns sora, amelyeket „örökbefogadott” az Apáczai-líceum kilencedikes tanulóinak csapata. A Státus-paloták esetében érvényes az egyik szemem sír, a másik nevet szólás, hiszen a Főtérről nézve a baloldali egyházi ingatlansor visszaszolgáltatása – a Római Katolikus Teológia Karnak otthont adó 5. szám alatti épület kivételével – mindeddig nem történt meg, az ügy szélmalomharcnak bizonyult. A jobboldali palotasor viszont a Szent Mihály-plébánia tulajdona, s ez meglátszik a gyönyörűen restaurált külső és belső részén, jogosan váltja ki a hazai és külföldi látogatók elismerését. A napokban a Szentegyház utca 2. szám alatti saroképület toronyrész sisakján állagmegőrző festést végeztek. Méltó és igazságos, hogy éppen ebben az épületrészben szervezik február 24-én, pénteken, 18 órától az első kolozsvári Státus-bált a fent említett Örökségünk őrei csapat ötlete nyomán. Fodor György Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 24.Szabályszerűtlen munkálatokat végeztek a FőtérenRégészeti engedély nélkül folytak ásatások a városközpontban Nagyszabású munkálatok kezdődtek a napokban a Főtér nyugati oldalán, amelyek célja az autósforgalom városközpontból való kitiltása, a gyalogosövezet bővítése. A mintegy 180 méter hosszúságú területen elkezdett munkálatok a történelmi városmagban, az Általános Városrendezési Terv (PUG) által védett övezetben zajlanak, így a földfelszín alatti csatornázási munkálatokat kizárólag régészeti engedéllyel és felügyelettel lehetett volna végezni. Szerda délután a Rhédey-házzal szemben a munkagépek majdnem egy méter mélyen ástak a feltárt római emlékektől alig ötven méterre található területen. Lapunk felhívására az Erdélyi Történeti Múzeum munkatársai a helyszínre siettek, ám addigra a Rhédey-házzal szembeni gödröt betömték. A munkagépek több, emberi kéz által faragott követ és faldarabot is felszínre hoztak. A múzeum és a munkálatokért felelős polgármesteri hivatal alkalmazottainak egyeztetését követően a munkálatokat leállították. A Polgármesteri Hivatal által elkövetett mulasztás igen súlyosnak bizonyul az elmúlt években a kolozsvári műemlékeket ért rongálások sorában és rámutat a város régészeti és történelmi emlékeit naponta érő veszélyekre. A Főtér nyugati oldala, a jelenleg zajló munkálatok területe különösen fontos régészeti és történelmi értékeket rejthet, hisz a terület az egykori római város, Napoca központi, illetve déli részén húzódik. Nem messze az érintett területektől 1994-ben és az azt követő időszakban több alkalommal (2000–2005 között) történtek régészeti ásatások. A főtéri ásatások – bár akkor politikai töltetük miatt rossz emlékként maradtak meg különösen a kolozsvári magyar közösség emlékében – jelentős régészeti leleteket hoztak felszínre. A Mátyás szoborral szembeni területen például egy nagyméretű városi villa (domus) került részletes feltárásra. Kiemelendő, hogy a Szent Mihály-templom előtti területen, a Római Katolikus Plébánia előtti útszakaszon számos, a 19. századból fönnmaradt litográfián és festményen még látható újkori épület állt, amely a templomot vette körül egészen azok lebontásáig 1898 áprilisában. munkálatok során felszínre került faragott kő A most zajló csatornázások tehát úgy római, mint újkori épületek és emlékek által zsúfolt területen zajlanak, így a régészeti engedély és szakmai felügyelet elengedhetetlen az ilyen esetekben. Csók Zsolt régész, az Erdélyi Történeti Múzeum munkatársa elmondta: ez az eset remélhetőleg intő példaként szolgál úgy a polgármesteri hivatal, mint más beruházók számára, és remélik, hogy a műemléki övezetben nem lesznek olyan munkálatok, amelyeket régészeti engedély és szakmai felügyelet nélkül végeznek. A Főtér nyugati oldalán zajló munkálatok várhatóan májusig tartanak. T. Szabó Csaba Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 24.Erdélyi mondavadászatA Legendárium és az Élő Erdély Egyesület jutalmat kínál a legügyesebb mondavadászoknak, akik felkutatják és lejegyzik a szülőhelyükhöz és környékéhez kötődő mondát vagy legendát. „Kérdezd szüleidet, nagyszüleidet, ismerőseidet, és írd le nekünk, amit hallottál!” – áll a felhívásban. A lejegyzett mondákat V–VIII. és IX–XIII. osztályos kategóriákban díjazzák, és március 30-ig várják a [email protected] elektronikus címre. A sikeresen pályázók laptopot, tabletet, fényképezőgépet, legendárium-csomagot nyerhetnek, illetve pénzdíjakat és további meglepetéseket ígérnek a kiírók. Nyugati Jelen (Arad) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
