Emelkedett a csíkszeredai kulturális intézményeknek városi költségvetésből juttatott támogatás – így vége szakad az intézményvezetők által kirótt „böjtnek”. A január 6-án tartott ülésen született döntés értelmében a Csíkszereda által fenntartott három nagy intézmény összesen 2 millió lejt költhet. A Csíki Székely Múzeum esetében az előző évi költségvetésben megállapított 465 ezer lejhez képest az idén 570 ezer lejt kapott az intézmény. A többletet az intézmény a zsögödi Nagy Imre festőművész galériájának és szülőházának rendbetételére köteles fordítani. A Csíki Játékszín és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes 2005-ben 1,25 millió lejből gazdálkodott. Az idei költségvetési évre 1,37 millió lejt terveztek – ám ennél is többet szavaztak meg: 1,43 millió lejt kaptak. /Daczó Dénes: Vége szakadt a csíki kultúrböjtnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./
2006. január 27.
Párizs és Sydney után Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban nyitották meg a budapesti Magyar Sportmúzeum vendégkiállítását, a Magyarok az olimpiai játékokon, 1896–2004 című tárlatot. Az óriás-pannókon elhelyezett gazdag, színes anyag a magyar sportolók olimpiai részvételét, a bajnokokat mutatja be. A megnyitón Gyarmati Zsolt múzeumigazgató az ókori és újkori olimpiák rövid történetét elevenítette fel. /Dobos László: Magyar olimpiai bajnokok Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 27./
2006. február 24.
A csíkszeredai Státus Kiadó 2005. évi könyvtermésének talán legérdekesebb darabja Kájoni János Organo-Missale című kéziratos munkájának kiadása volt. A kiadó századik könyveként ez a kötet tisztelgés az elődök nehéz körülmények között végzett tudós munkája előtt. A csíksomlyói ferences kolostor volt refektóriumának befalazott ablaknyílásából a Kájoni-kódexszel együtt 1985. április 11-én előkerült az Organo-Missale is. A kéziratot Csíkszeredában a Csíki Székely Múzeum őrzi. A kéziratot teljes egészében Kájoni János jegyezte le 1667-ben. – Kájoni János erdélyi ferences szerzetes munkássága átfogó képet ad az utókor számára az európai kultúra peremvidékének korabeli zenei gyakorlatáról. Kájoni kéziratának legfőbb értékét nem az általa dokumentálható sajátságos kísérési és harmonizációs gyakorlat adja, hanem a benne lejegyzett dallamkincs képezi. /Richter Pál: A Status Kiadó 100. könyve. Kájoni János: Organo-Missale. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 24./
2006. február 25.
Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeum kápolnájában telt ház előtt tartotta érdekfeszítő előadását Egyed Ákos történész gróf Mikó Imréről megjelent könyve /Gróf Mikó Imre, Erdély Széchenyije/ kapcsán. A széksorokban többnyire a középkorú és idősebb nemzedék tagjai ültek. Ők még szomjúhozzák a kultúrát. De hol vannak a fiatalok, a diákok, egyetemisták, kérdezte Kristó Tibor, a lap munkatársa. /Kristó Tibor: Kultúriszony, kultúrszomj. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 25./
2006. április 20.
Székelyföldi fürdők, gyógyhelyek címmel megjelent könyvet mutattak be Csíkszeredában április 19-én a Csíki Székely Múzeumban. A kiadványban a Polgár-Társ Alapítvány által támogatott projekt révén felújított fürdőkről van szó. A Képzőművészek Szövetsége (UAP) lugosi szervezete másodszor is egyhangúlag elnökévé választotta Pokker László helybeli szobrászt. A lugosi képzőművész 1993 óta a Szövetség tagja, munkáit lugosi, temesvári és szekszárdi egyéni, illetve kollektív tárlatokon ismerhette meg a műértő közönség. Monumentális alkotásai, ikonosztázai számos nyugat-romániai ortodox templomban láthatók. /Kultúr hírek. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./
2006. május 12.
Május 9-én Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban megnyílt az Erdélyi Magyar Művészetpedagógusok Egyesülete helyi szervezete Zászló című kiállítása. Nyolc művész munkái kerültek közszemlére, munkáik főhajtás volt 1956-os magyar forradalom fél évszázados évfordulója előtt. /Cseke Gábor: Zászlós tavasz. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 12./
2006. június 9.
Csíkszereda híres gimnáziumának tanárai közül számosan gyakorolták a történetírást, köztük van dr. Antal Imre, aki éppen most 75 éves, igen előkelő helyet foglal el. Dr. Antal Imre /sz. Gyimesközéplok, 1931. jún. 6./ a Bolyai Tudományegyetemen végzett. 1955-től Segesváron, Gyimesközéplokon, Gyimesfelsőlokon, 1961-től pedig a csíkszeredai, a mai Márton Áron Gimnáziumban tanított. Az 1980-as évek végén Svédországba emigrált. Első írása: Adatok Gyimesközéplok község monográfiájához, a Csíki és Gyergyói Múzeumok Közleményeiben (1957) látott napvilágot, amelyet Kovács Dénes múzeumigazgató adott ki. Írásai, tanulmányai a Hargitában, A Hétben, a Korunkban, a Művelődésben és más kiadványban láttak napvilágot. Tanártársaival elkészítette a csíkszeredai líceum (gimnázium) kétnyelvű monográfiáját (1968). A kötetben az 1661-es nagy török–tatár inváziót követően a Damokos Kázmér ferences püspök által alapított vagy újraalapított középiskola 300 éves múltját, a csíki oktatásban-nevelésben és a művelődésben betöltött első rangú szerepét idézték fel. Antal Imre az 1970-es években a csíki közbirtokosságról írt dolgozatával doktori címet szerzett. A Csíkszeredai Múzeum kiadványaként (1972) nyomtatták ki a Bibliográfiai adatok Csíkszereda történetéhez című füzetet. „Ötszáz esztendő óta ez az első ilyen jellegű munka” – állt a füzet előszavában. Terjesztését azonban nem engedélyezték. Antal Imre a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonnak éveken át a Hargita megyei szerkesztője volt. Néhány adat a Csíkmegyei erdőpanamákról (Acta Hargitensia, 1980) című dolgozatában a közbirtokossági erdők helyzetét (1920–1944) jellemezte. Azok a tények, melyeket Antal Imre az 1970-es években a közbirtokossági vagyonok kirablásáról, elherdálásáról feltárt, azok ma újból aktuálisak. A történész 1992-ben, amikor már külföldön volt, megjelentette a Gyimesi krónikát. Az első olyan jellegű könyv ez, amelynek a tárgyát a gyimesi csángók története képezi. Antal Imre 1994-ben, Csíkszeredában kiadott Tisztesség adassék című könyvében a csíki középiskolai oktatás kezdeteiről írt. Munkájában az 1770–1846 között a Csíksomlyón végzett gimnáziumi tanulók jegyzékét is közölte. Jórészt ezek közül az ifjak közül került ki mintegy századnyi időszakra Csík értelmiségi rétege. Legújabb tanulmánykötete: Történelmi események Gyimes vidékén a régmúlttól napjainkig. E munkájában a Gyimesi krónikában közölt fejezeteken kívül újabbakkal bővítette az ismeretek tárházát. /Szőcs János muzeológus: 75 éve született Antal Imre történész, a gyimesi csángók krónikása. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./
2006. június 10.
A Csíki Székely Múzeumban, meghitt hangulatú ünnepség keretében volt és jelenlegi munkatársak, múzeumbarátok köszöntötték az intézmény egykori igazgatóját, János Pált 85. születésnapja alkalmából. János Pál 30 szénrajzát állította ki, ezzel kedveskedve tisztelői előtt. Utóda, az intézmény mostani igazgatója, Gyarmati Zsolt méltatta elődje közel negyedszázados múzeumi tevékenységét. A Mikó-vár „bevétele”– a múzeum ide átköltöztetése (is) az ő nevéhez fűződik. Ezért János Pált barátai találó kifejezéssel várkapitányként is emlegették abban az időben. Szőcs János történész egy időszakban mint intézményvezető, de főleg az ünnepelt egyik legközvetlenebb munkatársa, János Pál gazdag pályáját vázolta fel. A néprajzi gyűjteményt kitevő tárgyak száma ma megközelíti a 8000-et, ennek 80, a régészeti tárgyak és töredékek 70 százaléka az ő idejében került a múzeumba, nemkülönben számos felbecsülhetetlen értékű régi kéziratos anyag. János Pál részt vett a csíksomlyói könyvlelet feltárásában. Munkabírásához legendák fűződnek. Tanulmányokat, kiadványokat jelentetett meg, felsorolni is nehéz lenne ezek számát. /Kristó Tibor: A 85 éves János Pál köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./
2006. július 1.
Értékes ajándékot kapott a Csíki Székely Múzeum. A gödöllői Bitter János és Erzsébet könyvritkaságokat adományozott a múzeumnak, értéküket tovább növelik Szász Endrének azon illusztrációi, amelyeket a művész a könyvek, kiadványok első oldalára rajzolt. Bitter János és neje jó barátja volt a csíkszeredai születésű, világhírnévnek örvendő képzőművésznek, akinek időszakos emléktárlatát alig egy évvel ezelőtt nyitották meg a Csíki Székely Múzeumban. /Forró-erős Gyöngyi: Könyvek, rajzokkal. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 1./
2006. július 5.
Nem valami jó volt a hangulat Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum falain belül. Az idők folyamán négy beadványban fordultak panasszal a múzeumi alkalmazottak az intézmény fenntartójához, a megyei tanácshoz, de az önkormányzat mintha tudomást sem szerzett volna ezekről. Mi több, Kató Zoltán igazgató tevékenységének minősítésekor minden évben megadták a maximális pontszámot. Aztán robbant a bomba: a Krónika napilap május 11-i számában az alkalmazottak egy csoportja névtelenül nyilatkozott az igazgató ellen. Ugyanott a megyei tanács elnöke arról beszélt, hogy Kató Zoltán mandátuma lejárt, és belső ellenőrzés folyik a múzeumban: kivizsgálják, hogyan gazdálkodott az igazgató a közpénzzel. Az intézményben alkalmazottak nagy része fél az igazgatótól. Az alkalmazottak képviselője, aki a külvilág felé nem vállalta nevét, a kollégáktól összegyűjtött panaszok lajstromát írásban adta át a Háromszéknek. A néprajzi részleg vezetője, Szőcsné Gazda Enikő viszont vállalta szavait. Elmondta, hogy két évvel ezelőtt az igazgató lebontatta a néprajzi alapkiállítást, s azóta is üresen tátong a terem. A múzeum közben pályázott vitrinekre és bábukra. Erről a részlegvezető nem tudott, s csodálkozására névre szóló levelet kapott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától (NKÖM), amelyben elszámolás-kiegészítést kértek, ugyanis nem értették a múzeum elszámolását. A levélből tudta meg, hogy őt tüntették fel pályázati felelősként. Gazda Enikőnek van még egy rossz élménye. Két nappal azután, hogy műtét után hazakerült, az igazgató rátelefonált, 24 órán belül legyen meg egy pályázattal. Betegen ezt természetesen visszautasította. Jelenleg fél vitrinek tátonganak a kiállítóteremben. A tárgyakat nincs, aki konzerválja, mert a konzervátorokat odatették leltározni. Az igazgató nem állt szóba a munkatársakkal, csak levelezett velük. Az alkalmazottak képviselője által a szakemberektől összegyűjtött panaszok között szerepel az épület állagának fokozatos romlása, anyaghiány az amúgy is korszerűtlen konzerváló-laborban, irodák megszüntetése. Az igazgató kisajátította a múzeum szolgálati gépkocsiját, öt év alatt háromszor cserélte le az adminisztrációs személyzetet, kiállítótermeket számolt fel. Kató Zoltán nem volt hajlandó nyilatkozni addig, amíg kezébe nem kerül az ellenőr jelentése. Közölte, lejárató kampány folyik ellene, de nem tagadja, hogy vannak bizonyos feszültségek. Megszűnt az Acta (a Székely Nemzeti Múzeum, a Csíki Székely Múzeum és az Erdővidéki Múzeum évkönyve), az igazgató állítja, nem ő szüntette meg az Actát. /Szekeres Attila: Zűr a Székely Nemzeti Múzeumban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 5./
2006. augusztus 7.
Augusztus 4-én kívül-belül felújítva adták át a csíkszeredai Nagy Imre Galériát. Az átadási ünnepséget Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója nyitotta meg, majd Ráduly Róbert Kálmán polgármester mondott köszönetet mindazoknak, akik munkájukkal támogatták a képtár felújítását. Banner Zoltán művészettörténész a székely festőiskola meghatározásáról és annak fontosságáról tartott előadást. Pogány Gábor művészettörténész, aki egyben a festő első monográfusa is volt, Nagy Imre műveinek realisztikus és avantgárd jegyeire hívta fel a figyelmet. Végül Gazda József művészettörténész Epika és szakralitás Nagy Imre műveiben címmel tartott előadást. A Nagy Imre Galéria felújítási munkálatait még folytatni kell. /Horváth István: Megújult galéria. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./
2006. augusztus 23.
Három éve Gyarmati Zsolt tölti be a Csíki Székely Múzeum igazgatói tisztségét. Elmondta, hogy évente körülbelül 16 ezer látogató van, 80–90 százalékuk magyarországi turista, kevés a helyi múzeumlátogató. A Mikó-vár emeleti részében öt termet teljesen felújítottak. Nagyméretű beruházás volt a zsögödi Nagy Imre Képtár felújítása. A szakrális kincseket bemutató tárlat sikeres volt. A Jászságtól Beregig című vendégkiállítás is bizonyítja, hogy a Kárpát-medencei múzeumi szakma vérkeringésének aktív részese a múzeum. /Forró-Erős Gyöngyi: Markánsabban jelen lenni a város életében. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./
2006. október 23.
Több rendezvény zajlott az 1956-os események jegyében. Ennek szellemében ültették el az immár szimbólumtöbblettel bíró gesztenyefákat. Történések beszéltek, ötvenhatos ismereteik alapján történelmi vetélkedőt tartottak Csíkszereda középiskolái, Csíkcsomortánban pedig kopjafát állítottak Orbán István emlékének, a Szoboszlay-per egyik mártírjának. Az Erdélyi Magyar Ifjak faültetési kezdeményezése az ’56-ra emlékező rendezvények szerves részévé válhatott faültetés. Október 21-én a csíki EMI-s fiatalok, valamint Csíkszereda polgármestere és alpolgármesterei elültették a gesztenyefákat a felújított Cosbuc utca Márton Áron Gimnázium és a református templom közötti szakaszán. A Csíki Székely Múzeum szervezte előadássorozat is 1956 eseményeit idézte. Novák Zoltán történész a Román Kommunista Párt ’56 utáni kisebbségpolitikájáról beszélt, majd összefoglalta az ’56-ot követő megtorlások egész sorát. Nagy Mihály Zoltán történész az ’56 őszi székelyföldi szimpátiatüntetésekről és megmozdulásokról beszélt, kiemelte a csíkszeredai Fodor Pál építészmérnök és köre törekvéseit, a Kacsó Tibor vezette csoportot, Szoboszlay Aladár tervét, valamint a sepsiszentgyörgyi, szászrégeni és Brassó környéki szimpatizáns csoportok elképzeléseit. Olti Ágoston történész az 1956-os események összképét vizsgálta, én annak hatását Romániára nézve. Jalsovszky Katalin történész-muzeológus dokumentumértékű fotókat mutatott be. Végül Zágoni Balázs Képzelt forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia című, Szoboszlay törekvéseit ismertető dokumentumfilmjét vetítették. Október 23-án Csíkcsomortánban a szentmise keretében emlékeztek az 1956-os forradalom erdélyi áldozataira. Közöttük volt Orbán István is, akinek most gyermekei, unokái állítottak kopjafát. Orbán Istvánt 1958. szeptember 1-jén a temesvári börtön udvarán végezték ki azért, mert keresztény pártot akart alapítani. A megemlékezésen jelen volt Orbán Péter és Orbán Etelka, a vértanú gyermekei, akik maguk is börtönbüntetést szenvedtek. Kelemen Csongor volt politikai fogoly a kopjafa előtt olvasta fel az 1958-as ítéletvégrehajtás jegyzőkönyvét. Beszédet mondott Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke is. /Antal Ildikó, Takács Éva: Ötvenhat szellemében fától a kopjafáig. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./
2006. november 8.
Jövőre, májusban Csíkszeredán egy vissza nem térő Munkácsy-kiállítás lesz látható, mely a New Yorkban élő Pákh Imre magángyűjteményének Munkácsy-kollekciójából való. A kiállítás egyedüli romániai helyszíne Csíkszereda lesz, a Csíki Székely Múzeum. Erdélyben járt Pákh Imre, a lap munkatársa beszélgetett vele. Pákh Imre Munkácson született, 1974-ben költözött Amerikába. Jelenleg neki van a világ leggazdagabb, magánkézben lévő Munkácsy-gyűjteménye. Elmondta, hogy Munkácsyra nemcsak Budapesten, hanem vidéken is igény van. Budapest után Debrecenbe vitték a kiállítást, rekordlátogatottságot ért el, majd Békéscsabára. Akkor javasolták, jó lenne, ha Erdélybe is eljutnának a képek. Pákh beleegyezett. Munkácsy nemcsak a magyarországiaké, hanem az összmagyarságé is, vallja a műgyűjtő. A Csíkszeredában májusban megnyíló kiállítás kiegészül a Magyar Nemzeti Galéria és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum anyagával, így látható lesz a híres Munkácsy-trilógia is, vagyis a Krisztus Pilátus előtt, a Golgota és az Ecce Homo című képek. /Barabás Blanka: Itt járt a Munkácsy-képek tulajdonosa. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 8./
2007. január 25.
Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeum Képtárában erdélyi múzeumok igazgatói, illetve a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója, dr. Cseri Miklós tanácskoztak arról, hogy a skanzent gazdagítandó Erdély tájegységeit képviselő portákat vásárolna a Szabadtéri Múzeum. A szomszédos megyék múzeumainak vezetői évente megtartják tanácskozásukat. A mostanin a Csíki Székely Múzeum igazgatója, Gyarmati Zsolt, a gyergyószentmiklósi múzeum igazgatója, Csergő Tibor, a marosvásárhelyi múzeumtól Soós Zoltán igazgató és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumtól Varga Mihály igazgató vettek rész, ezt bővítették a szentendreiekkel való találkozással. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrehozna egy erdélyi részt, falut, melyben Székelyföld és a történelmi értelemben vett Erdély néprajzi tájegységei szerepelnének. Tájegységenként egy-egy házat vásárolnának, azaz a terv szerint 18-at lehetne a szentendrei skanzenben látni. Ezzel Szentendrén a második határon túli magyarlakta területet mutatná be (felvidéki házak már vannak). /Barabás Blanka: Erdélyi portákat vásárolna a Szentendrei Szabadtéri Múzeum. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 25./
2007. február 13.
Hiába viseli két iskola – a csíkszeredai művészeti középiskola és a csíkmindszenti általános iskola – is a csíkmindszenti születésű Nagy István festő nevét, keveset tudnak róla. A köztudatba nem épült be kellőképpen a neve. Nagy István személye és művészete körül nem alakult ki az érdeklődés, mint zsögödi Nagy Imrénél, állapította meg Szabó András designer-muzeológus, a Nagy Imre-hagyaték kurátora. Nagy István első kiállítása Csíkszeredában volt, 1902. június 8-án, amikor mintegy 150 munkáját mutatta be. A magánkézen levő Nagy István-rajzokból, pasztellekből vagy olajfestményekből azért nehéz kiállítást összehozni, mert az emberek félnek. Még mindig félnek, hogy elkobozzák a festményeket. A Csíki Székely Múzeum képtára alig több mint húsz Nagy István-alkotást őriz. A Pallas–Akadémia kiadásában készülő album minden bizonnyal sokat törleszt a művésszel szembeni adósságból. /Antal Ildikó: Hetven éve hunyt el Nagy István. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 13./
2007. február 19.
Elhunyt Ferenczi Géza /Kolozsvár, 1924. jún. 22. – Székelyudvarhely, 2007. febr. 14./ történész, Ferenczi Sándor fia, Ferenczi István öccse. A kolozsvári református kollégium elvégzése után a Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem szakos képesítést 1954-ben. Az egyetem elvégzése után csaknem húsz évig a Székelyudvarhelyi Múzeum igazgatója, majd 1976-tól a csíkszeredai Megyei Múzeum mellett működő műkincsvédelmi hivatal muzeológusa, 1987-es nyugdíjazása előtt három évig a székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtárban dolgozott. A tudományos munkát nyugdíjas korában is folytatta, részt vett a tudományos közéletben, tudományos közleményeit a Székely Nemzeti Múzeum évkönyveiben adták közre. Székelyföld múltja foglalkoztatta, a dák-római és középkori régészet s a néprajz köréből román, magyar, német szakfolyóiratokban jelentek meg többnyire bátyjával együtt jegyzett tudományos dolgozatai. Bátyjával, Ferenczi István közösen tekintették át a székely rovásírásos emlékeket a Művelődési Tanulmányok (1979) című kötetben.
2007. április 17.
Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze másfél hónappal ezelőtt Kutassuk együtt Csíkszék középkorát címmel hirdette meg azt az akciót, amelynek célja diákok, érdeklődő felnőttek bevonása Székelyföld eddig tabuként kezelt múltját feltáró munkába. Botár István elmondta, néhány község már lelkesen bekapcsolódott a mozgalomba. A csíkrákosiak jelezték, hogy tudomásuk van olyan telkekről, amelyeken érdemes volna kutakodni középkori leletek (cseréptöredékek, relikviák stb.) után. A csíkkozmási Boga Alajos Általános Iskola tanulói, Csillag Ottó tanár vezetésével figyelemre méltó kutató tevékenységet folytatnak. A Nyergestetőn olyan kardra bukkantak, amely valószínűleg az 1848-as szabadságharchoz kötődik. Csíkszentimréről, Csomortánból és Menaságról magánszemélyek is jelezték, hogy bekapcsolódnának az akcióba. /Kristó Tibor: Kutassuk együtt Csíkszék középkorát. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 17./
2007. május 2.
Megérkeztek a Csíki Székely Múzeumba a Munkácsy-festmények Szolnokról Csíkszeredába, a tárlat kilencedik, egyetlen erdélyi helyszínére Közben zajlik a Sapientia – EMTE Hallgatói Önkormányzata közreműködésével a tárlat népszerűsítése Erdély-szerte. /Antal Ildikó: Csíkszeredába érkezett a Munkácsy-tárlat. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 2./
2007. május 5.
Április 4-én ünnepélyes keretek között megnyitották Csíkszeredában a Munkácsy-képek Erdélyben című kiállítást. A Csíki Székely Múzeumban megszervezett kiállításon a világhírű magyar festő negyvenhét alkotását tekinthetik meg az érdeklődők. A Magyarországon közel két éve vándorló nagysikerű Munkácsy-kiállítás érkezett a városba. A megnyitón jelen volt többek között Markó Béla szövetségi elnök, valamint Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, akik egyben a tárlat fővédnökei is. /Megnyílt a Munkácsy-kiállítás Csíkszeredában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./
2007. július 2.
A Csíki Székely Múzeum Munkácsy-kiállítása június 30-án érte el látogatottsági rekordját. Ezen a napon 1409 látogató volt. /(bb): Látogatottsági rekord. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 2./
2007. július 4.
Több mint 450 millió forint támogatást kapnak a Kárpát-medencei magyar pályázók kulturális és egyházi célokra a Szülőföld Alap forrásaiból. A Szülőföld Alap egymillió forinttal támogatja például a Félsziget Fesztivál pályázatát, egymillió forinttal pedig a Csíki Székely Múzeumot. A Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház és Püspöki Hivatal és a Téka Szórvány Művelődési Központ tevékenységére is egymillió forintot ítélt meg. /450 millió forint támogatás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./
2007. július 18.
A július 17-én zárult Munkácsy-kiállításnak 62 ezer látogatója volt, közölte Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója Életkortól és társadalmi státustól függetlenül zarándokoltak a magyar emberek Csíkszeredába, Besztercétől Temesvárig, Belső-Erdélytől a Partiumig, de eljött Ploiesti és Bukarest szórványmagyarsága is, meg a gyimesi és moldvai csángók. Többszázan voltak azok a látogatók is, akik életükben először jártak Székelyföldön. A zárás után a képek útnak indulnak Kárpátaljára, Munkácsra, hogy a mester (valamint a gyűjteményt birtokló Pákh Imre műgyűjtő) szülőhelyén is bemutassák azokat. /S. B. Á. : Sikeresen zárult a Munkácsy-kiállítás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./
2007. július 23.
Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója alkalmából Ittzés Mihály Kodály-kutató szerkesztésében, valamint a Kecskeméti Kodály Intézetért Alapítvány gondozásában létrejött vándorkiállítás a Csíki Székely Múzeumban is megtekinthető néhány napig. A csíkszeredai kiállítást dr. László Ferenc zenetörténész nyitotta meg. /Antal Ildikó: Önvizsgálatra késztető Kodály-kiállítás. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./
2007. szeptember 10.
Hatodik alkalommal rendezték szeptember 8-án Máréfalván a Székelykapuk Napja néprajzi tanácskozást. A művelődési házban tartott „Épített örökségünk, ezek védelme és hasznosítása” című konferencia jól sikerült. Kovács Piroska, a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület elnöke bemutatta az „Elődeink hagyatéka. Udvarhelyszék öreg kapuinak katasztere” című képes CD-jét. Ezt követően a székelyföldi múzeumokban található kapuállomány bemutatása következett. Sepsiszentgyörgyről, a Székely Nemzeti Múzeumtól Szőcsné Gazda Enikő, a Csíki Székely Múzeumtól Salló Szilárd, a gyergyószentmiklósi múzeumtól Szőcs Levente, a székelykeresztúri múzeumtól Sándor-Zsigmond Ibolya, Székelyudvarhelyről Miklós Zoltán, a Hargita megyei műemlékvédelemtől pedig Mihály Zita tartottak előadást. Az Alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumtól Haszmann Pál-tanulmányt küldtek felolvasásra. /(bágyi): Székelykapuk Napja. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 10./
2007. december 11.
Sírköveket, az Árpád-kori templom szentélyét, freskókat, valamint egy családi sírt tártak fel a Hargita megyei Csíkszentkirály római katolikus templomában végzett ásatások során. Darvas Lóránt, a Csíki Székely Múzeum régésze sírköveket talált. A sírokon kívül a legkorábbi templom alapfalát, szentélyfalát is felfedték. A szentélyfal formája alapján 12. századi lehet. A csíkszentkirályi nem az egyetlen Árpád-kori templom a környéken: a csíkszéki templomok általában a 12. században épültek, majd a 15. század folyamán átépítették őket, szentélyüket meghosszabbították keleti irányba. Az 1332-es pápai tizedjegyzékben Csíkszentkirály plébániaként szerepel, így nyilván temploma is volt. A templom falán a nedves vakolat alól freskók kerültek elő a templom Árpád-kori részében, melyeken Mária látható a kis Jézussal, Szent Anna, valamint egy angyal. A freskókat Kocsis Lóránt falkép-restaurátor a 14. század végére, 15. század elejére datálta. /Székely Zita: Emlékek az Árpád-korból. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./
2007. december 14.
Hermann Gusztáv Mihály megírta Az eltérített múlt /Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda, Múltunk könyvek/ című munkáját a különféle oklevél- és krónikahamisítványokról a székelyek történetében. A könyvet december 11-én mutatták be Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeum konferenciatermében. Megnyerő az a tolerancia, amivel a múlt eltérítőit, a tévutakon járókat, álmokat, mítoszokat kergetőket szemléli. Mindaz, ami egy-egy történelmi esemény, jelenség köré tévhitként, mítoszként összegyűlt, már része a történelmi tudatnak, maga is történelem. Hermann Gusztáv Mihály türelme végül is érthető, ha arra gondolunk, hogy a történelemeltérítés javában folyik, a nemzeti történetírásokban az egyazon események megítéléséhez nem átallnak sok helyen hamis adatokra építeni. Cseke Gábor szerint a népeknek egyetlen esélyük van a hamis tudat elleni fellépésben: ha a sajátjukat veszik revízió alá. /Cseke Gábor: Lehetséges-e a múlt kiszabadítása? = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 14./
2008. január 3.
Ezelőtt hat évvel A csíksomlyói ferences nyomda és könyvkötő műhely címmel állandó kiállítás nyílt a Csíki Székely Múzeumban. A ferences nyomda gyűjteményében fellelhető könyveket, termékeket Muckenhaupt Erzsébet muzeológus több évtizeden át tanulmányozta, tudományos dolgozatok és könyvek által népszerűsítette. Az akkor megjelent szerény külsejű katalógus helyett immár egy bővített, míves kivitelezésű kötet kíséri a kiállítást. A ferences nyomda fennállása 325. évfordulója alkalmából nyílt meg az a kiállítás, melynek törzsanyaga a múzeum régikönyv anyaga, a ferences könyvtár és Pap Leonárd ferences atya gyűjteménye. A tárlaton megtekinthető az első nyomtatványtól kezdve (Kájoni János 1676-ban megjelent Cantionale Catholikuma) a nyomda 1900-ban történt megszűnéséig számos ritkaságszámba menő, nagybecsű könyv. /Kristó Tibor: Múzeumi kiadvány míves kivitelezésben. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 3./
2008. január 4.
Magyarországra, „testvérvárosi körútra“ viszi a Csíki Székely Múzeum Zsögödi Nagy Imre műveinek reprezentatív válogatását, jelezte Gyarmati Zsolt múzeumigazgató. A gyűjteményt először Csíkszereda testvérvárosába, Kaposvárra viszik, ezután következne a többi testvérváros, úgymint Gyula, Tiszaújváros és Cegléd. /Horváth István: Utazó zsögödi fények. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./
2008. január 10.
Nagy Imre csíkzsögödi festőművész hagyatékából 60 alkotás járja egy éven keresztül Magyarország városait. A vándorkiállítást a Csíki Székely Múzeum és a Csíkszereda megyeszékhely önkormányzata szervezi. A tárlat célja, hogy külföldön is megismertessék és népszerűsítsék a székely táj, a székely nép festőjének legszebb munkáit, mondta el Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója. A vándorkiállítás január 22-én kezdődik, elsőként Kaposváron tekinthetik meg Nagy Imre képeit. A kiállításon Szabó András A bőfény forrása című, 2006-ban megjelent Nagy Imre-monográfiát is bemutatják. Nagy Imre (1893–1976) a budapesti Képzőművészeti Akadémián tanult. A székely nép, a székely táj képeinek állandó témája. Majdnem teljes életművét három székelyföldi városra hagyta, a sepsiszentgyörgyi, marosvásárhelyi és csíkszeredai múzeumok több ezer képét őrzik. Hamvait a nevét viselő csíkzsögödi műterem és galéria külső falában helyezték el. /Székely Zita: Nagy Imre-vándortárlat. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./
