Kelemen Lajos kiváló történészre emlékezett Molnár B. Lehel, az unitárius egyház központi levéltárosa az október 25-én Kolozsváron tartott rendezvényen. Az unitárius egyház egykori főgondnoka születésének 130. évfordulója alkalmából tartott emlékezésen bemutatták Kelemen Lajos Művelődéstörténeti tanulmányok /Kriterion Könyvkiadó/ című kötetet. Ez a könyv folytatása a Kriterion Könyvkiadónál korábban kiadott két Kelemen Lajos könyvnek. /Művészettörténeti tanulmányok, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1977., II. kötet: 1982/ Molnár B. Lehel felvázolta, hogy Kelemen Lajos milyen fontos szerepet játszott Erdély középkori művelődés- és művészettörténetének kutatásában. Sas Péter, az Erdélyi Tudományos Füzetek újabb számának szerkesztője elmondta: a most megszerkesztett füzet az előző két szám folytatása. – Jövőre pedig meg szeretnénk jelentetni a negyedik kötetet is, amelyben Kolozsvárhoz és Marosvásárhelyhez kapcsolódó történetek lesznek olvashatók – fűzte hozzá. /D. I. : Kelemen Lajosra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./
2007. október 27.
Kelemen Lajos történészének szentelt tudományos konferencia kezdődött október 16-án Marosvásárhelyen, amelyen az erdélyi történészek és levéltárosok jeles képviselői vesznek részt. – Végre olyan magyar vonatkozású esemény részesei vagyunk, amelyet nem a magyar, hanem a román állam támogat – mondta Soós Zoltán, a Megyei Múzeum igazgatója. A konferenciát Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke nyitotta meg, aki a nagy elődről, Kelemen Lajos történészről, levéltárosról beszélt. Kelemen Lajos igazi otthona az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ volt, melynek keretében Kolozsváron munkássága nagy részét kifejtette. Az EME titkára, igazgatója, levéltárosa és kutatója volt. Benkő Samu akadémikus is emlékezett a tudósra, majd bemutatták a Kriterion Könyvkiadónál megjelent Művelődéstörténeti tanulmányok című kötetet, melyet Sas Péter művelődéstörténész ajánlott a közönség figyelmébe. /Mezey Sarolta: Kelemen Lajos öröksége nem csak a szakmabelieké. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./
2007. november 3.
Ünnepel az erdélyi magyar tudományos élet, Kelemen Lajos, Erdély legendás levéltárosa 130 éve, 1877-ben született a „székely fővárosban”, Marosvásárhelyen. Ebből az alkalomból adta ki a Kriterion Könyvkiadó a Művelődéstörténeti tanulmányok című, 585 oldalas kötetet. Ez a könyv folytatása a Kriterion Könyvkiadónál korábban kiadott két Kelemen Lajos könyvnek. Első gyűjteményes kötete Művészettörténeti tanulmányok címen éppen születésének 100. évfordulóján, 1977-ben jelent meg. A nagy ívű és a levéltáros-történész munkásságát bemutató tanulmányt Szabó T. Attila írta, a kiadványt B. Nagy Margit gondozta. Az erdélyi műemlékek – főleg kolozsvári és marosvásárhelyi fontos régi épületek – bemutatása a Művészettörténeti tanulmányok következő, két csillaggal jelzett kötetében folytatódhatott. Az 1984-ben megjelent kiadvány B. Nagy Margit nevéhez köthető. Kelemen Lajos most kiadott, újabb gyűjteményes kötete művelődéstörténeti tanulmányokat foglal magában. A kötet első ciklusa az erdélyi gyűjteményekkel, a levéltárüggyel kapcsolatos írásait sorakoztatja fel. A második ciklusban szülővárosával, Marosvásárhellyel, a harmadikban pedig munkássága kiteljesedése városával, Kolozsvárral kapcsolatos tanulmányai kaptak helyet. Fontos az 1942-ben megfogalmazott Kolozsvár történet, valamint a város közvetlen környéke történelmének és műemlékeinek bemutatása. A gyűjteményes kötet legterjedelmesebb része családtörténettel, címertannal foglalkozik. A tanulmányokhoz készült bőséges jegyzeteket Sas Péter írta. /Fodor György: Kelemen Lajos: Művelődéstörténeti tanulmányok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./
2007. november 12.
November 11-én véget ért 13. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Az egyik magyarországi vendég, Závada Pál író, a Jadviga párnája szerzője készülő, a 20. századi magyar történelem fontosabb pillanatait megrajzoló regényéből olvasott fel részletet. Az irodalmi esten jelen volt még Szabó T. Anna kolozsvári származású költő, valamint Várady Szabolcs, aki a 60. születésnapjára összegyűjtött írásait tartalmazó kötetéről beszélt. A könyvvásáron a Pallas Akadémia idei terméséből mutatták be Mircea Dinescu Szegek, ebek és szúró darazsak című politikai szatíra-kötetét Váli Éva fordításában. Ugyanott jelent meg Benkő Levente és Papp Annamária Magyar fogolysors a második világháborúban című nagyszabású munkája. A Kriterionnál látott napvilágot Szász István Tas Beszédes hallgatás című kötete, az egykori kolozsvári Hitel folyóiratról. A Mentor Kiadó többek közt Kincses Elemér Soha című regényével, Nagy Attila Café Flamingo és Fazakas Attila Őszi halrajok című versesköteteivel mutatkozott be. A Tamási Áron születésének 110. évfordulójára szervezett felolvasó maraton már az első napon érdektelenségbe fulladt. /Antal Erika: Könyvek és szerzőik. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./
2007. november 17.
Daday Loránd íróra emlékeztek Désen a Magyar Házban, születésének 114. évfordulóján. Turcsány Péter a magyarországi Kráter Műhely Egyesület felelős kiadója személyesen mutatta be az ez alkalomból kiadott kötetet, amely Daday Loránd két művét tartalmazza. Az Egy régi udvarház árnyékában életrajzi regény, amely jóval kisebb terjedelemben novellafüzérként már megjelent 1970-ben a Kriterion kiadásában. A másik mű, a Térkép eddig kéziratban lappangó színdarab, amelyet 1933-ban a Budapesti Belvárosi Színházban mutattak be. Turcsány Péter elmondta, az egyesület, Wass Albert összes műveinek kiadása után, Daday Loránd erdélyi író munkásságát szándékozik megismertetni az olvasó közönséggel. Az 1893–1954 között élt alkotó most megjelent kötetéhez Gáspár György irt előszót. /Lukács Éva: Könyvbemutató és emlékezés Désen. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./
2007. november 21.
November 3-a és 11-e között tartották a Dicsőszentmártoni Magyar Kulturális Napokat. A rendezvénysorozat képkiállítással kezdődött Agárdi Lajos hajdúszoboszlói festőművész műveiből. Dr. Kakassy Sándor, a Kis-Küküllő Alapítvány elnöke hangsúlyozta: Agárdi Lajos képei Bordi András képeivel rokoníthatók. Hajdúszoboszló Dicsőszentmárton testvérvárosa. A rendezvények során fellépett a Háromszék Táncegyüttes Csávási ballada című műsorával, az óvodások és kisiskolások a kolozsvári Puck Bábszínház előadását tekinthették meg, Dr. Szekeres Gerő tartott vetítéses előadást öt kontinens legmagasabb hegycsúcsairól. A Kriterion Könyvkiadó elhozta friss kiadványait. Könyvbemutatót tartott és írásaiból olvasott fel Sebestyén Mihály, Murvai Olga és Szász István Tas. Banner Zoltán Dsida Jenő Nagycsütörtök és Psalmus hungaricus című költeményeit adta elő. Felidézték Sipos Domokos, a város szülöttének emlékét, halálának 80. évfordulója alkalmával. /Szlovácsek Ida: A Dicsőszentmártoni Magyar Kulturális Napokról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./
2007. december 14.
Bordy Margit Ahol nem pihen madarak szárnycsapása /Kriterion Könyvkiadó/ című második verseskötetét mutatták be Kolozsváron, a Bulgakov Kávéházban. A kötetet Egyed Emese irodalomtörténész méltatta. A kötet egy „többnyelvű” művésznő egyik önkifejezési módja, hiszen Bordy Margitot festőművészként ismeri Erdély, de emellett épül egy másik, szavakból álló és az előbbivel állandóan kommunikáló világ, verseinek világa. /Farkas Imola: Jelvilágok vándora. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./
2007. december 19.
Balázs Sándor Bölcselet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben című könyvét mutatták be december 17-én Kolozsváron, az EME székhelyén. A Kriterion Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadásában megjelent kötet Egyed Péter szerint a magyar filozófiatörténet, a magyar irodalmi eszmetörténet, a modern filozófia szempontjából is fontos. – A kötet hézagpótló könyv, hiszen korábban nem jelent meg ezt a témát feldolgozó monográfia – mondta. A könyv kutatói szempontból is hasznos, hiszen közli a vizsgált, illetve a témához kapcsolódó tudományos könyvek lajstromát is. „A kötetben az EME története és a kor filozófusai köreinek metszetét, közös felületét vizsgáltam” – mondta a szerző. Megállapította: a tudomány műveléséhez intézményi keretre van szükség. Lennie kell egy közösségnek, ahol a tudomány alakuljon, és az EME ilyen tekintetben annak idején példamutató volt. Az EME másik pozitívuma az volt, hogy nem kapcsolódott egyik politikai párthoz, szervezethez sem. Az EMÉ-ben tevékenykedő erdélyi magyar tudósok kezéből európai mércével mérhető filozófiai alkotás nem került ki. Ennek okaira is utal Balázs Sándor filozófia professzor legújabb kötete. /D. I. : Az EME és a filozófusok. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./
2007. december 28.
Magyar sors Csehszlovákiában 1945-1949 címmel időszaki kiállítás látható Budapesten a Terror Házában, a felvidéki magyarság apokalipsziséről. A véget ért II. világháború szenvedésein túltett a szláv nemzetállamiság kiteljesítését, a magyarság felszámolását célzó benesi dekrétumok sora. Kitelepítések, kényszerű lakosságcsere, reszlovakizáció lett a németekkel együtt kollektív bűnösként kezelt őshonos magyarok sorsa. A hosszú ideig elhallgatott igazság ellenére Erdélyben is tudtak nemzettársaik balsorsáról. Nem a történelemkönyvekből, a felvidéki magyar írók műveiből. Hirtelenében három könyvet idézett fel a cikkíró, kettőt közülük a Kriterion adott ki. Egyik a Kossuth-díjas Dobos László Egy szál ingben című regénye, a másik Duba Gyula Vajúdó parasztvilág című szociológiai érzékenységgel megírt önéletrajza, az első 1979-ben, a második 1984-ben jelent meg Bukarestben. A harmadikat, Duba Gyula Aszály című regényét a pozsonyi Madách Kiadó jelentette meg, de az előző kettőhöz hasonlóan azt is csíkszeredai könyvesboltban lehetett beszerezni. Kordokumentum mindhárom könyv. Pár részlet belőlük. Véget ért a háború, de szeptemberben a többségében magyar lakosságú faluban nem nyílt meg a magyar iskola. Még izmainkat is megtapogatták, mint hajdan a rabszolgavásáron – panaszolta a csehországi kényszerlakhelyre hurcolt asszony. Fasiszta népség, a Dunában lenne a helyük – átkozódott a szlovák sofőr a kitelepítésre ítéltek vonakodása láttán. Belebetegedett, idejekorán meghalt az életéről beszélő főszereplő édesapja, mert övéi mentése érdekében aláírt egy papírt: nem az, mint aminek született. Reszlovakizált akkori szóhasználattal élve. Fábry Zoltán felvidéki magyar író tömören fogalmazta meg a korszak lényegét: „Létünk, szavunk, nyelvünk tagadásba vétetett... ” A Terror Házában látható kiállítás alátámasztja mindezeket, kimondja, amit az írók annak idején nem vethettek papírra. Eduard Benes köztársasági elnök 1945. április 2. és október 27. között 98 dekrétumot bocsátott ki. Ezek közül 13 vonatkozott közvetlenül a németekre és magyarokra, de jó néhány tartalmazott közvetve olyan rendelkezéseket, melyek a két kisebbség kollektív bűnösként való elmarasztalásával függtek össze. Benes már 1945. februári rádióbeszédében nyíltan szólt szándékáról: „Elő kell készítenünk németjeink és magyarjaink ügyének végleges megoldását, mert az új köztársaság csehszlovák nemzeti állam lesz. ” A dekrétumok nyomán következtek a gyakorlati intézkedések. Hogyan kell a magyarokkal bánni? – kérdi szalagcímében az egyik ‘45-ös újság. Megadja a választ is: csak délután 3 és 6 között vásárolhatnak, este 8 és reggel 6 óra között nem hagyhatják el lakóházaikat, ha egy cseh jelentkezik, a magyart ki kell tenni munkahelyéről. Emellett tilos a magyar nyelvű körmenet, a magyar nyelvű istentisztelet, az üzletekben nem szolgálhatnak ki magyarul senkit. Tetézik mindezt a kitelepítések. Hallani a kiállításon a visszaemlékezők hangját. Panaszkodtunk a kísérő katonának – mondja egyikük –, olyan hideg van a vonaton, hogy megfagyunk. Nyomban jött a kegyetlen válasz: Ha megfagynak, hát el lesznek temetve. Csehországba hurcolt idős asszony sírva emlékezik szenvedéseire, terhes volt, nem bírta a nehéz fizikai munkát, durva káromkodás járt neki fizetségül az elégedetlenkedő gazdától: szakramenszki kurvi magyarszki... Korabeli újságok, fényképek, felhívások, hirdetések, használati tárgyak, munkaeszközök, ruhaviseletek láthatók a kiállításon. Magyar szenvedéstörténet a kiállítás. A szlovákok hallani sem akarnak a Benes-dekrétumok visszavonásáról, a magyar iskolákban növelik a szlovák nyelvű órák számát, a révkomáromi múzeum nevéből törölték a magyar kultúra kifejezést, a schengeni határok megnyitása után a zajártalomra való hivatkozással betonakadályokkal állják útját a magyar gépjárműveknek az egyik településen. A magyarellenesség nemcsak a Vadim- és Funar-féle ultranacionalisták jellemzője, a mindenkori román politikusok nemzetiségi kérdésekben szívesen működnek együtt a szlovákokkal. /Borbély László: Felvidéki magyar sorstragédia. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./
2008. január 4.
Nagy Pál sok esztendős szerkesztői múlttal a háta mögött, nyolcvanadik életévén túl is folyamatosan dolgozik. Jelenlegi munkái közül a leglátványosabb a Mentor Kiadónál megjelenő Wass Albert-életműsorozat szerkesztése. Nincs időm unatkozni, mondta Nagy Pál. Ajándéknak tekinti, hogy öreg fejjel is dolgozhat. A Mentornál megjelenő Wass-sorozat immár harminchárom címet tudhat magáénak. Nemrégiben látott napvilágot Nagy Pál szerkesztésében Wass Albert Éltem: voltam címen a szerző önéletrajzi vonatkozású vallomása. Wass Albertet sokáig a kitagadottak és megbélyegezettek sorába tartozott, akár Nyirő József vagy Márai Sándor, meg más magyar írók, akik a háború után emigrációba kényszerültek. Nagy Pál 1992-ben A mindig hazanéző Wass Albert címmel írt egy hosszabb ismertető cikket az egykori Romániai Magyar Szóban. Talán ez volt errefelé az első „megszólalás” az Amerikában élő erdélyi magyar íróról. Sok könyvét kiadták, ennek ellenére még hatalmas terjedelmű kéziratmennyiség vár megjelentetésre. Az emigrációban keletkezett írásokról van szó, jórészt publicisztikai cikkekről, riportokról, különböző alkalmi szövegekről, vallomásokról, de még színdarabokról is. A Mentor a közelmúltban adta ki az Amerikai emberek című kötetet, ami Wass Albertnek a Szabad Európa Rádió számára készített egykori riportjait tartalmazza. Sokat javíthatna Wass Albert megítélésén az író műveinek román közegben való népszerűsítése. Az Elvész a nyom román fordítása készült el, kiadóra vár. 2000-ben megjelent A funtineli boszorkány Corneliu Caltea fordításában Langa Scaunul Domnului címmel. Akkor Ion Coja, a magyarok iránti barátsággal nemigen vádolható Vatra-alapító, bukaresti egyetemi tanár egyebek között azt mondotta, hogy ilyen szépen, ilyen mély együttérzéssel kevesen írtak a román népről. A közelmúltban megjelent Kolozsvárt Mircea Tomusnak az Aripile domnului című dokumentumregénye, pontosabban annak első kötete, melyben a mezőségi, mócsi származású szebeni román író részletesen szól Wass Albertről, a Wass-családról, 1940 őszének mezőségi viszonyairól, drámai napjairól. Nagy Pál gondozásában a budapesti Palatinus Kiadónál – Gondolat és árvaság, Szellemi őrség, illetve Emberi szavak címmel – megjelentek a Tamási Áron esszéinek, cikkeinek, interjúinak kötetei. Ugyanitt kiadás előtt áll egy Tamási-leveleskönyv. A Mentor jelentette meg nemrég Nagy Pál Napló nélkül című könyvét, s remélhetőleg idén napvilágot lát – Gond és remény címmel – közelmúltbeli publicisztikai cikkeiből egy válogatás. A Kriterionnál Mosolygó Erdély címmel többkötetes anekdotasorozatot terveznek kiadni. Nagy Pál /sz. Mezőkölpény, 1924/ a marosvásárhelyi Református Kollégium után Kolozsvárra, a Református Teológiára, majd később a Babes–Bolyai Tudományegyetemre került, az Ifjú Erdély című diáklapban kezdte közölni első írásait. Az egyetem elvégzése után tanársegédként dolgozott Kolozsváron, majd 1955-ben Marosvásárhelyre költözött, ahova az Igaz Szó című irodalmi folyóirathoz hívták. Tizenöt év után A Hét, majd ‘73-tól nyugdíjazásáig az Új Élet munkatársa lett. Publicisztikai, irodalom- és színikritikai cikkei mellett számos kötetet jelentetett meg, illetve szerkesztett. /Szucher Ervin: „Nincs időm unatkozni” Beszélgetés Nagy Pál irodalomtörténésszel. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./
2008. január 26.
Balázs Ferenc (1901-1937) unitárius lelkész a marosvécsi Helikon írói közösség tagja volt, Kolozsváron született, ott érettségizett, az egyetemen zenét, bölcsészetet és unitárius teológiát végzett. Oxfordban ösztöndíjasként tanult, majd Amerikába ment, onnan hozott feleséget. Hazafelé a világ legkülönbözőbb egzotikus tájaira is eljutott, Indiában Gandhinál töltött több napot, de járt Japánban, Szingapúrban, Burmában, Irakban. Bejárom a kerek világot – ezt a címet adta úti élményeit megörökítő művének. Hazatérve Torda mellett, Mészkőn volt lelkész. Templomot épített, orgonát vásárolt, iskolát és lelkészi lakást bővített, népfőiskolát szervezett, életre hívta az Aranyosszéki Vidékfejlesztő Szövetkezetet. Faluélményeit a Rög alatt című művében mondta el. Tüdőbaja fiatalon végzett vele. A fiatal, alig húszéves teológushallgató megírta a Trianon utáni erdélyi magyar irodalom első művét, a Mesék címűt. Kézirata 1921-ben keletkezett: „Írta és kézzel másolta, fűzte és kötötte Balázs Ferenc” – áll a 108 oldalas, 25 mesét tartalmazó kéziraton. A címzett vagy a múzsa az akkor 14 éves szentgericei Kuti Ilus, akinél a hetvenes évek elején találta meg a kéziratot Marosi Ildikó, és 1973-ban adta ki először a Kriterion Kiadó. Halálának 70. fordulóján újból kiadták (Mesék. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007). /Kuti Márta: Mesék a szerelemről, szeretetről. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./
2008. január 30.
Dr. Garda Dezsőt RMDSZ-politikusként és történészként ismerik Erdélyben. Politikusként az erdők visszaszolgáltatásában és a székelyföldi közbirtokosságok újraalakításában szerzett elévülhetetlen érdemeket. Politikai pályafutása történészi szakmájához kötődik leginkább. Erdélyben aligha ismeri valaki jobban a székelyföldi közbirtokosságok történetét. Képviselőként bábáskodott az első erdélyi közbirtokosságok létrehozásánál. Garda Dezső magyar nemesi családból származik, 1951-ben lakoltatták ki családját nagyenyedi kúriájukból: édesapját Tövisre vitték kényszerlakhelyre, édesanyja Kolozsvárra került vele. Garda Dezső akkor három éves volt. „Kizsákmányoló” származása miatt anyja csak mosónőként talált munkát. Rettenetes körülmények között éltek. Végül Kolozsváron maradtak, itt végezte el a középiskolát, majd az egyetem történelemszakát. Amikor 1973-ban kikerült az egyetemről, turkológiával akart foglalkozni, érdekelte a magyar nép eredete. Akkoriban Imreh István tanára hívta fel a figyelmét arra, hogy ne kalandozzon olyan utakra, amelyek számára járhatatlanok. Így került Gyergyóremetére történelemtanárnak. Garda Dezsőt szakmailag Imreh István irányította. Szakmai előmenetelében nagy segítséget kapott Egyed Ákostól és Demény Lajostól is. Garda elsőként Gyergyóremete monográfiáját készítette el. A hetvenes években még hozzájuthatott levéltári dokumentumokhoz. Később egyre gyakrabban hangzott el: a kért levéltári anyag rendezés alatt áll, nem lehet hozzájutni. A csíkszeredai levéltár igazgatója, Boar Liviu bevallotta: felettesei megtiltották, hogy bizonyos iratokat kiadjon. Kezdő tanár kora óta figyelte őt a Szekuritate, a jelentésekben szerepelt, hogy a magyar történelem kutatása miatt veszélyt jelent a román állam számára. Akkoriban befejezte Gyergyószentmiklósról írt könyvét, melyet Imreh István professzor pozitívan véleményezett. Gyergyószentmiklós 1982-ben ünnepelte fennállásának 650 éves évfordulóját, ekkorra kellett volna a könyvet kiadni. A város vezetősége a fentről jött utasítások ellenére úgy döntött, hogy az évfordulóra kiadják a könyvét. A nyolcvanas évek, a legsötétebb időszak következett. Egyszerűen betiltották a magyar történelmet és néprajzot: ilyen témakörökben nem lehetett kutatni, szakkönyvet, tanulmányt írni. Gyergyószentmiklós történetével párhuzamosan elkészült közben a teljes Gyergyói-medence történetét átfogó kézirata is. Amikor a Kriterionnál megjelenés előtt állt, Domokos Géza jelezte: a könyv híre eljutott Elena Ceausescuhoz irodájához, aki a cenzorok révén letiltotta a kiadását. A Politikai Kiadónál felsőbb pártutasításra 14, frissen megjelent magyar könyvcímet zúztak be. Imreh István figyelmeztette Garda Dezsőt, vigyázzon, mert követik. Sokszor megkérdezték tőle, hogy a rendszerváltás után miként sikerült 14 könyvet publikálnia, amellett rengeteg tanulmányt, tudományos cikket. Ennek az a magyarázata, hogy a kommunista évekből rengeteg kézirat, gyűjtés, kutatási eredmény várt kiadásra. Erre csak a rendszerváltás után kerülhetett sor. A rendszerváltás után a Babes–Bolyai Tudományegyetem két székelyföldi főiskolát hozott létre Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson. Gyergyószentmiklóson lett volna az első állami főiskola az országban, ahol csak magyarul folyik az oktatás. Szomorú történet: egy magyar emberen, jelesül Szilágyi Pál egykori rektor-helyettesen múlt, hogy ez a kezdeményezésük nem jött össze. Garda az RMDSZ parlamenti képviselőjeként akkoriban sokat kilincselt Bukarestben, hogy ez a székelyföldi főiskola magyar nyelvű legyen. A tanügyminiszter és a miniszterelnök is rábólintott, csak éppen az egyetem vezetőségének az aláírása kellett volna. Andrei Marga rektor nem volt kapható erre, viszont rövid ideig Szilágyi Pál helyettesítette őt. Ebben a minőségében aláírhatta volna főiskolánk új státusát, de sajnos nem tette meg. Végül is a multikulturalitás jegyében kétharmad magyar és egyharmad román nyelvű főiskola maradt a gyergyószentmiklósi, ahol turisztikát és földmérést lehet tanulni. /Makkay József: Magyar történész feketelistán. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 30./
2008. január 31.
Hatvan esztendős fennállásra emlékezett a Művelődés folyóirat. Az 1948-as induláskor még két kiadvány volt, a Művelődési Útmutatók és a Népművelődés. A folyóirat megélt emlékezetesebb és könnyen felejthető korszakokat is. 1956 derekától Művelődés címmel szolgálta az erdélyi magyar közművelődés ügyét. Időnként kompromisszumok árán is, de megteremtették a lehetőségét (olykor az egyetlent) néprajzi, hely-, művelődés- és nemzetiségtörténeti, képzőművészeti, könyvtár- és természettudományi tanulmányok, kórusművek, színdarabok közlésének. 1990-től a Művelődés– rövid bukaresti vergődést követően immár természetes éltető közegében, Kolozsvárt – fokozatosan megtalálta helyét a magyar, közelebbről az erdélyi magyar kultúrában. Tíz esztendeje kezdte el a Művelődés könyvkiadói programját, azóta évi 3–7 könyvcímmel jelentkeznek, így a szerzők a nagyobb közönséghez is eljutathatják kutatásaik eredményét (elegendő csak utalni a Debreczeni László, a Herepei János, a Balaskó Nándor-életművet közzé tevő sorozatokra, a lassan tucatnyi Művelődés-antológiára, vagy a Kriterionnal közösen kiadott Szilágysági magyarok, illetve az Aranyos vidéki magyarok testes monográfiára gondolni). Emellett vannak a folyóirat erdélyi tájvédelmi, tájtörténeti könyvei, továbbá a Szentimrei Alapítvánnyal közösen kiadott Sztánai Füzetek. Szólni kell a már több mint kétszáz kiállításról, amelyet a Művelődés Galéria-program keretében szerveztek határainkon innen és túl Budapesttől Bukarestig, Nagybányától Temesvárig. /Szabó Zsolt: Az első hatvan esztendő. = Művelődés (Kolozsvár), január/
2008. február 1.
A kincses városban olyan kincsek rejtőznek, amelyeket tárgyi értékük mellett megalkotójuk szelleme tett felbecsülhetetlenné. Ilyen kincsek bemutatására vállalkozik Sas Péter magyarországi művelődéstörténész rendhagyó kötete: A kolozsvári jezsuita, majd piarista templom kincstára /Kriterion Kiadó/. A könyv bemutatása alkalmával a kincstár négy jelentős darabját kiállították. A könyvet a szerző jelenlétében Kállay Emil piarista főiskolai tanár mutatta be. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Rejtőzködő kincsek a piarista templom kincstárában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./
2008. február 2.
Király László új verseskönyve /Míg gyönyörű késemet fenem. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2007/ megkeseredett önvallomásokat is tartalmaz, de az irónia is jelen van verseiben. Király László verseinek fő mozgatóeleme az elhallgatás. /Bogdán László: A költő életei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 2./
2008. február 4.
„Egész Kalotaszegen nincs olyan hely, ahol a farsangi mulatság három napot tartana” – jelentette ki Papp Hunor református lelkész a február 1-jén kezdődött, és egész hétvégén tartó sztánai farsangi rendezvény alkalmával. Sztánán, a kis kalotaszegi faluban idén immár nyolcadszorra szervezték meg a farsangi mulatságot. A fiatal református lelkésznek és szervezőtársainak nem volt nehéz újjáéleszteni 2001-ben a sztánai hagyományt, hiszen a környék lakossága még ma is emlegeti azt az 1914-ben megtartott bált, amelyet Kalotaszeg szerelmese, Kós Károly erdélyi magyar építész, író, néprajzkutató talált ki. Az eseményre jó barátját, Móricz Zsigmondot is meghívta, aki az itteni élmények hatására később megírta a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című, nagy sikerű regényét. A Sztánai Műhely magyarországi szervezet képviselője beszédében hangsúlyozta, Kós Károlynak köszönhetően figyeltek fel Sztánára, és élesztették fel 2001-ben a farsangi mulatságot. Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány vezetője, a Művelődés című folyóirat főszerkesztője elmondta: ezúttal a Reményik Sándor Galériában nemrég megnyílt, kolozsvári magyar fotóművészek fényképeiből szervezett kiállítás néhány darabját hozták el. Emellett a Kriterion és a Művelődés által kiadott könyvek széles skálájából válogathattak az érdeklődők. Fazakas Mihály Ludas Matyi című színdarabját tekinthették meg a jelenlévők a sztánai gyermekek előadásában. Következett a Pillich Balázs által vezetett Szarkaláb Néptáncegyüttes előadása, illetve a bánffyhunyadi Varga István, közismert nevén „Kicsi Csipás” előadása, aki hajnalig húzta a farsangolóknak a talpalávalót. A falutól nem messze található a Varjúvárnak nevezett kis kúria, ahol sokat alkotott Kós Károly. A Varjúvár közelében épült a szintén Kós Károly által tervezett Szentimrei-ház, ahol Szabó Zsolt, Szentimrei Jenő unokája fogadta a vendégeket. A házat annak idején elkobozták, de 1997-ben az örökösök visszakapták, létrehozva a Szentimrei Alapítványt azzal a céllal, hogy a kalotaszegi emlékeket, értékeket felleltározza, népszerűsítse és visszahozza a köztudatba. /Papp Annamária: Farsangi dínomdánom Kalotaszeg legcsendesebb falujában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./
2008. február 6.
Bordy Margit: Ahol nem pihen madarak szárnycsapása /Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2007/ verseskötetében a szerző és illusztrátor ugyanaz a személy. Ráadásul elgondolkodhat az olvasó, minek is nevezze a kiadványt: Bordy Margit verseskötetének, avagy képei gyűjteményének. Bordy Margit mindkét énjével ismeretséget köthet az olvasó új kötetben. A szerző aktív tagja Kolozsvár művészeti életének, több kiállítása volt, költőként és képzőművészként egyaránt számon tartják. /S. B. Á. : Kettős szerepben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./
2008. február 13.
„Élő klasszikusként” köszöntötte a kolozsvári Bretter György irodalmi körben Király Lászlót Karácsonyi Zsolt költő. Király László Míg gyönyörű késemet fenem című új verseskötetét mutatta be, amely tavaly jelent meg a Kriterion Könyvkiadónál. Király László pályaképe fontos elemeként említette az egykori kolozsvári egyetemi színjátszókörben betöltött szerepét. /„Minden jó költő hatott rám” = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./
2008. február 25.
Február 25-én lesz Benkő Samu nyolcvanéves. Egy Kis-Küküllő menti székely falucskában látta meg a napvilágot; menetelt a „fényes szellők” csapatában, a Móricz-kollégisták között; volt Gaál Gábor tanítványa, majd tanársegédje, végül egy akadémiai kutatóállás íróasztala mellett állapodott meg, hogy több mint fél évszázad céltudatos munkájával létrehozza azt az alkotóműhelyt, amelyet, számon tarthatunk az erdélyi magyar „egyszemélyes intézmények” sorában, írta róla Dávid Gyula. Művészettörténész felesége és fia nevéhez szintén rangos könyvek, az erdélyi régészet és középkorkutatás alapművei kapcsolódnak. Benkő Samu tanácsosként állt Domokos Géza mellett a Kriterion Könyvkiadó szellemi teljesítményei körüli bábáskodásban, ott volt 1989 karácsonyán a kolozsvári Hívó szót megfogalmazók között, s nem sokkal utána az Erdélyi Múzeum-Egyesület újraalakításánál, majd egy ideig a tudós testület elnökeként. Azután visszatért az íróasztala mellé. Erdélyi filozófia, erdélyi történelem az a két terület, amelynek művelésére vállalkozott, továbbá Bolyai János vallomásainak kibetűzésével és elemzésével, továbbá az erdélyi 48-nak a hivatalos román dokumentum-korpuszból kirekesztett forrásértékű iratanyagát tette közzé. Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Apor Péter, Bod Péter, Bölöni Farkas Sándor, Bolyai Farkas és János, Köteles Sámuel, Széchenyi István, Kemény Zsigmond, Orbán Balázs, Újfalvi Sándor, Kós Károly, Szász Pál, Bánffy Miklós, Márton Áron, Kelemen Lajos, Szabó T. Attila, Nagy Géza – csak néhány név azok közül, akiknek életét és művét beépítette a kisebbségi közgondolkodás pillérei közé. Benkő Samu Alkalmak és szavak című kötetének előszavában ezt írta: „A szavak egymás mellé illesztésében elsősorban erkölcsi parancsnak engedelmeskedtem... Mindig boldogsággal töltött el, ha bárhol megbizonyosodtam az erkölcsi erőfeszítés diadaláról, és a magam dolgaira tekintve szívből örvendtem, ha a szavaimból összeálló monológ itt-ott visszhangra talált, vagy ha egyszer-másszor éppen dialógussá sikerült terebélyesednie. ” /Dávid Gyula: Az értelemformáló sors tudós faggatója. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./
2008. március 5.
Lőrincz György, az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány elnökének felkérésére Szilágyi István író, a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője székelyföldi körútja során a múlt hét végén találkozott a székelykeresztúri olvasókkal is. A találkozón Szilágyi István beszélt Zilahról, ahol gyermekkorát töltötte. 1966-ban érettségizett, géplakatos lett. A Babes–Bolyai Tudományegyetem jogi szakán csak 1968-ban kezdte el tanulmányait. Az egyetem elvégzése után a kolozsvári Utunk munkatársa, majd főszerkesztő-helyettese lett, s 1990-től pedig az Utunk helyébe lépő Helikon főszerkesztője. Megemlítette, hogy Kolozsváron már 200 éve létezik irodalmi folyóirat, amely kisebb megszakításokkal, de megjelent. Szilágyi István Kő hull apadó kútba – regény (1975), Agancsbozót – regény (1990) a Kriterionnál, míg a Hollóidő című regénye 2001-ben Budapesten a Magvető Kiadónál jelent meg. /László Miklós: Író – olvasó találkozó. Szilágyi István Székelykeresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 5./
2008. március 5.
Aranyos-vidék az Aranyos folyó mentén elterülő tájegység. Aranyos-vidék konferenciát tartottak 2005 júniusában az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya szervezésében. Az előadások összegzéseképpen Keszeg Vilmos és Szabó Zsolt szerkesztésében, 2006-ban megszületett az Aranyos-vidék magyarsága. Aranyosszék, Torda és vidéke a változó időkben /Kriterion Kiadó, Kolozsvár/ c. tanulmánykötet. A rendezvényt az ösztönözte, hogy Aranyos-vidék szakirodalmának nincs összefoglalója, nem jellemző a kutatás Az utóbbi másfél évszázad alatt többen foglalkoztak Aranyosszék kutatásával, jellegzetességeivel, így például Orbán Balázs, Jankó János, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (Tordán tartotta 1938-ban vándorgyűlését), a Művelődés folyóirat egy külön számot szentelt a vidéknek (1971), továbbá Kósa László és Filep Antal, a tordai születésű Kőváry László és Keszeg Vilmos. /Vetési Júlia: Aranyos-vidék magyarsága. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./
2008. március 15.
Egy 30 éves hangfelvétel írott változatát közölte a lap. Az interjú Bözödi Györggyel /Bözöd, 1913. márc. 9. – Budapest. 1989. nov. 25./ készült, azzal az író történésszel, aki a napokban töltötte volna a 95. életévét. A felvétel 1978 tavaszán készült. Bözödi György az akkori interjúban elmondta, Marosvásárhelyen legtöbbször a Teleki Tékában vagy a könyvtárban dolgozott. Akkor, 1978-ban hagyta el a nyomdát a Román Tudományos Akadémia társadalomtudományi szakosztályának a kiadásában egy nagy jelentőségű történelmi dokumentumkötet: az 1848-49-es szabadságharc okmánygyűjteménye. Ez a vaskos könyv az első kötet a sorozatból, s csupán ’48. március elejétől április közepéig tartalmazza az akkor megjelent okleveleket. A jelek szerint vagy 15-20 kötetre fog rúgni ez a munka. Olyan dokumentumgyűjtemény lesz, amely Közép-Európában a 48-as események dokumentumaiból még nem jelent meg sehol. Betűhíven jelentették meg minden egyes, akkor keletkezett és fellelt dokumentumot. Már hat kötetre való anyagot állítottak össze, Victor Cherestesiu és Stefan Pascu közreműködésével. Latin, szerb, német és magyar nyelven olvasható a gyűjtemény. Leköti az olvasó figyelmét pl. a sok közéleti személyiség magánlevelezése. Bözödi György arra készül, hogy történeti tanulmányai gyűjteményét is leadja a Kriterion Kiadónak. Éppen 65 éves korára megjelenik az első verseskötete is. Bözödi két jelentősebb témával foglalkozott, az egyik a székelységnek a középkori története az 1562-es nagy felkelésig, a másik történeti témája 1848./Csifó János: „Öreg író nem vén író”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 15./
2008. április 16.
Kolozsváron kilencedszerre szervezik meg a Gaudeamus Könyvvásárt április 16-tól 20-ig. Az eseményre idén is a Mátyás király szoborcsoport előtti téren kerül sor. A Gaudeamus Könyvvásár Európa legrangosabb ilyen jellegű rendezvényei közé sorolható. A mostanin 78 kiállító kínálata között válogathatnak a könyvbarátok. A magyar nyelvű kiadók közül jelen lesz a Koinónia, a Komp-Press/Korunk, a Kriterion, a Mentor, a Művelődés, a Pallas, a Polis és az Interetnikus Kapcsolatok Ügyosztály keretében működő nemzeti kisebbségi kiadó is. /Gaudeamus könyvvásár mától. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./
2008. április 22.
Szovátán a Teleki Oktatási Központ elsődleges tevékenysége a pedagógus-továbbképzés, mégis Szovátán, a Bernády Közművelődési Egylet mellett ezen intézmény jelenti a kulturális életet. Márton Zoltán, a TOK igazgatója elmondta, a szovátai kulturális életben kisebb szerepelt vállalnak. Most a megélhetés az elsődleges problémájuk, kevesebb idő marad a kulturális rendezvényekre. A TOK sok vetélkedőt szervez, például a Bethlen Gábor történelmi vetélkedőt, a Virág környezet- és természetvédelmi vetélkedőt, valamint a vetélkedőkkel egybekötött táborokat. Ilyen a pedagógusok pszichológiaversenye, vagy a középiskolásoknak ajánlott faragótábor. Elemi iskolásoknak szánják az Erdei iskolát, szerveznek matematikai tehetséggondozást is. Idén március 15-én, a Szovátai Székely Tanács segítségével szervezték meg a kisiskolásoknak szánt Székely ifjak és '48 vetélkedőt, ennek hatalmas sikere volt. Pályáznak a vetélkedők rendezésére. A TOK folyosói hagyományosan kiállítófelületté váltak, hamarosan egy Kuti Botond-tárlatot nyitnak. A Kriterion Kiadó minden évben megszervezi Szovátán könyvbemutatóját. A Kriterion és a Pallas-Akadémia könyveit a TOK is árusítja. /Nagy Botond: Vonalkódos versenyfutás? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 22./
2008. április 29.
Harminc ország hatszáz kiadója ötvenezer címmel várta a XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál látogatóit a Millenáris Parkban. A fesztivál fővendége Bret Easton Ellis amerikai író, az Amerikai Psycho és a Nullánál is kevesebb szerzője volt. Az erdélyi kiadók három standon kínálták könyveiket. A csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadó standján olyan kiadványok bizonyultak a legkelendőbbnek, mint báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola Kipróbált receptek, Duka János Székely anekdoták, P. Benedek Fidél Ferences kolostorok, vagy Váli Éva Árkos üzenete egy világpolgárnak című művei, vagy a Műterem-sorozatban megjelent, Sipos László felvinci festőt bemutató kismonográfia. A Romániai Magyar Könyves Céh (RMKC) az Irodalmi Jelen, a Koinónia, a Komp-Press, a Kriterion, a Mentor, a Pallas– Akadémia, a Polis és a Pro Print kiadók könyveit hozta el Budapestre. Kozma Mária, a csíkszeredai Pallas–Akadémia főszerkesztője közölte: a fesztiválon sikerült megállapodniuk az Egyesült Államokban élő, csíki származású Barabási Albert-László fizikussal, hogy Behálózva című bestsellerét magyar fordításban elsőként adhassák ki Erdélyben. „Az eredetileg angolul írt könyvében Barabási a világ kapcsolatrendszerét vizsgálja, és matematikailag bizonyítja be, hogy nincsenek véletlenek. Biztosan az sem véletlen, hogy Budapesten találkoztunk, s szülővárosában adhatjuk ki nagy sikerű könyvének első erdélyi magyar fordítását” – mondta Kozma Mária. Ha egyszer eljön az ideje, habozás nélkül az irodalmat részesíti előnyben a politikával szemben – jelentette ki közönségtalálkozóján Markó Béla, hozzátéve, Erdélyben könyvet írni és kiadni „nagyon fontos és jó konspiráció”. A határon túli magyar kiadók arra panaszkodtak, kiadványaik iránt enyhén megcsappant az érdeklődés. Ezt erősítette meg a felvidéki és délvidéki kiadók köteteit népszerűsítő budapesti forgalmazó is. /Benkő Levente: Erdélyi kötetek a könyvünnepen. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./
2008. május 13.
Elhunyt Géczi A. János. Íróként, az akkori fiatalokat bemutató Ajtók című antológiában, 1986-ban jelentkezett, s a következő évben, 1987-ben jelent meg önálló kötete is, Holdfényben címmel a Forrás sorozatban. Akkori novellái a nyolcvanas évek erdélyi hétköznapjait elevenítették meg. Akkor még mérnökként dolgozott, s íróként került a könyvkiadás vonzáskörébe. 1992-ben még megjelent egy – a Kolozsvári Írók Társasága próza-díjával kitüntetett – kötete, a Patthelyzetek. Azután belevetette magát a könyvkiadás titkainak elsajátításába: a számítógépes szerkesztéstől és nyomdatechnikától a könyvtervezésig. Később megvált a Kriteriontól, saját kiadót hozott létre és működtetett. Legjelentősebb teljesítménye az erdélyi magyar költészet, rövidpróza, dráma és esszé hat kötetes antológiája volt (Álmok szállodája, Lassított lónézés, Válás után, Örökmozgó, Caligula helytartója, Az emberfejű madár. 2002–2007), s közben Szilágyi Domokos nyugat-európai útinaplójának (2003), Szilágyi N. Sándor és Egyed Péter esszé- és tanulmányköteteinek, Varga Attila jogtudományi tanulmányainak kiadása (2003, 2005), a fiatalon elhunyt Vass László Levente vershagyatékának (2004), a Zokogó majomból írt Bálint Tibor-színműnek, a Sánta angyalok utcájának (2004) önálló kötetbe foglalása, Vetési László szórványtémájú írásainak (2002) és Nagy Sándor egykori bukaresti lelkész regáti szórványmagyarságról szóló munkájának (2000) megjelentetése és egy ifjúsági könyvsorozat. Az általa kiadott és a sepsiszentgyörgyi Charta Nyomda által kivitelezett könyvek megtervezésükben, grafikai és nyomdai kiállításukat tekintve napjaink erdélyi magyar könyvtermésének színvonalas teljesítményei. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a könyvesek céhét. Ott fog pihenni a Házsongárdi Pantheonban, nagy erdélyi írók és nyomdászok, könyvkiadók társaságában. /Dávid Gyula: Búcsú Géczi A. Jánostól. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./
2008. május 15.
Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár irodalmi estjén a kolozsvári Kriterion Kiadó mutatkozott be H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatójának vezényletével: Király László legújabb verseskötetéből olvasott fel, Balázs Imre József irodalomtörténészként a kiadó költői monográfiasorozatának szerkesztéséről beszélt. /Kriterion-versest. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 15./
2008. május 31.
Miután megjelentek Reményik Sándor hátrahagyott versei s utána egy többé-kevésbé teljesnek mondható gyűjtemény (,,összes versei”), cikkei, jegyzetei esszéi, tanulmányai, levelezése Olosz Lajossal, más levelei még régebben a Marosi Ildikó szerkesztette Erdélyi Szépmíves Céh Levelesládája (1924 – 1944) című gyűjteményben, majd a Molter-leveleskönyvekben és egy évtizede a Kisgyörgy Réka szerkesztette Emlékkönyv, végül Lehet, mert kell. Reményik Sándor emlékezete. Válogatta, szerkesztette és összeállította Dávid Gyula. Nap Kiadó, 2007 című antológia betetőzte az emlékezést. Hozzáférhetővé tett számos dokumentumot, levelet, vallomást, a korabeli folyóiratok és napilapok évfolyamaiból előbányászta a szinte hozzáférhetetlen, Reményikről szóló kritikákat, tanulmányokat, cikkeket, esszéket. Ezután egy monográfiának kellene következnie. Reményik Sándor halála után évtizedekre eltűnt. Ez köszönhető többek között Nagy István harcos és ostoba pamfletjének /Reményik Sándor a magyar polgárság nacionalista költője/, ahol csak úgy záporoztak az elfogult, indokolatlan vádak. Csak 1983-ban jelent meg egy válogatás Reményik verseiből a Kriterion Romániai Írók sorozatában, Kántor Lajos előszavával. /Bogdán László: Reményik Sándor emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 31./
2008. június 3.
Budapesten és Bukarestben egyaránt könyvfesztivált rendeznek a héten. Hetvenkilencedik alkalommal rendezik meg június 5. és 9. között az Ünnepi Könyvhetet Budapesten, harmadik alkalommal a Bookfestet a bukaresti Romexpo kiállítócsarnokában, június 4. és 8. között. A budapesti rendezvény, immár 7. alkalommal, a Gyermekkönyvnapok elnevezésű rendezvénnyel társul. A Vörösmarty téren és a térbe torkolló utcákon 142 pavilon áll majd, és 218 könyves cég mutatja be az összesen mintegy 400, újdonságként megjelenő kötetét. Tizennyolc határon túli magyar kiadó is jelen lesz a rendezvényen, köztük a csíkszeredai Pallas-Akadémia, Kolozsvárról a Kriterion, a Koinónia és a Polis Kiadó érkezik, Marosvásárhelyről pedig a Mentor. A bukaresti Bookfesten 160 kiadó lesz jelen könyvújdonságaival. Ez alkalommal újból a román fővárosba érkezik Orhan Pamuk Nobel-díjas török író, továbbá Esterházy Péter, akinek a Harmonia caelestis című regénye megjelenik románul. /Könyvünnep két fővárosban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./
2008. június 4.
Szász István Tast, a 70 éves írót, költőt, egészségpolitikust, orvost köszöntötte az Erdélyi Napló, a lap állandó munkatársát. A kiváló orvos-író Kolozsváron született, jelenleg Leányfalun él. „Nagyon érzem annak igazságát, hogy a valódi gyökerek eltéphetetlenek” – írta legújabb kötetében. Írásainak legtöbbje a magyarságról, erdélyi magyar gondokról, magyar történelemi kérdőjelekről vagy tanulságokról szól. Újabb könyvei: az Egy haza két ország című sorozat X. kötete: Levelek Európából, az író 2004. május 1. és 2006. december 31. közötti, az Erdélyi Naplónak írott hasonló című rovatának anyagát tartalmazza. A másik az Egy haza két ország című sorozat XI. kötete. Alcíme: Keserves évszakok. Naplótöredékek, naplójegyzetek és egyéb írások 2004–2007. Ebben a könyvében a magyar gondokról így írt: „A lelki, szellemi pusztítás visszafordíthatóságának nagy kérdőjelei vagy netán visszafordíthatatlansága aggaszt. Ha egyáltalán lesz ilyen igény?... ”Az egészség nem ügy a címe a Szász István Tas említett sorozatában megjelent harmadik új könyvének. Az egészségpolitikai írások az érdeklődőt nem hagyják közönyösen. Szász István Tas a vele készült beszélgetésben kifejtette, az általa vezetett Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége koordinálta a Magyar Orvosi Kamarával egyetemben azt a küzdelmet, mely a magyar társadalom ébredésének első jele, a március 9-i szavazás után csúcsosodott ki. A vizitdíj rendelet visszavonása után sikerült elérni az előző elvonások részbeni kompenzációját. Szász István Tas Kolozsváron született 1938. július 15-én. A szülői házban szerkesztették az erdélyi értelmiség egyik jelentős teljesítményének számító Hitel című folyóiratot, erről a folyóiratról tavaly jelent meg könyve a Kriterionnál, és Boros Zoltán dokumentumfilmet is készített róla. A magyar tannyelvű marosvásárhelyi Orvosi Egyetem nagy korszakának lehetett diákja, és igazi orvos-óriások oktatták. Versenyvizsgával elmegyógyász szakvizsgára jelentkezhetett. Kolozsvárra került, sokat dolgozott. Az akkori megyei főorvos közölte, hogy nincs szükség ebben a városban magyar orvosokra. Emiatt kényszerült távozásra. 1977 óta él Magyarországon. Több országos orvosi lapot alapított, 13 könyvet írt. Szász István Tas vallja: „Az is érdekes kérdés, hogy miért elsődleges cél a közösségek felszámolása, a nemzetié, társadalmié, vallásié, le egészen a családig? Ha hirtelenjében visszapillantok generációm életére, az ennek jegyében zajlott véges-végig. Ezt akarta a szocializmus, ezt teszi a globalizmus s a fenti hasonlatosság alapján ez a liberalizmus célja is. ” /Jancsó Miklós: „Nincs önmegvalósítás a közösségbe való beágyazódás nélkül. ” = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 4./
