Budapesten az ünnepi könyvhéten az aradi Irodalmi Jelen Könyvek IJK-sorozat kötetei is az érdeklődők rendelkezésére álltak, ugyanúgy a csikszeredai Corvina és Pallas Akadémia, a pozsonyi Madách-Posonium kiadványai. A Kriterion és a Koinónia Kiadókkal közös standon állította ki az Irodalmi Jelen a 2006-ban lezárult regénypályázatán díjazott szerzők munkáit, a folyóirat friss számát és az idén napvilágot látott könyveket: Sigmond István, Bárányi Ferenc regényeit, illetve Puskel Péter a nyomdából éppen csak kikerült anekdotakötetét. Az utóbbi két szerző június 6-án a könyvsátor előtt dedikálta könyveit. Bárányi Ferenc doktort a nagyvilágba szétszóródott orvoskollégák közül is sokan felkeresték, hogy szót váltsanak és megvásárolják Boldogság délibábja című kötetét. Eljött a könyvhétre az 1990-es évek végén Temesvárról áttelepedett Mandics György író is. A nyitó napon Kántor Lajos dedikálta Szilágyi Domokosról írt új könyvét. Az IJK-kötetek évről évre jelen vannak a rangos hazai és határon túli könyvheteken -vásárokon. Híre ment, hogy elsősorban a szórványban és a nyugati emigrációban élő kortárs alkotók, illetve a fiatal szerzők munkáinak biztosít megjelenési lehetőséget. Két évvel ezelőtt a szegedi könyvkiállításon Puskel Péter Emléklapok a régi Aradról albumát a vásáron jelenlévő legjobb külföldi könyv díjával jutalmazták. A legtöbben nem a Magvető, a Kossuth, a Kalligram, az Osiris sátrait keresték fel, ahol Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos, Spiró György, Závada Pál stb. köteteit árusították, dedikáltak vagy léptek mikrofon elé a szerzők, hanem ott voltak a legtöbben, ahol a humorista Nagy Bandó András és Maksa Zoltán várta az olvasókat. /P. P. : Könyvhét Budapesten IJK-kötetekkel. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 9./
2008. június 26.
Az anyanyelv megőrzését, a kisebb-nagyobb csoportok szervezésének segítését tűzte ki célul a Művelődés című közművelődési folyóirat. A kolozsvári lapot tizenhét éve Szabó Zsolt főszerkeszti, aki elmondta, napjainkban a színjátszó csoportok és a kórusok jelentősek, utóbbiak talán szervezettebbek, mert az egyházközségekben újraalakultak a dalárdák. Marosvásárhelyen jelenleg kántorképző működik, amelynek végzősei az egyházközségekben szorgalmazzák a közös éneklést. Háromszéken és Hargita megyében is jelentős értéket képviselnek a kórusok. Fontos szerep jut a képzőművészetnek is, nyáron számos művészeti alkotótábort rendeznek. A közösség igényét jelzik a kórustalálkozók, mint például a Nyárád menti, Küküllő menti rendezvények, vagy Kalotaszegen az évek óta rendkívüli népszerűségnek örvendő tordaszentlászlói kórustalálkozó. A tanuló ifjúságot a Magyar Diákszínjátszók Szövetsége (Madipo) fogja össze. Szilágycseh lelkes csapata oroszlánrészt vállal a diákszínjátszók találkozóinak megszervezésében. A Sepsiszentgyörgyön működő Jádzó Egyesület munkája is kiemelkedő. A Művelődés folyóirat neveli a közművelődés utánpótlását. Tavaly, év végén a néprajz, helytörténet és művelődéstörténet ifjú szakemberjelöltjei számára hatodik alkalommal tartották a háromnapos Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciáját (Tudek) Kolozsváron. A Művelődés februári és márciusi számának Műhely rovatában kilenc résztvevő dolgozatát közölték. Az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel (EME) együttműködve bekapcsolódtak a Kolozsváron és Tordán szervezett konferenciák munkálataiba is, Aranyosszékről, Tordáról és Torockóról elhangzott előadásokból három lapszámnyit közölt a Művelődés. A konferencia teljes anyagából készült, Keszeg Vilmossal közösen szerkesztett Aranyos-vidék magyarsága című könyv a Kriterion Kiadónál jelent meg. Eredményesnek bizonyult a Mezőség hagyományait feltáró tavalyi konferencia is, amelynek szövegeiből remélhetőleg testes kötet lesz majd. Ugyanakkor értékes munka folyik a nagyenyedi és székelyudvarhelyi diákműhelyekben is. A Művelődés folyóirat nyáron a képzőművészeti táborokkal való együttműködésre fekteti a hangsúlyt. Csepei János, Zilahon élő mérnök szülőfalujában, a Szilágy megyei Ippen kezdeményezett alkotótábort 1996-ban, azóta szoros kapcsolat alakult ki a Művelődés és az IPPART között. Idén Sólyomkőváron augusztus 10–20. között gyűlnek össze a határon inneni és túli képzőművészek, hogy aztán Szent István napján megnyissák az új műveiket bemutató tárlatot. A tábor szakmai vezetője Szabó Vilmos zilahi festőművész. /Bajai Ernő: Eredmények és tervek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./
2008. június 28.
Megjelent Kányádi Sándor Isten háta mögött címmel egyberostált verseinek és műfordításainak immár második, vaskos kötete (Helikon). Az életműsorozat újabb darabja különben az 1973–2002 közt születő költeményeket és műfordításokat tartalmazza, meggyőzően bizonyítva, hogy ebben az időszakban vált Kányádi az erdélyi és az (össz)magyar költészet meghatározó alakjává. Megjelent (végre) megírása után tizennégy esztendővel Páskándi Géza nagy regénye, A szekusok. Aki a himnuszban benne vót (Kairosz Kiadó, Budapest). A regény az 1989-ben megjelenő A sírrablók folytatása. A nyolcvankilences fordulat után két szekus átszökik a határon. Az ő történetük ez a tragikus és bizarr helyzetekben bővelkedő regény, amelyen szerzője 1984-ig dolgozott, s akkoriban számtalan érdekes részlete jelent meg folyóiratokban, a Hiteltől a Kortársig. Új kiadásban jelent meg A költő (régi és új) életei címmel az először 1986-ban kiadott Szilágyi Domokos-emlékkönyv (Kriterion). Versek, levelek, kortársak, családtagok emlékezései színezik a képet, s a Kántor Lajos szerkesztette kötet végén (alaposan kibővült a 22 esztendővel ezelőtti változat óta) írások és dokumentumok boncolgatják a költő állítólagos titkosszolgálati kapcsolatait. Ugyancsak Kántor Lajos szerkesztésében jelent meg a kétkötetes, hatalmas Korunk-antológia, amelynek tanulmányai, esszéi, szépirodalmi anyaga meggyőzően bizonyítja, hogy az elmúlt évtizedekben s a rendszerváltozás után milyen fontos szerepet töltött be ez a folyóirat Erdély szellemi életében. Elek Tibor, a Bárka főszerkesztője évtizedek óta figyeli az erdélyi irodalmat, Magatartások és formák (Magyar irodalom Erdélyben tegnap és ma) című kötetében (Pallas-Akadémia, Csíkszereda) tanulmányok, esszék, interjúk olvashatók. Láng Zsolt Tója vagy tottja? című könyvében (Koinónia), az ironikus alcímet is idézve ,,A” ,,romániai” ,,magyar” ,,irodalom” ,,története” olvasható. Körképet rajzol az elmúlt tizennyolc esztendő irodalmáról. Megjelent Király Kinga Júlia fordításában Antonia Arslan: Pacsirtavár című regénye az 1915-ös örmény népirtásról (Mentor). Szabálytalan félsziget címmel jelent meg Kántor Lajos életművéből egy válogatás (Trikolor) Napvilágot látott Bogdán László új regénye, A kintrekedtek című regénytrilógia első könyve, a Tatjána. (Mentor). /Bogdán László: Nyári könyvújdonságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./
2008. július 12.
Abodi Nagy Béla festőművész, a kolozsvári képzőművészeti akadémia tanára, 2008. július 13-án tölti be kilencvenedik életévét. Művészeti tanulmányait Bukarestben, majd Szőnyi István tanítványaként, a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Öt évig a magyar honvédség katonája és orosz hadifogoly. 1949-1983 között a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskola tanára, tanszékvezető. Festészete európai, egyetemes léptékű és érvényességű, modern, kísérletező, a képi műfajokat átívelő. Munkássága megismerhető a Bajor Andor által írott, a Kriterion Könyvkiadó által 1986-ban kiadott kötet, a 2004-es, a Kolozsvári Erdélyi Szépművészeti Múzeumban (Bánffy-palota) rendezett gyűjteményes kiállításának katalógusa segítségével. Portréfilmét – A jövő fénye – többször levetítette a Duna Televízió. Weblapja: www.abodi.hu. A művész 2008-tól Budapesten él. /Abodi 90 éves! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 12./
2008. július 14.
„Elszomorít a hír, hiszen jó kolléga volt, akit szerettünk” – reagált H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója arra, hogy egykori kollégájával, Gabriel Gafita portugáliai nagykövettel kapcsolatban felmerült a gyanú, miszerint a kommunista titkosszolgálat ügynöke volt. A Külügyminisztérium a napokban helyzete tisztázására szólította fel Románia lisszaboni nagykövetét, miután a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) feltárta, hogy 13 éven keresztül együttműködött a Ceausescu-diktatúra elnyomó gépezetével. Gafitát 25 évesen, 1977-ben szervezte be a hírszerzés. Gafita elismerte, hogy fiatalon „kapcsolatba került” szekus tisztekkel, de tagadta, hogy politikai rendőrségi tevékenységet folytatott. A lisszaboni diplomata – aki korábban Kanadában és Malajziában töltött be nagyköveti posztot –1977-től a rendszerváltásig a bukaresti Kriterion Könyvkiadó szerkesztője volt, így a magyar írók-költők „irredenta” tevékenységéről is beszámolt a titkosszolgálatnak. /Rostás Szabolcs: Lebukott exkriterionos. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./
2008. augusztus 13.
Dávid Gyulát legendaként ismerte meg; a nagyszüleitől és a szüleitől hallott róla először, a „kolozsvári Kriteriont” azonosította vele, írta Demény Péter. A legenda 1995-ben vált valósággá, amikor Demény Péter a Kriterionhoz került. Akkor már Dávid Gyula a Polis Kiadó vezetője volt, onnan szaladt át időnként a Kriterionhoz ügyintézni. A cikkíró a szerkesztőségi iratok között megtalálta a Történelmi Regények című sorozat tervét, az alapos munkát, a minden részletre kiterjedő vázlatot, melyet Dávid Gyula készített. Demény Péter 2003-ban a Polishoz került, akkor megismerte Dávid Gyulát, aki hetvenöt évesen is gyorsabb volt, mint ők valamennyien, és aki mindig tudta, mit jelent a minőség. Pályatársai, kollégái, barátai írták az Önzetlen pulpitus. Írások Dávid Gyula nyolcvanadik születésnapjára című kötetet. /Demény Péter: Rohanjon tovább még sokáig! = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./ (A szöveg az Önzetlen pulpitus. Írások Dávid Gyula nyolcvanadik születésnapjára című kötet bevezetője.)
2008. augusztus 13.
Hol vannak, akik valóban előttünk járnak, akikre felnézhetünk, akiktől tanulni lehet? Szemmel láthatóan nem sokan vannak. Jószerivel láthatatlanok, írta Gyimesi Éva. A cikkíró szerint a magyar közhiedelmek közé tartozik, hogy a szolgálat, és ennek erkölcsi fedezete, a szeretettel gyakorolt alázat valami emberhez méltatlan dolog. Dávid Gyula a Kriterion, majd a Polis szerkesztőjeként mindig a munka legnehezebbjét vette a vállaira. Történelmi, néprajzi, irodalomtörténeti kézikönyveket segített életre, hibátlan formában megjelenni. Övé ma, nyolcvan évesen, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon kézikönyv-sorozatának a gondja is. Hányszor mondott le saját irodalomtörténészi terveiről, ha valamely közügynek tekintett szerkesztői vagy egyéb feladat saját íróasztalától elszólította. A lelki gerinc egyenessége jellemzi Dávid Gyulát. A börtönévek ellenére képes volt megőrizni a lelki békéjét, a belső szabadságát, szellemi frissességét. /Gyimesi Éva: Gerincoszlop. Dávid Gyula születésnapjára. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./
2008. augusztus 16.
A fogolyirodalom bőséges vonulatában ma is érnek új meglepetések. Ilyen könyv a nagyváradi Jungel Zoltáné (Hol tanul németül a német? Fiatal életem öt elrabolt esztendeje. Kriterion, 2005), aki arra emlékezett, hogy az utcáról szedték össze és hurcolták el sokadmagával Oroszországba a második világháború végén, mint erdélyi németet. Jungel gyakorlatilag nem is tudott németül, családja elmagyarosodott, s a táborélet öt esztendeje alatt valamiféleképpen elsajátította anyanyelvét – a Szovjetunióban! /Cseke Gábor: Fogolytörténet, tanulsággal. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 16./
2008. augusztus 25.
Az 1948 utáni időszakban a magyar jellegű gyűjteményeket, illetve a meglévő gyűjtemények magyar anyagát jelentős károsodás érte. Tehetetlenül kellett szemlélniük, mint estek szét és semmisültek meg fontos írói hagyatékok, emlékezett a nyolcvanéves Dávid Gyula. A 60-as, 70-es években történt kísérlet egy romániai magyar irodalmi múzeum megteremtésére, ez azonban megtört a hatalom ellenállásán. A nyolcvanas években sok magyar értelmiségi hagyta el Erdélyt, s hátrahagyott folyóirataikat Dávid Gyula Szabó Zsolttal hordta össze a Kriterionhoz, ahol kialakítottak egy komoly folyóirat-gyűjteményt. 1992-ben, amikor a Kriterionnak jóval kisebb irodába kellett átköltöznie, önként kínálkozott, hogy az EMKE-Szabédi Emlékház keretein belül romániai magyar irodalomtörténeti gyűjtemény kialakuljon. Szabédi László hagyatéka mellé oda került a Méliusz-könyvtár, a Balogh Edgár-, a Nagy István-, az Engel Károly-hagyaték, s legújabban Domokos Géza irathagyatéka. Az egyetem magyar tanszéke, a Sapientia–EMTE és az Erdélyi Múzeum-Egyesület mellett, a modernizált épületben ma már nemcsak újabb anyagok gyűjtése, tárolása válik lehetővé, hanem komoly irodalomtörténeti műhelymunka is, amint ezt a nemrég megjelent Szabédi-kötet is bizonyítja. Dávid Gyula a Romániai magyar irodalmi lexikon szerkesztését folytatja, reméli, hogy jövőre megjelenhet. Tervezi még Gáll Ernő levelezésének sajtó alá rendezését, az ’56-os életrajzi adattár /1956 Erdélyben – Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956-1965. Polis Kiadó, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2006/ bővített kiadását, kiegészítve az ’56-nál korábbi és az 1964-nél későbbi perekkel. /Bartha Katalin Ágnes: Pályakép – még mindig oldalnézetből – Beszélgetés a nyolcvanéves Dávid Gyulával. = Helikon (Kolozsvár), augusztus 25./
2008. szeptember 6.
A Kriterion Könyvkiadó néhány esztendeje új könyvsorozatot indított 111 vers a szerelemről címmel, erdélyi magyar költők szerelmes verseiből. Hasonló kiállításban következtek az antológiák, városok: Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad ihlette költeményekből, jött a Székelyföld ihlette versek gyűjteménye, a nő költők antológiája, a 101 vers az elődökről. A népszerű sorozat nyolcadik darabja a 111 versparódia Katona Éva válogatásában, Benczédi Sándor szobraival, Szőcs István előszavával. A könyv középpontjában Bajor Andor áll, aki még az ötvenes évek elején kezdte el szellemes és vitriolos paródiáit. Nem szerepelnek a kötetben Szilágyi Domokos legjobb, Gellért Sándor-, Székely János-, Méliusz József-, Szemlér Ferenc-paródiái. /(hadházi): Paródia és irodalom. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6./
2008. szeptember 15.
A jövedelmezőség határán álló vállalkozások kapnak helyet az erdélyi magyar könyvpiacon. A nagyobb hazai magyar kiadók, a Pallas Akadémia, Koinónia és a Kriterion igazgatói szerint ennek ellenére megéri könyvekkel foglalkozni. Egy nagyobb kiadó évente harminc-ezer könyvet is nyomhat, forgalma pedig elérheti a négymillió lejt. Az erdélyi magyar bestseller háromezer példányban fogy legalább. A bevételek negyven százaléka a könyvesboltoké, hatvan marad a kiadóknak, ebből fizetik ki a jogdíjakat is. A kisebb kiadók csak egy stílusra hajtanak, ilyen a fiatal, kortárs irodalmat támogató Erdélyi Híradó, amely háromszáz példányban nyomtat egy kiadványt. A Gaudeamus kolozsvári könyvesbolt nem csak erdélyi, hanem külföldi olvasókat is becsábít, az Erdéllyel kapcsolatos könyvek, a művelődés és helytörténet a keresettebb, de az irodalmi könyvek is fogynak. A Koinónia kiadó ötszáz példányban hoz napvilágra egy könyvet, de vannak olyan kiadványaik, amelyek elérik a 3000 példányt, jelezte Visky András igazgató. Ilyen erdélyi bestseller a Kincses képeskönyv sorozat. A Pallas Akadémia 3000–5000 példányszámban is kinyom egyes címeket, mondta el Tőzsér József Gyula igazgató. A szépirodalmi művek közül Kányádi Sándor és Farkas Árpád műveit kedvelik az emberek. Népszerűek a történelmi témájú könyvek és a gyerekirodalom is. A Kriterion terjesztési igazgatója, Csigi Levente kifejtette: a szépirodalmi kiadványok ráfizetéssel járnak, ezek alapítványi pénzekből jönnek napvilágra. Muszka Sándor költő két kötetet jelentetett meg az Erdélyi Híradó Kiadónál. /Varga Melinda: Könyvek a profit határán. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./
2008. szeptember 16.
1992-ben azzal az elképzeléssel indult a kolozsvári Polis Kiadó, hogy széles fronton folytatnak mindent, amit annak idején a Kriterion elkezdett – ugyanis 22 évig a Kriterionnál volt szerkesztő, emlékezett a kezdetre Dávid Gyula irodalomtörténész. Elmondta, hogy inkább olyan könyveket adott ki, amelyek valamilyen formában Erdély irodalom- és művelődéstörténetével összefüggtek, eredeti irodalmat kevésbé. Demény Péter kezdeményezésére indították a Prospero Könyvek színészinterjú-sorozatot és a Kettős tükörben sorozatot, amelyben a magyar irodalmi monográfiák szerepeltek. A kilencvenes évek elején indították a Remekírók diákkönyvtára címmel sorozatot, melyben 50-60 kötet jelent meg. Két nagy teljesítménye van a kiadónak az utóbbi időkben, az egyik Bánffy Miklós életműve, 1997-ben jelent meg az első kötet Válogatott novellák címmel, a másik ilyen a Reményik-életmű kiadása. A magyarországi Luther és Kálvin egyházi kiadókkal indították el az Összes versek kiadását, majd a Reményik irodalmi vonatkozású cikkeit és kritikáit. Két irodalomtörténeti dokumentumkötetük is napvilágot látott – Benkő Levente 1956 szeptember 29-30. és a Kriterion-táborokról. Az első azoknak az 56-os gyűléseknek a jegyzőkönyve, ahol az írók a kisebbségi magyarság kérdésében szólaltak meg. A másik a szárhegyi írótalálkozók története, azért érdekes, mert – 1980-ban Domokos Géza kezdeményezésére olyanszerű fórum szeretett volna létrejönni, mint az erdélyi Helikon íróinak találkozója volt Marosvécsen – a megvalósult három Kriterion-találkozó jegyzőkönyvét, felszólalásait, előadásait tartalmazza a kötet. /Varga Réka: Mindenevő könyvkiadó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./
2008. szeptember 16.
Kilencvenéves korában, elhunyt Zsigmond Ferenc /Szentivánlaborfalva, 1918. dec. 5. – Marosvásárhely, 2008. szept. 12./ színművész, a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet színművészeti kara és a kolozsvári, majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet alapító tagja. A kolozsvári Unitárius Teológiai Akadémián, majd a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult. 1945–48 között hadifogoly volt a Szovjetunióban, szabadulása után a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet színi fakultásának titkáraként és a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet főtitkáraként tevékenykedett, majd a marosvásárhelyi Színművészeti Intézet főtitkára és tanára volt. 1976-tól nyugdíjazásáig a marosvásárhelyi színművészeti akadémia Stúdió Színházának irodalmi titkáraként dolgozott. Közel 150 műsorfüzetet szerkesztett. 1944–1948 közötti naplótöredékei Hadifogságban /Kriteron, Bukarest, 1995/ címmel jelentek meg. /Elhunyt Zsigmond Ferenc színművész. = Krónika (Kolozsvár), szept. 16./ Zsigmond Ferenc neve örökre egybefonódott a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet kolozsvári és marosvásárhelyi történetével, melynek részese, formálója volt a kezdetektől. Az 1954-ben Marosvásárhelyre telepített Színiakadémia költöztetésében a hivatali ügyek intézésétől a bútorcipelésig szinte mindent magára vállalt. /Búcsú Zsigmond Ferenctől. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 16./
2008. szeptember 29.
Dr. Szabó Márton, gyermeksebész főorvos Égig érő jegenye /Kriterion Könyvkiadó/ címmel adta ki visszaemlékezéseit. A kötet bemutatóján, szeptember 25-én, az evangélikus püspökség Reményik Sándor Galériájában, H. Szabó Gyula, a kiadó vezetője emlékeztetett: a széki származású, Kolozsváron élő nyugalmazott sebészfőorvos könyve egy hosszabb sorba illeszkedik, amelynek elején Győri Klára emlékezetes kötete áll, a Kiszáradt az én örömem zöld fája. Ezt a munkát több könyv követte, így az érdeklődő olvasó közelebbről megismerkedhet Szék közelmúltjával, az ottani népélet mindennapjaival. Szabó Márton könyvének első része taglalja a Széken eltöltött gyermek- és ifjúkort, a terjedelmesebb második rész orvosi helytállását és családi életét eleveníti fel. Jancsik Pál költő, szerkesztő az erdélyi memoárirodalom gazdagságáról beszélt, kezdve a régi, klasszikus emlékiratoktól a manapság napvilágot látó oral history körébe sorolható könyvekig. /M. Sz. : Könyvbemutató a Reményik Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./
2008. október 4.
Életének 64. évében elhunyt Csiki László /Sepsiszentgyörgy, 1944. okt. 5. – Budapest, 2008. okt. 2./ erdélyi születésű író, költő, műfordító. A múlt héten nem érezte jól magát, ezért Ajakír című regényének bemutatójára sem tudott elmenni az Írók Boltjába. /Elhunyt Csiki László. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./ Csiki László, többek között a Kellékek, az Elhallgatások és A keresztelő című verseskötet szerzőjeként vált ismertté. 1968 és 1971 között a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör riportere, 1971-től 1980-ig a Kriterion Könyvkiadó szerkesztője, 1980 és 1982 között az Utunk irodalmi hetilap rovatvezetője volt. 1984-ben kitelepedett Magyarországra, ahol 1989-ig a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt. 1989 és 1991 között a Magyar Napló folyóirat versrovatvezetője, 1991-től szabadfoglalkozású író, majd a Budapest Filmstúdió dramaturgja. Több színművét, rádiójátékát mutatták be, rendszeresen közölt műkritikákat. 1977-ben megkapta a Román Írószövetség prózadíját, 1987-ben Füst Milán-jutalmat kapott, 1990-ban József Attila-díjat, 1997-ben Déry Tibor-jutalommal, 1999-ben Bezerédj-díjjal, 2002-ben Tiszatáj-díjjal, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, két évvel ezelőtt pedig Salvatore Quasimodo-emlékdíjjal ismerték el munkásságát. /Elhunyt Csiki László. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./
2008. november 8.
Dávid Gyula nyolcvanadik születésnapjára megjelent a találó című emlékkönyv Önzetlen pulpitus. Írások Dávid Gyula nyolcvanadik születésnapjára /EMKE – Mentor Kiadó, Kolozsvár – Marosvásárhely, 2008/. Dávid Gyula jelleméről és munkabírásáról, töretlen lendületéről szólnak a kötet írásai, mellettük Egyed Péter Laudatio című írásában kísérletet tett a szerkesztő (hosszú éveket töltött mellette a Kriterion kolozsvári fiókszerkesztőségében) és irodalomtörténész, irodalomszervező Dávid Gyula pályaképének megrajzolására.,,Megkerülhetetlenül fontos az a monográfia értékű tanulmányfüzér, amelyet a kisebbségi intézményrendszer kialakulásáról, történetéről, úgyszintén mindaz, amit a kisebbségi irodalom, magyar irodalom és világirodalom paradigmájáról írt. Világosan megfogalmazta, hogy ebben a sajátos közegben mi az érték, hogyan kell érteni és értelmezni az értékrendiség, értékváltás és értékválasztás kérdéseit. (…) Ilyen alapon rajzolt aztán fontos szellemi portrékat Makkai Sándorról, Bánffy Miklósról – akinek a regénytrilógiáját is kiadta –, Tamási Áronról, Jordáky Lajosról, Szabédi Lászlóról…" Sokan rajzolják az ember, a töretlen ember portréját. Árulkodó Cs. Gyimesi Éva vallomásának már a címe is: Gerincoszlop… Dávid Gyula élete nem volt könnyű, irodalomtörténészi pályáját megakasztotta és derékba törte az ötvenhat utáni ítélet, majdnem hét esztendőt töltött politikai fogolyként, együtt Páskándi Gézával és Páll Lajossal, a román börtönökben, lágerekben. Irodalomtörténészként Tolnai Lajos Marosvásárhelyen című monográfiájával tért vissza, foglalkoztatta az összehasonlító irodalomtudomány, sokat írt román írókról is, szerkesztett irodalmi lexikont /Romániai magyar irodalmi lexikon/, éppen úgy, mint politikai elítéltek lexikonát /1956 Erdélyben/. S írt sikerkönyvet Mikó Imrével közösen: a Jókai Erdélybent. /Bogdán László: Önzetlen pulpitus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./
2008. november 11.
A 123 vers Nagyenyedről című, a Kriterion Könyvkiadónál megjelent verseskötet (Rácz Levente válogatásában és Holányi Julianna rajzaival) bemutatása kiemelt eseménye volt a Nagyenyedi Magyar Napok rendezvénysorozatának. Józsa Miklós nyugalmazott irodalom tanár ismertette a kötetet. Berde Mária, bár nem Enyed szülötte így írt: „Ez a város, mely nagyobb, kincsesebb testvérei között koronatanúja Erdély történelmének. Ötször vagy hatszor pusztult el, hogy csak kövei maradtak és eltipratlan lelkisége, mely, ha minden veszett is, a kövekből mozdult ki, sugárzott fel mindig újra…”A bemutatón a kötetből választott verseket Rekita Rozália kolozsvári színművész adta elő, míg a hangulathoz illő dalokat Tasi Nóra, a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia elsőéves hallgatója énekelte. Holányi Julianna festőművész enyedi tájakat, ismert épületeket megelevenítő grafikái jól illeszkednek a versekhez. Vetítették Xantus Gábor filmjét a 140 éve született és 115 éve elhunyt nagyenyedi kutatóról, Fenichel Sámuelről, az első magyar új-guineai kutatóról. /Bakó Botond: Versekben és filmben tündöklő Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./
2008. december 3.
80 éve született Hermann Gusztáv /Székelyudvarhely, 1928. dec. 3. - Székelyudvarhely, 1988. máj. 9./ helytörténész, közíró, tanár. Számos művelődés- és helytörténeti írást közölt a hetvenes, nyolcvanas évek folyóirataiban, újságjaiban. Fő érdeklődési köre Székelyudvarhely művelődési intézményeinek története, a színjátszás helyi múltja, a diákszínjátszás. Hermann Gusztáv a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalomszakos oklevelet, azután különböző tisztségeket töltött be a tanügyben, illetve a közigazgatásban, majd – 1974-ben – szülővárosa gimnáziumának – ma a Tamási Áron Gimnázium – lett a tanára. Kiváló nevelői munkája mellett megszervezte a diákszínjátszást. 1978-ban megjelent a Változó valóság című szociográfiai gyűjteménye. 1988-ban hatvanévesen hunyt el, váratlanul. 1993-ban, posztumusz jelent meg művelődéstörténeti írásaiból összeállított kötete, Székelyudvarhely művelődéstörténete /Kriterion, Bukarest/ címmel, amely egyike a város történetét ismertető alapvető munkáknak. /Bágyi Bencze Jakab: Embert nevelt, múltat mentett. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./
2008. december 6.
A Kriterion Kiadó népszerű sorozatában megjelent a 101 vers Brassóról. Válogatta Jancsik Pál és Krajnik-Nagy Károly / Kriterion, 2008./ A gyűjtemény főként a magyar költők Brassó ihlette verseire koncentrál, de a szászok és a románok kultúrtörténetében és történelmében is fontos szerepet foglal el a város, szász és román kötők brassói verseit is közli. /Bogdán László: Brassó a költészetben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./
2008. december 11.
Szilágyi Domokos (1938-1976) a jövőben is nagy költő marad, az utókornak pedig azzal kell foglalkoznia, hogy közelebb vigye életművét a fiatalabbakhoz – mondta Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke a hetven évvel ezelőtt született Szilágyi Domokosra emlékezve, A költő (régi és új) életei /Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár/ című kötet bemutatóján. Az emlékkönyv második része eddig kiadatlan és ismeretlen, a költőről és művészetéről szóló írásokat is tartalmaz a második kötet, mint a Szilágyi Domokos egész életútját végigkísérő levelezések, az előző kötetből a cenzúra miatt kihagyott írások és a költő hétköznapjaira vonatkozó információk, emlékező szövegek és versek. /Ferencz Zsolt: Új kötet Szilágyi Domokosról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./ Az első kiadásnak (A költő életei, 1986) nagy visszhangja volt. A másodikban először jelennek meg olyan Szilágyi Domokos-írások, amelyeket annak idején a cenzúra miatt nem lehetett nyilvánosságra hozni. /Hideg Bernadette: A költő nem lesz: születik. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./
2008. december 15.
A reneszánsz év záróünnepségeként szimbolikusan felavatták Mátyás király emlékhelyét a szülőháza előtti téren. December 13-án gyermekek kongatták meg a mezőségi Kun Árpád által készített Cege községi kisharangot, amely az ünnepség kezdetét jelentette. A ház előtti helyet az Amarillys Társaság szervezésében Punct Memorial Mathias Rex-nek nyilvánították, a nagyteremben könyvbemutatóval folytatódott a rendezvény: Aurelus Brandolini firenzei humanista rétor Dialógus az emberi sorsról és a testi betegség elviseléséről című művével ismerkedhettek meg az érdeklődök. Mátyás király humanista kíséretének tagja volt a szónok szerzetes, Mátyás azért hívta őt annak idején Magyarországra, mert rektori katedrát ajánlott neki a pozsonyi egyetemen. Az Amaryllis Társaság a Kriterion Könyvkiadóval együttműködve adta ki idén a Brandolini által 1489 körül Buda várában íródott könyvet, hogy a szélesebb olvasóközönség számára is hozzáférhető legyen. Nyomtatásban 1540-ben jelent meg először Baselben, 1541-ben pedig Bécsben. /Felavatták Mátyás király emlékhelyét. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./
2008. december 18.
A nagyváradi Molnár Judit szerkesztésében megjelent 101 vers Európáról című kötet mellett Murádin Jenő A megsebzett szobrok és Aurelii Brandolini Dialógus az emberi sorsról és a testi betegségek elviseléséről – eredeti nyelvén, latinul De Humanae vitae Conditione et Toleranda Corporis Aegritudine ad Mathiam Corvinum Hungariae et Bohemiae Regem et Beatricem Reginam Dialogus – címmel. A reneszánsz év tiszteletére megjelentetett köteteket mutatta be Nagyváradon H. Szabó Gyula, a kolozsvári székhelyű Kriterion Kiadó vezetője. A könyvbemutató közönsége Jékely Zoltán, Gittai István, Szőcs Géza, Wass Albert, Dsida Jenő és Tompa Gábor Európát megmutató verssorait ismerhette meg, diákok előadásában. /Fried Noémi Lujza: Európa százegy költeményben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./
2008. december 19.
Kevés olyan szerző van a kortárs magyar irodalomban, aki költészetben és prózában ugyanazt a magas színvonalat „hozná” egyenletesen, egy teljes életművön keresztül, írta Király Lászlóról Papp Attila Zsolt. Király Lászlónak 2003-ban jelentek meg összegyűjtött prózai írásai, Madarak árnyéka címmel. Legutóbbi verseskönyve, amely Míg gyönyörű késemet fenem /Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2007/ címmel jelent meg. Verseinek egyik legfontosabb szervezőelve az emlékezés. Ehhez az emlékezéspoétikához hozzátartozik a személyesség. Király László sohasem „szöveget” ír, hanem verset, költeményt. /Papp Attila Zsolt: Királyi líra. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./
2008. december 22.
December 19-én mutatták be Kolozsváron Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyben Murádin Jenő művészettörténész legújabb A megsebzett szobor /Kriterion, Kolozsvár/ című könyvét, melyen jelen volt H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, Vekov Károly, Gaal György és Murádin János Kristóf történészek, illetve Jancsó Miklós színművész is. Murádin Jenő kifejtette: A megsebzett szobor című könyv (a teljesség igénye nélkül) 120 olyan köztéri szobrot és emléktáblát mutat be (névsor szerint Alkenyértől Zsombolyáig) 1916-tól kezdődően, amelyek megsérültek, elpusztultak, vagy időközben más helyre kerültek. Úgy vélte, oda kell figyelni a belső terekben (iskolákban, kórházakban) állított emléktáblákra és domborművekre is, hiszen ezek főként egyháztörténeti emlékek. Vekov Károly véleménye szerint, a kissé provokatív kötetet román nyelvre is le kell fordítani, hiszen csak úgy lehetünk képesek szembenézni múltbeli sérelmeinkkel, ha vállaljuk is azokat. /Ferencz Zsolt: Köztéri szobrok sorsa Alkenyértől Zsombolyáig. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./
2009. január 7.
Erdélyi magyar könyvkiadók értékelték a tavalyi esztendőt, beszéltek a 2009-es tervekről. A kolozsvári Ábel Kiadót az 1990-es évek tankönyvkrízisének megoldására 2000-ben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége alapította. A kiadó egyetemi jegyzeteket is megjelentet, és irodalmi kiadványt is jegyez: tavaly adták ki Cseh Katalin A Virágárus Bácsi című verseskötetét, közölte Szikszai Attila, az Ábel Kiadó kereskedelmi igazgatója. A kiadó weboldaláról is megrendelhetők a kiadványaik. A kolozsvári Erdélyi Híradó Könyvkiadó a tehetségkutatásra és a fiatal szerzőkre koncentrál. Az Előretolt Helyőrség Könyvek sorozatában már több mint ötven könyv jelent meg, itt debütált a fiatal erdélyi magyar írók jó része. „Nálunk teljes szólásszabadság van, és a nyomdafesték is bármit megtűr, ha úgy véljük, ez érdekelni fogja az olvasóközönségünk java részét kitevő diákságot” – mondta Orbán János Dénes, az Erdélyi Híradó Kiadó igazgatója. „Két átütő tehetségű debütánsunk volt, Jancsó Noémi és Varga Borbála. Piros autó lábnyomai a hóban címmel pompás gyerekkönyvet publikált Fekete Vince, Papp Attila Zsolt pedig második verseskönyvével, a Fogadó a senkiföldjénnel váltotta be a hozzá fűzött reményeket” – összegzett az igazgató. Az idei év egyik fontos irodalmi eseménye Nagy Kálmán A csodaszampó című könyvének megjelenése lesz. Ez a gyerekeknek szóló Kalevala-átdolgozás egykor ifj. Szervátiusz Tibor illusztrációival a Jóbarátban jelent meg sorozatban. Megjelenik László Noémi kézirata, Farkas Wellmann Endre válogatott és új versei, és Ármos Lóránd is beküldte második kötetét, a Helyőrség-sorozatban pedig Dobai Bálint, Pethő Lorand és Varga Melinda kötetei készülnek. „Egyedülálló talán az is, hogy több nyelven jelennek meg könyveink, mindeddig magyarul, románul, angolul, franciául, németül, szerbül, bolgárul, albánul” – tájékoztatott Visky András, a kolozsvári Koinónia Kiadó igazgatója. Az igazgató jelentős megvalósításként könyvelte el a fiatal román drámaírók antológiáját, a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézettel közösen jegyzett Kovács Ildikó-emlékkönyvet, Láng Zsolt provokatív Tója vagy tottja? című könyvét. Jelentősek a Koinónia gyermekkönyvei is: a Kincses Könyvek sorozatának újabb darabjában Marosvásárhely történetéről olvashatnak, és Zágoni Balázs Barni-mesék sorozatának második kötete is megjelent karácsonykor Barni Berlinben címmel. „2009-ben egy tehetséges induló prózaírót mutatunk be, Máté Angit, akinek a Mamó című kisregénye minden bizonnyal az év egyik irodalmi eseménye lesz. Jön Selyem Zsuzsa Erdei politika című könyve, de Vida Gábor mesekönyve is megjelenik Noé, az indián meg a dinók címmel. Megjelenik magyarul Mihail Sebastian Napló 1935–1944 című fantasztikus könyve Vallasek Júlia fordításában. A színházi művek között Upor László kitűnő Stoppard-monográfiája jelenik meg, valamint a francia Miriam Bloedé könyve Nagy József színházművészetéről. „A megjelentetett címek számát tekintve elmaradtunk a korábbi esztendőktől. Viszont az év végére sikerült néhány nagyon fontos könyvet kiadnunk. Gondolok itt Brandolini kétnyelvű Dialogusára, Murádin Jenő A megsebzett szobor című kötetére, a három versantológiára: 101 vers Európáról, 123 vers Nagyenyedről és 101 vers Brassóról, Biró József gyűjteményes kötetére, az Erdély beszélő köveire, vagy Balázs Sándor nagy ívű vállalkozásának első kötetére: Magyar képviselet a királyi Románia parlamentjében. Idén reményeink szerint tanulmánykötetet adunk ki Kelemen Lajos összegyűjtött írásaiból, Csetri Elektől, Balázs Sándortól. Két képzőművészeti tárgyú kötetet tervezünk két jeles kolozsvári festőművészről: csakhogy míg a Miklóssy Gábor munkássága viszonylag jól ismert, addig a Kolozsvárról indult Corini Margitról, csak a szűk szakma tud valamit. Készítjük John Paget Magyarországról és Erdélyről szóló nagy munkájának bővített újrakiadását és Szalárdi János krónikájának szemelvényes kiadását a Téka-sorozatban” – adott képet H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója. A marosvásárhelyi Mentor Kiadó 2008-ban 43 új kötet adott ki. „Nagyon sok közülük míves, igen sok munkát igénylő, úgynevezett nehéz könyv volt” – nyilatkozta Káli Király István, a marosvásárhelyi Mentor és Líra kiadók igazgatója. 2009-ben körülbelül 35 könyvet adnak ki. „Nagyon jó évet zártunk, 2008-ban 61 címet adtunk ki” – vont gyors mérleget Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas–Akadémia Könyvkiadó igazgatója. A szépirodalom az elsődleges, de nagy hangsúlyt helyeznek a képzőművészeti és turisztikai kiadványokra is. A Műterem-sorozat köteteiben az 50 évesnél idősebb művészek munkásságát mutatták be. Életjel címmel új sorozatot indítanak, amelyben a hetvenévesnél idősebb művészek életművét ismertetik. Az első kötet Gaál András festőművész munkásságáról szól, majd Kákonyi Csilla és Márton Árpád következik. Január 6-án különleges eseménnyel ünnepelt a kiadó: egy tárlatnyitó keretében Tőzsér József a könyvműhely 500. kötetének első példányát bemutatta: Pomogáts Béla Magyar Irodalom Erdélyben című sorozatának az első két, összevont kötetét, amely az 1909–1944 közötti időszakot öleli fel. A sikerek mellett két kolléga távozása miatt veszteségeket is megért tavaly a kolozsvári Polis Kiadó – közölte Dávid Gyula, a Polis Kiadó igazgatója Újabb kötettel gyarapították a Balassi Kiadóval közösen útjára indított Bánffy Miklós-életműsorozatot: karácsonyra megjelent a harmadik, az író összes novelláit tartalmazó kötet, és előkészületben van a negyedik is: Bánffy Miklós drámái. Fontos kiadványukként említette Benkő Levente Az őszinteség két napja című dokumentumkötetét a romániai magyar írók 1956-os kiállásáról, valamint a Kriterion gyergyószárhegyi írótáborainak dokumentumait tartalmazó Szekértábor a Szármány-hegy alatt című könyvüket. „Sikerkönyvként” az igazgató Murádin Jenő a kolozsvári Mátyás-szoborról és alkotójáról, Fadrusz Jánosról írott, 2002-ben megjelent könyvét említette, amelyet az Unipan Helga könyvtervező által újragondolt kivitelben, a korábbinál sokkal gazdagabb képanyaggal tavaly újra kiadtak. A Polis hozza majd a minden eddiginél teljesebb Dsida-összest, amelyet Láng Gusztáv ajánlott fel a kiadónak. Ott van még a Molter-levelezés 1938–1944-es évek izgalmas írói leveleit tartalmazó negyedik kötete. Az 1992-ben alakult csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó elsődleges céljának a romániai magyar kisebbséggel kapcsolatos kiadványok megjelentetését tekinti. Magyarhermány kronológiája rekordidő alatt fogyott el, a Sztálin és a székelyek című könyvükből sem sok maradt. A marosvásárhelyi könyvvásár legszebb könyv- versenyében tavaly a Pro-Print kapta az első és a második díjat is a Székelyföldi vízkerekek, valamint a Szép és kies kertek című kiadványaiért, összegzett Burus Endre, a Pro-Print Könyvkiadó igazgatója, aki a már meglévő sorozatok, a Magyar kisebbség könyvtára, Források a romániai magyarság történetéhez, valamint az Ignácz Róza-életmű bővítését és több más kiadványt is tervez a 2009-es esztendőre. /Új könyvek 2009-ben. = Krónika (Kolozsvár), jan. 7./
2009. január 12.
Január 12-én lenne nyolcvanéves az ötvenévesen, 1979-ben autóbalesetben elhunyt Nagy Pál, a Szatmárnémetiben született marosvásárhelyi festő és grafikus, akinek grafikai emlékkiállítása Székelyudvarhelyen nyílt meg Buja formák címmel. A női aktokat, aktorzókat tussal rajzolta meg a művész. Nemcsak a romániai magyar sajtó, illetve képzőművészet figyelt fel rá, hanem a magyarországi, a határon túli szakma is. 1979-ben, már halála után jelent meg Barangolás a képzőművészetben című könyve a bukaresti Kriterion Kiadónál. /Bágyi Bencze Jakab: Női testek hálójában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./
2009. január 14.
Nagyenyeden és a felenyedi templomban emlékeztek az 1849-es magyarellenes vérengzésre. Török Ferenc akkori lelkész közvetítő szerepet vállalt a román támadók és a polgári lakosság képviselői között, de családjával együtt áldozatul esett a vérengzésnek. Megjelent Barabás János kolozsvári magyar konzul, aki rövid hozzászólásában a nemzettudat jelentőségét emelte ki, és azt hangsúlyozta, hogy a fiatal generációval is meg kell ismertetni a történteket. A hegyaljai magyar történelem igen jó ismerője, dr. Gudor Kund Botond szakavatott kalauzolásával a háromnapos emlékezés után autóbusszal járták végig Boroskrakkó, Borosbenedek, Sárd, Magyarigen elhagyott vagy igen kevés lélekszámú református templomait, és ugyancsak Magyarigenben a katolikus templom udvarán található, és az ompolygyepűi (Presaca), Lukács Béla által készített emlékművet (1899), majd a gyulafehérvári vár árkait tekintették meg. Mindenhol akad egy-egy nyom a jeltelen tömegsírokról, amelyről a legtöbb helyen tudják a mai helybeliek, hogy mit is rejtenek, és babonásan kerülik őket. Itt-ott a pincékről is tudni, ahová bezárták azokat a magyarokat, akiket azután kifüstöltek, majd lemészároltak. A román értelmiség hallgat, az ompolygyepűi polgármester nem érti, hogy miért is jönnek ide évente többször a magyarok. Nagyenyeden mellszobrot állítottak a vérengzést vezető Axente Sever emlékére és utcát neveztek el róla. Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke elmondta, etnikai tisztogatás történt, nem fegyveresek álltak egymással szemben. Bemutatták Domonkos László Nagyenyedi ördögszekér című, az öldöklésről szóló dokumentumregényét. A könyv előszavában Margittai Gábor, a Magyar Nemzet újságírója leszögezte, ez a munka: „A megemlékezés és az együttélés botrányáról beszél, arról, hogy a rendszerváltozások után sem voltunk képesek megfogalmazni kínos és kínzó történelmi kérdéseinket a szomszédokkal szemben. Valóban felzaklató könyv ez, az emlékezés iróniája, a többség által értelmezhetetlen táblákkal, holttesteket rejtő dombokkal és betemetett kutakkal. Arról szól, hogy emlékezés nélkül felejtés sincs, a bűntudat nélküli embernek még megbocsátani sem lehet. Ezért nem szabad felejtenünk és minduntalan emlékeznünk kell, mert halottainknak és önmagunknak is tartozunk ennyivel. ”Dr. Egyed Ákos történész, akadémikus átfogó előadást tartott. A rendezvényen részt vett H. Szabó Gyula, a Kriterion könyvkiadó igazgatója, aki bemutatta Murádin Jenő Megsebzett szobor című könyvét. /Bakó Botond: Nagyenyed. Emlékezés nélkül felejtés sincs. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./
2009. január 21.
Január 19-én Kolozsváron, a Bulgakov Kávéházban a Bretter György Irodalmi Kör vendége Egyed Péter egyetemi tanár volt, a Darkó István novelláit és hangjátékát tartalmazó A következő pillanatban. Macskarádió /Kriterion, Kolozsvár, 2007/ című kötet szerkesztője. Az est házigazdája Karácsonyi Zsolt, a Helikon folyóirat főszerkesztő-helyettese volt. Egyed Péter emlékezett vissza huszonhat éve elhunyt író- és színészbarátjára, Darkó Istvánra /1954-1983/. A könyv első része harminchat novellát tartalmaz, a második része a Macskarádió címmel hangjáték (rádiójáték). /Ferencz Zsolt: Macskarádió különkiadás a Bulgakovban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./
2009. február 16.
Az eltüntetett szobrok, műemlékek számát illetően talán sehol sem jártak el oly keményen a múlt tárgyi emlékeinek az elfeledtetésében, mint a határvárossá vált Aradon. Nagyvárad, Szatmárnémeti, Kolozsvár, Marosvásárhely sem járt jobban. Murádin Jenő jeles kolozsvári művészettörténész A megsebzett szobor című munkája (Kolozsvár, Kriterion Kiadó, 2008) erről szól, könyve tárgyilagos repertóriuma az erdélyi műemlékrombolások egyik fontos szegmensének: a köztéri szobrokat ért atrocitásoknak. Erre a feladatra eddig még nem vállalkoztak. Murádin nemcsak kataszterét állította össze a ledöntött, szétfűrészelt, esetenként beolvasztott köztéri szobroknak, hanem felvázolta azt a történelmi, politikai hátteret, de főleg a társadalmi lélektant, amely e pusztítások motivációjául szolgált és azt, ahogyan ezt az erdélyi magyarság megélte. Az aradiak még szerencséseknek mondhatják magukat, hiszen megmaradt a szobor és hosszú, áldozatos harcok árán sikerült kiszabadítani rabságából, restaurálni és újraállítani. Nem úgy, mint a zilahi Wesselényi-szobrot, amelyet 1935 márciusában az éjszaka leple alatt döntötték porba és kőtalapzatát szétverték. A bécsi döntés után visszakerült a helyére, de 1950 után hosszú ideig bedeszkázva állt, 1990 után pedig több sérülés érte. Murádin 123 ilyen „sértett” szobor főbb adatait gyűjtötte kötetbe. – Az aradi lajstrom nyolc szobrot tartalmaz, majdhogynem teljes. /Puskel Péter: Erdélyi műemlékrombolások repertóriuma. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./
2009. február 20.
Biró József művészettörténész folyóiratokban és különnyomatokban publikált munkáit tartalmazó Erdély beszélő kövei /Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár/ című tanulmánykötetet ismertették Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székházában. A kiadványt válogatta, sajtó alá rendezte és a kötet utószavát írta Sas Péter magyarországi művelődéstörténész, aki Sipos Gábor történésszel, az EME alelnökével jelen volt a bemutatón. Biró József művészettörténészt Erdély és a Partium barokk-kutatójaként ismerik a művészeti értékek iránt érdeklődők, Biró József tagja volt a nagybányai festőiskolának, sőt, szobrászként is dolgozott, művészettörténészi pályája elején pedig komolyan foglalkozott a levéltári adatokkal. Ekkor ismerte meg Kelemen Lajost, Erdély legendás levéltárosát, akinek a későbbiekben tanítványa lett. – A közeljövőben a két világháború közötti erdélyi művelődés történetét szeretném megírni, ebből pedig semmiképp nem maradhat ki Biró József és munkássága – mondta Sas Péter. /Ferencz Zsolt: Beszélő kövek, könyvformában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./
