Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 192 találat lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 | 181-192
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Antal István

2007. június 11.

Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) június 9-i marosvásárhelyi együttes ülésén elemezte a Traian Basescu államfő leváltásáról szóló május 19-i népszavazást. Mind Markó Béla RMDSZ-elnök, mind pedig a felszólalók többsége azt hangsúlyozta: a romániai magyarságnak továbbra is szüksége van saját érdekképviseletre, és a népszavazási kudarc tanulságait levonva továbbra is egységben kell tevékenykednie. Eckstein-Kovács Péter szenátor ismételten elhibázottnak nevezte az RMDSZ-nek a népszavazással kapcsolatos álláspontját. Markó Béla bejelentette, június végéig lemond miniszterelnök-helyettesi tisztségéről, és teljes figyelmét az elnöki feladatok ellátására fordítja. A magyarság miniparlamentje Kelemen Hunor képviselő személyében új ügyvezető elnököt választott a leköszönő Takács Csaba helyébe. A népszavazással kapcsolatban Markó feltette a kérdést: „Ugyan bizony miért kellett volna támogatnunk azt, akit nem támogattunk, mivel kellett volna egyetértenünk?” Basescu elnöki köztársaság megteremtésére törekszik, rendőrállamot akar kiépíteni, és nagy szerepe van abban is, hogy a román pártok ma ki akarják penderíteni a magyarokat a parlamentből és a kormányból. Az RMDSZ elnöke azonban belátta, hogy mindezen érvek ellenére a szervezet hibázott. A politikus szerint együtt kell maradnia az RMDSZ-nek. „Sem a román demagógoknak, sem magyar konjunktúralovagoknak nem engedhetjük át sorsunk irányítását!” – jelentette ki. Markó szerint Európa is, sőt a magyar kormány is túlságosan hamar jutott arra a következtetésre, hogy „minden rendben van velünk, nem kell már idefigyelni”. Hangsúlyozta: párbeszédre van szükség, szorosabb kapcsolatra a civil szervezetekkel, az egyházakkal, értelmiségiekkel és szakmai egyesületekkel. Eckstein-Kovács ismételten felszólította az RMDSZ vezetőit: e népszavazási kudarc után „tegyenek egy lépést hátra”. A felszólalók nagy része nem tagadta, hogy az RMDSZ hibázott, de helytelenítette, hogy Eckstein-Kovács Péter nyilvánosan szólította fel visszavonulásra az RMDSZ vezetőit. Kelemen Atilla európarlamenti képviselő, Maros megyei elnök úgy fogalmazott: a népszavazási kudarc „hideg zuhanyként” érte a szervezetet, de ez a tanulságok levonására készteti a szövetséget. Frunda György szenátor, az SZKT elnöke nehezményezte, hogy Eckstein-Kovács a szervezet vezetőinek a leváltását nem „családon belül” kezdeményezte. Lakatos Péter Bihar megyei képviselő elismerte a szervezet hibáit, de hangsúlyozta, hogy ebben a belpolitikai helyzetben, az RMDSZ-nek nagyon sok dolga van a romániai magyarság ügyeinek a megoldása terén. Veres Valér egyetemi tanár kiemelte a miniszterelnök-helyettesi tisztség fontosságát az oktatás szempontjából, hangsúlyozva, nem lenne jó megoldás lemondani erről. Hasonló véleményt fogalmazott meg Borbély László miniszter is. Toró T. Tibor képviselő „monumentálisan rossz döntésnek” nevezte a népszavazással kapcsolatos álláspontot. Hangsúlyozta, a felelősséget nem kell másokra hárítani. Szerinte világos jelt kapott a szövetség a választók részéről arra vonatkozóan, hogy az erdélyi egypártrendszer leáldozott. Toró a párbeszédben látja a megoldást, erre megfelelő keretet teremtene az erdélyi magyar kerekasztal. „Tetszik vagy nem, Tőkéssel ki kell egyezni. Nem szeretetből, hanem mert a helyzet így kívánja’’ – fogalmazott Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke, nem tartotta korrektnek azt, hogy Frunda György a területi elnököket okolta a kudarcért. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke felvetette az elnöki szóvivői státus létrehozásának az ötletét. Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) több RMDSZ-es tisztségviselővel egyetemben korrupcióval vádolja, mivel „etnikai alapon” támogatáshoz segített magyar településeket. Markó kifejtette: párbeszédet ajánl Tőkés Lászlónak is, akivel az elmúlt időszakban többször is egyeztettek a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációja ügyében. Az ülésen Markó Béla köszönetet mondott Takács Csaba leköszönő elnöknek az 1993 óta kifejtett munkájáért, amiért Ezüstfenyő díjjal és Bethlen Gábor plakettel jutalmazta. Ezt követően az RMDSZ elnöke bejelentette, hogy Kelemen Hunort javasolja Takács Csaba utódjának. Kelemen Hunor öt főosztály létrehozását javasolta a következő személyekkel az élen: Borbély László, kormányzati kapcsolatokért, Cseke Attila, önkormányzatokért, Kovács Péter területi szervezetekért felelős alelnök, továbbá Lakatos András oktatási és Szép Gyula művelődési alelnök. Ugyanakkor bejelentette a gazdasági és ifjúsági főosztály megszűnését, ezek helyett programirodákat hoznak majd. A testület állásfoglalást fogadott el azoknak az RMDSZ-es tisztségviselőknek az ügyében, akik ellen az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) nemrég büntetőjogi eljárást indított. A dokumentumban aggodalommal állapították meg, hogy a DNA egyes ügyészei alkotmányos jogállásukat túllépve vizsgálatot kezdeményeztek parlamenti képviselők és szenátorok ellen. Az SZKT–SZET határozatot fogadott el a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) megválasztásáról és megalakulásáról, valamint az SZKT megválasztásáról. /Papp Annamária: Markó: Szükség van Romániában a magyar érdekképviseletre. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./ „Mi támogatjuk az erdélyi magyar politikai élet szereplői közötti reprezentatív kerekasztal létrehozását, aminek kétségkívül az RMDSZ is tagja kellene legyen. Én azonban úgy látom továbbra is, hogy az RMDSZ-ben a megújulásnak semmiféle jele nincs” – fejtette ki Szilágyi Zsolt. /Lokodi Imre: Befelé fordul és kifelé nyit az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./ „Sem nélkülünk, sem helyettünk nem teszi meg más a munkát” – jelentette ki Verestóy Attila, aki a lemondásra való felszólításra csak azzal reagált, hogy ennek a családja örvendene a legjobban. Antal István képviselő szerint a sajtó nagy mértékben felelős amiatt, hogy a népszavazáson a magyarság kihátrált az RMDSZ mögül. A terem vastapssal állt ki az ügyészek által vizsgált Cseke Attila helyettes államtitkár mellett. /Gazda Árpád: Mérsékelt önvizsgálat. = Krónika (Kolozsvár), jún. 11./

2007. július 13.

Tusnádon, a Miért által szervezett EU-táborban július 12-én Birtalan József, a Közalkalmazottak Országos Ügynökségének elnöke a közigazgatásban jelen levő korrupcióról tartott előadást, Bunta Levente, Hargita Megye Tanácsának elnöke a helyi szintű fejlődési lehetőségekről, a regionális fejlesztésekről, Winkler Gyula államtitkár az unió hétéves költségvetéséről számolt be, Antal István RMDSZ-képviselő a fiatal vállalkozóknak adott tanácsokat, Takács Emőke, az OTP Bank Románia munkatársa a fiatalok pénzszerzési lehetőségeit mérlegelte. Szász Attila államtanácsos a tanulás és a piac adta lehetőségek kihasználására ösztönözte a jelenlevőket. Csáka József, a Kis- és Középvállalatok és Szövetkezetek Országos Ügynökségének elnöke a romániai kis- és közepes vállalkozások versenyképességéről beszélt. /Iochom István: Gazdaságról, korrupcióról, fejlődésről (Tusnád, EU-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 13./

2007. szeptember 14.

Kihelyezett frakcióülést tartott Nagyváradon az RMDSZ képviselőházi csoportja. Lakatos Péter meghívását tizenketten fogadták el. Márton Árpád frakcióvezető és képviselőtársai elsősorban arról beszéltek, milyen témák szerepeltek az utóbbi napokban a képviselőházi bizottságok napirendjén. Asztalos Ferenc beszámolt arról, hogy az oktatási miniszter ismertette a bizottsággal a készülő oktatási törvénycsomagot. Antal István az ipari bizottság tagjaként említést tett a Szatmárnémeti–Zilah, illetve a Marosvásárhely–Szászrégen, Marosvásárhely–Segesvár útszakaszok korszerűsítéséről. Sóki Béla ugyancsak az oktatási bizottság tagjaként közölte, a büdzsében meglesz a szakterületnek ígért 6 százalékos részarány. A decentralizáció részeként az iskolaigazgatókat a vezetőtanácsok nevezik ki, ebben 60 százalékos arányban kapnak helyet a pedagógusok. /RMDSZ-frakcióülés – Nagyváradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./

2008. január 23.

Hargita megyében az RMDSZ és a magyar ellenzék küzdenek meg a polgármesteri székekért. Az RMDSZ számára Székelyudvarhely feltörhetetlen diónak bizonyult a rendszerváltás óta: soha nem volt RMDSZ-es polgármestere. 1992-ben, az első polgármester-választáson győztes Ferenczy Ferenc függetlenként szerezte meg a tisztséget. 1996-ban már RMDSZ-színekben indult, de veszített a független Szász Jenővel szemben, aki azóta a harmadik mandátumát tölti. Szász a 2000-es választáson Antal Istvánt, a 2004-esen Ladányi Lászlót győzte le. Kelemen Hunor szerint azonban most minden feltétel adott ahhoz, hogy megszerezzék a polgármesteri széket. Az európai parlamenti választások udvarhelyszéki kudarca után lemondott Verestóy Attila széki elnök helyébe az RMDSZ januárban megbízott elnökként Birtalan Józsefet helyezte. A Hargita megyei önkormányzat elnöke, Bunta Levente, és alelnöke, Borboly Csaba között másfél éve ellentét van. Bunta Levente székelyudvarhelyi lévén, jó eséllyel szállhatna harcba a városi polgármesteri székért. Erről még korai beszélni, hárította el a kérdést Bunta Levente. A Rompres hírügynökség Dézsi Zoltánt, Gyergyószentmiklós egykori polgármesterét, az Állami Tartalékalap jelenlegi elnökét tartotta a legesélyesebbnek a gyergyószentmiklósi polgármester-választás megnyerésére. /Kirajzolódó erővonalak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./

2008. február 16.

A feljegyzések szerint Kalotaszegen már a XVI–XVII. században létezett iskolai oktatás, Kőrösfőn már 1652-ben, olvasható Sebestyén Kálmán könyvében /Körösfői Riszeg alatt, Akadémiai Kiadó, 2007./ Klein György iskolaigazgató munkáját dicséri az 1962–1965 között épült nyolc tantermes, emeletes modern iskola, ehhez 1974-ben fafaragó műhelyt építettek. Az elmúlt két évben hatalmas összegeket utaltak ki a költségvetésből iskolák, óvodák, bölcsődék felújítására. Antal István iskolaigazgató szervezte és irányította az iskola teljes felújítását. Beszerelték a központi fűtést, kicserélték a nyílászárókat, az informatikai laboratóriumba húsz számítógép került. Jelenleg több mint nyolcvan diák tanul itt, őket két tanítónő és tizenkét tanár tanítja, a pedagógusok átlagéletkora harminc év alatt van. A helyi Rákóczi Kultúregylet támogatásával minden nyáron honismereti táborban ismerkedhetnek az anyaországból érkező diákokkal, de ők is részt vesznek nemzetközi táborokban, fesztiválokon. /Péntek László: Kőrösfő – Egy iskola túlélése és fejlődése. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

2008. április 7.

Miután a másik két aspiráns, Günthner Tibor és Kovács Máté visszaléptek a Szatmár megyei tanácselnök-jelöltségtől, Csehi Árpád száll majd az elnökségért az esély. Április 5-én a Szatmár megyei választmányi ülésen kialakult a megyei tanácsosjelölti RMDSZ–NDF–lista végső formája is. Az RMDSZ megyei elnöke, Csehi Árpád bejelentette a Német Demokrata Fórum megyei vezetőségével folytatott tárgyalások végkifejletét: ismét közös megyei tanácsosjelölti listával indul a két szervezet. A jelöltek bemutatkozása előtt valóságos visszalépés–sorozat történt. Elnézést kért az a Szatmár Megyei Tanács volt elnöke, Szabó István, azért, mert a tavaly váratlanul lemondott a tisztségről. Elmondta, azért döntött így, mert nem bírta idegileg a nyomást. Szerinte a többi párt részéről lejáratási kampány indult az RMDSZ–es tisztségviselők ellen. Csehi Árpád közgazdász és jogász végzettségű fiatalember. A listát hivatalból Csehi Árpád vezeti, a többi jelöltre való szavazás nyomán az alábbi sorrend alakult ki: Günthner Tibor, Riedl Rudolf, Rácz Éva, Draveczky Károly, első NDF– es jelölt, Kónya László, Kovács Máté, Nagy Sándor, Stier Péter, második NDF–es jelölt, Várna Levente, Véron András, Muzsnay Árpád, harmadik NDF–es jelölt, Veres István, Antal István, Kánya László, Molnár Csaba, Balvinszky Sándor, Stiebli Arnold és Gábor József. /Fodor István: Csehi Árpád a megyei tanácselnökjelölt. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 7./

2008. május 29.

Az RMDSZ-es vezetők több községben is megvesztegették a gazdákat, hogy a szervezetre adják le voksaikat a hétvégi helyhatósági választásokon – közölte Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke, aki kampánytapasztalatáról számolt be Csíkszeredában. Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák elnöke közölte, tudomása szerint Antal István Hargita megyei RMDSZ-es képviselő Peteken tett látogatásakor azt ígérte, hogy ha a helyhatósági választásokon az RMDSZ győz, elintézi, hogy ne zárják be a helyi tejcsarnokot, valamint azt is, hogy a tej literéért az eddigi 65 bani helyett az összeg közel háromszorosát kapják majd. Antal István képviselő tagadta a vádat, hozzátéve, Sebestyén Csabát egy varsági kocsmában látta, amint osztogatta az RMGE lapját, az Erdélyi Gazdát, amelyre a magyar államtól kap támogatást, és amelyben a magyar kormányt és az RMDSZ-t is mocskolták. /H. I. : MPP: lefizeti a gazdákat az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

2008. augusztus 25.

Ökumenikus istentisztelettel kezdődött a 2005. augusztus 23-ai árvíz áldozataira való ünnepélyes megemlékezés a székelyszentléleki emlékműnél. A mementóra több százan összegyűltek. A tizenhat áldozat hozzátartozóin kívül a megyei tanács és a helyi önkormányzatok is képviseltették magukat. Beszédet mondott Albert Mátyás farkaslaki polgármester, Korodi Attila környezetvédelmi miniszter, Antal István parlamenti képviselő, Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke és Demény Gábor megyei tanácsos, volt farkaslaki polgármester. – Mártírok és hősök születtek azon a napon – emlékeztetett Szász Jenő beszédében. A beszédek között elhangzott Farkas Árpád Özönvíz és Fáy Ferenc Imádság székely templomokért című verse, majd a farkaslaki és székelyszentléleki egyesített egyházi kórus következett. /Lázár Emese: Az árvíz áldozataira emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 25./

2008. szeptember 8.

Apró meglepetések kivételével a várakozásoknak megfelelően zajlottak az RMDSZ-jelöltek rangsoroló küldöttgyűlései. Háromszéken a két szenátori tisztségért heten szálltak versenybe, a legtöbb szavazatot a kézdivásárhelyi Bokor Tibor iskolaigazgató kapta, míg Albert Álmos alsó-háromszéki területi elnök a második helyen végzett. A kézdivásárhelyi Németh Csaba szenátor, aki tíz éve tölti be a tisztséget, csupán a hatodik helyet kaphatta meg a listán. Képviselőnek tízen jelentkeztek, a küldöttek szavazata alapján az első helyen Olosz Gergely végzett, második lett Márton Árpád. Kialakult az RMDSZ Hargita megyei képviselő- és szenátorjelöltjeinek rangsora is. A képviselőjelöltek közül Korodi Attila lett az első, Kelemen Hunor a második helyen végzett, a szövetség ügyvezető elnökét a rangsorban Antal István követi. Hargita megye 1. szenátori körzetében Gyerkó László indulhat, míg a 2. szenátori körzetben Verestóy Attila lesz az RMDSZ jelöltje. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete szintén megtartotta rangsoroló küldöttgyűlését. Az RMDSZ Szatmár megyei jelöltjei: a szenátorjelöltek közül Gunthner Tibornak sikerült a legtöbb szavazatot megszereznie, őt Szabó Károly követi a listán. A képviselőjelöltek versenyében Erdei Doloczki Istvánnak szavaztak a legtöbben bizalmat, a listán Kovács Máté következik. Bónis István, Béres István, Kádár Miklós, Kovács Richárd, Valdman István, Vicsai János és Vida Noémi képviselik az RMDSZ-t a novemberi parlamenti választásokon Máramaros megye hét képviselői körzetében. Capusan Edit és Kökényesdi Mihály a megye egy-egy szenátori körzetében indulnak. Az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezete jóváhagyta Décsei Attila, Antal Attila, Szilágyi Zsolt és Székely Emese Beszterce-Naszód négy képviselői körzetében való indulását. A megye két szenátori körzetében Kocsis András és Toók Melinda lesznek a szövetség jelöltjei. Az RMDSZ Hunyad megyei képviselő-jelöltjei: Borbély Károly, majd sorrendben Máté Márta, Kacsó Roland, Fülöp Béla, Ferenczi István, Benedekfi Dávid és Burján Gergely. A szenátorjelöltek listáján dr. Bende Barna, dr. András József és Veress Ödön szerepel. /Gyergyai Csaba: Papírforma szerint. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./

2008. október 20.

Benyújtották iratcsomóikat az RMDSZ parlamenti jelöltjei a Hargita Megyei Választási Irodához. A megyében az RMDSZ öt képviselőt és két szenátort indít. Képviselőjelöltek: Korodi Attila környezetvédelmi miniszter, Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, parlamenti képviselő, Antal István parlamenti képviselő, Pál Árpád, és Bende Sándor, szenátorjelöltek: Gyerkó László, az Állami Privatizációs Hatóság alelnöke és Verestóy Attila szenátor. Több Hargita megyei választókerületben is magyar–magyar párharc várható: a Magyar Polgári Párt (MPP) által támogatott függetlenként Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke száll versenybe, Garda Dezső, aki tizenkét éve az RMDSZ színeiben képviseli a gyergyóiakat, szintén függetlenként indul. Román pártok is indítanak magyarokat a megyében: Orbán László és Orbán Imre a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátorjelöltjeiként, Dósa Barna és Zilahi Imre pedig a Zöld Párt képviselőjelöltjeiként vesznek részt a megmérettetésben. /Startnál a hargitai jelöltek is. = Új Magyar Szó (Bukarest), 2008. okt. 20./

2008. november 18.

Verestóy Attila szenátorjelölt, valamint Antal István és Pál Árpád képviselőjelöltek jártak faluról falura, hogy tájékoztassák az embereket. Verestóy elmagyarázza: ha erős képviselete lesz a magyarságnak, akkor tovább jöhetnek a pénzek a településekre, fejlesztésre, infrastruktúrára. Székelyudvarhelyen a Szomszédnéni Produkciós Iroda, a Nunatak dzsesszzenekar és a Step Dance tánccsoport szórakoztatta a közönséget. A Szavazni menő nevű országjáró karaván folytatta útját. /S. J. : Részvétel a siker kulcsa. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./

2008. december 2.

Székelyföldön és a szórványban is jól szerepeltek az RMDSZ jelöltjei, akiknek zöme a magyarság számarányának megfelelő eredményt ért el. A szövetségnek népes székelyföldi parlamenti képviselete lesz, a székely megyék körülbelül az RMDSZ-mandátumok felét teszik ki. Hargita megyében a kiosztásra váró hét mandátum közül hatot az RMDSZ jelöltjei nyertek meg úgy, hogy saját választókerületükben megszerezték a szavazatok többségét. Biztos képviselői mandátumot nyert Kelemen Hunor (89,35 százalékkal), Korodi Attila (87,9), Antal István (74,51) és Pál Árpád (69,8), míg Verestóy Attilát (70 százalék) és Gyerkó Lászlót (89,65) megválasztották szenátornak. A Magyar Polgári Párt (MPP) által támogatott független Sebestyén Csaba a szavazatok 19,72 százalékát szerezte meg, míg a szintén független Garda Dezső 20,19 százalékot kapott, ők biztosan nem jutnak a parlament padsoraiba. Kovászna megyében a hat, kiosztásra váró mandátum közül öt esetében az RMDSZ jelöltjei megszerezték a voksok több mint felét. Képviselői mandátumot nyert Márton Árpád, Édler András és Olosz Gergely. Ez utóbbi 12 551 szavazatot kapott, míg egyik kihívója, a független Rákosi János 1559-et gyűjtött. Az RMDSZ színeiben szenátori mandátumot nyert Albert Álmos is, aki 16 337 szavazatot kapott, míg egyik ellenfele, a független Szilágyi János 5783 szavazatot gyűjtött. Az RMDSZ második szenátori mandátumot is megszerzett Kovászna megyében, Bokor Tibor révén. Maros megyében a részleges eredmények szerint képviselői mandátumot nyer Borbély László, Kelemen Atilla és Kerekes Károly, akik megszerezték a szavazatok több mint felét, akárcsak Markó Béla, aki majdnem 90 százalékos feldolgozottságnál a szavazatok 65,13 százalékát birtokolja. Kincses Előd független jelölt a voksok 6,31 százalékát gyűjtötte össze. Bihar megyében az RMDSZ egy szenátori és két képviselői helyhez jutott úgy, hogy jelöltjei megszerezték kerületükben a voksok többségét. Cseke Attila (59,41) szenátorjelöltként, Derzsi Ákos (54,97) és Lakatos Péter (54,46) viszont képviselőjelöltként győzött. Szatmár megyében pedig egyelőre Günthner Tibor (51,99) révén egy szenátori, Erdei-Doloczki István (52,82) révén pedig egy képviselői mandátum biztos. Kettőt is szerezhetett volna az RMDSZ, de Varga Attilának öt (!!) szavazata hiányzik a megyei visszaosztás után mandátumszerzéshez. Varga az érvénytelenített szavazatok átvizsgálását kéri. /Székelyföldön az RMDSZ tarolt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

2008. december 3.

A Központi Választási Iroda végleges adatai szerint az RMDSZ 7 szenátor és 14 képviselőjelöltje nyert első körből mandátumot. BIHAR MEGYE: Szenátus: Cseke Attila – 59,41%; Képviselőház: Derzsi Ákos – 54,37%, Lakatos Péter – 59,46%. HARGITA MEGYE: Szenátus: Gyerkó László – 86,77%, Verestóy Attila – 71,57%; Képviselőház: Antal István – 74,51%, Kelemen Hunor – 89,35%, Korodi Attila – 87,90 %, Pál Árpád – 71,90%. KOVÁSZNA MEGYE: Szenátus: Albert Álmos – 55. 62%, Bokor Tibor – 68,57%; Képviselőház: Édler András – 67,08%, Márton Árpád – 56,29%, Olosz Gergely – 78,1%. MAROS MEGYE: Szenátus: Markó Béla – 66,53 %; Képviselőház: Borbély László – 55,52 %, Kelemen Atilla – 62,08 %, Kerekes Károly – 81,77 %. SZATMÁR MEGYE: Szenátus: Günthner Tibor – 51,99%; Képviselőház: Erdei Dolóczki István – 52,82%. SZILÁGY MEGYE: Képviselőház: Seres Dénes – 65,39%. /Első körben nyert RMDSZ-es képviselők. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

2008. december 5.

Tíz erdélyi megyét és egy külföldi választókerületet képviselnek az RMDSZ mandátumot nyert törvényhozói. Az RMDSZ 31 parlamenti helyet szerzett meg, a legtöbb törvényhozói mandátumot – hatot – a Hargita megyei jelöltek nyerték el. A megyének négy képviselője (Antal István, Kelemen Hunor, Korodi Attila, Pál Árpád), és két szenátora (Verestóy Attila, Gyerkó László) lett. Bihar megye: az RMDSZ négy törvényhozói mandátumot szerzett: három képviselő (Lakatos Péter, Derzsi Ákos, Pető Csilla) és egy szenátor (Cseke Attila). Kovászna megye: három képviselő (Márton Árpád, Édler András és Olosz Gergely) és két szenátor (Albert Álmos és Bokor Tibor). Maros megye: három képviselő (Borbély László, Kerekes Károly, Kelemen Atilla) és két szenátor (Markó Béla, Frunda György). Szatmár megye két képviselő (Erdei Doloczki István és Varga Attila) és egy szenátor (Günthner Tibor). Kolozs megye: két képviselő (Máté András és Pálfi Mózes Zoltán). Szilágy megye: egy képviselő (Seres Dénes) és egy szenátor (Fekete Szabó András). Egy-egy képviselői mandátumot kapott a visszaosztás során Arad megye (Faragó Péter), Brassó megye (Farkas Anna Lili) és Máramaros megye (Béres István). RMDSZ-színekben képviselő lett az Afrikát és Közel-Keletet lefedő képviselői választókerületben Kötő József. Az RMDSZ 22 fős képviselőházi frakciójában 11 befutó „újonc”, a kilencfős szenátusi frakcióban pedig öten jutottak először mandátumhoz. /Tíz erdélyi megyét és egy külföldi választókerületet képviselnek az RMDSZ törvényhozói. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./

2008. december 24.

Sokan nem emlékeznek, ki hol volt az 1989-es változás előtt. Markó Béla a marosvásárhelyi Igaz Szó irodalmi folyóirat szerkesztője volt, itt érte őt a decemberi esemény. A lap akkori főszerkesztője Hajdu Győző, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a rezsim kiszolgálója. Markó ma az RMDSZ elnöke és szenátora. Verestóy Attila szenátor 1989 decemberéig az Elena Ceausescu elvtársnő által irányított kutatóintézetben dolgozott, ma Románia egyik leggazdagabb magyarja, évek óta a parlamenti titkosszolgálatokat felügyelő bizottságának tagja. Frunda György RMDSZ-szenátor 1989 előtt: ügyvéd, a marosvásárhelyi Ügyvédi Munkaközösség tagja, megtagadta Tőkés László református lelkipásztor jogi védelmét. 1989-ben Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke egyetemista Brassóban, Antal István mérnök a székelyudvarhelyi Matrica gyárban, Márton Árpád színész Sepsiszentgyörgyön. /Balázs Árpád: Ki hol volt 1989 decemberében??? = Polgári Élet (Székelyudvarhely), dec. 24./

2009. február 27.

Nehéz eldönteni, hogy Marius Tabacu kolozsvári filmes szakember hivatása műfordító, zenész vagy filmrendező, hiszen egy tévéstúdió megalapítása, néhány jelentős műfordítás, filmek, zongoraművészi pálya rejtelmei, valamint egy zenés intézmény vezetése áll a háta mögött. Előtte pedig a feladat: jól vezetni a kolozsvári Transilvania Filharmóniát. „Attól tartok, nehéz eldöntenem, hogy zenész, műfordító avagy filmes vagyok. Amit éppen csinálok, az a legfontosabb számomra, most a filharmóniát igazgatom” – jelentette ki. Zongoratanárból úgy lett filmrendező, televíziós szakember, hogy 1990-ben Csép Sándorral összetalálkozott az utcán, aki javasolta neki: csináljanak tévét. Marius Tabacu elfogadta a meghívást, három évig dolgozott a Román Rádió- és Televíziótársaságnál, a televízió akkor indult el Kolozsváron. Három év után szétváltak útjaik, Tabacu létrehozta Maksay Ágnessel a Videopontes stúdiót, amely a mai napig létezik és működik, abból éltek egészen addig, Tabacu a filharmónia igazgatója lett. Marius Tabacu (1952) zeneiskolát végzett Temesváron, majd a kolozsvári zeneakadémia zongora tanszékének hallgatója lett. Később zongoratanár a kolozsvári zenelíceumban, majd a kolozsvári televízió magyar szerkesztőségének munkatársa. 2002-től a kolozsvári Video-pontes Alapítvány elnöke. Fontosabb filmjei: Élő-ítéletek (1993), A lélek iskolája (1994), Kőbe faragott tanú (1995), Címerek golgotája I-II (1996), Művészet, hatalom (Miklóssy Gábor emlékére, 1998), A nap napja (1998), Máramaros körzet (1999), Antal István, a csángó festő (2001), A Sapientia Egyetem története (2002), Kolozsvár arcai (2003). Lefordította románra Székely János A nyugati hadtest c. regényét, Lászlóffy Aladár novelláiból és Tamás Gáspár Miklós tanulmányaiból is tolmácsolt. /Varga Melinda: Egy zenei tradíció vezére. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

2009. május 29.

Hargita Megye Tanácsa Csíkszentmártonban tartott díszülésén átadták a Hargita Megyéért Díjat Hajdu Gábor ügyvédnek, egykori RMDSZ-szenátornak és egészségügyi miniszternek. Hajdu Gábor, akinek tiszteletére szülőfalujában, Csíkszentmártonban tartották a dísztanácsülést, 1990-től, tíz éven át képviselte RMDSZ-színekben Csíkországot a román szenátusban, 1998 és 2000 között egészségügyi miniszteri tisztséget töltött be a román kormányban, az Isarescu-kabinetben pedig államminiszter volt, ő volt az első magyar személyiség, aki ilyen tisztséget kapott. Egészségügyi minisztersége alatt ő ültette gyakorlatba az 1997-ben elfogadott, egészségbiztosítási rendszert bevezető törvényt, igyekezett helyzetbe hozni a magyar szakorvosképzést, komoly szerepet vállalt az államosított egyházi javak visszaszolgáltatásában. Idén nyolc személyiség vehette át Hargita Megye Tanácsának Életműdíját. Post Mortem Életműdíjat kapott Antal István, a Csíkszeredai Sport Club nemrég elhunyt elnök-vezérigazgatója; a burgonyatermesztés terén elért magas szintű tudományos munkásságáért dr. Bedő Imre nyugalmazott agrármérnök, a Csíkszeredai Burgonya-kutató Állomás megalapítója; Boros Gábor grafikusművész; Hecser Zoltán, a Hargita Népe főmunkatársa; dr. Micu Ion egyetmi tanár, nyugalmazott erdőmérnök, a Hargita Megyei Erdészeti Hivatal egykori igazgatója; dr. Mátyus András, nyugalmazott székelyudvarhelyi fül-orr-gégész főorvos, a székelyudvarhelyi fül-orr-gégészeti osztály szervezője és elindítója, majd az új városi kórház létrehozója; Péter Attila, székelyudvarhelyi nyugalmazott matematika-fizika szakos tanár; valamint Sturzu Maria tusnádfürdői román szakos tanárnő, aki interetnikai kommunikációs csatornát talált, többek között azzal a román nyelvből immár hetedik éve megszervezett versennyel, amelyet kizárólag magyar anyanyelvű diákok számára rendez. /Forró-Erős Gyöngyi: Hargita Megyéért Díj Hajdu Gábornak. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 29./

2009. június 10.

A Helikon folyóirat június 10-i számát az áprilisban elhunyt Lászlóffy Aladár költőnek, a folyóirat állandó munkatársának szentelte. Karácsonyi Zsolt, Széles Klára, Pomogáts Béla, Szakolczay Lajos, Czegő Zoltán, Antall István, Balázs Imre József és Szilágyi István főszerkesztő emlékeztek az elhunytra. /Helikon (Kolozsvár), jún. 10./

2009. szeptember 28.

Székelyudvarhelyen a helyi tanácsot az RMDSZ kezdeményezésre feloszlatták, ezért szeptember 27-én választást tartottak. Kevesen mentek el szavazni, összesen 7954 székelyudvarhelyi polgár szavazott, ez 24,22 százalékos részvételi arányt jelent. Az RMDSZ-re 3194-en, az MPP-re 3120-an, a Zöld Pártra pedig 468-an voksoltak, a fennmaradó 1172 szavazat a többi párt jelöltjei és a függetlenként indulók között oszlik meg. Az önkormányzat összetétele: RMDSZ – 9, MPP – 9, Zöld Párt – 1 mandátum. Az RMDSZ az elősző választáson 700-zal, most csupán ennek egytizedével gyűjtött be több szavazatot, mint a polgáriak. Székelyudvarhelyen a polgári jelölteket lejárató szórólapokat osztogatott két fiatalember. A tettesek kihallgatása során kiderült, hogy a szálak a Zöld Párthoz, azon keresztül pedig az RMDSZ-hez vezetnek. A Zöld Párt cáfolta, hogy közük lenne a szórólapokhoz. Bíró Enikő kijelentette, az RMDSZ elhatárolódik ettől az ügytől. Szeptember 26-án a rendőrség elfogott fiatalembereket, akik az MPP-t gyalázó szórólapokat terjesztettek. Az elkövetők szerint a megbízójuk Incze Csongor RMDSZ-es tanácsosjelölt, aki Antal István parlamenti képviselő irodavezetője volt. Incze cáfolta ezt a hírt. /Lázár Emese: Udvarhelyi öngól. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 28./

2009. november 11.

A segesvári szórványkollégium, a Gaudeamus Ház nemcsak az iskolát, az anyanyelvi nevelést szolgálja, hanem a város magyarságának művelődési központjaként is vonzza az érdeklődőket. A múlt héten Segesvár egyik közismert, megbecsült lakosát köszöntötték. Kolozsvári József szalmaképeit állította ki a Gaudeamus Házban, a teremben pedig népes közönség előtt mutatták be A rózsák felelőse című verseskönyvét (Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2009). A Gaudeamus Házban elkészült a színpad, amelynek faanyagát Antal István parlamenti képviselő ajándékozta. Bölöni Domokos, Kolozsvári József kötetének szerkesztője annak örül igazán, hogy Segesvár és környékének magyarsága ezentúl nem lesz kitéve a hivatal packázásainak, felgyorsulhat önszerveződése, s az egyházak gyülekezeti helyiségei mellett egy ilyen „világi” találkozóhelye is van immár. Bölöni az értelmes élet példáját látja Kolozsvári sorsában: mindannyiszor képes volt megújulni, tanult szakmája mellett olyan tevékenységet talált magának, a szalmaintarziás képek készítését, ami rendkívül türelempróbáló ugyan, de annál hálásabb, hiszen képeit messze földön keresik. Novemberi vándorülését a Gaudeamus Házban tartja a marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör. /Büki S. Mihály: A magyar művelődés segesvári szentélye. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

2009. november 19.

Már alakulnak a szakcsoportok, melyek a székely márka termékeinek bejegyeztetését végeznék – mondta el Antal István képviselő, iparjogász. „A bejegyzett Székelyföld márkanév – melyet Hargita és Kovászna megye közösen kezdeményezett – már le van téve a szabadalmi hivatalnál. Jelenleg térségenként hozzák létre azokat a szakcsoportokat, melyek feltérképezik, hogy konkrétan melyik székelyföldi termék alkalmas a név viselésére” – tájékoztatott Antal István. A két megye szintjén lesz egy tanács, mely ezt követően elbírálja, hogy mely áruféléket érdemes levédeni, és intézkedik erről, valamint a márkanév használatáról. /Totka László: „Csomagolják” a székely terméket. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

2010. január 6.

Megélénkült a segesvári magyar művelődési élet
A múlt évben teljesült a segesvári és környékbeli magyarság régi álma: átadtuk rendeltetésének a segesvári Gaudeamus Alapítvány 150 személyt befogadó (szükség esetén bővíthető) művelődési termét.
Az utóbbi években sokszor emlegettük a "régi szép időket", amikor élénk magyar művelődési élet volt Segesváron: az ország magyar nyelvű színházai rendszeresen ellátogattak városunkba, sőt éveken keresztül bérletes előadásokat is tartottak, elsősorban a marosvásárhelyiek, akik telt házakat vonzottak; havonta hangversenyeket szerveztünk; jól működő amatőr színjátszó csoportja volt a városnak, egy időben kettő is.
Az 1990-es évek gyökeres változásokat hoztak a segesvári magyar művelődési életbe is, sajnos negatív előjellel. Ennek nyilván objektív okai is vannak, mint például a terembér jelentős növekedése, a színházak egyre csökkenő állami támogatása, s nem utolsósorban az a sok (sajnos, nem mindig tartalmas) kikapcsolódási lehetőség, amit a televízió biztosít.
Az utóbbi években nagyon ritkán látogatott el hozzánk magyar színház, egyedül az egyre bővülő és minőségileg javuló Kikerics néptáncegyüttes és a diákszínjátszók fellépései, valamint a rendszeres hangversenyek (sajnos, nagyon kisszámú hallgatóság előtt) jelentettek némi üde színfoltot művelődési életünkben.
A Gaudeamus Ház (Oktatási és Művelődési Központ) művelődési termének létrehozása új lehetőségeket teremtett. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy különböző rendezvények (színházi előadások, hangversenyek, könyvbemutatók, tudományos és más jellegű konferenciák, diákszínjátszók előadásai és mások) segítségével próbáljuk visszacsalogatni a segesvári és a környékbeli szórványban élő magyarságot (mind a fiatalokat, mind a felnőtteket) a rendszeres művelődési életbe. Örömmel mondhatjuk, hogy sikerrel teljesítettük ezt a célkitűzésünket.
Nagy előrelépést jelentett az is, hogy sikerült egy 6x4 m-es méretű színpadot készítenünk, amelynek faanyagát Antal István parlamenti képviselő (iskolánk volt diákja) adományozta, s a kivitelezést Palló Zoltán segesvári mérnök (szintén volt diákunk) vállalta, "természetesen" ellenszolgáltatás nélkül.
Soroljunk fel néhányat rendezvényeinkből. Színházi előadások: Spiró György Prah című darabja, a marosvásárhelyi színház Tompa Miklós Társulatának előadásában; Százéves a magyar kabaré (a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem hallgatóinak előadásában). Természetesen a színpad méretei behatárolják az előadások kiválasztását, elsősorban stúdió jellegű darabokra gondolhatunk. Itt szeretnék köszönetet mondani Gáspárik Attila rektor úrnak és Kovács Levente egyetemi tanárnak, valamint Kárp György igazgatóhelyettesnek a szervezésben nyújtott segítségért. Említésre méltó még a celldömölki Soltis Lajos Színház Botrány az állatkertben című bábszínházi műsora (két előadás).
Kamarazenei hangversenyek: hegedűduók Béres Melinda és Márkos Albert kolozsvári hegedűművészek, népszerű kamaraművek Bálint Gergely (hegedű), Crancenco Oxana (hegedű), Király Erzsébet (brácsa) és Szabó Attila (cselló), erdélyi szerzők művei a Concordia vonósnégyes – Márkos Albert, Béres Melinda, Sorin Gherbanovschi és Ortenszky Gyula –, valamint barokk zenei válogatás Nagy Éva (fuvola) és Nagy Kálmán (hegedű) előadásában.
A hangversenyek szervezésében felbecsülhetetlen segítséget nyújtott Márkos Albert hegedűművész, a kolozsvári filharmónia vezető koncertmestere.
Diákszínjátszók előadásai, illetve versenyei: a segesvári Mircea Eliade Főgimnázium Bűvkör színjátszó csoportjának előadása; Petőfi Sándor vers- és prózamondó verseny (kiskunfélegyházi, szovátai és segesvári résztvevőkkel); a kiskunfélegyházi citerazenekar; a székelyudvarhelyi Vitéz Lelkek diákszínjátszó csoport, a dicsőszentmártoni Kökényes és a segesvári Kikerics néptánccsoport előadásai.
Tudományos és más jellegű konferenciák, tanácskozások: a segesvári és környékbeli magyar tannyelvű oktatás jelene és jövője; a kolozsvári BBTE informatika továbbképző tanfolyama; országos református presbiteri konferencia; az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaság által szervezett Körmöczi János Fizikusnapok; dr. Vass Gyöngyi előadása az egészséges életmódról.
Könyvbemutatók: Kolozsvári József A rózsák felelőse című verseskötetének bemutatása Bölöni Domokos részvételével és a szerző szalmaberakásos képeinek bemutatásával; Kibédi Varga Sándor Az üveghegyen túl, Bölöni Domokos Elindult a hagymalé című könyveinek bemutatása Nagy Pál részvételével, aki részletet olvasott fel Gond és remény című kötetéből.
Egyéb rendezvények: végzős osztályaink ballagási ünnepsége (az iskola története során először sikerült megszerveznünk a két osztály közös ünnepségét, 200 diák, tanár, szülő és hozzátartozó részvételével); diákok álarcosbálja, a bentlakó diákok hagyományos karácsonyi ünnepsége, Mikulás-bál pedagógusok részére, vetített képes előadások.
Ugyanakkor az RMDSZ segesvári szervezete több rendezvényének adott otthont a Gaudeamus Ház művelődési terme.
A rendezvények szervezése komoly anyagi hozzájárulást igényelt az alapítvány részéről, amit nagymértékben megkönnyített a budapesti Szülőföld Alap pályázatán elnyert jelentős támogatás.
Reméljük, hogy a 2010-es év végén hasonló vagy talán még szebb eredményekről számolhatunk be.
Farkas Miklós. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. március 23.

Victor Ponta megalázta a székelyeket, kérjen bocsánatot
A március 20-i maroshévízi események nyomán mi, Maros, Hargita és Kovászna megye – régió, melyet évszázadok óta Székelyföldként tartanak számon – magyar nemzetiségű lakosságának képviselői hasznosnak ítéltük, hogy ilyen módon tolmácsoljuk üzenetünket a Szociáldemokrata Párt elnökének, Victor Pontának, a három megye román képviselői által szervezett nagygyűlésen elhangzott beszédére reagálva, ahol egyértelműen kifejtette, hogy számára Székelyföld nem létezik.
NY I L A T K O Z A T
A marosvásárhelyi tragikus események után 20 évvel sajnálattal vettük tudomásul Victor Ponta SZDP pártelnök nyilatkozatát. Az említett párt elnöki tisztségébe való megválasztásakor abban reménykedtünk – mint egyébként a román állampolgárok zöme – hogy végre megszabadítja ezt a politikai alakulatot a ceausiszta-kommunista beidegződésektől, egy baloldali párt ideológiáját propagálva pedig hozzájárul a többségi lakosság és a nemzeti kisebbségi közösségek közötti kölcsönös megértési viszony megerősítéséhez.
Ez úton is tájékoztatni szeretnénk az elnök urat, hogy ez a realitás, Románia különböző elismert területeinek (régióinak) elnevezése, létezik az ő akarata ellenére is. Ilyen értelemben van: Fogaras országa, Barcaság, Hátszeg, Mócvidék, Bánság, Körösvidék, Máramaros, Bukovina, Dobrudzsa, Munténia, Olténia. Miként a Székelyföld, ezek is olyan realitások, melyek az idők végezetéig létezni fognak.
Emlékeztetni szeretnénk az erdélyi románok nagy politikusának nyilatkozatára, akit egyébként minden román írástudó ember ismer. Iuliu Maniu az egységes román állam létrejöttekor jelentett ki: „Elnyomottakból nem válunk elnyomókká.”
Mi, a székelység legitim képviselői 20 éve küzdünk e közösség jogos követeléseinek törvényesítéséért, felhasználva e célra a politikai viták demokratikus fórumát: a parlament szószékét.
Jelenlétünkkel ma bizonyítani szeretnénk – ha erre még egyáltalán szükség van – hogy létezünk az ön akarata és beleegyezése nélkül is. Éppen ezért a székelyföldi békés együttélési légkör visszaállítása érdekében kérjük Victor Ponta elnök úr nyilvános bocsánatkérését a Maroshévízen elkövetett „hibáért”, amellyel megalázott egy békés közösséget.
Kelemen Hunor – képviselő, Hargita megye
Antal István – képviselő, Hargita megye
Pál Árpád – képviselő, Hargita megye
Kelemen Atilla – képviselő, Maros megye
Kerekes Károly – képviselő, Maros megye
Olosz Gergely – képviselő, Kovászna megye
Márton Árpád – képviselő, Kovászna megye. Forrás: Erdély.ma

2010. április 3.

RMDSZ-bevételek 2009-ben
A 2006/334-es, a politikai pártok és választási kampányok finanszírozásáról szóló törvény értelmében a Hivatalos Közlönyben megjelent politikai pártok magánfinanszírozásból származó összegek listája szerint az RMDSZ-nek 2009-ben 2.845.723 lej bevétele volt, 2.184.683 adományokból, 636.607 lej tagsági díjakból, 24.432 lej más forrásból.
Az RMDSZ által tavaly kapott 2.184.683 lejes összértékű adományból 378.554 lejt bizalmas adománynak minősített a szövetség, 1.806.128 lej származik nem bizalmas támogatásokból, más forrásból 24.432 lej állt az RMDSZ rendelkezésére.
A magánszemélyektől kapott adományok 1.614.728 lejre rúgnak, a cégektől érkező támogatások elérik a 191.400 lejt.
A nem bizalmas, magánszemélyektől származó adományok listája szerint a legtöbbet Winkler Gyula európai parlamenti képviselő adományozott a szövetségnek, az EP-választási és az államfő-választási kampányt 44.870 lejjel támogatta a politikus.
Nagyobb összeget adományozott még Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor, aki 27.222 lejt adott, Antal István képviselő, aki 24.500 lejt adott, Erdei István, aki 19.649 lejt kapott, Varga Attila képviselő, aki 18.500 lejt fizetett be a pártkasszába.
A jogi személyiségek részéről érkező legnagyobb adomány a kolozsvári Progress Alapítványtól származik, amely 73.000 lejt fizetett be, a cégek 100 és 20.000 lej közötti összegeket adományoztak.
Ami a tagságdíjat illeti, egyetlen RMDSZ-tag fizetett be tíz bruttó minimálbérnél nagyobb összeget, éspedig Erőss Viktor, aki 6.000 lejt fizetett be, a többi tagsági díj nem haladja meg ezt az értéket, összesen 630.607 lej gyűlt be ebből.
(Mediafax), Nyugati Jelen (Arad)

2010. június 22.

Tojászáporral fenyegetik a szakszervetek az RMDSZ-t
„Ellenünk szavazott, meglopott. Tolvaj, keressétek!” – ez a felirat olvasható azokon a plakátokon, amelyekkel az Alfa Kartell Hargita megyei szervezete tiltakozó kampányt indított tegnap az ellen, hogy az RMDSZ Hargita megyei képviselői és szenátorai a múlt héten nem szavazták meg az ellenzék bizalmatlansági indítványát.
Sorin Badea, az Alfa Kartell megyei vezetője szerint tízezer plakátot nyomtattak, ezer–ezerötszázat mindegyik RMDSZ-es parlamenti képviselő és szenátor arcképével. Elmondta, péntekig az összes plakátot kiragasztják azokon a településeken, amelyeket az egyes honatyák képviselnek.
A Verestóy Attila szenátort és Antal István képviselőt ábrázoló plakátokat Székelyudvarhelyen, illetve Székelykeresztúron, a Pál Árpád képviselőét Gyergyószentmiklóson, Kelemen Hunor kulturális miniszterét szülőfalujában, Csíkkarcfalván, Gyerkó László szenátorét Csíkszeredában, Korodi Attiláét pedig Tusnádfürdőn függesztik ki, mondta a szakszervezeti vezető.
Az első, Csíkszeredában kiragasztott plakátokat tojással dobálták meg a tiltakozók, Badea szerint pedig ugyanerre számíthatnak az RMDSZ-es politikusok is, ha nyilvánosan mutatkoznak. A szakszervezeti vezető azt ígéri, hogy a tiltakozás erősödhet, ha az RMDSZ honatyái nem találnak megoldást a válságellenes intézkedések hatásának enyhítésére. Azt is elmondta, sorra járták a képviselők és szenátorok területi irodáit, de egyiküket sem sikerült elérniük. Hozzátette, hétfőn Korodi Attila és Pál Árpád telefonon jelezte, hogy pénteken hajlandók találkozni a szakszervezetekkel.
Marosvásárhelyen is tiltakozni készül a CNSLR Frăţia. A szakszervezetek a Kultúrpalota előtt kívánnak tüntetést szervezni, ugyanis itt zajlik szombaton az RMDSZ Szövetségi Képviselői Tanácsának (SZKT) ülése, amelyen egyebek mellett a szövetség válságellenes intézkedéscsomagjáról tárgyalnak. Călin Orlando Cociş, a szakszervezeti tömb Maros megyei elnöke közölte: azt szeretnék, ha a CNSLR küldöttsége bemehetne az ülésre, ahol elmondanák ellenvéleményüket.
Készül az RMDSZ válságellenes programja
A napokban véglegesítik az RMDSZ gazdaságösztönző javaslatcsomagját, amelyet a hétvégi Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén fogadnak majd el, és amelyről ezt követően mihamarabb egyeztetni kívánnak a kormányzati partnerekkel – jelentette be tegnap Markó Béla miniszterelnök-helyettes.
Az RMDSZ-elnök bírálta a PDL egyes minisztereit is, akik elmondása szerint a válságos helyzet dacára is halogatják a szükséges intézkedések végrehajtását. „A reformot minél határozottabban és gyorsabban kell végrehajtani, és ez a koalíció működőképességétől függ.
Rendkívül rossz benyomást keltett bennem az, ahogyan egyes miniszter-kollégák – és itt nem az RMDSZ minisztereire gondolok – nem hajlandóak kellő határozottsággal végrehajtani a szükséges lépéseket, többen azt próbálják elmagyarázni, miért nem lehetséges az átszervezés, a költségcsökkentés, miért nem valósítható meg a decentralizáció” – vélekedett. Leszögezte: az RMDSZ nem kíván részt venni egy ilyen „halogató, időhúzó politikában”.
Krónika (Kolozsvár)

2010. július 7.

Nem megy a tisztújítás – Az ügyvezető elnökség segítségével választ elnököt az udvarhelyi RMDSZ
Várhatóan a héten dolgozza ki az RMDSZ ügyvezető elnöksége által felállított koordináló testület a szeptember 30-án sorra kerülő székelyudvarhelyi tisztújítás menetrendjét, beleértve azt, hogy milyen feltételekkel lehet indulni a városi szervezet elnöki tisztségéért folyó versenyben.
A székelyudvarhelyi RMDSZ-szervezet elnöki tisztségéért folytatott belső harc tavaly decemberben, a szervezet tisztújító ülésén kezdődött, és azóta sem csitult el a viszály. Ennek eredményeként szinte minden hónapra jutott egy-egy tisztújítás.
Bár a sorozatosan megszervezett elnökválasztásokat a Szövetségi Szabályzat-felügyelő Bizottság szabályzatellenesnek nyilvánította, a két pártra szakadt helyi szervezet végül már egymás tudta nélkül szervezett tisztújító gyűléseket, így kerülhetett sor arra is, hogy egyazon időben ketten is magukénak tartották a tisztséget.
A felső vezetés végül megsokallta a helyzetet, és az RMDSZ ügyvezető elnökét, Takács Csabát küldték Székelyudvarhelyre, hogy tárgyaljon a konfliktus feloldásának lehetőségéről.
A körzeti vezetőkkel, korábbi elnökökkel folytatott tárgyalás eredményeként végül Bunta Levente széki elnököt kérték fel arra, hogy a következő tisztújításig lássa el a városi RMDSZ elnöki teendőit, és biztosítsa az ügyvitelt. Az RMDSZ ügyvezető elnöksége teljes mértékben kézbe vette az ügy irányítását, és első lépésként június végén koordináló testületet nevezett ki, amelynek hatásköre a városi szervezet elnökét megválasztó küldöttgyűlés megszervezése.
A tisztújítást koordináló testületben honatyák, illetve a helyi, valamint a széki RMDSZ vezetői kaptak helyet, név szerint Antal István, Asztalos Ferenc, Bunta Levente, Grünstein Szabolcs, Fehér István, Kovács Péter ügyvezető alelnök és Verestóy Attila.
A testület július 2-án meg is tartotta első ülését, melyen megegyeztek abban, hogy a tisztújító küldöttgyűlést szeptember 30-án tartják. Ezt az elkövetkező 10 napon belül még egy ülés követi, ahol az elnöki tisztségre való jelölések menetéről dönt majd a koordináló testület, tájékoztatta lapunkat Kovács Péter ügyvezető alelnök.
„Egyébként tudatosan nem avatkozott bele eddig egyetlen felsőbb szerv sem az udvarhelyi szervezet belső ügyébe, csak amikor láttuk, hogy sokadszorra is zsákutcába kerülnek, akkor döntöttünk úgy, hogy szükséges a közbelépés. Biztos vagyok abban, hogy szeptember 30-án, a közösen felállított és betartott szabályok nyomán sikerül majd egy olyan elnököt választani, aki teljes egészében be tudja tölteni mandátumát. Az elsődleges cél nem az elnök kiléte, hanem az, hogy végre működjön a szervezet” – magyarázta Kovács.
Bunta Levente az Udvarhelyszéki RMDSZ elnöke, Székelyudvarhely polgármestere lapunknak kifejtette, szerinte a lakók nem érezték meg a helyi szervezet működésképtelenségét. A rájuk tartozó feladatokat ugyanis esetenként különböző tisztségviselők látták el, így nem mutatkozott különösebb hiány semmilyen téren. „Tudni kell, hogy Székelyudvarhelyen van az Udvarhelyszéki RMDSZ-szervezet központja, és ők rendezték az ügyes-bajos dolgokat” – összegzett Bunta.
Baloga-Tamás Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. szeptember 24.

Az RMDSZ pénzt kért a gazdák nevében?
Az RMDSZ-es politikusok gazdaszervezetnek álcázott politikai célú egyesületet próbálnak létrehozni, s ezzel a magyar polgári kormánytól próbálnak pénzt szerezni a romániai magyar gazdák nevében – hívta fel a figyelmet csütörtöki közleményében a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE).
Sebestyén Csaba, az RMGE elnöke a Krónikának elmondta, tudomásukra jutott, hogy Borboly Csaba Hargita, Tamás Sándor Kovászna, Lokodi Emőke Maros megyei tanácselnök, valamint Kelemen Attila és Antal István RMDSZ-es politikusok aláírásával a székelyföldi gazdák nevében érkezett megkeresés a magyar kormányhoz, krumpli- és cukorrépa-termesztésre kértek támogatást
Sebestyén szerint „az RMDSZ a jelenlegi gazdaellenes román kormány tagjaként a civil-szakmai szférát úgy akarja gyengíteni, hogy mesterségesen és álnok ígéretekkel kormányközeli és a kormányt kiszolgáló ellenszervezeteket hoz létre”. Az RMGE elnöke attól tart, hogy a magát ,,székelyföldi gazdák szövetségének” nevező új szervezet a termelők létező, több évtizede működő szervezeteit, egyesületeit próbálja megosztani, megszüntetni.
Sebestyén Csaba elmondta továbbá, a magyar kormánnyal felújították a szakmai együttműködést, államtitkári szinten tárgyaltak, elsősorban szakmai segítségnyújtásra, eszmecserékre számítanak, de a különböző ágazatok anyagi támogatásáról is tárgyalni fognak. A közleményben felhívják a székelyföldi gazdák figyelmét, hogy „mielőtt bármilyen kecsegtető ígéretekkel hitegető egyesület vagy szövetség létrehozásához, támogatásához hozzájárulásukat adják, érdeklődjenek a szervezet múltjáról, képviselőik politikai hovatartozásáról”. A Krónika megkeresésére Kelemen Attila kifejtette, Sebestyén Csaba rendszerint az RMDSZ ellen kampányol, valójában saját anyagi hasznát félti.
A marosvásárhelyi politikus leszögezte: nem tud semmilyen gazdaszervezet létrehozásáról. „A székely megyék tanácselnökei és politikusai között egy megegyezés jött létre, hiszen mindannyian a székelyföldi érdekek mentén akarnak politizálni” – magyarázta a képviselő. Ugyanakkor hangsúlyozta, aláírásával semmilyen pénzkérő levél nem jutott el a magyar kormányhoz, sem krumpli-, sem cukorrépa-termesztésre nem kértek pénzt.
Bíró Béla. Krónika (Kolozsvár)

2011. január 26.

Történetírás helyett tények
Diákok is jelentettek a román titkosrendőrségen Borbáth Károly erdélyi történészről, akinek az volt a bűne, hogy a hivatalos román történetírással szemben, ragaszkodott a tényekhez. Könyv jelent meg a róla készült szekus dossziék alapján.
Vargyason született 1931-ben, majd 49 évvel később itt is halt meg Borbáth Károly. Emlékét a falu iskolája nevében őrzi, az egyik előadóteremben nemrégiben Szécsi Antal kötetének bemutatóját tartották. Borbáth Kolozsváron végezte egyetemi tanulmányait, majd Leningrádban doktorált. A fiatal tudóst mindenki az erdélyi történetírás nagy ígéretének tartotta, hazatérése után a kolozsvári egyetem katedrája várta. Itt azonban már nemcsak a szakma figyelmét keltette fel, hanem a rendszer elnyomó intézményeinek érdeklődését is.
Szécsi Antal két évvel ezelőtt is írt a történész életéről könyvet, abból az derült ki, hogy a tudományos tényekhez való ragaszkodása miatt Borbáthot eltávolították az egyetemről. Nagyenyedre helyezték át könyvtárosnak, majd Torockóra került, onnan pedig a vargyasi iskolához. Szécsi Antal új kötetében titkosrendőrségi dokumentumokat dolgozott fel, a könyv címe találó, mert Borbáth minden lépését figyelték. A szerző köszönetet mondott Antal István képviselőnek, aki sokat segítette munkáját. A politikus látta először a besúgói jelentéseket, ő egyébként szintén a megfigyeltek közé tartozott, dossziéja 87 oldalas. Borbáth Károly titkosrendőrségi anyaga viszont több mint hétszáz oldalt tesz ki, csak a telefonlehallgatások majdnem 300 gépelt lapot töltenek meg. Fecső Zoltán
Duna Tv, Térkép, Erdély.ma

2011. március 29.

Nagyenyed – Besúgói jelentések dr. Borbáth Károly történészről
Szécsi Antal könyvét mutatták be az Áprily-esten
Szécsi Antal, a vargyasi iskola nyugalmazott igazgatója 2008 áprilisában ugyancsak a Magyar Közösségi Házban mutatta be dr. Borbáth Károlyról írott első könyvét („…Maga-felejtő sorsunk halk tudója…” Székelyudvarhely, 2008.). Borbáth kilenc éven át (1968-1977) munkálkodott a Bethlen Dokumentációs Könyvtár könyvtárosaként: nemcsak páratlan emlékező tehetségével, rendkívüli tudásával, a történelmi igazsághoz való feltétlen és következetes ragaszkodásával, hanem emberi, könyvtárosi nyitottságával, segítőkészségével is kitűnt. Egy dologban tudták megakadályozni: nem tudta kiírni magából azt a rendkívüli tudásanyagot, amellyel rendelkezett. Nem olyan idők vannak – mondta.
Itt Nagyenyeden Sütő András szavaival a besúgókat „szolgálatos füleknek” neveztük. Akkoriban nagyrészt sejtettük kilétüket. Voltak köztük tanárok, diákok, egyszerű enyedi polgárok. Akik még élnek, most is itt vannak. Áldozatok, tudatlanok vagy csak gyenge gerincű emberek? A 70-es években valahol keményen, „erős kötéllel” ragadták meg őket, ők pedig nem voltak elég erősek ahhoz, hogy elszakítsák bilincseiket. Jelen találkozón is kiderült, hogy egyik fő célpontjuk éppen a tudós-könyvtáros volt. A 90-es években alkalma nyílt egyikükkel beszélgetni az utcán: félelmeiről számolt be, és intett, vigyázzunk, mit teszünk. Éppen akkor alapítottuk érdekvédelmi szervezetünket. Most a márciusi Áprily-plakát megjelenése után véletlenül csaknem ugyanott találkoztunk. Riadt szemek! Megint fél: „meglátja, bosszút állnak” – mondja. Több mint két évtizeddel szabadulásunk után vajon ők is szabadok? Vagy továbbra is rabok, mert még nem számoltak el saját lelkiismeretükkel?
Sikerült hozzáférni az anyagokhoz
A rendezvényen Józsa Miklós házigazda minőségében üdvözölte a vendéget. Szécsi Antal következetes, türelmes, szerény és kitartó ember. Ilyen szempontból olyan, mint könyveinek főhőse. Második könyvéért is végigjárta a tövises utat. Az első elutasítás után nem torpant meg. Mircea Dinescu személyében komoly támogatója akadt. Az újabb próbálkozásra 3–4 hónap múlva érkezett meg a pozitív válasz: megtalálták a dossziét, és rendelkezésére bocsátják. Antal István parlamenti képviselő közjegyzői felhatalmazással segített abban, hogy az 502 oldalas anyag másolata eljusson az íróhoz. Előkerült még egy 227 oldalas anyag a lehallgatásokról, amit CD-n kapott meg, és ezt is beépítette új könyvébe. A kötetet jórészt saját költségén adta ki, de végül akadtak támogatók. A kiadó (az Udvarhelyszéki Kulturális Egyesület, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont) abban is segítette, hogy 2011. január 13-án, amikor Borbáth Károly 85 éves lett volna, jeles gesztusként 150 példányt időben és előzetesen kinyomtattak a könyvéből. Vargyason, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron nagy érdeklődésnek örvendett a könyvbemutató. Más vidékekről is érkeztek részvevők.
Szécsi Antal csendesen, minden pátosz nélkül beszélt a könyvről. A dosszié átvételének az volt a feltétele, hogy személyek elleni támadásra nem használhatja fel, ez egyébként sem állt szándékában, hiszen, mint mondta, nagyon vitatható, hogy ki milyen következmények miatt válik besúgóvá. Érdekes módon az iratok nem tartalmaznak jelentéseket a kolozsvári éveiről, ahol egyetemi katedrája volt, de az első figyelmeztető átirat 1969-ben Nagyenyedre éppen onnan érkezik. Itt, a kisvárosban aztán bőségesen foglalkoztak a nagy tudású könyvtárossal: 25 fedőneves informátort szerveztek be, továbbá hármat Kolozsvárról, hatot Torockószentgyörgyről, kettőt Aradról és egyet Tordáról. Ők azon dolgoztak, hogy mindent megtudjanak róla. Ehhez hozzájárult még az is, hogy lehallgató készüléket helyeztek el a könyvtárban, lehallgatták telefonbeszélgetéseit, elfogták leveleit. A kollaboránsok, akiknek fedőneveit közli a szerző, sokszor semleges vagy éppen pozitív módon írtak Borbáth Károlyról. Egyik informátor idézi a szavait: „A történelem egy tudomány, de lehet így is, úgy is írni. Biztos forrásokra van szükség és dokumentumokra, sok kutatásra…. A polémiának nincs helye az objektív kutatásban. A dokumentumoknak van szavuk.” A könyv olvasása közben kiderülnek álmai, véleményei, kapcsolatai és állítólagos bűnei. A jelentésekben sok érdekes beszélgetés és látogatás szerepel. Igazából nem támasztják alá a hármas vádat, amelyet megfogalmaztak ellene: nacionalista, soviniszta, irredenta, és nem tartja be a könyvtári szabályzatot. A Szekuritáté egyik tisztje írásban is elismeri, hogy a vádak nem dokumentáltak („nu este documentat”).
Humoros epizódok
A humor sem hiányzott az előadásból. Kutatóként dolgozott Kolozsvárott, s egy alkalommal hazatérőben sajátos történelmi elméletéről elhíresült kollégája, aki fiatal korában a magyar fővárosban tanult, így fogadta: „na, Karcsikám nekem mit hoztál Budapestről?” A válasz nem késett: egy újságot, amely azt írja, hogy D. Szilárd március 15-én Budapesten elszavalta a Talpra, magyar!-t. Szécsi Antal egy kis büszkeséggel említi, hogy igazgatósága idején védőpajzs alatt volt Borbáth Károly, és jelentések sem érkeztek ellene.
Az előadás végén Nagy Miklós Kund hangfelvételét hallhattuk, amelyen Borbáth Károly többek között Apáczai Csere Jánosról is beszél, majd filmvetítés következett. Spontán beszélgetés alakult ki a nagyrészt idős közönség sorai között. A beszélgetésben részvett dr. Csávossy György, valamint Józsa Miklós és Simon János, a kollégium volt igazgatói, akik személyesen is ismerték Borbáthot. Kiderült, hogy csak cetlikre, vonatjegyekre jegyzetelt, aztán másnap reggel az adatokat memorizálta, a „papírkákat” pedig eldobta. Élmény volt vele dolgozni, az volt a bűne, hogy jó magyar ember volt és kitűnő történész – mondták el róla kortársai. Szóba került rejtélyes halála is, amelynek hivatalos verziója, hogy szénmonoxid mérgezésben hunyt el, de többen azt állítják: nem lehet kizárni, hogy ehhez hozzájárultak.
Szécsi Antal könyve most először nyújtott betekintést a 70-es évek nagyenyedi besúgói tevékenységébe. Borbáth Károly ennek és az akkori politikának volt az áldozata. A pozitív vélemény, amely emberi magatartásáról, tudásáról, munkásságáról maradt fenn, azt bizonyítja, ami az Áprily-est egyik pillanatában elhangzott: a közösség elismerése sohasem marad el.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)

2011. június folyamán

Szeresd ezt a fölrdet, Erdélyt, és képes legyél érte áldozatot hozni. Beszélgetés Kovács Kuruc János zilahi helytörténész-tanárral
Kovács Kuruc János helytörténész a Szilágysággal szomszédos tájegység, Kalotaszeg szülöttje. Körösfõhöz kapcsolódik gazdag helytörténészi munkássága, helyismerete szilágyságivá nemesítette. Családtagjaival együtt ragaszkodik választott hazájához, amit a Szilágyságban végzett munkássága, az elismerések hitelesítenek. Felsoroljuk - a teljesség igénye nélkül - azokat a munkákat, elismeréseket, amelyeket zilahi éveiben szerzett. 1990-tõl a Szilágy megyei Tanfelügyelõség szakmai irányítója kisebbségi és egyetemes történelembõl, a Szilágy megyei történelemtanárok Konzultatív Tanácsának tagja. Szakmai, társadalmi, kulturális és politikai tevékenységéért számos kitüntetést, oklevelet és emlékérmet kapott: Szilágysági Magyarok (Báthory István Alapítvány - 2002); Vasvári Pál-díj (Körösfõ - 2003); �?letmûdíj (Pro Zilah - 2006); Diplomã de Excelen?ã (Történelmi és Mûvészeti Múzeum, Zilah - 2006); EMKE-díj (2008); Körösfõ díszpolgára (2010).
Tagja a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének; a Romániai Történelemtanárok Társaságának; a Pro Körösfõ Baráti Társaságnak; a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesületnek; a Zilahi Református Kollégium Baráti Társaságának; a Báthory István Alapítványnak; a Tövishát Kulturális Társaságnak; a Pro Zilah Egyesületnek és a Katz Pál alapította Holocaust Társaságnak; az 1990-ben újraindított Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, melynek keretében 2003-tól az EME Zilah és Vidéke fiókszervezet megalapítója és alelnöke lett. Alapító tagja a 2002 januárjában beindított Hepehupa mûvelõdési folyóiratnak. Szakmai és közérdekû cikkeket és tanulmányokat közöl folyamatosan a Mûvelõdés, a Hepehupa, a Limes, a Caiete Silvane, a Gazeta de Duminicã, a ?coala Noastrã, a Romániai Magyar Szó, a Szabadság, a Kalotaszeg, a Szilágysági Szó, a Kraszna, a Szilágyság, a Sarmasági Hírmondó, a Szilágysági Vidéki Napló, az Árkád folyóiratokban, valamint a Nemzetiségi Fesztivál Füzetekben (1991-2000).
Fejér Lászlóval és Kovács Sándorral együtt kiadta Fazakas Ferenc: �?letemet elmesélem címû könyvét (Kriterion, 1998); A grundtól az olimpiáig helytörténeti füzetet (Zilah, 2001), több kollégával közösen Körösfõ képes monográfiáját (2001). Egyik legjelentõsebb alkotása a Szilágysági magyarok címû monográfia munkaközösségének megszervezése (Kriterion, 1999), amelynek második kötete kiadóra vár.
- Mindenekelõtt arra kérlek, mutatkozzál be néhány mondatban olvasóinknak: mikor és hol születtél, hol jártál iskolába, milyen intelmekkel tarisznyáltak fel szüleid, amikor útnak indítottak, hogy keresd és megtaláld helyedet a világban?
- Kezdhetném hagyományosan: a kalotaszegi Körösfõn születtem 1951. március 13-án, kézmûves-háziiparos családban. Négyen voltunk testvérek, közülünk sajnos az egyik kishúgom orvosi mûhiba miatt nyolcvanegy napos korában tüdõgyulladásban meghalt. A négygyermekes család megszokott volt körösfõi viszonylatban akkor, az egykézés nem volt jellemzõ még Felszegen, mint a nádasmenti falvakban. �?desanyámék családjához képest viszont visszalépés volt, mivel õk a Nagy Péntekek famíliájából nyolcan érték meg a felnõtt kort.
A második világháború utáni Körösfõn elég nehéz világba születtem és nevelkedtem. Sok család siratta elhunyt vagy eltûnt szeretteit. Emlékszem, hogy dédnagyanyám haláláig (1966) nem nyugodott bele, hogy az elsõ világégésben férjét elvesztette. Férje, Mihály János Cika a galíciai front elsõ csatájának elsõ áldozatai közt halt hõsi halált Halics mellett 1914. szeptember 31-én, nagyon fiatalon, és három árvát hagyott maga után. Dédapámról még csak annyit, hogy tehetséges fafaragó volt, és részt vett abban a csapatban, amely Bartók Bélának készítette a híres kalotaszegi hímes bútorát.
A második világégés sem kegyelmezett családunknak, két nagybátyám pusztult el, amihez hozzáadható a falunk létét megrendítõ esemény, amikor 1944. október 11-én, a front átvonulása után a szomszédos hegyi lakosok (fõleg a hitványabb bedecsiek vezetésével) irgalmatlanul kirabolták Körösfõt. Állatok, szekerek, élelem, ruha, kályha és lábbeli nélkül hagyták a háborútól amúgy is sokat szenvedett, férfiak nélkül maradt, védtelen, kétségbeesett asszonyokat. A 15 éves édesanyámnak Bungar Iosif rángatta le erõszakkal egyetlen pár csizmáját, mezítláb indítván neki a télnek. Kuruc Pisti bátyánkat, a Hangya Szövetkezet raktárosát félholtra verték és két napig vallatták a hideg vizes hordóban eldugott kincseket keresve rajta. Hasonló dolgok történtek a környezõ magyar falvakban is. Feleségem nagyapjának mondta egyik román szomszédja: magyarok vagytok, szenvedjetek, örüljetek, ha a gúnyátok megmarad rajtatok. Aztán végig kellett néznie, amint román szolgája szekérre felrak minden értékes holmit és élelmet, majd indulás elõtt köszönetképpen ostorával végigvágott egykori kenyéradója hátán.
Falunkat a teljes pusztulástól az orosz hadsereg egyik tisztje mentette meg, az elsõ világháborút megjárt oroszul még tudó öregek könyörgésére. Elképzelhetõ, milyen lehetett a Völgyön szekéren közeledõ rablóbanda meglepetése, mikor gépfegyvertûz fogadta õket a Kuruc oldalról. Errõl tanúskodik a református egyház elsõ Családkönyve: Ezt a családkönyvet megmentettem az elpusztulástól 1944. október 12-én, amikor megszállták az oroszok Körösfõt. (Péntek Márton Piszkiri presbiter).
A nehéz világ tovább hitványodott, mert szovjet mintára megkezdték a közös gazdaságok szervezését, elõször társulásokba, majd termelõszövetkezetekbe való csalogatással, végül a legdurvább erõszakkal. A túléléshez, a mindennapi elõteremtéséhez a gyenge lábakon tipegõ háziipar nyújtott megoldást, ami hatalmas áldozatot követelt a vállalkozó szellemû emberektõl. �?desanyámat idõs koráig sosem láttam éjfél elõtt ágyba térni, aztán korán, a tehéncsorda kihajtása elõtt már a mûhelyben görnyedve, az eszterga elõtt vagy az asztalnál fûzögetve találta a hajnal. Így sikerült lábra állniuk, házat építeniük, minket iskolába járatniuk, hiszen esküvõjükön nagyapám egy rendes pár csizmát sem biztosított kisebbik fiának. Korán, már ötödikes tanuló koromban, fejlett fizikumomnak köszönhetõen, rendesen tudtam esztergálni (a vésõt fogni), annyira megszerettem, hogy vakációimat egyetemista és tanár koromban is édesapám 2001-ben bekövetkezett haláláig mindig otthon, a mûhelyben esztergálva töltöttem.
- Milyen hangulata volt gyermekkorodban szülõfaludnak, mi változott azóta? Mit jelentett Kalotaszegen körösfõi magyar gyermeknek, fiatalnak lenni? Volt részed ezért hátrányos megkülönböztetésben, az iskolában, egyetemen vagy késõbb a katonaságnál, bárhol?
- Körösfõ lakosságának száma sosem haladta meg a másfél ezret (mára már ezren alig élnek a faluban), gyerekáldás azért bõven volt, hiszen pajtásaimmal harmincan szorongtunk a régi, egykori felekezeti iskola egyik osztályában. Az új, emeletes iskolában az 1952-ben születettek végeztek legelõször. Nagy öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy 2010-ben Antal István ifjú igazgató meghívására részt vehettünk az iskola Kós Károly névre való keresztelésének ünnepén, s újra találkozhattunk kedves tanító néninkkel s még élõ tanárainkkal: Szabó T. E. Attilával, Mártonné Tõrös Ilonkával és Mihályné Tóth Annával, Fekete Károllyal és Fekete Ernõvel. Aránylag jó magaviseletû gyereknek számítottam, azért én is belekóstoltam párszor a körmös, a tenyeres, vagy a kukoricaszemen való térdepelés, a nádpálca és a nadrágszíj élményeibe. Alig vártuk a hétvégét, amikor sorjában kipróbáltuk az egyetlen, a háborúból maradt Eska típusú biciklit (10 banit fizettünk egy fordulóért). Vasárnap délutánonként darabjaira rúgtuk a rongylabdákat. A villany bevezetéséig mozikaraván járt filmeket vetíteni a kultúrház falára. Visszaemlékszem az 1954-es foci világbajnokságra is, amikor apró gyerekként lábatlankodtam a nagybátyám, Cika Gyuri telepes rádióját hallgató és a magyar válogatottnak - Puskásnak, Kocsisnak, Grosicsnak - szurkoló falubeliek között. Ugyanúgy emlékszem az 1956-os eseményekre, s most is látom a megdöbbent arcokat, a kétségbeesést a megtorlások és a véres események hallatán.
A román nyelv elsajátítása számomra könnyûnek tûnt, mivel sok ro



lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 | 181-192




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998