Gyászol a Hollósy Simon Művelődési Egylet. Gyászol Máramarossziget és környékének magyarsága. Meghalt Zahoránszky Ibolya tanárnő /sz. Máramarossziget, 1936. márc. 5./ az egyesület elnöke, az EMKE Országos Elnökségének tagja, aki évtizedeken keresztül a máramarosszigeti medence szórványmagyar közösségének élő lelkiismerete volt. Oda is tudott magyar szót vinni, ahol már sem templom, sem iskola nem volt. Zahoránszky Ibolya szerkesztette Máramarosi Hírnök című időszakos művelődési újságot. A Hollósy Simon Művelődési Egylet máramarosszigeti székháza az elsők egyike volt a magyarház láncolatnak, melyet az elmúlt másfél évtizedben Erdélyben a szórványmagyar közösségek kiépítettek maguknak. Itt kapott helyet a könyvtár, itt működött a népfőiskola, az egyleti kórus, s a székházból szervezték az aknasugatagi kórustáborokat is. Nem hiába lett a Hollósy-dalkör a Romániai Magyar Dalosszövetség arany fokozattal kitüntetett kórusa. /Dáné Tibor Kálmán, EMKE ügyvezető elnök: Zahoránszky Ibolya 1936 – 2005. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./
2005. május 26.
Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitára reagált: a/ Bíró Béla a főszerkesztőhöz, Parászka Borókához szóló levelében jelezte, kérésük ellenére nem akar hozzászólni a Sütő-Földes-ügyben folyó vitához, mert ez „voltaképpen az ún. népi-urbánus ellentétekről szól, s melyet résztvevői ráadásul a kommunista hatalmi harc eszközeivel folytatnak le, mindenkit elkerülhetetlenül bemocskol.” Azért hozzászólt, minősített, Sütővel kapcsolatban megjegyezte: „semmi értelme egy beteg oroszlánt megrugdosni.” Továbbá Sütő „kifulladt tehetségekből és frusztrált értelmiségiekből (határokon innen és túl), olyan – jól mozgósítható és hatékony – véd- és dacszövetséget alakított ki és tart fenn maga körül, mely a Mester megvédelmezésére bármikor hajlandónak és képesnek mutatkozik.” /Bíró Béla: Kedves Boró! =A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ b/ Cs. Nagy Ibolya emlékezett: Sütő András a Szemet szóért és a Heródes napjai című munkáit régi írógépén készült formában küldte el a debreceni Csokonai Kiadóba. Így cáfolni tudja Kuszálik Péter szakszerűtlen, mélyen rosszindulatú kijelentését, amellyel kivetné az irodalomból mindkét Sütő-művet mondván: „egyszerűen hamisításnak lehet tekinteni az egész kötetet”. Valójában Sütő javításait szintén jelölték a könyvben, az olvasó tudomására hozták a kiegészítéseket. Kuszálik Sütő-utálatában mindenkit – aki neki nem teszik – hazugnak, félrevezetőnek, hamisítónak nevez. Egyébként Márkus Béla Heródes-kritikájában szó sincs arról a következtetésről, amit Kuszálik a szájába ad: hogy „megkérdőjelezné a naplók hitelességét”. Cs. Nagy Ibolya megállapította: a diktatúra „pártdalai (és prózája) mögött hosszabb-rövidebb ideig, kevés kivétellel ott nyüzsgött szinte mindenki, Páskánditól, Földes Lászlón, Székely Jánoson, ideig-óráig Kányádi Sándoron, Lászlóffy Aladáron, Szilágyi Domokoson és másokon át Sütő Andrásig…” Cs. Nagy Ibolya feltette a kérdést: Milyen eljárás az, hogy „egyik emberből, például Földes Lászlóból korunk hősét, a század áldozatát növesztünk, elfelejtve épp tőle idézgetni – újra és újra – nagy passzusokat a süket párthandabandáiból; a másikból, Sütő Andrásból meg mindenestől hazugot, becstelent, kollaboránst, feljelentőt nyomorítunk?” Cs. Nagy Ibolya emlékeztetett, hogy a vitában megszólalt az akkori pártgyűlés jegyzőkönyvének vezetője /Dáné Tibor/, ebből kiderült, hogy a jegyzőkönyvet többször átírták, megváltoztatták. Ekkor csend lett, de senki sem kért bocsánatot. /Cs. Nagy Ibolya: Körtánc – a kályha körül. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ c/ Közölték Sütő András korabeli, Földes László elleni feljelentését. Ebben szó esik arról, hogy Földes László az ideológiai és politikai tévelygések egész sorozatát követte el. /Sütő András: A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ d/ Stefano Bottoni megírta, hogy a „Földes-vita kapcsán többen fogalmazták meg azt a kritikát, hogy a kelleténél nagyobb teret szenteltem egy nem túlságosan súlyosnak mondható esetnek, egy olyan konfliktusnak, amelyik a nomenklatúrán belül zajlott, és aminek nem voltak (annyira) súlyos következményei.” Utólag belátja, hogy valóban nem Földes Lászlóról kellett volna beszélnie, hanem valaki másról. Sántha Antal katolikus pap volt például az egyetlen katolikus pap, akiről valaha is több oldalon át cikkezett a Scinteia /az akkori román központi pártlap/ 1958. december 25-én (és a Scinteia nyomán az összes romániai napilap). Őt ugyanis vádolta a párt, az állambiztonság, majd a bíróság, hogy pedofil. A Magyar Autonóm Tartományi Pártbizottság Titkársága pontos utasításokat adott, hogy kiknek kell megjelenniük a tárgyaláson, főleg gyermekes anyáknak. Sántha Antalt 12 év fogházra ítélték. Miért pont őt választották? A párt egyszerre akar Márton Áronra és híveire lecsapni, szabadulása után új lakhelyén (Mikóújfaluban) is hittanórákat tartott, és eközben magyar történelmet és irodalmat is tanított. Erre a hatalom egy amatőr színjátszócsoportot küldött a faluba, 1974-ben, és előadatott egy darabot, a Csodát. A Csoda egy erkölcstelen, maradi, előítéletes papot parodizált. Sántha Antal azonban a sok megaláztatás után sem hagyta magát, és a templomban kiátkozta a színjátszó társaságot. Erre a megyei pártbizottság határozatot hozott arról, hogy február 21-én a Megyei Tükörben a színdarabot dicsőítő cikk jelenjen meg. A cikket Magyari Lajos szerkesztőnek kellett aláírnia. Bottoni feltette a kérdést, meg tudna-e bocsátani? Főleg ha elmarad a bocsánatkérés, sőt annak szándékát sem látja. /Stefano Bottoni: Egy marslakó naplója. 1958. december 25. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./
2005. június 28.
Ötödik éve emlékezik meg a maroknyi szászvárosi magyar közösség a város, a Hunyad megye, sőt egész Erdély életét meghatározó Kuun grófokról. Idén gróf Kuun Géza halálának 100. évfordulója alkalmából rendeztek ünnepséget a helyi református templomban. Nagybátyja, a szászvárosi kollégiumot és az algyógyi földműves iskolát, valamint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet alapító gróf Kun Kocsárd. Nagy idők nagy embere volt – emlékezett rá Dáné Tibor Kálmán, az EMKE mai ügyvezető elnöke. A Kun családban a kitartó, kemény munkával szerzett vagyon mellett különös érték szállt nemzedékről nemzedékre: a közösség, a nép, a nemzet szeretete és szolgálata. – A szórványban tartósan fenntartani csak intézményteremtéssel lehet – hangsúlyozta Dáné Tibor. A rendezvény zárásakor megkoszorúzták a templom előterében felállított két Kun mellszobrot. /Gáspár-Barra Réka: 100 éve hunyt el gróf Kuun Géza. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 28./
2005. szeptember 12.
Szeptember 9-10-én Kolozsváron hetedik alkalommal szervezték meg a Civil Fórumot, a magyar civil szervezeteknek találkozóját. A rendezvény központi kérdése a támogatási rendszer és a politikum összefüggésének elemzése volt. – Bár idén az elmúlt évekhez viszonyítva alig egynegyednyi volt a rendelkezésünkre álló anyagi keret, sikerült eredményes munkát folytatni – fogalmazott Egri István a szervezők nevében. Közel kétszáz regisztrált résztvevő volt a Civil Fórumon, és legalább ötven további érdeklődőt vonzott a rendezvény. Parázs vitákat szült a jelenlegi formájában nem megfelelő támogatási rendszer. Felmerült: feltétlenül szükség volna a magyarországi mintára itt is létrehozni a Nemzeti Civil Alapprogramot, lényeges volna már a középiskolai, illetve egyetemi képzés alatt megismerkedniük a fiataloknak a nonprofit szakismeretekkel, hogy civilként aktívan részt vehessenek a társadalom életében, alakításában. Szeptember 10-én tartották a MACISZE 2. közgyűlését, amelyen öt szakcsoport alakult: művelődési, oktatási-tudományos, szociális, mezőgazdaság- és vidékfejlesztési, gazdasági. Nyolctagú bizottság fogja kidolgozni a szervezet saját támogatáspolitikai programját. Bodó Barna elnök elmondta: szükséges a támogatási rendszer reformja. A szervezők Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben címmel tanácskozást kezdeményeztek, amelyen Kelemen Hunor az Illyés Alapítvány, Szép Gyula a Communitas Alapítvány, Dáné Tibor pedig az NKÖM támogatásáról számolt be. A kilenc szakmai szekcióülés mindegyike érintette a konferencia fő témáját. /Farkas Imola, Stanik Bence: Erősödő civil szféra. Módosítandó a támogatási rendszer. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./
2005. október 1.
Megjelent Dáné Tibor A gálánskor breviáriuma /Appendix Könyvkiadó, Marosvásárhely/ című művelődéstörténeti kötete, amelyet a szerző jelenlétében ismertettek szeptember 29-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A XVIII. század Európáját, főként a francia udvart idézi fel a szerző, a frivolsággal telített kort. Dáné Tibor elmesélte, hogy könyve mintegy 30 éve elkészült, kiadására azonban nem kerülhetett sor, mivel nem illett az 1990 előtti kiadópolitikába. Az 1975-ben befejezett kézirathoz mintegy 35 éven át gyűjtötte az anyagot. /F. I.: A gálánskor breviáriuma. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./
2005. október 12.
Az elmúlt hét végén harminchárom tagú EMKE küldöttség utazott Pécsre az ottani EMKE–Pécs-Baranya Társaság, valamint a helybeli polgármesteri hivatal meghívására, hogy részt vehessen a város kulturális napjain. Az EMKE együtt ünnepelhette az egyetlen határon túli EMKE szervezettel az erdélyi közművelődési ernyőszervezet megalakulásának 120. évfordulóját /Varga Ferenc az EMKE–Pécs-Baranya Társaság elnöke/. A kétnapos találkozó fénypontja az EMKE tiszteletére megrendezett jubileumi emlékműsor, majd azt követően a polgármesteri hivatal által szervezett fogadás volt. Az ünnepi rendezvényen a házigazdák részéről dr. Tóth Károly író, az EMKE–Pécs-Baranya Társaság elnökségi tagja méltatta a 120 éves erdélyi közművelődési szervezet érdemeit, az erdélyi küldöttség részéről pedig – a horvátországi hivatalos kiküldetésből érkező – Kötő József EMKE elnök beszélt az általa vezetett intézmény helyéről és szerepéről Erdély művelődési életében. /Dáné Tibor Kálmán EMKE ügyvezető elnök: Pécsen járt az EMKE küldöttsége. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./
2005. november 28.
November 26-án tartotta éves közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kolozsváron, idén ünnepelték az EMKE megalakulásának 120. évfordulóját. A résztvevők egyperces csenddel adóztak Zahoránszky Ibolya emlékének, akinek elhunytával a Máramaros vidéki magyar közösség egyik éltetőjét vesztette el. Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta, az 1885-ös alakuláskor a megmaradás volt a cél, a három alappillér, amelyre építettek: az egyház és az iskola megerősítése, a gazdasági erő megtartása és a kultúra felkarolása. Azóta is erre a három tényezőre kell figyelnie az erdélyi magyarságnak. 1910-ben például 163 iskola, 77 óvoda élvezte az EMKE támogatását, 227 könyvtár, 154 daloskör működött az égisze alatt. 1949-ben az összes civil szervezetet megszüntették, az EMKE is erre a sorsra jutott, majd 1991-ben újraalakult. Kötő József államtitkár elnöki beszámolójában az EMKE történetét meghatározó építő tevékenységet emelte ki. A felújítások, építkezések sorából kiemelendő a Szabédi-ház, a pusztinai közművelődéi központ, a Györkös-ház, az országszerte épülő magyarházak, és nem utolsósorban a Barabás Miklós Céh kolozsvári székháza. Több mint 60 civil szervezet csatlakozott társszervezetként az EMKÉ-hez. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök bemutatta a marosvásárhelyi szervezet által az ünnepi alkalomra megjelentetett kiadványt. Szép Gyula alelnök elismerte: a minisztériumban való gyenge képviselet rányomja bélyegét a magyar közművelődési életre, hiszen a megyei igazgatóságok, múzeumok, könyvtárak stb. a minisztérium alárendeltségébe tartoznak, ezért elenyésző a magyar alkalmazottak száma. A területi szervezetek képviselői megtartották beszámolóikat. Délután a Magyar Színházban folytatódott az ünnepség a Guttmann Mihály vezette Romániai Magyar Dalosszövetséggel együtt. Az EMKE idei díjátadóját kórusfellépések színesítették. Az EMKE-díjak nemcsak ünnepi gesztusok, hiszen olyan személyiségek kapják meg évről évre, akik a közművelődés prófétái, példájukat népszerűsíteni kell – fogalmazott Kötő József. Az idei díjazottak: Spectator-díj: a Filmtett szerkesztősége; Kacsó András-díj: Orza Calin; Bányai János-díj: Antal Árpád; Kun Kocsárd-díj: Varga Ferenc; Nagy István-díj: Tana Anna; Bánffy Miklós-díj: Kövesdy István; Kovács György-díj: Dobos Imre; Poór Lili-díj: Bicskei Zsuzsanna; Szentgyörgyi István-díj: Kováts László; Szolnay Sándor-díj (a Barabás Miklós Céhel közösen): Novák Ildikó, Szabó Márta és Németh Júlia; Monoki István-díj: Kiss Jenő; Balázs Ferenc-díj (a Romániai Magyar Népfőiskolai Társasággal közösen): Balla Zoltán; gr. Mikó Imre-díj: László Attila; életműdíj Szilágyi Ferenc és Orth István. Farkas Imola: Továbbélés a cselekvés jegyében. /120 éves az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./
2006. január 24.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete és az Erdélyi Kárpát Egyesület rendezésében a zene, vers jegyében ünnepelték meg a magyar kultúra napját január 22-én, vasárnap Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában, Kilyén Ilka műsorvezetésével. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügyvezető elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke beszélt a 120 éves szervezetről. Az EMKE 120 évét örökíti meg egy könyv, amelyet az ünnepségen bemutattak. /Mészely Réka: Verssel, zenével ünnepelt az EMKE. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./
2006. január 28.
Folytatva a Kisbácsi Népfőiskola előadás-sorozatát, január 26-án Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) ügyvezető elnöke az EMKE megalakulásáról és tevékenységéről tartott előadást. Szó került még az 1990-ben újraalakult EMKE munkásságáról is, amely még mindig a civil szervezetek segítését célozza. Az EMKE aktuális projektjei között szerepel a magyar és csángó házak létrehozása, ápolása. /Kiss Bence: EMKE-történet dióhéjban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./
2006. február 11.
Dáné Tibor évtizedek óta lankadatlan lendülettel dolgozó kolozsvári tudománynépszerűsítő és művelődéstörténész. A marosvásárhelyi Appendix Kiadónak köszönhetően teszi le egymás után az olvasók asztalára érdekes, olvasmányos köteteit. A legújabb „Az átlépett látóhatár hősei” címen Marco Polo, Kolumbusz és Magellán életét, korát és társadalmát mutatja föl. Dáné Tibor bizonyára tartogat még kiadói meglepetéseket a kuriózumokat, kultúrtörténeti különlegességeket kedvelő közönség számára. /N.M.K.: Az átlépett látóhatár hősei. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 11./
2006. május 24.
Az Írószövetség kolozsvári fiókja több díjat ítél oda, a polgármesteri hivatal és a megyei tanács támogatásával kiosztott, pénzbeli jutalommal is járó elismeréseket május 23-án Emil Boc polgármester jelenlétében adták át. Esszé kategóriában Szőcs István Félrejáró ingák /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ címmel megjelent kötete érdemelte ki az egyik elismerést. Nagyszámú különdíjat is kiosztottak, ezek közül a Bálint Tibor különdíjat Dáné Tibor kapta a Huszonegy éves lettem és A gálánskor breviáriuma című, az Appendix Kiadó gondozásában napvilágot látott köteteiért. A Szilágyi Domokos különdíjat Jancsik Pál érdemelte ki Mit tanácsolsz cinege? címmel a Kriterion Kiadónál megjelent gyerekvers-kötetéért, Csávossy György A bor dicsérete /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című kötetét a Kacsó Sándor különdíjjal jutalmazták. /-f-: „Jó könyveket” díjaztak az Írószövetségnél. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./
2006. augusztus 21.
Augusztus 20-a alkalmából kormánykitüntetéseket, közgyűjteményi, közművelődési és oktatási díjakat, valamint miniszteri elismeréseket adtak át Budapesten. Hiller István oktatási és kulturális miniszter Bessenyei György-díjat adományozott azoknak, aki kiemelkedő közművelődési tevékenységet folytatnak. A kitüntetettek között van Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület ügyvezető elnöke is. Az oktatási miniszter – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megbízásából – a Népművészet Mestere-díj kormánykitüntetést adta át Lőrincz János erdélyi néptáncosnak. Idén a szokásoktól eltérően az állami kitüntetéseket nem augusztus 20-án adják át, hanem megvárják vele október 23-át, amikor az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának megemlékezései lesznek. /Augusztus 20: erdélyi kitüntetettek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./
2006. augusztus 30.
Tizenegyedik alkalommal tartották meg a szlovéniai Alsólendván, augusztus 24–27. között, a Kárpát-medencei Magyar Művelődési Napokat. A rendezvénysorozatot immár harmadik alkalommal szervezték Magyarországon kívül, régen a Magyar Kultúra Alapítvány égisze alatt Budapesten a Várban, a Szentháromság tér adott otthont e rangos fesztivál jellegű programsorozatnak. Felvidék (Révkomárom, 2004), Vajdaság (Zenta, 2005) után az idén a muravidéki Alsólendva várta a magyar határon kívülről érkezett kulturális csoportokat. Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Burgenland, Muravidék és a horvátországi magyar közösség közművelődési ernyőszervezetei vettek részt a program összeállításában. A rendezvény házigazdája a helybéli Magyar Művelődési Intézet volt. Erdély részéről az EMKE volt a társszervező. A rendezvénysorozat keretében a különböző régiókból érkezett művelődési csoportok színházi produkciókkal, zenés irodalmi összeállításokkal, film- és könyvbemutatókkal, népdalok és népi táncok előadásával szórakoztatták a helybéli magyar közönséget. Nagy sikerrel szerepelt a Zurboló néptáncokkal. Hamar a közönség kedvence lett Érsek Csaba Sándor gyimesi és moldvai csángó népdalaival. Megrendezték az Eszmecsere a határon túli magyar kultúráról című tanácskozást, ahol nemcsak a különböző régiók ernyőszervezeteinek a képviselői vettek részt, de a magyarországi új és leköszönő, határon túli ügyekkel foglalkozó, intézmények képviseletei is jelen voltak, mint az Oktatási és Művelődési Minisztérium, az Illyés Közalapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia. A rendezvény közös záródokumentum elfogadásával ért véget, amelyet a különböző magyarországi és határon túli régiók intézményeihez fognak eljuttatni a szervezők. /Dáné Tibor Kálmán: Kárpát-medencei Magyar Művelődési Napok Alsólendván. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./ Az elfogadott állásfoglalás: Zárónyilatkozat 1. Ismételten bebizonyosodott, hogy a magyar kultúra egy és oszthatatlan, tekintet nélkül arra, hogy milyen földrajzi-államigazgatási keretek között nyilvánul meg. Ezért rendkívül fontos, hogy Magyarország döntéshozó testületei ennek értelmében döntsenek stratégiai, szervezeti és anyagi kérdésekről. 2. Az illetékes magyar állami szervek a szomszédos államokkal történő bilaterális kapcsolatok keretében fordítsanak külön figyelmet az adott országban élő magyar közösség nemzeti és kulturális jogainak tényleges megvalósulására. 3. A Magyarország határain túl élő magyar közösségek kulturális tevékenységük keretében érvényesíteni kívánják a szakmaiság, a tevékenységek szervezésénél a fontossági sorrend betartásának és a helyi sajátosságok érvényesítésének az elvét. E tekintetben előrelépést kizárólag a magyarországi állami szervekkel és a szakintézményekkel karöltve lehet elérni. 4. Az illetékes magyarországi állami szervek a határon túli magyar kultúra támogatása során legyenek tekintettel a helyi sajátosságokra, amelynek feltétele a régiókban tevékenykedő legitim kulturális szakemberek és képviselők álláspontjának ismerete és figyelembe vétele. Minél rövidebb időn belül el kellene jutni a szubszidiaritás elvének lehető legteljesebb megvalósításához. 5. Létfontosságú követelmény, hogy a határon túli magyar kultúra támogatási kerete ne szűküljön, mi több, reális és stratégiailag indokolt program szerint szükségszerű annak fokozatos növelése. A jövőbeni támogatáspolitika szempontjából nagyon fontos az egyre jobban hozzáférhető európai keretek igénybevétele. Másrészt úgyszintén fontos, hogy a határon túli magyar kultúra segítése, támogatása jól szervezett és szakszerűen működő magyarországi intézmények, alapítványok révén valósuljon meg. 6. Az adott helyzetben rendkívül fontos, hogy a jelenleg legveszélyeztetettebb határon túli magyar közösségek (Vajdaság, Kárpátalja) az illetékes magyar állami szervek és szakintézmények megkülönböztetett figyelmét és támogatását élvezzék. Alsólendva, 2006. augusztus 27. Csemadok – Görföl Jenő, főtitkár; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület – Dáné Tibor Kálmán, ügyvezető elnök; Horvátországi Magyarok Szövetsége – Csörgits József; Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége – Dupka György, elnök; Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Alsólendva – Göncz László, igazgató; Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség – Dudás Károly, elnök. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./
2006. szeptember 21.
Védetté nyilvánították Szabédi László sírját. Többet nem fenyeget a veszély, hogy a hely, ahol az író tisztelői évente leróják kegyeletüket, illetve a síremlék idegenekhez kerüljön. Két és fél évvel ezelőtt, amikor megtudták, hogy Szabédi László sírját a Házsongárdi temetőben átadták egy idegennek, mivel nem volt megváltva idejében, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) erkölcsi felelősséget vállalt ebben az ügyben, és megkezdték az utánajárást a sírhely visszaszerzésére – emlékeztetett Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügyvezető elnöke. Kötő József, az EMKE elnöke is megkezdte az utánajárást az ügyben, személyesen kereste meg a polgármestert, valamint Boros János alpolgármestert, de felkeresték a temető igazgatóságát is. Most megszületett a határozat, Szabédi László sírját felvették a jelentős személyiségek védettnek nyilvánított listájára. /(i): Védetté nyilvánították Szabédi sírját. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./
2006. október 18.
Életének 84. esztendejében elhunyt Dáné Tibor /Kolozsvár, 1923. márc. 24. – Kolozsvár, 2006. október 11./ A Bolyai Tudományegyetem jogi, közgazdasági és pedagógiai szakán végzett, de érdeklődése, ismereteinek köre messze meghaladta papíron igazolható tanulmányait. Volt a kriminalisztika megbízott előadója az egyetemen, közben az Erdély c. napilap belpolitikai szerkesztője, tanár Szucságon és Kolozsvárt, a Palocsay-féle növénybiológiai kutatóállomás munkatársa, majd 1958 és 1969 között az Ifjúsági Könyvkiadó kolozsvári fiókjának felelős szerkesztője, végül 1970-től nyugdíjazásáig a Dacia Könyvkiadó magyar részlegének tudományos szerkesztője, többek között a népszerű Antenna sorozat gondozója. Dáné Tibor mindenekelőtt író volt, aki gyermekeknek, fiataloknak történeteket mesél és ismereteket ad át (Kortársaim a gyermekek, Négy tenger hajósa, Vadvirág szelídítő, Hüvelyk Matyi családfája), aki az egyiptomi történelembe vagy a világmindenségbe kalauzolja az olvasókat (Athá-Rá, a fáraó írnoka, A Tau Ceti hívójele), aki személyes sorsáról, élethivatásáról vall (A fáraó igazlátó szeme), aki a régi Kolozsvár történetét, a kincskeresés izgalmait eleveníti meg (A varázsvessző lovagja), aki élményei alapján a második világháború fegyverropogását vagy éppen egy szélcsendes epizódját mutatja be (Huszonegy éves lettem, Delatini házunktája). Évtizedeket kellett várnia, amíg A gáláns kor breviáriuma c. könyve megjelenhetett, amely az idén írószövetségi díjat kapott. /Jancsik Pál: Búcsú Dáné Tibortól. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./
2006. november 21.
Támogatásukról biztosították a Kovászna Megyei Művelődési Központ kulturális menedzserképzés programját a VII. Honismereti Népfőiskola résztvevői. A Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, az EMKE országos elnöksége és Maros megyei szervezete, valamint a Kovászna Megyei Művelődési Központ a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban megrendezett A szórvány közművelődési helyzete és jövőképe témájú konferencián előadást tartott Dáné Tibor Kálmán, Imreh-Marton István, Balla Zoltán, Vetési László és Gál Sándor. Szó esett a szórvány- és a tömbmagyarság kulturális kapcsolatépítésének lehetőségeiről is. /Szórvány kultúr-menedzserek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./
2006. november 23.
A Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, az EMKE országos elnöksége és Maros megyei szervezete, valamint a Kovászna Megyei Művelődési Központ november 17-én Marosvásárhelyen a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban megrendezte a VII. honismereti népfőiskolát, amelynek a témája: A szórvány közművelődési helyzete és jövőképe. Dáné Tibor Kálmán, Imreh-Marton István, Balla Zoltán, Vetési László és Gál Sándor tartottak előadást. A kerekasztal-megbeszélésen szó volt a szórvány- és a tömbmagyarság kulturális kapcsolatépítésének lehetőségeiről. /A szórvány közművelődéséről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 23./
2006. november 27.
November 25-én Kolozsváron, Protestáns Teológiai Intézetben tartotta 121. évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke az 1956-os magyar forradalomra emlékezett. Elnöki beszámolójában Kötő József az egyesületben 2006-ban zajlott építő munkát tekintette át: a sztánai Varjuvár felújítása, a pusztinai Csángó Közösségi Ház megépítése, Kolozsváron a Szabédi-ház felújítása (ez jelenleg 80%-ban sikerült), magyar házak megépítése a Szilágyságban, Máramarosban. Szellemi építésnek számít a kiművelt emberek képzése és foglalkoztatása, az EMKE önépítés-modelljének megfelelően. A jövőben sok feladat vár az EMKE-re: többek között elkerülni a magyar kulturális védőháló eltűnésének veszélyét, gondoskodni arról, hogy az erdélyi magyar kultúra megfelelően képviseltessék 2007-ben Nagyszebenben, az európai kultúra fővárosában. Lépéseket kell tenni az Erdélyi Magyar Művelődési Intézet létrehozására. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök ismertette az elmúlt év egyesületi eseményeit. A gazdag program a társszervezetekkel való együttműködéssel (Kolozsvár Társaság, Barabás Miklós Céh, Romániai Magyar Dalos Szövetség stb.), a Határon Túli Magyarok Hivatala adatbázisának pályázatírásra való felhasználásával, a sajtó eredményes közreműködésével válhatott valóra. A közgyűlés elfogadta az önrendelkezésért síkra szálló nyilatkozat szövegét. Az EMKE „teljes mértékben támogatja a romániai magyarság közösségének azon törekvéseit, amelyek a közösségi önrendelkezés közjogi formákba iktatott megszerzését célozzák „ – áll a dokumentumban. Ezután tizenhárom kategóriában osztották ki az EMKE 2006-os díjait azoknak a személyiségeknek, akik kulturális, szervezői vagy mecénási munkásságukkal hozzájárultak az egyesület célkitűzéseinek teljesítéséhez. Az idei ünnepeltek névjegyzéke: Spectator-díj – Köllő Katalin, Kacsó András-díj – Szarkaláb Néptáncegyüttes, Bányai János-díj – Tőtszegi Tekla, Kun Kocsárd-díj – Gábos Dezső, Nagy István-díj – Fórika Éva, Bánffy Miklós-díj – dr. Kovács Levente, Kovács György-díj – Rapper Gábor, Poór Lili-díj – Biluska Annamária, Szentgyörgyi István-díj – Bodea György, Szolnay Sándor-díj – Ujvárossy László, Monoki István-díj – Kovács Erzsébet, Balázs Ferenc-díj – Burus János, Gr. Mikó Imre-díj – ifj. Pászkány Árpád. /Ördög I. Béla: Kiosztották az EMKE 2006-os díjait. Az önrendelkezést sürgeti a közművelődési egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./
2007. május 12.
Május 11-én tartotta ülését az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselők Tanácsa (MKT). Elfogadták a megválasztott megyei elnökséget: elnök – László Attila, alelnökök – Makkai Zsolt (gazdasági), Vákár István (mezőgazdaság), Csoma Botond (jog, humán erőforrások), Dáné Tibor Kálmán (tanügy), Deák Ferenc (ifjúság, szervezés), Kerekes Sándor (megyei önkormányzatok). László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke a jövő feladataként tüntette fel Kolozs megye nyolc kisrégióra – Nádasmente, Bánffyhunyad és környéke, Felső-Kalotaszeg, Torda és Dél-Mezőség, Mezőség, Aranyosgyéres és környéke, Szamosújvár és környéke, Aranyosvidék – való decentralizálását. Ezekkel havonta egyeztető tanácsokat tartanak. A hozzászólások során Eckstein-Kovács Péter szenátor kételyét fejezte ki Basescu és a PD elleni kampány eredményességével kapcsolatban. /Ö. I. B. : Bemutatkozott az új MKT. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./
2007. május 31.
Januárban a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Hálózatépítés – Magyar művelődési intézetek a Kárpát-medencében címmel fórumot szervezett. Ennek folytatásaként szakmai tanácskozást tartottak május 18-án Kolozsváron, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Györkös Mányi Albert Emlékházában, amely a hagyományos Szabédi Napok címet viselő rendezvénysorozat megnyitó összejövetele volt. Az idei összejövetelen hivatalosan megnyitották az újjáépített Szabédi Emlékházat. Az épület nemcsak a 20. századi erdélyi irodalomtörténet egyik fontos kutatási helye és a közművelődési ernyőszervezet országos elnökségének központja lesz, hanem a jövendőbeli Kárpát-medencei magyar művelődési intézetek hálózatának közép-erdélyi láncszeme is. Ennek az intézetnek az alapítási gondjairól, feltételeiről értekeztek a megnyitó tanácskozás résztvevői, a Kárpát-medence különböző régióiból érkezett közművelődési szakemberek. A Magyar Művelődési Intézetet és Képzőművészeti Lektorátust Borbáth Erika főigazgató, a CSEMADOK Művelődési Intézetét Huszár László igazgató és Kamenár Éva, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségét Dupka György elnök és Zuhanics László képviselte. Göncz László igazgató és Patyi Zoltán a szlovéniai Alsólendváról, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézettől érkeztek. Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége Székely Istvánt delegálta, aki a Szülőföld Alap kulturális kollégiumának romániai tagja. A házigazda EMKE részéről Kötő József elnök, Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök és Ács Zsolt előadó volt jelen. Borbáth Erika főigazgató a Szakmai terv a Kárpát-medencei magyar művelődési intézetek hálózatáról című előadását három téma köré csoportosította. Egyrészt a Magyar Művelődési Intézetnek a kulturális intézményhálózat építése terén szerzett szakmai tapasztalatairól beszélt. Másrészt szólt a Kárpát-medencében kialakulóban lévő művelődési intézetek hálózatának feladatáról. Harmadrészt pedig körvonalazta ebben a rendszerben a Magyar Művelődési Intézet jövőbeni helyét és szerepét. A Kárpát-medencében kialakulóban lévő művelődési intézeti hálózatnak sokrétű feladata lesz. A részt vevő intézeteknek folyamatos információs kapcsolatot kell fenntartaniuk egymással, egyeztetniük kell a Kárpát-medencei nagyrendezvényekről, azonos tartalmú szakirányú képzéseket kell majd beindítaniuk, melyek illeszkednek az egyes országok képzési rendszerébe, s munkájukba be kell építeniük az egyes régiók kulturális sajátosságait is. Az elképzelések szerint a kulturális hálózat majdani működtetésének folyamatában a Magyar Művelődési Intézet koordinatív szerepet fog betölteni. Az Erikanet Hírportál híranyagának Kárpát-medencei kiterjesztésével kell majd az intézetnek az egyes régiók és az egész hálózat művelődésszervező munkáját segítenie. A Kolozsváron létrehozandó Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet az elképzelések szerint a felújított Szabédi Emlékházban kap helyet. céljai között szerepel többek között a felsőfokú művelődésszervezés bevezetésének elősegítése a romániai magyar egyetemi oktatásban, illetve a különböző szintű művelődésszervező képzések megszervezésének serkentése. A magyar nyelvű közművelődési információs és módszertani központ kiépítése is az Intézet feladata lenne. A határ menti térségekben a Partium és a Bánság magyar közösségei kulturális életüket szintén régió-specifikusan élik, ezért Kolozsvárról vagy a Székelyföldről szakmai szempontból átlátni körülményes lenne. E két régió közművelődési életének az irányítását szintén a régiók igényeinek megfelelően kellene intézményesíteni. az Intézetnek lenne a faladata bekapcsolni a Közép-Erdélyben, főleg a szórványban működő magyar házak láncolatát a közművelődési hálózatba. A zavartalan működés érdekében biztosítani kell az anyagi forrásokat. Szorgalmazták, hogy ezt közösen, az adott ország költségvetése illetve a magyar állam vállalja. /Dáné Tibor Kálmán: Hálózatépítés. Alakulóban a Kárpát-medencei magyar közművelődési intézetek hálózata. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. május/
2007. június 4.
Nagy István karnagyra emlékezett a kolozsvári zeneszerető közönség egy része június 2-án. Jelen volt a karnagy Németországban élő fia, Nagy István is családjával. A Házsongárdi temetőben a Romániai Magyar Dalosszövetség nevében Tóth-Guttman Emese és Kállay-Miklós Tünde, az EMKE nevében pedig Dáné Tibor-Kálmán helyezte el a kegyelet virágait. A Marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyeskar és Kovács András együttesvezető énekkel és virággal áldozott a híres karnagy emlékének. A Báthory István Líceumban hangversenyre került sor. Guttman Mihály bevezetőjében vázolta Nagy István életútját. /Nagy-Hintós Diana: Nagy Istvánra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./
2007. július 17.
Jövőképet teremteni a szórványnak! – így lehetne összefoglalni Lapohos András nyugalmazott ördöngösfüzesi biológia-földrajz szakos tanár nemrég megjelent könyvének /Zúgó harangok üzenete – Templomok és fogyó gyülekezetetek, Grafycolor Kiadó, Kolozsvár, 2006/ lényegét. Lehet a Makkai Sándor féle Holttenger mezőségi szórványmagyar falvai számára jövőképet nyújtani: cselekvő magyarokká léphetnek elő. Úgy, ahogyan azt Lapohos András is tette egész élete folyamán Ördöngösfüzesen, a szülőfalujában, ahol az évek során Egyházi és Szórványmúzeumot, Állattani Múzeumot és Tájházat hozott létre. Az 1989-es korszakváltás után pedig az általa létesített Szülőfalum Alapítvánnyal nemcsak Ördöngösfüzes közösségét szolgálja, hanem a Mezőség és a Szamosmenti dombság szórványmagyar falvait is. Azokon a helyeken tudott jövőt tervezni-hozni, reményt kelteni, ahol már sem iskola, sem templom nem állt a foszladozó magyar közösségek szolgálatában. A Lapohos András vezette Szülőfalum Alapítvány programja: 1. Romos templomok megjavítása, „tanútemplommá” tétele. 2. A teljesen elárvult templomok bebútorozása, hogy megfelelő körülmények között tartsák a megemlékezéseket. 3. Az „elszármazottak napjának megszervezése”, hogy aztán majd ők rendezzék meg minden évben. A könyv Holttenger közel félszáz szórványmagyar-szigetközösségét, faluját- templomát is bemutatja. /Dáné Tibor Kálmán: Szórvány múlt és jövő egy könyvben. Falunapon mutatják be a kiadványt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./
2007. augusztus 25.
A néhány napja Kolozsváron elhunyt gróf Béldi Miklósra /sz. Dicsőszentmárton, 1925. ápr. 9. – Kolozsvár. 2007. aug. / természettudományi szakíróra emlékezett Fodor Sándor, akit a Bolyai Tudományegyetemen még hallgató korában gyakornokká nevezte ki professzora. Béldi Miklós Szucságon tanított, onnan ment nyugdíjba. A madártannal foglalkozott és még diktatúra éveiben három könyve jelent meg: a 60-as évek elején az Ismerjük meg a madarakat című, tudománynépszerűsítő könyve az Ifjúsági Kiadónál (Dáné Tibor szerkesztői jóvoltából), a Madarász szemmel a Kárpátokban, amelyet 1970-ben adott ki a kolozsvári Dacia Kiadó. Ezt tíz év múlva, 1980-ban követte szintén a Dacia gondozásában a Madárhatározó, majd pedig 1989-ben a Kriterionnál az Élet az erdőben című kötet. 1995-ben a kolozsvári Studium Kiadó jóvoltából megjelent az Egy esztendő a madarak világában című könyve, majd pedig a Kriterion kiadásában, 1999-ben az Európa vízimadarai, végül az ugyancsak kolozsvári Tinivár Kiadó gondozásában Az erdélyi havasok ösvényein című munkája 2005-ben. Összesen tehát nyolc könyvet írt Béldi Miklós. A román kommunista rezsim a magyar nyelvű tudományos jellegű könyvek kiadását rossz szemmel nézte, mert hangoztatta, hogy a tudomány nyelve ebben az országban nem a magyar. Így Béldi Miklós könyvei is csak egyes szerkesztők ügyes politizálása nyomán láthattak napvilágot. Béldi Miklós származása miatt az egyetemen nem folytathatta kutatói munkáját, doktorálni se hagyták. Nemcsak egyetemi állásából távolították el, de az elemi iskolában sem dolgozhatott: Szucságról is eltávolították mintegy négy-öt évre, hogy üzemi munkásként dolgozzon. Béldi nem panaszkodott az őt ért méltatlanságok miatt. /Fodor Sándor: Tiszteletadás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2007. szeptember 11.
A mákófalvi Kós Károly Népházban ünnepelte működésének öt éves évfordulóját a Bokréta Kulturális Egyesület. Szeptember 8-án egész napos program várta az érdeklődőket, a kézműves egyesületek gyűlését Kovács Pali Ferenc rövid ünnepi beszéde nyitotta meg, majd a résztvevők tevékenységi beszámolói következtek. Az EMKE részéről Dáné Tibor Kálmán köszöntötte a jelenlevőket. Elmondta: az EMKE nem ernyőszervezet kíván lenni, partneri viszonyt tart fenn a művelődési egyesületekkel. Szatmári Ferenc, a Romániai Népművészek Szövetségének elnöke szólt az egybegyűltekhez, majd Molnár Attila az Erdélyi Kézmíves Céhet (EKC) ismertette, és bejelentette az EKC bekapcsolódását a Netkaláka programba, amelynek lényege az erdélyi települések honlapjának kiépítése és fenntartása (www.falu.ro). Este a helyi Színkör Csokonai Karnyóné c. színművével lépett színpadra, teltház előtt, a Szarkaláb néptánc együttes Együttélésben címmel mezőségi cigány és román, valamint kalotaszegi táncokat adott elő, a mákófalvi Kelemen Ferkő Jani kalotaszegi népdalokat énekelt. Másnap, vasárnap közös istentisztelettel zárult a rendezvénysorozat, amelyen a helyiek színpompás kalotaszegi viseletét is megcsodálhatták a jelenlevők. /V. G. : Ötéves születésnapját ünnepelte hétvégén a Bokréta Kulturális Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./
2007. szeptember 15.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében szeptember 20–23. között Kolozsváron rendezik meg a XII. Kárpát-Medencei Magyar Kulturális Napokat. Kötő József elnök és Dáné Tibor Kálmán ügyvezető igazgató ismertette a részleteket. A rendezvénysorozat hagyományosan a Kárpát-medencei magyar művelődési szervezetek (EMKE, Csemadok, Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség) együttműködésével valósul meg. Minden évben más-más régióban rendezik meg. Tavaly a muravidéki Lendván tartották, idén Kolozsváron és néhány környező településen lesz. A közművelődési seregszemle felöleli minden régió adott évi kulturális termésének a javát, színes és értékes képzőművészeti és hagyományőrző kínálatot tár a mindenkori helyi és Kárpát-medencei közönség elé. A rendezők 60-80 határon túli, és 60 hazai részvevőre számítanak. /Ördög I. Béla: Magyar kisebbségi közművelődési seregszemle. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./
2007. szeptember 22.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), anyaországi és határon túli magyar kulturális szervezetek közös szervezésében Kolozsváron rendezi meg a XII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napokat. Szeptember 20-án az ünnepélyes megnyitón a Bethlen Kata Diakóniai Intézetben Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügyvezető elnöke emlékeztetett: a tizenkét évvel ezelőtt a budai Várban elkezdett rendezvénysorozat három éve már az anyaország határain túli régiókban folytatódik. Felvidék és a Délvidék után idén Erdélyen, Kolozsváron és környékén a sor, most először Magyarországról is érkeztek részvevők. Kálóczy Katalin, a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium közművelődési referense, arra emlékeztetett, hogy a népi kulturális értékek művelői egyszerre értékmegőrzők és értékteremtők is. Siflis Zoltán, a vajdasági küldöttség vezetője azt emelte ki, hogy a balkáni háború miatt a világból kirekesztett délvidéki magyarság alkotókedve nem lankadt. Göncz László, a muravidékiek vezetője, a magyar lelkekben fellelhető közös eszmei haza éltetését tartotta fontos célnak. Dr. Kötő József EMKE-elnök rámutatott, mind a tizenkét találkozó legfőbb üzenete az együvé tartozás. A műsorban Krnács Erika előadóművész és Bakos Árpád zeneszerző-muzsikus (Vajdaság), Kardos Endre nótázó (Muravidék) és Érsek Csaba Sándor csángó népdalénekes lépett fel. Szeptember 21-én a küldöttségek képviselői és az erdélyi országos hatókörű magyar szakmai civil szervezetek vezetői tanácskoztak. Megkezdődtek a Kisebbségi Magyar Filmnapok, amelynek során a délvidéki, muravidéki, kárpátaljai filmkészítésbe nyerhetnek bepillantást az érdeklődők, és bemutatják magyarországi diákfilmesek produkcióit, valamint erdélyi filmes programra is sor kerül. Zágoni Balázs, a kolozsvári Filmtett filmes folyóirat főszerkesztője elmondta: amikor hét évvel ezelőtt a lap indítására vállalkoztak, úgy néztek rájuk, mintha legalábbis az erdélyi magyar banántermesztést akarták volna meghonosítani, azóta azonban nemzetközi filmes fesztiválja is van Kolozsvárnak, létrejött a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, ahol magyar filmes szakembereket képeznek. A délvidéki filmesek részéről Siflis Zoltán filmrendező elmondta: a 60-as évektől kezdődően náluk létezett magyar filmgyártás, dokumentumfilmeket, játékfilmeket készítettek. A 90-es évek elejéig Újvidéken néhány alkotó szinte folyamatosan dolgozott, 14 nagyjátékfilm, számtalan tévédráma, több száz dokumentumfilm született, amelyek készítői magyarok, és a magyar kisebbséget érintő tematikákat is feldogoznak. A 90-es évek derékba törték ezt a folyamatot. Az alkotók nem adták fel: a tíz éves kiesést követően anyaországi forrásokból kezdték újra a munkát. Most három vajdasági alkotást vetítettek, két rövidfilmet és egy nagyjátékfilmet. A 2003-ban Iván Attila és Bicskei Zoltán rendezésében készült Alföldi opus című lírai portréfilm Nagy József táncművészt mutatta be. A Tűzút 2005-ben készült, Iván Attila és Bicskei Zoltán munkája, a forgatókönyv Csáth Géza Frigyes c. elbeszélése alapján készült. A harmadik alkotás nagyjátékfilm, Nagyapáti Kukac Péter mennybemenetele (1999), Bicskei Zoltán rendezésében. A hányatott sorsú autodidakta festőművész életútján keresztül a délvidéki ember életérzésébe, valóságába nyújt bepillantást. A délutáni programban a Lakodalom lesz a mi utcánkban – Egy letűnt kor muravidéki magyar lakodalma (2006) c. filmet, illetve kárpátaljai magyar dokumentumfilmeket vetítettek. Szeptember 21-én képzőművészeti- és fotókiállítást nyílt, amelyekhez „társult” a galéria egyik állandó kiállítása, az Erdélyi íróportrék, Paulovics László grafikái. Kepe Lili a szlovéniai művészek Muravidéki reprezentatív képzőművészeti körkép elnevezéssel bemutatott munkái kapcsán elmondta: Lendva az egyik legtávolabbi régió, ahonnan vendégek érkeztek erre a „családi találkozóra”. Győri Lajos a Kárpát-medence képekben című fotókiállítást ismertette. A budapesti kiállításra hét éve gyűjtik össze a magyar fotósok alkotásait, idén a teljes anyag Budapestről Szlovákiába, Felvidékre, majd Erdélybe látogat, tervek szerint Kolozsváron tavasszal lesz látható. Kárpátalja ezredéves népi kincsei címet viseli a harmadik kiállítás, Zubánics László fotóiból, aki elmondta: Kárpátalján 1945 után a magyarsághoz való tartozás tudatának még a csíráját is próbálták kiirtani. Paulovics László grafikusként indult, majd szinte minden képzőművészeti műfajban alkotott, rendkívül sokoldalú képzőművész. A diktatúra elől elmenekült, 1985-ben Németországban telepedett le, de nem feledkezett meg szülőföldjéről. /Ördög Imre Béla, Farkas Imola: XII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./
2007. október 19.
Tizenöt évvel ezelőtt alakult meg Kolozsváron a Kőváry László Honismereti Kör. A születésnapi ünnepségnek az Apáczai Csere János Elméleti Líceum díszterme adott helyet. 1992-ben egy pár lelkes ember odaadó munkájából, a szülőföld megismerése iránti szeretetből jött létre a kör. Kiss Margit vezetése alatt színvonalas előadások hangzottak el az évről évre olyan személyiségektől, mint Asztalos Lajos, Dáné Tibor Kálmán és Starmüller Géza. Az évek során 630 hallgató vett részt a tanfolyamokon. Mintegy 50 autóbuszos kirándulást, tanulmányi utat szerveztek, Erdély 16 magyarlakta megyéjébe. A Házsongárdi temetőben nyugvó nagyjaink síremlékeit is rendszeresen felkeresték, továbbá nyolc honismereti napot tartottak. Megjelent az ünnepségen Dr. Csorba Csaba docens, a budapesti Honismereti Szövetség alelnöke is. Dumitriu Anna, a tordai Petőfi Társaság ügyvezető elnöke elmondta, hogy szeretné bővíteni kapcsolataikat a kolozsváriakkal. Az ünnepi találkozón Asztalos Lajos A korai Kolozsvár, az újabb kutatások tükrében, Fazakas István Erdély nagy pedagógusai, Boldizsár Zeyk Imre pedig Kalotaszeg vázlatos képe az elmúlt századok és a jelen tükrében címmel tartott előadást, amelyeket Tóth Orsolya kisfilmje követett, az elmúlt 15 évről. Novemberben különben a honismereti körnél kezdődik az új tanév, amelyre várják az új és régi hallgatókat. /Horváth László: Kamaszkorban a Kőváry László Honismereti Kör. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./
2007. október 27.
Az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselők Tanácsa (MKT) október 26-i ülésén megválasztotta a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) hét Kolozs megyei tagját /Balázs Bécsi Attila, Dáné Tibor Kálmán, Magyari Tivadar, Molnos Lajos, Péter Tünde, Szabó Lóránd és Tonk Márton/, és döntött a kistérségi egyeztető tanácsok létrehozásáról. /Ö. I. B. : Megválasztották a KAT Kolozs megyei tagjait. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./
2007. november 16.
Dáné Tibor Kálmán elmondta: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) közelebbi célja a Szabédi Ház kulturális központtá fejlesztése, az emlékház tevékenységének láthatóvá tétele, a hagyatéki állomány gyarapítása, a központ „élővé tétele”. Tervezik egy Közép-Erdélyi Művelődési Intézet létrehozását, amelynek központja a Szabédi Emlékházban lenne, ahogyan jelenleg az EMKE központjának, illetve a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon műhelyének is otthont ad a létesítmény. A művelődési intézet elsősorban Közép-Erdély szórványterületeinek közművelődési tevékenységét fogná össze. A Szabédi Emlékház célja az 1918 utáni erdélyi/romániai magyar irodalom kutatásának elősegítése, olyan gyűjtemény kialakítása, ahol megőrizhetők és hozzáférhetővé tehetők a különböző írói hagyatékok. A Szabédi-anyaghoz járult a Balogh Edgár- (1996), Méliusz József- (1998), Kacsó Sándor töredék-, Nagy István (1998)-, Engel (Köllő) Károly (2002) könyvtára. 2005 nyarán Muzsnay Magda kéziratos és hanganyag gyűjteménye került a Szabédi Emlékház birtokába. Párhuzamosan egyes töredékes, illetve teljesebb kéziratgyűjtemények is bővítették az állományt. A Szabédi Estekre novembertől havi rendszerességgel kerül majd sor. A sorozatnyitó november 21-én lesz, akkor bemutatják Szabédi László naplófeljegyzései (Diárium), önéletrajzai, válogatott levelezése /Komp-Press, Kolozsvár/ című kötetet, amely a Szabédi Emlékház dokumentumaiból álló sorozat első darabját. Farkas Wellmann Endre az Erdélyi Közművelődési Egyesület www.emke.ro címen elérhető új honlapjáról elmondta: segítségével könnyebbé és élővé válik a kapcsolattartás a társ-szervezetekkel, fiókszervezetekkel. /F. I. : Szabédi Estek hamarosan a Szabédi Emlékházban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./ „Szeretnénk láthatóbbá és ismertebbé tenni munkánkat, ennek érdekében honlapunkat is útjára bocsátjuk” – tájékoztatta a sajtót november 15-én Dáné Tibor, az EMKE ügyvezető elnöke. /N. Cs. : EMKE-honlap. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./
2007. november 23.
Közös nyilatkozatban szólítottak fel a választás során az RMDSZ melletti kiállásra több országos hatókörű civil szervezetek személyiségei, köztük Dáné Tibor Kálmán, Gaal György, Guttman Mihály, Jakobovits Miklós, Kántor Lajos, Kötő József, Könczei Csilla, Szabó Zsolt és Veres Valér. /A választási kampány végére értünk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./ Ugyanez a közös nyilatkozat megjelent a Népújságban is, az aláírók névsora bővült, többek között a következőkkel: Ágoston Hugó, Béres András, Biró A. Zoltán, Bura László, Fátyol Rudolf, Gálfalvi Zsolt, Kovács András Ferenc, Lányi Szabolcs, Muzsnai Árpád és Szabó Ungvári Zrínyi Imre. /A választási kampány végére értünk. == Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./
