Véget ért Tusnádfürdőn a harmadik alkalommal megszervezett Neumann tábor, amelyben a középiskolások az információs társadalom kihívásaival ismerkedhetnek. Korodi Attila környezetvédelmi miniszter is előadást tartott a táborban. Kifejtette: Románia iparának környezetbaráttá tétele mintegy 4,5 milliárd euróba kerülne. /Horváth István: Egy Neumann-bolygó nem elég. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./
2007. augusztus 8.
Székedi Ferenc publicista, a galéria igazgatója nyitotta meg Horváth Levente pályakezdő képzőművész kiállítását a csíkszeredai Kriterion Házban. Horváth Levente a monumentális festészet újjáélesztője, 1996-ban fejezte be a csíkszeredai Nagy István Képzőművészeti Líceumot, majd Budapesten tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, és munkásságát itthon, Erdélyben szeretné folytatni. /Horváth István: Székelyföldi posztmodern. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./
2007. augusztus 10.
Már régóta nem arról van szó, hogy marad-e Tiszti, vagy sem, hanem arról, hogyan viszonyul a katolikus egyház a magyarsághoz, az emberi jogokhoz – foglalta össze álláspontját Eva Maria Barki nemzetközi jogász. Gergely István plébános elmondta: őt nem avatták be a körülötte lévő cirkuszba, és nem is engedi, hogy beavassák. „Mindentől elhatárolom magam, ami törvényellenes, egyházellenes, illetve a katolikus egyházat gyalázza. ” – fogalmazott. Elmondta, a cirkusz megviselte, és reméli, mihamarabb vége lesz az egész hajszának. /Horváth István: Lesz élőlánc a plébánosért? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./
2007. augusztus 22.
Évente 10-14 fellépés, svájci, németországi és magyarországi turnék, ez jellemezi a hatéves Borsika gyermek néptáncegyüttest. A csíkszeredai Gyermekek Házához tartozó együttes koreográfusa, Antal Rozália pedagógus, a Borsika-koreográfusa a vele készült interjúban elmondta, bár sok fesztiválon voltak, ahol szakmai zsűri bírálta el a teljesítményeket, mégsem az a céljuk, hogy versenyeket nyerjenek, mert nem erről szól a néptánc. /Horváth István: Fesztiváldíjas Borsika. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./
2007. szeptember 7.
Csíkszeredában, Golden Galleryben megnyílt Rangyák József festőművész kiállítása. „Ha akarom, bélyegméretűeket festek, ha akarom, monumentálisakat” – jelentette ki. A marosvásárhelyi születésű Rangyák József 1977-től él Csíkszeredában. /Horváth István: Rangyák hangulatjátékai. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./
2007. szeptember 10.
Tizenkét résztvevő alkotásaiból álló tárlattal zárult hétvégén Csíkszeredában a III. Free Camp nemzetközi alkotótábor. Botár László grafikus volt a tábor művészeti vezetője. /Horváth István: Kukkolható kötetlenség. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./
2007. szeptember 11.
Egyelőre kisebb létszámmal működik a Hargita Állami Székely Népi Együttes, mert többen is felmondtak a vezetőséggel való összeférhetetlenségre hivatkozva. Kilenc tagja mondott fel a napokban a Hargita Állami Székely Népi Együttesnek – mely nemrégiben visszaváltoztatta nevét Nemzeti Székely Együttesre. Ugyanakkor a Hargita megyei munkaügynél feljelentést is tettek. Elbúcsúzott Orza Calin koreográfus, Udvari Róbert tánckarvezető, Prezsmer László zenekarvezető, valamint hat táncos. András Mihály, az együttes igazgatója elmondta, folynak a versenyvizsgák a felmondott táncosok pótlására. /Horváth István: Hargita néptáncos „fordulatok“. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./
2007. szeptember 14.
Horváth István költő egy teljes egyetemi cikluson át Bartók György /1882-1970/ filozófus professzor, rektor mellett dolgozott. Kevés emléke van erről lányának, a 75 éves Horváth Aranynak. Apja idején lakásuk volt Kolozsváron az írók, szerkesztők és művészek találkozóhelye. Horváth Arany szerkeszti a Transsylvania folyóiratot, mely egy idő óta csak interneten jelenik meg. Horváth Arany Pontot, vesszőt nem ismerek című könyve 50 000 példányban jelent meg, és egy hónap múlva Budapesten nem lehetett megtalálni az üzletekben. Az Elrabolt méltóság című könyve fél éven belül Erdélyben megérte a második kiadást. Horváth Arany /sz. Magyarózd, 1932. szept. 17./ a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémián végzett. 1963-ban a Művelődés kulturális folyóirat szerkesztője lett, melynek 1990-től 1994-ig főmunkatársa és főszerkesztő-helyettese. 1994-ben az újrainduló Erdélyi Gazda főszerkesztésével bízták meg, 1997-ben az Amerikai Erdélyi Szövetség felkérésére elvállalta a Transsylvania irodalmi-kulturális folyóirat európai főmunkatársi feladatkörét. 1993-ban létrehozta a Horváth István Alapítványt, tragikusan elhunyt édesapja emlékére. /Csép Sándor: A hamisság elviselhetetlen bűn. = Krónika (Kolozsvár), szept. 14./
2007. szeptember 27.
A Nemzeti Kisebbségek Tanácsának tagjai az oktatási tárca képviselőinek jelenlétében megvitatták a közoktatási törvénytervezetet. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint a tervezet valós esélyt jelenthet a kisebbségi oktatás kapcsán felmerülő problémák rendezésére. A nemrég létrehozott Kisebbségkutató Intézet elnöke, Horváth István, a tanácskozáson ismertette az intézmény terveit. Arról tájékoztatott, hogy átfogó leltárt kívánnak készíteni a Romániában élő kisebbségek kulturális örökségéről. /A kisebbségi oktatás esélye. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./
2007. október 1.
Harmincéves születésnapját ünnepelte az erdélyi táncházmozgalom a hét végén Csíkszeredában. A hetvenes évekbeli indulás Kolozsvárhoz kötődik, aztán a hagyományos népzene és néptánc gyorsan elterjedt Erdély városaiban. Csíkszeredában szeptember 28-tól 30-ig, vasárnap hajnalig a programok mellett spontán táncházakban, együtténeklésekben találtak egymásra régi és újabb ismerősök, barátok. A jubileumi Barozda koncerttel a kezdetek felidézésére terelték a hangsúlyt. A táncházmozgalom Magyarországról érkező hulláma 1977-ben érte el Erdélyt, ahol városról városra terjedt, egymás után nyíltak meg a táncosklubok. Ennek hatására a népi kultúra gyűjtése és kutatása is új lendületet kapott. A Barozda együttes harmincadik születésnapi koncertjén Simó József nagybőgős múltidéző beszélgetésbe kezdett a neves meghívottakkal, köztük Kallós Zoltánnal. A mintegy tizenhatezer dallamot felgyűjtő néprajztudós a népdalok egyetemességére emlékeztetett „A népdal nem múzeumba való kacat, ma is mindenki megtalálhatja benne magát, mert az életről, a szerelemről vagy épp az elválásról szól. Kötelességünk megőrizni és átadni a következő nemzedékeknek” – mondta a Balladák könyve (1971) szerzője, Kallós Zoltán. A Román Televízió magyar adásának szerkesztője, Simonffy Katalin, a híres Kaláka műsorok egyik alapítója régi vágya szerint együtt énekelt a Barozdával, az első erdélyi táncházas zenekarral. Pávai István a Barozda alapítója elmondta, ma is van létjogosultságuk a városi táncházaknak. „Most ünnepeltük először az erdélyi táncházat, ez nem történt meg sem húszéves születésnapján, sem korábban” – mondta el Deák Gyula, a szervezés másik alapembere. „Volt táncház Kolozsváron, Temesváron, Besztercén, Csíkszeredában, de Jászvásáron és Bukarestben is. Mindegyikről próbáltunk megemlékezni most” – tette hozzá a Romániai Magyar Néptánc Egyesület elnöke. A fellépők sorát ördöngősfüzesi, visai idős táncosok nyitották meg, majd széki és Küküllő menti adatközlők következtek. A kivetítővel régi Kaláka-adásból idéztek fel, a felvételen Panek Kati színésznő leányként énekelt magyarózdi népdalokat, aki mai táncházasok szerint a találkozót megelőző szervezés motorja és lelke volt. A háromórás gálaműsor fináléjában több, mint száz székely ruhás fiú és leány özönlötte el a csarnok játékterét. Elől csíki és balánbányai gyermekek, mögöttük a hivatásos Háromszék táncegyüttes és a Hargita tagjai táncoltak. A hatóságok 1986-ban szüntették be a táncházat, a „rendszerellenes, nacionalista összejöveteleket”, ami a veszély ellenére még összetartóbbá kovácsolta az őstáncházasokat. /Horváth István, Stanik Bence: Három táncos évtized. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./
2007. október 12.
Szeptember utolsó napjaiban nevezték ki Horváth István kolozsvári szociológust a Kisebbségkutatási Intézet igazgatójává. Horváth István és Hetea Roxana aligazgató mandátuma öt évre szól. A tisztségeket versenyvizsga nyomán nyerték el. Horváth István elmondta, a legfontosabb tervek között szerepel a kisebbségi kataszter elkészítése, amely leltározza a kisebbségek fontosabb intézményeit és rendezvényeit. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia által elindított hasonló program mintájára készítenék el mind a tizenkilenc romániai kisebbség számára. A szociológus megjegyezte: sokkal kisebb mozgásterük lesz, mint például a Teleki László Kisebbségkutató Központnak, mivel a romániai intézmény a kormány alárendeltségébe tartozik, míg a magyar intézet a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működik. Legfeljebb 35 alkalmazottal működhet Kolozsváron az intézet, amelynek legkevesebb 25 kutatót kell foglalkoztatnia. – Néhány olyan intézményes funkciót akarnak vállalni, amelyek megszokottak ilyen intézetben. Például a publikációk folyamatos leltározása egy dokumentációs központ létrehozása érdekében. Ennek az lenne a feladata, hogy rögzítse mindazt, amit a kisebbségekről Romániában publikálnak. A kisebbségi politizálással kapcsolatos anyagokat is gyűjteni fogják. Egy másik projekt keretében etnodemográfiai statisztikát készítenek majd. Romániában ugyanis 1992-ről regisztrálják a gyerekeknek, a házastársaknak és az elhalálozottaknak a nemzetiségi hovatartozását. Romániában ezt nem igazán dolgozták fel. A romániai magyar kisebbség kutatása intézményes szempontból eddig alapvetően magyarországi kezdeményezésként működött. A Magyar Tudományos Akadémia magyar kisebbségek kulturális intézményeinek feltérképezését kezdeményező programjához is szeretnének csatlakozni. /Borbély Tamás: Kisebbségkutatás román állami támogatással. Horváth István igazgató terveiről. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./ A román kormány mellett eddig nem működött olyan kutatóintézet, amely segítette volna a helyes kisebbségpolitika kidolgozását. A Kisebbségkutató Intézet beindításáról már 2000-ben döntöttek, azonban a kormány csak idén júliusban hagyta jóvá az intézmény szervezését és működését szabályozó határozatot. Horváth István igazgató elmondta: jövő héten kiírja a versenyvizsgát 25 kutató és nyolcfős adminisztrációs személyzet számára. A legjobb kutatónak járó havi bruttó fizetés a 2200-2300 lejt is elérheti. 2008-tól az intézetnek évente 4,5 milliárd lejt juttat a kormány, amit további uniós pályázati pénzekkel akarnak kipótolni. Az intézet rendezvényeket is szervez, szakkönyvkiadással is foglalkozik. /Oborocea Mónika: Kutató kerestetik. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./
2007. október 17.
Nemrég fejezte be a csíkzsögödi Nagy Imre /1893-1976/ festőművészről szóló dokumentumfilm forgatását Dékány István magyarországi szerkesztő-rendező. Szabó András, a Nagy Imre-gyűjtemény kezelője segítette munkáját. Most következik a kísérőszöveg véglegesítése, amit Nagy Imre Följegyzések című visszaemlékezése, levelei, naplójegyzetei alapján állít össze Dékány István. /Horváth István: A zsögödi fények írója. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17/
2007. október 22.
A krumpli lett az RMDSZ választási „kampányeszköze“. „Kampányba kezdünk egész Erdélyben, készülünk az új honfoglalásra”– ezekkel a szavakkal kísérte Markó Béla RMDSZ-elnök a szövetség európai parlamenti jelöltjeinek hét végi bemutatkozását Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Nagyváradon. Krumplival a kezében nyitotta meg Markó Béla október 19-én Csíkszeredában az RMDSZ kampányindító ünnepségét. Nagy István színész hívta színpadra a jelölteket. Beszédet csak a két listavezető Frunda György, illetve Sógor Csaba szenátor tartott. „Kampányba kezdünk egész Erdélyben, készülünk az új honfoglalásra”- mondta Markó Béla Marosvásárhelyen, az RMDSZ október 20-án tartott ünnepségén, bemutatva EP-képviselőjelöltjeit. A szónokok kerülték Tőkés László püspök „egyéni vállalkozására” utalást, csak Markó jelentette ki újságírói kérdésre válaszolva, hogy nem az RMDSZ tehető felelőssé a közös listaállítás kudarcáért. Az RMDSZ kampánystábja október 21-én, vasárnap délben Biharfélegyházán először hagyományt ápolt: részt vettek egy kolbásztöltő versenyen. /Both Abigél, Horváth István, Lokodi Imre: Narancs helyett pityóka. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./
2007. november 1.
Csibi Barna (az SZNT volt csíkszéki ideiglenes elnöke) civil szervezetként kívánja hivatalosan is bejegyezni a Székely Gárdát, Székely Csapat, azaz Echipa Secuiasca néven. Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke szerint Csibi Barna már nem tagja a szervezetüknek, csalódottan távozott az EMI-ből, minden kapcsolatot megszakított velük. Soós Sándor szerint Székely Gárdára nincs szükség Erdélyben. A Székely Nemzeti Tanács elhatárolja magát a hivatalos véleménynyilvánítástól. Ferencz Csaba kifejtette, az SZNT-nek nincsenek úgynevezett „tagjai”, akik tagsági díjat fizetnének, Csibi Barna nem volt tagja a tanácsnak. /Horváth István: Nincs vevő a Székely Gárdára. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./
2007. november 4.
Október 25–27. közt tartotta idei tanulmányi napjait a Pax Romana keresztény értelmiségi szövetség. Az erdélyi identitás volt a téma. Horváth István szociológus az erdélyi, nemzetiségi szempontból vegyes házasulási statisztikákat, preferenciákat ismertette, Vetési László szórványügyi előadó Keresztény értelmiségi feladatok a szórványmunkában címen mutatta meg a szórványosodást. Rüsz-Fogarasi Enikő történész az erdélyi tolerancia valóságát mutatta be a fejedelemség kori Erdélyben, majd Fasang Árpád zongoraművész, diplomata Nemzeti, kulturális és európai identitásról beszélt. Máthé Zsuzsa német szakos vallástanár az erdélyi szászokat mutatta be és a magyar értelmiséggel való együttműködésüket a 20. század első felében, Ferenczi Enikő mentálhigiénés szakember az azonosságtudat összetevőiről beszélt. A tanulmányi napok végén tisztújítás is zajlott: a Romániai Magyar Pax Romana új elnöke a csíkszeredai Birtók József, a Státus Kiadó vezetője, alelnök Olosz Erzsébet, szervező titkár és külkapcsolati referens Bodó Márta, az elnökség további tagjai Paulusz Mária, Szász Ávéd Rózsa, valamint Sebestyén Ottó Pax Romana-lelkész. /(lakmusz): Erdélyi identitásainkról, barátok közt. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 4./
2007. november 9.
Olaszország eltűrte és passzivitásával bátorította a túlélésre berendezkedett népcsoportok bevándorlását, miközben semmiféle elképzelése nem volt arról, hogy mihez kezd majd a jövevényekkel – vélekedett Horváth István szociológus, a Kisebbségkutató Intézet igazgatója. Már a kilencvenes évek elején észlelhető volt Kelet-Európából nyugatra tartó roma emigráció. Először Németországba mentek, de ott időben határozottan közölték, hogy miként viszonyulnak ehhez a típusú emigrációhoz. Olaszország nem közölte időben, hagyták az emigráció áramlását. Az olasz hatóságok viszonylag toleránsak voltak az illegális bevándorlással szemben. Horváth István szerint az erőforrás nélküli fiatal demokráciáktól nem lehet elvárni, hogy egyből megtalálják a megoldást. /Lokodi Imre: Kiszorítottság – lezser olaszsággal. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./
2007. november 12.
A Kormányőrség (SPP) nevű titkosszolgálat védelmét kéri Tánczos Barna, a Szállításügyi Minisztérium államtitkára családja és saját maga számára, miután múlt héten a törvényszék szabadlábra helyezte Alecu Chitarut, Tánczos egykori támadóját. Tánczost, aki akkoriban az Állami Birtokok Ügynökségének elnöke volt, 2006. március 23-án egy bajonettel szúrta meg a iasi-i üzletember, aki többször járt már a hivatalban föld-visszaigénylési ügyben, és nem kapott számára kedvező választ. Másnap Chitaru ellen, aki magát szívesen nevezte a cotnari-i parasztok vezetőjének, 29 napos előzetes letartóztatási parancsot rendeltek el, valamint megállapították róla, hogy tudatában volt tettének. Chitaru azt állította, a nevére kiállított letartóztatási parancs semmis, mivel az azonosító adatok nem az övéi, hanem egy Vrancea megyei másik személyé. „Nincs semmi közöm az esethez. Én barátomnak tartom Tánczos Barnát. Elmondtam az ügyésznek is, még 2006. júniusában, hogy a letartóztatási parancsban szereplő adatok hibásak” – mondta Alecu Chitaru. Tánczost felháborítja, hogy gyilkossági kísérlet ellen szabadlábon védekezhet egy visszaeső bűnöző. A támadást követően Tánczos Barna két műtéten esett át, ugyanis megsérült a rekeszizma, valamint a kés átvágta egyik bordáját. /Horváth István, Mihály László: Szabadlábon Tánczos késelője. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./
2007. november 14.
Csíkszeredában és Marosvásárhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem közeljövőben akkreditálásra kerülő hat szakának felkészültségét tekintették át a hét elején az egyetem vezetői, illetve a finanszírozó magyar kormány képviselői. A magyar kormány részéről a határozott elvárás, hogy az említett hat szakot a román fél minél hamarabb elismerje. A hat szak: négy csíkszeredai – angol–román, szociológia, könyvelés–informatika, agrárgazdaság –két marosvásárhelyi – a pedagógia és informatika – szak. Szép Sándor, az EMTE csíkszeredai rektor-helyettese elmondta: a bizottság megállapította, hogy a szakok akkreditálásához szükséges dossziékat 90 százalékban már összeállították. /Horváth István, Király K. László: Mérlegen a Sapientia. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./
2007. november 21.
Megújult a szervezeti és intézményi struktúra Csíkszeredában a Sapientia – EMTE Műszaki és Társadalomtudományok Karán. A változás összefügg az egyetem akkreditációs felkészülésével, jelentette be az intézmény újonnan kinevezett dékánja, Biró A. Zoltán. A műszaki és társadalomtudományi tanszék idéntől két önálló szakmai struktúraként működik tovább, viszont a kar megmarad adminisztratív egységként. A Társadalomtudományi Intézetet dékánként és megbízott intézményvezetőként Biró A. Zoltán vezeti, míg a Műszaki Tudományok Intézetét Szép Sándor rektor-helyettes. A társadalomtudományi képzés vezetését korábban, szaképítő professzorként, Rostás Zoltán látta el. Biró szerint az egyetemnek sikerült teljesítenie a kitűzött fejlesztési feladatokat, a szociológia–vidékfejlesztés és a kommunikáció szakon végzett hallgatók 85 százaléka jelenleg is a térségben dolgozik. A Vidékfejlesztési és Szaktanácsadási Központ pedig több térségi, önkormányzati megrendelésnek is eleget tesz. /Horváth István: Struktúraújítás a Sapientián. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./
2007. december 6.
A katolikus értelmiségiek nemzetközi társasága, a Pax Romana az I. világháború befejeztével született meg. A II. világháború után a magyar katolikusok is bekapcsolódtak a mozgalomba, az emigrációban élő magyar értelmiségiek alapították meg a magyar szervezetet 1947-ben – 60 éve. A rendszerváltás után, 1991-ben volt az első magyarországi, győr-pannonhalmi kongresszus. Szintén a rendszerváltás után alakult meg az Erdélyi Pax Romana. Idei kongresszusukon a keresztény értelmiségiek folytatták tavaly elkezdett önvizsgálatukat: az erdélyi identitást próbálták körvonalazni. Horváth István szociológus a vegyes házasságok preferenciákat vizsgálta. Vetési László református szórványügyi előadó a diaszpóra akut helyzetét illusztrálta. Rüsz Fogarasi Enikő történész az erdélyi fejedelemség toleranciaeszményéről beszélt. Nagy György Attila ifjúsági főlelkész a fiatalok katolikus identitástudatát vizsgálta. A Romániai Magyar Pax Romana elnökévé Birtók Józsefet választották. /Pax Romana. Erdélyi identitásainkról. = Brassói Lapok (Brassó), dec. 6./
2007. december 7.
A románok alapjában véve elégedetlenek, tájékozatlanok és optimisták – ez derül ki a Soros Alapítvány felméréséből. A megkérdezettek több mint 60 százaléka sorolja magát a középréteget képviselő társadalmi kategóriába, vagy vallja magát szegénynek. Arra a kérdésre, hogy mi jellemzi a középréteget, kevesen tudtak helyesen válaszolni. A rossz körülmények közt élők reménykednek, hogy az elkövetkezendő öt évben javulni fog a megélhetésük. Romániában az euroövezet többi országaihoz képest a szegénységi ráta nagyon magas. 2006-ban az abszolút szegénység hárommillió embert érintett, ami a 2000-es adatokhoz képest a felére csökkent, a gazdasági növekedésnek köszönhetően. Európai viszonylatban a társadalmi rétegek közti egyenlőtlenség Romániában a legnagyobb. Arra a kérdésre, „Ki volt az utóbbi 100 év legjobb, illetve legrosszabb ország vezetője”, a válaszok nagyon ellentmondásosak: a legelső helyen Ceausescu áll itt is, ott is. A kérdezettek 23 százaléka nyilatkozta azt, hogy ő tette a legtöbb jót az utóbbi száz évben Romániában, 15 százalékuk szerint Traian Basescu, 7 százalékuk szerint Ion Iliescu. Arra a kérdésre, hogy ki volt a legrosszabb politikus, a kérdezettek 24 százaléka voksolt Ceausescura, 15 százalékuk szerint Iliescu, 8 százalékuk szerint Emil Constantinescu, és 5 százalékuk szerint Basescu. „Az erdélyi magyarság a jelenlegi élethelyzetének és jövőbeli lehetőségeinek a megítélésében nem tér el az átlag román népesség megítélésétől. Az utóbbi öt-hat év felmérései azt mutatják, hogy a trendek messzemenően azonosak”- nyilatkozta Horváth István a Magyar Kulturális Intézet igazgatója. /Oborocea Mónika, Pásztor Krisztina: Elégedetlen optimisták országa. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./
2007. december 17.
December 14-én Csíkszeredán ünnepélyesen átadták Dávid Gyulának a könyvkiadás szolgálatában végzett több mint félévszázados tevékenységéért a Kriterion-koszorút. Dávid egyik méltatója, Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus elmondta, hogy átnézve az eddigi, Kriterion-koszorúval díjazottak névsorát, van közöttük valami hasonlóság, valami közös. Olyan emberek kapták mindeddig, akik a munkájuk során a maguk területén jelentős alkotások sorát hozták létre. „Dávid Gyula munkássága átfogja egész szellemi életünket, és egy olyan, még befejezetlen életmű rajzolódik ki munkássága nyomán, amely mérföldkő a romániai magyar szellemi életben” – hangsúlyozta Gálfalvi Zsolt. - A Kriterion-koszorú inkább előlege annak, amit még meg kell csinálnom – vélte a kitüntetett, Dávid Gyula, a kolozsvári Polis Könyvkiadó igazgatója. Számára mindig fontosabb volt mások könyveit a megjelenés felé segíteni, mint hogy ő szaporítaná eggyel a megjelenő kötetek számát. Úgy vélte, ezt a koszorút ő már régen megkapta, babérlevelenként, és további babérleveleket akar az eddigiekhez hozzáadni. Még tető alá szeretné hozni a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon utolsó kötetét, a tavaly megjelent 56-os életrajzi adattárhoz azóta is gyűltek az anyagok, a Bánffy-, valamint a Reményik-életrajz hátralévő köteteit is nyomdában szeretné tudni. Dávid Gyula Bukarestben, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnál /CNSAS/ betekintett saját dossziéjába, ezt szeretné még feldolgozni. December 15-én Brassóban, az Erdélyi Magyar Írók Ligája /E-MIL/ díjkiosztó gálaestjén Mikó Andrásra, a tragikus körülmények között 19 éves korában elhunyt fiatal költő halálának 10. évfordulójára is emlékeztek a Mikó András Alapítvány szervezésében. /Horváth István: Elismerés babérlevelenként. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./ Brassóban az E-MIL-gálán a Méhes Györgyről elnevezett nagydíjat Bogdán László író, költő kapta idén megjelent, Hutera Béla utolsó utazása című regényéért. Az elismerés egyben főhajtás Bogdán eddigi, közel harminc kötetre rúgó életműve előtt is. Farkas Árpád költő betegsége miatt nem méltathatta személyesen a díjazottat, levelében viszont s elismerő képet vázolt fel róla. A Méhes-debütdíjat a székelyudvarhelyi születésű Bálint Tamás vehette át, akinek A pap leánya, birtokostul című verseskötete alig pár nappal a díjátadó előtt jelent meg. Az Aradon szerkesztett Irodalmi Jelen folyóirat három díjat osztott, irodalomtudomány és kritika kategóriában Pécsi Györgyi, lírájáért a második, Mi nem lóg, ha áll című verseskönyvével jelentkező Muszka Sándor költő vehette át az elismerést. A lap prózadíját egy tízéves kézdivásárhelyi kislány, Veress Anna kapta. A Márkus Barbarossa János író által létrehozott Avantgarderobe-díjat Murányi Sándor Olivér érdemelte Felnyomták szentnek című első szépirodalmi kötetéért. Ugyanebben az elismerésben részesült Kiss–Budai Tibor is, az E-MIL rendezvényeinek mesterszakácsa – nemcsak kiváló főztjéért. A harmadik Avantgarderobe-díj a tehetségkutatással foglalkozó Bretter György Irodalmi Körhöz került. Különdíjat kapott továbbá Mátis Jenő Kolozs megyei tanácsos a liga népszerűsítését segítő szervezői munkájáért. A Mikó András-díjat Magyari Ágnes prózaíró kapta. /Burus János Botond: Díjak korhatár nélkül. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./
2007. december 28.
Beszüntették december 27-én a munkát a csíkszeredai Hamerock Me-tall cég alkalmazottai, akik leginkább a tulajdonos, a hírhedtté vált Csibi István üzletember magatartásával és a gyárnál uralkodó körülményekkel elégedetlenek. A vállalat szakszervezete több pontból álló követeléslistát nyújtott be a cég vezetőségéhez, amely elsőként a kollektív munkaszerződésben rögzítettek megszegését rótta fel. Az alkalmazottak tömeges felmondással fenyegetőznek, ha nem teljesítik a követeléseiket. A dolgozók nem mernek beszélni, a félelem alapja az is lehet, hogy Csibi István hosszú hónapokig ült fogdában: a Neptun Impex tulajdonosát és más cégekben is érdekelt üzletembert 2004-ben ugyanis letartóztatták. Az ügyészség gyilkossági kísérlet, rablás és rablási kísérlet, valamint zsarolási ügyekben is vizsgálatot indított ellene. Csibi 2006. március 22-től szabadlábon védekezhet az ellene folyó bűnvádi eljárások ellen. /Horváth István: „Lázadás” Csibi cégénél. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./
2008. január 4.
Magyarországra, „testvérvárosi körútra“ viszi a Csíki Székely Múzeum Zsögödi Nagy Imre műveinek reprezentatív válogatását, jelezte Gyarmati Zsolt múzeumigazgató. A gyűjteményt először Csíkszereda testvérvárosába, Kaposvárra viszik, ezután következne a többi testvérváros, úgymint Gyula, Tiszaújváros és Cegléd. /Horváth István: Utazó zsögödi fények. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./
2008. január 8.
Körülbelül kétszáz ember gyűlt össze január 7-én a Hargita megyei Madéfalván, hogy tiszteletüket tegyék a Mária Terézia parancsára, 1764. január 7-én lemészárolt több száz székely emlékére állított turulmadaras emlékműnél. Szentes Csaba, Madéfalva alpolgármestere ünnepi beszédében kifejtette, a székelyek akkori helytállása ma is példaértékű. A koszorúzást a pusztinai csángók küldöttségének és a Zöld Péter Általános Iskola diákjainak ünnepi műsora követte. /Horváth István: Emlékezés a Siculicidiumra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./
2008. január 15.
Csutak István azért írta meg vitacikkét, mert 2009-ben, az Európai Unió támogatási költségvetésének struktúrája várhatóan eltolódik a felzárkóztatásról a versenyképességre. Ki kell használni azt az óriási történelmi esélyt, amit a térségnek az Európai Unióhoz való csatlakozása jelent. A széki berendezkedéssel, az a baj, hogy nem a széki hagyományokat éltetik, hanem az, hogy személyes kapcsolatokra épülő, nem értékelvű. /Horváth István: Vita Székelyföld boldogulásáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./
2008. január 18.
A Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában levő, a nagybányai festőiskola műveit bemutató kiállítás május 8-tól július 18-ig lesz nyitva Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban. Gyarmati Zsolt igazgató 30 ezer látogatóval is elégedett lenne. Olyan festők alkotásait szemlélheti majd meg a közönség, mint például Aba Novák Vilmos, Thorma János, Koszta József vagy Ferenczy Károly. A Magyar Nemzeti Galéria ingyen bocsátja a város rendelkezésére a képeket, a városnak csak a biztosítást, a reklámköltségeket, valamint az őrzést, védést kell majd fizetnie. Nem csak jön, hanem megy is kiállítás: Nagy Imre festményei egy teljes évig járják Magyarországot, az első megálló Kaposvárott lesz. /Horváth István: Nagybánya Csíkba készül. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./
2008. január 21.
Január 19-én iskolát avattak Magyarózdon. Húsz gyerek köszöntötte rövid verses-dalos műsorral az egybegyűlteket. A meghívottak közül csupán Lokodi Edit megyei tanácselnök és Horváth Arany, az iskola nevét viselő Horváth István költő lánya jelent meg. Ballai György, Magyarbükkös polgármestere frissen sült fánkkal, üdítővel kínálta a megjelenteket. A kormány 300 ezer lejt utalt ki az iskola felújítására, így sikerült kicserélni az épület tetőszerkezetét, szigetelni a falakat, bevezetni a vizet, központi fűtést szerelni, belső vécéket és mosdókat kialakítani. A tanfelügyelőség jóvoltából új bútorzattal és tanfelszerelésekkel, számítógépekkel rendezték be a helyiségeket. Az iskolának az ‘50-es évek elején nagyon sok tanulója volt. A magyarózdi iskola 2004-ben vette fel a Horváth István nevét, ahová ma 19 gyerek jár óvodába, 17 I. -IV. osztályba és 21 tanuló V. -VIII. osztályba. /(kilyén): Háromszor született a magyarózdi iskola. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./
2008. január 22.
A Transindex, az Erdély FM és a Jakabffy Alapítvány által szervezett zártkörű beszélgetésen folytatódott a vita az erdélyi magyarság modernizációjáról, melyet Csutak István Székek földje – Székelyföld? /Szabadság, jan. 8./ című írása „élesztett fel”. A beszélgetésen – többek közt – jelen volt a vitát elindító Csutak István, volt integrációs államtitkár, továbbá Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője, Horváth István szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet vezetője, Kelemen Attila, az Erdély FM igazgatója, Kiss Tamás szociológus, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai kutatócsoportjának vezetője, László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök, Salat Levente politológus és Székely István politológus. Csutak István elmondta: önmagunk átértékelése és újrafogalmazása a cél. Szerinte napjainkban Székelyföldön nem a tudás viszi előre a dolgokat, hanem az úgynevezett „komaság”. Bíró A. Zoltán „a modernizációt életfeltételek változásához szükséges keretfeltételek megteremtéseként” határozta meg. Horváth István úgy vélte, a romániai magyarság cselekvési logikákat sajátított el, a modernizáció pedig éppen ezekről a logikákról, felfogásmódokról szól. A modernizáció a változás folyamatossága. Salat Levente kiemelte: a kisebbség modernizációjának gondolata nem zárható el a környezettől, ez már a többség problémája is. László Attila úgy gondolja, az erdélyi magyarság tekintetében nem igazán beszélhetünk modernizációról. Székely István szerint most kezd felnőni egy olyan generáció, amely tudja, milyen társadalomban akar élni, ugyanakkor felelősségvállalásra képes. Bíró A. Zoltán a felelősség vonatkozásában az intézményteremtés lehetőségének hiányát emelte ki. /Kerekasztal a társadalmi modernizáció kérdéséről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./
2008. január 24.
Csutak István, az RMDSZ régiófejlesztési szakértője szerint az ország adminisztratív újrafelosztásának gondolata már egyáltalán nem idegen az ország elnökétől. „Nem szabad sem túl-, sem alulértékelni a Traian Basescu által mondottakat” – fejtette ki Csutak István, annak kapcsán, hogy az államelnök a Román Akadémián tartott beszédében decentralizációs és területi-adminisztrációs újrafelosztást szorgalmazott. Csutak szerint az RMDSZ szakmailag felkészült arra, hogy amikor napirendre kerülnek ezek a reformok, érvényesíteni tudja álláspontját. /Horváth István: Köszönés helyett is autonómia? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./
