Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 131447 találat lapozás: 1-30 ... 127111-127140 | 127141-127170 | 127171-127200 ... 131431-131447
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  

Névmutató:

2017. június 12.

Dragnea örülne, ha az RMDSZ kormányon lenne a „nagy egyesülés” centenáriumán
MTI - Ismét az RMDSZ kormányra hívása mellett érvelt Liviu Dragnea, a bukaresti kormány fő erejét képező Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, aki szerint a „sebek gyógyulását” szolgálná, ha a magyar érdekképviselet kormányon lenne 2018-ban, amikor az ország „a Román Királyság és Erdély nagy egyesülésének” centenáriumát ünnepli.
A pártelnök a România TV hírtelevízióban vasárnap este azt mondta: nem zárkózik el attól, hogy felkérje az RMDSZ-t a kormányzati részvételre – közölte hétfőn az Agerpres hírügynökség magyar kiadása. Dragnea kifejtette: egyelőre nem tárgyaltak erről Călin Popescu-Tăriceanu szenátusi elnökkel, a kisebbik kormánypárt a szabadelvű ALDE elnökével, erre csak a kormány tevékenységének kiértékelése után kerül sor.
„Az RMDSZ-esek mindig jól felkészült, hatékony, komoly és szorgalmas embereket javasoltak a kormányzati tisztségekbe.
Akárhány kormányban részt vettek, soha nem emlékszem olyasmire, hogy teljesítményhiánnyal lehetett volna vádolni őket” – mondta Dragnea a România TV-nek adott interjúban. A PSD elnöke kifejtette, hogy azért is pozitív lépésnek tartaná az RMDSZ felvételét a kormánykoalícióba, mert 2018-ban a „nagy egyesülés” centenáriumát ünnepli az ország. „Azt hiszem, hogy jövőre lehetőségünk kínálkozna több seb bekötözésére. Jó megoldás lenne, de még nem beszéltem velük. Talán tévedek, talán egyesek megharagszanak, talán egyeseknek gondjuk van ezzel, de mindannyian románok vagyunk. (...) Én azt mondom, hogy jót tesz, ha kevesebb köztünk a feszültség és több a híd, így, a románok között. Persze, ez kényes téma. Én nem zárom ki, nem utasítom el a gondolatot, hogy az RMDSZ kormányon legyen. Biztos, hogy jó megoldás volna, de sem nekem, sem Tăriceanu úrnak nem volt velük komoly, megfontolt beszélgetésünk erről” – idézte a szociáldemokraták vezetőjét az Agerpres.
Liviu Dragnea először az RMDSZ májusi kongresszusán hívta burkoltan a kormánykoalícióba a magyar szövetséget, amellyel a decemberi választások után parlamenti együttműködésről – az előre egyeztetett törvénytervezetek kölcsönös támogatásáról – állapodott meg a PSD-ALDE koalíció.
A román sajtó most azért vette ismét elő a témát, mert feszültségek támadtak Sorin Grindeanu szociáldemokrata kormányfő és a PSD vezetősége között. A kormány politikai összetételének megváltozásához (az RMDSZ bevonásához) a parlament bizalmi voksára van szükség, ami jó alkalom lehet Dragneának egy nagyszabású kormányátalakításra. Krónika (Kolozsvár)

2017. június 12.

Kisebbségvédelem Európában: nyári egyetem határon túli fiatal jogászoknak
A Kisebbségi Jogvédő Intézet és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet 2017-ben is megrendezi a Kisebbségvédelem Európában című nyári egyetemet, melyre elsősorban határon túlról származó joghallgatók, fiatal jogászok, ügyvédek jelentkezését várják, de indokolt esetben más tudományterületek hallgatóinak, képviselőinek is lehetővé teszik a részvételt derül ki a szervezők felhívásából. 
A nyári egyetemet 2017. július 30–augusztus 5. között rendezik meg Gödöllőn és Budapesten. A rendezvényre előadóként várják Potápi Árpád Jánost, Dr. Navracsics Tibort, Kalmár Ferencet, Dr. Kardos Gábort, dr. Elek Zsófiát. A rendezvényen szabadidős programokat is terveznek: beszélgetés és közös éneklés Sebestyén Márta előadóművésszel, parlamenti látogatás, QuizNight, nemzetpolitikai vetélkedő, kastély- és templomlátogatás, városnézés.
A hallgatók számára ösztöndíj biztosított, amely magában foglalja a képzést, a szállást, a napi háromszori étkezést, a rendezvény keretében megszervezésre kerülő utazások költségét, valamint a belépődíjakat. Az ösztöndíj nem tartalmazza az oda- és hazautazás költségét. A jelentkezési határidő június 30. Részletek a Kji.hu honlapon, illetve a [email protected] e-mail címen is igényelhetők. A Kisebbségi Jogvédő Intézet 2012-ben jött létre azzal a céllal, hogy a külhoni magyarság jogvédelmét elássa. Tevékenységük két alappillére a Kárpát-medencei jogsegélyszolgálati helyek fenntartása, illetve nyári egyetemek szervezése a külhoni magyar joghallgatóknak. Krónika (Kolozsvár)

2017. június 12.

Ünnep a gálospetri gyerekotthonban
Napsütéses idő, lufikkal díszített kapu- és épületbejárat, szépen rendben tartott kert fogadta mindazokat, akik szombaton részt vettek Gálospetriben a Szentháromság Kollégium idei jótékonysági napján.
Ezt az ünnepet már évek óta megtartják június elején és valójában egy találkozó mindazokkal, akik egész évben támogatják, segítik a dévai Szent Ferenc Alapítvány nagy családjához tartozó gyerekotthon működését. A hívó szót most is sokan meghallották, a hajdani Fráter kúria udvara, de az előtte lévő utcácska is megtelt parkoló autókkal. Nagy vonzerőt jelent ilyenkor Böjte Csaba atya jelenléte, aki idén is szabadtéri szentmisét tartott az épület nyitott, árkádos tornácán. Örvendetes, hogy most is sokan eljöttek a ház ünnepére, kezdte a maga sajátos, élvezetes stílusában mondott beszédét Böjte Csaba. (Nem csak az Érmellékről, de a Hegyközből, Magyarországról, sőt, a Felvidékről is érkeztek vendégek.) Mondanivalója középpontjában a közösségi összetartás, a tiszta és egyszerű szeretet ereje állt. Jézus legnagyszerűbb kinyilatkoztatása a Szentháromság, hiszen ez is azt mutatja, hogy “egy csapatban játszunk”, fejtette ki az atya, utalva az otthon nevére, hozzátéve: az egyháznak “nem szabad úgy viselkednie, mint egy vénlánynak, aki a sarokban ülve várja, hogy táncra kérjék, majd aki megszólítja, azt kiosztja”.
A jó szó ereje
Emlékévében Szent Lászlót állította példának, aki “polgárháborús időkben” lett királlyá, sérelmei megbosszulása helyett újjászervezte az országot és az egyházat, békét és testvériséget teremtve. “Nem lehet senkit veréssel jobbá tenni, de a jó szó közösségeket menthet meg”, figyelmeztetett Böjte Csaba, akinek imája a gyerekotthonért, lakóiért, támogatóiért szólt. Egy keresztelésnek is tanúi lehettünk, a – talán – 3-4 éves Krisztofer keresztségi fogadalmát az egész gyülekezet ismételte. Böjte Csaba az alkalmat kihasználva mintegy megígértette a jelenvoltakkal, hogy további életükben megbocsátóak, békülékenyek lesznek, amit derültséget kiváltva így fogalmazott meg: mossuk egymás lábát, fejét ahol érjük. Az atya szolgálatát és a vendégek egybesereglését Kosza Erzsébet otthonvezető köszönte meg, akit neveltjei virágcsokorral köszöntöttek.
Nem adják fel…
Míg a gyerekek felkészültek műsorukra, a Budapestről érkezett Nem adom fel együttes adott koncertet. Ennek tagjai mozgás- és/vagy mentálisan sérültek, előadásuk pedig nem hagyott kétséget, hogy közösségük elnevezése igen találó, sok egészséges(nek tűnő), ám életével elégedetlen példát vehetne életigenlésükről, lelkesedésükről, hitükről, miközben, ha valakinek, nekik talán igazán lenne okuk perlekedni a sorssal… Mint minden évben, az otthon támogatóinak a gyerekek műsorral viszonozzák a segítséget, idén egy rendhagyó Hófehérke mesefeldolgozást és két nem kevésbé humoros jelenetet láthattunk. A mosolygós jókedv egyébként az egész együttlétre és a nap további részére is jellemző volt, amikor ebédre várták a vendégeket, később a zenéé, a szórakozásé, a barátkozásé lett a főszerep.
Rencz Csaba erdon.ro

2017. június 12.

Madaras Nap a falu­múzeumban
Számos tevékenységgel várta az érdeklődőket a Román Madártani Egyesület kolozsvári irodája szombaton, a Romulus Vuia Néprajzi Múzeumban megtartott Kolozsvár madarai a zene és hagyományok tükrében projekt keretében megszervezett eseményen. A programok középpontjában a madarakkal összefüggésbe hozható tevékenységek álltak, mint a madárhatározás, odúkészítés. Utóbbiról a szervezők elmondták: ezek nem etetőként funkcionálnak, hanem a természetes odúkat helyettesítik. Emellett főleg kézműves foglalkozásokon, fazekas műhelyen, ékszer- és kitűzőkészítésen, festésen vehettek részt az érdeklődők.
A szervezők megpróbáltak minden tevékenységet madarakkal összefüggésbe hozni, így például különböző, környezetünkben élő madarakat ábrázoló képeket festhettek ki a gyerekek, madárképeket jelképező kitűzőket készíthettek.
A rendezvényen részt vettek a Salvamont Salvaspeo Vlădeasa Cluj Hegyimentő Bázis munkatársai is, ők három próbával színesítették a programot. – Megközelítőleg 300 ember látogatott el az eseményre, többnyire családok, gyerekek szüleik társaságában. Inkább 14 év alatti gyermekeket érdekelt a rendezvény, de megfordultak a nap folyamán egészen fiatal résztvevők is – mondta el Cîmpan Kinga, a Román Madártani Egyesület munkatársa, a szombati rendezvény főszervezője. A madarak mellett a hüllőkkel is összeismerkedhettek az érdeklődők, a Babeş–Bolyai ­Tudományegyetem Viváriumá­nak munkatársai tarantulákat,  gekkókat, kígyókat vittek ki a rendezvényre, ezeket nézhették, simogathatták meg kicsik és nagyok. – A vivárium programja volt talán a legnépszerűbb, hiszen ez volt a legizgalmasabb, érdekelte a fiatalokat, ahogy az állatok mozogtak. Egyesek bátrabbak voltak, ők meg is simogatták a hüllőket, míg mások rögtön távolabb mentek, ha egy kígyót kivettek a terráriumból – mesélte a főszervező. Az esemény célja, hogy a résztvevők megismerjék a környezetükben élő állatokat, és megtanulják, hogyan viszonyuljanak ezekhez. Păun Georgiana, a BBTE Biológia és Geológia Karának mesteris hallgatója, aki néhány éve foglalkozik hüllőkkel, magyarázta el az érdeklődőknek, mi a különbség egy vipera és egy közönséges sikló között. – Nem minden kígyó harap, nem kell mindegyiket megölni. Ezt kell megtanulnunk – erősítette meg Cîmpan Kinga is.
Sarány Orsolya Szabadság (Kolozsvár)

2017. június 12.

Engedd hazámat értenem
Június 14-én, szerdán délután 5 órakor a marosvásárhelyi Bernády Házban (Horea u. 6. sz.) mutatják be Lengyel László és Markó Béla nemrégiben megjelent közös könyvét. A budapesti Helikon Kiadó gondozásában megjelent kötetben Lengyel László közgazdász-politológus és Markó Béla költő, politikus beszélget Erdélyről, nacionalizmusról és patriotizmusról, a magyar és a román rendszerváltásról, a parlamenti demokráciák kiépítéséről, működtetéséről, majd elapadásáról. A Kós Károly Akadémia Alapítvány által szervezett eseményen a könyvről Kelemen Hunor, Lengyel László, Markó Béla és Tibori Szabó Zoltán beszélget. Népújság (Marosvásárhely)

2017. június 12.

Magyar zeneszerzők halhatatlan műveit szólaltatta meg a Prelude Kórus
Délvidéki koncertkörútja keretében június 9-én, pénteken a temesvári evangélikus templomban lépett fel a budapesti Corvinus Egyetem vegyes kara, a Prelude Kórus, dr. Kabdebó Sándor vezényletével. A nagy kórusversenyeken szép sikereket elért vegyes kar magyar zeneszerzők halhatatlan műveivel, köztük nagy magyar költők megzenésített verseivel ajándékozta meg a temesvári közönséget.
A Prelude Kórus többek között Kodály Zoltán, Bartók Béla, Farkas Ferenc, Bárdos Lajos, Orbán György zeneszerzők műveit szólaltatta meg a koncert során. Áhítattal hallgattuk Nagy László Ki viszi át a szerelmet című, talán leghíresebb versének megzenésített változatát, amelynek zenéjét Beischer-Matyó Tamás kortárs zeneszerző komponálta a kórus felkérésére. A Prelude Kórus Kodály Zoltán Esti dalával fejezte be rendkívül színvonalas koncertjét. A viszonylag kevés számú, de annál lelkesebb temesvári közönség vastapssal honorálta a budapesti vegyes kar produkcióját, amely ráadásként egy megzenésített József Attila-verssel is megajándékozta a hallgatóságot. A világhírű magyar kórusművészetet népszerűsítő rendezvényre a Temesvári Magyar Nőszövetség szervezésében került sor a temesvári evangélikus templomban.
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)

2017. június 12.

Bogdánffy Szilárd Ignác vértanú (1911–1953)
Az egyik házkutatás során a római katolikus püspöknél „szegeket és különféle csavarokat tartalmazó készletet találtak; a börtönparancsnokhoz vitték, ahonnan piros arccal tért vissza, vagyis felpofozták.”
Bogdánffy Szilárd Ignác 1911. február 21-én született, a Torontál vármegyei Feketetón (ma Crna Bara, Szerbia). Elemi iskoláit Temesváron végezte, az állami iskolában, majd tanulmányait, a IV. osztálytól, 1929-ig, a temesvári Piarista Főgimnáziumban folytatta. Érettségi után előbb a műszaki egyetemre jelentkezett, majd ugyanazon év őszén felvételét kérte a nagyváradi teológiára, ahol már az első két évben kivívta a szeminárium tanári karának osztatlan elismerését.[1] Teológiai tanulmányait később a Budapesti Központi Papnevelő Intézetben folytatta. 1934 nyarán hazatért Nagyváradra, ahol, június 29-én, az újonnan épített várad-őssi Lisieux-i Szent Teréz plébániatemplomban, Fiedler István püspök pappá szentelte.[2] Életének következő másfél évtizedét a katolikus ifjúság oktatásának és lelki nevelésének szentelte. Felszentelésének évében püspöke a szatmári papneveldébe helyezte helyettes tanárnak és tanulmányi felügyelőnek. Egy évvel később hittanári kinevezést kapott a nagyváradi Gozsdu-líceumba, egyidejűleg pedig a helyi püspöki konviktus, a Szent József Intézet tanulmányi felügyelője és lelki vezetője lett. Három évvel később az Orsolya-rend Tanítóképző Intézetének hittanári és lelkészi teendőit is elvállalta. Ezzel gyakorlatilag a nagyváradi katolikus diákság zömének szellemi és lelki gyarapodását irányította, beleértve a város területén szétszórtan tanuló és a Szent József Intézetben elhelyezett váradi kisszeminaristákat is.[3] 1939 végétől, kilenc hónapon át, Magyarországon, a Ranolder Intézet hitoktatójaként és spirituálisaként működött, majd 1940 szeptemberétől 1943. augusztus 31-ig a Hittudomány Főiskola tanára és lelki igazgatója volt Nagyváradon.[4] Mindeközben 1936 és 1943 között több alkalommal is szigorlatot tett a budapesti Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán, majd 1943-ban megvédte A szinoptikus apokalipszis című doktori értekezését.
 A második világháború vége fele, a szemináriumi katedrája mellett, Bogdánffy Szilárd a nagyváradi katolikus középiskolai oktatás újraindításán dolgozott. Részt vett a Premontrei Gimnázium és az Orsolya-rendi leánygimnázium újjászervezésében. A háborúban elhurcolt tanárok helyett, 1945 és 1947 között, nemcsak hittant, de szükség esetén latint, franciát és matematikát is tanított. 1945 őszén, az Orsolya-rend lelki vezető nélkül maradt növendékei számára, pápai jóváhagyással megalapította a Merici Szent Angéla harmadrendet.[5]
Scheffler János püspök kérésére, 1947 tavaszán, tanári működését félbeszakítva, Szatmárra költözött, ahol tanácsosi és püspöki titkári minőségben a püspöki aula sokoldalú és nélkülözhetetlen tagja lett. A papneveldék 1948. évi államosítását követően, a papi utánpótlás biztosítására, Felsőbányán és Színfaluban titkos szemináriumot szervezett. 1947 áprilisától püspöki vikárius volt, 1949 elején (február 14-én) pedig Nagyvárad-Szatmár titkos segédpüspökévé szentelték.
A hatóságok gyanakodtak rá, hogy részt vett az Erdélyi Önvédelmi Szervezet[6] tevékenységében, ezért első alkalommal 1939 októberében tartóztatták le, és a Kolozsvári Börtönben tartották fogva. 1939. december 21-én, a román állampolgárságának megvonása után Magyarországra száműzték, ahonnan 1940 szeptemberében, Észak-Erdélynek a második bécsi döntéssel történt visszacsatolása után tért vissza.[7]
A második világháború utáni, 1949. április 5-én bekövetkezett letartóztatásakor, Bogdánffy Szilárdot azzal vádolták, hogy „tudomása volt Scheffler János püspöknek a Vatikán javára végzett kémtevékenységéről, és e célból segítette őt”.[8] Egyes tanúvallomások szerint, a vonatról szedték le, Nagyvárad előtt, miközben egyik kárpátaljai papnak az ottani egyházüldözésekről szóló jelentését vitte Bukarestbe, a nunciatúrára. Amikor észrevette, hogy követik, megpróbálta összetépni a levelet, de ez nem sikerült neki. Ezért csak kidobta az ablakon. A legközelebbi állomáson aztán leszállították, és visszamentek a bűnjelet megkeresni.[9] Ezt mások is így vélték, hozzáfűzve azt, hogy Bogdánffy püspököt régóta figyelhették már, és a kárpátaljai pap jelentésén kívül más fontos iratok is lehettek nála. E tanúságok szerint, amikor észrevette, hogy követik, összetépte a dokumentumokat, és kidobta azokat az ablakon. Nagyváradon pedig leszállt, bement a kanonoksorra, és ott tartóztatták le.[10]
A Nagyváradi Szekuritáté fogdájában töltött nyolc hónapnyi vizsgálati fogság után, 1949. december 14-én, a bukaresti belügyminisztérium (Ministerul Afacerilor Interne – M. A. I.) fogdájába költöztették.[11] Onnan pedig, 1950. október 26-án, a Máramarosszigeti Börtönbe szállították.[12] Vasile Ciolpan, a szigeti börtön igazgatója, 1950. október 26-án, a szekuritáté vezérigazgatóságának (Direcția Generală a Securității Poporului –D. G. S. P.) jelentette az újabb katolikus elöljáróból és papból álló csoport fogadását, amelynek tagjai Ioan Suciu, Rafael Haag, Ion Ploscaru, Ion Raţă-Tarcisius és Constantin Bogdanfi (értsd: Bogdánffy Szilárd) voltak.[13] Ioan Ploscaru püspök ekképpen írta le a Szigetre történő átszállítás pillanatát: „Adott pillanatban bejön egy milicista, aki vakszemüveget viselő reverendás papot ráncigált maga után. Amikor a szemüvegét levették, megismertem a balázsfalvi Ioan Suciu püspököt. Bőröndjei voltak és több holmija, mert a lágerből hozták ide. Vele tisztelettudóbban bántak. Meghagyták a reverendáját, és a mellén viselt keresztjét. A motozás végén bilincsbe vertek, és kettesével egymáshoz kötöttek bennünket. Egyedül Suciu püspök maradt bilincs nélkül. Terepjárókba ültettek, és az Északi Pályaudvarra szállítottak. Itt a vasútállomás milíciájára vittek. Az állomásban tartottak mindaddig, amíg a szatmári személyvonat betolatott. Miután valamennyi utas beszállt, bennünket is elvittek a számunkra fenntartott másodosztályú fülkébe. Szatmárnémetibe 1950. október 26-án este érkeztünk meg. Itt a szekuritátéra vittek, s másnap reggelig mindegyikünket külön cellában helyeztek el. A helyi szekuritáté lefoglalt egy tehergépkocsit, arra pakoltak fel bennünket. A gépkocsit ponyvával letakarták, így tehát a sötétben ültünk. Ioan Suciu püspök urat is megbilincselték. Őt nem láncolták a többiekhez, hanem két kezén hordta a bilincset. A kamion számunkra ismeretlen úti céllal elindult.  Egy idő után éreztük, hogy a hideg a csontjainkig hatol. Már a máramarosi erdős vidéken jártunk. Amint Máramarosszigetre érkeztünk, szintén a szekuritáténál hagytak bennünket. Egy garázsban, vigyázban állva vártunk néhány órát, amíg besötétedett. Este elvittek a börtönbe. Kíséretünk megkapta az átadási-átvételi aláírásokat, és eltávozott. Bennünket, valamennyiünket együtt, a bejárattól balra nyíló második szobába vittek. Itt saját matracaink és ágyaink voltak. Másnap elvittek a ruharaktárba. Egyenként engedtek be, hogy leadjuk civil ruháinkat, és felöltsük a csíkos rabruhát.”[14]
Úgy tűnik, hogy Bogdánffy Szilárdot Máramarosszigetről Szatmárnémetibe vitték, a püspöki levéltár archívumában tartott házkutatás idejére, hogy a terhelő okiratok megtalálásában, lefordításában és megfejtésében segédkezzen. A bukaresti hatósági emberek egész éjszaka azzal foglalatoskodtak, hogy az archívum anyagának egy részét átnézzék, és ezáltal a Bogdánffy küszöbön álló peréhez anyagot keressenek.[15]
Kilenc hónappal később, 1951. július 31-én, személyes tárgyai is Máramarosszigetre érkeztek: „egy 5686 lejes CEC (takarékpénztári) letéti jegy, egy Omega márkájú zsebóra és egy bőrtárca különféle iratokkal”.[16] Egykori szigeti cellatársa, Ioan Ploscaru görög katolikus püspök, így jellemezte: „Mindannyiunk közül ő volt a legtestesebb. Emiatt őt vitték a nehezebb robotmunkára. Mindent összegyűjtött, amit talált: cigarettacsikkeket, bár ő maga nem dohányzott, de odaadta másoknak; egy szeget, egy ceruzát. Szelíd és alázatos ember volt. Kiváló lélek volt, ám úgy tűnik, óvatlanságából sok baja származott”.[17] 1951. november 19-én átszállították a D. G. S. S. (a D. G. S. P. 1951. március 30-án kapott új nevet: Direcția Generală a Securității Statului – D. G. S. S.) fogdájába kivizsgálásra,[18] majd 1952. április 11-én a Zsilávai Börtönbe küldték.[19] A nyomozás lezárása után,[20] 1952. augusztus 15-i keltezésű jelentésében, Matusei Andreescu szekuritáté őrnagy „a Vatikán javára végzett kémtevékenység” miatti perbe fogását javasolta.[21]
1953. február 24-én, az előzetes letartóztatottak közé helyezték át, a Nagyváradi Tartományi Katonai Bíróság pedig, „hazaárulás vádjával”, kiállította nevére a 44/953. számú letartóztatási parancsot.[22] A Nagyváradi Katonai Bíróság 1953. április 8-án kérte a Zsilávai Börtöntől a katolikus elöljárónak az áthelyezését a Nagyváradi Börtönbe.[23] A Scheffler János püspök ellen indított perben, érintettként, 1953. április 24-én, 12 évnyi kényszermunkára ítélték, „hazaárulás bűntettében elkövetett részesség” miatt.[24] Április 30-án visszafogadták Zsilavára, majd május 12-én áthelyezték Capul Midiára.[25] A Duna‒Fekete-tenger Csatorna munkálatainak 1953 nyarán történt felfüggesztésekor, 1953. július 20-án, Nagyenyedre helyezték át, és ott hunyt el, 1953. október 1-jén, 42 éves korában, „tüdőgyulladásban”.[26]
A Szentté Avatási Ügyek Kongregációja 2010. március 27-én kapta meg XVI. Benedek pápa jóváhagyását Bogdánffy Szilárd püspök mártíromságára vonatkozó rendelet kihirdetésére. A Romániai Római Katolikus Egyház mártíromságot szenvedett első egyházi személyének boldoggá avatására 2010. október 30-án került sor.
Az alábbiakban korabeli dokumentumok fordítását közöljük.
NAGYENYED VÁROS NÉPTANÁCSÁNAK
VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA                                                Csak az állami szervek használatára.
NAGYENYED RAJON, KOLOZS TARTOMÁNY             
145. sz. HALOTTI KIVONAT
Családneve          BOGDANFI     Keresztneve        CONSTANTIN
Apja család- és keresztneve          BOGDANFI IGNAT
Születési helye és időpontja  JUGOSZLÁVIA, TARNA-VARA, 1911. február 21.
Életkora      42 év       Neme        férfi
Halálának időpontja        1953. év október hó 1. nap
Halálának oka       TÜDŐGYULLADÁS Utolsó lakhelye       SZATMÁRNÉMETI I. C. FRIMU utca 2. szám
A halálesetet bejegyezték a NAGYENYEDI anyakönyvi hivatal nyilvántartásába, 145. számmal
1953. év október hó 3. napon
Haláleset helyszíne:  a NAGYENYEDI börtönben
Augusztus 23. utca 7. szám
Kiállítva ma, 1961. szeptember 30-án, 1299. számmal
MEGJEGYZÉSEK
(nincsenek)
Tanúsítjuk jelen kivonat pontosságát
Anyakönyvi hivatal megbízottja,
M. Curdoș, pecsét, aláírás
-
JELENTÉS
Dr. Bogdánfy szatmárnémeti pap, akit a Szekuritáté megfigyelt és el is fogott a vonaton, miközben kereste a pénzt, amit állítólag segélyként kapott olaszországi közvetítéssel az angloamerikaiaktól, de a Szekuritáté által keresett pénzösszeg nem került elő, ugyanis a pénz egy másik papnál volt a vonaton, éppen a szóban forgó vonaton.
Nevezett pap nagyváradi illetőségű, kapcsolatai vannak Szatmárnémetiben más személyekkel is, akik állítólag államellenes és kémszervezet tagjai, s akik az angloamerikaiak javára, Olaszországon keresztül, kémkednek. /NEMECSEK plébános Nagyváradról/
(géppel áthúzott szöveg)
RNK [Román Népköztársaság]
TERÜLETI KATONAI TÖRVÉNYSZÉK                              236/1953. sz. üi.
NAGYVÁRAD
RNK [Román Népköztársaság]
TERÜLETI KATONAI TÖRVÉNYSZÉK                              236/1953. sz. üi.
NAGYVÁRAD
259/1953. sz. ÍTÉLET
            Ma, 1953. április 24-én, a NAGYVÁRADI TERÜLETI KATONAI TÖRVÉNYSZÉK, amelynek tagjai:
ELNÖK:          LAZAR TUDORACE igazságügyi százados
TAGOK:         KASZA STEFAN főhadnagy
                                    COLCERIU SIMION hadnagy
KATONAI ÜGYÉSZ: MARCEL OLTEANU igazságügyi hadnagy
JEGYZŐ: ELENA SPIRIDON
Nyilvános ülésre összegyűltek, a katonai törvénykönyv (C. J. M.) 253. cikkelyének előírásai szerint, az esküjüket is a törvényben meghatározott formában tették le, az alábbi vádlottak ügyének tárgyalása céljából:
 1/ BOGDANFI CONSTANTIN, született 1911. február 21-én Târnabara községben, Jugoszláviában, Ignație és Aurelia fia, szakmája szerint római katolikus pap, a Szatmárnémeti Római Katolikus Püspökség volt titkára, vagyontalan, társadalmi származása szerint középosztálybeli földműves, a múltban és jelenleg politikailag nem elkötelezett, magyar nemzetiségű, román állampolgárságú, büntetlen előéletű, utolsó lakhelye Szatmárnémeti, I. C. Frimu utca 2. sz. ‒ az ellene felhozott vád a hazaárulásban való bűnrészesség, amelyet büntetőjogilag a 191. cikkellyel kiegészült 121. cikkely ír elő és büntet.
            2/ SZEMES FRANCISC, született 1908. december 19-én, Csanáloson (Urziceni), Nagykároly rajonban, Nagybánya tartományban, Francisc és Emma fia, román állampolgár, magyar nemzetiségű, nőtlen, szakmáját tekintve római katolikus pap, társadalmi származása szerint kispolgár, vagyontalan, a múltban és jelenleg politikailag nem elkötelezett, 1949-ben 4 /négy/ hónap szabadságvesztésre ítélték tiltott határátlépési kísérlet miatt, utolsó lakhelye Máramarossziget, Libertății [Szabadság] tér 19. sz. ‒ az ellene felhozott vád a hazaárulásban való bűnrészesség, amelyet büntetőjogilag a 191. cikkellyel kiegészült 121. cikkely ír elő és büntet.
            3/ SIPOS FRANCISC, született 1916. október 8-án, Ioan és Emilia fia, társadalmi származását tekintve szegény földműves, szakmáját tekintve római katolikus pap, román állampolgár, magyar nemzetiségű, büntetlen előéletű, utolsó lakhelye Máramarossziget, I. C. Frimu utca 2. sz., az ellene felhozott vád feljelentés elmulasztása, amelyet büntetőjogilag a Büntető Törvénykönyv 228. cikkelye ír elő és büntet, a Btk. 1. cikkelyének alkalmazásával.
            4/ STRAFCIK ALEXANDRU, született 1902. október 26-án, Gheorghe és Sofia fia, szakmáját tekintve könyvelő, társadalmi származását tekintve kispolgár, magyar nemzetiségű, román állampolgár, büntetlen előéletű, politikailag nem elkötelezett, utolsó lakhelye Máramarossziget, Gh. Doja [Dózsa György] utca 49. sz., az ellene felhozott vád a hazaárulásban való bűnrészesség, amelyet büntetőjogilag a Büntető Törvénykönyv 123. cikkelyével kiegészült 121. cikkely ír elő és büntet, a Btk. 191. cikkelyéhez viszonyítva.
            5/ SCHEFFLER IOAN, született 1887. október 29-én, Mihai és Elena fia, szakmáját tekintve római katolikus püspök, társadalmi származását tekintve szegény földműves, vagyontalan, büntetlen előéletű, utolsó lakhelye Körösbánya, Brád rajon, Vajdahunyad tartomány, az ellene felhozott vád hazaárulás, amelyet a Büntető Törvénykönyv 191. cikkelye ír elő és büntet (...)
(…) a Szocialista Állam védelmének szükségességéből a forradalomellenes bűncselekményekkel szemben, ami lehetővé tette és teszi, hogy Népi Demokratikus Államunk fellépjen az osztályharc új formáiból született bűncselekmények ellen, lehetőséget biztosítva a bíróságoknak arra, hogy teljes szigorral alkalmazzák a büntető törvényeket az országunk proletáriátusa által kiharcolt forradalmi megvalósítások fejlesztése és megszilárdítása érdekében.
            Mivel a vádlott tudomással bírt Scheffler János vádlott forradalomellenes tevékenységéről, a Vatikán szolgálatába állított kémhálózat létrehozói és működtetői minőségéről, amelyhez passzívan viszonyult, és mivel a főbűn magas veszélyességi fokú, a törvényhozó úgy látta jónak, hogy azokat is megbüntesse, akik ilyen magatartást tanúsítanak, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy e vádlott javára semmilyen enyhítő körülmény nem szól.
            Következésképpen:
A TÖRVÉNYSZÉK
A NÉP NEVÉBEN
ELHATÁROZZA:
 Egyhangúlag és az enyhítő körülmények figyelembe vételével elítéli a vádlottakat:
1/ BOGDANFI CONSTANTIN [Bogdánffy Szilárd – ford. megj.], aki született 1911. február 21-én, Ignație és Aurelia fia, szakmája szerint római katolikus pap, társadalmi származása szerint középosztálybeli földműves, vagyontalan, politikailag nem elkötelezett, magyar nemzetiségű, büntetlen előéletű, utolsó lakhelye Szatmárnémeti, I. C. Frimu utca 2. sz.
            ‒ 12 /tizenkét/ év kényszermunkára hazaárulásban való bűnrészesség miatt, amelyet büntetőjogilag a 191. cikkellyel kiegészült 121. cikkely és a 123. cikkely 5. bek[ezdése]. ír elő és büntet.
            A Katonai Törvénykönyv 463. cikkelye alapján beleszámítja az ítéletbe az előzetes letartóztatásban töltött időszakot, 1949. április 5-től.
 
            2/ SZEMES FRANCISC, született 1908. december 19-én, Francisc és Emma fia, szakmáját tekintve római katolikus pap, vagyontalan, utolsó lakhelye Máramarossziget, Libertății [Szabadság] tér 19. sz.
‒ 6 /hat/ év kényszermunkára hazaárulásban való bűnrészesség miatt, amelyet büntetőjogilag a 191. cikkellyel kiegészült 121. cikkely és a 123. cikkely 5. bek[ezdése]. ír elő és büntet.
            A Katonai Törvénykönyv 463. cikkelye alapján beleszámítja az ítéletbe az előzetes letartóztatásban töltött időszakot, 1952. július 2-tól.
 
            3/ KRAFCIK ALEXANDRU, született 1902. október 26-án, Gheorghe és Sofia fia, nős, két gyermekes apa, szakmáját tekintve könyvelő, vagyontalan, büntetlen előéletű, utolsó lakhelye Máramarossziget, Gh. Doja [Dózsa György] utca 49. sz.
‒ 7 /hét/ év kényszermunkára hazaárulásban való bűnrészesség miatt, amelyet büntetőjogilag a 190. cikkellyel kiegészült 121. cikkely és a 123. cikkely 5. bek[ezdése]. ír elő és büntet.
            A Katonai Törvénykönyv 463. cikkelye alapján beleszámítja az ítéletbe az előzetes letartóztatásban töltött időszakot, 1952. július 2-tól.
            4/ SIPOS FRANCISC, született 1916. október 8-án, Ioan és Emilia fia, társadalmi származását tekintve szegény földműves, szakmáját tekintve római katolikus pap, büntetlen előéletű, utolsó lakhelye Máramarossziget, I. C. Frimu utca 2. sz.
‒ két év jav[ító]. börtönbüntetésre, a mulasztás bűncselekmény elkövetése okán (…)
-
Román Népköztársaság
BELÜGYMINISZTÉRIUM
Börtönök Vezérigazgatósága
MÁRAMAROSSZIGETI FŐBÖRTÖN
588 sz.
1950. év  X. hó  26. nap
A NÉPI SZEKURITÁTÉ VEZÉRIGAZGATÓSÁGÁNAK
Az Önök 1950. okt. 14-i 126 534 sz. parancsára.-
Ezennel megerősítjük az alábbiakban feljegyzettek átvételét:
– Suciu Ion
– Haag Rafael
– Ploscaru Ion
– Rata Ion, alias Tarcizius
– Bagdamfi Constantin
Nevezetteket Önök adtak át bebörtönzés végett ebben a Főbörtönben.
Igazgató,                                                         Könyvelő,
Vasile Ciolpan börtönparancsnok aláírása      olvashatatlan aláírás
-
RNK [Román Népköztársaság]
Nagyváradi TERÜLETI KATONAI TÖRVÉNYSZÉK
236-os ügyirat / 1953
JEGYZŐKÖNYV
Kelt ma, 1953. április
Mi, a nagyváradi Területi Katonai Törvényszék Elnöke, a Törvényszék jegyzőjének segédletével,
A katonai törvénykönyv (C. J. M.) 236. cikkelyének rendelkezései értelmében.
Megjelent előttünk Bogdanfi Constantin vádlott a Nagyváradi Börtönből.
Tájékoztattuk arról, hogy az 1953. márciusi 148. sz. vádirattal jelen Nagyváradi Területi Katonai Bíróság elé küldetett hazaárulási bűncselekményben való bűnrészesség miatt, amelynek büntetéséről a Büntető Törvénykönyv 121. cikkelye, a Btk. 191. cikkelyével kiegészítve rendelkezik, és értesítettük arról, hogy a tárgyalás kitűzött időpontja 1953. év április hó 17. napja, pontosan 8 órakor.
Ugyanakkor tudomására hoztuk a vádemelés által beidézett tanúk jegyzékét is.
Aztán a vádlottat megkérdeztük, hogy szeretne-e ő is tanúkat, informátorokat vagy szakértőket javasolni, amire a vádlott azt nyilatkozta, hogy hivatalból kirendelt védőügyvédet kér, és tanúkat nem kíván javasolni.
Ezután a vádlottal közöltük, hogy jogában áll egy vagy több védőt választani; valamint hogy hivatalból is kineveztek számára egyet ..................................................... személyében.
Figyelmeztettük, hogy ........................................ napig kommunikálhat a védőivel, és hogy az ügyirat a rendelkezésükre áll.
Evégett kiállíttatott az általunk, a törvényszéki jegyzőnk és a vádlott által aláírt jelen jegyzőkönyv, és a vádlott azt nyilatkozta, hogy tudomásul vette az ebben foglalt valamennyi értesítést, közlést és tájékoztatást.
ELNÖK                                                                      Jegyző
Jogügyi százados, olvashatatlan aláírás                                             olvashatatlan aláírás
                                                                                  Vádlott
Bogdánffy Ctin [Szilárd román rövidített változata] aláírása
-
BELÜGYMINISZTÉRIUM                                                                                        Bizalmas
0618. SZ. KATONAI EGYSÉG                                                                                  1. sz. példány
I. sz. Osztály                                                                                                              S. C. 0618.
I. sz. 017615                                                                                                              
1954.08.18.
 A belügyminisztérium szögletes iktatóbélyegzőjén: Érkezési sz.: 0811., 1954. augusztus 26.
Kézírással: 08/54. Tudomásul vettem, olvashatatlan aláírás, hadnagy
A MÁRAMAROSSZIGETI FŐBÖRTÖN PARANCSNOKÁNAK
 Intézkedjenek, hogy a nagybányai 0229. sz. katonai egység rendelkezésére bocsássák BOGDANFI CONSTANTIN és POP DUMITRU foglyokat, bizonyos nyomozások végett.
A fent nevezett egység küldöttjét Önök alaposan igazoltassák, és aláírásával tanúsítsa a foglyok átvételét, akik a nyomozás végeztével visszaszolgáltatásra kerülnek.
A 0618 sz. katonai egység vezetője nevében
Az I. sz. Osztály helyettes vezetője,
Petrescu M., aláírása, a 0618. sz. katonai egység bélyegzője
 --
BELÜGYMINISZTÉRIUM
0229. SZ. KATONAI EGYSÉG, NAGYBÁNYA                              SZIGORÚAN BIZALMAS
I. sz. 113.734, kelt: 1954. nov. 25.                                                    1. sz. példány
kézírással: 1954. 11. 29., tudomásul vettem, parancsnok, olvashatatlan aláírás, főhadnagy
FŐBÖRTÖN
MÁRAMAROSSZIGET
Az 1954-ben általunk kibocsátott fenti számú, BOGDANFI CONTANTIN és POP DUMITRU foglyokra vonatkozó átirat következtében,
            Továbbítjuk a letartóztatott POP DUMITRU foglyot, akit az Önök Börtönében kell elhelyezni, a Belügyminisztérium 0618. sz. Katonai Egységének 1954-ben kelt 017.615 sz. parancsa értelmében.
            Kérjük, igazolják az átvételt.-
             AZ EGYSÉG VEZETŐJE
                        őrnagy
                        olvashatatlan aláírás, a 0229. sz katonai egység bélyegzője
A Belügyminisztérium iktatási bélyegzőjén: ÉRKEZÉS Ikt. sz. 1188, 1954. év XII. hó (…) nap
 2 Példány
S. I./S. I.
--
Mureșan ügynök                                                                              A találkozón jelen volt
Róm. kat. ügyek                                                                                Iakab Iosif hadnagy és
Munkahely                                                                                        Maklari Iuliu főhadnagy
1958.03.04.
 ÜGYNÖKI JELENTÉS
BOGDÁNFFY SZILÁRD, a nagyváradi káptalan római katolikus papja, püspöki titkár, a káptalan ismeretei szerint fent nevezett hat évvel ezelőtt, 1952-ben, a börtönben elhunyt. Fent nevezettet püspökké is szentelték. Elhalálozásáról rokonai megkapták a hivatalos értesítést.
                                                                                                           Mureșan
MEGJEGYZÉS:
Bogdánffy Szilárdról régi, levéltári anyagok vannak a birtokunkban.
INTÉZKEDÉSEK: Mivel a szóban forgó személy halott, javaslatot teszünk a teljes anyag lezárására.
IAKAB IOSIF hadnagy
--
NYILATKOZAT
 
            Alulírott Bogdanffy Constantin, román állampolgár, foglalkozásom pap, tanár a nagyváradi „Em. Gojdu” Líceumban, születtem február 21-én Țona Bara községben, Jugoszláviában (1911), apám, Ignatiu Bogdanffy, elhunyt, anyám Aurelia Veledoni, utolsó lakhelyem pedig Nagyvárad, Brătianu utca 7. szám volt, kijelentem a következőket:
            Október 14-én, este 7 óra körül, egyik diákom megkeresett, azt állítva, hogy papjaként fordul hozzám. A bevezető szavai alapján, mint gyóntatójához, akit az elmondottakkal kapcsolatosan a gyónási titoktartás kötelez. Így a gyónás során elhangzottakból a pap semmit nem fedhet fel, csak a másik félnek áll jogában bármit is felfedni mindabból, amit elmondott. Ily módon én nem árulhatok el semmit, ami a gyónás során elhangzott, de tudom, hogy az erkölcsi rend őreként ezúttal is megtettem kötelességemet meggyőzve lelki fiamat, hogy hagyja el a bűnös és téves utat, amelyen elindult.
            Az Önök, a Katonai Törvényszék elé idézetten abba a kínos helyzetbe kerültem, hogy éppen a hitemből és az erkölcsi lelkiismeretemből fakadó cselekedetem által kerültem a vádlott helyzetébe.
            Kijelentem, hogy egész életemben lelkiismeretesen teljesítettem a román országgal szembeni kötelezettségeimet, mindig azt kerestem, hogy az Államnak olyan hűséges polgára legyek, mint az országban bármely másik román. Elsajátítottam az Állam nyelvét. A Szent Teológiában egyetemi oklevelet a balázsfalvi Román-Unitus Teológiai Akadémián szereztem. Mindig hű voltam Őfelsége II. Károly királyhoz, cselekedetekben és szavakban egyaránt. Străjer [magyarul: Strázsa; II. Károly király által létrehozott ifjúsági szervezet, amely 1937 és 1940 között működött – ford. megj.] parancsnok vagyok, hű szolgálója az Őfelsége által létrehozott román szervezetnek.
            Arra kérem a Tisztelt Katonai Törvényszéket, hogy ha jónak látja, szíveskedjen megvizsgálni, hogy mi vagyok és mi voltam én egész életemben állampolgári és román szempontból. Kérjen rólam információkat az Ország Strázsái (Szamos) Tartományi Parancsnokságtól, a Bihari Hadtest Parancsnokságától vagy a Nagyváradi Csapat Parancsnokságtól. Érdeklődjenek a Gojdu [Gozsdu] Líceum tanári karától, ahol dolgozom, kérjenek információkat a román társadalomtól vagy más csoporttól a helységben, ahol ismernek engem. Vizsgálják meg, hogy milyen jó állampolgári nevelést adtam líceumi diákjaimnak az Országos Pavilon felállításakor elhangzott bibliai szövegekkel, a líceumi ifjúságnak a nemzeti nevelési órákon, mint străjer parancsnok és osztályfőnök és egész életem teljes magatartásával és tevékenységével. Az egész életem pozitív példa, a Román Állammal szemben tisztelettudó jó állampolgáré, aki szeretettel viseltetik az Ország Királya, Őfelsége II. Károly király iránt. A keresztény ideál vezénylője vagyok, az emberek közötti igazság és egyetértés népszerűsítője, még ha más nemzetekhez tartoznak is. Elítélek minden papot, aki viszályt és gyűlöletet szít a különböző nemzetekhez tartozó emberek között.
            Ez a paptanár, alulírott vádlott, a fent ismertetett, folyó év október 14-i gyóntatópapi beszélgetés ügyében nyilatkozza, hogy semmiféle kapcsolata nem volt, sem előzetes ismeretekkel nem rendelkezett a gyónási titok alatt a szóban forgó diák által elmondottakról, akit most arra a helyre hoztak, ahol én tartózkodom. Hitemből fakadó áldozatnak érzem magam, mint aki cinkostársként tűnik fel abban, amivel vádolnak.
            Elismerem, hogy egyetlen lehetőséggel élhettem volna, ami azonban akkor nem jutott eszembe, éspedig hogy kérjem a Püspökség tanácsát, hogy mitévő legyek egy ilyen ügyben.
Ügyemet a Tisztelt Katonai Törvényszék igaz ítéletére bízom, tisztelettel,
Const. Bogdanffy aláírása
Jegyzetek
[1] Tempfli Imre, Sárból és napsugárból. Pakocs Károly püspöki helynök élete és kora 1892-1966 METEM, Budapest, 2002, 103.
[2] Részletekért lásd:https://www.varad.org/hu/bogdanffy_szilard/elete/; letöltve: 2017. április 28.
[3] Uo.
[4] Tempfli Imre, i. m., 103.
[5] https://www.varad.org/hu/bogdanffy_szilard/elete/; letöltve: 2017. április 28.
[6] Az Erdélyi Önvédelmi Szervezet 1939-ben alakult, Henrik Werth, a Magyar Hadsereg Vezérkara főnökének kezdeményezésére. Az eredeti terv szerint a szervezetnek aktív szerepet szántak Erdély magyar csapatok általi megszállása esetén: feladata volt meggátolni az értéktárgyak Romániába menekítését, és fenntartani a közrendet a magyar közigazgatás megérkezéséig.
[7] A katolikus elöljáró életének ezen időszakára vonatkozó részletekért lásd: Út a vértanúsághoz. Bogdánffy Szilárd emlékkötet, 1. kötet. Római Katolikus Püspökség, Nagyvárad, 2011, 24‒29.
[8] Arhiva Consiliului Național pentru Studierea Arhivelor Securității [A Szekuritáté Iratait Tanulmányozó Országos Tanács Levéltára – ACNSAS], fond Informativ [Tájékoztató], dosar nr. 161633 [számú iratcsomó], f. 43. Lásd még: Út a vértanúsághoz..., 1. kötet, 31‒32.
[9] Tempfli Imre, i. m., 176.
[10] Részletekért lásd: Uo.
[11] A vizsgálati nyilatkozatok nyomtatásban megjelentek az Út a vértanúsághoz..., II. kötet, 217‒225, 233‒237.
[12]A máramarosszigeti fogság idején a 34-es és a 78-as cellában tartották fogva (Vö.: Nagybányai Börtön Levéltára, Szigeti Főbörtön fond, feldolgozatlan).
[13] Uo.
[14] Ioan Ploscaru, Lanţuri şi teroare. Editura Signata, Temesvár, 159‒162.
[15] Tempfli Imre, i. m., 374.
[16] Nagybányai Börtön Levéltára, Szigeti Főbörtön fond, feldolgozatlan.
[17] Az unitus elöljáró úgy emlékszik, hogy az egyik házkutatás során a római katolikus püspöknél „szegeket és különféle csavarokat tartalmazó készletet találtak; a börtönparancsnokhoz vitték, ahonnan piros arccal tért vissza, vagyis felpofozták”. (Vö.: Ioan Ploscaru, i. m., 187.)
[18] A D. G. S. S. átirata szerint az átszállítást „mielőbb végre kell hajtani, és gondoskodni kell arról, hogy az egyéneket [Rafael Haag, Bogdánffy Szilárd și Rață Ioan Tarciziu – szerz. megj.] elszigeteljék, hogy egymással ne beszélgethessenek”. (Vö.: ACNSAS, fond Penal [Bűnügyi], dosar nr. 73, vol. 1, f. 366.)
[19] A Személyes Büntetőlap interneten elérhető ahttps://www.biblioteca-represiunii.ro/Fise%20matricole%20penale%20-%20detinuti%20politici/B/B%2005.%20Blejan%20-%20Bolcu/Bogdamfi%20Constantin/ címen; letöltve: 2017. április 30.
[20] A szekuritáté egyik, 1951. december 17-i, jelentésében Bogdánffyt azzal vádolták, hogy „tudomással bírt arról, hogy Scheffler János püspök a pápai nunciatúra javára kémkedik, hiszen mindazokat a gazdasági, politikai, katonai és társadalmi információkat, amelyeket a pápai nunciatúrára küldtek, előbb Scheffler püspökkel megtárgyalták”. (Részletekért lásd: Út a vértanúsághoz..., II. kötet, 245‒264.)
[21] Uo., 280‒284.
[22] Az elkövetett bűncselekmény rövid leírásánál megjegyezték: „Politikai és gazdasági információkat gyűjtött, amelyeket közölt a Nunciatúrával, amely aztán azokat a Vatikánba küldte.” (Személyes Büntetőlap, interneten elérhető a: https://www.biblioteca-represiunii.ro/Fise%20matricole%20penale%20-%20detinuti%20politici/B/B%2005.%20Blejan%20-%20Bolcu/Bogdamfi%20Constantin/ címen; letöltve: 2017. április 30.
[23] ACNSAS, fond Penal, dosar 73, vol. 2, f. 307.
[24] Az ítélet szövege nyomtatásban megjelent az Út a vértanusághoz..., II. kötet, 319‒325.
[25] ACNSAS, fond Penal, dosar nr. 73, vol. 1, f. 365.
[26] Uo., fond Informativ, dosar nr. 161633, f. 2. A hetedik évtized utolsó éveiben, Rafael Haag jezsuita szerzetes egyik ismerősének elmesélte, hogy Bogdánffyt, „a rendkívül művelt és ritka intelligenciájú embert, brutálisan megverték, és az a börtönben rövidesen meghalt”. (Ügynöki jelentés, 1966. július 18., a „Geta” fedőnevű ügynök szolgáltatta, lásd: Uo., fond Informativ, dosar nr. 203455, vol. 2, f. 124.)
DOBES ANDREA Szabadság (Kolozsvár)

2017. június 12.

Állásfoglalás
A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum vezetősége az intézmény körül kialakult vitában a következő pontokban szeretné kifejteni álláspontját:
Az iskola jogi helyzetével kapcsolatban még nem született végleges, megfellebbezhetetlen bírósági, törvényszéki végzés. Amíg ilyen nincs, addig nem lehet kijelenteni, hogy az iskola törvénytelenül működik.
Az iskola cikluskezdő osztályainak beiskolázását megtiltó 70-es rendelet érvényben van. Azok a cikluskezdő osztályok, amelyeket a tanfelügyelőség jóváhagyott a Bolyai Farkas Elméleti Líceumnak, illetve a Pedagógiai Líceumnak, NEM a Római Katolikus Teológiai Líceumból átvett osztályok. Éppen ezért nem is lehet őket majd „visszakérni.” Az történt, hogy a tanfelügyelőség engedélyezte az általuk már korábban kért előkészítő természettudomány illetve társadalomtudomány osztályokat. Ez azt is jelenti, hogy ezeket az osztályokat ők iskolázzák be, és ők is fogják majd végigvinni.
A római katolikus teológia osztály indítására Maros megyében csak a Római Katolikus Teológiai Líceumnak van akkreditációja. Eszerint ezt a típusú osztályt csak itt lehet indítani.
Iskolánk helyzetét nem oldja meg, hogy más intézményeknek jóváhagynak osztályokat. Nyilván, a nyolcadikos diákok, illetve az előkészítőbe iratkozó diákok számára lehetővé teszik, hogy magyarul folytassák tanulmányaikat, és ezt mi is fontosnak tartjuk, viszont nem látjuk esélyét annak, hogy az általuk választott osztályok akár a jogilag helyreállított intézményünk, akár egy újonnan alapított katolikus iskola részei lehetnének majd a jövőben.
Úgy látjuk, hogy az optimális megoldás első lépése a cikluskezdő osztályok indítását tiltó 70/2017-es számú tanfelügyelőségi határozat visszavonása lenne. Ez szavatolná az iskola működésének folytonosságát egy esetleges bírói döntésig, a tanári kar megmaradását, a diákok számára a választás lehetőségét. Nyilván, ennek esélye az idő haladtával egyre csökken, de ettől függetlenül rövid és középtávon ezt tekintjük jó megoldásnak.
Nem tartjuk azt sem jó megoldásnak, hogy az iskolánkat strukturálják arra az időre, míg vele kapcsolatban valamilyen döntés nem születik. Nem látunk garanciát arra nézve, hogy a strukturálás esetén újra össze lehetne szedni a megmaradt osztályokat egy új katolikus iskola megalapításához.
Tiszteljük, nagyra értékeljük és köszönjük a szülők erőfeszítését, amit iskolánk megmentése érdekében kifejtettek az ügy kirobbanása óta. Ugyanakkor azt is ki kell jelentenünk, hogy a szülők véleménye nem mindig tükrözi a Római Katolikus Teológiai Líceum vezetőségének az álláspontját.
A Római Katolikus Teológiai Líceum vezetőségének nevében
Székely Szilárd-János 
megbízott igazgató
Marosvásárhely,
2017. június 6. Népújság (Marosvásárhely)

2017. június 12.

Az erdélyi közösséget erősítő nemzedék
A tizenharmadik végzős generációt búcsúztatták szombaton a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karán, s ezzel idén is a legszebb, legfelemelőbb és a hallgatók számára a legemlékezetesebb napját élte meg az intézmény. Az ünnepélynek részesei voltak a végzősök virágcsokrokkal érkező szülei és hozzátartozói, akik hittek és bíztak abban, hogy gyermekeiket a boldoguláshoz szükséges legjobb tudással tarisznyálták fel. 
Legyetek nyitottak, bölcsek és befogadók a jóra!
Hogy kivétel nélkül minden diák mennyire fontos volt az egyetemnek s a közösségnek, jelzi, hogy miközben az ünneplőbe öltözött aulába szakonként érkeztek a ballagó évfolyamok, minden végzős neve elhangzott. Ki tapssal, ki könnyező szemmel fogadta a legnagyobb kincset jelentő ifjakat. A történelmi magyar egyházak képviselői tanévzáró istentiszteletet tartottak, imában köszönték meg azokat az áldásokat, amelyek a hallgatókat végigkísérték, s amelyek hozzájárultak a gyarapodáshoz, a tudáshoz, a bölcsességhez, a tökéletesebb emberré váláshoz. Ugyanakkor hálájukat fejezték ki az imádságos háttérért, a családért, amely feltétele volt a tanulásnak, a diákévek alatt felhalmozott emlékeknek, megélt szerelmeknek, az együtt töltött emlékezetes perceknek. A bukások, a csalódások, a sikertelenségek is részei voltak a diákéveknek, az áthidalásukra és leküzdésükre hitre, bizalomra és reménységre volt szükség. Arra kérték Istent, hogy a nagy kihívások és az út elején álló fiatalok nyitottak legyenek és befogadók minden jóra, hogy ne szégyelljék Istenhez fordulni segítségért, bölcsességért.
Az összegyűjtött téglákból épül katedrális
Dr. Kelemen András, a marosvásárhelyi kar dékánja köszöntötte a végzősöket és hozzátartozóikat, majd felkérte a hallgatóságot, hogy némán emlékezzenek meg a nemrégiben elhunyt dr. Kovács Lóránt egyetemi docensről, a kertészeti tanszék vezetőjéről és Márk András hallgatóról. A dékán megköszönte a tanári kar áldozatos munkáját, a diákoknak, hogy a Sapientiát választották, a szülőknek, hogy rájuk bízták gyerekeik felsőfokú oktatását. Ha valamit ki kellene emelni a végzősök teljesítményéből, az mindenképpen az általuk elért számtalan szakmai siker lenne. A dékán szólt arról, hogy nehéz tanévet zárnak, de ha eszébe jut az a csíki mondás, hogy nincs is hideg, csak gyenge ember, akkor erős emberek vehetik az akadályokat. A dékán egy személyes élményét osztotta meg a hallgatósággal, elmondta, hogy egyszer egy kellemetlenség folytán este későn hagyta el az egyetem udvarát, és felajánlotta a buszmegállóban várakozó hallgatónak, hogy autóval beviszi a városba. Megkérdezte tőle, hogy miért ilyen későn megy haza az egyetemről. Mert kertészmérnök-hallgatóként mikroszkopikus metszetet kellett készítenie, ami nem nagyon sikerült, de a tanár úr biztatására addig próbálkozott, amíg jó lett. Kiderült, hogy a lány Böjte atya házában lakik a Tudor negyedben. – Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy mi az egyetem célja, akkor biztosan állíthatom, hogy ez, pont ez! – fogalmazott a dékán, aki elmondta, a mai ifjúság legnagyobb „betegsége”, hogy egyre inkább elveszíti optimizmusát, egyre borúlátóbb a jövőt illetően, de bizodalmát fejezte ki, hogy a végzősök az itt szerzett tudással megállják a helyüket az életben, kitartó munkával, a tanárok folytonos támogatása és irányítása mellett, a kényelmes megoldások kerülésével sikerük lesz a pályán, s az optimizmus mindig olyan mozgatórugó lesz, ami jó, megbecsült szakemberekké teszi őket. A dékán Böjte Csaba gondolataival zárta beszédét, melynek lényege, hogy Istennek célja van az emberekkel. Mert ő a téglákat nem szétdobálja, hanem bölcs szeretettel összegyűjti, és építkezik. „Belőletek épít katedrálist!” 
Higgyetek magatokban, tietek a jövő!
Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke ünnepi beszédében kiemelte, hogy rendkívül látványos fejlődést tudhat magáénak az egyetem. Az elmúlt évek bizonyítják, hogy az itt folyó képzés színvonalas, a végzősök versenyképes tudással hagyják el az intézményt. Elmondta, sok fiatalt ismer, aki itt végzett, komoly szakmai tudással rendelkezik, cégeknél vezető tisztségeket töltenek be, vagy saját vállalkozást vezetnek. Az elnök azt kívánta, hogy minél többen maradjanak szülőföldjükön, találjanak munkahelyet a régióban, s alapítsanak családot, hiszen az erdélyi magyar közösségnek szüksége van rájuk. Szükség van a fiatalos lendületre, a jól képzett szakemberekre, az új látásmódra, az ötletekre. A ballagás napja legyen a hála és a köszönet napja is azok iránt, akik segítettek, a szülőknek, akik anyagi erőfeszítést tettek azért, hogy gyermekeik tovább tanulhassanak. Végül a fiataloknak szólt a bátorító szó: Higgyetek magatokban, és legyetek bátrak, mert tietek a jövő! – fogalmazott az elnök.
Köszöntések és himnuszok
A ballagási ünnepségen a tanszékvezetők és oktatók köszöntötték a hallgatókat és hozzátartozóikat: dr. Forgó Zoltán, a Gépészmérnöki Tanszék vezetője, dr. Fazakas Csaba, a Kertészmérnöki Tanszék vezetője, dr. Kupán Pál, a Matematika–informatika Tanszék oktatója, dr. Domokos József, a Villamosmérnöki Tanszék vezetője, dr. Tőkés Gyöngyvér, az Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszék vezetője, dr. Imre Attila, az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék vezetője.
Nagy sikerrel lépett fel a Sapientia EMTE néptánccsoportja, amely györgyfalvi táncokat adott elő. Megható momentuma volt a ballagásnak Nyitó Anetta informatikushallgató előadásában Ambrus Ádám gitárkíséretével elhangzó Kell még egy szó című dal, melyet hosszas tapssal, az emberi nagyság és kitartás előtti főhajtással üdvözölt a hallgatóság. 
A ballagó diákok nevében Kovács Szabina Zsuzsanna búcsúzott a tanároktól és a diáktársaktól, míg Ferencz Katalin a hallgatói önkormányzat nevében mondott búcsúbeszédet. 
A hagyományhoz híven, a végzős évfolyamok felelősei búzakalászokat adtak át a következő generációnak. 
A ballagási ünnepség a magyar, a székely és a régi székely himnusz eléneklésével zárult. 
MEZEY SAROLTA Népújság (Marosvásárhely)

2017. június 12.

Több milliárd dolláros barátság (Iohannis–Trump találkozó)
Klaus Iohannis külpolitikai sikereként könyvelték el a szombaton megjelent bukaresti sajtókommentárok azt, hogy Donald Trump amerikai elnök fogadta a román államfőt, és az Egyesült Államok támogatásáról biztosította Romániát, ugyanakkor megjegyzik: aligha nyílt volna meg a Fehér Ház ajtaja Iohannis előtt, ha Románia nem vállalta volna, hogy dollármilliárdokat költ amerikai fegyverekre.
Az Adevărul liberális lap vezércikkírója a két elnök közös sajtóértekezletének legfőbb üzeneteként értékelte, hogy Trump – egy román újságírói kérdésre válaszolva – megnyugtatta az Oroszországtól tartó kelet-európai NATO-szövetségeseket, az Egyesült Államok betartja a NATO-szerződés kollektív védelemről szóló 5. cikkelyét, vagyis nem hagyja magukra őket egy külső támadás esetén. 
Mind a román elnök fogadását a Fehér Házban, mind Trump azóta bejelentett lengyelországi látogatását úgy értelmezik Bukarestben, hogy az Egyesült Államok meg akarja erősíteni kelet-európai pozícióit. Az Adevărul egy másik véleménycikke szerint ez már csak azért is sürgőssé vált Washington számára, mert elvesztette bizalmát „az Oroszország felé kacsingató”, kiszámíthatatlan, Erdogan vezette Törökországban, így Románia maradt az egyedüli szövetségese a Fekete-tenger térségében, amelyre támaszkodhat a NATO délkelet-európai szárnyának védelmében.
A jobboldali Evenimentul zilei vezércikkírója szerint azonban „Trump Iohannishoz intézett szép szavai” hatmilliárd dollárjába kerülnek Romániának. Ennyibe kerül ugyanis az, hogy Románia hét hosszabb és 21 rövidebb hatótávolságú légvédelmi rakétarendszert szerezzen be az Egyesült Államokból – tette hozzá a szerző. Felidézte: közös sajtóértekezletükön – ahol sok szó esett arról, hogy Románia azon ritka NATO-tagállamok közé lépett elő, amelyek a GDP legalább két százalékát fordítják védelmi kiadásokra – Iohannis nem is titkolta, hogy a korszerű katonai felszerelésekre szánt pénzt „Trumppal közösen” akarja elkölteni. Cserébe a román elnök nem kapott semmit: a vízumkötelezettség eltörlése még csak szóba sem került – jegyzi meg a lap.
A Hotnews.ro konzervatív hírportál helyszíni tudósításában azt emelte ki, hogy a találkozónak – mindkét oldalon – belpolitikai üzenete is volt. Trump számára jó alkalom volt arra, hogy az európai NATO-szövetségesek melletti kiállással, a terrorizmus elleni harc tematizálásával megpróbálja elterelni a szót az elbocsátott FBI-igazgató előző napi szenátusi meghallgatásán elhangzottakról, Iohannis pedig értékes muníciót kapott a Fehér Háztól az otthoni korrupció elleni harc folytatásához. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. június 12.

Magyar kézben a román /?/ bank
Az OTP Bank Románia a kolozsvári Transilvania Bankkal áll versenyben a hazafias nevű, ám görög tulajdonban levő Banca Românească megvásárlásáért, és piaci források szerint az OTP lesz a befutó, ugyanis mostanáig a legjobb ajánlatot tette. A Banca Românească jelenlegi tulajdonosa a National Bank of Greek csoport, amelynek az Európai Bizottsággal kötött, a válságba jutott görög bankok megmentését célzó megegyezés értelmében kell megválnia romániai leányvállalatától.
A Banca Românească 14. a hazai bankok rangsorában 1,6 százalékos piaci részesedéssel. Az OTP piaci részesedése jelenleg 2,2 százalék, ami a Banca Românească felvásárlása esetén 3,8 százalékra nőne, ezzel pedig bekerülne a 10 legnagyobb hitelintézet közé. A magyar tulajdonban levő pénzintézet az elmúlt években már felvásárolt két konkurenst, 2004-ben a Robankot, 2014-ben pedig a Millennium Bankot. (Maszol)
A FALU MÉGSEM LESZ MAGÁNTULAJDON. A legfelsőbb bíróság jogerősen leállította az Arad megyei Zarándnádas falu teljes területének és a körülötte levő erdőknek a visszaszolgáltatását. A 8700 hektáros terület – amelyen a nyolcszáz lelkes falu is található – egykor Grósz József birtokához tartozott, aki fakereskedőként vásárolta meg a térség erdőit. A területet az utolsó tulajdonos örököseként fellépő egyik aradi család perelte vissza. 2006-ban a borosjenői bíróság megállapította az igénylők jogosultságát, és ezt az Arad megyei törvényszék is megerősítette, így 2009-ben a Colteu család tulajdonosként betábláztatta a többnyire erdő borította területet. Két évvel később Zarándnádas lakóinak a tiltakozását váltotta ki, hogy az új tulajdonos megpróbált kilakoltatni a területről egy családot. Ekkor a korrupcióellenes ügyészség is átvizsgálta az örökösödési dossziét, és egy általa elkészíttetett szakértői vizsgálat megállapította, hogy nem hitelesek azok az iratok, amelyek alapján a terület visszaszolgáltatása történt, a Grósz-vagyon utolsó tulajdonosa ugyanis 1939-ben eladta a területet, így a kommunista állam már nem a Grósz családtól vette el a birtokot. A korrupcióellenes ügyészség keresete nyomán 2016 decemberében a temesvári táblabíróság megsemmisítette a visszaigénylés alapját képező örökösödési bizonylatot, és mindazokat az iratokat, amelyeket ez alapján állítottak ki. Ez az ítélet emelkedett jogerőre a legfelsőbb bíróság most hozott határozata által. (MTI)
A RENDŐR VISSZAÜTÖTT. Közzétette a bukaresti közlekedési rendőrség a Cristian Boureanu volt parlamenti képviselő és a járőreik között történt incidensről készült teljes felvételt. Ebből kiderül, hogy a politikus által ágyékon rúgott rendőr vissza­ütött. Boureanut előzetes letartóztatásba helyezték szombat reggel, miután egy nappal korábban egy közúti ellenőrzés során megfenyegette és bántalmazta az őt igazoltató járőröket. Az ittas politikust megbilincselve kísérték be a rendőrségre, ám kihallgatása közben rosszul lett, kórházi kezelésre szorult. Kiderült, hogy fejsérülései vannak, és eltörött az orrcsontja. Az incidensről készült felvétel a bizonyíték arra, hogy Boureanut az ágyékon rúgott járőr ütötte meg, nyilvánvalóan önvédelemből. A letartóztatott politikus időközben fellebbezett a kényszerintézkedés ellen. (Maszol.ro) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. június 12.

Csak bátorságból születik győzelem (Huszártoborzó Kézdiszéken)
A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület szervezésében, Kovászna Megye Tanácsa és az esemény útvonalába eső háromszéki települések önkormányzatainak fő támogatásával nyolcadik alkalommal tartottak huszártoborzót szombaton és tegnap, ezúttal ismét Felső-Háromszéken, immár harmadik alkalommal.
A nyolcadik háromszéki huszártoborzót az 1809-ben Papolcon született Kiss Sándor huszárezredes, a 11. Székely Határőr Huszárezred legendás hírű parancsnoka emlékének szentelték. A múlt hét végi rendezvényen százötven katonai hagyományőrző részvételével tíz kézdiszéki településen mutatták be, hogyan zajlott annak idején a huszárok verbuválása. A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület alsó- és felső-háromszéki huszárjai mellett a huszártoborzón Marosszékről, Udvarhelyszékről és Csíkszékről érkeztek résztvevők, a Vass László hagyományőrző ezredes vezetésével szegedi tüzérek, a 15. Székely Határőr Gyalogezred kézdivásárhelyi és gelencei ütegének tagjai, valamint málnásfürdői és zalánpataki tüzérek is részt vettek a rendezvényen. Összesen nyolcvan lovas huszár, negyven gyalogkatona, valamint a mikóújfalusi Nagykürt 95 Egyesület fúvószenekara tette meg a huszártoborzó útvonalát, utóbbiak öt kísérő szekéren és többször gyalogosan. A fúvósok az alkalomhoz illő harci indulókat és Kossuth-nótákat fújtak.
Az idei toborzás szombat reggel a kézdiszentléleki Porondon kezdődött, ahol nagyszámú érdeklődő jelenlétében mutatták be a huszártoborzást a Perkő Néptáncegyüttes táncosai, akiknek a talpalávalót Ábri Béla és zenekara húzta. A toborzás a Kossuth Lajos kormányzó által aláírt kiáltvány felolvasásával kezdődött. A sorozási ceremóniát Vass László hagyományőrző ezredes vezényelte le. A toborzó résztvevőit házigazdaként Balogh Tibor polgármester köszöntötte, majd engedélyt kért Tamás Sándortól, a megyei önkormányzat elnökétől, a toborzó aktív résztvevőjétől a szalag feltűzésére a nyolcadik huszártoborzó címeres zászlójára. A Fecske lován ülő Tamás Sándor arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy a huszármozgalom a kilencvenes évek elején Kézdiszékről indult el idős dr. Kádár Lászlónak, Miholcsa József szobrásznak, huszár őrnagynak és néhai Tóth Ferencnek köszönhetően a dálnoki ménes lovaival, majd kisebb szünet után, 2010-ben indították újra huszártoborzóként immár ifj. Kádár László huszár őrnagy kezdeményezésére. „Kevesen tudják, hogy a Tömösi-szorosi csatában Kiss Sándor ezredes megsebesült, de hősiesen a végsőkig kitartott. A huszártiszt, mivel lóra már nem tudott ülni, katonáival emeltette fejük fölé magát a sánc tetején, hogy minden katonája lássa, a vezér még él, és kivont karddal vezényelte a védelmet – amíg mindent el nem söpört az oroszok végső, huszonötszörös rohama” – mondotta többek között a megyei önkormányzat vezetője, aki azt is kiemelte, hogy „gyávaságból nem születik győzelem, vagy szebben fogalmazva: csak bátorságból születik győzelem”. A szalagtűzés után Tamás Sándor a hűségről szóló emléklapot és egy-egy üveg szilvóriumot adott át két háborús veteránnak, a 92 éves Bara Andrásnak és a 94 éves Mátyus Gyulának. Szervezési hibából a harmadik háborús veteránt és volt hadifogolyt, a 93 esztendős Gáll Antalt nem hívták meg a rendezvényre. Miután a helybeliek köményes pálinkával és kürtőskaláccsal kínálták a toborzó résztvevőit, azok Kézdikővárra indultak, ahol nem tartottak toborzást. Kézdikővárról Kiskászonba mentek, a kis faluban ismét toboroztak, majd a kiközölt programtól eltérően másfél órás késéssel a Perkőre érkeztek, ahol több száz fős tömeg várta őket. A toborzást a kőszínpadon mutatták be, majd a huszárok és kísérőik elindultak Kézdiszentkereszt felé, ahol folytatták a toborzást és megebédeltek. Délután Bélafalván és Esztelneken elevenítették fel a régi katonai szokást. Este Esztelneken éjszakába nyúló huszárbált tartottak. Tegnap Csomortánban, Kézdialmáson, Felső- és Alsólemhényben lehetett megtekinteni, hogy hajdanán miként verbuválták a huszárokat.
Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. június 12.

Széchenyi-bál a Kálnoky-kastélyban
Új helyszín, a miklósvári Kálnoky-kastély adott otthont a huszonharmadik alkalommal megtartott Széchenyi-bálnak. A Mikes Kelemen Elméleti Líceum diáktanácsa által szervezett, szombat délutáni rangos eseményen közel kétszázan vettek részt. A kastély arisztokrata kisugárzásához illő, stílszerű viseletben jelentek meg a diákok, tanárok, szülők, meghívottak. Az összkép tökéletesen idézte a gróf Széchenyi István emlékére rendezett, a reformkor utáni Magyarország fényes táncmulatságainak hangulatát. A bálban a zenét a Plugor Sándor Művészeti Líceum vonósegyüttese biztosította.
Pontban hat órakor oldották el a kastélykert gesztenyesétányának selyem zárszalagját, a vendégek hosszú sorban vonultak az épület elé, mindnyájukat személy szerint jelentette be a hopmester. A bál „szabályzata” szerint fantázianeveket kellett választaniuk a résztvevőknek, rengeteg volt a német, francia, angol, orosz nevű főnemes, kevesebben képviselték a magyar arisztokrata családokat.
A vendégeket gróf Kálnoky fogadta nejével, Annával és fiá­val, Miklóssal. A gróf rokonaiként köszöntötte a bálozókat. „Nagyon boldog vagyok, hogy a felújított miklósvári kastély épp a háromszéki fiatalok által rendezett bál helyszínévé vált” – mondotta Kálnoky gróf, jó mulatást kívánva mindenkinek. 
Kis Imre főtanfelügyelő a bál fővédnökeként első alkalommal vett részt a színpompás eseményen. „Ez a rendezvény híd a múlt, a jelen és a jövő között. A reformkor nagystílű, fényűző, de ugyanakkor szép és gazdag világát a jelenben kell megörökítenünk és megélnünk ahhoz, hogy a jövőben utódaink hasonlóképpen tudják ünnepelni” – mondta köszöntőbeszédében.  A Mikes-líceum igazgatója, Már István a bál történetét vázolta. A kilencvenes évek elején indult a mozgalom, az ötlet a ma már Magyarországon élő Daragics Éva történelem szakos tanárnőé. Az első bált az iskola dísztermében tartották, majd a megyei könyvtár Gábor Áron Termében, az árkosi Szentkereszty-kastélyban, a zabolai Mikes-kastélyban, most pedig a miklósvári Kálnoky-kastély ad helyet a rendezvénynek. Daragics Éva üdvözlőlevelét is felolvasta az igazgató. „A célom az volt, hogy a mi kis székely miliőnkben is legyen egy polgári esemény, ahol mindenki nemcsak jól érzi magát, hanem megismerkedik egy korszakkal, erkölcsi és viselkedési normáival” – tolmácsolta Daragics Éva üzenetét. A diáktanács vezetője, Konrád András László köszönetet mondott diákoknak, tanároknak, az igazgatóságnak, támogatóknak, mindenkinek, aki valamivel hozzájárult az esemény megvalósításához. Időközben a kastélyhoz érkezett gróf Széchenyi István megtestesítője, Dimény Árpád Bernád. A pókerhez sok szerencsét, a tánchoz kedvet, az egész eseményhez szép időtöltést kívánt szűkszavú beszédében, majd ahogyan érkezett, ugyanolyan gyorsan el is tűnt a bálozók forgatagában. A díszbeszédek után került sor a nyitó táncra, a kastély előtti rögtönzött parketten nyolc pár mutatta be, fellépésüket vastapssal jutalmazta a közönség.
Számos szórakozási lehetőséget biztosítottak a szervezők a jelenlévőknek. A svédasztalos vacsora után megnyílt a kaszinó, azonnal elfoglaltak minden széket a pókerasztal körül, az urak semmit nem kímélve csapkodták a lapokat. Volt, aki hosszú órákon át bírta, más rövid idő alatt kiürítette pénztárcáját, távozott az asztaltól. Lehetett sakkozni, römizni, más társasjátékokat játszani. Időközben – a bálokban meg nem szokott történésként – Magyarósi Imola művészettörténész vetített képes előadásban mutatta be a Kálnoky-kastély történelmét, felújításának mozzanatait.
Az est legvártabb eseménye a bálkirálynő-választás volt. Öt jelölt szállt versenybe: Tribel Renáta, Serbán Andrea, Simon Edith, Dundler Kata és Fazakas Noémi. Bemutatkozásuk, a párjukkal való tánc után Fazakas Noémi vihette el a koronát. A férfiak megmérettetésére csupán ketten jelentkeztek. Szilágyi Áronnak és Máthé Attilának kvízkérdésekre kellett válaszolnia, majd tánctudásukat is bemutathatták. A párbajból Máthé került ki győztesen.
Bokor Gábor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. június 12.

Ezerszázan ropták a táncot (XII. Perkő Erdélyi Gyermek- és Ifjúsági Tánctalálkozó)
Szombaton verőfényes napsütésben tizenkettedik alkalommal tartották meg a Kézdiszentlélek fölötti szent hegyen a XII. Perkő Erdélyi Gyermek- és Ifjúsági Tánctalálkozót a Kovászna Megyei Művelődési Központ, Kovászna Megye Tanácsa és Kézdiszentlélek Polgármesteri Hivatala közös szervezésében. A találkozó célja lehetőséget teremteni a székelyföldi gyermek- és ifjúsági néptáncegyütteseknek a megmutatkozásra, a kapcsolatteremtésre, hogy megélhessék a magyar néptáncörökség gazdagságát és sokszínűségét.
Nyolc megyéből 39 gyermek- és ifjúsági tánccsoport több mint ezerszáz – Kovászna, Hargita, Maros, Fehér, Brassó, Szeben, Kolozs és Bákó megyei – gyermek és ifjú táncos érkezett a Perkő hegyére, és ropta a táncot egész nap a kőszínpadon, három csoport objektív okok miatt nem tudott részt venni. A legtöbb táncossal, húsz csoporttal Háromszék képviseltette magát. A Bertis cég munkatársai – Tribel Sándor szakavatott irányításával – ezúttal sem kis feladatra vállalkoztak, amikor ennyi éhes szájnak egy 650 literes üstben ízletes sertéshúsos babgulyást készítettek, amelyet a jó szervezésnek köszönhetően rövid idő alatt fel is szolgáltak. A néptánctalálkozó a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Ludas Matyi című mesejátékával kezdődött, majd a tánccsoportok bemutatkozása következett. A huszárok megérkezése után házigazdaként Balogh Tibor, Kézdiszentlélek polgármestere köszöntője hangzott el, majd a perkői néptáncseregszemlét Pál Ferenc kézdiszentléleki római katolikus plébénos áldotta meg. Délután folytatódott a gyermek- és ifjúsági tánccsoportok fellépése, este pedig a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes bemutatta Táncoljatok című műsorát. Az előadás során gyimesi, nyárádmagyarósi, gyergyói, szentbenedeki, szatmári, mérai, buzai és vajdaszentiványi táncokat lát­hattak a nézők. 20 órától tábortűz melletti táncház zárta az egész napos programot, ugyanakkor Füzesi Albert és Ivácson László táncpedagógusok közreműködésével az együttesek vezetői értékelték a bemutatott műsorokat. A nap folyamán a nyeregben kézművesvásár, népi játékok és kézműves-foglalkozások zajlottak, a tevékenységeket a Guzsalyas Alapítvány és a Bodvaj Egyesület munkatársai, valamint Péter Kinga és Gáspár Hanna vezette. A résztvevők egészségügyi ellátását a megyei Vöröskereszt és a Salvatore Egyesület önkéntesei biztosították.
 Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. június 12.

Elhunyt Nagy Ödön képzőművész
Tragikus hirtelenséggel hunyt el Nagy Ödön képzőművész hétfőn kora délután Csíkszeredában. Leginkább szobrairól ismerték, de szívesen rajzolt, festett, dolgozott üveggel, kerámiával, textillel.
A Millenniumi templom rézangyalai, a Márton Áron Főgimnázium festett üvegablakai, több tucat mesterien megformált köztéri szobor juthat róla eszünkbe – vagy az utóbbi éveire jellemző kisebb méretű égetett fa munkái, amelyek az elmúlás folyamatát megragadó, egyszerre lírai és erőteljes, elmélyült, mégis heves gesztusokkal teli plasztikai játékok.
Néhány egyéni kiállítása mellett a Studio 9 csoportosulás tagjaként az utóbbi tíz évben gyakran láthatta a közönség képeit, kisebb méretű szobrait. Pedagógusként generációkat vezetett be a szobrászat és grafika világába. Barátságos, jókedélyű, mindig közvetlen természete, közismert anekdotái tették szerethetővé és emlékezetessé művészete mellett személyét is – véli Túros Eszter művészettörténész. Néhány évvel ezelőtt, Dimenziók című egyéni kiállítása előtt, amelyet Ady költészete ihletett, így vallott saját művészetéről: „Ő a kedvenc költőm a magyar irodalomból. Talán azért is van, hogy állandóan csapongok, egyik technikából a másikba, s talán ezért ilyen mélyek a színek is. (…) Ez uralja munkáimat. Az elmélyülés. (…) Próbálok mélyebbre hatni az emberek szívébe. Kihozni valami olyasmit, amit nem tudok kimondani. Úgy érzem, az a kiteljesülés egy képzőművész számára, ha nem reked meg egy anyagban, hanem az ötletei, meglátásai határozzák meg anyagválasztását, technikáját. Kísérletező vagyok. Szeretem a szobrászatot, mert nagyon szeretem a formát, de pont úgy szeretem a színvilágot, a vonalvilágot, még textíliát is készítettem. (…) Ez a kiállítás vallomás, de eddig, s nem tovább. A következő már egy másik vallomás, mert tovább akarok lépni. Nem akarok lemerevedni. Mert mondják, hogy a képzőművésznek van stílusa – nekem nincs stílusom, tovább akarok lépni. Stílusról ne beszéljünk, mert nincs. Azt majd esetleg az utókor eldönti.”
Nagy Ödön szobrász, festő, grafikus Nagyercsén született 1957-ben. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskola üveg-kerámia szakán folytatott művészeti tanulmányokat. 1984-ben a medgyesi üveggyár tervezőjeként dolgozott. 1991-től szobrászatot és rajzot tanított a csíkszeredai Nagy István művészeti iskolában. Szobrászat és ipari formatervezés mellett festéssel, grafikával is foglalkozott. Számos köztéri alkotása látható a Kárpát-medencében, ő készítette többek között a Makovecz Imre által tervezett csíkszeredai templom kupoláján álló négy rézangyalt, Gál Sándor honvéd tábornok csíkszeredai mellszobrát, Szent István csíkszentkirályi szobrát, Cserei Mihály csíkrákosi szobrát, valamint Ercsei Ferenccel közösen Petőfi Sándor mellszobrát, amely a költő nevét viselő csíkszeredai általános iskola udvarán áll. Számos általa megformált emlékplakett került fel különböző intézmények, iskolák falára, emlékművek alkotójaként is ismert – Csíkszeredában a volt politikai foglyok emlékműve és a csatószegi háborús hősök emlékműve is az ő munkája. Székelyhon.ro

2017. június 12.

Madéfalván volt a legalacsonyabb a részvétel a vasárnapi időközi választásokon
Az országban a legalacsonyabb részvételi arányt Madéfalván mérték a vasárnapi időközi polgármester-választásokon. A Hargita megyei településen a szavazásra jogosultak mindössze 14,65 százaléka adta le voksát.
Az este kilenc órai urnazárásig a község két szavazóirodájában összesen 335 személy adta le voksát a szavazásra jogosult 2286-ból – írja az Agerpres hírügynökség a Központi Választási Hatóság adataira hivatkozva. A rendkívül alacsony érdeklődés azzal is magyarázható, hogy a polgármesteri tisztségre egyetlen személy jelöltette magát, Csibi József az RMDSZ színeiben. A madéfalvi elöljárói szék azt követően üresedett meg, hogy a bíróság jogerős döntéssel összeférhetetlenséget állapított meg a korábbi polgármester, Szentes Csaba (RMDSZ) esetében.
Országos szinten a szavazásra jogosultak 33 százaléka voksolt
A szavazásra jogosult, körülbelül 630 ezer választópolgár mintegy 33 százaléka adta le voksát az este kilenc órai urnazárásig vasárnap az időközi helyhatósági választásokon – írja még az Agerpres. A legnagyobb részvételi arányt Szilágy megyében mérték (81,53 százalék), ezt követi Fehér (77,32 százalék) és Krassó-Szörény megye (78,27 százalék.
Alacsony volt a részvétel Craiován, ahol mindössze a választók 19,02 százaléka adta le voksát. Târgu-Jiu új polgármesterének megválasztása sem keltett nagy érdeklődést a lakosságban, mindössze 31,92 százalékuk élt szavazati jogával urnazárásig.
Románia 32 megyéjében, összesen 49 településen választottak polgármestert vasárnap. Az időközi helyhatósági választásokat egyrészt az tette indokolttá, hogy egyes elöljárók a 2016. decemberi parlamenti választások eredményeként Románia törvényhozó testületének tagjaivá váltak. Másrészt bizonyos polgármesterek jogerős törvényszéki ítéletek, összeférhetetlenségek miatt nem tölthetik be a tisztségüket. Székelyhon.ro

2017. június 12.

Egyház és lakosság Erdély falvaiban – Konferencia Nagyszebenben
Társadalom, nemzet, egyház és politika a reformáció évszázadában, a recepció feltételei és keretei alcímmel szerveznek szakmai konferenciát az Institut für EvangelischeTheologie der Universität Koblenz-Landau, a Román Akadémia (Institut de Cercetări Socio-Umane Sibiu) és a Societatea de Studii Transilvane Sibiu együttműködésben.
A Wittenbergben Philipp Melanchthon tanítványai közé tartozó Damasus Dürr (ca. 1535-1586) Erdélybe való kihelyezése után lelkipásztorként szolgált Nagyszebenben és Kisapoldon. Kéziratban fennmaradt prédikációs kötete a 16. század európaszerte egyedulálló forrásanyagát örökíti meg: a reformáció idejének falusi predikációit. A prédikációs kötet kiadását a németországi Thyssen Alapítvány támogatja.
A konferencia célja, a prédikációs kötet kiadását kísérő vita kialakítása, megvilágítva, a kutatás legújabb álláspontjára támaszkodva, a 16. század második felét jelző korszak erdélyi társadalmi, politikai, jogi, egyházi és mentalitástörténeti, nemzeti és politikai rendi keretfeltételeit. Ezáltal, az interdiszciplinaritás és komparatisztika jegyében, a konferencia a reformáció térhódításának és a felekezetiség kialakulásának feltételeit kívánja megvizsgálni Erdélyben és a Partiumban (valamint az ezzel határos területeken), hangsúlyt helyezve főképpen arra a kérdésre, hogy milyen következménnyel volt a reformáció a «közember»(«der gemeine Mann») és a «falu» életére, általában a falusi társadalomra.
A latin rítusú nyugati egyház meghatározta erdélyi struktúrák és intézmények, amelyek a reformáció mozgalmát különböző mértékben fogadták be, a 16 század folyamán többé vagy kevésbé mélyreható átalakuláson mentek át, ám ugyanakkor a folytonosság hiánya jellemezte őket. A gazdasági cserekapcsolatokon túl, a helyi viszonyokra befolyással volt a kulturális és egyházi összeurópai kontextus is, amely a maga során nemcsak meghatározta és előmozdította, hanem be is határolta a reformáció mozgalmát. A konferencia első szekciója az ezekkel a változásokkal kapcsolatos új kutatási eredményeket mutatja be. A püspöki székek, a városok és a királyi udvar beilleszkedtek a jellemzően humanista közegbe és részt vettek a kor vitáiban.
A nyugati egyház perifériáján elhelyezkedő Erdély, az oszmán uralom védelme alatt a vallásszabadság előőrsévé vált. A politikai védelem alatt álló többfelekezetiség, valamint a négy vallási gyülekezet mind politikai, mind pedig a jogi nyilvánosságban megvalósuló együttélése tartósnak bizonyult. A konferencia második és harmadik szekciója azt próbálja megvizsgálni, hogy a többfelekezetiség és vallási együttélés milyen következményekkel jártak a politikai elit számára és miként írták át e társadalmi csoport cselekvési terét. Hogyan rendezték át, a valláspolitika, de a rendi struktúrákon túlmutató stratégiák révén is, a helyi erőviszonyokat, megteremtvén a felekezetiség kereteit az ország három kiváltságos rendje számára, a nem privilegizált román lakosságra is kiterjesztve azt. Ebben az összefüggésben felmerül a kérdés, hogy a régió, azaz az Erdélyi Fejedelemség társadalmi és jogi meghatározottságai, tekintve a «közember» problémáját, milyen mértékben vizsgálhatóak a közép-európai társadalomtudományi kutatás témakörein belül, ez utóbbi eredményei alkalmazhatóak-e a Kárpát-medence viszonyaira. Ez a kérdésfeltevés a leginkábbakkor merül fel, amikor a wittenbergi teológia, illetve a reformáció közép-európai irányzatát akarjuk értelmezni az erdélyi viszonyok feltételei között, úgy az elit, mint falusi lakosság szempontjából. Az ezen a területen várható új eredmények igen jelentősnek ígérkeznek.
A területi és a helyi viszonyoknak megfelelően, falu és egyházi gyülekezet gyakran egymásra tevődnek. Peter Blickles «kommunalizmus» elmélete az elmúlt években nagy népszerűségnek és elismerésnek örvendett. Ahogyan azt számos kutatás is alátámasztja, a késő középkori fejlemények feltételei között, az egyházi viszonyok kommunalizálása falun is tetten érhető, lévén, hogy „a közösségek vallásitámogatása éppen olyan központi szereppel bírt, akárcsak a mindenki számára hozzáférhető egyház és a tizedfizetés eredeti szerepének a visszanyerése, mivel mindez az Evangéliumban és ezáltal a «jus divinumban» gyökerezik“.[1]
Ezt az argumentációs struktúrát találjuk mindenekelőtt a Német-római birodalom délnyugati részén és a vele szomszédos területeken zajló felkelés során a parasztok követeléseiben vagy a német parasztháború eseményeiben: a «közemberek forradalmában». A konferencia további célja körüljárni azt a kérdést, hogy a kommunalizálás elmélete milyen mértékben alkalmazható Erdélyben, illetve milyen politikai és társadalmi körülmények játszanak szerepet abban, ahogyan a «közemberek» sorában a reformáció visszhangra talált.
Az ötödik szekció a felekezetek kialakulásának feltételeit vizsgálja meg a különböző joghatóságokban. A szekciót indító vita mindenekelőtt abból indul ki, hogy a kezdetben Erdélyben még nem világos vallási mozgalom először a fejedelemség politikai megszilárdulása folytán, az oszmán uralom befolyása alatt vezetett a felekezetek egymástól való szétválásához és vallási rivalizáláshoz. A szekció célja, hogy új források feltárásával bemutassa, milyen kihívást jelentett a reformáció térhódítása a falvakban, illetve, hogy ez a kérdés, a mindenkori belső viszonyok mellett, hogyan vizsgálható az interetnikus és interkonfesszionális kontextus keretei között.
szeben.ro Erdély.ma

2017. június 13.

Kelemen Hunor: az RMDSZ-t nem hívták kormányra
„Biztos, hogy nem szívott valamit?” Így reagált kedden Kelemen Hunor szövetségi elnök Eugen Tomac képviselő kijelentésére, miszerint RMDSZ-es miniszterelnököt jelölne Sorin Grindeanu helyére a Szociáldemokrata Párt (PSD).  
A Népi Mozgalom Párt (PMP) politikusa azt állítja: PSD-s politikusok megerősítették azt az értesülését, hogy RMDSZ-es kormányfője lesz Romániának. A képviselő ezt „rendkívül aggasztónak” nevezte.
"Dragnea már a saját kollégáiban sem bízik, de akkor sem megoldás, hogy az RMDSZ berkeiből jelöljön miniszterelnököt. Konkrét névről nincs tudomásom, de tárgyalnak erről a lehetőségről, és szerintem ez rendkívül aggasztó. (...) A parlamentbeli kollégáktól értesültem erről, PSD-sek is voltak köztük. (...) Képesnek tartom erre Liviu Dragneát" - fogalmazott Tomac, arra utalva, hogy a szociáldemokrata pártelnök leváltaná a kormányfőt.
Tomac kijelentéseit Kelemen Hunor badarságnak nevezte. "Megkérdezték Tomac úrtól, mit szívott ma reggel? (...) Elég súlyos, hogy egy pártvezető ilyen badarságokat képes mondani, teljes komolysággal. (...) Amúgy az RMDSZ-tagok is pont olyan román állampolgárok, mint Tomac úr, nem kellene úgy tekintenie ránk, mint az országot fenyegető természeti katasztrófára. Ma azonban, azt hiszem, szívott valamit" - mondta a szövetségi elnök a sajtónak.
Kelemen hozzátette, az RMDSZ-t hivatalosan nem hívták meg a kormányba, és "amíg van miniszterelnök, van koalíció, és megvan a koalíciót támogató többség", fölösleges tárgyalni a témáról. "Én nyitott vagyok a párbeszédre bárkivel, de csak konkrét tények, nem pedig mindenféle találgatások alapján" - tette hozzá. maszol.ro

2017. június 13.

Ötszáz lejért herdálnák el Mákófalva Kós Károly által tervezett kultúrotthonát
Kós Károly által tervezett kultúrotthont játszana át a román állam kezére az RMDSZ-es alpolgármester a Kolozs megyei Mákófalván. A színmagyar falu református egyházi tulajdonban lévő közösségi épületét 500 lejért venné meg a román többségű önkormányzat.
Az elképesztő esetet az EMNP nem hagyta szó nélkül, alábbiakban olvasható közleményük:
„A 2017. június 13-i Egeres községi önkormányzati ülésének napirendjén szerepel a mákófalvi kultúrotthon megvásárlása. Both György alpolgármester javaslatára 500 lejért akarják megvenni a mákófalvi református egyház 1947-ben államosított, majd 2000-ben visszaigényelt és visszaszolgáltatott kultúrotthonát. 
A  presbitérium döntése a kérdésről
Az épületet az 1930-as években Kós Károly tervezte, 1937-ben került a helyi református egyház tulajdonába, jelenleg viszonylag jó állapotban van. A jelenlegi RMDSZ-es alpolgármester, aki egy ideig református gondnok is volt, tudatos félrevezetéssel meggyőzte a mákófalvi presbitériumot, hogy az épületet a felújítás érdekében el kell adni a helyi önkormányzatnak. 
A Néppárt határozottan ellenzi a helyi közösség egyházi vagyonának elherdálását, éppen ezért felszólítjuk az egeresi RMDSZ-es tanácsosokat, ne támogassák a kultúrotthon visszaállamosítását!”
Péntek Levente, 
az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei alelnöke,
Egeres község önkormányzati képviselője
https://itthon.ma/erdelyorszag, 2017. jún. 13.
Megszavazta az egeresi önkormányzat a mákófalvai kultúrotthon eladását
Az RMDSZ öt voksával simán megszavazta Egeres község önkormányzata a református egyház tulajdonában levő, Kós Károly által tervezett mákófalvai közösségi épület megvásárlását. A mindössze ötszáz lejes nevetséges áron elkótyavetyélt épület eladására még a református egyház illetékesei is rá kell bólintsanak.
Mint arról beszámoltunk a felháborító ügyre az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete hívta fel a figyelmet, és közleményben kérte, hogy a község RMDSZ-es önkormányzati képviselői ne szavazzák meg a több mint furcsa előterjesztést. A kérésnek nem volt foganatja, az önkormányzat ma szótöbbséggel rábólintott az ügyletre.
A szavazáson hat liberális és öt RMDSZ-es önkormányzati képviselő szavazott igennel, ketten tartózkodtak, egy képviselő nem volt jelen, Péntek Levente, a Néppárt képviselője pedig nemmel szavazott. Nyilvánvaló tehát, hogy az RMDSZ szavazatai nélkül nem sikerült volna az ingatlant átjátszani a román többségű község román vezetésű önkormányzatának kezébe. https://itthon.ma/erdelyorszag

2017. június 13.

Közel kétmilliárd forinttal támogatja Budapest a váradi katolikus püspöki palota felújítását
Az impozáns, barokk stílusú rezidenciára rá is fér a megújulás.
A hétfői Magyar Közlönyből derül ki,  hogy a következő két évben összesen 1,948 milliárd forintot adna a magyar kormány több tételben a nagyváradi római katolikus püspökségnek, hogy ebből újítsák fel a város szívében álló monumentális palotaépületet – írja a Magyar Nemzet. A lap szerint a forrást ezúttal is a Bethlen Gábor Alap és a nemzetgazdasági tárca kereteiből biztosítják.
A palotát tavaly augusztusban még 4,5 millió eurós uniós pályázat keretében akarta felújítani és multifunkcionális látogatóközponttá alakítani a püspökség – nem egyértelmű, hogy a pályázati forrást végül megkapták-e, de a magyar kormány támogatása ennél az uniós keretnél valamivel többet is jelent.
A palotát 1762-ben építtette báró Patachich Ádám püspök, a nagyváradi római katolikus egyházmegye központjaként. A palotát és az egész barokk városnegyedet a 18. századi Európa egyik leghíresebb építésze, a bécsi Franz Anton Hillebrandt tervezte, aki számos ausztriai és magyarországi (Budai Királyi Palota, Pozsonyi Vár átépítése) palota és nem utolsósorban a nagyváradi Kanonok-sor alkotója is. A. J. Neumann mérnök vezette a hatalmas építkezést.
A néphit úgy tartja, hogy az épületnek 365 külső ablaka az év napjaira emlékeztet, de valójában csak 282. Három szintjén összesen 90 szoba és három díszterem található.
A palota késő osztrák barokk stílusban épült, amely visszafogottabb és praktikusabb, mint például a túldíszített francia barokk. Az épületet a híres bécsi Belvedere-kastély kicsinyített másának szánták, részben emiatt és részben egyéb vallási konfliktusok miatt Mária Terézia elítélte az alapítót.
A második világháborúban a kommunisták az épületet elvették jogos tulajdonosától, és 1971. január 17-én a püspöki palotát megyei múzeumként nyitották meg (Körösvidéki Múzeum néven), ahol számos nagyszabású régészeti, történelmi, természettudományi, néprajzi és művészeti kiállítást tartottak.
A római katolikus egyház 1996-ban kezdte meg törvényes úton visszaszerezni a püspöki palotát. 8 év után 2004. július 9-én a román legfelsőbb bíróság kimondta: a katolikus egyház visszakapta a palota használati jogát. A múzeum akkor 5 évet kapott, hogy új helyen mutassa be értékeit. Ugyan megállapodás született a múzeum elköltöztetéséről, de csak idénre sikerült megoldani a problémát, és a közgyűjtemény az egykori hadapródiskola épületébe költözik. https://foter.ro/cikk/

2017. június 13.

Közös oktatásgondok Székelyföldön és az anyaországban
A korai iskolaelhagyás megelőzése, a diákok szakképzésben való részvételének támogatása lehet többek között a Kovászna megyei tanfelügyelőség és az egri Pedagógiai Oktatási Központ (POK) közötti együttműködés gyakorlati vetülete.
Kiss Imre, Kovászna megye főtanfelügyelője és Schmidt Anikó az egri POK főosztályvezetője három évre szóló együttműködési szerződést írtak alá, a terveiket keddi sajtótájékoztatójukon ismertették. Schmidt Anikó elmondta, a magyar oktatási irányítás kiemelt feladatának tartja, hogy nyisson a határon túli intézmények felé, hogy az anyanyelven történő szakmai együttgondolkodást, a magyar oktatás eredményeit átadják az Erdélyben élő magyar pedagógusoknak. Hangsúlyozta, a tapasztalatcsere során az körvonalazódott, hogy hasonlóak a gondok és a feladatok, a demográfiai csökkenés miatt csökken a diáklétszám, figyelni kell a korai iskolaelhagyásra, és a vállalkozói szövetségekkel együttműködve lehet összehangolni a szakképzést.
Azt tervezik, hogy közös EU-s pályázatokat nyújtanak be az oktatás minőségének és hatékonyságának növelésére, ugyanakkor magyar nyelven történő pedagógusképzésekben is együtt tudnak működni.
A főosztályvezető hangsúlyozta, a konfliktuskezelés, a kisgyerekeknél az agressziókezelés, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek szüleivel történő kapcsolattartás mind aktuális kérdések, ezeken a területeken össze tudják hangolni a képzéseket, át tudják adni a kidolgozott módszertanokat.
Heves megyében 226 oktatási intézményhez 500 alegység tartozik, míg Kovászna megyében 79 jogi személyiséggel rendelkező oktatási központhoz 314 tanintézet.
Bíró Blanka Székelyhon.ro

2017. június 13.

Új időszámítás, maradandó problémák a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színháznál
Elhagyja a kulturális intézményt Csurulya Csongor, a Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője. Nagy Pál színházigazgató új „időszámításra” és új lendületre számít, de a régi gondok – a szűkös költségvetés és a kis létszámú társulat – megmaradnak, derült ki az intézmény keddi sajtótájékoztatóján. Ennek ellenére bizakodva várják az új évadot és a színház megalakulásának huszadik évfordulóját.
Nemcsak egy évadot, hanem egy korszakot zárt le a keddi sajtótájékoztatón Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója és Csurulya Csongor művészeti vezető, hiszen utóbbi utolsó alkalommal volt jelen a színházban ebben a minőségében. Nagy Pál szerint zsúfolt és megterhelő volt az elmúlt évad, menet közben kellett változtatniuk.
A hétfő esti, a színház támogatóinak és a társulat hozzátartozóinak tartott házi bemutatón volt látható Csurulya Csongor utolsó rendezése művészeti vezetőként. Ez Carlo Goldoni Mirandolina című vígjátéka volt, amely egyben az évadzáró előadás is. Sok minden maradt hátra Egy évtizedig volt a Tomcsa Sándor Színház művészeti vezetője Csurulya Csongor, de színészként már az 1999–2000-es évad előadásaiban is szerepelt.
Az utóbbi tíz év alatt rendezett stúdió-előadásokat és nagytermi előadásokat, musicalt, operettet, vígjátékot, abszurd komédiát, mesét, tragédiát, legenda- és novellaadaptációt is.
„Tízéves a múlt. Sok mindent elértünk ezalatt, de nagyon sok mindent nem. Részben önhibából, de részben nem” – fogalmazott Csurulya Csongor, aki szerint a következő időszakban a hátramaradt célokért kellene küzdenie az intézménynek.
A búcsúzó művészeti vezető elmondása szerint eddig tudta úgy „lökni” a színházat, hogy értelme legyen. Egyrészt családi okok miatt távozik, ám szerinte az is fontos, hogy az ember egy adott pozícióban ne használódjon el, mert az a hitelesség rovására mehet.
Csurulya szerint az elmúlt évtizedben igyekeztek nyitottak és innovatívak lenni, dacára annak, hogy az utóbbi években kénytelen volt elvállalni a közönség igényeit kiszolgáló, klasszikusabb darabok rendezését. Szerinte fontos, hogy egy színház széles programpalettával várja a közönséget. Nem hálás, sőt kifejezetten megterhelő a művészeti vezetés az udvarhelyi társulatnál, hiszen nemcsak saját munkájára kellett figyelnie, hanem minden másra is, ráadásul rengeteg vitával és személyeskedéssel volt tele ez az időszak – ecsetelte az elmúlt tíz év árnyoldalát.
Maradnak a régi gondok
Nem esett nehezünkre változtatni akkor sem, amikor az pillanatnyilag gondot jelentett – közölte Csurulya Csongor, amikor az elmúlt évadról beszélt. Elmondása szerint próbáltak olyan alkotókat megnyerni, akik érdeklődtek az intézmény iránt és keresték a kalandot, hiszen az udvarhelyi színház működési körülményei nem hétköznapiak.
Példaként említette, hogy 160 előadásuk volt, ami azt jelenti, hogy a nyári vakációt leszámítva minden második napra jutott egy fellépés. Ezért fontos lenne a csapatot is bővíteni. Emellett a fejlődéshez kellene egy saját épület a színháznak, hiszen bár jelenleg a Művelődési Házban zajló tevékenység kétharmadát a társulat adja, mégis csak az épület harmada áll rendelkezésükre – magyarázta Csurulya. Az említett okok miatt gyakran nem tudnak próbálni a nagy színpadon, máskor az előadások alatt egy másik próba vagy előadás hangjai beszűrődnek a terembe, továbbá nincs raktár, ahol tárolhatnák a díszletet, és nincs külön próba- vagy stúdiótermük sem. Az igazgató és a búcsúzó művészeti vezető szerint az épület adott, de át kell szervezni a működését.
Mennek is, jönnek is
„A karrierje nem ért véget, a későbbiekben még viszontlátjuk őt” – mondta Nagy Pál, miközben megköszönte Csurulya Csongor több mint egy évtizedes munkáját. Egyetértett azzal, hogy sok probléma közepette vezették a színházat, és egyelőre nem látják a fényt az alagút végén, ennek ellenére optimistán tekintenek előre, és bíznak a városi kulturális stratégiában, amivel hosszú távra lehet majd tervezni.
A színészek közül csupán Kulcsár-Székely Attila távozik, aki már korábban felmondott, de tizenhárom éves együttműködés után nyugdíjba vonul Marosi Márta varrónő, és távozik a társulattól Tamás Enikő közönségszervező is. Szeptembertől viszont a színház PR-felelőseként csatlakozik Szabó Janka. Emellett keresnek új férfiszínészt, erre az állásra már ketten is jelentkeztek, valamint a művészeti vezetői állásra Nagy Pál szerint Zakariás Zalán rendező is pályázni fog.
Veres Réka Székelyhon.ro

2017. június 13.

Több mint ezer kiskorút hagytak itthon idén szüleik külföldi munkavállalásuk ideje alatt Maros megyében
Több mint nyolcszáz Maros megyei családban döntöttek úgy idén, hogy valamelyik szülő, vagy esetenként mindkettő, külföldön vállal időszakos munkát, a gyerekeket pedig valamelyik rokonra vagy állami gondozásra bízzák. Az esetek többségében a kiskorúakat pszichésen megviseli a szülők távolléte, hatással van tanulmányi eredményeikre, szociális viselkedésükre is – állítják a szakemberek.
Összesen ezerháromszáz Maros megyei kiskorút hagytak itthon idén szüleik külföldi munkavállalásuk ideje alatt. Háromszáznak mindkét szülője távozott pár hónapra, száznyolcvan kiskorúnak pedig csak az édesanyja vagy az édesapja – derül ki a Maros Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság adataiból.
A törvény előírja, hogy a szülőnek, aki külföldön készül munkát vállalni, harminc nappal indulása előtt be kell jelentenie szándékát a helyi polgármesteri hivatalban, és írásban közölnie, hogy kire bízza gyerekét. Idén mindössze kétszázötven bejelentés érkezett hozzánk a helyi önkormányzatoktól – nyilatkozta a gyermekvédelmi igazgatóság szóvivője, Doru Constantin a Marosvásárhelyi Rádiónak.
A Mentsétek meg a gyerekeket szervezet pszichológusa, Critistina Pantea szintén a Marosvásárhelyi Rádiónak beszélt arról, hogy milyen hatással van a gyerekek érzelmi és szociális fejlődésére a szülők távozása.
Hosszú távon viselkedészavarok, elszigetelődés, agresszív viselkedés, figyelemzavar jelentkezhet. A szülők hiányát a társadalom által kevésbé elfogadott módon kifejező viselkedésben reagálják le a gyerekek, például erőszakosak lesznek társaikkal, így akár ki is közösíthetik őket a barátaik – állítja a pszichológus. Az előző évekből kiindulva arra lehet következtetni, hogy az év második felében országszerte megnő a külföldön dolgozók száma, ugyanis sok szülő tavasztól őszig vállal szezonális munkát – világít rá a Maros Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság szóvivője.
Több ezer telefonhívás A Maros Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság 2015-ben hozta létre azt a telefonvonalat, amelyen a gyerekbántalmazással, a kiskorúak fizikai és érzelmi kihasználásával kapcsolatos eseteket lehet jelezni. Csak az elmúlt évben 4500 hívás érkezett, a betelefonálók között sok pedagógus és orvos volt. Az esetek kilencven százalékában a gyerekek elhanyagolása, fizikai bántalmazása miatt telefonáltak, de a kiskorúak koldulásra kényszerítését, munkakihasználását is jelezték – derül ki a gyermekvédelmi igazgatóság adataiból. A gyermekvédelmi igazgatóság szakemberei felhívják a figyelmet, hogy a 0800 800 883-as éjjel-nappal (hétvégén is) hívható ingyenes telefonszámon bárki bejelenthet gyermekbántalmazással kapcsolatos eseteket.
Hajnal Csilla Székelyhon.ro

2017. június 13.

A Haggyukmán csapat nyerte a diáknapi vetélkedést
A Magyar Ifjúsági Kezdeményezés immár 11. alkalommal szervezte meg a Szatmári Ifjúsági Napokat. A Szatmár Megyei Ifjúsági Tanáccsal közösen szervezett rendezvény Diáknapokkal egészült ki.
A szervezők IX-XI. osztályos diákok 7-10 személyből álló csapatainak jelentkezését várták, hogy a hétvége során különböző feladatokban mérettessenek meg a fődíjat jelentő VIBE-fesztivál jegyekért. A csapatok bemutatkozását láthattuk a Filharmóniában pénteken. Szombat reggel sor került egy kis testmozgásra is: a helyszín a Dinamó pálya volt, ahol fociban és kézilabdában csaptak össze a csapatok. A résztvevők alig pihenhettek, ugyanis a sporttevékenységek után egyből a city-tour következett, amikor a fiatalok különböző tárgyakat kellett beszerezzenek, videót és szelfit készitsenek A csapattagoknak ezzel a feladatsorral véget is ért a szombati nap.
Vasárnap reggel sem hagyták őket pihenni, ugyanis reggel 9-től kincskeresésen vettek részt, amikor a város különböző pontjain várták őket a szervezők, egy-egy feladattal, azok megoldásával juthattak tovább a következő helyszínre. A feladat végállomása a Kossuth-kertben lévő chill zone volt, ahol a szervezők egy kis hűsítővel várták őket. Ezt követően az elméjüket kellett egy kicsit megmozgassák a Kvízben: a város történelméről és fontos pontjairól kérdezték ki őket a szervezők, majd slamet kellett írniuk, amit a SZIN Slam Poetry műsorában adtak elő. A szervezők 19 órától ismét egy kis testmozgásra hívták őket, táncverseny következett a Kossuth-kertben található nagyszínpad előtt, ahol különböző stílusú zeneszámokra kellett táncoljanak.
A diáknapok végeredményét vasárnap este hirdették ki.
A Szatmári Ifjúsági Napok részeként a hétvégén több koncert is volt a Kossuth-kertben. Fellépett a Palma Hills, az Acoustic Loops és a sokak által kedvelt Bagossy Brothers Company is. szatmar.ro

2017. június 13.

Család és egészség hete Kézdivásárhelyen
Megmozdultak kicsik-nagyok
Az időjárás lehetett volna kegyesebb, a tervezett tevékenységek zömét azonban így is sikeresen meg lehetett tartani, jövőre is számíthatnak a programokra a céhes városiak – összegeztek a Család és egészsége hete elnevezésű rendezvény szervezői hétfőn, az eseményt kiértékelő sajtótájékoztatón.
– Ötödik alkalommal hozták tető alá a rendezvényt, ezúttal kevesebb programmal, de töretlen lelkesedéssel – mondta Kocsis Zoltán szervező, a kézdivásárhelyi sportiroda részéről. – A családos vasárnappal rajtolt a programsorozat, az oroszfalvi templomban Szőcs Csaba és Zsuzsa beszélt arról: miként jelenik meg az egészség fogalma a Bibliában, mit tanít nekünk erről Isten, ezt mintegy hatvan személy kísérte figyelemmel.
Kincsünk, az egészség címmel rajzpályázatot is hirdettek, a kiértékelő és díjkiosztó barátságos hangulatban zajlott a szentkatolnai Rebeka Missziós Központban, ahol a munkákat Vetró András szobrászművész értékelte.
A Zöld Nap Egyesület szokás szerint társszervezői szerepet vállalt, Ráduly Attila elmondta: négy program lebonyolításában vett részt, ezek közül nagy sikernek örvendett az asztalitenisz-verseny, amely igazi családi eseménynek bizonyult. Nem kedvezett a csütörtöki futónapnak az esős időjárás, ezúttal csak nyolc család vett részt (a korábbi években ennek négyszerese), ám a zárt térben is sikerült alaposan átmozgatni az izmokat.
Pénteken már 62 bringás képezte a Kritikus tömeg kerékpáros felvonulást, és népszerű volt a záró program, azaz a Nemere útján vasárnap tett biciklis kirándulás is, 33 bringás tekerte végig az 58 kilométeres távot, zömmel mezei-erdei utakon, a Kézdi–Perkő–Kiskászon–Kővár–Torja–Futásfalva–Ikafalva–Csernáton–Kézdi útvonalon.
Főként baráti társaságok vettek részt a lábtenisz-bajnokságon, és amint Lénárt Adolf fogalmazott, a harmadik alkalommal megrendezett családi kosárlabdaverseny is nagyon jól sikerült: tíz család nevezett, két korosztályban zajlott a vetélkedés, de azok is csiszolhatták kosárra dobási tudományukat, akik nem alkottak csapatot.
Érdeklődés hiányában elmaradt az élelmiszeradalékokkal kapcsolatos interaktív beszélgetés, ám ezt talán más keretek között pótolni lehet, érdemes ismét meghirdetni. A szervezők köszönik a támogatók segítségét (Lénárt optika, Kertész optika, Francia pékség, Senso Kft., Mi-Tu-Ház Kft., Kerekes kürtőskalács és lángos, Székely vendéglő), és ígérik: jövőre is lesz hasonló programsorozat, hiszen amint elhangzott, van igény rá a családok részéről.
Farkas Imola Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2017. június 13.

Osonós műhelyfoglalkozás-sorozat
Három földrész, 25 ország
A magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely május 15. és június 13. között, egy komplex színházi program részeként több tréninget tartott olyan romániai településeken, ahol a színház megtapasztalása nehézséget okoz a szociális, gazdasági vagy földrajzi helyzetük miatt.
A társulat két tagja – Fazakas Misi és Mucha Oszkár – által vezetett színházi nevelési, önismereti és személyiségfejlesztő műhelyfoglalkozások célja a mintegy 500 résztvevő fiatal és felnőtt szociális érzékenységének mélyítése. A foglalkozások által olyan társadalmi, szociális problémák és sorsok kapnak hangot, amelyek közös gondolkodásra ösztönzik a résztvevőket, így járulva hozzá a válaszok és megoldások megközelítéséhez, illetve megtalálásához, elősegítve az erősebb és összetartóbb közösségek kialakulását.
Az Osonó mindeddig 3 kontinens 25 országában szervezett közösségépítő, csapatfejlesztő, önismereti és szakmai műhelyfoglalkozásokat, hiszen a társulat számára fontosak azok az oktatási színházi formák, amely által az emberek közötti interakció, találkozás és párbeszéd megteremthető.
Kiss Edit Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2017. június 13.

Érettségi tétel volt az udvarhelyi író novellája
Nagy Koppány Zsolt író kanonizálódik, Genezis című novellájának részletéről értekeztek a diákok a magyar érettségin.
A júnus 8-i magyar nyelv és irodalom szóbeli érettségin szövegértelmezési feladatként Nagy Koppány Zsolt egyik novellájának részlete volt a tétel. A Genezis című írás még kötetben nem jelent meg, csak folyóiratban, de az író természetesen így is nagyon boldog.
Olyan ez, legalábbis ahhoz hasonlítható, mint amikor egy zenekar egyik dalát elkezdik játszani egy székelyföldi lakodalomban. Nagy Koppány Zsolttal készített interjúnkat itt lehet elolvasni.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), 2017. jún. 8.
Nagy Koppány Zsolt, a daloló vendégmunkás
Író, műfordító, szerkesztő – Nagy Koppány Zsolt a fiatal kortárs írók generációjához tartozik. Udvarhelyről indult
Akárcsak Cári Tibor, Fazakas Júlia, Mátyus Kati, Lukács Csaba vagy Marthy Barna, a gyerekkora óta publikáló Nagy Koppány Zsolt is ahhoz a generációba tartozik, akik udvarhelyi, udvarhelyszéki gyökerekkel rendelkeznek, de más nagyvárosban (többük esetében Budapesten) teljesedtek ki szakmailag.
Zsolt köteteivel, Jozefát úr és Ekler Ágost nevű figuráival szó szerint beírta magát az olvasók tudatába. A fiatal író útja Székelyföldről Kolozsváron és Szegeden át vezetett Budapestre, de időnként megvillan – egy író-olvasó találkozó „erejéig" iskolavárosában, Udvarhelyen is. Udvarhelyről, az írásról, a munkájáról kérdeztük.
- Biológia-kémia osztályba jártál a gimnáziumban. Tudom, akkoriban több olyan „reálos" diák volt a gimiben, akik később az írás, az irodalom felé fordultak. Nálad ez hogy kezdődött?
- Édesapám orvos (dr. Nagy Béla – szerk. megj.), ezért úgy gondoltam, én is az leszek – de a kémiával és a fizikával elég keserves és kudarccal végződő birkózásaim voltanak. Rövid ideig a jogász szakmával is kacérkodtam, ám rémisztően sótlannak tűnt; végül szerencsére megtaláltuk egymást a magyar–angol szakkal: én elvégeztem őt, és hát ő is eléggé helybenhagyott engem, főleg irodalomelméletileg.
A Gimiben egy ideig főszerkesztettem az Ébredés című diáklapot, de ez inkább következménye volt az írói tevékenységemnek, mintsem kiváltója. Egyébként remek idők voltak, Botházi Maritól örököltem meg a főszerkesztést, utánam Birta Csaba (Bicska) következett.
Írni korán kezdtem: 1987-ben, kilencéves koromban jelent meg az első „versem" a Brassói Lapokban. Ezt követően a tanító nénim odaadta Fodor Sándornak a műveimet, aki értő és kedves bírálatot mondott róluk. Az írással való frigyem tehát igen régi.
Amikor Kolozsvárra kerültem, már volt félkötetnyi novellám, aminek egyharmada bele is került az első könyvembe. Orbán János Dénes „fedezett fel", azóta töretlennek mondható a kapcsolatom az írással. A siker persze változó, voltak gyengébb és jobban sikerült éveim. Az irodalom foglalkoztat leginkább, és noha az eddig leírt betűmennyiség néha rám is meghökkentően hat – hová vezet ez?, gondolok riadtan az esőerdőkre –, könyveim nem követik túl sűrűn egymást.
- Kolozsváron az Előretolt Helyőrség, mint szellemi műhely erős hatással volt a generációtokra. Még mi ihletett akkoriban írásra?
- Mind a mai napig az egyik legfontosabb erdélyi szellemi műhelyről beszélünk, sok remek alkotót bocsátott útjára. Amennyire én tudom, valami ellenében jött létre, de közben – és végül – önálló értékteremtő fórummá, egyenesen intézménnyé vált. A mögöttes eszmei áramlat, a transzközép részben a transzilvanizmus – amennyiben ez tényleg létezik – pátoszának a feloldását célozta.
Egy csomó olyan tabu létezett ugyanis a kilencvenes évek elején az erdélyi magyar irodalomban, amelynek nem ártott a lazítás: hogy csak a legkézenfekvőbbet és legizgalmasabbat, az erotikát említsem. Az Előretolt Helyőrség pedig többek között éppen ezt hozta be a köztudatba.
A szexről írni és olvasni nagyon hálás dolog, és könnyedén van benne annyi polgárpukkasztási és izgalmi faktor, hogy elvigye az egészet – még akkor is, ha gyengébb minőségű szövegről van szó. Néha persze túlbillent a dolog, de mostanra úgy tűnik, beállt – és közben változott a társadalmi és irodalmi környezet is.
A Helyőrség tagjai igyekeztek humorral és frissességgel közeledni az irodalmi hagyományhoz: igaz, más megoldás nem is igen maradt a mi generációnk számára, márpedig viszonyulni mindig kellett és kell.
Orbán János Dénes, Fekete Vince, Sántha Attila, László Noémi, Karácsonyi Zsolt, Szálinger Balázs, Farkas Wellmann Endre és Farkas Wellmann Éva - mind innen kerültek ki, és igen jó nevű szerzőknek számítanak.
- Mennyire volt nehéz beilleszkedni a magyarországi, budapesti irodalmi közegbe? Te már úgy mentél ki, hogy volt egy megjelent köteted.
- Nem volt könnyű, de nem is volt vészes, és persze a folyamat mind a mai napig tart. Óhatatlanul is van az egésznek egy politikai vetülete: aki határon túlról jön, az akarva-akaratlan belekerül egy kategóriába, amiben könnyen benne is maradhat. Ráadásul szinte elvárás, hogy valamelyik oldal iránt előbb-utóbb elköteleződjék az ember.
Amikor én Magyarországra érkeztem, az erdélyi közélet még nem volt ennyire megosztva; de utána a pannon megosztottság begyűrűzött ide is. Én viszont még egy egynemű közegből kerültem át a megosztott közegbe – így nyilván voltak meglepő dolgok, meg hát elég naiv is voltam.
A beilleszkedés még mindig tart, bár én inkább egyedül érzem jól magam, nem szeretek csoportban, a csoport egyik tagjaként működni. Egy-két asztaltársaságnak ugyan tagja vagyok, de az ilyen bandázás inkább Kolozsváron volt jellemző.
Ami a művek beilleszkedését és beillesztését illeti: a könyveimet gondozó Magvető Kiadó sokat segített abban, hogy a szakmai elit és a szélesebb olvasóközönség látókörébe kerüljenek.
- Műfordítással is foglalkozol – néha egészen érdekes dolgokkal. Ez a mindennapi munkád?
- Angoltanár vagyok, de fordítok is, igaz, csak Nagy Zsolt néven. Ez egy magyar „betegség", hogy aki ír, az fordít is, ha beszél idegen nyelvet. És persze szerkeszt.
Így hát én is ezt teszem. Van ennek varázsa, nem kérdés, és elég jól lehet vele keresni, már persze ha időben kifizetnek. Igényes lektűröket és politikai emlékiratokat fordítok, egyik viccesebb, mint a másik – a szó szoros értelmében.
- Ami a te műveidet illeti, két novellásköteted és két regényed van – melyik volt az, amire és amiért felfigyelt az olvasóközönség?
- Talán az első könyvnek volt az olvasók körében a legnagyobb visszhangja, azt állítólag még órán is olvasták a diákok a pad alatt – ennél nagyobb dolgot pedig író igazán nem kívánhat. A Jozefát úrnak jó reklám volt az Irodalmi Jelen negyvenezer dollár összdíjazású regénypályázata, melyen a mű második helyezést ért el, és tulajdonképpen annak köszönhetően figyelt fel rám a Magvető. Onnan kezdve a jelenlegi kiadóm olvasóközönségének az érdeklődésére bátorkodom igényt tartani.
Az átütő, nagy könyvsiker azonban mintha még váratna magára – persze, nem késtem el semmivel, türelmesen várok, és közben dolgozom. A Nagyapám tudott repülni megjelent németül is – a német olvasók jóindulatú érdeklődése és nyitottsága témakörében már lelkesedtem párszor, így most nem fogok, de tényleg kivételes értői, élvezői és pártfogói az irodalomnak.
Legutóbbi regényem, az Ekler Ágost szándékaim szerint – bár ezt persze nem az én tisztem megállapítani – lezár egy korszakot, konkrétan és átvitt értelemben is, de a váltás nyilván nem lesz olyan nagy, hogy aki az eddigi könyveket szerette, ne örülhetne annak az új regénynek is, amelyen jelenleg dolgozom, és amely éjt nappallá téve foglalkoztat.
- Udvarhelyhez mi köt még?
- Udvarhely a menedékem, itt élnek a szüleim, és mindig jó érzés hazajönni, feltöltődni a család és a szűkebb pátria élményeivel és benyomásaival. Kisimul tőlük a lélek, és nagyon fontos, hogy időről időre kisimuljon az ember lelke. Gyakran eljátszom a gondolattal, hogy végleg haza kellene költözni, re kéne patriálni, ugye, de ennek immár vannak objektív akadályai.
A gyermekeim Pesten születtek, ott van lakásunk, lányom nemsokára kezdi az óvodát, és a munkám is odaköt. Ráadásul harmincöt éves vagyok, és ebben a korban nulláról újrakezdeni valamit – akár a tanárságot, akár az életet – valahogy már nem olyan duhajul lendületes, mint Magyarországon volt a húszas éveim elején.
Furcsa és kellemetlen dolog ez az áttelepülés: A vendégmunkás dalai című, lírai punk műfajú művemben meg is írtam – na nem mintha ez olyan nagy okosság volna, de talán a megszenvedettség hitelesíti kicsit –, hogy erre általában egy egész generáció rámegy, és már csak a gyermekeknek lesz jó, ha jó lesz, persze.
Mert az ebben a „sem még itt, sem már ott"- kettősségben őrlődő ismerőseimmel egyetemben csak reménykedhetek abban, hogy a gyerekeink már igazán otthon fogják érezni magukat a városban, mely nekünk csupán lakhely.
Érdekes érzés belegondolni abba, hogy a kilencedik kerület nem éppen „rózsadombi" részén található lakásunk és környéke lesz a lányomnak és a fiamnak az érzelmileg ugyanolyan fontos helyszín, mint nekem volt sok Maros megyei település vagy persze Udvarhely.
Nehéz vele megbarátkozni, de tagadhatatlan, hogy van ebben a mindegyre felszakadó sebben valami teremtő többlet. Majd ők eldöntik, mit tesznek. Még az is lehet, hogy visszajönnek.
Nagy Koppány Zsolt
1978-ban született Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen élt 18 éves koráig, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar–angol szakán végzett, majd Szegeden tanult, később Budapestre költözött, jelenleg is ott él és publikál.
Kötetei: Arról, hogy milyen nehéz (novellák, 2000), Jozefát úr, avagy a regénykedés (regény, 2006), Nagyapám tudott repülni (novellák, 2007), Amelyben Ekler Ágostra – emlékezünk (regény, 2010), Mein Grossvater konnte fliegen (novellák, 2012).
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

2017. június 13.

„Külső magyarok nyomai”: Tiltott kastélyok címmel nyílt kiállítás a Pesti Vigadóban
Tiltott kastélyok – Erdélyi történelmi családok a jóvátétel útvesztőjében címmel nyílt nemzetközi vándorkiállítás a Pesti Vigadóban hétfőn.
Olyan nemesi családok leszármazottjainak útját mutatja be a tárlat, amelyek a történelemmel szembemenve újra megpróbálnak gyökeret verni Erdélyben – emelte ki Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete a tárlat megnyitóján. „Olyan családokról beszélünk, amelyek nemcsak magyarok voltak, hanem tetteikkel komolyan befolyásolták is a magyar történelmet” – tette hozzá.
A tárlat a magyar történelem kiemelten fontos emlékhelyei, az erdélyi kastélyok restaurálás előtti és utáni állapotát mutatja be Margittai Gábor fotóin keresztül, a marosvécsi Kemény-kastélytól a dél-erdélyi Fugad Bánffy-kastélyán át az altorjai Apor-kúriáig.
Major Anita, a kiállítást készítő Külső Magyarok Kft. ügyvezetője elmondta, hogy társával, Margittai Gábor író, újságíróval negyed százada járják a Kárpát-medencét, „hogy felkutassák és dokumentálják a külső magyarok nyomait”. Kiemelte, hogy a tárlaton térbeli és időbeli utazásra invitálják a nézőket, hogy kastélyról kastélyra, családról családra vándorolva archív és jelenkori fotók, eredeti dokumentumok, installációk és kisfilmek segítségével mutassák be az erdélyi főúri világot, az aranykornak számító fejedelmek idejétől a hanyatlásokon, a kisemmizésen, a kényszermunkára kényszerítésen át egészen a közelmúltig, a restitúció útvesztőiben való útkeresésig és végül a támogatott kastélyfelújításokig.
A készítők igyekeztek kinyomozni, hogy mi lett a Teleki, Bánffy, Bethlen, Mikes, Apor és Haller család tagjaival, hogyan próbálnak ma visszatérni a szétszóratásból, kik laknak most ősi kastélyaikban, amennyiben azok még lakhatók, és miként próbálnak visszaköltözni családjuk egykori otthonaiba.
MTI Krónika (Kolozsvár)

2017. június 13.

Megmentett magyar osztályok Marosvásárhelyen
Biztosnak tűnik, hogy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium nem indíthat ősztől cikluskezdő osztályokat. A hiányt valamelyest pótolja, hogy a Bolyai Farkas Gimnáziumban az előkészítő és a kilencedik osztályok száma is növekszik.
Továbbra is érvényes a Maros megyei tanfelügyelőség 2017/70-es számú határozata, így már szinte biztos, hogy idén nem indíthat cikluskezdő – előkészítő, ötödik és kilencedik – osztályokat a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium.
A magyar tannyelvű osztályok számának csökkenése nemcsak a tanintézetet, hanem a város kisebbségi lakosságát is hátrányosan érinti, valamelyest javít azonban a helyzeten, hogy
a Bolyai Farkas Gimnázium a tanfelügyelőség kérésére eggyel több kilencedik osztályt indít ősztől, így kettő helyett három természettudomány profilú csoportba jelentkezhetnek a diákok. A gimnázium vezetősége ugyanakkor arra is ígéretet kapott, hogy még egy előkészítő osztályt indíthatnak, így két nulladikkal kezdhetik el a következő, 2017/2018-as tanévet – tudtuk meg Mátéfi István igazgatótól. Tavaly egyébként az iskola előző vezetése nyolc darab kilencedik osztályt kért a beiskolázási tervben, de csak hetet hagytak jóvá, így a mostani döntéssel gyakorlatilag visszaállt az eredeti helyzet. A Bolyai Farkas Gimnáziumban jóváhagyott egy előkészítő osztályba negyven hatévest írattak be, ezért a vezetőség úgy döntött, kér még egy cikluskezdő csoportot. A tanfelügyelőség ígéretet tett ennek teljesítésére, az írásbeli megerősítést ugyanakkor még nem kapták meg.
Mátéfi István rámutatott: az új előkészítő újabb kihívások elé állítja a Bolyait, hiszen még egy pedagógust és további egy osztálytermet kell biztosítaniuk a gyerekek számára. A beiratkozottakat pedig úgy kell elosztaniuk a két osztály között, hogy igazságosan járjanak el. Az igazgató azt is elmondta, helyszűke miatt nem tudták elvállalni, hogy a betervezett egy helyett két ötödik osztályt indítsanak ősztől.
Többen azt is tudni vélték, hogy a Mihai Eminescu Pedagógiai Szakgimnáziumban is eggyel több magyar kilencedik osztály indul szeptembertől, az iskola vezetősége azonban cáfolta az értesülést. Szilágyi András aligazgató úgy nyilatkozott: nem kaptak semmiféle hivatalos átiratot a tanfelügyelőségtől arra nézve, hogy a betervezett két magyar szakosztály mellett elindítanának egy harmadikat is. Bár pozitívan állnának az ötlethez, egyelőre nem indul még egy magyar kilencedik a meglévő tanítóképző, illetve a szabadidő-szervező szakosztályokon kívül – tette hozzá az iskolavezető.
Hajnal Csilla Krónika (Kolozsvár)

2017. június 13.

Kemény Zsigmond emlékhely Pusztakamaráson
A pusztakamarási Kemény-kúria teljes lepusztulása a rendszerváltás utáni években következett be
Egyházmegyei imanapra, az imalánc újabb (harmadik) találkozójára is sor kerül Pusztakamaráson június 17-én, szombaton 11 órától, a Kemény Zsigmond emlékhely felavatása alkalmával.
Az esemény Bibza Gábor esperes áhítatával és a Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség kórusának szolgálatával kezdődik. Közös imádság hangzik el református egyházunkért, a református keresztyén családokért, a felnövekvő gyermekekért és fiatalokért, népünk Erdélyben való megmaradásáért, valamint a szórványban élőkért. A Kemény Zsigmond emlékhely avatása keretén belül Bilibók Károlyné báró Kemény Fruzsina mond köszöntőbeszédet, Kemény Zsigmond emberismeretéről tart előadást Egyed Emese egyetemi oktató, Pusztakamarás és a Kemény család kapcsolatáról Rabocskai László tanár előadása hangzik el, a síremlékek helyreállításáról pedig Gergely Zoltán szobrászművész számol be. Az avatón leleplezik Kemény Zsigmond szobrát, majd közös ebéddel ér véget az ünnepség, amelyre szeretettel várják egyházszerető, közösségre vágyó személyeket.
Kolozsvárról autóbusz is indul a hidelvei templom elől reggel 9 órakor. Szabadság (Kolozsvár)

lapozás: 1-30 ... 127111-127140 | 127141-127170 | 127171-127200 ... 131431-131447




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998