Máj. 1-jén Nagybányán, a Teleki Magyar Házban Dudás Gyula festőművész köszöntötte szatmári származású, jelenleg Németországban élő Paulovits László festő- és grafikusművészt, tárlata megnyitásán. A művészt dr. Sasi Nagy Béla mutatta be a megjelenteknek. /(déel): Egy erdélyi művész Németországból. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 2./
2003. május 20.
Paul Wolfowitz amerikai védelmi miniszterhelyettes Romániába látogatott, hangsúlyozta, hogy Románia számára továbbra is a piacgazdaság alapjainak megerősítése kell elsőrendű feladatot jelentsen. "Ez pedig azt feltételezi, hogy a korrupciót és a bürokráciát elodázhatatlanul csökkenteni kell"- mondta. Dunald Rumsfeld helyettese Mircea Pascu védelmi miniszterrel folytatott tárgyalásai után a sajtó előtt kijelentette, hogy Washingtonban még nem döntöttek az állandó romániai bázisok létesítésének kérdéséről. Az amerikai védelmi miniszterhelyettes jelenlegi látogatásával kapcsolatosan kifejtette, Bukarestnek számos olyan tapasztalata van, amit fel tudnak használni az iraki államrendszer újjáépítésében. "Az érdekel konkrétan, hogy Románia miként tért át a totalitarizmusról a demokráciára. Sokat gondolkodunk ezen, amikor az iraki demokrácia felállítását tervezzük" - mondta a miniszterhelyettes. /I. F.: Wolfowitz megfigyel. = Krónika (Kolozsvár), máj. 20./
2003. május 20.
Máj. 19-én Ioan Mircea Pascu honvédelmi miniszter és Paul Wolfowitz, az USA védelmi miniszterének helyettese Románia jelenlegi politikai és katonai kontextusban játszott geopolitikai és stratégiai szerepéről folytatott eszmecserét Bukarestben. Wolfowitz méltatta Románia részvételét a balkáni és afganisztáni békefenntaró missziókban, és értékelte az iraki helyzet stabilizációs műveleteiben való részvételi elkötelezettségét. A találkozón részt vett Mihail Popescu vezérkari főnök és Michael Guest, az USA bukaresti nagykövete is. /Wolfowitz Bukarestben. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 20./
2003. június 28.
A képviselőház vezetősége megtagadta Szilágyi Zsolt RMDSZ-es képviselő kérését, miszerint részben számolják el amerikai útjának költségeit: repülőjegye és napidíja egy részét. A honatya egy amerikai konferencián vett részt, ám a parlament vezetősége szerint előzetesen nem nyújtott be beadványt az ügyben. Tudor Mohora, a képviselőház háznagya elmondta, hogy az állandó bizottságnak semmi ellenvetése nem volt a kiszállás céljával kapcsolatban, ám úgy pontosított: annak érdekében, hogy egy képviselő "logisztikai támogatást" kaphasson, beadványt kell benyújtania. A képviselő által kért kiszállási költséget Mohora 700 dollárra becsülte. Kérésében Szilágyi Zsolt vázolta, hogy képviselői, valamint a German Marshall Fund volt ösztöndíjasának minőségében meghívták az Egyesült Államok és Európa kapcsolatainak prioritásai című nemzetközi konferenciára, amelyet Saint Paul városában, Minnesota államban rendeztek ez év május 2-4 között. Szilágyi indoklása szerint elutazása egybeesett a húsvéti ünnepekkel, és emiatt folyamodott csak most a képviselőház vezetőségéhez. /Megtagadták Szilágyi Zsolt képviselő amerikai útja költségeinek elszámolását. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2003. július 16.
Cicerone Ionitoiu Párizsban élő volt politikai fogoly megjelentette "A kommunista terror áldozatai - letartóztatottak, megkínzottak, bebörtönzöttek, meggyilkoltak" címet viselő szótárának első öt kötetét. A szótárért írószövetségi díjat kapott. Cicerone Ionitoiu munkája a Masina de scris Kiadó égisze alatt látott napvilágot. A kommunista hatalom évtizedeiben Romániában kétmillió embert tartóztattak le, vetettek börtönbe, hurcoltak munkatáborokba. Kétszázezren odavesztek. Cicerone Ionitoiu már a börtönben elkezdte az adatok gyűjtését. A 14 kötetre tervezett szótár 70 000 bezárt vagy kivégzett személyt vesz nyilvántartásba. A mártírok útja Nagyenyedtől az oroszországi Vorkutáig, Máramarosszigettől a Duna-fekete-tengeri csatornáig vezetett. - Létezik Romániában egy intézmény: A Totalitarizmust Tanulmányozó Országos Intézet, amelynek működése nem zavartalan. Első figyelemre méltó kiadványuk (Bebörtönzött Egyház. Románia 1944-1989. Szótár) összeállítója, a nemrég elhunyt volt politikai fogoly, Paul Caravia sokat panaszkodott az információs források, a dokumentációs adatok hozzáférhetetlensége miatt. A volt Securitate dossziéi elérhetetlenek voltak Caravia számára. Az egyházak is foghíjas kimutatásokkal szolgáltak. Az életrajzi adatok hiánya, pontatlansága Ionitoiu szótárában is szembeszökőek, bosszantóak. Papok, parasztok, politikusok, munkások, egyetemi hallgatók, háziasszonyok, orvosok, ügyvédek, építészek, katonatisztek, diplomaták követik egymást betűrendben, felekezeti, politikai, nemzetiségi különbség nélkül, hol hasábos, hol csak kétsoros szócikkben ("Izsák, Ionas. Arad városából. Letartóztatták. Börtönbe vetették"). A Volt Politikai Foglyok Szövetsége, a kommunizmus áldozatainak máramarosszigeti múzeuma, a "Memoria" folyóirat nem zárkózik el a kutatók elől. Történészek, jogászok, szociológusok, újságírók, fiatalok és idősek rengeteget tehetnek a hiányok pótlása, a pontatlanságok kiigazítása terén. /Balogh József: Egy írószövetségi díj margójára. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 16./
2003. július 22.
A jelenlegi magyar kormány az integráció nevében kész lemondani az erdélyi magyarságról - jelentette ki júl. 21-én Tőkés László református püspök, az erdélyi Tusnádfürdőn kezdett XIV. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen tartott megnyitó beszédében. Ennek igazolását a kedvezménytörvény módosításában látta. Válságos helyzetben az egyház nem hallgathat, jelentette ki. Feleslegesnek és visszalépésnek nevezte a kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról született magyar-román megállapodást Németh Zsolt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség alelnöke, aki szerint a határon túli magyarság egy része úgy érzi, hűtlenné vált hozzá Magyarország. Ez csak részben igaz, hisz mi itt vagyunk, mindig van anyaországa a határon túli magyarságnak, még akkor is, ha nem azonos az ország és a kormány - fogalmazott. Németh Zsolt szerint fölösleges a kedvezménytörvény alkalmazására létrejött magyar-román megállapodás, mivel véleménye szerint a 2001 decemberében aláírt Orbán-Nastase egyetértési nyilatkozat már megnyitotta az utat a törvény alkalmazásához. A magyarigazolvány formájának lehetséges változását visszalépésnek, az oktatási-nevelési támogatás célba érésének lehetőségét kérdésesnek nevezte. A 14. éve megrendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem fontosságáról szólva Németh Zsolt leszögezte: a résztvevők próbálják meghatározni a világhoz való viszonyukat, folyamatos harcot folytatnak az elzárkózás, a befelé fordulás és a butaság ellen. Szilágyi Zsolt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti képviselője beszédében kitért arra, hogy milyen nehézségekbe ütközött az idén a szabadegyetem szervezése. Ugyanakkor fontos eredménynek nevezte, hogy az idei rendezvényhez társszervezőként kapcsolódott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem is. A kolozsvári egyetem rektor-helyettese, Paul Serban Agachi a párbeszéd iskolájának nevezte a bálványosi szabadegyetemet. Nemzetpolitikák az Európai Unióban címmel tartott előadást Bába Iván, a Fidesz külügyi hivatalának vezetője és Christoph Pan professzor, az Etnikai Csoportok Dél-Tiroli Intézetének igazgatója. /Visszalépés a magyar nemzetpolitikában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./
2003. július 23.
A brassói származású Lendvay Évát, aki 1958-ban költőként debütált az Utunk c. hetilapban, a Romániai Írószövetség brassói fiókja Opera Omnia életműdíjjal jutalmazta. Az év nagy részét Bukarestben töltő költőnő és műfordító Szemlér Ferenc lánya. Apja ajánlotta, hogy versei közlésekor válasszon álnevet, így lett Lendvay Éva. /(Tóásó Áron Zoltán): Opera Omnia-díj Lendvay Évának. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./
2003. július 29.
A Brassói Írók Társasága a 2002-es esztendő Életmű díjával tüntette ki Lendvay Éva költőt, műfordítót, újságírót. Lendvay Évának több verseskötete (Bájoló ének, A második kérdés, A földtől a homlokzatig, Felszálló füst) és versfordítása jelent meg. /S. Muzsnay Magda: A Cenk álma. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./
2003. szeptember 19.
Nagybányán a helyi Németh László Gimnázium Fülemile diákszínjátszó köre harmadszor jelentkezett. Ezúttal a város nagy szülötte, Tersánszky Józsi Jenő születésének 115. évfordulója alkalmával léptek színre. /"Virgonc szavak virgonc királya". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./ Tersánszky Józsi Jenőre emlékeztek szülővárosában, Nagybányán ,a Városi Színház stúdiótermében. A Fülemile Diákszínjátszó Kör tagjai, a nagybányai Lendvay Márton Színjátszó Kör és a Teleki Magyar Ház támogatásával újabb eredeti produkcióval léptek közönség elé. A műsort Balogh Csaba magyar nyelv és irodalom szakos tanár állította össze. /(vásárhelyi): "Virgonc szavak virgonc királya". = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 26./
2003. szeptember 22.
Szept. 20-án Szatmárnémetiben megnyílt Paulovics László festő és grafikusművész kiállítása. A képzőművész /sz. Szatmárnémeti, 1937. aug. 15./ hosszú időn keresztül volt az Északi Színház jelmez- és díszlettervezője. 1985-ben az akkori NSZK-ba emigrált, azóta is ott él és alkot, alkotásai pedig bejárták a világot Bukaresttől Rio de Janeiróig. A megnyitón Csirák Csaba Paulovics Lászlóval folytatott beszélgetését követhette figyelemmel a sok érdeklődő. Ezzel a kiállítással egy időben nyílt Szentendrén egy másik, melyen a Nagybányán tanult képzőművészek munkáiból állítottak ki, ahonnan természetesen nem hiányozhattak Paulovics László munkái. Ugyancsak most látogatható Tokajban a művész önálló tárlata, melyen az általa alkotott író-portrék tekinthetők meg. /C. L.: Festmények és grafikák. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 22./
2003. szeptember 25.
Pert indít a nagyváradi Barokk Palotáért a Nagy Románia Párt - jelentette be Paul Magheru képviselő, a Nagyváradi Egyetem rektor-helyettese. A PRM célja megakadályozni a Kőrösvidéki Múzeum székhelyeként szolgáló ingatlan restitúcióját. A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség sajtóközleményben reagált a PRM-s honatya bejelentésére. Ebben Tempfli József megyés püspök ismét hangsúlyozza azon közismert tényt: a Barokk Palota még a kommunista diktatúra idején is az egyház tulajdonában volt. A püspökség sosem mondott le az épületről, az állam örökös használati jog címén bitorolta azt évtizedeken át. /Pengő Zoltán: Perbe száll a PRM. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./
2003. október 11.
Ötvenedik születésnapját ünnepli a szatmári magyar színtársulat. Soós Angéla színésznő emlékezett legszebb éveire. Az első években valóságos társadalmi esemény volt egy-egy agyar előadás, találkozások, megbeszélések színtere. Az előadás pedig nem ért véget a színpadon, a színészeket a vendéglőben várták. Egy-egy darabból száz-százötven előadást is tartottak, persze a turnékkal együtt, mégis gyakran került ki a pénztár ablakára a "minden jegy elkelt" felirat. Pedig akkor hétszáz férőhely volt, több mint most. Kiváló rendezők dolgoztak itt, Harag György, Kovács Ferenc, Taub János, Tompa Miklós, Szabó József vagy Farkas István. Csodálatos díszletek, kosztümök, színpadképek születtek, volt, hogy a közönség külön megtapsolt egy-egy, különlegesen jól sikerült díszletet. Az akkori színtársulatból Szatmárnémetiben már csak ő és Diószeghy Iván van jelen. Kolozsváron Elekes Emma, Csíky András, Boér Ferenc, Krasznay Paula. Vándor András Magyarországra települt ki. Manapság általános jelenség, hogy a kiemelkedő tehetségek többsége már a pálya első néhány évében elmegy. /Báthory Éva: Ötvenéves a szatmári magyar színtársulat. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 11./
2003. október 17.
A nagybányai Lendvay Márton Színjátszó Kör megalakulásának 45. évfordulóját október elején ünnepelték. Az 1958-as esztendő, amelyet a színjátszó kör megalakulása évének tekint, egyben a nagy névadó, id. Lendvay Márton színész halálának századik évfordulója. Az 1958-ban alakult társulat elsőként Bródy Sándor: A medikus című színművét mutatta be, nagy sikerrel. A sikeren felbuzdulva már a következő előadást és kiszállásokat tervezték, amikor közölték velük, nem kértek engedélyt a hivatalos szervektől, így az előadást le kell állítani. Három évig tartott a némaság, míg a régi tagok együttműködésével, sikerült újraindítani a csoportot. Újabb három év elteltével azonban ismét megálljt parancsoltak számukra. Csak 1970-től működhetett folyamatosan a színjátszó kör, amely ma már Lendvay Márton nevét viseli. A megemlékezés során a Lendvay-szobrot megkoszorúzták a csoport tagjai és az érdeklődők. Kiss Kornél beszédében kitért arra, hogy a szobroknak nem csak történetük, de életük is van, az esetleges megcsonkítást, lefestést és ledöntést is mozdulatlanul, némán kell tűrniük. A Lendvay-szobor több mint száz éves élete sem mondható felhőtlennek. A művész szülőházának falán 1881-ben állítottak emléktáblát. Ezen a következő szöveg volt olvasható: "Márványlap hirdesd nagyságát tiszteletünknek, nagy színművészünk Lendvay itt született 1807. nov. 11." A táblát az 1980-as években, az épület tatarozásakor levették, az emléklap jelenleg az RMDSZ-székházában várja, hogy a főtér jövőre befejeződő felújítása végeztével visszakerülhessen eredeti helyére. 1900-ban Nagybányán leleplezték Lendvay Márton szobrát, a nagykőrösi Verő Hauer László szobrászművészt alkotását. 1936-ban kormányrendelet írta elő, hogy a helységnevek, utcanevek, cégtáblák és postai címzések csakis román nyelven használhatók. Ennek esett áldozatául a Lendvay-tér és a Lendvay-utca, s a szobrot is eltávolították talapzatáról, amelyet a városi múzeum raktárába zártak. 1940-ben a második bécsi döntés nyomán Nagybánya ismét Magyarország része lett. Ekkor újra felállították a szobrot. 1945 után ismét eltávolították, az Állami Levéltár udvarára vitték. 1958-ban, halálának századik évfordulóján a városi néptanács újabb felállításáról hozott határozatot. A 60-as években azonban a fősétány jobboldalán román nemzeti nagyságoknak állítottak pantheont, amelyből már "kilógott" a Lendvay-szobor. Ezért 1962-ben áthelyezték a fősétány jobboldalára, jelenlegi helyére. De itt sincs mindig nyugodalma. Volt már rá eset, hogy bemocskolták, vagy - mint a mostani évforduló tiszteletére is - trágár szavakat írtak rá. /Kis Kornél Iván: Negyvenöt év a színpadon. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 17./
2003. október 20.
Okt. 18-án a szatmárnémeti temetőkben nyugvó pályatársaik sírjához zarándokoltak el a fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő szatmári magyar színtársulat egykori és jelenlegi tagjai. A Mátyás király utcai temetőben Nyiredi Piroska és Ács Alajos, a katolikus temetőben Török István, az Amaci úti köztemetőben Tompa Attila, a református temetőben Tarnói Emilia, Nagy Iza, Deésy Jenő és Kovács Ádám földi maradványainál helyezték el a kegyelet koszorúit. A más városokból vagy külföldről érkezettek (Elekes Emma, Kovács Ferenc, Boér Ferenc, Kiss Imre, Balogh András, Kilyén László, Krasznai Paula, Krizsovánszky Szidónia, Miklós Tamara, Bartis Ildikó, Papp Éva, Szélyes Ferenc, Gyöngyösi Gábor, Fülöp Zoltán, László Zsuzsa, Moldvay Katalin, Szabó Ágnes és mások) számára az egymással való találkozás külön élményt jelentett. Délután a társulat tagjai Tasnádon, Harag György sírjánál rótták le kegyeletüket. /B. É.: 50 éves színtársulat. Elhunyt pályatársaikra emlékeztek szombaton a szatmári színtársulat tagjai. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 20./
2003. október 20.
Október 10-én kettős ünnepet tartott Nagybánya színházkedvelő magyarsága: 196 évvel ezelőtt (1807. nov. 11-én) született id. Lendvay Márton színművész, a budapesti Nemzeti Színház elődjének, az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színháznak egyik legkiemelkedőbb színésze. Ugyanakkor 45 éve alakult meg Nagybányán az a több-kevesebb kényszerhallgatással működő amatőr színjátszó csoport, mely Lendvay nevét is több alkalommal fel óhajtotta venni, de ez csak 1989 után sikerült. 1956-ban a magyar színházi tagozatot áthelyezték Szatmárnémetibe, a nagybányai közönség színházi előadások nélkül maradt. Ezt az űrt akarta betölteni az 1958-ban megalakult csoport. A Lendvay-szobornál koszorút helyeztek el, majd Simori Sándor, a csoport mai, és Kiss Kornél, a csoport első vezetője méltatták az eseményt, bemutatva a nagy előd életét, tevékenységét, jelentőségét. Este a Városi Színházban Simori Sándor okleveleket és Lendvay Márton emlékplakettet adott át olyan közéleti vagy magánszemélyeknek, akik éveken át támogatták, segítették a csoport tevékenységét, illetve azon színjátszóknak, akik rendkívüli eredményeket mutattak fel. Ezt követte a Névtelen Csillak(ok), zenés visszatekintő az elmúlt 45 évre című díszelőadás. /Farkas E. Zoltán: Névadójukra emlékeztek a 45 éves Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány tagjai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./
2003. október 29.
Okt. 25-én Felsőbányán a Felsőbánya Műveltségszolgálat Alkotó és Előadó Alapítvány lelkes tagjai pár év szünet után feladták a pihenést és új produkcióval álltak a színházlátogatók elé: három egyfelvonásost tanultak be rövid idő alatt, hogy egybegyűjthessék a város magyarjait. Kiss Kornél, a nagybányai Lendvay Márton Színjátszócsoport rendezője, hosszú időn át vezetője, vállalta a tíz kilométeres ingázással járó utazást, s minden estéjét ott töltötte a darabok rendezésével. Hitter Ferenc, a Műveltségszolgálat elnöke, az előadást megelőző köszöntőjében kiemelte a felsőbányai régi műkedvelő színjátszó hagyományokat és annak a szükségszerűségét, hogy ezeket nem szabad elhalni hagyni. /A Felsőbánya Műveltségszolgálat Alkotó és Előadó Alapítvány újra színre lép. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./
2003. december 4.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) idei kolozsvári közgyűlésén tizennégy, az erdélyi kulturális és művelődési életben kimagasló szerepet vállaló személyiségnek adott díjat. Ennek keretében részesült - többek között - Spectator díjban Stanik István, az Erdélyi Riport című nagyváradi hetilap főszerkesztője, Both Aranka pedig az erdélyi magyar néphagyományok ápolásáért kapta meg az EMKE Kacsó András díját. Az erdélyi magyar népi kultúra értékeinek intézményes megőrzése és ápolása terén kifejtett kiemelkedő munkásságáért Gazda Klára a Bányai János díjat, Muzsnay Árpád közösségmegtartó és közművelődési munkásságáért a Kun Kocsárd díjat vehette át. Az EMKE Buzás Pálnak ítélte a Nagy István díjat a magyar zeneirodalom értékeinek népszerűsítése terén végzett több évtizedes zongoraművészi és zenepedagógiai munkásságáért, Garda Dezső, az RMDSZ Hargita megyei parlamenti képviselője pedig népfőiskolaszervező munkásságáért Balázs Ferenc díjban részesült. /Erdélyi kulturális díjak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 4./ Nemes Levente a Bánffy Miklósról, Fülöp Zoltán a Kovács Györgyről, Fábián Enikő a Poór Liliről elnevezett, a színművészet terén elért eredményeket jutalmazó díjat kapta. A Szentgyörgyi István-díjat László Károly, a Szolnay Sándor-díjat Paulovics László, a Monoki István-díjat Szabó Klára, a Balázs Ferenc-díjat Garda Dezső, a Mikó Imre-díjat Székely Zsuzsa vehette át. A farkaslaki Tamási-ház hűséges gondozásáért Tamási Erzsébet vehetett át oklevelet. A közgyűlésen újra az egyesület alelnökévé választották Matekovits Máriát, az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport aligazgatóját. /K. ZS.: Átadták az EMKE 2003-as díjait. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 4./
2003. december 5.
Elvinni a szót... címmel hirdették meg nov. 29-re Nagybányán, a Teleki Magyar Házban Kiss Kornél Iván második könyvének bemutatóját. A könyv a nagybányai kortárs műkedvelő színjátszás krónikája, amelyet Kiss Kornél Ivánnál talán senki sem tudott volna hitelesebben megírni; ő volt az egyik szülőatyja, mozgatórugója s kerek 13 éven át (1970 és 1983 között) vezetője is. A könyv apropója a város híres színészszülötte, Lendvay Márton nevét viselő nagybányai színjátszó csoport 45 éves tevékenységének áttekintése, emellett igen értékes adalékokat is tartalmaz az erdélyi színházról, a népszínműről, a drámáról mint irodalmi műfajról és természetesen a Zazar-parti város színjátszásának történetéről az 1900-es évek elejétől. A könyvbemutatóra sokan eljöttek. /Elvinni a szót... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./
2003. december 12.
Dec. 5-én volt a Lendvay Márton Színjátszó Kör /Nagybánya/ újabb bemutatója, Szántó Armand-Szécsén Mihály: Paprikáscsirke c. bohózata, Simori Sándor rendezésében, Méhes Kati, a szatmárnémeti Harag György Társulat tagjának szakirányításával. A színészek telt házat, tapsot, a nézők pedig két órányi önfeledt szórakozást kaptak. /(Tamási Attila): "Paprikáscsirke". = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 12./
2004. január 5.
Dec. 29-én Függöny mögött… címmel mutatott be sikeres szilveszteri kabarét Nagybányán a helyi Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány a Városi Színházban. Mint mindig év végén, a terem zsúfolásig megtelt. A rendező, konferáló Simori Sándor volt. /Függöny mögött… = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./
2004. január 9.
Hagyományához híven, a Lendvay Márton Színjátszó Kör idén is zenés- humoros szilveszteri összeállítással állt elő Nagybányán. „A függöny mögött..." c. szórakoztató műsort Simori Sándor állította össze, rendezte és konferálta. Az előadás sikeréhez hozzájárult a Papp Zoltán és Balogh György által koreografált tánccsoport is. /(tami): A függöny mögött... = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 9./
2004. január 27.
Január 23-án Nagybányán a civil szervezetekkel találkozott a nagybánya-központú területi RMDSZ elnöksége a helyi RMDSZ székházában. A városban működő legtöbb civil szervezet (EMKE, a Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány, a helyi RMPSZ, a Magyar Tanítók Klubja, az Erdélyi Múzeum-Egylet helyi orvosi köre, az EKE Gutin osztálya, a Nagybányai Ifjak Szövetsége, az RMGE, valamint a Romániai Magyar Nők Szövetségének helyi fiókjai) egy-egy képviselője megjelent a tanácskozáson. A tevékenységhez szükséges pénzforrások megszerzésének nehézségeiről esett a legtöbb szó. Ludescher István felhívta a figyelmet, hogy immár hivatalosan az önkormányzatokhoz is lehet pályázatokat benyújtani. . /(Farkas E. Zoltán): Civil szervezetekkel... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./
2004. január 28.
Huszonkét beszélgetés Erdélyből elszármazott művészekkel Nagy Miklós Kund Műterem /Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2003/ című, a képzőművészekkel folytatott interjúsorozatának harmadik kötete. Az előszó címe: A kör bezárul. Tulajdonképpen a szerző három azonos című kötetére történik utalás, s ez a mostani azt a kört hivatott kiteljesíteni, amely marosvásárhelyi műterem-látogatással indul, majd az Erdély-szerte munkálkodó művészekkel készített interjúkkal folytatódik, s úgy tér vissza a forrásokhoz, hogy külföldre telepedett hazai képzőművészeket szólaltat meg. A kötetben megszólaltatottak kitelepedésük előtt is komoly művészi múlttal rendelkező, ismert és elismert alkotóknak számítottak. Nem egyértelműen sikertörténetek. Az alkalmazkodás, az érvényesülés, a küzdelem dokumentumai. "Ahogy lehunyom a szemem, Marosvásárhelyről álmodom" – vallja az egyik interjú-alany, "a mai napig az otthoni élményeimből táplálkozom" – nyilatkozza a másik. A névsor önmagáért beszél: Árkossy István festőművész (Budapest), Balázs Imre festőművész (Vác), Bardocz Barna ötvösművész (Győr), Benedek József szobrászművész (Budapest), Borgó György Csaba festőművész (Százhalombatta), Damó István grafikusművész (Kecskemét), Deák Ferenc grafikusművész (Szeged), Deák Beke Éva textilművész (Szeged), Diénes Attila szobrászművész (Magyarpolány), Elekes Károly grafikusművész (Budapest), Katona Szabó Erzsébet textilművész (Gödöllő), Kiss Miklós üvegművész (Ajka), Kopacz Mária festőművész (Szentendre), Krizbai Sándor festőművész (Szentendre), Márkos András festőművész (Loeneberg), Paulovics László festőművész (Iserlohn-Barendorf), Péterfy László szobrászművész (Budapest), Szervátiusz Tibor szobrászművész (Budapest), Székely János Jenő szobrászművész (Székesfehérvár), Szilágyi Varga Zoltán grafikusművész (Kecskemét), Tamás Anna textilművész (New York), Tóth László festőművész (München). /N. J.: Műteremről műteremre Nagy Miklós Kund kalauzolásával. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./
2004. február 27.
Funar polgármester Stefan cel Mare moldvai fejedelem szobrát akarja felállítani Kolozsváron, annak ellenére, hogy a városi tanács több ízben elvetette javaslatát. A szobrot a Farkas (M. Kogalniceanu) és Egyetem (Universitatii) utca sarkán vagy a Főtér északi részén, a Bánffy-palota és a Szent Mihály-templom között helyeznék el. A szoborállítási bizottság tagjai között szerepel Bartolomeo Anania ortodox és Florentin Crihaineanu görög katolikus püspök, Camil Muresan akadémikus, díszpolgár, Raoul Sorban egyetemi tanár, díszpolgár, Paul Eugen szobrász, díszpolgár, Ioan Sbarciu, a képzőművészeti akadémia rektora, Nicolae Bahnareanu, a IV. erdélyi hadtest parancsnoka és Marcel Bontidean városi rendőrfőparancsnok is. Molnos Lajos RMDSZ-es városi tanácsos felháborodását fejezte ki a polgármesteri hivatal terveivel kapcsolatban. /Kiss Olivér: Tiltakoznak az önkormányzati képviselők. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./
2004. február 27.
1997. szeptember 21-én a sovén-nacionalista szélsőséges pártok vezérei: Corneliu Vadom Tudor, Gheorghe Funar és Adrian Paunescu (ez utóbbi akkor még a Szocialista Munkapárt képviseletében) összegyűltek Marosvásárhelyen, hogy a város ortodox papjaival együtt megemlékezzenek közös eszményképükről, Avram Iancuról. A Tudor-negyedben épülő ortodox templom előterét nemzeti zászlók és magyarellenes jelszavak díszítették. A hazafias szónoklatok és szentbeszédek nyomán a felhevült tömeg kórusban üvöltözte, hogy megvédi Erdélyt. Az utóbbi tizennégy évben végzett összes közvélemény-kutatás eredményei azt mutatják, hogy a román társadalom számára az ortodox egyház a legnagyobb tiszteletnek, örvendő intézmény. Dan Petrescu a National, Paul Goma a Cotidianul hasábjain fedte fel Anania érsek vasgárdista és Securitate-kollaboráns múltját, sugallva, hogy most is ilyesfajta politizálást szán egyházának. Az Evenimentul Zilei 1998. ápr. 14-i vezércikkében Cornel Nistorescu természetesnek tartotta, hogy Anania érsek és Corneliu Vadim Tudor pártvezér véleménye tökéletesen megegyezik, majd emlékeztetett az ortodox egyház egykori szerepvállalására a Vasgárdában és a kommunista diktatúrában. Adrian Severin a Ziua április 18-i vezércikkében megdöbbentőnek mondta Anania véleményét. A sajtó felháborodása olyan méreteket öltött, hogy Anania érsek egy hónap múlva kénytelen volt visszatáncolni. A Jurnalul National máj. 14-i számában azzal mentette magát, hogy a Szent Szinódusnak nem tett javaslatot, tehát csak egyéni véleményének adott hangot, majd szó szerint kijelentette: „Az egyház nem politizál, nem fog politizálni, de megengedheti magának, hogy évenként, a választások alkalmával segítsen, hogy az ország politikáját a legjobbak műveljék. Ha egy híve megkérdezi papját, kire szavazzon, nem vonogathatja a vállát és válaszolja, hogy az egyház nem politizál." /Barabás István: Kiűzetés a templomból. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./
2004. március 3.
Egy Arad megyei egyházi építményről szóló írásban bukkant Ujj János arra, hogy milyen nagy múlttal rendelkezik a megyében a román nemzeti egyház. Mert ezen a vidéken már a XII. század elején létezett egy káptalan, amelynek temploma mellett tartották 1131-ben a ,,híres országgyűlést”. Így! Valóban létezett káptalan, országgyűlést is tartottak. Csakhogy az a káptalan a latin és nem a görög rítusú egyházhoz tartozott, az a ,,dieta” pedig a magyar országgyűlés volt. Erre azonban nincs egyetlen utalás sem az írásban! Másutt az egyik megyei görögkeleti kolostor neve eredetének magyarázata megdöbbentő: a szerző szerint ugyanis a Feredeu kolostor neve egy Filoteiu nevű szerzetes nevéből ered. Bár a szerzetes létét sehol sem sikerült igazolni, az egyházi iratok között nincs reá egyetlen írásos bizonyíték sem, de a neve fennmaradt helynévként – állítja a szerző. A feredeu (nyilvánvalóan) a magyar feredő szóból származik, de ezt csak a jegyzetekben sejteti a szerző. Hogy azon a vidékeken magyarok is laktak, arra nincs utalás. Így hallgatják el, tagadják le módszeresen a magyar vagy német helység- és határneveket, így keresztelik át történelmi személyiségeinket, írják át történelmünket, állapította meg Ujj János. Így lett Hunyadi Jánosból Iancu de Hunedoara, Kinizsi Pálból Paul Chinezul, Tornyából Turnu, Kisiratosból Dorobanti, Simonyifalvából Satu Nou. Mindez nyilvánvalóan hamisítás. Mindezek ellen tiltakozni kellene. /Ujj János: Tiltakozni kellene. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./
2004. március 17.
Márc. 13-án Nagykárolyban bemutatták Sróth Ödön legújabb Ráhangolódás – Párizsi morzsák című verseskötetét. A könyv Az orosházi Helios Alapítvány kiadásában látott napvilágot, borítóját Gnandt István Nagykárolyból elszármazott, Németországban élő grafikus készítette. Kovács Éva és Szugyiczky István szatmári színművészek a kötetben olvasható verseket tolmácsoltak, fellépett a Collegium régizenekar, majd a jelenlévők a Provinciart művészeti csoport hat tagjának – Vénig Lászlónak, Lázin Csabának, Lendvay Zoltánnak, Virginia Piscoreannak, Erli Mária Tündének és Gnandt Istvánnak – a terem falán elhelyezett alkotásait is megtekinthették. /(boros): Hármas művészeti seregszemle. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 17./
2004. március 30.
A képviselőházban márc. 30-án tartják a végszavazást a székelyföldi területi autonómia statútumának a törvénytervezetéről. A képviselőházban márc. 29-én lezajlott vita nem annyira a törvénytervezet konkrét megfogalmazásairól, mint inkább az autonómia fogalmáról szólt. A Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott törvényjavaslatot a beterjesztő hat képviselő nevében Szilágyi Zsolt mutatta be a parlament plénuma előtt. A képviselő kijelentette, a kisebbségek által lakott területek autonómiája működő gyakorlat az Európai Unió országaiban. Hozzátette, az Európa Tanács is ezt a megoldást javasolta tavalyi határozatában. Szilágyi Zsolt kiemelte, az európai államok jellemzője, hogy lemondtak a központosított államigazgatásról, és a kényes kérdésekről is készek érdemi párbeszéd folytatni. A törvényjavaslattal szemben a kormánypárt oldaláról érkeztek a leginkább szakmainak nevezhető ellenérvek. Alexandru Lapusan hangsúlyozta, az európai szervezetek nem támogatják a kizárólag etnikai alapon létrehozott autonóm, különleges jogállású régiók létrehozását. A Demokrata Párt nevében felszólaló Emil Boc azt hangsúlyozta, pártja az egyesítésben érdekelt, nem pedig a szétválasztásban. Boc szerint a kezdeményezés ellentmond az alkotmány első cikkelyében rögzített egységes nemzetállami meghatározásnak. A Nemzeti Liberális Párt nevében felszólaló Victor Paul Dobre kijelentette, soha nem fogják megengedni, hogy az egységes nemzetállamon belül a magyarság párhuzamos struktúrákat hozzon létre. Augustin Bolcas, a Nagy-Románia Párt vezérszónoka kijelentette: példátlan a román parlamentarizmus történetében, hogy a képviselőház terroristák által beterjesztett tervezetet vitatott meg. Bolcas már a beterjesztést is gazemberségnek, provokációnak és a nemzetállam elleni merényletnek nyilvánította. Bolcas minősítéseit az RMDSZ álláspontját ismertető Kovács Csaba is elutasította. Kovács Csaba hangsúlyozta, nem a szövetség terjesztette be az autonómiatervezetet, és azt szakmai szempontból több ponton is gyengének tekinti, ennek ellenére támogatja a kezdeményezést, hiszen a Székelyföld területi autonómiájának a kivívása az RMDSZ-programban is szerepel. A beterjesztők nevében Toró T. Tibor reagált a hozzászólásokra. Hangsúlyozta, az alkotmánymódosításkor többször elhangzott az ígéret, a nemzetállami államforma nem lesz jogforrás a kisebbségek elnyomására. „Szinte biztos, hogy a plénum elutasítja a kezdeményezést, de akkor is egyértelmű sikernek tekinthető, hogy a román parlament többé-kevésbé nyugodt vitát folytatott a székelyföldi autonómiáról – összegezte Szilágyi Zsolt. – Az ülés után több kormánypárti kolléga is őszintén gratulált azért, hogy pozitívan tudtunk bemutatni egy olyan törekvést, melyet a román társadalom ma még érzelmi alapon elutasít.” /Gazda Árpád: Ma végszavazást tartanak a képviselőházban a székely autonómiáról. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./
2004. április 5.
Huszonegyre emelkedett a magyar ügyek kongresszusi képviseletére alakult kétpárti amerikai képviselőházi csoport tagjainak száma az utóbbi napokban. A Magyar Amerikai Frakció (Hungarian American Caucus) az első hivatalos magyar érdekérvényesítő frakció az amerikai törvényhozásban. A csoport tavaly júniusban alakult négy képviselővel. Csak két társelnöke magyar származású: a demokrata párti Tom Lantos és a republikánus párti Ernest Istook. Legutóbb az ohiói Paul E. Gillmor lépett be a kongresszusi magyar képviselőcsoportba. /Bővülő magyar frakció az amerikai kongresszusban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 5./
2004. május 12.
Papp Előd szerint az RMDSZ-nek sincs Hargita megyei szervezete, így nem indíthat jelölteket a székely megyében – jelezte Papp Előd, aki óvást nyújtott be a csíkszeredai bíróságon. Az RMDSZ-nek ugyanis – állítja – csupán gyergyószéki, udvarhelyszéki és csíkszéki szervezetei vannak. Dézsi Zoltán, a gyergyószéki RMDSZ elnöke szerint mindig is volt Hargita megyei szervezet. Ha elfogadják az óvást, és a Német Demokrata Fórumot is kizárják a versenyből, Hargita megyében csak a román pártok indíthatnak jelölteket. A Hargita Megyei Törvényszéken máj. 10-én tárgyalták a Német Demokrata Fórum vezetősége által benyújtott óvást, amelyben az NDF nevében leadott MPSZ-es /Magyar Polgári Szövetség/ megyei tanácsosi jelöltlista semmissé nyilvánítását kérték. Sükös József, az NDF helyi szervezetének a védőügyvédje felmutatott az NDF Erdélyi Regionális szervezete elnökének kézjegyével ellátott dokumentumot, amelyben Paul-Jürgen Porr beleegyezését adja, hogy a székelyudvarhelyi tagszervezet választási listát állítson. Az ülésen jelen lévő ügyész az NDF által benyújtott óvás visszautasítását javasolta, tehát a máj. 11-i ítélethirdetéssel mégis indulhatnak a fórum listáin az MPSZ jelöltjei. /D. Balázs Ildikó, Erdei Róbert, Gergely Edit: Román tanács lesz Csíkban? = Krónika (Kolozsvár), máj. 12./
