„Furcsállom, hogy a nyolcmilliárd forintos költségvetéssel rendelkező Duna Televízió úgy véli, problémáit annak a Szülőföld Alapnak kell megoldania, amely 2,2–2,3 milliárd forinttal gazdálkodik, és hét ország magyarságát támogatja” – jelentette ki Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának vezetője. A kábelt a Magyar Telekom Rt. fektette le, bérleti díját viszont eddig a Szülőföld Alapba beolvasztott Illyés Közalapítvány fedezte. Májusban jár le az optikai kábel bérlésére vonatkozó szerződés, a Duna Televízió arról számolt be, hogy ellehetetlenülhet a határon túli tudósítók munkája, ha a Szülőföld Alap nem finanszírozza a kábel bérlésének a költségeit. A Duna Televízió vezetője, Cselényi László jelezte, akkor sem mondanak le az erdélyi élő közvetítés lehetőségéről, ha a költségeit a Duna Televíziónak saját forrásaiból kell kigazdálkodnia. /Gazda Árpád: Ki fizeti az optikát? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./
2007. április 25.
A tájékozódás és az egyeztetés hiányával magyarázta Törzsök Erika, a magyar Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának vezetője a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ) kifogásait a Szülőföld Alap pályázati kiírásaival kapcsolatban. Az MCSZESZ vezetői állásfoglalásukban a kiírások tematikáját és az összegek elosztását elemezték. Felhívták a figyelmet többek között az ifjúsági, a mezőgazdasági támogatások, illetve a kis költségvetésű helyi rendezvények támogatásának hiányára. Törzsök Erika kifejtette, az ifjúság számára a Szülőföld Alap mindhárom kollégiuma nyújt támogatást, a mezőgazdasági támogatások viszont a magyar Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörét képezik. Közölte, a kis költségvetésű helyi projektekre a keretösszeg tíz százalékát különítették el. „A pályázati kiírások megjelenése előtt több hónapos egyeztetés zajlott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Markó Béla RMDSZ-elnök között – fogalmazott Törzsök Erika. – A Szülőföld Alap működési alapelve, hogy az adott régiók képviselői határozzák meg a térség támogatási prioritásait. ” Hangsúlyozta, mindhárom kollégium testületében jelen vannak az RMDSZ által javasolt erdélyi szakértők is. /Fülöp Noémi: Egyeztetés orvosolná az MCSZESZ kifogásait. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 25./
2007. április 26.
Információs napot szervezett Kolozsváron, a magyar főkonzulátuson Magyarország Miniszterelnöki Hivatala. A találkozó fő témája a magyar fejlesztéspolitika, valamint az anyaországnak a határon túli magyarságnak szánt támogatási stratégiája volt. A romániai magyar közélet jelenlevő személyiségei képet alkothattak a magyar kormány megújuló nemzetpolitikájáról. A magyarországi előadók: Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgatója, Rajnai Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal osztályvezetője, Hámory Jenő, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának szakmai főtanácsadója. Törzsök Erika kifejtette, az 1919-es impériumváltáskor az országhatárok elsődleges szerepe a bezárkózás volt, a 21. század elején ennek fordítottja tapasztalható, azaz „varratmentes”, határok nélküli Európa van kialakulóban. – Az Európai Unión belül érdektelen, hogy a régió területén ki milyen nációhoz tartozik, hiszen nem a régió etnicizálása a cél, hanem az, hogyan növeljük a térségben az uniós források lehívó képességét. Az anyaországi kisebbségpolitikát illetően kifejtette: az egységes kisebbségi szlogenek kiürültek. Az új kisebbségpolitika két pillére a támogatáspolitika és a fejlesztéspolitika. A határon túli magyarságnak szánt összeg 40 százaléka kerül majd Romániába. A Szülőföld Alap keretén belül helyet kap a politikai (Regionális Egyeztető Fórum által), a szakmai (a Szülőföld Alap szakmai kollégiumai által) és az operatív mechanizmusok szintje. „Nem ajánlatos a rendszerváltás utáni revanspolitikára épülő intézményrendszer újraélesztése. Hamis volt az az állítás, miszerint Magyarország majd megoldja a külhoni magyarság helyzetét. A beteg intézményrendszerhez brutálisan kell hozzá nyúlni” – közölte. Rajnai Gábor beszámolójából kiderült, a magyar kormány eddig évente 10–15 milliárd forintot költött a határon túli magyarság támogatására. A jövőben kettős célrendszert kell követni a kisebbségi politikában: egyrészt a kisebb célok közötti egyensúly, másrészt a fejlesztés- és a támogatáspolitika közötti kapcsolat megteremtése Az európai területi együttműködési programok (ETE) 2007–2013 közötti lehetőségeiről Hámory Jenő beszélt. Magyarország 2007-től tizenegy programban érdekelt, amelyek összértéke meghaladja a 386 millió eurót. Ugyanakkor három magyar–román projektet említett. A román Nemzeti Fejlesztési Tervről és az operatív programokról Horváth Réka, a BBTE tanársegéde értekezett. Az előadásokat követő beszélgetésen Kerekes Sándor, a Kolozs megyei tanács alelnöke kifejtette: Románia észak-nyugati régiója – ahova Kolozsvár is tartozik – szerencsés helyzetben van, hiszen az RMDSZ jól képviselteti magát az önkormányzatokban. Egri István, az Ermacisza képviselője a magyar érdekeltségű civil szervezetek nézőpontjából közelítette meg a kérdést. Csoma Botond jogász az önkormányzatok szerepét emelte ki. Kötő József, az EMKE elnöke a közösségi jövőképről, Farkas Mária közgazdász a hagyományra építő vállalkozó rétegről, Kós Ferenc vállalkozó a fiatalok eredményeiről, Somai József közgazdász pedig a szemléletváltásról beszélt. /Nagy-Hintós Diana: Térség- és intézményfejlesztés uniós forrásokkal. „Varratmentes” Európát szorgalmaz a megújuló magyar nemzetpolitika. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./ A Szülőföld Alap pályázati felhívásai többhónapos egyeztetés után születtek meg, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Regionális Egyeztető Fórum ülésén Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetőjével közösen határozta meg az idei prioritásokat. Törzsök Erika elmondta: az új nemzetpolitikáról szóló információkat azokban a régiókban bemutatják, ahol nagyobb magyar közösségek élnek. Így a kolozsvári konferencia után Szatmárnémeti, Nagyvárad, Temesvár, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely városokban is hasonló fórumot szerveznek. Törzsök Erika szerint a gazdasági szférában és a közigazgatásban dolgozók, illetve a civil szférában tevékenykedők egy része értékeli a megújuló kétpillérű nemzetpolitika által biztosított lehetőségeket, és hajlandók együttműködni az új keretek között. Ugyanakkor idegen azok számára ez a sok munkát, innovációt és kreativitást igénylő megközelítésmód, akik „etnobizniszben gondolkodnak”, és „nem képesek szakmapolitikaként közelíteni egy-egy kérdéshez”. Törzsök Erika cáfolta a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének (MCSZESZ) állásfoglalásában megfogalmazott állítások egy részét. A több mint száz romániai magyar civil szervezetet tömörítő szövetség szerint több lényeges szempont is kimaradt a Szülőföld Alap idei pályázati kiírásából. (MTI) /Erdélyben több helyi fórumon ismertetik a magyar kormány új nemzetpolitikáját. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./ „A sérelmi politika helyett kreatív, együttműködő és innovatív mentalitásra van szüksége a hazai partnereknek, hogy megragadhassuk az elénk táruló új lehetőségeket” – mondta el az Új Magyar Szónak Törzsök Erika Kolozsváron. Törzsök kifejtette, az anyaország új fejlesztéspolitika kiépítésével, közös gondolkodással és információkkal támogatná a külhoni magyarokat, „ami akár a pénznél is fontosabb lehet”. „Románia és Magyarország együttműködésében meg kell találni az erdélyi magyarok szerepét, akiknek új mentalitást kellene elsajátítaniuk” – figyelmeztetett Törzsök. A főigazgató felidézte, a tudást hogyan váltották kézzelfogható előnyökre a szlovénok. Ők szervezték meg az egykori Jugoszlávia gazdaságát, majd a kilépés óta ausztriai életszínvonalat teremtettek maguknak. /Stanik Bence: „Varratokat szüntettek” Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26/
2007. április 26.
Kisebb költségvetésű programokra is pályázhatnak a Szülőföld Alap költségvetéséből támogatást igénylő szervezetek. Az oktatási és szakképzési kollégium 93,3 millió forint értékű romániai pályázatai mellett 10,4 millió forintot különített el erre a célra. A kulturális és egyházi kollégium 132,5 millió forint összértékű pályázati lehetőségei esetében az elkülönített summa 28,9 millió forintra emelkedik. Az önkormányzati, informatika- és médiakollégium 68,3 millió forintra rúgó pályázati összegén kívül további 7,5 millió forintos összeg áll rendelkezésre a kis költségvetésű rendezvények finanszírozására. Nagy Imre, a Szülőföld Alap irodavezetője elmondta: az intézménynél azért szabták meg az 500 ezer forintos alsó határt egy pályázatra, hogy ne aprózódjanak szét az összegek. A kisebb költségvetést igénylő rendezvények támogatására is lehetőséget hagynak. „A csatlakozás után a magyarság többsége ugyanazon politikai, gazdasági és jogi keretek közé került, tehát át kellett immár gondolni ezt a kisebbségpolitikát” – vélekedett Törzsök Erika. Eltérő a különböző országokban élő magyar kisebbség helyzete is, így mára tartalmatlanná vált az egységes magyar nemzetpolitika szlogenje. „Az eltérő adottságokat figyelembe véve kell együttműködési formákat találnunk” – hangoztatta Törzsök. Az eddigi paternalista szemléletmódot fel kell váltania a kölcsönös felelősségvállaláson és együttműködésen alapuló új támogatáspolitikának. Cél információhoz juttatni a kisebbségi magyar közösséget. „Ezek azok az eszközök, melyek sokkal többet jelentenek az itt élőknek, mint ha háromszor elénekelnénk a himnuszt – magyarázta Törzsök Erika. – Az európai gazdasági és jogi keretek nem teszik lehetővé az etnikai alapon történő bármiféle megkülönböztetést. Amikor a magyar kormány megpróbálja az információt, technikát és együttműködési modelleket bemutatni, tulajdonképpen helyzetbe akarja hozni azokat, akik a kisebbségi létből adódóan nehezebben jutnak ezekhez az információkhoz. ”Törzsök szerint „az egyesült Európában a fő feladat immár nem a régiók etnicizálása, hanem az etnikumok regionalizálása”, ezen belül a különböző autonómiaformák az adott ország decentralizációs és modernizációs kereteibe illeszkednek. Rajnai Gábor, a Nemzetpolitikai Ügyek főosztályának szakmai főtanácsadója beszámolt arról, hogy az Új Kézfogás Közalapítvány (UKKA) eddigi feladatait és szerződéseit a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zrt. veszi át, amely garantálja az eddigi támogatási szerződésekben foglalt kötelezettségek teljesítését, és biztosítja a nyertes pályázók számára a támogatások zavartalan folyósítását. /Lázár Lehel: Falunapokra is jut pénz. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./
2007. április 26.
Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal főigazgatója szerint a trianoni határokon kívülre szorult magyar kisebbség támogatására a kilencvenes években létrehozott intézményi struktúrában „a két világháború közötti revánspolitika jegyében létrehozott intézményrendszer revitalizációja jelent meg a 90-es évek elején, egy teljesen eltérő helyzetben. ” Felmerül a kérdés: a hosszú szovjet uralom után ébredező magyar nemzetpolitika apró, de hálás célközönségeként az erdélyi magyarok retrográd eszmék haszonélvezői voltak? Törzsök szerint a számvevőszéki vizsgálat az Illyés Alapítvány kifizetéseinek több mint negyven százalékát találta kifogásolhatónak. A szakmai segítség és támogatás sok égető kérdést tehet okafogyottá. Egyet nem: a nemzettesthez való tartozás valóságosságának kérdését. Mert talán a varratmentes Európában sem kell nyomtalanul, emlék nélkül felszívódnia minden varratnak. /Csinta Samu: Varratok. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./
2007. április 26.
A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) kisebbségvédelmi képzést szervezett április 19-20-án Budapesten, amelyen tizennégy külhoni magyar fiatal vehetett részt. A képzés helyszíne a Miniszterelnöki Hivatal volt, mivel 1992-től az alapítvány Budapesten is fenntart egy irodát, s akkor ott kaptak helyiséget. Józsa Péter, a budapesti iroda vezetője bemutatta az emberjogi alapítvány történetét. 1976-ban alakult Hámos Lászlónak, az alapítvány jelenlegi elnökének a kezdeményezésére. Nicolae Ceausescu látogatást tett abban az évben az Amerikai Egyesült Államokban. Hámos László és társai tiltakozásuknak adtak hangot. 1989-ben lobbizásuknak köszönhetően az USA megvonta Romániától a legnagyobb vámkedvezményt. Az alapítvány a rendszerváltást követően új missziót is felvállalt. Ingyenes tárhelyeket biztosít a világhálón különböző kisebbségi magyar szervezeteknek, intézményeknek, így kerülhetett fel az internetre a kolozsvári Szabadság napilap már 1995-ben. Másik programja, hogy ösztöndíjat nyújt határon túli magyaroknak, akik kint tanulhatnak Amerikában. Továbbá honlapján (www.hhrf. org) mindig friss hírek találhatók a Kárpát-medencei, illetve a nyugati magyarság életéről. Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő szerint az erdélyi magyarok Janus-arcúak: egyik kezüket a szívükön tartják Tőkés püspökért, de az eszükkel és a másik kezükkel már Markó Bélára szavaznak. A szocialista politikus is elismerte, hogy egy kisebbségnek egyszerre szüksége van radikálisokra és mérsékeltekre, csak tudjanak együtt dolgozni. Törzsök Erika szerint az elmúlt tizenhét év bebizonyította, hogy Magyarország nem tudja megoldani a Kárpát-medencei magyarság kisebbségi gondjait. Eljött az ideje, hogy a magyar állam és a külhoni magyarság közösen határozza meg a célokat, és együttműködve tegyenek sorsuk javítása érdekében. Gál Kinga fideszes EP-képviselő elmondta, hogy kisebbségi kérdésben még mindig nagy az értetlenség az európai politikusok körében. Papp Gy. Attila: Kisebbségvédelem nemzetközi fórumokon. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 26./
2007. május 2.
Egyre többet hallat magáról „nemzetpolitikai” témákban Törzsök Erika, az SZDSZ kisebbségpolitikusa, aki 1997-ben a Magyar Hírlapban készítette elő azt a balliberális offenzívát, mellyel az SZDSZ erdélyi képviselői, jelesül Magyari Nándor László és Cs. Gyimesi Éva nekitámadtak az önálló magyar egyetem koncepciójának, „szakmai” érveket felhozva a nemzetpolitikai törekvés ellen. A Babes–Bolyai Egyetem említett két tanára volt a fő exponense annak a médiaoffenzívának is, melyet a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadása után indított Bányai Péter, Fey László és néhány figura az erdélyi magyarság autonómiaigényét megfogalmazó dokumentum ellen. Törzsök demagóg szövegeket enged meg magának az utóbbi időben. Azok után, hogy kiderült tavaly ősszel (Gyurcsányék maguk által is elismerten törvényszegés útján kerültek hatalomra), továbbá azok után, hogy október 23-án a békésen tiltakozó polgárok százait brutálisan megverették, a letartóztatottakat a rendőrségen megalázták, megkínozták, közvetlen közelről lőttek szembe embereket, a kormány pedig kitüntette az alkotmányos demokrácia megtipróit. Törzsök Erika szerint „a magyar kisebbségpolitikában és az azt közvetítő közszolgálati médiában olyan panaszkultúra alakult ki, amely alkalmat ad valós társadalmi jelenségek elfedésére, a felelősség elhárítására és ellenségkép gyártására, valamint önmagunk felmentésére vagy nem cselekvésre, ugyanakkor radikalizálódásra”; „szinte egyedülálló panaszkultúrának és a politikai romantika szárba szökkenésének vagyunk szenvedő alanyai határon innen és határon túl, az esetek jelentős részében megfosztva a korrekt, tárgyszerű, széles körű tájékozódás és egy reális jövőkép kialakításának lehetőségétől”; „amikor az összefüggések felmutatása helyett egyre provinciálisabb belterjességbe, leegyszerűsített érzelgősség-sémákba kényszerít minket, a fogyasztót”. Mi a probléma a „panaszkultúrával”? Más szóval azzal, hogy a megalázottak, jogaikban megsértettek, nemzeti mivoltukban megtaposottak szólni mernek? Hogy a média nem hallgatja el, hogy verik a magyarokat a Felvidéken, Szerbiában s még Székelyföldön is? Hogy nem hallgatjuk el azt a felháborító tényt, hogy ha szerb öl meg magyart, akkor az enyhébb elbírálás alá esik, mint ha egy magyar ver meg egy szerbet? Hogy a sajtó foglalkozik a Székelyföld tudatos romanizálásával, a hagymakupolás honbitorlással? Miféle liberális politikus az, aki panaszkultúraként címkézi az emberi jogok sárba tiprásának felemlegetését? – kérdezte Borbély Zsolt Attila. Törzsök Erika szerint „azok számára idegen a magyar kormány új, kétpillérű nemzetpolitikája, akik etnobizniszben gondolkodnak, és nem képesek szakmapolitikaként közelíteni egy-egy kérdéshez”. Szigorúan szakmai kérdés volt a MÁÉRT megszüntetése, a státusztörvény kiherélése, az HTMH felszámolása, a Teleki László Alapítvány megszüntetése, a határon túli magyarok támogatására felállított alapítványi rendszer szétverése, jegyezte meg Borbély Zsolt Attila. Szemforgató sugalmazás, hogy az új rendszer megszünteti az „etnobizniszként” emlegetett korrupciót. Majd pont azok fogják a korrupciót megszüntetni, akik regnálásuk óta rendszeresen keverednek korrupciós botrányokba? /Borbély Zsolt Attila: Panaszkultúra? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 2./
2007. május 3.
Közalapítványok helyett Szülőföld Alap, az önálló hivatal, a HTMH helyett főosztály a kancellárián, Magyar Állandó Értekezlet helyett Regionális Egyeztető Fórum, illetve a térség magyar törvényhozóinak közös testülete, a KMKF. „A nemzetpolitika jobb állapotban van, mint egy évvel ezelőtt – mondta Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának vezetője a főosztály új, Báthori utcai székházában, ahová a Szülőföld Alap Irodával együtt áprilisban költöztek át. Törzsök Erika főigazgató úgy érzékeli, mára konszolidálódott a helyzet, felállt az új rendszer. Mi tette szükségessé a változtatásokat? „1990-ben a két világháború közötti intézményrendszer revitalizációja következett be, mely a revanspolitikára épült. 2004 után ezt nem lehetett tovább vinni, amikor a térség több országában immár hasonló vagy azonos a jogi, politikai, gazdasági keret. Sürgető volt változtatni a támogatáspolitika párhuzamos intézményrendszerének átláthatatlanságán is. ” Törzsök Erika az új szisztéma fontos elemeként az Európai Területi Együttműködés programot emelte ki, ennek előnyeit kell az egymással határos térségekben közösen kihasználni. „Látjuk, hogy a folyamatosan eltűnő országhatárok revitalizálják a hagyományos régióközpontokat. Egészen más például Románia esetében a Partium fejlődésének a dinamikája, mely terület haszonélvezője annak, hogy a Dél-Alföldet valósággal átugrotta a fejlődés. A határoktól távolabb eső vidékek – esetünkben Belső-Erdély és a Székelyföld – az EU-s források hatékony felhasználását kellene hogy megcélozzák. Ezt elősegítendő a főosztály munkatársai összegyűjtötték a lehetőségeket, s ezeket szeretnék a következő hetekben, hónapokban az adott régiókban élőknek egy információs transzfer formájában eljuttatni. ” Az információs napok nyitóeseménye április 25-én Kolozsvárott volt, Varratmentes Európa címmel, ezt követik újabbak májusban a Partiumban és Erdélyben, júniusban a Felvidéken és a Vajdaságban, júliusban Kárpátalján, majd ősszel Bécsben, Eszéken és Lendván. Törzsök Erika Kolozsvárott arról beszélt, hogy Románia és Magyarország együttműködésében meg kell találni az erdélyi magyarok szerepét, akiknek új mentalitást kellene elsajátítaniuk. A főigazgató az uniós pénzekről eddig lemaradók hátrányait információ átadásával szeretnék csökkenteni: „az új helyzetben a pénznél is fontosabb információkat az adott közösségek rendelkezésére bocsátva. Ezt segítik elő a pályázatok menedzseléséért felelő területi referensek. ” Az Európai Unión kívül élő magyarok esetében /Ukrajna, Szerbia és Horvátország/ más-más program érvényesül. A támogatás nélkül működni nem tudó intézmények megsegítése továbbra is feladat, ezt tölti be a Szülőföld Alap. „A helyzet konszolidálódott, s alapelv az, hogy a magyar politikai játszmákat ne exportáljuk, s mi se szólunk bele a határon túli játszmákba” – mondta Törzsök. /Stratégiaváltás és intézményi reform a magyar nemzetpolitikában. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), máj. 3./
2007. május 9.
Gondba kerülhet a Duna Televízió, mert május 10-től ellehetetlenül a határon túli tudósítói hálózat és az élő kapcsolat az erdélyi stúdiókkal. Ekkor jár le a Magyarországot Erdéllyel összekötő optikai fényszálas kapcsolat fenntartásáról kötött szerződés a Szülőföld Alapba (SZA) olvasztott Illyés Közalapítvány és a Matáv (jelenleg T-Com) között. Cselényi László, a Duna TV elnöke jelezte: már hónapokkal ezelőtt többször megkeresték az SZA-t, és a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős államtitkárát, Gémesi Ferencet, hogy kérjék a költségek átvállalását. „Két hivatalos levelet küldtem át a MeH-nek, amire öt hónapon keresztül nem voltak hajlandóak válaszolni. Most már megvan a hivatalos válaszuk is, ami úgy hangzik: nem. Vagyis nem újítják meg a szerződést” – mondta el Cselényi. Hozzátette, Törzsök Erikától, a nemzetpolitikai főosztálytól azt a választ kapta: „Nem gondolkozunk a Duna TV-ben, nem értjük, miért is van két közszolgálati televízió, de hát ez nem a maguk baja, majd mi megoldjuk. ” Cselényi furcsállja, hogy az SZA, amit a határon túli magyarság támogatására hoztak létre, miért nem tekinti a nemzetstratégia részének a Duna TV-t, amelynek alapító okirata a határon túli magyarság tájékoztatását jelöli meg fő feladatnak. Törzsök Erika a Népszavának kifejtette, ha az élő erdélyi összeköttetés közfeladat, akkor a Duna Televíziónak kell kigazdálkodnia annak ellátását. „Nagyon jó, ha Törzsök Erika a mi költségvetésünkkel óhajt gazdálkodni, viszont a költségeket soha nem a Duna Televíziónak kellett fedeznie. Az Illyés Közalapítvány nagy jótéteménye volt, hogy a határon túli stúdiókat ellátta felszereléssel. Ezentúl megteremtette az optikai szál-összeköttetést, és azt finanszírozta” – szögezte le Cselényi. A Duna TV elnökének tájékoztatása szerint a médium 2 milliárd 800 millió forintot költhet műsoraira. Az idén a közszolgálati csatorna 700 millió forinttal kap kevesebbet, mert első alkalommal nem kapják meg az inflációt kompenzáló összeget. /Lokodi Imre: Mínusz-gazdálkodik” a Duna Televízió. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./
2007. május 10.
Együttműködés keretében olyan adatbázist hoznak létre a román-magyar határ menti térségekben élők számára, amely tartalmazza a megfelelő szakmai tudással rendelkező pályázatírók neveit, referenciáit, elősegítve ezzel a román nemzeti fejlesztési terv operatív programjaiban, illetve az európai területi együttműködés keretében előirányzott források felhasználását mondta május 9-én Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója, aki Szatmárnémetiben részt vett az új magyar nemzetpolitika bemutatását szolgáló erdélyi információs napok rendezvényén. Bukarestben és Kolozsváron már tartottak hasonló összejövetelt, a következő hetekben pedig Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és Aradon ülnek össze a magyar nemzetpolitika illetékeseivel a helyi önkormányzati és civil szféra képviselői, valamint a gazdasági élet szereplői. /Pályázatírók adatbázisa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 10./
2007. május 15.
Együttműködés keretében olyan adatbázist hoznak létre a román-magyar határ menti térségekben élők számára, amely tartalmazza a megfelelő szakmai tudással rendelkező pályázatírók neveit, referenciáit, elősegítve ezzel a román nemzeti fejlesztési terv operatív programjaiban, illetve az európai területi együttműködés keretében előirányzott források felhasználását – közölte Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója, aki a múlt héten Szatmárnémetiben részt vett az új magyar nemzetpolitika bemutatását szolgáló erdélyi információs napok újabb rendezvényén. Bukarestben és Kolozsváron már tartottak hasonló összejövetelt, a következő hetekben pedig Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és Aradon ülnek össze a magyar nemzetpolitika illetékeseivel a helyi önkormányzati és civil szféra képviselői, valamint a gazdasági élet szereplői. Az Együttműködés és verseny címet viselő szatmárnémeti találkozó legfőbb hozadéka – amint azt a főigazgató elmondta – az volt, hogy a résztvevők elhatározták: közösen hozzák létre a programírók adatbázisát. Össze kell gyűjteni a megfelelő szakmai tudással rendelkező csapatot, az önkormányzati szférában célszerű lesz ilyen területen otthonosan mozgó „menedzsmenteket” működtetni – mondta a főigazgató. /Pályázatírók adatbázisa határ menti térségeknek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./
2007. május 17.
A Miniszterelnöki Hivatal (MeH) külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága, illetve az RMDSZ Önkormányzati Tanácsa közös szervezésében május 16-án Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában tartottak információs napot a magyar kormány Kárpát-medencei magyar kisebbségekkel is kapcsolatos új fejlesztéspolitikájának elveiről. A rendezvényt Lokodi Edit, az RMDSZ megyei Önkormányzati Tanácsának elnöke nyitotta meg, majd Csegzi Sándor alelnök ismertette a jelenlevőkkel a magyar kormány és a határon túli magyar kisebbségek illetve az adott országok kormányzati képviselői között a támogatások kérdéskörében folytatott eddigi megbeszéléseket. A MeH részéről dr. Törzsök Erika, a Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgatója, Rajnai Gábor fejlesztéspolitikai szakértő, illetve a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség részéről Hámory Jenő szakmai főtanácsadó tartottak előadásokat. A magyar kormány teljesen átalakította a határon túli magyar közösségek felé irányuló eddigi támogatási rendszerét, abból kiindulva, hogy a Kárpát-medencei magyar kisebbségek csaknem mindegyike már az Európai Unió határain belül él. A magyar kormány új nemzetpolitikája tulajdonképpen fejlesztési politikává vált, és arra irányul, hogy az európai uniós pénzforrások eléréséhez segítse hozzá a Kárpát-medencei magyar közösségeket. /(benedek): Fejlesztéspolitikai információs nap. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 17./
2007. május 18.
Lázadoznak a civil szervezetek Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség teljhatalma ellen, főleg mert a budapesti és a bukaresti kisebbségi támogatásokról is egyedül dönt. A magyar kisebbségi szervezetek vezetőinek, valamint a budapesti kormány képviselőinek részvételével megtartotta alakuló ülését február végén a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezette Regionális Egyeztető Fórum. Ezután megkezdték a pályázatok kiírását. „Kliensrendszer alakult ki, az erdélyi civil szervezetek aszerint kapnak pályázati pénzeket, hogy mennyire támogatják a Romániai Magyar Demokrata Szövetség célkitűzéseit” – vázolta a helyzetet Bodó Barna, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke. A több mint száz civil szervezetet tömörítő szövetség igazgatótanácsa április 20-án állásfoglalásban nehezményezte, hogy létfontosságú területekre (ifjúság, mezőgazdaság, nem szakkönyvek kiadása) nincs pályázati kiírás, s „elfogadhatatlanul kevés” összeget irányoznak elő például az egyházakra, vagy hogy nincs lehetőség az uniós pénzek lehívásához szükséges önrész megpályázására, miközben a civil szervezetek 95 százaléka ezt képtelen letenni az asztalra. A külön ifjúsági keret megszüntetése a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségét is váratlanul érte. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója az állásfoglalásra válaszul Kolozsváron kijelentette, azok számára idegen az új nemzetpolitika, „akik etnobizniszben gondolkodnak”. Bodó ezt úgy kommentálta a HVG-nek, hogy Törzsök „Erdélybe exportálja a magyar politika gondjait, mert éppen Magyarországon létezik etnobiznisz”, és „cinizmus ennek emlegetése”, amikor a civileket oda sem engedik a tárgyalóasztalhoz. Az RMDSZ, egyedül dönt a Bukaresttől idén kapott 265 millió forintnak megfelelő lej sorsáról. Rossz nyelvek szerint az RMDSZ közpénzt pumpál a politikáját támogató lapoknak, hisz a legtöbbet, 57,5 millió forintnyi lejt a sajtó kapott, miközben művelődésre 45 millió, ifjúsági célokra 26,8 millió, szociális pályázatokra pedig mindössze 11 millió forintnyi lej jutott. Szembetűnő, hogy a Verestóy Attila szenátor, Communitas-kurátor birtokolta Scripta Kiadó által megjelentetett Új Magyar Szó napilap és Erdélyi Riport hetilap összesen 3,3 millió forintnyi lejt kapott. Az RMDSZ-ellenes, sepsiszentgyörgyi Háromszék napilapnak csak némi morzsa jutott, a szövetséggel szemben ugyancsak kritikus kolozsvári Krónika napilapnak pedig, forráshiányra hivatkozva, egy lejt sem ítéltek meg, ahogy a megszűnés határára sodródott Erdélyi Napló hetilapnak sem. „Az elvük, hogy aki nincs velük, ellenük van” – mondta a HVG-nek Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Sokan fanyalognak amiatt is, hogy a szintén a Communitas által finanszírozandó, várhatóan júniusban induló Erdély FM rádió a dugába dőlt Erdélyi Magyar Televízió számára Budapestről átutalt 300 millió forintot is megkaparintotta. Az erdélyi magyar média ezt csak RMDSZ-rádiónak becézi, Bodó szövetsége panaszlevelet írt Gyurcsánynak, de csak egy udvarias választ kapott, aminek az a lényege, hogy a pályázatok elbírálásába Budapestről nem szólnak bele. A megoldás a civil szervezetek szélesebb körű bevonása lenne. Kelemen Hunor RMDSZ-képviselő, a Communitas kuratóriumának tagja a HVG-nek csak annyit mondott: hajlandók tárgyalni erről. /Irházi János / Kolozsvár: Harc a kisebbségi pénzekért Erdélyben − Egy a buksza! = Heti Világgazdaság, május 19./
2007. május 21.
Marosvásárhely és Csíkszereda után Sepsiszentgyörgyön ismertették a Miniszterelnöki Hivatal vezető munkatársai Budapest határokon túl átívelő fejlesztéspolitikáját. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgatója úgy vélekedett, hogy a profit az információszerzésben gyors fél jutalma. Bemutatta a magyar kormány Varratmentes Európa című, megújuló nemzetpolitikai elveit és intézményrendszerét. Törzsök Erika szerint a korábbi támogatási intézményrendszer átszervezését az indokolta, hogy az már egyáltalán nem felelt meg az uniós gyakorlatnak, ugyanakkor pedig a több mint 15 éven keresztül áramoltatott, több tízmilliárd forintos források hatékony felhasználása, illetve elosztásának átláthatósága sem volt megfelelő. /Domokos Péter: Sikert és profitot ad a tájékozottság. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./
2007. május 26.
Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Külkapcsolatokért és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkárságának főigazgatója nyilatkozott a Bihari Naplónak. A Határon Túli Magyarok Hivatala 1990 után, az Antall-kormány idején alakult, amikor mindenki nagyon boldog volt, hogy vége a diktatúrának, és a magyar kormány elkezdheti a határon túli magyarokkal való kapcsolattartást. Később „a dolog, hogy politikai játszmák, egyfajta ideológiai kisajátítás mentén kezdett működni. Államigazgatási szempontból is problémát kezdett jelenteni, hogy a hivatal egyféle kiskormányként létezett. Az általános elképzelés itt Romániában az volt, hogy ha valami baj van, Budapesten kell megoldást keresni, tulajdonképpen ezt üzente a politika is. Pedig a XXI. században nehéz elképzelni egy olyan hatalmi intézményt, mely jóval az adófizető állampolgárok által lakott területen túl igyekszik megoldást találni az emberek problémáira. És ez az egész egyre zavarosabbá vált, párhuzamosan működő intézmények részesültek támogatásban, klientúrák alakultak, miközben a lakosság legnagyobb része számára megközelíthetetlen volt a hivatal. ” „A kormány ‘látta’ az anomáliákat, s az új történelmi helyzetet felismerve úgy döntött, hogy egy áttekinthető intézményrendszert kell létrehoznia. ”Törzsök hangsúlyozta, hogy „nem csökkentek a források 2006-hoz képest, csak az elosztás lett átláthatóbb. ” Arra a kérdésre, hogyan kerülhető el az, hogy politikai preferenciák szerint legyenek elosztva ezek a pénzalapok, Törzsök kifejtette, ezért is alakult meg a Szülőföld Alap, illetve a Regionális Egyeztető Fórum. Nem kell megkerülni Bukarestet. – Az érdekelteknek meg kell ismerni a www.ceucom. net internetcímet. Ezt a Közép-európai Közösség virtuális üzleti klubjának gondolták ki még évekkel ezelőtt. „Az önszerveződést segíti elő, s egy öngerjesztő folyamat által fejlődik” – fejtette ki Törzsök Erika. /Nem kell megkerülnünk Bukarestet. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 26./
2007. július 5.
Egy későbbi, nyár végéig megtartandó második ülésszakon fogja véglegesíteni az aláírásra váró közös jegyzőkönyv szövegét a román-magyar kisebbségügyi vegyes bizottság. A vegyes bizottság ülésén részt vevő Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója úgy vélekedett: a román belpolitikai helyzet rányomta bélyegét a bukaresti tárgyalásra. „Szerintem ennek tudható be, hogy nem kaptunk magyar szövegváltozatot” – mondta. /Konkrét eredményt vár Budapest. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./
2007. július 12.
Indoklás nélkül vonják meg a támogatást a magyar kormányt és határon túli szócsöveit bíráló kisebbségi médiumoktól. Nem adnak magyarázatot a kormányzati nemzetpolitika képviselői arra a kérdésre, miért csak a jelenlegi magyar kormány politikájához idomuló szervezeteknek jut pénz. Az Erdélyben és Kárpátalján is széles körű visszatetszéssel kísért gyakorlat szerint a magyar közösségek túlélése szempontjából kulcsfontosságú területekre nem írnak ki pályázatot. Erdélyi civil szervezetek és lapkiadók az elmúlt években rendszeresen bírálták a Szülőföld Alap (SZA) pályázati politikáját, részrehajló pénzosztogatással vádolva a magyar kormánynak alárendelt intézményt. Álláspontjuk nem változott azután sem, hogy az alap nemrég közzétette a kulturális és egyházi kollégium nyertes pályázatait, valamint a pályázóknak megítélt támogatásokat. Makkay József, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének alelnöke, az Erdélyi Napló című hetilap főszerkesztője a kolozsvári Krónika napilapnak úgy nyilatkozott: Magyarországon és Romániában ugyanaz a kör osztja a pénzt az erdélyi magyar közösségnek, ennek a körnek pedig a klientúraépítés a legfontosabb célja. Makkay sérelmezte, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel szemben kritikusan megnyilvánuló erdélyi sajtó rendszeresen kimarad a támogatottak köréből. Ennek megfelelően az idén sem az Erdélyi Napló hetilap, sem a Krónika napilap pályázatai nem szerepeltek a nyertesek között, miközben ezeket a kiadókat az SZA kuratóriuma nem tájékoztatta a döntés indokolásáról. Sérelmezi a részrehajló elbírálást Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke is, ismertetve: a MIT-hez tartozó szervezetek alig jutottak támogatáshoz. A Szülőföld Alap kollégiumában Erdélyt képviselő Székely István – történetesen az RMDSZ ügyvezető elnökségének alkalmazottja – újságírói kérdésre nem kívánta megindokolni, miért nem kapott támogatást a kritikus sajtó. A kolozsvári Szabadság és az RMDSZ szócsöveként ismert marosvásárhelyi Népújság egymillió forintos támogatást kapott. Két és fél milliós összeggel támogatta az alap a Free Press Romania Alapítványt is, amely „a korszerű magyar nyelvű média piaci szerepének erősítésére” pályázott; az alapítvány mögött a Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában levő Scripta Kiadó húzódik meg, amely kiadja az Erdélyi Riport hetilapot. Bőkezűnek bizonyult a Szülőföld Alap a Kelemen Hunor RMDSZ-es ügyvezető elnöke tulajdonában lévő Transindex hírportállal is, amelynek két pályázata hétmillió forintot kapott. A több mint száz civil szervezetet tömörítő Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége hiányolja, hogy a kisebbségi sorban élő magyar közösségek számára létfontosságú területekre nincs kiírás és pályázati lehetőség az alap programjai között: az ifjúsági, nem szak-könyvkiadási pályázatokat egyáltalán nem, tudományos és szociális területre vonatkozókat pedig csak bizonyos szűk sávban támogatnak. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója az észrevételekre akkoriban úgy válaszolt: azok számára idegen a magyar kormány új, kétpillérű nemzetpolitikája, akik etnobizniszben gondolkodnak, és nem képesek szakmapolitikaként közelíteni egy-egy kérdéshez. Hasonló gyakorlatot követ a Szülőföld Alap Kárpátalján is. Az áttörés még nem következett be a kárpátaljai magyarság és az anyaország kapcsolatában – szögezte le Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. Kovács szerint ugyanis a korábbi évek gyakorlatához képest, amikor is az UMDSZ kapta a Kárpátaljára irányuló támogatások döntő többségét, igen csekély az elmozdulás. A tények önmagukért beszélnek. A határon túli magyarság támogatására létrehozott Szülőföld Alap Kulturális és Egyházi Kollégiuma legutóbbi ülésén 80 millió forint elosztásáról döntött a kárpátaljai pályázatok vonatkozásában. A kulturális célra fordítható keretösszeg – 33,2 millió forint – közel kétharmadát, konkrétan 19 millió forintot az 50 tagot számláló, Horváth Sándorné nevével fémjelzett Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete kapta. A kuratóriumban szavazati joggal Kárpátalját történetesen az UMDSZ által delegált Horváth Sándor képviselte. A könyvkiadásra szánt pénz 80 százalékát az Intermix Kiadó (vezetője Dupka György UMDSZ-alelnök), valamint az UMDSZ tagszervezete, a Lembergi Magyarok Kulturális Egyesülete érdemelte ki. A KMPSZ pályázatait – egy kivételével – szintén elutasították, mivel azok oktatási célt szolgálnak, addig a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülők és Pedagógusok Tanácsa a kulturális keretből is támogatásban részesült, és ezzel együtt megkapta a továbbpályáztatásra kiírt, 8,5 millió forintra rúgó keret teljes egészét. A Szülőföld Alap ukrajnai támogatásainak aránytalanul nagyobb részét továbbra is az UMDSZ holdudvarába tartozó szervezetek kapják. A magyar kormány állítólag azért alakította át a határon túli magyarok támogatásának rendszerét, hogy igazságosabbá tegye az elosztást. /Rostás-Székely: Leplezetlenül részrehajló a Szülőföld Alap. = Magyar Nemzet, júl. 12./
2007. augusztus 13.
Új nemzetpolitikát szeretne képviselni az SZDSZ, amely az európai integráció értékeire, valamint az emberi jogok, a demokratikus intézmények, a kulturális hagyományok és a kisebbségek jogainak következetes védelmére épül, mondta Kóka János pártelnök Eckstein Kovács Péternek, amikor Budapesten találkozott a Szabadelvű Kör vezetőjével. A nemzetpolitikával kapcsolatban az SZDSZ azt fogalmazta meg, hogy az nem épülhet a 20. század sérelmeire, mert „ha sérelmeken, kudarcokon alapul, és nem a kibontakozás lehetőségét keresi, hanem a konfliktuspontokat, akkor az tartós kilátástalanság-érzéshez vezet. A magyarországi konzervatívok a sérelmekre és kudarcélményekre rájátszva tartották karban ezeket a vitákat. Úgy gondolom, nekünk ki kell lépnünk ebből a viszonyrendszerből, pragmatikusan, a fejlődést szolgáló programokat megfogalmazva kell megteremtenünk a határon túli politika vízióját”, mondta Kóka. Ebben a kontextusban jelölte ki Budapesten a két liberális politikus a „közös kulturális tér kitágítását”. Markánsan ellenezte az SZDSZ a kettős állampolgárság bevezetését, mivel „a nemzet egyesítése nem teátrális gesztusok által kell történjen, hanem az Európai Unión belül”. Az SZDSZ a két ország, a határon túli magyarság integrációjában véli megvalósulni a nemzet egységét, és az európai normarendszerre, valamint a gazdasági fejlődésre, együttműködésre, a kultúrára alapozza a nemzetpolitikát. Ide sorolja továbbá a szomszédság-politikát. „Magyarország jó együttműködése azokkal a szomszédos országokkal, ahol magyar kisebbségek élnek, szintén megoldást jelent a kisebbségi jogok, az identitás megőrzésére” – áll az SZDSZ egyik, a külpolitikára vonatkozó dokumentumában. A kormány nemzetpolitikáját, az új támogatási rendszer bevezetését alapjaiban a liberális Törzsök Erika szociológus, a Miniszterelnöki Hivatal Külkapcsolatokért és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkárságának főigazgatója dolgozta ki. A liberálisok szerint a kisebbségben élő közösségek csak az adott állam többségi nemzetével együttműködve érhetik el kitűzött céljaikat. /Simon Judit: Liberális nemzetpolitika Kóka módra. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./
2007. szeptember 14.
Szeptember 14-én tartja újabb ülését Budapesten a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF). Az új nemzetpolitikai stratégia kialakításának szándékával előkészített találkozóról a fórumalapító Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke nyilatkozott az ÚMSZ-nek. Egy nemzetpolitikai stratégiát kívánunk elfogadni, amelynek kidolgozása több mint egy évre nyúlik vissza, mondta el Szili Katalin. A lényege a fejlesztés alapú nemzetpolitika, ami a határon átnyúló fejlesztésekre helyezi a hangsúlyt. Szili Katalin örül annak, hogy a Vajdaságban a különböző magyar politikai erők együttműködnek, szemben az erdélyi megosztottsággal. /Szűcs László: Jó esély egy új időszámításra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ Az először 2004-ben, Szili Katalin házelnök kezdeményezésére összehívott és azóta évenként egy alkalommal ülésező összmagyar egyeztető fórum mostani ülésén Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter tájékoztatja a résztvevőket a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati célkitűzésekről, majd az ezt követő zárt ülésen többek között megvitatják A magyar–magyar együttműködés és a nemzeti érdekérvényesítés perspektívái a magyar nemzet nagy részének európai uniós csatlakozása után című, Szili Katalin által előterjesztendő dokumentumot. A nemzetpolitika stratégiai távlatait és irányait lefektető, törvényi szintű jogszabály a Kárpát-medencei magyarság politikai közössége által kidolgozott követendő tájékozódási és célrendszert állítana fel Magyarország számára. A tervezet szerint létrehoznának olyan véleménynyilvánító fórumokat, amelyeken a civil szféra, az egyházak és a fejlesztési együttműködésbe bevont régiók is részt vehetnek. A tervezet szerint fontos lenne a magyar közösségek brüsszeli lobbiirodájának létrehozása. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a Krónika kérdésére elmondta, a szövetség küldöttsége többek között a támogatásrendszer, a magyar közösségnek szánt pénzek, illetve az autonómia kérdésében is véleményt nyilvánít. „Nem értünk teljesen egyet azzal, ahogy folyamatosan visszanyesik az itteni magyarságnak szánt kulturális támogatási összegeket, és az sem tetszik, hogy máshonnan mondják meg, mi is legyen a mi autonómiánkkal” – emelte ki a frakcióvezető azon kérdésköröket, amelyben az RMDSZ véleménye nem egyezik a magyar kormány álláspontjával. A Magyar Állandó Értekezlet újrafelállítása nem lenne más, mint puszta intézményduplikáció, amire a politikailag ugyan támadott, de szakmailag jól működő, jelenlegi többoldalú intézményrendszerben semmi szükség nincsen – áll a kormány háttérintézményeként működő Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány tanulmányában. A tanulmány szerint a Magyar Állandó Értekezlet szimbolikus tartalmat is hordozott. Azt a gondolkodást, mely a kilencvenes évek elejétől kezdve egy Budapest és magyar állam központú, paternalista, elosztó politika folytatásához biztosított hátteret, végül pedig egy valamennyi magyart egységbe forrasztó, romantikus politikai közösség képviseletét ellátó, nem hatékony szervezet létrehozásában tetőzött. /Balogh Levente: Magyar jövőképről egyeztetnek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 14./; Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány vezetője Törzsök Erika.
2007. október 2.
Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárságának főigazgatója szerint az ellenzék tisztában van azzal, hogy a nemzetpolitikai búsongás ma már nem hoz szavazatokat, mégis a határon túli magyarság megosztására törekszik, annak ellenére, hogy a Romániában és a Szlovákiában élő magyarságot már inkább saját gazdasági lehetőségei érdeklik. A 168 Óra hetilap kérdésére, érvényes-e még az etnobiznisz kifejezés, Törzsök Erika leszögezte, nem érvényes. Kijelentette: „Rájöttünk, hogy az intézményrendszer, amely a kilencvenes évek elején alakult, a két világháború közötti revíziós politika intézményrendszerének az újraélesztését jelentette. A harmincas években azt gondolták, hogy vissza fog állni a régi „rend”, és csak átmenetileg kell Budapestről támogatni a szomszédos országokban kisebbségbe került magyarságot. ‘90 után változatlanul azt vélték, hogy Magyarországról kell finanszírozni a külhoni magyarság intézményeit. A szomszédos országokban élő magyarok is – bekerülvén az Európai Unióba – velünk azonos gazdasági és politikai keretek közé jutottak. Felismertük tehát, elsősorban a kisebbségi létből eredő hátrányokat kell tompítani a magyarországi támogatási forrásokkal. Új intézményrendszert hoztunk létre, amely EU-konform, és kialakítottuk a nemzetpolitika másik pillérét: a fejlesztéspolitikát. ”Az 1990–94 közötti időszakban „bizonyos klientúrákat támogattak, és exportálták a magyarországi pártpolitikai ellentéteket, a belpolitikai háborúskodást. Sokan most is ezen fáradoznak. ”Törzsök Erika szerint az ellenzék úgy gondolja, hogy a nemzetpolitika az ő felségterülete. – Nemrégiben Párkányban a kis-Máért résztvevői azt követelték, hogy a schengeni rendszer ne jelentsen majd új vasfüggönyt. Törzsök Erika úgy gondolja, „hogy olyanfajta politikai játszmákat folytatnak jelenleg Szlovákiában, amelyek nem tesznek jót az ott élő magyarságnak. ” És Erdélyben?„Az RMDSZ nem figyelt fel idejekorán arra, hogy az etnikai pártok jövője meglehetősen véges ebben a térségben, és talán célszerű volna regionális párttá átformálnia magát. Etnikai pártként sem az RMDSZ, sem az MKP – az én megítélésem szerint – nem sokáig lesz koalícióképes ezekben az országokban. ” Közeleg december 5-e, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás bukásának évfordulója. Számít-e arra, hogy a jelenlegi ellenzék – ahogy az elmúlt években is tette – országos „búsongási kampányt” hirdet? Szili Katalin, a parlament elnöke nemrégiben nemzetpolitikai törvényt szorgalmazott. Erről Törzsök Erika kifejtette: „Magyarországon egy kisebbségpolitikai, ha úgy tetszik, megújuló nemzetpolitikai koncepció végrehajtása folyik. Működését, intézményrendszerét egyeztetjük a szomszédos országok vezetőivel. Erről lehet nem tudomást venni, lehet múltba tekingető megoldásokhoz visszanyúlni, de azt gondolom, hogy túl sok értelme nincs. A napokban elkészült e tárgyú elemzés szerint a Máért újraélesztési szándéka sokkal inkább kommunikációs üzenet, mint tényleges szakpolitikai kezdeményezés. ”Az elemzés szerint a Máértet a paternalista gondolkodás jellemezte, túlbecsülte az anyaország problémamegoldó képességét és lehetőségeit. /Forró Evelyn: Megváltozott a nemzetpolitika – Oda az etnobiznisz. = 168 Óra (Budapest), okt. 2./
2007. október 3.
„Akkor lehet polgárközelivé tenni a nemzetpolitikát, ha van egy olyan platform, ahol kérdéseket és javaslatokat bárkinek meg lehet fogalmazni” – jelentette ki október 2-án Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára, aki bemutatta a külhoni kapcsolatok megerősítése céljából létrejött Közkapcsolati Irodát Budapesten. Itt napi szinten megjelennek a külhoni magyarság számára fontos információk és szereplők. „Ezért október 1-jétől létrehoztuk a gyakorlati kérdések megoldásában is segítő, személyes panaszokat is fogadó Közkapcsolati Irodát” – közölte a szakállamtitkár. A Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkárságán belül létrejött Közkapcsolati Iroda legfőbb feladata a gyors, szakszerű és közvetlen tájékoztatás a szakállamtitkárság hatáskörébe tartozó kérdésekről. Valamint – a tervek szerint – aktív kapcsolatban áll majd a határon túl működő információs irodákkal, melyek a valós panaszokkal, a helyi hírekkel ismertetik meg a magyar szakminisztereket. „Több határon túli városban is bemutattuk a magyar kormány megújult nemzetpolitikájának két pillérét és éreztük, hogy nagyon sok esetben nem is a forráshiány, hanem inkább az információ hiánya okoz nehézséget” – mondta Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának vezetője. Az iroda és a hivatal internetes oldala a pályázatok megírásában is segítséget nyújt majd, valamint az új pénzügyi források feltárására, megismerésére is lesz lehetőség. A jelenleg két főt foglalkoztató Közszolgálati Iroda a hét öt napján teljes munkaidőben áll rendelkezésre, heti egy alkalommal pedig a szakállamtitkárság egyik vezető munkatársa személyes ügyeletet tart. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Ügyfélszolgálat határon túliaknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./
2007. október 17.
A magyar kormány továbbra sem tárgyal a kettős állampolgárság bevezetéséről, egy új utazási támogatástól reméli, hogy a schengeni csatlakozása után szigorúbb feltételekkel beutazó kárpátaljai és délvidéki magyarok kapcsolattartása az anyaországgal könnyebb lesz. Meghozta a politikai döntést az MSZP és SZDSZ alkotta koalíciós kormány arról, hogy a schengeni övezetből kiszoruló magyarok 2008. januárjától utazási támogatást kapjanak. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai főosztályának főigazgatója kijelentette: „már elindult egy tárgyalássorozat a vajdasági és kárpátaljai legitim magyar politikai szervezetek és a kormány között egy kapcsolattartási támogatás bevezetéséről”. A részleteket januárig dolgozzák ki, az új rendszer az oktatási-nevelési támogatásokhoz hasonlóan működne. A főigazgató szerint többféle: oktatási, kulturális, vagy egészségügyi jogcímen lehet majd egyénileg és évente egyszer pályázni. „A pénz benzinre, vonatjegyre, de akár a vízum kiváltására is költhető. A támogatottak körét, az oktatási támogatásokhoz hasonlóan, a határon túli magyar szervezetek állapítják meg” – hangsúlyozta Törzsök Erika. Dévavári Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke üdvözölte az utazási támogatás bevezetését, mivel annak rendszerét Budapesten az ő javaslataik alapján dolgozták ki. Hozzátette, a végleges megoldást a délvidéki magyar közösség problémáira továbbra is a letelepedés nélküli kettős állampolgárság jelenti. Szeptember közepén Ungváron aláírta az ukrán–magyar kishatárforgalmi megállapodást Göncz Kinga magyar külügyminiszter és ukrán partnere, Arszenyij Jacenyuk. Ettől is a határon túli magyarsággal való minél akadálytalanabb kapcsolattartást várja a magyar kormány, de a megoldás a határon túli szervezetek körében nem keltett megelégedést. /Kristály Lehel: Kis segítség a határontúliaknak − Ismét tartalmat adhat a magyarigazolványnak a kormány új terve. = Magyar Hírlap, okt. 17./
2007. október 18.
Tabajdi Csaba /MSZP/ EP képviselő értetlenkedve olvasta Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága főigazgatójának nyilatkozatában „a rendszerváltás utáni kormányok kisebbségpolitikai gyakorlatának sommás, igaztalan és veszélyes elmarasztalását. ” Törzsök Erika kijelentette: „Az az intézményrendszer, amely a kilencvenes évek elején alakult, a két világháború közötti revíziós politika intézményrendszerének az újraélesztését jelentette. ” Ez nem többet és nem kevesebbet sugall, mint azt, hogy ‘90 óta valamennyi kormány – így a Horn-, a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormányzat – nemzetpolitikai felfogása és gyakorlati lépései (intézményrendszere, támogatáspolitikája) is a revansizmust és a revizionizmust kívánták szolgálni. Ilyen megközelítéssel Tabajdi az elmúlt közel húsz évben idehaza nem, csak környező országok nacionalista, szélsőséges politikusainak nyilatkozataiban találkozott, ezért határozottan visszautasítja ezt az érvelést. Tabajdi nem érti, hogy mire alapozza a Határon Túli Magyarok Hivatalának 1994–1998 közötti elnökhelyettese, megbízott vezetője – Törzsök Erika –, hogy például az általa irányított intézmény a revíziós politika elkötelezettje lett volna. Esetleg saját magát is e revansista, revizionista politika kiszolgálójának tartja-e a főigazgató asszony? Tabajdi nem érti, hogy az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány (vezetője a Fidesznek, nevezetesen Németh Zsoltnak köszönhetően immár sokadik éve Törzsök Erika) miért igényelt és fogadott el súlyos tízmilliókat a korábbi kormányzatoktól, miért maradt egyedüli túlélője a bírált intézményrendszernek, ha az alapítványi elnök ennyire negatívan vélekedik a korábbi bőkezű fenntartóiról? /Tabajdi Csaba reagálása Törzsök Erika nyilatkozatára. = 168 Óra Online, okt. 18./ Előzmény: Forró Evelyn: Megváltozott a nemzetpolitika – Oda az etnobiznisz. = 168 Óra (Budapest), okt. 2., 39. szám/
2007. október 23.
Ellentétek mutatkoznak Magyarországon a kormánykoalíción belül a nemzetpolitikát illetően. Egyre többen vannak, akik nem nézik jó szemmel a magyar–magyar intézményrendszer leépítését végző Gémesi Ferenc szakállamtitkár és Törzsök Erika főigazgató munkásságát. Tabajdi Csaba szocialista európai parlamenti képviselő írásban reagált egy, a 168 Óra című hetilapban megjelent interjúra. Ebben Törzsök Erika azt mondta, hogy „az az intézményrendszer, amely a kilencvenes évek elején alakult, a két világháború közötti revíziós politika intézményrendszerének az újra-élesztését jelentette”. Tabajdi visszautasította Törzsök kijelentését, amellyel azt sugallja, hogy „1990 óta valamennyi kormány – így a Horn-, a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormányzat – nemzetpolitikai felfogása és gyakorlati lépései is a revansizmust és a revizionizmust kívánták szolgálni”. Tabajdi megjegyezte: effajta megközelítéssel az elmúlt közel húsz évben csak a környező országok nacionalista, szélsőséges politikusainak nyilatkozataiban találkozott. Nemrég a megszüntetett Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) volt elnöke, Bálint-Pataki József közvetett módon bírálta Gémesi Ferencet. Bálint-Pataki József a Felvidék Ma hírpor-tálnak küldött levelében csúsztatással vádolta a szakállamtitkárt, aki azt nyilatkozta, hogy „a 2006-ban megszűnt HTMH-nak 96 fős létszámával és egymilliárd forintot megközelítő költségével szemben az idei évtől működő szervezet csaknem harmadára csökkent létszáma áll, az ennek megfelelő bérköltséggel”. A HTMH volt vezetője a 2006-os költségvetési törvényből idéz; eszerint 566,8 millió forint támogatásban részesült a hivatal, amiből év közben 19,7 milliós elvonás történt, így a végösszeg korántsem közelíti meg az egymilliárdot. A Gémesi–Törzsök-vonalnak nem tetszik, hogy a Szili Katalin házelnök kezdeményezésére létrehozott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF), amely meghatározó intézménnyé nőtte ki magát a magyar–magyar kapcsolattartásban, legutóbbi ülésén nemzet-politikai koncepciót fogalmazott meg. Gémesi Ferenc szakállamtitkár és helyettese, Törzsök Erika támadta a koncepciót. A Budapest Analyses elemzése érthetőnek tartja Gémesiék aggodalmát, hiszen Szili koncepciója felülírja a Gémesi–Törzsök-vonal által fémjelzett kormányzati politikát. „Gémesi Ferenc kirohanásai választás elé állítják a kormányt: vagy hiteltelenné válik a Szili-koncepcióhoz nyújtott támogatása, és szembefordul a nemzetpolitikai konszenzussal, vagy változtatnia kell a Gémesi és Törzsök által fémjelzett nemzetpolitikai irányvonalon” – állapította meg az elemzés. /Pataky István: Bukhat a kormány nemzetpolitikája. = Magyar Nemzet, okt. 22./ Előzmény: Forró Evelyn: Megváltozott a nemzetpolitika – Oda az etnobiznisz. = 168 Óra (Budapest), okt. 2./
2007. október 27.
Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, szeptember 14-én a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) plenáris ülése elé terjesztette a Nemzetpolitikai Stratégiának nevezett koncepciót. A koncepciót elfogadta az MSZP, a Fidesz, a KDNP, az MDF, az SZDSZ és az összes parlamenti mandátummal rendelkező határon túli magyar képviselő is. (Az öt éve életre hívott KMKF tagjai a magyar parlament frakcióinak képviselői és az összes, szomszédos országban megválasztott parlamenti képviselő. Elnöke a magyar Országgyűlés elnöke.) Szili Katalin célja egy mindenki számára elfogadható dokumentum összeállítása volt. Ez fontos jelzés a határon túli magyaroknak: a parlament a kormányzat látványos közönye ellenére továbbra is kész konzultálni a magyar közösségekkel. A magyar külpolitika, Európa-politika és nemzetpolitika sodródásának látványos jele, hogy a magyar kormány három éve nem volt képes meghatározni az EU csatlakozás teremtette új helyzetben Magyarország új kül-, Európa- és nemzetpolitikai céljait és lehetőségeit. A Gyurcsány-kormány egy éve közzétette megújult nemzetpolitikai koncepcióját is, egy négy oldalas, a szólamokon túl tartalom nélküli dokumentumot. A KMKF komoly szerepet játszott az EU-n kívül maradt két magyar közösség vízumdíjból fakadó nehézségeinek enyhítésében. A KMKF szeptemberi megállapodása hideg zuhanyként érte a kormányt. Gyurcsány Ferenc nem ismerte fel: a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) megfojtásával jogosan merülhet fel az igény a határon túli magyar szervezetek részéről is, hogy egy asztalhoz ülhessenek a magyarországi politikai élet teljes palettájának képviselőivel. Meglepő és a demokrácia alapszabályait semmibe vevő nyilatkozat látott napvilágot a találkozó után Gyurcsány Ferenc környezetéből. A nyilatkozat szerint a kormány nem köteles figyelembe venni a KMKF döntéseit. Gémesi Ferenc szakállamtitkár és Törzsök Erika élesen nekitámadt a koncepciónak. Érthető Gémesi és csapatának aggodalma. Szili Katalin koncepciója ugyanis felülírja a Gémesi-Törzsök vonal által fémjelzett kormányzati politikát. /(Budapest Analyses): Szili Katalin nemzetpolitikai koncepciója. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./
2007. október 31.
Magyarország határai az EU-csatlakozása után nagyrészt virtuálissá váltak ill. válnak. Törzsök Erika szerint ez „is egyik oka, hogy a 2004. december 5-ei referendumon Magyarországon megbukott az etnikai nacionalizmus. ” Ezt a határokon kívüli magyarság nagy többsége „emancipációs kudarcként élte meg”. Törzsök Erika minősítése szerint a rendszerváltás után Budapesten egy, két világháború közötti, a „revans”-politika jegyében kialakított intézményrendszer revitalizációjával akarták kezelni a határon túli magyarok problémáját. Salat Levente 2005-ben rámutatott a problémára: „a magyarországi pályázati rendszerek olyan identitás-szerkezeteket termelnek újra, amelyek lehetetlenné teszik a romániai magyarság hatékony integrálódását a román államba, vagyis hogy képes legyen viszonyát rendezni a román társadalommal. A magyar identitás kizárólagos állítása a ‘meg nem hirdetett kiürítés stratégiáját’ szolgálja. ” A beteg intézményrendszerhez hozzá kell nyúlni, mert támogatása Salat Levente szerint személyes politikai kapcsolatokra épül. Törzsök Erika hozzátette: „Azóta ezt az intézményrendszert átalakította a kormány. A támogatáspolitika EU-konform és átlátható rendszerben működik”. – Magyarország hosszú távú nemzetstratégiáját határon átnyúló regionális fejlesztési programként fogható fel. Az eddigi magyar támogatási rendszer közalapítványokon keresztül működött. 1990 és 2004 között az állami költségvetésből a határon túli magyarok támogatására mintegy 85-90 milliárd forintot fordítottak. Törzsök Erika szerint ennek a hatása nem érzékelhető. A „kialakult nagy magyar kesergőben” a források világos számbavétele szükséges. Törzsök Erika megállapította, hogy a többségi társadalmaknak és kormányoknak fel kell ismerniük, hogy a források elosztása nem lehet a kisebbség számára diszkriminatív. – Hozzátette: fontos a „be nem avatkozás elvének” betartása. /Törzsök Erika MeH Nemzetpolitikai főosztály főig. : Oldás és kötés. Korszerű nemzeti jövőkép v. határzárak. = Élet és Irodalom (Budapest), okt. 31./
2008. január 14.
„Az én időmben rendszeresek voltak a felső szintű találkozások, mert mind Göncz Árpád volt magyar köztársasági elnök, mind én tudatosan törekedtünk erre” – fejtette ki Rudolf Schuster volt szlovák köztársasági elnök a hét végén a magyarországi Mezőkövesden tartott régiós konferencián. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési Intézet szervezte rendezvény már a tizedik ilyen év eleji találkozója volt a térség magyarságának. A szlovák és a német mellett a magyar nyelvet is beszélő Schuster első előadója is volt a konferenciának. Mint kiemelte, a korábbi években jó hatása volt a magyar-szlovák kapcsolatokra annak a ténynek, hogy az ő kezdeményezésére a szlovákiai magyarság pártja, az MKP kormányzati tényező lett. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal főigazgatója szorgalmazta a Kárpát-medencei fejlesztési fórum mielőbbi létrehozását, hangsúlyozta, hogy a székelyföldi bezárkózásnak milyen káros hatásai (is) lehetnek. Varga Attila parlamenti RMDSZ-képviselő mondta: „jobb lenne, ha a pestieknek a Székelyföldről nem elsősorban a székelyvicc jutna eszükbe, hanem például a fejlett erdőgazdálkodás, faipar és faluturizmus. De ha regionális céljainkat meg sem tudjuk fogalmazni, akkor hogyan valósítsuk meg azokat?” Szarka László kisebbségkutató szerint nem lehet a nemzetet igazolványokkal egyben tartani, és nem kell mindent egybeolvasztani, mert akkor éppen azokat a különleges értékeket adjuk fel, amelyek a magyar nemzet sokszínűségét (palóc, matyó, székely stb.) adják. Bárdi Nándor történész úgy vélte, amíg Magyarországon nem jön létre a pártok közt konszenzus a határon túli magyarok támogatásával kapcsolatban, addig tovább folytatódik a politikai szempontok szerinti támogatás, ami azt jelenti: nem biztos, hogy azt támogatják, ami a legfontosabb volna. /Sike Lajos: Rudolf Schuster: újjá lehet építeni. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
2008. január 23.
A romániai magyar felsőoktatásért folyó harc egyidős a rendszerváltással. A követelések már a kilencvenes évek derekán zátonyra futottak. Az RMDSZ kész tényként fogadta el: a román politikai elit nem hajlandó elismerni a magyar felsőoktatás autonómiáját. Kónya-Hamar Sándor nemrég leköszönt EP-képviselő ismét a figyelem központjába vonta a Bolyai Tudományegyetem ügyét, amikor az Európa Parlamentben aláírásgyűjtésbe kezdett az erdélyi magyar állami egyetem támogatásáért. Kónya-Hamar Sándor emlékeztetett: a kilencvenes évek derekán, amikor az RMDSZ még nem volt elkötelezve különböző kormányérdekeknek, félmillió aláírás gyűlt össze az önálló magyar felsőoktatás támogatására. Az 1994-es tanügyi törvény figyelmen kívül hagyta a magyar elvárásokat. Akkoriban az RMDSZ kemény ellenzéki politizálással hallatta a hangját, Romániát mégis úgy vették föl az Európa Tanácsba, hogy az erdélyi magyarok követeléseiből semmit nem teljesített. 1996-ban az új kormány programjában tételesen szerepelt a Bolyai Tudományegyetem ügye, amit Victor Ciorbea akkori román miniszterelnök nyilvánosan felvállalt Budapesten. 1997 nyarán egyezség született arról, hogy törvénytervezetet készítenek az állami magyar egyetem létrehozásáról. Azon a nyáron a kormány két sürgősségi rendeletet fogadott el, a 22-est és a 36-ost: az egyik a magyarok irányában tett közigazgatási nyitásról, a másik az oktatásról szólt. Kónya-Hamar szerint ez vezetett el Ciorbea miniszterelnök bukásához. Az akkori államfő, Emil Constantinescu sem állt Ciorbea mellé, de nem talált támogatóra saját pártjában sem. A két kormányrendeletet nem akarták alkalmazni. A Ciorbea-kormány román miniszterei kihátráltak miniszterelnökük mögül, a legvehemensebb támadója a koalíciós partner Demokrata Párt volt, személyesen Traian Basescu... 1998-ban Ciorbea után Radu Vasile kormánya jött. Újra elkezdőzött az egyeztetés a magyar egyetemről. Megállapodás született az új jogszabályról, ami megnyugtatóan rendezte volna a magyar oktatás ügyét. Ősszel, amikor Radu Vasile az Egyesült Államokba készült, értésére adták, hogy meg kell oldania a magyar felsőoktatás ügyét. A szeptemberi SZKT-án ekkor született ultimátum Kolozsváron: ha nem lesz magyar egyetem, ha nem alkalmazzák a két elfogadott kormányrendeletet, az RMDSZ kilép a kormányból. Az RMDSZ az SZKT hatályos döntése ellenére a kormányba maradt. Kónya-Hamar Sándor rámutatott: Annak a több mint háromszáz embernek a sorsa döntötte el a kormányba maradást, akik az RMDSZ révén bekerültek az állami gépezetbe. Ezeket nyilván meneszteni kellett volna, és ezt az RMDSZ csúcsvezetősége nem akarta felvállalni. Inkább feláldozták a magyar egyetem ügyét. Akkor született a Petőfi–Schiller egyetem ötlete. Ez nem volt komoly ötlet, mindenki tudta. A németek nem kértek ilyesmit, az RMDSZ-nek pedig egy indok volt arra, hogy minden áron kormányban maradjon. Akkor született meg RMDSZ-berkekben az azóta is érvényes tézis, hogy kormánypozícióban sokkal többet lehet tenni a magyar ügyért, mint ellenzékben. Ekkor volt az első szakadás az RMDSZ-ben. 1998 őszén került sor az Alsócsernátoni Fórumra, amely új utakat, alternatívát próbált keresni. Ezen többen is kimondtuk, emlékezett Kónya, szükség van a belső reformra. 1998 nyarán egy igen jelentős értelmiségi fórum tárgyalta a Bolyai Egyetem ügyét. Ez bízta meg a Kolozs megyei RMDSZ-t, hogy amennyiben Radu Vasile kormánya nem lép határozottan az egyetem ügyében, nyújtsanak be új törvénytervezetet. Ezt elkészítették. Sajnos hosszú, áldatlan vita alakult ki az egyetem körül: többen is megkérdőjelezték az egykori Bolyai szakmai teljesítményét, mások az egyetem szétválásától a színvonalat féltették. Akkor gyűrűzött be Magyarországról a liberális szólam. Makkay József, a lap főszerkesztője emlékeztetett „Törzsök Erika „határon túli szakértő” vérlázító cikkére, amelyben úgy fogalmazott: Erdélyben boldog-boldogtalan magyar egyetemet akar. A román politikai elit magyarellenessége találkozott a magyarországi és erdélyi liberális körök magyarellenességével. ” Az erdélyi liberális kör prominensei álvitákat kezdeményeztek az egyetem körül, amelyek megosztották a közösséget. Az SZDSZ Erdélybe is átgyűrűző neoliberális nézetei, illetve az RMDSZ már akkor jól látható tétovasága miatt a szellemi elit megosztottá vált egyetemügyben. 1999. június 18-án négyen nyújtották be az új törvénytervezetet. Kónya-Hamar Sándor volt a kezdeményező, sokat segített Csapó I. József szenátor volt. Négyen vállalták a benyújtását: Szilágyi Zsolt, Mátis Jenő, Nagy István és Kónya-Hamar Sándor. Az RMDSZ-csúcsvezetőség kihátrált mögüle, az egészet amolyan partizánakcióként kezelték. Az RMDSZ csúcsvezetősége összehozott egy másik tervezetet, amely gyakorlatilag az övékéhez hasonlított, és azt is benyújtották. 2002-ig azonban egyik sem került napirendre. 2000-ben a szociáldemokrata Nastase-kormánynak szüksége volt parlamenti támogatottságra és egyféle kirakatszerepre Nyugat fele, hogy a magyarság ügye rendeződött. Erre a szerepkörre az RMDSZ tökéletesen megfelelt. A kormánypárt egyik prominense, Hrebenciuc mindig azt mondta, hogy az RMDSZ állítson össze listát a követeléseiről. Azonban ez a lista nem készült el. Születtek eredmények: például a Szabadság-szobor visszaállítása, a restituciós folyamatok felgyorsulása, azonban a magyar felsőoktatás ügyében nem történt előrelépés. 2002-ben volt a Bolyai Egyetemről szóló törvény szakbizottsági vitája, amit azonban megbuktattak. Többé nem is hozták szóba. 2004-ben új kormánykoalíció jött, új ígéretekkel. De maradt a régi RMDSZ-csapat. RMDSZ-berkekben nem esett szó arról a feltételrendszerről, amivel Traian Basescu meggyőzte őket, hogy átálljanak. Az államfővel történő akkori egyezkedéseket ma is homály fedi. Tény, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettesként megkapta az oktatási szakterületet is. Közben kialakult az a nézet, hogy az egyetem sorsát rá kell bízni az egyetemi szakemberekre. Salat Levente rektor-helyettes kimondta, hogy a politika ne avatkozzék bele az egyetemépítésbe, ami Markó Bélának kapóra jött. Valójában az egyetem létesítése politikai döntés, azt a szakma egymagában nem tudja megvalósítani. Hantz Péterék akciója ismét felkavarta az állóvizet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság ismét ügyet teremtett a magyar felsőoktatás megoldatlan helyzetéből. Amikor tavaly novemberben a két tanárt kizárták az egyetemről, Kónya-Hamar Sándor tiltakozást fogalmazott meg, és ezt eljuttatta az Európa Parlament valamennyi szakbizottságához. Szokatlan módon Pöttering néppárti frakcióvezető azonnal elküldte megbízottját az egyetemre, hogy jelentést készítsen az ügyről. Ekkor történt meg az az elképesztő eset, hogy az egyetemen tanító magyar tanárok közleményben hozták ország-világ tudomására, hogy őket a Bolyai Kezdeményező Bizottság nem képviseli. A Bolyai-ügyben Kónya gyakorlatilag magára maradt. Igaz, a szöveget Kelemen Atilla és Szabó Károly EP-képviselők bevonásával közösen szerkesztették meg, de a néppárti lobbi szempontjából hiányzott Markó Béla személyes brüsszeli jelenléte. Strasbourgban az Európa Parlament időközben megszavazta az Olli Rehn-féle jelentést, amiben tételesen szerepelt néhány magyar jogsérelem. A strasbourgi szavazást követően Olli Rehn EU-biztos Bukarestbe látogatott. Nem lett eredménye. A román politikusok, bevált szokásuk szerint, minden megígértek az európai fórumoknak, később semmit nem teljesítettek. Az Európa Parlament legnagyobb baja, hogy nincs eszköze a számonkéréshez és a végrehajtáshoz. A Kónya-Hamar Sándor által kezdeményezett írásbeli nyilatkozatot végül is 174 képviselő írta alá. Közben a román parlamenti képviselők ellenlobbijával kellett szembenézniük. Az RMDSZ nem mozdult az elvárt módon. /Makkay József: Az elárult magyar felsőoktatás nyomában. Kónya-Hamar Sándor leköszönt EP-képviselő a Bolyai Egyetem tizennyolc éves Kálváriájáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./
2008. március 27.
Egyedül a vajdasági magyarok tudtak reális, létező autonómiát kivívni maguknak a környező országokban, másutt egyelőre csak koncepciók vannak – állapította meg március 26-án Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatási Közalapítvány elnöke Budapesten, a témában tartott kerekasztal-beszélgetésen. A konferencián részt vett Korhecz Tamás, a Vajdasági Tartományi Kormány államtitkára is, aki a beszélgetést követő sajtótájékoztatón az említetteket három okra vezette vissza. Egyrészt Szerbiában több évtizedes hagyománya van a területi autonómiának, továbbá a vajdasági vezetőknek az elmúlt nyolc évben sikerült bizalmon alapuló összefogást létrehozniuk a szerb politikai erőkkel, illetve a történelmi, politikai körülmények is kedvezőek voltak. Ez a fajta autonómia a romániai magyarság számára Varga Attila, bukaresti parlamenti képviselő (RMDSZ) szerint ugyan tanulságos lehet, de a törvényi és egyéb környezet miatt teljes egészében nem alkalmazható. /Egyedül a Vajdaságban valósult meg reális autonómia. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 27./
2008. március 28.
Koszovó nemzetközi elismerése nehéz időket ígér a térség kisebbségeinek, amelyek ellen bosszúakciók kezdődhetnek – tudósított a Voice of America rádió szerbiai és romániai magyar kisebbségi vezetők véleményét idézve. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke nem elégedett a Koszovó elismerésére vonatkozó magyar döntéssel. Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának főigazgatója azt mondta: a magyar külügyminisztérium egyeztetett a vajdasági magyarokkal az ügyben. /Nehéz idők kisebbségeknek? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./
