|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 1658 találat | lapozás: 1-30 ... 1501-1530 | 1531-1560 | 1561-1590 ... 1651-1658 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Toró T. Tibor 2014. december 10.Találkozó Mile Lajos főkonzullalMile Lajos kolozsvári magyar főkonzullal és Barabás János vezető konzullal találkozott Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Soós Sándor, a Néppárt Kolozs megyei szervezetének elnöke és Juhász Péter, a Néppárt ügyvezető igazgatója. A Néppárt tisztségviselői a nemrégiben kinevezett főkonzullal áttekintették a fontosabb nemzetpolitikai kérdéseket, külön hangsúlyt fektetve a honosítási folyamatra. Toró T. Tibor és Soós Sándor a találkozón elmondták: a Néppárt továbbra is támogatni és segíteni kívánja a külképviseletek és az EMNT Demokrácia Központok munkáját, hogy a kiemelt nemzetpolitikai ügynek tekintett honosítási folyamat a lehető leggördülékenyebben működhessen. A megbeszélés résztvevői megegyeztek abban, hogy a továbbiakban is tájékoztatják egymást a nemzetpolitikai kérdésekben, és igyekeznek minél hatékonyabban együttműködni a közös célkitűzések megvalósítása érdekében. Az Erdélyi Magyar Néppárt Sajtóirodája Nyugati Jelen (Arad) 2015. január 24.EMNP-tisztújítás: Szilágyi Zsolt váltja Toró T. Tibort?Igen feszültnek ígérkezik az EMNP egy hét múlva tartandó kongresszusa. A párt viszonya a Fidesszel és a Tőkés László vezette EMNT-vel is megromlott, a többség Toró T. Tibor helyett Szilágyi Zsoltot preferálná elnöknek. Nem csoda, hogy a tisztújítás zárt ajtók mögött zajlik majd. Egyre nagyobb a nyomás Toró T. Tiboron, hogy ne pályázza meg újra az Erdélyi Magyar Néppárt elnöki tisztségét az EMNP egy hét múlva tartandó rendkívüli kongresszusán. Információink szerint a megyei szervezetek Szilágyi Zsolt jelenlegi alelnököt állítanák a párt élére, ám Tőkés László fideszes EP-képviselő kabinetfőnöke vonakodik elvállalni a feladatot. „A pártban egymást érik a konspirációs gyűlések, mindenféle frontok alakultak ki. Toró-ellenes a hangulat. Még az is elképzelhető, hogy akkor is a második helyen végez a január 31-i országos tisztújító küldöttgyűlésen, ha egyetlen jelöltként indul az elnöki posztért” – vázolta maszol.ro-nak az elnök helyzetét az EMNP egyik név nélkül nyilatkozó politikusa. Úgy tudjuk, hogy leginkább azt vetik sokan Toró szemére, hogy vezetése alatt a párt nem tudott túllépni a saját árnyékán és harmatgyengén szerepelt az államfőválasztáson is. Emellett a Fideszszel kötött „stratégiai partnerség” repedezéséért és az „erdélyi magyar jobboldal” egyesülésének késlekedéséért is sokan okolják. „Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Kialakul a kongresszusig” – mondta a maszol.ro-nak Szilágyi Zsolt, akit brüsszeli repülőgépe felszállása előtt értünk utol telefonon. Az EMNP alelnökét arról kérdeztük, hogy van-e alapjuk azoknak a híreszteléseknek, miszerint a megyei szervezetek őt támogatnák a pártelnöki tisztség elnyerésében, de nem vállalja a jelölést. Szilágyi azt sem cáfolta, de nem is erősítette meg, hogy a párt nagy része a jelenlegi elnök, Toró T. Tibor ellen fordult. „Most zajlanak a tárgyalások.Jó végkifejletben reménykedem” – mondta a politikus. Toró T. Tibort meg sem próbáltuk elérni, a pártelnök lapunkkal évek óta csak az EMNP sajtóirodáján keresztül hajlandó kommunikálni. Megfogyatkozott az elnökség Ismert, hogy a tavaly novemberi romániai elnökválasztás első fordulójának eredményhirdetése után Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt államfőjelölt is azonnal bejelentette lemondását. Lehet, hogy önvizsgálatuk nem volt őszinte, mert néhány nap múlva, az EMNP marosvásárhelyi elnökségi ülésén értesüléseink szerint „visszakönyörögték” magukat. A testület pedig úgy döntött, hogy nem fogadja el a lemondásukat. Azóta történt még egy és más a pártban, a héttagú elnökség három tagja ugyanis lemondott vagy leváltották. Elsőként Benedek Erika mondott le – igaz, ő már a tavaly nyáron –, Király Melinda tavaly decemberben vált meg a vezetői tisztségétől, míg Zakariás Zoltánt idén január 10-én – információink szerint „puccszerűen" – leváltották választmányi elnöki posztjáról, így már ő sem tagja az elnökségnek. „Zatykó-ellenes hangulat is van” „Van egy Toró-ellenes hangulat, de van egy Zatykó-ellenes hangulat is” – kommentálta Zatykó Gyula azt az értesülésünket, hogy a jelenlegi elnökbe vetett bizalom alaposan megfogyatkozott a pártban. Az EMNP országos alelnöke úgy fogalmazott: ilyenkor, kongresszus előtt mindenkinek megvan a preferált jelöltje, és hajlik arra, hogy más jelölteket háttérbe szorítson. „De azt elmondhatom, hogy az EMNP partiumi szervezetei decemberben kiálltak Toró T. Tibor mellett” – jelentette ki a nagyváradi politikus Zatykó azt megerősítette, hogy Szilágyi Zsolt az egyik potenciális elnökjelölt. Több nevet nem említett. „Amíg a küldöttgyűlések nem zárulnak le, minden csak szóbeszéd” – jegyezte meg. Tájékoztatása szerint a megyei jelölő küldöttgyűlések csütörtökön kezdődtek, és jövő szerdán zárulnak le. Elnökjelölt az lehet a kongresszuson, aki a küldöttek szavazatának abszolút többségét elnyeri legalább egy megyei szervezetben. Egy jelöltet támogathat több szervezet is, sőt matematikailag az is lehetséges, hogy egy szervezetet két elnökjelöltet is támogasson – magyarázta. Az EMNP alelnöke megerősítette azt is, hogy Zakariást leváltották a választmány éléről, és átmenetileg, a kongresszusig Sorbán Attila került a helyére. Az elnökség megfogyatkozását a fiatalítás szükségességével magyarázta. Zárt ülésen választanak elnököt. Zatykó Gyula nem tudott még részletekkel szolgálni arról, hogy mely pártoknak küldtek meghívót a kongresszusra. Egyvalami bizonyos: az országos küldöttgyűlésnek csak a fesztív része lesz nyilvános, a tisztújítást zártkörű ülésen tartják meg, a sajtót kitessékelik. Arra a felvetésünkre, miszerint igen csak szokatlan, hogy egy párt legmagasabb szintű fóruma a nyilvánosság kizárásával hozza meg a döntéseit, az alelnök úgy reagált: „vannak olyan dolgok, amelyek nem biztos, hogy a nyilvánosság elé tartoznak, utána lesz sajtótájékoztató, amelyen mindent elmondunk a sajtónak”. Tőkés László is teljesen kiakadt Az EMNP-nek azonban nem csak a szekértáborok kialakulása és az új elnök személye körüli bizonytalanság jelent problémát, információink szerint megromlott a viszony a „természetes szövetségessel”, a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) is. A feszültséget a két szervezet között legújabban az okozta, hogy a Toró és Szilágyi tisztségben maradásáról döntő november 9-i elnökségi ülés előtti napon, szombaton az EMNP és az EMNT együttes elnökségi ülést tartott. Úgy tudjuk, hogy ezen ülésen konszenzusos módon abban egyezett meg a két elnökség, hogy az EMNP-sek elfogadják Toró és Szilágyi lemondását. „Az EMNP másnapi, külön tartott elnökségi ülésén Toró és Szilágyi kisírták, hogy maradjanak. Megvárták, hogy az EMNT elnöksége távozzon Marosvásárhelyről, és bejelentették a döntést. Szívük joga, mert végül is a döntés rájuk tartozott. De korábban volt egy olyan egyezség, hogy fontos ügyekben közösen alakítsunk ki álláspontot. Tőkés László is teljesen ki volt akadva attól, hogy ezt az egyezséget felrúgták” – mondta a maszol.ro-nak a volt püspökhöz közel álló nagyváradi forrásunk. Zakariás Zoltán, akkor még választmányi elnökként, a szombati és a vasárnapi marosvásárhelyi ülésen is részt vett. Szerinte azonban mindössze „technikai” félreértés történt az EMNP és az EMNT között. „Az EMNP elnökségi ülésén született döntés tartalmában és szellemében ugyanaz volt, mint amiben előző nap az EMNT-vel megegyeztünk” – jelentette ki. Arra a kérdésünkre, mit ért „technikai” félreértés alatt, a volt választmányi elnök kijelentette: megfogalmazásbeli különbségeket. Ezeket azonban kérésünk ellenére sem kívánta részletezni. „A marosvásárhelyi együttes elnökségi ülésen belső egyeztetések zajlottak, ezekről nem kívánok részleteket szolgálni” – kommentálta az értesüléseinket Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke. Hangsúlyozta, az EMNP és az EMNT továbbra is stratégiai partnerek. „Három évvel ezelőtt, az EMNT küldöttgyűlésén döntöttük el, hogy létrehozzuk az EMNP-t, sok az átfedés is a két szervezet között. Természetszerű ez a stratégiai partnerség” – magyarázta Sándor Krisztina. Hozzátette, rendszeresen egyeztetnek az EMNP-vel, és a konzultációkba „az időnkénti nézeteltérések” is beleférnek. Arra a kérdésre, elképzelhető-e, hogy az EMNT az EMNP kongresszusa előtt egyik vagy másik elnökjelölt mellett foglal állást, Sándor Krisztina kijelentette: nem zárja ki ezt a forgatókönyvet, de nem terveznek ilyen állásfoglalást. „A kongresszust is folyamatosan egyeztetve készítjük elő. Nem üzengetünk egymásnak, pláne nem a sajtóban” – közölte az EMNT ügyvezető elnöke. A Fidesz is elfordult tőlük Mindezek mellett talán az EMNP-t leginkább foglalkoztató kérdés a Fidesszel való viszony látványos megromlása maradt. Ha ugyanis a pártot a magyarországi „stratégiai partnere” cserbenhagyja, Orbán Viktor politikai tőkét is jelentő támogatása mellett jelentős anyagi erőforrásoktól esnek el. Márpedig a tavalyi államfőválasztás első fordulója, Szilágyi Zsolt leszereplése után a Fidesz hivatalosan is kihátrált az EMNP mögül. Egy fideszes kormánypolitikus akkor ésszerűtlen lépésnek nevezte Szilágyi indítását a választáson. „Az EMNP-nek együtt kell működnie az RMDSZ-szel, vagy pedig csak az RMDSZ marad talpon az erdélyi magyar politikában” – mondta Grezsa István miniszteri biztos. Cseke Péter Tamás maszol.ro 2015. január 29.Öt jelölt közül választ elnököt az Erdélyi Magyar NéppártAz Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) területi szervezetei öt politikust jelöltek a párt elnöki tisztségére – közölte az MTI-vel a szerdai jelölési határidő lejárta után Kovács Csaba, az EMNP igazgatója. A párt szombaton, Marosvásárhelyen tartandó rendkívüli országos küldöttgyűlése Hupka Félix, a párt Máramaros megyei szervezetének elnöke, Papp Előd, a székelyföldi régióelnök, Portik Vilmos, a Maros megyei szervezet elnöke, Szilágyi Zsolt, a párt volt államfőjelöltje és Toró T. Tibor, a párt lemondott elnöke közül választja ki az EMNP következő vezetőjét. A néppárt azt követően hirdetett általános tisztújítást, hogy Szilágyi Zsolt, a párt jelöltje a várakozások alatt szerepelt a tavaly novemberben tartottromániai elnökválasztáson, és az eredményhirdetést követően ő és Toró T. Tibor is lemondott a pártban betöltött tisztségéről. Kovács Csaba az MTI-nek elmondta, a területi szervezeteknek elvben már a jelölést megelőzően meg kellett kérdezniük a jelöltjeiket, hogy vállalják-e a megmérettetést, de hozzátette, a jelöltek akár a szombati küldöttgyűlésen is visszaléphetnek a versenyből. A pártigazgató hozzátette, a két vezető lemondása után az elnökség teljes, alulról induló tisztújítást rendelt el, de ezt a határozatot később a választmány úgy módosította, hogy a helyi és területi szervezetek tisztújítására csak az országos küldöttgyűlés után kerül sor. Az elnök és az elnökség megválasztása mellett a párt működési szabályzatának a kiigazítása lesz az országos küldöttgyűlés feladata. Az EMNP szombati országos küldöttgyűlésén 142 székelyföldi, 99 partiumi és 50 közép-erdélyi küldött vesz részt. Az igazgató közlése szerint a tanácskozás csak részben lesz sajtónyilvános, a tisztújítás zárt ajtók mögött fog zajlani. (MTI) Nyugati Jelen (Arad) 2015. január 29.EMNP-küldöttgyűlés: Szilágyi Zsolt lépéselőnybenÖt jelölt mérkőzhet meg az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szombati Országos Küldöttgyűlésén az alakulat elnöki tisztségéért. A néppárt megyei szervezetei az elmúlt napokban rendezték meg jelölő közgyűléseiket, amelyeken eldöntötték, kit vagy kiket javasolnak országos elnöknek és alelnököknek a marosvásárhelyi kongresszuson. A megmérettetésen az elnöki posztra pályázhat Hupka Félix, az EMNP Máramaros megyei elnöke, Papp Előd székelyföldi régióelnök, Portik Vilmos Maros megyei elnök, valamint a lemondását tavaly felajánló Szilágyi Zsolt országos alelnök és Toró T. Tibor elnök. Az EMNP vezetősége a tavaly novemberi államfőválasztást követően rendelt el általános tisztújítást az alakulatban. Szilágyi Zsolt, a párt államfőjelöltje a megmérettetés első fordulójában 53 ezer szavazattal az országos szinten leadott voksok 0,56 százalékát szerezte meg, ezt az eredményt pedig a néppárt vezetősége a várakozásaihoz képest rossznak értékelte. A választás másnapján Szilágyi és Toró T. Tibor elnök felajánlotta lemondását, amelyet az országos elnökség ugyan nem fogadott el, de elrendelte az alulról kezdődő általános tisztújítást. Bár az eredeti forgatókönyv arról szólt, hogy a február 15-re összehívott rendkívüli országos küldöttgyűlésig a területi szervezetek körében tisztújítást rendeznek, a választmány úgy döntött, hogy előbb az országos vezetőséget választják meg, a kongresszus időpontját pedig előrehozták január 31-ére. A megyei szervezeteknél szerdán lezárult elnökjelölt-állítási folyamat, valamint a leadott jelölések alapján arra lehet következtetni, hogy az elnöki tisztségre Szilágyi és Toró pályázik a legnagyobb eséllyel. Miközben a partiumi megyék körében egyelőre egyik politikus javára sem dőlt el a mérleg nyelve, a székelyföldi szervezetek igen hangsúlyosan Szilágyi mellett tették le a garast. Az aradi, bihari, szatmári, szilágyi és Temes megyei szervezetek valamennyien úgy döntöttek (és ezt lehetővé teszi számukra a párt alapszabálya), hogy Szilágyit és Torót egyaránt javasolják az elnöki székbe, a küldöttek nagyjából fele-fele arányban szavaztak rájuk. Kolozs és Maros megye egyedül Szilágyit, míg Hargita és Kovászna a volt államfőjelölt mellett Portik Vilmost választotta meg elnökjelöltnek. Az EMNP Maros megyei szervezetét irányító Portik szerdán a Krónikának elmondta, az ő neve a marosvásárhelyi közgyűlésen is felmerült, de jelezte: nem tekinti magát a legmegfelelőbb személynek a párt élére. „Szombaton is el fogom mondani, hogy szerintem Szilágyi Zsolt képes megteremteni azt a konszenzust, meghozni a jó irányba vezető változást, amellyel kezelni lehet a néppártban kialakult helyzetet" – jelentette ki lapunknak Portik. Szilágyi Zsolt kérdésünkre elmondta, a hét végén hoz végleges döntést arról, hogy megpályázza-e az elnöki tisztséget. „Megtisztelő a bizalom, ugyanakkor a területi szervezetek és a küldöttek számára is egyértelművé tettem már, hogy meghatározott feltételek mellett vállalom el a megbízatást" – szögezte le Tőkés László európai parlamenti képviselő brüsszeli irodavezetője. Bár Szilágyi nem kívánta nyilvánosságra hozni feltételeit, úgy tudjuk, esetében az a fő dilemma, hogy haza kell költöznie Nagyváradra, miközben jelenleg családjával együtt Brüsszelben él. Toró T. Tibor szerdán lapunknak nem kívánta elárulni, indul-e újabb mandátumért. Érdekes egyébként, hogy a jelenlegi alelnökök közül Papp Elődöt saját szervezete, a hargitai sem terjesztette fel alelnöknek, a Brassó megyei szervezet ugyanakkor elnöknek javasolta. A vásárhelyi kongresszus – amelyen a tisztújítás zárt ajtók mögött zajlik majd – módosítja az EMNP szervezeti és működési szabályzatát, és várhatóan átalakul a párt vezetőségi struktúrája is. Rostás Szabolcs Tőkés László EP-képviselő közleménye és hozzászólása Az Európai Parlament miniplenárisnak nevezett január 28-i brüsszeli ülésén az Unió terrorizmusellenes intézkedéseiről rendeztek közvitát. A kérdés napirendre tűzését az a világszerte nagy felháborodást keltett véres párizsi merénylet tette indokolttá, melyet dzsihádista terroristák a Charlie Hebdo szatirikus gúnylap szerkesztőségében, majd egy helybéli kóser boltban követtek el. Dimitrisz Avramopulosz, a migrációs ügyek és uniós belügyek biztosa előterjesztésében a szabadság és biztonság kettős összefüggésében komoly intézkedéscsomagot helyezett kilátásba az Európai Bizottság részéről, melyek azonban nem terjednének túl a terrorral szembeni intézkedések „technikáján”, illetve a fennálló helyzet felületi kezelésén. A felszólalók nagy többsége is a terrorizmus visszaszorításának és a fenyegetett szabadságjogok biztosításának a fontosságát hangsúlyozta, a közmondásszerűen elterjedt „Je suis Charlie” jelszó értelmében. Írásbeli hozzászólásában Tőkés László európai képviselő az érem másik oldalára, vagyis arra helyezte a hangsúlyt, hogy a párizsi merényletekért nem csupán magukat a kegyetlen terroristákat, hanem egész liberális törvényhozásunkat és jogrendszerünket is súlyos felelősség terheli, mely – Márfi Gyula veszprémi érsek szavával szólva – „a vallásukhoz ragaszkodó európai polgárokat nem védi meg az olyan durva, ízléstelen – egy normális jog szerint – törvénytelen támadásoktól, mint amilyeneket az említett újság rendszeresen elkövetett”. Erdélyi képviselőnk egy olyan európai jogi rendezést sürgetett, mely az önbíráskodást fölöslegessé téve a szabadságjogokkal való visszaélésnek gátat vet, és védelmet nyújt a sértetteknek – legyenek azok muszlimok, keresztények vagy zsidók. A széles körű vitát várhatóan az Európai Parlament határozati állásfoglalása követi február elején. Brüsszel, Krónika (Kolozsvár) 2015. január 30.Nem indul újra a néppárt elnökségéért Toró T. TiborToró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) decemberben lemondott elnöke kijelentette, nem száll versenybe a szintén leköszönt Szilágyi Zsolt alelnökkel a párt elnökségéért a hétvégi országos küldöttgyűlésen. Toró T. Tibor egy csütörtöki kolozsvári sajtóbeszélgetésen úgy vélekedett, hogy Szilágyi Zsolt elnökké választása konszenzust teremthet a néppártban. „Szívesen adom át neki a stafétát. Nagyon remélem, hogy igent mond, és elvállalja a tisztséget" – jelentette ki az EMNP alapító elnöke. Hozzátette: 25 éve megannyi közös projektben álltak egymás mellett Szilágyi Zsolttal, így ő maga csak akkor száll versenybe az elnöki tisztségért, ha Szilágyi nem vállalja a jelöltséget. Az EMNP területi szervezetei a párt öt politikusát – köztük Szilágyi Zsoltot és Toró T. Tibort – jelölték az elnöki tisztségre. A szombaton tartandó marosvásárhelyi tisztújító küldöttgyűlést azt követően hívták össze, hogy decemberben mind Toró, mind Szilágyi lemondott a pártban betöltött vezető tisztségéről, miután a párt jelöltje a várakozások alatti eredményt ért el a romániai elnökválasztáson. Az EMNP élén eltöltött három év mérlegét megvonva Toró T. Tibor az eredmények közé sorolta, hogy a román párttörvényben megszabott nehezen teljesíthető feltételek ellenére sikerült „zöldmezős beruházásként" bejegyeztetni a pártot, mely a 2012-es önkormányzati, a 2012-es parlamenti és a 2014-es államfőválasztáson is részt vett. „Megkapaszkodtunk az erdélyi politikában, és országosan is kezdtek jegyezni minket" – jellemezte a párt jelenlegi helyzetét a lemondott elnök. Eredményként mutatta be az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) fenntartott, a Fidesszel „stabilizált", és a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) kialakított stratégiai partnerséget. A Fidesszel fenntartott kapcsolatról szólva kijelentette, az a megközelítés is hamisnak bizonyult, hogy az EMNP a Fidesz erdélyi „lakájpártja" lenne, és az is, hogy a „Fidesz által ejtett" párt lenne. Toró a kudarcok között említette, hogy a pártnak nem sikerült olyan ütemben növekednie, ahogy szerették volna, nem sikerült egyesíteni „a nemzeti autonomista tábort", és nem sikerült a párt szimpatizánsainak egy „kollektív sikerélményt" nyújtani. Úgy vélte, a 2016-os önkormányzati és parlamenti választásokon az EMNP sikerének a kulcsa, hogy a párt a Magyar Polgári Párttal (MPP) közösen alakítson ki egy olyan politikai pólust, melynek ereje összemérhető a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) erejével. Úgy vélte, az EMNP élén bekövetkező vezetőváltás új esélyt adhat ennek a politikai pólusnak a létrehozására. MTI Erdély.ma 2015. február 1.Szilágyi Zsolt lett az EMNP új elnökeAz ünnepi, sajtónyilvános része után zárt ajtók mögött zajlott tovább az EMNP marosvásárhelyi küldöttgyűlése. Toró számára egy új tisztséget hoztak létre. Megvan az alelnökök névsora: Toró T. Tibor, Zakariás Zoltán, Zatykó Gyula, Mátis Jenő, Johann Tajerling, Kolcsár András. 22.47 A küldöttgyűlés akár éjfélig elhúzódhat, alaposan elszámolták magukat a szervezők, amikor úgy gondolták, hogy 18 órára pontot tehetnek az esemény végére. 11 óra előtt 10 perccel a sajtósok továbbra is arra várnak, hogy kiderüljön, kik az új alelnökök. Az alelnökök megválasztása most is zajlik, és egyelőre az sem világos, hogy hány alelnöki tisztség lesz és milyen lesz a területi megoszlása a tisztségeknek. A székelyföldiek két alelnöki helyet kértek, és egy-egy jutott volna a partiumiaknak és a közép-erdélyieknek, azonban a partiumiak az államelnöki választás első fordulóján Szilágyinak begyűjtött magas szavazatszámra hivatkozva két alelnöki tisztséget kértek. Update: Szilágyi Zsoltot választották az EMNP új elnökévé. Létrehozták a Stratégiai Bizottsági elnöke tisztséget, amelyet a közgyűlés mai döntése értelmében Toró T. Tibor tölt be. Még nem dőlt el, hogy Szilágyi, aki Tőkés EP-képviselői irodavezetője, hazaköltözik-e vagy sem Brüsszelből. Kiszivárgott információk szerint két alelnök esetében a szavazást meg kell ismételni, mert nem szerezték meg a fele plusz egy szavazatot. Mátis Jenő (Közép-Erdély) és Zatykó Gyula (Partium) már biztos, hogy alelnök. Tőkés László elmondta, üdvözli a 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ-t, de rögtön hozzátette, hogy a szövetség dicső múltjával akarja igazolni sivár jelenét - éppen ezért ünneplés helyett önvizsgálatot, revíziót javasol számukra. Az EMNP küldöttgyűlésről elmondta, az EMNP-sek azért jöttek ide, hogy a nemzeti politizálást megújítsák, megerősítsék a néppártot és új erővel próbálják meg egyesíteni a nemzeti oldalt. Klaus Johannistól azt várja, hogy az államelnöki kampányban tett ígéretéhez híven európai útra tereli Romániát. Tőkés ugyanakkor reménykedik abban, hogy a romániai magyarság számára sajátos magyarságpolitika kidolgozásáról sikerül szót érteni az államfővel, hiszen a magyarság igényeit nem lehet a Románia 18 kisebbségre vonatkozó kisebbségpolitikájába belezsúfolni, amint azt az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetében megkísérelte. „Egyesek azt mondják, az EMNP-ről, hogy lakájpárt, és azt, hogy ejtették Budapesten. Nem kell felülni minden híreszteléseknek, és az sem igaz, hogy meg akarják vonni a magyarországi támogatásokat a Demokrácia Központ hálózattól” - jelentette ki Tőkés László. Az EMNT elnöke szerint meg kell újítani a Néppártot, a saját lábukon kell megállniuk. Bejelentette, hogy az EMNT és az SZNT elnökei megegyeztek a stratégiai partnerségben és egy integrált autonómia-politika megalkotása szükségességében. Az EMNP Küldöttgyűlésen több ízben is megfogalmazódott az az igény, hogy az MPP-vel egyesítse erőit az Erélyi Magyar Néppárt. Tőkés továbbment, szerinte az RMDSZ felé is közeledni kell, de ehhez az RMDSZ-nek előbb erdélyi magyar demokrata szövetséggé kell válnia, hogy a közeledés elkezdődhessen és a magyar egység megvalósulhasson. Szerinte nem szabad lemondani az együttműködésről, az EMEF-be új lelket kell lehelni. Hangsúlyozta, az új magyar összefogásnak nem az RMDSZ ernyője alatt kell létrejönnie. Felszólította az RMDSZ-t, hogy szüntesse meg a látszat-együttműködését az MPP-vel, aminek egyetlen célja, hogy az EMNP-t és az MPP-t eltávolítsa egymástól. A választási törvényről elmondta, azt úgy kell módosítani, hogy a szavazatok számát figyelembe vevő arányban juthassanak be képviselők a román parlamentbe. Az EMNP-nek azt tanácsolta, hogy kérjenek találkozót Klaus Johannis államelnöktől, és terjesszék elő az EMNP-nek a magyarság ügyeivel, magyarságpolitikával kapcsolatos javaslataikat és elképzeléseiket. Németh Zsolt csak levelet küldött Az eseményre Magyarországi vendégek is érkeztek, például Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár és Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete is jelen volt. Németh Zsolt egyéb elfoglaltságokra hivatkozva csak üzenetével köszöntötte az egybegyűlteket. Wetzel legfontosabb üzenete az volt, hogy továbbra is stratégiai partnernek tekintik a Néppártot és a Demokrácia Központokat – „ezt csak megerősíteni tudom” - mondta, majd köszönetet mondott a Néppártnak a közös munkáért. Németh Zsolt levelének felolvasása után Izsák Balázs mondott beszédet. Szerinte, ha éjjel felébresztenek, akkor is tudni kell beszélni az autonómia-küzdelem pillanatnyi helyzetéről, majd megerősítette, hogy megkötötték a stratégiai partnerséget Tőkésékkel. 45 önkormányzat fogadott el olyan határozatot, amelyben kimondják, hogy a Székelyföld területi egységhez szeretnének tartozni. Egyelőre 109 önkormányzatban még nem fogadták el ezeket a határozatokat, de bízik abban, hogy hamarosan erre is sor kerül. Izsák szerint is rossz az RMDSZ azon megközelítése, amely révén a 18 romániai kisebbség közé sorolja az erdélyi magyarságot is. Ezt követően Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke lépett mikrofonhoz, majd felolvasták Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének üzenetét. Toró T. Tibor volt elnök összefoglalta az elmúlt négy év eseményeit. Pozitívumként említette, hogy sikerült megőrizni a stratégiai partnerséget az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal. Ő is hangsúlyozta, a nem a Fidesz lakájpártja az EMNP, amint azt a rosszindulatú hangok állítják, és az sem igaz, hogy a Fidesz levette volna a kezét a Néppártról. Elmondta, egyrészt a két állítás egymásnak ellentmond, másrészt a stratégiai partnerség létezik, noha nem mindig ért egyet a két párt. Például előfordul az is, hogy az ENMP nem ért egyet a magyar kormány döntéseivel, de ettől még az értékek közösek. Közvetett és közvetlen választásokon is részt vettek, Tőkés például Fidesz-listán került be az Európai Parlamentbe, de ez nem lényeges, mert „Tőkés most is magát képviseli”, ahogy akkor is, amikor az RMDSZ-listáján került be. Igaz, azt is hozzátette, hogy Tőkés az erdélyi magyarokat is képviseli. A Néppárt nem egy felelősség és következmények nélküli párt - mondta annak kapcsán, hogy nem sikerült olyan léptékben növekedni, gyarapodni, mint ahogy azt eltervezték, és ezért új csapatra van szükség. Negatívumként említette azt is, hogy szerinte nincs megfelelő területi lefedettsége, helyi szintű beágyazottsága az EMNP-nek. Nem sikerült egyesíteni a nemzeti autonómiapárti tábort, ezt személyes kudarcának tekinti, továbbá nem sikerült kellő mélységben és mértékben megértetni a magyar nemzetpolitika szereplőivel azt, hogy mi a Néppárt küldetésének igazi tétje. Mint kiderült, a tét bebizonyítani, hogy úgy is lehet sikeres egy erdélyi magyar párt, hogy a saját értékei szerint cselekszik, anélkül, hogy függne a többségi hatalomtól – utalt az RMDSZ-re. Kertész Melinda transindex.ro 2015. február 2.Szilágyi Zsolt az új elnök (Kongresszust tartott az EMNP)Szilágyi Zsoltot, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) korábbi alelnökét és államfőjelöltjét választotta a párt elnökévé az EMNP Marosvásárhelyen ülésező harmadik országos küldöttgyűlése szombaton. A Néppárt kongresszusának csak az ünnepi része zajlott nyilvánosan, a vasárnapba nyúló tisztújításra zárt ajtók mögött került sor. S bár sokan azt gondolták, az elnök megválasztása okoz majd vitát, nem így történt, a visszalépések után Szilágyi Zsolt egyedül maradt a porondon, annál jobban elhúzódott azonban az alelnökök megszavazása. Az országos küldöttgyűlésen, melyen az EMNP megyei szervezeteinek több mint háromszáz képviselője vett részt, a köszöntők után elsőként Tőkés László – a Néppárt védnökeként – tartotta meg beszédét. Üdvözölte a 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ-t, de rögtön hozzátette, hogy a szövetség dicső múltjával akarja igazolni sivár jelenét – éppen ezért ünneplés helyett önvizsgálatot, revíziót javasolt számukra. A pártról szólva Tőkés László kifejtette, a megjelent küldöttek feladata a nemzeti politizálás megújítása, a párt megerősítése és az, hogy új erővel próbálják meg egyesíteni a nemzeti oldalt. Klaus Johannistól azt várja, hogy az államelnöki kampányban tett ígéretéhez híven európai útra tereli Romániát. Hangsúlyozta, az EMNP nem a Fidesz lakájpártja, és cáfolta az elmúlt héten lábra kapott híreszteléseket is, melyek szerint meg akarnák vonni a magyarországi támogatásokat a Demokrácia Központ hálózattól. Szükség lenne az EMNP és az MPP egyesítésére, de véleménye szerint az RMDSZ felé is közeledni kell, mint fogalmazott, akkor megvalósulhat a magyar egység. Kiemelte, nem szabad lemondani az együttműködésről, a Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumba új lelket kell lehelni. Hangsúlyozta, az új magyar összefogásnak nem az RMDSZ ernyője alatt kell létrejönnie. Üzenetek, köszöntők Tőkés felvetését Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár is megerősítette – továbbra is stratégiai partnernek tekintik a Néppártot és a Demokrácia Központokat –, és ő tolmácsolta az egyéb elfoglaltságai miatt csak levelet küldő Németh Zsolt üzenetét is. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kitért arra, hogy eddig 45 önkormányzat fogadott el olyan határozatot, amelyben kimondják, hogy Székelyföld területi egységhez szeretnének tartozni, egyelőre 109 önkormányzat nem nyilvánított véleményt e kérdésben, de bízik abban, hogy hamarosan erre is sor kerül. Izsák szerint is rossz az RMDSZ azon megközelítése, amely révén a tizennyolc romániai kisebbség közé sorolja az erdélyi magyarságot is. Felszólalt még Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke és Fehér Csaba, a felvidéki Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, majd felolvasták Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, illetve Berényi József, a Magyar Közösség Pártja elnökének üzenetét. Megújulás kell A leköszönő elnök, Toró T. Tibor arról szólt, hogy a Néppártnak meg kell újulnia, „mert a tét az, hogy sikeres lehet-e az önálló, a többségi hatalomtól független erdélyi magyar politika”. A novemberben lemondott pártelnök szerint a megalakulás óta eltelt három évben az EMNP tisztesen helytállt azokon a választásokon, amelyeken részt vett, de eredményeivel nem sikerült „kiegyensúlyoznia” az erdélyi magyar politikát. Mint mondta: „hármas ellenszélben sikerült egy igazi erdélyi magyar pártot” létrehozniuk, amelynek Bukarest sem örült, és amelytől az RMDSZ a képviselet monopóliumát, az MPP pedig az ellenzékiség monopóliumát féltette. Rámutatott: az EMNP értékalapú partnerséget ápol a Fidesszel. „Nem mindig értenek egyet döntéseinkkel, nekünk sem mindig tetszik, amit a Fidesz-kormány tesz, de a stratégiai partnerség létezik és működik” – fogalmazott az EMNP leköszönő elnöke. Személyes kudarcként beszélt arról, hogy nem sikerült egyesíteni Erdélyben az „autonómiatábort”, ez a párt megújuló vezetésének fontos feladata lesz – mutatott rá. Választás zárt ajtók mögött A rendkívüli küldöttgyűlésen, a zárt ajtók mögött zajló tisztújítás során a többi jelölt visszalépett, így csak Szilágyi Zsolt neve került a szavazólapra, akinek a küldöttek nagy többsége bizalmat szavazott. Hosszúra nyúlott azonban az alelnökök megválasztása, több körben szavaztak a küldöttek, és a voksokat is újraszámolták néhányszor, végül éjjel fél egyre sikerült véglegesíteni az eredményt: Zatykó Gyula lett a partiumi alelnök, Zakariás Zoltánt a pártelnök jelöltjeként választották meg, Toró T. Tibor stratégiai alelnök, avagy a stratégiai bizottság elnöke, Mátis Jenő a közép-erdélyi alelnök, Taierling Johann és a gyergyói Kolcsár András pedig Székelyföldet képviseli a testületben. Autonómia-központú politika ígérete Megválasztása után Szilágyi Zsolt újságírók előtt elmondta: azokkal vállalkozott közös munkára, akik őszinte, tiszta, autonómia-központú politikával akarnak jövőt teremteni az erdélyi magyarságnak. Gratulált a 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ-nek. Felidézte, hogy az EMNP-ben is sokan vannak, akik alapítói voltak a szövetségnek, és úgy vélte, nem az ő hibájuk, hogy most már külön szervezetekben politizálnak. „A magyar–magyar összefogásnak és a versenynek, a politikai pluralizmusnak is van értelme: meg kell találni a kellő mértéket” – fogalmazott Szilágyi Zsolt. Azt javasolta, az erdélyi magyar–magyar párbeszéd érdekében élesszék fel az RMDSZ-szel együtt 2009-ben létrehozott Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot, amelyben szerinte a pártok mellett az autonómiamozgalmak képviselőinek is helye van. Szilágyi Zsolt a 2016-os önkormányzati választásokra való felkészülést nevezte a párt legfontosabb feladatának. Az EMNP új elnöke bejelentette: választási szövetséget ajánl a Magyar Polgári Pártnak. Kifejtette: az EMNP az erdélyi magyar közösség politikától elfordult tagjait próbálja megnyerni a közügyeknek, és reményt adni a fiataloknak. Az MTI kérdésére, hogy Tőkés László EP-képviselő brüsszeli irodavezetője marad-e EMNP-elnökké választása után, Szilágyi Zsolt azt mondta: az ezzel kapcsolatos megoldás megtalálása „a jövő zenéje”, de megjegyezte, Tőkés Lászlóval továbbra is azonos értékrendet képvisel, és azzal is tisztában van, hogy az EMNP elnöki tisztsége is teljes embert igényel. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. február 2.ÖnszerveződésAmint várható volt, elmaradt a nagy meglepetés az Erdélyi Magyar Néppártban (EMNP), mert ez a szervezet nem rendelkezik olyan emberállománnyal, amely szavatolhatná a radikális megújulását. Ugyanakkor Szilágyi Zsoltnál jobb elnökjelöltet nem találhattak a polgáriak, sokan azt sem értették, hogy miért nem ő került a párt élére már megalapításkor, hiszen több karizmával rendelkezik, mint a leköszönt Toró T. Tibor. Ez volt a legésszerűbb választás a körülményekhez képest, a gyenge pontja viszont az, hogy Szilágyi Zsolt régóta politizál, ő is RMDSZ-es politikusként kezdte és folytatta le politikai tevékenységének jelentős részét. Így nem lehet fiatal farkasként tekinteni rá, aki ifjonti lendülettel, a befutni akaró elszántságával képes tényezővé tenni a romániai magyar politikai élet pereméről elmozdulni képtelen EMNP-t. Meg kell adni neki a lehetőséget, de olyan körülmények között, ahogy az RMDSZ rendezte viszonyát a Fidesz-szel, nehéz elképzelni, hogy az EMNP meglepetést okozhat a 2016-os önkormányzati és parlamenti választásokon. BORBÉLY TAMÁS Szabadság (Kolozsvár) 2015. február 5.Lendület és tapasztalatAz Erdélyi Magyar Néppárt rendkívüli kongresszusa előtt a sajtóban megjelent híresztelések már megelőlegezték a váltást a párt élén, ami meg is történt. „Véget ért a Toró-korszak”, fogalmazhatnánk, ha csak a külcsínt néznénk. Ismerve viszont Toró T. Tibor és utódja, Szilágyi Zsolt politikai habitusát, eddigi közéleti pályafutását, s nem utolsósorban tudva kettejük mély barátságáról, hiba lenne ezt a következtetést levonni. Annál is inkább, mert a párt politikai színezete továbbra is homogén, Toró távozása mögött nem egy más értékelvi alapon megfogalmazódott politikai alternatíva feltűnése keresendő. A Toró-korszak A Toró-korszakot nem az első számú vezetőhöz kell kötni, hanem eszmei, értékvilágbeli, ideológiai és taktikai jegyek alapján kell meghatározni. Világnézeti szinten a nemzeti elkötelezettség és ideológiai dogmamentesség az, mely e politikai mentalitást és értékvilágot áthatja. Az említett dogmamentességet jól illusztrálja a néppárt eddigi politikai partnerkeresési gyakorlata: a be nem tartott, de fennen hirdetett „egyenlő távolság” RMDSZ-es elve helyett a nemzetpolitikai, autonómiacentrikus szövetségkötést és politikai párbeszédet helyezte előtérbe a magyarországi politikai erőkkel. A nyíltan nemzetellenes pártokat (MSZP, DK, Együtt, PM) leszámítva minden politikai párttal kapcsolatot kívánnak tartani, tehát a stratégiai szövetségesnek számító kormánypártokon kívül az LMP-vel és a Jobbikkal is. Belső és külső viszonylatban fokozott empátia és célorientált kompromisszumkészség jellemzi e politikát, ami viszont kőkemény elvi következetességgel párosul. Fontos jegye a Toró-féle politizálásnak az önzetlenség, a saját érdek háttérbe tolásának hajlandósága. Ezt szimbolizálja az is, hogy Toró, mihelyt úgy látta, hogy a párt a vezetőváltástól remélhet nagyobb sikert, nagyobb politikai hatékonyságot, nem fogott hatalomtechnikai manőverekbe, nem hajszolta bele szervezetét ex lex állapotba és bírósági perbe, hanem önként félreállt. Nem sértetten, hanem méltósággal, elfogadva a neki felajánlott, testhezálló új szerepet a stratégiai bizottság élén. De ugyanezt a hozzáállást tapasztalhattuk meg „nagyban” akkor is, amikor a 2012-es választásokon a pártérdek háttérbe szorításával s a nemzeti érdek előtérbe helyezésével a jól teljesítő magyar polgármesterek ellen (lásd Antal Árpád sepsiszentgyörgyi RMDSZ-es és Mezei János gyergyószentmiklósi MPP-s városi elöljáró esetét) a néppárt nem indított jelöltet. Vitatható e gesztus taktikai helyessége, de értékelvi motivációja aligha. E politikának a kezdete nem esik egybe az Erdélyi Magyar Néppárt megalakulásával, hiszen Toró ugyanezt képviselte az RMDSZ-en belül a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének élén, a Reform Tömörülés elnökeként, majd az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöki, illetve később ügyvezető elnöki pozíciójában. E politikának ugyanakkor nincs is vége az EMNP életében: Szilágyi Zsolt Toró politikai ikertestvérének tekinthető, kettejük politikai pályája szorosan összefonódott az elmúlt negyed évszázadban úgy, hogy közöttük politikai és/vagy emberi feszültségről nemcsak a sajtó nem értesült, de bennfentesek sem tudnak. Új csomagolásban Rosszmájúak bizonyára megállapítják majd, hogy csak a csomagolás változott, s ezúttal igazuk lesz. De ennek így is kell lenni. Ha az EMNP feladná azt az eszmei örökséget, amit megalakulása óta képvisel, hasonlatos lenne a politikai cikk-cakkokat leíró másik két erdélyi magyar párthoz. „Tisztességgel, következetesen” – ez volt a jelszava az EMNP elődszervezetének, a Reform Tömörülésnek, s e jelszó értékkettőse határozta meg a néppárt politikai mozgását is. Az EMNP eddigi politikájának ebben az elvi koordinátarendszerben nincs alternatívája. Szilágyi Zsolt sem ígért váltást elnökké választása után. Ígért viszont munkát, felelősségvállalást, fegyelmet és számonkérést. Mindebből az utolsó mozzanat új. Toró, a béke embere mindig integrációra, minden harcostársnak pozícióban való megtartására törekedett, akkor is, ha ez elégedetlenséget szült az illetők nem megfelelő teljesítménye miatt. Szilágyi Zsolt e kérdésben poroszosabbnak, határozottabbnak tűnik elődjénél, s ha komolyan veszi elnöki székfoglalójának ígéretét, akkor a párt hatékonyságát, sikerességét is növelheti. Összefogás, szövetség Szilágyi Zsolt bejelentette, hogy felkéri a Magyar Polgári Pártot választási szövetség létrehozására, amit a közéletben egy mindkét politikai erő táborában elfogadott, köztiszteletben álló személyiség is megjeleníthetne. Olyan személyiség, mint például Gergely István „Tiszti”. Hiba lenne azonban ezt úgy értékelni, mintha az eddigi vezetés ne támogatta volna az összefogást az MPP-vel. Toró is megpróbált gesztusokat tenni az MPP irányába, de mindhiába, azok kudarcot vallottak az elnök ellenállása miatt. Most is csak az lehet a reményünk, hogy az autonómiában és nem kisstílű taktikázgatásban, az RMDSZ-szel való kokettálásban gondolkodó MPP-s középvezetők kényszerítik ki aváltást. Azok a középvezetők, akik már korábban is megmutatták elvi következetességüket, amikor nyílt levélben bírálták az MPP elnökének a 2012-es parlamenti választásokon az RMDSZ jelöltjeinek támogatására irányuló felhívását. Ha ez nem sikerül, marad a jelenlegi felállás: az MPP–RMDSZ stratégiai szövetség, mely megszülte a Székelyföld ezer sebből vérző, jövőt nem ígérő, a román fél és a hiteles magyar autonomisták által egyaránt elutasított autonómiastatútumát. Azt a statútumot,amit Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke joggal nevezett közvitára alkalmatlannak. Az új elnökség névsorát végigolvasva helytállónak tűnik az új elnök megállapítása: sikerült ötvözni a veteránok tapasztalatát a megújításra törekvők lendületével. Megőrizte pozícióját Zatykó Gyula, aki a párt partiumi s azon belül bihari vezetőjeként komoly sikereket ért el, Zakariás Zoltán, akit a minap leváltottak a választmány éléről, s implicit az alelnökségből, de most kongresszusi legitimitással lett ismét elnökségi tag, alelnök lett Mátis Jenő, akit az utóbbi időben az EMNT élén láthattunk, de gazdasági szakértőként és kabinetvezetőként a néppárthoz is kötődött. Új arc az elnökségben a gyergyószéki Kolcsár András, valamint a néppárt megújításával tavaly az év végén megbízott hatos csapat tagja, Taierling Johann, végül nem utolsósorban az elnökség tagja maradt alelnöki rangban stratégiai bizottsági elnökként Toró T. Tibor. E csapatra, a negyed évszázada következetesen képviselt autonómiaprogramra, az igazságba vetett hitre, Tőkés László védnökségére és a Fidesz újfent megerősített stratégiai partnerségére támaszkodhat az új elnök, amikor nekifog a 2016-is helyhatósági megmérettetésre való felkészülésnek. Borbély Zsolt Attila Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2015. február 5.Nem tudom, hogy Semjén Zsolt kikre gondolt"Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Fideszhez és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz fűződő viszonyáról, az MPP részéről érkezett kritikákról kérdeztük az EMNP új elnökét. A Szilágyi Zsolttal készített interjúnkból az is kiderül, hogy a megválasztása utáni napon rossz számon kereste Biró Zsoltot. Az utolsó pillanatban derült ki – legalábbis a sajtó számára –, hogy vállalja a jelölést az elnöki tisztségre. Hezitált? Elsősorban a párt küldötteire tartozott az, hogy megpályázom-e a tisztséget. Természetesen a kongresszus helyszínén a sajtót is értesítettük a döntésemről. A döntésem meghozatala előtt pedig nagyon sok szempontot kellett figyelembe vennem. Tekintettel arra, hogy az elnöki tisztség elvállalásának a családomra vonatkozó következményei is vannak, a döntést nem akartam elhamarkodni. Jelenleg Brüsszelben él, főállásban Tőkés László fideszes EP-képviselő kabinetvezetője. Megőrzi ezt a tisztségét is? Az EMNP elnöki posztja teljes embert igényel. Ennek tudatában fogom meghozni a döntést a brüsszeli állásomról. Elnökké választásom várhatóan lakhelyváltoztatással fog járni. Tőkés Lászlóval egyébként 25 éve ugyanazt a programot és értékrendet képviseljük, és ez a továbbiakban is így lesz. Tavaly felajánlotta a lemondását az alelnöki tisztségről, mert a vártnál gyengébb eredményt ért el jelöltként az államfőválasztáson. Ön szerint miért kapta meg a kudarc ellenére is a küldöttek bizalmát? Azt hiszem, a kongresszus választ adott a tavaly felajánlott lemondásomra is. A küldöttek nagy létszámban úgy döntöttek, hogy folytatandó és jó irány az a politikai vonal, értékrend és program, amelyet képviseltem a tisztújításon. Elnökként tartott első, hétfői sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy választási szövetséget ajánl az MPP-nek és már kereste is a párt elnökét, Biró Zsoltot telefonon. Az MPP elnöke azonban azt állítja, hogy nem tud semmilyen hívásról. Mi történt? Három üzenetet is hagytam számára egy olyan telefonszámon, amelynek üzenetrögzítőjén az ő hangja válaszolt. Utólag tudtam meg, hogy nem azt a számot használja. A lényeg az, hogy egyről kettőre lépjünk. A maszol.ro-nak Biró Zsolt meglehetősen elutasítóan nyilatkozott az ön által javasolt választási szövetségről. Azt mondta, a javaslat szerinte azt bizonyítja, hogy az EMNP az MPP nélkül életképtelen. Ezt hogy kommentálja? Nem kívánom kommentálni Biró Zsolt szavait. Megvárom az első személyes találkozónkat, amely reményeim szerint hamarosan létrejön. Az MPP elnöke tett már ígéretet személyes találkozóra? Remélem, hogy ez a közeljövőben megtörténik. Biró Zsolt mondott önökről mást is. Például azt, hogy az EMNP választási szövetségre tett javaslata hiteltelen, mert „olyan emberek szájából hangzott el, akik korábban RMDSZ-es politikusként az RMDSZ-t, MPP-sként az MPP árulták el”. Ezzel az ön RMDSZ-es képviselői múltjára utalt. Mi erre a válasza? A Biró Zsolttal tervezett találkozónkig nem kívánom ezt kommentálni. Tőkés László a küldöttek előtt kijelentette: az EMNP nem a Fidesz lakájpártja, de az sem igaz, hogy Orbán Viktorék ejtették volna önöket. Ehhez képest a kongresszuson a magyar kormányt csak egy államtitkár-helyettes képviselte, még a párt egyik korábbi legkövetkezetesebb támogatója, Németh Zsolt sem volt jelen. Ennek ön szerint nem az üzenete, hogy a Fidesz ejtette az EMNP-t? Az EMNP és a Fidesz között egy több éves stratégiai partnerség van. Továbbra is megvannak azok a személyes kapcsolatok, barátságok, amelyek alapján az elmúlt 25 év alatt együtt dolgoztunk a fideszesekkel. A többi sajtóspekuláció. Az EMNP kongresszusával egy időben az RMDSZ Kolozsváron létrejöttének 25. évfordulóját ünnepelte. Ezen a gálán részt vett Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes is, aki arról beszélt, hogy az RMDSZ parlamenti jelenlétét „senkinek sem szabad veszélyeztetnie”. Ez az üzenet szerintem az EMNP-nek is szólt. Ön szerint? Nem tudom kire gondolt a magyar miniszterelnök-helyettes. Mi nagyon sokszor mondtunk, hogy az erdélyi magyarságnak erős képviseletre van szüksége. És hogy mennyire igaza van Semjén Zsoltnak, azt bizonyítják a tavalyi EP-választások, amikor az RMDSZ visszautasította az együttműködést más politikai erőkkel. Ennek az lett az eredménye, hogy a Romániában megválasztott erdélyi magyar EP-képviselők száma eggyel csökkent. Ez közös veszteségünk. Milyen most a viszony a Tőkés László vezette EMNT-vel? Azért kérdem, mert tudomásom szerint volt egy konfliktus az EMNP és az EMNT között a két szervezet elnökségének tavaly decemberi együttes ülése után. Úgy tudom, az ülésen közösen arról döntöttek, hogy az EMNP elfogadja Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt lemondását a párt éléről. Az EMNT sérelmezte, hogy az EMNP a másnapi elnökségi ülésen másképp döntött, mint amiben előzőleg megegyeztek. Mi történt? Továbbra is nagyon jó a viszony, nekem nincs tudomásom ilyen konfliktusról. Volt egy együttes ülésünk, ahol mindenki elmondta a véleményét, és vitáztunk arról, hogy mit kellene tenni. Semmilyen döntést azonban nem hoztunk. Nem is szavaztunk erről, pontosan azért, mert döntés az EMNP-re tartozott. Szerintem a forrása félretájékoztatta. Beszéltem olyan EMNP-alelnökkel, aki nem tagadta, hogy volt egy konfliktusuk emiatt az EMNT-vel. Ismétlem, vita volt, amit az újságíró magyarázhat konfliktusnak. Akik ismerik az EMNP belső szabályzatát és a két szervezet intézményes viszonyát, azok tudják, hogy egy ilyen ügyben a párt vezetősége hivatott dönteni. Milyennek képzeli el az EMNP és az RMDSZ viszonyát az elnöki mandátuma alatt? Továbbra is fenntartom a tárgyalási szándékunkat. Az EMNT javaslatára jött létre annak idején, 2009-ben az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, az erdélyi magyar politikai szervezetek közötti párbeszéd egyetlen intézményes formája. Azt hiszem, hogy ebben nem csak az EMNP-nek és az RMDSZ-nek, hanem a Székely Nemzeti Tanácsnak és más szervezeteknek is helyet kellene kapniuk. Újra kell indulnia a magyar-magyar párbeszédnek, ugyanis a politikai versenyen túl meg kell találnunk az összefogás lehetőségét is azokban az ügyekben, amelyekben kötelező lenne az összefogás. A már említett tavalyi EP-választások is azt jelzik, hogy ha valaki kizárólag a pártja érdekét tartja elsőrangúnak, a közösségnek lesz kára belőle. Cseke Péter Tamás maszol.ro 2015. február 16.Megújulás vagy csupán helycsere?Nemrég Marosvásárhelyen tartotta tisztújító küldöttgyűlését az Erdélyi Magyar Néppárt. A tisztújítás során, amely furcsa módon zárt ajtók mögött zajlott, nem történt különösebb megújulás, hanem tulajdonképpen csupán helycsere. A párt két első embere, akik az államelnök-választás eredményei nyomán felajánlották a mandátumukat, az EMNP élén maradtak. Annyi történt csupán, hogy az alelnökből elnök lett, az eddigi elnökből pedig alelnök. Portik Vilmossal, az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei elnökével beszélgettünk. – Abban, hogy Szilágyi Zsolt legyen a Néppárt elnöke, aránylag nagy volt a konszenzus a kongresszust megelőzően is. Novemberben volt egy választmányi ülés, ahol kineveztek egy hattagú, többnyire fiatalokból álló csoportot, amelynek az volt a dolga, hogy előrevetítse, előkészítse a párt megújulását. Ami egyébként meglehetősen paradox, hiszen kétéves pártról van szó. Már ebben a csoportban teljes volt az egyetértés, hogy Szilágyi Zsolt lenne a legalkalmasabb. Az ő személye élvezte a legnagyobb bizalmat a Néppárton belül, ez is érvényes. Valóban voltak nézetkülönbségek: többen azt mondtuk, vigyázni kell arra, hogy ne az csapódjon le a kongresszus végén, hogy csak helycsere történt az elnök és az eddigi alelnök között, ami magából a kérdésfelvetésből is kitűnik. Azt gondolom, Szilágyi Zsoltnak sokat kell dolgoznia azon, hogy bizonyítsa, ő egy másfajta úton indítaná el a Néppártot. A kongresszus stratégiai alelnöknek választotta meg Toró T. Tibort, ilyen szempontból a szerepe nagyon fontos, viszont a párton belüli adminisztratív ereje gyakorlatilag csökkent. – Mégis érdekes, hogy stratégiákat fog kidolgozni. Eddig elnökként milyen stratégiát követett, mert választási eredményeket nem tudott felmutatni? Ez sokakban kételyeket ébreszt. – Annak is tulajdonítom, hogy az elmúlt két évben nem valósította meg a Néppárt azokat az eredményeket, amelyeket egyébként elsősorban külső szereplők szabtak meg számunkra. – Kikre gondol? – Elsősorban a médiára, de olykor Tőkés Lászlónak is voltak olyan megszólalásai, amelyekben csalódott hangon nyilatkozott az eredményeinkről. És bár soha nem szóltak bele, a publicisztikákban folyamatosan fölmerült, hogy valószínűleg magyarországi partnerek sem ezeket az eredményeket várták el. Visszatérve az előző kérdésre: én nem annak tulajdonítom a jó vagy rossz eredményeket, hogy esetleg Toró Tibor elhibázott stratégiát követett volna, hanem sokkal inkább annak, hogy elnökként egy személyben foglalkozott stratégiával és pártszervezéssel, ami nagyon sok időt és energiát igényel. Azt gondolom, hogy stratégiai alelnökként ha nagy összefüggésekben kezd el gondolkozni, biztos, hogy születnek elképzelései. Ugyanakkor pedig azt sem állíthatja senki, hogy a Néppárt azt a politikusát, aki gyakorlatilag fölépítette, elképzelte, megvalósította, azt rögtön az első megmérettetések után háttérbe szorítja. – Ön is egyike volt az öt elnökjelöltnek, hiszen öt jelöltről beszéltek még a kongresszus reggelén is, aztán a zárt ülésen sorra visszaléptek… Miért lépett vissza? – A közvélemény előtt sem titok, hogy sok huzavona előzte meg a kongresszust, találgatások egész sora hangzott el a küldöttgyűlést megelőző másfél-két héten. A megyei küldöttgyűlések során már a Maros megyei küldöttgyűlésen próbáltak jelölni, biztatni, hogy induljak az elnökválasztáson. A Maros megyei küldöttgyűlésen határozottan megkértem őket, ne jelöljenek az elnöki tisztségre, mert sokkal alkalmasabbnak látom felkészültség, adottságok, tapasztalat szempontjából is Szilágyi Zsoltot erre a feladatra. Tehát Maros megyében, úgymond, lebeszéltem a kollégáimat, hogy engem jelöljenek, de a Hargita, Kovászna, Máramaros, Brassó megyei küldöttgyűléseken nem voltam jelen, így rájuk nem tudtam hatni. Mivel ennek a hatos csapatnak a tagjaként folyamatosan azt hangoztattam, hogy Szilágyi Zsolt hozza azt a konszenzust, amire szükség van a pártban, nem mondhattam mást a kongresszuson sem. Bevallom, még nem is vagyok erre rákészülve, nem is foglalkoztatott soha a gondolat, hogy a Néppárt elnökeként tevékenykedjem, hiszem, hogy ebben a pillanatban Szilágyi Zsolt a legalkalmasabb erre. Ne az legyen a lojalitás fokmérője, hogy mennyire hangosan tudjuk szidni a másik politikai felet – Tisztázzunk valamit: sokan mondták, hogy az ön visszalépése tulajdonképpen a Vásárhelyi Forgatagban az RMDSZ-szel való jó együttműködésének a következménye. Így van? – Hangsúlyoztam a konszenzus szót. Az én személyem korántsem örült volna akkora támogatottságnak a párton belül, mint a Szilágyi Zsolté. Az én személyem bizonyos szempontból megosztó a Néppárton belül: az, hogy én, illetve a Maros megyei csapat gyakorta felvállalta, hogy kell az RMDSZ-szel tárgyalni és közösen gondolkodni, nem váltott ki maradéktalan lelkesedést a párton belüli vagy a párt holdudvarába tartozók körében. A véleményem az, hogy az egész erdélyi politizálásra és a politikusokra általánosan jellemző, hogy a régmúlt sérelmeit hordozzák magukban vezető személyiségek, és olykor elvárás, hogy ezeket a sérelmeket, ellenszenve, a fiatalabb politikusok, lojalitásukat bizonyítandó, átörökítsék. Ez az RMDSZ-re is érvényes. Feltevődött a kérdés, tudom, hogy a Néppárton belül is vannak, akik ezt nem nézték kifejezetten jó szemmel. De hát Háromszéken, Kézdivásárhelyen nem biztos, hogy megértik, hogy egy marosvásárhelyi magyarnak miért másabb a lelkülete, és miért gondolkodik másként a politizálásról. Nem hiszem, hogy ahhoz, hogy valaki sikeresen vállaljon közéleti feladatokat, elegendő, hogy úgymond ellenpolitizáljon. Az első évben, amikor a helyhatósági választásokra teljesen zöldfülűként készültünk, még olykor mi is elhittük, hogy elegendő, ha kritikusan politizálunk és kritikusan kampányolunk a többi magyar párttal szemben. Mára azonban megtanultuk – legalábbis itt, Maros megyében –, hogy az a fajta politikai logika, amely jól működik a romániai politikai palettán, az erdélyi politikai viszonylatban nem működhet. Itt nem lehet csak arra kihegyezni egy kampányt, hogy a másik miért rossz, mert itt mi mindannyian, hogy trendi kifejezéssel éljek, "olyan ágon vagyunk", hogy ennek csak rossz kimenetele lehet. Meg kell tanulnunk közösen, komplementárisan gondolkodni a politikáról. Ehhez elsősorban az kell, hogy engedjék meg a fiatalabb politikusoknak – bár nem szeretem magamat annak nevezni –, hogy ha ki akarnak békülni, ha közösen akarnak gondolkodni, akkor megtehessék a más politikai színezetűekkel. – Apropó, közös gondolkodás: mennyire nehezíti meg ezt az együttműködést akár az RMDSZ-szel, akár az MPP-vel vagy mással az, hogy egyes szellemi vezetők – mint például az EMNP- kongresszuson az önök védnöke – nagyon markánsan, szinte ellenségesen beszélnek a többi magyar pártról… – Nem kívánom kommentálni a mostani politikai szereplők megnyilatkozásait. Azt hangsúlyozom, hogy ha vannak, politikai feladatokat vállaló fiatalabb személyek, akik tudnak, mernek, képesek a más politikai pártban tevékenykedőkkel közösen gondolkodni, azoknak engedjék ezt meg. Ne legyen a lojalitás fokmérője, hogy mennyire hangosan tudjuk szidni a másik politikai felet. Biztos, hogy nem tesz jót, ha első vonalban lévő politikai szereplők egymással folyamatosan csipkelődnek, hogy enyhén fogalmazzak. De ugyanakkor azt hiszem, hogy a védnökünk a kongresszust megelőző időszakban többször is kifejtette, hogy ő nem óhajt a párt dolgaiba beleszólni, és igyekezett a pártpolitikától távol tartani magát. A kongresszuson felkérték, és azért beszélt. És ha a nüanszokban eltérések vannak, azoknak is helyet kell adni. Nem kell mindenkinek ugyanabból a kottából játszania. "Komplementáris, kiegészítő, hozzátevő alapszervezeteket szeretnék látni Maros megyében" – Beszéljünk a hogyan továbbról. Ön a megyei szervezet elnöke. Létezik-e egyáltalán ez a szervezet, mekkora? Mi következik? – Az a 17 alapszervezet, amivel annak idején nekiveselkedtünk a helyhatósági választásoknak, némileg gyarapodott. Jelenleg 19 alapszervezetünk van. Az elmúlt két, két és fél év voltaképpen – miközben pártszervezésről kellett volna szóljon – sok minden egyébről szólt, ami lekötötte a párt emberi erőforrásait. Ám a szervezet él, van egy megyei elnöksége, amely tevékeny. Nagyon sokszor ér egyébként az a vád is a párton belülről, hogy a politizálás helyett miért rendezvényeket szervezünk. Azt gondolom, hogy ebben a világban, amikor általános a politikától való elfordulás, ha közösségi rendezvényekben tudjuk az energiáinkat hasznosítani, az mindenképpen hasznos a közösség számára. Van aki ezt úgy értelmezi, hogy politikusként a párt érdekeit kell szem előtt tartani, a pártnak kell hasznot generálni. Azt hiszem, Marosvásárhelyen mind az RMDSZ, mind a Néppárt tudta bizonyítani, hogy lehet úgy is rendezvényeket szervezni, közösségi élményt teremteni, hogy ez nem elsősorban a politikai érdeket szolgálja. Másodlagosan, harmadlagosan igen, de nem elsősorban volt az a cél, hogy valaki politikai tőkét kovácsoljon. – 2016-ban választások lesznek; sikerül addig egy életképes és ütőképes szervezetet felépíteni? – Következnek a helyi tisztújítások, olyan emberekkel fogunk elindulni, akik akarnak politikai szerepet vállalni a helyi közösségeikben és a megyében. Biztos, hogy Szilágyi Zsolt elnöksége alatt nagyon komoly változások lesznek a pártépítés szempontjából is. Én bizakodó vagyok, mert Maros megyében több helyről is kapunk jelzéseket, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy még inkább gyarapodni fognak a szervezeteink. De hangsúlyozom, komplementáris, kiegészítő, hozzátevő alapszervezeteket szeretnék látni Maros megyében, amelyek nem valaki ellenében jönnek létre, hanem azért, hogy erősebbek legyenek a helyi közösségekben. – Visszatérve az országos vezetésre. Mennyiben vannak jelen azok a fiatal erők az országos vezetésben, amelyek képviselni tudnák ezt a magyar közösség szempontjából fontos szemléletet, bizonyos szintig a többi magyar politikai alakulattal? – Ezt a szemléletet egy kissé befolyásolja, hogy ki melyik zónának a képviselője. Egy gyergyói képviselő biztosan nem azzal ébred reggelente, hogy vajon hol találjuk meg a közös hangot az RMDSZ-szel, mert ott nincs veszélyben a helyi képviselet. Bármilyen színezetű lesz a polgármester vagy a helyi tanács, nem fogja befolyásolni különösebben a város fejlődését. Bele lehet menni abba, hogy ki tud jobban lobbizni a megyei tanácsnál vagy Bukarestben, de összességében ez nem fogja befolyásolni a néppártosok gondolkodásmódját. Azonban ott, ahol korántsem egyértelmű, hogy egyáltalán lesz-e képviselete a magyarságnak, van-e esély polgármesteri széket nyerni, mint például Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Kolozsváron, ott nyitottnak kell lenni azokkal – az RMDSZ-es kollégáknak is üzenném –, akikkel érdemes lenne leülni egy beszélgetésre, mert elképzelhető, hogy meg lehet találni a közös hangot. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2015. március 2.Erdélyi politikusok: van magyarkérdésEgyértelműen van magyarkérdés Romániában az erdélyi magyar pártok és civil szervezetek vezetői szerint, Klaus Johannis vonatkozó kijelentését viszont már eltérően értékelték a Krónika megkeresésére. Ha Berlinben Klaus Johannis azt válaszolta volna, hogy létezik magyarkérdés, akkor ma az újságírók arról faggatnának engem, hogy mi a magyarkérdés Romániában – vallja Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke Sepsiszentgyörgyön, a Háromszéki Küldöttek Tanácsának (HKT) ülése előtt leszögezte, nem kommentálja az államelnök nyilatkozatait, ám megerősítette, valóban létezik közöttük párbeszéd, néhányszor már találkoztak, amióta Johannis beköltözött a Cotroceni-be, és megállapodtak, hogy ezentúl is rendszeresen egyeztetnek. „A magyar közösségnek nagyon sok problémája van, ezeket párbeszéddel és parlamenti eszközökkel kell megoldani” – fejtette ki Kelemen. Arra a kérdésre, hogy ezeken a találkozókon esett-e szó az autonómiáról, azt mondta, az államelnökkel bármiről beszélhetnek, nincsenek tabutémák, ám az autonómiáról nem egyeztettek. „A többség és a nemzeti kisebbségek kapcsolatáról beszéltünk, javasoltuk, hogy a parlamenti pártok között kössünk erről politikai alkut” – mondta a szövetségi elnök. „Tárgyaltunk a Tăriceanu-kormány idején benyújtott kisebbségi törvényről, amit Johannis a Német Demokrata Fórum elnökeként, akkor támogatott. Annak a kulturális autonómiáról szóló fejezete intézményi garanciákat tartalmaz a nemzeti identitás megőrzésére” – fejtette ki a szövetség elnöke. Arra a felvetésre, hogy szóba jöhet-e ezeken a találkozókon a marosvásárhelyi székely szabadság napjának a betiltása, Kelemen Hunor úgy nyilatkozott, ez nem az államfőre, hanem a szervezőkre és a polgármesteri hivatalra tartozik, másrészt – mint hangsúlyozta – nem ismeri a kérdést, vele nem konzultált Izsák Balázs, ez szerinte „az SZNT elnök és kollégái, Tőkés László, Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor dolga”. Szilágyi Zsolt: valljanak színt! Klaus Johannis elsősorban, mint a román állam, és a román nemzetpolitika vezetője nyilvánult meg Berlinben, és nem úgy, mint egy eltűnőben lévő, több száz éve Erdélyben élő közösség vezetője – jelentette ki a Krónika megkeresésére Szilágyi Zsolt. Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke kifejtette, rendkívüli, hogy Romániának német származású elnöke lehet, ez azonban nem palástolhatja el azt a több mint kilencvenéves történelmi tényt, hogy a román állam nemzetpolitikájának eredményeként az erdélyi őshonos közösségek eltűnőfélben vannak. Szilágyi Zsolt felidézte, hogy Európa talán egyik első autonómiája volt a 13. században a II. András által kiállított Andreanumban szavatolt szász önkormányzatiság, „akkor előjogokat jelentett a Segesvár környéki szászoknak, ma úgy mondanánk, hogy etnikai alapú területi autonómiájuk volt”. „Azt gondolom, hogy Johannis is egy olyan Romániát szeretne, amelyben az őshonos közösségek, a szászok, a magyarok, a székelyek, a svábok nem érzik magukat veszélyben” – szögezte le Szilágyi Zsolt. Az EMNP elnöke szerint ugyanakkor a román retorika tiszta párbeszéddel változtatható meg, el kell juttatni a magyarság világos üzeneteit, másrészt meg kell keresni azokat a román partnereket, akik, még ha nem is a hivatalos politikum képviselői, de román oldalról megmutathatják, hogy nem érdekeltek abban, hogy az őshonos közösségeket eltüntessék, hanem az európai különbözőség alapján, Erdély kulturális, nyelvi sokszínűségét értékként kezelik. Szilágyi Zsolt úgy véli, megnyilvánulásra kell késztetni a politikai pártok képviselőit, valljanak színt, ha azt akarják, hogy néhány évtized múlva Románia homogén nemzetállam legyen. „Az erdélyi magyar politikumnak nem azt kell lesnie, hogy olyant mondjon mindenáron, ami tetszik a bukarestieknek, hanem szövetségeseket kell keresni az általunk meghirdetett politikai tervekhez” – összegzett a néppárt elnöke. Biró: erdélyi magyar külpolitika kell Biró Zsolt MPP-elnök is úgy véli, már a berlini kérdésfelvetés egyértelműen bizonyítja, hogy a magyarkérdés nincs megoldva Romániában, és meglátásában helytelen, ha Johannis úgy gondolja, egy ilyen nyilatkozattal a szőnyeg alá lehet seperni. A Magyar Polgári Párt elnöke ugyanakkor bíztatónak véli, hogy az államfő természetesnek tartja, hogy Magyarország odafigyel a határon túli magyarok sorsára, hiszen Románia is egyre inkább ezt teszi. „Amíg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) nincs egyértelműen megoldva a magyar kar, amíg nem tartják be az oktatási törvényt, amíg Kovásznán szállodát ajándékoznak az ortodox egyháznak, miközben a magyar történelmi egyházakat hátrányosan megkülönböztetik, s minden téren tetten érhető a kettős mérce, a diszkrimináció, addig hiába hangoztatják, hogy nincs magyarkérdés Romániában” – mutatott rá Biró Zsolt. Hozzátette: szerinte az a megoldás, hogy az erdélyi magyar külpolitikát kell markánsabban megjeleníteni, az elmúlt 25 év legnagyobb mulasztása, hogy nem teremtődött meg az önálló erdélyi magyar diplomácia. „Az Európai Unióban egyértelművé kell tenni, hogy nem alkalmazható kettős mérce, ez a feladat hárul minden erdélyi magyar szervezetre. Az RMDSZ rendelkezik ezen a téren a legszélesebb eszközökkel, talán így a román retorikát is sikerül helyes mederbe terelni”– szögezte le Biró Zsolt. Izsák Balázs óvatosságra int Óvatosan kell kezelni eközben az államelnök berlini nyilatkozatát Izsák Balázs szerint, hiszen ilyen esetekben a hangsúlyeltolódásoknak, értelmezéseknek is szerepük lehet. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke szerint a berlini kérdésfelvetés is barátságtalan volt Magyarország irányába, hiszen az újságíró azt firtatta, nem okoz-e problémát, hogy túl sokat foglalkozik az erdélyi magyarok sorsával. „Ezt a kérdést a romániai államfő helyesen kezelte, azt mondta, a két ország között emiatt nincs konfliktus. Ez egy jó megközelítés. A Magyarország-ellenes, balliberális európai propaganda kapott egy rendkívüli jó választ” – fogalmazott Izsák Balázs. Hozzátette: a folytatást, miszerint nincs magyarkérdés Romániában, úgy is lehet értelmezni, hogy nem okoz konfliktust, ha Magyarország felelősséget vállal a romániai magyarokért. „Nagy felelősséggel kell ezt kezelni, és mindenkit erre intek. Persze rengeteg problémát meg kell oldani. 25 év után sincsenek intézményes garanciák a magyarság identitásának megőrzésére, de ezek nem okozhatnak konfliktust a két ország között” – mondta Izsák Balázs. Bíró Blanka Krónika (Kolozsvár) 2015. március 11.Napos oldalAz idei székely szabadság napja igenis felkelt, sőt éppen a tiltásoknak köszönhetően világított rá – még csak derengő, sanda fénnyel – az egyetlen járható útra, arra, amelyen csak együtt lehet előrelépni. A marosvásárhelyi tiltakozó felvonulás megakadályozása igenis felrázta az erdélyi magyarságot. Kelemen Hunor – talán legfélresikerültebb idei nyilatkozatával – bő egy hete még úgy próbálta érthetetlen módon bagatellizálni a történteket, hogy kijelentette, nem ismeri a kérdést, vele nem konzultált Izsák Balázs, „ez az SZNT-elnök és kollégái, Tőkés László, Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor dolga”. Hogy ez távolról sem így van, néhány nappal később Ráduly Róbert, Csíkszereda RMDSZ-es polgármestere bizonyította be, aki az SZNT, az EMNP és az MPP képviselőivel közösen jelentette be, hogy együtt tiltakoznak a városban a székely szabadság napján. A csíkszeredai példát annak az újratervezésnek egyik első, követendő lépéseként lehetne értelmezni, amelyről épp Kelemen Hunor beszélt többször is a közelmúltban. Ide illik Brassai Zsombor Maros megyei RMDSZ-elnök bejelentése is, miszerint májusban pártfüggetlen előválasztás útján nevezik meg azt a marosvásárhelyi polgármesterjelöltet, akit jövőre a teljes magyar közösség támogathat az elöljárói tisztség visszaszerzése érdekében. Persze mindez csak akkor tekinthető a sokak által várva várt új kezdetnek, ha nem csupán derék magánakcióknak vagyunk tanúi, hanem az RMDSZ felső vezetése is összefogást szorgalmazva, a pártszándékokat a nemzeti érdeknek alárendelve képzeli el az újratervezést. Ha pedig utóbbi nyilvánvalóvá válik, az ellenzéknek is azonnal változtatnia kell hozzáállásán, és félre kell tennie az afféle kekeckedéseket, hogy elsőként ki invitált kit tárgyalóasztalhoz, ki nem válaszolt a másiknak, s hogy a sajtón keresztül hiába üzengetnek egymásnak. Merthogy a székely szabadság napjánál is világosabb: a tét óriási. S hacsak egy isteni kéz nem nyúl alá, hogy a grabancuknál fogva egy asztalhoz ültesse a most még egymással kardoskodókat, akkor nem marad más, minthogy alapos önvizsgálatra szólított képviselőink józan eszében, lelkiismeretében bízzunk. Páva Adorján Krónika (Kolozsvár) 2015. március 13.Toró T. Tibor könyvbemutatója BudapestenA Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, a Méry Ratio Kiadó és a Polgári Magyarországért Alapítvány szervezésében, 2015. március 13-án (pénteken) 15:00 órától a budapesti Pintér Galériában bemutatásra kerül Toró T. Tibor „Két pogány közt egy hazáért” című könyve. Az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke kötetében a rendszerváltás utáni politikai események elemzésével foglalkozik, különös tekintettel az autonómiamozgalmak alakulására. A budapesti eseményen a Pro Minoritate Könyvek könyvsorozatában bemutatásra kerül továbbá Esterházy Lujza: Sorskérdések margójára, Filep Tamás Gusztáv: Agorák kora, K. Lengyel Zsolt: Tükrözés és torzulás, valamint Kozma Miklós: Egy csapattiszt naplója című kötete. A köteteket bemutatja Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Zelei Miklós, a Pro Minoritate Könyvek szerkesztője, Brenzovics László, történész, Filep Tamás Gusztáv, szerző, K. Lengyel Zsolt, szerző, Giovanni Malfatti di Montetretto, Esterházy János unokája és Toró T. Tibor, szerző. A bemutatót követően lehetőség nyílik könyvvásárlásra és dedikálásra, valamint személyes beszélgetésre a szerzőkkel. Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája Nyugati Jelen (Arad) 2015. március 27.Erdélyi magyar politikai érdekképviselet kurucokkal, labancokkalA kuruc és labanc kifejezés a magyar történelemben valamelyest járatos olvasót messzire viszi vissza: a XVII. század végén–XVIII. század elején (beleértve a Rákóczi-szabadságharc résztvevőit is) Magyarországon a Habsburgokkal szembenállókat, illetve azokkal rokonszenvezőket nevezték így. És nemcsak a könyveknek, hanem a fogalmaknak is megvan a maguk sorsa: három évszázad múltán, a múlt század végén, századunk elején visszaköszönnek az erdélyi magyar politikai érdekképviselet egyik oldalának szóhasználatában. Mert ma ott tartunk, hogy az erdélyi (romániai?) magyarság képviseletét (legalább) két párt vállalta fel. Hogy ez jó-e vagy rossz, hatékony-e vagy sem, arról megoszlanak a vélemények: mindkét félnek vannak érvei és ellenérvei. Mindezt a Pécskán – Arad megye második legnagyobb magyar lakosságú településén – szerda este megtartott könyvbemutató kapcsán bocsátom előre. Ahol ősbemutatón került a közönség elé a nyomdából frissen kikerült, teljes példányszámban még ki se nyomott kötet, Toró T. Tibor munkája, a Két pogány közt egy hazáért, valamint Borbély Zsolt-Attila legutóbbi könyve (Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet negyed évszázada). Minthogy ez utóbbiról idei aradi bemutatója kapcsán már beszámolt a Nyugati Jelen, ezúttal nem térünk ki rá részletesebben. De honnan a Két pogány közt… cím? Olvasóink közül bizonyára sokan ismerik a kuruc kor egyik közismert a Te vagy a legény, Tyudodi pajtás kezdetű nótáját. Nos, ennek kevésbé ismert második versszaka így szól: Szegénylegénynek olcsó a vére: Két-három fillér egy napra bére: Azt se tudja elkölteni, mégis végtére, Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére! Kétségkívül hangzatos, figyelemfelkeltő, hatásos cím, amelynek kapcsán azonban a könyvbemutató egyik (kivételes műveltségű) résztvevője azt kérdezte: melyik is lenne a másik pogány? Az egyik, kétségkívül, az RMDSZ. A pécskai rendezvényt Nagy István tanár vezette be a két szereplő bemutatásával. Mindkettőt jól ismeri, hiszen Toró T. Tibornak, a még az „ántivilágban” a helyi szabadegyetemen tartott előadásai révén az Aradon is jól ismert, nemzetközi hírű Toró Tibor temesvári professzor fiának) egyetemi kollégája volt, Borbély Zsolt-Attila politológus pedig jó két évtizeden keresztül harcostársa. Róla azt mondta: megkerülhetetlen alakja lesz az erdélyi politizálásnak, mert nála senki sem írt alaposabban és körültekintőbben a rendszerváltás utáni negyedszázadról. Borbély Zsolt-Attila eddig megjelent köteteiről szólt (közülük néhányat el is hozott), hangsúlyosabban kitérve a legutóbbira. Toró T. Tibor, aki hosszú ideig az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke volt (nemrég lépett vissza Szilágyi Zsolt javára), felszólalását azzal kezdte, hogy az igazán fontos mű a Borbélyé, a magáé „kicsit ráadás”. A ráadás pedig a Pro Minoritate Könyvek rangos sorozatában megjelent nagyobb formátumú, jó 280 oldalas (apró betűkkel szedett) munka, amelyben az életút-interjún (Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője jegyzi) és a szerző securitate-dossziéjáról készült beszélgetésen (Sipos Géza, Transindex) kívül, mint a szerző mondta: az erdélyi magyarság életében fontos események kapcsán született „dühös publicisztikai írások” kaptak helyet. (Néhány kiragadott tanulmánycím, mutatóba: „Az egység kényszere és a jövőképek sokszínűsége. Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet dilemmáiról, Szövetségi belső választások: egyszerű tisztújítás vagy az „erdélyi magyar parlamentarizmus” rehabilitációjának kísérlete, Közösségi érdekképviseletünk reformja. A polgári alternatíva, Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács határozata az erdélyi magyarság önkormányzásáról). A részletes, nagyon tág teret igénylő ismertetésre nem vállalkozhatunk, de legalább a „kuruc–labanc” megfogalmazást tisztázzuk. Erről hosszasan beszélt Toró T. Tibor is, de a könyvének fülszövegében röviden és lényegretörően is megfogalmazódott. „A politikai szekértáborok lakóit a főhatalomhoz – az egységes és homogén nemzetállamot építő Bukaresthez – való viszony különbözteti meg egymástól. Amíg az egyik tábor – a labanc – alapvetően a bukaresti főhatalomba való beépülésben, az innen származó hatalmi eszközök használatában véli, hogy megtalálja a magyar érdekek érvényesítésének útját, addig a másik tábor – a kuruc – a közösség megszervezésében, belső erőtartalékainak kihasználásában és saját, Erdélyben működő, közjogosítványokkal bíró autonóm intézményrendszerének kiépítésében, egyszóval az autonómiában látja a megoldást a magyar megmaradásra és gyarapodásra”. Toró T. Tibor elismerte: pillanatnyilag, az utóbbi választások tükrében, a labancoknak áll a zászló. Reméli ugyanakkor, hogy a 2016-os választáson megváltozik az eddigi 85–15 százalékos arány – a kurucok javára –, akik, erő birtokában, érdemben tudnak tárgyalni a két tábor közötti megegyezésről, az érdekképviselet közös felvállalásáról. Jámbor Gyula Nyugati Jelen (Arad) 2015. március 30.Regionális alternatív választási küszöböt akar az RMDSZAz RMDSZ olyan alternatív küszöböt iktatna be a készülő román választójogi törvénybe, amely akkor is biztosítaná a regionális pártok parlamenti jelenlétét, ha nem lépik át a jelenlegi ötszázalékos küszöböt. Erről Kelemen Hunor RMDSZ-elnök beszélt a szövetség kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa szombati zilahi ülésén, amelyen megvitatták a szövetség programjához és alapszabályához érkezett módosító javaslatokat is – tájékoztat az MTI. A politikus elmondta, hogy azoknak a regionális pártoknak és politikai szervezeteknek is biztosítanák a parlamentbe jutást, amelyek legalább négy megyében húsz százalék fölötti eredményt érnek el. Hangsúlyozta: az alternatív küszöbre azért van szükség, hogy az erdélyi magyarság semmilyen körülmények között se maradjon parlamenti képviselet nélkül. Amint arról beszámoltunk, csütörtökön Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt stratégiai bizottságának elnöke is hasonló tervezetről számolt be. Az EMNP úgynevezett „természetes választási küszöb” bevezetését javasolja: ez a küszöb azoknak a pártoknak a bejutását is biztosítaná a parlamentbe, amelyek országosan nem érik ugyan el az ötszázalékos támogatottságot, de valamely megyében egy mandátumhoz elégséges szavazatot kapnak. Az RMDSZ-elnök fontosnak tartotta, hogy elvi egyetértés mutatkozik Bukarestben az arányos képviselet megőrzésének tekintetében, és az RMDSZ-nek azt a felvetését is sikerült elfogadtatni a szakbizottságban, hogy a legkisebb megyéknek se legyen kettőnél kevesebb szenátora, és négynél kevesebb képviselője. A szövetség azt is javasolta, hogy a töredékszavazatok összesítésével elnyert mandátumokat ne a megyei, hanem egy országos jelöltlistáról osszák ki a pártoknak. Hozzátette, ezzel el lehetne kerülni, hogy a szórványmegyék helyett a Kárpátokon kívüli megyékben nyerjen egy-egy mandátumot az RMDSZ. Kelemen Hunor azt is elmondta, az önkormányzati választásokat szabályozó törvényben az RMDSZ háromszázalékosra szeretné csökkenteni a megyei önkormányzati testületekbe való bejutás küszöbét. Ez újra önkormányzati pozíciókat biztosíthatna a szövetségnek azokban az erdélyi megyékben, ahol szórványban él a magyarság. Az SZKT megvitatta az RMDSZ alapszabályához beérkezett módosító javaslatokat. Támogatta azt a javaslatot, hogy szűnjön meg a politikai alelnöki tisztség, és a főtitkárságot alakítsák vissza ügyvezető elnökséggé. A politikai alelnöki tisztséget jelenleg betöltő Borbély László felszólalásában emlékeztetett arra, hogy már egy évvel ezelőtt bejelentette, 2016-tól nem kíván újabb parlamenti képviselői mandátumért versenybe szállni. A szövetség áprilisi kongresszusán az SZKT véleményezésével bocsátják majd szavazásra a módosító javaslatokat, és a korábbi kongresszusok tapasztalatai alapján általában azokat fogadják el, amelyeket az SZKT is támogatott. Krónika (Kolozsvár) 2015. április 18.Toróval is találkozott Johannis tanácsosaAz Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnökével is találkozott Kolozsváron Laurențiu-Mihai Ștefan, a román államfő belpolitikai tanácsosa, aki pénteken Klaus Johannis román államfő üzenetét olvasta fel az RMDSZ 12. kongresszusán – derült ki az EMNP szombaton kiadott közleményéből. Az államfő belpolitikáért felelős tanácsosát Toró T. Tibor, az EMNP Országos Stratégiai Bizottságának elnöke tájékoztatta az EMNP államszervezést és a politikai rendszer reformját érintő elképzeléseiről, külön kitérve a régiók szerepére. A beszélgetésen kiemelt téma volt a romániai választási törvények módosítása, melynek kapcsán Toró T. Tibor ismertette az EMNP nemrég bemutatott javaslatcsomagját. Az államelnöki tanácsos arra biztatta az EMNP vezetőit, éljenek a lehetőséggel, és közvetlenül védjék meg javaslataikat a bizottság munkaülései során. Toró T. Tibor megígérte, hogy rendszeresen tájékoztatják az elnöki hivatalt az EMNP tevékenységéről és javaslatairól, az államtanácsos pedig konstruktív együttműködést ígért ezen elképzelések közvetítésében – olvasható a közleményben. A két rivális magyar politikai alakulatnak tett gesztus egyebek mellett a tavaly novemberi elnökválasztással állhat összefüggésben. Az RMDSZ vezetői azzal indokolták a kongresszusuk címéül választott „újratervezés" szükségességét, hogy novemberben hatszázezer erdélyi magyar voksolt Klaus Iohannisra olyan körülmények között, amikor az elnökválasztás első fordulójában a két magyar jelölt összesen négyszázezer voksot kapott. A voksok 3,5 százalékát összesítő Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a magyar választók belátására bízta, hogy a második fordulóban kit választanak Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök, és Klaus Johannis, a jobbközép államfőjelöltje közül, hozzátéve, hogy a magyarság szempontjából „nincs jó döntés". Az első fordulóban félszázalékos eredményt elérő Szilágyi Zsolt, az EMNP (időközben pártelnökké választott) államfőjelöltje arra biztatta híveit, hogy Johannisra adják voksukat. Az európai autonomisták és regionalisták pártszövetségébe fogadták a néppártot Az Európai Szabad Szövetség (European Free Alliance – EFA) Németországban, Bautzenben tartott éves kongresszusán egyhangúlag elfogadták az Erdélyi Magyar Néppárt tavaly szeptemberben benyújtott tagfelvételi kérelmét – tájékoztatott szintén szombaton az EMNP. Az európai autonomista és regionalista pártokat tömörítő szövetség április 16–18. között megrendezett éves közgyűlésén jelen volt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is, aki Sándor Krisztinával, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökével közösen vett részt a tanácskozáson. „Az európai régiók és nemzeti közösségek ügyei Európa prioritásai közé kell tartozzanak, hisz nélkülük nincs sikeres gazdaság és elképzelhetetlen a sikeres Unió” – mondta Szilágyi Zsolt a néppárt tagfelvételéről szóló szavazás előtt. „Az önrendelkezés jogáért harcolunk egy olyan Európában, amely csak a központosított nemzetállamokról akar tudomást venni. Olyan Uniót akarunk, amely lehetőséget ad a régióknak és nemzeti közösségeknek a demokratikus önrendelkezési jog gyakorlására, és nem nyomja el, hanem védi számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségeit. Számunkra Székelyföld autonómiája és a magyar kulturális önrendelkezés demokratikus szabadságjogaink legfőbb kérdései, s épp ezért európai ügyek is” – jelentette ki a néppárt vezetője. Szilágyi Zsolt rövid felvezetője után az EFA kongresszusának küldöttei egyhangúlag elfogadták az EMNP tagfelvételi kérelmét. „Köszönjük a bizalmat és a biztatást. Otthon tolmácsolni fogom az üzenetet: erdélyi autonomisták, nem vagyunk egyedül!” – mondta a szavazás végén Szilágyi Zsolt. Az Európai Szabad Szövetség az Európai Unió szintjén bejegyzett egyetlen olyan párt, mely nyíltan vállalja a nemzetek önrendelkezésének kivívásáért folytatott harc támogatását. A bautzeni kongresszuson a küldöttek áttekintették a skót népszavazás után kialakult helyzetet, és meghallgatták a katalán, a baszk, a walesi és a yorkshirei népszavazási kezdeményezésről szóló beszámolókat. Francois Alfonsi, az EFA korzikai származású elnöke az önrendelkezési jog gyakorlásának további támogatásáról biztosította a résztvevőket. Krónika (Kolozsvár) 2015. április 27.Összefogás a Teculescu-ügyben – Újabb menetelésre készülnekÖsszefogtak a háromszéki magyar pártok, amelyek összesen 26 ezer aláírást gyűjtöttek, hogy a kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház visszakapja eredeti elnevezését, azaz ne csatolják hozzá a Teculescu nevet. A petíciót és az aláírásokat a háromszéki RMDSZ parlamenti képviselői szerdán nyújtják át Nicolae Bănicioiu egészségügyi miniszternek, kérve, hogy vegye figyelembe az érintettek véleményét, és írja felül a korábbi rendeletet, amely szerint az intézménynek Nicolae Teculescu balneológus nevét is fel kell vegye, aki – mint kiderült – soha nem dolgozott a szívkórházban. Hétfőn Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke, Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke és Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnöke az RMDSZ-székházban együtt jelentették be az aláírásgyűjtés eredményét, és hangsúlyozták, hogy fontos ügyekben összefognak. Tamás Sándor kifejtette, rendhagyó, hogy egy asztalnál ülnek, de ha fontos ügyről van szó – és a kovásznai szívkórház ügye ilyen –, akkor „egymás iránti alázattal és sok munkával előre tudunk lépni”. Már amikor elkezdték a kézjegyek gyűjtését, az ívekre nem tettek pártlogót, mert abban bíztak, hogy a többiek is csatlakoznak, az MPP és a néppárt pedig felajánlotta segítségét, valamint az egyházak, az ifjúsági szervezetek is az ügy mellé álltak. Tíz nap alatt papíron 22 ezer, online 4 ezer aláírás gyűlt össze, ebből Kovászna városában négyezer – a város lakói, a kórház dolgozói, sőt a kezelésre érkezők, románok és magyarok is aláírták az eredeti név megtartását kérő íveket. Tamás Sándor elmondta, az RMDSZ-kongresszuson Victor Ponta miniszterelnök tudomására hozták a kovásznai szívkórház ügyét, és ő azt mondta, igyekszik megoldást találni. A múlt héten egy minisztériumi illetékes a helyszínen tájékozódott: találkozott a polgármesterrel, tanácstagokkal, a kórház orvosaival, a szakszervezet vezetőkkel. „A jelentése tartalmát nem ismerjük, de mindenki, akivel szóba állt, a Benedek Géza név megtartását kérte” – mondta az RMDSZ politikusa. Tamás ugyanakkor leszögezte, a miniszteri rendelet visszavonása nem visszalépés, hanem a normalitás helyreállítása, hiszen „Ioan Lăcătușu, a kommunista párt propagandistája feszíti a húrt” – jelezték a román politikai pártoknak, a prefektusnak is, hogy ez egy szűk társaság akciója volt, és hogy ez nem jó irány, mert román–magyar feszültségeket kelt. Azért is bíznak a rendelet hatályon kívül helyezésében, mert azt nem a miniszter, hanem a minisztériumi főtitkár írta alá előbbi tudta nélkül. Tamás Sándor ugyanakkor elmondta, hogy korábban a kovásznai magyar és román közösség képviselői megegyeztek, hogy a helyi sportcsarnokot Iordan Popica sporttanárról nevezik el, a művelődési házat pedig Ignácz Rózsáról, de a kórházügy annyira megmérgezte a légkört, hogy ezt a határozatot levették a napirendről. „A román neveknek is van helyük, de olyan személyiségeket kell javasolni, akik alkottak valamit, Iordan Popica tanárt például mindenki tisztelte” – mondta Tamás Sándor. A kovásznai szívkórház átnevezése szimbolikus térfoglalás a románok részéről: olyan, mint az ötvenes években, amikor a Bolyai Egyetemet átnevezték, és azóta már csak néhány százaléknyi a magyar helyek száma – fejtette ki Benedek Erika. Hozzátette, ez általános lett az elmúlt évtizedekben a román hatalom részéről, ám a kovásznai névadás ügye olyan horderejű, hogy nem lehet elmenni mellette, a románok számolhattak azzal, hogy tiltakozást fog kiváltani. Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke arról beszélt, hogy az összefogásnak folytatódnia kell, mert mint mondta, „olyan időket élünk, amikor a magyar himnuszt nem lehet elénekelni és betiltják szimbólumainkat”. Egyeztetnek az újabb menetelésről Körvonalazódik a magyar pártok közötti összefogás egy idénre tervezett, nagyszabású háromszéki megmozdulás szervezésére is. Tamás Sándor március 10-én, a székely szabadság napján jelentette be: felhívást intézett az erdélyi magyar politikai szervezetekhez, hogy az év második felében szervezzék meg a székelyek nagy meneteléséhez hasonló, az autonómiaigényt felmutató közös demonstrációt. Hétfőn Tamás Sándor újságírói kérdésre elmondta, Antal Árpád polgármesterrel közösen már egyeztettek Biró Zsolt országos és Kulcsár Terza József Kovászna megyei MPP-elnökkel, a napokban pedig „hosszú és tartalmas beszélgetést” folytattak Toró T. Tiborral, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnökével. „Elkezdődött a politikai egyeztetés, a technikai részleteket kell leszögezni, konszenzusra törekszünk. Idén mindenképpen lesz egy nagyszabású háromszéki megmozdulás, ennek időpontját és helyszínét később hozzuk nyilvánosságra” – mondta Tamás Sándor. Bíró Blanka Székelyhon.ro 2015. április 29.Újabb demonstrációval jeleznék a székelyek autonómiaigényétA Székelyek Nagy Meneteléséhez hasonló, a székelység autonómiaigényét felmutató demonstráció megszervezéséről egyeztettek az elmúlt napokban a háromszéki RMDSZ vezetők az MPP és az EMNP politikusaival. A nagyszabású megmozdulás megszervezésének lehetőségét Tamás Sándor, március 10-én, a Sepsiszentgyörgyön megszervezett Székely szabadság napi tiltakozó megmozduláskor vetette fel. A hétfői sajtótájékoztatón, újságírói kérdésre válaszolva a háromszéki RMDSZ politikus elmondta: a demonstrációra idén biztosan sor kerül,már elkezdték a tárgyalásokat. Az MPP országos elnökével, Bíró Zsolttal és háromszéki vezetőjével, Kulcsár Terza Józseffel múlt héten egyeztettek ebben a kérdésben. Az Erdélyi Magyar Néppárt alelnökével Toró T. Tiborral nemrég egy hosszas és tartalmas beszélgetést folytattak, ahol a közös demonstráció megszervezése is szóba került, mondta Tamás Sándor. Hozzátette politikai konszenzusra törekednek, a megmozdulás technikai részleteit, annak helyét és időpontját majd később hozzák nyilvánosságra, de idén megszervezik. Kovács Zsolt marosvasarhelyiradio.ro Erdély.ma 2015. április 30.Kisebbségvédelmi konferencia magyarok nélkülNem sikerült a Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport aktivistáinak feltenniük a kérdéseiket a külügyminisztérium és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem által szervezett kisebbségvédelmi nemzetközi konferencián, a felszólalók beszédei pedig sokak szerint nevetségesek voltak. A konferencia tárgya a húsz éve elfogadott kisebbségvédelmi keretegyezmény, és a kisebbségvédelem román modellje volt, ennek ellenére nem hívták meg az RMDSZ-t vagy más magyar szervezetet, és még csak a kolozsvári Kisebbségkutató Intézetet sem. A résztevőket is szelektálták: újságírókat csak úgy engedtek be, ha sajtóigazolványukat jól látható helyre kitűzték, kisebb szóváltás után lapunk munkatársa is csak így léphetett be. A diákok sem hallgathatták meg a felszólalásokat, ha nem bizonyították, hogy egyetemisták. Bár a kétnyelvűségért küzdő kolozsvári Musai-Muszáj csoport képviseltette magát a teremben, arra nem találtak alkalmat, hogy felszólaljanak. A rendezvény kiemelt vendége a Velencei Bizottság elnöke, Gianni Buquicchio volt, aki beszéde után elhagyta a termet, így nem szembesült a Musai-Muszáj kérdéseivel. A közönség soraiban egyébként látni lehetett Toró T. Tibort, az EMNP stratégiai aelnökét és Izsák Balázs SZNT-elnököt. „Tulajdonképpen itt most azt ünnepelik, hogy Románia húsz éve nem tartja tiszteletben a Kisebbségi Keretegyezményt, a közigazgatási átszervezéssel ismét a megszegésére készül, és tulajdonképpen erre senki nem figyel oda” – fogalmazott Izsák Balázs, a Székely Nemzeti tanács elnöke újságírói kérdésre. Hozzátette: a felszólalók nyilvánvalóan tisztában vannak azzal, hogy mi a valóság, de megpróbálták elkerülni annak a lehetőségét is, hogy kritika hangozzon el. Külügyminiszter: az autonómia szegregál Megnyitóbeszédében Ioan-Aurel Pop, a BBTE rektora több nyelven, köztük magyarul is üdvözölte a meghívottakat és résztvevőket, majd az ország kisebbségi jogokhoz való hozzáállásáról, az elmúlt huszonöt évről beszélt. Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság elnöke egyebek mellett arról beszélt, örömmel csatlakozik egy ilyen eseményhez, "ünneplendő az együttélés és egyetértés elmúlt húsz évét". Úgy fogalmazott, reméli, lesz alkalom megvitatni az ország előtt álló kihívásokat. Azt is mondta, Kolozsvár megannyi vallási, nyelvi, kulturális kisebbségnek ad otthont, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem pedig egyike a legsikeresebb példáknak, amelyeket felmutathat az ország a multikulturalitás felvállalásában. A Velencei Bizottság pozitív és építő jellegű megközelítést tapasztal Románia részéről a kisebbségvédelemben – fogalmazott Gianni Buquicchio. Kijelentette, a Velencei Bizottságnak nem feladata, hogy monitorozza az országok kisebbségvédelmét, de azt tapasztalja, hogy a román hatóságok kiemelten figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más alkalmazható normák betartására. Azt is megemlítette, hogy Románia kezdeményezően járult hozzá a Velencei Bizottság általános kisebbségvédelmi jelentéseinek az elkészítéséhez. Bogdan Aurescu külügyminiszter többek között arról beszélt, hogy Románia nemzetállamból multikulturálissá vált, ugyanakkor szólt arról is, hogy az autonómia szegregációhoz vezet, a kisebbség izolációjához. "A magukat elszigetelő kultúrák nem képesek fejlődni, így az etnikai alapú területi autonómia sem lehet jó megoldás a kisebbségvédelemben" – jelentette ki. Elmondta, hogy Románia kialakította saját kisebbségvédelmi modelljét, amelynek alapja a kisebbségek bevonása a politikai döntéshozatalba. A modell nem tökéletes, szükség van folyamatos fejlesztésére, de jobb megoldást nyújt a kisebbségi kérdésre, mint más modellek - közölte Bogdan Aurescu. Kellemetlen kérdések Bethlendi András, a Musai-Muszáj csoport aktivistája maszol.ro-nak elmondta, két kérdést szerettek volna feltenni a Velencei Bizottság elnökének. Első körben arra voltak kíváncsiak, nem tartja-e ironikusnak, hogy éppen Kolozsváron ünnepelik a keretegyezmény huszadik évfordulóját, miközben az egyezményen belüli harmadik paragrafust, a többnyelvű tábla kihelyezését figyelmen kívül hagyják. A másik kérdés az lett volna, tudtára fogja-e adni a helyi hatóságoknak, hogy ezek a vállalások nem opcionálisak, valójában egy nemzetközi szerződést sértenek meg az egyezmény ignorálásával. Az aktivistát az elhangzott beszédekről is kérdeztük. „A keretegyezményről készült jelentések, amelyekből Gianni Buquicchio valószínűleg informálódik, nem feltétlenül állják meg a helyüket, sokkal pozitívabb képet adnak a romániai valóságról, mint amit a mindennapokban tapasztalhatunk. Romániában valóban sok törvény van, amit elfogadtak, de ezeket nem ültetik gyakorlatba” – fogalmazott. Jó kérdések, rossz válaszok Sajtótájékoztatóján Bogdan Aurescu külügyminiszter az RMDSZ hiányát firtató újságírói kérdésre úgy válaszolt, a magyar, a német, a török kisebbségnek számos képviselője megjelent, másokkal együtt. A kérdést többen megismételték, de a korábbinál bővebb választ végül nem kaptak – bár azt még hozzátette, a romániai kisebbségi modellt elismerik Európában. A marosvásárhelyi utcanévtáblák ügye kapcsán azt mondta, minden egyes problémát külön kell megvizsgálni, és a húsz százalékos kisebbségi küszöbre hivatkozott, annak ellenére, hogy ez az említett város esetén nem releváns. Kustán Magyari Attila maszol.ro 2015. május 6.Perpatvar a NéppártbanHuszárvágással próbálta orvosolni az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos vezetősége a sepsiszentgyörgyi szervezetében nyilvánosságra került nézetkülönbségeket: feloszlatta a helyi szervezetet, és múlt szerdán újat hívott életre. Az egy hónappal ezelőtt megválasztott elnök, Bedő Zoltán azonban nem fogadja el a döntést, fellebbezett, és a központi vezetés önkényes lépéséről beszél. Benedek Erika, az EMNP megyei elnöke szerint egy működésképtelen, mesterségesen felduzzasztott szervezetben kellett rendet teremteniük, ezért volt szükség erre a lépésre. A március végén megszervezett tisztújító gyűlés, amelyen Bedő Zoltánt elnöknek választották, nem volt határozatképes, és Bedőnek csak azt követően szabadott volna kiállnia a nyilvánosság elé, hogy a megyei elnökség is jóváhagyta megválasztását, ezt írja elő a párt alapszabályzata – magyarázta Benedek Erika. Bedő Zoltán ezzel szemben arról beszél, hogy a több ideiglenes elnök után december közepe óta vezető nélkül maradt szervezet helyzetét akarták rendezni, és az alapszabályzat minden pontját betartva kívántak tisztújítani. A szervezet valóban felduzzasztott volt, a pártalapítás utáni versenyszerű hajszában – brüsszeli út volt a legtöbb tagot toborzó jutalma – Nemes Előd korábbi elnök több mint 250 új nevet iktatott, ám ezek nagy része soha nem tevékenykedett, nem fizetett tagdíjat sem. Próbáltak rendet teremteni, egy megbízottjuk mindenkit megkeresett – telefonon vagy személyesen –, és megkérdezte, az EMNP tagja kíván-e maradni. Néhányan írásban is lemondtak, mások elérhetetlenek voltak, így végül 146 tagot összesítettek. A véglegesített listát eljuttatták az országos elnökséghez, és e tagságot értesítették a március végi tisztújításról, ahol össze is gyűlt az alapszabályzat által előírt 20 százaléknál több tag (kb. ötvenen). Megválasztották Bedőt elnöknek, ám két nappal később kiderült, az országos elnökség nem fogadja el a döntést, érvénytelennek tekinti az ülést. Bedő Zoltán tagságát hatvan napra felfüggesztették. Patthelyzet alakult ki, melyből a kiutat a sepsiszentgyörgyi szervezet feloszlatása és egy új alakítása jelentette. Bedő szerint alapszabályzat-ellenesen, ők keresték a kompromisszumot, de nem találtak megértésre. Benedek Erika másképp látja, szerinte ez volt a helyes, a párt előírásainak megfelelő lépés. Tény, hogy múlt szerdán 31 taggal új helyi szervezetet hoztak létre. Bedő Zoltán szerint 23 teljesen új, eddig ismeretlen tagot jegyeztek be, a régiek közül alig nyolcan vállalták, hogy részesei lesznek a kialakult áldatlan helyzetnek. Ő maga is elutasította a meghívást, nem akarta jelenlétével hitelesíteni a szerinte szabályzatellenes lépést. Benedek Erika elmondása szerint új elnöknek Molnár Attilát választották, alelnök lett az a Kolcza István, aki a Bedő-féle testületben is hasonló tisztségre nyert megbízatást. Hétfőn a megyei elnökség jóváhagyta a döntést, egy-két nap múlva kézhez kapják megbízólevelüket, és attól a perctől ők képviselik majd a sepsiszentgyörgyi szerveztet – ismertette a folyamatot Benedek Erika. Bedő Zoltán óvást nyújtott be megválasztása megtorpedózása miatt az országos szabályzatfelügyelő és etikai bizottsághoz, Benedek Erika szerint ez a lépés abszurd, hiszen az országos elnökség döntött így, azt pedig az etikai bizottság nem vizsgálhatja felül. Bedő azonban állítja: a párt alapszabályzata igenis azt írja, hogy megteheti, ez a legfelsőbb döntéshozó testület. Ő egyébként úgy véli, a párt korábbi elnökével, Toró T. Tiborral adódott nézetkülönbségei miatt alakult ki a jelenlegi helyzet, emiatt akarják megakadályozni, hogy ő legyen a helyi elnök. Várja a bizottság döntését, addig minden lépést – így az új szervezet életre hívását is – érvénytelennek tekint. Az országos elnökség azonban lezártnak és rendezettnek véli az ügyet. Benedek Erika megyei elnök elismerte, nem szerencsés a háromszéki megyeközpontban kialakult helyzet, ám nagyon fontos, hogy egy szervezet a lefektetett szabályok szerint működjék, és ezt tudomásul kell venniük mindazoknak, akik csatlakoznak. Az új szervezet létrehozatala egy új kezdetet, új esélyt jelent a sepsiszentgyörgyiek számára, bíznak benne, sikerül építkezniük, és a régi tagokat sem veszítik el, csatlakoznak az új csapathoz. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. május 7.Filmkockák az RMDSZ huszonöt éves megdicsőülésérőlAki gondolkodásra, önálló ítélethozatalra képes felnőttként megélte a Ceauşescu-korszakot, az valószínűleg egy életre immunitást biztosító eszmei oltást kapott a kommunizmus ellen. A propaganda és a valóság közötti éles szakadék, a privát életbe belevilágító állam, az értelmiség fájó dilemmája a kényszerű megalkuvás és az egzisztenciális bizonytalanság között, az előírt világnézettől való eltérés brutális megtorlása, az egyéni kezdeményezések visszametszése, a közösségi önszerveződés megakadályozása, az ízléstelen személyi kultusz mind olyan mozzanatok, melyek tragikus emlékként egy életen át végigkísérik azokat, akik mindezeket megélték. Beépített vagy hithű kommunisták Amikor a nemzeti autonomista tábor az RMDSZ utódkommunista mivoltáról értekezik, nem árt a distinkció. A minősítés csak egyes elemeiben áll meg. A beszervezés az egyik meghatározó mozzanat. Aligha tagadható, hogy megalakuláskor az RMDSZ soraiban felülreprezentáltak voltak a korábbi „hivatalos” magyarok, akik csak úgy kerülhettek jó pozíciókba, ha megkötötték a maguk kompromisszumát a kommunista rendszerrel vagy egyenesen kollaboránsai, netán őszinte hívei voltak annak. S mint tudjuk Kövér Lászlótól, a kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna. Az exkommunisták nem tudták levetkőzni bolsevik reflexeiket. Elég, ha arra utalunk, miként került szervezeten kívülre minden olyan RMDSZ-es politikus, aki a kommunista rendszerrel való nyílt szembeszegülést választotta, Király Károlytól Szőcs Gézán, Borbély Ernőn, Búzás Lászlón át Tőkés Lászlóig. De nemcsak a kiszorítás ilyen ősbolsevik reflex, hanem a történelemhamisításra való hajlam is. Az RMDSZ tízéves fennállása alkalmából kiadott 1999-es CD kronológiája megannyi példáját hozta a történelemhamisító igyekezetnek: az RMDSZ minden addigi válságát a Hargita megyei listahamisítástól a Neptun-ügyön át a Nagy Benedek-ügyig. Mi más juthat az ember eszébe, miután végignézi azt az egyórás hőseposzt, amelyet a 25 éves jubileumát ünneplő RMDSZ készíttetett a szövetségnek nevezett párt első negyed évszázadáról? Az szinte természetes, hogy a megszólalók majdnem egytől egyig az RMDSZ Markó–Takács-féle fősodrából kerülnek ki, mely tandem közel két évtizeden keresztül meghatározta az RMDSZ politika tartalmát és formáját. Készítettem egy pontosnak szánt statisztikát is a filmben megkérdezettek megszólalásairól. A listát Markó vezeti húsz megszólalással, őt követi Takács Csaba tizeneggyel, majd Kelemen Hunor következik hattal, Varga Attila öttel, Tokay György, Varga Gábor és Csiha Tamás hárommal, Márton Árpád, Hajdú Gábor és Kántor Lajos kettővel, végül Béres András, Nagy Benedek, Borbély László és Bíró Rozália eggyel. Érdekes módon kimaradt Verestóy Attila, Frunda György, a főtitkár Kovács Péter. A „másik oldalon” inkább érthető Tamás Sándor, Antal Árpád és Ráduly Róbert mellőzése. Kincses Elődnek, aki közel negyven százalékot ért el 1999-ben Markóval szemben az elnökválasztás alkalmával, a neve sem hangzik el. Vitatható hitelesség A korabeli bejátszásokon feltűnik Domokos Géza, Sütő András, Verestóy Attila és Toró T. Tibor, valamint többen a felsorolt megszólaltatottak közül. Az RMDSZ egykori főtitkára majd alelnöke, Szőcs Géza, volt szenátora, Király Károly csak említés szinten van jelen, a tiszteletbeli elnök Tőkés Lászlót idézik többször, de vitatható hitelességgel. Csiha Tamás úgy emlékszik, hogy Tőkés László mondta volna, hogy „a brassói kongresszust elvesztettük”, ami nem kizárt, de a volt tiszteletbeli elnök harcostársainak emlékezetében ez a mozzanat nem maradt meg. Egyébként furcsa is lett volna, hogy ilyet mondjon Tőkés László, hiszen ő maga lépett vissza az elnökjelöltségtől, miután a másik tábor – legalábbis a kongresszuson – betartotta a belső egyezséget és megszavazta az autonómiaelvű alapszabályzat- és programmódosításokat. Később, pozícióba kerülve azonban sorra rúgták fel a korábbi egyezségeket. Ide kívánkozik az a megjegyzés is, hogy az autonómiaelvű, magyar érdekekre alapozott magyar egység a szentség, amit bizonyára Tőkés László is így gondolt, a román nemzetstratégia szándékainak elvtelen egységes kiszolgálását azonban aligha tekinthetjük szentségnek. A film lényegében az utóbbi két évtized RMDSZ-propagandájának foglalata. Ismét elhangzik, hogy az egyik út a marosvásárhelyi véres események konfliktusos útja, a másik a parlamenti tárgyalásos, a kormányzati szerepvállalást is megcélzó út. Tokay érvelése –miszerint aki nem látja, hogy a politika a kormányzati szerepvállalásról szól, az ne politizáljon – még a többségi társadalomra sem igaz, hát még egy kisebbségi érdekképviseletre. Ezzel a megközelítéssel ismét horizonton kívülre kerül a törvényes és békés eszközöket igénybe vevő, de politikai konfliktusokat is vállaló stratégia, amely a nyomáskifejtés útján kíván eredményeket elérni. Többen is azt állítják, hogy a magát radikálisnak, kurucnak, autonomistának, nemzetinek nevező tábor nem jelöli meg az utat, amivel az autonómiához kíván elérni. Az sem zavarja a megnyilatkozókat, hogy erről az útról több kötetnyi irodalmat lehetne összeállítani az autonomista szerzők tollából. Hol van a Frunda-féle autonómia? A film demagóg összevetésekben bővelkedik: míg 1990-ben egy kétnyelvű feliratból véres összecsapás robbant ki Marosvásárhelyen, addig 2005-ben maga a román kormány nyújtotta be a kulturális autonómiatervezetet. Többszörös csúsztatás ez, hiszen nem a kétnyelvű gyógyszertárfeliratból lett a halálos áldozatokkal is járó konfliktus, hanem román titkosszolgálati manipulációból, amihez az emlékezetes felirat csak ürügy volt. 2005-ben a kisebbségi törvénytervezet a kulturális autonómiának csak a címszavát tartalmazta, hiszen a Kulturális Autonómiatanács közjogi jogosítványokkal való felruházását kitolta beláthatatlan távolba. A film vége az egységről és az autonómiáról szól. Markó Béla ugyanazt mondja, mint Frunda György sztárszenátor kollegája 2001-ben: az erdélyi magyarság kulturális autonómiáját sikerült megvalósítani. Markó egy tetszetős felvezetéssel próbálja eladni a politikai sikerpropagandát. Az önálló közösség gondolatával egyetérthetünk, és azzal is, hogy ehhez önálló iskolarendszerre, önálló kulturális életre, a nyelvi és identitásmegőrzési jogok teljes körére van szükség. Azzal viszont már nem, hogy mindezeket az RMDSZ „nagyjából kialakította”. Az önálló iskolarendszer megteremtésétől igen távol vagyunk: még azt is Bukarestben döntik el, hogy kiről lehet magyar iskolát elnevezni... Gyermekeink az átideologizált, meghamisított román történelmet kénytelenek tanulni, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriáját ne is említsük. Szép teória az, amit Varga Attila és Varga Gábor kifejtenek a film végén, miszerint az autonómiát csinálni kell. A székely termék védjegye kétségkívül fontos, a létező jogi keretek autonóm cselekvéssel való kitöltése szintén, de az autonómia nem ebből áll, hanem elsősorban önrendelkezés-elvű intézményrendszer, a saját magyar sors alakításának a román állam által elismert jogi kerete, melynek megvalósításához nemhogy közelebb lennénk ma, hanem Románia európai uniós csatlakozása után inkább távolabb kerültünk. De bármennyire is rosszabb a starthelyzet ma, mint volt negyed évszázada, nincs más utunk, mint amit egykoron, huszonkét esztendeje Brassóban megrajzoltunk: államon belüli állam, saját közösségi akaratunkat becsatornázó intézményrendszer és nyomásgyakorló autonómiaelvű politika. Minden más út közösségünk megsemmisüléséhez vezet. Borbély Zsolt Attila | Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2015. május 14.Kettős könyvbemutató:Fizikusok a politikában és a civil életben A temesvári Új Ezredév Református Központ konferenciatermében május 11-én, a XX. Bánsági Magyar Napok keretében került sor dr. Bodó Barna egyetemi tanár legújabb könyvének és Toró T. Tibor politikus – mindketten elméleti fizikát tanultak a temesvári egyetemen – első kötetének a bemutatójára. Bodó Barna Civil szerepek – civil szereplők és Toró T. Tibor Két pogány közt egy hazáért című köteteit dr. Erdei Ildikó, a szerzők közvetlen munkatársa, eddigi munkásságuknak jó ismerője méltatta. Dr. Erdei Ildikó szerint a két könyv egyfajta keresztmetszete a szerzők eddigi tevékenységének: Toró T. Tibor könyve a szerző politikai gondolkodásának, cselekvésének szép ívét mutatja be, dr. Bodó Barna könyve pedig a szerzőnek a civil szférára és a civil szerepekre vonatkozó kutatásainak, gyakorlati projektjeinek az eredményét, a civil társadalom építésének dilemmáiról szóló szakmai anyagokat foglalja egy kötetbe. A két könyvnek sok a közös vonása: mindkét szerzőnek megismerhetjük a fő dilemmáit a kutatással vagy a konkrét közéleti szerepvállalással kapcsolatban, ugyanakkor mindketten többszörös szerepben jelennek meg, hiszen Bodó Barna, amikor a civil társadalomról ír, látszik, hogy politikusként, újságíróként, tanárként vagy kutatóként is szemléli a civil szférát. Toró T. Tibor sem csak politikus, hanem igazi közösségépítő is, akinél jól láthatók a dilemmák, a viták, amelyeket önmagával és a közösséggel folytat az útkeresés és a konszenzus keresése során. Dr. Bodó Barna könyve a szerző civil szférával kapcsolatos szövegeinek a gyűjteménye, az Erdélyi magyar civil tudomány című tanulmánnyal kiegészítve. A könyv szerkesztése során a szerző arra a számára pozitív következtetésre jutott, hogy a 15 évvel ezelőtt megfogalmazott szövegei is vállalhatók, ugyanakkor a szövegek szinergikusak, együttesen egymást erősítik. „Egy ilyen kötetben a szövegek sokkal többet érnek, mint külön-külön ott, ahol valamikor megjelentek. Egymásra reflektálva, egyik gondolat a másikat erősítve, sokkal többet jelenthetnek ezek a szövegek” – mondta dr. Bodó Barna. Toró T. Tibor kötete a szerző jó barátja, Németh Zsolt unszolására született meg, és a szerző saját bevallása szerint, néhány kivételtől eltekintve, nem az utóbbi évtizedek politikai nyilatkozatainak, sajtóinterjúknak a gyűjteménye. „Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet bő két évtizedes fejlődéstörténete világosan kirajzolja a közélet dolgai iránt érdeklődő ember számára a magyar nemzetpolitikát és annak szereplőit két táborba osztó alapvető törésvonalat. A politikai szekértáborok lakóit a fő hatalomhoz – az egységes és homogén nemzetállamot töretlenül építő Bukaresthez – való viszony különbözteti meg egymástól. Amíg az egyik tábor – a „labanc” – alapvetően a bukaresti főhatalomba való beépülésben, az innen származó hatalmi eszközök használatában véli megtalálni a magyar érdekek érvényesítésének útját, addig a másik tábor – a „kuruc” – a közösség megszervezésében, belső erőtartalékainak kihasználásában és saját, Erdélyben működő, közjogosítványokkal bíró autonóm intézményrendszerének kiépítésében, egyszóval az autonómiában látja a megoldást a magyar megmaradásra és gyarapodásra” – mondja könyve fülszövegében a szerző, aki saját magát „mérsékelt kurucként” határozza meg, aki szerint mindkét típusú politizálásra szüksége van a romániai magyarságnak. Dr. Bodó Barna könyve a temesvári Gordian Kiadónál jelent meg, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. Toró T. Tiboré a Pro Minoritate Könyvek sorozatban, keménykötésben, kiváló kivitelezésben. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2015. május 16.A romániai magyar tabutémák leltáraSzociológiailag teljesen irreleváns, ám mégis „dokumentum-értékű leltárt” készítettünk azokról a dolgokról, amelyekről köztudott: ezeket nem jó firtatni. Ha Ön újságíró és van önbecsülése, ne olvassa el a következőket. A módszer: e-mail-ben felkérő-leveleket küldtünk ki körülbelül ötven címre. Szövege: "Kedves szerzőtárs! Kéréssel fordulok hozzád. A Transindex számára készítek egy összeállítást a romániai magyarság úgynevezett szent teheneiről. Szent tehénen olyan személyt, intézményt, gondolatot, mentális toposzt stb. értek, amit mindig elnéző megbocsátással kezelünk a sajtóban, a közbeszédben. Máshogyan közelítve: melyek azok a bálványok, amelyeknek – mint minden bálványnak – születésükkor máris eljött az alkonyidejük, de erről nem illik beszélni." A válaszokat montázsban közöljük. Szerzőink csoportja sok tekintetben heterogén; az ankét külön érdekessége, hogy a megkérdezettek – akiknek politikai nézetei számos témában erőteljesen eltérnek egymástól – gyakran ugyanazokra a jelenségekre mutatnak rá. Általános, a társadalmat jellemző, szent tabutémák 1. A kisebbségi eliteken belüli gazdasági érdekcsoportok hálózatai és kapcsolataik érdekszövevénye a magyarországi és az adott országon belüli – jórészt a titkosszolgálatokhoz is kapcsolódó – gazdasági érdekcsoportokkal. A romániai magyar maffiák. Látott már valaki személyes vádakon (és válasz jogán) kívül valamit erről a magyar sajtóban? Esetleg a félénk átvételét annak, amiről a román újságok már hetek (évek) óta cikkeznek (lásd a Csibi-ügyet). Akiktől a válaszok érkeztek: Bakó Rozália, Bálint Ferenc, Bara Gyula, Bárdi Nándor, Boros-Dali Lehel, Daczó Kati, Fall Sándor, Horváth Gizella, Gáspárik Attila, Kelemen Zoltán, Lukács Csaba, Toró T. Tibor, Stanik István, Szabó Tünde, Vandra Attila, Zilahi Imre. 2. A korrupció kérdése, amely a magyar többségű településeken és a magyar intézményrendszerben is a többségi habituális világokhoz hasonló viselkedésformákat és technikákat gerjeszt. 3. Az oktatás minőségének és megszervezésének kérdése. A Sapientia Egyetem csődje. Az erdélyi magyar oktatás módszertani és tartalmi reformjának szükségessége. A lassan általánossá váló funkcionális analfabetizmus – vagyis a romániai magyarok kb. 60%-a nem érti, amit elolvas. A versenyvizsga-rendszert és a magyar oktatásügyet is áthálózó korrupció. Ugyanez más irányból: arról rengeteget hallunk, hogy a magyar iskolákban nem jók a tanárok, suttogjuk az utcasarkon, hogy mindenért ők a hibásak, de arról, hogy egyes tanárok mennyit áldoznak a szabad idejükből arra, hogy a diákok szakkörre járhassanak, kirándulni mehessenek, az iskolában sulibulit lehessen tartani, s ezt az időt egyesek a családjuktól vonják el, arról mikor olvasunk? 4. A politikai retorika és a társadalmi valóság viszonyrendszere. Az autonómia, kettős állampolgárság, státustörvény, Budapest központúság stb., és a mindennapok habituális világa, léptéke, a mindennapi cselekvést irányító szokásvilág közti szakadék. A magyarságtudatból nem lehet megélni – a magyarságtudat túlzott kultivációjáról és káros voltáról mikor olvasunk a sajtóban? 5. A kulturális és az egyházi elitek 1989 előtti viszonya a hatalomhoz; az aggódás és kitartás diskurzusok tematizálóinak családi-migrációs története. 6. A gondolkodás-ökonómia hiánya, a közéleti és kulturális toposzok felülvizsgálatának lehetetlensége. 7. A középosztályosodás formáinak követése (társadalomtörténetileg valós, egzisztenciális középosztályosodás nélkül.) 8. A sajtó mindenhatóságának tévhite. Romániai magyar öntetszelgés 1. Az erdélyi magyar kultúrfölény-tudat. 2. Erdély, mint földrajzi és gazdasági értelemben komoly tartalékokkal bíró régió tévhite. Az, hogy Erdély a mintaadó régió. 3. A humán jellegű műveltség felülértékelése. A "magyar önazonosság". Nemzeti erényeink konzisztencia nélküli listája. 4. Az erdélyi jobb magyarság hite Budapesthez viszonyítva. 5. A furfangos székely, a "vártán álló székely" toposza, a jég hátán is kreatív székely képe (amely egyike a balkáni tomboló-lázadó jellemképeknek – lásd Emir Kusturica filmjeit –, a mindenhez alkalmazkodó, személyiségtorzító léthelyzet-igények kompenzálására). A székely bicska. 6. A falusi műveletlen lelkész és a frissen végzett hitoktatók a helyi társadalmakban. Az egyházak középkori tekintélyelvűsége, az egyházak tehetetlensége a valódi közösségépítésben. Az egyház és a papok - véleményükkel szembeszállni ma is akkora szentségtörés, mint a Különös házasság idején. 7. Az állítólagos bánsági tolerancia Humanoid szent tehenek 1. Választottjaink általában. Választottjaink magánélete, vezetőink külföldön felhalmozott vagyona. A magyarság vezetőinek politikai múltja, összefonódása a kommunizmussal, a titkosszolgálattal. Frunda és Verestóy titkosszolgálati kapcsolatai. Tőkés magánéleti botlásai. Tőkés Lászlóról mikor lát már napvilágot egy olyan cikk, amelyik megpróbálja helyére tenni Tőkés Lászlót érdemeivel és hibáival egyetemben? Amiről hallunk és olvasunk: a). egyáltalán nincs igaza b.)Teljesen igaza van. Markó második házassága. 2. Az újságírók általában. A korrumpálhatóságuk, a szerkesztőségek összedolgozása különböző politikai érdekcsoportokkal. A külföldi és hazai politikai szervezetek és sajtó közötti anyagi összefonódások. A szakmailag felkészületlen, potyaleső, dörgölőző, beszari újságírók ármádiája. A magyar média képtelensége a modernizálódásra. 3. Az egyházak általában. Az egyházak pénzügyei. Általában a megújulásra, az új kor kihívásaira nehezen mozduló történelmi egyházak, bár ezek ideje nem járt le. Patriarchális fundamentalizmusuk. A klérus belső élete, az egyházi korrupció; az egyházak túlsúlyos részvétele a közélet minden területén. A "feddhetetlen" egyházi emberek (főleg katolikus papok) magánélete. Az egyházi ingatlanok teljes visszaszolgáltatása – mit tenne az egyház, ha most rászakadna több száz iskola, kórház, középület? Kiadná bérbe. A vallás megtartó erejének tévhite. Hogy folyamatosan csökken a történelmi egyházak hívőinek száma. 4. Az RMDSZ általában. A Communitas alapítvány. Vezetőink minősége. A állammodell szerint felépülő RMDSZ. 5. A civil társadalom általában. Ugyanolyan visszaélések lennének akkor is, ha a civilek osztanák ki a pénzeket. 6. Pop. Dancs Annamari, sepsiszentgyörgyi popsztár. 7. Tételesen: Németh Zsolt, Orbán Viktor, Sütő András politikai múltja, Szász Jenő, Tőkés László, Verestóy miből szerezte a vagyonát? Kányádi Sándor, Király Károly, Tempfli atya megyéspüspök, Cs. Gyímesi Éva. Volt valamikor Szőcs Géza, Domokos Géza, de az ő bálványuk már ledőlt, őket bántatlanul szabad szidalmazni, sőt, egyesek el is várják ezt. Hasonló állapot fele tart egyrészt dr. Csapó József, másrészt Markó Béla, Frunda György. Tőkés püspök külön kategória, egyeseknek bálvány, másoknak maga a megtestesült rossz. Mártírjaink. Például Brassóban Dr. Szikszai Jenőt ma tanári példaképként tartják nyílván, s felemlíteni, hogy "ha én ma az ő pedagógiai módszereit alkalmaznám... " szentségtörés. Reményik Sándor és Wass Albert életútja. Orbán Balázs, Petőfi Sándor. Szent intézmények A két világháború között működő, 1989 után újraalakított országos magyar intézmények (EMKE, RMGE, stb.). EME – többször is. MVSZ, EMTE, Partiumi Keresztyén Egyetem, EREK, KREK, FIDESZ, MPSZ. Az ugar, mint helyszín szent tehenei 1. A hagyományok általában. Szoboravatások és koszorúzások. A székely himnusz. A március 15-i stb., stb. ünnepségek, koszorúzások üressége. A teljesen idiotikus szavalóversenyek. Templomépítések. 2. A trendi ócskaság: az aradi szoborcsoport. Csíksomlyói búcsú (ki meri leírni, hogy hótt unalmas, no meg néha kész röhej, ahogy magyarországi buszokban lúgagyú turisták jönnek indiai atmoszférát szippantani) 3. Kolozsvár, a kulturális főváros toposza. Marosvásárhely. Politikai kinyilatkoztatások 1. A kisebbségi kérdés etnicizálódása, etnikai burokba zárása, amely nagyban hozzájárul a politikai pluralizmus intézményesülésének hiányához. 2. A transzilvanizmus. 3. A remény, hogy Románia csatlakozása az EU-hoz automatikusan megold minden etnikai problémát. További tabujelenségek 1. A romániai magyar korrupció általában. 2. Az alkoholizmus. A falusi alkoholizmus, mint népbetegség. A romániai magyar elit képviselőinek alkoholizmusa. 3. A városi hátrányos helyzetű és hajléktalan-fogyatékos népességen belül a magyar anyanyelvűek felülreprezentáltsága. 4. A kettős identitásúak problémái. 5. A nem a történelmi egyházakhoz, hanem a szektákhoz kapcsolódó magyar vallási-kulturális közösségek. 6. A cselédtartás. 7. A magyar-magyar konfliktusok a kitelepült családtagok és az itthoniak körében. 8. A magyar nacionalizmus. Nem ajánlom bárkinek, hogy merészeljen arról beszélni, hogy egy román-magyar konfliktusban a románoknak is van igazuk. 9. A román nyelv nem ismerése. Hogy igenis meg kell tanulnunk románul, mert az nem a románság, hanem a mi érdekünk. Mit teszünk mi ezért? Ki mer erről beszélni? Aki meg meri tenni, azt rögtön nemzetárulással vádolnák. Mikor merünk arról beszélni, hogy a magyar iskola nemcsak előny, de hátrány is? 10. A csángókkal szembeni székelyföldi intolerancia. 11. A Duna TV erdélyi fogadtatása. 12. Hogy mennyire vagyunk idegengyűlölők, általában. Erdély területén a magyarok szerepe a Holokausztban. 13. A cigánykérdés. A roma kisebbség problémája a magyar lakta területeken: a roma identifikáció. Szexuális tabuk és frusztrációk 1. A romániai magyarok bigottsága általában. Az egészséges szexuális örömről való beszéd, általában. 2. Az unguroaica-probléma: a magyar prostituáltak a többségi piacon és a magyar kisebbségi férfiak vágyai a szabadosabb román szex iránt. 3. A családi erőszak, szétesőben lévő kötelékek – nem beszélünk róla. 4. Az anyai ösztön (igaz, ez univerzális szent tehén). 5. A romániai magyarok viszonya a szexuális kisebbségekhez. K. A. Transindex.ro 2015. május 18.Kiválasztották Partium zászlóját és címerétA Partiumi Autonómia Tanács (PAT) szombati ülésén elfogadta a régió címerét és zászlaját – közölte vasárnapi közleményében a testület. Mind a címer, mind a zászló fehér mezőben piros kettős keresztet és négy piros vízszintes csíkot tartalmaz. A jelképek megalkotására egy évvel ezelőtt írtak ki pályázatot az erdélyi országgyűlés 1659-ben elfogadott határozata alapján, mely „Magyarország Erdélyhez incorporáltatott része” jelképeként a négy folyóvizet és a kettős keresztet jelöli meg. Az ülésen felszólaló Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kifejtette: a Kárpát-medencében élő magyarság helyzetének rendezése két fő pilléren nyugszik. Egyrészt szükséges a határokon felüli nemzetegyesítés, mely a könnyített honosítási eljárásnak köszönhetően megvalósulni látszik, valamint elengedhetetlen a nemzeti önrendelkezés kivívása. Szili Katalin, aki a magyar miniszterelnök megbízottjaként az autonómiatörekvések segítéséért, összehangolásáért, valamint a határon túli és anyaországi közéleti szervek és szereplők hatékony párbeszédéért felel, felszólalásában elmondta: „célunk kell legyen, hogy 21. századi tervezeteket tudjunk felmutatni, és világossá kell tennünk mindenki számára, hogy nem akarunk mást, csak ami az Európai Unión belül követelésként megfogalmazható”. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt stratégiai bizottságának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a partiumi autonómia nem csak magyar ügy, hiszen számolni kell az ott élő románsággal is. MTI Erdély.ma 2015. május 18.Elfogadták a Partium címerét és lobogójátA Partiumi Autonómia Tanács (PAT) küldöttgyűlésén elfogadták a Partium címerét és zászlaját, ugyanakkor tisztújítást is tartottak. A PAT elnöke Szilágyi Ferenc lett. A Nagyváradi Állami Filharmóniában szombaton szervezte meg tisztújító közgyűlését a Partiumi Autonómia Tanács. Az eseményen beszédet mondott Tőkés László, EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, aki sérelmezte, hogy a román állam nemzetbiztonsági kockázatként veszi számba az autonómiát, és a xenofóbiával, az idegengyűlölettel és az intoleranciával társítja a békés autonómia törekvéseket. Az is súlyos gond, hogy az Európai Unió a tagországok illetékességi körébe utalja a kisebbségi kérdést, és így „teljes mértékben Románia önkényére vagyunk bízva” – jegyezte meg Tőkés László, aki bejelentette, hogy ősszel egy olyan európai közmeghallgatást fognak kezdeményezni, amely továbbmegy az elemi kisebbségi jogok szintjénél és az önrendelkezés vonatkozásában teszi vita tárgyává az európai unióban érvényesülő kisebbségi jogokat. E közmeghallgatáson hivatkozni fognak arra jelentésre, mely kimondja: az autonómia stabilizációs tényező, mely javára van az egyes országoknak, és nem csak a kisebbségeknek. Tőkés László végezetül kifejtette, hogy két pilléren nyugszik a kárpát-medencei magyarság helyzetének a rendezése, az egyik a határok feletti nemzetegyesítés, ami a honosítás folyamata által jó ütemben halad, viszont ezt a pillért ki kell egészíteni a nemzeti önrendelkezéssel, mert a honosításnak erős diszlokációs hatás van, miközben a szülőföldön való megmaradásnak egyik legfontosabb záloga az autonómia lehet. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott is beszédet intézett a PAT küldötteihez kiemelve azt, hogy a nemzetpolitika az a terület, ahol konszenzus megteremtésére van szükség a magyarországi és Magyarországon kívüli magyar szervezetek, közösségek között. A magyarság fogy a Kárpát-medencében, többek között azért, mert ma már lehetőség van bárhol Eurpában munkahelyet és lakóhelyet keresni, „de nekünk lehetőséget kell arra biztosítani, hogy fiataljainknak vonzó legyen visszajönni” – mondta Szili Katalin, aki a továbbiakban elárulta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök arra kérte őt fel, hogy segítse elő a párbeszédet, a konszenzus megteremtését a civil, a társadalmi és a politikai szervezetek között, határon túl és az anyaországban az autonómia kérdésében. „A legfőbb cél az, hogy közösen tudjunk letenni az asztalra egy huszonegyedik századi autonómia elképzelést, amit senki nem tud megkérdőjelezni” – szögezte le Szili Katalin. Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Néppárt stratégiai alelnöke beszédében azt emelte ki, hogy a partiumi autonómia kivívása sokkal nehezebb feladat, mint a székelyföldé, noha ez utóbbi megvalósítása is nagyon sok akadályba ütközik. Piros-fehér A beszédek után a PAT egyhangúlag elfogadta a Partium címerét és zászlaját: a címer pajzs formájú és fehér alapú, alsó részén négy partiumi folyót jelképező négy piros csík látható, a pajzs közepén pedig piros kettős kereszt van. A zászló szintén fehér alapú, melynek alsó részén négy piros sáv húzódik végig horizontálisan, a piros kettős kereszt pedig a lobogó bal felső sarkában van elhelyezve. A testület megválasztotta a PAT vezetőségét is: elnök lett Szilágyi Ferenc, a két alelnöki tisztséget pedig Csomortányi István és Nagy József Barna töltik be. A küldöttgyűlés elfogadta a PAT működési szabályzatát, cselekvési tervét illetve egy zárónyilatkozatot is. Ez utóbbi rögzíti, hogy a PAT „feladata Partium sajátos jogállású, két hivatalos nyelvű autonóm közigazgatási egység, a Partium régió létrehozása”. Mint a zárónyilatkoztaban megfogalmazták, az autonóm régió létrehozására azért van szükség, mert „Partium, illetve erdély egyetlen történelmi régiója sem lehet tovább a velejéig korrupt bukaresti központ által megtestesített balkáni közigazgatás gyarmati sorba süllyesztett tartománya.” A nyilatkozat utolsó bekezdésében a Nagyvárad és Szentmárton fúziójáról szóló referendumtól való távolmaradást ajánl a PAT. Pap István erdon.ro 2015. május 22.Erdélyi magyar politikai vezetők: cinikus a román kisebbségpolitikát dicsérő nyilatkozatA határon túli románokért felelős miniszter szerint a romániai kisebbségek akadály nélkül élhetik meg sajátos önazonosságukat és kultúrájukat. Angel Tîlvăr tárca nélküli miniszter a kulturális sokszínűség, párbeszéd és fejlődés világnapja alkalmából kiadott közleményben fejtette ki álláspontját. Úgy vélte, hogy a romániai kisebbségek tagjai tökéletesen integrálódtak a román társadalomba, megőrizve önazonosságukat úgy, hogy nem érik őket a beolvasztásukra irányuló törekvések. A miniszter úgy véli, hogy a kisebbségek olyan jogi keretet élvezhetnek, amelyben az állam hathatós támogatásának köszönhetően akadály nélkül élhetik meg sajátos kultúrájukat. A tárcavezető a kisebbségeknek biztosított jogok között konkrétan megemlítette a hivatalból járó parlamenti képviseletet, a szervezeteik anyagi támogatását, illetve azt, hogy a román állam elismeri a tulajdonhoz való jogukat azon vagyon fölött, amellyel a kommunizmus időszaka előtt rendelkeztek. Tilvar leszögezte, hogy a román állam a kölcsönösség elvén elvárja, hogy a Romániával szomszédos országokban élő román kisebbségek is részesüljenek ugyanabban a bánásmódban. Az ENSZ 2002-ben nyilvánította május 21-ét a kulturális sokszínűség, párbeszéd és fejlődés világnapjává. A romániai magyar pártok vezetői cinikus és féligazságokat tartalmazó nyilatkozatnak minősítették Angel Tîlvăr állásfoglalását Bukarest kisebbségpolitikájáról. Kovács Péter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkára az MTI-nek kijelentette: még távol állunk attól a teljes egyenjogúságtól, amit a romániai magyar kisebbség szeretne. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke szerint nem attól válik modellértékűvé a román kisebbségpolitika, hogy ezt „naponta több nyilatkozatban román kormánytagok elmondják”, hanem a tények és a nemzeti közösségek közérzete a meghatározó. Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke szerint a romániai magyarság helyzete továbbra is Románia egyik megoldásra váró nagy problémája. MTI Erdély.ma 2015. május 22.Magyar pártok: cinikus a román miniszter kisebbségekről szóló nyilatkozataCinikus és féligazságokat tartalmazó nyilatkozatnak minősítették a romániai magyar pártok vezetői Angel Tilvar határon túli románokért felelős miniszter csütörtöki állásfoglalását Bukarest kisebbségpolitikájáról. A miniszter a kulturális sokszínűség, párbeszéd és fejlődés világnapja alkalmából kiadott közleményében úgy vélte, hogy a romániai kisebbségek tagjai tökéletesen integrálódtak a román társadalomba, megőrizve önazonosságukat úgy, hogy nem érintik őket beolvasztásukra irányuló törekvések. A miniszter szerint Románia megértette, hogy a kulturális sokszínűség feltétele a stabilitásnak, a fejlődésnek, ezért a kisebbségek olyan jogi keretet élvezhetnek, amelyben a román állam hathatós támogatásának köszönhetően akadály nélkül élhetik meg sajátos kultúrájukat. Tilvar leszögezte, hogy a román állam a kölcsönösség elvén elvárja, hogy a Romániával szomszédos országokban élő román kisebbségek is részesüljenek ugyanabban a bánásmódban. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára az MTI-nek kijelentette: a miniszter féligazságokat fogalmaz meg, hiszen 1989-hez képest valóban van előrelépés a romániai kisebbségek helyzete terén, de még távol állunk attól a teljes egyenjogúságtól, amelyet a romániai magyar kisebbség szeretne. A politikus szerint Tilvar ugyanazokat a szlogeneket használja, mint a román diplomácia, amikor a romániai kisebbségek helyzetéről fogalmaz meg álláspontot. Kovács Péter sérelmezte, hogy a többi román párthoz hasonlóan, Tilvar is csak arra törekszik, hogy politikai eredményeket mutasson fel, de nem kínál valós megoldást a kisebbségek helyzetére. „Az RMDSZ szerint nagyon messze vagyunk attól, hogy ne legyen szükség Romániában az etnikai politikai képviseletre” – tette hozzá. A miniszternek a kölcsönösségre vonatkozó megállapítására reagálva kifejtette: a román diplomácia, akárcsak Tilvar, megpróbálja egyforma súlyúként feltüntetni a romániai magyar és a magyarországi román közösséget, de elfelejtik, hogy míg Romániában egymillió 300 ezer magyar él, addig Magyarországon tízezer körül van a románok létszáma. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke az MTI-nek elmondta: nem attól válik modellértékűvé a román kisebbségpolitika, hogy ezt „naponta több nyilatkozatban román kormánytagok elmondják”, hanem a tények és a nemzeti közösségek közérzete a meghatározó. Toró szerint cinikus a román miniszter nyilatkozata, és beleillik abba a román külpolitikai diplomáciai offenzívába, amely azt akarja elhitetni, hogy a számbeli kisebbségben élő őshonos kisebbségek sorsa modellértékűen megoldott Romániában. Hozzátette: a mérvadó az, hogy egyrészt mit mutatnak a demográfiai számok, másrészt hogyan érzi magát az illető közösség. A nemzeti kisebbségek demográfiai adatait tragikusnak nevezte, és kijelentette, hogy ezek egyértelműen megcáfolják a miniszteri nyilatkozatot. Leszögezte: a romániai magyarok nem egyénenként, hanem közösségként szeretnének beilleszkedni a román társadalomba, ugyanis az egyénenként való integráció a beolvasztásukhoz vezet. „Egy közösség úgy tud megmaradni, ha közösségi jogai, intézményei vannak, és létezik egy közjogi keret, amelyben lehetősége van megélni saját identitását a többségi lakossággal egyenrangúként” – mondta az EMNP elnöke. Úgy vélte, hogy Romániának nagyon sok tennivalója van még ezen a téren, és csak akkor lehet beszélni a kisebbségi jogok tiszteletben tartásáról, ha a kisebbségek képviselői mondják ezt. Hozzátette: Romániának is azokat a pozitív példákat kellene alkalmaznia, mint amilyeneket Magyarország, amely személyes kulturális autonómiát biztosít a kisebbségeknek már az 1990-es évek eleje óta. Ennek értelmében nagyon széles hatáskörökkel rendelkező kisebbségi önkormányzatok működnek Magyarországon, és ezt folyamatosan elfelejtik a román politikusok, amikor a kölcsönösség elvét kérik számon Budapesten – mondta. Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke az MTI-nek elmondta: a romániai magyarság helyzete továbbra is Románia egyik megoldásra váró nagy problémája. Ő is cinikusnak nevezte a kulturális sokszínűség alkalmából kiadott miniszteri nyilatkozatot, amelyben Tilvar megfeledkezik arról, hogy a magyarországi románok régóta élvezik a kulturális autonómiát, s közben a magyarországi románok számára ugyanazokat a jogokat követeli, mint a romániai magyaroknak, akik nem rendelkeznek ezzel a joggal. Ugyanúgy a romániai restitúciós folyamatot dicsérve a miniszter megfeledkezik a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében zajló perről – tette hozzá Biró Zsolt –, amely Strasbourgban folytatódik. Az MPP elnöke szerint a romániai kisebbségek, de különösen a magyarság még messze áll attól, hogy teljes jogegyenlőséget élvezzen. Utalt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar nyelvű oktatás megoldatlan helyzetére és a marosvásárhelyi rendőrparancsnok megfélemlítési hadjáratára a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében. Krónika (Kolozsvár) 2015. június 8.Két pogány közt egy hazáért""Bő két évtized terméséből válogattam akkor, amikor azt a megtisztelő felkérést kaptam a Pro Minoritate Alapítvány részéről, hogy az ő könyvsorozatukban legyek én is szerző. Ez kétszeresen is megtisztelő volt: egyrészt, mert olyan elit klubba kerültem ezáltal, ahol olyan nevek vannak, mint Orbán Viktor, Lőrincz Csaba, Duray Miklós, Fábián Ernő és hasonló közép-európai, Kárpát-medencei politikusok, gondolkodók, és nyilván nem lehetett egy ilyen felkérésre nemet mondani, másrészt pedig érdekes kihívás volt kiválogatni azokat a szellemi termékeket, amelyek napvilágot láttak az elmúlt két évtizedben, és amelyeket úgy ítéltem meg, hogy talán mást is érdekelhet azon a szűk csoporton kívül, amely részese lehet ennek a majd’ negyedszázados folyamatnak" – nyilatkozta a Népújságnak Toró T. Tibor, a "Két pogány közt egy hazáért" című könyv szerzője a kötet bemutatóján, amelyre a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében került sor június 2-án. A könyvet Dávid László, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem rektora méltatta. A szerző elmondta, politikai indíttatású írásokról van szó. Alkalmi beszédeiből egy került be a könyvbe, a 2003-as Láncos-templombeli felszólalása, ami szerinte az egyik vízválasztója volt az elmúlt 25 esztendőnek. Ezenkívül olyan tanulmány igényű írásokat válogatott, amelyek általában a politikai rendszerünk, a belső demokrácia, az érdekvédelem különböző dilemmáira próbáltak választ adni. Harmadrészt pedig olyan jellegű dokumentumokat tartalmaz, amelyek egy-egy testülethez vagy intézmény nevéhez fűződnek. Toró szerint keresztül-kasul metszik az erdélyi magyar társadalmat különböző törésvonalak, de legfontosabbnak az úgynevezett kuruc-labanc törésvonalat nevezte. "A cím is azt sugallja, hogy az elmúlt 500 évben a magyar nemzet és a magyar állam mindig valamilyen nagyhatalom árnyékában vagy nagyhatalmak ütközőpontjaiban kellett megtalálja a dilemmáira a helyes válaszokat. Saját pátriánkban, Erdélyben Trianon óta az erdélyi magyar közösség a román főhatalommal szemben kellett megtalálja a maga igazi útját. Erre kétféle attitűd létezik, amelyet tisztán be lehet azonosítani: az egyik, hogy beépülni ebbe a főhatalomba úgy, ahogy az egykori labanc főurak a bécsi Habsburg urakban keresték a boldogulást és a magyar érdekek megjelenítését, a másik tábor pedig minél messzebb a főhatalomtól a saját autonóm intézményeit, köreit próbálta belakni és felépíteni. Ezek voltak a kurucok, akik akkor a szó szoros értelmében háborúztak. Most a modern háborúkat nem fegyverrel vívjuk, hanem többnyire szóval, politikai döntésekkel és egyéb eszközökkel. Gyakorlatilag most is ezekre a kérdésekre keressük a választ, már 25 éve, mióta viszonylagos szabadságban élünk Erdélyben: be kell-e épülni a bukaresti főhatalomba, vagy minél távolabb tőle, Erdélyben autonómiát építeni?" – jelentette ki a szerző. Erre egyértelmű választ tud adni, önmagát "mérsékelt kuruc és reálpolitikus idealistának" nevezi, "aki hisz az elvekben, az értékekben", ugyanakkor tudja, hogy "a politika nemcsak elvekből, értékekből, hanem kompromisszumokból is áll, és nem feltétlenül olyan cselekményekből, amelyekre aztán később büszkék lehetünk". Ő maga az úgymond kuruc tábort erősítette az elmúlt negyedszázadban, ám az is kiderül a könyvből, hogy "a magyarság kérdésére a válasz nem az, hogy az egyik tábor legyőzi a másik tábort, hanem valamilyen módon a két tábor a maga igazának a birtokában meg kell találja azt a közös nevezőt, azt az olykor nagyon keskeny ösvényt, amelyen együtt tudnak menni egy talán közös magyar jövőkép felé" – mondta a szerző. Végül kijelentette: "Igazából az a tanulsága ennek az egésznek, hogy az áttörések az elmúlt évszázadok történelmében akkor születtek meg, amikor a mindenkori jó hazafi és talán bölcs labancoknak sikerült megtalálni a közös nevezőt a mérsékelt és okos kurucokkal, és valamilyen módon közös cselekvési tervet tudtak kidolgozni, amely birtokában és amelyeken végigmenve végül is elérték a magyar érdekeket. Az, hogy mi, magyarok még megvagyunk a Kárpát-medencében, Európában és Erdélyben, az elmúlt száz év megpróbáltatásainak ellenére, jelzi, hogy ez az út járható, még akkor is, ha ez az ösvény időnként nagyon keskeny". Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2015. június 13.Egy mérsékelt kuruc vallomásai (Toró T. Tibor-könyvbemutató)Rendhagyó könyvbemutató helyszíne volt szerda este a sepsiszentgyörgyi Míves Ház. Toró T. Tibor „Két pogány közt egy hazáért” című kötete közel kétórás, az elmúlt negyedszázadot boncolgató aktuálpolitikai elemzéssel párosulva tárult az érdeklődők elé Farcádi Botond, Farkas Réka és természetesen a szerző kérdezz-felelek beszélgetése nyomán. Az elhangzottak rövidített, szerkesztett változatát az alábbiakban közöljük. Sánta Imre bikfalvi református lelkész köszöntője indította az estét, Farcádi Botond vitaindítóként is értelmezhető rövid elemzése pedig kitért az önmagukat „kurucként” azonosító egykori reformtömörüléses politikusok állandó harcára, a 25 évvel ezelőtt megfogalmazott igények máig tartó aktualitására, megoldatlanságára, a következetes, értékalapú politizálás dacára a kuruc szekértábort ért kudarcok sorozatára. Ugyanazt mondjuk huszonöt éve Farkas Réka: Melyik volt az a momentum, amikor érzékeltétek, hogy az RMDSZ politizálása félrecsúszott, eltért attól a csapástól, amelyet 1989 decemberében, illetve 1990 januárjában elképzeltek? Toró T. Tibor: Farcádi Botond megállapításából kiindulva, úgy gondolom, e kurucos szabadságharcnak akkor lenne vége, ha valamilyen módon mi, erdélyi magyarok szabadon tudnánk dönteni saját dolgainkról. Magyarország Mátyás királyig európai nagyhatalom volt, más nemzeteknek kellett rá figyelniük. Később mindig valamelyik nagyhatalom árnyékában kellett a magyar jogokat érvényesíteni. Erdélyben száz éve a román főhatalom az, amellyel szemben az érdekérvényesítés, a helyes út keresése zajlik. Ezek a törekvések a román nemzetállami körülmények között igen nehezen vihetőek sikerre. Farkas Réka kérdésére válaszolva: mi a kezdetektől kurucok voltunk – én magam mérsékeltként határoznám meg –, és a csapat, melynek tagja voltam, most is ugyanazt mondja, mint 25 éve. Az, hogy következetességünket más is észreveszi, csak visszaigazolása tetteinknek. Az elcsúszást én az RMDSZ 1993-as nagyváradi kongresszusán éreztem először. Akkor már körvonalazódtak a szekértáborok, amelyek között hosszas egyeztetés zajlott. Mi elképzeltünk egy önrendelkezési programot háromszintű autonómiával, emellett egy konstrukciót, amely szerint az RMDSZ az önkormányzati modellt követi. Sokan gondoltuk úgy, hogy az RMDSZ nem szervezet, nem párt, hanem a politikumtól a civil társadalmon keresztül az egyházakig mindent összefogó valami. Mi, akiket később radikálisnak, kurucnak, illetve más hasonlóknak bélyegeztek ezért, soha nem beszéltünk tagságról, hanem közösségről, ezt akartuk összetartani. Már ekkor kialakult az úgynevezett „labanc” tábor, bár egyértelműen csak 1995-ben kezdett megfogalmazódni irányvonaluk, amikor egy szűk csoport eldöntötte, hogy a követendő politika lényege a kormányzati részvétel, azaz be kell épülni a főhatalomba. Mi már akkor éreztük, hogy akik ellenezték az autonómiaprogramot és az önkormányzati modellt, pártban gondolkodtak. Ők azok, akik a következő 15–20 évben meghatározták az RMDSZ irányát, és annak a rendszernek az élére kerültek, amelyet mi találtunk ki, de hiányzott a konstrukcióból egy olyan összetevő, amely a szabályokat betartatta volna. Emiatt a kihágások később el is fajultak, és „szét is verték” az intézményrendszert. A nagy megvilágosodás számomra több mint tíz év után jött, amikor utolsóként adtam fel a közös képviseletet a Reform Tömörülés tagjai közül. Farkas Réka: A kilencvenes években elég erős volt ez a kuruc tábor, 1993-ban választották meg Markó Bélát elnöknek, akit akkor még elfogadott mindkét oldal. Melyik volt az a pillanat, amikor erősebb lett a Bukarest központú politizálásban hívők tábora? Toró T. Tibor: Fokozatosan csúszott ki a kezünkből a gyeplő. Elsőként, amikor 1994-ben arról szavaztunk, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében ki legyen a magyarság képviselője: Borbély Imre vagy Frunda György. A versenyt hajszálnyi előnnyel nyerte meg Frunda. Ez sarkalatos pont volt, félresiklott az egyik fontos eszköz, a külpolitika. Ezt követte a kormányzati szerepvállalás, amely néhány év múlva már mint követendő stratégia jelent meg, és ezt már nem voltunk képesek megakadályozni. Hozzátartozik, hogy akkor ennek a veszélyeit még nem éreztük át. Ráadásként az RMDSZ politikájának alakítása ekkor már fokozatosan átcsúszott a végrehajtó struktúrák kezébe. A kuruc oldal erejének kicsúcsosodása talán 1999-ben volt, Kincses Előd elnökjelöltségére gondolok, amikor a csíkszeredai kongresszuson negyven százalék feletti eredményt sikerült elérnünk, de ezt követően már csak a hanyatlás következett. Törést jelentett, hogy az addig legalább látszólag konszenzusorientált döntéshozatal végleg eltorzult, és azzal találtuk szemben magunkat, hogy gyakorlatilag kész tények elé állítanak. Addig a Reform Tömörülésnek sikerült napirenden tartani az autonómia kérdését, a csíkszeredai kongresszust követően az egész folyamat elindult a lejtőn. Most megállapítható, hogy talán akkor bölcsebbeknek, felkészültebbeknek kellett volna lennünk, akkor kellett volna szétszakítani az egészet, és talán ma ott tartanánk, hogy összefogásról beszélhetnénk, és nem hidegháborúról. Elúszott történelmi lehetőség Farkas Réka: A könyvben nagyon sokszor megjelenik, és szintén az 1996-tól kezdődő időszakra datálható, hogy az RMDSZ felépítése is átalakul, az általatok elképzelt önkormányzati modell helyett a pártosodás irányába kanyarodik. Ezt a folyamatot mennyire érzékeltétek menet közben? Toró T. Tibor: A folyamat elsősorban szabályzatok módosításában öltött testet, a közösség pedig csak annyit láthatott, hogy valamilyen előírások felett vitatkozunk. Mi nagyon is éreztük, mire megy ki a játék. A 2003-as, Szatmárnémetiben tartott kongresszus volt a zárómomentum, az események után meg is alapítottuk a Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot. Akkor sem abban gondolkodtam, hogy a pártosodó RMDSZ-szel szemben egy másik pártot kellene létrehozni, hanem egy másik ernyőszervezetet, ez lett volna az EMNT. Egyfajta parlamentet szerettünk volna. Most már tudjuk, utópia, naiv gondolat volt, hiszen párt ellen csak párttal lehet harcolni. Farkas Réka: Sokan vitatják a 2003-as döntést, a Reform Tömörülés kiválását, felvetik, hogy jobb lett volna megpróbálni belülről változást elérni. Toró T. Tibor: A Reform Tömörülésnek ott volt vége, és felemelt fejjel tettünk pontot a tízéves történetre. Ha maradunk, karikatúrává válunk. Nem maradt levegő, mozgástér számunkra, nagyon erősek voltak a szervezeten belüli centrifugális erők. Ezért úgy gondolom, az volt a legracionálisabb, legjobb döntésünk, hogy a Reform Tömörülést felszámoltuk. Később azonban már nem volt jó döntés, hogy az így teremtődött potenciált, csapatot – edzett harcosokról beszélünk – nem tudtuk kihasználni, egyben tartani. Én még lehúztam négy évet a Reform Tömörülés halála után az RMDSZ-ben, és ez egyáltalán nem volt sikertörténet. Most azt állítom, hogy a Reform Tömörülés felszámolásával az egész szekértábort ki kellett volna vinni az RMDSZ-ből. Nem került viszont olyan ember, aki ezt megtette volna. Farcádi Botond: Élénken él az emlékezetemben 2007, Tőkés László, Orbán Viktor Sepsiszentgyörgyön. Újra lendületet kapott a kuruc politizálás ekkor, mindenki felsorakozott egy cél mögé, a kampány sikeres volt, és egy nagy győzelmet hozott. Miként vélekedsz erről? Toró T. Tibor: Azt gondolom, 2007-ben a bizalmat, politikai tőkét tulajdonképpen Tőkés László kapta, annak ellenére, hogy mögötte egy nagyjából azonos elveket valló csapat állt. Ezt a csapatot kellett volna egyben tartani. Hogy ez nem valósult meg, elsősorban az MPP-t létrehozó Szász Jenő történelmi bűne. Mi az MPP-ben képzeltük el azt a széles platformot, amelybe belefért volna az a hatos koalíció, amely Tőkés Lászlót az Európai Parlamentbe segítette. Egy évre rá létre is jött a párt, ráadásul jelentős választási győzelmet aratott 2008-ban. Erre lehetett volna építeni. A szép eredmény után viszont szétesett, és noha a felelősség az összes résztvevőt terheli, leginkább azokat, akik az MPP vezérkarában voltak, elsősorban az elnököt. Ekkor úszott el a történelmi lehetőség. A vita arról szólt 2008-ban, hogy ez most akkor a tagok pártja, avagy a kurucoké? Számomra egyértelmű volt, hogy nem azé a pár ezer emberé volt a párt, akik létrehozták, hanem az egész táboré, amely mögéje állt. Itt nyilvánvalóan Tőkés László volt az a személyiség, aki leginkább integrálni tudta ezeket az értékeket és az embereket. A történet ott bukott el, hogy Szász Jenő nem rendelkezett ugyanezekkel a tulajdonságokkal, mégis ő lépett fel vezérként. El kell itt mondanom, hogy a sorozatos hibák ellenére most is úgy véljük, van egy küldetésünk, és tovább kell mennünk. Az RMDSZ-en belül sem akkor, sem most reformot végrehajtani nem lehet. Lásd az újratervezés projektjüket. Sánta Imre: Valóban 2007-ben a hat szervezet összefogása révén Tőkés László bejutott egy csonka mandátumra az Európai Parlamentbe, viszont 2009-ben már az RMDSZ-listán indulva érte el ugyanezt. Mennyiben járult ez hozzá a törésvonalak elmélyüléséhez? Toró T. Tibor: Természetesen hozzájárult. Akkor a legjobb döntésnek tűnt, amelyet Tőkés Lászlóval, Szilágyi Zsolttal és igen, Orbán Viktorral, a nemzet miniszterelnökével közösen hoztunk meg. Azóta több rendben elismertem, hogy a felelősség engem is terhel ebben a kérdésben. A súlyát akkor éreztem át, amikor az Erdélyi Magyar Néppárt elnökeként kellett szembesülnöm következményeivel. Kijelenthetem, hogy amennyiben újból meg kellene tennem, más utat választanék, most úgy látom, túl nagy volt az áldozat. Az EP-képviselet, a szócsői minőség nem ért meg annyit, előfordulhat, hogy a belpolitikában való megerősödés több haszonnal járt volna. Túl sok a három párt Farcádi Botond: A jelenlegi állapot kísértetiesen hasonlít a 2009-eshez, folytatódik az amúgy is megosztott kuruc tábor további szétszabdalása. Jövőben az MPP várhatóan az RMDSZ-szel szövetkezik, az EMNP az MPP 2009-es helyzetében találja magát? Toró T. Tibor: Vannak hasonlóságok a két helyzet között, de azért eltérnek egymástól. Szerintem letisztul, nyilvánvalóvá válik, hogy csak kuruc a kuruccal, labanc a labanccal képlet lehetséges. Úgy vélem, az MPP derékhada, akik valójában kurucok, belátják ezt. Nem mondhatom, hogy az MPP mint párt látja be, mert jelenleg néhány ember uralja, akik megtalálták a menekülési útvonalat. Hogy hányan követik majd őket, az kiderül. Döntésükben meghatározó lehet a 2009-es tanulság, az akkori áldozat nem hozta meg a kívánt eredményt. Úgy gondolom, a Székely Nemzeti Tanáccsal való viszonyunk alakulása jó példa a letisztulásra. Itt ki kell ugyanakkor mondani, hogy az erdélyi magyar közösség nem bír meg három politikai szereplőt, tisztázni kell, ki kuruc, ki labanc. Mindkettő legitim, szavazatokat kapott. A közösség pedig választ. Farkas Réka: Látsz reális esélyt az elkövetkező egy évben a kuruc oldal egy táborba verődésére? Jelenleg ugyanis van két kis párt, amelyek a túlélésért vergődnek, az ellentétek éleződnek, semmi jele a rendeződésnek. Toró T. Tibor: Látok reményt, hogy a letisztulás felé haladjunk. Erről szól az eljövendő év az EMNP számára. Új paradigmát, új hívószavakat kell találni. A nagy hívószavak – némileg elvontak, ez tény – megvannak, ezekből kell levezetni pár konkrétabb üzenetet. Hogy ez sikerült-e, arra egy év múlva tudok válaszolni. A csillagállás nem túl kedvező. Lejegyezte: Nagy D. István Háromszék (Sepsiszentgyörgy) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
