Vajdahunyadon első alkalommal rendezték meg a vajdahunyadi magyar óvodások, iskolások közös karácsonyát a római katolikus templomban. Százhat magyar kisgyermek énekelte teli torokból a Mennyből az angyalt. Az előadás után nem maradt el az ajándékozás sem. A helyi RMDSZ, a Corvin Savaria Társaság és számtalan magánvállalkozó, illetve az ünnepséghez teret és jelentős segítséget nyújtó római katolikus egyházközség jóvoltából minden kisgyermek szép ajándékkal térhetett haza. Ők is meglepték közönségüket. A szomszédos hittanteremben, dévai társaik példájára gazdag kirakodóvásárt rendeztek: karácsonyi díszeket, képeslapokat, masnikat és festett üveget kínálva az ezúttal is bőkezűnek mutatkozó szülőknek. A kirakodóvásárból begyűlő pénzt egy nagy közös kirándulásra fordítjuk majd – mondta Kiss Mihály András, a Vajdahunyadi 6-os Számú Általános Iskola aligazgatója, aki egyben megálmodója és főszervezője volt a nagy közös magyar karácsonynak. /Gáspár-Barra Réka: Magyar karácsony Vajdahunyadon. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./
2007. december 22.
Közel 300 sajtóterméket említ Stefan Nemecsek román nyelven megjelent kétkötetes Hunyad megyei sajtótörténetében. A kiadvány első kötete egy elég szubjektív, visszatetsző nacionalizmussal megtűzdelt értékelése a Hunyad megyei írott sajtó fejlődésének. A szerző dokumentáltsága közepesnek mondható. Saját bevallása szerint közel 20 évig gyűjtötte az adatokat, azonban az 1940 előtt megjelenő újságok jelentős részét csupán pár mondatban, érintőlegesen mutatja be. Felsorolás szintjén az 1876-ban megjelenő Hunyad című hetilaptól a kortárs lapokig nagyjából minden megtalálható a könyvben. A magyar újságok sorát viszont az 1990-ben megjelenő Hunyad megyei Hírlappal zárja. – Sajnos, nem szereztem tudomást az azóta megjelenő magyar nyelvű újságokról, de nyitott vagyok a kiegészítésre, javításra – nyilatkozta a bemutatót követően a szerző. A szerző gyakran utal arra, hogy a magyar lapok valamiféle reakcióként jelentek meg a létező román újságokra, évkönyvekre válaszolva. Nem említi könyvében, hogy a 30-as, 40-es években egész újságoldalak jelentek meg hófehéren, a cenzúra miatt. A hazai sajtóra ma is jellemző (ön)cenzúráról pedig maga a kétkötetes mű árulkodik. Adattárként azonban hiánypótló kiadványnak tekinthető. /Gáspár-Barra Réka: Megjelent Hunyad megye írott sajtójának története. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./
2007. december 28.
Winkler Gyula EU-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke úgy vélte, a megyében jó évet zárhat az RMDSZ. Hunyad megyében nagymértékben sikerült megőrizni a magyar közösség egységét, a választáson a Hunyad megyei RMDSZ országosan a legjobb eredményt érte el. Winkler jónak értékelte az RMDSZ által tisztségbe helyezett Hunyad megyei tisztségviselők és intézményvezetők tevékenységét is. Amíg mindenhol fogyásról, elidegenedésről, széthúzásról beszélnek, a Zsil-völgyi Aninószán sikerült egy újabb RMDSZ-szervezetet is létrehozni – számolt be Winkler, a jövő év tervei közé tartozik további két szervezet megalapítása a megyében. /Gáspár-Barra Réka: Jó évet zár. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 28./
2007. december 29.
Karácsonyi szokások bemutatásával, néptánccal, verssel zárta az idei évet a dévai Segesvári Miklós Pál Egylet. Műsorukra a dévai Magyar Házban került sor, ahol a Téglás Gábor Iskolacsoport diákjai verssel köszöntötték az egybegyűlteket. A szavalatokat követően a bukovinai székelység körében hagyományos karácsonyi katonajátékot mutatták be a színpadon. A hagyomány-elevenítést követően szatmári táncot járók alatt recseghetett a színpad, majd szeretetvendégségre került sor. A céljuk az volt, hogy ezt a szép bukovinai székely hagyományt felelevenítsék, népszerűsítsék, hogy a fiatalok is megismerjék a régi szokásokat, a gyökereiket, mondta Segesvári Erzsébet nyugdíjas tanító, a Hunyad megyei közéletben jelentős szerepet betöltő, fiatalon elhunyt fia emlékére alapított egylet alelnöke, aki magas kora ellenére rendkívül aktívan vállal szerepet ma is a dévai magyar közösségi élet megszervezésében. /Gáspár-Barra Réka: Néphagyományt elevenítettek fel Déván. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 29./
2008. január 31.
Tordai Sándor András nevét viselheti a közeljövőben Déván a református templom, parókia, a tanfelügyelőség és régi lakóházak által körülzárt tér. Számos javaslatot nyújtott be a napokban a két dévai RMDSZ-tanácsos a városi önkormányzathoz a helyi magyar közösség nevében. A kérések zöme infrastrukturális fejlesztésre vonatkozik: a Téglás Gábor Iskolacsoportot ellátó ivó- és szennyvízhálózat felújítása, a Magyarok Nagyasszonya Kollégium körüli terek rendezése, illetve egy kápolna megépítése a telepi római katolikus temetőben. Kérték a várbeli tájékoztató táblák többnyelvűségét, mert a látogatók 80-90 százaléka magyarországi, mondta Pogocsán Ferdinánd, dévai RMDSZ-tanácsos. A református egyházközség kérte, hogy a XVI. század derekán itt szolgáló első hitvalló református püspök emlékére Tordai Sándor András nevet vegye fel e tér. A polgármesteri hivatal vezetősége pozitívan viszonyul a magyar vonatkozású kérésekhez. /Gáspár-Barra Réka: Tordai Sándor András tér Déván. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./
2008. február 21.
“Gondolom eljött az ideje annak, hogy a szórványban élő magyar fiatalok is egységesen lépjenek fel saját képviseletük érdekében” – fogalmazta meg a magyar ifjúsági szórványkonferencia lényegét Széll Lőrinc Hunyad megyei ifjúsági igazgató, aki a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanáccsal (HUMMIT) karöltve a házigazda szerepét töltötte be a Déva melletti Őzike ifjúsági központban zajló háromnapos rendezvényen. A szórvány, illetve vegyes vidéki megyéknek szóló meghívóra hat megye ifjúsági szervezete reagált pozitívan. A gondok nagy részének megoldását a szórványvidéki fiatalok abban látták, hogy az idei választási évben ne csak az RMDSZ-kampánystábok munkatársaiként legyenek jelen a kampányban, hanem jelöltekként is. A meghívott előadók között jelen lévő Winkler Gyula EU-parlamenti képviselő szintén megerősítette ezt a gondolatot. /Gáspár-Barra Réka: Szerepvállalás és versenyképesség. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 21./
2008. február 28.
Tavaly csökkent a szülészeten felejtett gyermekek száma, Hunyad megye e téren még mindig az országos második helyen áll, közvetlenül Botosani után. A dévai megyei kórházban 2007-ben hat újszülött gyermeket felejtettek ott a többnyire kiskorú anyukák. Déván. 2005-ben még 21-et, 2006-ban 15-öt, 2007-ben pedig 6 csecsemőt hagyott el az anyja. /Gáspár-Barra Réka: Szülészeten felejtett gyermekek. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./
2008. március 1.
Vásárol-e még az átlagember szépirodalmat, szakkönyvet, s ha igen, hol, mennyit költ évente betűre? Ezekre a kérdésekre kerestek választ a riportban. Amikor 1991-ben megnyitották Aradon a Tulipán könyvesboltot, az emberek sorban álltak, emlékezett vissza Ujj János. A rendszerváltást követően a magyarság ki volt éhezve a könyvekre. A hatalmas infláció mindent megváltoztatott. Az aradi Tulipán tapasztalata szerint egy, a középgenerációból, idősebbekből álló törzsvásárlói kör mindig megmaradt. A ponyvairodalom hatására a sláger most Danielle Steel, Harry Potter vagy a magyar Leslie L. Lawrence, de rendszeres vásárlói vannak a szerelmes füzeteknek, sorozatoknak is. A diákok szinte kizárólag a kötelező házi olvasmányokért jönnek. Nyáron, amikor hazajönnek látogatóba az elszármazott aradiak, akkor mindent megvesznek, ami a várossal kapcsolatos. A Tulipánon kívül Aradon magyar könyv csak a Jelen Ház boltjában és a Selgros hipermarketben kapható. Az Arad Megyei Könyvtár minden évben kap keretet magyar könyvek vásárlására. A könyvtárba 2007-ben 6508 olvasó iratkozott be, ebből több mint hét százalék volt magyar. Temesvár legnagyobb könyvesboltja, a Mihai Eminescu mindig forgalmazott magyar könyveket. Ma is van magyar olvasnivaló a boltban, de visszaszorultak a könyvesbolt hátsó részébe. A magyar könyveket a német és az angol nyelvű kötetekkel egy szekrényben tartják. Az egyetlen temesvári magyar könyvesbolt a Mária téri Libris. Kizárólag a magyar könyvek eladásából nem élne meg a bolt. A forgalmunknak mintegy 40%-át jelentik a könyvek, a többi hangkazetta, CD, DVD, de kozmetikumokat és mosószert is árusítanak, tájékoztatott Makkai Zoltán. Az erdélyi magyar szerzők listáját Wass Albert vezeti. A magyar és a külföldi klasszikusokra mindig van igény. Helyi írók, költők, helytörténészek munkái iránt is van érdeklődés. A Temes Megyei Könyvtárban a magyar könyvek iránt az érdeklődés igen csekély. A könyvállomány elavult, zömmel az 1950–1989-es időszakban Romániában kiadott magyar könyvekből áll. 2004-ben a könyvtár vezetősége úgy döntött, hogy a magyar könyvek egy részét átadja Temes megyei magyarlakta településeken működő kölcsönkönyvtáraknak, hátha ott több hasznukat veszik. Csőke Ildikó, a Temes Megyei Könyvtár dokumentációs részlegének könyvtárosa arról számolt be, hogy nagy mennyiségű, 1800–1950 között kiadott régi magyar könyv birtokában vannak. Ezek között számos értékes kötet, könyvritkaság is van. Igen keresettek dr. Borovszky Samu híres monográfiái, elsősorban a Temesvárról, illetve Temes és Torontál vármegyékről szóló kötetek, a régi, 1918 előtt kiadott statisztikai évkönyvek. A Temes Megyei Könyvtárban a régi könyvek és újságok több mint háromnegyed része hozzáférhetetlen, egy rónáci iskolában vannak felhalmozva, dobozokban, egymás hegyén-hátán. Hunyad megyében, Déván kiszorultak a könyvesboltok a város központjából. Néhány cég a külvárosba menekült és kifestő könyveket meg szótárakat árul, a nagyobbak a bevásárlóközpontokban találhatók. Déva esete nem egyedi. Kósa R. Géza, az Erdélyi Magyar Könyvklub (EMK) megbízott igazgatója szerint a jelenség egész Erdélyre (Romániára) jellemző. Az EMK-nak, a legnagyobb és legismertebb erdélyi magyar könyvforgalmazónak ebben a régióban összesen egy partnerkönyvesboltja van, az aradi Tulipán. Fehér és Hunyad megyében már állandó könyvterjesztőjük sincs. Az EMK indította be a postai, sőt ma már online könyvrendelést. Az évek folyamán 2683 személy vált a könyvklub tagjává az öt megyében. Legtöbben Arad megyében, ahol jelenleg 1112 klubtagot tartanak számon. Temes és Fehér megyében már csak fele ennyit, Hunyad megyében 336 tagot, Krassó-Szörényben pedig összesen 21 személy rendelt magyar könyvet az utóbbi években. A Hunyad Megyei Könyvtár magyar részlegén 400-450-re tehető évente a magyar olvasók száma – jelezte László Anna könyvtáros. Új, azaz 1990 után kiadott magyar könyv összesen száz darab található a Hunyad Megyei Könyvtár dévai fiókjának állományában. Legutóbb 2005-ben sikerült néhány új kiadású szépirodalmi kötetet, valamint a Magyar Irodalom és Nyelv Nagylexikonát megvásároltatni a könyvtár vezetőségével. A magyar könyvek számát ezenkívül néhány hazai és anyaországi adomány gyarapította. Legalább 500 magyar könyv került az utóbbi egy-két évben a megyei könyvtár polcaira a helybeli idős emberek adományaiból. Fehér megyében, Gyulafehérváron a városközpontban nincs könyvüzlet, fenn a várban is a Humanitas egyedül árválkodik, ajtaján vastag betűk hirdetik, hogy zárva van. Nagyenyeden sem különb a helyzet, egyedül a Tulipán bolt forgalmazott anyanyelvű könyveket, de nem nagy választékban. Akadt két bátor vállalkozó Nagyenyeden, mindketten kollégiumi tanárok, Fodor Katalin és Lőrincz Ildikó, akik két évvel ezelőtt nyitották meg könyvesboltjukat. A vevők kedvük szerint válogathatnak szépirodalmi, egészségügyi, tudományos vagy szakkönyvek között. Az enyedi felnőttek kedvenc írói közé tartoznak Wass Albert, Márai Sándor, Vámos Miklós, de előszeretettel olvassák Reményik verseit is. A megyei és a városi könyvtárakban elenyésző a magyar könyvek száma. /Irházi János, Pataki Zoltán, Gáspár-Barra Réka, Szakács Bálint: Könyvvásárlási szokások. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 1./
2008. március 5.
Szekrényekkel, új padokkal, ebédlő étkezdei bútorzattal, nyomtatóval, szkennerrel, fénymásolóval és kivetítővel gyarapodott a petrozsényi Jézus Szíve Gyermekotthon és a „belőle táplálkozó” helybeli iskolai magyar tagozat. Mindez az Iskola Alapítvány támogatásából valósult meg, mesélte Ács Éva, az intézmény igazgatónője. Itt tanul 270 gyermek, akiknek jó kétharmada teljes ellátásban részesül a Szent Ferenc Alapítványnak köszönhetően, a többiek is nagyjából legalább egy uzsonnát elfogyasztanak az iskolában. Erdélyben a magyar iskolák elnéptelenedésének egyik alapvető oka a szegénység. Itt Petrozsényban ez mindenképpen elmondható. Szociális megközelítéssel sikerült feltámasztani a két évtizeddel ezelőtt hanyatlásnak indult petrozsényi magyar oktatást. Miután a gyermekotthon „jóvoltából” benépesült az iskola, egyre több helybeli szülő bátorkodott újra magyar tagozatra íratni a gyermekét. /Gáspár-Barra Réka: Petrozsényi magyar oktatás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./
2008. március 7.
Idén 76 500 lej jutott a Hunyad megyei önkormányzat civilszervezeteket, egyházakat támogató 3,2 millió lejes alapjából a magyar közösségeknek. Míg a magyar egyházak, alapítványok évekig kiszorultak e keretből, idén – tekintettel a választási évre – ha apróbb összegeket is, de szinte minden igénylő kapott némi támogatást. A pozitívan elbírált pályázatok listájáról «csupán» a magyar oktatást támogató Geszthy Ferenc Társaságot és a Szent Ferenc Alapítványt hagyták ki. Egyházi vonalon pedig a petrozsényi és brádi római katolikus plébániák, illetve Hátszeg szorult ki a támogatásból. 20 000 lejt kapott a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács (HUMMIT) és 15 000 lej jutott a rákosdi székhelyű Ifjúsági Keresztény Egyesületnek. A magyar egyházak aprócska összegeket kaptak, néhány ezer lejt, ugyanakkor 300 000 új lejt kapott a Déva központjában épülő ortodox templom. /Gáspár-Barra Réka: Morzsa a magyar közösségeknek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./
2008. március 8.
Közel félszáz „mesemondó-palánta”gyűlt össze Déván a Téglás Gábor Iskolacsoport dísztermében az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által rendezett Mátyás király mesemondó verseny Hunyad megyei szakaszára. A Lupényból, Petrozsényból, Vajdahunyadról, Csernakresztúrról érkező, valamint a helybeli diákok változatos repertoárral álltak a zsűri elé. /Gáspár-Barra Réka: Mese a Téglásban. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./
2008. március 15.
Ki mennyire elégedett az iskolai vallásoktatással, erre keresték a választ a riportban. Arad megyében különösebb gondok, panaszok nincsenek a vallásoktatásra, legalábbis hozzánk nem érkeztek el – mondta Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes. Szerinte nem fogadható el, hogy a vallásoktatás tantárgyszerűen folyik. A megye magyar nyelven (is) oktató iskoláiban a diákok általában református, katolikus vagy evangélikus vallási nevelésben részesülnek, attól függően, hogy az illető településen milyen felekezet erősebb, melyiknek van több híve. Az aradi magyar baptisták még nem próbálkoztak hitoktatással az iskolákban. A szórványban más a helyzet. Erre jellemzőbb példa Borossebes, ahol évtizedekkel ezelőtt sokkal erősebb, nagyobb létszámú katolikus és református közösség élt, mára viszont szinte teljesen elfogytak a hívek. A borossebesi magyar gyerekek ma már kénytelenek román iskolába járni, így a vallásoktatás kérdése is megpecsételődött. Sajgó Katalin egy ideig még az iskolában tartotta egy szűk csoportnak a vallásórákat, ma viszont már saját otthonában gyűlnek össze a megmaradt katolikus vallású diákok. A reformátusoknál rosszabb a helyzet. Balla Sándor lelkész elmondta, felkereste a három református gyermek szüleit, hogy az iskolában, vagy nála, a parókián szívesen oktatná őket, de a szülők elzárkóztak, mondván, hogy nem engedik egyedül el csemetéiket. Inkább ortodox vallásórára járnak. Temes megyében kiemelten vallásos nevelést biztosít a Gerhardinum Római Katolikus Líceum, a megye valamennyi iskolájában folyik hitoktatás. Valamennyi felekezethez tartozó gyereknek van rá lehetősége, hogy az iskolában vagy a templomban, anyanyelvén vallásos nevelésben részesüljön. Temes megyében a katolikus hitoktatás hét nyelven folyik: magyarul, németül, románul, horvátul, bolgárul, szlovákul és csehül is. Fazakas Csaba református esperes elmondta: megyeszerte minden református felekezethez tartozó gyereknek biztosítják a lehetőséget, hogy anyanyelvén részesüljön vallásos nevelésben. A vallásoktatás kérdése Fehér megyében a magyar nyelvű iskolákban, nem szült vitákat. Magyarlapádon iskolában a gyerekek egytől egyig reformátusok. Hunyad megyében akad néhány olyan gond, ami sokakat érint, de kevesen beszélnek róla nyíltan. A szórványközösségekben a szülők nyíltan nem vállalják, hogy ellenszegüljenek az iskolai vallásoktatásnak. Jelenleg a többségi, ortodox vallású diákok mellett saját vallásoktatókkal rendelkeznek a római katolikus, református, baptista és pünkösdi vallású gyermekek. A vallásoktatónak számtalan kritériumnak kell megfelelnie. Rendelkeznie kell megfelelő iskolai (teológiai vagy vallástanári) végzettséggel. A szórványvidéken kevés a magyar gyermek, a legtöbb tagozatos iskolában a vallástanórákat nem lehet kellőképpen megfizetni. Ezért kevés a szakképzett vallástanár is, szakképzetlen személy végzi az oktatást, vagy az ezerféle gyülekezeti gonddal leterhelt lelkipásztor. /Irházi János, Pataki Zoltán, Szakács Bálint, Gáspár-Barra Réka: Vallásoktatás az iskolában. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./
2008. március 18.
A Déván megtelepedett bukovinai székelység köréből hat éves korában elszármazott Koller Mártonné, Molnár Veronika családjával fél évszázada a magyarországi Bonyhádon él, bukovinai székelyek, felvidékiek, tolnai „őslakosok” körében. Bukovinai székely nyelvjárásban írta meg emlékeit /Koller Mártonné: Szívünkben még mindig élnek, 2006/. A könyv bemutatóját a hét végén tartották Csernakersztúron illetve Déván. A dévai bukovinai székely telep életét felelevenítő kedves történetekből László Anna dévai könyvtáros olvasott fel. Koller Mártonné 2003-ban kezdett el festeni és az utóbbi öt évben már számtalan egyéni és közös tárlaton mutatta be képeit. /Gáspár-Barra Réka: Koller Mártonné könyvbemutatója. Szívünkben még mindig élnek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./
2008. március 31.
Borbély Károly távközlési minisztert jelöli a Hunyad megyei tanács elnöki tisztségére az RMDSZ. A március 29-i MKT-n tisztázódott az is, hogy az eredetileg emlegetett négy település helyett csupán kettőben: Déván és Lupényban indítanak saját polgármester-jelöltet, Pogocsán Ferdinánd és Széll Lőrinc személyében, feltételes módban. Ugyanis még folynak a tárgyalások. /Gáspár-Barra Réka: Borbély Károly a jelölt Hunyadban. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./
2008. április 14.
Három napos Mátyás fesztivállal nyitotta meg az idei reneszánsz évet Hunyad megyében a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság. Fellépett a dévai Renaissance tánc- és zeneegyüttes, mely korabeli krónikák szövegeinek felolvasásával, XV-XVI. századi muzsikával vezette be a közönséget Mátyás király udvarába. Április 12-én egész napos reneszánsz játszóházban látták vendégül a szervezők az aprónépet és szüleiket. A vendégként jelen lévő kolozsvári Passamezzo Historikus Együttes tagjai számtalan korabeli foglalkozást kínáltak a Mátyás király udvarába érkezőknek. A helybeli, vajdahunyadi, csernakeresztúri apróságok és Corvin Kiadó által szervezett Kispajtás vetélkedő résztvevői diótörésben, tallérdobásban, tojástörésben próbálgatták ügyességüket. A Passamezzo Historikus Együttes bemutatta Mátyás király az igazságos című táncos vígjátékát. Április 13-án a budapesti Gladius Consort zárta a fesztivált. /Gáspár-Barra Réka: Hunyadiak reneszánsza. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./
2008. április 17.
Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei szervezetének elnöke emlékeztetett: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapító közgyűlése 1885. április 12-én Kolozsváron zajlott, a szervezet megalakulásának ötlete azonban a szórványvidéken alakult ki, nevezetesen Hunyad megyében, ahol gróf Kún Kocsárd, Szathmáry György, Sólyom Fekete Ferenc, felismerve a szórványmagyarság körében az asszimiláció veszélyét, erős művelődési, történelmi egyesület létesítését szorgalmazta. Ennek eredménye volt, hogy 1882-ben megalakult a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társaság, amely több évtizeden át fejtett ki jelentős tevékenységet. Az ötletből nőtt ki a Kolozsváron megalakuló EMKE, melynek tiszteletbeli elnöke lett gróf Kún Kocsárd, pár évvel később pedig a szintén Hunyad megyében tevékenykedő gróf Kuún Géza lett az egyesület országos alelnöke. Trianon az EMKE és általában a közművelődés halálát jelentette. 1989 után szembesültek azzal, hogy a XX. század traumái, de különösképpen a második világháború utáni időszak kiölte a cselekvőképességet, a kezdeményezőkészséget az erdélyi magyarságból. Az újraalakuló EMKE többek közt ezt próbálta feléleszteni. 1989 után korán felismerték a decentralizáció fontosságát. Az EMKE mindenütt, de a szórványban különösen arra törekedett, hogy bátorítsa az önálló kulturális civilszervezeteket. Például a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület a helyi EMKE-szervezetből nőtt ki, de számtalan példa van erre a nagyobb városokban Déván, Vajdahunyadon, a Zsil völgyében is. Kezdeményezői voltak a magyarház-láncolat kialakításának. Komoly gond a kisközösségek kérdése. Hunyad megyében ilyen például Brád és Hátszeg környéke, Piskitelep, Haró, ahol annak a maroknyi magyarnak nem sikerül közösséggé szerveződnie. Nincs ember, aki a közösségi életet megszervezné. /Gáspár-Barra Réka: Cselekvő közösségekre van szükség. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 17./
2008. április 18.
A dévai Téglás Gábor Iskolába látogatott a kolozsvári Sigismund Toduta Zenelíceum magyar tagozatának diákkórusa Kállai Tünde aligazgató vezetésével. Először a dévai Téglásban adták elő műsorukat, majd a vajdahunyadi kastélyba látogatva, a város magyar közösségének is énekeltek. /Gáspár-Barra Réka: Diákkórusok találkozója. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 18./
2008. május 10.
Hunyad megye magyarsága három nagy csoportra osztható – írta az Akadémai Kiadó által 1982-ben megjelentetett Magyar Néprajzi Lexikon. A Hunyad megyei magyarság legősibb, de egyben legcsekélyebb számú részét a honfoglaláskor itt megtelepedett magyarok jelentik. A törökdúlások idején azonban ez a népesség többnyire kipusztult, soraikat elmagyarosodó hegyvidéki román családokból próbálták pótolni. A régi polgári magyar lakosság ma már csak kis számban maradt meg főleg Déván és Szászvároson. A másik jelentős kategória az 1888–1910 között betelepedett „dévai csángók”, azaz bukovinai székelyek, akik valójában nem csupán Dévára, hanem Csernakeresztúrra, Vajdahunyadra és Sztrígyszentgyörgyre is jelentős számban telepedtek. A harmadik fontos ága a Hunyad megyei magyarságnak a 19. század második felétől betelepedő székelyek, akik az iparosítás nyomán több hullámban jöttek e vidékre. 1883-ban a Tisza Kálmán vezette magyar kormány elindította a Bukovinába elmenekült székelyek hazatelepítését. Elsőként az Al-Duna környékére telepednek, ennek a hullámnak az 1885-ös nagy árvíz vetett véget. Déva telepeseket kért és az akkori polgármester, dr. Issekutz Gergely annyira a szívén viselte a betelepülők gondját, hogy ez utóbbiak egyenesen atyjuknak nevezték a város elöljáróját. Végül két nagy hullámban összesen 99 család telepedett be az öt bukovinai faluból (Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Fogadjisten), 10 holdas földeket kaptak. 1910-ig szépen fejlődött a telep. Az 1910-ig betelepült 288 lélek 1934-re 1250 főre szaporodott. 1910-ben még további 31 házat épített az állam a betelepülőknek, ez alkalommal 35 újabb család jött, összesen 292 lélek. Később, az első világháborúig még további 27 család jött, összesen 105 személy. Hasonlóan történt a betelepedés a szomszédos Vajdahunyadra is, ahova kizárólag hadikfalviak települtek. A XX. század folyamán több hullámban is jöttek a székelyek a megyébe. Számtalan tanár, orvos, művész, lelkész, illetve ezek tanulni vágyó gyermekei kerültek ide. Sokan már a nyolcvanas évek idején kitelepedtek külföldre, aki maradt, az 1989 után költözött vissza valamelyik erdélyi nagyvárosba. Napjainkban Hunyad megye 24 ezer körüli magyar lakosságának jó egyharmadát a bukovinai székelyek leszármazottai teszik ki, másik harmadát az időközben betelepülő székelyek, csupán egy sovány harmadát képezik az „őshonos” magyarok. /Gáspár-Barra Réka: Hunyad. Sok a székely, de így is kevés. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 10./
2008. május 13.
Alapvetően három kategóriát kellene megnevezni, amikor az Európai Unió tagállamaiban élő kisebbségekről beszélünk – fogalmazott dévai sajtótájékoztatóján Winkler Gyula, EP képviselő. Winkler néhány nappal korábban Brüsszelben részt vett az EP mellett működő Nemzeti Kisebbségi Intergroup és a Project on Ethnic Relations (PER) nemzetközi civil szervezet közös konferenciáján. /Gáspár-Barra Réka: Terítéken a kisebbségvédelem. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./
2008. május 20.
Eredetileg Molot, a liberális aradi tanácselnök azt ígérte a magyarság képviselőinek, hogy az egyházak támogatására elkülönített összegnek a 7,2%-át juttatják a történelmi magyar egyházaknak – állította Gáll Sándor református esperes. Természetesen ezt meg kellett pályázni, ami meg is történt. 8 református, 2 római katolikus és egy unitárius egyházközség adott be pályázatot, 100 ezer új lejt igényelve, az egyezség értelmében. Ennek az összegnek azonban csak a felét ítélték a magyar egyházaknak, összesen 47 000 lejt, ami eltörpül a többségieknek kiosztott pénzek mellett. Ez csúfosan alacsony összeg, de mégis valami, Gáll Sándor elment a tanácshoz, hogy megkösse a szerződést. Akkor kiderült, hogy pályázataik szinte felbontatlanul hevernek az elutasított pályázatok között. Azt azonban nem mulasztották tudtára adni az esperesnek, hogy ez az aprópénz is csak akkor jár az egyháznak, ha a magyar közösségek megfelelően szavaznak. Szóban elmondták az egyházi képviselőnek, ne is álmodjon arról, hogy a megítélt összeget átutalják a számlájára. Végeztesse el a munkát és majd a kifizetetlen számlával jelenjen meg a tanácsnál. Azt fogják törleszteni. /Gáspár-Barra Réka: Mircea Molot kampánycélra használja a megyei tanács pénzét. Csúfot űzött a magyar egyházakból. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 20./
2008. május 20.
A reménységről beszélt Batizán Attila rákosdi református lelkész a felújított vajdahunyadi műemléktemplomban tartott május 18-i, vasárnapi istentiszteleten. A közel négyszáz évvel ezelőtt, Bethlen Gábor által építetett vajdahunyadi templom ma is áll, sőt kívül belül megújult, a padsorok hétről-hétre megtelnek, ez azt jelenti, hogy itt Vajdahunyadon, a magyar közösségben nemcsak múltról és jelenről, de jövőről is beszélni lehet – hirdette a lelkész. Winkler Gyula EP képviselő számba vette az utóbbi évek közösségi megvalósításait: a régi és új magyar házat, a felújított református gyülekezeti házat, a 800 millió lejes kormánytámogatással újrafedett református műemléktemplomot. /Gáspár-Barra Réka: Hálaadó istentisztelet Vajdahunyadon. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 20./
2008. május 23.
Főleg erdélyi megyéket sújtottak az áradások és a viharok. A legnagyobb károk a hét elején Kolozs megyében keletkeztek. Hunyad megyében hetven háztartás szenvedett kárt, és több országút megrongálódott az áradások miatt. Szilágy megye Kraszna községében 20 háztáji gazdaságban okoztak kárt a megáradt folyók és patakok. /Főleg Erdélyben pusztítottak az áradások és a viharok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./ Folytatódott az ítéletidő Hunyad megye északi részén, ahol a felhőszakadás nyomán Brádot és három környező falut öntött el a víz. Több mint 70 porta, gazdaság és 22 hektárnyi termőföld került víz alá. /Gáspár-Barra Réka: Brádot is elöntötte a víz. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 23./
2008. május 26.
Házszenteléssel, kultúrműsorral, kopjafaavatással, és nem utolsó sorban szentmisével ünnepelte a marosillyei Bethlen szülőházban a Szövetség napját, a dévai Szent Ferenc Alapítvány. Ma, a kárpát-medencei magyarságnak az egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem vesszük komolyan a szövetségeinket: sem Istennel, sem embertársainkkal, kötött „szerződéseinket”. Elidegenedtünk egymástól, Istentől, népünktől. De jó lenne tudatosítani magunkban, egymásba, hogy csak együtt, közösen építhetjük nem csupán otthonainkat, hanem egyszerű puszta létünket is – fogalmazott Marosillyén Böjte Csaba, ferences atya, aki ma már húsz kárpát-medencei településen működtet gyermekotthont, iskolát, sok száz gyermeknek biztosítva testi-lelki táplálékot. Néhány éve az alapítvány felkarolta a nagy történelmi múlttal bíró de elárvult erdélyi műemléképületek némelyikét is. Mindenekelőtt a marosillyei Veresbástyát, Bethlen Gábor fejedelem szülőházát. A Veresbástya felújítása több éve tart. A Kovács András művészettörténész vezetésével és a magyar kulturális tárca támogatásával történő építéstörténeti kutatást 2002-re elvégezték, számos korábban ismeretlen részletet tárva fel az épületben. A helyreállítási munka 2003-ban kezdődött, Macalik Arnold építész tervei alapján. Az utolsó simítások idén tavasszal készültek el, egy sümegi vállalat jóvoltából. A kertnek külön díszéről is gondoskodtak: szépen faragott kopjafát emelve a ház tövében a nagy fejedelem emlékére. A kopjafa leleplezésére is most történt. Időközben befejeződött a bástya belső felújítása is és a Szülőföld Alap támogatásával igényes kivitelezésű háztörténeti kiállítást nyithattak meg a Szövetség Napján Marosillyén. Az ünnepségen az alapítvány Dél-Erdélyben, Bánságban működő otthonainak gyermekei léptek színre. /Gáspár-Barra Réka: Szövetség Dél-Erdélyben. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./
2008. május 31.
Május 30-án volt Déván a Téglás Gábor iskola névadójának szoboravatása. Szathmáry Rózsa nyugalmazott tanárnő hangsúlyozta: dr. Téglás Gábor nem itt született, de élete javát itt élte, ezt a vidéket kutatta. A 160 évvel ezelőtt, Brassóban született Téglás Gábor 25 évig vezette, igazgatta a dévai főreálgimnáziumot. Régészeti és történészi munkásságának köszönhetően a Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd rendes tagjává választotta. 1916-ban bekövetkezett halálakor pedig ő volt az MTA alelnöke. Immár több mint félezren tanulnak a Téglás Gáborról elnevezett dévai magyar iskolában. A szoborállítás költségének nagy része az iskolánkban gyűlt össze, mondta büszkén Kocsis Attila iskolaigazgató. Bisoc Andrei, a közeli képzőművészeti iskola diákjaként a Téglás bentlakásában kapott ellátást, és ő ajánlotta fel, hogy elkészítené a névadó mellszobrát, amelyet felavattak az iskola aulájában. /Gáspár-Barra Réka: Téglás Gábor szobrot avattak Déván. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 31./
2008. június 3.
Hunyad megyében nem sikerült átlépni az etnikai küszöböt – nyilatkozta Winkler Gyula Hunyad megyei RMDSZ elnök, EP-képviselő. A demográfia nem kedvez az itt élő magyar közösségnek. A népszámlálási adatok szerint a megye magyarsága 4,8 százalék. Az RMDSZ nem tudott visszajutni a megyei tanácsba és a Zsil völgyében sem sikerült megtartani az önkormányzati jelenlétet. Ez Lupényban összesen 22 szavazaton múlott. A független jelölt indulása megsemmisítette a magyar képviselet esélyét, hiszen így sem az RMDSZ, sem a 300 szavazatot elnyerő független jelölt nem jutott mandátumhoz. /Gáspár-Barra Réka: Hunyad. Megbotlottak az etnikai küszöbben. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 3./
2008. június 6.
Borbély Ágnes, pszichológus lett az új kisebbségi tanfelügyelő Hunyad megyében, miután elődje sikertelenül vizsgázott a tanfelügyelői versenyvizsgán. A Maros megyei születésű Borbély Ágnes szakképzett tanítónőként került a megyébe, először Csernakeresztúron tanított a magyar elemiben. Időközben elvégezte a pszichológia szakot és jelenleg a dévai Sigismund Toduta Művészeti Gimnázium pszichológiai tanácsadója, illetve betanító tanár a Téglás Gábor Iskolacsoportban. Gáspár-Barra Réka: Új kisebbségi tanfelügyelő. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./
2008. június 9.
Ballagtak a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport nyolcadikos diákjai. A diákok jó része nyolc-kilenc éve került a dévai Szent Ferenc Alapítványhoz, ahol megkapta mindazt, amire egy gyermeknek egészséges fejlődéséhez szüksége van. Utolsó tanévüket a Magyarok Nagyasszonya Kollégium és a Téglás Gábor Iskolacsoportban egyesülése nyomán már ez utóbbi tanintézményben töltötték a diákok, de ragaszkodtak a zárdai iskolához, amely hét évig jelentette számukra a tanulás lehetőségét. Ezért búcsúünnepélyükre a zárdaudvaron került sor. Legtöbben itt maradnak, itt tanulnak tovább a Téglás Gábor Iskolában. /Gáspár-Barra Réka: Ez a pajzsunk, ez a vértünk. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 9./
2008. június 10.
Be kell látni, hogy a választás eredménye Hunyad megyében is bukás volt. Nyolc év alatt 13-ról gyakorlatilag 3-ra csökkent az önkormányzatokban a magyar képviselők száma. Ebben a megyében a versenyhelyzetet szülő MPP-re sem lehet fogni mindezt, a hibát a szórvány-magyarokban keresik. Déván 1910-ben 6074 magyar élt. Ma szinte szám szerint ugyanennyien élnek itt, Hunyad megye székhelyén. Közülük június 1-jén csak 1600-an (500-al kevesebben, mint 2004-ben!) mentek el, illetve szavaztak a magyar jelöltekre. Az újságíró meggyőződése, hogy az itt élő magyarok többsége nem akarja feladni sem nyelvét, sem iskoláját, sem intézményeit. Minek fejében várta el az RMDSZ a voksokat? Jól szervezett kampány nem volt. Az elmúlt négy évben magyar házak épültek, elkészült az önálló magyar iskola, szinte minden közintézménynél vezető tisztségbe került egy-egy magyar ember, akinek elvileg segítenie kellene a magyar közösséget a boldogulásban. Azonban a Bukarestben elbalkániasodott RMDSZ vonal most már a szórványban is érvényre jutott. Ebben gyökerezik minden további gond: a tisztségekbe kerülő magyar emberek nem feltétlenül rátermettség alapján kerültek oda. Ezért nincs minőség, nincs tartás, nincs tartalom, csak kirakat intézmények, kirakat emberek. A magyarság mindezt egyre kevésbé értékeli. /Gáspár-Barra Réka: Nem a tükör a torz! = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./
2008. június 16.
Rendkívül pozitívnak értékelte Bálint Mihály, az RMDSZ Krassó-Szörényi szervezetének elnöke a június 15-én Déván megtartott szórványtalálkozót, amelynek keretében alkalom adódott a két megye civil szervezetei közötti tapasztalat cserére. A rendezvény kezdeményezője, házigazdája, Winkler Gyula EP képviselő volt, aki meghívta a civil szervezeteket Dévára, ahol a több Hunyad megyei magyar egyesület képviselőjével találkoztak. Krassó-Szörény megyében gyakorlatilag a három éve alakult Platanus Kulturális Egyesület jelenti a civilszerveződést. Ennek dalosköre meghívást kapott Hunyad megyébe. A nyár folyamán pedig a Kun Humanitárius Társaság fogad egy resicai gyermekcsoportot a Bácsiban szervezendő anyanyelvápoló táborában. /Gáspár-Barra Réka: Civil szervezetek találkozója Déván. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 16./
2008. június 23.
Az egyre erősödő populizmust nevezte a hazai és európai politikai élet fő kerékkötőjének Winkler Gyula EP képviselő. A romániai politikában is az egyre erősödő populizmusra hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ győztesnek nevezhető, hiszen a célkitűzés az eddigi képviselet megtartása volt és ez nagymértékben sikerült is. A képviselő úgy vélte, hogy a magyar szavazók részéről jövő 86%-os RMDSZ és 14%-os MPP támogatottság tökéletesen tükrözi a realitást. A tavaly őszi közel egyharmados támogatottsága az MPP-nek, kizárólag Tőkés László jelöltségének volt köszönhető – mondta Winkler. Az EP képviselő, egyben a Hunyad megyei RMDSZ elnöke megyéjében a választáson a három tanácsosi mandátumot hozó eredményt elsősorban az etnikai aránnyal, illetve a Zsil völgyében tapasztalt magas részvételi aránnyal hozta összefüggésbe Winkler. Az elmúlt napokban sorra kerülő belső számonkérés alkalmával Wersanszki Eduárd, a petrozsényi szervezet elnöke lemondott megyei alelnöki tisztségéről. Az utóbbi választás alkalmával 6 erdélyi szórványmegyében szorult ki az RMDSZ a megyei tanácsból. Ez kizárólag az etnikai küszöb miatt történt, amit csupán törvényerejű pozitív diszkriminációval lehet orvosolni. /Gáspár-Barra Réka: Populizmus és etnikai küszöb. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./
